TARTALOM. Tanulmányok

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK TARTALOM Tanulmányok HOPPÁL MIHÁLY : A Toldi mitológiai háttere 131 KÖLLŐ KAROLY : A I'élibre-mozgalom erdélyi visszhangjáról 149 KOVÁCS PÉTER: A stílusparódia fogalmáról 15S I. SZÍNI KAROLA : Anatómiai és kórtanl műszavak bel»«struktúrája a XVI. századi,,ars Medicá"-han 169 Kisebb közlemények VITA ZSIGMOND: Adalékok az Aprily-fllológiához 177 CSETRI ELEK : Gyarmathi Sámuel könyvtáráról 181 MURÁDIN LÁSZLÓ : Az asszociatív á zás elterjedtsége a romániai magyar nyelvjárásokban 185 Adattár MÓZES HUBA: Balázs Ferenc és Szabédl László közös könyvkiadási terve 1935-lxll 193 BEKE GYÖRGY : A Népi Egység válogatott bibliográfiája 194 EGYED ÁKOS: Hídvégi Mikó Imre két történeti vonatkozású levele.... 201; IMREH BARNA: Alsórákos helynevei 208 TIBÁD LEVENTE. Nyikó menti helynevek 217 Szemle Antal Árpád, A magyar irodalom a reformkorban és 1848 49-ben (Dávid Gyula) 223 Dorothea Sasu Zimmermann, Petőfi In literatura români (1849-1973) (Költi Károly) 225 Kismonográfiákrót röviden (Kotma Dezső) 227 Benkő Loránd. Az Árpád-kor magyarnyelvű szövegemlékei (Szabó T. AUila) 228 Stelian Dumistrăcel, Lexic românesc. Cuvinte, metafore, expresii (KelemrH Béla) 232 Magyar Csoportnyelvl Dolgozatok (Gdlffy Mózes) 233 Paul Schvelger, Llmbâ şi vorbire In afazie (Farkas Cs. Magda) 236 Text vs Sentence (P. Dombi Erzsébet) 239 Hírek KÁNTOR LAJOS, A 75 éves Balogh Edgár és az irodalomtörténet-írás... 241 ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG AKADÉMIÁJÁNAK KIADÓJA

STUDII ŞI CERCETĂRI DE LINGVISTICA ŞI DE ISTORIE LITERARA Anul XXV 1981 Nr. 2 SUMAR Studii MIHÁLY HOPPAL, Substratul mitologic al poemului,,toldi" de János Arany 131 KÖLLŐ KAROLY. Consideraţii cu privire la ecoul mişcării Félibre In cultura din Transilvania 149 PÉTER KOVÁCS, Despre parodia stilistici 159 KAROLA L. SZlNI, Structura interni a terminologiei anatomice şi patologice in Ars Medica" din secolul al XVI-lea 169 Articole ZSIGMOND VITA, Contribuţii la cercetările privitoare la poezia lui Lajos Aprily 177 ELEK CSETRI, Despre biblioteca lui Sámuel Gyarmathi 181 LÁSZLÓ MURADIN. Aria lui d asociativ In graiurile maghiare din R. S. România 185 Materiale şi documente HUBA MÓZES, Planul comun din 1935 al lui Perene Balázs şl László Szabédi cu privire la editarea cărţilor 193 GYÖRGY BEKE. Bibliografia selectivă a ziarului,,népi Egység" 194 ÁKOS EGYED, Două scrisori ale lui Imre Hídvégi Mikó 202 BARNA IMREH, Toponime din Racoşul de Jos 208 LEVENTE TIBAD, Toponime din valea Nicoului 217 Recenzii Antal Árpád, A magyar irodalom a reformkorban és 1848 49-beu (Gyula Ddvid) 223 Dorothea Sasu-Zimmermann, Petófi In literatura română (1849-1973) (Károly Kent) 225 Despre mici monografii pe scurt (DezsS Kotma) 227 Benkő Loránd, Az Arpád-kor magyarnyelvű szövegemlékel (Attila T. Stabó) 228 Stelian Dumistrăcel, Lexic românesc. Cuvinte, metafore, expresii (Béla Kele- ' * men) 232 Magyar Csoportnyelvl Dolgozatok (Mizei Gdlffy) 233 Paul Schvelger, Limbă şi vorbire In afazie (Magda Cs. Farkas) 236 Text vs Sentence (Erzsibet P. Dombi) 239 Cronica LAJOS KANTOR, Edgár Balogh la 75 de ani. Preocupările Iul de istorie literară 241 EDITURA ACADEMIEI REPUBLICII SOCIALISTE ROMÂNIA

NYELV- ES I R O D A L O M T U D O M Á N Y I K Ö Z L E M É N Y K K XXV. «VI. IMI 2. pljn TANULMÁNYOK A TOLDI MITOLÓGIAI HATTERE Egy nemzet irodalmában ritkán születnek remekmüvek, s még ritkábbak az olyanok, amelyeket a közvélemény egyöntetűen elfogad tökéletesnek. Az ilyen ritkaságok közé tartozik Arany János Toldi-ja. A magyar irodalomnak ez a klasszikus müve 1879-től iskolai olvasmány, a nemzeti tudat része, s mint arra az irodalomtörténeti értékelés rámutatott: a főhős, Toldi Miklós össznemzeti hős és jelkép" lett. 1 Azonban sem a remekmüvek, sem pedig össznemzeti jelképek nem születnek csak úgy a semmiből. A mű, amit egy egész nép érez magáénak a közös tudatnak olyan mély rétegeibe van legyökerezve, amelyet joggal nevezhetünk a nemzet én-tudatának. Az etnikai identitástudat fájának két éltető gyökere van: az egyik a történeti tudat, a másik pedig, nevezzük jobb hiján így, a mitikus történet tudatvilága a mondák, mesék, hiedelmek tartománya. Az első a való történések, a második a képzelt történések, ha úgy tetszik a költészet világában keresi azokat a morzsákat, amelyekből a késő nemzedék számára emlék útravalóul a tarisznyába életmentő hamubasült pogácsaként, nehéz időkre eltehet. A társadalmi tudatnak ez a két területe nem kizárja, hanem épper» ellenkezőleg kiegészíti, vagy ha még árnyaltabban akarunk fogalmazni: nagyon sok területen átfedi egymást. 2 A művészi alkotások, s különösen a kiemelkedő müvek teljesebb megértéséhez, a történeti háttér és források megismerésén túl úgy gondoljuk fontos megismerni azt a kevésbé ismert (és megismerhető) köztudatot is, amely azonban sokszor jobban és mélyebben befolyásolja a művészt, mint bármi más. Természetesen nem tagadjuk a történelmi helyzet, a körülmények hatását, de szeretnénk tudatosítani azt, hogy a kulturálisan beidegződött asszociációk, a mesék és hiedelmek emlékei a mindennapi nyelvhasználat mechanizmusaival együtt döntőek lehetnek egy-egy mű megszületésekor, meghatározva annak témáját, stílusát, s azon belül a részletek finomságait. A Toldival kapcsolatban talán éppen az ilyen apró részletek kifogyhatatlan gazdagsága miatt foglalkozott a kutatás a források lankadatlan felderítésével. Mintha nem akartak volna hinni a költőnek, hogy a közös tudat forrásából merített meséje megáll önmagában. S itt nemcsak Arany- 1 Sötér István, Nemzet és haladás. Bp 1963. 90. 2 Hoppál Mihály, Hiedelemrendszer, világkép és mitológia. In:.4 társadalom jelei (Szemiotikai Tanulmányok). 69 75.

1-34 1-34 HOPPAL MIHÁLY ról van szó, hiszen ő minden ének elején megnevezte elődjét Ilosvai Selymes Pétert. A Toldi-monda eredetét nyomozó irodalomtörténeti és folklorisztikai kutatások a legtöbb esetben összekeverték Ilosvai és Arany motívumait, K noha az egyezések eredetének nyomon követése nem volt érdektelen, a szerzők hajlamosak voltak arra, hogy a motívumok látszólagos hasonlóságát úgynevezett hatások" illetve külső átvételek" eredményének tekintsék. Ezzel szemben mint azt Viktor Zsirmunszkij megállapította metodológiailag az irodalmi folyamat nemzetközi kapcsolatainak és kölcsönhatás-mechanizmusának vizsgálata csak akkor emelkedhet valóban tudományos xvalóban történeti szintre, ha az irodalmi jelenségek közötti érintkezésen alapuló és az adott népek közelsége, illetve a közöttük fennálló kulturális kölcsönhatás által előfeltételezett kapcsolatokat megkülönböztetjük a genetikusan egymással kapcsolatban nem levő jelenségek történeti-tipológiai hasonlóságától, mely a társadalmi fejlődés körülményeinek rokonságában leli magyarázatát. Az epika, amely egy nép történelmi múltját a heroikus idealizálás méreteiben ábrázolja, vagy amely költói formában azt a felfogást és értékelést testesíti meg, amelyet egy nép a saját múltjáról alakított ki, igen kismértékben fogad be külső hatásokat. A különböző népek eposzainak szüzsébeli rokonsága tehát az esetek döntő többségében a társadalmi fejlődés analóg lépcsőfokán kialakuló történelmi-tipológiai hasonlósággal magyarázható". 3 Számunkra most a probléma keretét az jelenti, hogy hol találhatók azok a történeti tipológiai párhuzamok, amelyek nem egyes motívumok, hanem az Arany-féle Toldi egész szerkezetének, építésmódjának és a motívumok egyáltalán nem véletlen sorozatának megfelelői lehetnek. Talán meglepőnek tűnik, hogy a tipológiailag legtovábbi, a mitikus háttér felvillantását tűztük ki célul e dolgozatban. Módszertani iránymutatást ehhez a munkához azok a szovjet összehasonlító mitológiai (és filológiai) törekvések adnak, amelyek egyrészt a mitológiát, mint jelek rendszerét szemlélik, másrészt pedig a kultúrát összefüggő szövegek öszszességének tekintik. Ebből a szemléletből többek között az is következik, hogy az irodalmi szöveg csak egy a kultúra szövegeinek sorában, ami egyáltalán nem független a többi kódtól, így például a hiedelmek, illetve a mitológia, vagyis a mítosz szövegek lehetséges" világától. Kimutatták, hogy az adott kultúra nyelvének legalsó fonatikai szintjétől a legfelső irodalmi szöveg-szintekig végig kísérhető bizonyos nyelvi-mitológiai gyökök, kifejezések asszociatív hatása, mely mindig fontos és meghatározható jelentéseket hordoz még az individualista vagy szélsőségesen avantgard költők verseiben is. 4 ' Zsirmunszkij. V. M Irodalom, poétika. Bp 1981. 89. Ivanov, V. V., Nyelv mítosz kultúra. Bp.. 1982; Hoppál Mihály, A mitologia mint jelrendszer. In: Voigt Szépe Szerdahelyi (szerk.), Jel és közösség. Bp. 1975. 93 105; Toporov, V. N.. Folk Poetry: General Probiems. In: Sebeok, Th. A., Currrrit Trendi in Linguistic. Hague Paris, 1976. Vol. 12. 638 739.

