JELENTÉS. a megyei, fővárosi illetékhivatali tevékenység ellenőrzéséről. 0043 2002. november

JELENTÉS a megyei, fővárosi illetékhivatali tevékenység ellenőrzéséről 0043 2002. november

3. Önkormányzati és Területi Ellenőrzési Igazgatóság 32. Pénzügyi-szabályszerűségi és Teljesítmény-ellenőrzési Főcsoport Iktatószám: V-1006-34/2002. Témaszám: 606 Vizsgálat-azonosító szám: V-0024 Az ellenőrzést felügyelte: Dr. Lóránt Zoltán főigazgató Az ellenőrzés végrehajtásáért felelős: Németh Péterné főcsoportfőnök Az ellenőrzést vezette: Dr. Sallai Antal osztályvezető főtanácsos Az összefoglaló jelentést készítették: Dankó Géza számvevő tanácsos Kozák György számvevő tanácsos Dr. Szűcs Zoltán számvevő tanácsos A számvevői jelentések feldolgozásában és a jelentés összeállításában közreműködtek: Dankó Géza számvevő tanácsos Kozák György számvevő tanácsos Dr. Szűcs Zoltán számvevő tanácsos Az ellenőrzést végezték: Dr. Botta Tibor számvevő tanácsos Dr. Fülöp László számvevő tanácsos Laki Dóra számvevő tanácsos Czifra Erzsébet számvevő tanácsos Dankó Géza számvevő tanácsos irodavezető Buczkó András számvevő tanácsos Jelentéseink az Országgyűlés számítógépes hálózatán és az Interneten a www.asz.hu címen is olvashatók.

Zeke József számvevő tanácsos Dér Lívia számvevő tanácsos Dr. Lacó Bálintné számvevő tanácsos tanácsadó Kántor Ilona számvevő tanácsos tanácsadó Dr. Telkes Imre számvevő tanácsos Szabó Tamás számvevő tanácsos Böröcz Imre számvevő tanácsos tanácsadó Kozma Gábor számvevő Dr. Szűcs Zoltán számvevő tanácsos Szihalminé Kovács Zsuzsa számvevő Péntek László számvevő tanácsos irodavezető Nyikon Zsigmondné számvevő Kozák György számvevő tanácsos irodavezető A témához kapcsolódó eddig készített számvevőszéki jelentések: címe sorszáma Jelentés a megyei (fővárosi) illetékhivatalok tevékenységének V-30/1993 vizsgálatáról

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 3 I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 5 II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 14 1. Az illetékügyi feladatok ellátásának szervezeti keretei, szabályozása, személyi és tárgyi feltételei 14 1.1. Az illetékhivatalok jogállása, szervezeti keretei 14 1.2. Az illeték hatáskörök gyakorlásának rendje 15 1.3. Személyi feltételek alakulása 18 1.4. Az illetékhivatalok működésének tárgyi feltételei 20 2. Az előírt és ténylegesen befolyt bevételek, kintlévőségek, hátralékok, az ezek nagyságrendjét befolyásoló tényezők 24 2.1. Az előírt illetékbevétel és összetételének alakulása 24 2.2. Az illetékek megállapításának időigénye 27 2.3. Az illetékelőleg intézményének hasznosulása 29 2.4. A határozatok megalapozottsága, törvényessége 31 2.5. A bevételek beszedése, a kintlévőségek, hátralékok alakulása 32 2.6. A követelések törlése 34 2.7. Az illetékhivatalok ellenőrző tevékenysége 35 2.8. A közigazgatási hivatalok által tartott ellenőrzések tapasztalatai 35 3. A beszedett illetékek felosztása, utalása, költségeinek alakulása 35 3.1. Az illetékbevételek felosztása, utalása 35 3.2. A költségek viselésére vonatkozó megállapodások megkötése és betartása 38 3.3. Az illetékbeszedés költségei 40 4. Az anyagi érdekeltségi rendszer szabályozása, működtetése 42 4.1. Az érdekeltségi rendszer kialakítása, szabályozása 42 4.2. A forrásképzéssel, ösztönzési formákkal és kifizetéssel kapcsolatos szabályozás 45 4.3. Az érdekeltségi juttatások fedezetének számbavétele és kifizetése 46 1

MELLÉKLET 1. Az ellenőrzött illetékhivatalok létszámellátottsága (1 oldal) 2. Az illetékhivatalok elhelyezési körülményei (1 oldal) 3. Az elhelyezést szolgáló összes alapterület tulajdonosi megoszlása (1 oldal) 4. A helyszíni munkavégzést segítő technikai eszközökkel való ellátottság (1 oldal) 5. A számítástechnikai eszközök beszerzésére fordított összegek (1 oldal) 6. A számítástechnikai eszközellátottság alakulása (1 oldal) 7. A hivatalok által előírt illetékbevételek alakulása (1 oldal) 8. A kiszabott illetékek megoszlása a folyó évi előírások alapján (1 oldal) 9. A lakásokkal kapcsolatos visszterhes vagyonátruházási illeték és alapjának alakulása (1 oldal) 10. A földhivatali bejegyző határozatok alapján kiszabott végleges illetékek ügyintézési napjainak alakulása (1 oldal) 11. Az illetékelőleg kiszabással érintett tételek ügyintézési napjai (1 oldal) 12. A folyó évi helyesbített visszterhes vagyonátruházási illeték tételszámának dinamikája (1 oldal) 13. Az ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási illetékből az illetékelőleges tételek száma és aránya (1 oldal) 14. A folyó évi helyesbített előírások és befizetések alakulása (1 oldal) 14/a. Az összes helyesbített előírások és befizetések alakulása (1 oldal) 14/b. A helyesbített előírások megoszlása (1 oldal) 15. A december 31-én fennálló kintlévőségek alakulása (1 oldal) 15/a. A hátralék és az ún. nyitott általánosként kimutatott kintlévőségek alakulása (1 oldal) 15/b. Az előírt bevételek teljesítésével kapcsolatos főbb mutatószámok (1 oldal) 16. Az illetéktörlésre vonatkozó adatok (1 oldal) 16/a. Az illetéktörlések jogcímeire vonatkozó adatok (1 oldal) 17. Az illeték beszedéssel összefüggő költségek alakulása (1 oldal) 18. Az egy főre jutó személyi jellegű kifizetések alakulása (1 oldal) 19. Az érdekeltségi célú kifizetések alakulása (1 oldal) 2

