KÁVA EGYEDI TÁJÉRTÉKEINEK KATASZTERE Készítette: Rekettye Táj- és Természetkutató Egyesület 1078 Budapest István u. 10. III./4. Tel: 06/30 582-4096 Mihók Barbara biológus Mike Eszter tájépítész mérnök Vidra Tamás földrajz és biológia szakos tanár Krizsanóczi Márta tájépítész mérnök 2003. július és október között
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az egyedi tájérték kataszter készítői ezúton szeretnének köszönetet mondani Káva Község Önkormányzatának, különösen Kálmán József polgármester úrnak a munkához nyújtott nélkülözhetetlen segítségéért.
BEVEZETÉS A Rekettye Táj- és Természetkutató Egyesület 2001. év novemberében alakult közhasznú szervezetként a táj és természet iránt elkötelezett, azt fontosnak tartó és megóvásáért tenni akaró emberekből. Egyesületünk célja Pest, Fejér és Komárom- Esztergom megyében, valamint Budapest területén a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló közhasznú tevékenység végzése a természettudományos kutatás, a környezeti nevelés és oktatás, az ismeretterjesztés, valamint a táj- és természetvédelem terén. Egyesületünk az alapszabályban rögzítettek szerint, ezen célok megvalósítása érdekében a következőket vállalja fel: Működési területén szakmai együttműködési fórumot biztosít természettudományos kutatással, táj- és természetvédelmi tudatformálással, aktív táj- és természetvédelmi tevékenységgel foglalkozó szervezetek, intézmények, civil szervezetek, társadalmi aktivisták számára. Kezdeményezi táj- és természetvédelemre, valamint környezeti nevelésre vonatkozó intézkedések megtételét. Szakmai kérdésekben véleményt nyilvánít. Táborokat, terepgyakorlatokat, szakmai ismeretterjesztő kirándulásokat, tanfolyamokat, előadásokat, szakmai összejöveteleket, konferenciákat, kiállításokat szervez és bonyolít. Szakmai kérdésekben együttműködik a működési területén illetékes természetvédelmi államigazgatási szervekkel, elsősorban a nemzeti park igazgatóságokkal, valamint a területileg illetékes helyi önkormányzatokkal. Kapcsolatot létesít és együttműködik más hazai és külföldi szakmai szervezetekkel. Társadalmi akciókat kezdeményez tájképi és természeti értékeink megismerése és védelme érdekében. Kiadványokat, szórólapokat és egyéb információs anyagokat szerkeszt és publikál. Közhasznú szervezetek számára biztosított csak közhasznú szervezetek számára igénybe vehető szolgáltatásokat végez. Részt vesz a táji és természeti értékek megőrzését szolgáló kezelések, szakmai programok, gazdálkodási formák kidolgozásában és megvalósításában. Egyesületünk egyik fő törekvése tehát a természet adta és az ember alkotta értékek megőrzésére irányuló közfeladatok felvállalása, az értékkel együtt élő emberek érdeklődésének 3
felkeltése az értékék megőrzése érdekében, a közösségi felelősségérzet erősítése. Az értékek megóvásához elengedhetetlen azok számbavétele, feltérképezése, állapotuk rögzítése, illetve a védelemhez szükséges intézkedési javaslatok kidolgozása. A táj értékeinek ilyen jellegű feltárására kiváló lehetőséget teremt az egyedi tájérték kataszter összeállítása. Ezért Egyesületünk 2002. év folyamán pályázott, hogy a Monor-Irsaidombság négy településének, Gombának, Bényének, Kávának és Pándnak az egyedi tájértékeit felmérje. Támogatásért a Környezetvédelmi Minisztérium Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatának közcélú b keretére nyújtottunk be pályázatot, melyet sikeresen megnyertünk. Jelen kataszter tehát KAC támogatásból a települési önkormányzatok, a helyi érdekeltségű szervezetek, valamint a természeti és kultúrtörténeti