A fajták európai jellegű kategorizálásának és idomításának a hiánya megfosztotta a kínaiakat és japánokat a kutyafélék sajátos tulajdonságainak azon élvezetétől, amelyek Európában századokon át nagyban hozzájárultak a sportember életöröméhez, sőt nem csekély mértékben váltak a katona, a madarász, az idomár, a juhász és a tenyésztő hasznára. Bizonyos állami dokumentumokból kiderül, hogy az európai és keleti uralkodók igen korai időktől kezdve széles körben ajándékoztak kutyákat diplomáciai ajándék gyanánt. A régi császárok és királyok büszkélkedtek azon vadászsikereikkel, melyeket a kutyák kiképzésében értek el, s ezeket a sikereket, amelyekből a brit kutyakiképzőknek nem kevés része volt, sok esetben arra használták fel, hogy baráti kapcsolatot alakítsanak ki más országokkal. Japán kultúrájának, vallásának és művészetének java része a kínai kultúrában gyökerezik. A kutyákkal foglalkozó japán források szegényességét ennélfogva némileg ellensúlyozza a kínai források viszonylag nagyobb száma. A buddhizmus oroszlánját és szimbolikáját tárgyaló két fejezetben keleti és európai írások tekintélyes mennyiségű kutatásairól adunk számot. Reményeink szerint az itt szerzett ismeretek hasznosnak bizonyulnak majd azon kutatók számára, akik messze azon a szűk területen túl végzik munkájukat, amelyet e mű a címében összefoglal. A szerző mélyen lekötelezve érzi magát kínai barátainak egy olyan feladathoz nyújtott szenvedélyes segítségükért, amely érdekfeszítő szórakozásból alakult 7
végül alapos kutatás végeredményévé. A hozzáférhető kínai irodalmi anyagnak csupán csekély hányada került volna látókörömbe Wu Qicun lelkesedése nélkül, aki miután a téma felkeltette érdeklődését gondos és tudományos igényű buzgalommal látott munkához. Behatóan tanulmányozta a Pekingben fellelhető valamennyi feljegyzést. Kutatásai eleinte az Európában közkeletű nevén kínai pincsiként ismert fajtára korlátozódtak, de más fajtákra vonatkozó ismeretekhez is hozzájutott, amelyeket az érdeklődők számára bemutatunk. A második helyen hálával kell elismernem lekötelezettségem Wang Houzhunnak, aki a palotapincsinek csupán szerény csodálója, hetvenöt évnyi tapasztalata a kutyák és sólymok gondozójaként, amelyre nagyobbrészt Daoguang császár 3 öccse, Wu Ye herceg palotájában tett szert, valóságos kincsesbányának bizonyult a kutyafélékkel kapcsolatos információkat illetően. Külön köszönet illeti Bai Guangfát, a pekingi Lámatemplom apátját, aki volt olyan kedves rámutatni a pontos kapcsolatokra a tibeti és a kínai oroszlánkutya, a kínai oroszlán és a tibeti írásos források között. Ez utóbbiakból bizonyos komolyabb érdeklődésre is számot tartó hivatkozásokat gyűjtöttünk. További köszönet illeti Qian Xilin tábornokot, Yuan Shikai 4 elnök rendőrkutyákért felelős hírszerzési parancsnokát, illetve Kungpah T. 3 Daguang kínai császár (1782-1850). (Szerk.) 4 Yuan Shikai (1859-1916) kínai politikus és nagyhatalmú tábornok a 20. század legelején. (Szerk.) 8
Kinget, a Belügyminisztérium egykori tagját, és még sokan másokat, pekingi kínaiakat és külföldieket egyaránt, akik számos ponton információval láttak el, illetve megerősítették értesüléseinket. A szerző hálával fejezi ki lekötelezettségét Berthold Laufernek 5 mérvadó és felbecsülhetetlen értékű Chinese Pottery of the Han Dynasty ( A Han-dinasztia kínai kerámiái ) című munkájának felhasználásért, amelyet az Amerikai Természettudományi Múzeum Kelet-Ázsiai Bizottsága jelentetett meg. E művet igen sokat forgattuk, s gyakorta idézünk majd belőle. Mrs. Neville Lytton Toy Dogs and their Ancestors ( Kedvtelésből tartott kutyák és őseik ) című munkájára is sokat támaszkodtunk. Köszönet illeti továbbá azon nagyszámú mű szerzőit, akiket a hivatkozásokban idézünk. Lehetséges, hogy a kínai Császári Palota feljegyzései amennyiben hozzáférhetővé válnak még többet tárnak fel a kínai pincsi típusú kutya eredetéről és történetéről. Talán azt is elárulják majd, hogy az angol spánielfélék mennyiben köszönhetik tulajdonságukat kínai őseiknek. Eldöntöttnek tekinthetjük, hogy az angol mopsz kínai felmenőkkel rendelkezik, sőt az sem tűnik valószínűtlennek, hogy a King Charles spániel szintén valamely rövidfejű kínai fajtától származik. A tibeti és a japán fajták történetét 5 Berthold Laufer (1874-1934) német származású amerikai antropológus és orientalista. (Szerk.) 9
