Előbeszéd a 3. számhoz

A királyi központ lapja 3 Előbeszéd a 3. számhoz Köszöntjük az Olvasót, aki reményeink szerint egyre jobban kezdi megtalálni folyóiratunkban azt, amit a Pilissel kapcsolatban keres ill. keresett, legyenek azok apróbb vagy épp nagyobb, komolyabb gondolatok, kérdéseire válaszok. Ebben bízva hisszük, hogy az érdeklődése megmarad az újévben is, és támogatója marad lapunknak, a Dobogókőnek. A most kézben tartott lapszámban folytatjuk a korábban megkezdett sorozatainkat, a régmúltból származó, a Pilissel kapcsolatos írások közlését és új gondolatokat tartalmazó cikkek bemutatását is. Az eddig megjelent és szerencsére szinte teljesen elfogyott két lapszámunkra érkezett olvasói reakciókat igyekszünk a jövőben megszívlelni és a jó, hasznosítható ötleteket fokozatosan beépíteni, de természetesen továbbra is várjuk észrevételeiket, sőt személyes Pilis élményeikről szóló leveleiket is. Mindig felmerül a kérdés lapunk témájával, a királyi központ múltjával kapcsolatosan, hogy miért olyan kevés a kézzel fogható, látható középkori vagy akár az azt megelőző korból származó emlék? Ezt a lap szerkesztőjének is számtalanszor felteszik előadásai során szerte az országban. Mindig elhangzik a közönség részéről, hogy a Pilisben járva, főleg a belső területeken, néhány kolostorromot leszámítva, semmit nem látni a dicső múltból, nem őrzi semmi az egykori Turul-nemzettség (Árpád-ház) nyomát. Ezt a nagyközönség bizonyos része csalódottan tapasztalja, hiszen az írásokban, az előadásokon valamiféle csodás korszak, csodálatos szereplők elevenednek meg, a táj viszont szinte semmit őrzött meg ebből mára. A válasz akár egyszerű is lehetne; az elmúlt évszázadok során, az idegen érdekek, az egykori szakrális, dicső múltat, mivel azzal magunk mitsem tudtak kezdeni, minden értelemben pusztították. Pusztították a látható emlékeit, várakat, templomokat, ragyogó királyi vagy épp vallási céllal készült épületeket, amelyek láttán a török megszállás kezdetén még maga a szultán is elnémult, pedig ő a félvilág uraként a keleti, pompázatos épületeket nemcsak látta, hanem jórészüket birtokolta is. Akár Buda, akár Esztergom, vagy Visegrád juthat imígyen eszükbe, hogy csak a főbb városokat említsük. A csodálkozást kifosztás, majd a pusztítás követte, mind a török, de még inkább az azt követő Habsburg időszakban. Ugyanis az ámulatból ocsúdva eszébe ötlik minden megszállónak, hogy ilyen csodát, ők képtelenek megalkotni, mert híján vannak valaminek. Az országunkban ugyanis mindenhol ezzel a csodával találkoztak az 5-600 évvel ezelőtt ideérkezők, a királyi városoktól a kisebb településekig, sőt a falvakban is. Persze, más és más szinten. A csoda alapját pedig egy dolog adta, amelyre az 1500-as évek elején az akkori szultáni követ jól ráérzett, midőn Budaszentlőrincen tett látogatást a pálos főkolostorban. Megpillantván Remete Szent Pál kápolnáját, amelynek faragványait egy pálos mester készítette, így szólt: Bizonyára a mestert az Isten tanította, hisz ember ily csodát képtelen alkotni! Később a kolostort földdel teszik egyenlővé, de a Pál kápolnáját apró darabokra szedve hazaviszik törökföldre, a szultán parancsára. Igen az Isten a kulcs, az Ő tudása, a benne való lét a titok ezekhez a csodákhoz, és ennek hiányát vélhették magukban felismerni a hódítók. De mivel ők, mind a török, mind a Habsburg, hosszútávra akart berendezkedni az országban, azt is tudták, hogy az Isten benne van a magyarokban, és ők meg Őbenne. A felszíni pusztítás után elkezdődött a lélek és szellem rombolása is, amelyet a Habsburg tudott évszázadok alatt kiteljesíteni. A történelem átírása, a hazug, soha nem volt származás elméletünk, pedig a mai kor magyarjának is rákfenéje. De jelek vannak! Vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy nem halt ki mindenki lelkéből az istentudása. Erre alapozva pedig újra lehet indítani magunkat, akkor is, ha világ irányultsága épp nem ezt mutatja. Ahhoz viszont, hogy újrateremtsük magunkat, szükség van egy háttérre. Ezt adhatja a Pilis történelmi múltja, annak újra felismerése, még látványos romok, kézzelfogható biztosítékok százai nélküli is. A Pilis ugyanis, akárcsak az Isten, idebent a lelkünkben él. Onnan fog feltámadni velünk együtt! Bízzunk, higgyünk, tudjunk! Aradi Lajos AJÁNLOTT INTERNETES OLDALAK: www.apilis.fw. hu www.orszagepito.hu/szamok/90-2/90-2_pap.pdf www.albaregalis.hupont.hu www.osbuda.hu Megjelenik negyedévenként az adott hónap utolsó napján Fõszerkesztõ: Aradi Lajos Kiadja: Két Hollós Könyvesbolt 1081 Bp. Kenyérmező u. 3/a. telefon: 06 (1) 299-0032 Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081). Dobogókő A királyi központ lapja (2. évfolyam 1. szám) Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Terjesztési Központ Postacím: 1900 Budapest Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél,valamint megrendelhető e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu telefonon: 06-80/444-444 világháló: http://apilis.fw.hu e-mail: aradilajos@gmail.com ISSN 2063-0816 (nyomtatott) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

4 Dobogókő Szent erdeinkben... Kutatási rajzolatok a királyi Pilis térségéből (3. rész) VETRÁB JÓZSEF KADOCSA Insula Leprorum Insula Leporum Mária sziget Ez a sziget, amely az Árpádok Turul-nemzetségéből származó királyok korában széltében, hosszában nagyobb területtel bírt, mint napjainkban, Esztergom, és Buda közelségében, a Szamárhegy és a Sas-hegy közötti részen húzódott kelet-nyugati irányban vele párhuzamosan a folyó bal partjához közelebb Helembaszigete. E két sziget neve a középkori oklevelekben, adomány- és ítélő-levelekben gyakran fordul elő. Először a XI. században az esztergomi Johannita lovagok felhévízi kórházához tartozhatott. Erre utal első elnevezése: Insula Leprorum (Leprások szigete), amelynek latin neve egy szépítő elírás következtében Nyulak szigetévé vált. 28 A XII. század végén a II. István királyunk által az országba behívott premontrei szerzetesrend filiájaként (leány kolostoraként), Szent Mihály arkangyalról elnevezett kolostor együttese épült a szigeten. IV. Béla király 1245 és 1249-beli kegyelem-levelében, meghalt anyja, Gertrúd királyné, lelki üdvére a szigetet a premontreieknek visszaadja. Valószínűleg királyatyja, II. András által a birtokból kivett szerzet részére állította vissza a birtokviszonyt a sziget fölött. Erre enged következtetni a jogvisszaállító diploma indoka is. A prépostság birtokaira vonatkozó oklevelekből kitűnik, hogy a prépostság jogainak fenntartása vagy visszaszerzése végett legtöbb pere az esztergomi vezetés alatt álló szentléleki János vitézekkel, akik Felhévízen kórházat működtettek, továbbá (Ó) Buda és Pest városokkal volt. E levelekben a térséghez kapcsolhatóan feltűnik az Óbuda melletti Pazandukpuszta, Pardeu falu, s az említett város mellet folyó Kántorfok patakon lévő malom birtokjoga. A szigetre amelynek földrajzi entitását hol esztergomi, hol budai szigetként jelzik IV. Béla király Margit leánya, királyi leányunk Margareta úrnő, számára a nyulak szigetén kolostort, és Szűz Mária tiszteletére templomot emeltetett (1252), amiért is a sziget Mária sziget nevet nyert. Az építtetés tényéről Béla király 1255-ben kiadott oklevele tudósít: Úgy hisszük, isteni sugallat szállta meg szívünk, hogy a vár közelében, a Duna szigetén, a vallás számára megfelelő helyen az Isten dicsőséges szülőanyja, Szűz Mária tiszteletére egy zárdát építessünk, amelyben az Istennek szentelt szüzek a Királyok Királyának fiát szolgálják, és királyi leányunkat, Margitot is ebben a zárdában helyeztük el, hogy Istennek éljen és a dicsőséges Szűzet szolgálja. 29 IV. Béla ünnepélyes alapító és adomány-levelet állíttat ki (1259.), amelyet V. István király 1264-ben megerősített, mely szerint a kolostort a domonkos rendiekre bízta és több fekvőséggel megajándékozta. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelt domonkos rendi kolostor már IV. Béla királyunk idejében, nagy adományokat szerzett (felszereltség, skófiumos-miseruha, birtokrészek: szőlőskertek, Felhévízen malmok és azoknak őröltetési hasznai), legnagyobb kedvezményben azonban IV. László király idejében részesült (1276. 1278. és 1282. években) adománylevelei útján a premontreiek Szt. Mihály kolostorának birtokában lévő szigetet kivéve a többi kolostorokat, azok külterületét, a várakat, a kastélyokat és tornyokat, jelesen az esztergami érsekét, Erzsébet nővérének, apácának, és ekképp az egész kolostornak ajándékozta, illetőleg visszaadta. 30 Az írott források 1538-ig terjedően vonatkoznak a Szűz Mária-szigeti apácák mindennapi életére, birtokviszonyaikra kiható pereskedéseikre, új ajándékozás útján szerzet javaik beiktatásaira. A török invázió elöl a Felvidékre, Nagyszombatra, és Pozsonyba menekülnek a nővérek, ahonnan nincs visszatérésük a Pilisbe, a megsemmisített régi Buda közeli Szent Mária szigetre. A sziget nevét még a térképről is törölni igyekeztek az utóbbi harminc év folyamán átnevezés révén: Szent Mária-sziget (1979-ig), majdan Fogarasi-sziget, újabban Déda-sziget. A budaszentlőrinci pálos főmonostor Árpád-házi Szent Margit szigetét elhagyva időutazásunk során, a Duna jobb partján haladva napkeletre, feltekinthetünk Szikambria és Óbuda-Vetus Buda öregedő falaira, és alig háromezer méter megtétele után, elhagyva a két Pazanduk falut, s Megyert, a hegyek felöli oldalon, megpillanthatjuk IV. Béla királyunk újonnan építetett várának, városának; Újbudának tornyait, mely fölött egy középmagas hegygerinc vonulata rajzolódik. E pilises hegy szelíd hajlású nyergében épül fel ötven esztendő fordultán, Esztergomi Lőrinc apát (prior generalis) vezetése idején, a budaszentlőrinci pálos főmonostor épületegyüttese (1300-1308), az Margit sziget egész földrészre kiterjedő magyar pálos rend kulturális-, és hitéleti központja. Oly közel a királyi Újbudához, hogy feljegyezték a pálos iratokban azt, miszerint a lenyugvó nap sugarai által megvilágított monostor tornyának az árnyéka bevetült Buda főterére napszállta idején. Péter a pálos rend generalisa 1421-ben keltezett regesztrájának záró részében így fogalmaz: Datum apud domum nostram benobialem de Sancto Laurentio supra Budam sitam - anno Domini millesimo quadringentesimo vicesimo primo 31. Kelt Szt. Lőrinc-i rendházunknál, Buda fölött - A budalőrinci monostor jelentősége még inkább megnőtt, amikor I.

