A Kelet-Balatoni Kistérség Többcélú Társulása SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSTERVEZÉSI KONCEPCIÓJA
TARTALOMJEGYZÉK: 1. ELİSZÓ:... 3 2. A KELET BALATONI KISTRÉSÉG DEMOGRÁFIAI, TELEPÜLÉSSZERKEZETI, FOGLALKOZTATÁSI JELLEMZİINEK ALAKULÁSA... 6 A KISTÉRSÉG DEMOGRÁFIAI ADATAI... 6 A KISTÉRSÉG TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁNAK, GAZDASÁGI ÉS FOGLALKOZTATÁSI HELYZETÉNEK JELLEMZİI... 8 FOGLAKOZTATÁS... 9 3. A SZOCIÁLIS ALAPSZOLGÁLTATÁS RENDSZERE... 15 JOGFORRÁS VÁLTOZÁSOK 2007-2009. KÖZÖTT, PROGNOSZTIZÁLHATÓ VÁLTOZÁSOK... 15 4. A SZOCIÁLIS ALAPSZOLGÁLTATÁS FORMÁI, A KISTRÉSÉGI TELEPÜLÉSEK ELLÁTÁSI KÖTELEZETTSÉGE:... 18 5. A SZOLGÁLTATÁSOK RENDSZERE, A MŐKÖDTETÉS SZERVEZETI KERETEI:... 22 6. FINANSZÍROZÁSI FELTÉTELEK A SZOLGÁLTATÁSOK TERÜLETÉN:... 29 7. ALAPÉRTÉKEK, FEJLESZTÉSI KERETEK:... 30 8. A HELYZETELEMZÉS FİBB MEGÁLLAPÍTÁSAI:... 33 9. FEJLESZTÉSI IRÁNYOK:... 34 10. JAVASOLT INTÉZKEDÉSEK ÜTEMTERVE... 37 11. ZÁRÓ GONDOLATOK... 37 A KONCEPCIÓ FELÜLVIZSGÁLATÁHOZ FELHASZNÁLTUNK A KÖVETKEZİ JOGSZABÁLYOKAT:... 38 2
1. ELİSZÓ: A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. 92 (3) bekezdése értelmében a legalább kétezer lakosú önkormányzat, a településen élı szociálisan rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása érdekében szolgáltatástervezési koncepciót szükséges készíteni. Amennyiben a települések egyes szociális feladataikat társulás keretében látják el, e szolgáltatások tekintetében a koncepciót a társulás készíti el. A koncepció tartalmát a helyi önkormányzat, illetve a társulás kétévente felülvizsgálja és aktualizálja. A koncepció készítésének határideje társulások számára elıírt határidı a 2005. évi CLXX. Tv. 56 (12) bekezdése alapján 2006. december 31. napja volt. A kistérségi Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciót a Társulási Tanács a 36/2008. (VII. 22.) KGy. határozatával fogadta el, azzal a kitétellel, hogy 2009. január 31-ig soron kívül felülvizsgálja annak érdekében, hogy a törvényben megjelölt határidıvel összhangba kerüljön a fenntartói feladat. A korábbi koncepció legfıbb értéke, hogy összeállításával elıször készült teljes körő áttekintés a kistérségben mőködı szociális szolgáltatásokról, intézmény-struktúrákról. Az elemzés kiterjedt a társadalmi - gazdasági környezet vizsgálatára is. A kistérségi szolgáltatástervezési koncepció keretet teremt a települési önkormányzatok koncepciói számára, hogy meghatározzák a saját ellátórendszerére vonatkozó fejlesztési prioritásokat, a megvalósításhoz szükséges eszközöket, valamint a kistérségi szintő szolgáltató rendszer célterületeinek, részelemeinek a fejlesztését. A kistérség 11 települése közül korábban a hatályos jogszabályok alapján Balamatonalmádi, Balatonkenese, Balatonfőzfı és Litér települések készítettek települési szintő koncepciót. Azonban ezek összehangolása az intézményfenntartó társulások létrejöttét követıen a kistréségi koncepcióban valósult meg. A jelenlegi dokumentumban összefoglalásra kerültek a kistérségi szociális ellátórendszert leginkább jellemzı adatok és folyamatok, a kistérségbe tartozó településeken nyújtott ellátások, esetenként a kistérség határán átnyúló szolgáltatások, az ellátórendszer fejlesztésének általános irányvonalai és a rendszerrel szemben támasztható településenkénti minimális fejlesztési szükségletek. A koncepcióban a kistérség fenntartásában mőködı, valamint ellátási szerzıdés alapján szolgáltatást nyújtó intézményrendszer sajátosságai kerültek ismertetésre, majd a szükséges stratégiai lépések, fejlesztési területek kerültek leírásra. A felülvizsgálat során a következı területekre helyeztük a hangsúlyt: az eltelt idıszak jogszabályi változásai, amelyek az ellátási kötelezettségeket is érintik, a demográfiai és szükségletorientált változások, az ellátási lefedettség, az alapszolgáltatások kapacitásbeli változásai, a többcélú kistérségi társulás szerepvállalásai. A fejlesztési irányok meghatározásakor felhasználtuk azokat az információkat, melyek az egyeztetés alatt álló alábbi programokban rendelkezésre állnak: o Új Magyarország Fejlesztési Terv, o Társadalmi Megújulás Operatív Program, o Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program o Közép-Dunántúli Regionális Operatív Program o Regionális Operatív Programok. 3
