A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban az ezredforduló után

Bernát Anikó Páthy-Dencső Blanka: A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban az ezredforduló után Bernát Anikó Páthy-Dencső Blanka 1. Bevezetés Gyakran hangoztatott állítás: a roma nők kétszeresen is hátrányban vannak a mindennapi élet számos területén, hiszen mind nőként, mind romaként háttérbe szorulnak. Nőként a gyereknevelés és a családi élet biztosítása megnehezíti az iskolák elvégzését, egy teljes értékű munkahely megszerzését és megtartását, s mindez fokozottan így van a romák 1 körében a gyakran korábbi gyermekvállalás és magasabb gyerekszám miatt. Általában a romák hátrányait számtalan kutatás és elemzés mutatja be (UNDP, 2002; UNDP, 2005; Kemény Janky Lengyel, 2004; EC, 2004); hátrányos megkülönböztetésük az élet számos területén gyakori: a munkaerőpiacon vagy az iskolában, lakásbérlés esetén vagy szórakozóhelyeken egyaránt, a nők fokozott hátrányaira azonban ezek az elemzések ritkábban térnek csak ki. A roma nők többszörös hátrányának kérdésköre egyre inkább a közéleti diskurzus része: gyakran kiemelik tudományos konferenciák és politikai állásfoglalások, számos civilszervezet foglalkozik helyzetük javításával, áttörést azonban még nem sikerült elérniük. Hátrányaik komplexitása számos egymástól független, illetve egymásra épülő tényező összességéből adódik: az etnikai és nemi hátrányok mellett a romákat (nemtől függetlenül) jelentős részben érintő iskolai és munkaerő-piaci, valamint területi hátrányokat, a diszkriminációt kell kiemelni, de nem szabad megfeledkezni a munkaerőpiacon a nők esetében gyakran tetten érhető foglalkoztatási nehézségekről és jövedelemhátrányokról. A romák hátrányai először az iskolában válnak szembetűnővé, mind a fiúk, mind pedig a lányok esetében, ami iskolai lemorzsolódáshoz vagy alacsony arányú továbbtanuláshoz vezet, mindez pedig alacsony munkaerőpiaci részvételt eredményez ami a romákra összességében igaz, de később a nemek szerint differenciáltabbá válik a kép: a lányok, majd nők egyre jobban elmaradnak a férfiak mögött. Mindez többféleképpen magyarázható: a korai gyermekvállalás a roma lányok egy részét már általános iskolai vagy 1 A tanulmányban a cigány és a roma kifejezést felváltva, egymás szinonimáiként használjuk, tudatosan nem preferálva egyik kifejezést sem, mivel nincs közmegegyezés az alkalmasabb vagy elfogadottabb terminusra vonatkozóan. 165

Szerepváltozások középiskolai tanulmányaik alatt érinti, és ennek következtében kimaradnak az iskolából, amit csak kis arányuk tud később folytatni. Így a cigány nők alacsony iskolai végzettségük révén és a gyermeknevelés feladatával együtt az átlagosnál magasabb gyerekszám miatt is igen nehéz munkavállalói pozícióba kerülnek, amit tovább súlyosbíthat a munkaerő-piaci diszkrimináció és az, hogy a romák nagy része eleve olyan hátrányos helyzetű területen lakik, ahol nagyon kevés a munkalehetőség. Erre rakódnak még rá a nőket általában érintő jövedelemhátrányok, az a jelenség tehát, hogy a nők azonos pozícióban és tapasztalat mellett ugyanazért a munkáért gyakran szignifikánsan kevesebb jövedelmet kapnak, mint a férfiak. A következőkben a fenti folyamatok legfontosabb indikátorait mutatjuk be kelet-közép-európai összehasonlításban, azaz az a családi élet néhány jellemzőjét