A laposférgek Szerkesztette: Vizkievicz András ÁLSZÖVETESEK alországa Szivacsok TÖBBSEJTŰ ÁLLATOK országa SZÖVETESEK alországa SUGARAS SZIMMETRIÁJÚAK tagozata Csalánozók Ős-testüregesek altagozata Laposférgek Fonálférgek KÉTOLDALI SZIMMETRIÁJÚAK tagozata Valódi testüregesek altagozata Puhatestűek Gyűrűsférgek Ízeltlábúak Hármas testüregűek altagozata Újszájúak: Tüskésbőrűek Gerinchúrosok Előgerinchúrosok al Fejgerinchúrosok al Gerincesek al A fejlettebb állatokra jellemző a kétoldali szimmetria, azaz a test két szimmetrikus félre, egy jobboldalra és egy baloldalra osztható. A kétoldali szimmetria a legtöbb belső szervre is jellemző, pl. az agy két közel egyforma féltekére bontható, két vesénk, tüdőnk, stb. van. A törzsfejlődés során először itt jelennek meg a testtájak, a haladási irányba eső testvég a feji vég, ellenkező testvég a farki vég. A feji végen található a szájnyílás (kiv. laposf.), az érzékszervek többsége és a központi idegrendszer, mivel az állatot az ingerek először innen érik (leggyorsabb ingerfelfogás és feldolgozás). Az evolúció alacsonyabb fokán álló állatok az aljzaton csúsznak, s táplálékukat is innen veszik fel, így kialakul a laposabb hasi oldal, vele szembe a domború háti oldal. A kétoldali szimmetriájú állatokat a testüreg felépítése alapján csoportosítjuk tovább. Testüregnek az állatok szervezetében található többé-kevésbé összefüggő, rendszerint folyadékkal telt üreget nevezzük, amely a bélfal és a testfal között helyezkedik el. A testüreg részt vesz a különböző szervek közötti anyagszállításban, helyet biztosít a különböző szerveknek. A laposférgektől kezdve testüreg minden állatcsoportnál megtalálható. Egyes források a laposférgeket nem tekintik testüreges állatoknak, mivel a megjelenő mezoderma teljesen kitölti a testüreget. A laposférgeknél és a fonálférgeknél a kezdetlegesebb, folyadékkal telt őstestüreget (elsődleges) találjuk, amely az egyedfejlődés során az ektoderma és az endoderma között megjelenő üregből fejlődik ki, és kifejlett állatokban a testfal és a bélcső között található. Őstestüreg: embrióban: ektoderma és endoderma határolja, kifejletten: bélcső és testfal határolja, előfordul: pl. laposférgek, fonálférgek. 1
A laposférgek eukarióta, többsejtű, szövetes, őstestüreges (vagy testüreg nélküli), mindhárom csíralemezzel rendelkező, ősszájú, kétoldali szimmetriájú állatok. Példaállat a füles planária. Előfordulás A planáriák vizekben élnek. Méret Néhány mm, tengeriek dm-s nagyságúak. Testfelépítés Testük hát-hasi irányban lapított. A testfalat bőrizomtömlő alkotja, ahol a hámszövet összenő az izomszövettel és működési egységet képez. A hámszövet egyrétegű csillós hám. Az izomszövet simaizomszövet. A testfal alatt a testüregben egy laza sejthálózat és folyadék van, amely körbeveszi a belső szerveket: bélcsövet, ivarszerveket, kiválasztó szerveket. Mozgás Bőrizomtömlővel és a csillók segítségével. Táplálkozás Ragadozó. A tápcsatorna egyetlen nyílása a szájnyílás a hasi oldal közepén található. Kiölthető garattal ragadja meg áldozatát. A garatból a vakon végződő, a test minden részébe elágazó középbélbe jut a táplálék. Mivel keringési rendszerük nincs, ez ellátja az anyagszállítás feladatát is, ezért béledényrendszernek nevezzük. Az emésztés félig sejten belüli, félig sejten kívüli (mirigysejtek és emésztősejtek lásd csalánozók). A salakanyag a szájnyíláson át távozik. Egyes bélben élősködő fajoknál galandférgek a tápcsatorna hiányzik, egész testfelületükön keresztül veszik fel a táplálékot. Légzés Légzőszervük nincs, a gázcsere a test felületén zajlik. Diffúz légzés. A lapos test, nagy felület. 2
Kiválasztás Az elővesécske az állat két oldalán végighúzódó csőrendszer. Az elágazó csőrendszer oldalágai lángzósejtben végződnek. Ezek belsejében csillónyalábok találhatók, melyek szüntelenül csapkodva hajtják előre a testüregből kiszűrt folyadékot, amely végül a külvilágba jut. A csőrendszer falának sejtjei az áthaladó szűrletből a szervezet számára szükséges anyagokat visszaszívják. A szűrlet tehát végig halad a csőrendszeren, miközben a hasznos anyagok visszaszívódnak, a bomlástermékek pedig távoznak. Szaporodás Hímnős állatok. Belső megtermékenyítésűek. Az embrionális fejlődésük a petében zajlik. Posztembrionális fejlődésük közvetett, azaz különféle lárvastádiumokon keresztül érik el