Célunk, hogy a lakossági igényekre és szükségletekre reagáló szociális szolgáltató és ellátórendszer fejlıdési folyamatában a szolgáltatástervezési koncepció járuljon hozzá: - a települési önkormányzatok szükségletorientált alapszolgáltatásának, ellátásainak tovább fejlesztéséhez, nehézségek, akadályok, problémák feltárásához, - a többcélú kistérségi társulás fejlıdéséhez, a fejlıdési folyamat nehézségei, akadályai, problémái feltárásához. Szándékunk, hogy a koncepció, mint kistérségi szintő összefoglaló dokumentum használható legyen a gyakorlatban: az ellátások korszerősítésének rövid és középtávú tervezésénél, a fejlesztések prioritási sorrendjének meghatározásánál, a nemzetközi és regionális forrásszerzésnél. Így megvalósíthatjuk azon emberközpontú törekvéseinket, amely a kistérség területén élık esélyegyenlıtlenségének mérséklıdéséhez vezet. A szolgáltatástervezési koncepció középpontjában szociális törvény hatálya alá tartozó szolgáltatások állnak. Csak szükség szerint, a szociálpotitikai ellátórendszer egységébe helyezve említjük a szociális ellátások fogalomkörébe tartozó pénzbeli vagy természetben nyújtott támogatásokat, vagy az egészségügy kérdéseit, miközben a kistérség szociális ellátásáról való gondoskodás eddigi eredményeit részletezzük, a törvényekben megfogalmazottak és a lakossági szükségletek szempontjából. A koncepció a szociális ellátórendszer keresztmetszeti képének vizsgálatán keresztül, az érzékelt társadalmi szükségletek által kijelölt inercia-rendszerben mutat utat a kistérségi szinten szükséges szolgáltatási stratégia és operatív program megvalósításához. Így alapját jelenti az operatív tervekbıl származtatott fejlesztési irányok meghatározásának, valamint az egyes szolgáltatási szinteken és színtereken szükséges konkrét fejlesztési projekteknek. Így elsısorban azzal a szándékkal született, hogy kifejezze a kistérség szociálpolitikai értékválasztását, valamint kifejezze a szakemberek, a fenntartók és a döntéshozók fejlesztési szándékát. A koncepció ezáltal az elemi tevékenységek szintjén nem oszt le és nem delegál feladatokat egyetlen önkormányzat és intézmény felé sem, ellenben utat nyit a közös fejlesztési prioritások mentén megfogalmazott célok eléréséhez, és ezáltal meghatározza a kistérségi szociálpolitikai stratégia-építés fı kereteit, építıköveit is. A koncepció célja, hogy a szociális szolgáltatásoknak egy olyan rendszere jöjjön létre, amely a szolgáltatók kölcsönösen hasznos együttmőködésén nyugszik, összehangoltan, koordináltan mőködik. A minıségi és differenciált szolgáltatások középpontjában az egyén és a szükséglet áll, ami bizonyíték arra, hogy azok egyénre szabottak, adekvát segítséget nyújtanak, a rászorulók számára a szolgáltatások széles körben hozzáférhetıek. A koncepció felülvizsgálatát követıen is figyelmet kell tehát fordítani a folyamatos tervezésre és a stratégia menedzselésére mind a hivatali, mind az intézményi struktúrán belül. Az elképzelések megvalósítása az alapvetı feltételt jelentı eszközök és a hatékony intézményrendszer kiépítése erısen függ a politikai és társadalmi szituációtól. A szolgáltatások fejlesztésében két alapvetı érték között kell egyensúlyt teremteni: szolidaritás, méltányosság: a leszakadó társadalmi csoportok támogatása, felzárkóztatása, feszültségek mérséklése hatékonyság: a szolgáltatásokat az igényekhez maximálisan alkalmazkodó optimális irányba állítani Azokat a fı irányokat tartjuk továbbra is szem elıtt, amelyek elérésére ez idáig is törekedtünk, azaz a meglévı intézményeink tárgyi és személyi feltételeinek fokozatos megteremtését a jogszabály elıírásoknak megfelelıen, továbbá a településeken felmerülı lakossági szükségletek kielégítését, amelyek igazodnak az egyes célcsoportok, speciális 4
helyzetének és igényeihez, azaz a szükségletek és a szolgáltatások egyensúlyának megteremtését. A Koncepció felülvizsgálatánál támaszkodtunk a megjelenített felmérésekre, adatgyőjtésekre, jogszabályokra. Ugyanakkor aktualizált lekérdezést végeztünk a települési intézményeknél, a szakosított ellátóknál. Ez úton is köszönjük az adatszolgáltatók korrekt együttmőködését! 5
