9 Czucz Ottó * AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG JOGGYAKORLATÁRÓL ** Igazán nagy örömmel tettem eleget a meghívásnak. Ritka alkalom egy bíró életében, hogy ilyen keretek között kapcsolatba léphet a származása szerinti ország állampolgáraival. Úgy gondolom, az Európai Bíróság érdemes arra, hogy megismerjük mûködését, néhány jellemzõ vonását, hiszen életünk minõsége szempontjából ennek az intézménynek a következõ idõszakban nagy fontossága lesz. A döntések hatásai az állampolgárokra A Bíróság kétféle módon is kihathat az életünkre. Egyfelõl arról van szó, hogy mint passzív alanyok elszenvedjük a Bíróságnak a döntéseit. A Bíróság ugyanis bizonyos jogkérdésekben kialakít egy álláspontot, amely az intézményekre, az egyes tagállamokra kötelezõ, az egyes tagállamok ezeknek a döntéseknek megfelelõen alakítják a gyakorlatukat. Az állampolgárok, pedig hosszú-hosszú idõ elteltével is érzik ezeknek a döntéseknek közvetlen hatásait. Van egy legalább ugyanilyen fontosságú másik aspektusa is. Érdekeinket ennek az intézménynek a révén is érvényesíthetjük az Európai Unión belül. Ahhoz pedig, hogy értelmesen tudjuk fölhasználni ezt az intézményt a céljaink eléréséhez, arra van szükség, hogy jól megismerjük a mûködését. Egy konkrét esetet mondok el ezzel kapcsolatban. Még május hónapban történt, hogy az Európai Bíróság luxemburgi épületének egyik kapujánál megjelent egy úr, s az õrségnek át kívánt adni egy vaskos iratköteget. Az õrség nincs fölhatalmazva ilyen beadványok átvételére. Az egyetlen szerv, amely ilyen beadványokat átvehet, az a hivatalvezetõ apparátusa. Az õrség telefonált a hivatalvezetõi irodának, hogy nem tud szót érteni azzal az úrral, aki szemmel láthatóan nagyon szeretné valamilyen ügyét elintézni. A hivatalvezetõ összeverbuválta az újonnan csatlakozó tagállamok képviselõi közül azokat, akiket el tudott érni, hogy megpróbáljanak kommunikálni ezzel az úrral. Kiderült, hogy egy elkeseredett magyar ügyfél volt, aki a szomszédjával lefolytatott telekvitáját Magyarországon már minden lehetséges bírói fórumon megvitatta és elégedetlen a megszületett és jogerõssé vált döntésekkel. Azt kívánta elérni, hogy az Európai Bíróság helyezze hatályon kívül a Magyarországon megszületett bírói döntéseket. Nos, nem ez a leghatékonyabb módja a bíróság igénybevételének. Talán nem árt néhány információt arról elmondani, milyen módon is kell igénybe venni ezt a bíróságot, és milyen módon mûködik az, és mi várható tõle. * Az Elsõfokú Bíróság tagja (Luxemburg). ** A hangszalagról leírt szöveg némileg szerkesztett változata.
10 Az Európai Bíróság specifikus jellemzõi Az Európai Bíróság három *** más nemzetközi bírósággal hasonlítható össze: n az ENSZ általános hatáskörû Hágában mûködõ bíróságával; n az Európa Tanács strassburgi Emberi Jogi Bíróságával; n az Egységes Európai Térség tagállamainak vitás ügyeivel foglalkozó kevéssé közismert bírósággal. Az Európai Bíróság legalább négy területen lényegesen különbözik ezektõl a bíróságoktól. 