Beszélgetés Fehérváry Jákóval Kirándulások, túrák, programok 2004 nyarán Tramini 2003 termékismertető

A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA VI. évfolyam 3. szám 2004. ősz Nagy Szent Gergely pápa: RÉSZLET A MORALIA IN IOB CÍMŰ KÖNYVBŐL Az idén emlékeztünk meg Nagy Szent Gergely pápa halálának 1600 éves évfordulójáról. A jubileumi év alkalmából világ- és országszerte számos megemlékezést, konferenciát rendeztek. A Magyar Katolikus Rádió szeptember 12-én a Pannonhalmi Bazilikából közvetítette a konventmisét, amelyben Asztrik főapát úr méltatta az egyetemes jelentőségű egyházfő munkásságát. A szentmise gregorián énekeit a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium kórusa szólaltatta meg Lukács atya vezetésével. A Bencés Hírlevél az őszi szám kezdő oldalain olvasható elmélkedéssel emlékezik meg Nagy Szent Gergely pápáról. Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és mezítelenül térek oda vissza. Ó, a belső tanácsnak milyen magas trónján ül az, aki megszaggatott ruhában a földre borulva hever! Mivel ugyanis az Úr ítélete alapján mindenét elvesztette, a türelem megőrzése érdekében azt az időt idézi emlékezetébe, mikor még nem volt meg neki, amit elvesztett, hogy ezt figyelembe véve a fájdalmat mérsékelje. Dolgaink elvesztésekor ugyanis nagy vigaszt ad emlékezetbe idézni azokat az időket, mikor még nem volt meg nekünk az, amit most elvesztettünk. Mivel pedig a föld szült mindnyájunkat, nem hiába nevezzük azt anyánknak. Ezért írva van: Súlyos az iga Ádám fiain azon naptól, mikor kijöttek anyjuk méhéből, egészen addig a napig, míg őket el nem temetik mindenek anyjába. Boldog Jób tehát hogy türelemmel sirassa meg, amit elvesztett, éberen figyel arra, milyen volt, amikor ide érkezett. Hogy növekedjen a megőrzendő türelem, még gondosabban megnézi, milyen lesz, amikor innen elmegy, és mondja: Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és mezítelenül térek oda viszsza. Mintha azt mondaná: Mezítelenül adott elő a föld engem, mikor ide beléptem, és mezítelenül fogad be a föld, mikor innen elmegyek. Ha tehát elvesztettem, amit úgy kaptam, hogy elhagyjam, mi abból az enyém, amit elvesztettem? Mivel pedig a vigaszt nem csak teremtett állapotunkból kell meríteni, hanem a Teremtő igazságosságából, helyesen teszi hozzá: Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy történt. A szent férfi, mikor az ellenség próbára tette, mindenét elvesztette, ám tudva, hogy a sátánnak csak az úr engedélyével volt ellene ereje a kísértésre, nem azt mondta: az Úr adta, az ördög elvette, hanem: Az Úr adta, az Úr elvette, mert talán lehetett volna fájlalni, ha a Teremtő adott volna valamit, és az ellenség elvette volna, amit a Teremtő adott, de miután az vette el, aki adta, a magáét vette vissza, nem a miénket vette el. Ha ugyanis tőle kaptuk azt, amit ebben az életben használunk, miért SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Miksa atyának Szent István ünnepén a megyei közgyűlésen mondott beszéde Elréd atya melki meditációja Beszélgetés Fehérváry Jákóval Kirándulások, túrák, programok 2004 nyarán Tramini 2003 termékismertető A szakrális tér (250 éve épült a bakonybéli templom) Húsz éves a Szent Benedek Tanulmányi Ház Hírek, beszámolók egyes házainkból 1 PANNO

bántson, ha az ő ítélete alapján nélkülözzük azt, amit bőkezűségében kölcsön adott nekünk? Egyáltalán nem igazságtalan a hitelező, aki, ha nem határozott meg időt a visszaadásra, akkor követeli, amit kölcsön adott, amikor akarja. Ugyanott találóan fűzi még hozzá: Amint az Úrnak tetszett, úgy történt. Minthogy ugyanis ezen életben olyasmiket kell elszenvednünk, amiket nem akarunk, szükséges, hogy akaratunk törekvéseit ahhoz igazítsuk, aki nem képes semmit sem igazságtalanul akarni. Hiszen ha nem tetszik nekünk valami, nagy vigasztalásunkra szolgál, ha annak rendelkezéséből történik ellenünk, akinek csakis igazságos dolog tetszik. Ha tehát tudjuk, hogy az Úrnak az igazságos dolgok tetszenek, továbbá hogy nem szenvedhetünk semmit, csak ami az Úrnak tetszésére van, akkor igazságos mind, amit elszenvedünk, és nagyon is igazságtalan, ha az igazságos szenvedés miatt morgolódunk. Ám mivel hallottuk, hogy az erős imádkozó miképpen adta elő a maga részéről a bajokkal szembeni tanítását, most halljuk, hogy imádsága végén miként dicséri áldva a Bírót. Következik: Legyen áldott az Úr neve. Íme, helyesnek tartja, hogy az Úr dicséretével fejezze be, hogy az ellenség ebből is lássa és büntetésként legyőzetve szégyellje, hogy ő maga még a boldogságba teremtve is megátalkodott lett az Úrral szemben, akinek az ember még megverve is dicsőítő himnuszt énekel. Figyeljük meg, hogy ellenségünk annyi fegyvercsapással sújt minket, ahány kísértéssel gyötör. Mert bizony naponta csatasorba állunk, naponta kapjuk a kísértések ránk hajított dárdáit. Ám mi is dárdákat hajítunk felé, amikor a bajoktól átszegezve alázattal válaszolunk. Boldog Jób tehát megverve vagyonában esett kárral, megverve fiai halálával, a fájdalom erejét a Teremtő dicséretére fordította mondván: Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy történt. Legyen áldott az Úr neve. A gőgös ellenséget alázattal megverte és a kegyetlent türelemmel a földre terítette. Ne higgyük, hogy harcosunk csak kapott és nem adott sebeket. A türelemnek ahány szavát adta vissza ugyanis megverve a Teremtő dicséretére, mintegy annyi dárdát döfött az ellenség mellébe, és sokkal hegyesebbeket adott, mint amilyeneket kapott. Megtörve ugyanis a földieket elveszítette, ám a megtöretést alázattal elviselve a mennyeieket megsokszorozta. ford.: Barotai György Urbán OFM A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat ünnepi közgyűlése a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárában 2