értékekkel foglalkozó szervezetek számára készült. Az elkészült kataszter megküldésével kezdeményezni fogjuk a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnál, mint a területileg illetékes táj- és természetvédelmi hatóságnál az egyedi tájértékek országos nyilvántartásába történő felvételét. Reméljük, ezen szervezetek eredményesen fogják használni a katasztert a település értékeinek tudatosításával, azok megőrzésére irányuló intézkedések elhatározásakor, megvalósításakor, hogy az következő nemzedékek is láthassák, együtt élhessenek a település élő történetét jelentő objektumokkal, természeti kincsekkel. Egy település egyedi tájértékei kapcsolódnak a település történetéhez, történelméhez, a természethez, az ott élő és élt emberekhez. Az egyedi tájértékekkel való igen szoros kapcsolatuk miatt a következőkben rövid leírás található a természeti adottságokról, a táj- és településtörténetről, a tájszerkezetről, valamint a népi építészetről, azonban csak vázlatosan, hiszen a feladat az egyedi tájértékek számbavétele volt. Mindenek előtt azonban essék néhány szó magáról az egyedi tájérték kataszterről, illetve kataszterezésről. A KATASZTEREZÉS MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI Az egyedi tájértékek kataszterezéséről az 1999-es MSZ 20381-es számú szabvány rendelkezik. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium által kiadott korábbi műszaki irányelvet (MI -13-25:1992) felváltó szabvány számos fogalmi és módszertani újítást tartalmaz. A szabvány szerint egyedi tájértéknek minősül... az adott tájra jellemző természeti érték, 4
képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van. Ezen túlmenően rögzíti, hogy: Nem tárgya a szabványnak országos jelentőségű védett természeti terület és védett természeti érték. Ezt az elvet olyan módon alkalmaztuk, hogy az országos védelem által oltalmat élvező, területileg meghatározható természeti értékeket nem dolgoztuk fel egyedi tájértékként. A kataszterezés fő célpontjai így elsősorban a termeléssel, a településsel kapcsolatos és a kultúrtörténeti értékek, valamint a táji-, esztétikai értéket is képviselő természeti értékek voltak. A műemléki védettségű épületeket ugyan nem zárja ki a szabvány, de mint országosan védett értékeket, ezeket sem vettük kataszterbe. A felmérés nem tekinthető lezártnak: egyes adatok pontosításra, kiegészítésre szorulnak, szükséges a jövőbeni változások átvezetése, illetve újabb tájértékek felvételével a kataszter folyamatosan bővíthető. A KATASZTER FELÉPÍTÉSE A kataszter a település egyedi tájértékeit önálló adatlapokon ismerteti (térképvázlattal és fotóval kiegészítve), továbbá települési összesítést is tartalmaz az aktuális felmérési területre vonatkozóan. A feldolgozáshoz 1983. évi 1:10 000 méretarányú topográfiai alaptérképet használtunk. Az egyedi tájértékeket a szabvány rendszere szerint az alábbi fő típusokba soroltuk be: kultúrtörténeti egyedi tájértékek: településsel kapcsolatos érték; közlekedéssel kapcsolatos érték; termeléssel kapcsolatos érték; történelmi eseménnyel kapcsolatos érték természeti egyedi tájértékek: biológiai érték; földrajztudományi érték; esztétikai érték A kataszterbe felvett egyedi tájértékek helye összesítő térképen is látható. 5
TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK A település az Északi-középhegység legdélebbi kistájához, a Monor-Irsai-dombsághoz tartozik. A pleisztocén elején területén még az Ős-Duna kanyargott. A korszak második felétől egyenlőtlenül emelkedni kezdett, aminek hatására az általános, DK-i irányú lejtésnek megfelelő, szimmetrikus keresztmetszetű völgyekkel (ilyen a Gombai-patak, illetve a Felsőfarkasdi-patak völgyének egy része), illetve a mélyben húzódó szerkezeti vonalak révén kiformálódó, keresztirányba haladó, aszimmetrikus völgyekkel (pl. kávai Hosszú-völgy, pándi Hársas-völgy) sakktáblaszerűen felszabdalódott. A pleisztocén végén felszínének nagyobb részét szél által lerakott, típusos löszréteg borította be, míg ÉNy-i részén egy kisebb homoktakaró alakult ki (Tetepuszta). Mai arculatát a meredek lejtőkkel határolt, széles talpú löszvölgyek és a köztük lévő terjedelmes, 150 méter fölé emelkedő löszhátak határozzák meg. A terület száraz, gyenge lefolyású. Jelenleg két működő forrásterületet ismerünk a Gombai-patak völgyének felső szakaszán (nagyon értékes forráslápi és zsombéklápi növényzettel), illetve a Lómen-völgyben. A vízfolyásokon hóolvadáskor, illetve hirtelen lezúduló nagy mennyiségű esők alkalmával keletkezhetnek árvizek. Az év nagy részében azonban vízszállításuk kismértékű, nyaranta legtöbbször kiszáradnak. A meglévő vizeket völgyzárógátas tavakkal igyekeztek hasznosítani (Felsőfarkasdi-tó, Gombai-tó). A terület nagyobbik részén csernozjom barna erdőtalajok, illetve mészlepedékes csernozjomok uralkodnak. Ezekhez a völgytalpakon réti talajok csatlakoznak. Az utóbbi időben enyhe szikesedés figyelhető meg Gombai-patak völgyében, valószínűleg a vízrendezések káros következményeként. A hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék a völgylejtőkön erőteljes eróziót, míg a völgytalpakon a sárlehordás révén jelentős feltöltődést okozhat. A nógrádi flórajáráshoz (Neogradense) tartozó Monor-Irsaidombság löszhátait, völgyoldalait löszgyepekkel, löszcserjésekkel váltakozó lösztölgyesek borították, míg a patakokat mocsárrétek és láperdők kísérték. Igazi középhegységi jellegű erdők kialakulására csak a zártabb, hűvösebb völgyekben volt lehetőség. Ezek egyik utolsó képviselője Gombai-patak völgyének falu feletti része. A mezőgazdaság által nem hasznosított hegylábperemi jellegű löszgyepekben és szálkaperjerétekben (pl. gombai Várhegy, pándi Hársas-völgy, kávai löszkopárok) ritka, védett növények tenyésznek: pl.:pusztai meténg, selymes peremizs, nagy ezerjófű. 6
TÁJ- ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Az őskőkortól a XII. századig A Tápió-vidék geológiailag fiatal terület. Kialakulása olyan korszakban játszódott le, amikor már szinte biztosan számolhatunk az emberi jelenléttel. Az őskőkor utolsó szakaszában (kb. i. e. 20000 8000) kelet-európai vadásztörzsek (keleti gravetti kultúra) élhettek e tájon. A vidék domborzatának, vízrajzának kialakulása a földtörténeti jelenkor (holocén) mogyoró fázisában, mintegy 8 12 ezer évvel ezelőtt, lényegében befejeződött. Ekkor a dombvidéket összefüggő erdők, jórészt tölgyes társulások borították. Az ember megtelepedését bizonyító, legkorábbi leleteket az újkőkorból (i. e. 4500 4000) ismerjük. Ekkorra már megtörtént a zsákmányoló életmódról az élelemtermelésre való áttérés. Az újkőkor után következő, közel 5000 év folyamán gyakran más és más, de mindig egységes népesség lakta a területet. A régészeti emlékek többsége településekről származik, s a kisebb-nagyobb földmunkák is rendszerint települések leleteit hozzák napvilágra. Ennek az a magyarázata, hogy a régmúlt korok emberei olyan, kedvező adottságú helyeken telepedtek meg, ahol vagy napjainkban is falu áll, vagy intenzív mezőgazdasági művelés folyik. Ezek a kedvező adottságok: a víz közelsége, és a mezőgazdasági művelésre alkalmas földek. Érdekes építészeti emlékek a vidéken a földvárak. A falu