1. Elõször is, az összes egyéb nemzetközi bíróság általában csak akkor kezdi tárgyalni egy ügyet, ha az érintett felek önként alávetik magukat ennek a bíróságnak és önkéntesen jelennek meg a bíróság elõtt. (Itt a strassburgi Bíróság valamelyest különbözik ettõl. Amióta aláírták azokat a protokollokat, amelyek a kötelezõ bírósági eljárásra vonatkozó szabályokat tartalmazzák, az állampolgárok közvetlenül is fordulhatnak a strassburgi Emberi Jogi Bírósághoz. Ennek van egyfajta kötelezõ jellege.) Az összes többi azonban úgynevezett alávetéses bíróság és csak akkor kezd mûködni, ha az érintett felek az adott bíróság döntéseinek és magának a procedúrának alávetik magukat. Az Európai Bíróság kötelezõ bíróság, ami azt jelenti, hogy az érintett tagállamok a csatlakozással bírói fõhatalmukról, szuverenitásuk egy részérõl lemondanak. Az Európai Bíróságot, az Európai Unió közösségi intézményei egyikét hatalmazzák föl arra, hogy a közöttük, illetve az európai intézmények között fölmerülõ vitás kérdésekben eljárjon, és döntéseket hozzon. Olyan döntésekrõl lehet szó, amelyekben az érintett tagállamokat is elmarasztalhatják és számukra kötelezõ magatartási normákat határozhatnak meg. Még ennél is tovább megy a kizárólagosság tekintetében az alapszerzõdés 292. cikkelye. Eszerint a tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a szerzõdésekben meghatározott fórumokat veszik igénybe az értelmezésre. Sem az érintett tagállamok, sem az intézmények nem választhatnak más fórumot. 2. Második jellegzetesség és különbség a többi bírósághoz képest: az Európai Bíróságnak kötelezõen döntenie kell, az Európai Bíróság nem teheti azt meg, hogy azt mondja, hogy a szerzõdésbõl nem lehet levezetni valamit. (Más nemzetközi bíróságok viszonylag jól elviselik azt, ha valamilyen kérdésre nem tudnak konkrét választ adni. A Hágai Nemzetközi Bíróság gyakran jár el így.) Az Európai Bíróság ebbõl a szempontból sokkal inkább hasonlít a nemzeti bíróságokhoz. A bíróságnak a hatáskörébe tartozó kérdésekre válaszolnia kell, mégpedig a meglévõ dokumentumok, szerzõdések és egyéb normák alapján. Ez azt eredményezi, hogy a bíróságnak néha olyan döntéseket is kell hozni, amelyek közvetlenül a különféle alapnormák és másodlagos dokumentumok szövegébõl nem vezethetõk le. Különféle értelmezési technikákat, különféle magyarázat-technikákat kell alkalmaznia, de a döntés mindenképpen kötelezõ. A bíróság tevékenységét többen meglehetõsen aktivistának tekintik. Egyes külsõ megfigyelõk, tudományos szakemberek szerint néha olyan esetekben is hoz döntést a bíróság, amikor a jogalap nem olyan egyértelmû, nem olyan világos, nem olyan könnyen vezethetõ le egyéb másodlagos jogi dokumentumokból. A bíróság ezáltal olyan szerepet is játszik az Európai Unió életében, amely jelentõsen továbbfejleszti az Unió belsõ életét. 3. A harmadik jellegzetesség azzal kapcsolatos, hogy míg a nemzetközi bíróságokhoz általában csak tagállamok, nemzetközi szervek fordulhatnak vitás ügyeikkel, addig az Európai Bírósághoz minden európai uniós állampolgár illetve jogi személy keresetet nyújthat be. Ezekben az ügyekben az Európai Bíróság döntést is hoz. Bármely állampolgár, bármely jogi személy, aki úgy érzi, hogy õt az európai intézmények valamelyikének döntése közvetlenül érinti, és az számára hátrányos következménnyel jár, ezt a döntést megkérdõjelezheti. Ezért az Európai Bíróság ügyforgalma elég számottevõ. A 2003. évi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a Közösségi Bíróságra kb. 550, az Elsõfokú Bíróságra 480-490 kereset érkezett. A Közösségi Bíróság 2003-ban, 490 ügyben hozott döntést, az Elsõfokú Bíróság, pedig 350 fölötti döntést hozott. Elég jelentõs az ügyhátraléka mindkét bíróságnak. (Kb. 1000-1000-es nagyságrendben.) Arra lehet számítani, hogy az állampolgári kezdeményezésû ügyek a tíz új tagállam megjelenésével szaporodni fognak. Azok a nálam tapasztaltabb kollegák, akik már több csatlakozást is megéltek, úgy vélik: azzal lehet számolni, hogy a csatlakozást követõ második illetve harmadik évben ugrik meg hirtelen azoknak az *** A Közösségi Bíróság elnevezés is használatos.
