VESZPRÉM MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSÉNEK SZOCIÁLIS ÉS GYERMEKVÉDELMI BIZOTTSÁGA Szám: 02/279-6/2008 ELŐTERJESZTÉS A Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlésének 2008. november 13-ai ülésére Tárgy: Felterjesztés a szociális és munkaügyi miniszterhez a gyermekvédelmi gondoskodás alatt élő speciális szükségletű gyermekek ellátásának feltételeit megszabó jogszabályok módosítása tárgyában. Előadó: Dr. Németh Márta tanácsnok Az előterjesztés készítésében részt vett: Veszprém Megyei Önkormányzat Hivatala Egészségügyi, Szociális és Gyermekvédelmi Iroda Sándor Tamás irodavezető Dr. Radovits Tiborné gyermekvédelmi szakreferens Az előterjesztést megtárgyalta: Szociális és Gyermekvédelmi Bizottság
2 Tisztelt Közgyűlés! A megyei önkormányzatoknak a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló, 1997. évi XXXI. törvény szerint biztosítani kell a személyes gondoskodást nyújtó szakellátás keretében az otthont nyújtó ellátást és a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatást. Az otthont nyújtó ellátás keretében a teljes körű ellátáson, a családgondozáson és az utógondozáson kívül a különleges és a speciális ellátást is biztosítani szükséges. A megyei gyermekvédelmi szakellátás egyébként jól működő rendszerében a speciális szükségletű gyermekek ellátása sajnos nem megnyugtató. A szakterületen tevékenykedő elismert szakemberek legnagyobb igyekezete ellenére sem kerültek kialakításra a szakmai jogszabályoknak megfelelő, a gyermekek speciális szükségletét teljes mértékben kielégítő, azaz speciális ellátást biztosító gyermekotthonok. Ez a hiány az esetek többségében jogszerűen pótolható a speciális szükségletű gyermekeknek a jól működő lakásotthonokban történő integrált elhelyezésével, a részükre javasolt nevelési módok és terápiák biztosításával. A speciális szükséglettel bíró gyermekek száma az összes ellátott létszámához viszonyítva alacsonynak mondható. A fentiek alapján ezt a problémát sok esetben nem is tekintik komoly gondnak, csak néhány gyermek egyedi esetének, így ennek megoldása évek óta várat magára. A tendencia azonban nagyon aggasztó! A speciális szükségletű gyermekek száma emelkedik, továbbá a devianciák, a tünetek egyre erősebbek. Megjelent a szakterületen is a médiából egyre gyakrabban hallott tanárverés, az alkalmazottak bántalmazása, és a tudatos rongálás is. A felsoroltak kezelése is nagy feladatot ró a szakemberekre, azonban a nagyobb gond az, hogy a speciális szükségletű gyermekek speciális otthon hiányában történő integrált elhelyezése által a lakásotthonok életének nyugalmát, a többi gyermek neveléséhez szükséges kedvező légkört, sok esetben saját és társaik biztonságát veszélyeztetik. A szakterület problémás szegmensének áttekintéséhez szükségesnek ítélem a vonatkozó szakmai jogszabályok felelevenítését, végrehajtásuk lehetőségeiről, az eddigi próbálkozásokról, illetve a lehetséges tervekről való tájékoztatást. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (továbbiakban: gyermekvédelmi törvény) 53. (2) bekezdés b) pontja értelmében: Speciális ellátást kell biztosítani a súlyos személyiségfejlődési zavarokkal küzdő, illetve súlyos pszichotikus vagy neurotikus tüneteket mutató (a továbbiakban együtt: súlyos pszichés tüneteket mutató) gyermek, a súlyos beilleszkedési zavarokat vagy súlyos antiszociális magatartást tanúsító gyermekkorú elkövető (a továbbiakban: súlyos disszociális tüneteket mutató) /a két esetet a továbbiakban együtt: súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató gyermek/, az alkohol, drog és egyéb pszichoaktív szerekkel küzdő (a továbbiakban: pszichoaktív szerekkel küzdő) gyermek számára. A hivatkozott jogszabály 53. (3) bekezdése szerint:
3 A speciális ellátás kiterjed a gyermek korához, állapotához és szükségleteihez igazodó oktatásra, szakképzésre, foglalkoztatásra, valamint ápolására, szocializációjára és reszocializációjára, továbbá habilitációs és rehabilitációs kezelésére is. Ugyanezen jogszabály 58. (2) bekezdése a következőket szabja meg: A speciális gyermekotthonban vagy a gyermekotthon speciális csoportjában a gyermek teljes körű ellátásának időtartama csak kivételes esetben haladhatja meg a két évet. A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 126. -a rendelkezik a speciális gyermekotthonokról az alábbiak szerint: (1)A speciális gyermekotthon a szakellátás keretében a súlyos pszichés tüneteket mutató, a súlyos disszociális tüneteket mutató, a pszichoaktív szerekkel küzdő 12. életévét kivételesen indokolt esetben 10. életévét betöltött gondozott gyermek számára kötelezően ellátandó alapfeladatként a gyermek állapotához igazodó speciális ellátást biztosít. (2)A speciális gyermekotthonban legfeljebb 40 fő helyezhető el. (3)A speciális gyermekotthon vagy a gyermekotthon speciális csoportja feladatkörébe tartozik a gyermekről való gondoskodás, szocializáció, reszocializáció, habilitáció és a rehabilitáció is, ha a speciális gondozás más gondozási helyen nem biztosítható, illetve ha a gyermeknek a speciális gondozást nem igénylő gondozott gyermekektől való külön elhelyezése szükséges, és állapota nem indokolja a szociális bentlakásos intézményben való elhelyezését, vagy elhelyezése férőhely hiányában nem lehetséges. (4)A gondozott gyermek elhelyezéséről az (1) bekezdésben meghatározott problématípusok szerint elkülönítetten kell gondoskodni. (5)A speciális ellátást igénylő gondozott gyermekek közül legfeljebb 8 helyezhető el egy csoportban. A csoportban csak azonos nemű gyermekek helyezhetők el. A jogszabály a további bekezdésekben kitér a speciális gyermekotthon helyiségeire, azok méretére, illetve az egyéb követelményekre is. A jogszabályok alapján megállapítható, hogy a megyei önkormányzatoknak, mint a gyermekvédelmi szakellátást kötelező feladatként ellátóknak hat különböző speciális ellátást biztosító otthont kellene működtetni (háromféle speciális szükséglet mindegyikében nemenként külön), vagy a hatféle speciális ellátást más módon kellene biztosítaniuk (pl.: szolgáltatás vásárlással). A fenti kötelezettség bármely módon történő teljesítése megyei szinten nem rentábilis. Megyénként főleg a kisebb megyékben még egy 8 fős speciális gyermekotthoni csoport működtetése sem lenne kihasznált, így annak fenntartása jelentős többletköltségeket vonna maga után. A speciális szükséglettel bíró gyermekek után járó állami normatíva csak kis hányadát tenné ki a néhány gyermek elhelyezését biztosító speciális gyermekotthoni csoport működési költségeinek. Ez a probléma is nagy gond, de áthidalható lenne. A nagyobb gond az, hogy a jogszabályban leírt speciális otthoni körülmények, a kötelezően biztosítandó szakszemélyzet a gyakorlatban nem képes eredményesen megoldani ezt a súlyos problémát. A speciális szükséglettel bíró gyermekek integrált iskoláztatása állandó problémát jelent a települési oktatási intézményekben, de az ellátandó gyermekek pszichiátriai ellátása, terápiája sem megoldható a megyében fennálló szakemberhiány miatt.