2. A Kelet Balatoni Kistréség demográfiai, településszerkezeti, foglalkoztatási jellemzıinek alakulása A KISTÉRSÉG DEMOGRÁFIAI ADATAI A Kelet-Balatoni Kistérség a Közép-Dunántúli Régióban, Veszprém megyében, a Balaton északkeleti csücskében található. A Kelet-Balatoni Kistérség Többcélú Társulásához 11 település tartozik. A 28409 lelket számláló kistérség központja legnagyobb települése, a közel 8900 fıs Balatonalmádi város. A kistérségben két település város Balatonalmádi és Balatonfőzfı - a többi település község. Balatonkenese 2009-ben kezdeményezte a település várossá nyilvánítását. A kistérség települései: Balatonalmádi, Balatonfőzfı, Balatonkenese, Balatonfıkajár, Alsóörs, Felsıörs, Csajág, Küngös, Szentkirályszabadja és Litér, Balatonvilágos. A kistérségben az átlagos településnagyság így 2580 fı. Egyetlen település lélekszáma haladja meg jelentısen e mutatószámot: Balatonalmádi városé. Ennek ellenére a kistérség K-Ny irányban elhúzódó hosszanti fekvése, a tanácsi-járási rendszerben kialakult igazgatási szervezeti rendszer hagyományai, valamint a rendszerváltást megelızıen Balatonfőzfın jelenlévı két óriásvállalat megyei szinten is túlmutató felszívóképessége miatt, a térségben hagyományosan három település bír centrális erıvel: Balatonalmádi, Balatonfőzfı és Balatonkenese. E három település a közszolgáltatások területén a környezı kistelepülések részvételével gesztor-jellegő tevékenységeket is ellát. A települések megoszlása lakosságszámuk alapján: 1000 fınél kisebb Csajág, Küngös 1000-2000 fı közötti Alsóörs, Balatonfıkajár, Felsıörs 2000-4000 fı közötti Balatonkenese, Litér, Szentkirályszabadja 4000 fınél nagyobb Balatonalmádi, Balatonfőzfı Népességszám alakulása a kistérségen belül települések arányában (2008.) településenkénti népességszám 7% 5% 3% 5%2%7% 32% 13% 5% Alsóörs Balatonfıkajár Balatonvilágos Csajág Küngös Szentkirályszabadja 16% 5% Balatonalmádi Balatonfőzfı Balatonkenese Felsıörs Litér 6
A kistérség jelentıs része vidéki jellegő, népsőrősége 87,6 fı /km 2. A 2001. évi népességszámhoz képest az állandó lakosság száma 2008-ban11%-os növekedést mutat. A demográfiai mutatószámok növekvı tendenciái tükrözik kistérség természetes növekedésének adatait és a növekvı betelepedési tendenciát. A lakónépesség számának változása 2001-2008. között kistérség Közép- Dunántúl Magyarország -5 0 5 10 Az országos átlaghoz viszonyítva az ezer lakosra jutó természetes növekedés a kistérségben kedvezı képet prognosztizál. Ennek oka egyrészt a közeli megyeszékhelyrıl a vidéki kisebb településekre költözı városi lakónépesség kiáramlásának intenzívebbé válásával, másrészt a fiatal párok beköltözésével, valamint a születésszám növekedéssel összefüggı folyamat. A kistérség települései az új lakhelyet keresık számára vonzó környezeti adottságukkal a megyeszékhelyrıl elvvándorlók számára kedvezı lakhatási klímát teremtenek. Egyetlen településen, Balatonfıkajáron érzékelhetı a népesség csökkenése közel 4,2 %-os mutatószámmal. Az állandó népesség lélekszámának változása 2001-2008. között 1 Állandó népesség 2001 Állandó népesség 2008. Különbözet lélekszám Különbözet % Alsóörs 1261 1544 283 22,44 Balatonalmádi 7735 8986 1251 16,17 Balatonfıkajár 1455 1394-61 -4,19 Balatonfőzfı 4131 4464 333 8,06 Balatonvilágos 1161 1389 228 19,63 Balatonkenese 3417 3604 192 5,61 Csajág 888 923 35 3,94 Felsıörs 1163 1531 368 31,64 Küngös 562 584 22 3,91 Litér 2027 2128 101 4,98 Szentkirályszabadja 2013 2122 109 5,41 Összesen: 25913 28668 2861 11,04 1 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Veszprém Megyei Évkönyve és a TeIR, népesség-nyilvántartás 7
