Vámosi Tamás Munkaerő-piaci ismeretek (e-learning tananyag) Felelős kiadó: a Kar dékánja PTE FEEK Pécs, 2013 ISBN 978-963-642-525-8
TARTALOMJEGYZÉK 1. A globalizációs folyamatok hatása a munkaerő-piaci és vállalati folyamatokra... 4 2. A munkaerőpiac fogalma és jellemzői... 16 2.1 A munkanélküliség fogalma és jellemzői... 21 2.2 A munkanélküliség típusai... 22 3. Hosszú távú munkaerő-piaci folyamatok... 25 3.1 Foglalkozási státuszok... 25 3.2 Foglalkozási szerkezet... 27 3.3 Ágazati szerkezet... 28 3.4 A magyar munkaerőpiac rendszerváltás utáni állapota és a hosszú távú folyamatok... 32 4. Az Egész életen át tartó tanulás paradigmája... 55 5. Az iskolai végzettség szerepe a munkaerőpiacon... 66 5.1 Alapfokú iskolai végzettség, fizikai dolgozók... 66 5.2 Középfokú iskolai végzettség és szakmunkás bizonyítvány... 70 5.3 Felsőfokú iskolai végzettség... 72 5.4 Pályakezdőket érintő nehézségek, tendenciák a munkaerőpiacon... 74 5.5 Hiányszakmák a munkaerőpiacon... 81 5.6 A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat funkciója és felépítése... 84 6. A foglalkoztatáspolitika aktív és passzív eszközei... 90 7. A versenyszféra karrierprogramjai... 102 8. A pályaválasztási tanácsadás és a karrier-tanácsadás szerepe... 106 9. A kompetencia fogalma, szerepe és mérési lehetőségei az álláskeresés folyamatában... 109 9.1 A kompetencia típusai... 116 9.2 A kompetencia szerepe a munka világában... 119 9.3 Kompetenciaelemzés és mérés... 121 10. A munkaerő-biztosítás folyamata szervezeti szinten... 149 10.1 Toborzás... 149 10.1.1 A Toborzás forrásai... 155 10.1.2. Fejvadász cégek... 158 10.1.3. A munkaerő-kölcsönzés... 159 10.2 A legjobb munkatárs nyomában... 161
10.3 A kiválasztás... 165 10.4 Az önéletrajz és a motivációs levél... 168 10.5 Europass... 173 10.6 Az interjú... 181 10.7 Értékelő központ (AC)... 201 10.8 A tesztek szerepe és funkciója... 208 10.8.1. Személyiségtesztek... 211 10.8.2. Kompetencia-tesztek... 217 10.8.3. Motivációs teszt... 219 10.8.4. Képességtesztek... 221 10.9 A beilleszkedés folyamata... 224 10.9.1. A beilleszkedés jelentősége... 224 10.9.2. A beilleszkedést befolyásoló tényezők... 230 10.9.3. A beilleszkedés folyamata... 233 10.10 Alkalmasság és beválás... 237
1.A globalizációs folyamatok hatása a munkaerő-piaci és vállalati folyamatokra Globalizáció, globális, globalitás, globalista, globalizál. A globalizáció kifejezéssel manapság egyre gyakrabban találkozunk, neve szinte minden világméretű témával kapcsolatosan felmerül. Használata olyannyira beépült már mindennapi életünkbe, hogy szinte már-már el is sablonosodott. Fogalma maga ritkán kerül definiálásra. Manapság globalizációnak hívnak mindent, ami világméretű, mindent, ami egységes, mindent, ami globális. Globális a felmelegedés, globális a gazdaság, globálisak a problémák. De mégis, hogyan jutottunk el idáig? Honnan ered a globalizáció, és miként fészkelte be magát a mindennapi ember életébe? A globalizáció története egészen a gyarmatosítás koráig vezethető vissza. Öt évszázaddal ezelőtt, az európai gyarmatosítás idején több fejlett európai népcsoport (az angolok, a franciák, a hollandok, a spanyolok, a portugálok, a belgák, a németek), később pedig az amerikaiak is területeket sajátítottak ki, az utóbb harmadik világnak elnevezett régióból, valamint Ausztrália, Új-Zéland, és Észak-Amerika területeiről. Ezek, a gyarmatosított területek a kialakulóban lévő globális kereskedelem meghatározó színterei lettek. A megszállt területekre telepesek érkeztek, akik a földrajzi adottságokat kihasználva, úgymond felszívták a terület összes nyersanyagát, majd azokat Európába szállították, és az ott elkészült késztermékeket juttatták vissza gyarmatterületeikre. A fellendülő kereskedelem az 1860 70-es évekre bontakozott ki teljesen, az aranykor idején szinte özönlött a nyersanyag Európába a tengerentúli gyarmatokról. Természetesen a gyarmatterületek sem maradtak nyersanyag híján, hiszen a javak egy része visszavándorolt hozzájuk, melyből városokat, 4
