Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Export-import menedzsment szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Export-import menedzsment szakirány LÉTEZIK-E VERSENY A TÁVKÖZLÉSI PIACON? AVAGY A MAGYARORSZÁGI TELEKOMMUNIKÁCIÓS SZEKTORBAN FOLYÓ VERSENY BEMUTATÁSA EGY ÉRDEKES ESET TÜKRÉBEN Készítette: Farkas Eszter Budapest, 2005

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés...5 2. A téma jogi hátterének bemutatása...8 2.1 A verseny jogi szabályozásának története az Európai Unióban...8 2.2 A verseny jogi szabályozásának története Magyarországon...11 2.3 Magyarország és az Európai Unió versenyjogi kapcsolata...13 2.4 A magyarországi gazdasági versenyt meghatározó törvények ismertetése...15 2.4.1 A magyar versenytörvény bemutatása...15 2.4.2 A reklámtörvény...18 2.4.3 Az árak kialakítására vonatkozó törvény...18 2.4.4 A hírközlési törvény...20 2.5 A Gazdasági Versenyhivatal bemutatása...22 2.6 Fogyasztóvédelem és verseny...23 3. Az esettanulmány bemutatása...27 3.1 Általános ismertető...27 3.2 Az eset és lényeges körülményeinek ismertetése...28 3.2.1 A versenytörvénybe ütköző piaci magatartás miatt indított eljárás...28 3.2.2 Az eljárás alá vont vállalkozások rövid ismertetése...28 3.2.3 Az eset alapjául szolgáló technológiai feltételek rövid ismertetése...30 3.2.4 A vizsgált szolgáltatások sajátosságai...32 3.2.5 A díjak meghatározása a vizsgált időszakban...34 3.2.6 A hálózati szerződések előírásai...37 3.3 A versenyjogi vizsgálat területi hatálya...39 3.3.1 Kiskereskedelmi piac a távközlési piacon...39 3.3.2 Nagykereskedelmi piac a távközlési piacon...40 3.4 A gazdasági erőfölény vizsgálata...41 3.4.1 Erőfölény a kiskereskedelmi piacon...41 3.4.2 Erőfölény a nagykereskedelmi piacon...46 3.4.3 A gazdasági erőfölény vizsgálatának eredményei...49 3.5 A versenytorzítás...49 3.5.1 A versenytorzítás vizsgálata a szolgáltató és a fogyasztók viszonylatában...50 3.5.2 A versenytorzítás vizsgálata a másik piac szereplőinek viszonylatában...52 3

3.5.3 A fix-mobil hívás- és végződtetési díjak megállapításának hálózati szerződésekben rögzített módja...54 3.5.4 A versenytorzítás vizsgálatának eredményei...56 3.6 A jogsértés vélelme...57 3.7 A bírság kiszabásának szempontjai...60 3.8 Az esettanulmány rövid összefoglalása...61 4. Hová tart a verseny a távközlési piacon?...63 4.1 Az eset hatásai...63 4.2 Az eset a szolgáltatók és a végfogyasztók kapcsolatának függvényében...65 4.3 Az elemzés eredménye...67 4.4 A távközlési piac jövője...68 5. Összegzés...72 Ábrák és táblázatok jegyzéke...74 Felhasznált irodalom...75 Mellékletek...78 4

1. Bevezetés Új fogások a kereskedelemben, Manipulatív reklámok, Informatikai kartellgyanú, Gazdasági Versenyhivatal: bírság az Egisnek, Kereskedelmi láncok versenye, Össztűz a Microsoftra, Eljárás a Pesti Est ellen Az előbbi címekhez hasonló mondatokkal nap mint nap, egyre gyakrabban találkozhatunk az interneten a gazdasággal foglalkozó oldalak között, a piaci helyzetet elénk táró napi és hetilapok különböző rovataiban, vagy a rádióban, televízióban elhangzó híradásokban és műsorokban egyaránt. A fejlett piacgazdaságok nélkülözhetetlen piaci jellemzője a verseny. A fogyasztókért indított harc szükségszerű velejárója egy egészséges, jól működő, a közösség érdekeit szolgáló gazdaságnak. Azonban mint az élet minden területén, itt is nehéz megtalálni azt az egyensúlyi állapotot, amelyben mind a vevő, mind az eladó jól jár. A piacon folyatatott versengés során azonban még egy fontos tényezőre figyelni kell. Ez a tényező pedig maga a másik eladó, s ebből következően a versenyt szabályozó törvény. Ha visszatekintünk a magyarországi eseményekre, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy egyre több versenyjogi per, bírósági eljárás zajlik mostanában hazánkban. Az okokat vizsgálva kettős hatást figyelhetünk meg. Egyrészt Magyarországon igazi piacgazdaságról bő másfél évtizede beszélhetünk, így ebből adódóan nem alakulhattak még ki a verseny hagyományai; másrészt a magyar piacokon is megfigyelhetjük a világ összes országában jelentkező folyamatot, amely egyre rámenősebb, kiélezettebb és így néha durva versenyhelyzetet eredményez, és ez sok esetben a fogyasztók megtévesztésével is együtt jár. Szakdolgozatomban a magyarországi egyre erősödő versenyt elemzem egy hétköznapi gazdasági területen történt konkrét eset tükrében. A rövid történeti áttekintés után a verseny jogi és intézményi hátterét tekintem át, majd egy szemléletes esettanulmányon keresztül mutatom be a verseny piacon történő különféle megnyilvánulásait. A téma aktualitását az adja, hogy napjainkban a piacokon a végletekig kiélezett versenyhelyzet a jellemző, amely végtelenül sérülékennyé válhat azáltal, hogy az eladók és a szolgáltatók csak a szabályok adta lehetőségek maximális kihasználásával tudnak a versenytársnál jobban és erőteljesebben hatni a vevőre. Mivel azonban az előírások sok esetben nem tudnak konkrét, objektív határokat szabni, így óhatatlanul megtörténnek akár szándékosan, akár véletlenül olyan események, amelyeket már nem tűrhet meg a piac büntetlenül. Manapság sokkal többször találkozhatunk versenyjogi esetekkel, mint korábban. Régebben ahogy már korábban 5

