SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁLTOZATOK

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 115 68 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁLTOZATOK Raymond E. Brown, S.S. D.W. Johnson, S.J. Kevin G. O Connell, S.J. IRODALOM 1 Általános: Best, E. (szerk.): Text and Interpretation. Fest. M. Black; Cambridge, 1979. Bruce, F. F.: The Books and the Parchments. Old Tappan, NJ, 1984 4. Kenyon, F. G.: Our bible and the Ancient Manuscripts. New York 1959 5 ; The Story of the Bible. Átd. kiad.; London. 1964. Keyon, F. G Adams, A. W.: The Text of the Greek Bible. London 1975 3. Metzger: MMGB. Reumann, J.: The Romance of Bible Scripts and Scholars. Englewood Cliffs 1965; Bible IV: Texts and Versions, NCE 2, 414-419. 2 ÓSzövetség: Ap-Thomas, D. R: A Primer of Old Testament Criticism. Oxford 1964 2. Barthélemy, D. (szerk.): Critique textuelle de l Ancient Testament, OBO 50/1-2, Fribourg, 1982 86; Text, Hebrew, History of, IDBSup 878-884. Childs, B. S.: Introduction to the Old Testament as Scripture. Philadelphia 1979, 84-106. Deist, F. E.: EOTI, 669-721. Kahle, P. E.: The Cairo Geniza, Oxford 1959 2. Klein, R. W.: Textual Criticism of the Old Testament. Philadelphia 1947. McCarter, P. K., Jr.: Textual Criticism: Recovering the Text of the Hebrew Bible, Philadelphia 1966, 301-363. Noth, M.: The Old Testament World. Philadelphia 1966, 301-363. Roberts, B.J.: The Old Testament Text and Versions. Cardiff, 1951. Talmon, S.: The Old Testament Text, SHB 1. 159-199. Tov, E.: The Text of the Old Testament, The World of the Old Testament (szerk. van der Woude, A. S. és mások); Bible Handbook 1; Grand Rapids 1986, 156-190. Weingreen, J.: Introduction to the Critical Study of the Text of the Hebrew Bible, Oxford 1982. Wonneberger, R.: Understanding BHS: A Manual for the User of the Biblia Hebraica Stuttgartensia, Subsidia Biblica, Roma 1984. Würthwein, E.: The Text of the Old Testament. Grand Rapids 1979 4. Yeivin, I.: Introduction to the Tiberian Masorah. SBLMasS 5, Missoula 1980. 3 Újszövetség: Aland: ATNT (lényeges). Aland, K.: Die alten Übersetzungen des Neuen Testaments, die Kirchenväterzitaten, und Lektionare. ANTF 5, Berlin 1972. Duplacy, J.: Études de crtique textuelle du Nouveau Testament. J. Delobel kiadása; BETL 78, Louvain 1987; O en est la critique textuelle du Nouveau Testament. Paris, 1959; Bulletin de critique textuelle, 1983-as haláláig gyakran a RSR-ban. Elliot, J. K. (szerk.): Studies in New Testament Language and Text (Fest. G. D. Kilpatrick) NovTSup 44, Leiden 1976; A Survey of Manuscripts Used in Editions of the Greek New Testament Editions of the Greek New Testament, NovTSup 57, Leiden 1987. Finegan, J.: Encountering New Testament Mauscripts. Grand Rapids 1974. Greenlee, J. H.: Introduction to New Testament Textual Criticisism. Grand Rapids 1964. Gregory, C. R.: The Canon and Text of the New Testament, New York 1907. Martini, C. M.: Text NT, IDBSup 884-886. Metzger, B. M.: TCGNT; Chapters in the History of New Testament Textual Criticisism. NTTS 4, Leiden 1963; The Early Versions of the New Testament. Oxford, 1977; The Text of the New Testament. New York 1968 2. Souter, A.: The Text and Canon of the New Testament, Naperville 1954. Vööbus, A.: Early Versions of the New Testament. Stockholm 1954. 4 Magyar bibliafordítások: Both Ferenc, Telegdi Miklós élete és m vei, Szeged, 1899. Benyik Gy.: Ungarische Bibelübersetzungen, Szeged 1997. Bottyán J.: A magyar Biblia évszázadai, Bp. 1982. Csapodi Cs.: Jordánszky kódex, Bp. 1984. Földvári L.: Komáromi Csipkés György és Bibliája, Protestáns Szemle 3 (1891) 315-335. Godán F.: Kinizsiné Magyar Benigna imádságos könyvei, Békefi-Emlékkönyv, Bp. 1919, 196-211. Holl B.: Adalékok a Káldy Biblia történetéhez, Magyar Könyvszemle 72 (1956) 52-58. Holovics F.: Ki fordította a Káldy féle Bibliát? ITK 66 (1962) 223-231. Huber E.: Ki volt Bertalan pap, a Döbrentei kódex másolója? MKSZ 1898, 207-208. Illés J.: Adatok Pesti Mizsér Gábor életéhez, ITK, 1895. Komoróczy G.: Babylóni történelem Dániel könyvében, Jeromos füzetek 39, 5-16; 40, 3-18. Mezey L.: A Báthory-Biblia körül, MTA Bp. 1956. Nemeskürty I.: Magyar bibliafordítások Hunyadi János korától Pázmány Péter századáig, Bp. 1990. Nyíri A.: A müncheni kódex 1466-ból, Bp. 1971. Révay S.: Káldi György életrajza, Pécs 1900. Szabó A.: Károlyi 115

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 116 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:4 5 Gáspár Vizsolyi Bibliája, Bp. 1981. Szentiványi R.: A szentírástudomány tankönyve, Bp. 1946. Timár K.: Prémontrei kódexek, Kalocsa, 1924. Tócsányi Z.: Heltai Gáspár Újtestamentum-fordításáról, MKSZ 25 (1917) 201-210. Vanyó L.: Az egyházatyák Bibliája, és az ókeresztény egzegézis módszere, története Jel kiadó Bp. 2002. 5 Bevezetés (6 9) Az ÓSz héber szövege (10 61) (I) Ôsi szövegek TARTALOM (A) A kéziratok formája és kora (14 15) (B) A qumráni kéziratok (16 33) (a) Eredet, írásmód, helyesírás (16 18) (b) Szövegek sajátosságai (19 33) (i) Történeti könyvek (24 26) (ii) Nagypróféták (27 28) (iii) Kispróféták (29) (iv) Írások (30 32) (v) Deuterokanonikus könyvek (33) (C) Masszadából és más régiókból származó kéziratok (34 37) (II) A biblikus kor utáni szövegek a középkorig. (Kr.u. 135 1476) (A) A Szamaritánus Pentateuchus (38 39) (B) Órigenész második hasábja (40 41) (C) Középkori kéziratok fonetikája (42 51) (a) Kódexminták (45 48) (b) Eltérô magánhangzós rendszer kéziratok (49 51) (D) Sir kézirata a kairói genizában (52) (E) Tób és Judit középkori kéziratai (53) (III) Modernkori kiadások (A) A textus receptus (55) (B) Kritikai kiadások (56 58) (C) A szövegvariánsok összeállítása (59 61) Az ÓSz görög fordításai (62 100) (I) A Szeptuaginta (Hetvenes = LXX) fordítás Kr.u. 100 elôtt (A) Legendás eredete (63) (B) Az egységes eredet kérdése (64 65) (C) A legkorábbi LXX és késôbbi revíziói (66 77) (a) A LXX alexandriai szövege (68) (b) Legkorábbi palesztínai recenziók: ôs-lukiánoszi (69) (c) További palesztínai recenziók ôs-theodotioni (70 74) (II) Késôbbi átdolgozások és Órigenész munkája (A) Aquila (79 80) (B) Szümmakhosz (81) (C) Theodotion (82) (D) Órigenész Hexaplája (83 86) (E) Antiokhiai Lukiánosz (87) (III) LXX kéziratok és a LXX kiadásai (A) Kéziratok (88 98) (a) Papiruszok (92) (b) Nagybet s unciális kódexek (93 97 (i) Codex Vaticanus (94) (ii) Codex Sinaiticus (95) (iii) Codex Alexandrinus (96) (iv) Codex Marchalianus (97) (c) Kisbet s (minusculus) kéziratok (98) (B) Nyomtatott kiadások (99 100) (a) Történelmi jelentôség kiadások (99) (b) Modern kritikai vállalkozások (100) Más ôsi bibliafordítások (101 155) (I) Arám és szír fordítások (A) Az arám nyelv (101 102) (B) A targumok (103 115) (a) Eredetük (103 105) (B) Babilóniai targumok (106 107) (C) Palesztínai targumok (108 115) (C) Szír fordítások (116 130) (a) Eredetük (116) (b) Szír hagyományú egyházak (117 120) (c) Bibliafordítások (121 130) (i) Tatianosz Diatesszaronja (122 123) (ii) Az ôsi Szír Biblia (124) (iii) A Pesitta Biblia (125 127) (iv) Szír-hexapla ÓSz (128) (v) Harkleuszi ÚSz (129) (vi) Szír-Palesztínai Biblia (130) (II) Latin fordítások (A) Görögbôl fordított ólatin (VL) ÓSz (132 134) (B) Latin Zsoltárkönyv (135 138) (C) A Vulgata héberbôl készült ÓSz fordítása (139 140) (D) A latin ÚSz (141 143) (a) Vulgata (141) (b) Ólatin (VL) (142 143) (E) A Vulgata késôbbi története (144 147) (III) Kopt fordítások (A) A kopt nyelv (148 149) (B) Kopt ÓSz (150) (C) Kopt ÚSz (151 152) (IV) Más keleti fordítások (A) Etiópiai fordítások (153 154) (B) Nyugat-ázsiai fordítások (155) Az ÚSz görög szövege (I) A legjobb szöveg kérdése (A) Nagy unciális kódexek (157 159) (B) A textus receptus (160 161) (C) A szöveghagyományok megkülönböztetése (162 169) 116