utakat, hidakat építettek. Az így (mind európai szinten, mind a tengerentúlon) megindult rohamos gazdasági fejlődés következtében a világtermelés középpontjába az export került, a kivitelre való termelés 1913-ban meghaladta a későbbi, 1999-es értékeket is. A mai értelemben vett globalizációt a szabadkereskedelem és a globális piacgazdaság kialakulásától számítjuk. Időben elhelyezve az 1980-as évekről beszélhetünk, amikor is az USA, Anglia, majd a szétesett Szovjetunió is újfajta gazdasági irányvonalat vezetett be a területein. E szerint az új gazdasági modell szerint drasztikusan csökkentették az állam szabályozó szerepét, és teret adtak a vállalatoknak, hogy szabadkereskedelmet folytathassanak. Ezzel együtt a korlátozásoktól mentes beruházást, a deregulációt, a költségvetési egyensúlyt, az alacsony inflációt és az állami vállalatok privatizálását a nemzetgazdaság felvirágoztatásának hat lépéses terveként reklámozták. Nem sokkal ezután az áruk és szolgáltatások mellett már a pénzpiac, a bankok is szabad utat kaptak, Európa, Japán és Észak-Amerika nagy bankjai pár év leforgása alatt beférkőztek egymás pénzpiacára. A nemzetközi tőkemozgások következtében azonban az 1990-es évektől egyre gyakoribbá váltak a pénzügyi válságok. A legkatasztrofálisabb példa erre az 1997-es kelet-ázsiai valuták összeomlása volt, minek következtében a helyi cégek egymás után csődöt jelentettek, és emberek milliói váltak munkanélkülivé. Ezen válság hatása évekig kihatott az ázsiai gazdaságra, valamint az Ázsián kívüli területekre is. A globalizáció, és a globális gazdaság eszméje ekkor kapta meg első jelentősebb pofonját. A gazdasági fejlődés, az exportra való termelés megindulásával megdőlt David Ricardo az export-import egyensúlyáról alkotott elmélete, mely szerint: a nemzeteknek olyan termékek előállítására kell specializálódniuk, melyekben természet adta előnyöket élveznek, így 5
kedvezőbb feltételekkel indulnak a piacon fellépő versenyben. Amennyiben minden ország saját földrajzi adottságaihoz igazodva termeli meg a kivitelre váró termékmennyiséget, úgy az exporttermékek mindig vevőre találnak (hiszen nincs két egyforma természeti adottságokkal rendelkező terület, és ami az egyik országban felesleg, a másikban hiánycikk), így az export és az import mindig kiegyenlítik egymást a piacon. Az exportból nyert hatalmas profit láttán azonban a gazdasági szereplők vérszemet kaptak, elkezdtek olyan termékeket is termelni, melyekhez már nem állt rendelkezésre természetes úton nyersanyaguk, és az alapanyagokat csakis importtal tudták beszerezni. Az így előállított termékekkel a termelők megjelentek a kereskedelmi csatornákon is, kiszorítva ezzel a versenyből azokat a piaci szereplőket, akik természetes erőforrásaikból állították elő ugyanazon árucikket. Az export-import egyensúlyának felborulásával a gazdasági életben hatalmas verseny indult. Ez a verseny mindmáig meghatározza minden gazdasági nagyhatalom életét. A gazdasági verseny már beleszól az árak alakulásába is (ellentétben Adam Smith közgazdász által megfogalmazott elmélettel), befolyásolja azokat, az árakat tehát nem a piac, hanem annak szereplői, az eladói és a vevői oldal formálja. Köszönhető ez azoknak a forradalmi változásoknak, amik az informatika, az elektronika, a technológia terén végbementek. Gondoljunk csak a komputer-technológia, a műholdak, a légi és tengeri szállítmányozás felfejlődésére. Ezek az újítások olyan lehetőségeket nyitottak meg számunkra, melyek korábban elképzelhetetlennek bizonyultak. Legyőzhetővé vált a tér, a telephely-kiválasztásban egyre kisebb szerep jut a földrajzi távolságnak. A pozitívumokkal párhuzamosan azonban megjelentek a negatívum következmények is, az újdonsült technológiák mellékhatásaként megnövekedett a környezetszennyezés, a szén-dioxid-tartalom, a globális felmelegedés, a klímaváltozás. Ezért tiltakoznak hát a környezetvédők a globalizáció, a szabadkereskedelem és a piacgazdaság ellen. 6
