Gubicza Ilona Gubicza Antal (1899 1973) a balatonfüredi kerület esperese, pápai kamarás (Elek Miklós (szerk): Márványtábla helyett Emlékezés füredi polgárokra, családokra Balatonfüred, 2008.) 390
Gubicza Antal (1899 1973) Gubicza Antal, a balatonfüredi kerület esperese, pápai kamarás, Bakonyszentlászlón született 1899. január 15-én Gubicza Ferenc és Varga Izabella szülőktől. A bakonyszentlászlói Gubicza családok a Dunántúl közepén elhelyezkedő Olaszfaluból származnak. Az 1700-as évek elejétől Olaszfaluban élő népes Gubicza család gyermekei a környező kis községekben alapítottak családot, telepedtek le. Így Bakonyszentlászló, Sóly, Tés, Úrkút községekben élő Gubicza családok valamennyien Olaszfaluból származnak. Gubicza Antal ükapja Josephus Gubitza 1810. június 20-án, ükanyja Elisabetka Dobos 1811. december 30-án születettek Olaszfaluban. Kilenc gyermekükből egy lány, Teréz és két fiú Antal és István költözött Bakonyszentlászlóra. Bakonyszentlászló kisközség a Bakony dombos, erdős vidékén. A feljegyzések szerint korábban Bakony-Újfalu néven szerepelt, (de hajdan) majd Bakony-Magyar-Szentlászló néven volt ismert. A községnek 1851-ben 1242 lakója volt, s leginkább földműveléssel foglalkoztak. Az Olaszfaluból Bakonyszentászlóra költözött testvérek, valamint családjaik mindig segítették egymást, egymásra mindig számíthattak. Leszármazottaik ma is nagy számban élnek Bakonyszentlászlón. Gubicza Antal nagyapja Gubicza Antal (született: Olaszfalu, 1842. június 3.) 1865. február 8-án Bakonyszentlászlón kötött házasságot Kovács gyura Eleonórával (született: Bakonyszentlászló, 1846. február 16-án), ekkor telepedett le Bakonyszentlászlón. Házasságukból tizennégy gyermek született, viszont csak három gyermek élte meg a felnőttkort: Ferenc, Eleonóra és Katalin. Gubicza Antal édesapja Gubicza Ferenc (született: Bakonyszentlászló, 1870. október 4.) és édesanyja Varga Izabella (született: Gicz, 1877. november 6.) volt. 391
Gubicza Ferenc (1870 1945) Gubicza Ferenc iskoláit Bakonyszentlászlón végezte, majd Nagygannán a német nyelvet sajátította el, ezután a gazdasági élet tanulmányozásának szentelte idejét. 1896-ban kezdte meg közéleti ténykedését, ekkor a törvényhatósági bizottsági tagok sorába választották. Tizenhárom esztendeig szülőfalujának bírája volt. Gubicza Ferenc neve, mint népszerű kisgazdavezéré, már ez időben ismert volt a vármegyében. Veszprém vármegyének huszonnégy évig törvényhatósági bizottsági tagja. Tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, azon kívül tíz évig gazdasági tudósítóként is munkálkodik. A háború alatt községi bíró Bakonyszentlászlón. Tagja a Zirc vidéki Takarékpénztár felügyelő bizottságának, igazgatóságának. 1922-ben választották meg országgyűlési képviselővé. Az új nemzetgyűlésbe a keresztény Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt programjával választották meg Zirc körzetében. Két cikluson át (1922 1927 és 1927 1932) volt országgyűlési képviselő. Hat éven át a Ház jegyzője. A közgazdasági és a kérvényi bizottság tagja volt. Gubicza Ferenc családjával Bakonyszentlászlón élt, ahol a képviselőtársai gyakran felkeresték, főleg vadász szezonban. Ő alapította Bakonyszentlászlón az erdészeti gazdaközösséget és gondoskodott az erdő gondozásáról, fairtásról, faültetésről. Nagyon büszke volt az állatállományára. Irodájának fala tele volt első díjat nyert lovas-fogatai, szarvasmarhái okleveleivel. Hét gyermekük közül három érte meg a felnőttkort: Antal (1899. január 15.), Mária (1901. január 7.) és Ferenc (1906. június 10.). Ferenc (1906. június 10.) életének 24-ik évében 1930. március 5-én halt meg. A fiatalon meghalt Ferenc fényképe mindig bátyja ágyánál volt. 392
ifj. Gubicza Ferenc (1906 1930) Ferenc halálát követően Antal egyetlen testvére, Mária (1901 1962) Tóth Lászlóval (1894 1952) kötött házasságot és három gyermekük született: Éva, László és Izabella. Gubicza Antal a veszprémi piarista gimnáziumba járt 1910-től. Osztályfőnöke Dr. Szabó Mihály volt. Mindvégig jeles tanuló volt. Rendkívüli tantárgyként a művészeti rajzot választotta. 1917-től a kisszeminárium növendéke lett. Gubicza Antal (1899 1973) érettségi bizonyítványa, 1918 393
