A masszázs története
A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közé tartozik. A francia massage szó, görög eredetű, s gyúrást jelent massein (dörzsölni) szóból ered. Az arab mass (nyomni), vagy a héber mases szó is lehet az eredete. Valószínűen az emberek önmagukon már ősidők óta ösztönösen alkalmazták a masszázst. A primitívtől a kulturált népekig szinte mindenütt megtalálhatjuk a használatát.
A masszázs világtörténete India I.e. 4000.-ben Indiában léteztek már fürdők, melyeknél masszázskezeléseket is alkalmaztak a jóga mellett. Indiában a masszázst egészségügyi és rituális célból is végezték. Végtagokon a műveleteket a széli részek felé végezték, mintha ki akarták volna a gonoszt nyomni a testből. Ie. 1800 táján keletkezett az ajurvédikus kezelési mód, mely gyógykezelések elmaradhatatlan részét képezi a masszázs.
Egyiptomi Birodalom Az egyiptomi Birodalomban a múmiakészítések során alaposan megismerték az emberi test felépítését, ami fejlett orvostudomány kialakulását eredményezte. A talpon keresztüli gyógyítás alkalmazásának első bizonyítéka egy egyiptomi orvos sírkamrájában talált közel 5000 éves falfestmény volt, de ezen kívül is számos lelet és adat bizonyítja, hogy a masszázs elterjedt gyógymód volt.
Ie. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak, Rómától Babilonig az uralkodók orvosai voltak (a tudásra vágyó orvosok is - pl. Galenus - Pergamonban és Alexandriában tanultak). Egyiptomban minden testrésznek külön szakorvosa volt. A masszázst sebek és betegségek gyógyítására egyaránt használták, mágikus erőt tulajdonítottak neki.
Kína Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching), mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A Yin-Yang elven és az öt elem tanon kívül pontos leírást ad anatómiai dolgokról, de légzéstechnikákkal, masszázzsal is foglalkozik. A könyv második része leírja a meridián-rendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét).
A masszázst orvospapok végezték, és a test aktív és passzív tornájával (Qi gung) kombinálták. Innen ered az akupresszúra tudománya. A masszázs tehát a hagyományos kínai orvoslás része, filozófiai alapja a taoizmus. Az akupunktúrás pontokon keresztül harmonizálja a belső szervek közötti ( Qi) egyensúlyát.
Görögország A testkultúrának, a mozgásnak és az egészségnek nagy a szerepe. Az ókori görögök ügyeltek a mozgásra, a táplálkozásra, sokat voltak friss levegőn, fürdőztek és masszázsra jártak, ivókúrát tartottak (Ókori Wellness ). A görögök a masszázst alkalmazták a sportolók edzésével kapcsolatban, de gyógyító célzattal is.)
Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa, Herodikosz-tól (ie. 482-347) tanulta a masszázs módszereit, és az Officina Medici c. munkájában ír a masszázs élettani hatásairól. Krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt. Ekkor még a mozgás, messze megelőzte fontosságban az egyéb kezeléseket!!! Ő ismerte fel először a masszázs legfőbb ellenjavallatát, mely szerint lázas beteget masszírozni nem szabad.
A Római Birodalom A Görög kultúrát a Római Birodalom magába szívta és alkalmazta. Galenus (isz. 131-201) átvette Hippokratesz tanait, és "Tripsis c. (Egészség megóvásáról) művében javallatokat és utasításokat adott a masszázs fogásait illetőleg. Pl. már reumás betegeknél is alkalmazta és bővítette az addig alkalmazott masszázsfogások repertoárját. A természet maga gyógyít, de az orvosnak kell segítenie a felismerésben és a természetes gyógyhatások adagolásában. Általánosan elterjedt a rabszolgák által végeztetett masszázs.
Oribasius Aszklepiosz (ie. 128-56) orvos a római udvarban Julianus császárnál a sportolók (gladiátorok) masszírozásával foglalkozott, és enciklopédikus munkájában összefoglalta máig is érvényes észrevételeit, javaslatait és gyakorlatát. Julius Caesart idegzsábája miatt naponta masszírozták. Celsius a legnagyobb római orvosok egyike, reumás betegek és sérült katonák kezelésére használta a masszázst. Az impérium nagy városaiban, termákban (meleg fürdő) és közfürdőkben végezték javarészt.
Középkor A Római Birodalom bukása után a természettudományok hanyatlásnak indultak. Visszaesés következett be az orvostudományban, csökkent a testkultusz is. Európában a masszázs feledésbe merült. Ebben a káoszban az egyház átvette az uralmat a tudományok felett, és az oktatás és a tanulás egyaránt kizárólagos joga lett.
Arab Itt csak a 11. században emelkedik meg az egyház túlsúlya, így a korai középkorban itt a legmagasabb színvonalú a kultúra, és ezzel együtt az orvostudományuk is a leghaladóbb volt. Avicenna (isz. 980-1037.) arab orvos tovább vitte Galenus tanait. Az "Orvosi törvények könyvé"-ben részletesen ismerteti többek között a masszázst, valamint a hidroterápiával és a diétával összekapcsolt masszázsformákat.