határában, a Várhegy nevű dombon talált régészeti leletek bronzkori, földsáncokkal megerősített településről tesznek bizonyságot. A domb tetején álló egykori földvár területéről zsákszámra kerültek elő edénytöredékek, mindennapi használati eszközök, szerszámok. A valamikori földvár alakja szabálytalan kör alakú lehetett. A XII. században a falu határában fekvő Zsiger-pusztán a Szentföld védelmére alakult harcos rend, a templomosok építettek várat. A vörös barátok elnevezést a ruhájukon viselt nagy, vörös kereszt után kapták. A vörös barátoknak volt kápolnája a falu temetőjében, amelynek alapjai és maradványai még néhány évtizeddel ezelőtt láthatóak voltak. Az első okleveles említéstől A középkori oklevelekben Kalwa és Kálna néven említett település neve a szláv eredetű kalb szóból származik, jelentése sár. A falu első okleveles említése 1375-ben történt, birtokosai a 7
Kálnai, majd a Kápolnai családok voltak. Első ismert pecsétje 1733-ból való, rajta a falu címerével. A XVI. század végén Tassy Pál birtokában volt a település, majd Halmy Gáborra és Ráday Györgyre szállott a birtokjog. A falu határában (a jelenlegi közigazgatási határon kívül) a Gombai-patakon ível át az a kőhíd, amelyen keresztül az erdélyi sóbányák kincsét Pestre szállították. A török hódoltság elejére néptelenné vált Kávát 1725-ben a Fáy család telepítette be ismét; Bényéhez, Pilishez és Albertihez hasonlóan felvidéki evangélikus szlovákokkal. A betelepítés után az építkezés megindult, a jobbágyok főként a hegyoldalakba épített, sárral rakott, földből vert falú, zsúptetejű házakban, míg földesuraik kúriákban éltek. A falu közepén széles tér szolgált a közlekedés megkönnyítésére, valamint a nagy esőzések alkalmával a lezúduló víz elvezetésére, amelyet ásott csatorna is segített. A házak közül két kúria és két templom emelkedik ki. A Fáy család 1810-ben épített kúriáját Leleszi Kovách Gáspár monori káptalani tiszttartó vette meg 1847-ben, majd többszöri adás-vétel után ma a Polgármesteri Hivatalnak és az orvosi rendelőnek ad otthont. Az 1830-ban, klasszicista stílusban emelt Puky-kúria ma iskola. A XX. század elején a temető dombja alá katolikus, míg 1923-ban a falu másik oldalára (a régi lebontott helyére) evangélikus templom épült. A gazdálkodás változásai A XVIII. században a Tápió mente a Duna Tisza közére jellemzően erősen extenzív állattenyésztő vidék volt. Ezt a török időkben kialakult agrártevékenységet csak lassan váltotta fel a belterjesebb gazdálkodás. Csupán az állattenyésztés volt piacra termelő ágazat, az egyéb művelési ágak az önellátást szolgálták. A XIX. század a szántóföldi növénytermesztés előretörését eredményezte. Alig több mint fél évszázad alatt a terület hasznosítási jellege gyökeresen megváltozott. A meghatározó művelési ág a szántó lett, melyet még az 1846-os tagosítás után is, a XIX. század végéig háromnyomásos gazdálkodással műveltek. Kitűnő minőségű búzát termesztettek, ezen kívül rozst, zabot, repcét, burgonyát, kukoricát, és kendert házi felhasználásra. A földeket akácfával ültették körül, ezt használták fel szerszámnak, szőlőkarónak és tüzelőfának. 8