Az 1917 1918-as tanévben a piarista gimnázium VIII. osztályának 34 tanulójából 25 fő katonai szolgálatban állt. A VKM. 7/1918. eln. sz. r. alapján szervezett VIII. osztály és érettségi előkészítő tanfolyam elvégzését követően érettségizhettek a tanulók 1918. áprilisában. A Magyar Királyi 20. Honvédosztag, Géppuska kiképző csoportjánál 1917-től teljesített katonai szolgálatot. Innen több levelet írt haza, Bakonyszentlászlóra. Levele húgának, Máriának 1918-ban: Kedves Marinkó. A Józsit úgyis mindig havasi gyopárért kínoztad, hát én küldök neked itt e levélben. A Bözsinek is küldtem. Csak te is írj ám nekem. Én hála Isten elég jól érzem magam. Hogy vagytok ti otthon. Kérlek kedves Testvér a könyveimet, melyeket Veszprémből hazavittek tedd el, különösen a katonai jegyzeteimet, egy fekete és egy pepita táblájú füzet. Hogy, ha majd esetleg szükség lenne rá, elküldhessétek. Ugye már megkezdődik a nyári szezon. Tesztek nagy kirándulásokat, vagy talán megint akartok Böskével együtt rendezni valami táncmulatságot. Csak rajta. Már írtam néhányszor haza, nem tudom megkaptátok-e. Csókol bátyád: Tóni 1918. V. 8. Gubicza Antal levele Gubicza Máriának, 1918 394
1922. július 2-án Bakonyszentlászlón, szülőfalujában szentelték pappá. A szertartáson a meghívott neves vendégek, a család, a nagyszámú rokonság, a falu apraja-nagyja részt vett. A családi háztól a templomba hosszú menetben a résztvevők között 15 koszorúslány kísérte a papszentelésre. Nagy ünnep volt ez a szülőfalujában! A koszorúslányok között a legkisebb e fejezet írójának édesanyja, Soós Eleonóra, aki akkor 9 éves volt. Soós Eleonóra felnőtt korában is sokat mesélt gyermekeinek Gubicza Antal pappá szenteléséről, a számára felejthetetlen élményről, a falu nevezetes eseményéről. Pappá szentelése Bakonyszentlászlón, 1922 395
Szüleivel és paptársaival Bakonyszentlászlón, 1922 Pappá szentelését követően káplán volt 1922. júliustól Gelsén, Budapesten a Regnum Marianum plébánián 1923. júliustól. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök így emlékezik róla: három igen kedves káplánom volt. Rott püspök úr, egykori prefektusom küldte hozzám Gubicza Antalt, aki finom modorával, kedves szeretetreméltó egyéniségével az egész Regnum,,Gubicza atyja lett. Kaposvárott 1924. júliustól volt káplán, Bakonyszombathelyen adminisztrátor 1928 júliustól. Zsinati vizsgát tett: 1928. október 17-én. Plébános volt Bakonyszombathelyen 1931-től, a bakonyszombathelyi kerület helyettes esperes tanfelügyelője lett 1936. február 3-tól. A bakonyszombathelyi plébánia minden iskolájában könyvtárat hozott létre, hogy a tanulók ingyenes tankönyvekhez juthassanak. Megszervezte a szegény gyermekek tejakcióját. Sümegcsehin az idős plébánost 1940-től Gubicza Antal plébános követte. Az első plébánosi látogatásának tapasztalatairól jelentést tett: Nagyméltóságú Püspök Úr! Kegyelmes Atyám! Most már bejártam mindegyik faluját új plébániámnak, ahonnan mély tisztelettel küldöm fiúi köszöntésemet Püspökatyámnak. A vegyes vallástól mentes, tiszta katolikus zalai nép lelkülete úgy hat rám, mintha zakatoló gépekkel teli, poros levegőjű gyárból virágos, ózondús, erdős vidékre kerül az ember. Sok szeretettel és lelkipásztori szívem őrködő imádságaival gondolok vissza bakonyszombathelyi, szófogadó, derék jó híveimre, akik oly derekasan vívták a harcot minden katolikus szent ügyért. Segítse őket új lelkipásztorukkal együtt és vigyázzon reájuk a szentségi Úr Jézus, akit nov. 8-án az egész napos szentségimádásban oly szépen köszöntöttek. Sümegcsehi plébániához tartozó új híveim, akiket Püspökatyám gondjaimra bízott, jó lelkek, 396
csak nagyon szegények. Különösen szegények a sümegprágai híveim, majdnem minden udvar 3-4 lakásból áll, 1-2 hold földbirtokkal. Ha Püspökatyánk valahol gondol kisbérletekre, vagy házhely akciókra, úgy elsősorban sümegprágai híveit ajánlom főpásztori szíve atyai jóságába a bazsi híveimmel együtt, ahol hasonló a helyzet. Nagyon hiszem, hogy ez a szegény nép nagyon hálás tudna lenni, akik minden vasárnap az utolsó helyig megtöltik templomaikat és könnyekig megható, amikor vasárnap az egyik községből a másikba vezető út tele van néppel, akik mind sietnek a szentmisére. Az esp. ker. tanfelügyelői megbízatást hálásan köszönöm, iparkodni fogok azonnal meg is felelni, hiszem, hogy az esp. ker. Tanítósága itt is meg fog érteni és sokat dolgozhatunk az egyház és haza ügyében. Híveimet, káplánomat és magamat Kegyelmes Püspökatyánk imádságaiba és jóságába ajánlom hálás szeretettel kezét csókolja engedelmes fia Sümegcsehi, 1940. november 7. Gubicza Antal esp.pleb. 1943 márciusában Babics Endre esperes kanonokká történt kinevezése folytán megürült a balatonfüredi plébánia, ennek meghirdetése a II. számú körlevélben 986. szám alatt jelent meg. Dr. Czapik Gyula megyéspüspökhöz öt pályázat érkezett be. 1943. március 12-én kelt 1068/1943. számú levelével