A királyi központ lapja 5 (Nagy) Lajos parancsára 1381. XI. 14: Remete Szent Pál Velencéből hazahozott földi maradványait a főmonostorban helyezték el. Különösen a XV. sz. végétől sokan zarándokoltak márványkoporsójához. Budán egy nagy házat kaptak a pálos rendiek Nagy Lajostól, hogy veszedelmes időben abban őrizhessék a drága ereklyét. Remete szent Pál testének hazahozatalát a Peer kódex így örökíti: Miként kedég az Úristen az ő szent testét nem akará, hogy az föld megemíssze, de ki akará jelenteni, hogy emberektől tiszteltessék, hogy valakinek ez szentnek ő életi kétséges ne legyen, ne mutassonk más országra. Ezen országban vagyon ő szent teste Budának felől egy küs helyen: Szent Lőrinc kalastoromába egy ékesen alkotott kápolnába, kinek testét foglalták aranyban és ezüstben, kit tisztelnek és gyakorta látogatnak püspökök és jobbágyok, papok, diákok és közönséges népek. A szent teste egyelőre nem volt teljes. Fejereklyéjét a prágai székesegyház őrizte, amely II. Lajos királyi akaratából előbb Budára, majd Budaszentlőrincre került. A rendi hagyomány szerint a csehek elrejtették és megtévesztésül ezt írták rá: Szent Anasztázia feje. Egy jámbor cseh pap azonban az ámítást nem tudta elviselni. Megmondta a királynak, hogy az remete szent Pál feje. Ugyanis a rossz bánásmód következtében a fej nem maradt ép, mint a test, hanem a lágy részek szövetei úgy felbomlottak, hogy szinte csak a koponya látszott. Ünnepélyesen, erős őrizet alatt hozták Budára 1523-ban. Budaszentlőrincen egy jeles ünnepen kísérelték meg Magyarország védőszentjének fejét egyesíteni a kápolnában őrzött törzsével számol be rendtörténetéről írt könyvében 32 Gyöngyösi Gergely rendfőnök. A Balkán-félsziget irányából terjeszkedő oszmán birodalom 1526-ban nagy erejű támadást intézett Magyarország ellen. A mozgósított hadakkal még nem egyesült fősereg Mohácsnál szállt szembe a Szulejmán császár vezette török-, és szövetséges hadakkal és hősies küzdelemben alul maradt a háromszoros túlerővel szemben. Elesett a csatamezőn az ország főnemességének, főtisztség viselőinek színe, java. A húszéves magyar királyt, II. Lajost, menekülés közben orvul megölték. 33 Habsburg Mária királyné kincsei egy részével hajókon Pozsonyba menekült. Buda alatt, a maróti síkon elkeseredett, végsőkig kitartó ellenállásba ütközött a török. Egy szemtanú így számol be erről három évvel később; a török nagy veszteséget szenvedett 1526- ban Budánál, akkorát, hogy három napig temették halottaikat. Az elesetteket a zsidótemetőben földelték el. 34 Szulejmán 1526. szeptember 15-én vonult be a pilisi Budába, amelynek kulcsát a budai zsidóközösség vezetője, Joszéf ben Slomo, nyújtotta át a padisahnak. Tettéért a zsidók vezetője kiváltságlevelet kapott a szultántól, amit utódai még Abdelaziz szultánnal is meghosszabbítattak 1868-ban. A törökök Budát nem pusztították el, de a fölötte lévő budaszentlőrinci főmonostort közel 10 napig dúlták, fosztogatták, égették. Gyöngyösi Gergely írja: És úgy látszik, a világ végéig sem fogják ezt a kolostort ősi szépségében visszaállítani. Pedig Isten és Szent Pál segítségével a templom minden fölszerelése megmaradt, azon a titkos helyen, ahova a testvérek elrejtették. És Szent Pál kápolnájában sem volt tűz, csak a külső ajtó előtti részen, de mégis mindent leromboltak. A könyvtárban ezer forint értékű könyv égett el. továbbá: Ebben a veszedelemben rendünk sok kolostora pusztult el. Magyarországon a remeterend központját, a legfőbb kolostort, a Szent Lőrinc tiszteletére épült, gyönyörű fekvésű Buda melletti kolostort és az egész ország gyönyörködtető vigaszát teljesen kifosztották. majd hozzáteszi: Ebben az időben huszonöt testvért öltek meg a törökök. Némelyek csodálatos módon csak megsebesültek. A pálos vértanuk lemészárlásáról 104 évvel később egy pálos szerzetes festő Tomasz Dollabela táblaképet készített volt, amelyet a lengyelországi Jasna Góra-i pálos kolostor őriz. A középtérben, és a háttérben feltűnik a képen (Új) Buda városa és a közeli hegyen álló Budaszentlőrinc pálos főmonostorának épületegyüttese. A kollektív emlékezet megőrizte a Marót melletti Buda és Budaszentlőrinc emlékét. A Dömösi királyi udvarház, és prépostság A Turul-házi uralkodóink korszakában a Duna-völgy közepén fekvő Dimis, Demes, Temes, Dömös kiemelt helyet foglalt el. Kálti Márk albai kanonok Képes Krónikája említi először I. (Benin) Béla királyunk halálos kimenetelű balesetével kapcsolatban (Kr.u. 1063.) a Dömösi királyi palotát. Kr. u. 1079. esztendőben a palotában tartózkodó, és a németek ellen honvédő harcra készülődő I. (Szent) László királyunk adományozó-oklevelének dátumozása igazolja a curia létét (in curia Dimisiensi). E királyi központ mellett alapított prépostságot és káptalant Könyves Kálmán király fivére, Álmos herceg, aki a palotájának egy részét is a prépostság rendelkezésére bocsátotta. Az 1107-ben Antiókhiai Szent Margit tiszteletére alapított Dömösi prépostság felszentelésén a Nagy Lajos király részére készült Képes Krónika tudósítása szerint az öccsével folytonos trónviszályáról ismert király, Könyves Kálmán is részt vett. Az építkezést Álmos fia, II. (Vak) Béla király fejezte be 1138-ban. A prépostság a középkor végéig működött annak ellenére, hogy először Károly Róbert akarta megszüntetni rossz állapota miatt és az óbudai prépostsággal kánonilag egyesíteni35, majd Zsigmond király kívánta az épületegyüttest az olivetánus bencéseknek adni. Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el, a XVIII.. században köveit is széthordták. Királykoronázás a Pilisben A magyar nemzet angyali koronája, égi eredetű beavató korona; élő szövetség a Teremtőisten és általa választott nemzete között. Miként mondják: Nem a királynak van koronája, hanem a

6 Dobogókő koronának van királya és nemes nemzete, amely felett, mint az Égi Törvény (régi nyelvünkön: TUR.AN) megtestesítőjeként uralkodik. Ez a szentség (szakralitás) jellemezte a legfőbb hatalmat Apostoli Magyar Királyságunk fennállásának folyamatában a XVI. század első feléig, majd nyilvánult meg a Szentkorona jogsérelmének orvoslása, jogérvényességének visszaállítása érdekében indított szabadságharcaink hosszú során keresztül. A Chronica Picta (Képes Krónika) miniatúráinak, iniciáléinak képi ábrázolásai hordoznak ismereteket arról, hogy a nemes nemzet előtti albai (fehérvári) koronázást megelőzően megtörtént a Szentkorona általi beavatás a királyi Pilis egy kijelölt pontján lévő kődobogón, két-három beavatott személy cselekvő jelenlétében. Ez a kiemelt hely a Dömös közeli legmagasabb hegy csúcsának közvetlen közelében található nagytisztás, amelyet Koronázó tisztásnak is mondanak a beavatottak, a Pilis belső területére tekintő részén volt. Amikor ez a titkos szertartás befejeződött, a király kísérőivel újra csatlakozott a koronázó menethez, majd leereszkedve a hegyről folytatták útjukat a dunai Fehérvár egyetlen Budai-kapuja felé, ahol már várta őket ősi előjogot gyakorolva Buda polgársága, bevezetvén a királyt és a koronázó menetet a székesegyházba, ahol megtörtént a nemzet előtti szertartás. Fontos megemlíteni, hogy a mondott hegyet, amelyen a beavató koronázás szere történt, két oldaláról közrefogva egy-egy piramis alakú hegy öleli Diósd és Dömös felöl emelkedve, így a Duna bal partjáról nézve szemünk elé tárul a címerünkben őrzött hármas-halom, amelynek legmagasabb pontján ott ragyog a korona és az ég felé törő kettős-kereszt életfája. A Keleti Királyi központ és környéke Heltai Gáspár: Krónika az magyarok dolgairól című munkájának hetedik fejezetében Corvin Mátyás nagyszabású tervéről számol be igen nagy részletgazdagsággal. Ennek az elgondolásnak a tervrajzát Brodarics István főpap, II. Lajos király főkancellárja mutatta meg neki, akinek a királyi kancellárián jutott birtokába a rajz 1526 tavaszán, s megőrizte azt. A leírásból kiderül, hogy a romjaiból feltámasztott szkíta királyok ősi városától északra a Duna felé eső részen, egy 40 000 főt befogadó, három osztatú, önellátó egyetemi várost akart építtetni: Európa legnagyobb, legjobb egyetemét, amely fölött király elődje: Zsigmond tervét megvalósítva hidat akart építtetni, amely híd Budáról kiindulva, érintve az universitast, átívelne az északra folyó Dunán és Pest fölött egy sziklapárkányra épített várba futna. Heltai lejegyzésének a szélrózsa irányaira való utalásaiból, valamint a tervezett egyetemi város arányaiból és Mátyás király egyik kiadmányozott oklevelében említett Buda visegrádi közelségét hangsúlyozó leiratából kiindulva találhatjuk meg a Pilisben az elpusztított ősi város romterületének maradványait. Bizonyára nem tarthatjuk véletlennek, hogy Mátyás királyunk, miközben a régi Buda feltámasztásán, újjáépítésén fáradozott 36, akkor a földrajzi közelségben lévő Visegrádon építtetett, külhoni követek fogadására alkalmas, fényűző, függőkertes palotát. Oláh Miklós: Hungáriájában olvashatunk Mátyás visegrádi palotájáról egy török követ fogadása kapcsán, aki úgy elámult az építmény és a fogadás körülményei hatására, hogy egy mukkot sem tudott váltani a magyarok királyával. Mátyás megjutalmazta, de többé nem engedte a szeme elé és a portai követnek, többszöri próbálkozása ellenére, szégyenszemre, dolgavégezetlenül kellett visszatérnie Isztambulba, a török birodalom császárvárosába, hogy sorsa megpecsételődjék. A keleti királyi központ főbb helyei Budavár központtal, Turulvár, Buda védelmi rendszeréhez tartozó elővár, a Kékesen lévő Szent András kolostor, a IV. Béla uralkodása idején, a XIII. század delelőjén épült visegrádi fellegvár, az alsó-vár a lakótoronnyal, amit ma tévesen Salamon-toronynak hívnak, Mátyás visegrádi palotája, amellyel szemben az időben Pest városkája volt és az ősi Istergam vára, Szent István királyunk szülőhelye. Várrombolások a Pilisben Várrombolások a XVI.-XVII. századi állandósult hadiállapot, a magyar honvédő célú hadműveletek és a bécsi udvar, valamint az isztambuli török porta között megkötött békék függvényében már történtek Magyarországon azon várerősségek, végvárak esetében, amelyek fennállása veszélyt jelentett a szerződő felek bármelyikére nézve. Miután az egyesített keresztény seregek Savoyai Eugén fővezérlete alatt visszafoglalták Budát a török megszállás alól (1686), a várrombolások már a Habsburg birodalom császára, I. Leopold (1657-1705) parancsára, haditanácsának rendelkezései alapján nagymértékben folytatódtak azon megokolással, hogy az erősen megviselt, leromlott várak felújítása, felszerelése (tűzfegyverek, ágyúk, lőszer, élelmiszer), valamint a várőrség fenntartása sok pénzbe kerül. Másik érvként a hadsereg átalakítását hozták fel, ugyanis megjelentek a tömeghadseregek; a mezei-hadak, amelyekkel szemben a várak védelmi szerepe jelentősen csökkent, hiszen a csaták sorsát most már a harcmezőkön döntötték el. A rombolások végrehajtását a hivatalban lévő várkapitányok feladatául szabták, bevonva a környék falvainak lakosságát a sáncok elbontásába. A műveletek biztosítására katonai csapatokat vezényeltek a helyszínre. A demolicíónak (várrombolás) esett áldozatul a legtöbb dunántúli végvárunk Zalában, s a Balaton-felvidéken. A felrobbantott várak, lakótornyok épületköveit széthordták és új építkezéseknél használták fel. Céltudatos pusztítást végeztek a királyi Pilis területén belül is, amelyet lezárt királyi területté nyilvánítottak újra. Erről így ír Noszlopi Német Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben című tanulmányában: A török uralom utáni időkben (1526-1686. a szerző) a győzedelmes osztrák császárság úgy tekintette Magyarországot, mint az osztrákok, a németség legtermészetesebb terjeszkedési területét. Ennek a gondolatnak hívei természetesen igyekeztek minden nyomát eltüntetni annak, hogy Magyarország esetleg az osztrákokénál is magasabb rendű kultúrával rendelkezhetett valaha. Elnyomtak, pusztítottak minden fellángoló magyar kultúrtörekvést. Már Lipót császár a jelentősebb várak felrobbantásával, lerombolásával megkezdte a régi kultúrépítkezések javának pusztítását. Először még a törökök esetleges újabb foglalásainak meggátlása volt a felhozott ok, később, a Rákóczi szabadságharc leverése után, az újabb ellenállási gócok megelőzésének ürügyével pusztították a régi magyar kultúrmaradványokat, majd az 1848-as szabadságharc is újabb alkalom volt erre. Jogosan tételezhetjük fel tehát, hogy Buda várának visszafoglalásától a kiegyezésig az osztrákok tervszerűen pusztították a régi magyar kultúrára utaló nyomokat. Sok mindent rom-