és az iskolai, munkaerő-piaci és jövedelmi különbségeket mutatjuk be tizenkét kelet-közép- és dél-kelet-európai országban, Csehországtól Albániáig, Romániától Szlovéniáig néhány jól megragadható indikátor segítségével. Kevés szisztematikus és több ország összehasonlítására alkalmas kutatást végeztek eddig a romák helyzetével kapcsolatban; ezek közül azonban egy mindenképpen kiemelkedik a kutatásba bevont országok száma, a témák sokfélesége, mélysége és a módszertana alapján. A UNDP 2004-es Vulnerable Groups Survey elnevezésű vizsgálatában ugyanis a romák helyzetével kapcsolatos minden fontosabb témakör terítékre került, az adatfelvételt pedig tizenkét kelet-európai országban, köztük Magyarországon is azonos mintavétellel, kérdőívvel és módszertani háttérrel végezték. (UNDP, 2005) A kutatás alapelve szerint a romákkal és a romák szomszédságában élő többségi társadalom tagjaival (véletlen mintavétellel) ugyanazon kérdőív alapján készült interjú, így a romák helyzetét lakóhelyük lehetőségeihez mérten, a helyi többségi társadalom relációjában értelmezhetjük. 2 A kelet-európai romák helyzetét vizsgáló UNDP-kutatás tanúsága szerint Magyarország elsősorban a romák és a szomszédságukban élő nem romák közti, a többi országhoz képest relatíve kis eltérés alapján emelhető ki. A roma lakosság helyzete minden dimenzióban rosszabb, mint a nem romáké, ugyanakkor több indikátor, mint pl. az aktivitás, a jövedelmi szegénység vagy egyes alapszolgáltatásokhoz való hozzáférés mentén a régióban nálunk tapasztalható a legkisebb különbség az egymás közelében élő cigányok és nem cigányok között. Mindez arra utal, hogy Magyarországon a többi keleteurópai országhoz képest jelentősebb hatása van a társadalmi helyzetet meghatározó egyes dimenziókra a regionalitásnak, és viszonylag kisebb szerepet játszanak más, strukturális tényezők, valamint a diszkrimináció. Azaz a roma lakosság hasonló társadalmi helyzetűnek tűnik, mint a környezetében élő nem roma társadalom. Az egyenlőtlenségek tehát e dimenziók alapján sokkal 2 Fontos tehát kiemelni, hogy a többségi társadalom mintája nem egy országos reprezentatív minta, hanem egy speciális mintavételi keretből kiinduló véletlen minta. 166

Bernát Anikó Páthy-Dencső Blanka: A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban inkább szociális, semmint etnikai természetűek Magyarországon, legalábbis a régió többi országával összevetve. (Bernát, 2006) 2. Demográfia: házasság, család, termékenység Ahogy korábban már utaltunk rá, a korai gyermekvállalás és a magasabb gyerekszámmal járó nagyobb családi terhek is a roma nők társadalmi helyzetének fontos magyarázó tényezői lehetnek a korai iskolai lemorzsolódásnak és az alacsony munkaerő-piaci részvételnek. A UNDP 2002-es, öt keletközép-európai országot (Magyarországot, Szlovákiát, Csehországot, Bulgáriát és Romániát) vizsgáló felmérése szerint első gyermekük születésénél a roma nők átlagosan 21-22 évesek (a régió átlaga 21,3 év volt 2002-ben, és nem voltak szignifikáns különbségek az országok között), ami kb. három évvel alacsonyabb, mint a teljes női népességre jellemző átlagos életkor volt 2000-ben. (UNDP, 2002) Magyarországon az ezredforduló éveiben a cigány nők átlagosan 20 évesen szülték első gyermeküket a 2003-as cigányvizsgálat adatai szerint, és a korábbi vizsgálatokkal összehasonlítva