A TOLDI MITOLOGI AI HATTERE 14* L A TOLDI SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE Már egy századdal ezelőtt Arany János is ráérzett arra, hogy megíojthetók a műalkotások belső építő szabályszerűségei, mert az élet minden bonyolultsága ellenére egyszerűsítve jelenik meg a müvekben. Egyik esszéjében (Zrínyi és Tasso) írta: Az élet viszonyai, bármily tarkán jelentkeznek, előttünk néhány, számtanilag ugyan meg nem határozható, de korlátolt mennyiségű alapvonásra vihetők vissza e vonások örök ismétlésében újulnak fel..." A strukturalista szemléletű mese- es mitoszelemzések egyik alapvető felfedezése az volt s ezek a gondolatok az orosa V. Ja Propp morfológiai mesevizsgálatainak eredményei hogy a meséket páros (bináris) jellegű blokkok építik fel (pl. a hiány a hiány felszámolása: tiltás a tiltás megszegése: bujdosás visszatérés; küzdelem győzelem). 1 Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a népmesék annak elmondásából állhatnak, hogv a bőség miképpen veszett el. vagy hogy egy hiányt miként pótoltak) 8 Minket" az utóbbi változat érdekel majd. amikor a következőkben a Toldi szerekezetét megkíséreljük ilyen bináris blokkok mentén felvázolni és értelmezni. Vegyük sorra az énekeket. Az első ének a kiindulási helyzet felvázolása: nyár van. dél, Toldi egyedül van talpón, a Laczfi" nádor hadának mutatja az utat. keserű bárattal szivében, hiszen rá kellett döbbenjen alávetett helyzetére tehát megjelenik az első hiány. Az oppozíciók sora a kővetkező: Toldi egyedül Laczfi serege áll mozognak földön lovon 'paraszt' nemes A második énekben találkozik a két testvér: a jólelkű kisebbik, és az álnok *. idősebb - a hiány is megfogalmazást nyer:..add ki a jussomat, pénzt, paripát, fegyvert!" A szembenállások sora: Miklós György fiatalabb idősebb erős gyenge jószívű alattomos szolgasorban úrként él Nagyfaluban Budán A harmadik énekben következik be a tragikus vétség elkövetése: a nyugodt, nagyerejü (talán kissé bambának tűnő) hős akaratlan gyilkosságba esik: a becsület elvesztése oka a hiánynak. Toldi egyedül - legénvek csapata ül (tétlen) - állnak (dobálnak) malomkő - dárda egyet dob többet dobnak sebesülés - halál A negyedik ének: a nádasbeli bujdosás és a találkozás képeit festi az öreg szolgával. Bencével. Az idős szolga alakjáról meg lehet említeni, hogy jellegzetes alakja a középázsiai hősénekeknek, amelyekben az öreg (akszakál) csikós a fő segítője a hősnek.' Az ötödik ének fordulópont a cselekmény menetében, éjjel van, küzdelem a farkasokkal. (A legtöbb irodalomtörténeti kézikönyv vagy Arany monográfia nem lát semmi lényegeset a íarkasküzdelemben!) - MHetyinsaki), E. M.. Gmvj twirt-." >!*.:«Miaukvu, 197?. 10» ' Ihnnlr*. A. Ai jwnl*i ináiém mnek h/miópljm. 1u UofifiU - ViHgt (M»k )..<!r*juur*. Jo'khriitU Rp ^ Inok. 1972. IU9. ' IAIO, UuK,MM 4.ÍIÖB Fjv, IMI. W. III.

1-34 HOPPAL MIHÁLY A hatodik ének a találkozás motívum ismétlése, most éjjel, bent a faluban, 1< /.úttal édesanyjával, akitől búcsút vesz Mlklód mielőtt Budára Indulna. A In ti dik ének legfontosabb eseménye egy újabb találkozás: a temetőben az Özvegyasszonnyal, aki édesanyjának volt,.szakasztott mása", akinek két fiát már megölte m (keli bajnok. A három találkozás motívum a következő sorozatba rendeződik: Bence, az idős szolga - nádasban nappal idős édesanyja - faluban - éjjel Özvegyasszony -- temetőben - este A nyolcadik éneket a költő teljes egészében az alattomos idősebb testvér, <íyflrgy Jellemének lefestésére liasználja. Szinte hihetetlen, hogy két testvér mindenben ennyire különbözzön más megvilágításba kerül ez a tény, fia arra gondolunk, hogy a mítoszok Iker-testvérei éppen Ilyen egymással szembenálló tulajdonságok hordozói. A kilencedik éneket szintén epizódnak tartják, a bikafákezést értelmetlen erőpróbának, pedig mint később bizonyítani fogjuk éppen ez a küzdelem az egyik kulcsa az egész Toldinak, ugyanis nem véletlen, hogy éppen bikával kell szembeszállni» a főhősnek A tizedik énekben Ismét megjelenik Bence és pénzt hoz, vagyis kielégül ai egyik hiány: lesz fegyvere és lova a hősnek, Indulhat a harcba, amelyre sor is kerül a következő énekben. Az utolsó, a legnehezebb küzdelem ember-ember ellen, életre-halálra, a Duna-szigetén, vagyis a város területén kívül. Érdemes a küzdelemnek helyszínelt egymás mellé rendezni: 5 ének - farkas (éjjel) réten - természet 9 ének - bika - (este) - városban - kultúra 11. ének ember (nappal) szigeten területen klvliliség <A természet és kultúra éles ellentéte éppenúgy szembeállltódlk egymással, mint a találkozások időpontjai között a nappal és az éjjel, és az ezekkel szembeállítható átmeneti kategóriák az este és a területen kívüliség státuszát Jelentő sziget és temető.) A tizenkettedik énekben a hós elnyeri Jutalmát, a király Igazságot oszt: kegyelmet és kardot kap, alávetett helyzetéből u kisebbik fiú felemelkedik, vitéz lesz az udvarnál szolgál lakhelyet cserél álnok bátyjával ( Mármost Toldi Oyörggyel lakhelyet cserélünk, O Nagyfaluha megy, ml pedig Itt élünk" vagyis felemelkedése a társadalmi ranglétrán u fizikai helyváltoztatás nyelvén Is kifejeződik.) A mesei építkezés szembenálló blokkjaival kifejezve a kezdeti hiányok mind rendre felszámolódnak: a szolgaként tartott fiúból vitéz levente lesz, a vétlen gyilkos kegyelmet kap, és a király seregében katona lesz Összefoglalva HIANY A HIANY PKLSZAMOI.ASA fegyver hiány Miklós átja a történet folyamán elején rgyszerű szolga ereje passzív (mutatja az utat) megszégyenítés faluban él alávetett sorban 3. vétség becsület vesztés) 4. 10. bujdosás fegyvert (lakóhely és lovat elvesztése) vásárol Hence mlut segítő végén nagyszerű vitéz ereje aktív (párviadalban győz) megdicsőülés fővárosba kerül felemelkedik II. győzelem (ii becsület megnyerése) 12. Jutalom (áj lakóhely Budán) a király mint segítő