11 ügyeknek a száma, amelyek a tagállamokból jönnek. A belsõ értékelések szerint ez az ügymennyiség mindkét bíróság teljesítõképességének a fölsõ határát közelíti. Ezért szervezeti átalakításokra van szükség. 4. Most a negyedik különbségrõl szólok. Más nemzetközi bíróságok általában csak olyan döntéseket hozhatnak, amelyek elvben az államokat kötelezik bizonyos magatartási szabályok követésére. Ezzel szemben az Európai Bíróság nemcsak az államokat kötelezi, hanem minden európai közösségi és tagállami intézményt, illetve a tagállamok egyes intézményeit is, hogy végrehajtsák az adott döntést. Az Európai Unió alapokmányában található rendelkezés szerint az egyes tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel végrehajtják az Európai Bíróságok döntéseit. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi gyakorlatban közvetlenül érvényesülhetnek ezek a döntések. Például, ha az Európai Bíróság vagy az Elsõfokú Bíróság tanúként idézi meg valamely tagállam bármelyik polgárát, akkor ennek a polgárnak ugyanúgy meg kell jelennie, kötelezettségeit teljesítendõ, mint egy adott országbeli bíróság elõtt. Az állampolgárnak azzal kell számolnia, hogy ugyanazokat a kényszerítõ eszközöket lehet vele szemben alkalmazni, amelyeket egy adott tagállamban vele szemben alkalmazhatnak (pénzbírság, elõvezettetés stb.). Az Európai Bíróság mûködése A Párizsi Szerzõdés nyomán kezdetben, mint az Európai Szén- és Acélközösség intézménye jött létre az Európai Közösségek Bírósága. Mivel ekkor még csak hat tagállam volt, két bírót neveztek ki, akiknek a munkáját két fõügyész (vagy fõtanácsnok ) segítette. Az összesen kilenc tisztségbõl két-két pozíciót kaptak a nagyobb tagállamok, a három kisebb tagállamnak, pedig egy-egy bírói helye volt. Jelenleg huszonöt azaz országonként egy bíró és nyolc fõügyész alkotja a testületet. Kompetenciák Az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik egyrészt azon kérdések csoportja, amelyek az elõzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódnak. Egy nemzeti bíróság bizonyos feltételek mellett fölfüggesztheti az éppen elõtte fekvõ ügy tárgyalásait. A Közösségi Bírósághoz fordul, ha úgy látja: problémás valamely az ügyhöz kapcsolható közösségi norma alkalmazása. Gond adódhat abból, ha ez a norma nincs összhangban a belsõ jogszabályokkal. Felmerülhet azonban amiatt is kétség, hogy a normát megfelelõ formában, megfelelõ keretek között bocsátották-e ki. Ilyen esetekben kér a tagállam nemzeti bírósága elõzetes döntéshozatalt. Ezen eljárással kapcsolatban a Közösségi Bíróság kontrollálja, hogy az egyes tagállamokban a bíróságok hogyan értelmezik, hogyan kezelik a közösségi normákat, hol merülnek fel problémák a közösségi normák értelmezésénél. A közösségi problémák értelmezésével kapcsolatban a bíróság álláspontot alakít ki. Ezt az egyes tagállamok nemzeti bíróságai kötelesek érvényesíteni. Bárki találkozhat a fent leírt jelenséggel, akinek folyamatban van az ügye a magyar bíróság elõtt. Ha a bíróság úgy