Tótból magyar falu A szlovák lakosság a XIX. század második feléig őrizte kultúráját, anyanyelvét. A szabadságharc idején még teljes egészében tót falu néhány évtized alatt vált elmagyarosodott községgé, de az evangélikus egyház dominanciája már a XIX. század elejére megszűnt. A település lélekszáma a XVIII. századtól csekély mértékben emelkedett, időnként csökkenés is előfordult. Az utóbbi évek fokozatos népességgyarapodása mindenekelőtt a bevándorlásnak köszönhető. TÁJSZERKEZET Káva belterületének központi része három út találkozásánál fekszik. Ha kelet felé indulunk Pándra, nyugat felé Bényére, dél felé Pilisre jutunk. A belterületre többé-kevésbé szabályos fésűs beépítés jellemző. Párhuzamos, egyenes utcák csak a nyugati, újabb területeken találhatók, a régebbi részeken a terepadottságokhoz igazodó szabálytalan, keskeny utcácskák jellemzőek. A belterületet É D-i irányban egy mélyfekvésű patakvölgy osztja két részre, amely még ma is alig beépített, gyepes terület. Ez déli irányban az ún. Hosszú-völgyben folytatódik. A Hosszú-völgy és a tőle nyugatra húzódó Tökvölgy a táj jellegzetes elemei. Főként kaszálók találhatók itt, melyeket jellemzően telepített erdők (akác, fenyő, tölgy, nyár) kereteznek. A tájszerkezet és a tájkép szintén meghatározó elemei a löszdombok, amelyekről jó kilátás nyílik a településre. A külterület fennmaradó részén főként szántók találhatók. NÉPI ÉPÍTÉSZET A tájegység hagyományos népi építészetének vonásai Kávára is jellemzőek. Úgy gondoltuk, ennek ismerete és összefoglalása elengedhetetlen egy olyan településen, ahol az egyedi tájértékek között számos épület, lakóház található. A ház hagyományos szerkezete, a fal és a tető A tájegység hagyományos települési rendjét tekintve az ún. kétbeltelkes rendszer jegyeit mutatja, népi építészete pedig az alföldi (középmagyar) háztípushoz tartozik. 9
A XIX. század vége felé elsősorban vert (kb. 90 110 cm vastag) falú házak épültek, a sárfal vagy rakott fal a századforduló után kezdett elterjedni. Ennek nagy előnye volt, hogy fele olyan szélesre (45 50 cm) lehetett csinálni, mint a vert falat, mert a benne lévő szecska és pelyva jelentősen megnövelte a szilárdságát. A falvak melletti megfelelő helyekről, agyagosokból termelték ki az fal alapanyagát, az agyagot. A Tápió mente településein csak kevéssé terjedt el a vályogtégla használata, a sárfalról az 1950-es években mindjárt a téglára tértek át. A fal szilárdságát a ház falába állított oszlopok biztosították. A 2,3 2,5 m magasra felépített falra helyezték az ún. sárgerendát, alsószelement, mindkét hosszanti falon. E gerendák tartották a tetőgerendákat, az ún. horogfákat, amelyek a szelemengerendán nyugodtak. A szelement tartották az ágasok, lehetővé téve, hogy a viszonylag gyenge falra ne nehezedjen nagy súly. A lakóházak esztétikai megjelenését döntően meghatározta a ház két végén magasodó ágasfa. A mennyezetet a ház hosszában végigfutó, de a végfalakba erősített mestergerenda tartotta. Ennek a szerkezetnek megfelelően a Tápió mente hagyományos paraszti lakóházai nyeregtetővel készültek. A tetőfedés A nád és a szalma vagyis a zsúp általános tetőfedő anyag volt a múlt században a Tápió mentén. Általában a módosabbak fedték zsúppal, rozsszalmából készített kisméretű kévékkel a házaikat, vagyis akiknek annyi földjük volt, hogy telt zsúpnak való szalma megtermelésére is. A szegényebbek nádat vágtak, és azzal fedték házaikat. A századfordulót követően kezdett teret hódítani a cserép, 1930-ra már a házak fele cseréptetős. A ház homlokzata A sárfalú házaknál nagyon fontos volt a ház falának esőtől való védelme, s ezt a tetőnek kellett megoldani. Ha megfigyeljük a régi épületeket, azt tapasztaljuk, hogy az utcai homlokzatnál a tető számottevő mértékben előrebukik. A XIX. században és a századfordulón, a zsúp- és a nádtetős házak idején a padlás két végét többnyire sövényfal zárta, ezt a Tápió mentén fürsövínnek vagy vérteleknek nevezték. A szél szabadon járkált a padláson, az egyenként odakötözött zsúpkévéket nemigen tudta megbontani. Más lett a helyzet, amikor áttértek a cserép használatára. Az előbbiekhez képest ugyanis a cserép meglehetősen bizonytalanul 10
