PARTISZŰRÉSŰ IVÓVÍZBÁZISOK DIAGNOSZTIKÁJÁNAK TAPASZTALATAI Balassa Géza 1 Gondár Károly 1 Gondárné Sőregi Katalin 1 dr. Horváth Adorján 1 Pethő Sándor 1 Előzmények Partiszűrésű ivóvízbázisaink felszínközeli helyzetükből adódóan sérülékeny földtani környezetben találhatók, nagyobb folyóink fiatal, a negyedidőszakban épített kavicsteraszain. Kisebb-nagyobb mértékben veszélyeztetettek is, részben a kitermelt víz 85-90% át adó felszíni vízfolyás és medrének állapota, a vízfolyáson levonuló lehetséges havária jellegű szennyeződések, valamint a háttérben lévő, potenciális szennyezőforrásként üzemelő területhasználatok és tevékenységek miatt. A jelenleg üzemelő 54 parti szűrésű vízbázis mellett 75, még nem kihasznált, kedvező vízbeszerzési adottságokkal rendelkező távlati vízbázist tartanak nyilván, melyek jelentős részben szintén folyópart menti területek. A víztermelésben betöltött jelentős szerepük miatt a parti szűrésű ivóvízbázisok diagnosztikája az államilag koordinált vízbázis-védelmi program egyik kiemelt feladata. A parti szűrésű vízbázisok a felszíni és felszín alatti vizek természetes, illetve szabályozott szoros kapcsolatának vizsgálata miatt speciális kutatási módszereket igényelnek. Ezeket a módszereket, illetve fejlődésüket a parti szűrésű ivóvízbázisok kutatása terén szerzett sokrétű tapasztalatunk (1. ábra) alapján jelen dolgozatban kíséreljük meg összefoglalni, a korlátozott terjedelem miatt a teljesség igénye nélkül. A parti szűrésű vízbázisokon végzett kutatásainknak a porózus közegű vízbázisokra vonatkozó általános vizsgálatok elvégzésén túlmenően a következő speciális kérdésekre kellett választ adni: a kitermelt vízben mekkora a felszíni folyóvíz eredetű víz és a háttérvíz részaránya; mekkora az aktív mederszakasz kiterjedése és milyen a mederalászívás geometriája; hogyan alakul a mederellenállás; hogyan alakul a termelt víz minősége; 1 SMARAGD-GSH Környezetvédelmi és Szolgáltató Kft.., 1115 Budapest, Bartók B. út. 29.U.79 1
mi az optimális termelési hozam a lehető legjobb állandó vízminőség elérése érdekében; távlati telep esetén a kijelölt szakasz(ok) alkalmas(ak)-e parti szűrésű vízbeszerzésre; távlati vízbázisok megvalósításakor az előirányzott víztermelés hány kútból álló kútmező és milyen kialakítású kutak révén valósítható meg; a folyók telep feletti szakaszán bekövetkező havária esetek ellen milyen vízbázis üzemeltetéssel kapcsolatos védekezési intézkedések lehetségesek. A speciális kérdések természetesen speciális mérési módszereket igényelnek. Érdekes módon azonban, míg maga a partiszűrés mechanizmusa viszonylag jól ismert és fogalomköre tisztázott, addig nincsenek kidolgozott méréstechnikai módszerek, pedig az első partiszűrésű vízbázisunk, a Fővárosi Vízművek Duna balparti kútsora már 1889-ben üzemelt. A nehézséget természetesen a folyó erejével való küzdelem jelenti. A parti szűrésű vízbázisok áramlási terének geometriája A parti szűrésű vízbázisok vizsgálata során elsőrendű kérdés a meder geometriájának és a medret felépítő üledékanyag vastagságának megállapítása. A működő vízbázisok létesítésekor sok helyen mederfúrásokkal vizsgálták a meder kőzettani alkalmasságát. A pontszerűen kapott információk azonban a mai modellek számára nem elégségesek, a modellt egységes felületekkel kell ellátni. A meder geometriájának megadására a VITUKI mederfelvételei alapján szerkesztett szintvonalas térképek már alkalmasak voltak, azonban ezek a mérések csak a meder topográfiáját ábrázolták. A diagnosztikai vizsgálatok indulásakor jelent meg Magyarországon a sekélyszeizmikus medergeofizikai vizsgálat, amely már alkalmas volt a mederüledék vastagságának felmérésére is. A Duna különösen