is írtam nem lehetett igazi versenyről beszélni Magyarországon, azonban manapság ilyen téren már utolértük a nyugati országokat. Ez részint egyértelműen látszik abból, hogy ma már a külföldön bemutatott reklámokat is egy az egyben át tudják fordítani magyar nyelvűre, hiszen a külföldön sikeres termékek már hazánkban is tért hódítottak, másrészt sokkal komolyabb, közgazdasági szempontból lényegesebb okai is vannak. A XX. század elején még nem kellett a forgalmazóknak a vevők igényeit maximálisan figyelembe venniük, e nélkül is sikeresen értékesíthették termékeiket. Gondoljunk csak a mindenki által oly jól ismert, a Ford által egy színben forgalmazott T-Modellre. Henry Ford a századelőn még elmondhatta magáról: Nálam mindenki olyan autót vásárol, amilyet kíván feltéve, hogy az a fekete T-modell (http://www.mba.bme.hu/data). A háborúkat követően aztán egyre fontosabb szerephez jutott a vevőközönség véleménye és igénye, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy egyre nagyobb lett a kínálat a piacon, tehát egyre több szereplő jelent meg a termékeket, szolgáltatásokat értékesítő oldalon. A XX. század végére a piacon az eladói oldalon szereplők száma sokkal dinamikusabban nőtt, mint a vevők száma, ezért is alakulhatott ki napjainkra az a helyzet, hogy a sikeres eladóknak a lehető legjobban meg kell felelniük a vevői elvárásoknak. Ezt egyrészt a fogyasztói elvárások maximális felkutatásával tudják megtenni, másrészt pedig és a verseny szempontjából ez a fontosabb a konkurencia termékeinek, szolgáltatásainak gyengéit kihasználva szerezhetnek előnyöket. A versenyjog iránt a Főiskolán hallgatott szakirányos óráink egyikére a Gazdasági Versenyhivatalból meghívott vendégelőadó keltette fel érdeklődésemet, azóta kezdtem el mélyebben foglalkozni a témát érintő kérdésekkel. A versenyjog egy olyan területét szerettem volna diplomamunkámban bemutatni, ahol nem csak a piac torzulása miatt lényeges a verseny tisztaságának betartása, hanem amiatt is, mert a versenytörvénybe ütköző piaci cselekményeknek fogyasztói jogokat sértő vonzatai is vannak. A távközlési piac különösen jó szemléltetője a fent említett versenytörvényt sértő vagy nem sértő piaci magatartásoknak, ezért is választottam kutatásom tárgyául a közelmúlt legnagyobb bírságával végződő versenyjogi esetét. Dolgozatomban főként arra keresem a választ, hogy milyen tendenciák figyelhetőek meg a távközlési piaccal összefüggésbe hozható versenyjogi esetek mennyiségi és minőségi változásait illetően. Így az említett kutatási probléma alapján a következő kérdések megválaszolására célszerű összpontosítani a kutatást: 6

1. A jelenlegi tapasztalatok és folyamatban lévő ügyek alapján várható-e hasonló mértékű bírság kiszabása a távközlési piacon 2. Az aktuális piaci viszonyok között milyen esélye van egy ugyanennyi vagy hasonló számú szereplőt érintő törvénybe ütköző piaci eseménynek A kutatásom első lépésként szekunder adatgyűjtést végeztem. A szakirodalom tanulmányozásához elengedhetetlen volt a témához kapcsolódó jogi háttér tanulmányozása. Magyarországon jelenleg az 1996. évi LVII. törvény van hatályban, ennek ismertetését részletesen a következő fejezet taglalja. A törvényi háttér megismerése után első körben a témához kapcsolódó hazai, majd pedig az idegen nyelvű szakirodalom feldolgozása következett. Első sorban a jogi témában megjelent könyvek, tanulmányok szolgáltattak alapot munkámhoz. A jelenlegi piaci folyamatok átlátása céljából fontosnak tartottam a nyomtatott sajtó tanulmányozását, mivel a témában fellelhető könyvtári anyagok jelentős része a kiadási dátum miatt nem tartalmaz aktualitásokat a témával kapcsolatban. Az előbbiek alapján így főleg gazdasági jellegű, jogi és a szakdolgozatom anyagához kapcsolódó egyéb folyóiratokból tájékozódtam. A feldolgozott téma naprakész ismerete megkövetelte az elektronikus források használatát is. A kutatási munkám lényegi részét a Gazdasági Versenyhivatal munkatársaitól kapott belső anyagok és információk alapján állítottam össze. Az átfogóbb elemzés érdekében felkerestem a Gazdasági Versenyhivatal azon munkatársát, aki a távközlési piac versenyjogi kérdéseiben illetékes. A vele való folyamatos konzultáció és általa adott segédanyagok nagy segítséget jelentettek számomra a kutatási probléma lehetséges okai és a piacon várható jövőbeli tendenciák vizsgálatánál, illetve a konklúziók megalkotása során. 7

2. A téma jogi hátterének bemutatása A versenyjogi szabályozás jogi hátterének bemutatása során először az Európa Unión belüli szabályozás kialakulását és felépítését ismertetem. A magyarországi szabályozás kialakulásának bemutatását követően a csatlakozásunk által jelentős szerepet kapott harmonizációs folyamatokat foglalom össze, majd külön részletezem a magyar verseny-, reklám- és ár- és hírközlési törvényt, mint a piaci magatartást meghatározó legfontosabb szabályozó eszközöket. Európai Uniós szabályok Római Szerződés; Eljárási, együttműködési rendeletek; Közösségi fúziós és ágazati rendeletek; Közlemények Magyar szabályok Versenytörvény Reklámtörvény Ártörvény Hírközlési törvény 1. ábra: A versenyjogi szabályozás felépítése (saját készítésű szemléltető ábra) 2.1 A verseny jogi szabályozásának története az Európai Unióban Európát tekintve a főbb versenyjogi előírások megalkotásának és a verseny ellenőrzésének igénye már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957-es Római Szerződésben is szerepelt. A Szerződés V. Cím 85. cikkelytől kezdődően a 94. cikkelyig bezárólag tartalmazta a verseny különféle megnyilvánulási formáira vonatkozó alapelveket. Az ide tartozó részben az állt, hogy a kialakulóban lévő unió az alapvető cél elérését ami akkor a kontinens nyugati felén a tartós béke biztosítása volt egy közös piac létrehozásán és a tagországok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítésén keresztül képzeli el. A világháborút követő helyreállítás és egymás felé nyitás jó táptalaja volt az új irányzatoknak, hiszen a cél a múltban egymással sorozatban véres háborúkat vívó országok kölcsönös függőségének megteremtése volt. A verseny szempontjából a Római Szerződés egy olyan rendszer létrehozását és intézményesítését is fontosnak tartotta, amely megóvja a közös piacon folyó szabad versenyt a torzulásoktól. Nyilvánvaló volt, hogy a közös piac sikeres 8