A TOLDI MITOLOGI AI HATTERE 14* 2. MESE MONDA MÍTOSZ 2.1. Az előzőekben bemutatott párhuzamos szembenállások oly pontosak, anynyira kiegészítik egymást, hogy azokat a klasszikus strukturalista elemzőtek példa «/.üvegeként lehetne Idézni. Azt állíthatjuk az elemzésünk alapján megitmort oppozíció blokkok ismeretében, hogy a Toldi Arany-féle változatában megtalálható hármas küzdelem alapvetően a mitikus gondolkodás szerkesztés módjára jellemző A másik Ilyen fontos Jegy, ami a mítoszok körébe utalja a történetet, a testvérek szembonállása, amely az ikermítoszok sajátsága. Ezekre a feltevésekre az ad módszertani alapot, hogy nem elszigetelt motívum egyezésekre építünk, hanem a motívumok egész sorának, a szembenállások blokkjainak megfeleléseit tapasztalni egyfelől a Toldiban, másfelől pedig a népköltészetben nevezetesen hol a me- Mben, hol a népmondában, hol pedig a mítoszban (Mivel mindhárom műfaj a szájhagyomány szélesebb területéhez tartozik, témánk szempontjából nincs értelme élesen különválasztani ezeket, az egyes motívumok ugyanis hcl itt, hol ott bukkannak fel.) A következőkben tehát szemléletesebbon foglalkozunk a három küzdelemmel és azok mitikus hátterével illetve a Toldi, mint ikermítosz problémakörrel. A kompozíció zártsága elsősorban a mesével rokonitja a Toldit. Már a század elején Moór Elemér" összevetette Miklós alakját a népmesék Erős Jankó-jával, ez a mosetlpus nálunk és külföldön is széltében ismert. Megtalálható benne a roppant erejű hős, aki farkasokkal birkózik, agyoncsap egy bikát, s ügy megszorítja az ördög kezét, hogy annak ujjaiból vér serked (a külföldi változatokban a király konyháján szolgál a hős. mint azt Ilosvalnál és Dugonicsnál is olvashatjuk). A másik mesetípus a férfi-hamupipőke (a magyar anyagban az Aranyhajú) néven ismeretes, melynek rövid tartalma az. hogy a hős alantas szolgálatot teljesít, bújdimk, majd a lovagi tornán véghezvitt hőstett eredményeként felemelkedik Akárhogyan is nézzük, Arany János helyesen Járt el, amikor a népmesékből vett elemekkel. motívumokkal egészítette ki az Ilosvalnál lelt szikár mondai anyagot annál is Inkább, mert annak alapszövetétől sem volt Idegen a mesei szemlélet. A szigeti párbaj Jelenete megtalálható a Trisztán-époszokon kívül a norvég "-agákban ls, hasonlóan leírva, mint ahogy Ilosvalnál olvasható Arany megtol «ioíta a nemzetközi mondamotívumot azzal, hogy Miklós belerúgja csónakját a vfctbe, s mintha korcsolyázna, futott az a habon, partba vágta orrát a pesti oldalon" A kutatás kimutatta, hogy egy 1820 körül lejegyzett magyar hősmesében szintén megtalálható ez a motívum 8, tehát a néphagyomány ismerte ezt a változatot. Ez a kis részlet Is mutatja, hogy Arany mennyire egyszerűen. Jó érzékkel olvasztotta eggyé a mondai hagyományt a mesei motívummal, a kettő kiegészíti egymást. A nagyszalontai gyűjtés során lejegyzett Toldi mondák közül például az egyikben Toldi a misét (?!) megcsúfoló törököt a Duna szigetén előbb combig, aztán küldőkig, majd nyakig vágja a földbe, s végül fejét kardjára tűzi. 10 Más változatokban a küzdelem kézszorításból, birkózásból és fegyveres harcból áll. Nem kell azonban azt hinni, hogy a hármas küzdelem a magyar mesék sajátja az európai párhuzamok mellett ismertek a keleti megfelelők is. Így például a mongol hősmesék Jellegzetes motívuma a hármas viadal: oroszlánt, farkairt és a garudl sast kell legyőznie H hősnek. 11 A legismertebb hármat küzdelem a nyilazás, a lovaglás és a birkózás volt. 12 Az altaji hősmesékben ezt csaknem mindig a kérők közötti házassági versengés kíséri, melyet ősi szokásnak tekintenek (Zsirmunszkij: i.h ). A mítoszok, mesék és hősénekek eredetét és e műfajok kapcsolatait vizsgáló filológiai kutatás kimutatta, hogy ugyanazok a szüzsék, motívumok és struktúrák találhatók meg mind a három típusú szövegben. Feltehető, hogy mindhárom mü- MVir Hlrmft, A Toidimonjo h njmh UpctolnUi N«nl'hllD»l«. XII/I9U Holym'Mty HAnilor, Arany Jánoi njpúujt* lílhn XXVIII, II. "Stcmltcy Zaliimoml, JófUmli ntfm,* JJ,nk I ToU, MMM) Itlhn XXVII, IX) " Mrln. i MukV, Montot mtidipulok llp. 1(177.»:t. LArlucs I..üuli'i A i nllnft latok k6tt tptkm (TurUlniMipoJd«ltfl rimml In Neţ* Kulim.» Népi Táraail.il. in VIII, 19 Vurify.m '-.)<*, Slibjrtmt kőténtk - titmék a ma(vnt mwkinttbim. NtpfKoal. VI, S.

1-34 1-34 HOPPAL MIHÁLY faj, történeteinek kezdetén, szoros kapcsolatban állt egymással. Olyannyira, hogy az összefonódás néhol még napjainkban is megtalálhatók. Így például a kazanyi tatárok hósi epikája Baskriában a népszerű tündérmesék formájában maradt fenn. 13 Az altáji törökség körében pedig a félig hősének, félig tündérmesék alkotják és tartják fenn a hősepika zömét. Általánosítva az adatokat elmondható, hogy az archaikus eposz felhasználta a mítosz nyelvét és szintetizálta a hősmesét a mítosszal a kul'túrhérosz hőseiről szólván" (Meletyinszkij i.m. 276). Archaikus fokon a hősénekek előbb szörnyekkel, később emberi ellenséggel vívott párviadalokról szólnak, 14 azonban mivel mind a varázsmese (tündérmese), mind a hősepika is funkciójukat tekintve a boldog vég u -et érő alkotások sorába tartozik, a konfliktusok végül a hős győzelmével oldódnak meg. Strukturálisan mondva a varázsmese és a hősi epika is oppozíció-párokra épül, amelyek egy közvetítő segítségével oldódnak fel. uí5 Éppen az az érdekes a Toldi-mondakör, a népköltészet élete és alkotás folyamatai szempontjából, hogy a középkori lovagéposz (Solymossy), melybe keletről és nyugatról is kerültek elemek, a nép közé lekerülve hősét összeolvasztotta a népmesék nagyerejü hősével (Erős Jankóval, Fehérlófiával, Királyfia Kis Miklóssal ésmásokkal), aki hármas küzdelmeken verekszi keresztül magát. Ugyanez a motívum n hősénekből is ismert lehetett hiszen a hősmese mentett át sok ilyen elemet. S mindezekhez csatlakozott az eleven néphit, amiről a későbbiekben lesz szó. 2.2. A farkas-verő hős Az irodalomtörténészeknek már meglehetősen korán feltűnt, hogy Arany, aki állítólag a népmondából is merített Toldi-jának megírásakor, talán éppen azokat a motívumokat vehette a szájhagyományból, amelyek nem találhatók meg Ilosvainál. Ilyen volt Miklós harca a farkasokkal (Moór i.m. 54). Sokan nyomozták a Toldi egyes motívumainak eredetét. Így például felfedezték többek között a Biblia a Károli-féle fordítás hatását, mert pásztor korában Dávid szintén küzd ragadozókkal, s egyszer tudtára adja Saulnak, hogy amikor aludt ott járt, és kezében volt élete. 16 Waldapfel Imre pedig egyenesen Vörösmartytól származtatja a Toldi-beli farkaskaland alapmotívumát. A Tündérvölgy c. eposzban ugyanis Csaba, amint éjjel keresztülvágtat az erdőn, lovával egy medvekölyköt véletlen tiprata / Nyöszörögve kiment szegénynek párája, / De két lábon állva jött a bőszült anya / Csaba is megfordult dárdával hozzája." Nyilvánvaló e motívumegyezésben a részletek alapvető különbsége (hogy csak egyet említsünk Csaba lovon és dárdával harcol). A török és mongol népek hősi énekeinek szent állata a farkas, egyben az egyik legfontosabb totem-állat, a nemzetség mitikus őse. 17 A mitikus elbeszélés síkján a totem-őssel való küzdelem a beavatás első lépése (találkozás az ősök szellemével), legyőzésével pedig az ereje is az ifjú hősbe száll. 18 A totem-őssel való közösülésből különleges képefcségű utódok születnek. Egy biharban lejegyzett hiedelem-monda az egykori totemisztikus hit emlékét őrzi: a leányról, akire ráugrott egy farkas és megnyomta", s a leánynak fia született, aki olyan tulajdonságokkal rendelkezett, mint a táltos. 10 Fontosnak tartjuk itt felidézni azokat az alföldi hiedelemmondákat, amelyekben a táltos, vagyis a természetfeletti erővel bíró személy (legtöbbször pásztor) farkasokkal küzd illetve farkassá tud változni ugyanis ezeket sem vette t-ddig figyelembe a Toldi filológia, noha joggal feltételezhetjük, hogy esetleg Arany is hallhatott hasonló történeteket:..a sárrét legöregebb emberei még tudják, hogy tá tussá csak a hetedik gyerek lehet, az, aki foggal vagy tizenegy ujjal jött a világra. Volt azonban a " Chadwlck, N. Zsimmnsky, V., Oral Epics of Central Asia. Cambridge, 1969. 286. '* Dcmény István Pál, Kerekes Izsák balladája. Iliik., 1980. 27ti. "Pop. M. Ruxftndolu, P., Folclor literar românesc. Buc., 1976. 85. Bánóczi József, Toldi is a biblia. In: Évkönyv kiadjn az Izraelita Magyar Irodalom! Társulat. Bp., 1895. " I.lpec, R. Sz., Lico volka... (A farkas alakjának stadiális változatai a török-mongol eposzban és genealógiai mondákban) SzovEtn. 1981, 120-30. Gunda Béla, A totemixmus maradványai a magyar táltoshagyományban. A Debreceni Diri Múzeum Évkönyve III, 63-73. Juhász Péter, A totemiimus csökevényei a magyar is bolgár hitvilágban (A kutyával és a farkassal kapcsolatot hiedelmek). In: Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok koriból. Bp., 1981. 145 75.