BEVEZETÉS JELENTÉS a megyei, fővárosi illetékhivatali tevékenység ellenőrzéséről BEVEZETÉS Az illetékhivatalok 1991. évig a fővárosi, megyei városi, illetve a megyei tanács vb. pénzügyi szakigazgatási szervének irányítása alatt álló önálló költségvetési intézményként működtek. A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló törvény alapján 1991-1996 között illetékügyekben első fokon a megye székhelye szerinti Pest megyében kijelölés alapján Cegléd városi önkormányzat jegyzője a megye egész területére kiterjedő illetékességgel, a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat főjegyzője járt el. A hatáskör-átrendezés következtében az illetékhivatalok elvesztették jogi önállóságukat és a városi (fővárosi) önkormányzatok polgármesteri hivatalának részeként működtek. Az illetékhivatalok elhelyezésére szolgáló épületek a korábbi irányítási rendszerből adódóan többségében a megyei önkormányzatok tulajdonát képezték, ezek és a felszerelések, berendezések ingyenes használatba adását követően a városi önkormányzatok nem fordítottak jelentős összeget a szükséges fejlesztésekre, a működési feltételekben mutatkozó különbségek megszüntetésére. A bevételekből nagyobb hányadban részesülő (az illetékhivatal működtetésével összefüggő költségek nagyobb részét viselő) megyei önkormányzatoknak nem volt érdemi beleszólásuk az illetékhivatalok személyi, technikai feltételeinek alakításába, jelentős különbségek konzerválódtak az illetékhivatalok elhelyezési feltételeiben, számítástechnikai és egyéb felszereltségében. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az illetékhivatalok tevékenységét legutóbb 1993-1994. évben ellenőrizte. Az ÁSZ javaslatait is figyelembe véve az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 49. (4) bekezdése alapján az illetékügyi hatáskör 1997. január 1-jétől a megyei jogú városoktól átkerült a megyei főjegyzőkhöz, az illeték kiszabásával, megfizetésével, behajtásával, az illetékfizetés rendjének ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben első fokon a megyékben megyei illetékhivatal elnevezéssel a megyei, a fővárosban változatlanul a Fővárosi Önkormányzat főjegyzője jár el. Az ellenőrzés célja annak áttekintése és értékelése volt, hogy az illetékhatósági jogkör megyei főjegyzőhöz történő áttelepítését követően tett intézkedések hogyan biztosították az illetékügyi feladatok célszerű, szakszerű ellátását, hogyan befolyásolták az illetékbevételek és az abból való részesedés nagyságát, 3

BEVEZETÉS valamint a működési feltételek változása, az érdekeltségi rendszer milyen szerepet játszott az illetékalapok reális kimunkálásában, az illetékkiszabásban, a bevételek beszedésében, a hátralékok csökkentésében. A helyszíni ellenőrzés, az önkormányzati hivatalokban (főpolgármesteri hivatalban), valamint az illetékhivatalokban az alábbi főbb kérdésekre irányult: az illetékügyi feladatok ellátásának szervezeti kereteit, személyi és tárgyi feltételeit, a hatáskörök gyakorlásának rendjét célszerűen alakították-e ki, javult-e az illetékügyi feladatok ellátásának színvonala, szakszerűsége; a kiszabott és beszedett illeték összegében, a hátralékok alakulásában milyen tényezők játszottak szerepet; az illetékbevételek önkormányzatok, központi költségvetés, valamint az illeték beszedésével kapcsolatosan felmerülő költségek közötti megosztása során érvényesültek-e a jogszabályban meghatározott követelmények; az érdekeltségi rendszer elősegítette-e az eredményesség javítását, a reálisabb illeték alapok (forgalmi érték) megállapítását, a bevételek beszedését, a hátralékok csökkentését. Az ellenőrzés jogalapja: az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 2. (4) bekezdése. Az ellenőrzés típusa: egyéb szabályszerűségi. Az illetékhatósági feladatok ellátásának, az illetékkiszabás, beszedés kialakított rendjének célszerűségét, az illetékbevételek megosztásának törvényességét az 1999. január 1. és 2001. december 31. közötti időszakra vonatkozóan 15 megyében és a fővárosban ellenőriztük, az illetékhivatalok működésének feltételeiben bekövetkezett változásokat a hatáskör áttelepítésének időpontjától (1997. január 1.) kezdve értékeltük. Az ellenőrzésre az önkormányzati hivatalokban és az illetékhivatalokban az ellenőrzési program, módszertani útmutató, valamint az átadott dokumentumok, adatszolgáltatás és a helyszíni vizsgálat keretében megtekintett iratok és bizonylatok, valamint egyeztetések alapján került sor. Az ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási illetékek átlagos ügyintézési napjainak megállapításához a 2001. áprilisi és októberi kiszabásokból mintavételes eljárással, központi számítógépes program segítségével került sor 65 893 db tétel leválogatására, amely az adott évben, ebben a számcsoportban alapszámon iktatott ügyiratok 5%-ának felel meg. Az ellenőrzött hivataloktól a személyi és tárgyi feltételekre, gazdálkodásukra, az illetékek megállapításával és beszedésével összefüggő szakmai tevékenységükre vonatkozó számszaki információkat kértünk be tanúsítvány formájában. Az ezek összegzését és a Pénzügyminisztérium részére évente általuk megküldött zárási összesítők egyes adatainak kiértékelését tartalmazó, 1-19-ig terjedő sorszámmal ellátott táblázatokat a jelentés függelékeként csatoljuk. 4