alkalmas e mérési módszer alkalmazására, hiszen a kavics, homok és iszap alkotta mederüledék feküje kőzettanilag jól elkülönülő agyagmárga. Medergeofizikai mérést a diagnosztikai programban először cégünk alkalmazott a Leányfalui vízbázison. A mérést és kiértékelést a Geomega Kft. végezte (2. ábra). A háttér felőli oldalon az áramlási tér meghatározására szintén a geofizikai kutatás bizonyult a leghatékonyabbnak. A mérések célja minden esetben a modellezett terület réteg- és kőzettani kifejlődéseinek, réteg-geometriai és szerkezetföldtani viszonyainak tisztázása, az adott kutatás 2
céljával összhangban lévő mélységig (2. ábra). A geofizikai mérések, valamint a területre vonatkozó archív geológiai, geofizikai adatok mellett minden esetben felhasználjuk az aktuális kutatás során mélyült sekély-fúrások, kútfúrások rétegsorait is az áramlási tér geometriájának meghatározásához. Nagyon fontos szempont a réteggeometria folytonosságának megőrzése, azaz a parti- és a medergeofizika révén meghatározott felületek összekapcsolása. Erre a 2. ábrán szintén egy leányfalui példát mutatunk be. A háttérben a VESZ méréseket az ELGI a meder-geofizikai mérést a Geomega Kft. végezte. A mérések pontosságát mutatja a két felület összekapcsolhatósága. A medergeofizikai mérések nemcsak a meder geometriájának meghatározására alkalmasak. Feltárják a mederüledék vastagsági viszonyait és így általában fény derül a mederkotrások okozta károkra is. A mérés elvégzésére a diagnosztika során csak egyszer van lehetőség, holott a VITUKI kétévente végzett meder domborzati mérései alapján megállapítható, hogy a meder nagyon változó. Tekintve, hogy a védőövezetek meghatározását szolgáló modellezés kiindulópontja a helyes geometria, ezért a védőövezetek jövőbeni felülvizsgálata során minden alkalommal célszerű lenne mederfelvételt készíteni. A partiszűrésű vízbázisoknál nagyon fontos a feliszapolódás kérdése is. A feliszapolódó partszakaszok romló vízminőséget idéznek elő, amely az ammónia- és a vastartalom növekedésében nyilvánul meg. Ilyen feliszapolódást idézett elő például a Nagymarosi vízbázison a nagymarosi körtöltés megépítése. A romló vízminőség miatt csáposkutakat kellett leállítani. A vízbázis kutatása során így fő szempont volt a meder iszapvastagságának vizsgálata (3. ábra), a feliszapolódás menetének meghatározása és prognózisa. Ez utóbbira a későbbiekben visszatérünk. Az iszapvastagság megállapítására multielektródás méréseket végeztettünk a Nagymarosi vízbázison. A méréseket a Geomega Kft. végezte. Paraméterek mérése A vízbázist felépítő földtani képződmények megismerése, feltérképezése és ez alapján az áramlási tér geomeriájának meghatározása után a különböző egységek paramétereinek mérése következik a földtani közeg hidrosztratigráfiai tagolása érdekében. Erre a háttérben a sekélyfúrások és kútfúrások furadékmintáiból végzett szemcseeloszlás vizsgálatok és ezekből a szivárgási tényezők meghatározása, valamint az egyedi, kútcsoportos és egymásrahatás vizsgálatok adnak lehetőséget. A termelőkút környezetében jó megközelítést ad a vízadóba 3
bejuttatot nyomjelző anyagok segítségével mért vízáramlási sebesség. Ennek a Darcy-féle sebességhez való viszonya alapján a szivárgási tényező érték kiszámítható. Anyagvizsgálatra a mederben is van lehetőség. A mintavételezés merítőharanggal történik. A Duna esetén 4-5 mintavételi pontból álló, ~200 m távolságú, partra merőleges szelvényeket célszerű felvenni úgy, hogy a pontok többsége a vizsgált partszakasz és a sodorvonal között helyezkedjen el. Maguk a vizsgálatok a fúrásokból származó mintákhoz hasonló módon és hasonló céllal készülnek. A mederanyagra így kapott szivárgási tényezők