A királyi központ lapja 7 boltak le a tatárok és a törökök is, de a planírozást, a nyomok teljes eltüntetésének befejező műveleteit az osztrákok végezték. Majd néhány sorral alább: FeI kell tételeznünk, hogy a hatalmas hegyek és erdőségek által körülzárt területen az osztrákok anélkül pusztíthatták tovább az esetleg még ott létező építkezési nyomokat, hogy azok sorsáról bármit is megtudhattak volna az ország más tájain. Az osztrák uralom érthetően nem tartotta szükségesnek feléleszteni, feltámasztani ezt a régi kultúrájú ősi magyar központot. Kétségtelen, hogy valami ilyen, tervszerű ténykedés folyt a pilisi épületek pusztítására, mert ma már látható, hogy a régi visegrádi Mátyás-palota romjai sem maguktól jutottak a föld alá olyan mértékben, mint ahogy azok később előkerültek. Nevezhetnénk e térséget a magyar középkor és egy ősi kultúra Bermuda-háromszögének is, ahol jelentős városok, falvak, települések tüntek el az őslakossággal egyetemben Marót esetét kivéve, ahol a falu lakossága, a török uralom alatt is megmaradt magyarnak 37 A jegyzetekkel kiegészített kis tanulmányom végére érkezvén remélem, hogy a kedves olvasóban felkeltettem az érdeklődést a magyarság, mint őrző-nép, e kiemelkedő fontosságú szent területe és történelme iránt, ami további ismeretek megszerzésére sarkallja a figyelmes szemlélőt. Isten, áldd meg a magyart! Jegyzetek: 28 Insula Leprorum (Leprások szigete) Insula Lep orum (Nyulak szigete) László Gyula régész magyarázatára Noszlopi Német Péter utal az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben című könyvének lapjain. 29 Insedit non sine instinctu, ut credimus, divino, Regio cordi nostro, ut prope Castrum ipsum, in Insula Danubii, Religioni satis congrua, Monasterium ad honorem gloriosae genitricis Dei et Virginis Mariae, in quo deo devotae virgines Regi Regum virgines filio famularentur, construi fecerimus filiam nostram Dominam Margaretam in ipso Coenobio posuimus, Deo quoad vivet et gloriosae Virgini servituram. (Mon. Vet. Bud. 15.cs.1.sz. és Pos.38.cs.2.sz. 1411. évi.hit. átiratban) Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története M.T.A. Pest, 1868. - 63.old. 30 Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története M.T.A. Pest, 1868. - 64.old. (Act. Clariss. Poson.52.cs.1.sz. Ered. László kir. Megerősítő 1277. levele alatt.) 31 DL 95333 - Kelt: 1421-00-00/ Kiadó: PÉTER PÁLOS RENDFÖNÖK - Régi jelzet: Q 252 / 88 - Fennmaradási forma: Eredeti pecsét: Alul Regeszta: Budaszentlõrinc. Péter a pálosrend egyetemes perjele prior (prior generatis) Modor-i Miklóst és feleségét felveszi a rend confraternitásába. Datum apud domum nostram benobialem de Sancto Laurentio supra Budam sitam - anno Domini millesimo quadringentesimo vicesimo primo. Eredeti, hártyán, alján ovális alakú pecsét nyomaival. Regeszta forrása: OL regeszta (Borsa) Forrás: http://www.arcanum.hu/mol/lpext.dll/dldf42/3/ef81/1b110/1b18b?fn =document-frame.htm&f=templates&2.0 letöltés: 2009-11-23 32 Gyönygyösi Gergely(1472-1545): Az első Remete Szent Pál rendjén lévő testvérek életrajzai (lat. ford.: pater Árva Vince, Csanád Béla, Csonka Ferenc) 33 Szerémi György Magyarország romlásáról c. munkájában közli Tatai Miklós káplán Verancsics Antalhoz írott levelét. Ebben a következőképpen számol be II. Lajos király haláláról: Lajos királyt.:. békésen vezették a Csele mocsáron át, s elvitték Szekcső faluba, a plébános házába. Az éjszaka nagyon sötét volt és esős; két nagy mérföldre volt az a hely, ahonnan jöttek. A plébános szobája meleg volt, s ott Lajos királyt kivetkőztették ércpáncéljából és sisakjából. Míg Lajos király fáradtan ült, hamar készítettek neki kis ennivalót, hogy már egyék. Mondta Tomori Pál: Egyék hamar királyi felséged, mert a törökök gyorsan utánunk sietnek. - És Szepesi Györgyhöz szól: Nagyságod menjen szállására, én is hasonlóképpen az enyémre. Ne késlekedjünk, mindjárt lovagolnunk kell Buda felé. - Én kész vagyok - mondja György -, menjen csak tisztelendő uraságod a szállására, én bizony a királyt megvárom. Tomori Pál elsietett szállására szolganépével, lámpásokkal. Azután pedig György mondja Lajos királynak: Te táncos király! Te parázna király! Te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot s a mi atyai jogunkat Lőrinc herceg összes birtokaira, aki lekötötte magát magtalanságra, s így a mi atyánk is viszont neki. - Lajos király mondja: Nem az én akaratom, hanem a mágnásoké és főpapoké. - Megragadta a királyt dühösen hajánál, s mindjárt jobb oldalába-három helyen beledöfött a három élű cseh karddal. (Kolozsvári Grandpierre Endre: A magyarok titkos története/királygyilkosságok) 34 1529 szeptember 8-10, egy szemtanú leírása, miképp foglalta el a török Budát. In: MaZsOk VIII. dokumentum, 169-170. o. (Három évvel az esemény után íródott.) 35 1321. deczember 8. XXII. János pápa a veszprémi püspököt, a dömösi és ó-budai prépostságoknak Róbert Károly királytól tervezett egyesítése tárgyában, jelentéstételre hívja föl. A te egyházmegyédhez tartozó óbudai Szent Péter parochialis egyház is, királyi székhelyen, a jelzett dömösi vár és káptalan szomszédságában, régebben a tatárok által földig leromboltatott és bár ebben az istentisztelet nem szűnt meg, mégis a Szent Péter káptalan annak szegénysége és épületeinek romos állapota miatt nem volt újjáépíthető,azért sem, mert a helyreállítás igen költséges lett volna. (Monumenta Romana, 1899. 40. o. XLVII. Sz. fordította: Soós Imre) Vagyis Óbuda 1321-ben királyi székhely, amely a dömösi vár és a prépostság szomszédságában volt található! (Bradák Károly) 36 Corvin Mátyás király 1469 után kiadmányozott levele: Annak okáért, mivel ez a város, a mi Budánk az egykori magyar királyok által láthatóan igen nagy igyekezettel lett kiépítve, ugyanakkor egynémely előttünk uralkodó és egymást követő elődünk tunyasága miatt, akik sem adománnyal, sem más segedelemmel nem tudtak a városnak kedvezni, nem kevéssé romokban áll. De nem kis gondot okoz a határok szűkössége, amelyekből annyi van, amennyit a falak magukba zárnak, azok fenntartására pedig, amelyek a falakonkívül esnek, csekély mód van. Mi tehát a várost, amely a királyi méltóság székhelye és trónusa, királyságunk feje és ítéletünk szerint népünk üdve, mivel e földben olyan orvosság rejtezik a betegek számára, amely az egészségeseknek is enyhet ad, az egyéb adományok között, melyekkel ezt romjaiból feltámasztjuk, elsőként földekkel ajándékozzuk meg. Sassadnak hívják azt a földet vagy pusztát - ez Pilis vármegyében fekszik és ahol mostanáig fennmaradt egy kőtemplom -, melyet művelt és műveletlen szántóföldekkel, ugyanakkorákkal, mint amikor visegrádi várhoz tartozott, ugyanattól a vártól elválasztva ehhez a mi Buda városunkhoz kapcsolunk. (Rupp Jakab: Buda-Pest helyrajzi története/ Pest 1868. 211. old. Lévő latin szövegű oklevél részlet magyar nyelvű fordítása) 37 Magyar Eszter: A Pálos-rend pilismaróti uradalmának újjászervezése a török hódoltság után (tanulmány) Varia Paulina Pálos rendtörténeti tanulmányok I. kötet. 1994. Szt. Margit feltételezett sírja

8 Dobogókő "Kultúránk gyökerei után kutattunk. Meg akartuk érteni, kik vagyunk igazából. Az ókori szobrok arcában láttuk viszont tükörképünket. Renescere virtus Pannonica - rómaiak a Pilisben HALASY-NAGY ENDRE Nem mindenkinek jut eszébe, amit egyébként mindenki tud, hogy a mai Dunántúl, Pannónia provinciaként négy évszázadig a római birodalomhoz tartozott. Pannónia elfoglalása Augustus idejében kezdődött el, és fokozatosan ment végbe. Tiberius már meghódította a Száva-Dráva közét, és Kr. u. 6-ban megépítette a Duna mellett Carnuntum légiós nagyerődjét. (Ezt 2006 óta minden évben nagy solemnitással ünneplik az ausztriai Deutsch-Altenburgban, sok helyi savanyúbort hörpölve.) Pilisvörösvári római sírkő házalapba beépítve A pannon-törzsek lázadásának leverésével 9-ben Augustus császár kiterjesztette a Római Birodalom határát egészen a Danubius folyó partjáig. Pannóniát Kr. u. 10-ben szervezték külön tartománnyá, addig Illyricumhoz tartozott. (A provincia magában foglalta Alsó-Ausztria, Stájerország és Krajna keleti részét is.) Ez a dátum, a Krisztus születése utáni tizedik esztendő Pannónia születésének éve. Római pénzérmén Pannonia jelképe Pilisszántó Marcus Aurelius mérföldköve A Római Birodalomnak egyik legfontosabb tartománya volt Pannónia. Egyetlen más tartományban sem volt négy légió! Pannóniában több nemzetiségű katonaság állomásozott, és a birodalom területeiről ide beköltözött kereskedők, idetelepült iparosok és idehurcolt rabszolgák megvalósították a különböző származásúak békés alkotó közösségét. A boldog kor a magyar időkben is tudott volt, hiszen az ország egyik püspökét is Pannoniusnak hívták. Nem véletlenül írta panegyricusában Mamertinus a negyedik században, hogy: Ki kételkednék abban, hogy bár régi dicsősége alapján Itália, vitézsége miatt Pannónia a népek úrnője? (Pannónia istennőjének koronás nőalakja számos római érmen megjelent. A koronás istennő alakja a magyarság hitvilágának alaprétege. Első királyunk is a Napból kilépő koronás Nagyboldogasszonynak ajánlotta fel országát. Mert Pannónia neve sem Pán isten nevéből származik, hanem a Paean-ból, ami annyit tesz, hogy fényben fürdő.) A Dunakanyarban élő, keltáknak mondott őslakosok (bójok, eraviszkuszok, stb.) gyorsan romanizálódtak, átvéve a római szokásokat. Ebben szerepet játszott, hogy az Adriát és a Duna-könyököt összekötő fontos távolsági- és hadiút mentén itt már az első század elején létesültek települések, villagazdaságok, ahol itáliaiak is éltek. Ezért érte többször is a gazdag vidéket a túlparti germánok és szarmaták támadása. A késő-császárkorban sűrűn lakottá vált terület védelmére számos erődítmény épült, szinte gyöngysorszerűen körbevéve a Pilis hegységet. A honfoglalók ál-

A királyi központ lapja 9 tal is használt visegrádi vár a Sibrik dombon álló Pone Navata római erődje volt, ennek tornyában őrizték Salamon királyt is, és nem a róla elnevezett, a halála után több mint százötven évvel később épült vízparti királynői lakótoronyban. Római négypilléres burgus Lepencén A terület mai lakói évente számos alkalommal emlékeznek erre. Tartanak Florália ünnepséget Aquincumban, Gardellaca-napokat a Tokod-Altárói római erődben, Visegrád-Pone Navatában római Parilia-szertartást, a Visegrád-Gizella telepi római erődben légiós napot és gladiátorversenyt. Rendeznek Limes Konferenciát, római gyerektábort, római borkóstolást, emlékezve arra, hogy Probus császár rendelte el Pannóniában a szőlőtelepítést, és ha a filoxéra ki is pusztította a régi ültetvényeket, telepítettek újra annyit, amiből a helyi borisszák kedvükre kortyolgathatnak helyi római fesztivál-parádékon, római katonák felvonulásával díszített szüreti mulatságokon. Egyszer még megemlékezhetnének, megemlékezhetnénk a britanniai limestől a pannóniai ripáig, Hadriánus falától Hadriánus palotájáig Európán átvonuló, Skóciából, a piktek földjéről a Duna partjára vezényelt Adiutrix II. légió történetéről. A Duna mentén kikötőket, őrtornyokat építő, a Duna vonalát védő, a dunai hajózást ellenőrző, II. Adiutrix légió Lucius Verus hadjáratával először, majd III. Gordianus hadjáratában másodszor is eljutott Parthiába. Elsőként láthatták a lóhátról visszafelé nyilazó párthus lovasságot, és találkozhattak azokkal, akik majd két évszázaddal később őket követve költöztek be a Dunakanyarba, és a Pilis hegyei közé. A Pilis-régióban több római építészeti emléket is feltártak a régészek (Gizella-majorban, Lepencén, Leányfaluban, Dunabogdányban, Szentendrén, stb.) Szinte minden pilisi település dicsekedhet római emlékekkel, régészeti leletekkel, épületmaradványokkal, sírkövekkel, mérföldoszlopokkal, oltárkőtöredékekkel. Talán akadna valahol valami parkos, ligetes hely, ahol a római életnek, mérföldoszlop-formájú emlékoszlopot, vagy római oltárt formázó kőtömb-kőemléket lehetne felállítani, vagy még inkább forrásfoglalást építeni. Kialakítható volna egyféle emlékliget, fákkal, parkkal és az emlékkővel. A római időket idéző park és római forma oltár a Pilis látványosságainak és nevezetességeinek új elemévé válna az ünnepélyes felavatását követően szinte azonnal, hirdetve a helynek más vallás által is felismert szakrális jelentőségét. Mert: Soli Geo Gloria!, vagyis Egyedül a Földé a dicsőség! Szakrális helyek, szent energiák tanfolyamsorozat Visegrádon! Április közepén újraindul Visegrádon a nagysikerű tanfolyamsorozat, amelynek keretében a Pilis energetikai titkait is megismerheted! Sokan hallottak már arról, hogy a szent helyeken különleges erőkkel, akár gyógyító energiákkal is találkozhatunk. Őseink ilyen pontokra építették kultikus építményeiket, templomaikat, ide helyezték az oltárköveket, kőköröket, ménhíreket. A Pilis, mint egykori királyi központ számtalan csodát rejt, amelyek felfedezésére nyílik most lehetőséged, ha jelentkezel a visegrádi tanfolyamokra, amelyek havonta egy hétvégét jelentenek! A szállásra sem lesz gondod, hiszen a tanfolyamok helyszíne a Pillangós-ház, ahol az előadás mellett lehetőséged van szállást is foglalnod. Az első alkalom 2012. április 14-15. szombat vasárnap lesz, az alábbiak szerint: Mit is tanulhatunk meg az első részben? A láthatatlan energiák fogalma... A radiesztézia (sugárzás érzékelés) lényege és haszna a mindennapokban. Földsugárzások érzékelése, ezek káros és jótékony hatása az élő szervezetre, miért alakulnak ki a krónikus betegségek, mi közük van ebben a földsugárzásoknak? Megtanuljuk mérni, érzékelni segédeszközökkel, sok gyakorlattal mindkét napon. A második nap végén megtanuljuk a legegyszerűbb betegség diagnosztikai módszert. A visegrádi tanfolyam abban tér el a többitől, hogy a második napon a Pilisben ismerhetjük meg az ott lévő "szent" energiákat, pozitív földsugárzásokat... Ezen a hétvégén, a vasárnapi napon 3 különleges helyet nézünk meg: egy beépített szent helyet, egy félig beépítettet és egy teljesen a természetben "megbújót"! Idén most lesz lehetőséged elkezdeni a népszerű sorozatot, ezért ne késlekedj és jelentkezz! Bejelentkezés: Kováts Ildikó 06-20-927-4150 http://apilis.fw.hu http://pillangos-haz.hu