működéséhez egységes versenyfeltételek kellenek, szemben a múlttal, amikor a gazdaság szereplői még jórészt nemzeti keretek között tevékenykedtek. A versenypolitika filozófiájára és ez már a Szerződésben is tükröződött az a liberális gazdasági elmélet nyomta rá a bélyegét, amely szerint a fogyasztói jólét biztosítása kizárólag a hamisítatlan szabad piaci versenyfeltételek között elérhetőek. A szabályok gyakorlati alkalmazásában legalább ilyen fontos szerepe volt az egységes piac kiépítésének és az ezt akadályozó kereskedelmi gátak lebontásának. A korai tervek ellenére különböző okoknál fogva a Római Szerződés aláírása után közel három és fél évtizedet kellett várni arra, hogy létrejöjjön az egységes belső piac (1993), amely minőségileg új szintet jelentett az addigi közös piachoz képest. A piac megvalósulásához két nélkülözhetetlen feltételnek kellett teljesülnie. Az egyik az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlását akadályozó korlátok lebontása, a másik pedig nem más, mint a piaci verseny közös játékszabályainak megalkotása. Mint ismeretes, az egységes piac létrehozása nem egyszeri lépés, hanem hosszú évekig eltartó folyamat. A tagállamokban még mindig számos nem vámjellegű, adminisztratív akadály állja útját, például a tőke és a szolgáltatások szabad áramlásának. Bár az egységes valuta, az euró folyamatos bevezetése a további harmonizáció irányába fejt ki nyomást, a tőke mozgásában fontos szerepet játszó adórendszerek és adókulcsok között még mindig jelentős különbségek vannak. A közösségi versenyjog alapvetően két nagy területre bontható, a vállalati magatartással foglalkozó szabályozásra és az állami támogatások rendszerére. A vállalati magatartásra vonatkozó szabályozást klasszikus versenyjognak is nevezik, miután legfontosabb elveit - a fúziós jogszabályok kivételével - már az alapszerződés is rögzítette. Az Európa Unió versenypolitikájának központi eleme a Római Szerződésnek az a két cikkelye (a 85-ös és 86-os cikkely), amelyek megtiltanak minden, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő versenyellenes megállapodást a vállalatok között, illetve az erőfölénnyel való visszaélést az egységes belső piacon. Ez a két Szerződésbeli cikkely képezi a kartell- és monopóliumellenes politika alapját az Európai Unióban, illetve ezen cikkely üzent hadat az egységes piacon a monopóliumok kialakulásának, amelyben törvénytelennek nyilvánítja a vállalatok domináns piaci helyzettel való visszaélésének bármilyen formáját. A versenyjogban a monopolhelyzet alatt nem feltétlenül csak azt értik, amikor a piacot teljes egészében egyetlen vállalat ellenőrzi, így versenyjogi szempontból azokat az eseteket is vizsgálnunk kell, amikor több vállalat együttesen gyakorol meghatározó piaci befolyást vagy erőfölényt. A vállalati magatartást 9

szabályozó versenypolitikák közül a legfiatalabb a vállalati összeolvadások más néven fúziók ellenőrzése. A fúzió két vállalat vagy tulajdonosaik megállapodása az egyesülés valamilyen formájáról. Versenyjogi szempontból fúziónak számít az úgynevezett ellenséges felvásárlás is, amikor a kiszemelt vállalat eredetileg nem kíván eladósorba kerülni. A Római Szerződés még egyáltalán nem tartalmazott előírásokat a fúziós szabályokra vonatkozóan. Ezt a hiányt az 1989-ben 16 éven keresztül húzódó tárgyalásokat követően elfogadott, a fúziók ellenőrzéséről szóló rendelet pótolta, amely a következő évben lépett életbe. A jogszabály folyományaként az Európai Bizottság verseny-főigazgatóságán megalakult az egyesülési munkacsoport, amely azt hivatott megvizsgálni, hogy a cégek összeolvadása összhangban van-e a közösség versenyjogi szabályaival. (http://www.dti.gov.uk/ccp/topics2/ecpolicy.htm) A vállalatokon kívül az állam is gyakran beavatkozik a gazdaság természetes folyamataiba, amely sok esetben szükségessé tette a versenypolitikát felügyelő hatóságok közbeavatkozását is. Már a Római Szerződés 92., 93. és 94. cikkelye is említést tett a támogatásokról és általános szabályként mondta ki, hogy ágazatoknak tilos kormánytámogatást nyújtani. Az állami támogatás ugyanis önmagában még nem sérti a versenytörvényt abban az esetben, ha átlátható szabályokkal ellenőrzi a piacot, ezért az Európai Bizottság egyik fő törekvése az, hogy a tagállamok támogatási politikája kiegészítse az Unió támogatási rendszerét. Ennek szemléletes példája az elmaradott régiók felzárkóztatása, amely részben közösségi erőfeszítéssel a Strukturális Alapokon keresztül, részben pedig tagállami forrásokból történik. A rendszert úgy tették átláthatóvá, hogy a régiók fejlettségi szintjéhez kötötték a nyújtható adókedvezmény nagyságát. A legszegényebb térségekben, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék nem éri el a közösségi átlag 75 százalékát, a beruházás értékének 50 százalékában határozták meg az adókedvezmény felső határát. A magasabb életszínvonalat elérő régiókban az 50 százaléknál alacsonyabb kedvezménykulcsokat alkalmaznak. A támogatási rendszer további áttekinthetősége érdekében minden tagországnak úgynevezett regionális térképet kell készítenie, amelyben az egy főre jutó GDP-adatok alapján világosan látszik, hogy mely térség milyen mértékű kedvezményekre jogosult. A támogatási politika hangsúlyai persze a tágabb gazdasági háttérnek megfelelően változhatnak. Így könnyen előfordulhat, hogy a versenyhatóság ma már elfogadhatatlannak tekint egy olyan kedvezményt, amit néhány évvel korábban még maga is lelkesen üdvözölt. 10

