Steve-nek, Ellennek és Charlie-nak. Teljes szivemből szeretlek benneteket.

Steve-nek, Ellennek és Charlie-nak. Teljes szivemből szeretlek benneteket.

Előszó 9 Köszönetnyilvánítás 19 BEVEZETÉS: Szívvel-lélekkel élni 21 BÁTORSÁG, EGYÜTTÉRZÉS ÉS KAPCSOLÓDÁS: A tökéletlenség ajándékai 29 A szeretet, a valahová tartozás és az elég vagyok" érzésének ereje 51 A dolgok, amelyek utunkat állják 63 1. ÚTJELZŐ: A hitelesség meggyökereztetése Mások véleményének elengedése 87 2. ÚTJELZŐ: Az önmagunkkal való együttérzés meggyökereztetése A perfekáonizmus elengedése 95 3. ÚTJELZŐ: A spirituális rugalmasság meggyökereztetése A tompaság és a tehetetlenség elengedése 105 4. ÚTJELZŐ: A hála és az öröm meggyökereztetése A hiányérzet és a sötétségtől való jelelem elengedése 121

8 - ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL! 5. ÚTJELZŐ: Az intuíció és a bizalommal telt hit meggyökereztetése A bizonyosság igényének elengedése 133 6. ÚTJELZŐ: A kreativitás meggyökereztetése Az összehasonlítás elengedése 141 7. ÚTJELZŐ: A játék és a pihenés meggyökereztetése A kimerültség státusszimbólumának és a termelékenységnek mint az önbecsülés fokmérőjének elengedése 149 8. ÚTJELZŐ: A nyugalom és a csend meggyökereztetése A szorongás mint életstílus elengedése 157 9. ÚTJELZŐ: Az értelmes munka meggyökereztetése Önmagunkkal kapcsolatos kételyeink és a kellene" elengedése.. 165 10. ÚTJELZŐ: A nevetés, az ének és a tánc meggyökereztetése A trendiség és a dolgok kézben tartásának elengedése 173 Végső gondolatok 183 A kutatási folyamatról: további izgalmakra éhezőknek és módszertan-őrülteknek 187 Jegyzetek 191

A világ legbátrabb tette nem más, mint ha elfogadjuk saját történetünket, és közben mindvégig képesek vagyunk szeretni önmagunkat. Ha egyszer az ember meglát egy mintázatot, nem tudja többé nem látni. Nekem elhiheted, tapasztalatból tudom. És amikor ugyanaz az igazság sokadszorra jön szembe velünk, egyre nehezebb úgy tenni, mintha az egész csak véletlen volna. Én például bármilyen bőszen igyekszem is meggyőzni magamat arról, hogy hat óra alvás is elegendő, ha nyolc óránál kevesebbet pihenek, mindig türelmetlenné, szorongóvá válok, és elkezdek sóvárogni a szénhidrátok után. Ez tehát egy ismétlődő mintázat az életemben. Ahogyan az is, hogy hajlamos vagyok a halogatásra: ha írnom kellene, képes vagyok inkább átrendezni az egész házat, és megrendelni egy irodaszer-nagykereskedés teljes árukészletét, csak hogy minél később kelljen nekifognom a munkának. Ebbe a hibába minden egyes alkalommal belefutok. Mi, emberek pedig már csak azért sem vagyunk képesek nem észrevenni az efféle tendenciákat, mert az elménk úgy van programozva, hogy kifejezetten keresse a mintázatokat, és jelentést rendeljen hozzájuk. Az én agyam pedig különösen hajlamos erre legyen ez bár áldás vagy átok. Nem csoda, hiszen hosszú évekig fejlesztettem magamban ezt a képességet, ma pedig ebből élek. Kutatóként megfigyelem az emberek viselkedését, hogy képes legyek azonosítani és megfogalmazni azokat a kifinomult kapcsolatokat, összefüggéseket és mintázatokat, amelyek segítenek értelmezni a gondolatainkat, magatartásformáinkat és érzéseinket.

