A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszéke, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház Baleseti Sebészeti és Kézsebészeti Osztálya A hajdanán gazdag városban már Mohács után 3 évvel, 1529-ben megalapították az egyik legrégebbi szegény-beteg gondozó házat, a debreceni Ispotályt egy Boncz László nevű tehetős polgár jóvoltából. A történet jelzésértékű, azt példázza, hogy a közösség ügye ebben a városban mindig fontos volt. Amikor 1526 után az egész országban várakat és kőfalakat kezdtek építeni, Debrecenben 1538-ban megnyitotta kapuit a Református Kollégium, hogy a tehetséges és többnyire szegény fiatalok ne kallódjanak el. (Ezért írja a városról Debrecen híres szülöttje, Gulyás Pál költő, hogy nem védte bástya, kőfal, csak a hit ) Hogy meddig maradt fenn az Ispotály, ma már nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy hol állt. Az 1586 január 8- án megtartott városi tanácsülés határozata még kimondja, hogy a malombeli hasznok és bitang marhák az ispotálymesterek kezére adatván, azok a szegények táplálására fordittassanak. Az 1893-ban átadott kórház elődjeiről és a korabeli eseményekről 1942-ben Varga Mária számolt be a Debreceni Szemle hasábjain A debreceni kórház története címmel. Fontos forrás továbbá a Lakatos Lajos szerkesztésében 1993-ban megjelent 100 éves a Debreceni Közkórház című könyv. Mindkettőből sokat merítettem. Az egyetem történetének megismerésében Varga Mária munkája mellett Bot György és Kapusz Nándor Nyolcvanéves a debreceni orvosképzés című munkája volt segítségemre.
Varga Mária írásában olvashatjuk, hogy az 1738-39-es pestisjárvány megdöbbentő pusztítást végzett: a város kétötöde, 8695 ember esett áldozatul. Az epidemia idején nem volt kórháza a településnek, a betegeket lakásukon ápolták, a fertőzött és a gyanús személyek házait különböző alakú cédulákkal jelölték meg és 42 napos zárlat alá helyezték. A járvány alatt a helytartótanács elrendelte egy kórház felállítását, de a város konok cívis magistratusa erélyesen tiltakozott ellene, mert a kórházba szállítás ténye a legnagyobbfokú lealacsonyítás gondolataként élt a köztudatban. A járvány második évében 1739. június 26-án délután olyan óriási szélvihar tombolt a Nagyerdőn, hogy több, mint ezer szilfát kidöntött. Ennek a faanyagából és néhány árdrágító kereskedőtől elkobzott deszkából mégis elkészült az első, betegek fogadására szánt épület. Hol és meddig állt fent, ma már senki sem tudja. Mint láttuk, a városban az első, kórháznak nevezhető, betegápolásra szánt intézményt az 1831. évi nagy kolerajárvány okozta kényszerhelyzet teremtette meg. Több kisebb, más-más telephelyű épületet vettek birtokba, melyek közül a járvány után egy maradt működésben, a Dohány-abádló épülete. Ez lett az első állandó jellegű Bruegel Fekete halál című 1556-ban készült képének részlete. Prado, Madrid polgári kórház 12 ágyon, a mai szemmel nézve elképzelhetetlenül szerény körülmények között, a legszükségesebb és legegyszerűbb berendezésekkel. Új kórház építésére pénz hiányában még jó ideig várni kellett, ezért a meglévőt 1842-ben új telephelyre helyezték át, a régi serfőzdébe, ahol már 40 ágyon működhetett. 1880-ban diftéria és himlőjárvány dúlt a városban, az ágyak számát 72-re emelik. A kórház zsúfolt, közegészségügyi viszonyai botrányosak, a betegek egy része szalmán fekszik a földön ágynemű nélkül. Nincs fürdőszoba, mosdó, fertőtlenítő helyiség, a halottaskamra a kórteremből nyílik. Ugyanebben az évben Nagyváradon, Kassán, Pozsonyban már Dr. Ujfalussy József pavilonrendszerű kórházak működnek. Az igazgató Dr. Ujfalussy József mindezeket leírja a hatóságoknak és új kórház építéséért folyamodik. Végre 1884. december 23-án a törvényhatósági bizottság ülésén megszületett az elhatározás, megbízták a város polgármesterét, a kórházi főorvost és a város főmérnökét egy korszerű kórház építési tervének előterjesztésével. 1891-ben végre megszületett a
Kórterem és műtő határozat az építkezésről. A kórház átadására 1893. március 28-án került sor. Az első igazgató Ujfalussy József. Rajta kívül egy nőgyógyász, egy szemész szakorvosi és egy osztályorvosi állást hirdettek meg. Azt, hogy a megnyílt új kórházban milyen sebészeti munka folyt, nem tudjuk. Az infrastruktúra a kornak megfelelő, minden akkori igényt kielégítő volt, belgyógyászati és bujakóros, sebészeti, szülészeti, szemészeti, elme- és ragályos osztályokat foglalt magában. Az 1920-as években a történelem összekötötte kórházunk sorsát a megalakuló Orvostudományi Egyetemmel. Debrecen büszke arra, hogy már a XVI. századtól van felsőoktatás Debrecenben. A Református Kollégium felsőoktatási tevékenysége előzménye és ösztönzője volt annak, hogy a XX. század elején a város szellemi kiválóságai között mind több és több szószólója támadt az ős Kollégium egyetemmé fejlesztésének. A gondolatot a Kollégium Az új kórház egyik pavilonja orvostanára, Török József vetette fel, még 1880-ban, az egyetem megalakulását azonban még évtizedekre megbénították az éles viták és versengések. Végre 1912-ben I. Ferencz József aláírta a Debreceni Tudományegyetem alapításáról szóló XXXVI. törvénycikket. A város vezetősége és lakossága múltjához méltó áldozatkészséggel sietett elősegíteni a gondolat megvalósítását. A karonkénti tekintélyes anyagi támogatáson kívül a város abban az időben még egyetlen természeti kincsének, a Nagyerdőnek hatalmas területét ajánlotta fel az egyetem elhelyezésére.