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A tulajdonjog földhivatali bejegyezésénél mutatkozó késedelem, hátralék miatt az ingatlan tulajdonjogának, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyonértékű jognak ajándékozási, illetve visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső szerzése után 1994. évtől bevezetésre került az illetékelőleg rendszere. A tulajdonviszonyok, az ingatlan árak, forgalmi érték változásával növekedett a kiszabott illeték összege és tételszáma, a vagyonszerzési illetékek körében a forgalmi érték felülvizsgálatának jelentősége, összetettsége. Az illetékhivatalok által beszedett illetékbevétel az 1995. évi 28,6 milliárd Ft-ról 1999. évben 54,6 milliárd Ft-ra, 2001. évben 71,2 milliárd Ft-ra nőtt. A megyei, megyei jogú városi önkormányzatokat megillető részesedés az elmúlt három évben az inflációt meghaladó mértékben bővítette az érintett önkormányzatok forrásait. Az illetékek kiszabásával, megfizetésével, behajtásával, az illetékfizetés rendjének ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben 1997. január 1-jétől a megyékben első fokon - megyei illetékhivatal elnevezéssel - a megyei önkormányzatok főjegyzői járnak el. A hatáskört korábban a megyeszékhely városi önkormányzatok jegyzői gyakorolták. A hatáskör átrendezés nem érintette a fővárosi illetékigazgatást. Az illetékhatósági jogkör megyei főjegyzőhöz történő telepítését követően az ügyintézési határidők kivételével az illetékek kiszabását, beszedését összességében szakszerűen és törvényesen végezték a vizsgált illetékhivatalok. A működési feltételek változása, az érdekeltségi rendszer az illetékigazgatási feladatok ellátását kedvezően befolyásolta, de az ügyintézés, a hátralékok behajtása területén a jelentésben részletezett hiányosságok továbbra is tapasztalhatóak voltak. A megyei önkormányzatok illetékbevételből való részesedésére elsősorban az illetékek megosztásának, a költségek viselésének szabályozása volt hatással, így az illetékigazgatási feladatok célszerű, szakszerű ellátásában, a hátralékok csökkentésében a hatáskör címzettjei és a fenntartó önkormányzatok intézkedései kisebb szerepet játszottak. A fenntartó önkormányzatok kevésbé voltak érdekeltek a célszerű, költségtakarékos megoldásokban, miután a költségek megosztása során az illetékhivatalok működtetésével kapcsolatos kiadásoknak csupán 15-20%-át viselték közvetlenül, a nagyobb hányadot levonták a kincstárnak utalandó, megyék között újraosztásra kerülő illetékbevételből, illetve a megyei jogú városokat megillető részből. A megyékben a hatáskör átvételét követően sor került az illetékhivatali feladatoknak az önkormányzati hivatal szervezetébe történő beillesz 5

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK tésére, amelynek szabályozási feltételeit a megyei közgyűlések a szervezeti és működési szabályzat, az ügyrend módosításával teremtették meg. Különböző elnevezéssel (főosztály, osztály, iroda) és hatáskörrel bíró szervezeti egységeket hoztak létre az illetékigazgatási feladatok ellátására. Az illetékhivatalok belső szervezete, működése, gazdálkodási, előirányzat felhasználási jogköre és a működési feltételek biztosítása tekintetében megyénként eltérő gyakorlat alakult ki. Az illetékhivatalok jogi és gazdálkodási önállóssága a jelenlegi jogszabályi keretek között nem biztosítható, így a vizsgált illetékhivatalok háromnegyede részjogkörű költségvetési egységként került besorolásra. Az illetékhivatalok egy része gyakorlatilag önálló gazdálkodást folytat, és a főjegyző a munkáltatói jogkört is átruházta az illetékhivatal vezetőjére. A megyei (fővárosi) főjegyzők hatáskörük gyakorlását, néhány ügyet kivéve (pl. fellebbezések felterjesztése másodfokra, fizetési könnyítések engedélyezése, jelentős értékhatárt meghaladó érdemi döntések) az illeték hivatalok vezetőire és munkatársaira ruházták át. A szinte teljes körű hatáskör átruházás az illeték ügyintézés összetettségéből, sajátosságaiból, az ügyek nagy számából adódóan célszerűnek tekinthető, mivel ezzel megteremtődött az ügyintézés gyorsításának egyik feltétele. Az illetékhatósági ügyintézés törvényességére, szakszerűségére kiterjedő vizsgálatokat a hatáskör címzettjei csak kivételesen végeztettek, az átruházott hatáskör gyakorlásáról elsősorban a másodfokon eljáró közigazgatási hivatalok jogorvoslati ügyekben szerzett tapasztalatai, esetenkénti ellenőrzései és a hivatalvezetők szóbeli beszámoltatása alapján tájékozódtak. Nem volt teljes körű az egyes illetékigazgatással összefüggő feladatok szabályozottsága (pl. forgalmi értékelés, behajtási munka, ingó-ingatlan végrehajtás) de négy megyében a minőségbiztosítási rendszer bevezetésével nagyobb figyelmet fordítanak az ügyintézés szabályozottságára, színvonalára, az ügyfelek tájékoztatására. A hivatalok 20%-ában a kulturált ügyfélfogadás feltételei hiányoztak, a hivatalok fele nem gondoskodott az ügyfélforgalom alakulásának, tapasztalatainak folyamatos nyomon követéséről sem. Az illetékhivatalok engedélyezett létszáma az ügyiratok számának, az ügyintézés összetettségének növekedése ellenére csak mérsékelten (12,5%-al) nőtt a hatáskör átvételét követően. A létszám emelésében a megyék között mutatkozó különbség (8 hivatalban az átlagos mértéket lényegesen meghaladó, 6 megyében csak minimális létszámnövekedés volt, miközben 2-ben csökkentették a létszámot) nem a feladatok nagyságával, változásával, sokkal inkább az elhelyezés feltételeivel, illetve azok bővülésének lehetőségével függött össze. Azonos tevékenységek körében sem alakultak ki a teljesítmények mérésének, a létszámigény normatív meghatározásának módszerei, a vizsgálat során végzett a sajátosságokat is figyelembe vevő összehasonlítások jelentős különbségeket mutattak az egy ügyintézőre jutó elintézett ügyek számában. 6