10 ÉL] SZÍVVEL-LÉLEKKEL! Imádom a munkámat. A mintázatkeresés csodálatos feladat, és hozzátartozik az igazsághoz, hogy egész pályafutásom során szigorúan csak a magánéletemben tettem kísérleteket arra, hogy figyelmen kívül hagyjam a mélyebb összefüggéseket, és letagadjam a saját hiányosságaimat, emberi gyengeségeimet. Mindez azonban gyökeresen megváltozott 2006 novemberében, amikor a kutatás, amely az elkövetkező lapokat megtölti majd, alaposan fejbe vágott és kijózanított. Életemben először kétségbeesetten próbáltam nem meglátni saját vizsgálódásom eredményeit. Egészen addig az egész karrieremet annak szenteltem, hogy olyan nehéz és problémás érzelmeket tanulmányozzak, mint például a szégyen, a félelem vagy a sérülékenység. A szégyenről tudományos értekezéseket is írtam, és kifejlesztettem egy a szégyen kezelését segítő oktatóanyagot egészségügyi és mentálhigiénés szakemberek számára, akik nap mint nap függőségben szenvedőkkel dolgoznak. Erről a témáról szól / Thought It Was Just Me című könyvem is. 1 A több ezer történet feldolgozása során amelyek az ország legkülönbözőbb pontjain élő, tizennyolc és nyolcvanhét év közti nőktől és férfiaktól származtak olyan mintázatokra lettem figyelmes, amelyekről szerettem volna többet megtudni. Rájöttem, hogy mindannyian küzdünk a szégyen érzésével, és a félelemmel, hogy nem vagyunk elég jók. Es igen, nagyon sokan nem merjük megmutatni, kik is vagyunk valójában. Ugyanakkor a hatalmas adathalmazból időről időre kiemelkedett egy-egy sikeres nő vagy férfi története, aki csodálatos és inspiráló életet élt. Ezek a történetek általában arról szóltak, hogy valaki elfogadta a saját tökéletlenségét és sérülékenységét. Miközben olvasgattam őket, lassan megtanultam, hogy az öröm és a hála között elválaszthatatlan kapocs húzódik, és hogy azok a dolgok, amelyeket én maguktól értetődőnek vettem például a pihenés és a játék, éppolyan fontosak az egészségünk szempontjából, mint a táplálkozás vagy a mozgás. Ezek a kutatási alanyok

ELŐSZÓ í í bíztak önmagukban, és olyan módon beszéltek a hitelességről, a szeretetről és a valahová tartozásról, amely teljesen új volt számomra. Szerettem volna egészében látni ezeket a történeteket, úgyhogy fogtam egy nagy papírt és egy filcet, és felírtam rá az első kifejezést, amely az eszembe jutott. Ez volt az: szívvel-lélekkel. Akkor még nem voltam biztos benne, mit is jelent ez valójában, annyit azonban már tudtam, hogy ezek az emberek szívvel-lélekkel élnek és szeretnek. Egy sor kérdés nyomult az elmémbe ezzel a kifejezéssel kapcsolatban. Vajon milyen értékrendet vallanak ezek az emberek? Hogyan valósítják meg a nagyfokú rugalmasságot az életükben? Mi jelenti számukra a legnagyobb gondot, és hogyan kezelik ezt? Egyáltalán, lehetséges-e szívvel-lélekkel élni? Mi kell ahhoz, hogy megteremtsük mindazokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van? És milyen akadályokkal kell szembenéznünk? Ahogy elkezdtem elemezni a történeteket, hogy beazonosítsam a visszatérő mintázatokat, rájöttem, hogy nagyjából két csoportra oszthatók; az egyszerűség kedvéért ezeket a Tedd!" és a Ne tedd!" névvel illettem. A Tedd!" oszlopba olyan szavak kerültek, mint önértékelés, pihenés, játék, bizalom, hit, intuíció, remény, hitelesség, szeretet, valahová tartozás, öröm, hála és kreativitás. A Ne tedd!" oszlop pedig csupa efféle szavakkal telt meg: tökéletesség, tompaság, bizonyosság, kimerültség, önelégültség, trendiség, beilleszkedés, ítélkezés és hiány. Amint elkészültem a listával, és hátraléptem a táblától, hogy szemügyre vegyem, mit írtam, még a lélegzetem is elállt. Szó szerint sokkolt, amit láttam. Emlékszem, a következőt motyogtam magam elé: Nem, nem és nem. Ez meg hogy lehet?" Jóllehet én írtam a listát, mégis sokkolt, amikor elolvastam. Az adatok kódolása közben mindig egyfajta mélyebb, kutatói" üzemmódba kapcsolok. Ilyenkor csak arra figyelek, hogy minél pontosabban írjam le, amit hallottam. Nem az jár a fejemben, hogy én hogyan fogalmaznék meg valamit, csakis az,