értékeli, hogy valamilyen közösségi norma is érintett, fölfüggesztheti az eljárást, és elõzetes döntéshozatalt kérhet. Két ilyen ügy került már Magyarországról az Európai Közösségi Bíróság elé, de ezeknek a száma rohamosan nõni fog. Egy másik nagy ügycsoportot képeznek az úgynevezett közvetlen keresetek. Ezeknek két nagy alfajtáját különböztetik meg. Úgynevezett mulasztási eljárásokról van szó, mikor valamelyik közösségi intézmény úgy látja, hogy az egyik tagállam nem hajtja végre a közösségi normákat. Az adott tagállam ellen a bíróság elõtt indítható mulasztási eljárás. Amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy az adott tagállam nem hajtotta végre a kötelezettségét, akkor kötelezi ennek végrehajtására. Jelentõs összegû bírságot szabhat ki. (Olyan bírságot, amely a nagy tagállamok költségvetésében is komolyabb gondokat tud okozni ) A tagállamok általában igyekeznek elkerülni ezeket a helyzeteket. A közvetlen keresetek második alcsoportját alkotják az úgynevezett megsemmisítési vagy hiány megállapítására irányuló eljárások. Ezek tagállamoktól vagy olyan európai intézményektõl indulnak ki, amelyek valamely, az õ tevékenységüket befolyásoló egy európai intézmény által hozott döntés ellen irányulnak. Céljuk a döntés semmissé nyilvánítása tekintettel: n az alapszerzõdés megsértésére és/vagy; n hatáskör hiányára. Az Európai Parlament és a Tanács döntéseivel szemben az Európai Bíróságnál, a Bizottság és a többi közösségi szervvel szemben az Elsõfokú Bíróságnál lehet keresetet indítani.
12 Az Elsõfokú Bíróság Az Európai Bíróságnak ezt a társintézményét 1989-ben azzal a céllal hozták létre, hogy azt tehermentesítse. Az Elsõfokú Bíróság az idõigényes, különösen bonyolult ügyeket vette át. Idetartoznak a nagyvállalatok közötti verseny kiegyensúlyozatlanságával kapcsolatos ügyek (monopolhelyzet, dömpingáru, versenypolitikai kérdések). Ez a testület illetékes az európai köztisztviselõk munkajogi vitáiban. A halászati kérdések és a magánszemélyek által indított perek nagy része ugyancsak az Elsõfokú Bíróság kompetenciájába tartoznak. Az Elsõfokú Bíróságnak is 25 bírája van, azaz valamennyi tagállam egy bírával képviselteti magát. Az Elsõfokú Bíróságon nem mûködnek fõügyészek (fõtanácsnokok), itt csak a bírák vesznek részt a döntés-elõkészítési eljárásban. Néhány technikai kérdés Mindkét bíróság elõtt két szakaszban folyik az eljárás: egy írásbeli és egy szóbeli szakaszban. Az írásbeli szakasz a kereset beérkezésével kezdõdik és az ellenérdekû fél válaszával, a keresetet benyújtó viszontválaszával majd az ellenérdekû fél ismételt viszontválaszával folytatódik. Ezt követõen kezdõdik a szóbeli szakasz. Egy vagy több tárgyalást tartanak a felek jelenlétével. A felek meghallgatását követõen hoz döntést az Elsõfokú Bíróság. Az Elsõfokú Bíróság csaknem minden ügyben tárgyalást kell tartson. Az Európai Bíróság ritkábban tart tárgyalást. Az Európai Bíróság ha egyik fél sem ragaszkodik hozzá a tárgyalás megtartása nélkül is hozhat döntést. Tárgyalási nyelv az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelve lehet. Tehát e pillanatban húsz nyelv jöhet szóba. Ez rendkívül nagy feladatot ad a fordító szolgálatnak. A belsõ munkanyelv a francia. Amikor a bíróság tagjai döntéshozatalra vonulnak vissza, franciául folyik a vita. A döntési vázlatkészítés, illetve a döntés írásbafoglalása is francia nyelven