3. előadás Alkotmányos alapok II. A véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság Elnevezés: A különböző jogrendszerek, illetve az egyes nemzetközi dokumentumokban eltérő elnevezés: - véleménynyilvánítás szabadsága (freedom of opinion) - kifejezés szabadsága (freedom of expression) - szólásszabadság (free speech) Alaptörvény IX. cikk: "Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához." Az ezt megelőző magyar alkotmány is ezt a kifejezést használta. A XX. században született nemzetközi emberi jogi dokumentumok már a modern kori alkotmányok megoldásait követik. A véleménynyilvánítás szabadsága különböző nemzetközi emberi jogi szerződésekben is megjelent. Így például: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikk Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikk Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikk A nemzetközi egyezmények nagyon általánosan fogalmaznak. Ezért van az, hogy az államok saját hazai jogszabályai nagyon különbözőek is lehetnek, mivel széles mérlegelési lehetőségük van, hogy hogyan valósítsák meg a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeiket. A jogok köre, a kommunikációs jogok: 30/1992. AB határozat: Éppen ezért a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen "anyajoga" többféle szabadságjognak, az ún. "kommunikációs" alapjogoknak. Ebből eredő külön nevesített jogok a szólás - és a sajtószabadság, amely utóbbi felöleli valamennyi médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát. Tágabb 1
értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik a művészi, irodalmi alkotás szabadsága és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága. A véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a gyülekezési jog is. Ide tartozik az egyesülési jog is. A vélemény fogalma: A véleményt sokak a tényekre, magatartásmódokra, viszonyokra vonatkozó értékítéletként definiálják. Így azt lehetne mondani, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága csak az értékítéletre vonatkozik, a tényállításra pedig nem. Ezt azonban nem lehet ilyen élesen elhatárolni a közlések esetében, mivel önmagában valamely tény közlése is minősülhet véleménynek az adott körülményektől függően. Így a közlések nagyon széles köre élvezheti a véleménynyilvánítás szabadságát, a tényállítás éppúgy, mint az értékítélet. A véleménynyilvánítás szabadsága egyaránt védi a verbális és a nem verbális kommunikációt, vagyis a védelem nem korlátozható a szavakkal kifejezett véleményre. A non-verbális kifejezésmódok, úgymint a mimika, a hanghordozás, a testtartás stb. éppúgy részei a véleménynyilvánítás szabadságának. A szabad véleménynyilvánítás az ún. szimbolikus beszédet is oltalmazza, vagyis védelem övezi a különféle gondolatoknak, ideológiáknak a mozdulatokkal, ábrákkal, jelekkel, jelképekkel, ezek elrendezésével stb. való közlését is. A véleménynyilvánítás szabadságának igazolásai: Az igazolások arra a kérdésre keresik a választ, hogy mi alapozza meg ezt az alapjogot. Hogy mi az indoka annak, hogy mindenkinek tiszteletben kell tartania ezeket. A véleményszabadsághoz való jognak kétféle igazolása létezik: Az egyik, az instrumentális igazolás. Ez egyfajta eszköznek tekinti a szólásszabadságot, amely az egész társadalom érdekét szolgálja. Ez azt jelenti, hogy 2