Az alig meginduló építkezések további haladását 1914 nyarán a háború kitörése megakadályozta, az orvosegyetemi klinikák átadását bizonytalan időre elhalasztották. A frontról tömegével érkeztek a sebesültek, a kórház megnyitotta kapuit ellátásukra, de ez nem volt elég, a város szélére felépítették a Ferencz Salvator barakk-kórházat, mely némileg enyhítette a kórházra zúduló sérültáradatot. Az orvosi karral még nem rendelkező Debreceni Tudományegyetemet az I. Világháború idején, 1918. október 23-án IV. Károly király nyitotta meg. A háborút követő forradalom és az azt követő gyászos román megszállás idejének elmúltával az egyetemi építkezések ismét megindultak, de nem haladtak olyan gyorsan, ahogy azt várták és azt a meginduló egyetemi munka megkövetelte. Itt volt az alkalom, hogy a város ismét példát mutasson önzetlenségből és emberségből: 1921. október hó utolsó napján Debrecen város kórháza, mint olyan, megszűnik. Az egész kórházi telepet összes felszerelésével együtt az orvosegyetem céljaira engedi át a város vezetősége. Az egyetemi építkezések közben befejeződtek és 1928-ban az egyetem visszaszolgáltatta a közkórház minden épületét a városnak. A várostól a tulajdonjogot 1930-ban az állam veszi át. A sebészet vezetője Löszl János egyetemi IV. Károly és Zita királyné az Egyetem megnyitásán tanár, alorvosa Balogh Ádám. A Hajdú-Bihar Megyei Kórházban 1958-ban alakult meg a baleseti-ortopéd sebészeti osztály 128 ágyon Dr. Pellet Sándor kitűnő szakember vezetésével. Az osztály első orvosai Dr. Kovács Lajos, Dr. Szilágyi Andor és Dr. Krizbay Kálmán voltak. Az osztály elsőrendű feladata a sérültellátás volt. A hónap 17 napján adott a város és a megye területére felvételes ügyeletet, a többi napon az egyetemi intézetek, I. és II. sz. Sebészeti Klinika, valamint az Ortopédiai Klinika osztoztak. Az akkor ismert és hazánkban elterjedt traumatológiai műtétek teljes skáláját felölelte az osztály repertoárja. Úttörő tevékenységet folytattak a kézsebészetben, jelentős számú ortopéd műtétet végeztek, s a gyermekbénulásos járvány rehabilitációra és mozgásjavító műtéteire szoruló gyermekek is itt kaptak kezelést éveken át. Az osztály munkáját négy gyógytornász segítette. Az egyetemi klinikákon is színvonalas sérültellátás folyt, az I. Sebészeti Klinikán Forgon Mihály, a II. Sebészeti Klinikán Tasnádi László, az Ortopéd Klinikán Pap Károly vezetésével.