ez az életkor nem változott jelentősen az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a magyarországi nők 27-28 éves korban szülik első gyermeküket és ez az életkor kissé emelkedett is az elmúlt másfél-két évtizedben. A magyarországi cigány nők közel egyharmada 18 éves koráig, körülbelül kétharmada pedig 20 éves koráig megszüli első gyermekét. (Janky, 2005; Spéder, 2004) 1. táblázat A házasságban élők aránya a 15 20 évesek körében a romák és a szomszédságukban élő nem romák között nemek szerint (%) Többségi lakosság a romák Roma népesség Ország szomszédságában Nők Férfiak Összesen Nők Férfiak Összesen Albánia 7 2 5 27 12 21 Bosznia- Hercegovina 7 0 4 33 11 22 Bulgária 4 0 2 37 17 27 Csehország 0 0 0 21 Horvátország 6 0 3 41 22 32 Koszovó 8 1 5 35 15 26 Macedónia 3 2 3 40 12 25 Magyarország 4 5 5 39 17 27 Montenegró 0 0 0 35 30 33 Románia 13 2 7 34 13 24 Szerbia 2 2 2 35 18 27 Szlovákia 6 0 3 15 9 12 Forrás: UNDP (2005) alapján saját számítás. 167

Szerepváltozások A korai gyermekvállalással párhuzamosan érdemes kitérni a korai házasodásra is. A korai házasodást a 15 20 év közöttiek körében a házasságban élők arányával vizsgálva azt találjuk minden itt vizsgált kelet-európai országban, hogy míg a nem roma lakosság körében elenyésző (0 és 7% közötti) a 20 év alatt házasságban élők aránya, addig minden harmadik-ötödik roma fiatalra igaz ez. 3 A roma nők körében magasabb a 20 éves koruk előtt már házasságban élők aránya (Magyarországon, Horvátországban és Macedóniában már tízből négy lány), mint a férfiak körében, azaz a lányok hamarabb kezdenek önálló családi életet, mint fiú kortársaik (1. táblázat). A korai gyermekvállalás és házasság eltérő, azaz nagyobb háztartáslétszámhoz is vezet a romák körében a kelet-európai országokban. Montenegró és Koszovó kivételt jelent ez alól, ahol megegyezik a roma kisebbség és a többségi társadalom háztartásainak átlagos nagysága. (2. táblázat) Az országok többségében azonban a jellemzően a 2,5-3 fős nem roma háztartásokkal szemben átlagosan 3,5-5 fős roma háztartásokat találunk, általában 1,3-1,8-szor nagyobbakat, mint a nem roma háztartások. E tekintetben kiemelkedik Koszovó, ahol etnikumtól függetlenül átlagosan több, mint hatan élnek egy háztartásban. Hasonlóképpen magas az albániai és a magyarországi roma háztartások létszáma is, de ezekben az országokban a nem roma háztartásokban átlagosan kevesebben élnek, mint a roma háztartásokban. Ország 2. táblázat Háztartásnagyság a romák és a szomszédságukban élő nem romák között átlagos háztartáslétszám (fő) Többségi lakosság a romák szomszédságában (fő) Roma népesség (fő) Albánia 4,17 5,51 Bosznia-Hercegovina 3,07 4,85 Bulgária 2,60 4,35 Csehország 2,44 3,61 Horvátország 2,81 4,97 Koszovó 6,43 6,28 Macedónia 3,71 4,84 Magyarország 4,01 6,11 Montenegró 3,54 3,51 Románia 2,95 4,83 Szerbia 3,18 4,41 Szlovákia 2,72 3,79 Forrás: UNDP (2005) alapján saját számítás. 3 Az alacsony elemszámok miatt az adatok óvatosan értelmezendők. 168