azonban nem jellemzik a meder felületén a termelés hatására kialakult kolmatált rétegben lejátszódó ultralassú szűrési folyamatot (Kontur Á., 1993, Kontur Á., 1998). A kolmatáció a folyóban lebegtetve szállított finom szemcseösszetételű hordalékanyag és apró szervezetek beszűrődését jelenti a vízadó rétegbe a víztermelő mű szívó hatására. A meder kolmatáltságának függvényében alakul ki a hidraulikai kapcsolat a felszín alatti víz és a felszíni víz között (Rózsa A., 2000). A mederellenállás nemcsak a kolmatáció következtében alakul ki, hanem akkor is felléphet, ha a folyó nem harántolja teljes vastagságban a vízvezető réteget, így a parti víztermelés esetén lehetséges, hogy a túlparti talajvíztömegeknek kisebb ellenállást kell legyőznik a kutak felé, mint a folyó vizének (Völgyesi I., 1993). A mederellenállás, a meder beszivárgási folyamatainak direkt mérése nem megoldott feladat. Völgyesi István mederellenállás-számítási módszere működő vízbázis esetén nem használható, mert a számítások elvégzéséhez egy konkrét geometriájú kút-piezométer rendszerre van szükség. A távlati parti szűrésű vízbázisok tervezésénél azonban mindenképpen figyelembe kell venni az általa javasolt kútkiosztást. A mederfelületen lezajló beszivárgás vizsgálatára Rózsa Attila végzett in situ vizsgálatot a Szentendrei-sziget keleti partján (Rózsa A., 2000). A mérés egy ponton határozta meg a mederparamétereket. Egy 2-3 km-es partszakasz teljes végigmérése azonban fizikálisan lehetetlen munka, és az azonos állapotok mellett történő mérés megoldhatatlan. Maga a szerző is megállapítja, hogy az általa meghatározott szivárgás-hidraulikai jellemzők a vizsgált időtartományra és az akkor kitermelt vízhozamra érvényesek. 4
Ez a megállapítás egyébként a parti szűrésű vízbázisokon végzett összes vizsgálatra igaz. A diagnosztikai munkák során az egyik legnagyobb gond az állandóan változó rendszer adta lehetőségek és a diagnosztikai vizsgálatok merev költségvetéséből adódó kötöttség összehangolása a tervezésben. A fentiek alapján talán az egyetlen jól, és akármikor felhasználható módszer a mederviszonyok vizsgálatára az ideiglenes és az állandó mederszondákkal történő mérés (4., 5., 6., 7. ábra). Cégünk a parti szűrésű rendszerek vizsgálatánál ezeket használta. Az alkalmazásnak természetesen a Duna itt is határt szab. A mederszondákkal lényegében a víztermelőkutak vízkivételének hatására kialakuló depressziós felületet lehet kimérni. A mért potenciálszinthez kalibráljuk a későbbieken a modellt. Fontos, hogy ez ne csak a háttérben történjen meg, hanem a mederben is, mert így a modellezés végén az aktív mederfelület megadhatóvá válik. Az egyes mederszondáknál a folyó és a talajvízszint hidraulikus potenciálkülönbségének ismeretében hidraulikus gradiens-esés számítható. A mederanyag szivárgási tényező átlagos értékének ismeretében, a Darcy-féle törvény segítségével így lokális mederbeszivárgásbecslés adható. A számítás homogén, még nem, vagy csak alig kolmatálódott mederanyanyag és enyhén lejtő, feliszapolódás nélküli partszakasz esetén ad megbízható becslést a meder felöli utánpótlódás mértékére az adott mérési pontok környezetében. Az áramlási tér jellemzése A parti sáv áramlási viszonyait elsődlegesen a Duna vízjárása határozza meg. A nyílt tükrű víztartóban a termelő és észlelő kutakban mért nyomásszintek közvetlenül és szinte azonnal reagálnak a Duna vízszintjének változására. A folyómeder bevágódik a víztartó összletbe, amelyből a vízbázis kútjai termelnek. Ez vízáramlást idéz elő a két közeg között. Ennek irányát a potenciálviszonyok szabják meg, azaz a nagyobb hidraulikus emelkedési magasságú hely felől a kisebb felé irányul az áramlás. Az áramlás irányát a földtani képződmények vízföldtani jellemzői (a víztartó réteg vastagsága, vízvezető képessége és a meder ellenállása), a folyó vízszintváltozásai és termelés nagysága határozza meg. Az áramlási teret a termelő-, és észlelőkutakban, valamint a mederszondákban mért vízszintek alapján jellemezhetjük. A termelő és észlelőkutak kiosztása üzemelő vízbázis esetén adott, 5