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 117 68:5 9 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK (a) Elsô kísérletek (163 166) (b) Wescott és Hort (167 169) (II) A legkorábbi szöveg problémája (A) A hagyomány felosztásának átdolgozása (171 177) (B) Új fölfedezések (178 187) (a) Papiruszok (179 180) (b) Korai fordítások (181 183) (c) Patrisztikus idézetek (184 188) A magyar bibliafordítások (I) A könyvnyomtatás elôtti szövegek (190 197 (II) Nyomtatott Bibliák (198 220) (A) Erasmus szellemében készült nyomtatott fordítások (198 201 (B) A reformáció szellemében készült Biblia-fordítások (202 210) (C) Katolikus bibliafordítások (211 212) (D) Újkori bibliafordítások (213 220) 6 Napjainkban sokkal könnyebbé vált részleteiben megértenünk azt, hogy az ÓSz és az ÚSz BEVEZETÉS különbözô könyveit hogyan ôrizték meg és adták tovább, mint ez valaha is lehetséges volt azóta, amióta az eredeti szövegeket összeállították és azokat a ma ismert Bibliába fokozatosan beillesztették. Ez egyrészt kéziratok nem várt sorozatos felfedezésének köszönhetô (ide értve a különbözô korai görög papiruszokat különösen 1920 óta, valamint a holttengeri tekercseket 1947 óta); másrészt pedig annak, hogy nyomtatott másolatok, jó fényképezett reprodukciók és kritikai kiadások a tudományos vizsgálat számára elérhetôbbé tették a szövegforrásokat. 7 A hagyományozás történetének ismerete egyfelôl azért fontos, 1) hogy méltányolhassuk azt a gondosságot, amivel az évszázadok folyamán a hivô közösség megôrizte, másolta és néha javította a szent szövegeket, ennek eredménye ugyanis az elfogadott szövegek lényegi épsége. Másfelôl 2), hogy megismerjük, miként bövültek a kanonikus szövegek a másolás során. Harmadsorban 3) azért, hogy bepillanthassunk azokba a nehézségekbe és problémákba, amelyeket a szövegtanúk jelentenek a Biblia fordítói és magyarázói számára. S végül 4), hogy megérthessük azokat a szövegkritikai kérdéseket, amelyek szükségszer en merülnek föl az évszázadokon át másolt, és ismételten fordított írásokban. Ez az ismeret soha sem válik teljessé, a szövegtanúk elemzése ugyanis folytatódik, és új felfedezésekre is számítani lehet. Ugyanakkor ez a folyamat befejezetlen is marad, mivel nagyon sok szövegtanú nyomtalanul elveszett. 8 Az ÓSz esetében a megvizsgálandó anyag szövegtanúi legtöbb esetben eredeti héber és arám nyelv könyvekbôl, vagy a gör. Szeptuaginta, az ún. Hetvenes (LXX) fordításból származnak (többnyire annak kereszténység elôtti fordításaiból, ideértve néhány nagyobb részt görögül összeállított, vagy ezen a nyelven fönnmaradt könyvet is), de eredhet ez a szöveg más ôsi nyelvekre (zsidó-arám, szíriai, latin, kopt stb.) való fordításból is. Az utóbbiak szövegértéke fôleg abban rejlik, hogy bizonyítékul szolgálnak a mögöttük rejlô ôsi héber vagy görög szövegekhez. A zsidó-arám tolmácsolás (targum) csak az ÓSz-re vonatkozik; a többi fordítás teljes Biblia-szövegeket feltételez. Egyszer ség kedvéért az Ó- és ÚSz-nek ezeket a fordításait együtt fogjuk tárgyalni. 9 A görög úsz-i könyvek megôrzésére és hagyományozására vonatkozó ismereteink csak a XIX. sz. végén váltak valóban tudományossá, valamivel korábban, mint az ósz-i könyvek esetében. A XX. sz. azonban ezen a területen is jelentôs felfedezéseket hozott, különösen az ÚSz könyveinek papirusz másolatai segítségével. A korai fordítások ezekben az esetekben is fontos bizonyítékokat adnak a görög szövegtípus megállapításához, amelybôl ezeket a fordításokat készítették. A Biblia szövegeinek tanulmányozásában a szövegkritika tudománya tehát napjainkban gyors fejlôdésen ment keresztül. 10 Az ÓSz íróitól vagy összeállítóitól semmiféle eredeti kézirat nem maradt fönn. Minden meglévô szöveg késôbbi másolók munkája. Noha a zsidó hagyomány, különösen a késôbbi idôszakokban, nagy hangsúlyt fektetett a szóbeli és írásos anyag pontos 117

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 118 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:10 15 AZ ÓSZÖVETSÉG HÉBER SZÖVEGE átadására (Speiser, E. A.: IEJ 7 [1957] 201-206), egy adott másolat korát azonban nem tekintették jelentôs szempontnak. A további nyilvános használathoz túlságosan kopottá vált kéziratokat megkülönböztetés nélkül a genizába, a félretett szent szövegek raktárába helyeztek. A kairói genizában ( 43) véletlenül megtalált anyag nagy kincset jelentett a modern kutatók számára; persze anélkül, hogy egykor a megôrzés céljából vagy szándékából helyezték volna azokat a genizába. 11 A papi áldás (Szám 6,24-26) Kr.e. 600-as évekbôl származó ezüst amuletteken megtalált szövegének kivételével ( 35) az ÓSz egyetlen olyan könyve, vagy töredéke sem maradt fönn eredeti formájában, melyet a babiloni fogság elôtt írtak vagy állítottak volna össze (Kr.e. 587 539). A legrégibb szövegek a 4. számú qumráni barlangból származnak ( 67:81), és megközelítôleg a Kr. elôtti 250-175 év közötti idôszakot képviselik. Az ÓSz késôbbi könyveibôl, pl. Préd, Dán és Sir könyvébôl, találtak az eredeti szövegek összeállítása után kb. 100 évvel késôbbi töredékeket (pl. 4QQoh a, 4QDan c és MasSir). Nem olyan régen még lehetetlen volt biztosan utalni olyan ósz-i héber kéziratra, mely tartalmának összeállítása után ezer éven belül készült. A legrégibb kézirat, amely elkészültének dátumát is megadja, Kr.u. 895-bôl származó Kairói Próféták c. munka ( 46). 12 Most rátérünk az ósz-i szövegek korai, középés modernkori hagyományozásának tárgyalására. Minthogy gyakran beszélünk majd a héber szövegrôl, talán érdemes megjegyezni, hogy az ÓSz arám nyelven megôrzött csekély része is minden szempontból osztozik a héber könyvek történelmében, mivel annak részét képezi. A TM gyakran használt és irányadó forrás lesz. Ez a megnevezés azokra a kb. Kr.u-i elsô sz. végéig létrejött rögzített magánhangzós héber és arám szövegeket jelöli, amelyeket gondosan átadtak a középkornak. ( 36 37, 43) 13 (I) ôsi szövegek (kb. Kr.e. 250 és Kr.u. 135 között). Ebben az idôszakban nem adtak az ÓSz könyveinek külön címet, nem nevezték meg a másolókat és a másolás idôpontját sem közölték. A kéziratok kormeghatározása ezért a fölfedezésükkel kapcsolatos általános régészeti mérlegelésen kívül írástörténeti vizsgálatoktól függ. Noha ez szükségszer en hozzávetôleges módszer, az írásstílus gyors fejlôdésének korszakaiban mégis meglehetôsen pontos idôbehatárolást eredményez; a korai idôszakra pedig egészében véve viszonylagosan megbízhatónak tekinthetô (az eltérés problémás esetekben sem több 50 évnél). Az erre vonatkozó legfontosabb tanulmány Cross, M. F.: BANE, 133-202. 