Az Európai Unió versenyszabályozásának hivatali intézménye azért is gyakori céltáblája a bírálatoknak, mert a versenyjogi főigazgatóságnak amely a Bizottság intézményén belül a versenyjog területén független hatalommal bír más hasonló funkciót betöltő szervezetekhez képest nagy hatalom összpontosul a kezében és úgyszólván nincs fölötte ellenőrzés. A versenyhatóság például fúziós ügyekben egyszemélyben nyomoz, vádol és ítélkezik, ellentétben a szervezet amerikai megfelelőjével, ahol a kollégák keze sokkal jobban meg van kötve, hiszen minden egyes engedély megtagadása esetén bíróságon kell megvédeniük az igazukat. Még, ha Brüsszelnek nincs is ilyen kötelezettsége, a kikosarazott cégek a luxembourgi székhelyű Európai Bíróságnál fellebbezhetnek a sérelmezett döntés ellen. A végleges döntésig azonban akár évek is eltelhetnek, ami piaci folyamatokra reagáló cégegyesülésről lévén szó legfeljebb erkölcsi elégtételt szolgáltathat a veszteseknek. Mindemellett a gyakorlatban az Európai Bíróság eddig szinte mindig helybenhagyta az Európai Bizottság döntését. A versenypolitika felett őrködő uniós hatóság életében és munkájában minden kétséget kizáróan a piacok nemzetközivé válása hozza a legtöbb változást: egyre gyakrabban kell nemzetközi kartellekkel vagy világméretű vállalati összeolvadásokkal foglalkozniuk. Ezekhez logikusnak tűnne egy transzatlanti versenyhatóság létrehozása, ám a különböző területek közötti eltérések és megközelítésbeli különbségek miatt kevéssé valószínű, hogy a közeljövőben megvalósulna egy globális versenyhatóság (http://www.municipium.hu /eu_politika/verseny). 2.2 A verseny jogi szabályozásának története Magyarországon Ha a magyar jogi szabályozás történetét vizsgáljuk, akkor egy nagy tradíciókkal rendelkező szabályozástörténettel ismerkedhetünk meg. Hazánkban már az 1920-as évek elején készült szabályozás a tisztességtelen verseny tilalmáról. Az 1923-as V. törvénycikk a német és a francia jogalkotás gyakorlatát követte. A francia jogi rendszerből merítette azt az elvet, hogy minden gazdasági területen zajló versengésnek az üzleti tisztesség, a verseny tisztasága a mércéje és a legfontosabb, hogy minden esetet konkrétan, egyedileg kell megítélni. Közvetlenebb hatást a magyar versenyjogra mégis az 1909-ben született német versenytörvény gyakorolt. Ez a szabályozás a generálklauzulát helyezte a versenyjog középpontjába, azaz kimondta, hogy az üzleti 11

kapcsolatokban, forgalomban tilos a jó erkölcsbe ütköző versenycselekményeket elkövetni. Mindezek mellett jelentős hatással bírt a monopolellenes szabályozás megjelenése is. A gazdasági átalakulások generálta igény nemcsak a kartelljog beépülését jelentette jogi rendszerbe, de a folyamatosan fejlődő és az egyénre egyre jobban összpontosító gazdasági folyamatok által a fogyasztóvédelem is fokozatosan a törvényi háttér részévé vált. Magyarországon az 1923-as magyar versenyjogi szabályozást tartalmazó V. számú törvény magában foglalta a klasszikus és általános generálklauzulát, a hagyományos versenycselekményeket mint például a hírnévrontás, szolgai utánzás, üzleti titoksértés és az 1931. évi XX. törvény ezeket még kiegészítette a versenykorlátozó megállapodásokról szóló szabályozással. A második világháborút követően viszont, a tervgazdálkodás idején annak ellenére, hogy jogilag nem lett hatályon kívül helyezve sem a versenytörvényt, sem ezzel együtt a versenyjogi szabályozást nem alkalmazták. Az 1968-as gazdasági fordulatot követően viszont a piaci viszonyok erősödése megkívánta a verseny szabályozását is. Ezeket a jogi szabályokat kormányrendeletek formájában valósították meg. Az 1980-as években már egyre jobban éreztette hatását a nyugati piacgazdaság, így elkerülhetetlen volt a korábban megalkotott versenytörvény olyan változtatása, amely az előbb említett gazdaságot jellemző versenyhelyzeteket is képes szabályozni. Az 1984. évi IV. törvény megalkotása és bevezetése a megváltozott piaci viszonyok miatt elkerülhetetlen volt. A törvény a klasszikus tilalmak és a generálklauzula mellett tartalmazta a kartelljogot, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának szabályozását és kitért a fogyasztók megtévesztésének következményeire is. A nagy változás ellenére azonban intézményi hátteret nem biztosított a szabályozáshoz; a verseny tisztasága felett őrködő szervezet kialakításáról még nem szólt ez a törvény. A magyarországi versenyszabályozás nagy fordulópontja az 1990-es alkotmánymódosításhoz kapcsolható. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 9. -a garantálta a verseny szabadságát. 1991. január 1-jén lépett hatályba az 1990. évi LXXXVI. törvény, amely a hagyományos versenyjog és kartelljog mellett a monopóliumok piaci magatartásának szabályozásáról is rendelkezett, továbbá tartalmazta a fúziókontrollt és a konszernek jogi szabályozását is. Az 1990. évi LXXXVII. törvénnyel amely az árversenyről szólt teljessé vált egy piacgazdaságot szabályozni képes versenyjogi háttér, amely már az intézményes keretek felállítását is 12

tartalmazta, létrehozva ezzel a Gazdasági Versenyhivatalt. Az 1990-es évek közepén már nyilvánvalóvá vált, hogy a piacgazdaságról alkotott legelső elképzelések nem minden esetben állják meg a helyüket, így a versenyszabályozás kisebb korrigálásokra szorult. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény az előbb leírtaknak és az Európai Unió versenyjogának megfelelően alakult át és nyerte el mai formáját, így többszöri módosítás után jelenleg ez a hatályos magyar versenytörvény. (Lenkovics, 2003) 2.3 Magyarország és az Európai Unió versenyjogi kapcsolata A közösségi versenyjognak meghatározó szerepe van abban, hogy az egységes piac ténylegesen működjék, hiszen az erőfölényben lévő vállalatok, a különféle fúziók, a versenykorlátozó megállapodások könnyen megakadályozhatnák az áruk illetve szolgáltatások szabad áramlását (http://www.enc.hu/1enciklopedia/mindennapi/ versenyjog.htm). Ha a tagállamok közötti kereskedelemről van szó, akkor versenyjogi kérdésekben a nemzeti szabályozás helyett a közösségit kell alkalmazni. Ez szerencsére nem okoz nehézséget semmilyen téren, mivel a magyar szabályozás teljesen összhangban van a közösségivel. A közösségi versenyjog vállalatokra vonatkozó szabályai általánosan megtalálhatóak az összes ország nemzeti versenyjogában is, így a magyar versenyjogban is. A társulási időszakban elvégzett jogharmonizáció eredményeképpen a magyar szabályozást jelenleg teljesen összehangolták a közösségivel, így a hazai gazdasági élet szereplőinek e téren nem kellett radikális változásokkal szembenézniük a csatlakozás miatt. Ehhez azonban a 2000. évi CXXXVIII. átmeneti törvényre is szükség volt, amely végeredményben a harmonizációt készítette elő és a problémamentes csatlakozás elősegítése miatt alkották meg (http://www.1000ev.hu/index.php). A közösségi versenyjog három területen fogalmaz meg a vállalatokra vonatkozó szabályokat: a versenykorlátozó megállapodások, az erőfölénnyel való visszaélés és a fúziók illetve vállalat-összefonódások területei az Európai Unió által kitüntetett figyelemmel kísért részek. Versenykorlátozó megállapodásról van szó, ha egymástól független cégek ahelyett, hogy versenyeznének a piacon, együttműködnek, ami negatív hatással van a versenyre nézve. Egyértelműen a versenykorlátozó megállapodások közé sorolható például a kartell, amikor a cégek árat egyeztetnek, vagy felosztják a piacot 13