Dr. Czapik Gyula megyéspüspök a balatonfüredi plébánia ideiglenes vezetésével Gubicza Antal esperest bízta meg. Sümegcsehin, a plébánián, már Gubicza Antal érkezése előtt is Kulcsár Ilona volt a házvezetőnő. Az értesítés kézhezvételekor azonnal csomagoltak. A csomagolásban a házvezetőnőnek Veninger Katica néni segített. Gubicza Antal kérésére Kulcsár Ilona házvezetőnő Balatonfüredre is követte a Piros templom plébániára, ahova 1943. április 2-án költöztek. Eközben Dr. Czapik Gyula megyéspüspök Gubicza Antal esperes, lelkész balatonfüredi plébániára történő végleges kinevezését felterjesztette XII. Pius pápához Rómába. A megyéspüspök 1943. május 7-én kelt 1966/1943. számú levelével értesítette az esperes, lelkészt, hogy XII. Pius pápa a balatonfüredi plébániát neki adományozta és a kinevezésről szóló bullát és okmányt csatolta. Így Gubicza Antal a balatonfüredi esperesi kerület esperese, tanfelügyelője és hitoktatási felügyelője lett. 397
A balatonfüredi plébániára történő kinevezése, 1943 A balatonfüredi plébánia anyakönyveiből kitűnik, hogy Gubicza Antal Balatonfüreden elsőként 1943. április 15-én, Borsos János és Németh Matild, János nevű fiát keresztelte; 1943. május 8-án Rihai János erdőmérnököt és Darab Lenke Magdolnát eskette; Beléncs Sándorné Tóth Katalint temette 1943. május 14-én. Buzgó ember volt. Isten megáldotta nagyon jó név- és arcmemóriával és közvetlenséggel. Atyja volt egész Balatonfürednek. Mindenkit ismert, mindenkit nevén szólított. Tudta a szüle- 398
tések, esketések dátumait. Utcán találkozva figyelmeztette híveit, hogy ne feledkezzenek meg a közelgő évfordulóról, stb. Nem lehetett megelőzni a köszönésben, ő köszönt előre mindenkinek. Együtt élt a fürediekkel, nagyon szerették és tisztelték a jó modorú, közvetlen plébánost. Pápai kamarás lett 1948-ban. A háborút követő hónapokban gyorsan és sokoldalúan kibontakozott az egyesületi élet és az érdekképviseleti szervek is hallatták hangjukat. Előtérbe került a karitatív tevékenység, a szegények, elesettek támogatása, elhagyott gyermekek felkarolása, hadirokkantak, volt hadifoglyok segítése stb. Az emberek együttérzésének kifejezésére, a másokon is segíteni kész és segíteni tudó egyesület alakult, amely Gubicza Antal esperes-plébános elnökletével működő Vöröskereszt balatonfüredi fiókja volt. 1948-as év az egyesületek megszüntetésének éve is volt, ekkor a Vöröskereszt éléről eltávolították. 1947-től igazgatósági tagja volt a Balatonfüredi Járási Hitelszövetkezetnek. 1950-ben az igazgatóság valamennyi tagját leváltották. A kor hangulatára jellemző volt, hogy Gubicza Antal esperes-plébános az 1949. május 8-i bérmáláshoz elöljárósági hozzájárulást kényszerült kérni. Az 1950. március 24-i alispáni körlevél szerint április 4-e, hazánk felszabadulásának 5. évfordulója, népünk legnagyobb nemzeti ünnepe, amelyről a templomokban is meg kell emlékezni, amit Gubicza Antal esperes egyébként nem teljesített. Balatonfüreden a Piros templom két manuálos orgonáját 1954-ben ő építtette. A házvezetőnő, Kulcsár Ilona, Gubicza Antalt 1940-től Sümegcsehin, majd 1943-tól 1956. januárjáig Balatonfüreden szolgálta. Ilonka néni jól főzött, a plébános úr szerette a főztjét. Kulcsár Ilona 1947-ben Kulcsár Ilona 2006-ban 399
A házvezetőnő, Kulcsár Ilona visszaemlékezése: A háborús évek alatt a sütőben sütötte Ilonka néni a kenyeret. Egyik alkalommal Gubicza Antal plébános leszólt az ételszállító liften: Ilonka úgy süsse a kenyeret, hogy egy kis vakarcs is maradjon. Abból lángost süssön 10 órára. Az iskolából áthívtam a tanítókat, és ezzel kínáljuk meg őket. A lángossal kínált vendégek: Baán László igazgató, Márkus Dezső kántor-tanító és Dornay Erzsébet, Perepatits Gizella tanítók voltak. A háborús évek alatt a Jézus Szíve néplányok a plébániára menekültek, ahol a mosókonyhában aludtak a földre terített holmikon, nehéz körülmények között. Ilonka néni a továbbiakban még elmondta, hogy a plébános úr, Holczinger József káplánjával, az almás pincében az almáspolcokra terített pokrócokon, plédeken aludt. Az oltári szentséget is gondosan becsomagolva oda vitték magukkal, ott rejtették el. A szenes pincében egy kis hordó bort ástak el, majd letakarták szénnel. Így maradt meg a misebor. A háború alatt a frontról elszökött Borbély József szentbékálai lakost elfogták és Balatonfüreden a Katonai Bíróság halálra ítélte. A kivégzést a zsidó temetőben hajtották végre, ahol plébános úrnak is részt kellett vennie. Ez az esemény mélyen lesújtotta, sajnálta a kivégzett katonát, többször is emlegette. Az 1950-es években erős vallás-ellenesség uralkodott, s emiatt többször jöttek vidékiek az esti órákban esketésre. Egyik alkalommal a plébános úr a házvezetőnőt, Ilonkát kérte meg, hogy segédkezzen a menyasszonynak az öltözésben. (A mennyasszonyi ruhát bőröndbe csomagolva hozták és vitték is el.) Ekkor Ilonka néni tanú is volt. A keresztelő is több alkalommal titokban történt a plébánián. Gubicza Antal (1899 1973) Balatonfüreden 400