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az illetékhivatalokban dolgozók iskolai végzettsége, szakképzettsége a hatáskör átvételét követően kedvező irányban változott, nőtt a felsőfokú végzettségűek száma, de az ügyintézők körében a középiskolai végzettségűek aránya továbbra is magasabb, mint az önkormányzati hivatalok egyéb részlegeiben. A hatáskör átvételét követően az illetékhivatalok elhelyezési feltételei a felújítások, de nagyobb részt bérelt ingatlanba történő költözés eredményeként javultak, a korábban jellemző szűkösség néhány megye kivételével megszűnt. A hivatalok elhelyezését szolgáló alapterületben meglévő különbségeket jelzi, hogy az egy főre jutó alapterület 29,4%-os átlagos növekedése mellett Komárom-Esztergom megyében 29%-os csökkenés, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 112,7%-os növekedés volt (11 hivatalnál nőtt, 5-nél csökkent az egy főre jutó alapterület 1997. évhez képest). Két megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén és Pest megye) és 2002. évtől a fővárosban az elhelyezést csak bérelt ingatlanban tudták biztosítani kulturált körülmények között, amely a működtetéssel összefüggő költségek jelentős növekedését okozta. A helyszíni értékelést segítő technikai eszközök (fényképezőgép, videó) és gépjárművek cseréjét is a működtetéssel összefüggő költségek terhére biztosították a fenntartók, amely révén javultak a megfelelő színvonalú és hatékony munkavégzés tárgyi feltételei. Az illetékhivatalok számítástechnikai eszközei 1997. évben mennyiségüket és minőségüket tekintve nem feleltek meg a követelményeknek (a számítógépek 80,8%-a korszerűtlen volt, 1 számítógépre 2 fő jutott). Az elmúlt években 343 millió Ft felhasználásával korszerű informatikai hálózat jött létre az illetékhivatalokban, a korszerű számítógépek aránya 90,2%-ra, a számítógépek száma duplájára nőtt. Az informatikai feladatok, a rendszer üzemeltetés feltételeinek javítására megfelelő szakemberek (informatikus, rendszergazda) alkalmazásával és az ügyintézők felhasználói ismereteinek szervezett képzés keretében történő bővítésével is törekedtek. (A számítógépek korszerűségében azonban továbbra is egyenetlenségek tapasztalhatók, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében a számítógépek 97%-a nullára leírt.) Az illetékek kezelését biztosító, az APEH SZTADI által kifejlesztett feldolgozási program 1997. évig a PM engedélyével állami szoftverként működött. A program fejlesztése azt követően nem tartott lépést a beszerzett, használatban lévő számítástechnikai eszközök fejlődésével, nem támogatja a fejlett, grafikus operációs rendszereket, az általa nyújtott szolgáltatások nem elégítik ki a felhasználói igényeket. A hivatalok ezért más forrásból származó, illetve saját fejlesztésű programokat is használnak, valamint jelentős manuális kigyűjtésekre, egyeztetésekre kényszerülnek, amely felesleges többletmunkát okoz és növeli a költségeket. Az illetékhivatalok által kiszabott és beszedett illetékek összege - az ingatlanárak utóbbi években tapasztalt rohamos emelkedése következtében - dinamikusan nőtt. A 20 hivatalban a 2001. évben előírt folyó évi befizetési kötelezettség két év alatt 50%-ot emelkedve megközelítette a 100 milliárd Ftot. E növekedés összességében egy csökkenő ingatlanforgalom mellett valósult 7

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK meg, mivel a használt lakások adásvétele, az illetékhivatalok adatai alapján, két év alatt mintegy 10%-kal mérséklődött. A kiszabások tételszámának átmeneti mérséklődése viszont azok munkaigényességének olyan mértékű növekedésével párosult, amelynek következtében a hivatalok által ellátandó adminisztratív feladatok összességében tovább bővültek. Ezekkel a szükséges munkaerő-fejlesztés nem mindenütt járt együtt. Nem sikerült felszámolni a földhivatalokban a korábbi időszakra jellemző munkatorlódást, az illetékek megállapításának alapjául szolgáló bejegyző határozatok továbbra is későn készülnek és érkeznek az illetékhivatalokhoz. 1 Ennek is betudhatóan az állam és az önkormányzatok a törvényes lehetőséghez képest lényegesen később jutnak hozzá a bevételekhez. Az illetékek megállapítása a törvényben előírtnál hosszabb időt igényel. A vizsgált hivatalok kéthavi ügyiratforgalmának tételes feldolgozása szerint a szerződéskötéstől számítva országos átlagban 257 nap telik el a végleges illeték kiszabásáig, így a jogorvoslati lehetőséget is figyelembe véve azok megfizetésére a 287. napig pótlékmentesen kerülhet sor. A végleges illeték megállapításához szükséges bejegyző határozatokat a földhivatalok átlagosan 109 napos késedelemmel küldték meg az illetékhivatalok részére, ahol az ügyintézés a jogszabályban meghatározott 30 nappal szemben összesen 88 napot igényelt. Az átlag jelentős szóródást takar és ezen belül nem elhanyagolható mértékű volt az olyan késedelem, amely a kivetéshez való jog elévüléséhez, a jogszerű bevétel elmaradásához vezetett. A földhivatali munkatorlódások miatt bevezetett előlegfizetési rendszerrel sem sikerült érdemben csökkenteni a bevétel beszedhetőségének időtartamát. A jelentős többletadminisztráció miatt a több mint hét éves jogintézménynek az illetékhivatalokban történő szakmai elfogadtatása a mai napig nem oldódott meg. A hivatalokban 2001. évben az összes ügyeknek csak 20,2%-ában állapítottak meg előleget. A helyszíni ellenőrzés tapasztalatai szerint az indokoltnál munkaigényesebb eljárás következtében ezek időtartama is alig maradt el a végleges illetékekétől. A földhivatali késedelem ezekben az ügyekben lényegesen kisebb volt, az illetékhivatalok viszont a végleges illeték 88 ügyintézési napjával szemben, átlagosan 164 nap alatt szabták ki az előleget. Az illetékhatósági ügyintézés az ügyintézési határidőtől eltekintve összességében szakszerű és törvényes volt. A megtámadott határozatok 1 Az Állami Számvevőszék 2000. évben vizsgálta az állami tulajdonú földterület ingatlanok nyilvántartását és megállapította: Az ingatlan-nyilvántartási ügyirathátralék tekintetében a Főváros helyzete sajátos. Itt koncentrálódik az összes ügyirat 24%-a. Megnehezítette az ügyhátralék ütemes feldolgozását a Fővárosban meglévő, a megyei szervezetektől eltérő szervezeti felépítés, valamint az országostól eltérő a Fővárosban alkalmazott nyilvántartási rendszer. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek tett javaslatok között szerepel: Tárja fel a Főváros Kerületek Földhivatala ügyirathátralék-képződésének (újraképződésének) részletes okait, és intézkedjen azok felszámolására. 8