A TOLDI MITOLOGI AI HATTERE 14* táltosnak egyéb külső jele is. Az ilyen gyerek sokáig szopott és különösen erős volt. de kevés szavú, csendes magaviseletű. Hét esztendős korában egyszer «-sak elszökött hazulról, mert ki kellett mennie a rét valamelyik porongjára melyikre, azt tudta már ő magától, hogy ott megbirkózzék a vén táltosok által ráuszított farkasokkal. Ha ezen úrrá lett, azután még a fekete bikává s-áltozott vénekkel kellett neki kiállni a birkózó próbát, de anyaszült meztelenül Hatalmas szél támadt ilyenkor mindig, olyan amilyet ma is táltos szélnek hivnak." (Kiemelések: HM-től) Bajomi éltes emberek is emlékeznek bolyongó táltosokra. Közülök különösen az öreg Vicsaknek volt nagy tudománya... Ritkán látták benn a faluban, többnyire a rétségekben kódorgott, pásztorok és retészek között. Azért rejtőzködött, mert a váradi püspök kerestette... Egyszer meg a karcagi gátnál egy fűzfa tetejében üldögélt, vékony kis ágon, amely talán meg egy madár alatt is hajladozott volna... A farkast is el tudta küldeni. Ennyit mondott neki: Eredj haza, vedd magadra idesanyád bundáját, legyél benne hét esztendeig, hét hónapig és hét napig azután gyere vissza! Intett a botjával, az ordas pedig lába közé csapta a farkát és lehorgasztott fővel eloldalgott ' 0 Ojabb gyűjtések szintén megerősítik, hogy a múlt századra, s talán még korábbi időkre mutat a hajdúböszörményi idős pásztorok hiedelme, amely a farkassal hozza összefüggésbe a táltos alakját. A pásztorok szerint a táltosok némelyike farkasküldő volt. A nyáj felé kullogó farkasokra ráparancsolt:..ne ide gyertek, menjetek XY uram nyájára!" A farkasok erre odábbálltak A táltos farkas képébe is átváltozhatott. Az egyik nyájnál egy alkalommal a bojtárok agyonvertek egy farkast: másnap vették észre, hogy a számadójuk volt az." 21 Az Alföld-szerte ismert táltos-hiedelemkörben tehát megtalálható egy hős, akt erős, de csendes magaviseletű", és a rétségben küzd a farkasokkal. Maga is farkassá tud változni, illetve hatalma van a farkasok fölött. Az első próbatétel tehát az ősökkel való küzdelem. Sz. J. Nyekljudov szövegszemiotikai megközelítéssel vizsgálta a közép- és belső-ázsiai elbeszélő költészet anyagát, egyes motívumainak szemantikáját. Egész sor rendkívüli érdekes és témánk szempontjából fontos megállapítást tett igen nagy anyagot áttekintő tanulmányában. Az epikus szüzsék. illetve motívumok átalakulását vizsgálva jutott arra a meggyőződésre, hogy ezek megközelíthetők a legősibb mítoszoktól a höseposz fejlett formáin keresztül a mesék (a hős- iu. varázsmesek) szövegeiben is. Feltűnőnek tartja, hogy a mese sok esetben ugyanazokat a morfológiai komponenseket és jeleket használja", mint a höseposz (itt éppen Fchérlofia A a. Th. 301 magyar mesére hivatkozott). Példái között megemlíti, hogy az 1 renszej burját hősénekben a főhős Hanhan Szogto, hogy legyőzhesse a hatalmas sárga kutyát a mennyei kovácstól egy vasláncot rendel, amely fentről ledobva megbilincseli a szörnyet. Egy hakasz hősmesében Altin Burcsuk. a hős egy hatalmas fehér farkassal kell hogy megküzdjön. 22 Nagyon fontos motívumnak véljük elemzésünk szempontjából, hogy a his küzdelmei különleges helyszíneken, legalábbis néhány ezek közül (Nyekljudov szerint) chtonikus környezetben (tengerek, óceánok, ingoványok világában, vagyis a mítoszok szerinti alsó világban) játszódik. Így válik érthetővé a rét (a láp. ingovány) igazi jelentése. A mitikus szemantikát még csak erősíti a szembenállások sora: rét város farkas bika a farkasokat inegöti kettő egy a bikát élve adja át (természet) (kultúra) A hiedelmek és a mítosz világában a vízen túli vidék, az ingovány a limbü-. a túlvilág a holtak országa, az ősök lakhelye nyilvánvaló, hogy a velük való találkozásnak is ott kell lezajlania. A tisztelet ősi formája viszont az áldozat volt, ezért különösen gyakori volt a török és mongol népek körében a kutya-öles. " SZLICS Sándor, TMImoh tt bou»rkd*yok a.\>d'í<wi»«iíthn XLVII, 3» - 4». Hnriin Gábor, Sipktí is ntpsxokds Hortobágy vidiktn. Bp., 1979. 'IS. "Nyekljudov, S*. J u., A irt /unn, MiontUn lammmlilni Hnniiiiti «I MmJU fatklortmn la R,'Un' -I* Iroö (txerk.ţ, Stemiolika h smutf Bp. 1979 140 «5.

1-34 1-34 HOPPAL MIHÁLY mint áldozati forma pl. a temetés alkalmával (vö. Juhász i.m. 172 3). Általában a farkastisztelet más népeknél is együttjárt a kutyaölés áldozatával, és az 6si Indoeurópai mitoszhagyományból is ismert a farkas-öló hős mítosza. 23 Végső következtetéskent megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy a farkas küzdelem motívuma igen régi eurázsiai mitikus hagyomány reflexe lehet a magyar hiedelem mondákban, s ezek közvetítésével Arany müvében. 2.3. A bika-küzdelem 2.3.1. A s z á j h a g y o m á n y tanúsága Arany müvét, mint a XIX. századi irodalmi népiesség egyik kiemelkedő teljesítményét a kritikai értékelés egyszerűen a (nép)mondal hagyomány költői feldolgozásának tekintette. Közelebbről nem igen vizsgálták azt, hogy melyek, illetve milyenek lehettek azok a szövegek, amelyeket a költő már zsenge gyerekségében apjától hallott 44 (Arany maga nyilatkozott így egyszer). Ha áttekintjük a Toldival kapcsolatos néphagyományt, akkor kiderül, hogy nincs vele kapcsolatban olyan eredeti monda, amely önálló lenne, talán az egy hegyloló népetimológiás magyarázatot kivéve. 24 Jellegzetes motívum viszont, hogy táltos lovát emlegetik, ami hiányzik Ilosvainál is meg Aranynál is. A mondai töredékek pedig az Ilosvai-fétc ponyva kiadások hatását őrzik vagy pedig népmesei elemek Ül. táltos hiedelmek reflexlói. Érdemes megismerni a göcseji néphagyományt, mert ott nincsenek lokális vonatkozások, és a Toldi nevéhez kapcsolódó mondatöredékek érdekes motívumodat tartalmaznak. 25 Toldiról azt mondják, hogy midőn egy barátjával, ki táltos volt, kezet fogott, úgy megszorították egymás kezét, hogy azok lángra lobbantak. Azután mind a ketten a levegőbe emelkedtek s ott verekedtek." (Csödömér.) Toldi Miklós egyszer szénát rakott a szekéren. Arra ment egy utas s kérdezte Tolditól, hogy merre kell egy bizonyos városba mennyi. Toldi kezébe fogta a nyomórudat, s azzal, mintha valami könayü bot lett volna, mutatta meg a kérdezőnek, merre vezet a városba az út." (Csödömér.) A néphagyományban megőrzött Toldi-mondakör több érdekes, elemzésünk szempontjából fontos elemet tartalmaz. Ezeknek a motívumoknak a megjelenését nem tekintjük véletlennek. Nevezetesen a táltos hiedelemkörrel kapcsolatos adalékokra gondolunk pl. amikor az egyik mondat arról szól, liogy egy táltos barátjával úgy megszorították egymás kezét, hogy azok lángralobbantak" (Szendrey i.m. 133) Több fontos momentum található ebben a rövid kis szövegben. Az első mindjárt az, hogy a szájhagyomány Toldit táltosnak tartja, akik úgy küzdenek egymással, hogy kezetszorítanak" nem így kezdődik-e minden mérkőzés még ma is, vagyis egy igen. ősi kezdő-gesztust őrzött meg a népi emlékezet. A táltosok levegőben való küzdelme Igaz többnyire bika alakban jól ismert a magyar hiedelcmmondákból, de vannak adatok a láng, illetve a tüz formájában való harcról is. Kgyáltalán a magyar hiedelcmmondáknak a/, egyik leggazdagabb meglehetősen jól kutatott, s ezért részletekben igen gazdag anyagot tartalmazó mondaköre a táltos alakja körüli hagyomány. Ennek legfontosabb motívuma a bikával való küzdelem, s ezért a Toldi mondát illetően alapvető fontosságú, mivel ez Toldi hármas küzdelmének középső motívuma. Anélkül, hogy most e szerteágazó mondakör minden részletére kitérnénk, megállapították, hogy a táltosok küzdelme a hajdani sámánok küzdelmének az emlékét őrizte meg. 20 Valóban a magyarban a táltos szó. a tudó(s) gyógyító és varázslatos erejú, képességű pásztor elnevezésére szolgált. A táltosok különböző színű " Ivaaov, V. V., Drtvnyibalkanukij i obicstitídonroptjtthij lytsit mi/a a gtrojtubijet f>sia i jtvtuijukijt f>*ra- Jltlt. Masakvn, 1977. 14 Ipolyi Arnold, Magyar Mylkológia. Bp., 192». 255. " dánéul I'crenc, Gócuji monddk Mdtyds királyról ét Toldiról. I{thu. XIV, 43» 40 * I)I<VMOKI VllmiM, A sdmdnkil tmlikti a magyar né fit rnüvtusigbtn. llp., 1956.