mindenféle vélemény, gondolat, amely képes hozzájárulni a társadalomban lévő problémák megoldásához, illetve az igazság kiderítéséhez, annak kifejezésre kell kerülnie. Így ez az alapjog a politikai közösség érdekeit szolgálja. Ez teszi lehetővé az egyén részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban. ->politikai demokráciát szolgálja, így ezt szokás DEMOKRATIKUS ELMÉLET-nek is nevezni. "Free marketplace of ideas." = a közjó érdekeit szolgáló vélemények piaca. Képviselői: John Milton, John Stuart Mill, Oliver Wendell Holmes A másik pedig a konstitutív igazolás. Ennek lényege az egyén joga az önkifejezésre. Eszerint nemcsak az támasztja alá a véleménynyilvánítás szabadságát, hogy ez a társadalom egészének javát szolgálhatja, hanem az egyéni autonómia is. Tehát az, hogy az egyén önmagát kifejezhesse, tehát, hogy mindenki azt mondjon, amit akar. Mivel ez az egyéni autonómia része. Akik ezt az igazolási módot képviselik, úgy vélik, hogy az ember önkifejezésének lehetősége a legelemibb morális jogai közé tartozik. Eszerint az emberi szabadságoknak, tehát a kifejezés szabadságának is az autonómia az alapja. -> szabadságjog, egyéni önkifejezés, autonómia, éppen ezért ezt szokták SZABADSÁG MODELL-nek is nevezni. A két igazolást ma már együtt is alkalmazzák. Ez tükröződik a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatából is, amely egyaránt tartalmazza az egyén alanyi jogára és a demokráciára mint a véleményszabadság igazolására történő hivatkozást. Alanyi és intézményi oldal Az véleménynyilvánítás alanyi oldala az ÖNÉRTÉK, tehát az egyén önkifejezése. Ebben az esetben az államnak az a dolga, hogy hagyja érvényesülni az egyének önkifejezését. Az intézményvédelmi oldal az államnak azt a kötelezettségét jelenti, hogy biztosítsa a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges feltételeket, illetve a működésének fenntartását. A szólásszabadság tehát itt egy ESZKÖZ. Annak az eszköze, hogy egy politikai közösségben minél jobban érvényesüljön a demokratikus vita. Ezt az államnak biztosítania kell. Annak érdekében, hogy a politikai közösség tagjai ténylegesen részt vehessenek a közéleti folyamatokban, és valóban hatást gyakorolhassanak a politikai döntésekre, az államnak nem elég tartózkodnia a 3
véleményformálás- és kinyilvánítás akadályozásától, hanem pozitív intézkedésekkel is védenie kell a demokratikus közvélemény kialakulásának feltételeit. Ez azt jelenti, hogy az államnak szükség szerint gondoskodnia kell a vélemények szabad és kiegyensúlyozott megjelenését szolgáló intézményes garanciákról is. E kötelezettségének az államjogi szabályozással és jogérvényesítési lehetőségek megnyitásával tesz eleget. Alaptörvény, Szabadság és Felelősség IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása: A kifejezés szabadsága egy demokratikus államban rendkívül fontos alapjog. Bármennyire is becses jogunk azonban a véleménynyilvánítás szabadsága, nem abszolút jog. Azaz, vannak olyan esetek, amikor lehet korlátozni. Ez egyes jogrendszerek esetében különböző. A tolerancia határait az egyes államok sajátosan jelölik ki, hiszen ez az ő mérlegelési körükbe tartozik. Ennek a szabályozásnak a legérzékenyebb pontjai természetesen mindig a kényelmetlen, nem szívesen hallott véleménye elviselése. A magyar AB a korlátozásról: "A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog - az élethez vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan - korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni." "A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége 4
az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az alkotmány a szabad kommunikációt - az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot - biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt, különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke." TARTALOMSEMLEGES VÉDELEM Ez tehát azt jelenti, hogy nincs olyan, hogy értéktelen szólás, olyan azonban van, hogy egy szólás olyan veszélyt okoz, amely miatt korlátozható. Az Alaptörvény előtt a magyar gyakorlat ehhez tartotta is magát két speciális kivétellel, a két jelképdöntéssel. Az Alaptörvény szövege azonban már maga is megállapít tartalmi korlátozásokat. Alaptörvény, Szabadság és Felelősség IX. cikk (3) 14 A demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető. (4) 15 A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. (5) 16 A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek törvényben meghatározottak szerint jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni. (6) 17 A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Ha abból indulunk ki, hogy a gondolatok és a vélemények állami korlátozása - különösen a kifejezés tartalma alapján - általában nem megengedett, akkor azokban a kivételes esetekben, amikor mégis igazolhatónak tartjuk a korlátozást, annak valamilyen jelentős, kényszerítő jog vagy érdek védelmét kell szolgálnia, de csak a feltétlenül szükséges mértékig. 5
Ezeket a legitim védendő érdekeket általában négy csoportra oszthatjuk. 1. Az első ilyen, a véleményszabadsággal szemben álló érdekek csoportjai közül az állam érdekei. Ide tartozik az adott állam alkotmányos alaprendjének védelme, az állam külső és belső biztonsága, a közjogi tisztségviselők és az állami szimbólumok. Az ilyen tartalmú véleménynyilvánítást nevezzük POLITIKAI BESZÉDNEK. A demokratikus jogrendszerekben csakis kivételes esetekben engedik meg a politikai tartalmú vélemények korlátozását. Ennek oka a közügyek korlátlan vitathatósága, aminek érvényre juttatása fontos jellemzője egy demokratikus jogrendszernek. Ezzel szemben a nem jogállami berendezkedésekben a törvények elsősorban a politikai tartalmú véleményeket korlátozzák. 2. A második csoportba az egyes társadalmi csoportok érdekeinek védelme tartozik a faji, etnikai, vallási, nemi diszkriminációt jelentő megnyilvánulásokkal szemben. Az ehhez kapcsolódó véleményeket nevezzük GYŰLÖLETBESZÉDNEK. 3. A harmadik kategóriát a társadalom egészének érdekei alkotják. Ilyen például a köznyugalom, a közegészség vagy a közerkölcs. 4. A védendő érdekek negyedik körét az egyéni becsület védelme képezi. Ebbe beletartoznak az ember személyiségi jogai, magántitkai, de ide tartozik a vállalkozás jó hírneve vagy az üzleti titkai is. Egy konkrét véleménynyilvánítás kapcsán egyidejűleg többféle védendő érdek is számításba jöhet. Például egy vezető politikussal szembeni megnyilvánulások sérthetik az illető személy becsületét, de irányulhatnak a status quo ellen, és ennyiben érinthetik az államérdekeket is. Vagy egy nagyhatalmú sajtókonszern leleplezése tekinthető a magánszféra elleni támadásnak, de a társadalmi nyilvánosság fontossága miatt felfogható a közszféra problémájának is. Ezekben az esetekben a konkrét eset kapcsán kell eldönteni, hogy melyik a jelentősebb. Ugyanakkor nemcsak a kifejezés szabadsága nem abszolút, de a védendő érdekek sem élveznek feltétlen elsőbbséget a véleménynyilvánítással szemben. A korlátozás igazolhatósága minden esetben a szólás által okozott vagy okozható sérelemtől függ. Ezt pedig az adott hely, idő és a körülmények kontextusa határozza meg. 6
Sajtószabadság A véleménynyilvánítás szabadságának egy speciális esete, illetve eszköze a sajtószabadság. Sajtó (média): - nyomtatott sajtó - rádió - televízió - digitális média - internetes források A sajtó egyszerre szolgál fórumául a beszélőnek, valamint a demokratikus közvélemény kialakulásának és formálásának, és így a tájékozódás legfontosabb eszköze. A sajtószabadságba beletartozik a cenzúra tilalma és a lapalapítás szabadsága, továbbá a szerkesztői autonómia is. Cenzúra: egyes állami szervek valamely sajtóterméket annak tartalma alapján előzetesen megvizsgálnak, és amennyiben nem találják helyesnek, nem engedik annak megjelenését. Tehát a cenzúra tilalma azt jelenti, hogy nincs előzetes hatósági vizsgálat. Ez a sajtószabadság értelmében nem megengedett. Az szabályozásnak, tehát a sajtószabadság korlátozásának is mindig igazolhatónak kell lennie. Ha a szabályozás túl általános, vagy nem egészen egyértelmű, nem megfelelő, akkor