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG Augusztus 19-én a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Pannonhalmán tartotta ünnepi közgyűlését. Az alábbiakban a Főapátsági Könyvtár igazgatójának, Miksa atyának beszédét közöljük. Tisztelt ünnepi Közgyűlés, Hölgyeim és Uraim! A Szent István alapította Pannonhalmi Főapátság könyvtártermében, a szent király szobra mellett, Győr-Moson-Sopron megye, Magyarország és Európa zászlaja előtt köszöntöm én is Önöket mint a könyvtár vezetője. Sokszor megkérdezték már tőlem, hogy melyik itt a legértékesebb könyv, de azt is, hogy a könyvtár melyik kincse áll a legközelebb a szívemhez. A második kérdésre tétovázás nélkül szoktam felsorolni néhányat, köztük azt a nem is olyan nagyon régi kéziratot, amelyet a dőri iskolamester, Kováts István írt az 1760-as években: pápista kórusra való szent énekekkel és némelyeknek a nótáját is kottával feltette. Jelenlegi ismereteink szerint ez a kötet tartalmazza a Szent István királyról szóló legszebb énekünk legrégibb és leghitelesebb szövegváltozatát: Ah, hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja, Ki voltál valaha Országunk Istápja. Hol vagy István király? téged Magyar kíván, Gyászos öltözetben te előtted sírván. Dőrnek, ennek a 600 lelkes rábaközi falunak ezt a kincsét őrizzük könyvtárunkban. De nem is jól mondom, nemcsak Dőrnek és Pannonhalmának a kincse ez a kézirat és ez az ének, hanem Győr- Moson-Sopron megyének és egész Magyarországnak, a Szent István király által európai állammá szervezett magyar nemzetünknek is drága öröksége. S ezzel a kis kéziratos könyvvel a kezünkben gondolatban már át is léptük a főapátság szűkebb határait: Szent István király, aki a legendák tanúsága szerint többször járt Pannonhalmán, tehát megyénk földjén, a róla szóló énekkel összekapcsolta két alapítását, a pannonhalmi apátságot és a győri püspökséget, amely ekkor már magában foglalta Komárom és Vas megyéken kívül a történelmi Győr, Moson és Sopron vármegyéket. De térjünk vissza az énekünkhöz. Az ének szövegében, az idézett első versszakot követően a többi versszakban is a gyászos öltözet, a kicsorduló könnyek, a búval harmatozó szomorú mezők, a lankadó vitéz kezek mind azt mutatják, hogy a keresztény magyarság gondolatait megfogalmazó szerző szerint István király régi országa a nép szomorú hazája lett, s ebben a hazában éltek a XVIII. században is magyar fiai, árva maradéki. Az ének leírását több mint harminc esztendővel előzi meg Padányi Bíró Mártonnak, a későbbi veszprémi püspöknek Szent István király ünnepén Pannonhalmán elmondott prédikációja, amely 1761-ben a győri Streibig nyomda kiadványaként jelent meg nyomtatásban. Ebben Padányi Bíró Márton az énekben megfogalmazottakhoz nagyon hasonló gondolatokat mond ki: Oh melly boldog voltál te Apostoli Magyar Haza! míg minden szenny, mocsok és rosda nélkül való arany koronája valál a te Szent Királyodnak. Jaj! mint meghomályosodott az arany, mint elváltozott az igen jó szin! oda van az a szép ékesség, mellyben, mintegy drága koronában gyönyörködött Szent Királyunk A Sionnak (én értem Magyar Hazánknak) dicsőséges fiai sokféle szakadásoknak undokságával meg-mocskoltatván hasonlók lettek a haszontalan elvetett cserép-edényhez. Miért ez a pesszimista szemlélet? Hogyan lett Pannónia virágos kertje bemocskolt, eldobandó cserépedénnyé? A pápista énekek szerzője nyilván a mindenféle vallásban, az eretnekségben, a sok lelki kár-vallásban látja a virágoskert-pannónia fonnyadásának az okát. A prédikációt mondó kanonok már általánosabban fogalmaz, sokféle szakadásról beszél. Nyilván a Mohácsot követő török megszállás, amely három részre szakította az országot, de a kettős királyság, a következő századok fölkelései és szabadságharcai, valamint a reformáció és a katolikus instauráció is mind benne vannak a sokféle szakadásban. Ezért, amikor így szólítja meg Sion fiait és leányait, a dicsőséges magyar nemzetet, a Magyarországnak minden tartományiban lakó népeket: ébredgyetek föl aluszékonyságtokbul, emellyétek föl 3 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG bárcsak (a) mái napon szemeiteket, és itt, ezen a hegyen, mint a Sion szent hegyén nézzétek, minémű koronával koronázta meg az Úr Isten a ti szent Királytokat, magunkra is kell értenünk a fölszólítást, hiszen ettől a Szent István megálmodta békés Magyarországtól annyira messze esett már az a haza, amelynek annyi felé szakított polgárai vagyunk. Emeljük fel hát szemünket ma, Győr-Moson-Sopron megye pannonhalmi ünnepén első királyunkra, Istvánra. Szent István életéről és jelleméről három legenda is beszél, az egyiket Hartvik német püspök írta, aki valószínűleg hazánkban győri püspök lett. Hartvik azt mondja többek között Istvánról, hogy lángoló lélekkel harcolt az igazságért, s megerősítette a környező tartományokkal életbe léptetett békét. Sőt mivel úgy tetszett neki, hogy a békének legyen a fia, el nem múló kötés aláírásával utódainak szigorúan meghagyta: senki közülük ellenségként más földjét ne támadja, törvényes vizsgálat nélkül szomszédját ne bántsa, az özvegyeket és árvákat senki ne nyomorgassa. Hartvik püspök szerint tehát a szent király a belső és külső békesség megteremtője volt, aki ezzel a szakadásoktól és sokféle lelki kárvallástól igyekezett megóvni népét. Fia számára erkölcstanító könyvecskét szerkesztett írja továbbá Hartvik, amelyben őszintén és barátian, a lelki intelem igéivel szól hozzá, oktatva, hogy s most csak néhány dolgot idézek hozzon igaz ítéletet, minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendégeket jóságosan fogadja, tanács nélkül semmit se tegyen. Ezt a fiához szóló Istvánt rajzolta le a dőri iskolamester az említett kéziratában az ének első versszakai mellé. Díszes trónuson ül a szent király sujtásos brokát ruhában, kezében jogar és országalma, feje fölött angyalok tartják a koronát. Jóságos tekintettel néz fiára, Imre hercegre, az Intelmek szavai szerint szerelmetes fiára, szíve édességére, sarja jövő reménységére, aki mellette ül a trónon egy alacsonyabb széken, szintén brokát ruhában, kezében liliommal, fején koronával. A naív művészettel készült kép szinte sugallja, hogy ez a fiához intelmeket író szent saját életének példájával, a bölcs uralkodó példájával akarja elvezetni leendő utódját a helyes útra. Mostanában sokszor idézik az Intelmeknek a vendégekkel foglalkozó szakaszából: az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. De ha tovább lapozunk az Intelmekben, sok ma is érvényes tanítással szól hozzánk István. A főemberek és vitézek tiszteletéről így ír István király: Legyenek ők atyáid és testvéreid. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak. Uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan. Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel föl, csakis az alázat, és semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. S a fejezet utolsó szavai adják meg az ilyen uralkodói élet célját: hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen. Ezek az intelmek nem csupán a középkori hívő emberekhez szólnak, hanem mindenkihez, aki szívén viseli a rábízott ország vagy megye, kisebb vagy nagyobb közösség békéjét, egységét, s nem akarja, hogy a sokféle szakadásoknak undokságával megmocskoltatván olyanok legyenek, mint az ócska cserépedény. A tanácsról szóló fejezetben azt olvassuk, hogy a tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, ő arat győzelmet, ő épít városokat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, úgy gondolom, írja Szent István, nem érdemes ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani azt. Vagy az elődök követéséről szóló részben: Az atyák azért atyák, hogy gyámolítsák fiaikat, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Kedves fiam, szokásaimat, amelyekről azt látod, hogy összeférnek a királyi méltósággal, a kétkedés minden béklyója nélkül kövesd. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Ezért hát kövesd szokásaimat, így leszel kimagasló a tieid között, s így teszel szert az idegenek dicséretére. S végül a befejező részből néhány kiragadott szó: mértéken felül senkit se büntess. Sohse harcolj az igazság ellen. Szándékosan senkit gyalázattal ne illess. Kedves hallgatóim, István király intelmeire figyeltünk oda pannonhalmi ünnepségünkön, s az intelmekhez két Pannonhalmához és a megyéhez kapcsolódó szöveg vezetett el. Térjünk vissza befejezésképpen ezekhez a szövegekhez. A dőri kéziratos szerzőjének szavaival szóljunk Szent Istvánhoz: Előtted könyörgünk bús Magyar fiaid, Hozzád folyamodunk árva maradékid. Tekénts, István király, szomorú hazádra, Fordétsd szemeidet régi Országodra. Padányi Bíró Mártonnal együtt pedig azt kérjük: Légy istápunk, erős bástyánk ellenkezéseinkben. Tekintsd meg Siont, a mi mai ünnepünknek városát. Innen vigyázz és viselly gondot nemzetedre, emlékezzél meg, hogy a mi vérünk és a mi Atyánkfia vagy. Miksa atya 4

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG Beszélgetés Fehérváry Jákó testvérrel római tapasztalatairól és itthoni terveiről Az elmúlt években Rómában tanultál a Szent Anzelm Egyetemen. Mivel foglalkoztál a teológián belül? Teológiai doktori disszertációmon dolgoztam, licenciámhoz hasonlóan a liturgia területén. Témám: az V.-VI. századi latin szerzetesek bűnbánati gyakorlatai, ezek liturgikus és szentségtani vonatkozásai. A Szent Anzelm Egyetemen a Pápai Liturgikus Intézetben (Pontificio Istituto Liturgico PIL) végeztem el a doktori kurzust, emellett órákat hallgattam ugyanott a Monasztikus Intézetben is elsősorban ókori szerzetesség-történet témájában a doktori munkámat segítendő. Itt külön szeretnék köszönetet mondani az USA-beli PIL Foundation-nak, amely nagylelkű anyagi támogatásával lehetővé tette számomra ezeket a tanulmányi éveket. Az órákon való részvétel és a könyvtári munka mellett fontos impulzusokat jelentettek az Anselmón és más római egyetemeken szervezett konferenciák: kiemelném ezek közül a 2002-ben, a Monasztikus Intézet 50 éves fennállása alkalmából szervezett nagyon gazdag konferenciát. Itt a Regula-kutatás és szerzetesség-teológia nagy öregjei is megszólaltak (Adalbert de Vogüé, Réginald Grégoire, Enzo Bianchi). Persze rengeteget jelentett számomra Róma és Itália a maga összetett, egyházi, történelmi, kulturális, és nem utolsósorban olaszos valósága. És milyen tapasztalatokra tettél szert az Anselmóban lakva? Az Anselmóban több intézmény működik egy helyen: ott van a bencés működtetésű pápai teológiai egyetem, a Prímás Apát kúriája valamint a nemzetközi bencés kollégium. Ez utóbbi valójában körülírhatatlan átmenetet képez kolostor és kollégium között: monostori napirendben élünk, napi 3-szori közös zsolozsmával, közös étkezésekkel, rekreációkkal, lelkigyakorlatokkal, a házban adódó feladatok közös ellátásával (liturgikus szolgálatok, sekrestye, felszolgálás, mosogatás, stb.), ugyanakkor mindennapjainkat a tanulmányok ritmusa is befolyásolja. Sokan más római egyetemen tanulnak, így a ház életébe is ennek megfelelően tudnak bekapcsolódni. Az Anselmo egyik nagy lehetősége, kihívása, hogy sok országból, kultúrából származó emberek élnek együtt. Tavaly kb. 120-an voltunk: kétharmad részben az öt kontinens számos országából származó bencések, valamint más szerzetesrendek tagjai, világi papok és laikusok. A közösség külön színfoltja voltak az ott élő nem katolikusok: keleti szír, örmény apostoli, vagy ortodox egyházakhoz tartozó testvérek, protestáns teológus, stb. Notker prímás apátúr soha nem mulasztotta el felhívni a figyelmünket arra: kisebbfajta csodával ér fel, hogy nemcsak egymást elviselve, hanem békében és testvéri módon vagyunk képesek együtt élni. Ennek szép példája volt tavaly márciustól különösen, a két iraki keresztény pap jelenléte, akik a háború napjaiban és utána is elfogulatlanul és barátsággal fordultak az Egyesült Államok-béli társaink felé és viszont. A sokszínűség persze nem jár nehézségek nélkül. Sokfélék a pontosságról, precizitásról, tisztaságról, udvariasságról alkotott fogalmaink, a nyelvi hátterünk, gasztronómiai elvárásaink. (Például ha erős fokhagymaszag terjengett a folyosón, akkor mindenki tudta, hogy távol-keleti bencés testvéreinknek lett elegük az olasz pasta -ból, és a szobáikban készítették el együtt nemzeti ételeiket.) Ezért aztán a sokféle mentalitás, kultúra ütközik egymással ezt külön meg kell tanulni elviselni, vagy akár értékelni is, egészen különböző helyzetekben. Meccsnézés közben, egy-egy érzékeny párosítás alkalmával (különös tekintettel az angol-franciára, vagy a drámai portugál-spanyolra ) jól meggondolja az ember, hogy fennhangon hirdesse-e, kinek is szurkol... Olyan árnyalatokat is megtanul az ember a másikra figyelve-hallgatva, amelyekről addig fogalma sem volt. Ezentúl pl. biztosan nem fogok lespanyolozni egy katalánt, jobban vigyázok az amerikai jelző pejoratív használatával, tudni fogom, hogy az arab nemcsak muzulmánokat hanem keresztényeket is összekapcsoló világ- és liturgikus nyelv, hogy a vietnámi má szócska hangsúlytól függően öt egészen különböző dolgot is jelenthet (pl. ló vagy anya ); de remélem, hogy a 5