Egyszer a keresztelésre nem jött meg a keresztmama, Gubicza Atya beszólt a konyhába Ilonkának, hogy öltözzön át és jöjjön a templomba keresztelésre, így ő lett a gyermek keresztanyja. Kulcsár Ilona az Imakönyv katolikus nők számára c. imakönyvet kapta Gubicza Atyától 1954. karácsonyán emlékül Ilonkának Gubicza Atya bejegyzéssel, amit máig is őriz. Kulcsár Ilona 1955. január 29-én ment férjhez Lakatos István balatonfüredi lakoshoz. Az esketést Gubicza Atya végezte, Kulcsár Ilona szülőfalujában, Sümegcsehin. Édesapja, Gubicza Ferenc 1945. augusztus 9-én, 75 évesen halt meg. Halála előtti éjszakán Gubicza Antal Soós Pállal (e fejezet írójának anyai nagyapjával) virrasztottak együtt. Antal a hosszas virrasztástól, fáradtságtól elaludt. Soós Pál látva a haldokló rosszabbodott állapotát felébresztette Antalt, hogy édesapjának elkövetkezett az utolsó órája, majd együtt imádkoztak Édesanyja, Varga Izabella 69 évesen, 1946. október 25-én halt meg, a szülők mindketten a bakonyszentlászlói temetőben nyugszanak. Öccse, Ferenc halálát követően most már szeretett szüleit is elveszítette. Számára a családot a továbbiakban húga, Gubicza Mária, és annak gyermekei és unokái jelentették. Gubicza Mária, Tóth-Szabó nagymama, Szabó Margit, Tóth Laci, Gubicza Antal, Gubicza nagymama, Tóth Bella és Tóth Éva Bakonyszentlászlón Gyakran látogatott haza szülőfalujába, ahol együtt volt Mária testvére családjával, kiment szülei sírjához. Többször misézett a bakonyszentlászlói templomban, ahol keresztelték, és ahova gyerekkora óta erősen kötődött. Nagyon szerette a bakonyszentlászlói esperes, plébánost, Dr. Kis Györgyöt, akivel gyakran leveleztek, és a hazalátogatásokkor találkoztak is. Gubicza Antalt 1965-ben nyugdíjazták. Ekkor Balatonfüreden a Blaha L. u. 3. számú épületbe költözött. Nyugdíjaztatásához az is hozzájárult, hogy nem volt békepap, (így nevezték a rendszert lelkesen támogató egyházi személyeket) s hívei szerették. Nyugdíjazását követően visszavonultan élt. 401
Gubicza Antal aranymiséje 1972. augusztus 6-án a bakonyszentlászlói templomban volt. A család házától, Karvas Antaléktól, hosszú, ünnepélyes menetben, zászlókkal kisérték az aranymisés papot, a falu szülöttét a templomba. Az Aranymisén részt vettek a faluból és a környező községekből érkező hívek, a nagyszámú rokonság. Ismét nagy ünnep volt ez szülőfalujának is! A szertartáson részt vettek paptársai, Tölgyesi Kálmán székesfehérvári kanonok, Sallai László kanonok, a balatonakali plébános, akik külön is köszöntötték a jubiláns -t. A bakonyszentlászlói templom zsúfolásig megtelt, és sokan a templomon kívülről követték a megható, felejthetetlen szertartást. A szentmise után a bakonyszentlászlói hívek nevében: Eszlinger József, a képviselőtestület elnöke, és a fiatalság nevében: Salamon János VIII. osztályos és Volf Mária VI. osztályos tanuló köszöntötte az aranymisést. A bakonyszombathelyi hívek képviseletében: Papst Zoltán, volt római katolikus tanító-kántor és a Kerékteleki egyházközség nevében: Nagy Ferenc köszöntötte az ünnepeltet. Gubicza Antal aranymiséje 1972. augusztus 6-án Bakonyszentlászlón 402
Az aranymisés megáldotta kishúgát Horváth Istvánné Karvas Zsuzsanna tanítónőt Az aranymisés megáldotta unokahúgát: Karvas Antalné Tóth Évát, kishúgát Horváth Istvánné Karvas Zsuzsa tanítónőt és paptársait. Külön áldásban részesültek a távolabbi rokonok, jó ismerősök. A bakonyszentlászlói templomban A szertartást követően az ünnepi ebéd Karvas Antaléknál volt, ahol Sallai kanonok mondott köszöntőt. 403