távlati vízbázis esetén azonban lehetőség van arra, hogy a kísérleti telepet úgy alakítsuk ki, hogy azon a mérések optimálisan elvégezhetők és a forgalomban lévő szoftverekkel kiértékelhetők legyenek. A tudományosan elvégzett tervezésnek erősen gátat szab a tulajdonosi hozzáállás azokon a területeken, ahol a kutakat kellene lemélyíteni. A távlati partiszűrésű vízbázisok környezetében általában kárpótlási földek találhatók, amelyeknek több tulajdonosa van (az eddigi maximum 70 tulajdonos/ingatlan volt). A hozzájárulás elmaradása esetén a tervezetthez képest a kutakat máshová kell helyezni. A kísérleti telep próbatermelő-kútból, állandó figyelőkutakból figyelő-kútcsoportokból, ideiglenes figyelőkutakból (piezométerekből) és mederszondákból áll (8-9. ábra). A telepet úgy kell kialakítani és megfelelő ideig általában 45-60 napig üzemeltetni, hogy az onnan származó információ reprezentatívan tükrözze a teljes tervezett vízbázis kialakítása után várható üzemi viszonyokat, hidrogeológiai folyamatokat. Ezért a vízadó rétegre optimálisan szűrőzött próbatermelő kutat egyedileg tervezett hozamlépcsőkkel, leállási-újraindulási eseményekkel kell tesztelni a réteg vízadóképességének, a vízáramlási irányoknak, a különböző eredetű vizek keveredési arányainak és a felszín alatti vízkémiai, -fizikai állapotváltozásoknak a nyomonkövetése céljából. Ezek a lépcsők általában 3-5 naposak és 1/3Q max, 1/2Q max, 2/3Q max és Q max hozamúak. A szakaszok vagy folyamatosan, vagy leállási események közbeiktatásával következnek egymás után. Célszerű ezeket a termelési állapotokat permanens kis-, közepes- és nagy folyóvíz-állás mellett, egy-egy adott napon, három órás közökkel is beállítani, mivel így az azonos víztermelés hatására kialakuló hidraulikai helyzetek három különböző folyóvízállás mellett is értékelhetők. A parti szűrésű vízbázisok környezetében a monitoring hálózat újonnan létesített és meglévő, észlelésbe vonható kutak révén épül fel, általában az előzetesen meghatározott hidrogeológiai B védőzóna külső határáig. Tervezésénél figyelembe kell venni, hogy a hálózatból származó hidrogeológiai információ megfelelő területi eloszlású legyen a partra merőlegesen és a parttal párhuzamosan, valamint képet nyújtson a tanulmányozott vertikum egészéről. Különös figyelmet kell fordítani a vizsgált partszakaszra, ahol a vízbázis alatt és fölött szóló figyelőkutak létesítése, továbbá egyes termelőkutak, illetve a próba termelőkút és a mederél között kútpárok, kúthármasok kialakítása célszerű. Az egyedi kutakkal a folyó vízadóra gyakorolt természetes hidraulikai és hidrogeokémiai hatásai tanulmányozhatók egy pontban, 6
míg a különböző mélységbe szűrőzött kútcsoportokkal ezeken túl a termelés hatására fellépő lokális változások vertikálisan is nyomonkövethetőekké válnak a leginkább kérdéses zónában. A megfigyelésekből, mérésekből választ várunk a vízbázis környezetében fennálló kisregionális felszín alatti vízáramlási kép jellegére, a vízadó, mint egység viselkedésére, az alsóbb rétegek felé történő kapcsolat erősségére, a termelő kút/kutak távolhatására, a folyó hidrodinamikus távolhatására és a terület talajvízszint és -kémiai viszonyainak időbeli változására. A megfigyelő hálózat üzemeltetésének (meghatározott időközönkénti vízmintázás, vízszintészlelés) ideális