A tánc, mint a szellemi kulturális örökség része A Kárpát-medencei népzenekutatók délvidéki konferenciája 2006. szeptember 29 - október 1.
Tartalom 1. UNESCO Egyezmény a szellemi kulturális örökség védelméről 2. A kulturális örökség fogalma 3. A kulturális örökség megjelenési formái 4. Az örökségvédelem területei, módja 5. Az örökségvédelem csapdái
UNESCO Egyezmény I. Egyezmény a szellemi kulturális örökség védelméről Az UNESCO XXXII. Közgyűlésén 2003. szeptember 29.-október 17. Párizsban
UNESCO Egyezmény II. Előzmények 1972. évi Világ Kulturális és Természeti Örökségének Védelméről szóló Egyezmény; 1989. évi a Hagyományos kultúra és folklór védelméről szóló Ajánlás 2001. évi a Kulturális sokszínűségről szóló Egyetemes Kiáltvány és a 2005. évi Egyezmény
UNESCO Egyezmény III. Az Egyezmény célja: megóvni a szellemi kulturális örökséget biztosítani az érdekelt közösségek, csoportok és személyek szellemi kulturális örökségének tiszteletét; tudatosítani a szellemi kulturális örökség jelentőségét helyi, nemzeti és nemzetközi szinten; gondoskodni nemzetközi együttműködés és segítségnyújtás formáiról.
1. A szellemi kulturális örökségvédelem fogalma I. 2. Cikk: Meghatározás A jelen Egyezmény szempontjából 1. A szellemi kulturális örökség olyan szokást (társadalmi gyakorlatot), kifejezési formát, tudást, készséget valamint a velük összefüggő eszközt, tárgyat, műalkotást és kulturális helyszínt jelent melyre egyes közösségek, csoportok, esetenként egyének kulturális örökségként tekintenek. Ez a generációról generációra hagyományozódó örökség - melyet a közösségek, csoportok a környezetükre adott reakcióként, a természettel és a történelmi létezés körülményeivel való kölcsönhatásban állandóan újrateremtenek azonosság tudatot és folytonosság érzést nyújt számukra, ily módon elősegíti a kulturális sokszínűség és emberi kreativitás tiszteletét.
A szellemi kulturális örökség fogalma II. A jelen Egyezmény szempontjából csak a hatályban lévő nemzetközi emberjogi okmányokkal, a közösségek, csoportok és egyének kölcsönös tiszteletének igényével és a fenntartható fejlődéssel összhangban lévő szellemi kulturális örökség tekinthető az Egyezmény tárgyának.
A kulturális örökség megjelenési formái 2. pont Az 1. cikkben meghatározott szellemi kulturális örökség inter alia az alábbi területeken nyilvánul meg: szóbeli hagyományok és kifejezések, beleértve a nyelvet is, előadóművészetek; társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események; a természetre és a világegyetemre vonatkozó ismeretek és velük kapcsolatos vélekedések; hagyományos kézművesség.
A kulturális örökség védelme I. definíció 3. Védelem a szellemi kulturális örökség fennmaradását célzó intézkedéseket jelent, beleértve az ilyen örökség beazonosítását, leírását, dokumentálását, kutatását, megőrzését, megóvását, támogatását, megerősítését, terjesztését különösen az oktatás és közművelődés segítségével valamint annak felélesztését.
A kulturális örökség védelme II. Nemzetközi szinten 1. Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listája 2. A sürgős megóvást igénylő szellemi kulturális örökség listája 3. Szellemi Kulturális Örökség Alap 4. Nemzetközi együttműködés és segítségnyújtás
A kulturális örökség védelme III. Nemzeti szinten 1. A nemzeti kulturális örökség számbavétele, beazonosítása, leírása, dokumentálása a helyi közösségek részvételével; 2. A védelmet szolgáló intézményi háttér biztosítása, 3. A jogi, közigazgatási, pénzügyi háttér biztosítása; 4. A dokumentálást, kutatást, fölhasználást, hozzáférést szolgáló intézmények támogatása
A kulturális örökség védelme IV. Helyi szinten A helyi kulturális örökség számbavétele, dokumentálása, megóvása, megismertetése - az oktatás (helyi tantervek) - a közművelődés (helyi kulturális programok) - helyi közgyűjtemények, új kutatás (tájházak, helytörténeti gyűjtemények) segítségével, - a helyi média (nyomtatott és elektronikus) - a helyi turizmus révén, - a helyi gazdaságra támaszkodva.
A kulturális örökségvédelem csapdái 1. Az örökség fogalmi határainak leszűkítése vagy túlzott kitágítása; 2. Az örökség megmerevítése, leegyszerűsítése, sematizálása vagy fetisizálása; Kizárólag az egyediségre, különlegességre való törekvés (gasztronómiai fesztiválok); 3. Az örökség kommercializálása, profitérdekeltségű örökségvédelem; 4. A többségi örökség eszecializálása egy közösségben
Javasolt olvasmányok Európai Folklór Intézet Communicationes füzetek 1-16. 6. Anna-Leena Siikala: Etnikus hagyományok és átalakuló társadalmak (Az identitás keresése) 8. Hoppál, Mihály: Local Cultures in a Global World (UNESCO konferencia előadások angol nyelven) 16. Keszei András: A megfoghatatlan nyomában. - Appadirai, A.: A lokalitás teremtése. Regio 2001/3 3-31. - Dobszay László: A hangzó hagyomány: a lejegyzett és a rögzített zene. Iskolakultúra 2005. 03. 34-40. - Erdős Péter - Sonkoly Gábor (szerk.): A kulturális örökség. Budapest, 2004.