Dr. Kis György, bakonyszentlászlói plébános feljegyzése a Historia Paroeciae Bakonyszentlászló Ab Anno 1972-ben: 1972. augusztus 6.-án volt Gubicza Antal ny. balatonfüredi plébános, pápai kamarás aranymiséje templomunkban. Gubicza Antal mint már megemlékeztem róla, Bakonyszentlászló szülötte s az egyetlen innét származó pap. Édesapja Gubicza Ferenc jómódú gazda volt s a háború előtt a községnek megválasztott kormánypárti képviselője. Hozzám nagyon ragaszkodott a jó Tóni bácsi. Mindig felkeresett, ha hazajött. (Unokahúga él itt: Karvas Antalné, Tóth Éva, elhalt nővérének leánya) s ilyenkor nem győzte mondani nekem, hogy milyen gondviselőszerű, hogy én kerültem a szülőfalujába, hogy rendbe hoztam a templomot s a plébánialakot is. Mint ő mondta, kézben tartom a híveket. Már elutazása előtt jelezte, hogy itt is akar aranymisét tartani, ezért is iparkodom hazajönni, hogy ezt szépen megrendezzük. Az idő kedvező volt. Sok pap érkezett Tóni bácsi ünnepére és a község híveit is kellőképp felkészítettem az ünneplésre. Rokoni visszaemlékezések: Ahogy a rokonok ismerték és látták Gubicza Antal unokahúga, özvegy Vásárhelyi Józsefné, Tóth Izabella (Kanada): Nagybátyám, Gubicza Antal nagyon finom, csendes, mélyen vallásos lelkületű volt, amit Édesanyjától örökölt. Már gyermek korában is a játéka volt, hogy ő volt a pap, és misézett a testvéreinek. Legkedvesebb olvasmánya volt a Szentek élete. A könyv kiolvasása után meditált róla. Később mikor gimnazista korában odaállt szülei elé, és engedélyt kért, hogy pap lehessen, édesapja, Gubicza Ferenc először hallani sem akart róla. Mivel Tóni bácsi volt a legidősebb fia, és mint hagyományként, a legidősebb fiú örökli a birtokot. Mivel már testvére, ifj. Gubicza Ferenc beteges volt, így a jövő örökös Tóni bácsi lett volna. Közben 1914-ben a világháború kitörésekor az embereknek be kellett vonulni, de Tóni bácsit csak korára való tekintettel később sorozták be. Mindenkor és mindenhol a jó Isten vele volt. Kint harcolt az olasz fronton és Piavénál nagy támadást kaptak és golyózápor közepette vissza kellett vonulniuk. A nagy fejetlenség és pánik közepette Tóni bácsi elszakadt a hadtestétől. Így egyedül maradt magára, mikor is elérkezett egy útelágazáshoz, ahol nem tudta merre vegye menekvő útját. Ahogy megtorpant egy pillanatig, egy hangot hallott: Erre fiam, ezt az utat válaszd. A gondviselés nem hagyta el és így menekült meg és érte el a hadosztályát, ahol már elveszettnek nyilvánították. Már akkor is a jó Isten gondoskodása vezette Őt, ami hitében még erősebben megerősítette. Ezt nagyon sokszor elmesélte Tóni bácsi is és anyukám, Gubicza Mária is. Természetesen ezek után édesapja, Gubicza Ferenc sem elle- Gubicza Antal bevonuláskor 1917-ben 404
nezte, hogy szemináriumban folytassa tanulmányát. Sőt, büszke volt rá, hogy lesz egy pap fia. Ez egy nagy kitüntetést jelentett egy családnak. Édesanyja legnagyobb boldogságára, köszönte meg a jó Istennek adományát, hogy adott neki egy pap fiút. Ahányszor Tóni bácsi hazaérkezett a szülői házba látogatóba, édesanyja egész lakodalmat készített hogy jön a pap fia. Mindenkinek keze-lába mozgott a házban, nem ülhetett karba tett kézzel! Sütés-főzés, baromfivágás, futás-lótás követte a hírt! A ház egy méhkassá változott pillanatok alatt. Mint gyerekek, mi is nagyon örültünk az eseménynek, mert a kocsis nevén Kecskés János aki évekkel előbb a Tóni bácsi kocsisa volt Bakonyszombathelyen, rögtön abbahagyta munkáját és hozzálátott a szerszámpucolás és hintómosáshoz, mert az esperes úr érkezik haza. Persze ebben nekünk gyerekeknek az volt az öröm, hogy mi is kikocsikázhattunk Tóni bácsi elé a romándi állomásra, ahová a vonat érkezett. Én egy kicsit fifikás voltam, mert azt mondtam a drága kis nővérkémnek, hogy oda felé én hajtom a lovakat, és visszafelé te. Szegénykém mindig elhitte, pedig Tóni bácsi a világkincséért sem engedte volna nekünk hajtani azt a gyönyörű fiatal pár lipicai fogatot. Ott kellett hátul ülni mellette. Minden nyáron több ízben is hazalátogatott és kért nagypapától tanácsot a gazdaság vezetésében. Még lovas fogatokat is küldött nagypapa, ha arra volt szükség. Nagyon szoros családi összefogás volt a Gubicza családban. Nyáron az aratás, cséplés és más munkálatokban is az unokatestvérekkel, István bácsi leszármazottaival közösen egymást segítették. Tóni bácsi most már egyetlen testvére Gubicza Mária (Tóth Lászlóné) házasságuk után Győrben telepedtek le és alapítottak családot. Ide is sokszor ellátogatott Tóni bácsi és persze táskájában mindig egy kacsa, pulyka és valami finomság volt. Egy alkalommal mikor jött, bátyám Laci, aki akkor csak 3 éves volt és mikor Anyukám kinyitotta az ajtót Tóni bácsinak, Laci meglátta Tóni bácsi kezében a táskát és rámutatott kicsi ujjával és kérdezte: Van benne Tacsa? Ezután szinte szállóigévé vált a családban ez a gyerekszájból eredő kérdés. Tóni bácsi legkedvesebb szórakozása volt, hogy megfigyelje és gyönyörködjék az állatállományban, kicsiben, nagyban. Mindenben a jó Isten alkotását, tökéletes teremtését látta. Kiszemelt magának egy kis törpe kakast és magához