időtartama legalább egy év, ami alatt változékony időjárási és felszín alatti felszíni vízállási viszonyok között kaphatunk választ a fent ismertetett kérdésekre. A megfigyelés alatt ügyelni kell a kellő számú, folyamatos, egyenlő időközönkénti mintavételezésre, mérési eseményre, amelyekkel a feldolgozásból kapott eredmények megbízhatóságát növelhetjük. A parti régió hidrodinamikai viszonyai a térséget lefedő kutakban heti rendszerességgel mért nyugalmi vízszintek változásai és a Duna adott partszakaszon mért, illetve adott partszakaszra számított vízszint-idősora alapján megismerhetővé, értelmezhetővé válik. A 10. ábrán jól látható a termelés és a Duna parti régióra gyakorolt hatása, valamint a nagy dunai árvízesemények hatásai. Vízkémiai vizsgálatok Az esetleges szennyezettség megítélésén túl fontos szempont a változó termelés és a különböző környezeti állapotok (évszakos változékonyság, felszín alatti vízállás, felszíni vízjárás) hatására fellépő hidrogeokémiai változások nyomon követése. Megcsapolódási területeken, a parti szűrés hátterében lévő talajvizes rendszereknél a konzervatív klorid ion felszín közeli dúsulása nemcsak szennyeződésre utalhat, hanem a bepárlódásra, azaz permanens feláramlásra és a beszivárgás szempontjából negatív talajvízháztartási mérlegre. A kutakban terepen mért vízhőmérséklet-, ph- és fajlagos vezetőképesség-értékek segítségével a termelés hatására a rendszerbe belépő, a talajvíztől eltérő karakterű folyó-eredetű víz követhető nyomon. A 11. ábra például a Tolna megyei Fadd-Dombori-Bogyiszló távlati vízbázisán két mérési időpont között fellépő kémhatás-változást szemlélteti, ami a 7
fokozatosan növekvő termelés hatására a vízadó parti régiójának Duna-vízzel való átöblítődését jelzi. A parti szűrésű vízbázisokon a vizek eredetének nyomozására rendkívül alkalmas a stabil oxigénizotóp arányok vizsgálata. A magyarországi holocén beszivárgású talaj- és rétegvizek δ 18 O értékei a -8,8-9,7 VSMOW tartományba, a jégkorszaki beszivárgásúak δ 18 O értékei pedig a - 11-14 VSMOW tartományba esnek. A Duna vizének δ 18 O értéke évszakosan változik -10 és -12,5 VSMOW között. Így kizárólag a stabilizotópos adatok alapján a holocén beleértve a jelenkori csapadékból beszivárgott vizek jól elkülönülnek az egyéb vizektől, azonban tekintettel kell lenni arra, hogy a Dunából beszivárgott, valamint a jégkorszaki beszivárgású idős vizek stabilizotópos összetételi tartománya némileg átfed. A Váli-víz torkolat távlati vízbázison a próba termelőkútra kapott keveredési arány eredményei a δ 18 O értékek alapján számolva 83% dunavíz, 17% háttérvíz; a δd értékek alapján számolva 91% dunavíz, 9% háttérvíz, ami igen jó megegyezést ad a többi módszerrel számított értékkel. Természetes eredetű és mesterségesen bejuttatott nyomjelző anyagok segítségével nyomon követhető a felszín alatti víz szivárgási, áramlási iránya és számítható az áramlási sebessége is. Ezekhez a megfigyelésekhez porózus kőzetek esetén, kis vizsgálati távolságra leggyakrabban a konzervatív klorid iont használjuk, mert a felszín alatti vizes környezetben mindig jelen van és környezeti, vagy direkt hatásra bekövetkező változása általában jól vizsgálható. A mintavételezést azonos napszakban napi rendszerességgel célszerű végezni a termelőkút és a folyó vizéből. A Fejér megyei Váli-víz torkolat távlati vízbázison végzett vizsgálat eredményeit a 12. ábrán mutatjuk be. Az értelmezés érdekében ezen a mért kloridkoncentráció értékek mellett fel lett tüntetve a Duna vízállás-idősora és a termelési hozamok is. A grafikonról leolvasható a termelés hatására a kloridkoncentrációban bekövetkező csökkenői trend (mely ugyanakkor más okból a Duna vizében is jelentkezik), valamint a leállási, újraindulási, hozamváltási eseményekhez kapcsolódó anomáliák, melyek pontosabb nyomonkövetésére ezekben az időszakokban sűrűbb, hat órán keresztül tartó óránkénti mintavételezés célszerű. 8