14 (A) A kéziratok formája és kora. A Nash Papyrus kivételével ( 35) a korai korszak minden kéziratát 1947 után találták meg. A szöveget hasábformában (kolumnában) és csak a bôr- vagy nagyon ritkán (ld. Jer 36) papiruszlapok egyik oldalára írták. A középkor elôtti idôszakból nem ismerünk olyan héber kódexeket, melynek lapjainak mindkét oldalra írtak volna. Az írófelületekre száraz iróvesszôvel vonalakat húztak (a hasáboknak vertikálisan, a soroknak horizontálisan). A bôrlapokat összevarták (a papiruszlapokat pedig ragasztották) és tekercsekké formálták. A Qumránból származó teljes Iz tekercs (1QIsa a ) kiváló példa erre: 17 jól elôkészített bôrszalagot varrtak össze 8 m hoszszúságú és 26 cm magasságú tekerccsé; a szöveg 54 hasábra van osztva, a 27. hasáb után szándékosan kettéosztották (azaz a 66 fejezetbôl álló könyv közepén, a 33. fejezet után). Átlagban minden hasáb 30 írott sorból áll. A korszak más szövegeinek a hasábjai 9-65 sorból állnak (néha még többôl is). A papiruszra írt szövegekrôl ld. Arch 36 (4, 1983) 31-37. 15 A júdeai sivatag különbözô lelôhelyein közel 200 korai korszakból származó ósz-i kéziratot találtak meg: a Qumrán környéki barlangokban, a Vádi Murabba at-ban, a Na al ever-ben és a maszadai erôdben ( 67:119 123). A három legöregebb kézirat a 4-es számú qumráni barlangból került elô. Ezeknek a korát Cross F.M. a következô sorrendben állapította meg: 4QExod f, kb. Kr.e. 250, 4QSam b, kb. Kr.e. 200 és 4QJer a kb. Kr.e. 175. Külsô adatok alapján megállapítható, hogy a legkésôbbi qumráni kéziratok Kr.u. 68 elôtt, a maszadaiak Kr.u. 73 elôtt, a Murabba at-ból és a everbôl származók pedig 135 elôtt készültek. Ritkák a Kr.e. II. sz.-nál régebbi kéziratok. Lehetséges, hogy a legtöbb qumráni kézirat ebbôl a sz.-ból származik, de a Kr.u. I. sz.- ból is sok példány van. A Kr.u. II. sz.-ból származó murabbaáti kéziratok sajátos csoportot alkotnak, és külön vizsgálatot igényelnek ( 36). 16 (B) A qumráni kéziratok. (a) EREDET, ÍRÁSMÓD, HELYESÍRÁS. A gazdag qumráni anyag, amelyhez csak a 4-es számú barlangból az ÓSz könyveinek közel 130 töredékes másolata tartozik, korban, formában, írásmódban, helyesírásban és szövegeredetben rendkívül nagy változatosságot mutat. Noha Qumránban létezett egy másolószoba, a mai napig sem bizonyítható, hogy egyetlen fönnmaradt bibliai kéziratot ott másoltak volna egy másik fönnmaradt kéziratból. Mivel a közösség szabályai lehetôvé tették a közös tu- 118

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 119 68:16 20 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK lajdont ( 67:107), a qumráni anyag valószín leg sok olyan kéziratot tartalmaz, melyet korábbi tulajdonosai vittek magukkal a közösség gy jteményébe; de az is feltehetô, hogy másolatokat ott is készítettek. Így pl. E. C. Ulrich szerint (BASOR 235 [1979] 1-25) a 4QSam c -t és a Közösség Szabályzatát (1QS), valamit annak függelékeit (1QS a, 1QS b ) és a 4QTestim-et ugyanaz a másoló készítette. A töredékek idôkora három teljes évszázad között oszlik meg, kb. Kr.e. 250-tôl Kr.u. 68-ig. A héb. Kir, Iz, Dán Tób (valamint a gör. Kiv és Lev) csak papiruszon ismert, de a legtöbb ósz-i szöveg különbözô vastagságú és minôség bôrre íródott. Vannak széles és keskeny hasábos kéziratok; a bet k soronkénti száma megközelítôleg a 15 és 70 között változik. A sorok hasábonkénti számának változatosságáról ( 14). 17 Legkésôbb a Kr.e. I. sz.-ig két különbözô írásformát használtak a héber kéziratok. A régit ma ôshébernek nevezik (ez a kánaáni ábécébôl ered és a fogság elôtti idôk óta használták). A másik a különbözô formában kifejlôdött zsidó-arám írás (ez késôbbi változatában a nyomtatott héber bibliákból a szögletes bet s ábécé -ként vált ismertté). Néhány ósz-i és egy-két nem-biblikus kéziratban mindkét ábécé elôfordul. A szögletes bet s írást általában a rendes szöveg számára, az ôs-héber írásformát pedig vagy csak a szent név YHWH, vagy más istennevek különbözô kombinációban való rögzítésére használják. Ez a gyakorlat, amely a heródesi idôknél valószín leg nem régebbi, megtalálható a legutolsó qumráni idôszakban is, és hatása megmutatkozik néhány görög ósz-i kéziraton is. (ld. P. W. Skehan: BIOSCS 13 [1980] 14-44). Mindkét ábécé a héber írás általánosan használt 22 mássalhangzós rendszerét követi. Mindkét írásmódban meglehetôsen ritka a helyesírás megjelölése, olyannyira, hogy a gyöngébb bet ket waw, hé, yod, és alef ritkán használják magánhangzók jelölésére. Helyenként mindkét írásmód tartalmazhat azonban egy bôvített helyesírást, melyben (a szíriaihoz hasonlóan) minden o vagy u magánhangzó, bármilyen gyönge is, a mássalhangzós szövegben waw-ra van megjelölve, szóvégzôdéseken pedig egy váratlan hé található a mellékneves suffixumok esetében, vagy pedig egy csatolt alef, i-vel, valamint o-val vagy u- val végzôdô szavakban. Amikor ez a bôvített helyesírás elôször fölbukkant a teljes Iz tekercsben, a szakértôk nem tudták mire vélni azt. Ma azonban a Kr.e-i utolsó századok arra irányuló igyekezetének tekintik, hogy az általánosan használt helyesírásnál teljesebb kiejtési útmutatást adjanak. Bizonyos mértékig a használók sajátos dialektusát is képviselheti ez az írásmód. 18 Sem az írásmódot, sem a helyesírást nem befolyásolta a másolt szöveg típusa. Az ôshéber írás 12 kéziratban fordul elô. Ez megtalálható Mózes könyveiben (a Lev 4. kéziratában), de Jóbnál is; néhány, valószín nem biblikus, töredék szövegét is ugyanezzel az írásmóddal írták. Két óhéber írású Kiv kézirat közül az egyik nagyon közel áll az általánosan használt szövegformához, a másik viszont a teljesebb szamaritánus recenziót ( 38 39), helyenként pedig a bôvített helyesírást követi. A gyakoribb arám írásmódban készült néhány kézirat a konzervatív helyesírást követi, mások egy bôvítettet. Ugyanabban az ósz-i könyvben is megtalálható mindkét írásmód, még akkor is, ha a szövegek máskülönben nagyon is hasonlóak egymáshoz. Részletesen kidolgozott végsô kiadásokban megfigyelhetô a kevésbé gondos másolásra való hajlam olyan kéziratok esetében, amelyek a bôvített helyesírásban készültek. Ez a megállapítás azonban egyelôre nem tekinthetô biztosnak. 19 (B) SZÖVEGEK SAJÁTOSSÁGAI. A qumráni kéziratok új fejezetet nyitottak meg a szövegtörténetben. Ezek azonban annyira töredékesek, hogy egy kézirat, amely a bibliai könyv teljes szövegének 10%-át tartalmazza, jelentôsebb szövegtanúnak számít. A középkortól ismert teljes maszoréta és szamaritánus szövegekkel, valamint a LXX-es fordítás indirekt tanúságával ellentétben a qumráni kéziratok csak szemelvényként, a szövegfeltárás eszközeiként, esetleg más szövegtanúk elôfutáraiként szerepelnek csupán, de nem lehetnek önálló alapjai egy leendô szövegkiadásnak. 