még alaposabban meg kell ismernünk, ám kialakulásuk körvonalakban már tisztázódott. Reményeink szerint, azok a megismert információk, amelyek valamennyire következtetni engednek a kínai palotakutya fajtájának korára és különleges tulajdonságainak okaira, némileg hasznosnak bizonyulnak majd a londoni University College-ben néhány éve kínai pincsikkel folytatott, a Mendel-féle 6 örökléstannal kapcsolatos kísérletek szempontjából is. Nem tűnik kétségesnek, hogy a Császári Palotában létezett, noha mára kihalt, egy különálló fehér, nem albínó kínai pincsifajta is. A kínai, tibeti, japán vagy mongol írástudók talán vitathatónak találnak majd egy-egy apróságot a fordításokban. Nem állt módunkban nagy szaktekintélyekkel ellenőriztetni valamennyi fordítást, de értelmezésük természetesen igen megközelítő hasonlatosságot mutat eredeti jelentésükkel. Különösen ügyeltünk rá, hogy megfelelő szakértő fordítson minden idézetet és ismertetést. A tibetiből készült fordítások külön nehézséget jelentettek. A tibeti vallásos művek a lámák régi írásával lejegyzett nyelvét még maguknak a lámáknak sem egyszerű értelmezni. A tibeti nyelvet ismerő szakértők híján a lámáknak kellett átültetniük a szövegeket, akik mivel nem ismerik a kínai írásjegyeket mongolul írtak. A mon- 6 Gregor Mendel (1822-1884) német származású Ágostonrendi szerzetes, a brünni Ágoston-rendi monostor apátja, botanikus, a tudományos örökléstan megalapozója. (Szerk.) 10
gol írást ezt követően kínaira kellett fordítani, mielőtt végül angolra ültethettük volna át. Reméljük, hogy a következő oldalak felkeltik azok érdeklődését is, akik közömbösek a kutyák iránt, mert mellékesen megvilágítják Kína történelmét a keleti palota mindennapi életével egyetemben, s a világ legrégebbi uralkodónépe felett hatalmat gyakorló császárok hosszú sorának diplomáciai kapcsolatait. A legújabb kutatások azt látszanak bizonyítani, hogy az eddigi közvélekedéssel szemben a Kelet több mindenben hasonlít a Nyugatra. Ugyanakkor a nyugati kutyafélék világának nem kis része köszönheti gyökereit és különleges sajátosságait a Keletnek. 11
1. FEJEZET Keleti kutyák a korai időszakokban A barlangi üledékekben feltárt bizonyítékok alapján úgy vélik, hogy a kutyát az újkőkorszak embere hozta be Európába, 7 s mérete egy átlagos juhászkutyáénak felelt meg. 8 Mivel Kínában a régészeti kutatások még gyerekcipőben járnak, hiábavaló volna azt remélni, hogy a közeljövőben a napvilágra kerüljön bármi hasonló információ a kutya kínai megjelenésével kapcsolatban. Írásos forrásokból ismert, hogy a kínai a legkorábbi időszakoktól kezdve földművelő nép volt. Mindig is a földművelést tekintette létezése alapjának. Mindazonáltal valamilyen mértékben állattartónak is lennie kellett, hiszen a Sárga-folyó völgyét, ahol a kínaiak először megtelepedtek, érkezésük idején valószínűleg sűrű erdők boríthatták. Nem kétséges, hogy kutyát használtak otthonuk védelmére, a juhnyájak és a szarvasmarhacsodák őrzésére és hajtóvadászathoz. Japánban a geológiai kutatásokhoz számos, az Angliában találtakhoz hasonló dolmen és tavi üledék 7 Boyd Dawkins: Cave Hunting, 256-257. o. 8 Professor Rolleston: Scientific Papers and Addresses, 522. o. 12
Keleti kutyák a korai időszakokban Egy kutya rajza Egy farkas rajza tudományos vizsgálata nyújtott segítséget. Brinkley, az ismert szerző szerint Japán első lakói a betelepülők két áramlatától származnak, melyek mindegyike nagy időbeli eltéréssel ugyan, de Szibériából érkezett; az elsők barlanglakók voltak, utánuk pedig az ainuk 9 jöttek, akik kőeszközöket használtak, és a kannibalizmus életmódjuk részét képezte. Leggyakoribb szórakozások és időtöltésük alighanem a kakasviadal és a vadászat lehetett. A vidék nagy térségei ekkor még lakatlanok voltak, a vadvidékek pedig szarvasban és vaddisznóban bővelkedtek, melyeket a vadászaton a hajtók nyílt területe űztek, hogy ott íjjal és nyíllal fel- 9 Japán északi részének, főleg Hokkaidó őslakói, bár mind ez, mind faji és nyelvi hovatartozásuk vitatott, írásbeliségük máig nincs. (Szerk.) 13
Száz állat ábrájával díszített bronzedény Laufer nyomán