A legkedvezıbb adatok Felıörsön és Alsóörsön jelentkeznek. Hátterében az önkormányzat tudatos népességmegtartó és néppesség-növelı politikája áll: az új építési telkek kialakítása, valamint a harmonikus településkép, a helyben és a közeli településeken eléretı magas szintő szolgáltatások is erısen hatnak a bevándorlási kedvre. Ennek a szerencsés folyamatnak a fenntartásához azonban szükséges a megnövekedett lakosságszámot kielégíteni tudó közszolgáltatások kapacitásának hozzáigazítása az esetleges többletigényekhez, különösen a gazdaságilag aktív kisgyermekes családokat, illetve az idıseket ellátó szolgáltatások terén. Figyelemre méltó az is, hogy annak ellenére, hogy a kistérségben Küngös a 240/2006. (XI.30) sz. kormányrendelet szerint különbözı okok miatt leghátrányosabb helyzető településnek minısül, népességszáma mégis enyhén növekvı tendenciát (3,91%) mutat és ez a mutatószám alig marad el a megyeszékhelyhez közelebb fekvı települések (Szentkirályszabadja, Lirér) növekedésétıl. Kedvezıtlennek tekinthetı azonban az a folyamat, hogy a népesség korcsoport szerinti összetételében eltolódás tapasztalható a 60 éven felüli korcsoportok irányába, mely az élve születések számának növekedése ellenére enyhe emelkedést mutat. A 60 éves és idısebb népesség aránya az állandó népességhez viszonyítva a 2007. évi adatok alapján az élve születések számának növekedése ellenére 23%-os! Az állandó lakosságszám korcsoportok szerinti bontásban Település /város 0-18 19-50 61-x Állandó lakosság kiemelve/ 2008. január 01-én Alsóörs 236 917 391 1544 Balatonalmádi 1341 5229 2314 8986 Balatonfıkajár 284 812 298 1394 Balatonfőzfı 639 2503 1322 4464 Balatonkenese 565 2101 937 3603 Balatonvilágos 304 803 282 1389 Csajág 169 562 192 923 Felsıörs 335 973 223 1531 Küngös 138 339 107 584 Litér 469 1335 324 2128 Szentkirályszabadja 492 1336 294 2122 Összesen: 4658 16084 6392 28668 A KISTÉRSÉG TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁNAK, GAZDASÁGI ÉS FOGLALKOZTATÁSI HELYZETÉNEK JELLEMZİI A kistérségek tagoltsága és fejlettségi szintjei eltérı szinteket mutatnak. Az alkalmazott jelzıszámok alapján öt összevont fejlettségi térségtípust lehet meghatározni: - dinamikusan fejlıdı térségeket, ahol a jelzıszámok zöme több mint 10%-kal meghaladja a vidéki átlagot, - fejlıdı térségek azok, ahol a mutatók zöme a vidéki átlag felett van, de az eltérés mértéke nem haladja meg a 10%-ot, 8
- felzárkózó térségek azok, ahol a mutatók zöme közelíti a vidéki átlagot, s a növekedés jeleit is mutatják, - stagnáló térségek azok, ahol a vidéki átlagtól való elmaradás a jelzıszámok zöménél eléri, illetve közelíti a 10%-ot, - lemaradó térségek estében a jelzıszámok zöménél a vidéki átlagtól való elmaradás legalább 15%. A Kelet-Balatoni Kistérség a fejlıdı kistérségek közé tartozik. FOGLAKOZTATÁS A kistérség foglalkoztatási rátája, munkaerı-piaci pozíciója, nyilvántartott munkanélküliek száma igen eltérı a 11 településen. A Foglalkoztatási Hivatal adatforrása szerint 2008. 4. negyedévében megyénk foglalkoztatási rátája 51.6%-os. A Kistérség településeinek munkanélküli nyilvántartását és regisztrációját két Munkaügyi kirendeltség látja el. A regisztrált munkanélküliek száma 2008. 4. negyedévében mintegy 253 fıvel több több, mint egy évvel korábban. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 2008. 4. negyedévében a munkanélküli ráta 2 Veszprém megye területén átlagosan 7,79 %-os volt. A megyében található kilenc kistérségbıl kedvezıbb helyzetképet csak a Veszprémi (5,55%), Zirci (6,42%) és a Balatonfüredi (7,27%) kistérség mutatószámai jelenítenek meg. A Balatonalmádi kistérség a kilenc kistérség közül az ötödik helyen reprezentál a 8,59%-os mutatóval. A munkanélküliségi ráta alakulása éves szinten: összehasonlító diagramm 3 8 6 4 2 0 Balatonalmádi Veszprém Veszprém megye Ha a munkanélküliség alakulásának dinamikus statisztikáját tekintjük át a kistérségben, az alábbi adatsorból látható, hogy a nyolc éves idıintervallumban a munkanélküliségi ráta folyamatos emelkedést mutat a foglalkoztatottak számának csökkenése mellett. Talán a 2003-2004. éves idıszakban találunk e kedvezıtlen dinamikában egy rövid stagnáló szakaszt. A 2008. évi 4. negyedéves adatok még nem tükrözik teljes megbízhatósággal a gazdasági recesszió hatását, de a mutatószámok egyenletes emelkedése a 2008. évi 4. negyedéves adatok alapján megtörik, így valószínősíthetı, hogy ennek okaként a gazdaság, így a foglalkoztatás területére is kiható recessziót jelölhetjük meg. 2 A gazdaságilag aktívak és munkanélküliek arányát megjelenítı mutató 3 Forrás: ÁSZF adatsor 9
