Az élőlények és a környezet kapcsolata Adaptáció és életforma
Az életközösségek élőlényei elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban élnek környezetükkel.
Az egyes fajokra jellemző testfelépítés, életmód, viselkedés stb. az élő és az élettelen környezettel való kölcsönhatásban alakult ki az evolúció során.
Ökológiai szabályok: Bergmann- szabály: állandó testhőmérsékletű, azonos rokonsági körbe tartozó állatfajok között a hidegebb területek felé nő a testméret pl. rókafajok (sivatagi-, vörös-, sarki róka), pingvinfajok
Allen- szabály: ugyanazon állatokra vonatkozik, mint a Bergmann- szabály, a kiálló testrészek mérete a hidegebb területek felé csökken pl. a rókák füle
Gloger- szabály: a sarkvidékek felé haladva az állatok színe egyre világosabb pl. a barnamedve alfajoké
Az élőlények előfordulásának jellegezetességeit, eloszlásuk mintázatát a külvilág és az állományok tűrőképességének összjátéka határozza meg. Az adott élőlény tulajdonságai határozzák meg, hogy a külvilágból mi és mennyire fontos. A külvilág tényezőit ezért mindig az adott élőlény szempontjából kell értékelni.
A környezeti feltételek állandóan változnak. Ezek a változások rövidebb-hosszabb, szabályszerű ciklusokat is követhetnek - pl. a Föld tengely körüli forgása napszakok, a Föld Nap körüli forgása évszakok szabályos váltakozása- vagy szabályszerűtlenül következhetnek be. Az élőlényeknek túlélésük és sikeres szaporodásuk érdekében ezekhez a változásokhoz különböző módokon, de állandóan alkalmazkodniuk kell.
Növényi példák az alkalmazkodáshoz
A sejtszintű biológiai folyamatok érzékenyek a környezeti változásokra. Az állandó belső környezet fenntartását homeosztázisnak nevezik, vagyis annak a képességnek, hogy a biológiai rendszer a környezete változó hatásai ellenére megőrzi önmagát, bizonyos határok között ellenáll a környezet változtató hatásainak. Ez szükségessé teszi a külső környezet állandó nyomon követését és a vele való állandó anyag- és energiacserét. A homeosztázis fenntartása élettani folyamatok vagy viselkedési formák révén is lehetséges, pl. a hüllők napozása, mint jellegzetes viselkedés, belső hőmérsékletük emelését szolgálja.
Az az élőlény, amely alkalmazkodott a környezetéhez, az ott bekövetkező változásokat bizonyos határok között képes elviselni. A környezeti változásoknak azokat a határait, amiket az adott faj, állomány vagy egyed képes elviselni, tűrőképességnek(tolerancia) nevezik.
A tűrőképességi tartomány alakulása. Minimum és maximum az életben maradás alsó és felső határa; pesszimum: az életben maradáson túl a növekedés feltételei is adottak, de az élőlény nem képes sikeresen szaporodni; optimum: az életben maradás, a szaporodás feltételei adottak, ami az életképes állomány kialakulásának feltétele.
Életformák Élő szervezet adott megjelenése. Az élet hajtóerejének egyedi formában megnyilvánuló, adott testfelépítést megvalósító fajtája a fizikai világban. Ez bármilyen növényi vagy állati szervezetet jelent, az embert is ide sorolva. A Földön számos életforma létezik. A baktériumok is életformák.
A növényi életformákra legszélesebb körben használt modern felosztás Christen C. Raunkiaer nevéhez fűződik. Rendszere egyetlen kritériumon alapul: a megújuló rügyek helyzetén. Ennek alapján Raunkiaer öt kategóriát különített el:
Ph: áttelelő rügyeik a levegőben vannak, kevés kivétellel fák, bokrok. (Ch): a hideget vagy a szárazságot a talajfelszínhez közeli (25 cm vagy alacsonyabb) légrétegben elhelyezkedő hajtásaikkal vészelik át, gyakran a hótakaró védelmében. Törpecserjék, földön fekvő és kúszónövények, párnanövények tartoznak ide
(H): megújuló rügyeik a földfelszínen vannak, az avar és az elszáradt levelek alatt megbújva. A legtöbb pázsitfűféle és a levélrózsás növények ilyenek. (K): az áttelelő rügyek a talajban, vízben vagy talajvízben helyezkednek el. (Th): egyévesek, magként vészeik át a számukra kedvezőtlen időszakot.
egyedül élő csoportos életforma Állati életformák
nyílt vízi lebegő helytülő (szesszilis) életforma
szárazföldi életformák vízi életformák
Kétoldali szimmetriájúak Sugaras szimmetriájúak
repülőképes rovar gyalogos életmódú rovar
nem állandó testhőmérsékletű állandó testhőmérsékletű
rejtőzködő sütkérező