Manapság, ha meghalljuk a gazdasági globalizáció kifejezést, egyből az óriásvállalatok, a multinacionális cégek jutnak az eszünkbe. Nem is csoda, hiszen némely vállalatnak nagyobb a hatalma, mint egy-egy ország kormányának. Működésüket, és struktúrájukat nem mozgatja más, mint a profit és az üzleti érdekek fenntartása. Ennek érdekében átgázolnak mindenen, társadalmon, környezeten, kultúrán. Világméretű terjeszkedésük során globális, kommersz, nyugati kultúrát hagynak maguk után a társadalomra. A fiatal nemzedékekből elveszik a nemzeti hagyományok, és kultúra tisztelete, elhalványulnak a szokások, a világ pedig megtelik ugyanúgy öltözködő, ugyanolyan tömegkultúrát kedvelő, ugyanazt a terméket fogyasztó gyermekekkel. Minden és mindenki áruvá válik. A multinacionális cégek uralják életünket, kezükben van az irányítás szinte minden gazdasági területen. Ők irányítják a termelést, ők alakítják ki árainkat, tőlük függnek még a nemzeti kormányok is. Hogyan lehetséges ez? Minden negatívumuk ellenére a nemzeti gazdaságoknak szükségük van beruházókra, befektetőkre, külföldi tőkésekre. Szükségük van a nagyvállalatokra, akik munkahelyet teremtenek, és nem utolsó sorban hatalmas vagyont fektetnek a nemzeti gazdaságba. Kettős viszony ez, a kormányok ugyanis kénytelenek kedvezményeket adni a multiknak, hogy maradásra bírják őket. Függnek tőlük, függnek a tőkétől, függnek a világgazdaságtól. Ez a globalizáció valódi megnyilvánulása. Munkahelyeket elsősorban nem az állam teremt. Az állam csak a közszférában munkáltató, a nagyobb feladat számára, hogy biztosítsa azon kereteket, amelyek ösztönzőleg hatnak a beruházásokra, és így a versenyszféra minél nagyobb volumenben tud munkahelyeket teremteni, ami végeredményben jótékony hatást gyakorol az ország költségvetésére, a befizetett munkáltatói és munkavállalói adókon keresztül. 7
A globalizáció fogalmaként tengernyi meghatározást szolgáltat nekünk a szakirodalom, ezért megpróbáljuk ezt most csak röviden, de viszonylag célra orientáltan körbeírni. A globalizáció folyamata a nemzetgazdaságok mind nyitottabbá válását jelenti, olyan jelenségek és lépések sorozata, melyek segítségével a világ országainak társadalmi-gazdasági tere egyre több ponton kapcsolódik össze. Ebben a folyamatban hajtóerőnek számítanak a pénzügyi és gazdasági tevékenységek, illetve a lokális integrációs törekvések. Meggyengülnek, átlépésre kerülnek az országhatárok, beszűkül a nemzetállam kormányának mozgástere, illetve lemondanak az önállóság bizonyos szeletéről. A termékek, szolgáltatások, személyek és tőke javak áramlása nemzetközivé válik, amit többek között az informatikai forradalom jelentősen felgyorsít. A globalizációban az integrációs törekvések mellett kulcsszerepet játszanak a multinacionális vállalatok, hiszen országhatárokon átnyúlva viszik magukkal a vállalati kultúrát, menedzsment-eszközöket és technológiát, és a világkereskedelem jelentős részét bonyolítják. Multinacionális vállalat alatt szoktuk érteni azon vállalatokat, amelyek külföldön leányvállalatokkal vagy többségi érdekeltségű vállalatokkal rendelkeznek. Helyi szinten bonyolult kapcsolatrendszert tudnak kiépíteni a beszállítókkal, amelyeknek egy része szintén nem a befogadó országból származik. A globálizált és globalizálódó gazdaságoknak egyre több külföldi tőkét kell vonzaniuk és ezen belül is növekvő mértékben tudásintenzív tőkét. Ez egyúttal megköveteli a képzett munkaerővel való ellátás biztosítását is, ami a munkaerő képzettségi színvonalának folyamatos növelését kívánja meg. Ezzel párhuzamosan a felsőbb oktatási szintek megtérülése világméretekben gyorsul, ami elsősorban a termelés és a termelési folyamatok tudásintenzívebb irányba történő eltolódásának 8