12 ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL! hogy a vizsgálati alany hogyan fogalmazta meg. Nem gondolok arra, hogy számomra mit jelentene az adott tapasztalat, csakis arra, hogy a történet szereplője számára mit jelentett. Ott ültem a reggelizőasztalnál a kedvenc piros székemben, és hosszasan bámultam a két listát. A szemem keresztbe-kasul vándorolt a szavakon. Emlékszem, egy ponton kicsordult a könynyem, és ijedtemben a szám elé kaptam a kezemet - épp úgy, mint amikor valaki rossz hírről értesül. És a maga módján az is volt: rossz hír. Amikor belefogtam a kutatásba, azt hittem, kiderül majd, hogy azok, akik szívvel-lélekkel élik az életüket, pont olyanok, mint én, és pont ugyanazokat a dolgokat csinálják, mint én. Keményen dolgoznak, betartják a szabályokat, addig próbálkoznak, amíg nem sikerül valami, kutatják önmagukat, és úgy nevelik a gyerekeiket, ahogy az a nagykönyvben meg van írva... Miután már vagy egy évtizede vizsgáltam olyan témákat, mint amilyen például a szégyen, meggyőződésem volt, hogy elismerést érdemlek, amiért helyesen élek". Ott és akkor azonban kemény leckét kellett megtanulnom (amit azóta is tanulok, minden áldott nap). Ez pedig a következő: Hogy mennyire ismerjük és értjük önmagunkat, az valóban nagyon fontos. Van azonban valami, ami még alapvetőbb ahhoz, hogy szívvel-lélekkel éljünk: önmagunk szeretete. A tudás lényeges, de csak akkor, ha gyengéden és szeretettel bánunk önmagunkkal, miközben felfedezzük, kik is vagyunk. Ha szívvel-lélekkel akarunk élni, legalább olyan fontos, hogy elfogadjuk saját gyengeségünket és sebezhetőségünket, mint hogy tudásra tegyünk szert, és magunkhoz ragadjuk személyes hatalmunkat. A legfájdalmasabb felismerés mégis talán az volt, hogy nem adhatjuk meg a gyermekeinknek azt, ami nem a miénk. Vagyis, hogy mennyire élünk szívvel-lélekkel, az sokkal erősebb muta-

ELŐSZÓ 13 tója a szülői sikernek, mint bármi, amit a kézikönyvekből megtanulhatunk. Az előttünk álló út során ugyanannyira szükségünk van a szívünkre, mint a fejünkre. Engem pedig azért érintett olyan tragikusan ez a felismerés azon a bizonyos ködös novemberi napon, mert tisztán láttam, hogy a szív oldalán még van mit javítanom. Végül rászántam magam, hogy felálljak a székből, fogtam a filcet, és húztam egy vonalat a Ne tedd!" lista alá, majd felírtam, hogy én". Világos volt, mint a nap: problémáim és küzdelmeim e lista eredőjéből adódnak. Szorosan összekulcsoltam a karomat a mellkasom előtt, úja belesüppedtem a székbe, és azt gondoltam magamban: Nagyszerű. Mintha csak a selejtes lista szerint élném az életem. Vagy húsz percen keresztül járkáltam fel-alá a lakásban. Kétségbeesetten próbáltam nem látni és érvényteleníteni mindazt, amire rájöttem. De már késő volt. Többé nem tudtam kiverni a listán szereplő szavakat a fejemből. Mivel képtelen voltam meg nem történtté tenni a dolgot, a második legdrasztikusabb eszközhöz folyamodtam: fogtam a papírt, szépen összehajtogattam, majd az egészet besüllyesztettem az ágyam alatt lévő nagy dobozba, a karácsonyi csomagolópapírok mellé. A taktika működött. Egészen 2008 márciusáig rá se néztem. Ezek után az első dolgom volt, hogy keressek magamnak egy jó terapeutát. Segítségével egy éven át tartó, komoly lelki munkába kezdtem, amely örökre megváltoztatta az életemet. Dianával még ma is nevetünk, ha eszünkbejut az első látogatásom a rendelőjében. Diana olyan terapeuta, aki sok terapeutát kezelt már életében, úgyhogy rögtön a lényegre tért. -Mesélj, mi történik épp veled! - kezdte. Én pedig elővettem a Tedd!" listámat, és határozottan így feleltem: Azt szeretném, ha több dolog lenne az életemben erről a listáról. Praktikus tippeket és eszközöket szeretnék. Csak semmi mélység. Csak semmi gyermekkorban vájkálás és a többi szarság.