20 Az a tény, hogy ezek a szemelvények még szövegformájukban is rendkívül sokfélék, nem jelenti nagyon sok korábban ismeretlen valódi szövegváltozat meglétét (leszámítva a másolási hibákat, harmonizáló próbálkozásokat, stb.). Ellenkezôleg, itt sok olyan olvasat-változat és szövegbôvítés található, melyekhez a maszoréta hagyományban készült középkori héber kéziratokban hasonmások ugyan nem találhatók, de már gyakran ismertek voltak görög vagy szamaritánus forrásokból. Vannak olyan szövegek is, melyeknek olvasata nagyon közel áll a TM-hoz. Ezen kívül elôször bizonyítható a héber kéziratokban az, ami a gy jtemény természetébôl és a Szeptuaginta indirekt tanúságából már korábban is ismert volt, az ti., hogy minden egyes ÓSz könyvnek megvan a maga sajátos áthagyományozási történelme. 21 Qumráni kéziratokból vett példákkal szemléltetjük most a szövegváltozatok egy fontos tipusának, a magyarázó bôvítésnek létrejöttét. Ebben az idôszakban az ÓSz másolói közül sokan úgy vélték, hogy saját kutatásuk egyik-másik eredményét beilleszthetik a szövegbe. A modern korban ehhez hasonló betoldás láb- vagy utaló jegyzetben jelenne meg. Így a birtokunkban lévô legôsibb kéziratban (4QExod f ) Kiv 40,17-ben ez áll: Egyiptomból való távozásuk után a második év elsô napján fölállították a hajlékot. Az egyiptomi távozásra vonatkozó utalás nincsen a TM megfelelô helyén, de a Kiv 16,1-ben és 19,1-ben van. Noha a kifejezés megta- 119

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 120 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:20 25 lálható nemcsak a legôsibb qumráni szövegtanúkban, hanem a szamaritánus és görög szövegekben is, ez bôvítés lehet, mellyel a szöveg olvasatát világosabbá és kifejezôbbé akarták tenni. Ehhez hasonló az egyik qumráni kéziratban (4QDeut n ) a Tízparancsolat szövegében a szombati nap megünneplésének magyarázata, a TM-hez viszonyítva újabb magyarázattal bôvült. Ezt a MTörv 5,15-ben egy odaillô szöveg betoldásával (Kiv 20,11) eszközölték. A MTörv szamaritánus szövegébôl is hiányzik ez a betoldás, noha a görög szöveghagyományban ugyanez a szövegrész a MTörv 5,14-be történt betoldásként jelenik meg a Codex Vaticanusban (de csak ott). Iz 34,4 egyik nehéz kifejezésébe, amit így fordítottak: S az ég seregei széthullanak (ezt a kifejezést a LXX legkorábbi fordítója kihagyta), a 1QIsa a tekercs beilleszti Mik 1,4 szavait: és a völgyek meghasadoznak, feltehetôleg azért, mert a szövegösszefüggés azonos, de esetleg azért is, mert a kifejezés héber bet i a TM szerint Iz 34,4-ben Mik 1,4 szavait választási lehetôséggé teszik. Ez a másolási mód nem ad alapot annak feltételezéséhez, hogy az ilyen szöveget kevésbé szentnek tekintették volna, a kiegészítésre vagy egy szövegrész megváltoztatására használt szavak ugyanis magának a Bibliának a szavai. Mindenesetre ez a módszer távol áll a mérvadó szövegek megváltoztathatatlan mássalhangzóihoz való merev ragaszkodástól. Ez ragaszkodás nem sokkal a Kr.u-i hetvenes éveket követôen vált csak megváltoztathatatlan szabállyá. 22 Ezeknek a régi szövegeknek a kiadása hosszú idôt vett igénybe. 1985-re (D. N. Freedman és K. A. Matthews a 11QpaleoLev-en végzett munkájának befejeztével) minden tekercs és kibet zhetô bibliai töredék kiadásra került az 1-es és a 11-es nagyobb, valamint 2.-3. és az 5.-10. kisebb barlangból. A 4. barlangban talált gazdag anyag rossz és nehezen kezelhetô állapotban volt. E. C. Ulrichra bízták annak a kötetnek az elôkészítését, melyhez a 4QpaleoExod l és a 4QpaleoExod m jelölés hosszabb tekercsek anyagát P. E. Skehan ( 1980) már vázlatosan nagyrészt földolgozta. A 4. barlangban talált több ezer töredék kiadása lassú munka volt. 23 Egy állandó rendszert is kidolgoztak a qumráni kéziratok megjelölésére. Így a 4QExod f jelöli a negyedik qumráni barlang kéziratai közül a Kiv hatodik (f) másolatát. Ha egy szöveget papiruszra (pap), és ôshéber írással írtak (paleo), vagy ha az fordítás (LXX, tg [= targum]), vagy magyarázat (p [= peser]), ezt a tényt a bibliai könyv neve elôtt jelölik (pl. 4QpaleoExod m a Kiv 4. barlangból származó ôshéber kéziratának 13. másolatát jelöli; 1QpHab a Hab magyarázata az 1. barlangból; 4QLXXNum a Szám 4. barlangban talált magyarázata). Más rövidítések a Maszadaból (Mas), Murabba at-ból (Mur), és a Na al ever-bôl (Hev) származó anyagot jelzik. 24 (i) Történeti könyvek. A Ter Qumránban talált 15 töredékes kézirata aránylag egységes szöveget tartalmaz. A LXX anyaggal ugyan azonos olvasatok is léteznek, de a Ter nagyfokú egyöntet sége világosan minden másnál korábbi szövegrôl tanúskodik. Ugyanakkor a Kiv-tól a MTörv-ig a qumráni szövegtanúk nagy eltéréseket mutatnak. Néha igen közel állnak a TM-hez; s elég gyakran mutatnak állandó vagy alkalmi hasonlóságot a görög hagyomány olvasatával, legyen az az ôsi LXX, vagy az ôs- Lukianosz szövege ( 69); más esetben a szamaritánus szöveg ( 38 39) állandó betoldásait tartalmazzák. A Kiv 15, a Lev 9, Szám 6 és a MTörv 25 kéziratban található. Jelentôs a 4QpaleoExod m a K.e. II. sz. elejérôl. Ebben mintegy 40 hasáb szövegrészei találhatók (az eredeti 57-bôl) ismétléses magyarázó betoldás formájában, amit korábban csak a szamaritánus forrásokból ismertek (Sanderson, J. E.: An Exodus Scroll rom Qumran: 4QpaleoExod m and the Samaritan Tradition. HSS 30, Atlanta 1986). A 11QpaleoLev-rôl ld. K. A. Mathews: CBQ 48 [1986] 171-207. A jó állapotban megmaradt 4QNumb szövege több betoldásában megegyezik a szamaritánus szöveggel, de gyakran mutat megegyezést a LXX legkorábbi szövegváltozataival is a TM-szal szemben, még ott is, ahol a szamaritánus és a TM megegyeznek. A MTörv szövegei között van egy töredék (4QDeut q ), amely csak Mózes énekének végét (32,37-43) tartalmazza (vers- vagy fél-soros elrendezésben). Ez a LXX olvasatáról tanúskodik, amit más korábbról ismert héber forrásban nem lehet megtalálni. A szövegre vonatkozó vitákból azonban kit nt, hogy az ének kezdetérôl és középsô szakaszairól is bizonyíthatók hasonló olvasatok (P. W. Skehan: BASOR 136 [1954] 12-15.). 25 Általában ezeknek a könyveknek palesztínai szövege bôvített és magyarázó tipusnak tekinthetô, amely eltér az áthagyományozott TM-tól. Bizonyos hasonlóságot mutat a LXX-t átdolgozó ôs- Lukianoszi -val is ( 69). Az 5Q1-ben a sajátosságok érdekes kombinációja található. Ezt a MTörv kéziratot J. T. Milik a Kr.e. II. sz. elejére datálta. A fönnmaradt eredeti szövegek a TM-hez állnak közel. De kb. egy évszázaddal késôbb négy helyen kijavították egy héber szöveg alapján, amely a LXXra mutat kapcsolatokat! 26 Józs, Bír, Kir qumráni kézirataiból kevés van (mindössze kettô vagy három). A fönnmaradt szövegek alapján minden esetben egyértelm kapcsolat mutatható ki a LXX-ra. A fönnmaradt négy Sám kézirat kivételt képez a 4QSam a -ban megôrzött szöveg mennyisége (Kr.e. I. sz. vége) és a legkorábbi szövegtanú idôkora miatt is (4QSam b, Kr.e. III. sz.). A Pent-hoz hasonlóan ( 24) legalább három szöveg tipus mutatható ki a Sám-Kir könyveiben. Az elsô az a héber szöveg, amely az eredeti LXX fordítás alapja volt ( 68); a második a 4QSam kézirat teljesebb héber írása, amely a LXX ôs- Lukianosz revíziójában is fölismerhetô ( 69); a 120