történik. Ezt követi a fordítás, mindenekelõtt az eljárás nyelvére, illetve az összes többi nyelvre. A költségvetési lehetõségek azonban nem engedik, hogy a korábbi tizenegy nyelv után minden egyes dokumentumot, minden egyes döntést húsz nyelvre lefordíttassanak. A következõ idõszakban csak a legfontosabb döntések jelennek meg a húsz hivatalos nyelven. A kevésbé fontos döntések a bíróság honlapján franciául és az eljárás nyelvén érhetõek el, de a hivatalos dokumentumokban nem jelennek meg. Joggal vethetõ fel problémaként a tájékoztatás megnehezedése, ami különösen érinti a még tapasztalatokat gyûjteni készülõ új tagállamok állampolgárait. A bírósági gyakorlat néhány döntés fényében Egy-két jogeset kapcsán ismertetném, milyen területeken, milyen jellegû megfontolások alapján, milyen döntések születnek a bírósági gyakorlatban. Uniós polgárság Elsõként az uniós polgársággal kapcsolatos egyik döntést emelném ki. Braunbest néven futott az ügy, és a döntést 2002. szeptember 17-én hozta meg a bíróság C413/99-es szám alatt. Az uniós polgárság intézményével kapcsolatban az uniós alapszerzõdésnek a 18. cikkelye olyan rendelkezés, amelynek közvetlen hatálya van, amelyre minden egyes uniós állampolgár közvetlenül hivatkozhat. Ez a 18. cikkely azt mondja, hogy amellett, hogy minden egyes uniós állampolgárnak megvan a saját nemzeti állampolgársága, egy úgynevezett uniós polgársággal is rendelkezik. Ez nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot, de kiegészíti azt. Legalább négy területen uniós többletjogokat biztosít. Ezek a következõk: a szavazati jog, illetve választhatóság joga az európai parlamenti választások és a helyhatósági választások során; a szabad közlekedés joga; a diplomáciai védelem; a petíciós jog, azaz az európai médiakörhöz, közvetítõhöz való fordulás joga. Az európai polgársággal összefüggésben a megelõzõ idõszakban az államok gyakorlata fõként arra koncentrált, hogy vizsgálják: megvan-e a feltétele annak, hogy valakinek tartózkodási engedélyt adjanak egy adott állam területen. Ha nincsenek meg ezek a feltételek, akkor gondoskodhattak arról, hogy eltávolítsák ezt a polgárt a saját tagállamukból. Általában az szokott az elõfeltétel lenni, hogy az érintett személynek megfelelõ vagyon- és betegbiztosítása legyen, tehát ne szoruljon a fogadó állam forrásaira. A közvetlen hatás elvének megfogalmazása nyomán az egyes tagállamoknak minden egyes esetben konkrétan kell bizonyítani azt, hogy a közbiztonságot fenyegetõ vagy a közegészségügyet fenyegetõ veszély áll fönn az érintett állampolgár ott tartózkodása nyomán. Nem elegendõ arra hivatkozni, hogy, úgy tûnik, nincsenek meg a megfelelõ forrásai, és ezért van bizonyos látens, lappangó veszélye annak, hogy
13 úgy tartózkodik ennek az országnak a területén, hogy egyszer csak majd annak az államnak a segítségére szorul. Lényegesen megváltozik tehát az indoklási kötelezettsége, amikor egy másik tagállam állampolgárát el kívánják távolítani. A diplomák elismerése Egy francia hölgy Olaszországban kérte: Franciaországban megszerzett jogi diplomáját úgy hasznosíthassa, hogy Olaszországban beiratkozhasson az ügyvédi gyakorlatra, ami elõfeltétele annak, hogy ügyvédi szakvizsgát tehessen. Az olasz ügyvédi gyakorlatról döntõ hatóság azt mondta: csak Olaszországban megszerzett diploma alapján lehet erre a gyakorlatra bejelentkezni. Egyébként, pedig