A TOLDI MITOLOGI AI HATTERE 14* n.kákká változtak, s úgy küzdöttek egymással de van adat arra is, hogy a tudós pásztor átváltozás nélkül küzdött a felhóból leszálló bika-alaku ellenfelével. Azt is mondhatjuk, hogy a táltos-hledelemkör a magyar hiedelemrendszerben egy alapmítosz jellegével bír, annyira ismert, amennyire széleskörű és gazdag variáns sorozatokkal rendelkezik. A Toldiból idézett példát a táltos 'rejtőzésére' egy rádióelőadásában Diószegi Vilmos: Mondd meg ezt, jó Bence, az édesanyámnak: Gyászba borult mostan csillaga fiának: Egy korig nem tátja, még nem is hall róla; Eltemetik hírét, mintha meghalt volna. De azért nem halt meg, csak olyaténképen. Mint mikor az ember elrejtezik mélyen, És mikor fölébred bizonyos időre, Csijlálatos dolgot hallani felőle " (IV. ének) A sámánhit szerint a táltos-, illetve sámánjelölt hosszú ideig alszik (révül) (talán ez a hősénekből ismert hősi álom-motívuma), ezalatt lelke a másvilágon jár, a szellemek próbáknak vetik alá. és ekkor kapja táltosi (sémáni) tudományát. Arany hasonlata pontosan megfelel ennek az elképzelésnek: elrejtezés, vagyis tetszhalott! álom; hosszú Idő múltán felébredés, utána pedig csodálatos dolgot hallani felőle", vagyis táltos lesz az Illető, Toldi Miklós esetében híres vitéz.*' Mindezek után ismerjünk néhány táltosokról szóló szöveget a bihari szájhagyományból Különösen Szűcs Sándor kitűnő gyűjtései, a Szalontával szomszédos Nagysárrétről, a harmincas évek elejéről tűnnek ki gazdag mitológiai vonatkozású részleteikkel. A vín Árva Gyurka szalontai tátos vöt. Két sor foga vót.. Olyan erős vót, hogy a szigeten a nagy sárban elakadt szekereket egymaga kihúzta. Nem híjába vólt erős, evett is hét ember helyett.. «* t Akkor változhattak csődör csikóvá, vagy fekete bikává, amikor úgy tartották szükségesnek. Roppant nagy erejüknél fogva pedig még a levegőbe is felemelkedhettek." (Szűcs i.m. 40). Bajomi öreg Demjén Sándor maga beszélte nekem, nem csupán más szájából hallottam, hogy őt is, mint hetedik és ikergyermeket, vinni akarták a táltosok. Ez úgy történt, hogy mikor betöltötte a hetedik esztendőt, éjfélkor felébredt és ki akart menni. A zajra felserkent az apja. Mit csinálsz kis fiam? Kimegyek felelte. Dehogy mégysz ki. hiszen éjszaka van. Feküdj csak vissza az ágyadra! Szófogadó gyermek volt, hát visszafeküdt. Egy fertály óra múlva megint kifelé igyekezett, ügy érezte, mintha hívnák, vinnék az ajtó felé. Az apja kezdett már Ivaragudni. Nyugodj, ne mászkálj! Ki kell mennem egy kicsit, mert hívnak! Dehogy hlnak mondá az apja álmodsz te! Bizony nem álmodok én. Nézzenek.-sak az ablakra édesapámék: ott áll egy fekete bika! Erre már az anyja ls felébredt. Mindketten a flrhangtalan ablakra tekintettek, hát csakugyan egy nagy fekete bika néz befelé rajta Tudták már azonnal, hányadán van a dolog. De hiába volt csupán hétesztendős a gyerek, az apja és az anyja teljes erejükkel is alig bírták visszatartani. Így ment ez hét napig, de azután többször nem fordult elő. Otthon maradt (Szűcs i.m. 42). Ismeretes, hogy a táltos-hledelemkör fő motívuma a bikaalakban való küzdelem. vagyis a táltos bikává változik, és szintén bika (rendszerint fekete színű) ellenfelével kell megküzdenie, gyakorta nem is egyszer, hanem hét-évenként, és " tvmcny István IMI, A 141.» it 4 f4r«sohw<*i Armny Jino* mdmito». Ni-pl»mcrcti!H<l [v>mt<* 1*10.325.10. M Puelus IVrcni',.1 IMrc' i< * l.ih'i - * lilha. XXXVII, SS s

1-34 1-34 HOPPAL MIHÁLY rendszerint háromszor. 2 * Van olyan változat is, amelyben a küzdelem nem a földön, hanem az égben folyik, és olyan elbeszélés is, amelyben a fiatalabb testvér küzd a bikával, s az idősebb testvért kéri meg segítsen a küzdelemben, de az cserben hagyja (vö. Bihari i.m. 282 3). Nem szólva most egyéb fontos mitológiai elemekről, látható hogy a magyar táltos hiedelemmondakörben együtt található a mitikus hármas küzdelem motívuma, s ami még fontosabb a Toldi mitikus hátteréhez: a bika-küzdelem. Emberfeletti hőshöz emberfeletti erőfeszítést kívánó küzdelem illik, a néphit szerint csak a íólí-osok képesek erre, a monda szerint pedig a nagyerejü Told-i * 0 Fontos jegye ennek a küzdelemnek, hogy a táltos idegen országbeli ellenféllel harcol, a következő adatok 31 erről tanúskodnak: Egy 1725-ben Debrecenben lefolyt boszorkányper említi.,. hogy «viaskodnak az égben a birodalomért-". Egy másik 1711-ben kelt ugyancsak debreceni perben a tanú vallja, hogy a vádlott magát táltosnak mondotta, s már három izben csatázott meg a német táltosokkal..." - Ságujfalun: mikó nincs csepp féjhő se oszt villámlik, akkó a Tátusok verekszenek A mejlk országbó való meggyőzi a másikát, az lesz a nyertes." A táltos-küzdelem újabb jegye egyezik tehát Toldi egyik küzdelmével, noha ő természetesen az országért nem bikával és nem bika alakban harcol. Az ilyen kontamináció természetesen a mondaszövegekben gyakorta előfordul. S itt nem hallgathatjuk el a távoli tipológiai párhuzamok megemlítését soha ezek már a harmadik küzdelemhez tartoznának nevezetesen Zsirmunkszkij állapította imu, hogy a középázsiai hóseposzok egyik alaptémája, hogy a főhős harcol és megvéd: népét az idegen betolakodóktól (pl. a Gerogli-ban Chadwick Zhirmunsky i.m. 302). A főszereplő pedig ifjúkorát noha arisztokrata származású alávetett helyzetben (többnyire mint pásztor) tölti (vö. Chadwick Zhirmunsky i.m. 79 es 299). A hős csodálatos bátorsága és ereje már gyermekkorában kitűnik írta Zsirmunkszkij az árva sorsra jutott fiú egyszerű emberek körében nevelkedik innen ered későbbi kapcsolata a néppel... az öreg csikós a patriarchálisnemzetségi szervezettségben élő nomád társadalom jellegzetes figurája" a főhős segítője (Zsirmunszkij i.m. 29 és 67). Nem nehéz azonosítani ezeket a motívumokat a Toldi-monda elemeivel (s érdekes módon az Arany-féle változat építőelemeivel). Azért idéztük a távoli párhuzamokat, mert éppen a hósmese formáját öltött (altaji török) hősénekekben szembeszökőek a mitológia] vonások (vö. Zsirmunszkij i.m. 67). Tehát nemcsak a bikaküzdelem, de egy sor más elem is átkerülhetett a hősmeséből a mondai hagyományba. Végül még egy érdekes adalékra szeretném felhívni a figyelmet: Korompay Bertalan a Toldi-monda több motívumához közölt adalékokat, mégpedig a korábbiaktól eltérően szláv és délkeleteurópai adatokat. Kritikai megjegyzései nagyobbrészt megállják a helyüket, mert igen találóan mutat rá a kutatásnak egy máig meglévő egyoldalúságára, nevezetesen arra, hogy folkloristáink nagyobb előszeretettel néztek nyugatra, mint keletre". 12 Témánk szempontjából most tanulmányának azon adatai a fontosak, melyekben a bikafékezés-motívum párhuzamát találta meg a Nyesztor-féle őskrónikában, a Poveszty Vremennüh leí-ben. A 992 évhez fűzve egy történetet mond el a krónikás, amelyben az idegen vitézzel való élet-halál küzdelem előtt egy ismeretlen orosz ifjú egy bikát fékez meg. A szovjet folklorisztikai kutatás ezt a bylina-motivumot igen archaikusnak tartja, a feljegyzés idejét tekintve a XI XII. század, s ha közvetlen kapcsolatról nem is lehet szó, érdemes elgondolkozni a közvetett hatások lehetőségén, illetve a tipológiai rokonságon. Mint azt Viktor Zsirmunkszkij találóan megfogalmazta: Bihari Anna, Magyar H udtlttnmonja KaUlógui 6. kot. Bp., 1980 104. Pai».4 UIU* mtf at orvo*. In : A magyar 6tvallái nydvt mmumm Bp., 1974. 88. " Kodolinyi J.m*. A láum a magyar aipkagyomárnyban Kthn. I.VI, 3i-7. - Korompny Bertalan, Adalékok ti jegytruk a Toldt monddknt ItK. I9M. 20-7.