4 A megyék mindegyikében gondot jelent ennek a feladatnak az eredményes megoldása. Sok helyen a feladat kötelező volta miatt kijelölnek otthonokat, vagy gyermekotthoni csoportokat speciális gyermekotthonként, azonban a speciális szükséglettel bíró gyermekek igazi súlyos problémáira ezek nem jelentenek orvoslást, azaz a gyermekek nem kapják meg az őket megillető, állapotuknak megfelelő ellátást. A Veszprém Megyei Önkormányzat a gyermekvédelmi törvény hatályba lépése után elsőként hozott létre 1998-ban speciális gyermekotthoni csoportot a súlyos magatartászavaros, azaz súlyos disszociális tüneteket mutató gyermekek részére minisztériumi pályázati támogatással. A jogszabályoknak megfelelően kialakított speciális lakásotthonban Zirc, Hóvirág u. a személyi feltételek teljes biztosításával kezdte meg működését a speciális otthon. A terápiás háttér biztosításának hiánya azonban hamar érezhetővé vált. A gyermekek magatartásában nem sok változást sikerült elérni, az oda kerülő problémás gyermekek inkább erősítették egymást, a csoportban a devianciáik még erőteljesebbé váltak. Az otthonban dolgozó szakemberek sorra mentek el, olyan mérvű lett a fluktuáció, amely lehetetlenné tette a speciális otthonban oly fontos szerepet betöltő kötődések kialakítását, az állandóság biztosításának megteremtését. A pályázati támogatás miatt előírt 3 év kötelező működtetés lejártát követően megtörtént a lakásotthon normál otthonná történő átalakítása, jelenleg pedig utógondozó otthonként működik ez a családi ház. A sikertelenség okait keresve, elemezve a speciális otthonban végzett munkát, megállapítást nyert, hogy eredményesen lakásotthoni formában annak ellenére, hogy a tárgyi és személyi feltételek a jogszabályi előírásoknak megfeleltek nem lehet speciális szükségletű gyermekeket ellátni. Az ellátás kötelező részévé kellene tenni a szükséges terápiát, amely már nem csak a gyermekvédelmi szakemberek feladata lenne. A tényfeltárás és okkeresés során világossá vált, hogy más szakterületekkel - az egészségüggyel és az oktatással való szoros együttműködésre van szükséges, továbbá ezen területek hiányosságainak pótlása is szükséges. Nem elfogadható, hogy a más szakterületeken nem megoldható problémák miatt kerüljenek a gyermekek a gyermekvédelmi szakellátó rendszerbe. Az ilyen beutalásokkal a gyermek problémája nem oldódik meg, csak a feladat átkerül a gyermekvédelem szakterületre, ahol a feltételek szintén nem adottak a gyermeki jogok biztosította ellátásra. A saját speciális otthon megszüntetését követően az úgynevezett normál lakásotthonokban történő integrált elhelyezés mellett a szükséges terápia - körülmények szerinti - biztosítása történik. A megyei önkormányzat éves költségvetéseiben volt előirányzat a szükséges egyedi bánásmód, terápia, a külön szakemberek lehetőség szerinti biztosítására. Az integráltan már nem elhelyezhető gyermekek számára szolgáltatás vásárlásával került biztosításra a szükséges ellátás. A Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata által fenntartott speciális gyermekotthonban vásároltunk két fő súlyos disszociális tüneteket mutató fiúgyermek számára ellátási lehetőséget, férőhelyet. A biztosított ellátásban sajnos csalódnunk kellett. A fiúk szinte állandóan szökésben voltak, visszajöttek Veszprém megyébe. Utána néhány napig a Veszprém megyei befogadó otthonban éltek, amíg a visszaszállításuk megtörtént. Több hónapon keresztül fizette a Veszprém Megyei Önkormányzat a Szeged által igénybe vett állami normatíván felül a gyermekenkénti 2,3 millió forintot úgy, hogy a gyermekek szinte több időt töltöttek az otthonon kívül. Úgy ítéltük meg, hogy ennek az ellátásnak így nincs eredménye, annak ellenére, hogy elvileg ezen célra létrehozott speciális otthonban történt a gyermekek ellátása. A szerződés felbontásra került.