Pellet Sándort követően az osztály élére Szabó László tanítványa, Dr. Sánta Sándor került a veszprémi kórházból. Fiatalos ambícióval végezte munkáját, működése alatt a kor szellemének megfelelően jelentősen megnőtt a stabil osteosynthesisek száma. Tudományos tevékenysége a váll sérüléseinek műtéti kezelése volt. A sérültellátással szemben támasztott fokozódó igény szükségessé tette, hogy a traumatológia hazánkban is önálló diszciplínává váljon és helyet kapjon az egyetemi oktatásban. Elsőként Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen alakítottak ki önálló traumatológiai tanszéket 1984-ben, majd a vidék első traumatológiai tanszéke a Debreceni Orvostudományi Egyetemen létesült 1987. július 1-én. A DOTE újonnan szervezett intézetének feladata lett az egységes, korszerű, folyamatos regionális sérültellátás biztosítása, a traumatológia graduális oktatása, a szakorvosképzés és a tudományos kutatómunka kialakítása. A DOTE Traumatológiai Tanszéke a Hajdú-Bihar Megyei Kenézy Gyula Kórház- Rendelőintézet Baleseti Sebészeti Osztályának bázisán, európai igényekkel mérve is korszerű épületegyüttesben, vadonatúj infrastruktúrával, modern műszerekkel Dr. Záborszky Zoltán professzor vezetésével kezdte meg működését. A kitűnő szervező a színvonalas traumatológiai ellátás kialakítása érdekében az alábbiakat tűzte ki célul: Biztosítani a folyamatos, teljes terjedelmű, elsődleges sérültellátás feltételeit, nemcsak a klasszikus traumatológia, de a mikrosebészet, neurotraumatológia és gyermektraumatológia területén is. Önálló postoperatív őrző kialakítása folyamatos intenzív szakorvosi és szaknővéri felügyelettel. A tanszék és a járóbeteg ellátás egy helyen történő kialakítása, amelyre az infrastruktúra korszerű építészeti lehetőséget is nyújtott. A traumatológiai állomáson megszervezni a kórházi ellátást igénylő sérültek felvételét, a súlyos és polytraumatizált sérültek shocktalanítását, a diagnosztikai tevékenység és a sürgős műtétek egyhelyben történő biztosítását. A korszerű műszerezettség további fejlesztése. Az egyetemi oktatás és rendszeres továbbképzés megszervezése; Regionális feladatokra is képes, jól izolálható szeptikus osztály beindítása; Az intézeti ellátást követően a gondozás mellett speciális szakrendelések kialakítása. Számítógépes dokumentáció. A sérülések egységes nemzetközi trauma kóddal történő osztályozása, amely nemcsak a tudományos munkát, a különféle sérültcsoportok értékelését teszi lehetővé, hanem kezelési útmutatót is ad.
Rendszeresek a Tanszék közös rendezvényei Záborszky Professzor tervei rendre megvalósultak. A Tanszék fokozatosan átvette a DOTE sebészeti klinikáitól előbb a járó-, majd a teljes fekvőbeteg ellátást, traumatológiai ügyeletet csak az Ortopéd Klinika adott heti 1 alkalommal. A munka három önálló 40 ágyas akut sérültellátó, egy 24 ágyas neurotraumatológiai és maxillofaciális, és egy 30 ágyas külön Nyugat-európai baleseti központok több évtizedes tapasztalatainak felhasználásával a három akut osztálynak megfelelően három munkacsoportot hozott létre háromnapos forgóban történő non-stop sérültellátásra. Tervszerű képzéssel fokozatosan növekedett a szakorvosok száma, gyarapodott a műszerpark (modern képerősítők, arthroscopos feltételek, vérvisszanyerő készülékek, betegellenőrző monitorok, protetizálás feltételei, stb.). A kiemelkedő tudományos munka díjazására, tanulmányutak, kongresszusi részvételek finanszírozására a tanszékvezető alapítványt szervezett, megalapozva a pénzügyi feltételeket. Az első öt évben a Tanszék különböző munkatársai 32 hónapot töltöttek Nyugat-Európai és tengerentúli klinikákon, hét hónapot budapesti intézetekben és 12 alkalommal vettek részt rövidebb külföldi tanulmányutakon. Szakmai érdeklődéseknek A Fiatalok Fóruma társas vacsoráján megfelelően tudományos munkacsoportok alakultak: kéz- és plasztikai sebészet, gyermektraumatológia, vállsérülések kezelése, sportsebészet, katasztrófa medicina, nagy- és kisízületi protetika. Jó munkakapcsolatokat alakítottunk ki külföldi és hazai intézetekkel. A Tanszék bekapcsolódott az Egyetem Tudományos Diákköri munkájába. Számos hallgató írt és ír napjainkban is Tudományos Diákköri Pályamunkát és tart sikeres előadást országos és helyi TDK fórumon. A kemény betegellátó munka mellett az alapító tanszékvezető különös gonddal szervezete meg az oktatás tantermi és gyakorlati formáit. A sérültellátás egyik legsebezhetőbb pontja a dokumentáció. Megteremtettük a számítógépes adatrögzítés feltételeit, a dokumentáció gépesítését. 1993. július 1-ével új vezetőt neveztek ki a Tanszék élére Dr. Bíró Vilmos professzor személyében, aki előtte a Pécsi Egyetem Traumatológiai Tanszékét vezette. Az új tanszékvezető tudományos érdeklődési területe a kézsebészet volt. E területen jelentős kutatómunka állt mögötte, melyet új munkahelyén tovább folytatott. A