szelídítette, elnevezte Gyurikának. Mindenhova követte őt, és akkor Tóni bácsi feltette az asztalra és mondta neki: Gyurka kukorékoljál! Erre a kis kakas kihúzta büszkén magát és egy szép hangosat kukorékolt. Ha százszor kérte Tóni bácsi, a kis kakast százszor kukorékolt, de csak a Tóni bácsinak! Volt egy szeretett kis kutyája is, hófehér spitz fajta, Pajtinak hívták. Ő volt az egyetlen, aki a szalonba is bemehetett és az íróasztal alatt a Tóni bácsi lábánál feküdt. Minden este a Pajti kutyussal sétált a jegenyesor úton, ahol egyben a Brevicerumot imádkozta, ahol senki más nem létezett számára, mint a jó Isten. Itt a fasoron tudott igazán békében a jó Istennel beszélni, ahol Gubicza Antal katonatársaival nem zavarta senki és semmi. 405
A Felvidék visszacsatolásakor behívták a hadseregbe, mint katonalelkészt. Tóni bácsi az északkeleti Kárpátok egyik kis falujában volt, ahol nagy szegénységet tapasztalt. Ez nagy szívfájdalmat okozott neki, mivel nagyon sajnálta a szegény magyar népet és nem volt módjában segíteni rajtuk. Amikor XII. Pius Pápa Tóni bácsit kinevezte pápai kamarásnak. Jött boldogan hozzánk Pestre és mutatta a kinevezését. Balatonfüreden mindenki szerette és tisztelte. Még az állandó, évről-évre visszatérő nyaralók is szeretettel köszöntötték őt. Egyik nyáron a templom perselyét mindig feltörték, és a benne lévő pénzt kilopták. Nem tudták elkapni az illetőt, és így Tóni bácsi elhatározta, nem szólva senkinek, hogy ő majd elkapja a tolvajt. Beült a sötét gyóntatószékbe, egy kis rést hagyva, ami pont a nevezett perselyre látott és várt. Nem sokáig kellett várnia, mikor hallotta a persely feszegetését. Észrevétlenül ott termett a tolvaj háta mögött és rászólt csendesen: Fiam, Te mit csinálsz itt? Nem tudod, hogy a híveim ezt a pénzt a szegények javára adományozták? És Te ellopod? Már több ízben megtetted ezt a nagy bűnt! Az illető tolvaj kővé meredt, se szólni, se mozdulni nem tudott! Ekkor azt mondta Tóni bácsi neki: Most fogd a feltört perselyt a pénzzel, és kövess engem fiam, mert a rendőrségre megyünk. Erre megfordult és így mentek az utcán a rendőrségre, elől Tóni bácsi, háta mögött a tolvaj követte. Utólag a tolvaj bevallotta, hogy nem tudta mi történt vele, de nem volt ereje, hogy megszökjön. Persze egész Füred mosolygott ezen, a rendőrfőnökkel együtt, hogy az esperes úr tolvajt fogott, de úgy nézett ki, mintha a tolvaj fogta volna az esperes urat. Bármilyen esemény történt a családban, Tóni bácsi mindig köztünk volt. Születés, keresztelés, házasság, együtt ünnepeltük az eseményeket. Búcsúkor teljes létszámmal ültük körül az asztalt Gubicza Tóth Szabó családok és a jó baráti kör. A jó Isten megáldotta a mi kis családunkat sok örömmel és szeretettel. A háborút követő évek Tóni bácsit sem kímélték. Állandóan zaklatták, hogy legyen békepap, és a népet térítse el az Istentől. Lelkileg ez nagyon megviselte, de ő erősen visszautasította, és ezért nap, mint nap követték őt az iskolába, templomba, hogy mit prédikál, kivel beszél, mit tanít hittanórán, és kik járnak hozzá. Mikor egyszer felismert egy ilyen pribéket a templomban, mise után odament az illetőhöz és kedvesen üdvözölte, hogy Örömmel látom, hogy ön is részt vett a szentmisén, a jó Isten áldása legyen önön és családján. Nagyon elszégyellte magát az illető, de azért továbbra is áskálódtak ellene, ő pedig csendben viselte a keresztjét tovább, amit a jó Isten a vállára rakott. Erős hite és buzgó imái a jó Istenhez, átsegítették a nehéz életén. Tóni bácsi helyzete egy kicsit könnyebb lett az 1956-os forradalom után. Soha egy zokszóval nem panaszkodott még a családban sem. Egész életén át lehetett látni, érezni, milyen erős védelme alatt volt a Szűzanyának és a jó Istennek. Még ebben a nehéz helyzetben is inkább igyekezett levenni a keresztet a mások válláról és az övével együtt vitte az élet útján. Mi 56-ban elhagytuk Magyarországot és csak 1970-ben tudtunk először visszalátogatni. Tóni bácsi már nyugdíjban volt, és a füredi Kerek templom gondozó papja lett, ahol az élete utolsó pillanatáig a jó Isten hűséges szolgájaként ápolta a lelkeket. Mikor meghallotta, hogy jövünk haza Kanadából, rögtön eljött Szentlászlóra, hogy találkozhasson velünk, mert akkor már volt egy fiam 10 éves, aki már Kanadában született. Az újbóli találkozás felejthetetlen lett számomra. Ahogy őt megláttam, a kis törékeny alakját, a szívem összeszorult, de az ő arcán a krisztusi szeretet áradt felénk és szeme tele lett könnyel. Az enyém sem maradt szárazon és szó nem jött ki a számon. Pillanatok alatt átfutott rajtam egy élet, mint egy film. 406
