EGY MEG NEM ÍRT NAPLÓBÓL középületek kritikai elemzése, lánchíd19 tóth gábor
augusztus 28. 16:39 Lánchíd utca 19. Lánchíd, Lánchíd hisz én itt már jártam. Persze, megvan: Budapest. Jónak tűnik, szép emlékeim vannak róla. Megérdemeljük, hogy egy jó helyre menjünk kikapcsolódni, végül is nem mindennap megy nyugdíjba az ember Kicsit sajnálom azért, szerettem a munkámat, néhány családi házat szeretnék még csinálni a barátoknak, hátha lehozza egy újság végre
augusztus 30. 21:02 még tavaly karácsonykor a vejemtől kaptam egy könyvet, egy csomó szálloda volt benne, a címe talán Design Hotels 2007. Vaskos, nehéz könyv, szép borítóval, nagyon jól mutatott a polcon. Néhány napja elővettem, alaposan átnéztem. Csak néhány meggyőző skicc szerepelt a hotelról, de nekem elég; a választott úti cél Magyarország
október 14. 14:32 fél háromkor szállt le a gépünk, taxival jöttünk a hotelig. Eleinte nem sok újat láttam ugyanazok a házak, szélesebb utak, sokkal több autó, az idő is ugyanolyan pocsék, mint mikor egyetemistaként voltam itt. Emlékszem, vonattal jöttünk a diákkori szerelmem szüleihez. A Mozsár utcába, igen Na de a hotel, az nagyon jó helyen van, közvetlenül a Duna mellett. Az második emeletre foglaltunk szobát, de a feleségemnek nem tetszett, zavarta az ablak előtt izgő-mozgó üveg. Hiába mondtam, h ki lehet kapcsolni, mert utána azzal jött elő, hogy ha kikapcsoljuk, akkor meg a fáktól nem látni ki. Leküldött hát a recepcióshoz, hátha egy felsőbb szobával el lehetne cserélni. Szerencsénk volt, a legfelső szinten az egyik szoba üres volt, hát átköltöztünk oda. Mozgó üvegek se voltak, és hatalmas terasz tartozott a szobához, nem zavarta semmi a nyugalmunkat
október 14. 17:58 mire kipakoltunk, besötétedett, a feleségem nagyon éhes volt, taxival mentünk egy pesti étterembe. Emlékszem még pár magyar szóra, a köszönés egész jól ment, talán emiatt kedvesen szolgált ki a pincér, habár tudattam vele, hogy nem vagyunk idevalósiak. A desszert magasságában az eső is elállt, visszafelé sétáltunk hát egyet. Szép volt este Budapest. Hiába, ez a gyönyörű eklektikus város
október 14. 23:07 megmondom őszintén, eltévedtünk. Kiérve a Dunához könnyebb volt a helyzet, a hotel homlokzata kéken hullámzott, vezette az utunkat. Siettünk, nagyon hideg volt
október 15. 12:43 dél is elmúlt, mire felkeltem, jól kiütött az a pálinka, amit vacsora előtt hajtottam fel. Feleségem már rég felkelt, sose tudott sokáig aludni. A fürdőkádban ült, élvezte a kilátást. Én gyorsan elkészültem, sosem voltam az a piperkőc fajta, no meg az ebédet se akartuk lekésni. Az első emeleten volt az étterem, tegnap lifttel mentünk, mondtam hogy most menjünk lépcsőn. Mikor leértünk, a feleségem mondta, hogy ezentúl csak liftezzünk, nem szereti a szűk lépcsőházakat, valamilyen iszonyt emlegetett...
október 15. 14:22 kevesen ebédeltek, jó idő volt, a nap is kisütött, kiültünk hát a hátsó teraszra. Ebéd közben a Várat figyeltem, el is határoztuk, hogy felmegyünk délután. Nincs a hotel mögötti utcára kijárat, így kénytelenek voltunk körbejárni a tömböt. Mondtam is feleségemnek, milyen szép kis hidacskát lehetett volna oda rakni, olyat, ami a házban is van. Ő meg persze lehurrogott, hogy ilyenkor is csak a munka
október 15. 17:19 egész sokáig voltunk a Várban, turista se volt sok, mondtam én, hogy nem szezonban kell jönni. Míg a feleségem lerajzoltatta magát egy karikaturistával, addig én tettem egy rövidke sétát, szakmai étvágyam kielégítendő. Nehezen találtam meg a hotelünket fentről, ügyesen olvadt a házak sorába. Mennyivel jobb, hogy a Duna felé néz a szobánk, a feleségem nem örülne, ha belátnának
október 15. 17:41 azért ez a Budapest még mindig szép
október 15. 22:50 a mester fél órát mondott, addigra kell visszaérnem. A rajz egész jó lett, feleségem majd bepisilt a nevetéstől, sietnünk kellett hát az étteremig, ott vacsoráztunk. Közben egy csonka épület mellett megyünk el, valami rom lehet a háborúból, tervrajzok vannak a falán, úgy néz ki, végre kezdenek vele valamit. A vacsora kitűnő volt, a Mozsár utcában ettem ilyen finomat utoljára
október 16. 14:48 délután sétáltunk a belvárosban, feleségemnek vettem egy karkötőt, egy fiatal üvegművész készítette. Hömpölyögtünk a tömeggel
október 16. 19: 37 különös érzés fogott el. Az az ismerős szempár nem hagyott nyugodni, ugyanúgy vibrált, mint régen. Ááá, biztos nem Ő volt, Berlinben él, hozzáment egy német építészhez, szállodákat menedzsel. Lehet, hogy a szüleit látogatja. Nem lehet itt
október 16. 22:09 nem tudtam figyelni a hangversenyre. Hazafele gyalog mentünk, feleségem rajongott a dunai panorámáért. Tetszettek neki ezek a modern házak, ahogy világítanak. El is döntötte, hogy holnap este elmegyünk ebbe az új színházba, kíváncsi, milyen belülről. Persze, menjünk, mondtam. Azt se tudom, mire válaszoltam. Nem tudtam figyelni
október 17. 6:54 korán kelek, egyedül vagyok. Feleségem hagyott egy cetlit, elment kocogni. Biztos félti az alakját. Minek Nem tudok magammal mit kezdeni, elnyúlok a teraszon
október 17. 13:43...ebéd után újra láttam őt. Lifttel mentem vissza a szobába, amikor elkaptam a tekintetét, az egyík hídon állt, az átrium felett, épp tárgyalt valakivel
október 17. 14:32 újra találkoztunk, 40 év után, újra! Estére megbeszéltünk egy vacsorát. El sem hiszem
október 17. 18:02 tegnap este megfáztam, jobb lesz, ha a hotelben maradok. Valahogy mégis ki kellett magyaráznom magam. Feleségem nagyon izgatott volt, eléggé hidegen hagyta a betegségem, látni akarta azt a színházat. Ez az én szerencsém, az unalmas házasságom
október 18. 12:36...a villódzó papucsállatkák ébresztettek. Finoman törtek a nap sugarai, táncoltak a színek a falon, hullámzott minden És ő ott aludt mellettem. Visszaaludhattam, mert mire felkeltem, nem volt sehol. Gyorsan összeszedtem magam, leszaladtam a földszintre, a recepciós szerint már kijelentkezett Mi történik velem? A feleségem hangja ütötte meg a fülem, a legfelső szintről kiabált, azonnal fel kell mennem. El kell érni a gépet. Gyorsan
október 14. 14:32 csipógó hangra ébredtem, be kell kapcsolni az övet. Pár percet késett a gép, leszálltunk Ferihegyre.