Bernát Anikó Páthy-Dencső Blanka: A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban 2. A roma nők hátrányai az iskolában és a munkaerőpiacon a főbb indikátorok szerint A főbb indikátorokat a roma nők szempontjából vizsgálva azt találjuk, hogy a régió egészében mind az iskolai végzettség, mind az aktivitás, mind pedig a jövedelem terén elmaradnak a roma férfiaktól, és a nem roma férfiaktól és nőktől egyaránt. Az iskolai végzettséget a 15 évnél idősebb népességen belül a legfeljebb alapfokú végzettségűek körében vizsgáltuk. Amint az a 3. táblázatból kitűnik, igen magas, összességében 90% körüli minden országban a romák körében a legfeljebb általános iskolával rendelkezők aránya, és ezen belül is a legrosszabb helyzetben a roma nők vannak. 3. táblázat A legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők aránya a romák és a szomszédságukban élő nem romák között a 15 év feletti népesség körében nemek szerint (%) Többségi lakosság a romák szomszédságában Roma népesség Ország Nők Férfiak Összesen Nők Férfiak Összesen Albánia 44 35 39 96 95 96 Bosznia- Hercegovina 33 16 25 93 87 90 Bulgária 32 29 31 95 89 93 Csehország 21 20 20 67 60 64 Horvátország 41 31 36 91 88 90 Koszovó 70 43 57 98 93 95 Macedónia 44 32 38 93 83 88 Magyarország 70 58 65 89 85 87 Montenegró 20 14 17 97 96 96 Románia 49 32 41 93 86 90 Szerbia 24 17 21 87 81 84 Szlovákia 34 24 29 76 64 70 Forrás: UNDP (2005) alapján saját számítás. A 15 évesnél idősebb cigány nők iskolázottsági mutatóiból a legjobbnak számító rátát Csehországban figyelhetjük meg, de ott is a roma nők kétharmada legfeljebb csak általános iskolát végzett. A többi tizenegy ország többségében a roma nők legalább 90%-ának legfeljebb alapfokú végzettsége van, és ezzel minden országban a körükben a legalacsonyabb szintű az iskolázottság, őket a roma férfiak követik, majd a többségi társadalombeli férfiak következnek. A legjobb helyzetben pedig e tekintetben a nem roma nők vannak, azaz a többségi társadalomban tapasztalható női iskolázottsági előny a 169

Szerepváltozások romák körében nemhogy eltűnik, de kifejezetten ellentétes irányt vesz. A roma nőket a nem roma nőkkel összehasonlítva tehát kifejezetten jelentős különbségekkel szembesülünk: a cigány nők körében kétszer-ötször magasabb a legfeljebb alapfokú végzettségűek aránya, mint a nem cigány nők között. A legkisebb különbséget, de még így is jelentős eltérést Magyarországon találjuk, a legnagyobb különbséget pedig Montenegróban figyelhetjük meg a roma és nem roma nők iskolázottsága terén (3. táblázat). Az elmúlt évtizedekben a romák iskolázottsági hátrányai Magyarországon csökkentek ugyan a társadalom egészéhez képest az alapfokú végzettség tekintetében, de az iskolai lemorzsolódás továbbra is jóval jellemzőbb körükben: a nyolcadik osztály után a cigány tanulók 8%-a nem tanul tovább, szemben a nem cigányok 1%-ával. A rendszerváltást megelőző évekbenévtizedekben a romák az általános iskolai végzettség tekintetében szinte teljesen felzárkóztak a többségi társadalomhoz, és a középfokú oktatás alsóbb szintjein, jellemzően azonban az érettségit nem adó szakmunkásképzésben, is egyre nagyobb arányban fordulnak elő. Ám amíg a cigány tanulók 58%-a tanul tovább szakiskolában, és a nem cigány diákoknak csak 23%-a, addig a romák alig több mint egyharmada tanul tovább érettségit adó középiskolában szemben a nem romák háromnegyedével (4. táblázat). A romák hátrányai ma tehát az iskolai pályafutás ezen szakaszában, az érettségi megszerzésében jelentkeznek, hiszen a cigány diákok aránya az érettségit adó középiskolákban továbbra is rendkívül alacsony, aminek egyenes következménye az is, hogy a felsőoktatásban is igen-igen