In memoriam Sükösd László

Átírás

1 In memoriam Sükösd László Türelemmel viselt súlyos betegség után október 26-án elhunyt Dr. Sükösd László, a hazai mozgásszervi sebészet egyik meghatározó alakja. Sükösd László (született: május 27.) orvosi diplomáját a Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1960-ban szerezte. Egyetemi évei során kötelezte el magát a mozgásszervi sebészet mellett, amikor szabadidejében Oberna Főorvos osztályára járt tanulni és gyakorlatot szerezni. Emellett válogatott szinten kézilabdázott. Gyakorló orvosi pályafutását Salgótarjánban általános sebészeti osztályon kezdte. Az itt eltöltött két év után hét évet töltött az Országos Traumatológiai Intézetben, ahol tudományos munkatársként dolgozott és 1987 között a Peer Gyula, majd Gonda András, később Krakovits Gábor által vezetett Ortopéd Traumatológiai osztályon folytatta mozgásszervi sebészeti pályafutását a János Kórházban. Az Uzsoki Kórház Ortopéd Traumatológiai Osztályát 1987-től 2002-ig vezette, mely időszak alatt a kórház igazgatóhelyetteseként is szerepet vállalt az intézmény sikeres működésében. Nyugdíjba vonulását követően is aktívan vett részt az általa korábban vezetett osztály napi munkájában, tudományos tevékenységében, s folytatta szakmapolitikai aktivitását is az ortopédia és a traumatológia vezető szerveiben. Pályafutása során tudományos érdeklődését kezdetben a boka, később a térdsérülések, illetőleg azok szövődményei, valamint az endoprotetika határozták meg. Döntő szerepet vállalt az artroszkópia hazai elterjedésében. A 81 tudományos dolgozat és 200 hazai, illetőleg nemzetközi kongresszusi előadás elsősorban ezeket az irányokat tükrözi. Az oktatás területén mind az egyetemi oktatásban, mind a posztgraduális képzésben jelentős szerepet vállalt és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem ezt címzetes egyetemi docensi címmel értékelte. Szakmai közéleti tevékenysége során több cikluson keresztül látott el feladatokat az Ortopéd Szakmai Kollégiumban, a Traumatológiai Szakmai Kollégiumban, illetőleg választott tagként a Magyar Ortopéd Társaság és a Magyar Traumatológus Társaság vezetőségében. A Magyar Traumatológus Társaság elnöki tisztét közmegelégedéssel látta el 1997 és 1999 között ban az Osztrák Traumatológus Társaság tiszteletbeli taggá választotta. Számos nemzetközi társaságban fejtett ki aktív tevékenységet. Az Európai Sportsebészeti Térdsebészeti és Artroszkópos Társaságnak (ESSKA) alapító tagjai közé tartozott óta volt tagja a Hip International szerkesztő bizottságának. A Magyar Traumatológus Társaság 2004-ben Lumniczer Sándor Emlékéremmel, a Magyar Ortopéd Társaság 2005-ben Dollinger Emlékéremmel ismerte el szakmai és tudományos munkásságát, 2002-ben Batthyány-Strattmann Díjban részesült. Sükösd Tanár Úr személyében nagy formátumú, széles látókörű sebészt veszítettünk el, akinek egész pályafutása tanúságtétel volt az egységes mozgásszervi sebészeti szemlélet mellett. Már sok évvel a közös szakképzés hazai bevezetése előtt minden fórumon, kongresszuson, szakmai találkozón a két szakma közeledését igyekezett előmozdítani. A szakmai társaságok vezetőségeinek és kollégiumainak ülésein sok-sok szakmai, szakmapolitikai vita során 308

2 mozdította elő a konszenzust, a közös állásfoglalást diplomatikus, de határozott véleményalkotásával, kitűnő arányérzékével. Tanítványaként, osztályvezetői pozíciójában utódaként sokat tanultam Sükösd Tanár Úrtól. Osztályunkra történő megérkezésekor többségünk már gyakorlott ortopéd és baleseti sebész volt, de számunkra is hozott új technikákat, hasznos gyakorlati tapasztalatokat. Mindannyiunkat sarkallt, hogy lássunk világot, tanuljunk más műhelyek technikáiból, trükkjeiből és hibáiból is. Folyamatosan biztatott minket a tudományos rendezvényeken való aktív részvételre, előadások készítésére, cikkek írására. Nyugdíjba vonulása után velünk maradt a napi gyógyító