ül a tetőn, s ha a szél a padlás felől alányúlhatott, hamar levetette. Ezért vált szükségessé a házvégek befalazása, vagy bedeszkázása. Ugyanakkor arra is szükség volt, hogy a padláson lévő termények száradjanak, ezért a homlokzati deszkán különféle (szív, kereszt, stb.) alakú réseket vágtak, vagy lécrácsot alkalmaztak. A paraszti ház ily módon kialakított homlokzatán általában jól elkülönült a lakószoba nagyjából négyzet alakú falrésze és a fölötte lévő padlás háromszög alakú záródása. Az alsó rész fehérre meszelt, a felső bedeszkázott rész pedig sötétbarnára pácolt volt. A Tápió menti falvakban a XIX. században épült házaknál általában nem volt tornác, csak széles ereszalja egy keskenyebb töltéssel. Az ereszt később gyakran tovább szélesítették. Ez esetben az eresz vagy egyszerű faoszlopokra támaszkodik, vagy a faoszlopra szalmafonatot tekertek, vakolták és bemeszelték, vagy pedig kőoszlopos tornácot készítettek. A házak viszonylag kis ablakokkal készültek. Ágasfás házaknál jellegzetes, hogy az ablak nem középen, hanem aszimmetrikusan helyezkedik el. VÉDETT ÉRTÉKEK Műemléki védettség alá eső épületek 1. Volt Förster-kúria, klasszicizáló, 19. sz. első fele. Átalakítva. Bényei u. 7. hrsz: 232/1 2. Polgármesteri Hivatal, orvosi rendelő és lakás, volt Kovách-kúria, klasszicista, 1810. Pilis u. 1. hrsz: 398 A KATASZTEREZÉS EREDMÉNYE A helyszíni bejárás során 14 egyedi tájértéket vettünk fel. A listát kibővítettük a helyi önkormányzat segítségével, így a kataszterbe összesen 21 egyedi tájérték került. Túlnyomó többségben vannak a településsel kapcsolatos emlékek, amelyek főként belterületen találhatóak. Említésre méltóak a térség hagyományos építészetét őrző lakóházak. Sajnos ezek nagy része átépített, de egyes részleteik így is szépek és értékesek. Sok helyen láthatunk még érdekes, 11
szép faragású homlokzati deszkákat, lécrácsokat. A kataszterbe 4 lakóházat vettünk fel, amelyek nagy részben az eredeti formát őrzik. Valószínűleg a legrégebbi ezek közül az 1850-ben épült Béke utcai lakóház. A településen két templom is található, amelyek közül egyik sem áll műemléki védelem alatt. Szintén valláshoz kapcsolódó emlékek a kőkeresztek, melyek közül az egyik a temetőben áll. Káván a katolikus és az evangélikus temető egymás mellett helyezkedik el a belterület egyik legmagasabb pontján, a település méretéhez viszonyítva nagy területen. A temetőből igen jó kilátás nyílik, szinte az egész település belátható egy-egy pontjáról. A katolikus részben régi sírkeresztek, sírkövek találhatók, melyek közül a legnevezetesebb az ún. szív alakú sírkő melynek eredete máig sem tisztázott. Az evangélikus temetőrészletben sok szépen faragott fejfára bukkantunk. Itt nyugszanak Káva szülöttének, Vargha Gyula költőnek szülei is. Az Ady Endre utcában található a költő szülőháza. Termeléssel kapcsolatos emlék kevés maradt fenn. Szép a Hosszú-völgy végében, az egykori Halász-tanya gémeskútja, amely a körülötte álló diófákkal még jelzi a régi tanyahelyet. A Hősök parkjában, gondozott környezetben találhatóak a világháborús emlékművek. A kávaiak büszkék arra, hogy az országban az elsők között állítottak emléket a II. Világháborúban elhunyt hősök emlékére. Az országban egyedülálló a kávai tanítók fája. Az evangélikus iskola 1738-as felavatása óta a faluban tevékenykedő 129 pedagógus tiszteletére állították a fát, melyen kis bronz plaketteken szerepel valamennyi tanító neve, továbbá