Mesterséges kísérlethez szintén a klorid ion az egyik legalkalmasabb jelzőanyag, mivelkonyhasó oldásával könnyen bejuttatható a rendszerbe és kémiai elemzés, valamint geoelektromos mérések segítségével is detektálható. A 13. ábrán a Drávagárdonyi távlati vízbázis rétegvizes rendszerének vízáramlási irányai láthatók az idő függvényében. A méréseket a KBFI-Triász Kft. végezte. Biztonságba-helyezés A 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet szerint az üzemelő és a távlati ivóvízbázisok, így a parti szűrésű vízbázisok védelme érdekében meghatározott vízrészecske elérési idővel jellemezhető felszín alatti védőidomokat és a hidrogeológiai viszonyok tükrében felszíni védőterületeket kell kijelölni. Ezeket a vízkivétel mennyiségi, minőségi védelme érdekében a környezetüknél fokozottabb biztonságban kell tartani, az ott folytatott és az ott tervezett tevékenységekre vonatkozó jogszabályi korlátozások, tiltások érvényre juttatásával. A parti szűrésű vízbázisok modellezésének eredményeképpen nemcsak az adott elérési időkhöz tartozó védőövezetek rajzolódnak ki, (14. ábra), hanem az áramlási irányokon és a terület nagyságán túl megfigyelhető a Duna-meder aktivitása is, ami a felhasznált program segítségével számított vízmérleg révén számszerűsíthető is. Megadható ezen kívül a kitermelt víz folyó/háttér aránya is. A partiszűrésű vízbázisok védőövezetének meghatározásánál a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a 123/1997. (VII. 18.) kormányrendelet csak az elérési időkkel számol, nem teszi lehetővé a keveredés figyelembe vételét. A jogszabály továbbá nem rendelkezik a mederoldali védelemről és a védőövezetek kijelölésének módjáról sem. A partiszűrésű rendszerek pedig, ha jó kavicsterasz a vízadó, a kitermelt víz akár 90 %-át is kaphatják a folyó felől. A keveredés közbeni felhígulás eredményezi, hogy a háttér felől érkező szennyezőhatások még olyan városi környezetben lévő vízműnél, mint a 120 éve Budapesten lakóházakkal és ipari objektumokkal övezetten működő Budaújlaki vízbázisban sem érvényesülnek. A folyó irányából sokkal nagyobb a szennyeződés lehetősége. A vízbázis feletti nagyobb ipari centrumok állandó szennyvíz kibocsátása, illetve a havária esetén napok alatt levonuló 9
szennyezőhullámok ellen a hatályos jogszabályok alapján nem védhetők a parti szűrésű vízbázisok. Nagyon nagy szükség lenne a Duna teljes hosszán kiépített vízminőségi monitoring rendszerre. A folyók haváriaesetei, a potenciális szennyezőanyag vizsgált partszakasz előtt történő levonulása, hígulása numerikus transzport modellel szimulálhatók, melynek eredményei rendkívül fontosak a biztonságban tartási tervben javasolt védelmi intézkedések megtételéhez. A 15. ábrán a Fejér megyei Váli-víz torkolat távlati vízbázis partszakasza előtt A MOL Dunai Finomító sodorvonalbeli szennyvízbevezetéséből származó potenciálisan levonuló szénhidrogén szennyezés egy fázisa látható. A modellezést a VITUKI INNOSYSTEM Kft. végezte. Az ország legnagyobb működő partiszűrésű vízbázisai a Dunakanyartól a Csepel-sziget aljáig terjedő szakaszon találhatók. A védelembe helyezésnél nagy problémát jelent, hogy ez az ország legdrágább üdülő és lakóterülete, így a kisajátítási és kártalanítási összegek várhatóan nagyon magasak lesznek. Mivel a terület a budapesti agglomeráció egyik legdinamikusabban fejlődő része, a védelemre vonatkozó elképzelések rendszerint alapvetően ellentétesek a helyi