Prof. Dr. Schwendtner Tibor könyvajánlója Boros Gábor: A hetvenes évek filozófiai lehetıségei és valósága (L Harmattan Kiadó, 2010. 324. oldal) Azért örültem különösen a felkérésnek, hogy A hetvenes évek filozófiai lehetıségei és valósága címő, Boros Gábor szerkesztésében a L Harmattan Kiadónál 2010-ben megjelent könyvrıl ismertetést írjak, mert olyan közönséghez címezhetem szavaimat, amelynek nagy többsége az 50-es évektıl a 80-as évekig betonszilárdságú marxizmus-leninizmust volt kénytelen tanulni filozófia elnevezés alatt, amely persze éppen a valódi filozófiai gondolkodás helyett került a tanrendekbe és a tételjegyzékekbe. E kitőnıen szerkesztett, több mint 25 szerzı közremőködésével elkészült könyv gazdag anyag felvonultatásával, visszaemlékezések, interjúk, elemzések, áttekintések segítségével ábrázolja, hogy a kívülrıl és távolról monolitnak, s meglehetısen unalmasnak tőnı ideológiai tömb valójában mennyi kezdeményezést, a legkülönbözıbb filozófiai irányzathoz kapcsolódó iskolát, gondolkodói kört rejtett magában. A rejtett magában kifejezést szó szerint kell érteni, hiszen e korszakot publikálási tilalmak, elhallgat(tat)ások, sıt párthatározatokkal való kiutasítások, kirúgások, emigrációba kényszerítések is jellemezték. Jellemezı e korra, hogy lenyőgözı mőveltséggel és naprakész tudással rendelkezı tanáregyéniségek úgy fejtenek ki nehezen túlbecsülhetı hatást nemzedékekre, hogy közben alig publikálnak néhány tanulmányt egész életükben: Vidrányi Katalin és Munkácsi Gyula két olyan, a szó tulajdonképpeni értelmében vett professzora a magyar filozófiának, akik még tudományos fokozatot sem voltak hajlandóak szerezni több kiváló tanulmány idézi föl alakjukat. A rejtekezı életmódra jellemzı, hogy a legjobb szemináriumok jelentıs része 1
magánlakáson, vagy legalábbis nem hivatalos helyeken vagy idıben zajlottak, s itt ne csak az ellenzéki jellegő repülı egyetemekre gondoljunk, hanem más, nem feltétlenül ellenzéki tudósok is sok esetben a hivatalos világon kívülre helyezték közösségi tevékenységük súlypontját. Tipikus élethelyzet például, hogy Altrichter Ferenc a Vas utcai általános iskolában, Vidrányi Katalin pedig Ruttkay Helga lakásán tartott szemináriumokat, s ide tartozik, hogy egyes kéziratok, pl. Bence György és Kis János tanulmánya az ökológiai szemléletmódról megjelenés nélkül, stencilezett formában is komoly hatást gyakorolt a kor nem csak filozófus tudósaira. További, számomra meglepı vonása a hetvenes évek magyar filozófiai kultúrájának, hogy az milyen sokrétő volt, mennyiféle irányzat volt már akkor jelen, még ha csak kezdemény formájában is. Ha áttekintjük a megjelenı irányzatok sokféleségét, feltőnı, hogy az elzártság, a könyvtárak korlátozott állománya, az erısen korlátozott külföldi tanulmányutak ellenére is kortárs nyugati irányzatokhoz kapcsolódik mindegyik iskola: például Ruzsa Imre köre, akik a modern szimbolikus és matematikai logika magyarországi meghonosításában játszottak kulcsszerepet, Fehér Márta köré csoportosuló tudományfilozófusok, a már említett Munkácsi Gyula, aki filológiailag igényes, önmagához reflexív módon viszonyulni tudó és a kortárs vitákra figyelı filozófiatörténet-írásra nevelte tanítványait, Vidrányi Katalin és köre, akik a patrisztikát és a skolasztikus filozófiát a II. Vatikáni Zsinat szellemiségét meghatározó teológusok gondolatai felıl próbálták újraértelmezni, az Altrichter-kör, amely az angolszász analitikus filozófia legújabb eredményeihez kapcsolódott, s a sort még lehetne folytatni a kötet szemléletes áttekintést nyújt e sokszor rejtekezı életmódot folytató filozófus-körök tevékenységérıl. A hetvenes évek vízválasztó jellegő eseménye kétségkívül a 73-as, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Márkus György, Márkus Mária, Hegedős András, Kis János, Bence György elleni állásvesztéssel járó párthatározat volt, amely alapvetıen megváltoztatta a magyar filozófia szellemi arculatát és struktúráját. A kötet jó néhány írása érinti és értelmezi a filozófus per elızményeit, lefolyását és hatását a magyar filozófiai életre. Nagyon érdekesek a kötet azon tanulmányai is, melyek a 60-as évek végén, hetvenes évek elején a marxizmus reneszánsza jegyében született, a kor állapotaival, de a marxizmussal magával szemben is kritikus többek között Heller Ágnes, Vajda Mihály, Márkus György, Kis János, Bence György tollából származó írásmővekrıl tudósítanak, de igen tanulságosak magáról a határozatról, annak elıkészítésérıl és következményeirıl szóló szövegek is. Amint Weiss János kiváló tanulmányában megfogalmazta: tulajdonképpen a filozófia maga lett elítélve 2