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK száma viszonylag alacsony, s a fellebbezésekkel vitatott esetek nagy részében a jogorvoslati fórumok (közigazgatási hivatalok, bíróságok) is a hivatalok határozatát hagyják jóvá. A vizsgált időszakban az illetékhivatalok által beszedett illetékek összege az előírásokénál kisebb mértékben emelkedett, következésképp a kintlévőségek, hátralékok állománya nőtt. Ezért elsősorban egyes hivatalok nem kellő hatékonyságú behajtási tevékenysége okolható, de a jelenlegi jogi szabályozás is nehezíti a végrehajtást. Az illetékhivatalokat az adatszolgáltatás, a végrehajtás során annak ellenére sem illetik meg az állami adóhatósággal azonos jogok, hogy az általuk beszedett bevétel több mint 50%-ka az államot illeti. A követelések behajtásához szükséges információk begyűjtése, esetenként egy-egy végrehajtási cselekmény foganatosítása így nehézségekbe ütközik. A hivatalok az előírt illetékeknek évente mintegy tizedét törlik a jogorvoslati eljárás, vagy a hivatal saját kezdeményezésére végzett jogalapi törlések eredményeként. Számottevő, elévülés miatti törlésre néhány hivatalban (pl. főváros, Pest megye) a földhivatali és illetékhivatali késedelmek, esetenként a nem megfelelően végzett behajtási tevékenység miatt került sor. Számottevőbb (az éves előírás 1,5%-a) a behajthatatlanság címén törölt összeg. Külön gond e vonatkozásban, hogy nem teremtődött meg a hátralékok rendszeres felülvizsgálatának, indokolt esetben ismételt előírásának információs rendszere és kontrollmechanizmusa. Az illetékhivatalok csak formálisan, kampányszerűen végezték az eljárási illetékek lerovásának az egyes szemlealanyoknál történő az ellenőrzését. Alapvetően a túlzott leterheltségükre hivatkoztak, emellett azonban nem elhanyagolható ok az sem, hogy az önkormányzati bevételt jelentő vagyonátruházási illeték beszedésében az érdekeltség nagyobb, mint az eljárási illetékeknél. Az illetékhatósági tevékenység ellenőrzésére jogosult közigazgatási hivataloknak több mint fele az illetékhivatalok hatósági tevékenységét a helyszínen nem ellenőrizte. A beszedett illeték központi költségvetés és önkormányzatok közötti megosztásában a vizsgált években lényeges változás 2001. évet megelőzően nem történt. Ekkortól a területi kiegyenlítésbe az önkormányzatokat megillető hányad terhére nem csak a megyei, hanem a fővárosi önkormányzatot megillető illetékbevétel 70%-a is bevonásra került. Ennek eredményeként a megyék között újra elosztott illetékbevétel a 2000. évi 1,6 milliárd Ft-ról a fővárostól átcsoportosított 5,9 milliárd Ft-tal, 2001. évben 7,2 milliárd Ft-ra nőtt. (A kiegészítésben részesülő megyék száma 13-ról 17-re, az egy megyére jutó kiegészítés átlaga 120 millió Ft-ról, 425 millió Ft-ra nőtt.) Az illetékbeszedés költségei viseléséről az érintett megyei és megyei jogú városi önkormányzatoknak a költségvetési törvény szerint minden év február 1-jéig megállapodást kell kötniük, amelyre 7 megyében nem került sor. Megállapodás hiányában a törvény felhatalmazása alapján visszatartható bevétel is biztosította az illetékigazgatási feladatok ellátásának fedezetét. A megállapodások tartalma a költségvetési törvény előírásainak csak részben felelt meg (pl. nem tartalmazta a költségek körét és mértékét, az elszámolási kötelezettség módját és határidejét, ellenőrzésének, a visszatartott fedezet és a tényle 9

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ges költségek különbözete rendezésének módját). A megállapodást megkötő megyékben sem került teljes körűen rendezésre a tervezett és tényleges költségek közötti különbség. Az illetékhivatalok működtetésével kapcsolatos költségek tartalmát, elszámolásának szabályait a költségvetési törvényben nem határozták meg egyértelműen (a törvény ugyanazon szakaszában, egyik helyen működéssel, másik helyen működtetéssel összefüggő költségeket említ). A költségek fedezetének visszatartására vonatkozó előírások egyrészt bonyolultak, másrészt nem igazodnak a költségvetési gazdálkodásban, beszámolóban és könyvvezetésben érvényesülő pénzforgalmi szemlélethez, mert a költségek fedezetének visszatartását tette lehetővé és nem a teljesített, beszámolóval és könyvvezetéssel alátámasztott kiadásokét. Nem tartalmaz előírásokat, eljárási szabályokat a visszatartott és a tényleges kiadások közötti eltérés rendezésének kötelezettségére, módszerére sem. A működtetéssel összefüggő (működési, felhalmozási, érdekeltségi) összes kiadásnak átlagosan 31%-át a megyei jogú városi önkormányzatokra, a fennmaradó összegnek a 70%-át a kincstárnak utalandó, újraosztásra kerülő hányadból történő levonással a 19 megyei önkormányzatra terhelték át, így a kiadások nagyságát meghatározó fenntartó önkormányzatok csak mintegy 15-20%- ot viseltek közvetlenül. Az erre lehetőséget biztosító szabályozás mellett a hivatalok és azok fenntartói nem váltak érdekeltté a költségekkel való ésszerű takarékosságban. A beszedett bevételből egyre nagyobb hányadot tartottak vissza kiadásaik fedezeteként, miközben az illetékek kiszabása az indokoltnál hosszabb időt igényelt, a kintlévőség a bevételekét meghaladó mértékben emelkedett. % 160 140 120 100 1999. 2000. 2001. Összes bevétel Összes költség Összes kintlévőség év Az illetékbeszedéssel kapcsolatos kiadás 1999-2001. között 49%-kal, a kintlevőség 58%-kal, az illeték bevétel ezzel szemben csak 30,7%-kal növekedett. A kiadások a bevételek százalékában az 1999. évi 7,3%-ról 2001. évben 8,4%-ra emelkedtek, ezen belül a szélső értékek között (Békés megye 31,9%, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom megye 8%) négyszeres az eltérés. 10