A kistérség különösen veszélyeztetett a foglalkoztatás-szerkezete miatt. A munkavállalók jelentıs része a recesszió által sújtott építıipari, szálloda-turizmus, valamint kis-és közepes vállalkozások alkalmazottjaiként foglalkoztatott. A munkanélküliségi ráta alakulása 2001-2008. 10 8 6 4 2 0 2001/4. negyedév 2002/4. negyedév 2003/4. negyedév 2004/4. negyedév 2005/4. negyedév 2006/4. negyedév 2007/4. negyedév 2008/4. negyedév Mnk ráta % A térség gazdasági szerkezete következtében - nem tekinthetı homogénnek a foglalkoztatás szempontjából sem. Az egyes települések sajátosságait figyelembe véve különbözı mikro-körzetek alakíthatóak ki. A szolgáltatási szférába sorolt foglalkoztatottak aránya a vízparti települések esetében meghatározó, ez alól Balatonfőzfı (ipari város) képez kivételt. A foglalkoztatottak és a regisztrált munkanélküliek számának dinamikája 2001-2008. 12000 10000 8000 6000 4000 munkanélküli fı foglalkoztatott 2000 0 2001/4. negyedév 2003/4. negyedév 2005/4. negyedév 2007/4. negyedév A kistérség aktív korú lakosságuk közel 65%-át 1990-ig a Nitrokémia Ipartelepek és a Főzfıi Papírgyár foglalkoztatta. Ezenkívül jelentıs munkaerı-felvételt biztosított a Balatonfıkajári Mezıgazdasági Tsz, továbbá az övezetben található vállalati üdülık. 1990. után: nagyvállalatok leépítését követıen a foglalkoztatottak (ingázó, alacsony szakképzettségő, betanított munkavállalók, nık) számának radikális visszaesése következett be. A kistérség valamennyi településén a rendszerváltást követı 18. évben a vállalkozások számának emelkedése mellett is- továbbra is- jellemzı a helyi foglalkoztatók hiánya. 10
A szezonális foglalkoztatás a térségben döntıen az idegenforgalommal összefüggı szolgáltatási szektorban, valamint mezıgazdasági és építıipari területen jelentkezik a tavasztól ıszig tartó idıszakban. A szezonális foglalkoztatók elsısorban a fiatalabb, gyermektelen korosztályokat a rugalmasabb, a változó munkakörülményekhez, munkarendekhez jobban alkalmazkodni tudó munkavállalókat keresik. Foglalkoztatásuknál a helyben lakás, idegen nyelvismeret és a több szakképesítés elınyt élvez. Kedvezıtlen jelenség, hogy a szolgáltatási szektor részesedése a kistérségen belül megnıtt ugyan a 90-es években, de nem éri el az EU-s, sıt országos átlagot sem. A szolgáltatási szektor - súlyának növekedése ellenére - foglalkoztatásban betöltött szerepe alacsonyabb az országosnál. A foglalkoztatás belsı szerkezetében jelentıs átrendezıdés volt tapasztalható az elmúlt 10 évben. Nagy mértékő az alkalmazottak számának visszaesése. Jelentıs csökkenés tapasztalható a szállítás, raktározás, posta, távközlés illetve a pénzügyi tevékenység és kiegészítı szolgáltatásai területén a foglalkoztatottak számában. Nıtt az önfoglalkoztatás és az egyéni vállalkozások száma. Az idegenforgalomban résztvevı munkaadók kis méretük, sok esetben egyféle tevékenységi profiljuk és az élımunkára vonatkozó szabályozások miatt nem érdekeltek, és nem is képesek munkavállalóikat a szezonon túl foglalkoztatni. Rendkívül magas a regisztrált munkanélküliek között a 8. általános és a szakmunkás végzettséggel rendelkezık aránya, a kistérségben eléri a 30-38%-ot is. A helyben foglalkoztatottak száma, valamint a szolgáltatói és ipari, építıipari szektorban a nem szezonális jellegő munkahelyek száma az országos mutatókhoz képest is kedvezıtlen A 3000 fı alatti lakónépességgel rendelkezı településeken a fı foglalkoztatást változatlanul az önkormányzatok és intézményeik és a közeli megyeszékhely munkáltatói, valamint a Székesfehérváron és a megyeszékhelyen található multinacionális cégek biztosítják. 