5 A leírt eddigi próbálkozásokból egyértelműsíthető, hogy valójában nem anyagi okokra vezethető vissza a probléma megoldatlansága. Jelenleg is élő szerződése van a Veszprém Megyei Önkormányzatnak a Bezeredj Kastélyterápia Alapítvánnyal, mely szerint az alapítvány a Szedres-Hídja pusztán (Tolna megyében, Szekszárdtól észak-nyugatra) létesített gyermekotthonában átvállalja a megyei gyermekvédelmi szakellátásba kerülő, pszichoaktív szerekkel küzdő fiú gyermekek ellátását. Jelenleg két gyermek él Szedresen, és ellátásukért a normatíván felül 176.600,- Ft/fő/hó összeget fizet a Veszprém Megyei Önkormányzat. A megoldások keresése során logikusnak tűnt, hogy ha megyénként nem rentábilis ilyen típusú otthonok működtetése, de a speciális szükségletű gyermekek ellátásában azonban igény és szükség van rájuk, akkor a megyéknél nagyobb földrajzi egységenként kellene a kialakításukat megoldani. A szakminisztériummal való egyeztetést követően, a támogatásukat élvezve Veszprém megye felvállalta térségében a speciális otthonok több megyés kialakításának szervezését. Az elmúlt években több tanácskozásra is sor került e témában. Veszprém megyén kívül Győr-Moson-Sopron megye, Komárom-Esztergom megye, Fejér megye, és még a főváros képviselője is részt vett a tervező megbeszéléseken. Legutóbb Székesfehérváron csak a Közép-dunántúli Régió megyéinek gyermekvédelmi szakreferensei tartottak e témában tanácskozást. Minden alkalommal megállapítást nyert, hogy ez egy megoldatlan helyzet, mindenképpen szükség lenne a speciális szükségletű gyermekek ellátásának megnyugtató, szakszerű biztosítására, azonban a megyék beruházásra fordítható pénzügyi lehetőségei szűkösek. A szakminisztérium pályázati lehetőségeken keresztül a speciális otthonok létrehozására jelentős segítséget ajánlott, azonban a létrehozandó új otthon működtetési kötelezettsége már a tulajdonos önkormányzatot terhelné. Lehet tervezni más megyékkel ellátási szerződés keretében a működtetéshez hozzájárulást, azonban ezek a lehetőségek a szerződés megszüntetéséig állnak fenn. A feladat ellátása továbbra is marad a tulajdonos kötelezettsége. Ezt a kötelezettséget egyik megyei önkormányzat sem meri felvállalni jelenlegi gazdasági helyzetében. A gyermekvédelmi törvény a szakminiszter feladataként jelöli meg - 101. (3) bekezdés a) pontja a speciális szükségletű gyermekek ellátásának feltételeiről való gondoskodást abban az esetben, ha az országos gyermekvédelmi szakértői bizottság véleménye alapján a gondozásuk máshol nem biztosítható vagy ha külön elhelyezésük szükséges. Ennek érdekében speciális gyermekotthonokat tart fenn. Az országban három, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által működtetett speciális otthon van, továbbá egy javító-nevelő intézetben is került kialakításra speciális gyermekotthoni csoport, melyekben a fentiek alapján - csak az országos gyermekvédelmi szakértői bizottság beutalásával helyezhetők el gyermekek. Ezekben az otthonokban azonban csak nagyon korlátozott számban, jóval a tényleges igény alatti férőhelyszám került kialakításra. A felvázolt próbálkozások, sikertelenségek bemutatása alapján a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek véleménye szerint a feladat ellátásának törvényi szabályozása nem megfelelő. Olyan feladatot kaptak a megyei önkormányzatok, melynek az eredményes, ésszerű megoldása szinte lehetetlen, túlmutat lehetőségeik határán. Mivel itt több szakterület szoros együttműködésével, illetve a megyéknél nagyobb földrajzi egységenként lehetne hathatós eredményeket elérni, célszerűnek tűnik a kis számú minisztériumi fenntartású speciális otthonok számának növelése. Ezt a feladatot eredményesebben lehetne megoldani