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A növekedés 53%-a a személyi jellegű kiadásoknál és azok járulékainál, 25%-a a hivatalok működésével kapcsolatos dologi kiadásoknál következett be, de ilyen irányba hatott néhány megyében a munkakörülmények, illetve a munkavégzés technikai feltételeinek javítása is. Az elszámolt kiadások eltérő mértékű, de összességében számottevő növekedéséhez hozzájárult az is, ahogyan az illetékhivatali tevékenységgel kapcsolatos anyagi érdekeltségi rendszer megteremtésére a helyi adókról szóló törvény, továbbá a mindenkori költségvetési törvények biztosították a lehetőséget. Míg ugyanis a helyi adókból felhasznált összeget teljes mértékben a fenntartók viselik, az illetékbeszedéssel kapcsolatos érdekeltségi célú felhasználást átterhelik a bevételből részesedő önkormányzatokra. A törvény az érdekeltségi rendszer feltételeit, forrásait, felhasználásait illetően részletes szabályokat nem tartalmaz, csupán az érdekeltségi juttatásban részesíthetők körét határozta meg, azonban ennek értelmezésében is gondok mutatkoztak. Ebből adódóan a vizsgálattal érintett önkormányzatok a juttatásban részesíthetők körét, a képzett forrás alapját és mértékét, valamint a kifizethető összegek nagyságrendjét illetően, egymástól eltérő módon alkották meg a helyi szabályokat tartalmazó rendeleteiket. Jelentős különbségek alakultak ki ezért az érdekeltségi célból megképzett források nagyságát, illetve az egy főre eső juttatás összegét tekintve is. Eltérő a gyakorlat a forrásképzés módszerét illetően is, mivel egyes önkormányzatok alapszerűen kezelték a megképzett forrásokat, míg mások az éves költségvetési gazdálkodásra vonatkozó szabályok figyelembevétele mellett működtették érdekeltségi rendszerüket. A pontatlan törvényi szabályozás következtében az érdekeltségi juttatásban részesíthetők körét az önkormányzatok többsége kiterjesztően értelmezte, és ennek következtében nem csak az illeték hatáskör címzettjeit (megyei, fővárosi főjegyzők) és az önkormányzati hivatalok illetékügyi feladatokat ellátó köztisztviselőit részesítették ilyen kifizetésekben. A vizsgálattal érintett megyékben az érdekeltségi célú juttatások és az egyéni teljesítménykövetelmények közötti összhang nem érvényesült maradéktalanul, a kifizetés nem az elért teljesítményekhez, hanem az érintett dolgozók illetményéhez igazodott. A köztisztviselői törvény 2001. július 1-jétől hatályos módosítása a köztisztviselők többletteljesítményének elismeréseként megállapítható jutalom, érdekeltségi, és egyéb jogcímen alapuló és a teljesítménytől függő juttatás összegét az önkormányzatoknál a köztisztviselő 6 havi illetményének megfelelő összegben maximalizálta. Ez a törvényi szabályozás az illetékhivatali feladatokkal kapcsolatban eddig működő érdekeltségi rendszer jelentőségét alapvetően mérsékelte, mivel az érdekeltségi célú kifizetések összege a vizsgálattal érintett illetékhivatalok egy részében korábban meghaladta a 6 havi illetmény összegét. Az érintett köztisztviselők éves keresete így 2002. évtől várhatóan csökken. A helyszíni ellenőrzések tapasztalatai alapján több javaslatot fogalmaztunk meg az illetékhatáskör címzettjei (főjegyzők) illetve az illetékhivatalok felé: 11

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK - az SZMSZ-ben, ügyrendben, szabályzatokban meghatározott feladat- és hatáskörök, illetve a tényleges gyakorlat összhangjának megteremtésére, - az ügyintézési hátralékok megszüntetése, a szakszerű ügyintézés érdekében az illetékhivatal szervezeti felépítésének, belső munkamegosztásának, a feladatok szabályozottságának áttekintésére és módosítására, - az illeték ügyintézés során (különösen az iktatás, kiszabás területén) a jogszabályban előírt ügyintézési határidők betartására, a behajtási munka eredményességének javítására, - a földhivatalok felé intézkedés kezdeményezését az irattovábbítási kötelezettség előírt időpontban való teljesítésére, az illetékelőleg törvényben meghatározott módon történő megállapítására, - a költségek viselésére vonatkozó megállapodások előírt határidőben történő megkötésére, abban a költségek körének és mértékének (beleértve az érdekeltségi célú juttatásokat is) rögzítésére, valamint az elszámolás felülvizsgálatának, ellenőrzésének és a különbözet pénzügyi rendezése módszerének meghatározására, - a hatályos törvényi előírásokkal összhangban az anyagi érdekeltségi rendszerre vonatkozó önkormányzati rendeletek felülvizsgálatára, korszerűsítésére. Az illetékügyi feladatok gyorsabb, hatékonyabb és egyben költségtakarékosabb ellátása érdekében, a helyszíni ellenőrzés megállapításainak hasznosítása mellett javasoljuk: a Kormánynak: 1. Kezdeményezze az illetékhátralékok behajtásának elősegítése érdekében a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. tv. 43. -ában felsorolt, a személyes adatok igénylésére jogosult szerveknek az illetékhivatalokkal, valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. tv. 5. (1) bekezdés g) pontjának, illetve 14. (1) bekezdés c) pontjának az illetéktartozásokkal történő kiegészítését. 2. Intézkedjen a felügyeletet gyakorló miniszter útján a földhivataloknál a tulajdonjog bejegyzésének a jelenleginél gyorsabbá tétele, az illetéktörvényben meghatározott irattovábbítási kötelezettségük teljesítése érdekében. a pénzügyminiszternek : 1. Dolgozzon ki olyan szabályozási javaslatot a költségvetési törvénytervezetben az illetékek megosztására, amely szerint - a felmerült kiadásokat azok a szervek viseljék, amelyeknek azokra ráhatásuk lehet, azaz közvetlenül befolyásolni tudják a nagyságrendjük kialakítását (a fenntartó és a megyei jogú városok önkormányzatai), 12

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK - a megyei jogú városoknak legyen beleszólásuk az érdekeltségi célú források képzésébe és az illetékügyi feladatok ellátásához szükséges fejlesztések meghatározásában is, - az elszámolási kötelezettség, továbbá a visszatartott, illetve tényleges kiadás különbözetének rendezése kötelező, - a pénzforgalmi szemléletnek megfelelően nem a felmerült költségek, hanem a teljesített kiadások visszatartására nyújt lehetőséget. 2. Tegyen javaslatot az illetéktörvény olyan módosítására, amely lehetővé teszi az illetékelőlegeknek egy egyszerűsített eljárás keretében történő megállapítását és megfizettetését. 3. Dolgoztasson ki az illetékek nyilvántartására, a zárási összesítők elkészítésére az illetékhivataloknál létrejött, korszerűsödött informatikai eszközökre alapozva egységes, államilag jóváhagyott szoftvert. 4. Hívja fel a közigazgatási hivatalok vezetőit az illetékhivatalokban folyó hatósági tevékenység helyszíni ellenőrzésekkel történő segítésére. 5. Dolgozzon ki javaslatot az illetékigazgatási feladatok végrehajtásában közreműködő személyek érdekeltségi juttatásban részesíthető körének törvényi meghatározására oly módon, hogy jogértelmezési gondok ne merüljenek fel a jogalkalmazás során. 13