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG magyart is ezentúl csak akkor sorolják a szláv nyelvek közé, ha ugratni akarnak. Így kialakul a házban az elfogadásnak és toleranciának egy olyan légköre, amelyben nagyon szép barátságok születhetnek. Számomra ez jelentette ezeknek az éveknek a fő gazdagságát. Ugyanakkor fontos volt látni a XXI. század bencés fiatalságát, és rajtuk keresztül arról hallani, hogy mik azok a kérdések, problémák amelyek ma a szerzetesközösségekben felmerülnek. Érdekes azt látni, hogy mi Pannonhalmán az útkeresésünkkel nem vagyunk egyedül sok kolostor számára jelent nagy kihívást az utóbbi másfél évtized alakulása és nem csupán a posztkommunista országokban. Különös, hogy az utánam következő generációban egyre kevesebben látnak értéket a Zsinat által elindított folyamatokban, és sok fiatal egyfajta hagyományos-militáns katolicizmusban és szerzetességben találja meg a választ a mai világ által támasztott spirituális kihívásokra. Az eligazodásban számomra sokat jelentett egy-egy idősebb, tapasztaltabb rendtárs ítélete és megkülönböztető képessége. Különösen hálás vagyok a gerlevei Elmar Salmann atyának és a Mount Angel-i (USA) Jeremy Driscoll atyának, akik személyes barátságukkal, szellemi és lelki útitársként sokat segítettek nekem ezekben az években. Néhány barátomat itt Pannonhalmán is vendégül láttuk, és én is vendégeskedtem más monostorokban. Mindenkinek ajánlom az új, Rómában szerkesztett bencés honlapot, ahol a Bencés Konföderációról és központi intézményeiről naprakész információt találhatunk: www.osb-international.info: itt az Atlas menü már magyar nyelven is hozzáférhető. Új munkaköröd ebben az évben a főiskolai tanítás a Sapientián: milyen elképzeléseid vannak az új munkáddal kapcsolatban? A főiskolai tanárkodás egyelőre heti kétórányi elfoglaltságot jelent: liturgikus témájú szemináriumot kell tartanom az adott szemeszter dogmatika kurzusához kapcsolódóan. A félév témájául Lukács László atya a Szentségtant jelölte meg, így ennek megfelelően alakítottam ki a szeminárium tematikáját figyelembe véve a készülő doktori dolgozatom tárgyát is: ugyanis olyan témát szerettem volna választani, amelyhez nem kell teljesen új területeken kalózkodnom. Az első évezred bűnbánati gyakorlatait és azok szentségtani vonatkozásait vesszük vizsgálat alá korabeli szövegek közös olvasásán keresztül. Remélem, hogy a liturgia- és dogmatörténet e fontos fejezetét tanulmányozva nemcsak a doktori dolgozatom, hanem a teológushallgatók tudása és látóköre is gyarapszik. Bár az időd egy részét Budapesten töltöd majd főiskolai tanárként, újra Pannonhalmán élsz. Mit jelent Neked a pannonhalmi monostor? A hazaköltözés nagy kihívást jelentett. Baráti szálak elvarrását: három éven keresztül Rómában voltam otthon, és mint mondtam sok szál fűz ottani emberekhez. Tőlük most sok-sok mérföld, néhány esetben egy fél földgolyónyi távolság választ el, noha néhány hónapja még ők voltak azok, akik valamiféle otthonossággal ajándékoztak meg, s hasonlóan én is őket. Új módon értékelni egyegy életadó barátságot, amelynek most már a fizikai távolság is része, tőlem nagy belső munkát kíván, nem is beszélve a hazatalálásról. A három év alatt a közösség is változott, én is változtam, így a hazaköltözés bennem is felveti a kérdést: mit jelent számomra ma a pannonhalmi monostor? Az utóbbi hónapokban némi döbbenettel gondoltam arra, hogy már 14 éve vagyok pannonhalmi bencés. Sokak bizonyára megmosolyognak: hát ez is idő? Számomra nagyon is sok! Nem akármilyen, érlelő 14 év volt ez, amely elválaszthatatlan az itt élő emberektől. A monostor így lett otthonommá: ennyi idő elegendő volt ahhoz, hogy belakjam nemcsak az épületet, hanem a közösséget is annak minden szépségével és nehézségével, a felettük érzett örömmel, kétségbeeséssel, szeretettel együtt. Milyen terveid vannak a különböző munkaterületeiden? Terveim? Az ember persze egy ilyen kérdésre Mik a terveid? próbál minél hatásosabb listát összeállítani, különösen ha többen is, rendtársai is olvassák a válaszát. Ezt most megteszem én is. Az igazi Terv azonban, amelyről magam is jobban szeretek szemérmesen hallgatni, talán ezek hátterében húzódik, és több köze van a csendhez, mind bármiféle tevékenységhez. Ezt fürkészem, ehhez szeretnék igazodni, ehhez vagyok rendszeresen hűtlen, és mégis ez vár vissza mindannyiszor: ez az, ami a dolgok legmélyén ehhez a helyhez is köt. Konkrétan pedig: beszéltem már a Sapientiás ténykedésemről, amely a jövőben is bizonyára egyre bővülő munkát fog jelenteni. Be kell még fejeznem a doktori dolgozatomat is. A Gimnáziumban ismét hittant tanítok, ami számomra izgalmas lehetőség arra is, hogy a teológiában tanultakat az élet nyelvére fordítsam le. Örülnék, ha valamilyen módon a liturgikus tanulmányaimat a közösség szolgálatába állíthatnám. Ennek konkrét formáit még keresni kell, de számomra ezt jelenti már most a Liturgikus Tanács vagy a Bazilika Műhely munkájában való részvétel. Szívesen foglalkozom teológiai/liturgikus témájú írások fordításával, ilyeneket készítettem már a Pannonhalmi Szemle számára is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatal teológusok olvashassanak régi, a liturgiatörténet szempontjából fontos szövegeket hiszen tudom azt, hogy ezek ismerete számomra 6

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG is mennyit jelentett: a tanári munkámat is nem utolsósorban ilyen szövegek közös olvasására szeretném alapozni. Nagyon fontosnak tartom a liturgikus nevelés-apostolkodás feladatát is. Erről egy a MALEZI (Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet) körül szerveződő, fiatal liturgikusokból álló csapattal is gondolkodunk: egyre több olyan fiatal pap van ma Magyarországon, akik külföldön (elsősorban Rómában) kaptak liturgikus képzést, illetve olyanok, akik fontosnak tartják a liturgia ügyét. Próbálunk kapcsolatot tartani egymással, illetve a közös munka lehetőségeit megtalálni. Legutóbb most augusztus végén találkoztunk, immáron ötödször. Pannonhalmát idén hárman, Gergely, Bánk és én képviseltük. Gondoltunk liturgikus táborok szervezésére, kutatásaink eredményeinek megosztására, egy leendő tankönyv szerkesztésére. Legközelebb november 18-án, egy a MALEZI által szervezett egy napos konferencián találkozunk ismét, ahol a készülő püspöki szinódus eukarisztiáról szóló munkadokumentumát, és az abban megfogalmazott kérdéseket fogjuk tárgyalni. Itt két bencés is lesz az előadók között. Februárban pedig a Magyarországon liturgiát oktatók számára lesz találkozó. Készítette: Rábai László ÚJ MUNKAKÖRÖK 2004. augusztus 1-jétől PANNONHALMA Lőrincz Pál eddigi munkakörei megtartása mellett esperes, a házgondnoki dispozíció alól felmentve Borián Elréd dr. eddigi munkakörei megtartása mellett az Oblátusszövetség lelki igazgatóhelyettese Vincze Iván a főmonostor gondnoka Fehérváry Jákó társmagiszter, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára, gimnáziumi hittanár Ontko Henrik gyakorló gimnáziumi tanár, gyakorló diákotthoni nevelő Szita Bánk eddigi munkakörei megtartása mellett beteggondozó (szeptember 18-ától) A Pannonhalmi Gazdasági Tanács tagjai szeptember 18-ától: Dr. Várszegi Asztrik főapát (elnök) Hortobágyi Cirill Halmos Ábel Horváth Dori Tamás Lőrincz Pál Varga Mátyás Vincze Iván TERÜLETI APÁTSÁG Nyiredy Maurus dr. eddigi munkakörei megtartása mellett az esperesi dispozíció alól felmentve Hortobágyi Arnold hitoktató és lelkipásztori munkatárs Győr-Ménfőcsanakon (egy évig) A PANNONHALMI SZEMLE őszi (2004/3.) számának témája: a z i d e g e n h e l y e Beke Dorottya: Ha jövevény lakik földeteken menekültsorsok ma Magyarországon; Zsengellér József: A topográfia mint teológia Tóbiás könyvében; Bernhard Waldenfels: Idegen helyek; Kováts András: Bevándorlás és letelepedés az Európai Unióban; Tóth Judit: Menekültek Magyarországon a jogi szabályozás tükrében; Diósi Ágnes: Hontalan állampolgárok a cigányok vándorló népe; Török Zsolt: Társak az Úton Keresztény zarándoktérképek az ókortól a XVI. századig Győrffy Iván: Határforgalom Abbas Kiarostami filmjeinek hétköznapi poézise; Veres Bálint: Luigi Nono a megbénult követ Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel a pannonhalmi bencés közösségről készített film szövegkönyve Durs Grünbein, Uri Asaf és Hadewich versei FRISS SZÁMAINK MINDIG MEGTALÁLHATÓK a nagyobb budapesti és vidéki könyvesboltokban. MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. (e-mail: szemle@osb.hu), OLVASHATÓ AZ INTERNETEN: www.osb.hu/szemle; www.ceeol.com 7

Melki meditáció PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG Templomba menet sokszor megálltam egy római sírkő előtt, amely Marcus Aurelius idejéből, a II. századból származik, és a templom kerengő felőli bejárata előtt látható. Egy Cupita nevű asszony állíttatta, aki elvesztette tizenhat éves fiát, akit Aiuccionusnak hívtak, és lányát, Secundinát, aki pedig csak hat évet élt. A felirat szerint az anya nemcsak nekik, hanem magának is készíttette ( Cupita mater viva fecit et sibi ). Kőbe véste fájdalmát: a baloldalon a fiát római ruhában egy kis galambbal ábrázolta, ami a lélek jelképe, és mindmáig gyakori szimbólum a sírokon. A jobb oldalon a lányát kezében gránátalmával, amely az örökélet jelképe. A sírkőből egy keresztény templom oltárköve lett, majd a melki apátság kerengőjébe kerül ajándékozás révén. Nyáron a kolostor imatermében a szerzetesi imádság hét órakor kezdődik, utána pedig a szentmise következik a kápolnában. Reggel még csendes volt a napközben turistacsoportokkal tele levő templom, a szerzetesi kórusban ülve szemléltem a barokk fénykorának mesterművét. A hatalmas főoltár központjában meglepő módon nem egy festmény, hanem ember nagyságú szobrok állnak, középpontban Szent Péter és Pál találkozása vonja magára a tekintetet. Szent Péter alakja egy kicsit tudatosan magasabb, mint a lehajló Pálé, mellettük próféták szobrai állnak. Dávid király a lantját fogja, és koronás fejével Szent Péterre néz. Az oltáriszentségtartó fölött a pápai tiara idézi fel részben a katolikus egyház tanítását az apostoli utódlásról, másrészt mindenkori vezetőjét. Nehezen vettem ki, hogy mi is lehet a halvány bordó háttér. De aztán rájöttem: ez is egy hatalmas színházi függöny, mert függönyt festettek a Szent Benedek, illetve Szent Kolomán, a kolostor védőszentje tiszteletére állított mellékoltár hátteréül, valamint a kápolna és az imaterem falaira is a kereszt, illetve egy bibliai jelenet köré. A barokk a szent színház (theatrum sacrum) tere, ez az egyik titka. Az apostolok fölött egy óriási korona látható, a tekintetet még magasabbra emelve a földgolyón ülő Atyát látjuk, mellette Mózes és Áron, legfelül pedig a messze sugárzó, győzelmes kereszt van. A kinyíló függöny közepén a második Timóteus levélből vett részlet olvasható latin nyelven, amely magyarul így hangzik: Csak azt koszorúzzák meg, aki szabályszerűen harcol. Szent Pál ezt a hasonlatot az ókori sportversenyek világából kölcsönzi, ahol babérkoszorúval koszorúzták meg a győzteseket. A korona mellett pálmaágat tartó angyalok láthatók, amelyek jelzik, hogy ez a korona nem egy királyi koronát vagy a pápáét jelképezi elsősorban, hanem az igaz hívőket megillető élet koronáját, amelyet az Atyától kapunk. Az egyik délután a nyugalomba vonult apát úr, Bukhard Ellegast tanulmányát olvastam, amelyben Paul Troger festményeit elemzi, aki az osztrák barokk apátságok legjelentősebb festője volt. Szűz Mária-oltárképeiről, freskóiról az apát úr azt állapította meg, hogy az egyik jellemzőjük az ellenreformációs cél, mert a gonosz alak, akit Mária legyőz, az evangélikusokra és a kálvinistákra utal. A melki templom színpadképe vagy a győri egykori jezsuita, a mai bencés templom freskója, Loyolai Szent Ignác megdicsőülése is hasonló célt szolgálhatott. A melki szószék főalakja egy asszony, aki keresztet tart, és a Napba néz, amely Krisztus ősi szimbóluma. A gonosz megpróbálja lerántani, de az angyalok védelmezik az igaz hitet megjelenítő asszonyt, a gonosz korabeli jelentését pedig nem nehéz kitalálni. 8