egymás között. Ilyenkor a fogyasztó nyilvánvalóan rosszul jár: a verseny hiánya pénzt vesz ki zsebéből, amely ily módon a kartelltagok zsebébe vándorol át. A versenyjogi szabályozás második fő területe az erőfölénnyel való visszaélés. Ilyenkor egy, a piacon monopol helyzetben lévő, vagy jelentős piaci erővel rendelkező cég a versenyt korlátozó vagy kizsákmányoló magatartást folytat. Ilyen lehet például a tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak alkalmazása; a termelés, értékesítés, műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztó kárára, vagy egyenértékű üzletek esetén eltérő feltételek alkalmazása (http://uzletessiker.sec.netrix.hu/cikk.php?id=248&cid=12219). A közösségi versenyjog az erőfölényt, illetve magának a monopóliumnak a létét nem tiltja, csak a versenytársakhoz képest előnyös helyzetével való visszaélést. Ha két vagy több cég fuzionálni akar, akkor az egyes országok versenyjogának megfelelően, bizonyos forgalmi küszöbértékek felett a fúziót be kell jelenteni a versenyhatóságnak, amely megvizsgálja, hogy az összeolvadás a jövőben várhatóan milyen hatással lesz az érintett piacon folyó versenyre. A közösségen belül már nincs lehetőség egyedi mentességek nyújtására, tehát a cégek nem fordulhatnak a bizottsághoz, és nem kérhetnek előre mentesítési határozatot. Megmaradtak viszont az úgynevezett csoportos mentességek. A bizottság szempontjából ezek előnye az, hogy a cégek maguk alkalmazzák a megfelelő rendeleteket, ezek alapján kötnek szerződést. Az eljárásjogi reform másik fontos eleme, hogy a tagállamok versenyhatóságai 2004. május elsejétől már kötelesek a közösségi jogot alkalmazni azon magatartásokkal szemben, amelyek érinthetik az országok közötti kereskedelmet, noha eddig a közösségi jog alkalmazása nem volt kötelező (http://uzletessiker.sec.netrix.hu). Az új jogszabályok Magyarországon a 2000. évi CXXXVIII. törvény végül kimondták a tagállami hivatalok nagyon szoros együttműködését is: a nemzeti versenyhatóságoknak tájékoztatniuk kell egymást, amikor közösségi versenyjogot alkalmaznak, és ügyeikbe betekintést kell adniuk más országok hivatalainak is. Csak így biztosítható a közösségi versenyjog konzisztens alkalmazása az Európai Unió egész területén. A magyar vállalkozások a közösségi méreteket tekintve többségükben kis- és középvállalkozásnak számítanak. Ezek a vállalkozások pedig inkább élvezik a közösségi versenyjog előnyeit, mintsem elszenvedik annak szigorát. 14

2.4 A magyarországi gazdasági versenyt meghatározó törvények ismertetése 2.4.1 A magyar versenytörvény bemutatása A modern piacgazdaság három pilléren nyugszik: a tulajdon tiszteletben tartásán, a szerződéses szabadságon és a szabad versenyen. A szociális piacgazdaság a hatékony termelés eredményeiből nemcsak a vállalkozásokat, hanem a fogyasztókat, a társadalom egészét is részesíteni akarja, ehhez pedig a versenyfolyamatok fenntartása szükséges (http://www.enc.hu/1enciklopedia/mindennapi/versenyjog.htm). A Versenytörvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) megalkotását elsősorban Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása tette szükségessé. A törvény szabályozása megfelel a jogharmonizáció követelményeinek, sőt nemcsak az Európai Unió versenyjoggal kapcsolatos jogszabályait olvasztja magába, hanem a közösség versenyjogi gyakorlatában kialakult alapelveket is kodifikálja. A versenyjog alapvetően két nagy területet ölel fel: a tisztességtelen verseny elleni joganyagot (hírnévrontás, üzleti titok védelme, bojkott, szolgai utánzás és tisztességtelen versenyeztetési, árverési, tőzsdei eljárások), illetve a versenykorlátozások jogát (kartelltilalom, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma, fúziókontroll). Az alapfogalmak ismertetése során a hagyományos értelemben vett csoportosítást alapul véve a versenyjog következő két fő területét kell megemlíteni. A versenytársak egymással szembeni tisztességtelen magatartásával (a törvény II. és III. fejezete) szembeni küzdelmet - amelyhez a későbbiekben a fogyasztók védelme kapcsolódott - illetve a versenykorlátozások (a törvény IV., V. és VI. fejezete) kiküszöbölését, amely az alábbi három területre bomlott: kartelljog és versenykorlátozó megállapodások tilalma, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés és a vállalkozások összefonódása. Az alapfogalmaknál kell szólni a kartellek két típusáról is. A horizontális kartell olyan forma, amely a versenytársak között jöhet létre. A vertikális kartell az előbbivel ellentétben olyan kapcsolat, amely a piaci rendszer különböző szintjein elhelyezkedő szereplők között létesülhet. A törvény hatálya kiterjed a jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, valamint természetes személyek a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, valamint a magyar vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartására, abban az esetben, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvé- 15

nyesülhet (Dr. Bolytha Dr. Bodócsi Dr. Kaszainé Dr. Nagy Dr. Pázmándi - Dr. Vörös, 2001). A törvény a tisztességtelen verseny tilalmát a következően definiálja. Tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül folytatni mondja a törvény főszabálya, majd pedig példák segítségével ismertet néhány lehetséges törvénysértő magatartást: a versenytárs jóhírnevének megsértése; üzleti titok tisztességtelen megszerzése és felhasználása; hamis árumegjelölés; a versenyeztetés tisztaságának megsértése. A jogszabály újabb része már a fogyasztóvédelem területén is szabályoz, erről szól a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma. A törvény itt is példálózva sorol lehetséges törvénysértő magatartásokat, mint az áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tény állítása, különösen előnyös vásárlás hamis látszatának keltése. A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma szerint tilos minden olyan a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt piaci magatartás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A törvény általános kartelltilalmat vezet be, hiszen mind a horizontális, mind pedig a vertikális kartelleket tiltja, s emellett a tilalom alóli mentességeket is szabályozza. Az általános kartelltilalom alól kiveszi az úgynevezett bagatell kartelleket, azaz azt az esetet, ha a megállapodást kötő feleknek és az azoktól nem független vállalkozásoknak az együttes részesedése az érintett piacon a tíz százalékot nem haladja meg. Nem függetlenek a vállalkozások, ha olyan vállalkozásokról van szó, amelyeknél egy vagy több vállalkozás közösen irányítást szerez további egy vagy több vállalkozás egésze vagy része felett. A mentesség nem vonatkozik azokra a megállapodásokra, amelyek a vételi vagy eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, illetőleg a piac versenytársak általi felosztására irányulnak. Szintén tilalom alá esik az olyan, mentességet élvező megállapodás, amely más hasonló megállapodásokkal együtt a verseny kizárásához, korlátozásához, illetőleg torzításához vezet. A törvény ezen kívül egyedi és csoportmentességek megadásának lehetőségéről is szól. Egyedi mentességet a Gazdasági Versenyhivataltól lehet kérni, amely a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén határozatával mentesíti a megállapodást a tilalom alól. A csoportmentesség kérdésében a Kormány rendelkezik döntési jogosultsággal a törvényben megfogalmazott feltételek megléte esetén. Nem vonatkozik a versenykorlátozás tilalma alóli csoportos mentesség azokra a megállapodásokra, amelyek más hasonló megállapodásokkal együtt a verseny kizárásához, korlátozásához, illetőleg torzításához vezetnek. 16