II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 1. AZ ILLETÉKÜGYI FELADATOK ELLÁTÁSÁNAK SZERVEZETI KERETEI, SZABÁLYOZÁSA, SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEI 1.1. Az illetékhivatalok jogállása, szervezeti keretei A hatáskör átvételét követően a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 38. -a alapján a megyei közgyűlések szervezeti és működési szabályzataik (SZMSZ) módosításával az egységes önkormányzati hivatalon belül különböző elnevezéssel és hatáskörrel bíró szervezeti egységeket hoztak létre az illetékigazgatási feladatok ellátására. A vizsgált 15 megyében az önkormányzati hivatalon belül az illetékhivatalok közül 5 főosztály, 8 osztály, 2 iroda elnevezéssel, ezen belül igen eltérő belső tagozódásban (osztály, csoport) és előirányzat-felhasználási hatáskörrel rendelkezve működik. Az eltérő gyakorlat az önkormányzatok szervezetalakítási autonómiáját figyelembe véve nem kifogásolható, néhány esetben összefügg a feladatok eltérő jellemzőivel, nagyságrendjével. Az SZMSZ-ok szerint az illetékhivatalt a főjegyző irányítja és gyakorolja a munkáltatói jogokat az illetékhivatal vezetője és a hivatal dolgozói felett. A jogszabályi előírások jelenleg nem teszik lehetővé, hogy a főjegyző az illetékügyekben hatáskörét önkormányzati intézmény (költségvetési szerv) alapítása útján lássa el, az illetékhivatal törvényesen az önkormányzati hivatal részeként működhet. Az Art. már hivatkozott rendelkezése ugyanakkor a főjegyző illetékhatósági jogkörében eljáró megyei (fővárosi) illetékhivatal elnevezést használja. A hatásköri szabályozás eltérő alkalmazására utal, hogy pl. Békés megyében az illetékhivatal vezetőjét teljes körű munkáltatói jogkörrel ruházták fel, Pest megyében 2002. márciusában az ügyrend módosításával a főjegyző az illetékhivatal vezetőre ruházta át az összes munkáltatói jogkör gyakorlását a hivatal köztisztviselői tekintetében, miközben a többi megyében csak az egyéb munkáltatói jogok körébe tartozó kérdések (kiküldetés elrendelése, szabadság engedélyezése, a munka szervezésére vonatkozó utasítási jog) átruházására került sor. Az illetékhivatalok belső szervezetét és működését meghatározó ügyrendi szabályozás és a működés feltételeinek biztosítása terén is eltérő gyakorlat alakult ki. Az SZMSZ mellékletét képező, vagy annak felhatalmazásával a közgyűlés elnöke által jóváhagyott ügyrendben határozták meg az önkormányzati hivatal részeként működő illetékhivatal belső szervezeti felépítésének és működésének részletes szabályait. Ugyanakkor előfordult késedelmes szabályozás is, pl. Nógrád megyében az illetékhivatal az 1997-1999 közötti időszakban a megyei jogú város által elfogadott ügyrend alapján működött, ezt követően 2001. évig főjegyzői utasítás határozta meg az önkormányzati hivataltól elkülönítetten az illetékhivatal szervezetének és működésének részletes szabályait. 14

II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK A szervezeti sajátosságok, az önkormányzati hivatalhoz képest jelentős létszám (az illetékhivatalok létszáma az önkormányzati hivatal összlétszámának 36-40% át alkotja), az elkülönült területi elhelyezés, a működési költségek megosztása indokolta, hogy meghatározott költségvetési előirányzatok felett az illetékhivatalok előirányzat-felhasználási jogkörrel rendelkezzenek. Az illetékhivatalok működésével kapcsolatos költségek viselése, megosztása, az ellenőrizhetőség biztosítása érdekében a költségek elkülönített kezelését különböző módon oldották meg. Az illetékhivatalok sajátos feladatai, az alkalmazott létszám miatt a gazdálkodás során az önkormányzati hivatal más szervezeti egységeihez képest nagyobb önállósággal rendelkeztek, azonban jogi és gazdálkodási önállóságuk jogszabályi feltételei nem álltak fenn. Négy megyében (Békés, Csongrád, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) az illetékhivatalok előirányzat felhasználási jogkör szerinti besorolására nem került sor, a vizsgált illetékhivatalok közül 12 db részjogkörű költségvetési egységként (75%) meghatározott költségvetési előirányzatok felett rendelkezett előirányzat felhasználási jogkörrel. Ennek keretében vagy a költségvetési rendeletben külön meghatározott előirányzatok, vagy az összes (beleértve a személyi jellegű, a dologi, a felhalmozási kiadásokat) előirányzat felett rendelkeztek kötelezettségvállalási, utalványozási jogkörrel. Ez utóbbi megoldás célszerűtlen, mert az egységes hivatal részét képező illetékhivatal köztisztviselői feletti munkáltatói jogkört a megyei főjegyző gyakorolja, így a személyi jellegű kiadásokat illetően kötelezettségvállalásra is ő jogosult. 1.2. Az illeték hatáskörök gyakorlásának rendje Az illetékigazgatási hatáskör gyakorlásával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket az önkormányzati hivatalok ügyrendjében, az ezzel összefüggő kiadmányozási jogkört szintén az ügyrendben vagy külön főjegyzői, hivatalvezetői utasításban szabályozták. A főjegyzők az illeték hatáskörrel kapcsolatos kiadmányozási jogkört az általuk fontosnak ítélt ügytípusoktól eltekintve az illetékhivatalok vezetőire és munkatársaira ruházták át. A főjegyzők a fellebbezések felterjesztésével, meghatározott összeghatár felett a fizetési könnyítések engedélyezésével, ingatlan végrehajtás elrendelésével, felszámolási eljárás kezdeményezésével kapcsolatos kiadmányozási jogkört tartották maguknál, vagy a döntést megelőzően egyeztetési kötelezettséget határoztak meg. Az ügyintézés gyorsítása érdekében az illetékhivatalok dolgozói (szervezeti egység vezetői, ügyintézők) a kiadmányozás rendjét szabályozó rendelkezések keretei között gyakoroltak szükségszerűen és célszerűen az ügy érdemét nem érintő közbenső intézkedésekkel (tájékoztatással, értesítéssel, felhívásokkal stb.) kapcsolatos kiadmányozási jogot. Az illetékkel kapcsolatos hatáskör gyakorlásának átruházása az illeték ügyintézés összetettségéből, a nagyszámú ügyiratból és közbenső intézkedésből adódóan jogszerű és célszerűnek tekinthető. Az érdemi ügyintézéssel kapcsolatos kiadmányozási jogkör átruházása az illetékhivatal vezetőjére helyi meggon 15