A TOLDI MITOLOGI AI HATTERE 14*..Az ilyen típusú szüzsé rendkívül népszerűvé válik meghatározott történelmi körülmények között: amikor a feudális államban a lázongások és belviszályok következtében a központi hatalom meggyengült.. hogy az uralkodó ilyen jellegű ábrázolásával párhuzamosan epikus monda születik a népi hősről, aki érdemtelenül bántódást szenved, mindamellett a végveszély percében hazájának 6 az egyetlen védelmezője" (Zsirmunszkij i.m. 38). A bikaküzdelem volt az a motívum, amely a nyugati hőseposzokból rendre hiányzott, s ezért egyes elfogult elemzők" Jelentéktelennek, sőt mindennaposnak, illetve Ilosvai találmányának tartották. Kétségtelen a farkánál fogva vágóhidra vont bika képe nem valami sikerült költői alkotás Arany ezt is zseniálisan helyreigazította, de úgy véljük, hogy éppen az ilyen érthetetlen mozzanatok dják, adhatják a kulcsot az elemző megértés számára. Inkább egyetértünk azzal a véleménnyel, amely szerint a nép roppant konzervativizmussal ragaszkodik a régi elbeszélési anyaghoz" (Moór i.m. S), mint azzal, amely szerint A kilencedik ének bika-kalandja mintegy a petrencerűd-emelés epizódját ismétli meg, búcsúként a hálátlan, a felesleges hőstettektől, de egyszersmind a lovagi párviadal t r i v i á 1 i s előképeként is" (Sőtér i.m. 96). Ügy véljük, hogy a magyar hiedelemmondákban az eurázsiai mítosz hagyományból régtől ismert ún bika-ölő mítosz-kör reflexe található meg, melynek központi motívuma a főhős küzdelme a bikával. 2.3.2. A hős neve mint mikroszöveg A főhős küzdelmei között a középső, a bika küzdelem, vagyis egy tipikus táltos küzdelem volt, ezért talán nem érdektelen a hős nevét is türelmesebb vizsgálat tárgyává tenni. Nem pusztán nyelvészeti etimologizálására gondolunk sőt elsősorban nem arra, hanem a folklorisztikai szövegelemzés néhány újabb eredményének hasznosítására. Ugyanis az utóbbi időben, elsősorban a szovjet szerzők által írt összehasonlító mitológiai tanulmányokban mind mélyebben gyökeret vert az a gondolat, amely szerint egy adott mitológiai rendszeren belül megtalálható egy olyan szereplő, aki fő jellemzői alapján egy olyan prototípusra vezethető vissza, amely változtatva funkcióit, különféle szöveg szinteken juthat kifejezésre. Egy ilyen mitológiai szervezési rend következtében a rendszer különböző elemeit a főhős személye kapcsolja össze, s igy a kutató előtt további lehetőségek nyílnak, hogy rekonstruálja e hős alakját, mert támaszkodhat a főhősnek azokra az ábrázolásaira is. amelyek más szinteken jelennek meg".'* Különösen fontosnak és iránymutatónak tartjuk a következő megállapítást: A modern tudományos gondolkodásban mind produktívabbá válik az adott típus valamennyi átalakulása során megőrzendő invariáns fogalma. De nemcsak megőrződik, hanem magát az invariánst is ezeknek az átalakulásoknak az összessége határozza meg. A mítoszokat, eposzt, meséket és a tágabb értelemben vett szokásszövegeket (kezdve a szokásokhoz kötődő daloktól és ráolvasásoktól egészen az olyan átalakult formákig, mint a hazugság mesék, trufák, zagyva szövegek, gyermekjátékok, egyes szertartási kellékek és cselekmények, mindazok, amelyek már kívülre kerültek egykori szertartási és szokásközegük határain), tehát az ilyen szövegeket vizsgáló tudomány számára azért fontos ez a megközelítési mód, mert e fogalom (a transzformációk során megőrződő invariáns) révén először is korábban elérhetetlen mélységig rekonstruálhatja valamennyi bizonyosan e típushoz tartozó szöveg magvát alkotó szinkrónsémát, másodszor az így rekonstruált séma tartalmazza a szöveg kibomlásának, kiteljesedésének szabályait, amelyeket mind szinkrón, mind diakrón metszetben interpretálhatunk." A bika-küzdelemben résztvevő hős neve a magyar hiedelemhagyományban a táltos. E hiedelemkör részletekbe menő elemzése során Diószegi Vilmos kimutatta, hogy a táltos alakja és viaskodása szoros kapcsolatban áll a széllel, viharral. A bika formájú ellenfél felhő rendszerint fekete viharfelhő alakjá- " Kari Lajos, Ilonoi Toliijirtl. Irodalomtörténet... 1914; Solym.»? Sándor,.4 ToUi mo*dákot. Etho. :. 1-23. " ivanüt, V. V. - Toporor, V. N., InvarUnt ti Irmw/ormdctók m /oláuruimtmm. M ajkva 1975. 44-75.

1-34 1-34 HOPPAL MIHÁLY ban jelenik meg és a viaskodás zivatarral jár együtt (vö. Diószegi i.m. 344). Általában a mítosz szövege úgy alakul az idők folyamán, hogy önmüködöen kiküszöböli a szóbeliségből adódó, a szöveg értelmét összezavaró hibázást lehetőségeket, vagyis arra törekszik, hogy a mélyebben fekvő fonetikai (és ritmikai) szinten egyes kulcsfontosságú hangsorokat többszörösen ismételtet a szövegben. A táltos hiedelemkör esetében nemcsak a hős ellenfelének (bika a hiedelemmondában), és nemcsak a hős segítőjének (táltos Id a mesében és a közmondásban lásd Tengődik, mint Toldi Miklós lova a szeméten!"), de magának a hősnek a neve is megegyezik. A fonetikai szintre lehatoló elemzés a szemantikai szint jelentés réteginek ellenpróbájaként is felfogható, mert a bináris ellentétsorok nemcsak elhelyezik a főhőst a szemantikai mezőben (vagyis nemcsak jellemző tulajdonságaikat állítják szembe), hanem a funkciókat is, amelyeket betöltenek (pl. ellenfél segítő, üldözés menekülés; a Propp-i értelemben véve a funkció fogalmát vö. Ivanov-Toporov i.m. ford. 25). Mivel a szöveg felszíni rétege van kitéve legjobban a változás/változtatás veszélyének, ezért a közlemény mélyszintjén, a fonetikai szinten kódolták azt az információt amiből 'szabad etimologizálással' kibontható többféle felszíni szöveg is. Vagyis a főhős neve, mint anagramma magába süriti a feloldások lehetőségeit. A táltos esetében ha elfogadjuk Pais Dezső etimológiáját a török nyelvek alapján a laltii laltui 'ütő', 'verő', 'ütött', 'vert' jelentések adódnak (vö. Pais í m. 8-1). A zivatart okozó tudós pásztor, a bikával küzdő (a farkas-küldő és farkasütő'), hős neve: a táltos, talán a vihar-istenség nevét őrzi a szó gyökerében, hiszen mitológiai sikon csak a vihar, az égiháború istene lehet ütő/verő rettenetes villámaival, tüzes nyilával. De hallgassuk inkább Aranyt, mint festi már az Előhangban a főhős legjellemzőbb tulajdonságait: Rémlik mintha látnám termetes növését Hallanám dübörgő hangjait szavának, Kit ma képzelnétek Isten haragjának" Majd az első énekben (a 12. versszakában): De ki vína bajt az égiháborúval. Szélvészes, zimankós, viharos borúval? És ki vína Isten tüzes haragjával, Hosszú, kacskaringós, sistergő nyilával?" Arany szavaival 'Isten haragja' és 'nyila' maga Toldi Miklós valóban mitikus alakként áll előttünk, mint a villámszóró Zeusz, vagy a germánok Thor istene. Nevének összecsengése a tdlt-ossal nem lehet véletlen. Véletlen lehet az Irodalmi hösválasztás szintjén, de nem véletlen a hiedelemrendszerben sem a mítoszok lehetséges világ'-ban" 5, ahol a hős neve összefügg a reá jellemző tulajdonságokkal. A mitológikus tudatban a tulajdonnévnek kitüntetett szerepe van állapították meg a szovjet kutatók és a mitikus nevek teljesen alkalmasnak bizonyultak arra, hogy kifejezzenek olyan fogalmakat, amelyeket ml manapság absztrakt fogalmakkal fejezzük ki." A mítosz és a név természete között közvetlen összefüggés található. Ezek egymás által meghatározottak: a mítosz nominalizált, a név pedig mitológikus"." S ha ez így van, más i például a szláv vagy Indoeurópai nyelvek és mitológiák esetében akkor nincs okunk feltételezni, hogy a magyar hiedelemrendszer oly k&lönleges eltérő működésű lenne. Ilyen értelemben állíthatjuk, hogy Toldi neve mint mlkro-szőveg magába sűríti mindazokat a mitopoetikai információkat, amelyekből Arany János zseniálisan kibontotta az eredeti mitosz történéseit. " Hoppéi Mihály, A niloii podikája h logikája. In: Jóssá Péter (sserk.), A j*l it jtlanlés a táriajalm* kommumkáítáóan. Bp., 1977. 24 49. I.oümin, Ju.'- l'upensifcl], B. A., Uiton - nh - hullára I&l Jtl - kommurtthácíá - hullára. Ilp., 1977. 109-25.