14 ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL! Nagyon hosszú év volt. A blogomban csak úgy hívom ezt az időszakot, hogy a 2007-es spirituális ébredés". Számomra tankönyvi összeomlásnak tűnt, Diana azonban következetesen spirituális ébredésnek hívta. Azt hiszem, mindkettőnknek igaza volt. Sőt, igazság szerint ma már egyre inkább úgy gondolom, hogy az egyik nem lehetséges a másik nélkül. Természetesen az sem véletlen, hogy mindez 2006 novemberében kezdődött. Akkoriban minden összejött az életemben, ami egy összeomláshoz kell. Nem sokkal előtte szoktam le a cukorról és a lisztről, a szervezetem pedig még nem tudott alkalmazkodni a drasztikus változáshoz. Csak napok választottak el a születésnapomtól (számomra ez mindig az elmélkedés, a számvetés ideje). Kiégtem a munkámban. Mindennek tetejében pedig ott tornyosult előttem az a hatalmas feladat, amelyet életközépi tisztázásnak szoktam nevezni. Ez utóbbit gyakran hívják életközépi válságnak", pedig nem az. A tisztázás ideje ez olyan időszak, amikor az ember nagyon erős késztetést érez, hogy azt az életet élje, amelyet élni akar, ahelyett, amelyet élnie kell". Amikor a világegyetem kihívás elé állítja, és próbára teszi, vajon képes-e elengedni azt, akiről úgy gondolja, hogy lennie kellene, és végre elfogadni azt, aki ő valójában. Az életközép időszaka kétségkívül az egyik legnagyobb tisztázó utazás. Léteznek azonban más periódusok is az életünk során, amelyek hasonló feladat elé állítanak bennünket. Ilyenek például: a házasságkötés, a válás, a szülővé válás, a gyógyulás, a költözés, a gyerekek kirepülése, a nyugdíjba vonulás,

ELŐSZÓ 15 a veszteség vagy trauma megtapasztalása, a lélekölő munka. A világegyetem nem fukarkodik az efféle ébresztők fújásával. Mi azonban ilyenkor általában gondolkodás nélkül megnyomjuk a szundi gombot, és gyorsan visszaalszunk. Hamar kiderült számomra, hogy a rám váró munka nehéz és nagy felfordulással jár. De miután végre belevágtam, egy nap a fáradtságtól kimerülten, izzadtan és piszkosan azt mondtam magamnak: O, Istenem! Egész máshogy érzem magam. Olyan igazinak. Boldog vagyok. Még mindig van bennem félelem, de bátorság is. Valami megváltozott a csontjaimban érzem." Egészségesebbnek, boldogabbnak és hálásabbnak éreztem magam, mint valaha. Sokkal nyugodtabb voltam, és sokkal kevésbé szorongó. Visszatért a kreativitásom, megújultak a családi és baráti kapcsolataim. És ami a legfontosabb, életemben először igazán jól éreztem magam a saját bőrömben. Megtanultam, hogy sokkal inkább amiatt kell aggódnom, hogy mit érzek, nem pedig amiatt, hogy mit gondolnak mások". Új határokat jelöltem ki magam körül, és egyre jobban elengedtem a késztetést, hogy mindig mindenkinek a kedvében járjak, folyton a legjobb teljesítményt nyújtsam, és mindig tökéletes legyek. Egyre többször mondtam nemet a hát persze helyett (ezeket a hát perszéket régebben mindig megbántam, és nagyon sok frusztráció forrásává váltak számomra). A Jól hangzik, de rengeteg a munkám", illetve a Majd akkor, ha (karcsúbb, kevésbé elfoglalt, jobban felkészült) leszek" helyett pedig egyre többször feleltem úgy, hogy: O igen, gyerünk!" Ahogy végigmentem ezen az úton Dianával, és egyre inkább szívvel-lélekkel kezdtem élni az életem, majdnem negyven könyvet elolvastam, köztük az összes spirituális ébredéssel kapcsolatos visszaemlékezést, ami csak a kezem ügyébe került. Hihetetlenül hasznos segítségnek bizonyultak, ugyanakkor még