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 121 68:25 31 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK harmadik pedig az a héber szöveg, amelyet a jelenlegi TM képvisel. Ennek egy korai formája volt mérvadó a LXX Kr.u. I. sz.-i Kaige vagy ôs- Theodotion revíziójához ( 70 74). A Sám Qumránban talált szövegtanúja és a görög kis próféták Na al ever-ben (8HevXII gör, 67) talált tekercse adták meg a kulcsot a szöveghagyományozás azon komplex problémáinak elfogadhatóbb magyarázatához, melyeket hosszú ideje a 1 2Sám-ben véltek legnehezebbeknek. 27 (ii) Nagypróféták. Iz-t Qumránban két jelentôs szövegtanú képviseli: 1QIsa a, ez egy teljes tekercs a Kr.e. I. sz. elejérôl; és 1QIs b ugyanannak a századnak késôbbi szakaszából, ez egy töredékesebb szöveg. A teljes tekercs, amelynek formáját és furcsa helyesírását már leírtuk ( 14, 17), sok szempontból eltér a TM-tól. Korábban ez annak a túlzott reménynek adott alapot, hogy a szöveg elérhetôvé teszi a könyv áthagyományozásának korai és mindeddig megközelíthetetlen stádiumát. Noha érdekes és tanulságos a kézirat, szöveg szempontjából mégsem felelt meg ennek a várakozásnak. A TM-hoz másodlagosnak bizonyul a legtöbb olyan helyen, ahol a szövegek eltérnek; és Iz LXX héber ôsszövegével sem mutat igazi hasonlóságot. Eltérései miatt az Iz 18 qumráni kézirata közül ez egyedülálló. Más módon összekapcsolva az eltérések ugyanis azt bizonyítják, hogy ennek a könyvnek a szöveghagyományát már a Kr.e. II. sz.-ban olyan mértékben egységesíették, amit csak a Ter esetében lehet találni. Eleinte hasonlóan túlértékelték a 1QIsa b -t is de más okok miatt. Általában azt állították róla, hogy közel áll a TM-hez. A helyesírásában ugyan megbízható, de a szorosan egységesített Iz szöveg átadásában sokkal kevésbé h séges, mint a könyv bármelyik jó középkori héber kézirata. Azok a sajátosságai ugyanis, melyek miatt az 1QIs b -t túlértékelték, az 1QIs a -al történt összehasonlításnál szigorúbb kritériumok alapján nem bizonyultak volna elfogadhatónak. 28 Jer-ból Qumrán négy kéziratot adott. Ezek közül a 4QJer b megtalálása jelentôs esemény volt, mivel ez egy olyan rövidebb kiadás, amit azelôtt csak a LXX-bôl ismertek. Összevetve ezt a qumráni Kiv MTörv és Sám ( 24 26) meghatározható szövegváltozataival, a Jer-ra vonatkozó különbözô szövegtanú azt a hipotézist támasztja alá, mely szerint a TM-ban található teljesebb Jer szöveg nem más, mint egy korábbi rövid kiadás föltehetôen palesztínai átdolgozása (ld. J. G. Janzen: Studies in the Text of Jeremiah, HSM 6, Cambridge 1973.). Ez az átdolgozást a harmonizálás és bôvítések beszúrása jellemzi, ami a már említett könyvek ( 21) szövegtanúiban, és különösen a Sam.Pent.-ban ( 39) megfigyelhetô. Semmi jelentôs eredménnyel nem járt eddig a hat qumráni Ez kézirat tanulmányoza. Ha egyáltalán joggal feltételezzük bôvítését, akkor lehetséges, hogy az egész héber nyelv Ez hagyomány a qumránit is ideértve nem más, mint a próféta kibôvített és átdolgozott kiadása. 29 (iii) Kispróféták. A Kispóféták mindegyike (Hab 3-at is idértve) nyolc kéziratban megtalálható. Ha ugyanbban a kéziratban vannak a 12 próféta különbözô könyvei, a qumráni szövegtanú nem a LXX, hanem a TM könyveinek sorrendje mellett tanúskodik. Az elsô barlangból származó Hab magyarázat (1QpHab, 67:89 90) a lemmaták, vagyis egy folyamatos szövegbôl vett idézetek nem mindig ugyanazt az olvasatot tartalmazzák, amit az utánuk következô viták feltételeznek; ehhez hasonló eltérô szövegtanúság meglehetôsen gyakori sok különbözô nyelv késôbbrôl származó anyagban is. 30 (iv) Írások. A csak töredékesen fönnmaradt négy Jób kézirat (egyikük ôshéber írásban) és a két Péld tekercs a TM-hoz hasonló szöveget hoznak. A 11. barlangból származó Jób targum ( 104) a TMben található mértékadó fejezetelrendezésrôl tanúskodik annak ellenére, hogy a 23-27 fejezetekben problémák vannak ( 30:83 96). Csak az utolsó 42. fejezetben utal az arám nyelvezet alapul szolgáló rövidebb héber szövegvariánst. 31 Qumránban mintegy 30 Zsolt kézirat található, de ezek közül sokban csak nagyon korlátozott mennyiség szöveg maradt fönn. Ezek közül a Kr.u. I. századból származó 11PQPs a a legterjedelmesebb, amit J. A. Sanders adott ki (DJD 4). Ennek fönnmaradt szövegeiben részletek találhatók 39 kanonikus zsoltárból (93, 101 105, 109, 118, 118 119, 121 150) és más anyagból is. Ezek között van a LXX 150. Zsolt (eredetileg két eltérô megfogalmazásban, amelyek közül az egyik szír 1. zsoltárként maradt fönn); Sír 51,13-30; 1Sám 23,7; két korábban szír 1-3. zsoltárként, ma pedig 145-155. zsoltárként ismert himnusz; három zsoltárhoz hasonló késôbbi szöveg ( Könyörgés a Megszabadulásért, Szónoklat Sionhoz és Himnusz a Teremtôhöz ), valamint egy prózai részlet, mely Dávidnak 4.050 költôi munkát tulajdonít. Noha vannak halvány jelei annak, hogy ezeknek az anyagoknak az összeállítói ismerték a Zsolt kanonikus sorrendjét, mégis a 11QPs a sorrendje jelentôsen eltér attól. Az ugyanitt található zsoltárhoz hasonló Szónoklat Sionhoz, szintén J. Starcky azonosítása alapján, a 4QPs f -ben három nem-bibliai eredet szöveg egyikének tekinthetô (legalább három kanonikus zsoltárral együtt). A többit tekintve, noha a zsoltárokat gyakran szabálytalan sorrendben másolták és sok (többnyire gyenge minôség ) szövegváltozatot tartalmaznak, azt kell mondani, hogy a Zsolt szövegtörténelmét aligha gazdagítják jelentôs mértékben. 32 Dán nyolc kézirata ismert (ld. BASOR 268 [187] 17-37). Átmenet a héberbôl arámba és viszsza éppúgy elôfordul ezekben, mint a TM-ban. A TMban nem található LXX-es Dán szövegek nincsenek meg a qumráni anyagban sem. A héber kánon öt Megilloth könyvébôl ( 66:22) kettôre van bizo- 121

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 122 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:31 36 nyíték (két kéziratban a Préd, és négy-négyben Rút, Én, és Siralm); egyedül Esz hiányzik. Lehetséges, hogy a qumráni szektások azért hagyták ki elvbôl Eszt-t, mert az a vallásos naptárról alkotott felfogásuknak ellent mondott, és a Makkabeus/Haszmoneus ellenségeik ezt nagyra becsülték ( 67:99). Ezdr és Krón egy-egy kéziratban található (azokban is csak korlátozott szövegterjedelemben). 33 (v) Deuterokanonikus könyvek. Ezek közül Bárra nincsen bizonyíték ( 66:9 10), noha Jer Lev egy rövid görög töredékét (a Vulg.-ban Bár 6) megtalálták a 7. barlangban. Bölcs Judit és 1 2Mak nem található. Ezeket nehezen lehetett volna összeegyeztetni a qumráni közösség érdeklôdési irányával. Tób erdeti arám szövegének négy kézirata ismeretes, a hébernek csak egy. Ezek alapján a könyv Vetus Latinában található hosszabb formája és a görög Codex Sinaiticus szövege tekinthetôk elsôdlegesnek. A Sír néhány töredéke a 2Q18-ban sztikhometrikus verssorokban van írva, Sír 51,13-30 töredékei pedig úgy t nik hasábokban, 21-22 a 11QPs a -ban (ld. J. A. Sanders: McCQ 21 [1968] 284-298). Több 4. barlangból származó kéziratot késôbb említünk meg ( 66). 