alacsony részvételük. (Kertesi Kézdi, 2008) 4. táblázat Továbbtanulási arányok a nyolcadik évfolyamot sikerrel elvégzők körében Magyarországon, 2006-ban (%) Roma tanulók Nem roma tanulók Eltérés Nem tanult tovább 8 1 +7 Szakiskola 58 23 +35 Szakközépiskola 26 42 16 Gimnázium 8 34 26 Összesen 100 100 0 Forrás: Kertesi Kézdi (2008: 351) A rendkívül alacsony iskolázottsági szint a cigány nők körében az etnikai hátrány mellett a korai gyermekvállalás és a gyermekneveléssel járó feladatok miatt extrémen alacsony aktivitási rátát okoz. A 15 évnél idősebbek körében már eleve nagyon alacsony aktivitási szintet találunk a régió összes országában a romák szomszédságában élő többségi társadalom körében is, az csak Csehországban haladja meg az 50%-ot, míg az e tekintetben kedve- 170

Bernát Anikó Páthy-Dencső Blanka: A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban 5. táblázat Az aktívak aránya a 15 éves és idősebb romák és a szomszédságukban élő nem romák körében nemek szerint (%) zőbb mutatókkal rendelkező országokban is 35 47% közötti az aktívak aránya. Egyes országokban a nem roma lakosság körében is rendkívül alacsony a foglalkoztatottsági szint, ezen belül pedig a többségi férfiak körében rendre magasabb, mint a nők esetében. A legalacsonyabb aktivitási rátát a többségi társadalom körében épp Magyarországon találjuk, míg a romák körében is a sereghajtók közé tartozunk. A régió összes országában igen alacsony a roma lakosság aktivitása (6 és 38% közötti), a nők körében pedig szinte hihetetlenül alacsony. Míg Bosznia-Hercegovinában például 1%, Koszovóban és Montenegróban 3 3%, Szlovákiában 4%, Magyarországon 5%, Szerbiában pedig 6% a nők aktivitási aránya, addig ugyanezekben az országokban a férfiak körében kétszer tízszer magasabb az aktívak aránya, ám összességben így is igen alacsony mindössze 10 23% között alakul. (5. táblázat) Többségi lakosság a romák szomszédságában Roma népesség Ország Nők Férfiak Összesen Nők Férfiak Összesen Albánia 33 62 47 23 54 38 Bosznia- Hercegovina 28 43 35 1 10 6 Bulgária 40 46 42 17 27 22 Csehország 54 58 56 18 35 26 Horvátország 41 53 47 10 23 16 Koszovó 8 38 22 3 20 11 Macedónia 21 36 28 6 12 9 Magyarország 11 22 16 5 10 8 Montenegró 36 52 44 3 23 13 Románia 31 43 37 9 20 14 Szerbia 38 49 44 6 23 14 Szlovákia 30 44 37 4 10 7 Forrás: UNDP (2005) alapján saját számítás. Az alábbiakban a nemek közötti jövedelmi különbségeket a személyes jövedelemmel vizsgáljuk, ezen belül pedig azt nézzük meg, hogy a mediánjövedelem 60%-a alatti jövedelemmel rendelkezők körében mennyi a nők és a férfiak aránya. (Ebben az esetben ezt a mutatót, tehát nem szegénységi rátaként, hanem jövedelemkülönbségeket vizsgáló indikátorként alkalmazzuk). (6. táblázat) Mind a romák szomszédságában élő többségi társadalomban, mind pedig a romák körében a férfiak rendre alacsonyabb arányban kerülnek a mediánjövedelem 60%-a alatti szinten keresők közé, mint a nők 171