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG A kulturális ügyekért felelős Pater Martin, aki nem pap, de a megkülönböztetés elkerülése végett, őt is paternek szólítják, felhívta még a Szentháromságot jelképező számszimbolika jelentőségére is a figyelmemet. A Szentháromság szimbólumaként magyarázta a tér hármas elrendezését, a templomhajót, amelyre mintegy ráborul a Szent Péter-bazilikát utánzó gyönyörű kupola, és legfelül a laterna, a megvilágítást szolgáló kis torony. Ha felnézünk, akkor a Szentlélek galambját látjuk, a Szentlélek árasztja a fényt a templomban levőkre. Az orgona is három részből áll, és három angyal magaslik föléjük, mert a zene és az isteni világ érzékelése a 17 18. században összetartozott, érzelmileg is megpróbálta megérinteni az emberi szívet. A mindenfelől csillogó aranyozás ma kissé túlzásnak tűnik, de Isten dicsőségét akarta visszatükrözni. A fény és az árnyék tudatos játékával, amint azt Burkhard apát úr is kiemelte, a barokk mesterek tanítani akartak, és elkülönítették a föld, a hit és a menny színeit. A nap közepén imádságra hívta az embereket a szószék mellett álló gyönyörű hangú kis barokk orgona, amelyen legtöbbször Pater Brunó játszott (a nagy orgonát éppen javították). Két bencés ment ki az oltár elé, bevezették az elmélkedést, és elimádkoztuk az Üdvözlégyet, dávidi zsoltárokat énekeltünk, vagy a mai ember érzelemvilágát, gondjait tükröző szövegeket recitáltunk, szentírási olvasmányt hallgattunk, és elmélkedéssel bővített könyörgéssel szenteltük meg a nap közepét. Érződött, hogy sokan örömöt, békét lelnek ebben az imádságban. Megérkezésem után hamarosan lelkigyakorlat kezdődött, amelyre bejöttek a plébános rendtársak is. II. József, bár nem oszlatta fel az osztrák bencéseket, elrendelte, hogy jó részük menjen ki plébániákra. Körülbelül harmincan voltunk, és ebből legalább húsz bencés elég távoli plébániákon él. A fiatal Lukács atya, aki eddig hittant tanított az iskolában, szeptembertől szintén plébános lesz, látszott rajta, hogy nem könnyű számára a változtatás. Melkben már nincs diákotthon, szeptembertől három bencés tanít a körülbelül nyolcszázötven fős nyolcosztályos gimnáziumban, az igazgató már régóta civil. Wilfried atya a perjel és az iskola igazgatóhelyettese, aki nagy gonddal szervezi a Melk és Pannonhalma között tizennyolc éve meglevő iskolakapcsolatot. Az elmélkedések előtti első szentmisén Georg apát úr az evangélium után felolvasta a világháború után elhunyt rendtársak névsorát, halálozásuk idejét, majd lementünk a kriptába is, és ott imádkoztunk a másik világba távozottakért. A lelkigyakorlatot a 83 éves, rendkívül fiatalos lelkületű Reinhold Stecker püspök úr tartotta, aki legtöbbet a Szentlélekről és az új egyházképről beszélt. Megemlítette, hogy modern nyelvezettel is kellene a Lélekről beszélni, és szerinte jó hasonlat a légkondicionáló. A Lélek szerinte nagyon hasonlít a légkondicionálóra, mert felfrissít bennünket. A lelkigyakorlat után kirándulni mentünk két premontrei kolostorba, az osztrák Geras és a cseh Nové Říši közös kiállítását néztük meg. A cseh kolostor kápolnájának egyik festménye a legemlékezetesebb számomra, mert a Mária-oltárkép fölött a Szentháromságnak egy nagyon ritka ábrázolása látható. Az Atya úgy tartja Jézust, ahogy Mária szokta, vagyis az Atya egyben szerető, szenvedő anyja is az ölében fekvő, halott Fiúnak. El Greconak is van egy Szentháromság című ismert festménye, de ott az Atya a keresztről levett fiút tartja püspöksüveggel a fején, vagyis nincs anyai vonása. El Greco képén viszont a ragyogó fényt árasztó Lélek kettejük felett lebeg, fontosabb szerepe van, mint a premontrei kápolna festményén. A reggelit az ebédlő melletti kis teremben fogyasztottuk el, az ételek mellett különböző teák is ki voltak téve, köztük örömmel fedeztem fel a pannonhalmi filteres teát, amelyet csipkebogyó teával ízesítettem. Meglepetést keltett, hogy a kávét is mézzel édesítettem, próbáltam rábeszélni a melki rendtársakat, hogy ők is próbálják ki, de nem sikerült. Egy rusztikus kép függött a falon: cica, kakas, tyúk és egy füvet rágó kecske nézett velem szembe, amelyet egy kislány fejt. A kecske olyan jóízűen evett, hogy nekem is jó étvágyam lett tőle. Egy falinaptáron minden reggel egy bölcs mondást olvashattunk, az egyiken elgondolkodtam: A függetlenség egészen más, mint a szabadság. Az ebédlőben is megragadott két festmény, az egyik a haldokló Skolasztikát ábrázolta, akinek kezére és arcára felülről fény esett. Kezét úgy tartja, mintha elengedné az elrepülő galambot, a túlvilágra távozó lelkét. A másik festményen az idős Benedek megáldja a mérgezett kelyhet, amelyből előjön a kígyó. Benedeknek a neve is áldottat jelent, talán ez a jelenet azt jelenti, hogy aki megáldja a rosszat, el is távolítja azt. Jó idő esetén a vacsorát a kerengő kertjében fogyasztottuk el, ahol a nyugalomba vonult korábbi perjel, Brunó atya látható élvezettel mesélte életének élményeit, élvezet volt közben nézni a ragyogó, kissé huncut szemeit. Gottfried atyával a könyvtárról, egy litván asszony disszertációjáról beszélgettem, Adolf atya a vendégekről, Martin atya a koncertekről beszélt, az egyiken egy fiatal magyar zeneszerző, T. Beischer-Matyo Spirit of Europe című művét is előadták, és ez volt az egész koncert címe is. Martin atya gyönyörködött a kert növényeiben, és büszkén mutatta a citromfát is, amelyről sajnos leesett egy citrom. Felvette, és hangosan elgondolkodott azon, milyen jó lenne ezt Brunó atya kávéjába belecsavarni, és meglesni, amikor megissza. Július végén megjelent Tamás és Fidél atya egy biciklis csapattal. Nem kis meglepetést keltett, amikor megmondták, hogy több mint kilencszáz kilométert tekernek le, a nem éppen sík osztrák terepen. Jó volt magyar szót hallani, ismert arcokat látni. Egy napon indultunk hazafelé, csak ők kerékpárral, én pedig vonattal. Ebéd közben megköszöntem Georg apát úrnak és a közösségnek, hogy júliusban Melkben élhettem, és kértem, hogy imádkozzunk egymásért. Összeköt a múlt, az elevenítő Lélek mutassa meg mindkét apátságnak a helyes utat. 9 Elréd atya