34 (C) Maszadából és más régiókból származó kéziratok. A qumráni anyag hasonló a Maszadában 1963 64-ben felfedezett kéziratokhoz ( 67:123). Legjelentôsebb a Sír töredékes tekercse (Yadin, Y.: The Ben Sira Scroll from Massada, Jerusalem 1965.), amelyben hét hasáb szövegének részletei találhatók a Sír 39,27-tôl 44,17-ig, soronként két fél verssorban. Írástörténetileg a Kr.e. I. sz. elejére helyezik. Ez már sok olyan szöveg-recenziós különbségeket tartalmaz, melyek megtalálhatók a középkori héber Sír kéziratokban és azok fordításaiban is ( 32:5). A 150-es zsoltár maszadai másolata elrendezésében olyan kéziratként maradt ránk, mint a kanonikus Zsolt 150; hasonlóan fellelték a Ter, Lev, MTörv, Ez és Zsolt 81 85 töredékeit is. 35 Az Egyiptomból származó Nash Pairusz (Kr.e. 150 k.) nem biblikus kézirat. A Tízparancsolat és MTörv 6,11 köv. található meg benne. S. A: Cook publikálta 1903-ban, de korát helyesen csak jóval késôbb W. E. Albright állapította meg, amikor azt a Makkabeusi korszakkal azonosította (JBL 56, 1937. 145-37). Figyelemre méltók az ôsi miniat r tekercsek is, melyeket vagy magukon hordtak (imaszíjjak), vagy a házak ajtófélfáihoz erôsítették (mezuzák). Ezek részleteket tartalmaznak a Pentból (alkalmanként eltérnek a TM-tól vagy a késôbbi zsidó szabályokat követô szövegtôl). Jóval régebbrôl származik (Kr.e. VII-VI. sz.-i írás) az a két kicsiny föltekert ezüst szalag, amit Jeruzsálemben 1979-ben fedeztek föl egy temetôi kriptában (25-ös számú barlang) a Hinnom völgy Ny-i lejtôjén. Feltehetôen eredetileg amulettként viselték. G. Barkay állapította meg, hogy a Szám 6,24-26-ban található papi áldás szövegváltozatait tartalmazzák. Az egyiken talált szöveg majdnem azonos a TM-szal, míg a másik feltehetôen az áldás második és harmadik mondatát tartalmazza. (ld. BARev 9 [2, 1983] 14-19; Qad 17 [1984] 94-108; BK 42 [1987] 30-36). 36 Az ôsi kéziratok utolsó, említésre méltó csoportjába öt Vádi Murabba at-i kézirat tartozik, melyeket már publikálták. A Na al everben talált hat-hét további kézirat azonban még nincsen kiadva ( 67:119, 121). A Kispróféták Naal Heverben talált görög kéziratait a LXX-nál tárgyaljuk ( 67:70). Az ugyaninnen származó Kr.u. I. sz.-i héber Zsolt kéziratban ugyan található néhány TM változat, de többi ugyanitt talált héber kézirat (a Ter egy példánya, a Szám két vagy három szövege, és a MTörv egy példánya) a Murabba at-ban talált kéziratok szövegéhez és írásmódjához hasonló. P. Benoit és J. T. Milik publikálta ezeket (DJD 2), a Ter-Kiv-Szám-kal (Mur1), MTörv (Mur2), Iz (Mur3), egy imaszíjjal a Kiv és MTörv részeivel (Mur4), valamint a Kisprófétákkal (Mur88) együtt. Az utóbbi terjedelme messze megelôzi a többi kéziratot, a 12 kispróféta közül 10-nek a szövegébôl ad tanúságot. Teljesen összhangban van ez a TM szöveghagyományával és csak három jelentést hordozó variáns található benne. A többi kézirat is megerôsíti, hogy a héber szöveg megszilárdulása, amit hagyományosan a jabneh-i / jamniani zsidó iskolával azonosítanak ( 66:35), a Kr.u. I. sz. végén már döntô hatással volt ezekre, valamint a második zsidó felkelés menekültjei által Kr.u. 132 135-ben hátrahagyott kéziratokra is. 37 A Kr.u. II. sz.-ra tehát a mássalhangzós héber szöveg a mai napig áthagyományozott formájában szilárdult meg. Ezt megelôzôen azonban a qumráni szövegtanúk (Sír esetében Maszada) relativ eltéréseket mutatnak, melynek mértéke változott egyik ósz-i könyvtôl a másikig. Valójában a görög és szamaritánus szövegtanúk, az ÚSz, valamint Philón és Josephus Flavius közvetett tanúságával együtt mindig ennek a helyzetnek a feltételezését tették szükségessé. (QL irodalomhoz 67:78, különösen Cross és Milik munkássága. F. M. Jr.: The History of the biblical Text in Light of Discoveries in the Judean Desert, HTR 57 [1964] 281-299; (szerk. S. Talmonnal együtt): Qumran and the History of the Biblical Text, Cambridge, MA. 1957. Eissfeldt: EOTI, 669-695, 778-783. Goshen- Gottsein, M. H.: Text and Language in Bible and Qumran, Jerusalem 1960. Greenberg, M.: The Stabilization of the Biblical Text of the Hebrew Bible, JAOS 76 [1956] 157-167. Orlinsky, H. M.: The Textual Criticism of the Old Testament, in BANE, 113-132. Pisano, S.: Additions or Omissions in the Books of Samuel: the Significant Pluses and Minuses in the Massoretic, LXX and Qumran Texts, OBO 57, Fribourg 122

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 123 68:36 39 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 1984. Sanders, J. A.: Palestinian Manuscripts 1947 67, JBL 86 [1967] 431-440. Skehan, P. W.: The Scrolls and the Old Testament Text, McCQ 21 [1968] 273-283. Textus; Annual for the Hebrew University Bible Project 1-, 1960-. Tov. E. (szerk.): The Hebrew and Greek Texts of Samuel, Proceedings IOSCS, Jerusalem 1980. 38 (II) A biblikus kor utáni szövegek a középkorig (Kr.u. 135 1476). (A) A Szamaritánus Pentateuchusz. Amikor 1616-ban Pietro della Valle fölfedezett egy kéziratot, az európai tudósok figyelmét arra az egyedülálló tényre hívta föl, hogy a középkorig fönnmaradt egy olyan héber szövegváltozat, mely nem hordja magán a Kr.u. I. sz. zsidó bölcseinek egységesítô törekvéseit. Ennek a változatnak a példányai ma már megtalálhatók az európai könyvtárakban XII. és XX. sz. között készült másolatokban. A legôsibb ismert példányt, amit Abisha tekercsként ismernek, különbözô korból származó részletekbôl rekonstruálták, és a szamaritánus közösség ôrzi Nablusban ( 73:101). Korai része a Kr.u. XI. sz.-ból származik. A szamaritánusok azt tartják, hogy ezt a szöveget 13 évvel Kánaán Józsue által történt meghódítása után készítették. Azok a nyugati kutatók, akik a szamaritánus szakadást a Kr.e. V. sz.-ra, Nehemiás idejére teszik, ezt a szövegrecenziót is általában az V. sz.-ra helyezik. Az írásforma, a szöveg sajátossága és a szamartitánusok történelme azonban mind arra utalnak, hogy ez egy fejlett palesztínai szöveg, mely semmiképpen sem szektás eredet. A szamaritánusok között kezdte önnálló történelmét a Kr.e. II. sz. végén, Jóhannész Hürkánosz idejénél nem korábban. A qumráni 4QpaleoExod m, amely nem szektás erdet, megközelítôleg ugyanebbôl a korból származik. Ez azt bizonyítja, hogy a szamaritánus szöveghagyomány egyszer en magáévá tette az egyik használatban lévô javított (zsidó) szövegformát, és azt, mint a keresztény kor elôtti javított alapszöveget, meglepô h séggel megôrizte. ( 24) 39 A szamaritánus szöveg harmonizáló és bôvítô jellegét már említettük. A Kiv elbeszélését úgy bôvíti ki, hogy minden egyes alkalommal, amikor az Úr Mózesnek a fáraó számára üzenetet ad, Mózes az üzenetet az elbeszélés folytatása elôtt szóról szóra megismétli. Hasonlóan, a MTörv olyan részeit, melyek a Kiv-ban megtalálható témákat bôvítenek, egyszer en átültetik a Kiv szövegébe. Szám hasonló harmonizáción esik át a MTörv-vel együtt. Ezeknek az ismert bibliai szöveg keretei között végrehajtott rendszeres bôvítéseknek nincsen különösebb jelentôsége. Fontosságuk inkább abban rejlik, hogy ezek a recenziók, a LXX-val összhangban, olyan szavaknak vagy kifejezéseknek az olvasatát ôrizik meg, melyek eltérnek a TM-tól. Ahol ezek a változatok a TM olvasatot nem csak leegyszer sítik, vagy világosabbá teszik, esetenként külön meg