í 6 ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL! mindig úgy éreztem, szükségem lenne egy kézikönyvre, amely ösztönöz és forrásként szolgál egyfajta lelki utazóknak szánt útikönyvre. Egy nap aztán, ahogy az éjjeliszekrényemen tornyosuló könyvkupacra pillantottam, hirtelen eszembe jutott: El akarom mesélni a történetemet. El akarom mondani, hogyan vált egy cinikus és dörzsölt tudós szép lassan azzá a sztereotípiává, amelyet egész felnőtt életében kárhoztatott és gúnyolt. És aztán hogyan lett belőle középkorú, gyógyulófélben lévő, egészségtudatos, kreatív és érzelgős spirituális kereső, aki olyan dolgokon elmélkedik, mint a kegyelem, a szeretet, a hála, a kreativitás, a hitelesség, és közben boldogabb, mint azt korábban egyáltalán lehetségesnek tartotta. De eszembe jutott, hogy mielőtt megírom az emlékirataimat, még össze kell állítanom egy kézikönyvet a kutatásaim alapján arról, hogyan kell szívvel-lélekkel élni. Aztán 2008 közepére meg is töltöttem három hatalmas dobozt a jegyzeteimmel, naplóimmal és különböző anyagaimmal. Számtalan órát szántam új kutatásra. Minden megvolt, ami az íráshoz kellett, beleértve a szenvedélyes vágyat is, hogy kiadjam" magamból ezt a könyvet, amelyet most a kezedben tartasz. Azon a sorsdöntő novemberi napon, amikor úgy fejbevágott az ominózus lista, és rájöttem, hogy nem élek, nem szeretek szívvel-lélekkel, még nem voltam teljesen biztos a dolgomban. Az, hogy láttam a szavakat, még nem győzött meg teljesen az igazukról. Nagyon mélyre kellett ásnom, és meg kellett hoznom a tudatos döntést, hogy hinni fogok... hinni magamban, és abban, hogy lehetséges máshogy élni. Rengeteg kétség, könny és örömteli pillanat múlva aztán ez a hit segített, hogy meglássam a lista igazságát. Ma már tudom, hogy a világ legbátrabb tette nem más, mint ha megtanuljuk elfogadni a saját történetünket, és közben mindvégig képesek vagyunk szeretni önmagunkat. Tudom, hogy ha szívvel-lélekkel igyekszünk élni, az nem

ELŐSZÓ 17 olyan, mint amikor egy cél felé törekszünk. Inkább olyan, mintha egy csillag felé tartanánk az égen. Sosem érkezünk el hozzá igazán, azt azonban egyértelműen tudjuk, hogy jó irányba haladunk. Tudom, hogy az olyan ajándékok, mint a bátorság, az együttérzés és a kapcsolódás csak akkor működnek, ha gyakoroljuk őket. Nap mint nap. Tudom, hogy a meggyökereztetés és az elengedés feladatai, amelyek ott találhatók a tíz útmutatás között, nem tartoznak a Tedd!" listához. Nem olyan dolgok ugyanis, amit egyszer elérünk, és utána kipipálhatjuk őket. Ez életre szóló munka. Lélekmunka. Számomra a hit hozta meg a felismerést. Először hittem, és csak aztán voltam képes meglátni, hogy valóban megváltoztathatjuk önmagunkat, a családunkat és a közösségünket. Csak meg kell találnunk magunkban a bátorságot, hogy szívvellélekkel éljünk és szeressünk. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy velem tartasz ezen az úton!

Legmélyebb hálámat szeretném kifejezni a következő embereknek: Patricia Broat, Karen Casey, Karen Chemyaev, Kate Croteau, April Dahl, Ronda Dearing, Sid Farrar, Margarita Flores, Karen Holmes, Charley Kiley, Polly Koch, Shawn Ostrowski, Cole Schweikhardt, Joanie Shoemaker, Dave Spohn, Diana Storms, Ashley Thill, Sue Thill, Alison Vandenberg, \blanda Villarreal, Jo-Lynne Worley, a Move-a-Body barátaim, a családom és a Lovebombers

Szívvel-lélekkel élni annyit jelent, hogy a méltóság és az önbecsülés kiindulópontjából közelítünk a világhoz. Hogy meggyökereztetjük mindennapjainkban a bátorságot, az együttérzést és a kapcsolódást, és reggelente ezzel a gondolattal ébredünk: Mindegy, mennyit tudok ma megtenni, és mennyi minden marad elvégezetlenül, elég vagyok. Este pedig ezzel hajtjuk álomra a fejünket: Igen, tökéletlen vagyok, sebezhető, és néha félek is. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy bátor is vagyok, és megérdemlem, hogy szeressenek, és hogy tartozzam valahová. Az utazás Szívvel-lélekkel élni nem egyszeri döntés kérdése. Ez egy folyamat. Sőt, igazság szerint úgy gondolom, hogy egy életre szóló utazás. A célom pedig nem más, mint hogy felhívjam a figyelmedet azokra a döntésekre, amelyek engem elindítottak ezen az úton, és megosszam veled mindazt, amit attól a sok-sok embertől tanultam, akik szintén ezt az utat járják. Mielőtt útnak indulnánk - bármilyen útról legyen is szó -, fontos, hogy meghatározzuk, hová szeretnénk eljutni. Mit jelent az, hogy valaki a méltóság kiindulópontjából közelít a dolgokhoz? Hogyan fogadhatjuk el a tökéletlenséget? Hogyan tehetünk szert mindarra, amire szükségünk van, és hogyan engedhetjük el mindazt, ami visszatart minket? A válasz mindezekre a kérdésekre