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG ÚJ KIADVÁNYOK Igeliturgikus útmutató 2005 (Bencés Kiadó) Egy év ünnepei (liturgikus orgonamuzsika a Pannonhalmi Bazilika orgonáján Áment Lukács; Pannonhalmi Főapátság) A Katolikus Egyház Svájcban (Ecclesia Sancta 8.; MKPK Egyháztörténeti Bizottsága) KIRÁNDULÁSOK, TÚRÁK, PROGRAMOK Iskolánk a nyári vakáció idejére is lehetőségeket ajánl fel a szabadidő közös eltöltésére. Ezen a nyáron is többnyire az osztályfőnökprefektus vezetésével szerveződtek különféle túrák: kerékpártúra (Tiszaújfalura és Salzburgba), csónaktúra (a Bodrog magyarországi szakaszán), gyalogtúra (Pannonhalma és Tihany, Magas-Tátra, erdélyi havasok). Diákjaink egy kisebb csoportja (20 fő) immár hagyományosan Söréden segített a fogyatékos gyerekek nyaraltatásában. Egy-egy hetet vállaltak diákjaink, hogy segítsenek az ottani munkában. Kb. 25 sérült részére 30 egészséges fiatal szervezi a szabadidős programokat és gondozza, kíséri egész nap a rábízott fogyatékosokat. Minden nap más-más őrzője van mindegyiküknek, hogy így sokféle kapcsolat alakulhasson ki. Diákjaink számára a Söréden eltöltött napok próbára tevő, érlelő tapasztalatot jelentettek. Augusztus 9. és 18. között, tíz napon át két francia színész-rendező-drámapedagógus tartott kurzust diákjaink számára, amelynek lezárásaként a bazilika mellett a népbejáró előtti részen előadták Kolumbusz Kristóf könyvei című darabot, amelynek szövegkönyve Paul Claudel hasonló című drámájának és Pablo Neruda verseinek felhasználásával készült. Az előadáshoz kapcsolódó vizuális anyagot és fotókat az iskola diákjai készítették Philippe Brame fotóművész vezetésével, aki ugyanebben az időben tartott fotókurzust egy másik csoport számára. A nyári programok között új színfolt volt, hogy egyik diákunk Sport a kultúrában kultúra a sportban címmel kiírt pályázat egyik győzteseként Szlovéniában, egy nemzetközi táborban képviselte Magyarországot. Az ő beszámolóját olvashatjuk a továbbiakban. Tamás atya 10 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG GYŐZTESEK TALÁLKOZÓJA SZLOVÉNIA PIRAN Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy Sport a kultúrában kultúra a sportban címmel kiírt pályázat nyerteseiként Helyes Annával kiutazhatunk Szlovéniába, Piranba egy nemzetközi találkozóra, és ott Magyarországot képviselhetjük. Fejtörést okozott, hogy még meg kellett írni a pályázaton kívül egy önéletrajzot és az eszszé egy rövid részletét magyarul és angolul, ami miatt a maradék időt is felkészüléssel töltöttem. Az összejövetelre a következő 11 országból látogattak el a fiúk és lányok: Ausztria, Bulgária, Ciprus, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Németország, Olaszország Szlovákia, Szlovénia és Magyarország. Piranba három körül érkeztünk meg Annával, és a szüleimmel. Piran a szlovén tengerpart legszebb városa. Tengerbe benyúló földnyelven, a Cap Puntén és egy domb lejtőin fekszik, ez teszi egyedülállóvá. Igazi olasz hangulatú kikötőváros, omladozó vakolatú szép régi paloták, szűk utcácskák, eldugott kis kerek templommal, melynek tornya a velencei Campanile kicsi mása. Az óvárost szinte teljesen épen maradt városfal övezi. Csodálatba ejtett minket a város kis, szűk, autóval járhatatlan utcáival. Akkor viszont már kevésbé tetszett ez a tulajdonság, amikor a hotelt csak két óra keresés után találtuk meg emiatt. Az első két napban, ami az ismerkedésre volt, sok mindent megtudtunk egymásról. Bemutattuk országaink nevezetességeit, hagyományait, különleges ételeket, italainkat, városunkat, iskolánkat és természetesen magunkat és hobbinkat. Mi ezt a bemutatót úgy próbáltuk még emlékezetesebbé varázsolni, hogy különféle magyar ételekkel (kolbásszal, győri keksszel, mézeskaláccsal és még sok mással) kínáltunk meg mindenkit, és minden résztvevő kapott egy kis prospektust a saját nyelvén vagy angolul Magyarországról, a borokról, országunk Világörökségeiről. A napok nagyon izgalmasan teltek. Minden nap kötött programunk volt, ami meg is lepett, mert először azt hittem, hogy időnk nagy részét kirándulással és a tengerparton töltjük majd. A különböző workshopok viszont rettenetesen szórakoztatóak voltak. Engem legjobban a délelőttönkénti sport, a rémtörténetírás, és a rajzold le a szót című játék fogott meg. Volt, ami elsőre nem tetszett, de a végén mindegyiket nagyon élveztem, mint például a dalszövegírást, ami nem éppen az erősségem, de végül is a csapatmunka mindig meghozta a gyümölcsét. Ezt főleg a két horvát lánynak köszönhettük, mert csodaszépen tudtak énekelni és nagyon össze tudták fogni a társaságot. Úgy éreztem, hogy mindenki szívvel-lélekkel dolgozik, és mindenkit összeköt egy közös cél, és ez nagyon meglepett. Elgondolkodtató volt számomra, hogy 22 ember nagyon jól együtt tudott dolgozni, annak ellenére, hogy a közös nyelv, az angol, senkinek sem volt az anyanyelve. Megvolt minden egy jó csapathoz, mert mindig csoportmunka folyt. Voltak, akik a hangulatot tartották a magaslaton, és folyton felvidítottak minket, ha megoldhatatlannak tűnt a feladat, itt főleg a holland lányokra, a két olasz fiúra, na és persze Domanra, az egyik vezetőre gondolok. Egy vidám csapat viszont nem ér semmit a hajtó egyéniségek nélkül, akik munkára ösztönzik az egész csapatot, mint Julie, az osztrák lány, a két horvát lány, vagy Ralitsa Bulgáriából. Ebben a csapatvezetők is besegítettek körültekintésükkel, szervezőkészségükkel, fáradhatatlanságukkal és vidámságukkal. Mi is beleadtunk apait-anyait. Így az összes program: a dráma, a dalírás, a rémtörténetek, a rajzok, a körjátékok, a rajzolás leírás alapján, a délelőtti sport rettenetesen jól sikerült, szórakoztató volt és nehéz lesz elfelejteni bármelyiket is. A csapatmunkában volt, akinek az angol nyelv néha nehézségeket okozott de ezeket nagyon jól áthidalták az érintettek néha mutogatással, nyelvváltással, körülírással, néha pedig megkérdezték társukat. Volt még egy két lábon járó kéziszótárunk is Domen személyében, aki nagyon jól beszélt angolul. Pénteken jött az Európai Bizottság küldöttsége, aki ellenőrizte az egész heti munkánkat. Kijött a szlovén TV is, hogy feltegyen pár kérdést a résztvevőknek a táborral kapcsolatban, vagy hogy mi a véleményük az EU-ról. Nagyon büszke voltam, hogy olasz barátommal mi ketten nyilatkozhattunk. Mindvégig hálával gondoltunk a magyarországi szervezőkre, akik sok éve gondozzák ezt a mozgalmat. Most én is megtapasztaltam, milyen remek lehetőség ez saját kultúránk terjesztésére és mások megismerésére. A legtöbb résztvevővel e-mailen tartom a kapcsolatot, sőt próbálunk összehozni egy sítábort is, mert Julie nemrég tette le a síoktatói vizsgát. Nem hiába köszöntünk el úgy hogy: Jövőre remélhetőleg újra együtt! Tehát mindannyian újra indulunk majd az Europe at School pályázatán. Környei Miklós a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium X.A osztályos tanulója 11 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG H Í R E K május 28. Gelencsér Gábor tartott előadást a Gimnázium Teleki-termében A filmforma transzcendentális lehetőségeiről. május 29. A Bencés Diákszövetség 15. országos találkozóját tartotta Pannonhalmán. Az ünnepi szentmisét követő baráti találkozón az ünnepi előadó Olofsson Placid (a Gulágot is megjárt vasmisés) bencés atya volt. május 30. A pannonhalmi bazilikában, kompletórium keretében, Kerekes Hubert testvér oblációt tett. május 31. A bazilikában Ruppert István orgonahangversenyét hallgathattuk, közreműködött Bognár Krisztina énekművész. június 2. Az idei ünnepi könyvhét megyei megnyitóján Varga Mátyás atya mutatta be a tizenkét éve működő Bencés Kiadó kiadványait. A következő évek tervei között szerepel igényes kortárs teológiai művek kiadása is. június 3-5. A Főapátság adott otthont az V. Országos Pannon Bormustra rendezvényének, melynek keretében a többségében külföldi zsűri több mint 80 pincészet közel 200 borát bírálta el és választotta ki közülük a legjobbakat, a csúcsborokat. június 5. A Kács Jövőjéért Kulturális Egyesület kezdeményezésére az egykori kácsi apátság épületmaradványainál emléktáblát helyeztek el. Ez alkalommal Hortobágyi Cirill perjel atya tartott előadást Monostori gyógynövénykultúra címmel és mutatta be az általa rendezett időszaki kiállítást Kácson. június 15. Az Alkotmánybíróság tagjai látogattak Pannonhalmára. Asztrik főapát úr köszöntőjét követően megtekintették az időszaki kiállítást, majd felkeresték az apátsági pincészetet. június 17-18. A FIDESZ budapesti csoportja tartott kihelyezett ülést Pannonhalmán. június 18. A bazilikában hatvan éves papi szolgálatáért adott hálát Bócz Boldizsár és Galambos Iréneusz atya, hatvanöt éves szolgálatáért pedig Olofsson Placid atya. A gyémánt- és vasmise főcelebránsa Asztrik főapát úr volt. június 30. A megyei bíróságok elnökei keresték fel monostorunkat Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnökének a vezetésével. július 8-11. A bencés oblátus/obláta közösségeink lelkigyakorlatot tartottak Hortobágyi Cirill perjel atya vezetésével. Szent Benedek nyári ünnepéhez kapcsolódóan a bazilikában énekelt az angliai Ampleforth bencés apátságának fiúkórusa. július A Rákóczi Szövetség meghívására a határon túli magyar katolikus papnövendékek képviselői találkoztak monostorunkban, majd a Kárpát-medence magyar történelemtanárai számára A felmentett végvár?! fejezetek hazánk és Európa közös történetéből címmel rendezett találkozót a határon túli magyarokért tevékenykedő szervezet Pannonhalmán. augusztus 9-18. Diákjaink egy csoportja számára Sophie- Marie Bouts és Cécile Maudet párizsi színész-rendező és drámapedagógus tartott ismételten kurzust. A tábor résztvevői a ház lakói és meghívott vendégek számára előadták a bazilika előtti téren a Kolumbusz Kristóf könyve című darabot, amelynek szövegkönyve Paul Claudel hasonló című drámájának és Pablo Neruda verseinek felhasználásával készült. Az előadáshoz kapcsolódó vizuális anyagot és fotókat iskolánk diákjai készítették Philippe Brame fotóművész vezetetésével. 12 PANNO

augusztus 6. Juhász-Laczik Albin és Ontko Henrik valamint Fazakas Márton O.Praem testvéreket Asztrik főapát úr pappá szentelte a bazilikában. Ezt követően Pannonhalmán, Budapesten a Szent Szabina kápolnában, Nagykaposon és Veszprémben (szülővárosukban) tartottak újmisét. augusztus 15. Asztrik főapát úr pappá szentelte Oravecz János OSB testvért Jeruzsálemben. augusztus 19. Szent István napi ünnepi közgyűlését Pannonhalmán tartotta a megyei önkormányzat. Az ünnepség előtt megkoszorúzták Szent István pannonhalmi szobrát, majd a bazilikában ökumenikus istentiszteletre került sor, amelyen részt vettek a megye püspökei. A főapátsági könyvtárban az ünnepi beszédet Bánhegyi Miksa atya tartotta, majd köszöntötte a megjelenteket Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes. Az ünnepi közgyűlésen adták át a megye legrangosabb kitüntetését, a Kék Szalagot, amit ebben az évben a győrzámolyi születésű Kozma Imre atya vehetett át Szakács Imre megyei elnöktől. augusztus 20. Szt. István királyunk ünnepén Asztrik főapát úr tartotta az ünnepi liturgiát és homiliát a bazilikában, amelyre közelebbről és távolabbról nagy számú zarándok érkezett. A szentmise után a várkerületen ősi mesterségekkel ismerkedhettek meg a látogatók, az ünnep estéjén pedig elhangzottak a bazilikában Szent István Intelmei. Az ünnepi orgonahangversenyt a bazilikában Elekes Zsuzsanna tartotta. PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG TRAMINI 2003 A tramini fajtára is rányomta bélyegét a 2003-as év. A tavalyi szélsőséges évjáratban a magas, 23 MM o -kal sikerült szüretelnünk a szőlőfürtöket a nyúli határban. A szőlőfajta jellegzetes vastag bogyóhéja szépen megőrizte a fajtára jellemző illat- és ízjegyeket. A feldolgozás során a préselést a musttisztítás, majd az erjedés követte acéltartályban. A nagytestű fehérborok gazdag ízvilágának kialakulása azonban nem nélkülözheti a fahordós érlelést sem. Ezért került a tramini nyár elején fahordóba, ahol a fajta elsődleges illat- és aromajellemzői kiegészültek a fahordó ízvilágával. Színe halványsárga, mozgása lassú, mely árulkodik a bor struktúrájáról. Illatában rózsaillatjegyek keverednek a hordós érlelés illatával. A szájban könnyed testességet mutat, melyet jól alátámaszt a bor savtartalma. Karakteres íze hosszan megmarad a szánkban. Hosszúéletű, jól tárolható borról van szó. Szép kiegészítője lehet zöldség- és sülthúsételeknek, vagy kellemes társ az őszi napsütésben. Liptai Zsolt borász 13 Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy az érdeklődők szakszerű vezetéssel betekintést nyerhetnek az egy éve átadott Pannonhalmi Apátsági Pincészet munkájába és megkóstolhatják a pincészet borait. A pincelátogatásra a Pannonhalmi Főapátság TriCollis Tárlatvezető Irodájában lehet jelentkezni. Telefon: 96/570-191, Fax: 96/570-192 E-mail: tricollis@osb.hu