önkormányzati érdekekkel. Ráadásul a partiszűrésű rendszerek regionális rendszereket látnak el ivóvízzel, így a korlátozni kívánt települések nem egyeznek meg a fogyasztók által lakott településekkel, ami ellenérzést vált ki a lakosokból. Éppen ezért a több évig elhúzódó munkálatokról, vizsgálatokról a vízbázisvédelemmel kapcsolatos bizalom kialakítása és megőrzése érdekében folyamatos, a közérthetőséget szem előtt tartó lakossági tájékoztatási tevékenységet szükséges végezni, amely a leggyakrabban az önkormányzatok és a lakosság közvetlen bevonásával érhet célt. Összefoglalás Magyarországon a felszín alatti ivóvízbázisok védelmét szolgáló intézkedések között jelentős hányadot képez a partiszűrésű vízbázisokkal kapcsolatos tennivalók köre. Ezért nagyon fontos, hogy a védőövezetek meghatározását megalapozó mérések minél több irányból közelítsék meg a parti szűrés mechanizmusának megismerését. Az elmúlt öt évben az ezirányú mérések nagy mértékben fejlődtek, ma már a diagnosztikai vizsgálatoknál használatuk elengedhetetlen. 10
Irodalom Kontur Á. (1993): Parti szűrésű vízbeszerzés a Fővárosi Vízműveknél. - Hidrológiai Közlöny, 1993/3. Rózsa A. (2000): Beszivárgási vizsgálatok a Szentendrei-Duna medrében. - Hidrológiai Közlöny 2000/2. Völgyesi I. (1993): Mederkapcsolati hatásfok: a parti szűrésű víztermelés fontos paramétere. Hidrológiai Közlöny 1993/5. 11
1. ábra A SMARAGD-GSH Kft. parti szűrésű vízbázisokon végzett kutatásainak helyszínei 12
2. ábra A vízadó kavicsösszlet feküjének domborzata 13
3. ábra Geofizikai szelvény a mederben Nagymarosi vízbázison 4. ábra A Dunára merőleges hidraulikai szelvény a Váli-víz torkolat távlati vízbázis VPT-1 próba termelőkútjának távolhatását és mederalászívási viszonyait szemlélteti 1475 l/min hozam mellett 14
5. ábra 7. ábra: Eredeti Wein féle vízföldtani szelvény a Budaújlaki vízbázis területén. A meder alatt kialakult depressziót már az 1800-as évek végén is mérték. Állandó mederszonda Leányfalun.A szondát a SMARAGD-GSH Kft. fejlesztette ki. Min. 6, max. 10 mederszelvény menti pontra kaphatunk folyamatosan vízszint és vízkémiai adatokat 6. ábra Partra merőlegesen és parttal párhuzamosan kialakított ideiglenes mederszonda-sorok 15
8. ábra Egy parti szűrésű kísérleti telep elvi sémája szelvényben ábrázolva. 9. ábra A Fejér megyei Váli-víz torkolat távlati vízbázis megvalósult kísérleti telepe a Duna felől. 16
Váli-víz torkolat távlati vízbázis VF-1 figyelőkút vízszint idősora a teljes monitoring időszakban 2002.01.15-től 2002.09.28-ig (2002.03.13-tól 2002.09.28-ig heti mérések) Vízszint (mbf) 100.00 99.00 98.00 97.00 96.00 95.00 94.00 93.00 92.00 91.00 Duna mért vízszint Dunaújvárosnál Duna számított vízszint a vízbázisnál Duna mért vízszint a vízbázisnál VF-1 figyelőkút 90.00 1.15 2.12 3.12 4.9 5.7 6.4 7.2 7.30 8.27 9.24 Dátum (hó.nap) 10. ábra Vízszint idősor a Váli-víz távlati vízbázison a kísérleti telep egyik figyelőkútjában 11. ábra A víztermelés hatására a vízadóban fellépő kémhatás-változás jelzi a Duna vizének térhódításást a parti régióban a termelőkút környezetében. 17
12. ábra Váli-víz torkolat távlati vízbázis. A Duna és a VPT-1 próba termelőkút kloridkoncentráció-értékek alakulása 2002.01.15 2001.03.04. között. A diagramon feltüntetve a termelési hozam alakulása és a Duna vízállás-idősora. 18
13. ábra Drávagárdony távlati vízbázis. A vízadóban nyomjelzéses és geoelektromos módszerrel kimutatott vízáramlási irányok. Jól megfigyelhető a szivattyúzás megkezdése után kialakuló éles vízáramlási irányváltás. A méréseket a KBFI-Triász Kft. végezte 19
14. ábra Leányfalui vízbázis, 180 napos elérési időhöz tartozó áramvonalak 20
15. ábra A modellezés eredményei 21