Magyarország A táltosok, akik a törzsközösségben élő magyarok papjai voltak, egyben gyógyítással is foglalkoztak. A kereszténység elterjedése után a papi gyógyítás vált uralkodóvá, a táltosokat üldözték. A kolostorok mellett betegápolás céljára ispotályokat rendeztek be. A gyógyító papok és apácák sokat átvettek a pogány tapasztalatokból. Mátyás király (1443-1490) udvarában ún. dögönyözők végeztek masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. A török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, és vele együtt a masszázs gyakorlata is.
Velence 14. 15. században A reneszánsz korabeli mester, Hyeronimus Mercurialis (isz. 1530-1606) Velencében írt De Arte Gymnastica c. művében leírta a testgyakorlatok, fürdők és a masszázs együttes alkalmazásának módszereit és jótékony hatásukat.
Anglia 12. sz. Francis Fuller brit orvos sürgette, hogy a masszázst orvosok végezzék, mert azzal az anatómiai ismerettel, amivel ők orvosként rendelkeznek, kifejezetten gyógyító hatású, míg ha ismeretekben szegényebbek végzik, kontármunka. A masszázst elkezdik tanítani az orvosi egyetemen. Európában az 1500-as évektől kezdték gyógyító célzattal használni a masszázst. Ambroise Pare fiziológiai és anatómiai ismeretekre alapozza a masszázst. A XVII. sz. angol W. Harvey felfedezte a vérkeringést, ami ésszerű indoklását adta a masszírozás irányának, mely egybeesik a keringés irányával. Angliában az 1800-as években megalakul az első masszírozó magánintézet, alapítója W. Beveridga, aki maga is masszírozó volt. Az intézetben dolgoztak gyúrók (rubber), akik a bőrben tapintott lerakódásokat célzott dörzsölő fogásokkal dörzsölték szét.úgy vélték, hogy ezek a legtöbb betegség okozói.
Cook (XVIII. sz.) írásai arról tudósítanak bennünket, hogy Ausztráliában és tahiti szigetén az őslakosok dörzsöléssel enyhítették a fáradtságot. Jáva szigetén pedig egy speciális masszázstechnikát fogamzásgátlásra használtak. 1779-es beszámolója szerint fájdalmas isiászából azután gyógyult meg, hogy tizenkét tahiti nő a feje búbjától a talpáig alaposan megmasszírozta.
A felvilágosodás Az első modern tudományos alapokra épülő feljegyzéseket egy svéd vívómester, Pehr Henrik Ling (1776-1839) írta, mellyel megteremtette a modern torna és masszázs alapjait. Ismertette a masszázs technikáját, fogásait, hatásait és javallatait Innen ered a svéd masszázs elnevezés. A svéd masszázsiskolának számos angol, német, orosz, francia képviselője volt. Így terjedhetett el a masszázs Európában, majd Amerikában is átvették. Ezzel közel egy időben Finnországban is kialakult egy sajátos, egyszerű, regeneráló, frissítő, gyógyító módszer a finn masszázs, amit ötvöztek az ottani szauna kultúrával.
XIX. század A Német Mosengeil és a holland J.G. Mezger (1839-1901), aki Ling tanítványa volt, összegyűjtötték az addigi tapasztalatokat, és 1867-ben egy könyvet adtak ki a masszázsról, melyben felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai is lehetnek. Hoffa, Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatai alapján leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban megírt "Masszázs kézikönyve" című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó tanulmányainkban: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés.
XX. század Head és Mackenzie az ideg reflektorikus összefüggéseket is kihasználták. 1898-ban Head felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrfelület bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezt a felismert szegmentális összefüggést 1917-ben Mackenzie továbbfejlesztette és bebizonyította, hogy a megbetegedett belső szervekhez tartozó izmokban is elváltozások keletkeznek.
1929-ben Ruhman bevezette az ujjbegyes dörzsölő, valamint a bőreltoló masszázsfogásokat. (1929-ben) Elisabeth Dicke német gyógytornász, saját tapasztalatain keresztül (érszűkület) jutott az általa megfogalmazott és gyakorolt kötőszöveti masszázshoz. H. Teirich Leube és W. Kholrausch tíz év alatt kidolgozta a teljes testre kiható kötőszöveti masszázs technikai végrehajtás módszerét.
1952-ben Glaser és Dalicho kutatásaikkal továbbfejlesztették, egyszerűsítették a Mackenzie féle szegment-masszázst Elméletét és gyakorlatát szakirodalomban foglalták össze. Vogler 1928-as évben kezdte "periostealis kezelés" néven a csonthártyakezelést alkalmazni. 1953-ban P. Vogler és H. Krauss német orvosok Lipcsében kiadták a periostealis masszázsról szóló könyvüket,
A tudomány fejlődése mellett, ez a terápia is egyre változik, megtartva alapjait. A masszázs eljárásokat két külön álló vonal fémjelzi, az Ázsiai és az Európai stílus, melynek vannak találkozási pontjai, de "dogmatikus filozófiájuk" más és más.