4 Az intézmények nyilvántartásai alapján az egyes ellátásokban részesülık jelentıs része a szürkegazdaságban foglalkoztatott. A Megye Munkaügyi Központ 2008. statisztikai adatai szerint kismértékben emelkedett megyénkben a regisztrált munkanélküliek átlagos képzettségi szintje. A munkanélküliek 17%-a a 2008. év 4. negyedévének végén nem rendelkezett szakképzettséggel, azaz legfeljebb 8 általános iskolát végzett, 47%-uk szakmunkás bizonyítvánnyal, 20%-uk érettségivel, és mindössze 16%-uk rendelkezik diplomával. A korábbi évekhez képest a nyolc általánost végzık száma mérséklıdött, ugyanakkor emelkedett az érettségizettek és a fıiskolások aránya. A nyilvántartott munkanélküliek átlagos képzettségi szintje, kistérségi szinten szinte homogénnek tekinthetı. Általánosságban véve elmondható, hogy a regisztráltak képzettsége a megyei átlaghoz közelít. A Megyei Munkaügyi Központ statisztikai adatai szerint a megyében regisztrált munkanélküliek átlagéletkora 2007. év adataihoz képest nem változott, a korcsoportonkénti megoszlás azonban némiképp módosult. Mérséklıdött a 40-49 évesek súlya, ahogy csökkent a 25-29 évesek aránya is. Emelkedett ugyanakkor a 30-39 évesek, valamint a pályakezdı fiatalok, s közülük is fıként a 20-24 évesek részaránya. 4 Forrás: KSH, A K-Balatoni Kistérség Gazdaságfejlesztési Programja, Megyei Munkaügyi Központ kimutatásai, valamint lekérdezett adatok 11
Közép-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Balatonalmádi Kirendeltségének adatai alapján a rendszeres szociális segélyben részesülı, tartósan nem foglalkoztatott és regisztrált munkanélküliek száma 172 fı a kistérségben. 5 A települések állandó lakosságszámához viszonyítottan a rendszeres szociális segélyben részesülık legmagasabb mutatóját Küngösön (2,9%), míg a legalacsonyabbat Balatonalmádiban (0,2%) találjuk. Település RSzS-ben részesül 2008. december 31-én/ fı Alsóörs 7 Balatonalmádi 26 Balatonfıkajár 16 Balatonfőzfı 26 Balatonkenese 34 Balatonvilágos 4 Csajág 13 Felsıörs 5 Küngös 17 Litér 5 Szentkirályszabadja 20 Kelet-Balatoni Kistérség 173 KÖZLEKEDÉS, TELEPÜLÉSSZERKEZET, LAKÁSHELYZET A kistérség part menti települései közül a két város, Balatonalmádi (1989) és Balatonfőzfı (2000) eltérı történelmi-gazdasági elızmények révén jöttek létre. Így a kistérség 3000 fıt meghaladó három településének településszerkezete sem egységes. Balatonalmádiban négy (Buadatava, Vörösberény, Városközpont, Káptalanfüred), Balatonkenesén kettı (Balatonkenese, Balatonakarattya) Balatonfőzfın három (Főzfıfürdı, Csebere, Főzfıgyártelep) szerkezeti és városképi szempontból is karakteresen eltérı egymástól elhatárolható településrész alakult ki. A fenti települések a településrészei eltérı fejlıdési pályán mozogtak, így lakótelepi, üdülıövezeti, és központi részekre tagolhatók. Jellegzetesen egyutcás, útvonal-tengelyes település a többi part menti település, amelyek azonban a parti sávtól távolabbra - a terep adottságoktól függı távolságra - is elhúzódtak. (Balatonkenese, Balatonakarattya, Balatonvilágos.) a partmenti települések további jellegzetessége, hogy a tényleges tópart sőrő beépítettsége miatt csak kevés területen biztosított a tó megközelítése. A parttól távolabb lévı települések az átszelı közútra főzıdtek fel, illetve késıbbi terjeszkedés folytán átmenetet képeznek - terepviszonyoktól függıen - a halmaz - illetve újabban a településrendezési elıírások alapján tervezett - sakktáblaszerő beépítettség között. Valamennyi településre jellemzı volt az utóbbi évtizedekben a régi épületek újjá-, illetve átépítése, új utcasorok kialakítása. A települések nagy elınye a tájképi szépség, a viszonylagos rendezettség, a komfortosság, amelyek fontos telepítı tényezıi a kistérség falvainak, városainak. A közlekedési infrastruktúra területén is kimutatható a part menti és a háttér települések 5 KdRMK Balatonalmádi Kirendeltség adatai 12
közötti eltérés. A kistérség megosztottságát világosan tükrözi a parti sávban végighaladó fıutak, és a vasútvonal elhelyezkedése is. A part mentén húzódó, a Balaton körüljárhatóságát egyedül biztosító 71-es fıút a legtöbb település esetében egyben a település fı utcája is. Az útterhelést némileg csökkentette a 711-es elkerülı-út megnyitása az M7-es autópálya Balatonfüredi lehajtója és Balatonfőzfı között. A kistérség egyes települései között a közlekedés a tömegközlekedés szerkezetváltása miatt kedvezıtlen. A 27-es számú Hajmáskér-Lepsény vasúti szárnyvonal megszüntetése következtében, valamint a vonatpótló autóbuszjáratok és menetrendszerinti Volán járatok összehangolatlansága, járatszerkezete miatt a települések között