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmáról szóló részben a törvény meghatározza a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés fogalmát. Eszerint az a vállalkozás élvez gazdasági erőfölényt az érintett piacon, amely gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintett lenne versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. Diplomamunkám szempontjából lényeges odafigyelnünk arra a tényre, hogy gazdasági erőfölényben nemcsak egy, hanem több vállalkozás is lehet közösen. A törvény pedig az Európai Unió jogát követve nem magának a gazdasági erőfölénynek a létét tiltja, hanem a monopol helyzettel való visszaélést. E magatartások fontosabb esetei: üzleti kapcsolatokban tisztességtelen vételi vagy eladási árak kikötése, hátrányos feltételek elfogadásának kikényszerítése, indokolatlan elzárkózás az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, a versenytársak érintett piacról való kiszorítása vagy piacra lépésük akadályozása túlzottan alacsony árak alkalmazása által. A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése is fontos terület. A törvény szerint vállalkozások összefonódása jön létre, ha két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás összeolvad, egyik a másikba beolvad, vagy a vállalkozás egy része egy tőle független másik társaság részévé válik. Összefonódásról beszélhetünk akkor is, ha egy vagy több vállalkozás közösen közvetlen vagy közvetett irányítást szerez további egy vagy több, tőle független vállalkozás egésze vagy része felett. Más megfogalmazásban több egymástól független vállalkozás közösen hoz létre általuk irányított olyan vállalkozást, amelyben korábban végzett azonos vagy egymást kiegészítő tevékenységüket egyesítik, feltéve, hogy ez nem minősül a gazdasági versenyt korlátozó (kartell) megállapodásnak. A vállalkozások összefonódásához a Gazdasági Versenyhivatal engedélye szükséges, ha az érintett vállalkozások előző üzleti évben elért együttes nettó árbevétele a tízmilliárd forintot meghaladja, vagy összeolvadás esetén az abban közvetlen résztvevő legalább két vállalkozás a vállalkozáshoz kapcsolódó közvetett résztvevőkével együttes előző évi nettó árbevétele ötszázmillió forint felett van. Amennyiben az összefonódást eredményező szerződéshez a Gazdasági Versenyhivatal nem járul hozzá, úgy a szerződés nem tekinthető létrejöttnek. Az 1996. évi LVII. törvény VII. fejezetétől a XIII. fejezettel bezárólag a Gazdasági Versenyhivatallal, és a hivatal versenyfelügyeleti eljárásainak lefolytatásával kapcsolatos szabályokat, rendelkezéseket ismerteti, melyet a 2.5 fejezet keretében 17

ismertetek. (Dr. Bolytha Dr. Bodócsi Dr. Kaszainé Dr. Nagy Dr. Pázmándi - Dr. Vörös; 2001) 2.4.2 A reklámtörvény Magyarországon a versenytörvényen kívül külön szabályozás is rendelkezik a gazdasági reklámtevékenységről: az 1997. évi LVIII. törvény. A törvény az első részben az általános reklámtilalmak és reklámkorlátozások tárgykörében írja le a legfontosabb kritériumokat illetve azokat a jellemzőket, amelyek meghatározzák azt, hogy milyen reklámokat nem szabad közzétenni. A reklám, mint fogalom az áruk értékesítéséhez illetve a szolgáltatások nyújtásához kapcsolható. Ezért a reklámtevékenységről szóló törvény meghatározza azon áruk illetve szolgáltatások körét, melyek előállítása vagy forgalmazása, illetve nyújtása jogi akadályokba ütközik és ezáltal a termék reklámozása is tilos. A törvény rendelkezik arról is, hogy megtévesztő reklámot tilos közzétenni, vagyis az áruról vagy szolgáltatásról tilos valótlan adatot állítani. Jól látszik, hogy a reklámtörvény nagyon szoros kapcsolatban áll a fogyasztóvédelemmel, hiszen a reklám szabályozása a termékre vonatkozik, míg a fogyasztóvédelem magát a fogyasztót, mint a termék használóját oltalmazza. A törvény értelmében tilos közzétenni megtévesztő reklámot. A megtévesztő reklám köréhez sorolhatjuk az összehasonlító reklámot is, ha az a törvényben leírtaknak megfelelően téves és valótlan adatokat közöl. 2.4.3 Az árak kialakítására vonatkozó törvény Az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny, azonban a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak nem minden esetben elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására, így bizonyos helyzetekben szükséges az állami szabályozás. A kormányzati beavatkozás kereteinek kijelölése céljából alkotta meg az Országgyűlés az 1990. évi LXXXVII. törvényt az árak megállapításáról. A törvény hatálya kiterjed a gazdasági tevékenységet folytató jogi személyekre, jogi személyiség 18