22 ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL! a bátorságban, az együttérzésben és a kapcsolódásban rejlik - ezekre az eszközökre lesz szükségünk az úton. Most talán az jár a fejedben: Nagyszerű. Akkor tehát szuperhőssé kell válnom, hogy leszámoljak a perfekcíonizmussal. Megértelek. A bátorság, az együttérzés és a kapcsolódás valóban túl magasztos és fennkölt ideáloknak tűnhetnek. Valójában azonban olyan mindennapi gyakorlatokról van szó, amelyek ha rendszeresen végezzük őket életünk legnagyobb ajándékaivá válhatnak. A jó hír pedig nem más, mint hogy épp a sebezhetőségünk kényszerít bennünket arra, hogy ezekhez a nagyszerű eszközökhöz folyamodjunk. Mivel emberek vagyunk, és így csodálatosan tökéletlenek is, mindennap használnunk kell ezeket. Ily módon pedig a bátorság, az együttérzés és a kapcsolódás ajándékká válhatnak a tökéletlenség ajándékaivá. Most pedig nézzük, mi vár rád az elkövetkező oldalakon. Az első fejezetben arról írok, hogy mit tanultam a bátorságról, az együttérzésről és a kapcsolódásról, és miért gondolom, hogy ezek azok az eszközök, amelyek révén kifejleszthetjük magunkban az egészséges önértékelést. Miután már jobban látjuk az eszközöket, amelyeket használni fogunk az úton, a következő fejezetben rátérünk a lényegre: a szeretet, a valahová tartozás és az önértékelés témájára. Pályafutásom legnehezebb kérdéseire fogom keresni a választ: Mi a szeretet? Szerethetünk-e valakit úgy, hogy közben eláruljuk? Miért teszi lehetetlenné a valahová tartozást a beilleszkedés folytonos kényszere? Szerethetünk-e jobban másokat - például a párunkat és a gyermekeinket, mint saját magunkat? Hogyan határozzuk meg az önértékelést és a méltóságot, és a legtöbbször miért csak küzdünk értük ahelyett, hogy hinnénk bennük? Minden utazás során várnak ránk akadályok; ez sem kivétel. A soron következő fejezetből kiderül majd, mely dolgok jelentették számomra a legnagyobb korlátot azzal kapcsolatban, hogy szívvel-lélekkel éljek és szeressek. Azt is megmutatom, miként

SZÍVVEL-LÉLEKKEL ÉLNI 23 fejleszthetsz ki hatékony stratégiákat ezek legyőzésére, és hogyan válhatsz rugalmassá. Ezek után rátérünk majd a szívvel-lélekkel teli élet tíz útjelzőjére. Ezek olyan mindennapi gyakorlatok, amelyek kijelölik számodra az utat, és segítenek, hogy irányban maradj. Minden útjelzőnek egy teljes fejezetet szenteltem, amelyeket történetekkel, definíciókkal, idézetekkel és ötletekkel tettem teljessé, hogy segítsenek neked tudatos és átszellemült döntést hozni azzal kapcsolatban, hogyan érdemes élni és szeretni. Meghatározó pillanatok Ez a könyv olyan emelkedett fogalmakról szól, mint amilyen a szeretet, a valahová tartozás és a hitelesség. Alapvetően fontosnak tartom, hogy definiáljuk ezeket a szavakat, amelyekkel naponta dobálózunk, de csak ritkán vesszük a fáradságot, hogy meg is magyarázzuk őket. Véleményem szerint szükség van jó és használható definíciókra. Igyekeztem hát úgy meghatározni ezeket a fogalmakat, hogy segítsek kicsomagolni" őket, és egyenként szemügyre venni a részleteiket. Ha elég mélyre ásunk, és elhagyjuk a mézesmázos felszínt, majd ezt követően eljutunk azokhoz a mindennapi tettekhez és tapasztalatokhoz, amelyek hozzáadják az élethez a szív minőségét, máris láthatjuk, miként definiálják az emberek a tetteiket, meggyőződéseiket és érzelmeiket vezérlő fogalmakat. Amikor a kutatási alanyok olyan fogalmakról beszéltek, mint például a szeretet, mindig arra törekedtem, hogy úgy definiáljam ezeket, ahogyan ők megtapasztalták. Ehhez olykor arra volt szükség, hogy új meghatározásokat alkossak (ahogyan ezt meg is tettem például a szeretet és még sok más szó esetén). Máskor előfordult, hogy a meglévő szakirodalomban fedeztem fel olyan definíciókat, amelyek jól tükrözték a résztvevők tapasztalatait. Jó példa erre a játék fogalma. Játék nélkül nem lehet szívvellélekkel élni, így aztán a kutatásaim során szükségszerűen eljutottam Dr. Stuart Brown 1 lenyűgözően érdekes munkássága-