A TOLDI MITOLOGI AI HATTERE 14* 2.4. Küzdelem és/vagy áldozat A harmadik küzdelem, az ember ember elleni harc nem a viadal mikéntjében, hanem a helyszín megválasztásában hordoznak mitikus jegyeket A cselekmény szinhelyei a következő ellentétpárokba rendeződnek: mező falu udvar ház nádas szülői ház falu város természet kultúra temertő (a találkozások színhelye) sziget (a végső küzdelem helye) Megfigyelhető, hogy a sorsdöntő küzdelmek és a sorsfordító találkozások színhelyei mindig kívül esnek a 'kultúra' szféráján vagy éppen ellenkezőleg, a legbelső központi területe a térnek, afféle köztes területek. A farkaskaland a nádasban a falun kívül, a bika-küzdelem a nyílt utcán (szembeállítva a bezért ajtók képével: Aztán becsapódott az ablak táblája, Hallott a kapukon kulcsnak csikorgása - s végül az utolsó küzdelem, amely a Duna közepén lévő szigeten játszódik ( Széles utca a víz: ember a sövénye; Közepén a sziget nyilik fel beléje - ). A király szeme előtt zajlik a küzdelem: A király sátora ott vala felvonva; Messzire kiösmerszik a többitől,... Egy öreg szék is volt a kellő közepén...' A rét és a városi utca a kultúra profán, szférája, de a hasonlóképpen területen kívüli temető és a kívül és középen lévő sziget a szakrális szférájába tartozik. A mítoszban a meghatározott terekhez meghatározott világi vagy szentséges tevékenység kapcsolódik. Az élők és a holtak világa között van egy átmeneti zóna, ahol a kit világ" lakói találkozhatnak, egy átjáró, a szent" hely (a megszentelt templom, a temető az oltár), ahol különleges viszonyok uralkodnak. 31 Ez a hely a szakrális rítusok, az áldozatok bemutatásának helye is. A paradigma-sorhoz (templom, temető, oltár) csatlakozik a királyó trón (ami rendszerint középen állt), valamint a trónnal egyenértékű funkciót betöltő f a, ami alatt) előtt a harc folyik vagy pedig az áldozat bemutatása. Az indoeurópai mitikus hagyományban a középen álló hatalmas t ö 1 g y -fa volt a sárkányt legyőző viharisten jelképe.* Amikor áldozatról beszélünk, itt lényegében arról van szó, hogy ismert az etnológiai irodalomban az emberáldozat felváltásának paradigma sora, amikor az ember helyébe előbb ló, majd bika, (majd világos vagy sötétszínü tehén), majd juh, kecske, kutya, végül kakas került. Ez a sorozat a ritusok oldaláról erősíti meg feltevésünk helyességét, hiszen az ember, a bika és a farkas (a kutya helyett) szerepel a sorozatban vagyis azt, hogy a küzdelmek tulajdonképpen az áldozatok mitikus megfordításának tekinthetők, mintahogy a ritus sort is megfordítva követi a történet menete. S hogy feltevésünk nem pusztán a levegőben lóg. hanem történeti tények is bizonyítják e paradigmasor valamikori meglétét, álljon itt két adat csupán: A Mongolok titkos történetéhez fűzött jegyzetekben (156 L) olvasható, hogy Rasidu-'d-Din leírta, hogy a nagy ünnepségek alkalmával a mongoloknál levágtak egy csődört, egy bikát, egy kost és egy korcs kutyát, Theophylaktos Simokattes Históriájában a türkökről jegyezte fel, hogy az Égnek lovat, bikát és kisebb állatokat áldoztak (Hist., VII. 8, 15). " Leach, E., Tht Logic of Sacrifice. In: Cullure and Communication. Cambridge, 197tí. 81-93. Sukurov, S. M., K analixu principov ikonografii t iiobraxityelnom i sxkusxtvé sxrtdnye) In: Sxrrdnaj* Axija... Moszkvu, 1977. 103-11.

1-34 HOPPAL MIHÁLY A hármas áldozat értelme, vagy ha úgy tetszik a mítosz üzenete: az embernek lel kell áldoznia magát ahhoz, hogy nagy tetteket hajthasson végre, hogy felemelkedhessen. A hármas áldozat a farkas, a bika, az ember lényegében ezt az egyre növekvő áldozatvállalást jelképezi. Ezért nem lehet véletlen a népmesék hármas (vö. Arany, Naiv eposzunk, 295) szerkezete, ahol az alvilágba leszálló hősnek egyre hatalmasabb, egyre több fejű sárkánnyal kell megküzdenie, vagy hogy a lehetetlen" feladat egyre elképzelhetetlenebb nehézségekbe ütközik a józan ész számára. A költő azért mondja újra a mítoszt, mert tudatosítani akarja ezt a mélyen emberi és mindig időszerű üzenetet. 2.5. A Toldi, mint iker-mitosz A Toldi-nak lényegében két fő szereplője van: a kisebbik fiú, Miklós és rókalelkü bátyja" György. Az író, hogy a köztük lévő különbségeket kiemelje, jól s7embeállítható tulajdonságokkal ruházta fel mindkettőt: nagyobb kisebb szerencsés hiányt szenved (nincs fegyvere) gondtalanul él dolgozik a béresekkel úr szolga ill. pásztor (elment) anyjával él beszédes hallgatag (álnok, ravasz) szívtelen gyengeszí vfí igazságszerető gyenge erős György Miklós fennt lennt város falu (kultúra) (természet) (nem mer harcos kiállni a (megvédi az küzdelemre) ország becsületét) bika (róka lelkű I) (mint komor bikáé...) ló (a harcos attribútuma) fény villám (zivatar) nap hős (délben kezdődik és végződik a történet) A meseelméleti kutatások megállapítása szerint a fiatalabb testvérről szóló mesék (amelyekről azt lehet mondani, hogy világszerte elterjedtek) jelentós szerepet játszottak általában a mesei elbeszélés szerkezetének kialakításában (vö. Meletyinszkij i.m. 64 103). Egyáltalán a világ mitológiai-poétikai, modelljének egyik legjellemzőbb vonása a két polárisán szembeállított szimbólumsor, vagyis a világnak kettős szimbolikus klasszifikáció segítségével történő ábrázolása. Más szavakkal a világ leírásának mitopoetikai szintjén a mesék, illetve mítoszok szövegeiben igen gyakran egy iker-pár a főszereplő. D. Ward külön monográfiát szentelt az iker-mítoszok témájának, amelyben ismertette az isteni eredetű ikrekre (mint például Romulus és Remus, Castor és Pollux, Hengest és Horsa, a Dioszkurok és az indiai Asvina-iker) vonatkozó elsősorban germán hagyományokat: a mítosz-töredéket, meséket, mondai és ballada motívumokat, összefoglalta az 'ikerség' jellemző vonásait az indoeurópai hagyomány alapján és megállapította, hogy az ikrek többnyire gyűlölködnek"". " Ward, D. Tk* Divine Tttint - An lndo-europmn Mytk in Germanie TraiilMn. Berkeley - I,.*s Angeles, 1968, 6.

A TOLDI MITOLOGI AI HATTERE 14* és az egyik közülük igazságszeretó (uo. 37). Az ikrek egyikének az a funkciója, hogy megvédje népét az idegen betolakodóktól (uo. 56). vagyis társadalmi szerepét tekintve ó a harcos, mig a régi indoeurópai hagyományban a kisebb testvér a nemeslelkü, türelmes, a terméssel, a termékenységgel törődik. Az előbbi a lovakkal és a harccal foglalkozik, az utóbbi a tehénpásztor és a házkörüli teendőkel végzi. Távolabbi (amerikai indián) párhuzamokból kitűnik, hogy az iker kültusa kapcsolatban áll a mezők termékenységével (az aratással), és a fiatalabbik testvér a mítoszok szerint az anyjával él (Ward I.m. 5 6). Azonkívül jellemző tulajdonságaik között megemlítik, hogy míg az egyik bátor, a másik gyáva, az egyiknek a nap a jelképe, a másiknak a hold. sőt nem is kell a szó szoros értelmében ikreknek lenniük. 40,,Az ikrek a különböző népeknél egy-egy állatfajjal szorosabb mitikus kapcsolatba kerülnek... és van egy nem-emberi, isteni ill állati apjuk a íiűk közül az erős természetesen az isteni (állati) apától származik. "" (Talán ezzel magyarázható, hogy Toldi Miklós félárva. apjuk nem szerepel a történetben!). Az indoeurópai néptörzseknél az iker-kultusz szorosan összefonódott a lókultusszal állapította meg V. V. Ivanov, aki külön tanulmányban foglalkozott a két isteni rangra emelt indiai ikertestvér, az Asvina-ikrekhez fűződő mitikus és rituális hagyománnyal. Megállapította, hogy az ikerpár tulajdonságai bináris szimbolikus ellentétsort alkot, vagyis hogy mindegyikük kötődik egy olyan állathoz, amelyik tagja a társadalmi rangoknak megfelelő áldozati állatok hierarchikus sorozatának. Az isteni rangú két indiai ikertestvér közül, akiknek a neve a lovat jelölő «zóból származik, az egyik közvetlenül a lovakkal, a másik a bikákkal van kapcsolatban. Ezért joggal vélhető, hogy ez az ikerpár megfelelt a fa alatt megjelenő rituális (klasszifikációs) szimbólumoknak, vagyis az állatoknak, akik a sámán állatsegítői. Ivanov véleménye szerint feltehető, hogy az ikerpárnak ezt a sajátos vonását az ókori indiaiak számos más motívummal együtt az indoeurópai ikerkultusz hiedelemkörből örökölték. A régi indoeurópai párhuzamok idézése tipológiai szempontból azért érdekes, mert a magyar mito-poetikai hagyományban, mint láttuk, mind a mesebeli csodás lovat, mind pedig a bika-alakban küzdő hőst t á 11 o snak nevezik. A szó gyöke pedig összecseng a vihar-istent megszemélyesítő farkas-verő, bika-győző, nagyerejü vitéz, a hős Toldi nevével. (Itt érdemes megemlíteni, hogy a szláv mitológiában és hiedelemrendszerben szintén megtalálható ez a jelenség, vagyis a viharistennek és ellenfelének nevét ugyanabból a gyökből képezték.) Az iker-mítosz jellegzetes tulajdonságai tehát rendre megtalálható a Toldiban, bezárólag a hős nevéig (a kettős, sót a hármas jelentés egyezéséig) tehát itt újra azt mondhatjuk, hogy megtaláltuk a mitikus szerkezetet. A felsorolt nutoszelemekből áll össze a költemény mitikus háttere, s ezek az elemek, mint láttuk, nemcsak kiegészítik egymást, de egyben ellenőrzik a hipotéziseket, s végeredményben felerősítik a megtalált tények hatását. 3. nf.fejezö JEGYZETEK Már Solymossy Sándor kimutatta, hogy az Ilosvai-féle Toldi-mondák majd minden lényeges eleme nyugati, illetve idegen eredetű, még akadémiai székfoglalóját is ennek a témának szentelte (1920 januárjában). A Toldi-probléma lényege a mi számunkra azonban most nem a korábbi, Ilosvai-féle változat motivumegyeztetéseiben rejlik, hanem abban, hogy mi volt az a hiedelemhagyomány, vagy mi lehetett az a mitopoetikai közeg, amely a szalontai költöt inspirálta. A közösségnek ugyanis minden tagja benne élve egy kultúrában, a mindennapi gyakorlatban, s azáltal, hogy elsajátít egy nyelvet, egyben «lsajátít egy úgynevezett hiedelemrendszert és az ahhoz kapcsolisdó 'mi- U-viSIrauM, C., Mytk and HtdninK. London- Hanky. 1978. 27 8. " Kóhcim Ctza, A Hitdít it <u ihrtk. Uthn. XXV, 93 7. _2 Nyal»- éj Irodalomtudományi Kötlemények