Gubicza Antal unokahúga, Horváth Istvánné, Karvas Zsuzsanna, (Bakonyszentlászló): Gubicza Antal nagyanyámnak, Gubicza Máriának volt a bátyja. Nagyanyámnak pedig én voltam a legidősebb unokája, és én éltem a környezetében. Ezért, ha utazott valahova szívesen vitt el magával. Így én kislány koromban is meglehetősen sokat utaztam. Nyaranként a Balatonfüredi Plébánián nyaraltam 1-1 hetet Nagyanyámmal együtt. Nagyon szerettem ezeket a nyaralásokat, mert noha volt regula, de mindig voltak pajtásaim is, akikről Tóni Bátyja gondoskodott. Számomra, vidéki kislány számára élmény volt az emeletes, több szintű plébánia épület. Ételliften jött fel az alagsori konyhából a fenti ebédlőbe az ebéd, ami mindig nagyon szertartásos volt. Erről a szintről, a folyosó végéről nyílt egy ajtó a templomba. Napközben mindig nyitva volt és én gyakran beszöktem oda, és csodálattal néztem a képeket és a szobrokat és azt is, hogy napközben is mennyi ember és csoportok látogatták a templomot. Ezek a beszökéseim sosem derültek ki. Szerettem játszani a plébánia udvarán, ahol csörgedezett egy kedves kis patak. Csináltam tutajokat fadarabkákból, építettem gátakat a patakon. Nagyon jól el tudtam tölteni itt az időt akkor, ha nem volt játszótársam. Ezen a helyszínen, ha kint volt Tóni Bátyja könyvvel a kezében sétált és olvasott, akkor tudtam, hogy nem szabad hangoskodnom. Ezt betartanom a patak segített. Rendszeresen látogatott el hozzánk Ő úgy mondta, hogy a családjához, Bakonyszentlászlóra. A legfinomabb csokikat hozta nekünk. Nagyon szerettük az eljöveteleit, mert ilyenkor drága jó Anyukánk a legfinomabb ebédeket főzte, utána pedig kaptuk a csokikat. Ebéd előtt, a délelőtt folyamán mindig felkereste a helyi plébánián a plébánost, Dr. Kis Györgyöt és mindig mondott a templomban egy csendes misét. Itt mindig voltak a misén, mert valahogyan megtudták az emberek, hogy Gubicza esperes úr hazajön, és misét mond holnap. Ez alkalmakkor is mindig én voltam a kísérője. Gubicza Antal testvérével, Máriával, unokahúgaival, Karvas Zsuzsival és Évivel 407
Az emberek csodálatát és tiszteletét ő nagyon kivívta, mert sem füredi sétáinkon, sem bakonyszentlászlói utcai közlekedésünkkor a kalapját nem tudta fejére tenni, mert a sok üdvözlés fogadása miatt mindig a kezében kellett tartania. Mikor megtudta rólam, hogy tanítónő szeretnék lenni, nagyon örült és sok-sok tanáccsal látott el. Ezek nagyon emlékezetes beszélgetések a számomra. Az idősebb húgommal együtt volt az esküvőnk. A polgári esküvő után volt mindjárt az egyházi, de én csak beülhettem menyasszonyi ruhában az első padba, és nem esküdhettem templomban akkor ott, mert akkor nem taníthattam volna tovább. Fájó szívvel végignézhettem menyasszonyi ruhában a húgom esküvőjét, amit Tóni Bátyja celebrált. Végig éreztem az ő szomorúságát is miközben gyakran rám nézett szánakozó, és ugyanakkor biztatást sugalló arccal. Utána a gondolatait szavakba is öntötte egy-két nappal később. Nyugdíjas éveiben, a füredi Kerek templomban teljesítette egyházi szolgálatát. Itt is gyakran meglátogattam húgaimmal együtt. Ilyenkor főzött, ő maga nekünk olyan finom teákat, amilyet, azóta sem ittam. Az aranymiséje nagyon szép volt, az ebéd nálunk, a szülői házban volt. A húgaimmal együtt mi szolgáltuk fel az ebédet, Édesapánk és a férjeink pedig kínálták az italokat, köztük Édesapánk nagyon finom borát. Tóni Bátyja ezt annyiszor köszönte és hálás szívvel emlegette nekünk. Testvéreim közül bennem volt a legnagyobb ragaszkodás a szülőfalunkhoz. Így én itt maradtam, hosszú évtizedek óta itt tanítok, és ahol tudom, a kultúra útjait egyengetem. Tóni Bátyja végakarata is az volt, hogy itt a szülőfalujában nyugodhasson. Nekem pedig az a megtiszteltetés jutott, hogy a sírját ápolhatom. Nem váltunk el, most is közel vagyunk egymáshoz. Az aranymisét követőn Gubicza Antal Balatonfüreden a Kerek templomban misézett továbbra is, ahol a nagyszámú üdülővendégek és a szívkórház betegei, valamint a környékbeliek látogatták a szentmiséit. Halálát megelőzően a balatonfüredi Szívkórházba került. 1973. január 3-án agyvérzés következtében halt meg. Szülőfalujában, Bakonyszentlászlón temették el 1973. január 6-án. Dr. Kis György, bakonyszentlászlói plébános feljegyzése Historia Paroeciae Bakonyszentlászló Ab Anno 1973-ban: 1973. január 2. Börzsey János balatonfüredi plébános esperes levélben értesít, hogy Gubicza Antal volt füredi plébánost, aki a balatonfüredi Kerek-templom lelkésze volt nyugállományban, Bakonyszentlászló szülötte, súlyos agyvérzéssel a füredi szívkórházba kellett szállítani. Állapota válságos. Kérdi Börzsey hová kíván Gubicza temetkezni? Ismerem-e? Kérdezem itteni unokahúgát Karvas Antalnét. Az mondja: Bakonyszentlászlóra, szülei s itteni rokonai közelébe. Alig érdeklődöm, már is jön Börzsey telefonja: Gubicza Antal meghalt. Szervezzük a szentlászlói temetést. 