munkában s én különösen nagy támasznak éreztem tanácsait az ortopéd és traumatológiai társaságok vezetőségeinek, kollégiumainak ülésein. Családján, szerettein, betegein kívül nekünk is nagyon fog hiányozni az Uzsoki Kórházban, a magyar ortopédiában, baleseti sebészetben! Nyugodjék békében! Prof. Dr. Hangody László In Memoriam Kendelényi Ernő c. egyetemi docens Dr. Kendelényi Ernő 1927-ben született Budapesten. Iskolai tanulmányait a Budai Cisztercita Rend Gimnáziumában, illetve a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végezte. Orvosi diplomáját 1951-ben kapta kézhez től 1972-ig a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. számú Sebészeti Klinikáján Dr. Hedri Endre, Dr. Rubányi Pál, és Dr. Berentey György munkatársa volt. Pályája kezdetétől elkötelezte magát a baleseti sebészet mellett és kapott megbízást az újonnan létrehozott Újpesti Baleseti Sebészeti Osztály élére, amelyet 1972-től 1995-ig vezetett. A fekvőbeteg osztály és ambulancia szervezésével csaknem egy időben az Újpesti Szakorvosi Rendelőintézetben korszerű szakmai elvek alapján működő, baleseti sebészeti szakrendelést és utókezelőt alakított ki, s ezzel a központi baleseti ambulancia mellett először Újpesten működött önálló, több munkahelyes baleseti sebészeti szakrendelés és utókezelő. Az Országos Traumatológiai Intézet átmeneti, kényszerű bezárásával, és áthelyezésével egy időben, a 60 ágyas Újpesti Baleseti Osztályt 90 ágyassá bővítette. Munkája során folyamatosan részt vett Dr. Berentey György professzorral és az Országos Baleseti Sebészeti Intézettel együttműködve a fővárosi baleseti sebészeti ellátó rendszer fejlesztésében. Osztályvezető főorvosi kinevezése után alig telt el 6 8 év, már országos viszonylatban is elismert baleseti sebészeti iskolát sikerült létrehoznia. Tudatosan és tervezetten segítette, hogy munkatársai szakterületükön belül speciális képzést is kapjanak. Osztályán kiemelkedő és elismert szakmai tevékenység alakult ki számos részterületen (kézsebészet, speciális osteosynthesisek stb.) ban oktató tevékenységét a Semmelweis Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi docensi kinevezéssel honorálta. A főváros baleseti sebészeti szakfelügyelője lett és ebben a minőségében hosszú éveken keresztül részt vett az ellátás szervezésében, tagja volt a Magyar Traumatológus Társaság vezetőségének és a Traumatológiai Szakmai Kollégiumnak. 309

3 Időközben az általa vezetett osztály 127 ágyassá bővült és november 1-jétől a fővárosi regionális ügyeleti rendszer bevezetésekor amelynek elméleti és gyakorlati kialakítója volt az Észak-pesti régió vezető traumatológiai osztálya lett április 1-jén történt nyugdíjazásáig vezette az Újpesti Árpád Kórház Traumatológiai Osztályát, fővárosi szakfelügyelői, majd szaktanácsadó feladatait továbbra is lelkesen, töretlen optimizmussal folytatta. A tanítványai őszintén tisztelték és szerették, s a korábban általa létrehozott osztály ma is magán viseli 23 éves vezetői tevékenységének erényeit. Etikai magatartása mindenkor példaszerű volt. Határozott, szókimondó, őszinte, optimista egyéniség volt. Munkája során számos elismerésben részesült, nyugdíjazását követően Újpest Díszpolgárává választották november 3-án hosszantartó súlyos betegség után hunyt el. Emlékét megőrizzük. Munkatársai és barátai nevében: Dr. Zágh István In Memoriam Endrődi János Eltávozott közülünk Endrődi János, a szegedi traumatológia és kézsebészet nagy egyénisége, megalapítója, mindkét szakma kiemelkedő egyénisége. Endrődi János augusztus 14-én született Szegeden. A Szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett és a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett diplomát. Végzés után október 1-jétől a Láng Imre professzor által vezetett II. sz. Sebészeti Klinikán kezdett dolgozni. Itt tanulta meg a klinikára jellemző szövetkímélő preparáló sebészi technikát. Előbb az akkori