eredménye. Az oktatás területén ez azt is maga után vonja, hogy növekszenek a felsőbb képzési szintek iránti mennyiségi és minőségi igények, amit az ezekhez kapcsolódó jövedelmek növekvő egyenlőtlensége még csak tovább erősít. A globalizációval párhuzamosan és részben annak eredményeként az olcsóbb munkaerő iránti kereslet növekedése sok országban megnövelte a nők oktatásba történő bevonását a magasabb oktatási szinteken is. Kétségtelen azonban, hogy ebben szerepet játszottak a nők jogainak érvényesítését célzó mozgalmak is. A globalizálódó gazdaságokban ezzel együtt általában is érvényesülni látszik a kevésbé képzett munkaerő gazdasági értékének csökkenő tendenciája. A globalizáció magával hozta a termelési tényezők nemzetközi mobilitását. Nemzetközi tényezőmobilitáson azoknak a termelési tényezőknek nemzetközi áramlását értjük, amelyek egyébként a nemzetgazdaságon belül is mobilisnak, vagyis helyváltoztatásra, egyik termelési ágazatból a másikba való átáramlásra többé-kevésbé képesnek tekinthetők (Benczes I. Csáki Gy. Szentes T. 2009). Ilyen a munkaerő és a tőke, melyeket nem teljes körűen, csak egy bizonyos aspektusból vizsgálunk, illetve a természeti erőforrásokról a könyv egy másik fejezetében lesz szó. Munkaerő-áramlás alatt elsősorban két folyamatot szoktak a legtöbbször vizsgálni. Egyrészről a magasan képzett munkaerő elvándorlását, ami egyik oldalról jelenti az agyelszívást, vagyis a munkatárs tartósan letelepszik a fogadó országban és ott munkát vállal, másik oldalról jelenti a külföldi K+F tevékenységben való részvételt, ami után az illető visszatér és kamatoztatja a megszerzett nemzetközi tapasztalatait. Mindkét esetben elsősorban a multinacionális cégek szoktak állni a háttérben, a földrajzi diverzifikáció magával hozza a humán tőke vándorlását is. A másik fontos folyamat a (döntően) középfokú szakképzettséggel bíró 9
munkavállalók mozgása, ami irányát tekintve elsősorban a kevésbé fejlett országok felől a fejlett országok felé mutat. Legtöbbször nem csak a munkát vállalni készülő személy vándorol ki, hanem megy vele a családja is (lásd a Németországban kialakult török kisebbség, vagy Nagy-Britanniában letelepült közép-európai nációk). Ez a folyamat különösen akkor erősödik fel, ha a fogadó országban gazdasági fellendülés figyelhető meg (akár csak egy szektoré), és a munkaerőpiac képes felvenni a külföldi, de olcsó munkaerőt. Valamennyire ez növeli is a befogadó ország versenyképességét, hiszen alacsony munkabérért, még a nem túl nagy bonyolultságú munkákat is el tudja végeztetni, a saját erőforrásait pedig a preferált szektorba tudja irányítani. Fontos megemlíteni a szezonalitás jellegét is, lásd különböző mezőgazdasági terméket (eper, narancs, virághagyma stb.) betakarítását. A folyamatot azonban negatív jelenségek is kísérik, hiszen ilyenkor a befogadó ország alacsony végzettségű állampolgárai számára is beszűkül a munkaerőpiac, illetve társadalmi aspektus is fellelhető, főleg válságok időszakában erősödnek fel a nacionalista felhangok, és a kultúrák találkozása sem mindig zökkenőmentes, elég megnézni az olasz vagy a francia példákat a kelet-európai cigány bevándorlókkal kapcsolatosan. A munkaerő nemzetközi áramlása természetesen beleütközik a nemzetállamok munkaerőpiacot védő rendelkezéseibe. Még az Európai Unión belül is megfigyelhető a protekcionista magatartás, ami ugyan ellent mond az integráció alapelveinek, de mégis tapasztalható. Ha jogszabályilag nem is, bürokratikusan ezernyi módja van a munkavállalás megakadályozásának. Adott ország munkaerőpiaca szelektív jellegű szokott lenni, vannak olyan foglalkozások amik keresettek (pl. Skandináviában az orvosok, egészségügyi dolgozók, Németországban az ipari szektorban alkalmazható munkások), az ő esetükben még szervezett segítség is elképzelhető, de amit nem szeretnének, azt ahol lehet gátolják. A munkaerő áramlása és az 10