tanszéken belül kézsebészeti részleg alakult, s az intézet e kutatási terület egyik központjává vált, lehetőséget kapott kézsebész szakorvosi képesítésre. Jelenleg a Tanszék 15 kézsebész szakorvossal rendelkezik. Múlt évben jelent meg Bíró Professzor tollából a Kézsérülésekről röviden című zsebkönyv. Működése alatt bővítette a traumatológiai műtétek repertoárját és támogatta az intézmény tudományos tevékenységét. E periódusra esik Ács-Hargitai: Gyermektraumatológia (2001 Medicina) című kézikönyvének megjelenése, valamint a Betegségenciklopédia (2002 Springer) traumatológiai fejezetének Bíró Professzor általi szerkesztése. 2002. július 1-től Dr. Fekete Károly professzor vezeti a Tanszéket, aki előtte az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet orvos-igazgatója és az Orvostovábbképző Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára volt. Fekete Professzor jelentős változtatásokat hozott a Tanszék életében, amelyek szervezettebbé, hatékonyabbá tették a betegellátást. Mind az osztályon, mind járóbeteg szinten szigorú minőségi kontroll rendszert vezetett be, mely a betegek teljes körére kiterjed. Létrehozta a vidék első gyermektraumatológiai részlegét. Az utóbbi három évben az intézmény a rekonstrukciós, mozgásjavító, valamint protetikai műtétek regionális centrumává vált, jelentősen bővült az akut traumatológiai ellátásban alkalmazott modern műtéti módszerek száma, amellyel a Tanszék gazdasági mutatói is pozitívvá váltak. 2003. január 1-től a Tanszék átvette az Ortopédiai Klinikától az utolsó ügyeleti napot is, ezzel az év minden napján egy helyre, a debreceni traumatológiára koncentrálódott a permanens felvételi szolgálat. Évi 7000 nagy műtétjével és 100-120 ezer ambuláns beteg forgalmával a tanszék az ország második legnagyobb baleseti intézménye. A szakorvosok száma: 34, rezidensek és szakorvosjelöltek száma örvendetesen emelkedett, jelenleg 19. A traumatológia vonzóvá vált a pályakezdő orvosok számára. A Kenézy Kórház A Gyermektraumatológiai Osztály átadása Gyermektraumatológiai tanfolyam műtőrekonstrukciója 3,5 milliárdos beruházással most készül, Maquet rendszerű konténeres műtővel a legmodernebb technológiával szolgálja elkészülte után a modern sérültellátást. Fekete Professzor átszervezte az egyetemi oktatást maga is jelentős szerepet vállalva abban s az intézményi vezetés anyagi támogatásával új, lényegesen nagyobb, a legmodernebb infrastruktúrával ellátott 60 fős konferencia termet alakított ki. Megszervezte az ország egyetemei között elsőként egy 24 munkahelyes, szakorvos-, és orvosképzést szolgáló csontsebészeti gyakorlóterem beindítását. A Tanszék 2006-ban megszervezte az első debreceni AO tanfolyamot. Az orvos- és szakorvosképzés számára a tanszék munkatársai egy
traumatológiai egyetemi tankönyv és egy újabb gyermektraumatológiai könyv megjelenésén dolgoznak. A Tanszék fennállása óta 180 tudományos közlemény és 6 könyv jelent meg. A tudományos előadások száma örvendetesen tovább emelkedik. A Tanszék által szervezett nemzetközi és országos kongresszusok száma: 11 A Tanszék munkatársai fontos szerepet játszanak a tudományos és szakmai közéletben, a tanszék vezetője a Traumatológiai Szakmai Kollégium elnöke, helyettese (Ács Géza) a Traumatológiai Szakmai Kollégium titkára, a Gyermeksebész Szakmai Kollégium tagja, a Magyar Traumatológus Társaság főtitkára. A tanszékvezető szerkesztőségi tagja a Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet és Plasztikai Sebészet című folyóiratnak, tudományos tanácsadója az European Journal of Traumatology-nak, az Endoscopia és Minimálisan Invazív Sebészet című folyóiratnak. Utóbbinak szerkesztőségi tagja a tanszékvezető helyettes is. A tanszékvezető tagja a Debreceni Egyetem OEC Általános Orvoskar Tanácsának, Tanszékvezetői Tanácsának és Klinikai Bizottságának. 2005. Karácsony Az Intézet munkatársai számos magyar és külföldi társaságban szerepelnek tagként. Dr. Fekete Károly Dr. Ács Géza