24 ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL! hoz. Ebben a témában ahelyett, hogy új definíciót alkottam volna, inkább rá hivatkozom, mivel az ő meglátásai híven tükrözik mindazt, amire én magam is jutottam a vizsgálataim során. Tisztában vagyok vele, hogy a definíciók mindig nézeteltérések és viták forrásai, engem azonban ez mit sem zavar. Még mindig jobb, ha vitatkozunk a számunkra fontos szavak jelentésén, mint ha egyáltalán nem beszélnénk róluk. Mindemellett a tudatosság és a tudás terjesztéséhez szükségünk van egy közös nyelvre - ennek kialakítása tehát alapja a szívvel-lélekkel teli életnek. KITARTÁS! A 2008-as év kezdetén, amikor a blogom még meglehetősen új volt, írtam egy bejegyzést arról, hogy összetörtem magamban a kitartás-gombot". Tudod, miről beszélek, ugye? Ez az a gomb, amelyhez nyúlsz, ha túl fáradt vagy, hogy felkelj az éjszaka közepén, kimoss még egy adag kakis-büfis pelenkát, elérj még egy gépet, visszahívj még egy embert, vagy úgy tegyél, ahogy rendesen szoktál, még akkor is, amikor legszívesebben fellöknél valakit, és magadra húznád a takarót. A kitartás-gomb" a túlélés egy titkos szintje, amely akkor aktiválódik, ha kimerültek és túlterheltek vagyunk, túl sok a dolgunk, és túl kevés az időnk saját magunkra. Az említett blogbejegyzésben arról írtam, hogyan döntöttem el, hogy nem fogom megreparálni magamban ezt a gombot. Vagyis megígértem magamnak, hogy ha érzelmileg, fizikailag vagy szellemileg lestrapáltnak érzem magam, megpróbálok lassítani ahelyett, hogy a régi jól bevált eszközeimhez nyúlnék: a túléléshez, az erőltetett menethez és a lenyeléshez. Ez egy darabig működött is, de egyre jobban hiányzott a régi gomb. Rossz volt, hogy nincs mihez nyúlnom, amikor kimerültnek érzem magam. Szükségem volt egy eszközre, amelynek segítségével kiránthatom magam a mocsárból. Úgyhogy visszatértem a kutatásomhoz, és reméltem, hogy sikerül felfedeznem egy

SZÍVVEL-LÉLEKKEL ÉLNI 25 olyan módszert, amely jobban összeegyeztethető a szívvel-lélekkel teli élettel. Lennie kell valaminek azon túl, hogy az ember egyszerűen lenyeli a dolgokat gondoltam magamban. íme, amit találtam: Azok a férfiak és nők, akik szívvel-lélekkel élnek, valóban kitartóbbak - csak máshogy. Amikor kimerültek és túlterheltek: Tudatossá válnak a gondolataikban és a tetteikben az ima, a meditáció vagy egyszerűen a szándékaik kinyilvánítása által. Ösztönzést merítenek ahhoz, hogy új, az eddigiektől eltérő döntéseket hozzanak. Nem ülnek ölbe tett kézzel. Cselekszenek. Amióta erre rájöttem, én is e szerint az új módszer szerint élek. Mondhatom, fantasztikus. Nemrég például belevesztem az internet ködébe. Ahelyett, hogy dolgoztam volna, szépen elaltattam magam mindenféle eszetlen facebookos játékkal. Ez a foglalatosság pedig nem volt sem üdítő, sem pedig hasznos - inkább hatalmas idő- és energiapocsékolásnak nevezném. És akkor eszembe jutott, hogy ez pont jó alkalom arra, hogy kipróbáljam az új módszert: Légy tudatos, meríts ösztönzést és cselekedj! Azt mondtam magamnak: Ha szükséged van a feltöltődésre, és az internetes játékok szórakoztatnak és pihentetnek, akkor hajrá, csináld tovább. De ha nem így van, keress valamit, ami valóban kikapcsol. Valami olyasmit, amiből ösztönzést meríthetsz, ahelyett hogy ezt a lélekölő dolgot folytatnád. És végül, de nem utolsósorban kelj fel és csináld!" Azzal a lendülettel le is hajtottam a laptopom fedelét, elmondtam egy gyors imát, hogy figyelmeztessem magam, legyek gyengéd és figyelmes önmagamhoz, majd megnéztem egy filmet, amely már vagy egy hónapja ott csücsült egy borítékban az íróasztalomon. Pont erre volt szükségem. Ez már nem a kitartás régi változata volt nem a túlélésre ment ki. Nem kényszerítettem magam munkára vagy bármiféle