Szerepváltozások (ez alól csak Koszovó jelent kivételt a vizsgált országok közül). E szerint a mutató szerint a nők jövedelemhátránya látványosan tetten érhető. Különösen így van ez a romák esetében, akik között eleve is jóval magasabb az alacsonyabb keresetűek aránya, a roma nők körében pedig kiemelkedően magas arányokat találunk néhány kivételtől eltekintve. A leginkább kivételes ország éppen Magyarország, ahol a mediánjövedelem 60%-a alatt a roma nőknek csak 5%-a, a roma férfiaknak pedig csak mindössze 3%-a található, ami gyakorlatilag megegyezik a szomszédságukban élő nem roma lakosság mutatóival (nők: 4%, férfiak 3%). Szintén nem tapasztalunk kereseti különbséget e mutató szerint Csehországban se etnikai, se nemi szempontból. Magyarországot tekintve ennek valószínűleg az lehet a magyarázata, hogy a jövedelemtermelő tevékenységet folytató aktívak aránya rendkívül alacsony a roma lakosság körében. Ezzel szemben Csehországban a régió egyik legmagasabb aktivitási rátáját találtuk mind a romák, mind pedig a környezetükben élő nem romák körében. 6. táblázat Jövedelemkülönbségek a romák és a szomszédságukban élő nem romák körében az egyéni mediánjövedelem 60%-a alatt élők százalékos aránya nemek szerint (%) Többségi lakosság a romák szomszédságában Roma népesség Ország Nők Férfiak Összesen Nők Férfiak Összesen Albánia 18 9 13 66 47 54 Bosznia- Hercegovina 15 8 11 66 39 48 Bulgária 39 18 29 60 48 54 Csehország 2 2 2 2 2 2 Horvátország 4 3 3 22 12 16 Koszovó 9 3 4 18 27 27 Macedónia 19 16 17 47 44 45 Magyarország 4 3 4 5 3 4 Montenegró 1 1 1 61 18 29 Románia 75 49 62 87 67 75 Szerbia 10 7 9 61 40 46 Szlovákia* Forrás: UNDP (2005) alapján saját számítás. Megjegyzés: *Szlovákia esetében nem áll rendelkezésre adat. 172

Bernát Anikó Páthy-Dencső Blanka: A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban 4. Szegregáció, identitás és nyelvhasználat A területi elkülönülés a romák társadalmi kirekesztettségének egyik leginkább látható indikátora; a lakóhelyi szegregációt a településen élők domináns etnikai csoportja felől, tehát a települések közötti szegregáció szerint vizsgálva változatos képet kapunk a kelet-európai régióra vonatkozóan. Míg az adatok szerint Szerbiában és Romániában élnek a legkevésbé (3-4%) elkülönülten a cigány lakosok, addig Montenegróban, Horvátországban és nálunk, Magyarországon jellemző leginkább a szegregáció, hiszen ezekben az országokban élnek a legnagyobb arányban szegregált településen a romák (35 46%). Bár a régió egészét tekintve Montenegró kivételével a balkáni országok többségére valamivel kevésbé jellemző a települési szintű lakóhelyi elkülönülés, mint Magyarországon, de ettől még összességében az itt vizsgált országok többségében magasnak tekinthető azoknak a romáknak az aránya, akik dominánsan romák lakta, azaz szegregált településen élnek (7. táblázat). Egyes dél-kelet-európai országokban viszont meglepően magas szegregációs arányokat kapunk, így Macedóniában tízből hat, Horvátországban pedig négy-öt roma háztartás él többségében romák által lakott településen, azaz szegregáltan. A roma többségű településen található roma háztartások aránya (%) Ország Roma népesség Albánia 11 Bosznia-Hercegovina 24 Bulgária 19 Csehország 7 Horvátország 46 Macedónia 20 Magyarország 35 Montenegró 62 Románia 16 Szerbia 16 Forrás: UNDP 2005, saját számítás 7. táblázat A kelet-európai romák országonként igencsak különböznek a nyelvhasználat terén is. A balkáni államok többségében a cigányok otthon jellemzően valamilyen roma nyelvet használnak, Közép-Európában azonban inkább a többségi lakosság nyelvén beszélnek otthon, azaz a Balkántól északra haladva csökken a cigány nyelv használatának elterjedtsége a cigány családokon belül (8. táblázat). Az előbbit példázza Albánia és a volt Jugoszlávia több 173