munkásságának ideje. Káván védett természeti terület nem található, de tájképi szempontból, valamint élőhelyként is figyelemre méltó területek igen. Ilyen a Hosszú-völgy, ahol a helyszínelés során 15-20 egerészölyvet is láttunk. Igen értékes területek a löszdombok is, amelyeket komplexitásuk miatt a földrajztudományi, a biológiai és az esztétikai tájérték típusba is besoroltuk. Mivel löszön kiváló termőképességű talajok alakulnak ki, csak a lejtésviszonyaik miatt szántóföldi művelésre alkalmatlan részeken maradt fenn mára az eredeti vegetáció. Ezek a gyeppel borított löszdombok amellett, hogy ritka növény- és állatfajok élőhelyei, esztétikai, tájképi szempontból is jelentősek. Mivel a dombtetőről szép kilátás is nyílik a környező területekre, kilátópontként is megjelöltük őket. 12
FELHASZNÁLT IRODALOM Ikvai Nándor (szerk.)(1985): Tápió mente néprajza, Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre Juhász Andrea, Képes Katalin, Kovács Gábor, Hégely Péter (2000): A Monori kistérség Magyarország kisrégiói sorozat, Ceba kiadó MSZ 20381: Természetvédelem. Egyedi tájértékek kataszterezése Nemeshegyi Béláné (1995): Káva helytörténete Pest megye műemlékjegyzéke, 2002 (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) Dr. Szabó Attila (1998): Pest megye kézikönyve Magyarország megyei kézikönyvei sorozat, Ceba kiadó 13
EGYEDI TÁJÉRTÉKEK ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE Értékelési szempontok Minősítés (1-5) Egyedi tájérték jelzete K-1 K-2 K-3 K-4 K-5 K-6 K-7 K-8 K-9 K-10 K-11 K-12 K-13 K-14 K-15 K-16 K-17 K-18 K-19 K-20 K-21 ritkaság / egyediség / különlegesség régiesség / ősiségi jelentőség idegenforgalmi / látogatottsági jelentőség hagyományőrzési jelentőség esztétikai / látványjelentőség történelmi / patriotikus jelentőség tudományos / szakterületi jelentőség oktatási / ismeretterjesztési jelentőség etnikai / néprajzi jelentőség kultúrtörténeti / kultikus jelentőség 3 4 3 4 4 5 4 4 4 4 5 3 3 4 2 4 4 4 4 4 5 3 4 3 3 2 0 3 2 3 3 4 3 3 3 3 3 1 4 0 0 0 1 1 1 1 1 2 2 2 4 4 2 1 2 0 0 2 2 2 1 1 1 4 4 4 4 1 3 1 1 1 1 1 1 4 3 4 1 1 1 1 1 1 3 4 3 3 2 2 4 4 5 5 2 2 4 2 2 3 3 3 5 5 5 0 0 0 0 0 4 2 2 1 1 4 4 1 1 0 5 5 4 0 0 0 3 4 3 3 2 2 1 1 3 3 3 2 2 1 1 1 1 1 3 3 3 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 2 2 1 2 3 3 2 2 2 2 3 3 3 3 3 0 2 2 2 2 2 2 4 3 4 0 0 3 4 3 4 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 4 3 3 2 2 3 3 3 3 3 3 ökológiai jelentőség 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 5 5 5 sérülékenység / veszélyeztetettség 2 1 1 1 1 1 1 1 2 0 2 1 2 4 1 0 0 1 2 3 2 ÖSSZESEN 26 29 25 26 20 23 24 23 29 27 31 24 30 24 21 25 23 28 30 30 31
EGYEDI TÁJÉRTÉK ÖSSZESÍTŐ ADATLAP Szám Jelzet Az egyedi tájérték megnevezése Az egyedi tájérték típusa 1. K-1 lakóház kerekes kúttal 1.1.1.6.+1.1.7. 2. K-2 lakóház kerekes kúttal 1.1.1.6.+1.1.7. 3. K-3 lakóház 1.1.1.6. 4. K-4 lakóház 1.1.1.6. 5. K-5 galambdúcos kapu 1.1.1. 6. K-6 Tanítók fája 1.1.1. 7. K-7 kőkereszt 1.1.2.5. 8. K-8 kőkereszt 1.1.2.5. 9. K-9 Evangélikus templom 1.1.2. 10. K-10 Katolikus templom 1.1.2. 11. K-11 szív alakú sírkő 1.1.4.1. 12. K-12 Vargha Gyula szüleinek sírja 1.1.4.1. 13. K-13 temetőrészletek 1.1.4.3. 14. K-14 volt Halász-tanya gémeskútja 1.3.1.4.1. 15. K-15 kukoricagóré 1.3.1. 16. K-16 I. Világháborús emlékmű 1.4.3. 17. K-17 II. Világháborús emlékmű 1.4.3. 18. K-18 Vargha Gyula szülőháza 1.4.4. 19. K-19 Hosszú-völgy 2.1.3.2.+2.1.4. 20. K-20, KK1, KK2 löszdombok kilátópontokkal 2.2.1.8.+2.1.3.1.+2.3.1. 21. K-21, KK3 Póka-hegy kilátóponttal 2.2.1.8.+2.1.3.1.+2.3.1. 14