gyakorlatnak megfelelően sebészetből, majd ráépített szakvizsgaként traumatológiából szerzett szakvizsgát. A ranglétrán fokozatosan előrejutva a traumatológiai ellátás felelős szervezőjévé és egyik fő irányítójává vált. A klinikán számos orvos a sebészet alapjait tőle tanulta meg. A fiatal sebész, traumatológus, idegsebész orvosokat nagy türelemmel, önzetlenül és fáradságot nem kímélve tanította az anatómiai ismeretek szükségességére, a sebészi feltárás során a szövetek tiszteletére és a tiszta, preparáló és szabályos feltárásokra. Az arra érdemes fiataloknak műtéteket adott, nagy szeretettel asszisztált és közben fáradhatatlanul oktatott. Ügyeleti időben a súlyos sérültek ellátásakor gyors döntéseivel, határozott tevékenységével és sebészi bravúrjaival nemcsak példát mutatott, hanem bevonva a fiatal szakorvosjelölteket, akiket aktívan tanított is. Nagyon korán felismerte a korszerű műtéti traumatológiai ellátás során az osteosynthesisek fontosságát. Az AO tanfolyamokat nemcsak maga, hanem kötelezően tanítványai is elvégezték és az AO szabályok általánossá váltak a Klinikán. Kulka professzor segítségével pedig számos AO tálca beszerzése után az osteosynthesisek gyakorlata is mindennapossá vált. Tevékenysége, szervezése, oktatása révén a traumatológiai ellátás példaértékűen egyetemi szintre emelkedett. Egyénisége következetes szigorúsága ellenére is vonzotta a fiatalokat, közvetlensége és szeretetteljes önzetlensége nagyon sok sebész, traumatológus kezdeti éveiben nagy segítséget jelentett a szakmai induláshoz. Tanítványai a szakmai tudás mellett a beteg iránti nagy 310

4 empátiát is megtanulhatták tőle! Gyakran mondta, hogy csak olyan műtétet végezzél és oly módon, amit édesanyádon, testvéreden vagy saját gyermekeden elvégeznél. A traumatológia fejlődése mellett az 1970-es években a kézsebészet és a mikrosebészet is kibontakozott. Endrődi János kezdettől fogva fontosnak tartotta és támogatta, hogy a kézsebészet Szegeden fejlődjön. A mikrosebészet a baleseti rekonstrukció fontos részévé vált. A tanfolyamokon tanultakat a klinikai gyakorlatban alkalmazta, és korán kialakította a fiatalabb tanítványok támogatásával Szegedi Kézsebészeti Központot. Részese volt a replantációknak, az első lábujj átültetésnek, mikrovascularis lebeny átültetésnek. A kézsebészeti beavatkozásokat korszerű, kézsebészeti eszközökkel és modern kézsebészeti technikával történő végzését rutinszerűvé és elfogadottá tette. Nagy elismerés volt a kézsebészeti szakma részéről, hogy 1980-ban Kézsebészeti Kerekasztal Konferenciát szervezett, ahol a kézsebészet prominens képviselői jelen voltak. A konferencia anyagát kiadványban jelentette meg ban a Ceglédi Toldy Ferenc Kórház Baleseti Sebészeti Osztály osztályvezető főorvosi állását nyerte el. Főorvosként jelentősen korszerűsítette a traumatológiai ellátást, bevezette a tomportáji törések ellátására a gamma szegezést, rutinszerű módszerként bevezette az artroszkópos ellátást és megteremtette a korszerű ortopédiai ellátást is az osztályon. A kézsebészeti ellátást hangsúlyosan fejlesztette, felvállalta az elhanyagolt kézsebészeti eseteket és ceglédi tanítványait is sikerült beoltani a kézsebészet szeretetével. Munkássága eredményeként a traumatológia és a kézsebészet is magas színvonalon működik. Endrődi János a 1982-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapta meg, a Ceglédi Városi Tanács elnöke 1984-ben a Toldy Ferenc emlékérmet adományozta részére. Endrődi János február 28-án nyugállományba vonult. A Magyar Kézsebész Társaság elévülhetetlen kézsebészeti munkásságára elismeréseként május 17-én a Pro Memoriam Chirurgiae Manus Hungaricae emlékéremmel tüntette ki. Endrődi János a magyar traumatológia és kézsebészet kiemelkedő személye július 12-én távozott közülünk. Emlékét szívünkben, a tőle tanultakat agyunkban és kezünkben megőrizzük. Prof. Dr. Simonka János Aurél tanszékvezető