nélküli gazdasági és egyéb társaságokra, természetes személyekre valamint az általuk belföldön érvényesített árakra és díjakra, továbbá a hatósági ár megállapítóira. A törvény alapvetése kimondja, hogy az árban, díjban valamint az ár alapjául szolgáló értékesítési feltételekben a szerződő felek a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény szerint, valamint az ebben a törvényben foglaltak megtartásával, egymás méltányos érdekeit tiszteletben tartva és kölcsönösen együttműködve állapodnak meg, ideértve a versenytárgyaláson vagy árverésen történő ármegegyezést is. A kényes esetek elkerülése érdekében a törvény meghatározott egy bejelentési kötelezettséget a kormány felé, mely szerint a hatósági ármegállapítás körébe nem tartozó termékek árának tervezett emelését előzetesen köteles bejelenteni a terméket előállító vállalkozó, amennyiben az érintett piacon gazdasági erőfölényben van. Ide tartozik továbbá az a kötelezettség is, hogy a vállalkozó köteles a Gazdasági Versenyhivatalnál előzetesen bejelenteni, ha a kormány által jogszabályban meghatározott, saját gyártású termékeinek árát kívánja emelni, illetve, ha korábban többféle árat alkalmazott, és új vevői részére az addig érvényesített legmagasabb árnál magasabb árat kíván érvényesíteni. A bejelentésben fel kell tüntetni a tervezett áremelés mértékét, időpontját, indokát és a termék tervezett forgalmát. A törvény szerint az ár legfeljebb a bejelentésben foglaltak szerint emelhető, ha a Gazdasági Versenyhivatal határozatával az áremelést nem tiltotta meg, vagy ezzel kapcsolatban nem nyilatkozott. Az emelt ár érvényesítéséhez ez esetben is a szerződő felek megállapodása szükséges. Fontos eleme a törvénynek a hatósági ármegállapítás is, amely egy külön mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra vonatkozik, amelyekre a legmagasabb vagy legalacsonyabb árat az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat állapítja meg, mindezt pedig a pénzügyminiszterrel egyetértésben teszik. A szabályozás szerint legalacsonyabb árat úgy kell megállapítani, hogy az legalább a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és támogatásokra is. A hatósági ár megállapításáról úgy rendelkezik a törvény, hogy az történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal és a hatósági árat alkalmazási feltételeivel együtt kell megállapítani hivatalból vagy az árat érvényesítő vállalkozó kérelmére. A hatósági ár megállapítójának megkeresésére az országos gazdasági kamara tájékoztatást ad a kérelemmel érintett termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatos forgalmi és árviszonyokról. A hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. A jogszabályban rendelkezni kell arról, hogy a hatósági ár mikor lép 19

érvénybe; e rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet. Lényeges szabály, hogy amennyiben hatósági árat állapítottak meg, akkor semmilyen szerződésben nem lehet a legmagasabb árnál magasabb árat valamint a legalacsonyabb árnál alacsonyabb árat érvényesen kikötni. Abban az esetben, ha a felek az árban nem állapodtak meg, és a termékre hatósági ár van érvényben, az utóbbi az irányadó. A hatósági ár az irányadó akkor is, ha a felek a jogszabály megsértésével más árban állapodtak meg. Külön foglalkozik a törvény a lakosságot közvetlenül érintő hatósági ár változtatásával. Amennyiben az előbb említett hatósági ár megváltoztatásra kerül, úgy az ár megállapítója legkésőbb az ár érvénybelépésével egyidejűleg köteles a lakosságot tájékoztatni. Mint az összes piaci versenyhelyzet esetében, ezt a területet is nagy figyelemmel kíséri a Gazdasági Versenyhivatal, hiszen ha a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben leírtakkal ellentétes piaci magatartásra derül fény, beavatkozik a hivatal. A törvény külön kitér a gazdaság egészét vagy jelentős részét érintő és az árak alakulására ható adózási, pénzügyi vagy egyéb szabályozási eszközök változásaira, hiszen ennek az állapotnak a megléte esetén a kormány legfeljebb hat hónapra az árakra vonatkozóan rendelkezhet a nem hatósági árak körében is. Emellett a gyógyszerpiac területére külön szabályozást alkottak meg, miszerint a kormány a gyógyszerpiac átmeneti zavarai esetén, illetve ezek elhárítása érdekében külön rendelkezhet. (Dr. Bolytha Dr. Bodócsi Dr. Kaszainé Dr. Nagy Dr. Pázmándi - Dr. Vörös; 2001). 2.4.4 A hírközlési törvény Az információs társadalom elektronikus hírközlési infrastruktúrájának továbbfejlesztése, a fogyasztók megbízható, biztonságos, megfelelő minőségű és lehető legalacsonyabb díjú elektronikus hírközlési szolgáltatásokkal való ellátása érdekében alkották meg a 2003. évi C. törvényt az elektronikus hírközlésről. A jogszabály létrehozása mellett szólt még az elektronikus hírközlési piacon a hatékony, az alkalmazott technológiától független verseny biztosítása, valamint az Európai Közösség szabályainak való megfelelés is. A törvény kimondja, hogy a hatóság és a versenyhatóság az elektronikus hírközlési piaci versenyt érintő kérdésekben a verseny védelmének következetes érvényre juttatása, illetve az egységes jogalkalmazás előmozdítása érdekében szorosan 20

együttműködik. Az együttműködés az elektronikus hírközlési piac érintett piacainak meghatározását, az érintett piacokon fennálló verseny elemzését, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítását és a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírását jelenti. A hatóságok közötti összefogás az árprés vizsgálatára vonatkozó módszertan kidolgozásával, továbbá az árprés vizsgálatával kapcsolatos eljárásokban is megmutatkozik. A törvény értelmében az előző tevékenységek során a versenyhatóság szakmai álláspontját kiemelten figyelembe kell venni, amennyiben attól eltér, annak indokairól a versenyhatóságot tájékoztatni kell. A törvény értelmében a piacmeghatározás és piacelemzés érdekében az elektronikus hírközlési szolgáltatók adatszolgáltatásra kötelesek, és ezen adatszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén bírság szabható ki. A piacmeghatározást és a piacelemzést a miniszter által rendeletben kihirdetett alapelvek alapján, a versenyjog vonatkozó szabályai szerint végzik el. A piacelemzés alapján jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként azonosítja azt a szolgáltatót, amelyik valamely olyan érintett piacon, amelyen a gazdasági verseny nem kellően hatékony, egyedül vagy más szolgáltatóval közösen gazdasági erőfölényben van, azaz olyan gazdasági helyzetben van, amely lehetővé teszi, hogy a tevékenységét a versenytársaktól, a vevőktől, és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassa. A törvény meghatározza azt is, hogy az Európai Bizottság határozatában megállapított, a Magyar Köztársaság földrajzi területét is érintő tagállamok közötti piac esetében a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítását az érintett tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságokkal együttműködve végzi el. Amennyiben valamely érintett piacon fennálló verseny megítélése szempontjából jelentős körülmény jut a hatóság tudomására, a Tanács a piacelemzést haladéktalanul lefolytatja az adott érintett piacon, illetve piacokon. A törvény az árakra vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy az érintett piacok valamelyikén jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató az e piacon nyújtott hálózati szolgáltatás ellenértékét úgy köteles kialakítani, hogy a ráépülő előfizetői szolgáltatások árát figyelembe véve az ne okozzon árprést. A hírközlési előírás a hálózati szolgáltatás ellenértékének megállapításakor azt a kitételt teszi, hogy a szolgáltatás nyújtásával összefüggésben felmerült költségek fedezete kizárólag annyiban vehető figyelembe, amennyiben az nem haladja meg a hatékony szolgáltatónak az adott szolgáltatás nyújtásához szükséges befektetése méltányos 21