1-34 1-34 HOPPAL MIHÁLY tológiát' is. 42 Ennek a kulturális ténynek a tudatosítása azért fontos, mert a hiedelemrendszernek éppen az a tulajdonsága, hogy észrevétlenül hatja át az egyes ember gondolkodását. Hatása nem tudatos, mégis meghatározó erejű (például az asszociációk, az önkéntelen vagy a félig tudatos, meg a költői szókapcsolódások szintjén). Mintahogy ma már a magyar nyelvi köztudatnak része Arany János jónéhány szókapcsolata, éppenúgy az ó számára a nagyszalontai népnyelv mint átlagos magyar köznyelvi szó- és asszociációs hiedelemkincs volt az adott alap, amire építhetett, ö csak megszerkesztette és leírta azt, ami elméletileg benne volt a rendszerben. Ugy értjük, a nyelvi és hiedelem- (mondai-mitológiai) rendszerben, noha lehet, hogy ö előtte senki, soha meg nem fogalmazta ebben a költői, szerkezetét tekintve mégis mítoszi formában (Arany levele Petőfihez:...nálam a compositioban van a poesis.. 1948. ápr. 22-én). Fontos hangsúlyozni, hogy azok a mitológiai (és etnológiai) párhuzamok, amelyeket a Toldi mitikus hátteréhez felvillantottunk a kulturális kontextus alakjában alkották a mü cognitiv környezetét, s talán mondani sem kell, hogy Aranynak mindezekről nem volt tudomása. A lényeges éppen az, hogy amennyiben egy költő, s kiváltképp a géniuszok, a kultúra nyelvének természetes ismeretében úgy képesek alkotni, hogy létre tudnak hozni olyan műveket, amelyeknek nem volt közvetlen előképe az adott kultúrában, mégis a rendszer belső adottságaiból, az elemekből és az építkezés módjából egyenesen következnek. A Toldi-probléma másik kulcskérdése hosszú ideig Arany nyelvének egyáltalán ars poetica-jának népiessége volt. Az irodalomtörténet jól érzékeltette Petőfi és Arany népiességének eltérő voltát míg az előbbinél a forradalmiságon, az utóbbinál az egész népet magába foglaló nemzeti jellegen van a hangsúly. Sötér István megfogalmazásában: Arany legfőbb gondja olyan irodalom létrehozása volt, amely az egész nemzethez szólhasson, vagyis a müveit osztályokon kívül a néphez is" (Sótér i.m. 80). Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a tudat mélyére rejtőzve" olyan emlékrögöket hoz felszínre, amely érzelmileg felrázza, mélyen megérinti az embert. Olyan a történet, hogy mindenki azonosulni tud vele, mint a höseposzban, a felépítése egyszerű és világos, mint a mesében, tanulsága megérthető, mint a mítoszé. Tanít és nevel: az erkölcsre példát, a viselkedésre mintát mutat. Mítoszt, eposzt és mesét, azonkívül mondai és hiedelemhagyományt ötvözött össze Arany. A mythos a szellem kollektív víziója... írta egyik esszéjében Hamvas Béla... a nép az ót összetartó szellemet, mint képek összefüggő világát, mondhatnók, mint 'közepet' ismeri fel... Valakinek egyszer különös látomása volt. Arany János látta, amint fa alakjában kinőtt előtte a földből egy fiatal legényke, Toldi. A fa virágba borult, de szél támadt és sötét felhők. A költő feje őszbe borult, és súlyos palástját aggódva terítette a nyíló legényfára a féltő, sötét gondja a virágokat letarolta, a legényke pedig mint öregember összegubó- / zott. A táj kitisztult. Egyetlen aggódó, aszott öreg fa maradt a tájban» Hoppál Mihály, Hudtlmth ét hagyományok. Ilid XLIV, 241 -M.

A TOLDI MITOLOGI AI HATTERE 14* Valóban Arany volt az, akiben az elveszett ösi eposz, az elsüllyedt magyar világkép hiánya tudatosodott." 43 Még az ezernyolcszázhatvanas évek elején irta Arany János Naiv eposzunk-tói szóló tanulmányát. Kérdésekkel teli gondolatokban gazdag esszéjében a középkori krónikák adataira hivatkozva joggal állapíthatta meg: Mátyás korában a hagyományos eposz népileg naiv, de költói idomban zengett. Ezért szinte érthetetlen, hogy alig egy századdal később, amikortól már írásos emlékek is maradhattak volna nem találunk szinte semmit, a nehézkes krónikás versezeteken kívül." Az egy Toldi-mondán kívül alig hangzott valami által ez állítólag oly dús mondavilágból; s az is minő feldolgozóra talált Ilosvaiban!" állapította meg szomorúan, pedig az ifjú, aki Mátyás asztalánál pöngette hegedüjet. ószbevegyült fejjel Tinódiék mestere lehetett" (294). A megoldást igen logikusan a népköltészet tájékán keresi, hiszen a tekintetben a mi népfajunk kivételt nem képez" vagyis ott ahol megtalálható, ha nyomokban és töredékesen is: A hagyományos népmonda, minden nemzetnél, csak kerek idomban tarthatja fenn magát; bár ez nem annyira költeménye a népnek, mint a mese. Az utóbbit ugyanis a nép tudva, mint költeményt hallgatja és beszéli el; míg a mondát, mely mindig valami határozotthoz vagy létezőhöz van kapcsolva, hivő kegyelettel hallgatja és adja tovább. Amaz eposza a népnek, ez története" (296). Ezért állítja, hogy amikor Galeottó Marzio a Mátyás király asztalánál honi nyelven zengő hegedősök dalairól szólt, még joggal feltételezhetjük, hogy az ének nem száraz ténykrónika volt, hanem élő népköltészet, a naiv eposz", ami az elveszett mitológiánk és mondavilágunk emlékeit tartotta fenn. Pontosabban nem veszett el egészen, hiszen éppen az a lényege a kultúra önfenntartó mechanizmusainak, hogy bizonyos töredékes szövegekből is újra meg újra rekonstruálható a hajdanvolt egész. Olyan ez, mint mikor a nyelv szavainak és grammatikájának ismeretében olyan mondatokat is ki tudunk mondani, amelyeket azelótt sohasem ejtettünk ki. S ez történt Arany Jánossal is, amikor újra álmodta, újramond ta a Toldit. A maga fogalmazta hőséneket mégis egy nemzet érezte (érzi) magáénak hiszen ez a változat tökéletes, újjáteremtett egy mítoszt, melyben egy nemzet ismert a maga törekvéseinek kifejezésére... Minden nagy költő létrehoz, megteremt egy világot, melyben igényei és elképzelései, hajlamai és eszményei testet öltenek"." Arany a Toldi-val a közösségnek visszaadott valamit, amit az már majdnem elfelejtett, kihalászott valamit a közösség emlékezetéből, ami már csak potenciálisan volt benne. A kultúrában két fontos mechanizmus működik egymás mellett és egymást kiegészítve. Az egyik az újítások befogadását, az új elemek beépítését szorgalmazza, ennek hatására a kultúra lassan átalakul. A másik '» Hnmvaa IMIn Krmíny Katalin. Aram) is Cnmtvdry. Oontváry-Iíml. 2U8. " SöUr István, Arany Jimoi. Max.v.ir Twlomány 1958. 1 2 8a. 7-17.

1-34 HOPPAL MIHÁLY pedig a kultúra állandóságán dolgozik, azon, hogy a rendszer megtartsa sajátos arculatát, nemzeti színeit, nyelvét, mítoszait. A forradalmi költő, mint Petőfi az előbbi hajtóerő motorja volt, Arany inkább az utóbbi típusba tartozott, aki az értékek megmentésén és megőrzésén fáradozott. A mítosz visszacsatolásaival, a jelképteremtéssel, mert ez a Toldi igazi értelme, összekötötte a múltat a régmúlttal, a jelennel és a jövendővel. HOPPAL MIHÁLY SUBSTRATUL MITOLOGIC AL POEMULUI TOLDI" DE JÁNOS (Rezumat) ARANY Autorul Îşi propune cercetarea sistematici a universului de glndire mitici rare stá Ia baza capodoperei lui Arany, poemul Toldi", devenit ulterior un simbol al conştiinţei naţionale Avind în vedere rezultatele celor mai noi cercetări de textologie şi comparatistică folclorică, autorul indică drept principale componente structurale ale operei: opoziţia dintre cei doi fraţi, precum şi tripla confruntare a eroului principal (cu lupul, cu taurul, cu omul). Tn continuare, autorul dezvăluie corespondentele acestor motive de bază, caracteristice pentru gîndirea mitică străveche: pe de o parte in cintecele epice ale diferitelor popoare, pe care Arany e puţin verosimil să le fi cunoscut, pe de altă parte in straturile cunoscute de Arany ale culturii populare maghiare Concluziile studiului arată că Arany a reuşit să conştientizeze la nivelul capodoperei ceva din elementele mitice prezente deja In cultura populară. Aceasta este principala caracteristică a poporanismului operei sale.