6 központi, minisztériumi szervezéssel, források biztosításával. Még az országos, a minisztériumi fenntartású otthonok működtetéséhez való hozzájárulás is elfogadhatóbb lenne, mint a feladat teljesen önálló, megyei szinten történő megoldása. A fentiekben felsorolt próbálkozások, illetve jogszabályi háttér bemutatását követően szükséges a statisztikai áttekintés a speciális ellátásra szorulók létszámát illetően. Országos adat hivatalosan megjelenő dokumentumban csak a 2005. év elejéről és végéről található, a közeljövőben kerül csak megjelentetésre a 2006. évi statisztika. A szakminisztériumi értekezleten elhangzott tájékoztató szerint 2007. december 31-ei adatok szerint 661 fő speciális szükségletű gyermek él a rendszerben. Ellátásukhoz 397 engedélyezett speciális otthoni férőhely áll rendelkezésre. Egy 2008. március 1-jei felmérés szerint nyolc megyében összesen tíz speciális gyermekotthon, öt megyében tizenegy speciális lakásotthon működik, míg öt megyében, a megyei önkormányzat csak ellátási szerződés keretében biztosít néhány speciális férőhelyet. Ebbe az utóbbi csoportba tartozik Veszprém megye is. A Veszprém megyei gyermekvédelmi szakellátó rendszerben élő ellátottak létszámadatai: Év Létszám Ebből: (január 1-jén) kiskorú speciális szükségletű 2004. 611 444 8 (1,3%) 2005. 581 424 10 (1,72%) 2006. 557 406 16 (2,87%) 2007. 528 392 13 (2,46%) 2008. 528 396 15 (2,84%) Korábbi évekre vonatkozó adat nincs, ugyanis 2004-ben kezdte meg munkáját a Veszprém Megyei Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság, amely a speciális szükségletet megállapítja, illetve dokumentálja. A speciális szükséglet igényének definiálása is szükséges. A megfelelő standardok kidolgozása az egységes szemlélet és eljárás kialakításához elengedhetetlen. Ezen a területen már vannak munkálatok, eredményeik rövidesen a szakemberek rendelkezésére állnak majd. Tisztelt Közgyűlés! A speciális szükségletű gyermekek ellátásának helyzetét mind Veszprém megyében, mind az ország egész területén a közgyűlés Szociális és Gyermekvédelmi Bizottsága már több alkalommal részleteiben áttekintette, megvitatta. A gyermekek számára is, valamint az ország számára is a szakbizottság a legjobb megoldásként a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által működtetett speciális otthonok férőhelyszámának növelését, a feladat jogszabályi szinten történő áthelyezését tartja. A Szociális és Gyermekvédelmi Bizottság elnökeként, a bizottság határozata alapján indítványozom, hogy az 1990. évi LXV. törvény 101. (1) bekezdésének c. pontja alapján a megyei közgyűlés éljen felterjesztési jogával és átgondolásra javasolja a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény azon rendelkezéseit,
7 melyek a gyermekvédelmi gondoskodásban élő, speciális szükségletű gyermekek ellátásának feltételeiről való gondoskodásról szólnak. Kezdeményezzük a szakminiszternél az 1997. évi XXXI. törvény 101. (3) bekezdése a) pontjának módosítását úgy, hogy a normál gyermekotthonokban integráltan nem ellátható, súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekek ellátásának feltételeiről való gondoskodás teljes körűen, feltétel nélkül a szakminiszter feladataként kerüljön meghatározásra. Fent leírtak alapján tisztelettel kérem a következő határozat elfogadását:.../2008. (IX. 13.) MÖK határozat: A Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 101. (1) bekezdésének c) pontjában biztosított felterjesztés jogával élve kezdeményezi a szociális és munkaügyi miniszternél a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosítását. A fent megnevezett törvény 101. (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem szabják meg egyértelműen, hogy mely speciális szükségletű gyermekek ellátásának feltételeiről gondoskodik a szakminiszter az általa fenntartott speciális gyermekotthonok működtetésével, amelyeknek a férőhelyszáma nagyon alacsony, a reális igényeket (ami növekvő tendenciát mutat) nem képesek kielégíteni. Kezdeményezzük a szakminiszternél az 1997. évi XXXI. törvény 101. (3) bekezdése a) pontjának módosítását úgy, hogy a nevelőszülőnél, vagy normál gyermekotthonokban integráltan nem ellátható, súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekek ellátása teljes körűen, a szakminiszter feladataként kerüljön meghatározásra, szükség esetén az elhelyezett gyermek lakóhelye szerint illetékes megyei önkormányzattal való szoros együttműködés keretében, ezzel biztosítva a teljes körű ellátáshoz szükséges feltételeket. A közgyűlés felkéri elnökét, hogy az előterjesztést a határozattal együtt küldje meg a szociális és munkaügyi miniszternek, és a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének. Határidő: Felelős: azonnal Lasztovicza Jenő, a közgyűlés elnöke Veszprém, 2008. október 13. Dr. Németh Márta