26 ÉLJ SZÍVVEL-LÉLEKKEL! produktív cselekvésre. Inkább imádkozva, tudatosan és szándékosan valami olyasmi elfoglaltságot kerestem, amely segített feltöltődnöm. Minden útjelzőhöz tartozik a könyvben egy Kitartás!" című rész, amely segít, hogy átgondold, hogyan hozhatsz az adott helyzetben tudatos és ösztönző döntéseket, és hogyan léphetsz a tettek mezejére. Személyes stratégiáimat osztom meg veled, ugyanakkor arra biztatlak, hogy te is alkoss saját módszereket. Tapasztalatból tudom, hogy ezek az új eszközök sokkal hatékonyabbak, mint ajó öreg túlélő technikák". Mit szeretnék adni? Ez a könyv tele van olyan nagy hatású és komoly témákkal, mint az önszeretet, az elfogadás és a hála. Természetesen nem én vagyok az első, aki ezeket a témákat feszegeti, az pedig egészen biztos, hogy vannak nálam sokkal okosabb kutatók és tehetségesebb írók. Ugyanakkor tudtommal én vagyok az első, aki arra keresi a magyarázatot, hogy miként élhetünk szívvellélekkel az imént felsoroltak segítségével, és hogyan működnek ezek az értékek külön-külön, illetve együtt. És, ami talán még fontosabb, szintén én vagyok az első, aki úgy közelítem meg ezeket a témákat, hogy előtte éveken keresztül tanulmányoztam a félelem és a szégyen fogalmát. El sem tudom mondani, hányszor akartam feladni a szégyen kutatását. Nagyon nehéz volt olyasminek szentelni a karrieremet, amitől az emberek irtóznak. így aztán számtalanszor előfordult, hogy szó szerint a magasba emeltem a két kezemet, és azt mondtam: Oké, feladom. Ez így nem megy. Annyi más érdekes téma van, amit kutathatnék. Befejeztem!" Emellett fontos, hogy a szégyent és a félelmet nem én választottam kutatásom témájául, hanem fordítva: a témák választottak engem. Ma már azt is tudom, hogy miért. Mert erre volt szükségem - mind szakmailag, mind a magánéletemben, hogy felkészülhessek erre a könyvre. Enélkül nem tudtam volna megírni, ho-

SZÍVVEL-LÉLEKKEL ÉLNI 27 gyan éljünk szívvel-lélekkel. Mert könnyű a bátorságról, a szeretetről és az együttérzésről frázisokat pufogtatni, de amíg nem vagyunk hajlandók őszintén megvizsgálni, hogy mi miatt esik nehezünkre megvalósítani ezeket az értékeket a hétköznapi életben, addig nem is változunk. Egyszerűen lehetetlen. A bátorság jól hangzik, csakhogy előbb arról kell beszélnünk, hogy a megvalósításához el kell engednünk a többi ember véleményét. A legtöbbünk számára pedig ez félelmetes. Az együttérzés szintén olyasvalami, amire mindannyian áhítozunk, de vajon azt hajlandók vagyunk-e megvizsgálni, hogy a határok kijelölése és a nemet mondás kulcsfontosságú összetevői? A valahová tartozás szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy szívvel-lélekkel éljünk, először azonban az önszeretetet, az önelfogadást kell kifejlesztenünk magunkban, és azzal kell szembenéznünk, hogy miért jelent ez olyan nagy küzdelmet számunkra. Mielőtt nekiülnék írni, mindig felteszem magamnak a kérdést: Miért érdemes megírnom ezt a könyvet? Mit szeretnék adni általa az embereknek?" Talán ironikus, de mégis úgy gondolom, hogy a legértékesebb dolgok, amelyeket hozzátehetek a szeretetről, a valahová tartozásról és az értékes életről való folytonos elmélkedésekhez, mind abból származnak, amit a szégyen kutatása során megtapasztaltam. Miután úgy vágtam bele ebbe a munkába, hogy tisztában vagyok vele, hogy a szégyen szólamai és szelleme miként tartanak meg bennünket, embereket a félelemben és a kisebbségérzésben, nem pusztán arra vagyok képes, hogy nagyszabású gondolatokat közvetítsek. Ez a nézőpont arra is lehetőséget ad, hogy valós stratégiákat osszak meg az olvasóval azzal kapcsolatban, hogyan változtathatja meg az életét. Ha tudni szeretnénk, miért félünk annyira attól, hogy megmutassuk az igazi énünket, meg kell értenünk a szégyen működését. Amíg nem lépünk fel hatékonyan a Sosem vagy elég jó!" és a Mégis mit képzelsz, ki vagy te?!" hangja ellen, addig nem léphetünk előre.