kell vizsgálni. A szamaritánus hagyományt 123 az arám targumok ( 112) és a görög Szamareitikon is alátámasztják. Az utóbbi ismert töredékei és annak szír hathasábos fordítása ugyanazt a kibôvített szöveget hozza. Ezt a bôvített recenziót alkalmanként az ÚSz is idézi, például Csel 7. A zsidó maszoréták munkáját megelôzô hagyományos héber kiejtés kiderítésén dolgozó nem egy szakember a szamaritánusok között föllelhetô hagyományos héber kiejtést használta föl eltérô mérték pontossággal és sikerrel ( 43). Baillet, M.: La récitacion de la loi chez les Samaritains, RB 69 [1962] 570-578. Bowman, J.: The Samaritan Problem: Studies in the Relationships of Samaritanism, Judaism, and Early Christianity. PTMS 4, Pittsburgh 1975. Coggins, R. J.: Samaritans and Jews: The Origins of Samaritanism Reconsidered, Atlanta 1975. Giron Blanc, L. F. (szerk.): Pentateuco hebreosamaritano, Genesis, Marid 1976. Pérez Castro, F.: Sefer Abiša, Madrid 1959, ld. E. Robertson: VT 12 [1962] 228-235. Pummer, R.: The Present State of Samaritan Studies, JSS 21 [1976] 39-61; 22 [1977] 24-47. Purvis, J. D.: The Samaritan Pentateuch and the Origin of hte Samaritan Sect, HSM 2, Cambridge, MA. 1968; Samaritan Pentateuch, IDBSup, 772-775; Samaritans, IDBSup, 776-77. Sadaqa, A. Sadaqa, R. (szerk.): Jewish and Samaritan Versions of the Pentateuch, Jerusalem 1965. Von Gall, A.: Der hebräische Pentateuch der Samaritaner, 5 kötet, Giessen 1914 18; rev. Berlin 1966. 40 (B) Órigenész Második Hasábja. Órigenész Hexapláját, az ÓSz szövegének tanulmányozására szolgáló görög források gy jteményét (rendszerint hat hasábban) késôbb tárgyaljuk részletesebben ( 83). Most csak a Hexapla második hasábjára fordítunk figyelmet, amely a Kr.e. II. sz.-ban egységesített mássalhangzós héber szöveg görög-bet s átírását (nem fordítását) tartalmazza. Mivel a görög ábécé nem nagyon alkalmas a héber mássalhangzók átírására, az eredmény csekély érték. Ennek ellenére a kutatók számára bepillantást enged az Órigenész idejében használatos héber fonetikába. A következô részben látni fogjuk, hogy a késôbbi századok zsidó maszorétái milyen módszereket fejlesztettek ki a kiejtés megjelölésére. Anyanyelvük nem héber, hanem az arámnak egy kialakult változata volt, mely befolyásolta héber kiejtésüket is. Órigenész második hasábja és a korábbról származó, de késôbb fölfedezett ( 17) források héber magánhangzó-sémákról és szótag-struktúrákról tanúskodnak, melyek fontosak a nyelv történetének és az ósz-i költészeti ritmusok megértéséhez. 41 Órigenész második hasábjában fönnmaradt szövegtanú többnyire a zsoltárokról tanúskodik. Leginkább abból az eredeti írásból ismert, melyet egy újra fölhasznált kéziraton (palimpszeszt) készítettek. Ezt G. Mercati bíboros fedezte föl a milánói Ambrosiana Könyvtárban 1896-ban és Psalterii

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 124 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:39 44 hexaplari reliquiae I címmel publikálta is (Vatican City 1958). Azt állította, hogy ennek az anyagnak a helyesírása Órigenész gy jteményének korából származik (kb. Kr.u. 245). Indokolt az a feltevés (T. W. Mason, akit P. E. Kahle is követett), hogy Órigienész átírt szövege azt a korábbi gyakorlatot követte, melynek segítségével a diaszpórában görögül beszélô zsidókat hasonló szövegek átírásával megtanították a normális héber tekercsek helyes zsinagógiai felolvasására. 42 (C) A középkori kéziratok fonetikája. Ehhez az idôszakhoz tartozik minden olyan héber ÓSz kézirat, melyet a könyvnyomtatás elterjedése elôtt könyvtárak, múzeumok vagy zsidó hitközségek ôriztek meg. Liturgikus célra készült, bôrtekercsre írt szövegeket használtak a középkortól a modern korig is, de kódexek vagy a lap mindkét oldalára írt könyvek ( 89 90) csak magáncélokat szolgáltak. A szöveget ezekre laponként két-három hasábban vagy teljes lapszélességben írták. Már ebben a korban az írásmód, szóhasználat, paragrafusok és a kézirat formátuma olyan szigorúan szabályozva volt, hogy paleográfiai (írástörténeti) kritériumokat nehezen lehet rájuk alkalmazni. 43 A semita nyelvek mássalhangzós írásmódjához, így a héberhez is, rendszeresen hozzáadott magánhangzós jelek használata a VI-VII. sz.-ból származó szíriai kezdeményezés eredményének tekinthetô. Ezt az írásmódot, melyet elôször a szír Bibliában és a muzulmán Koránban használtak, a zsidó hagyományozók csoportja utánozta Babilonban és Palesztínában. A számos maszoréta rendszer kialakulását (a héb. massüret hagyományt jelent) ma fôleg a XIX. sz. végén kairói fölfedezés alapján lehet nyomon követni. Kairó legrégibb negyedében található egy épület, amely Kr.u. 969-ig Szt. Mihályról elnevezett melkita templom volt. Ezt az épületet a (szektás) karaita zsidó közösség zsinagógának vásárolta meg. Az épületen belül elfalaztak egy szobát olyan szent kéziratok genizájának (raktárának), melyek már kikoptak a használatból; a zsidó gyakorlat ugyanis tiltotta ezek megsemmisítését. 1890 és 1898 között az évszázadok alatt ebben a szobában fölhalmozódott kéziratok napvilágra kerültek, és fôleg S. Schechter igyekezetének eredményeként, aki akkor Angliában, késôbb pedig Amerikában élt, eljutottak Nyugatra (ld. BARev 8 [5, 1982] 38-53). Sír eredeti héber szövegét évszázadokon keresztül elveszettnek tartották. Jelentôs részének fölfedezése ebben a kairói anyagban ( 52) nagy szenzációt keltett. Ez a geniza a protokanonikus ósz-i könyvekrôl és a targumokról is tanúságot tesz. 44 Az ebbôl a genizából származó több ezer szétszórt kézirat lapjai alapján (melyeket most Cambridge-ben, Oxfordban, Párizsban, New Yorkban és másutt ôriznek) Kahle fölvázolta a héber szöveg zsinagógai fölolvasása alkalmával hagyományosan használt kiejtés fokozatosan kifinomuló rendszerének babiloni és palesztínai fejlôdését. Ezek a kéziratok elég fontos tanúi a mássalhangzós írásnak is, de nem annyira fontosak, mint a régebbi, elôzôleg már tárgyalt kéziratok ( 15 37). Az általuk képviselt különbözô kiejtési rendszerek a héber nyelv áthagyományozásának fontos tanúi, és ezek bepillantást engednek a szöveg értelmezésének módjába is annak megfogalmazása és olvasata alapján. Ennek ellenére a ma általánosan használt egyetlen rendszert a ben Asher család fejlesztette ki a galileai Tiberiásban a IX. és a korai X. sz.-ban. A többire elsôsorban csak azért utalnak, hogy kiegészítsék a tiberiási rendszert, vagy azokkal öszszefüggésbe helyezzék azt. 45 (a) KÓDEXMINTÁK. Néha korona kódexnek is nevezik (héb. keter) ezeket a kéziratokat. Ezek adják a mintát a ben Asher család által kidolgozott szöveg- és kiejtésjelölési rendszer tanulmányozásához, és ma is ezeken alapulnak a nyomtatott héber Biblia kritikai kiadásai. 