egy bizonyos dermesztő hatása ("chilling effect") is lehet, amely végső soron öncenzúrához vezethet. Ilyen hatása lehet a túlszabályozásnak is. A rádió és a televízió sajátosságai: A rádió és a televízió szabályozásában megjelenésükkor speciális szabályok érvényesültek. Erre azért volt szükség, mert meghatározott számú frekvenciák álltak rendelkezésre, amelyek úgy kellett elosztani, hogy a tájékoztatás kiegyensúlyozott legyen, nem lehetett tehát végtelen mennyiségű csatornát alapítani. A rádiótól és a televíziótól azt várjuk el, hogy tartalmilag kiegyensúlyozott és szakszerű tudósítást lásson el, hogy érvényesüljön a vélemények sokszínűsége. Erre vonatkozóan kétféle modell van a német Alkotmánybíróság szerint: 7
Az egyik a belső plurális modell, amely minden egyes rádió- és televíziótársaságtól önállóan is kiegyensúlyozott tájékoztatást kíván meg. A másik pedig a külső plurális modell, amely szerint a demokratikus kiegyensúlyozottságnak a programok összessége által kell kialakulnia. A magyar AB a közszolgálati médiával kapcsolatban megfogalmazta az államtól és társadalmi csoportoktól való függetlenséget. Az államnak be kellett avatkoznia abba, hogy hogyan osztják el a frekvenciákat. A rádió és a televízió hatásmechanizmusa miatt is különleges szerepet tölt be, és a korlátozás szempontjából más tekintetbe esik mint például a nyomtatott sajtó. Ez alatt azt kell érteni, hogy a rádió és a televízió beszivárognak az emberek hétköznapi életébe, a mindennapok részeseivé válnak. Közvetlenebbül mint mondjuk az írott sajtó, mivel azt vagy megveszi valaki, vagy nem. Tömegeket, köztük gyerekeket érnek el. Ez megalapozza az olyan irányú szabályozást, amely a kiskorúak védelmét célozza. Persze a rádiót és a televíziót is ki lehet kapcsolni, sőt az állomásokat és a csatornákat is lehet váltogatni, mégis érezzük, hogy ezek közvetlenebb befolyással vannak az emberek életére. Általánosan elfogadott, hogy a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás véleményformáló hatása és a mozgóképek, hangok, élő tudósítások meggyőző ereje sokszorosa az egyéb információ társadalmi szolgáltatások gondolkodásra ható erejének. A média tehát a mindennapok szerves részévé vált, illetve a tájékozódás egyik legfontosabb csatornája lett. Így aztán felmerülhet a kérdés, hogy milyen mértékben befolyásolja a média az emberek gondolkodását, illetve az emberek cselekvéseit. Az internet sajátosságai: A technika fejlődésével létrejött az internetes média. Az interneten keresztül történő kommunikáció tartalmának korlátozását kezdettől fogva nehezítette a világháló két fontos sajátossága: a névtelenség, és az, hogy az információk nem maradnak az országhatárokon belül. A névtelenség elve az esetek jelentős részében lehetetlenné teszi a vélemény gazdájának azonosítását, ami rendkívüli módon megnehezíti a jogi felelősség megállapítását. A kommunikáció határokon átívelő jellege pedig megkövetelné, hogy az egyes országok hasonlóan ítéljék meg az internetes szólásszabadság határait, ami pedig nemzetközi szabályozást igényelne. A szabályozás egyik lehetséges módja a hagyományos állami jogszabályok alkotása. Ennek alternatívája az internetszolgáltatók által történő önszabályozás, önkéntes szűrés. 8
Az új technológiák megnyilvánulásai és eszközei (elsősorban a webblog, podcasting - azaz a hangfájl alapú weboldal és a videoblogok) elmossák a határt civilek és újságírók között. Az online kommunikáció költségei alacsonyak, a részvétel viszonylag egyszerű. Ezek mind - mind szabályozási nehézségeket vetnek fel. A szigorú szabályozás elbátortalaníthatná az egyéni felhasználók blogokban és privát honlapokon megjelenő újításait. Ugyanakkor a szabályozás teljes hiánya alááshatja a média közösségi kötelességeit, és a politikai viták eltorzulásává válhat. 9