megjegyzendı, hogy Weiss ezeket a sorokat még a legújabb, 2011-es filozófia elleni hecckampány elıtt vetette papírra. A kötetet tehát bátran ajánlom a Professzori Klub tagjainak figyelmébe, amely olyan perspektívából nyújt rálátást a 70-es évek filozófiájának nyilvános és rejtızködı életére, amely e korszakban nevelkedı vagy már tevékeny, más tudományágakban aktív tudóskollégák nagy többsége számára akkoriban nem volt hozzáférhetı. Schwendtner Tibor A szerzık bemutatása Boros Gábor tudományos életrajza 1959. július 13-án született Tatán. 1984-ben szerzett filozófia-magyar szakos diplomát az ELTÉn. 1984-1987-ig TMB-ösztöndíjas volt az ELTE BTK Filozófia II. tanszékén. 1989-ben védte meg kandidátusi értekezését (CSc). 2003-ban védte meg akadémiai doktori értekezését (DSc) 1987-tıl folyamatosan az ELTE BTK Filozófiatörténet tanszékén tanít. 1999-ben habilitált az ELTÉn. Oktatói pályája eddigi fı feladatai: újraindította a középkori filozófiatörténet-oktatást; folyamatosan tart kurzusokat a XVII-XVIII. századi filozófia körébıl; az érzelmek filozófiája körében Magyarországon úttörı jelleggel tart kurzusokat; Az oktatás szintjei: nem filozófia szakos bölcsész és doktori kurzusok; filozófia szakos elıadások és szemináriumok; a filozófia doktoriskola keretén belül tartott kurzusok; 1994-tıl 1997-ig a Miskolci Egyetem Filozófiatörténet tanszékén is tanított. 1997-ben elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. 1999 májusában Dijonban az Université de Bourgogne Filozófia Intézetében tartott vendégprofesszori kurzust. 2001-tıl 2010-ig a Szegedi Egyetem Filozófia tanszékén is tanított. 2006. szeptember 1-tıl egyetemi tanár. 1999-2000-ben Humboldt-ösztöndíjas Berlinben s Wolfenbüttelben. 3
2005-ben hat hónapig Brüsszelben a Királyi Flamand Tudományos és Mővészeti Akadémia meghívására s támogatásával. 2000 szeptemberétıl az Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék vezetıje. 1995 és 1998 között elnöke volt az OTKA Filozófia Zsőrinek. 2002-tıl folyamatosan tagja az MTA Filozófiai Bizottságának, 2006-tól közgyőlési doktorképviselı, 2010-11-ben a Bizottság elnöke volt. 2004-tıl az OKTV Filozófia zsőri elnöke. 2004-tıl 2006-ig a MAB Nyelvészeti és Filozófiai Albizottságának társelnöke. 2007-tıl a Német-Magyar Filozófiai Társaság elnöke. 2009. március 15-én Széchenyi Díjat kap. Publikációk listáját lásd: minerva.elte.hu/gaboros ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Schwendtner Tibor szakmai életrajza Schwendtner Tibor (1962) egyetemi tanulmányait az ELTE TTK-n és az ELTE BTK-n folytatta; 1986-ban okleveles vegyész, 1989-ben pedig filozófia tudománytörténet szakos elıadói végzettséget szerzett. 1999-ben a Heidegger tudományfelfogása címő disszertációjával a filozófiatudomány kandidátusa fokozatot nyerte el. Tudományhermeneutikai témából habilitált a Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2004-ben. Az MTA doktora címet 2010-ben nyerte el Husserl és Heidegger. Egy filozófiai összecsapás analízise címő könyvével. 1993-tól folyamatosan a Miskolci Egyetem Filozófiai Intézetében dolgozik; jelenlegi beosztása egyetemi tanár. Különbözı doktori iskolákban tevékenykedett az elmúlt években tanárként, konzulensként, opponensként és a bíráló bizottság tagjaként: a Miskolci Egyetemen, a Debreceni Egyetemen, az ELTÉ-n a filozófiai, a Pécsi Tudományegyetemen a pszichológiai, a Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen pedig a tudományelméleti doktori iskolában. Fı kutatási területe a filozófiai hermeneutika, a fenomenológia és a természettudományok hermeneutikája. E témakörökben számos könyv szerzıje, illetve szerkesztıje. Néhány ezek közül: Tudomány megértı módban. Hermeneutika és tudományfilozófia, L Harmattan, Budapest, 2003 (szerkesztés Margitay Tihamérral közösen), Die Wissenschaftsauffassung Martin Heideggers, Peter Lang Verlag, Wien, 2005, Husserl és Heidegger. Egy filozófiai összecsapás analízise, L Harmattan, Budapest, 2008, Verstehen 4
nach Heidegger und Brandom, Phänomenologische Forschungen Beiheft, Meiner, Hamburg, 2009 (szerkesztés Barbara Merkerrel és Gedı Évával közösen). Több magyarországi ösztöndíjat nyert el: 1990-93-ban TMB-ösztöndíjat, 1994-95-ben A Magyar Tudományért Alapítvány ösztöndíját, 1998-2001-ben és 2006-2009-ben Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat, 2003-2006-ban Széchenyi István Ösztöndíjat. Több hosszabb külföldi tanulmányúton vett részt: több hónapot töltött 1991/1992-ben Heidelbergben (DAAD-ösztöndíj), Bécsben (Osztrák-Magyar Akció Alapítvány) 1995-ben, Wuppertalban (Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj) 1999/2000-ben, Frankfurtban (DAAD-ösztöndíj) 2004- ben., Bécsben (Collegium Hungaricum)/ 2004-ben. Tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak, a Magyar Daseinanalitikai Egyesületnek, a Magyar Fenomenológiai Egyesületnek és az International Society for Hermeneutics and Science-nak. 5