SZENT MAURÍCIUSZ MONOSTOR BAKONYBÉL NYÁRI ESEMÉNYEK A nyári hónapok eseményekben, vendégekben és kerti munkában gazdag időszak. A teljesség igénye nélkül a jeles vendégekről, eseményekről pár szóban emlékezünk meg, s egyben hálásan köszönjük mindazoknak, akik vakációjukban figyelmükkel, munkájukkal és szeretetükkel segítették közösségünket. Június 6-án, Szentháromság vasárnapján volt egyházközségünkben az elsőáldozás. Három kisgyermek és velük együtt családjuk készült a hitoktatók segítségével a szent ünnepre. Június 12-én, szombaton volt a Pueri Cantores, a niederaltaichi gyermekkórus (karvezető: P. Romanos OSB) hangversenye. A bajorországi Niederaltaich-hal szövődő kapcsolat másik szép jele, hogy idén is június második felében két bakonybéli általános iskolás fiatal a Niederaltaichi általános iskolába kéthetes tanulmányi útra mehetett, ugyanebben az időben két középiskolás fiatalember a metteni bencés gimnázium vendége volt. Június 27-én, vasárnap a szentmisét követően a Zarándokudvarban adtak hangversenyt a Cimbora Tábor énekkarosai (9-12 éves egri gyermekek). Műsorukon többek között Bach, Händel, Bárdos, Tinódi művei csendültek fel. Július második hetében a Tihanyi Apátság és egyházközség zarándoknépe szállt meg vendégházunkban, a fiatalok a jövő évi 950 éves alapítási évfordulójukra készülve Pannonhalmáról Tihanyba zarándokoltak. 2004-ben ünnepeljük a béli templom építésének 250 éves jubileumát. A szinkronitásnak szép jele, hogy a zirci és a tihanyi apátsági templommal egy időben, 1754-ben építették a bakonybéli apátsági templomot. Szent Benedek atyánk ünnepén, július 11-én Domonkos atya nyitotta meg A templom mint iniciációs tér c. kamarakiállítást a Monostor Galériában. Az ünnepi vesperáson tett oblátusfogadalmat Simon Ferenc Efrém atya valamint Kiss Pál Gábor Csanád testvér, másnap kezdődött monostorunk oblátusainak, a pécsi dékániának a lelkigyakorlata. A gyógynövénykertészet idén jelentős mértékben fejlődött, a beültetett területtel arányos mértékben növekedett a munka is. Sok segítséget kaptunk a nyári vendégeinktől s a bakonybéli nyári munkára jelentkező fiataloktól. Június 21-étől két héten át gyógynövénytermesztést tanuló hat fiatal végezte nyári gyakorlatát kertészetünkben. Júliusban Észak-Olaszországból néhány fiatal jött monostorunkba, hogy munkájukkal segítsenek, s közben ismerkedjenek Magyarország szépségeivel. Július 15-16-án Domonkos és Adalbert atya Kremsmünsterbe utaztak megtekintve az apátság biokertészetét és pisztráng-tenyészetét. Július 15 és 22. között Anzelm testvér 3 bakonybéli fiatal társaságában vadregényes túrát vezetett a Bihari-hegységben. Július 20-án az egyházközség kb. 30 híve Domonkos atya vezetésével elzarándokolt a grábóci szerb ortodox monostorba, majd a cikádori apátság romjait kereste fel. A zarándoklat Babits szekszárdi szülőházának megtekintésével, és borkóstolóval egybekötött vacsorával zárult. Július 23 és 28. között került megrendezésre a hittanosok tábora Tótvázsonyban. A 15 gyermekre Szekrényes Zita, Vajda András és Izsák testvér vigyáztak. Augusztus 6-án, Urunk Színeváltozása ünnepén Domonkos atya megszentelte a Szent Günter ikont, melyet Mátyássy László szobrászművész készített. Örömünkben osztozott az egyházközség, a körösszakáli monostorból, a Szent György-hegyről és a pannonhalmi monostorból érkező szerzetesek, számos jótevőnk és barátunk. A Szent Günter hagiografikus fémikon kivitelezését segítette a Veszprém Megye Kultúrájáért Közalapítvány, a Képző- és Iparművészeti Lekrorátus, Niederlataich polgárai és a Bakonybéli Szent Mauríciusz Alapítványt támogató jótevőink. Az ikont a Zarándokudvarban helyeztük el. Az ünnep alkonyán érkezett mintegy 250 egyházi középiskolás fiatalt egybegyűjtő zarándoknép, a Barátok útja, akik Tihanyból Pannonhalmára zarándokoltak. A kompletórium előtt Baky György polgármester úr köszöntötte a fiatalokat a templomban, akik éjszaka a Borostyán-kútnál bűnbánati liturgiát tartottak. Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én Izsák és Anzelm testvér részt vett a körösszakáli monostor búcsúján. Aznap a Borosytán-kő oldalában Budapestről, a Békásmegyeri plébániáról érkezett mintegy 500 zarándok ünnepelte a Szent Eukarisztiát. Augusztus 17-étől 25-éig monostorunk vendége volt Michel van Parys belga apát úr Chevetogne-ból. Látogatásának első felében zajlott a bakonybéli monostor kánoni vizitációja, második részében pedig lelkigyakorlatot tartott. Ezekben segítségünkre volt a szintén a monostorban vendégeskedő Tímár Ágnes ciszterci apátnő Kismarosról és Kocsis Fülöp atya Dámócról. Augusztus 20-án, Szent István király ünnepén a dámóci monostor szerzetese, Fülöp atya hirdetett igét, a Szent Liturgia után a Zarándokudvarban volt Újkenyér- és Boráldás. A vesperást követő Klastromkerti partira az egyházközséget invitáltuk, számosan elfogadták a meghívást. Augusztus 29-én, a tanévnyitó ünnepségen Asztrik főapát úr áldotta meg a bakonybéli Általános Iskola udvarán épített Tudás Kútját. Szeptember első hetében Domonkos, Adalbert atya és Izsák testvér a szerbiai Kovilj monostorba látogatott. Szeptember 14-én Várszegi Asztrik főapát úr lektorrá avatta Izsák testvért, s hivatalosan felvette a diakonátusra készülők sorába Berkes János lelkipásztori kisegítőt. Szeptember 6 és 15. között Izsák testvér két római tanulótársát, az argentin Christian Almada testvért, zongoraművészt és a montecassinoi monostorból Luigi di Bussolo testvért láttuk vendégül. 15-én Christian testvér Izsák testvér közreműködésével nagyszerű koncertet adott a templomban az iskolától kölcsön kapott zongorán. Anzelm testvér 14 PANNO

A SZAKRÁLIS TÉR SZENT MAURÍCIUSZ MONOSTOR (Részlet A templom mint iniciációs tér című írásból. A szöveg teljes teredelmében a Borostyán-Kút idei ünnepi őszi számában olvasható.) A keresztény templom, mint épített szakrális tér, zárt és egyben nyitott, azaz a belső tér szerves kapcsolatban áll a kozmosszal, a teremtett világgal. Amiként a templom belső terében imádkozónak szerves kapcsolata van azzal a világgal, amelyből a templomba érkezett. Így a bakonybéli templomnak is van egy külső és egy belső tere. A templom külső tere az évszázadok folyamán markánsan megváltozott, a 18. század közepén ugyanis négyzetes várfal vette körül a templomot, amit Guzmics Izidor apát az 1830-as években lebontatott. Erről a várfallal körülvett monostorról és templomról két korabeli festmény maradt ránk. Az egyik a bakonybéli templom Szent Mauríciusz oltárának nagyméretű festménye, ahol az újonnan épült monostort és templomot Szent István és Boldog Gizellla felajánlja Szent Mauríciusznak és vértanútársainak. A másik kisebb méretű festmény a Győri Bencés Rendház refektóriumában látható, melynek a témája, kompozíciója csaknem azonos a Polinger Ignác pápai festőművész által készített Szent Maríciusz tiszteletére szentelt bakonybéli oltárképpel. Feltűnő, hogy a barokk templom nem magaslatra épült. Háromszáz éve, eddigi ismereteink szerint tudatosan, a középkori romokra, a megszentelt helyre akartak ráépülni. A Magas-Bakony legszebb völgyét hegyek koszorúzzák, mégis őseink 1000 éve ismeretlen okok miatt völgybe építették fel a monostort és a templomot. A legtöbb templom küszöbéig lépcsők vezetnek, az építtetők ezzel érzékeltetik, hogy a templom kimagaslik, megkülönböztetett helye van életünkben. Ezzel az általános gyakorlattal szemben feltűnő, hogy a bakonybéli templom küszöbe azonos szinten van a külső járószinttel. Ez a szintbéli azonosság az 1938-ban készült fotók szerint már akkor megvolt. Napjainkban a térszintek tehát nem különülnek el, nincs hierarchikus viszonyban a külső és a belső. Meglepő továbbá az a tény is, hogy a szentély és a templomhajó között sincs még egy lépcsőfoknyi különbség sem, igaz a templom főoltárához két lépcsőfokon lehet feljutni. Hogy két és fél évszázada a térszintek jobban elkülönültek, azt egyelőre csak feltételezzük. A szakrális tér egyszerre zárt és nyitott, úgy rejti el a betérőt, hogy képes legyen kint, a külvilágban létezni. A mesterségesen kiképzett tér akkor nevezhető szakrális térnek, ha az építész sajátos eszközökkel képes megteremti a kapcsolatot a külső és a belső világ között, a teremtmény s a Teremtő között és az önmagával meghasonlott emberen belül képes egységet, békét teremteni. A szakrális tér a kommunikáció, a communio helye, amely fokozatosan megtisztít és átformál: a Szenttel való találkozás egybeforrasztja mindazt, ami a bűn következtében széttöredeztek. A templom szakrális tér, melyben a Szent nevében gyűlhetünk egybe és rendkívüli erővel tapasztalhatjuk meg Isten szentségét. Itt mutatjuk be a szent áldozatot, itt részesedünk a Teremtő ajándékaiban. Az épített szakrális tér fogalma mellett meg kell különböztetnünk a természetes szakrális tér fogalmát, mely a nem emberkéz formálta, azaz a természetben található szent tereket jelöli, vö.: barlangok, szent ligetek. A szakrális tér iniciációs tér, a beavatás tere, mivel a templomba belépő ember a misztérium részese lehet. A beavatást közvetve az építész és közvetlenül a Szent Liturgiát vezető pap irányítja. Ők a kalauzok, akik segítenek a helyes önértelmezésben, az írások és az összekuszálódott emberi viszonyok értelmezésében, végső soron imádkozni tanítanak. Látóhatárunk a bűn következtében beszűkül, és elveszítjük szemünk elől a Szentlelket. Jézus Krisztus tanítása szerint a Szentlélek minden dologra megtanít bennünket. Szent Pál szerint Ő az, aki kimondhatatlan sóhajokkal imádkozik bennünk. Általa fokozatosan úgy láthatjuk önmagunkat, felebarátainkat, ahogy egyedül Isten lát bennünket. Anzelm testvér 15 A templom eredeti sisakjának tervrajza (a pannonhalmi Levéltár gyűjteményéből)

SZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁGA E SEMÉNYNAPTÁR június 6. Templomunk búcsúja; az ünnepi szentmisét Sebők Sándor fóti plébános atya celebrálta. június 25-30. Mozgássérültek és mozgáskorlátozottak nyári lelkigyakorlata Fráter Judit pasztorálpszichológus vezetésével a Fraternitas Egyesület szervezésében. június 27-július 2. Szentjánosbogár-tábor Tiszaalpáron. július 4-9. Közösségünk évi lelkigyakorlata Binzberger Ákos magiszter atya vezetésével. július 10. Ünnepi szentmise keretében Bernadett nővér gyémántfogadalmát, Ágnes nővér örökfogadalmát és Eszter nővér fogadalom-újítását ünnepeltük. július 13-17. Nálunk talált otthonra a roma-misszió keretében szervezett roma-tábor Hegyháti Tibor pécsi egyházmegyés plébános atya vezetésével. július 19-21. A nyolcadik osztályból elballagott hittanosaink kirándulása Tihanyba Ágota és Ágnes nővérek vezetésével. július 19-29. Gitártábor Benedikta nővér közreműködésével. A tábor lakói részt vettek a Laudate Keresztény Könnyűzenei Fesztiválon Szegeden. augusztus 1. Társaságunk alapításának 77. évfordulója. augusztus 2. Közösségünk új jelölttel gyarapodott Káposztás Éva személyében. augusztus 3-5. Szabó Lajos és Csertán Károly vezetésével pannonhalmi fiatalok voltak a vendégeink kerékpártúrájuk során. augusztus 3. A XIII. Ifjúsági Lelkigyakorlatos Tábor vendége volt Ágnes, Ágota és Eszter nővérünk Bugacon, a Hittanyán. augusztus 4. A Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség lelkigyakorlatos táborában Ágnes és Ágota nővérek tettek tanúságot hivatásukról és a szerzetesi életről Tiszajenőn. augusztus 8-11. Tiszaalpári és környékbeli alsótagozatos hittanosok lelkigyakorlatos tábora kolostorunk vendégházában Ágnes és Magdolna nővérek vezetésével. augusztus 11-14. Tiszaalpári és környékbeli felsőtagozatos hittanosok lelkigyakorlatos tábora kolostorunk vendégházában Eszter nővér vezetésével. Mindkét tábor résztvevői egy-egy fél napra a Petőfiszállás-Szentkúti pálos kolostor vendégei lehettek. augusztus 15. A csongrádi Nagyboldogasszony-templom jubileumi búcsúja alkalmából a tiszaalpári fiatalok Sillye Jenő Mária-oratóriumát gitározták el az ünnepi szentmise előtt Benedikta nővér vezetésével. augusztus 17-20. Tiszaalpári és abonyi középiskolás fiatalok lelkigyakorlatos tábora a kolostor vendégházában Ágota nővér vezetésével. augusztus 19. Keresztalja Zarándoklaton vettünk részt a nálunk táborozó középiskolásokkal együtt a lakiteleki Népfőiskola Szent István kápolnájának búcsúja alkalmából. Az ünnepi szentmisét Dr. Bábel Balázs érsek atya mutatta be. augusztus 24-25. A szegedi Karolina Gimnázium tanári karának évkezdő lelkigyakorlata Mustó Péter jezsuita atya vezetésével. augusztus 25. Néhányan a kecskeméti piarista atyák vendégei voltunk rendalapítójuk, Kalazanci Szent József ünnepén. augusztus végén és szeptember elején: Házunk külső-belső meszelése és festése. szeptember 12. Veni Sancte évnyitó szentmise az új tanév kezdetén. szeptember 13. A hitoktatás megkezdése a 2004-2005. tanévben. Az idei év hitoktatói: Benedikta, Ágnes, Ágota és Eszter nővérek. 16 PANNO

SZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁGA Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek Isten kegyelméből ismét szép ünnepre kerülhetett sor a nyáron Tiszaújfalun. Közösségünkből hárman készültünk Isten iránti szeretetünket, hűségünket, elköteleződésünket megerősíteni fogadalom által. Eszter nővér egyszerű fogadalmát újította meg további egy évre; Bernadett nővér első fogadalmának 60. évfordulója alkalmából adott hálát Istennek, erősítette meg odaadottságát; én pedig ünnepélyes fogadalommal kötelezhettem el magam rendünkben az Úrnak mindörökre. A hosszabb felkészülésre rendi lelkigyakorlatunk tette fel a koronát, amely július 4-től 9-ig tartott. Binzberger Ákos magiszter atya vezette, aki a Lélekre figyelve osztotta meg velünk szívének kincseit. Külön élmény volt számomra és komoly segítséget jelentett, hogy bár az egész közösséghez szólt, mégis személyes életem fel nem tett kérdéseire, problémáira kaptam választ. A szép ünnepre július 10-én a 10 órakor kezdődő szentmise keretében került sor, melynek főcelebránsa Korzenszky Richárd perjel atya volt. Ajándékként éltem meg, hogy azok a személyek papok és világiak, akik lelkiéletemben meghatározó szerepet töltöttek be, szinte valamennyien megtiszteltek jelenlétükkel, együtt ünnepeltek velem, osztoztak örömömben néhányan komoly áldozatot is vállalva. A gondosan, összeszedetten vezetett liturgia elején Richárd atya elkötelezettségük megújítására hívta az egybegyűlt ünneplőket, ami a visszajelzések alapján sokak lelkét megérintette. Hálával töltötte el a szívemet, hogy Isten gondviselő szeretetét tapasztalhattam meg abban, hogy a liturgia egyes mozzanatai egészen személyesen nekem szóló ajándékokká váltak. Az Úr oltáránál való közös ünneplés a kolostorban folytatódott a személyes találkozásokban, beszélgetésekben a közösség asztalánál, az agapé során. Ez a nap nagyon szép és meghatározó állomása lett életemnek és mindazoknak, akik kegyelmeiben velem osztoztak. Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennünk. Ágnes nővér 17

BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST HÚSZ ÉVES A SZENT BENEDEK TANULMÁNYI HÁZ Augusztus 28-án, Szent Szabina vértanú előestéjén emlékeztünk meg a Tanulmányi Ház húsz évvel ezelőtti megalapításáról. A jubileum alkalmat ad arra, hogy hálát adjunk az elmúlt két évtized ajándékaiért, ugyanakkor szembenézzünk veszteségeinkkel. Az elmúlt évtizedek legnagyobb ajándékai azok a bencés növendékek, akik itt élhettek és tanulhattak a kis péterhegyi monostorban. Név szerint: Máté, Romuáld, Lőrinc, Benedek, Pál, Cirill, Odó, Fidél, Konstantin, Elréd, Ábel, Ernő, Titusz, Oros, Anzelm, Ferenc, Bálint, Mátyás, László, Iván, Bernát, Miklós, Márk, Lóránt, Gergely, Csongor, Adalbert, Krizosztom, Henrik, Izsák, Xavér, Konrád, Kelemen, Albin, összesen 34-en. Közülük ma 14-en Pannonhalmán és az egyházmegyében, 3-an Győrött, 2- en Bakonybélben, 2-en Rómában és 4-en itt a Tanulmányi Házban szolgáljuk az Urat. Sajnos két testvérünk, Máté és Oros fiatalon meghalt, 7-en pedig elhagyták közösségünket. Urunk Jézus Krisztusnak köszönjük, aki meghívott közösségébe, hogy e bencés hagyományokat hordozó helyen, Szent Szabina temploma mellett készülhettünk hivatásunkra, s e családi méretű házban építhettük közösségünket. Hálás szívvel gondolunk alapító főapátunkra, Dr. Szennay Andrásra, aki kiharcolta, hogy a diktatúra éveiben felépülhessen házunk, s az akkori elnyomott egyházban viszonylagos szabadságban és védettségben élhettünk. Köszönjük elöljáróinknak és mindazoknak, akik az elmúlt húsz évben itt a Házban bennünket szolgáltak, hogy olyan feltételeket teremtettek, amelyek között tanulni, fejlődni, növekedni tudtunk, eszményeket kereshettünk, s a jövő reménysége éltetett minket. Legtöbben itt kaptunk először hívást a hitoktatásra és a papi szolgálatra. Itt nyílt ki előttünk a világ, itt érintettek meg az első találkozások, s itt alakultak első mély kapcsolataink hívekkel, keresztényekkel és más világnézetű emberekkel. Az a nemzedék, amely a Tanulmányi Házban felnőtt, már a II. Vatikáni Zsinat szellemiségét hozta magával a pannonhalmi teológiáról. Első házfőnökünk, Szilveszter atya arra törekedett, hogy e zsinat szellemében alakítsuk ki az életünket. Jóllehet 40 évvel idősebb volt nálunk, demokratikus vezetési stílust és belső párbeszédet honosított meg közöttünk. Akkoriban bennünket egyetemi tanulmányaink mellett leginkább közösségünk és liturgiánk megújítása, a minket körülvevő emberekkel való kapcsolataink és közös tanúságtételünk, a szombati hitoktatás foglalkoztatott. Szilveszter atyával sok megbeszélésen olykor heves vitáktól kísérve alakítottuk ki azokat a kereteket, amelyek a tanulást, a liturgiát, a szerzetesélet gyakorlatait, az emberekkel való intenzív kapcsolatot és a nagy számú gyermek katekézisét biztosították. A húsz év alatt sokféle liturgikus gesztust, monasztikus szokást, evangelizációs formát kipróbáltunk, hiszen amiben megegyeztünk (amit megszavaztunk), azt meg is valósíthattuk. Volt olyan, ami kiállta az idő próbáját (például a gloria Patri alatti felállás és meghajlás), más kísérletek pedig elenyésztek. Maradandó emlékünk, hogy forrongó fiatalokként felelősséget kaptunk az életünkért, alakíthattuk a liturgiánkat, nagy számú gyermeket és fiatalt szólítottunk meg, bencés közösségünk beszédes jel lett a nagyvárosban. A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint a világi keresztényeknek elkötelezett szerepvállalása nélkülözhetetlen az Egyházban. A Szabinában húsz év óta törekedünk arra, hogy a megkeresztelt testvéreket bevonjuk a hitoktatásba és más szolgálatokba. Ennek az együttműködésnek nem pusztán az a célja, hogy kisegítsenek minket, hogy azokat a feladatokat, amiket nem győzünk, átmenetileg átvegyék, hanem hogy ők maguk építsék az egyházat, viseljenek felelősségteljes funkciókat a közösségben. Hogy erre felkészítsük felnőtt testvéreinket, kurzusokat, felnőtt hittanos közösségeket Domonkos atya idejében pedig a Házban négy éven át teológiai főiskolát hoztunk létre. Ma már a kápolnában a 18 PANNO

BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST gyermek hittancsoportok mellett 7 felnőtt közösség működik, ezek tagjai rendszeresen összegyűlnek, hogy elmélyítsék hitüket, időt szenteljenek az imádságra, valamint rendszeres karitatív és liturgikus szolgálattal segítsék testvéreiket. Közülük néhányan Budapestről leköltözve más rendi munkaterületeken például Pannonhalmán a gimnáziumban, a diákotthonban és gazdasági munkakörben is szolgálatot vállaltak. E világiak élik a bencés spiritualitást, így azt a hittapasztalatot, azt a stílust és szellemiséget adják tovább, amit mi is képviselünk. Tanulmányi Házunk egyik gyümölcsöző tapasztalata, hogy a felnőttek (köztük végzett diákjaink) képzésére, lelkigondozására, közösségeik irányítására érdemes energiát, időt áldoznunk. Miközben eredményeinkre gondolunk, nem felejthetjük el veszteségeinket sem. Túl nagyok e veszteségek ahhoz, hogy csupán egy-egy társunk bukásának tekintsük. Nem tisztem, hogy az elmúlt évek fájdalmas történéseinek okait feltárjam, mégis visszaemlékezve néhány ide kapcsolódó gondolatomat szeretném megosztani. Húsz évvel ezelőtt nagy reményekkel és eszményekkel induló, utolsó nagyobb létszámú rendi nemzedék tagjai vagyunk. Lelkesedtünk a monasztikus reformért, közösségünk megújítása lebegett a szemünk előtt. Ám az óhajtott reformok aligha hatoltak bennünk elég mélyre. Sok tekintetben a felszínen maradtunk, és a rendi munkakörökbe kerülve mi is szétszóródtunk (nemcsak fizikai értelemben), akár elődeink. A Tanulmányi Házban csapatunk egységesnek látszott, bár voltak vitáink, szemléletbeli különbségeink, mégis úgy érzem egymással beszélő, szót értő és együttműködő közösséggé váltunk. Az évek során a munkába beletörve elszakadtunk egymástól. Anélkül, hogy kimondtuk volna, lemondtunk arról, hogy együtt haladjunk. Mi is belecsúsztunk abba a hibába, hogy az ügyek: tevékenységeink, tisztségeink és műveink fontosabbá váltak, mint rendi testvéreink. Aztán úgy tűnt, egzisztenciális mélységben meg sem ráztak már az egyre másra ismétlődő távozások, lassan ehhez is hozzászoktunk. Olyan nevelést kaptunk, amely a jogi szemlélettel szemben az evangéliumi szabadságot részesítette előnyben, a szorongó bezárkózottságból pedig valódi nyitottságra, a szeretet minden embert megszólító és befogadó párbeszédére hívott minket. Ez az emberszeretetből fakadó nyitottság segített megszabadulni előítéleteinktől, és távoltartott a ma újra virágzó klerikalizmus vagy az egyházi fundamentalizmus kísértésétől. Úgy gondolom, ezek a legnagyobb értékek, amelyeket Pannonhalmán kaptunk. Ám időnként úgy érzem, mintha a szabadság és a befogadó nyitottság átélése mellett a Krisztus iránti elkötelezettség, az evangéliumi radikalizmus kevés volna bennem, mintha erőtlen lennék a hivatásomban állhatatosan kitartani és motiválatlan érte áldozatot hozni. Talán kevésbé tudatos bennünk, talán nem hiszünk eléggé benne, hogy szerzetesi életünk szántóföldbe rejtett kincs, melyért megéri mindent odaadni. Ez a húsz éves évforduló arra is való, hogy újra reménykedjünk. Magyar bencés közösségünk bár megfogyva, sokféle sebtől vérezve él. Az Úr oltalmaz bennünket, s arra hív, hogy együtt, egymást segítve kövessük őt. Az elmúlt húsz évben a Tanulmányi Ház kisebb-nagyobb létszámú lakói többször átélték az összetartozás, a közösség, az együttműködés csodáját. A Szentléleknek ezen ajándékát kívánom házunk jelenlegi és egész rendi közösségünk javára. Ábel atya 19

BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST FÖLÉPÍTI AZ ÚR A Tanulmányi Ház terve és megvalósulása A magyarországi Bencés Rend Szent Benedek Tanulmányi Háza a szerzet egyetemi tanulmányokat végző tagjainak otthona. A telket Szunyogh Xavér Ferenc OSB a liturgia nagy magyar apostola hagyta a fenti szándékkal a szerzetre. A ház dr. Szennay András főapát kezdeményezésére külföldi bencés testvéreink: elsősorban az osztrák, a bajor, a svájci, a sanktottilieni és a belga kongregáció anyagi támogatásával épült fel II. János Pál pápasága idején, Lékai László esztergomi bíborosérsek kormányzása alatt. A házat 1984. szeptember 9-én Szennay András pannonhalmi főapát áldotta meg. 1 olvashatjuk a Tanulmányi Házunk bejárata melletti emléktáblán. A táblát még kiegészíti a kávai apátságból származó két középkori oszlopfő annak jelzéseként, hogy itt nem csak egy új otthon alapításáról, hanem egy történeti folytonosság továbbépítéséről is szó volt. Hosszú út vezetett bencés közösségünk történetében addig a pillanatig, amíg ezt az emléktáblát elhelyezték, ill. a Tanulmányi Ház 20 évvel ezelőtt, 1984. szeptemberében megnyitotta kapuit és szolgál fiataljainknak és mindannyiunknak. TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK A Pannonhalmi Szent Benedek Rend részleges feloszlatásáig, 1950. nyaráig a bencés közösségnek volt székháza és gimnáziuma Budapesten. Az egyetemen vizsgázó vagy tanuló rendi fiatalok a Baross utcai rendházban laktak egyetemi elfoglaltságuk idején (1923-1950 között). A katolikus egyház és a kommunista állam között 1950. augusztus 30-án aláírt megegyezés értelmében a budapesti házat és iskolát is államosították. Hivatalosan 1984. szeptemberéig a bencéseknek nem volt módjuk Budapesten saját házukban lakni. A Tanulmányi Ház rendtörténetünk során az első bencés tulajdonú otthonunk Budapesten, mert a bencés székház is csupán bérlemény volt a Baross utcában. Növendékeink 1950-től a piaristák Mikszáth Kálmán téri házában, majd a Központi Szemináriumban laktak albérlőként. A TANULMÁNYI HÁZ GONDOLATA A XX. század harmincas éveinek budapesti Kápolnaépítő Egylete, melynek Szunyogh Xavér atya egyházi elnöke volt, célul tűzte ki a kávai apátság dombján kápolna építését. Ez a terv és cél a második világháború után feledésbe merült, Xavér atya viszont szívében továbbra is dédelgette a tervet. Szunyogh Xavér Ferenc atya (1895-1980) 1948-1961 között a rend feloszlatása után a Szent Szabina kápolna lelkipásztora volt, 1961-1963 között börtönben volt, majd újra a Szabina kápolna melletti kis lakban élt 1980-ig, Pannonhalmára történt visszavonulásáig. Álma, hogy szülei kis vagyonából vásárolt telkét a rendi közösség akkoron két fiatal tagjára, Korzenszky Richárd és Hirka Antal atya nevére íratja, hogy valamikor lelkigyakorlatos ház, vagy a rendi fiataloknak Tanulmányi Ház épüljön. Ő tudatosította látogatóiban a kávai apátság romjainak közelségét, a történeti folyamatosságot is. TANULMÁNYI HÁZUNK RENDI JOGALKOTÁSUNK TÜKRÉBEN A II. Vatikáni zsinat szellemében megújított statútumok bár 1969-1970 között halvány remény sem volt tanulmányi ház építésére magát az elvet és egy majdani lehetőséget írja le, amikor így fogalmaz: a növendékek megfelelő nevelése érdekében a legfőbb elöljárónak a nagykáptalan meghallgatása után tanulmányi házról kell gondoskodnia. Ez nálunk jelenleg a pannonhalmi főmonostor. A legfőbb elöljáró a nagykáptalan hozzájárulásával szükség szerint más speciális házat is alapíthat (Stat. Gen. 21, 2, 22-23). A tanulmányi házban példaadó legyen a fegyelem. 2 Az 1981. november 5-én, Pannonhalmán tartott rendi nagykáptalan egy a káptalanra benyújtott javaslatra hozza az alábbi döntést: A káptalan felkéri Főapát urat, hogy lehetőség szerint mozgassa a tanulmányi ház ügyét. Ha közelebb talál megfelelő házat, úgy ott, ha nem, akkor a Sabinát alakítsák ki ilyenné. Tudjuk, hogy ezzel együtt jár tevékeny prefektus kinevezése, ami újabb nehézségeket jelent. 3 Az 1996-ban jóváhagyott Konstitúció már feltételezi a meglévő állapotot, Tanulmányi Házunkat a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátsága függő házaként sorolja fel, és ezt mondja vele kapcsolatban: Különös gonddal kell foglalkozni azokkal a növendékekkel, akik tanulmányaikat nem a Rend házában végzik. Ezek vakációjában a megengedett pihenést össze kell egyeztetni a szerzetesélet elmélyültebb gyakorlatával és tanulmányozásával. 4 A tanulmányi házon kívül csoportosan tanuló növendékeknek is mindig legyen prefektusuk. A nagyobb elöljáró a növendékek tanulmányainak élére állítson tanulmányi felelőst (praefectus studiorum), akinek lehet segítője. 5 20