46 A Kairói Próféták (C) kódexét Kr.u. 895-ben Moses ben Asher másolta és látta el magánhangzós pontozással. A kéziratot befejezô másoló megjegyzése alapján ezt tekintik a legrégebbi fönnmaradt keletkezési idejében meghatározott héb. ósz-i kéziratnak. A héber kánonból a C tartalmazza a korai (Józs, Bír, Sám, Kir) és a késôbbi (Iz, Jer, Ezek, és a 12 kispróféta) prófétákat. Eredetileg ez a jeruzsálemi karaita zsidó közösség tulajdonában volt, de az elsô keresztes háborúban lefoglalták, és Baldvin király végül a kairói karaitáknak adta. Írásrendszere nem a következô nemzedékhez tartozó Aaron ben Asher által használt maszoréta rendszer teljesen kifejlôdött formáját mutatja. Úgy t nik, hogy a C közelebb van a rivális neftali-i hagyományhoz, mint a késôbbi ben Asher szövegekhez, noha a különbségek nem jelentôsek. A C -t a BHK és a BHS (héber Biblia Kittel és Eiliger féle kiadása) is használta, ( 56). A Héber Egyetem Biblia Projektje számára pedig újra összeállították ( 58). 1979-tôl a C bibliai szövege és a Masora új sorozatban jelent meg Madridban F. Pérez Castro gondozásában. 47 Az Aleppói Kódex (A) eredetileg egy teljes héber ÓSz volt az Aaron ben Moses ben Asher által 930 körül készített magánhangzó pontozással és hangsúly jelekkel (a kiejtés és fölolvasás hanghordozásának megjelölésére) ellátva. A C -hez hasonlóan elôször ezt is a jeruzsálemi karaita közösség kapta meg. Birtokukban Maimonides ( 1204) is megismerte azt és bizonyos sajátosságaiban az általánosan elismert szöveg megbízható mércéjének tekintette. Az A aleppói létezésérôl 1478-tól van utalás, de a városban 1947-ben lezajlott zsidó ellenes zendülés idején nagyon megrongálódott. Egy ideig azt vélték, hogy el is veszett. 1958-ban hiányosan ugyan, de megérkezett Izraelbe (a Pent. hi- 124

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 125 68:44 52 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK ányzik MTörv 28,1-ig, a 2Kir egy részével, valamint a Kis Próféták, 2Krón, Zsolt 15,1 25,2, Én 3,11-végéig; teljesen hiányzik Préd, Siralm, Eszt, Dán, Ezdr, Neh). A fennmaradt kéziratot fotómechanikus eljárással 1976-ban adták ki Jeruzsálemben. Az A-t elsôként a Héber Egyetem fogadta el a Biblia szövegkritikai kiadásának alapjául ( 58; ld. M. Goshen-Gottstein: BA 42 [1979] 145-163). 48 A Szentpétervári Kódex (L) Kr.u. 1009-bôl. Ez egy teljes ÓSz, amit 1839-ben a Krím-félszigetrôl A. Frikowits vitt magával. A másoló a szöveg végén megjegyzi, hogy olyan szövegek alapján látta el magánhangzós pontozással és más diakritikus jelekkel, amelyeket Aaron ben Moses ben Asher javított ki és látott el megjegyzésekkel. Más forrásokkal összevetve megállapítható, hogy egy korai ben Asher szabályokhoz hasonuló javítással rokon a magánhangzó-pontozás. Ez volt az alapvetô kézirat a Kittel és az Eiliger-Rudolf héber bibliakiadásokhoz (BHK, BHS, 56), olvasatát a Héber Egyetem munkája is jegyzi. 49 (b) ELTÉRÔ MAGÁNHANGZÓS RENDSZER KÉZ- IRATOK. Korlátozott számú és meglehetôsen kezdetleges palesztínai magánhangzó-pontozási rendszerrel ellátott ósz-i geniza töredékek ( 43 44) gy j- tését és bevezetô tanulmányozását P. A Kahle Massoreten des Westens (Stuttgart 1927 28) végezte el; munkáját A. Díez Macho és mások folytatták. 50 Kahle a Massoreten des Ostens c. munkájában (Lipcse 1913), a ZAW 46 (1928) mellékleteként megjelent fotómechanikus eljárással készült albumban, valamint a BHK bevezetô anyag gy jteményében terjedelmes geniza-anyagot tárt föl két Babilonból származó magánhangzó rendszerrôl (az egyik korábbi eredet és egyszer bb, a másik késôbbi és komplikáltabb). A TM-szal ellentétben ebben a VI- II-IX. sz.-ból származó anyagban a sor fölé írták a pontokat (jelei a mássalhangzós szöveg fölé kerültek). A BHK rendszere ennek az anyagnak mintegy 120 kéziratából variánsokat foglalt magába, de a BHS nem sokat foglalkozott ezzel. 1976-tól a héb. Biblia babiloni pontozású töredékekbôl összeállított kiadása Madridban jelent meg (Biblia Babilonica). 51 Kahle bizonyos kéziratokat ben Neftali iskolájának tulajdonított (vetélytársai voltak a ben Asher családnak ( 44). Közülük azonban nem egy olyan sajátosságokat mutat, amilyeneket a valódi ben Neftali kéziratokban nem találunk; tehát valószín - leg a legrégebbi palesztínai Masora és a teljesen kifejlôdött tibériási rendszer közé helyezhetôk. Köztük van a Codex Reuchlinianus Kr.u. 1105-bôl, amit most Karlsruhe-ban ôriznek, a Pent. (G. B de Rossi jelölésében a 668.) és egy teljes ÓSz (de Rossi jelölésében a 2.). Az utóbbi most Pármában található. E kéziratoknak újabb értékelése a maszoréták ben Neftali és ben Asher iskolája közötti tényleges eltérések számát mintegy 900 részletre csökkentette, ezeknek majdnem mindegyike pusztán egy másodlagos hangsúlybeli eltérésre utal (a meteg). 52 (D) Sír kézirat a kairói genizában. A kairói genizában talált anyag töredékes és szétszórt állapotára jellemzô ( 43 44), hogy amíg a héber Sír elsô azonosított és kiadott lapja 1896-ban került elô, az öt ismert Sír kézirat egyikét 1931-ig, két másik kézirat szétszóródott lapjait pedig 1958-ig és 1960- ig nem adták ki. A. A. Di Lella tanulmányában (The Hebrew Text of Sirach, Hága 1966) megállapította, hogy a Szeptuagintában található Sír mintegy 1616 sorából 1098 sor maradt fönn az öt kéziratban. A Sír qumráni és maszadai szövegeinek 1962 és 1965 közötti kiadása alapján ( 33 34) végérvényesen lehetetett megállapítani, hogy a kairói kéziratok szövege nagyon ôsi. Mivel a tényleges kairói másolatok a Kr.u. XI XII. sz.-ból erednek, azokat gyakran figyelmen kívül hagyták, mert úgy vélték, hogy a középkorban görögbôl, szírbôl, vagy éppen talán perzsából héberbe forították vissza. A Kr.e. I. sz.- ból származó maszadai Sír szöveg és annak LXXes formája azonban együttesen azt bizonyítja, hogy amikor a legjobban kidolgozott középkori kézirat (a kairói B kézirat) olvasat-változatokat ôriz meg a margóján, a szöveg olvasata és a margón megôrzött változat egyaránt megelôzi a keresztény idôket. A kairói kézirat egy másik sajátossága is ôsi eredetére utal; ezt a maszadai tekercs és a 2Q18 alapján lehet bizonyítani. A szöveg nem folyamatos prózában, hanem verssorokban van írva. Ezzel ellentétben az alfabetikus akrosztikhonban írt Sír 51,13-30 versszövegérôl elsô felének jobb változatát a 11QPs a -t ( 31) ôrizte meg világosan megállapítható, hogy annak középkori fordítása szírbôl történt visszafordítás. 53 (E) Tób és Judit középkori kéziratai. Aközépkorból fönnmaradt héber és zsidó-arám Tób és Judit kéziratok nem mérhetôk össze a Sír kéziratokkal. Ezek minden szempontból másodlagosak és nem teszik lehetôvé, hogy a könyvek eredeti formájához közelítsünk. 54 (III) Modern kori kiadások (Kr.u. 1477 ). Az ÓSz nyomtatott héber kiadásai kezdve a zsoltárokkal D. Kimlichi magyarázatában (Bologna 1477) és a legkorábbi teljes ÓSz-gel (Soncino 1488) egészen 1525-ig általában néhány kéziraton alapulnak, nemegy közülük ma már nem is létezik. Szövegük a középkori kéziratokhoz hasonló változatosságot mutat. Késôbbi korokban összegy jtötték (az alapul szolgáló kéziratokkal együtt), és ha nem is nagyon jó, de többé-kevésbé független szövegtanúknak tekinthetôk. 55 A Textus Receptus (1525 1929). Az elsô Rabbinikus Biblia (Velence 1518) az ÓSz fólió lapokon kiadott szövege volt a Maszorával, a targummal és válogatott középkori zsidó magyarázókkal (héb. miqr t g e d l t, nagyméret Szentírás). Ugyanaz a kiadó, D. Bohberg, egy második rab- 125