10 Dobogókő Régészeti kincsek a Duna-kanyarban Részlet Gerevich László: Középkori kövek c. cikkéből (Magyarország, 1972. december 10.) GEREVICH LÁSZLÓ Már az 1938-as esztergomi ásatásoknál világossá vált előttünk, hogy hazánk középső vidékein, Budán és környékén, a Duna-kanyar térségében alakultak ki a legkorábbi időkben azok a központok, amelyeknek államképző szerepet tulajdoníthatunk. Másrészt, tárgyi bizonyítékokat kerestünk, s kutatunk ma is arra vonatkozóan, hogy a középkorban sokkal magasabb szintű kultúra alakult ki ezen a vidéken, mint amilyent tulajdonított e korszaknak a tudományos közvélemény. Pedig számos forrásmunka utal A dömösi prépostság romjainak feltárása erre, de a leírtakat többé-kevésbé túlzásnak vélték, éppen a tárgyi emlékek hiányában. S e központ kisugárzásaként, az ország más tájain épült várak, városok, kolostorok művészetét tartották korábban elsődlegesnek, s ebből következtettek a középkori magyar kultúra fejlettségére. Pedig e szélsőbb országrészeken a művészet szerényebb emlékei találhatók. A Duna menti kulturális központot a tatárok, majd a törökök teljesen elpusztították, illetve sokkal inkább az állandó harcok. Budavár visszafoglalása előtt például a budavári palota megviselt állapotban ugyan, de nagyrészt állt még, a visszafoglaláskor azonban úgyszólván kő kövön nem maradt, s elpusztult az egyedülállóan gazdag reneszánsz bronz-szoborgyűjtemény is. A többi országrészben viszonylag épségben megmaradtak a városok is. A Duna-kanyari, pilisi, visegrádi, esztergomi, dömösi ásatások már most is képet adnak arról, hogy a központ Európa legjobb művészeti, s köztük építészeti törekvéseinek különleges kohója volt. Pilisszentkereszten kiástam Meráni Gertrúd síremlékének töredékeit, s kiderült, hogy a XIII. század eleji világhírű francia építész, a gótika fénykorának kiemelkedő művésze, Villard de Honnecourt készítette. Az ő, s feltehetőleg társainak magyarországi munkája nyomán a legtisztább francia katedrál plasztika Franciaországon kívül Európában először itt jelent meg, s szinte Franciaországgal egy időben. Mindehhez hozzátartozik, hogy a Dunakanyar vidékén emelkedő székvárosok első polgárai vallonok voltak, feltehetőleg már a XI. században letelepedtek itt és magas szintű kultúrát hoztak magukkal. A pilisszentkereszti, pilisi apátság romjainak feltárása Két éve ásunk Dömösön. Az Árpád-házi királyok birtokközpontja volt itt, valószínűleg a legelső királyi szálláshelyek közé tartozott. Anonymus is említi, I. László itt adott ki oklevelet. I. Bélát itt érte egy baleset: a pontatlan leírások szerint rászakadt a trón. Dömös nincs messze Esztergomtól, az egykori fővárostól. Esztergom fontos dunai kikötő is volt Regensburgtól északkeletre, Kijev felé a Dunán szállították árucikkeiket a kereskedők, innen szárazföldön folytatták útjukat. Ez is befolyásolta települések kialakulását. E főváros mellett fekvő dömösi kastély később Álmos herceg tulajdonába került, s 1107-ben prépostságot alapított e területen. Itt élt megvakítva, megvakított fiával, Bélával együtt. II. Béla alapítványokkal gazdagította a prépostságot. A palotát az idők során feltehetőleg többször átépítették. Mátyás idején is fontos szerep jutott Dömösnek, de fénykora a XI. és XII. századra tehető. Szerencsém volt, hogy sikerült megtalálni a palota és a templom maradványainak egy részét, amelyeket a múlt században is kerestek már. A szőlőtelepítések azonban segítettek eltüntetni a nyomokat, s ez a mi munkánkat is megnehezítette. Végül is megtaláltuk a háromhajós bazilikális templomot és a hitelesen helyreállítható altemplom romjait. Stílusa eltér a XI. század eleji, a felszentelés időpontja körüli építészeti és díszítő stílustól, lehetséges, hogy korábban, 1000 körül építették. Dömösön a legalsó

A királyi központ lapja 11 humuszrétegben IX-X. századi cserepeket találtunk. A palotából egyelőre az átépített pincét sikerült feltárni, s a palota alaprajzát is megállapíthattuk. A pilisszentkereszti ásatások is megerősítették azt a tényt, hogy a Duna-kanyar vidéke kulturális központnak számított. A pilisi apátság az ország egyik legrégibb egyházi központja lehetett. A bencések már 1000 körül kolostort építettek itt, később II. Béla a cisztercitáknak adományozta, akiknek az európai stílus lényeges megváltoztatását jelző gótika előkészítésében döntő szerepet tulajdonítunk. A magyar kereszténység első kolostor alapításai közé soroljuk a pilisit, most pontosabban szeretnénk meghatározni az időpontot. A Pilissel kapcsolatos kutatások újabb megvilágításba helyezték a honfoglalás kori magyar építészet első emlékeinek sajátos díszítőstílusát, a palmettás stílust. Véleményünk szerint ez a stílus a bizánci, a bolgár birodalom és Magyarország határterülete közelében, a Szerémségben alakult ki. [...] Országszerte azokon a helyeken, ahol a legkorábbi püspöki, kolostori templomok sejthetők, másodlagos, harmadlagos beépítésből különös, szinte népies díszítésű, úgynevezett palmettás kövek kerültek elő. Ezek faragott díszében nem annyira a palmetta-motívum érdekes, hanem a díszítőrendszer, amely egész Európában, de főleg Bizáncban és keleten elterjedt palmetta-motívummal szemben egyedülállóan jellegzetes, akárcsak egy néprajzi csoport évszázadok alatt kialakult díszítő stílusa. A magyar építőművészet tehát mindjárt a kezdetén egy olyan talán először fémtárgyakon alkalmazott sajátos stílussal lépett föl a világ művészeti irányzatai között, amilyet az európai általános stílusokba való beleolvadása óta sem hozott létre. E kőfaragó stílus emlékeinek egyik leggazdagabb lelőhelye éppen Pilisszentkereszt, és ez az oka annak, hogy itt, a későbbi, XII. század végi, XIII. század eleji templom alatt vagy a romok körül keressük azt az első templomot, s azokat az épületeket, amelyek köveit az új cisztercita templomba és kolostorba építették be. Alapvető jelentőségű problémák ezek kultúránk és művészetünk története tisztázatlan kérdéseinek sorában. GEREVICH LÁSZLÓ (BUDAPEST, 1911. ÁPRILIS 7. BUDAPEST, 1997. JÚNIUS 20.) KOSSUTH-DÍJAS RÉGÉSZ, MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ, AZ MTA TAGJA. KIEMELKEDŐ SZEREPE VOLT A BUDAI VÁR MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSAIBAN. (Várjuk olvasóink leveleit, észrevételeit, hozzászólásait a dobogoko@postafiok.hu címen, amelyeket, amennyiben közlésre érettek, kommentár és változtatás nélkül közöljük) Olvasósarok Levél Budakalász nevéről Pilissel és a benne rejtekező Ősbudavárával már megszámlálhatatlan írás, cikk, értekezés, stb. foglalkozott és foglalkozik. Például a Várak- Kastélyok-Templomok folyóirat több száma is. Az ásatások még nem sok érdemlegeset tártak fel, a régészeti bizonyítás még elmaradt, de az elfogadását vagy kizárását csak a feltárások befejezése után lehet kimondani. Addig higgyünk nyugodtan Ős- Budavár ottani létezésében. A helyben lakó Lánszki Imrét településének félreértelmezett ismerete vezette el Ős-Budavár helyi lokalizálásához, mégpedig, hogy a török kala=vár, Budakala=Budavár, Budakalász=Ősbudavár. Ám a kiindulás hibás: a kala az nem vár. A vár törökül kale (Ada kale =Szigetvár az Al-Dunán, Kale-megdán a belgrádi vár török neve, kaledzsi=kapus, míg a torony neve kule, lásd Yedikule=Héttorony, stb.). Ilyen névmagyarázattal a kelta Bouda istennő nevéről is lehetne nevezni, vagy a híres icéni törzsfőnökasszonyról, Budika-nak. (Tévesen írja a faramuci betű-rögzítéséről ismert ánglius nyelv Boudicea-nak, a középkori forrás még egyértelműen Budica-nak rögzíti!) Csak a nevet követve megtalálhatjuk Ősbudavárát Etiópiában, a Jegol tartománybéli Harrar város régi negyedében is, ahol még áll a Buda-gate. (Az Észak- Olaszországi Buda településről nem beszélve.) A település neve azonban egyszerűbb magyarázatú. Budakalász területén már az őskorban a bádeni-péceli kultúra népének települése volt. Kiásott rézkori temetőjéből került napvilágra az ötezer évesnek tartott világhíres budakalászi kocsi négykerekű agyag kocsi modellje, a legrégebbi kocsi-ábrázolás Európában. A középkorban a falu neve Kaluz volt az itt lakó, idetelepült kálizokról. Első írásos említése az oklevelekben 1332-ben és 1337-ben Kaluz. Lakói a mohamedán kálizok egy 1111 évi oklevél szerint a királyi fiscus pénzkezelői, akiket magyarul káliszoknak hívnak. A pénzkezeléssel foglalkozó népcsoportról több települést is elneveztek a Kárpátmedencében. Így példaként, de a teljesség igénye nélkül: Kalász (ma: Klasov) falu Szlovákiában, Kálaz község a Zsitva ment dombvidéken, korábban: 1156-ban Qualiz, 1232-ben Kaluz, a kabarokhoz csatlakozott kálizok települése, a Káloz nemzetség ősi birtoka. Kalászi: Klaszita község Szlovákiában a Selmeci-hegység déli részén, régebben: 1245-ben Kalasta, 1285-ben Chasyta néven említik. A Buda feletti település az itt birtokló család miatt neveztetett Kalászinak. A település a Kalászi család tulajdona volt a XIV században. Tehát a falu nevét nem a törököktől kapta, hanem első lakóiról, a kálizokról, és/vagy első birtokosairól, a Kalászi családról. A többi Kalász nevű községektől megkülönböztetendő, kapta a Buda-környéki Kalász falu a Budakalász nevet 1900-ban. Budakalász: Kalász, Kalasch Tehát a Budakalász=Budakala=Ős-Budavára etimológia így nem állja meg a helyét. Ez természetesen független attól, hogy találnak bármi várfélét vagy egyetlen faragott követ is a község feletti hegyekben vagy sem. A Pilisben még számos felfedezetlen csodás dolog létezik. A hely iránti figyelem felkeltésével talán egyre többek érdeklődését fel lehet odairányítani. Ennek köszönhetően lelünk majd rá a mindeddig sejtett, de még fel nem derített csodáira a hegységnek, amit a ma ott lakók már elfeledtek, de a korábban ott élők még tudtak. HALASY-NAGY ENDRE (A Dobogó Mitikus Magyar Történelem folyóirat állandó szerzője) Ahol a Pilis csak főszereplő lehet: Vezér tv http://www.dobogommt.hu

12 Dobogókő Előadások a Pilisről, hagyományainkról és történelmünkről (az itt közölt előadásokat nem a Dobogókő szervezi, ezért az esetleges változásokról sem tehetünk!) Pilisszántón a Nemzeti Hírháló szervezésében előadás-sorozat a Pilis szakrális történelméről és titkairól! Helyszín: Faluház, Pilisszántó, Kossuth Lajos u. 88. 2012. március 08. csütörtök 18 óra: Aradi Lajos: Rejtélyes ábrák a Pilisben (Folytatódik a Pilis-rejtély előadássorozat a Dobogókő főszerkesztőjével) 2012. március 10. szombat 17 óra. Herczeg Ferenc: Szkíták, hunok, magyarok (Nemzettudat építő és lélekemelő előadás). 2012. március 17. szombat. Előadó és túravezető Gondos Béla: Kirándulással egybekötött előadás. Autós kirándulás: Dömösre (Dömösi prépostság), Visegrádra (nem közismert műemlékek megtekintése, pl.: Sibrik domb és az újabb feltárások), Pilisszántóra (Kereszteskő,...) 17órától előadás Szántón a Faluházban 2012. április 12. csütörtök 18 óra. Aradi Lajos: A Pilis és a pálosok (A Szenthegy és a Szent Rend kapcsolata) 2012. április 20. péntek 18 óra:. Born Gergely: A pilisi királyi központ alkímiája: (a teremtés aranyának kiolvasztása és a világkirályság 4. A Pilis alsó világa és "Agartha" feltámasztása, a "Bölcsek köve" kristályhálózata és a mennybe vezető ajtó(k) 2012. április 26. csütörtök 18 óra. Molnár V. József: Szent helyek, Szent idő (A Pilis szakralitása) 2012. április 28. szombat, Nimród napján. Nimród és Atilla a Pilisben (A "magyarok Ős Attya" és a "Nagy Nimród unokája", mint "Isten ostora") 10.30-13.00: Grandpierre Atilla, 13.30-16.00: Szántai Lajos, 16.30-19.00: Born Gergely Helyszín: Pilisszántó Petőfi S. u. 37. Általános iskola aula. A templomnál Pilisszentkereszt felé nézve balra kell kanyarodni, majd az 1. utcán balra, kb. 5 perc gyalog. (Belépő: 2.500,-FT) 2012. május 03. csütörtök 18 óra, a Szent Kereszt feltalálásának napján: Aradi Lajos: Pilis és a pálosok 2. (A Szenthegy és a Szent Rend kapcsolata) 2012. május 05. szombat 16 óra. Prof. Pap Lajos szívsebész: A szakrális Pilis szerepe a magyar lélek gyógyításában 2012. május 19. szombat 17 óra. Szántai Lajos: Egy rejtező királyi központ életjelei a Pilisben 3. (Atilla király örökségében, Árpád vezér nyomában) ggg Aradi Lajos, a Dobogókő főszerkesztőjének előadásai a Pilisről és egyéb témákról: 2012. március 6. 18 óra Paks, Művelődési központ, Gagarin tér 2. A magyarság igazgyöngyei 4. rész (Remete Szent Pál csodái) 2012. március 9. 18 óra Székesfehérvár, Trade Center 3. em. 318. Budai út 9-11. Múltunk mitikus titkai 2012. március 13. 17,30 Ráckeve, Városi könyvtár Múltunk mitikus titkai 2012. március 20. 18 óra Dorog, József A. Művelődési Ház, Otthon tér 1. Nimród király a Pilisben