menjen Franciaországba, szerezze meg ott a gyakorlatot és tegye le ott az ügyvédi vizsgát. Ez esetben az addigi ügyvédi minõségét már elismerik. A bíróság szerint ez a korlátozás összeegyezhetetlen az uniós joggal, mivel nem veszi figyelembe a közösségi elõírásokat. Minimálbér-szabályozás Egyik német vállalat egy építkezésre egy portugál vállalatot von be, a portugál vállalat (Constructiones) hozza a saját munkavállalóit. Kérdés, hogy ezekre a portugál munkavállalókra kötelezõen alkalmazni kell-e a német minimálbér-elõírásokat vagy sem. Egy német bíróság foglalkozott az üggyel. Helyszíni ellenõrzés során megállapították a német munkaügyi felügyelet képviselõi, hogy a portugál munkavállalók esetében nem tartják be a minimálbér-elõírásokat. Megbírságolták a német vállalatot. Több százezer eurós nagyságú bírságot szabott ki a munkaügyi felügyelet. A német vállalat ez ellen a német bírósághoz fordult és ez a bíróság fordult az Európai Bírósághoz elõzetes döntéshozatali kérdéssel. Ha valamelyik tagállamban létezik minimálbér-elõírás, akkor annak lehet-e határon túlnyúló hatása? A válasz igen volt. Ha egy ország munkavállalói egy más ország területén végeznek munkát, akkor a minimálbér- elõírások a kiküldetésben munkát végzõkre is érvényesek. A német munkáltató köteles a német minimálbér-szabályokat alkalmazni a portugál munkavállalók esetén is. Abban a feltételezett elméleti esetben viszont, hogyha ezek nem elõnyösebbek, mint a portugáliaiak, akkor nem kell alkalmazni ezeket az elõírásokat. Egészségügyi szolgáltatások A szolgáltatások szabad áramlásával van kapcsolatban a Smith-Perboncs ügy. 2001. július 12-én hozta meg a döntést a bíróság. Hollandiában úgy mûködik az egészségügyi rendszer, hogy az egészségügyi szolgáltatások különösen a kórházi ellátások igénybevétele elõtt az érintett személyt biztosító intézménynek nyilatkoznia kell, hogy az adott egészségügyi szolgáltatást finanszírozza-e. Ez holland belsõ ügy, a bíróságnak nincs hatásköre az elbírálásában. Mi van akkor, ha valaki külföldön akar igénybe venni egészségügyi szolgáltatást, és akkor tagadja meg a biztosító a szolgáltatás ellenértékének kifizetést. Két ilyen konkrét ügyet terjesztett kérdés formájában az Európai Bíróság elé egy holland bíróság. Egy Smith nevû hölgy Parkinson-kórban szenvedett. Hollandiában nem vállalták már a kezelését, Németországban viszont egy kórház vállalta. A hölgy biztosítója megtagadta a fizetést. E döntés ellen fordult elõször holland bírósághoz, majd a holland bíróság az Európai Bírósághoz. A másik ügyben egy közlekedési baleset következtében kómába esett személy vett igénybe Ausztriában ellátásokat. A holland belsõ szabályok szerint csak a 25 év alattiaknak finanszírozza a biztosító ezeket a speciális kezeléseket. (Az illetõ egyébként felépült, és maga járt el az adott ügyben a finanszírozással kapcsolatban.) Az Európai Bíróság döntése szerint nincs megtiltva az, hogy ilyen szûrõ intézkedéseket alkalmazzanak az egyes tagállamok. A pénzügyi egyensúly és az a követelmény, hogy mindenki számára biztosítsák az egészségügyi ellátásokat, megkövetelheti azt, hogy ilyen szabályokat alkalmazzanak az egyes tagállamokban. Az arányosság kérdését azonban külön-külön vizsgálni kell. A bíróság mindenek elõtt arra hivatkozik, hogy a nemzetközi egészségügyi tudományos gyakorlat alapján kell elbírálni: hatékony ellátást lehete