és az ingázó övezet városainak irányába is /Balatonalmádi és Balatonfőzfı kivételével/ nehezített a nem személygépjármővel történı közlekedés. A kistérség egyes településein (Balatonfıkajár, Csajág, Küngös) élı vidéki munkavállalók és középiskolai tanulmányokat folytató fiatalkorúak és családjaik az ingázás miatt foglalkoztathatósági és hozzáférési hátrányoknak vannak kitéve. A kistréségben jellemzı a családi, társasházas lakóövezetek magas aránya. A lakótelepi övezetek száma elenyészı. Átlagosan 1,2 fı él egy lakásban a kistérség területén. Balatonalmádiban és Balatonfőzfı Főzfıgyártelepi városrészében jelenik meg a lakótelepi lakókörnyezet, azonban ezeken a településrészeken sem jellemzıek a 12 lakásnál nagyobb társasházi lakóközösségek. A lakótelepi övezetekben magas a bérlık aránya, de ez növekvı tendenciát mutat Balatonalmádi, Balatonfőzfı családi házas övezeteiben is. A kistérség 8 települése rendelkezik szociális bérlakás állománnyal. Az ehhez való hozzáférést azonban nem mindenhol szabályozza helyi rendelet, de minden esetben pályázat útján, testületi döntés keretében döntenek arról, hogy kivel kötnek az önkormányzatok bérleti szerzıdést. Bérlakás-építési program egyetlen településen sincs, állami energia megtakarítási programokban, panelprogramokban a társasházi közösségek önállóan indulhatnak. Önkormányzati kezességvállalás nélkül. A lakhatás költségeinek (szolgáltatási díjak, a lakásvásárláshoz szükséges hitelek törlesztı részleteinek) radikális emelkedése miatt egyre nagyobb számban fordulnak elı ingatlan-végrehajtások. Ennek a folyamatnak a megfékezésére lehetıséget teremtenek a veszélyeztetett lakhatást mérsékelı, az adósságspirál bemeneti szakaszában lévı családok számára biztosított adósságkezelési programok. Azonban ilyen programot a kistérségben egyetlen önkormányzat sem mőködtet annak ellenére, hogy a központi kormányzat által biztosított szociális normatívák között szerepel a lakhatási feltételek javítását célzó segélyezési forma finanszírozása A prevenciós jellegő programok mellett azonban szükségszerő a hajléktalanság problémájával való szembenézés is a nagyobb településeken. A szakellátást biztosító intézmények hiányát két településen hajléktalan-ellátást biztosító szolgáltatási szerzıdéssel biztosítják. SZEGÉNYSÉG, DEPRIVÁCIÓ A szociális ellátás keretében az önkormányzatok segélyezési nyilvántartásának elemzésébıl következtethetünk a lakosság szociális helyzetének romlására. Amíg 17 évvel ezelıtt a pénzbeli szociális ellátások igénylése szinte elenyészı volt, addig az elmúlt mintegy tíz évben radikálisan növekedett a segélyre szorulók száma. Az eladósodott, adósságspirálba sodródott családok számának felmérése, kimutatása egyetlen településen sem történt meg átfogóan, csak eseti jelleggel, egy-egy aktuális problémakörhöz kapcsoltan. 13
Az idısek, és különösen a nagyon idısek magas aránya jellemzi fıként a kistérségi településeket. A falvakban sokan egyedül élnek, és segítségre, ellátásra szorulnak. Számukra gyakran még orvosi rendelésre, gyógyszertárba eljutni is nehézséget okoz. A kisgyermekes, vagy fogyatékossággal élı, esetleg idıs rokont gondozó családok kistelepülésekre áramlása sem állt meg, ezért feltétlenül indokolt figyelmet fordítani az elsısorban a nık terheit csökkentı, ápolást, gondozást, napközbeni ellátást biztosító szociális szolgáltatások kialakítására, fejlesztésére, a jelenlegi szolgáltatási kapacitások szükségletekhez való hozzáigazítására. Súlyos problémaként jelentkezik a beteg, ágyhoz kötött idıs korú, ápolásra szorulók folyamatos ellátása. Ennek biztosítására a kistérségben csupán meghatározott óraszámban OEP-finanszírozás alapján, kórházból történı hazabocsátást követıen van mód. Ebben az esetben is csupán az ápolási-gondozási szükségletek minimális mértékét kielégítıen. Az érintett populációra vonatkozóan a mai napig nem történtek átfogó felmérések a kistérségben. Akárcsak fenti csoportokról, a pszichiátriai és szenvedélybeteg emberekrıl sincsenek megbízható, friss adatok, melyek a tervezést elısegítenék.. 14