A királyi központ lapja 13 2012. március 22. 18 óra Várpalota, Krúdy Gyula városi könyvtár A Pilis-rejtély folytatódik 2012. március 23. 18 óra Nyergesújfalu, a régi Általános Iskola, Kossuth L. u. 89. A Képes Krónika rejtélyes ábrázolásai 2012. március 24. 19 óra Budapest, Sóter klub, VI. Dessewffy u. 53 Érdekességek a Pilis történelméből 2012. március 27. 18 óra Budapest, Két Hollós könyvesbolt, Kenyérmező u. 3. A Pilis-rejtély folytatódik További részletek a Pilis-rejtély honlapján http://apilis.fw.hu ggg A húsvéti feltámadás napján a Szent Korona hívja nemzetét magyarország feltámadásáért! Helyszín: Pilisszántó a Boldogasszony Kápolna 2012. április 7. Nagyszombat, este 17 órától Húsvét vasárnap délutánig, virrasztással Nagyszombat: 17 órától a templomi körmenethez csatlakozhatnak a zarándokok. A Boldogasszony kápolnánál 22 órakor, Szántai Lajos ünnepi beszéddel nyitja meg a rendezvényt. Az éjszakát a melegséget árasztó tűz mellett imádsággal, énekléssel virrasztjuk át, Csíksomlyóhoz hasonlóan. A virrasztást a csángó földről érkező asszonyok éneke (Nisztor Ilona vezetésével), Mokos Andrea és Baranyai András Mária énekei, továbbá a cikói és a zombai női énekkar teszik felejthetetlenné. Virrasztási helyszínek: Boldogasszony kápolnában, a kápolna alatt égő tűznél, a Szikla Színház bejáratánál felállított virrasztó sátorban: fűtés Húsvét vasárnap: Reggel 6 órára, Napfelkeltére várjuk a feltámadásra érkező keresztaljakat, zarándokokat. Ünnepi program: Csángó asszony kórus, cikói és zombai női énekkar, Ferencz Éva ének, Mokos Andrea ének, Altorjai Attila vers, Istvánfi Balázs dudaszó. Ünnepi beszédek: Szőnyi József, Woth Imre, Prof. Papp Lajos. Szent Korona fogadalom tételt tehetnek a zarándokok. Szabó Gyula győri plébános mutat be feltámadási ünnepi misét. Általános információk: A vasárnapi műsor élőben látható a Boldogasszony kápolnánál, továbbá interneten a Nemzeti Hírhálón, a Hun Tv-én, a Vezér Tv-én. Az ünnepségre határon innen és túlról is szeretettel hívjuk és várjuk a vendégeket, lehetőség szerint népviseletben, vagy ünnepi öltözetben. Kérjük a zarándokokat, hogy saját ellátásáról és az időjárásnak megfelelő öltözékről (éjszakára meleg ruha, esőkabát, ernyő, pléd, hálózsák,...) mindenki maga gondoskodjon. Személygépkocsi parkolók a falu fölső végén, busz parkoló a falu alsó végén. Szombaton a körmenet időpontjában Pilisszántó kizárólag Pilisszentkereszt felől közelíthető meg. Vasárnap a távolsági buszok Pilisszántó Templom megállóig közlekednek. További részletek a www.egipatrona.hu oldalon folyamatosan követhetők. Elérhetőség: admin@egipatrona.hu, Tel.: 06-30-648-3543 A nemzetünk feltámadásáért szervezett közhasznú ünnep megvalósításához, sikeréhez, kérjük és várjuk támogatásukat és adományaikat a Nemzeti Hírháló Egyesület 11746108-20025081 számlaszámára. Megjegyzésben kérjük feltüntetni: Szent Korona Ünnep

14 Dobogókő Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál remete testvéreinek élete (részlet) Özséb testvér kolostort épít a Szent Kereszt tiszteletére Esztergom közelében 1250-ben, IV. Béla korában Szent a kereszt jegye rajta, Özséb keze klastromot épít Esztergom mellé, hegynek az orma fölé. Özséb testvér, az istenfélő ember, a remeteség kiváló kedvelője, a hármas barlang közelében, ahol hat társával lakott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére (amelynek erejével az emberiség ősi ellenségének minden cselszövése meghiúsult) megalapította a Rend Főmonostorát. Itt erényekben és vallásosságban gazdag, életszentségben feltűnő, testileg sápadt és lesoványodott állapotban, de minden dolgában alázatos, józan és szerény életet élt. Ételben és italban nem válogatott, ezért mindig egészséges és szép volt. Az egészség megőrzésére semmi sem hat annyira, mint a változatlan étrend. A jó egészségnek semmi sem árt annyira, mint az ételek bősége és sokfélesége. Mert sokféle ételnek sokféle hatása van. Az ízeknek ilyen bősége rendellenességet szül, s lerontja az egészséget és szépséget. Ezért igen szabatosan válaszolt az ifjú a püspök egy bizonyos kérdésére: miért egészségesebb és szebb a kolostorban, mint volt a világban? Így felelt: azért, mert egyformán és illendően élek itt. Ismét megkérdezte: mit ettél tegnap és tegnapelőtt? Így felelt: borsót és zöldséget, holnap pedig borsót és zöldséget. És azután zöldséget borsóval. Lásd milyen szépen forgatja a gondolatot, hogy kimutassa, mennyire alkalmas az ételek egyformasága arra, hogy a test egészséges és szép legyen. Fráter Varsányi István verse a pilisi Szent Kereszt kolostor alapításáról Egykor az úttalan erdőt járva-kutatva atyáink Sziklafalak mentén néhány kicsi házat emeltek, Szétszórt barlangok mélyét is jól kikutatták. Így a kegyes remeténk s papi férfi, Özséb, alapítja Végre a rend házát, s a keresztnek szent neve címe. Lassan a testvérek barlangjukat elhagyogatják, S kezdenek együtt szigorú szent zárdai életet élni. Innen terjedt szét a világon Pál remetének Rendje: amelyben az erkölcs és ruha folttalan egyként, Így lesz majdan a kis forrásból nagy folyam árja. Özséb testvér Szent Ágoston szabályait kéri, de nem kapja meg azonnal, ezért Pál veszprémi püspök életrendet ad neki levélben, amely így szól Pál, Isten kegyelméből veszprémi püspök, a fenséges magyar királyné udvari kancellárja. Minden Krisztusban hívőt igaz üdvözlettel köszönt. Jelen levelünkkel tudtára akarjuk adni mindenkinek, hogy szeretett fiaink, a Rendfőnök, perjelek és egyházmegyénk helyeinek remete testvérei Szentatyánktól, Orbán urunktól, Isten kegyelméből a római szentegyház főpapjától személyesen kérték: kegyeskedjék megengedni, hogy a remeteéletből a Szent Ágoston szabályai szerinti életre térhessenek át. Kérésüket kegyelmesen fogadta, és levélben megparancsolta, hogy a szabályok megtartását apostoli tekintélyünkkel engedélyezzük nekik, ha a létfönntartáshoz szükséges javaik megvannak, s ha jónak látjuk mások jogának sérelme nélkül. Mi tehát Szentatyánk és Urunk parancsának kívántunk eleget tenni tisztelettel, amikor tüzetesen utánajártunk, hogy vannak-e javaik, melyek elegendőek a szabályok megtartására, de ilyet sem náluk, sem másoknál nem találtunk. Ezért káptalanunkkal folytatott megbeszélés és megfontolás után, apostoli tekintélyünknél fogva megengedtük, hogy azokban a házakban, amelyekben most vannak, mint engedélyezett társulat a remete életmód szerint szolgálják az Urat mindenben, a megyéspüspök rendeleteinek és jogainak a megcsorbítása nélkül. Mivel a régi atyáktól származó meghatározott zsolozsmájuk vagy böjtjeik, vagy más irányelvek, rendeletek, melyek egyetemlegesen köteleznék az összes remetét, nincsenek, és nehogy a jelenlegi helyzetnek vagy a szabályoknak a sokfélesége az egységnek és szeretetnek azt a kötelékét, melyet maga az isteni akarat sugallt, a konkolyt vető, ellenséges ember szétszakíthassa, a remete testvérek mostani állapota, vagyis a szabályzat, melyet saját kezünkkel állítottunk össze, a következő: Böjtöljenek mindenszentek ünnepétől karácsonyig, naponta egyszer egyenek tejeset, kivéve a gyöngélkedőket és a betegeket, akik a házfőnöktől, ha szükséges, a húsevésre engedélyt kaphatnak. Karácsonytól kezdve hetvenedvasárnapig egyenek húst, hetenként háromszor. Hetvenedvasárnaptól húshagyókeddig ismét naponta egyszer egyenek tejeset. Húsvéttól pedig mindenszentek napjáig hetente háromszor egyenek húst. A zsolozsmában azt a rendet tartsák, melyet a székesegyházakban a Szent Ágoston szabályai szerint élő kanonokok őriznek. A megválasztott tartományfőnöküket be kell mutatniok a megyéspüspöknek megerősítésre. A megyéspüspök szent zsinatára évenként két-két testvért kell küldeniök minden kolostorból, hogy átvegyék a szent zsinat üdvös intelmeit és határozatait, s azokat kötelesek megtartani. Lakóhelyeik számát nem növelhetik. Név szerint ezek a következők: Pilup-sziget, Szent Ilona, Szent Mária Magdolna Kőkúton, Szent Jakab a Bakonyban, Szent Erzsébet Ideg-szigeten, Szent Imre Badacsonyban, Szent Mária Magdolna az Örményes melletti szigeten, Eleken, Szent Domonkos Szakácsiban. Az említett testvéreknek egyházmegyénkben máshol található kolostoraik mostantól fogva kiközösítés alá esnek. Kelt az Úrnak 1263-ik évében. Benedek veszprémi püspök mindezeket 1291-ben, a Szent Kereszt megtalálásának ünnepén kibocsátott oklevelében megerősítve így írja le, a következő helyeket sorolja fel név szerint: A Szent Kereszt egyháza a Pilisben, Szent László Kékesen és Pilup szigete. Később még ugyanabban az évben Lodomér esztergomi érsek a Szent György vértanú ünnepe utáni második héten az előbb említett engedélyt megerősítette. A többit lásd az Úr 1327-ik éve körül. Máshol van leírva, hogy az Úrnak 1262-ik évében a már előbb ismertetett Özséb első provinciális, néhány testvér kísére-

A királyi központ lapja 15 TÖBB MÁS KOLOSTORBAN. EZEKBEN AZ ÉVEKBEN KÍSÉRHETTE EL AZ ÁLTALÁNOS PERJELT TITKÁRKENT (SOCIUS) VIZITÁCIÓS KÖRÚTJAIN. RAGYOGÓ KÉPESSÉGEINEK KÖSZÖNHETŐEN LETT 1513-BAN A RÓMAI SANTO STEFANO ROTONDO KOLOSTOR MELLETTI PÁLOS KOLOSTOR PERJELE; EZT A FELADATOT 1520-IG LÁTTA EL. RÓMAI ÉVEINEK IRO- DALMI TERMÉSE KIEMELKEDŐ JELENTŐSEGŰ. HAZATERESE UTÁN AZ 1520 PÜNKÖSDJÉN TARTOTT BUDASZENTLŐRINCI NAGYKÁPTALANI GYŰLÉSEN MEGVÁLASZTOTTAK A REND ÁLTALÁNOS PERJELÉNEK. HI- VATALÁT CSAK KÉT ÉVIG TUDTA ELLÁTNI, BETEGSÉGE MIATT LE KEL- LETT MONDANIA. HIVATALI IDEJÉBEN AZ ELŐDEI ÁLTAL ÖSSZE- GYŰJTÖTT RENDTÖRTÉNETI ANYAGOT A VIZITÁCIÓS ÚTJAI SORÁN AZ EGYES KOLOSTOROKBAN MEGŐRZÖTT OKLEVELEK ADATAIVAL LÉNYEGESEN KIBŐVÍTETTE. (Sarbak Gábor művéből) Santo stefano rotondo tében elment IV. Orbánhoz, és kérte Szent Ágoston szabályainak engedélyezését. Azt mondják, Aquinói Szent Tamás is segítségére volt a pápai udvarban (A prózát ÁRVA VINCE, a versbetéteket CSONKA FERENC fordította) GYÖNGYÖSI GERGELY (1472-1531) EGYKORI PÁLOS RENDFŐNÖK 1495-BEN LETT ARTIUM BACCALAUREUS A KRAKKÓI EGYETEMEN, MAJD BELEPETT A PÁLOS RENDBE (ORDO SANCTI PAULI PRIMI EREMITAE). MESTERÉNEK A KÉT ALKALOMMAL IS AZ ÁLTALÁNOS PERJELI (PRIOR GENERALIS) TISZTET VISELŐ SZOMBATHELYI TAMÁST VALLOTTA, NOVICIÁTUSI IDEJÉT NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL BU- DASZENTLŐRINCEN TÖLTÖTTE. RENDI HITSZÓNOK VOLT (PRAEDICA- TOR ORDINIS) 1501 ÉS 1504 KÖZÖTT BUDASZENTLŐRINCEN, MAJD Santo stefano rotondo Kerecsenfészek (Bp. III. Csobánka tér 5.) Március 4. Tábori László: Zarathustrától Jézusig Március 18. Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál legendákba foglalt magyar őstörténet Április 1. Kiss Mao-Tun István: Őshazánk a Kárpát-medence I. (ősszel folytatódik) Április 15. DUPLA ELŐADÁS! Szőnyi József: Pilist tisztelni jöjjetek! Aradi Lajos: A Pilis rejtély II. (ősszel folytatódik) Április 29. Szigeti Gábor: A magyar nemzeti vallás fontossága Május 6. Koricsánszky Atilla: Az ősműveltség nyomai a magyar rovás ABC-ben Kezdés: délután 3órakor Támogatás: 800 Ft