egységesülő belső piac vetette fel a szakképzettség kölcsönös elismerésének folyamatát, amiről fejezeteket lehetne elméleti megközelítéssel teleírni, de a szerző ettől eltekint, mert a valós és gyakorlatban is alkalmazható eredménye ennek a törekvésnek nem túl sok. Tőkeáramlás többféleképpen valósulhat meg, gondoljunk csak a részvénypiacokra, hitelezési tevékenységre, segélyek folyósítására, kölcsönök nyújtására, témánk szempontjából azonban a külföldi működőtőke-áramlás(foreign direct investment, FDI) bír kiemelt jelentőséggel. A külföldi tőke beruházások, legalábbis a közvetlen beruházások (és a részvényvásárlás formájában történő portfólióberuházások) a tőkének egy másik országban való tartós működését és a tulajdonos számára is rendszeres jövedelmet teremtő felhasználását jelentik. A külföldi tőkét befogadó országban pedig nemcsak új jövedelmek és foglalkoztatási lehetőségek létrejöttét és a rendelkezésre álló finanszírozási források bővülését eredményezi, hanem többnyire a gazdasági szerkezet kisebb-nagyobb módosulását, a termelési és külkereskedelmi struktúra változását is előidézi (Benczes I. Csáki Gy. Szentes T. 2009). Fontos leszögezni, hogy a beruházás által a tőke tulajdonosa (vagy megbízottja) közvetlenül irányítja a céget. A működőtőke-áramlás a II. világháborútól 2000-ig szinte töretlenül emelkedett. Utána kis visszaesés következett be (leszámítva Kínát, ahova folyamatosan áramlottak a beruházások), majd 2007-ben újabb csúcs következett, az éves nemzetközi működőtőke-áramlás elérte az 1800 milliárd dollárt. A tőke közel 70%-a a fejlett országokba áramlott, az USA-ba nagyjából a teljes áramlás 13%-a, az EU-15-be pedig a 44%-a jutott. Ázsiába több tőke áramlott mint az USA-ba (18%), Kína egymaga elviszi a világ tőkeáramlásának 5%-át, ami másfélszerese az 11
egész afrikai kontinensének és közel négyszer annyi mint amennyi Japánba áramlik. Magyarország esetében ez a tőkemozgás döntő mértékben tőkeimportot jelent. A tőke e formájának a jelentőségét a fogadó országok számára az adja, hogy bővíti a rendelkezésre álló termelő kapacitásokat. Másrészt, s ez legalább ilyen, sok esetben pedig még nagyobb hatású körülmény, hogy az ilyen módon az adott országba telepített működő eszközök általában a fogadó országban addig meglévő eszközök által képviselt technológiája színvonalát korszerűség és hatékonyság szempontjából meghaladják. Egyúttal új, korszerűbb termelési kultúrát, új műszaki, termelési, munkaszervezési stb. eljárásokat képviselnek. Ennek megfelelően a munkaerővel szemben is új követelményeket támasztanak, amelyek a munkaerő képzését, átképzését és továbbképzését is megkövetelik. A folyamatból látható, hogy a külföldi működő tőke révén megvalósuló beruházások és fejlesztések a korábbiakhoz képest új és más igényeket is magukkal hoznak. Ezeket viszont, mint említettük, csak a munkaerő képzésével lehet kielégíteni. Külföldiek közvetlen tőkebefektetései Magyarországon és rezidensek befektetései külföldön (állományi értékek az év végén, milliárd forint) Év Külföldi tőkeállomány Magyar tőkeállomány Magyarországon külföldön 2000 5 577 351 2006 13 635 2 291 2007 14 810 2 814 2008 15 161 3 095 Forrás: KSH 12
A folyamat teljes körű taglalására jelen tananyagban nem kerül sor, de fontosnak tartjuk néhány, a működő-tőke beáramlás és szakképzési rendszer közti kapcsolódási pont tárgyalását. Vállalati szinten elsősorban az alábbi tényezők játszottak szerepet a külföldi tőke privatizációs folyamatok révén történő Magyarországra településében: tőkehiányos helyzet megoldása a beruházás által, új piacok megszerzése, nemzetközi vállalatcsoporthoz való tartozás, ezáltal piaci stabilizáció és jövőkép, a fejlett termelési technológia átvétele, géppark-bővítés, know-how, technológiai, műszaki és humán erőforrás fejlesztés, verseny felvétele a magyar piacon megjelenő külföldi konkurenciával, új vállalati kultúra