2010 február 05. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Give 1/5 Give 2/5 Mérték Give 3/5 Give 4/5 Give 5/5 Mivel az utazás okozta megaméretű megviseltség mérséklődni kezd testemben és a letűnt évezredek heroizmust sugárzó esszenciái is leüllepedni látszanak lelkem legeslegmélyebb zegzugaiban, belekezdek ebbe a salqvistiánus szösszenetbe. Középkori környezetben elterjedt szokásnak számított a műveltebb emberek köreiben az a példaértékű gyakorlat, hogy az izgága ifjoncokat huszonéves koruk derekán világot látni küldték szüleik, tanítóik, vagy épp egyházi feletteseik. Ez a tanulmányi teratúra akkoriban "grand tour" néven futott a titulatúratukmáló ismeretlennek hála, s általában az antik világ legfontosabb városait - Athént, Rómát, Konstantinápolyt, esetleg Jeruzsálemet - vette célpontba. Az én grand tourom 1. oldal (összes: 8)
Rómába vezetett, s mint azt bizonyára kitalálta már a kedves olvasó, most egy rendkívüli, magánéleti bejegyzés fogja színesíteni blogom hasábjait. Akinek mindössze az ideológiai, politikai, vagy neadjisten a filozófiai fejtegetéseimhez fűlik a foga, az se szaladjon azonban bánatában világgá, mert soraim bővelkedni fognak a hagyományos bejegyzéseim sugározta hitvallás elemeiben (hagyománytisztelet, antiliberalizmus, antimultikulturalizmus) is, lévén számos megtapasztalt példán keresztül fogom bemutatni újfent az európai kultúrkör sírját ásó fonák korkór, a szélsőliberalizmus torz tobzódását. Menjünk azonban szépen sorjában... 1. nap: Evilági leledzésem negyedszázada tériszonnyal telt, még a tízemeletes erkélynek nevezett páholyszekciójából való letekintés is szédelgéssel telített émelygést váltott ki kisagyi nyúlványaim neuronokkal hálózott érzékelőiből. Ehhez képest a repülés remekbeszabott élménynek bizonyult (eleddig még sohasem ültem vasmadáron) mintha csak valamelyik efftizenvalahány szimulátor bájtokba bújtatott bája szabadult volna ki a monitoron túli művilág meséjéből. Leszállás után irány a Trastevere (az ókorban ez a kerület számított Róma legrosszabb környékének, ma többnyire villák és lugasok otthona), majd a szálláskeresés sikere után nem sokkal elütötte az óra az este tizenegyet... Augustus császár híres szobra a Vatikán Múzeumban 2. nap: Szent Péter tér, Szent Péter Bazilika, XVI. Benedek miséje, majd Vatikán Múzeum. A pápát imádják a népek, a tízezer fős befogadóképességű kápolna közel teltházzal "üzemelt" a celebráció alatt, a szentatyát két-három perces üdvrivalgás fogadta bevonulása alkalmával. A soknyelvű mise Assisi Szent Ferencről és példaértékű életviteléről szólt a hallgatóság számára... nem úgy azonban a bolondos blikkbalekoknak. A pápa ugyanis a másfél órás szertartás utolsó egy-két percében megemlítette, hogy aznap szabadult fel az auschwitzi munkatábor. Erről - itthoni források által megerősítve - a honi kipakórságsújtott sajtó úgy tudósított, hogy a szentmise csak egy volt az évi többtucat hatmilliós holohacacáré sorában. Hitgyülinek hajlongó héberék tehát ismét hírt hamisítottak. A Szent Péter tér A Vatikán Múzeum négyzetesen gyönyörű, külön kiemelném a császárok csarnokát, ahol az imperátorok arcmása keltette idillt a márvány mesés mivolta emeli a szférák szuperlatívuszába. Az összes szakkönyvből, vagy tankönyvből ismert császárszobor eredetije visszaköszön az emberre, legyen szó akár - a Mussolini fotókról is ismert - "ávézó" Augustusról, a sasmadaras Claudiusról, a Herculesnek öltözött Commodusról, vagy épp Traianus (elnézést a dehonesztáló jelzőért az optimus princepstől) lenyalthajú márványfejéről. A Laokoón-szoborcsoport nem mindennapi látványt kelt két lépésről szemlélve, de persze meg kell említeni a középkor-koraújkor kombó keretében a Sixtuskápolnát, vagy épp Raffaello festményeit is. 2. oldal (összes: 8)