16 Dobogókő Pilis Anno... Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye története (A honfoglalástól a legújabb időkig) Írta: Dedek-Crescens Lajos, a Tud.-Egyet. Könyvtár őre (1907) (részlet, az eredeti helyesírás szerint) I. Szent István megyéi A vármegye-rendszer, az úgynevezett királyi vármegye tehát kezdetben szorosan véve uradalmi intézőség jellegével bírt. Szent István felosztotta az országot 45 királyi uradalomra s mindegyiknek középpontul egy fönmaradt földvárat vagy más megerősített helyet rendelt. Az ilyen uradalmak határát kezdetben mesgyének=megyének nevezgették s ezt a nevet a középpontnak, vagy az uradalom élére állított ispánnak a nevével hozták kapcsolatba. Így lett például Visegrád megye, utóbb Pilismegye, Visegrád váráról és a pilisi hegyről Pestmegye a Pesti várról; Solt megye a Soltok utódjaitól. Minden uradalom vagy megye legfőbb ura a király volt, ki a maga képviseletében egy ispánt nevezett ki a vármegye élére. Ez teljhatalommal kormányozta az uradalmat s szolgálatai fejében a jövedelemnek egyharmad részét élvezte, kétharmadát azonban köteles volt beszolgáltatni a királynak. Felügyelt az uradalom összes gazdasági teendőire, a királyi parancsokat végrehajtatta, a gondjaira bízott uradalmi lakosság fölött bíráskodott és ha kellett, annak fegyverforgató részét hadba vezette. A lakosságnak különféle rangja, foglalkozása és kötelessége volt. Az előkelőbbek, a várjobbágyok az ispán körül segédkeztek. Közülők nevezte ki az ispán a maga helyettesét, az udvarbírót. A várnagy, a hadnagy, a századosok tizedesek, az ispán végrehajtó közegei voltak. Az első a várban, a hadnagy a seregben, a századosok, tizedesek a környéken képviselték az ispán személyét. A századosokból alakultak valószinüleg később a szolgabírák, a tizedesekből a falubírák. A nép maga a különféle szolgálati ágak szerint különféle neveket viselt. Ebből a szervezetből, a királyi megyéből alakult ki utóbb a nemesi vármegye, az alkotmányos önkormányzat legerősebb bástyája. Szent István, megyénk mai területén, Pauler kimutatása szerint, két vármegyét, a pilisit és a pestit alakította, míg a mai Pestmegyének Taksonytól délre fekvő dunamelléki részét Fejérmegyéhez csatolta s csak a tiszamelléki helyeket hagyta meg Pest vármegyében. Utóbb, mikor a megyék száma 72-re emelkedett, beszélnek külön Csepelmegyéről, sőt külön Kecskemétmegyéről is. A Szent István-féle felosztás teljesen megfelel annak a földrajzi alakulásnak a melyet fennebb feltártunk. E szerint volt a vármegye mai területén: 1. Visegrád vagy Pilis vármegye, mely az egykori Buda, Ó- Buda területét a mai pomázi és biai járást foglalta magában és kiterjedt Fejérmegye egykori bicskei járásának néhány éjszakon fekvő és Esztergommegye esztergomi járásának egynémely déli fekvésű helységére is. 2. Pest vármegye, mely kiterjedt a mai váczi járásra, olyképen azonban, hogy maga Vácz és a tőle éjszakra eső rész már Nógrádhoz tartozott; továbbá a gödöllői járásra, mely Hatvanon is túl terjedt; a monori és a nagykátai járásra az alsódabasi járásnak a tőlünk megrajzolt Ó-Dunaágtól keletre fekvő részére; a kiskunfélegyházai járásra; Czegléd, Kecskemét, Nagykőrös területére. A kunszentmiklósi, kiskőrösi járás keleties részei, meg Kunhalas, Keczel vidéke, ez a kezdetben néptelen terület, nem volt ugyan szorosan beosztva, de természetszerűleg Pestmegye legdélibb nyujtványát alkota. 3. Fejér vármegye területe átnyult a Dunán és magába foglalta Magyarország térképe 1703-ból a mai Csepelszigetet, az alsó-dabasi járásnak az Ó-Dunaágtól nyugatra eső részeit, az egész ráczkevei, dunavecsei és kalocsai járásokat, vagyis az úgynevezett Solti széket. Utóbb a vármegye területén még más corpus seperatumok, önálló területrészek is alakultak. Ilyenek voltak: 1, a csepeli ispánság; 2, a kalocsai érsekség hontokai (sárközi) nemesi széke; 3, a szekszárdi apátság fajszi széke; 4, Kecskemegye, és végre 5, a kiskun területek. Lássuk már most e sokszorosan tagolt területek ősi berendezkedését, az egyes tagolatok egymáshoz való viszonyát és végre Pest-Pilis, majd Pest-Pilis-Solt s végül a mai Pest-Pilis-Solt- Kiskunmegye kialakulását. II. Pilismegye A Szent Istvántól alapított 46 vármegye között első sorban sze-repel Pilismegye, mely kezdetben Visegrádmegye nevet is viselt, sőt hébe-korba Ó-Budamegyének is mondatott. Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék czímű művében Pilis megyével foglalkozva, arra a végeredményre jut, hogy Pilis-

A királyi központ lapja 17 kétségkívül Visegrád és Dunabogdány között, talán éppen a Salamon-tornya helyén állott, már az a körülmény, hogy a visegrádi várhegy természetes kulcsa az Esztergom-Vácz közé eső Dunaszakasznak és völgynek, kétségtelenné teszi, hogy annak olyan a milyen erősség jellegével kellett bírnia. De leginkább bizonyítja ezt maga a várhegy neve, a szláv származású Visegrád. E szó ugyanis wysok (magas) és grad (vár) szóból képződött, világosan jelezvén, hogy a szláv időkben e helyütt valami sövényszerű erődítés lehetett. Magának Pilisnek a neve is szláv elnevezés. Eredeti alakja a Pelys, Pylus, a plesu (kopasz) szóból származik. Ez is tehát szláv telepre vall. Esztergom, az érseki palota rekonstrukciós rajza megye nem tartozik a Szent István-féle alapítások sorába, mert oklevélszerű említését ő csak 1225-ből találja először. Harczba száll azonban Botkával, ki azt a véleményt fejezi ki, hogy mivel a pilisi erdő egy 1187-iki az esztergomi keresztesek részére kiadott királyi adománylevél szerint Esztergom vármegyében feküdt, Pilis megye csak későbbi időben, a tatárjárás után, vált ki Esztergom vármegye testéből; bár utóbb, a földrajzi fekvésre való hivatkozással, ezt a véleményt ő maga is valószínűnek vallja. Visegrád neve Mindkét író úgy véli, hogy a visegrádi várhegyen IV. Béla neje, Mária királynő építtette az első várat 1259 táján. Pedig ez tévedés. Nem tekintve, hogy a rómaiak ad Herculem nevű vára Pilis felső alapítású megye Azonban e történelmi valószínűségeken felépített hozzávetésen kívül van határozott adatunk is arra, hogy Pilismegye az ősalakítású vármegyék sorába tartozik. Fejér György közli velünk Szent Istvánnak a veszprémi egyház adománylevelét, a melyben olvassuk: in comitatu Visegradensis civitatis, vagyis Visegrad városának megyéjében. Ez a megye pedig minden észszerű okfejtés szerint nem lehet más, mint Pilismegye. Tudjuk, hogy Pilismegye a későbbi fejlődés korában is a visegrádi várnagyok, mint ispánok vezetése alatt állott és hogy a visegrádi vár joghatósága a Pilis-Gerecse hegyvidék területére, a Pilisségre terjedt ki, más szóval, éppen Pilis vármegyére. Nyugodt lélekkel állítjuk tehát Pauler Gyulával mi is, hogy Pilis megye a Szent Istvántól alakított negyvenöt vármegye egyike volt. De szükség is volt erre az aránylag csekély terjedelmű vármegyére, mint korona-uradalmi középpontra, éppen földrajzi fekvé-sénél fogva. Területe Pestről is, Esztergomból is nehezen volt megközelíthető, amott a Duna, emitt a hegyek miatt. Fejérhez nem csatolhatta, mert annak nagy kiterjedtsége megnehezítette volna kormányzását, Győrtől pedig a nehezen járható hegyvidék választotta el. Várak és városok Visegrád, Salamon torony 1912-ben Pilismegye területén egykor négy vár állott, és pedig: Budavár, Ó-Buda, Solymár és Visegrád. Solymár kivételével mindegyik, tövében jelentősebb város fejlődött ki, a melyekhez járult még Buda és Ó-Buda között Felhévviz és a vármegye nyugatéjszaki határának közelében Zsámbék. A legrégibb hely a vármegye területén Aquincum, vagy népies ejtéssel Acincum volt, mely valószínűleg már a kelták idejében lakott területet alkotott s melyet a rómaiak Traján császár alatt 113-114 körül Kr. u. szállottak meg. Anonymus azt beszéli, hogy midőn honfoglaló őseink e helyet, mely szerinte egykor Atilla fővárosa is volt, elfoglalták, az már részben romokban hevert, de azért mégis sok megbámulni valót nyujtott. Árpád e helyet, a melyen még egy vár állott volna, Kundunek (Kendének) Kurzan atyjának adta. Ezt Kurzán tulajdon nevére nevezte, mely név mai napig sem ment feledésbe. Sajnos, okirataink Kurzán váráról nem tudnak sokat, a mint IV. Béla idejéig egyáltalában hallgatnak az egykori híres római városról. Tény, hogy a római uralom megdőltével a helyet szláv elemek foglalták el és ők nevezték el Budának. Utóbb a bevándor-

18 Dobogókő ló németek felelevenítették a régi Acincum nevet; csakhogy azt elferdítve Eczelburgnak mondták, ez az elferdítés szülte azután egyes krónikásoknak és történészeknek ismert szarvasokoskodását, hogy az Eczelburg név Etele városának emlékét tartotta fenn. A szláv Buda név azonban mindvégig uralkodó név maradt, csakhogy mikor IV. Béla a mai budai várhegyen várat emelt s annak töve mindinkább népesebbé lett, a régi Buda név a várra származott át és a régi Buda Ó-Buda nevet nyert. Buda vára IV. Béla kora előtt a mai Szent Gellérthegy neve: Pesti hegy a mai várhegyé Ujpesti hegy volt. Ez időben a Gellért tövében a mai Rudasfürdő helyén a balparti Pest városnak egy kis expoziturája volt s a Duna ott alkotta a pesti révet, a melynek az Erzsébethíd pesti oszlopfői táján egy hasonnevű rév felelt meg. Ezen a réven kelt át a honfoglaló sereg balszárnya, erre menekült Kálmán herczeg a sajói ütközet után és itt fulladt számos pesti polgár a Dunába, mikor a tatárok váratlanul reájuk csaptak. Az ország újjászervezője, IV. Béla, a tatár veszedelemből levonta a tanulságot és minden befolyásával és tekintélyével arra törekedett, hogy a városok maguk erősségekké alakíttassanak át s az ország és lakosai védelmére, minél több alkalmas helyen, erős kőből falazott várak épüljenek. IV. Incze pápához írt, kelet nélkül való, de 1243-1270 közé teendő levelében kifejti a király az ország jövendő védelmi hálózatát. Fővédő vonalnak a Duna folyamot jelölte ki, mely egymaga tíz hónapon át tartóztatta fel a mongolok hatalmas seregét. A kúnokat és az ispotályos lovagokat nagy tömegekben az ország keleti határain telepítette ugyan le, de jutott belőlük a balparti erősségekbe is, mert a nemzet a várvédelemhez szokva nem volt. Így keletkezett, részben idegen népek megtelepítésével, Budavára és maga Visegrád kővára is. Budavárának helyét a király az újpesti hegyen jelölte ki s így keletkezett az említett névcsere. Buda rendkívül rohamosan fejlődött s csakhamar túlszárnyalta Pestet és Ó-Budát is. A budai várhegy megtelepítése valószínűleg 1249-ben történt, mert 1255-ben már kész és számos lakossal bíró vár és város volt, a melyet maga IV. Béla úgyszólván állandó székhelyévé tett. I. Károly 1308-ban már világosan kimondja, hogy az ország fővárosa Buda. Civitas nostra principalis. És habár az Anjouk idejök jórészét Visegrádon töltötték, Budát is fejlesztették. A királyi palota A királyi palota első alapját IV. Béla rakta le; első nagyobb stilszerű, csúcsíves palotáját azonban Zsigmond királynak köszöni. Ez az épület a mai Szent-György-tér délkeleti sarkát foglalta el. Előtte széles árok vonult kelet-nyugati irányban, mely a királyi várlakot a várostól elválasztotta s melyen át híd vezetett a vár külső és belső udvarába. I. Mátyás trónraléptekor már ez udvarokat mindenfelől épületek köríték s a király nem tehetett mást, mint a félbemaradt részeket befejeztette, a régieket új stilben átalakíttatta. Függelékei, kertek, nyaralók, lenyúltak a hegy oldalán, a mai Krisztina- és Ráczváros felé, keleten pedig, az istállók a Dunáig. Buda az idők folyamán, mint szabad királyi, de főként mint királyi székváros, teljesen kivált a megye területéből s ezért történelme minket ezúttal nem érdekel. Ó-Buda Ó-Buda, illetőleg kezdetben Buda, már a tatárjárás előtt kezd kibontakozni a homályból. Azonban ekkor városnak alig-alig volt nevezhető. A lakosság a királyi kastély körül, melyben IV. Béla a nagybőjtöt szokta tölteni és Szent Péter apostolról nevezett prépostság és káptalan köré csoportosult. Ez a vár az egykori Aquincum theatruma, a Csigadomb alatt emelkedő királyhalmon állott. Első állandó lakója Nagy Lajos király anyja volt, ki állítólag a Záh-féle tragédia után vonult meg itt és kizárólag a jótékonyságnak, meg lelke gondozásának élt. Azután Lajos király özvegye; szintén Erzsébet örökölte a várat; majd meg Borbálának Zsigmond nejének tulajdonába ment át. Ő alatta élte fénykorát. Ő építtette újra 1425 táján az épületeket s ő kezdte az egész vármegyét Alt-Ofner Grafschaftnak neveztetni. És hosszú időn át folyton királynői vár volt. Borbályától átvette leánya Erzsébet, Albert neje, majd Szilágyi Erzsébet, Hunyadi Mátyás anyja (1458-1461). Mátyás első neje Katalin (1461-1464), majd ismét Szilágyi Erzsébet s végül Erzsébet halála után, Beatrix királyné. Nevezetes épületei közül még hírmondónak sem maradt fenn egy sem, sőt még helyüket sem tudjuk meghatározni. Az óbudai káptalan épületei, a klarisszák kolostora, a pálosok temploma és konventje, Fejéregyháza, a szentléleki János-vitézek épületei, a Margit-plebánia, a minorita kolostor, Beatrix kastélya, nyomtalanul tűntek el. A város területe felerészben királynői, felerészben káptalani birtok lévén, valami intenzívebb városi élet nem fejlődhetett ki. Solymár vára Solymár várának építési ideje, szerepe a történelemben eléggé homályba borul, habár okiratszerű említésével gyakran találkozunk. Tudjuk, hogy 1435-ben Borbálya királynő bírta, hogy 1442- ben Erzsébet királyné a korbáviai grófoknak adta, 1444-ben az Olnodi Czudarok 600 frtban a Rozgonyiaknak zálogosítják el. 1455-ben Garai László nádor, 1468-ban Garai Jób és Ujlaky Miklós, 1490-ben Korvin János bírja. Első oklevélszerű említése 1401-ből származik (Orsz. lvt. Dip. Oszt. 8650.) Fényben és pompában, kiváltságos előjogokban mind a három pilismegyei várat, különösen az Anjoukorban, messze túlszárnyalta Visegrád vára. Építését szintén a tatárjárásnak köszönheti. IV. Béla neje, Mária királynő, megértvén férje nemes szándékait, elhatározta, hogy fölös ékszereit pénzzé teszi s azokon erős várat építtet. Maga a király mondja ezt el 1259-ben kelt adomány-levelében és kiemeli, hogy Mária királynő hozományából, tehát teljesen a saját magánvagyonából, különösen a magával hozott ékszerekből, nagy fénnyel és igen erősen építtette meg a várat a visegrádi kopasz várhegyen. Éppen azért a hegyet és egész Pilismegyét neki adományozta és felhatalmazta, hogy a várral szabadon rendelkezhessék. A királyné szeme előtt az a czél lebegett, hogy egy esetleges tatár betörés alkalmával az özvegyeknek és árváknak legyen hová menekülniök. A király nagylelkűségét meg az