megtérülése iránti igényét és a befektetéssel vállalt kockázatát (http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi). 2.5 A Gazdasági Versenyhivatal bemutatása A verseny hasznos, hiszen folyamatos kihívást jelent, hatékonyságra, állandó készenlétre és alkalmazkodásra, a teljesítmény javítására késztet. Így a verseny bár a résztvevők számára sokszor kényelmetlen nélkülözhetetlen a gazdasági jólét növeléséhez, a fogyasztók és a vásárlók választási lehetőségeinek szélesítéséhez. írja a Gazdasági Versenyhivatal tájékoztató kiadványa (Amit a Gazdasági Versenyhivatalról tudni kell, 2003, 1. old.) Valóban, a Versenyhivatal (rövidítése GVH) a verseny tisztaságának megőrzése szolgálatában az áru- és szolgáltatáspiacon látja el a verseny felügyeletét. Működését legelőször a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény a versenytörvény határozta meg. Az újabb, 1996. évi LVII. törvény részletesebben rendelkezik a Gazdasági Versenyhivatalról. Eszerint a hivatal kizárólagos hatásköre kivizsgálni és elbírálni a beszerzési- és árkartellt, a mennyiségi kvóta megállapodásokat és a piacfelosztásokat. A Gazdasági Versenyhivatal hivatott a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megalapozottságát kivizsgálni, ezeket minősíteni és szankcionálni. Kizárólagos feladata a gazdálkodó egységek összeolvadásának azaz fúziójának előzetes engedélyezése. A hivatal jellegéből következően főként a bejövő információ a jellemző, melyek a Központi Statisztikai Hivatal adatai (statisztikai adatok, STADAT rendszer használata, adatszolgáltatás), az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium adatai (Iparstatisztikai adatok), APEH SZTADI adatok (mérlegadatok) és Cégbírósági adatok (jelenleg esetenként, a rendszer beindulása után - online), továbbá a nemzetközi kapcsolatokból származó adatok (OECD adatbázisok, levelezés) lehetnek. A versenytörvény alapján történő eljárási kérdésekben a Gazdasági Versenyhivatal a fő döntő szerv, verseny-felügyeleti eljárása kérelemre, bejelentés alapján vagy a közérdek védelmére hivatalból indul. A Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozó és a versenytörvénybe ütköző magatartás észlelése esetén bejelentéssel élhet az, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. A verseny-felügyeleti eljárás eredményeként az eljáró versenytanács határozatban dönt a kérelemről, megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését, elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését vagy megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további 22

folytatását. Az eljáró versenytanács azokkal szemben, akik a Versenytörvény rendelkezéseit megsértik, bírságot szabhat ki, melynek mértékét a Gazdasági Versenyhivatal szabadon állapítja meg. Az ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálata keresettel kérhető ugyan a bíróságtól, de ennek a határozat végrehajtására vonatkozóan halasztó hatálya nincs. A keresetet a versenytanácsnál kell benyújtani, amely alapján a bíróság a versenytanács határozatát megváltoztathatja. A tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatartás esetén a Fővárosi Bíróság jár el. vizsgáló eljárása versenytanács eljárása utóvizsgálat végrehajtás 2. ábra: A Gazdasági Versenyhivatal versenyjogi vizsgálatának menete (saját készítésű szemléltető ábra) A Hivatalnak lehetősége van ágazati vizsgálat lefolytatására is, amelyet akkor indít, ha az ármozgások vagy más piaci körülmények arra utalnak, hogy az adott piacon a verseny szempontjából aggályos folyamatok zajlanak (http://www.magyarorszag.hu/ kozigazgatas/intezmenyek/egyszerv/gazdvers). (A Gazdasági Versenyhivatal szervezeti felépítését az 1. számú melléklet szemlélteti.) 2.6 Fogyasztóvédelem és verseny Amint arról már a bevezetőben is írtam, a Gazdasági Versenyhivatal a fogyasztói döntések szabadságát illető tevékenysége során olyan feladatokat lát el, amelyek egyszerre tartoznak a verseny tisztaságának, a fogyasztók gazdasági érdekeinek, valamint a fogyasztók tájékoztatatáshoz és oktatásához való joga védelmével kapcsolatos feladatok körébe. Ezen felsorolás első eleme a versennyel kapcsolatos, míg a második kettő a fogyasztóvédelemmel áll szorosabb kapcsolatban (és 23

egyik terület sem korlátozódik kizárólag a fogyasztói döntések szabadságának biztosítására). A fogyasztói döntések szabadságát érintő tevékenység nem az egyedi fogyasztói döntésekre, hanem a fogyasztói közösségre mint egészre irányul. A piacon a fogyasztó általában nem tökéletesen informáltan hozza meg döntését. A fogyasztónak ezen kívül kezelnie kell a bizonytalanságot is, mivel a rendelkezésére álló információk egy része sztochasztikus jellegű. A fogyasztói döntési eltérés szoros kapcsolatban áll a fogyasztói tudással, a tudás különböző szintjeivel, illetve a döntés időpontjában fennálló tényleges tudás és a tökéletes tudás közötti különbséggel. A fogyasztó tényleges tudása eltérhet a tökéletes tudástól, amely az elméletileg megszerezhető információk összességét takarja. Ennek az eltérésnek és így a közvetlen és közvetett veszteségnek több oka is lehet: a fogyasztói információkeresés ésszerűnél alacsonyabb mértéke, az elkerülhető információhiány, beavatkozás a fogyasztói információkeresés folyamatába, és a nem elkerülhető információhiány, valamint ezek kombinációja. E tényezők közül az első a fogyasztó magatartására, az utolsó piaci kudarcra, a második és a harmadik viszont a kínálati oldal magatartására vezethető vissza. Amikor a fogyasztói döntési eltérést a fogyasztó magatartása okozza, közbeavatkozásra sem lehetőség, sem szükség nincs. Ha az ok a kínálati oldal magatartása, akkor szükséges a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti beavatkozása, vagy megoldást nyújthat a megfelelő szabályozás is. Csak szabályozásra van lehetőség akkor, ha a fogyasztói hátrányt illetve a verseny- vagy a piac torzulását piaci kudarc okozza (A Gazdasági Versenyhivatal által követett, a fogyasztói döntések szabadságára vonatkozó alapelvek, tájékoztató jellegű kiadvány, GVH belső használatra) fogyasztói információkeresés ésszerűnél alacsonyabb mértéke elkerülhető információhiány nem elkerülhető információhiány beavatkozás a fogyasztói információkeresés folyamatába a fogyasztó tényleges tudása és tökéletes tudása közötti eltérés fogyasztói döntés 3. ábra: A fogyasztó tényleges és tökéletes tudása közötti eltérést befolyásoló tényezők (saját készítésű szemléltető ábra) 24