biztosítani a kérdéses esetekben, illetve, hogy az adott országban tudnak-e hasonló értékû szolgáltatást biztosítani. Ennek alapján elbírálható, hogy arányos-e a finanszírozást megtagadó döntés, vagy sem. Rendszám-probléma Belgiumban egy belga állampolgár luxemburgi rendszámú kocsival közlekedik. Büntetõeljárást indítanak ellene és megbüntetik, mert van egy olyan belga szabály, mely szerint belga állampolgár csak belga rendszámú kocsival közlekedhet. A belga polgár azzal érvel: õ Luxemburgban dolgozik, ottani munkáltatójától kapta ezt a hivatali kocsit és fölhatalmazása van arra, hogy hétvégen magáncélra is használhassa. A családja Belgiumban él és magáncélra Belgiumban használja a kocsit. Tiltakozik a büntetés ellen. Az
14 Európai Bíróság kimondta, hogy az ilyen megszorító rendelkezések a munkaerõ szabad áramlása elé gördítenek akadályt. Ingyenes múzeumi belépõ Az olasz múzeumokban a hatvan év feletti nõk és a hatvanöt év feletti férfiak számára ingyenes a belépés, de csak az olasz állampolgároknak. A bíróság szerint ez a közösségi normákkal ellentétes. Tehát ha az olasz múzeumok, illetve az olasz hatóságok ilyen szabályt akarnak hozni, akkor valamennyi közösségi állampolgár számára ugyanazt a lehetõséget kell biztosítani. Katona-dilemma Egy sorköteles fiatalember kérdezett rá, hogy nem ellentétes-e a közösségi normákkal az a német szabály, amely csak a férfiak számára teszi kötelezõvé a sorkötelesként való megjelenést. A bíróság szerint ebben nincs diszkrimináció. A német fiatalember hiába érvelt azzal, hogy õ hátrányokat szenved a nõkkel szemben, mert két évet veszít aktív szakmai életpályájából. Az Európai Bíróság szerint Németország nem sérti meg ezzel a közösségi normákat. Téves döntés kártérítés A Kübler-ügyben 2003. szeptember 30-án döntött a bíróság. Kübler úr német állampolgár, aki osztrák egyetemen tanít már tíz éve. Azt kérte az egyetemtõl, hogy kapjon olyan kereset-kiegészítést, amelyet minden egyes osztrák egyetemi oktató megkaphat 15 évnyi munkaviszony után. Igényét elutasították arra tekintettel, hogy õ még csak tíz éve dolgozik az Innsbrucki Egyetemen. Kübler úr Németországban azt megelõzõen már több mint öt évet egyetemen dolgozott. Az egyetem elutasította. Kübler úr osztrák bírósághoz fordult. Az osztrák eljáró bíróság talált egy korábbi jogesetet, közösségi bírósági döntést, amely valamennyire hasonlítani látszott ehhez az ügyhöz. Ennek alapján elutasította a kérelmezõt. A kérelmezõ fellebbezett és az ügy az Európai Bíróság elé került. Az Európai Bíróság megállapította, hogy igaza volt a félnek. Igazán új elemnek bizonyult az alábbiak kimondása: a felek a megalapozatlan bírósági döntések miatt elszenvedett károk megtérítését is kérhetik. Ilyen megalapozatlan eset az is, ha a nemzeti bíróságok a közösségi normák helytelen értelmezése nyomán jutnak téves következtetésre. * * * Ezek a jogesetek illusztrálják: életünk nagyon sok területét érintheti a bíróság gyakorlata. Ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy valamely ügyük elbírálásánál remény van arra, hogy az európai normák figyelembevételével az Önök számára kedvezõbb döntést lehet elérni, akkor ezt meg kell próbálni az Európai Bíróság igénybevételével. Ez nem ígérkezik egyszerû feladatnak, ez sok munkát igényel, de a befektetett munka megtérül. Bíztatom mindannyiukat, hogy éljenek a megnyílt lehetõségekkel.