végleges formájúkat. Képesek ivartalan úton is kettéhasadással szaporodni. Kitűnően regenerálódnak. Idegrendszer Dúcidegrendszerük van, ahol az idegsejtek már kis gömbszerű képződményekbe, ún. dúcokba tömörülnek. Központi idegrendszerük a feji végen 2 ún. agydúc. Az agydúcokból 1-1 hosszanti idegköteg fut a testfalba környéki idegrendszer. Érzékelés A feji végen 1 pár fényérzékelő ún. kehelyszem (csészeszem) található, amelyben a különböző fényérzékeny sejtek összetömörülnek és ezek a hám alá süllyednek. Alaklátásra, mozgásérzékelésre a szem nem alkalmas, csupán a fényt érzékeli. A serlegszem ugyan kezdetleges látószerv, a fény érzékelésén túl már iránylátásra is képes. Mivel az érzéksejtek fényérzékeny részei a beérkező fénynek hátat fordítanak, ez a szem ún. inverz szemnek tekinthető. 3
Ezenkívül a testfalban és a feji végen az ún. fülekben : mechanikai és kémiai receptorok találhatók. Evolúciós jelentőségük Korábbi rendszerekben evolúciós szempontból központi jelentőségű állatcsoportnak tekintették, mert mind a gyűrűsférgeket, mind a puhatestűeket belőlük vezették le. Ma ez vitatott. Eszerint nem kiindulópontjai a specializáltabb ősszájú csoportoknak, hanem teljesen elkülönülve állnak az ősszájúak között. Inkább valószínű, hogy a fenti csoportok egy közös ősi féregcsoportból származtathatóak. A legújabb genetikai kutatások szerint a laposférgek a kétoldalian részarányos testű gerinctelen állatoktól már viszonylag korán elkülönültek. Feltételezhető, hogy a laposférgek valamikor fejlettebb, valódi testüreggel és végbélnyílással rendelkező állatok lehettek, amelyek evolúciójuk során ezeket a tulajdonságaikat elveszítették, és bizonyos mértékig leegyszerűsödtek. A molekuláris vizsgálatok azonban arra is rávilágítanak, hogy a laposférgek valójában nem monofiletikus egység. Rendszerük Örvényférgek (planáriák) Szívóférgek (mételyek) Galandférgek Májmétely Lapos, levél alakú, néhány mm-es féreg, amely a májban és az epeutakban élősködik. Májmegnagyobbodást, májtáji fájdalmat, lázat, ritkán sárgaságot okoz. Elsősorban juhok megbetegedése Latin-Amerikában, Afrikában, de megfertőződhet ember is. A fertőzött állatok széklete tartalmazza a féregpetéket, amelyekből, ha édesvizekbe kerülnek, kifejlődnek a lárvák. A májmételylárvák csigában (törpe iszapcsiga), mint köztesgazdában átalakulnak féreggé, amelyek betokozódva vízparti növényekre tapadnak. (A lárvák úszva keresik meg a csigákat, majd a testfalon át behatolva telepednek meg.) A növényeket elfogyasztó állatok beleit átfúrva jutnak be a májba. Az ember általában fertőzött édesvíz, vagy fertőzött vízzel locsolt zöldségek fogyasztásával fertőződhet meg. 4
Galandférgek Magasabb rendű állatok bélrendszerében élősködnek, nincs saját bélcsatornájuk, néhány milliméteresek vagy akár több méter hosszúak is, testük elülső, feji részén különféle horgok vannak (kapaszkodás), testük ízekből áll, az ízek száma lehet akár több ezer, az ízek kizárólag ivarszerveket (hímnősek), petéket tartalmaznak, önmegtermékenyítéssel szaporodnak, a peték a leváló, széteső ízekben a bélsárral távoznak. A peték igen ellenállóképesek, nyirkos talajban 1-2 évig is életképesek maradhatnak. A legelésző szarvasmarha belében szabaddá válik belőlük a lárva, ez átfúrja magát a bélfalon, bejut az izomzatba és 6 hónap múlva kb. fél cm nagyságú borsókává alakul. A szarvasmarha borsókás nyers hús fogyasztásával alakul ki emberben a fertőzés, a féreg 4-5 hónap múlva fejlődik ki, és 10-15 évig élhet. Ilyen a horgasfejű galandféreg, amely az ember középbelében élősködik. A kutya-galandféreg a kutya, a macska és az ember parazitája. A kutya bélsarával a szőrzetre jutó petéket tartalmazó féregízeket (ezek esetenként aktívan a végbél környékére is kivándorolnak, viszketést okozva = "szánkázik" a kutya) a bolhalárvák felveszik és bennük alakul ki a galandféreg fertőző lárvája. A kutyák bolhászkodás közben a szétrágott bolha lenyelésével fertőződnek. Az ember úgy fertőződhet, hogy a kutya simogatása közben a szőrzeten lévő, szétrágott, fertőzött bolhák maradványai a kézre (kézmosás elmulasztása!), onnan a szájba kerülhetnek. A kergeféreg elég gyakori a vadon élő húsevőkben és a kutyában, lárvája a juh és a szarvasmarha agyában fejlődik és az ún. kergekórt idézi elő. 5
Horgasfejű galandféreg Májmétely Tejfehér planária Tengeri fajok 6