és menedzsment-eszközök átvétele, állami befolyás csökkentése. A tőketulajdonos esetében a tőkeberuházást az alábbi tényezők tették indokolttá: új piacok megszerzése, a termelő-kapacitás növelése, eddig sikeresnek bizonyult magyar márkanevek megvásárlása (így lesz pl. a Pécsi Dohánygyár B.A.T., a Csemege Julius Meinl, a Lehel Elekrolux vagy a Villanyszerelőipari Vállalat Siemens ), vállalatbővítés, és ezáltal a globalizálódó világgazdaságban a piaci részesedés növelése, komparatív előnyök kihasználása, ez elsősorban az európai szinthez viszonyított alacsony magyar munkabérekben mutatkozott meg, 13
tőkeberuházás támogatása az állam/önkormányzat által (pl. infrastruktúra-fejlesztés, adókedvezmények), logisztikai szempontok, közeledés a Balkán ill. az orosz piac irányába. Emellett nem szabad elfelejteni azt a fontos tényezőt, hogy a privatizációs bevétel a költségvetést gyarapította, így lehetőség nyílt az államadósság törlesztésére és beruházások elindítására. A magyar gazdaság termelékenységének növekedése a rendszerváltás utáni években elsősorban a leépítésekből és a foglalkoztatottság csökkenéséből származott. Viszont a 90-es évek közepére meghozta hatását az a folyamat, ami a tőkeáramlás pozitív hozadéka, miszerint a fejlett technológia, korszerű üzemszervezési módszerek, piacorientált menedzser-felfogás, munkaerő minőségének és motivációjának felértékelődése, beruházások szolgáltatták az alapot a termelékenység növekedéséhez. A működő-tőke beáramlás a gazdasági térszerkezet alakítása mellett jelentős hatást gyakorolt a szakképzési rendszerre is. Egyrészt ezen vállalatok vonták be a termelési folyamatokba a korszerű technológiát, ami a kompetenciák és szaktudás területén új igényeket generált, másrészt maga a vállalati szint is egy jelentős képzési helyszínné nőtte ki magát. Az új munkatársak betanítása, a specializált szaktudás átadása, a munkafolyamathoz illeszkedő kompetenciák fejlesztése nem egyszer az anyavállalat keretein belül fontos elemmé vált. Emellett meg kell említeni a vállalat és szakiskola közti kapcsolat szorosabbá fűzését, hiszen nem egy vállalat az iskola részére átadott infrastruktúrával, forrásokkal és humán tőkével a saját szakember-utánpótlását biztosítja, emelve ezzel a szakképzés színvonalát és stabilitását. 14
A működő-tőke beáramlás a gazdaság ágazati szerkezetének átalakulásával járt, valamennyi régió esetében a tercier szektor nagyarányú térnyerése ment végbe, elsősorban a feldolgozóipar rovására. Ez és a korábban ismertetett gazdasági folyamatok magukkal hozták a szakmastruktúra drasztikus változását. A rugalmasság biztosításában a szak- és felnőttképzési rendszernek kulcsfontosságú szerepe van. 15
2. A munkaerőpiac fogalma és jellemzői A munkaerőpiac a korszerű piacgazdaság egyik nélkülözhetetlen, szerves alkotóeleme. A munkaerőpiac a munkaerő adásvételével kapcsolatos viszonyok összessége, egyszerre része a társadalmi és a gazdasági szférának. Alapvetően két kategóriája van; a munkaerőkereslet és a munkaerő-kínálat. A munka önmagában nem képes megjelenni a piacon, hiszen nem elválasztható az embertől, aki magában hordozza a munkavégző képességet. Éppen ezért a munkát, az egyén értékteremtő képességét nagymértékben befolyásolja a szubjektum is. A munkaerőpiac működését sokféle stratégia határozza meg. Az állam egy jól működő, negatív kilengésektől mentes munkaerőpiacban érdekelt, hiszen akkor a legnagyobb a társadalmi stabilitás, illetve a társadalmi alrendszerek (oktatás, egészségügy, nyugdíj, beruházások stb.) fenntartása biztosított a befizetett adók által (állami újraosztás, redisztribúció). Az egyén a munkanélküliség elkerülésében érdekelt, a vállalat pedig a saját céljainak realizálásában, amihez jól teljesítő munkatársak kellenek. Azonban az ő érdekrendszerük már korántsem esik egybe, a munkavállaló kiszámítható és stabil, jól megfizetett munkaviszonyban érdekelt, kellemes és egészséges feltételekkel, ugyanakkor a munkáltató abban érdekelt, hogy a költségeit csökkentse, és minél irányíthatóbb legyen a munkatárs. Ezt a kapcsolatrendszert árnyalja az állam a jogszabályi keretekkel (pl. Munka Törvénykönyve), illetve az érdekegyeztetés folyamata (pl. szakszervezetek). A munkaerőpiac fontos jelensége az életszínvonal-emelkedés, amely alapvetően a béreken keresztül jelentkezik. A bérszínvonal 16