Viszik a menórát... jáááj... rásszízmuuus! 3. nap: Forum Romanum, Augustus és Iulius Caesar fórumai, Colosseum, palatinusi palotakomplexumok, Capitoliumi Múzeum és Circus Maximus. Legeslegjobban természetesen a Forum Romanumot vártam, azaz a régenvolt birodalom tulajdonképpeni középpontját a Vesta szentéllyel, a szenátus gyűléstermeként működő Curiával, a szadista bizánci basileus, Phokas oszlopával, valamint Septimius Severus diadalívével, hogy a többi antik templomromról ne is beszéljek. A Curia előtt - az áldást jelentő zivatarnak hála - közel egy órán keresztül egyedül kattintgathattam képkészítő masinám emlékmentő funkcióját aktivizáló ezüstös nyomógombját. Saját szememmel csodálhattam a fórumbejáratot jelentő, Via Sacra felett magasodó Titus diadalív turbóantiszemita részletét is, melyen modernejropéereket falfehérré varázsló egykorvolt hadiesemény bontakozik ki előttünk, a triumpháló legionáriusok tudniillik magukkal cipelik Rómába a héber nagytemplom menóráját. A Forum Romanum 4. nap: Traianus fóruma és piaca, Caracalla thermái, Aurelianus fala, Laterán bazilika és a szent lépcsősor, Trevi kút. Kezdők kedvéért érdemes elmondanom, hogy a Laterán Róma déli részén található, s nem része a Vatikánnak. Itt misézik a pápa Szent Péter faoltáránál, ha épp kiruccan Tiberisen túli sasfészkéből. A szent lépcsősorról eleddig bevallom jómagam sem hallottam, holott különösen képzeletbeindító ereklye. Constantinus császár hozatta Rómába a IV. század elején, s a legenda szerint ezen a faépítményen járult Jézus Pilatus elé, amikoris a zsetonért zsongó népcsoport bevádolta. 3. oldal (összes: 8)
Traianus oszlopa (rajta a dák hadjárat eseményei) Rómában amúgy - kicsiny Hazánk lelketlenség uralta létsíkjával ellentétben - a központi ukáz értelmében sem számít égőnek a hagyományok és az olasz lét megélése. Olyannyira igaz ez a normalitáspárti álláspont, hogy még az amúgy általában töküresen kongó, bohóccal bohóckodó kajakemikáliakínáló konglomerátum is olasz különlegességekkel próbálja becsalogatni az inkább házias ízekre ácsingózó éhes bendőket. Itáliában a szorgos gazdákat sem nézik le kipásék, az összes boltban kizárólag olasz gyümölcs, olasz ivólé és olasz tészták kaphatók. Az egyik üzletben ugyan akadt volna Rauch gyümölcslé is, azonban míg az átlag talján narancsitóka másfél litere 70-80 eurocentbe került, addig a külföldi Rauchnál az ár 2-3 eurót kóstált. Így kell védeni a hazai piacot. Ráadásul az összes olasz itóka gyümölcstartalma minimum 30%-os volt (felüdülés ez a tényadat az 1%-os gyümölcstartalmú Teszkós kutyulmányok hazai viszonylatában), a legtöbb helyen azonban a 100%-os, elképesztően finom nedű került mindössze 70-80 centbe. Caracalla thermája 5. nap: Ostia Antica. Ez a település Rómától 20 kilométerre nyugatra fekszik, s az örök város kikötőjeként funkcionált 2000 évvel ezelőtt. I.e. 338-ban (az első latin háború után) emelték a Tiberis torkolatán keresztül Rómába hajózó kalózok elleni védelem részeként, valamint a földközitengeri kereskedelem előremozdítása gyanánt. Egy hatalmas, Pompeii-szerű (bár ott még nem voltam) romvárost tessenek elképzelni, ahol minden egyes utcában, házban, fürdőben, amphiteátrumban érződik a múlt. 4. oldal (összes: 8)