II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK dolásból, néhány megyében az ügy jellegéből, vagy az értékhatártól függően korlátozott. Hajdú Bihar megyében a kiadmányozási jogot az illetékhivatal vezetője és a hivatal munkatársai gyakorolják, de 2 millió Ft feletti értékhatárt meghaladó kiadmányozás csak a főjegyző egyetértésével történhet. (2001. évben 287 ilyen eset volt a több mint 42 ezer ügyiratból.) Vas megyében a méltányossági jogkörben átruházott hatáskörben hozott döntésekről a főjegyzőt félévente tájékoztatni kell, az 500 ezer Ft-nál nagyobb összegű illeték elengedésére irányuló kérelmet a főjegyző előzetes véleményezése után lehet elbírálni. Győr Moson Sopron megyében a főjegyző összeghatártól függően a fizetési könnyítésre irányuló kérelmek elbírálásával, valamint a 100 ezer Ft feletti hátralék törlésével kapcsolatos kiadmányozást 5 tagú bizottság előzetes véleményezéséhez kötötte, amely lassítja az ügyintézést, esetenként az illetékbeszedést. Az átruházott hatáskör gyakorlásáról 10 megyében és a fővárosban a főjegyzők elsősorban a másodfokon eljáró közigazgatási hivatalok egyedi jogorvoslati kérelmek elbírálása során szerzett tapasztalatai, vagy ellenőrzései alapján szereztek információt. Az illetékügyi feladatok ellátását a főjegyzők elsődlegesen az ügyrendben szabályozott gyakoriságú vezetői értekezleteken történő beszámoltatás és eseti információk bekérésének útján ellenőrizték, az átruházott hatáskör gyakorlását érintő írásos intézkedésre általában nem került sor. Kivételesen fordult elő, hogy az ügyintézés törvényességére, szakszerűségére kiterjedően végeztetett vizsgálatot a hatáskör címzettje. Fejér megyében a főjegyző az illetékekkel kapcsolatos hatósági jogkör gyakorlását teljes egészében átruházta az illetékhivatal vezetőjére, amelynek gyakorlását a főjegyző a vizsgált időszak mindhárom évében az önkormányzati hivatal dolgozóival belső ellenőrzés keretében ellenőriztette. Jász Nagykun Szolnok megyében a főjegyző évente 6-8 alkalommal ellenőrizte és értékelte az illetékhivatali ügyintézés színvonalát, törvényességét. A vizsgálatokról készült dokumentumokban visszatérő feladatként került meghatározásra az ügyintézési határidők csökkentésének, jogszabályban előírt határidők betartásának, a saját hatáskörben tett intézkedésekről az érintett ügyfelek határidőben történő, maradéktalan értesítésének követelménye. Az ügyrendek, az azokhoz kapcsolódóan kiadott belső (főjegyzői vagy hivatalvezetői) utasítások az illetékhivatal belső szervezeti egységei feladataira keret jellegű szabályokat állapítottak meg. Az egyes tevékenységek részletes szabályozásának hiányában a követelmények sem kerültek teljes körűen megfogalmazásra. Hajdú Bihar megyében a behajtási tevékenység esetén a végrehajtási cselekményekre történő kiválasztás módja nem volt szabályozott, az ügyintézők maguk jelölték ki a végrehajtásba bekerülő ügyeket, de előfordult olyan tétel, amellyel kapcsolatban 2-3 évig nem történt végrehajtási cselekmény. 16

II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK A feladatok végzése során a munkaköri leírások szűkebb körű utalásaihoz a megszokott, hagyományos gyakorlathoz igazodtak. A szabályozás korszerűsítését a jogszabályi változás (pl. a 2002. évtől a forgalmi értékeléssel kapcsolatos előírások), valamint három megyében (Fejér, Hajdú Bihar, Tolna megyében) az önkormányzati hivatalnál 2001. évben bevezetett ISO 9001 jelzésű minőségbiztosítási rendszerből adódó szabályozási igény váltotta ki. Részletes eljárásrendet dolgoztak ki és vezettek be korábban nem szabályozott területeken, mint pl. a forgalmi érték megállapításának rendjére, az értékelő bizottság összetételére, a behajtási, végrehajtási ügyintézést végzők feladataira. Az illetékügyi feladatok ellátásáról szóló beszámoló, tájékoztató a közgyűlések előtt önálló napirendként nem szerepelt a vizsgált időszakban, azonban az ösztönző rendszert tartalmazó önkormányzati rendelet, a hivatalok elhelyezésével összefüggő döntések, a költségvetési előirányzatok tárgyalásakor érintették az illetékhivatal működésével kapcsolatos kérdéseket. Néhány megyei közgyűlés bizottsága előtt sor került a vizsgált időszakban az illetékhivatal munkájáról készült beszámoló megtárgyalására. Komárom megyében 1999. évben a Pénzügyi Bizottság előtt számolt be az illetékhivatal munkájáról a hivatal vezetője. Hajdú Bihar megyében 2000. évben a közgyűlés gazdasági és vagyongazdálkodási bizottsága előtt számolt be az illetékhivatal vezetője az illetékigazgatási feladatok ellátásáról, az illetékbevételek, hátralékok alakulásáról. A vizsgált illetékhivatalok közül 13 működtet külön ügyfélszolgálati irodát, amelyből négynél az ellenőrzött időszakban teremtődtek meg, vagy javultak a kulturált ügyfélfogadás feltételei. Három illetékhivatalnál az elhelyezés szűkössége miatt nincs külön ügyfélszolgálat, amelyet különböző módon igyekeznek pótolni. Ügyfélszolgálati ablakot nyitottak (pl. Győr-Moson-Sopron megyében), az ügyfelek tájékoztatása az arra kijelölt ügyintéző irodájában történik (pl. Zala megyében). Az ügyfélszolgálat forgalmi tapasztalatait számokkal alátámasztott módon a hivatalok egy részében nem értékelték. A hivataloknak csak a fele oldotta meg az ügyfélforgalom valamilyen módszerrel történő mérését, tapasztalatainak értékelését. Hajdú-Bihar megyében kérdőíves módszerrel 100 ügyfél véleményét kérték ki az ügyintézés során az illetékhivatalban szerzett tapasztalataikról és javaslataikról, amelyeket igyekeznek hasznosítani (pl. az alaposabb tájékoztatás érdekében kiadványokat jelentettek meg). Vas megyében a helyszíni vizsgálat időpontjában reprezentatív mérést végeztek egyheti ügyfélforgalomról. Ez alatt 106 ügyfél kereste fel a hivatalt, 32%-uk általános tájékoztatást kért, 18%-uk beadványában azonnal kiadható igazolást kért, 50%-a a megkapott fizetési meghagyás értelmezéséhez kért segítséget. Bács-Kiskun megyében naponta 50-60 fő keresi fel az ügyfélszolgálatot, amelynek tevékenységét 2002. január hónapban az ügyfélszolgálatot váltásban teljesítő ügyintézők tesztlapos módszerrel értékelték, amelyben az ügyfélszolgálat munkáját ügyfél centrikusnak, a dolgozók szakmai fejlődését elősegítőnek minősítették. 17