Szerepváltozások tagállama, Szerbia, Montenegró, Macedónia, Horvátország, és kisebb mértékben, de ugyanez igaz Bulgáriára is. Az előző országoknál kevésbé erőteljes különbséget találunk Bosznia-Hercegovinában és Romániában a nyelvhasználat kérdésében, de ebben a két országban is a romák többsége valamilyen cigány nyelven beszél otthoni környezetben. Abszolút értelemben is számottevően alacsonyabb azonban az otthon cigány nyelven beszélők aránya Közép-Európában: Csehországban a romák egyharmada beszél családja körében jellemzően valamilyen cigány nyelven, míg Magyarországon csupán a romák 7%-a, azaz Kelet-Közép-Európában nálunk használják a legkevésbé a romák valamelyik cigány nyelvet otthoni környezetben. A fenti besorolás alól egyedül Koszovó jelent kivételt, ahol szinte minden roma otthon is albánul beszél, és csak egy szűk kisebbség (5%) használja a roma nyelvet. 8. táblázat A leggyakrabban használt nyelv* otthoni környezetben a roma háztartások körében nemek szerint (%) Ország Nyelv Roma Roma Roma népesség nők férfiak összesen Albánia albán 0 0 0 valamilyen cigány nyelv 100 100 100 Bosznia- bosnyák 43 37 39 Hercegovina valamilyen cigány nyelv 43 46 46 Bulgária bolgár 15 24 21 valamilyen cigány nyelv 57 55 55 Csehország cseh 70 59 62 valamilyen cigány nyelv 26 35 32 Horvátország horvát 17 19 19 valamilyen cigány nyelv 75 74 74 Macedónia macedón 24 20 21 valamilyen cigány nyelv 69 63 64 Koszovó albán 96 94 95 valamilyen cigány nyelv 4 5 5 Magyarország magyar 95 94 94 valamilyen cigány nyelv 5 6 6 Montenegró szerb 5 1 2 valamilyen cigány nyelv 78 70 72 Románia román 50 38 41 valamilyen cigány nyelv 45 57 54 Szerbia szerb 28 22 23 valamilyen cigány nyelv 71 73 73 Szlovákia Szlovák 41 41 41 valamilyen cigány nyelv 44 46 45 Forrás: UNDP (2005), saját számítás Megjegyzés: *A valamely cigány nyelv mellett az államnyelvet vagy a többségi lakosság által az adott országban a leggyakrabban használt nyelvet tüntettük fel. 174

Bernát Anikó Páthy-Dencső Blanka: A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban Vegyes képet kapunk akkor is, ha nemek szerinti bontásban vizsgáljuk a valamilyen cigány nyelvet használók arányát. Bár az otthoni nyelvhasználat elsősorban családi, háztartási szinten valósul meg és ebből a szempontból elvileg nem lehet szignifikáns különbség nők és férfiak között. Ugyanakkor az eltérő háztartástípusokból fakadóan a nők és férfiak különböző aránya, valamint a nők gyermekneveléshez kapcsolódó kultúra- (és ezen belül: nyelv-) átörökítő szerepe szempontjából érdekes kérdés, hogy valóban miként működik ez a szerep, ha egyáltalán van különbség nemek szerint a nyelvhasználat terén. Amennyiben van, inkább beszélik-e (és ezáltal adják tovább) a nők a roma nyelvet a férfiakhoz képest, vagy inkább asszimilálódnak a helyi többségi nyelv által. A fenti kérdésre keresve a választ számos országban (így például Albánia, Koszovó, Szerbia, Horvátország, Szlovákia, Magyarország vagy Bulgária esetében) nem találunk különbséget a nyelvhasználat terén nemek szerint. Kisebb, de már érzékelhető eltérést találunk Montenegróban és Macedóniában, ahol a cigány nők valamivel nagyobb arányban beszélik otthon leggyakrabban valamelyik roma nyelvet, mint a férfiak, valamint Csehországban és