A királyi központ lapja 19 sarkalta, hogy az így keletkezett vár a nyulszigeti apáczáknak, kiknek sorában az ő leánya, Margit is élt, igen jó és biztos menedékhelyül szolgálhat. A király adománylevelét IV. Orbán pápa is megerősítette 1263-ban. Mária királynő a várat teljes jogon bírta s a király kijelentette, hogy joga van azt valamely királyi vagy királynéi szabadosnak odaajandékozni, vagy hagyományozni s hogy ebbe az ország főpapjai és bárói is belenyugodtak. A vár azonban soha idegen kézre nem került, sőt az utóbb egyideig a királyok, 1310-1526-ig pedig a szent korona állandó lakóhelye volt. Rómer alapos archaeologiai kutatásainak sikerült azt a helyiséget is feltüntetnie, a mely a szent korona őrizetére rendelve volt. Visegrád bámulatos művészettel faragott szökőkút lövell ki, a Múzsák képszobraival, melynek tetején Cupido alakja márvány-tömlőn ülve, préseli a szintoly ízletes, mint hideg vizet, mely a közeli hegy forrásából csatornán vezettetve ide, kellemes morajjal hull a csöveken át egy márvány-csészébe s ebből egy kerekded medenczébe. E forrásból ama Corvin Mátyás parancsára kinek műve mind ez építkezés, a miről beszélek - miután rendesen diadalmakat ült, bor patakzott s mint a régi emberektől hallám, majd piros, majd fehér, a mint föllebb a hegy tövében, mesterségesen bocsátották a csatornákba. E helyt szokott maga a király is, sétálni, a szabadban szellőzni, enni, néha a követeket is kihallgatni s nekik választ adni. A visegrádi fellegvár, a mint Kottaner Ilonának, a szent korona elrablásában 1440-ben szerepet vivő udvarhölgynek feljegyzéseiből kitűnik, egyenes összeköttetésben volt a királyi palotával, a mi azt a látszatot kelti, hogy a királyi palota a Salamon tornyától Bogdány felé eső részen emelkedő s ma is nyári lakkal koszorúzott dombtetőn állott. A fellegvár egyébként királyi várnagyok parancsnoksága alatt állott, a kik mindenkor fényes állású férfiak voltak s jobbára Pilis vármegye főispáni állását is bírták. A vár tehát Pilismegyének hivatalos középpontja, székhelye is volt. A vár aljában, azon a helyen, a hol ma Visegrád községe áll, előkelő város fejlődött ki, melynek Nagymaros mintegy expoziturája volt. A város és Nagymaros, mely szintén I. Károly idetelepedésének köszöni keletkezését, körülbelül egyforma kiváltságokkal birt, de előkelőség sorában Visegrád messze kimagaslott, mert a városok közül egyedül él már 1378-ban a piros pecséttel, a középkori előkelőség e megkülönböztető symbolumával. A város beczézgetése annyira ment, hogy sok mentessége utóbb az országnak egyenesen ártalmára volt s azért azokat Ulászló 1498-ban egyszerűen eltörölte. Felhévviz Visegrád (Vicigrad) XVII. századi metszeten Visegrád hajdani fényét az Anjouknak köszönheti. I. Károly király ugyanis a vár tövében palotát épített s példáját több főur is követte. Ő maga állandóan itt székelt s I. Lajos, bár székhelyét Budára tette át, sokszor időzött falai között. Visegrád valósággal a magyar királyok üdülő, nyaraló-helye volt s 1483-ban, miután Mátyás király ott új palotát épített volt, egy olasz püspök földi paradicsomnak nevezi azt. Oláh Miklós költői lendülettel festi Visegrádot és szavai megérdemlik, hogy azokat e helyre is beiktassuk. A város élén, keletnek, áll a mind gyönyörű fekvésével, mind pompás mivoltával kimondhatatlanul nagyszerű királyi lak, paloták és egyéb valóban fejedelmi épületekkel ékeskedő, miután egy ízben négy királynak s azok szokásos kíséretének egymaga kényelmes szállást adott, lévén benne 350-nél több terem. Kapuja a mintegy 200 ölnyire folyó Dunára nyílik s ez és a város és kapu közötti tér fákkal van beültetve. A túlsó oldalon, keletre a palotától, szőlővel és gyümölcsfákkal kedveskedő kert volt. Belépve a kapun, zöldelő rétvirágokkal elborított tér nyulik el szemeink előtt. Benn, száz és nehány lépésnyire a kaputól, kezdődik a lépcsőzet, négyszögű kövekből, hét vagy nyolcz ölnyi széles s mintegy 40 lépésnyi magas. Itt, a királyi udvar számára tág és nagyszerű boltok, vagy boros pinczék fölött, szintén négyszögű kövekkel borított, négyfelől íveken nyugvó tér (area quadripensitis, terasse) van, beültetve kellő arányokban tavaszszal gyönyörűen illatozó s a szemet gyönyörködtető hársfákkal. Közepén vörös márványból Felhévviz a mai Császárfürdő és Országút helyét foglalta el. Már a tatárjárás előtt külön helység és fontos rév volt. Várossá a János-lovagok idejében alakult. Ők bírták a vásárjogot és szárazvámot is; a révjog miatt sok viszályuk volt a nyúlszigeti Máriakolostor apáczáival. A mai Lukácsfürdő helyén állott a középkorban a Szent Tamás plebániatemploma. Zsámbok Zsámbok első eddig ösmert oklevélszerű említése 1401-ből való, a mikor még egyszerűen "Villa Sambok prope Budam" néven szerepel. 1467-ben a pozsonyi káptalan egyik oklevelében már oppidum, mezőváros a neve. Ez évben a Maróthiaké. 1490- ben Korvin Jánosé volt. Pilismegyei községek a középkorban Pilis vármegye községeit a középkorban, különös tekintettel a Hunyadiak korára, Csánki Dezső állította össze. Ehhez a felsoroláshoz, a ma ismert okleveles adatok alapján, csak itt-ott járulhatunk némi kis pótlékkal. A községek im ezek:

20 Dobogókő A dömösi prépostág és a feltételezett királyi palota romjainak alaprajza Ákospalotája Esztergom és Visegrád között (1393., 1396. 1418. évekből). Aszófő (Ozofeu villa) Visegrád szomszédságában (1322). Bajon. A Duna mentében, Visegrádtól ny. felé, a királyi kápolna táján feküdt. (1435., 1469. és már 1395-ben is Kapr. Coll. in 4 450). Békásmegyer (1368., 1394., 1403. sőt 1367-ben is). Bia (1446., 1469). Bogdány ma Dunabogdány (1464.) Bogárfalu (nyoma veszett.) Borony ma Csobánka (1367., 1481.) Borosjenő ma Jenő (1351., 1367., 1435. Egy 1408-iki okl. mint Kysienew Kisjenő szerepel.) Csaba, ma Pilis-Csaba (1393., 1401-5., 1477.) Csép Békásmegyer mellett feküdt. (1484). Cserged (1482.) Ébény Tétény táján feküdt Pilis-Pest és Fejérm. határán (1421., 1422. 1457.) Füzeg (nyoma veszett. Csobánka táján feküdt). Garams ma puszta Vörösvár és Csobánka között. Gercse (1465., 1477.) Hidegkút első említése a XV. századból a körmendi levéltár Himfi aktái között. Jászfalu ma puszta Piliscsaba mellett (1477.) Kaláz (1449. 1482.) Kande (1349. 1367. és 1368. Coll. Hev. XVII. 385.) Boronynyal és Szántóval volt határos. Kelenföld a mai Ráczváros (1236., 1380., 1424. 1430.) Buda külvárosaként szerepel. Keszi, a középkorban Keszi, Alkeszi, Felkeszi néven szerepel. Mind e nevek a mai Budakeszi hely fekvésének felelnek meg. (1296., 1390., 1423., 1427., 1465., 1477.) Királyszántó Borony határában feküdt (1367., 1465.) Kisengh ma Kissing néven puszta. Egykor egész a Dunáig nyult le és réve volt, tehát a római fürdő táján állhatott. (1361. 1523.) Kovácsi ma Nagy-és Kis-Kovácsi néven ösmertek (1401., 1457. 1477.) Körmösd nyoma veszett. Keszi táján feküdt. (1434. 1439.) Leányfalva (1477.) Nyék a mai Jánoshegy és Hárshegy tövében feküdt. (1389. 1425., 1449. 1472.) Orosz, ma Kisoroszi, a szentendrei szigeten (1394.) Örs, Kecskeőrsnek is nevezték. A mai Budaőrs. (1282. 1296. 1367. 1396. 1425.) Paszandok. Az óbudai fensíkon feküdt. (1452. 1483.) Págy a telkii apátság helysége volt. (1342.) Perbál (1348., 1401., 1401-5. és 1494) Ez utóbbi Hev. Coll. 214LXXI. 57.) Pilis ma Szentkereszt. Az egykor híres pilisi apátság székhelye (1360. 1494.) Pomáz (1430.) Sasad a Sashegy déli tövében elterülő vidéken feküdt. (1296. 1350. 1425. 1469.) Szamárd Ákospalotája mellett volt (1393.) Szántó ma Pilisszántó. (1367. 1393.) Szekeres Diód szomszédja. (1398. 1417.) Szente Kaláz és Pomáz között feküdt (1322-1467). Szent Endre királyi birtok volt s ezért királyi falu nevet viselt. Valószínű, hogy mezővárosi jogokkal is bírt (1358., 1458., 1464. 1468.) Szent-Erzsébet a mai Fehérvári-úton, a Sáros-fürdő telke mellett állott. Pest- és Pilismegye egyidőben ott tartotta gyűléseit. (1374. 1399.) Szent-Jakabfalva a mai Újlaknak felel meg. (1355., 1372., 1424., 1447.) Szent-László ma Pilisszentlászló. Szent-Péter. Tótfalu fölött egy templom-rom őrzi emlékét. (Galgóczy Pest-Pilis- és Solt megye monografiája. Budapest 1877. III. k. 101.) Tah ma Tahi (1439. 1447.) Telki (1282. 1455.) Tinnye (1346. 1361. 1401-5.) Torbágy (1429. 1469.) Tótfalu (1447). Tök (1490.) Üröm a Monyaros hegyen. (1367. 1388.) Várad valahol Szent-Endre határában feküdt. Esztergom vármegyéből Pilis vármegyéhez tartozott e korban. Csév, Demes, ma Dömös. (1111. 1138. XV. sz.) Kesztölcz, Maróth ma Pilismarót. (1378. 1398.) Szentlélek Esztergomtól délkeletre. (1287. 1378. 1425.) A pilisi főispánok Pilis vármegye főispánjai, mint említettük, legnagyobbrészt ugyanazok voltak, a kik várnagyokként, a visegrádi vár élén állottak. Ezt a körülményt mégis mindenütt külön felemlítjük. Soraikból ösmeretesek:

A királyi központ lapja 21 1225. Péter; Béla társkirály pristaldusa is volt Horvátországban. (Wenzel Árpádk. Okmt. XI. 183.) 1251-1256. Fülöp (Fejér IV. II. 343. Hazai Okmt. VI. 95. Knauz Monum. Eccl. Strig. I. 386.) 1272. Olivér, ki állítólag a Rátót nemzetségből származott s a királyné tárnokmestere volt. (W. VIII. 390. Fejér. VI. 180. 209.) 1272-1273. Joakim. A Gútkeled nemzetség Dragun ágából származott. V. István fia László idejében mintegy 5 évig csaknem korlátlanul kormányozta az országot. Hogy a trónhoz közelebb legyen, 1272-ben odahagyta a tótországi bánságot és tárnokmesterré, meg pilisi főispánná lett. Viszontagságos életét főbb vonásokban szépen megrajzolta Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig czímű művében (II. K. 62-63. l.) A történelem Pektári Joachim néven ösmerte sokáig (F. VII. 57. k. 0. VI- II. 148. W. IX. 5. 11. Zichy Okmt. I. 32.) 1273. május. Miklós választott esztergomi érsek és királyi kanczellár. (W. IX. 17. 18. Fejér VII. V. 383.) 1275-1277. Joakim másodszor. Ez idő alatt vetette meg a hazánk és Habsburgi Rudolf között kötött szövetség alapját. 1277- ben a Vodicsay (Blagaj) családdal, min ujból kinevezett tótországi bán háborúba keveredett, áprilisban csatát vesztett és ő maga is elesett (F. V. II. 238. H. O. I. 63. II. 11. VI. 197. 201. VIII. 152. 164. W. IV. 23. 35. IX. 28. 50. 82. XII. 76. 92. 111. 140. 150.) 1279-ben. Péter kir. főlovászmester, szebeni ispán. (F V. II. 493 V.) 1281-1284. Tamás királyi és királynéi kanczellár (F. V. III. 97. 235. 240. W. XII. 415. H. O. IV. 66.) 1285-ben. Eyza. Allitólag szerecsen származású és baranyai főispán volt. Neve Haysza lenne. Ez azonban csak Wertner Mór óvatosan veendő feltevése. (Újabb adalékok az Árpádkori megyei tisztviselők ismeretéhez. Történelmi Tár. 1903. 58. Okiratilag) Knauz i. h. II. 192. 207.) 1324-1344. Taranyai Sáfár István visegrádi várnagy (H. O. V. 99. Fejér VIII. III. 106. 534. Anjoukori Okm. III. 27. 388. 589. 486. H. O. IV. 234.) 1345-1353. Bátmonostori Töttös, Becsei Imre fia. Visegrádi várnagy és királyi ajtónálló-mester (Zichy Okmt. II. 180. 198. 235. 294. 356. 438. 476. 495. 505. 523. Fejér. IX. 700. 490. 764. IX. II. 55.) 1358-ben. Hémfi Benedek visegrádi várnagy. (H. O. I. 223. Zichy III. 119. Volt-e egyuttal főispán is, nem bizonyos. Az utolsó ösmert pilisi főipán Domokos fia Miklós volt, ki 1363-ban csak mint visegrádi várnagy, de 1366-ban már mint várnagy és főispán szerepel (H. O. I. 246. Fejér. IX. III. 560. Anjouk. VI. 108. Zichy II. 236. III. 279.) Visegrádi várnagyok A főispán-várnagyokon kívül egyszerűen mint visegrádi várnagyok előfordulnak még 1277-ben Domokos (F. VII II. 97. W. IX. 181. 187. 188.), 1284-ben János (F. V. III. 211), 1298-ban ismét egy Domokos, 1399-ben Marczali István fia Péter (Bak? I. 421.), majd ugyanez évből György; 1400-ben Mátyás alvárnagy (H. O. III. 262.) 1400-1401. Csáki György (Tem. I. 306.) 1403- ban Korbáviai Károly (Fejér X. IV. 241.) Pilisi alispánok A pilisi alispánok közül csak kettőnek tartották fenn emlékét okleveleink. 1319-ben János (Anjouk. O. T. 511.) 1333-ban Iván volt az alispán. Ez utóbbi a várnagyi hivatalt is ellátta (Anjouk. O. III. 27.) Ugyancsak egy szolgabíró nevét is ösmerjük e korból, Baluzzi Lukácsét, ki 1333-ban szerepelt. Pilis egyesülése Pesttel Pilis vármegyének, mint ezekből is láthatjuk, külön szervezete, külön területi hatósága volt. Azonban már jó korán találunk történelmében olyan mozzanatokat, a melyek arra vallanak, hogy Pestmegyével közös intézményeik is voltak. Így már 1335-ben és 1364-ben közösen tartják megyegyűléseiket; 1399-ben pedig egy ily közgyűlésen Pomázi János, László, Miklós és Imre perlik Kürthy Miklóst a Zahrus nevű pestmegyei falujokban elkövetett birtoksértés miatt. 1400-ban Szent-Erzsébet mellett, 1438-ban Szénfalvában tart a két vármegye közös gyűlést. 1374-ben Imre nádor beszél a két vármegye közös üléséről, sőt 1467-ben a két vármegye szolgabírái közös jelentést tesznek. Mikor történt a két vármegye egyesülése, azt pozitív adat hiányában nem tudjuk megmondani; de az a körülmény, hogy 1366-on túl nem találkozunk többé a pilisi főispáni méltósággal, azt bizonyítja, hogy ez az egyesülés még az Anjouk idejében a két vármegye rendeinek megegyezésével történt. Pilis ugyan mint vármegye névleg még továbbra is szerepel önnállóan s területe külön szolgabírósági járásként kapcsolódott Pest vármegyéhez. Ez lehet magyarázata annak, hogy az 1505-iki rákosi országgyűlésen Pilismegye külön követekkel, Tahy Istvánnal és Pomázi Czikó Gáspárral volt képviselve. Tény, hogy az 1492-iki országgyűlés 100 czikkelye, melyet alább Pest megyénél méltatunk, már befejezett tényként beszél Pest és Pilis egyesüléséről. Esztergom 1595-ös metszeten DEDEK-CRESCENS LAJOS (NYITRA, 1862. JÚNIUS 19. ESZ- TERGOM, 1933. SZEPTEMBER 12.) PRÉPOST-KANONOK, TÖRTÉNETÍRÓ, EGYHÁZTÖRTÉNÉSZ, AZ MTA LEVELEZŐ TAGJA (1926)

22 Az előző rész befejező mondatával kezdeném mondandómat: Most az eddigi eszmefuttatások ideiglenes lezárásaként külön magyarázat nélkül fogadjuk el azt a tételt, hogy az ősvallás Boldogasszony minősége a Vénuszhoz kapcsolódik elsődlegesen. Itt tehát őshagyományunk Istenasszonya jelenik meg, összes minőségében, összes funkciójában. Ha az ősprincípiumok felől próbáljuk megközelíteni Istenanya fogalmát, azt látjuk, hogy ez az isteni minőség minden archaikus kultúra meghatározó elemeként felbukkan, lényegében három bolygóminőség hatókörén belül mozogva, időben és térben eltérő módon a Nap, a Hold és a Vénusz szintjén. A magyar hagyomány ősi rétegeit a szkíta mint legrégebbi kultúra őshagyományával azonosítjuk. Minél régebbi kor hagyományrendszerét igyekszünk felfejteni, általában annál kevesebb dokumentum áll rendelkezésünkre. Ebből következően a források legnagyobb része olyan közvetítő kultúrák révén érhetők el, melyek nem csupán mellérendelt kapcsolatban álltak a vizsgált kultúrkörrel, hanem fiatalabbak lévén tanulói viszonyban működtek, rosszabb esetben ellenségként rombolták le egy adott területen, viszont fejletlenebbként akarva-akaratlanul beépült szakrális rendszerükbe mindkét esetben természetesen számos torzítással terhelve. Az ókori Egyiptomot jórészt görög történetírók és filozófusok munkáin keresztül ismerjük, a sumér hagyomány vizsgálatánál kikerülhetetlenek a későbbi hettita és akkád források, a szkíták tudása a tőlük tanuló, azt átvevő görög mitológiából fejthető fel, miközben az igen részletesen dokumentált ókori görög anyag főképp arab közvetítéssel jut el Európába. Hogy a nehézségek még fokozódjanak, figyelembe kell vennünk, mindegyik kultúra az idők folyamán jelentős változásokon ment keresztül, ideértve az abszolút statikusnak tekintett egyiptomi, és most a minket leginkább érdeklő magyar hagyományt is. Vizsgálódásunk célja most nem a Boldogasszonyság mibenlétének felfejtése, bár ez a gyönyörű és izgalmas téma a már eddig összegyűlt könyvtárnyi szakirodalom dacára még nagyon sok kutatni-, és gondolkodni valót ró ránk, hanem pilisi megjelenésének, és ugyanitt vele lényegi kapcsolatban feltűnő Sárkánynak együttes jelentése. Mindazon által kikerülhetetlen egy rövidre vágott áttekintés azon mitológiai hagyományokból, melyek közvetlenül utalnak a Helyre, és az azt működtető (működtetett) magyarságra. Ez pedig a mezopotámiai, és az előbb már említett szkíta-kapcsolat révén az ógörög. Itt és most természetesen nem a sumér-magyar rokonság kérdése a témánk, de két mozzanat mindenképpen indokolttá teszi az ezirányú tájékozódást. Az egyik a közismert Bobula Ida-i megfejtése Boldogasszony szavunknak. A bau-dug-asan, újmagyarul élelemadó-jóságos- asszony szóösszetétel akkor is hitelesnek tűnik, ha a sumerológusok szerint ilyen együttlétben ez a kifejezés nem fordul elő hiteles leleteken. Más példákra gondolva, Dobogókő A Pilisben működő erők II. rész Boldogasszony a Pilisben SIMON TAMÁS bizony rendszeresen előfordul, hogy egy ősi hagyomány rekvizitumai új összetételben, vagy módosult jelentéstartalommal bukkannak fel a továbbvivő kultúrában. Ilyen például a másik pilisi összefüggés, a Duna ókori forrásokból ismert Ister (Istár) neve. Istenanya mezopotámiai nevei közül ez az utolsó változat, amelyet őseink magukénak érezvén, a Szent Központ és otthonuk, a Kárpát-medence fő verőerét, a szent folyót róla nevezték el. A korábbi név-változat, Astaret-Astarte közvetlenül utal erre, de az Istár név már a későbbi, akkád uralom alatti Babilonhoz fűződik, itt már a Harc és Szerelem Istennője, nagyjából azonos korú kijelentés szerint a Nagy Prostituált. Ezen nem kell csodálkoznunk, körülbelül innentől kezdve érhető tetten az a további korokban is folytatódó, napjainkban már kendőzetlen brutalitással megjelenő folyamat, amely az Istenanya minőséget a pornográfia szintjére igyekszik silányítani. De az ókori változatban ennek még szakrális jelentéséről is tudunk. A korabeli misztériumokban a szexualitás még a Szerelem szinonimája, a Teremtő Istennel való egyesülés ajándéka. Nem kell emlékeztetni arra, hogy ez a magyar ősvallás alapvető hittétele, ezért neveződik Szerelem-vallás -nak. A mezopotámiai Istenanyák Nin-Mah, Astaret, Innana, Istár elnevezései az Idő folyományainak tekinthetők, de egy nagyon lényeges közös tulajdonságuk van mindannyian a Vénusz ősprincípium hatóköréhez tartoznak. A Vénusz mai jelentésköre a Szépség, a Bujaság, a Termékenység, a Harmónia. A Szerelem, a Csábítás, az Állhatatlanság. Nem nehéz ebből kihámozni az eredeti érvénytartamot. A Szépség az Isteni Teremtésre rácsodálkozás, az azzal való lelki egyesülés kifejeződése. A Termékenység a földi, anyagi világ fenntartó, egyben megszentelő ereje. A Bujaság csak mai, torzult értelmében azonos a Kéjelgéssel, valójában a Bőség, a Dús-ság Termékenységet kiteljesítő ereje. A Csábítás a Földi Lét gyönyörűségének felmutatója. Az Állhatatlanság pedig a Lét folyamatos változásának kimondója. A Harmónia egyesíti a Lét ellenpólusok, polaritások által keltett, az Ember által feszültségként, gyötrelemként megélt folyamatok látszólag ellentétes erőit, az Ég és Föld lényegileg azonos minőségeit. A Szerelem, amely a földi élet fenntartója, újrateremtője (tehát a Termékenység nélkülözhetetlen Testvére), egyben Ég és Föld, Ember és Isten nászának megnyilvánulása. Ezen fogalmak mindegyike az Istenanya minőséghez tartozik. A Vénusz által megjelenített ősprincípium és az ősi, eredendő Istenanya fogalom tehát Egy és Azonos. Az elöljáróban említett három ősprincípium mindegyike jelöli Istenanyát, a legősibb tudás a Vénuszt tekinti a másik kettő, vagyis a Nap és a Hold anyjának, amely mindkét minőséget magába foglalja. A Vénusz első ránézésre teljes mértékben az anyagi világhoz tartozik, erre utal az Ég Atyja, Föld Anyja kifejezéspáros, ezt erősíti a latin mater-matéria és a magyar anya-anyag nyelvi összefüggés, de eredendően őt tekintették az Ég Királynőjének, a férfi Atya Isten egyenrangú párjának. Ez persze gyakran szélsőséges formában jelenik meg. Egyrészről több archaikus kultúrában ő a Teremtő, amely később egymagában, önmagából nemzi Férfi Isten párját. Másik végletként a biblikus keresztény