egyetemi tanár Prof. Dr. Med. Emanuel Trojan Ismét búcsúzunk! November 26-án 93. születésnapja előtt alig több mint egy hónappal elhunyt Prof. Dr. med. Emanuel Trojan, az egykori Lorenz Böhler-féle baleseti sebész iskola egyik képviselője, a Magyar Traumatológus Társaság tiszteletbeli tagja. Trojan Professzor Prágában született, ott érettségizett 1936-ban, s ugyancsak Prágában szerzett általános orvosi diplomát 1941-ben, a Német Egyetemen, ahol édesapja a Zoológiai Kar professzora volt. A diploma megszerzése után, még 1941-ben áttelepedett Bécsbe, majd a kötelező katonai szolgálat letöltése után ( ) asszisztens 311

5 orvosként tagja lett Lorenz Böhler professzor híres intézményének, a Webergasse-i Unfallkrankenhaus-nak, ahol 1951-ben Oberarzt lett. Számos tanulmányútra kapott lehetőséget, így járt Strassbourghban R. Fontaine-nél, Párizsban R. Ducroquet osztályán, Bécsben Erlacher professzor ortopédiai osztályán ban munkahelyet változtatott, átment a Bécs XII. kerületében újonnan felépített Unfallkrankenhaus-ba, amelynek szervezeti felépítését az akkori Primariussal, Otto Russeval közösen dolgozták ki ban Prof. Dr. Fuchsig, az Egyetem I. számú Sebészeti Klinikájának vezetője felkérte, legyen a Klinika Balesetsebészeti Osztályának vezetője. Még ebben az évben habilitált, disszertációját traumatológiai témából készítette: Sajkacsonttörések a kézen címmel ben egyetemi tanári kinevezést kapott, egyben első tanszékvezetője lett az I. számú Sebészeti Klinikán újonnan alapított Balesetsebészeti Tanszéknek, amely 1977-től szervezetileg az Egyetem I. számú Balesetsebészeti Klinikájává alakult (I. Universitätsklinik für Unfallchirurgie). Pályafutása során elsősorban a végtagtörésekkel, a nagyízületek sérüléseivel foglalkozott. Alapvető tudományos közleményeket írt a kézsérülésekről, és különleges érdeklődéssel tanulmányozta a csonttörések gyógyulásának folyamatát. Trojan Professzor Lorenz Böhlerhez hasonlóan meggyőződéssel vallotta, hogy a baleseti sebészetnek, mint önálló új szakterületnek, az egyetemi oktatásban is önálló tantárgyként kell megjelennie. Ezt a célját számtalan ellenállást leküzdve hatalmas szorgalommal, kifogyhatatlan energiával, és rendkívüli intelligenciával el is érte. Elért eredményei a baleseti sebészet nemzetközi színterein is felkeltették iránta az érdeklődést, így számos követőre talált, emberi tulajdonságai révén pedig sok baráti kapcsolatot alakított ki. Számos Osztrák és Nemzetközi Tudományos Társaság tagja volt, között az Osztrák Balesetsebész Társaság (ÖGU) elnöke, között pedig az AO International Osztrák Szekciójának az elnöke volt. Tiszteletbeli tagjai közé választotta a Francia Ortopéd Traumatológiai Társaság, a Német Balesetsebész Társaság, a Svájci Balesetsebész Társaság és a Magyar Traumatológus Társaság. Mint klinikavezető különös gondot fordított a fiatal orvosok kiképzésére, ami nem korlátozódott kizárólag a sebészi oktatásra; ugyanolyan fontosnak tartotta, ezért oktatta munkatársainak a helyes emberi, etikai viselkedés szabályait is. Nemcsak első osztályú szakember, nemcsak atyai jó barátja volt a munkatársainak, hanem igen széles körben kötött baráti kapcsolatokat, melyeket évtizedeken keresztül ápolt, tartott fenn. Különösen nagy tiszteletet érdemelt ki tudományos közleményeivel. Tudományos pontossága, korrektsége, a mindig szakmai és sohasem sértő véleményei alapján szeretett munkatársa volt a német Unfallchirurgie című szaklapnak, munkássága nagyban hozzájárult a folyóirat sikeréhez. Kitűnő kapcsolatban állt hazánk baleseti sebészeivel, az általa vezetett Klinikán számos magyar kolléga tanulhatta meg a klasszikus, majd az operatív baleseti sebészet szépségeit. Az 1980-as években az Országos Traumatológiai Intézet és Tanszéke által szervezett AO tanfolyamok előadója volt. Emlékét megőrizzük! Nyugodjék békében! Prof. Emer. Dr. Renner Antal MTA Doktor főszerkesztő 312