növekedése pozitívumokat és negatívumokat egyaránt hordoz magában, hiszen gondoljunk csak arra az egyszerű összefüggésre, hogy a munkabér növekedése jó a munkatársnak (többet fogyaszthat), viszont költségnövekedés a munkáltatónak. Az állam eme folyamatban is szerepet vállal, pl. a minimálbér meghatározásával. A jól működő munkaerőpiac egyik kulcsszava a rugalmasság, ami jelen esetben a magasabb alkalmazkodóképességet jelenti. A munkaerőpiac és annak szereplői (munkavállalók, munkáltatók, állam, álláskeresők) jobban tudnak reagálni a folyamatokra, ami összességében a foglalkoztatottság növelése és a stabilitás irányába hat. További kívánatos jellemzők lehetnek: Átlátható munkaerőpiac, Prognosztizált munkaerő-kereslet,- kínálat, viszonylagos egyensúly, A megüresedett álláshelyek gyors betöltése, rugalmasság, hatékony munkaerő-piaci intézményrendszer (állami és magán szféra egyszerre!), Az igényekhez igazodó képzési rendszer, Hatékony forrásfelhasználás, Társadalmi csoportokat nem zárnak ki, minimális diszkrimináció (nulla szint valószínűleg soha nem lesz ). Fontos leszögezni, hogy ideális, minden hibától mentes, modellszerűen működő munkaerőpiac nincs. A munkaerőpiacon nem érvényesül a teljes informáltság, vannak területi hátrányok, korlátozott az áttekinthetőség és a mobilitás, nem megfelelő a bérszínvonal, ami mind zavarokat fog eredményezni. A KSH által végzett munkaerő-felmérések során felállított kategóriák: 17
Foglalkoztatott, aki az adott héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy rendelkezett munkával, de abban átmenetileg (betegség, szabadság, ideértve a szülési szabadságot is) nem dolgozott. Munkanélküli, aki az adott héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelytől csak átmenetileg volt távol, a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát, a kikérdezés időpontjában rendelkezésre állt, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha megfelelő állás kínálkozna számára, illetve már talált munkát, ahol 90 napon belül dolgozni kezd. Gazdaságilag aktívaka foglalkoztatottak és a munkanélküliek. Gazdaságilag nem aktívakazok, akik nem sorolhatók sem a foglalkoztatottak, sem a munkanélküliek csoportjába. Ide tartoznak többek között a tanulók, a nem dolgozó nyugdíjasok, a háztartásbeliek, az idénymunkások az idényen kívül, ha nem kerestek munkát, a gyermekgondozási ellátást igénybe vevők. Sajátos csoportot képeznek ezen belül az ún. passzív munkanélküliek, akik szeretnének ugyan munkát találni, de kedvezőtlennek ítélve esélyeiket, nem keresnek aktívan munkát. Munkanélküliségi ráta:a munkanélkülieknek a gazdaságilag aktívakhoz viszonyított aránya. Foglalkoztatási arány:a foglalkoztatottaknak a népességhez viszonyított aránya. Aktivitási arány:a gazdaságilag aktívak (foglalkoztatottak és munkanélküliek) népességen belüli aránya. 18
Kiemelt korcsoportok a munkaerő-felmérésben 15-74 évesek: 15-64 évesek: 20-64 évesek: 15-24 évesek: 25-54 évesek: 55-64 évesek: A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlása a munkaerőpiac megfigyelésére. (A magyar Munkaerő-felmérés megfigyelési köre.) Az Európai Unió ajánlása a munkaerőpiac (foglalkoztatottság) megfigyelésére Európa 2020 stratégiában meghatározott foglalkoztatási célok alakulásának megfigyelési köre. Az Európai Unió ajánlása a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének megfigyelésére. A legjobb munkavállalási korúak munkaerő-piaci helyzetének megfigyelésére használt korcsoport. Az Európai Unió ajánlása az időskorúak munkaerő-piaci helyzetének megfigyelésére. Mi mennyi 2013-ban? Minimálbér 390/2012. (XII.20.) Korm.r. 2. (1) bek. Garantált bérminimum* 390/2012. (XII.20.) Korm.r. 2. (2) bek. Közfoglalkoztatási bér 170/2011.