6-án lesz, a püspök úr fogja temetni. 1973. január 5. Lékai László püspök számára legépeltem az egész temetési szertartást, még kottáztam is, hogy minden szépen menjen. Mindent elküldtem futárral Veszprémbe. Lékai ugyancsak egyszerűen intézett el mindent. Pár tollvonással áthúzott szövegeket, dallamokat! Izente: Klempa Sándor Ordo premontrei nyugalmazott püspök jön temetni az elhunytat. 408
1973. január 6. a temetés napja. Jeges, hideg idő. A halottat előző nap ideszállították. A templomban ravataloztuk fel a mellékoltár mellett, illetve előtt. ¾ 2-kor du. érkezett meg Klempa püspök Beöthy István prelátussal s Hegedűs Arnold József, zirci plébánossal. Az Egyházméltóság kívánságra gyászmisét én kezdtem 2 órakor. Mise alatt Klempa püspök beszélt. Elmondta, hogy a balatonfüredi szívkórházban volt: készült fel püspökké való felszentelésére. Gubicza Antal tartotta neki a lelkigyakorlatot. Gubicza Antal gyászjelentése A temetésre eljöttek a bakonyszombathelyiek, keréktelkiek s ismét, ahol a megboldogult egykor plébánosként működött. Ugyanazok a hívek, illetve képviselőik, akik nemrég az Elhunyt itteni arany miséjén vettek részt. Sok pap, lilán dekorált dignitarius is jelen volt. A havas, jeges úton kísértük a koporsót imádkozva, énekelve, a templomtól a temetőig. A sírnál még többen beszéltek röviden. Többek között én is (= Dr. Kis György plébános). Mindennel sietni kellett, részben az útviszonyok miatt, részben, mert Beöthy prelátus (92 éves) este 5-kor még Veszprémben misézni kívánt egyik templomban. 409
A temetési menet 1973-ban Az Új Emberben 1973. január 21-én megjelent cikk: A gyóntató pap halálára A cím szokatlan, hiszen minden fölszentelt pap gyóntatja a híveket. A veszprémi egyházmegye legnagyobb plébániája, Kaposvár, új plébánost kapott, agilis, buzgó pap volt. A hívek nagyon csodálkoztak, amikor a templomba nyolc zárt gyóntatószéket csináltatott. A hitélet elmélyülése a nyolc gyóntatószékkel vette kezdetét. Mint kispap, magam is gyóntam az egyik új gyóntatószékben. Gyóntatóm Gubicza Antal, akkori kaposvári káplán volt. Tőle tanultam meg, hogy milyen nagy szeretettel és türelemmel kell a gyóntatónak meghallgatni a gyónókat, eligazítani őket lelki problémáikban. Amikor érdeklődtem Gubicza Antal életútja felől, megtudtam, hogy az első világháborúban katona volt. A háború után kispapnak jelentkezett Veszprémben. A veszprémi szemináriumban akkoriban szinte az egész évfolyam leszerelt katonákból állt. Érdekes, hogy ezekből a leszerelt katonákból kiváló papok lettek. Később is figyelemmel kísértem Gubicza Antal papi működését. Több helyen, így Bakonyszombathelyen, Sümegcsehin volt plébános. Legutoljára Balatonfürednek volt a plébánosa 22 éven keresztül, majd nyugdíjazása után a balatonfüredi Kerek templom lelkésze. Legutolsó káplánja, Szekeres Dezső, úgy jellemezte, hogy Gubicza Antal nem volt a nagy szavak embere, csak pap volt, igazi pap. Élete legszebb elismerése volt, hogy a papok is igazi papnak tartották. Benne látták meg szinte romlatlanul azt az eszményt, amit egy ízig-vérig lelkipásztortól megkíván az egyház. A békének őszinte híve volt. A hatóságok iránt megadta a tiszteletet és őt is tisztelték a más világnézetűek is. Gubicza Antal nemcsak káplán korában, hanem 50 éven át nagyon buzgó gyóntató volt. Szinte az ország minden részéből gyóntak nála, akik Balatonfüredre jöttek nyaralni, vagy a balatonfü- 410
redi szívkórház betegei voltak. Újévkor még négy szentmisén gyóntatott a fáradt, aranymisés pap. Másnap reggel mosakodás közben agyvérzést kapott. Bevitték a balatonfüredi szívkórházba, de már nem tudtak rajta segíteni. Szinte ugyanabban az órában, a balatonfüredi szívkórházban egy másik veszprémi egyházmegyés pap, Doroszlay István ny. plébános is átlépte az örökkévalóság küszöbét. Január első péntekén a zsúfolt balatonfüredi nagytemplomban két paptársunkat búcsúztatta egyszerre Börzsey János balatonfüredi esperes plébános, és szentelte be Lékai László püspök, veszprémi apostoli kormányzó. Longauer Imre Gubicza Antal pápai kamarás, esperes a bakonyszentlászlói temetőben nagyszüleivel, szüleivel és testvéreivel közös sírhelyen nyugszik. 411