Romániában is, ahol viszont a férfiak körében magasabb szignifikáns mértékben a roma nyelvet leggyakoribb nyelvként használók aránya. (8. táblázat) 5. Összegzés A roma nők többszörösen is hátrányos helyzetben vannak gyakran már az iskolai pályafutásuk alatt és a munkaerő-piacon is, mert etnikai hátrányaik mellett nőként is többletfeladatok terhelik őket a gyerekvállalás és a családi teendők miatt. A korai gyerekvállalás és házasság a kelet-európai cigányság egészére jellemző: a többségi társadalomhoz viszonyítva, harmaduk-ötödük 20 éves korára már házasságban él. A cigány háztartásokban a régió országainak legtöbbjében többen élnek, amely háztartások nagy arányban szegregált, azaz többségében romák lakta településen található. A roma nők többszintű hátrányai néhány beszédes szocioökonómiai dimenzióban jól tetten érhető. A roma lányok, nők hátrányai már az iskolában egyértelműen kimutathatóak: míg a többségi diákok körében a nők iskolázottabbak a férfiaknál, addig a romák összességében is alacsonyabban iskolázottak a nem romákhoz viszonyítva, és a roma nők még a roma férfiaknál is nagyobb arányban rendelkeznek legfeljebb általános iskolai végzettséggel. Ezek a különbségek még jelentősebbé válnak a munkaerőpiacon, ahol eleve is megdöbbentően alacsony arányban találunk romákat, roma nőket pedig a kelet-európai országok jelentős részében szinte alig: a kelet-európai régió országainak felében a roma nők tizede sincs jelen a munkaerőpiacon. Akinek mégis van munkája, annak a jövedelemhátránya egyértelműen kirajzolódik a régió egészében. 175

Szerepváltozások Irodalom Bernát A. 2006: A magyarországi cigányság helyzete közép-kelet-európai összehasonlításban. In: Kolosi T. Tóth I. Gy. Vukovich Gy., szerk.: Társadalmi Riport 2006. Budapest: TÁRKI, pp. 118 137. EC, 2004: European Commission DG for Employment and Social Affairs: The situation of Roma in an enlarged European Union. European Commission Directorate-General for Employment and Social Affairs Unit D3. (http://ec.europa.eu/employment_social/ publications/2005/ke6204389_en.pdf, (Letöltés dátuma: 2009. jan. 14.) Janky B., 2005: A cigány nők társadalmi helyzete és termékenysége. In: Nagy I. Pongrácz T.-né Tóth I. Gy. szerk.: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2005. Budapest: TÁRKI ICSSZEM, pp. 136 149. Kertesi G. Kézdi G., 2008: A roma és nem roma fiatalok középiskolai továbbtanulása. Első eredmények a TÁRKI-Educatio Életpálya-felmérése alapján. In: Kolosi T. Tóth I. Gy. Vukovich Gy., szerk.: Társadalmi Riport 2008. Budapest: TÁRKI, pp. 344 362. Kemény I. Janky B. Lengyel G., 2004: A magyarországi cigányság 1971 2003. Budapest: Gondolat MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Spéder Zs., 2004: Gyermekvállalás és párkapcsolatok alakulása. In: Kolosi T. Tóth I. Gy. Vukovich Gy., szerk.: Társadalmi Riport 2004. Budapest: TÁRKI, pp. 137 151. UNDP, 2002: Avoiding the dependency trap. Bratislava: United Nations Development Programme. (Az adatok és a tanulmány letölthető: http://roma.undp.sk/, letöltés dátuma: 2009. jan. 14.) UNDP, 2005: Faces of poverty, faces of hope. Vulnerability profiles for decade of Roma inclusion countries. Bratislava: United Nations Development Programme. (Az adattáblák és a tanulmány letölthető: http://vulnerability.undp.sk/, letöltés dátuma: 2009. jan. 14.) 176