(VIII.24.) Korm.r. 1. (1) bek. - 421/2012. (XII.29.) Korm.r. 3. (1)bek. Garantált közfoglalkoztatási bér* 170/2011. (VIII.24.) Korm. rend. 2. (1) bek. - 421/2012. (XII.29.) Korm.r. 3. (2)bek. Munkavezetőt megillető közfoglalkoztatási bér** 170/2011.(VIII.24.) Korm.r. 2/A. (1) bek. - 421/2012. (XII.29.) Korm.r. 3. (3)bek. Munkavezetőt megillető garantált közfoglalkoztatási bér*** 170/2011. (VIII.24.) Korm. rend. 2/A. (2) bek. - 421/2012. (XII.29.) Korm.r. 3. (3)bek. Havi bér ft/hó Heti bér ft/hét Napi bér ft/nap Órabér ft/óra 98.000 22.560 4.510 564 114.000 26.250 5.250 656 75.500 17.385 3.475-96.800 22.275 4.455-83.050 19.125 3.820-106.480 24.500 4.900 - * A garantált bér a legalább középfokú iskolai végzettséget, középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalót (közfoglalkoztatottat) illeti meg 19
** A közfoglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztatott munkavezetőt közfoglalkoztatási bér a szakképesítést, középfokú iskolai végzettséget nem igénylő munkakör betöltése és teljes munkaidő teljesítése esetén illeti meg. *** A közfoglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztatott munkavezetőt közfoglalkoztatási garantált bér a legalább középfokú iskolai végzettséget, középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben, teljes munkaidő teljesítése esetén illeti meg Álláskeresési járadék (folyósítási idő maximum 90 nap) 1991. évi IV. tv. 26-27. Munkaerőpiaci járulékalap 60%-a, legfeljebb a jogosultság kezdő napján hatályos minimálbér 100%-a: 98.000,-Ft/hó 3.267,-Ft/nap Nyugdíj előtti álláskeresési segély 1991. évi IV. tv. 30. minimálbér 40%-a: 39.200,-Ft 1.307,-Ft/nap Keresetpótló juttatás 1991. évi IV. tv. 14. (6) bek. alapján közfoglalkoztatási bér 60-100%-a között mérlegelési jogkörben állapítható meg 45.300,-Ft/hó 75.500-,-Ft/hó Csak a munkaügyi kirendeltség által ajánlott, vagy elfogadott intenzív heti 20 órás képzésben való részvétel esetén jár! 20
2.1 A munkanélküliség fogalma és jellemzői A munkanélküliség jelentése az állás és ennek okán a jövedelem hiányának állapota, melyre a gazdasági szükségletek önálló kielégítéséhez szükség van. A statisztikusok és közgazdászok többségében csak azokra használják a kifejezést, akiknek nincs állásuk, de akarnak és képesek dolgozni. A KSH esetében módszertanilag a nyilvántartott álláskereső az a személy, aki az állami munkaközvetítő irodában nyilvántartásba került, aki munkaviszonnyal nem rendelkezik, nem nyugdíjas, nem tanuló, foglalkoztatást elősegítő támogatásban nem részesül; munkát vagy önálló foglalkozást keres, munkavégzésre rendelkezésre áll és a Foglalkoztatási Szolgálattal álláskeresési megállapodást kötött. Pályakezdő munkanélküli az a fiatal, aki a 25. életévét felsőfokú végzettségű személy esetén 30. életévét be nem töltött, a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkező, a munkaügyi központ által nyilvántartott munkanélküli, feltéve, ha munkanélküli járadékra a tanulmányainak befejezését követően nem szerzett jogosultságot. Nem tekinthető pályakezdő munkanélkülinek, akiterhességigyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, illetőleg gyermekgondozási segélyben részesül, előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés, illetve elzárás büntetését tölti, sor- vagy tartalékos katonai szolgálatot, továbbá polgári szolgálatot teljesít. 1 Az új szabályozás értelmében álláskereső az a személy, aki a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, öregségi nyugdíjra nem jogosult, az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő 1 Foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 58. 21