Ostia Ostia Lidóban - a ma is lakott újvárosban - ettem az egyhetes út legfinomabb pizzáját igazi parmai sonkával, ami felidézte bennem Lucullus zabaeseményeinek, illetve Caligula lakomáinak (ahol pávaagyvelőt faltak) különleges, ókori szerzők által tolmácsolt hangulatát. Apicius szakácskönyvében sem találni finomabb menüt... A papírvékony tésztájú olasz pizza 6. nap: Augustus mauzóleuma, Etruszk Nemzeti Múzeum, Villa Borghese. Az Etruszk Nemzeti Múzeumot - mely a világ legnagyobb etruszk témájú kiállítását nyújtja a Villa Giuliában - különösen vártam az etruszk-magyar-szkíta rokonság hipotézisének ismeretében. Nos az itt kiállított tárgyak legnagyobb hányada a dél-itáliai görög gyarmatosítás (i.e. VIII. század) utánra datálható, így erőteljes rajtuk a görög hatás (az amphoráik görög amphorák, az isteneik görög istenek, az emberábrázolásuk is görög). A régebbi leletek ellenben döbbenetet indukálnak és beindítják a képzeletet, mivel az i.e. VIII. század előtti tárgyakon az írásmotívumok már-már egyenesen azonosak rovásírásunk hangjelölő vonalaival (a "felfelé nyíl" C betű pl. egy az egyben azonos), a számos lóábrázolás pedig tovább növeli a sejtelmes gyanút a hipotézis igazával kapcsolatban, igaz íjazó alakokat nem láttam sehol sem. A felvetett fejtegetés, mely szerint az etruszk egy elgörögösödött szkíta népcsoport volna, bizony nem csupán a képzelet szüleménye, s az elmélet igaza mellett komoly érvek tömkelege tornyosul. 5. oldal (összes: 8)
Ez most rovásírás, vagy etruszk írás? Vettem aztán egy maláj-thai-vietnami kinézetű fickó boltjában két latin feliratos pólót egyenként 5 euróért (nemzeti póló- és polóárusaink a turul, vagy épp tomketboltban ennek duplájáért, triplájáért adnak csak sajnos hordható nemzeti relikviákat), a multikulti azonban ismét betett ennek az üzletnek. Az egyik SPQR - Senatus PopulusQue Romanus pólón a "Populus" szó helyett "Popolus" virított, azaz egy orbitális helyesírási hiba. Ez a vulgarizáció irányába mutató jelenség tapasztalható tudniillik minden esetben akkor, amikor a szélsőliberális multikultipropagátorok két magas kultúra (jelen esetben a római és a távol-keleti) összeolvasztására törekednek. Ne akarjon a thai a római kultúrával üzérkedni, hagyja meg azt az olaszoknak, ő pedig nyisson inkább egy édes-savanyú szószokra specializálódó éttermet, hisz abban van otthon, abban autentikus. (Még mielőtt belémkötne egy Gusztos-rajongó azzal a felkiáltással, hogy én is római kultúrával foglalkozom magyarként, le kell szögeznem: Pannonia közel 500 éven át római provinciaként működött, nekünk magyaroknak így e helytörténeti kuriózum okán igenis sok közünk van Augustusékhoz.) A távolkeleti úr becsületére legyen mondva azonban, hogy másnap, amikor ismertettem vele a hibás felirat tényét, minden zokszó nélkül kicserélte a pólót egy másik típusra. Őrá tehát nem haragszunk, csakis a multikulti kultúraroncsoló tényét hibáztatjuk. 6. oldal (összes: 8)
Etruszk Nemzeti Múzeum 7. nap: Tivoli, majd hazautazás. Tivoli városa Rómától 30 kilométerre keletre fekszik, itt látogatható Hadrianus császár fényűző villájának maradványa. Konstatáltam, hogy míg Rómában kb. tíz olaszból három-négy azért hajlandó megszólalni angolul, s úgy ahogy meg is érteti magát, addig Tivoliban gyakorlatilag homály honol nyelvtudomány ügyben a talján fejekben. A villa viszont lenyűgöző, a medencés részek pedig köbreemelve fantasztikusak. Hadrianus villa Ennyi volt a római-olasz kaland, legközelebb már újra ideológiai, közéleti, filozófiai kérdéseket fogok boncolgatni... Tor Salqvist http://torsalqvist.freeblog.hu/ Szerző a Flag Polgári Műhely tagja Tweet 7. oldal (összes: 8)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 8. oldal (összes: 8)