3. A Szociális alapszolgáltatás rendszere JOGFORRÁS VÁLTOZÁSOK 2007-2009. KÖZÖTT, PROGNOSZTIZÁLHATÓ VÁLTOZÁSOK A kistérség népessége az országos trendeknél gyorsabban növekszik. A települések életében a szociális szolgáltatások rendszerének kiépítése nem ad-hoc jellegő döntés eredménye. A szolgáltatók/fenntartók szigorú törvényi szabályozás és szakmai külön jogszabályok alapján biztosíthatják a kötelezı vagy önként felvállalt szociális szolgáltatásokat. A szociális ellátórendszerre jelenleg egyre nagyobb terhet ró az idısek - aktuális egészségi állapotukból adódó - szükségleteire reagáló ellátások kiépítése, a változó igények szerinti rugalmas átalakítása, vagy további mőködtetése. A meglévı, folyamatban lévı vagy párhuzamosan futó tervek, Operatív Programok több, szociális területet érintı fejlesztésben gondolkodnak, ami mindenképpen pozitív változást sejtet. A szociális és az egészségügyi problémák a szociálpolitika területén is összefonódnak,- a fejlesztési prioritásokban is sokhelyütt együtt jelenik meg (pl. akadály-mentesítés, kórházi szociális munkásokkal való szoros kooperáció, addiktológiai-rehabilitációs programokkal való, kistérségi határokon túlnyúló együttmőködés), ami egy komplex rendszerszemléletet feltételez, melynek eredménye a szolgáltatásokat igénybe vevık több szálon futó gondozása. A szociális alapszolgáltatás rendszerét a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban: Sztv) szabályozza a következıképpen: A szociális ellátás feltételeinek biztosítása, a nemzetközi egyezményekben, így különösen az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányában, továbbá az Alkotmányban meghatározott szociális jogok érvényre juttatása érdekében, a társadalmi szolidaritás alapján, valamint a jövı nemzedékért és a szociális segítségre szorulókért érzett felelısségtıl vezérelve az Országgyőlés a következı törvényt alkotja: 1. (1) E törvény célja, hogy a szociális biztonság megteremtése és megırzése érdekében meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit. (2) A helyi önkormányzatok az e törvényben szabályozott ellátásokon túl saját költségvetésük terhére egyéb ellátásokat is megállapíthatnak. 2. A szociális ellátás feltételeinek biztosítása - az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelısségén túl - az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata. A törvény a szociális szolgáltatások területén elsısorban az önkormányzatok ellátási felelısségét teszi hangsúlyosabbá. A két legalapvetıbb - az élethez és az emberi méltósághoz való jogot is érintı - alapszolgáltatás, az étkeztetés és a házi segítségnyújtás esetén a törvény megteremti az önkormányzat háttérfelelısségét abban az esetben, ha az önkormányzat maga nem tudja e két szolgáltatás bármelyikét a rászoruló számára nyújtani. A törvény szerint ebben az esetben - amely akár a szolgáltatás teljes hiánya, akár kapacitáshiány miatt felléphet - a rászorulót ellátó másik állami, nem állami vagy egyházi 15
fenntartó követelheti az ellátásra köteles települési önkormányzattól az intézményi és a személyi térítési díj közötti különbözetet. A 2007-2009. közötti idıszakban hatályba léptetett legfontosabb törvényi és jogszabályi változások: 1. A törvény szerint 2007. január 1-jétıl ellátási szerzıdés megkötése esetén az önkormányzat lesz jogosult az ıt megilletı szociális és gyermekjóléti alap-normatíva lehívására. Azonban az étkeztetés, házi segítségnyújtás, valamint a nappali ellátás (idısek klubja) szolgáltatások esetében az Sztv 120-122. -a alapján szolgáltatási szerzıdéssel biztosított ellátások tekintetében a szolgáltatást nyújtó nem állami intézmény jogosult a normatív támogatás lehívására. Ennek jelentısége abban áll, hogy a törvényalkotó szándéka szerint az önkormányzati és nem önkormányzati fenntartók tekintetében a mutatószámok alapján nyújtott fajlagos összegek differenciáltan kerüljenek a különbözı szolgáltatókhoz. A szabályozási metodika elıször a 2005. évi költségvetési törvényben jelent meg. Ettıl az évtıl ugyanis ezeket a szolgáltatásokat ellátó nem állami intézmények a normatív támogatások 30%-ára voltak jogosultak. 2. A differenciált támogatási metodika a kiegészítı normatív támogatások rendszerében is megjelenik. A törvényalkotó a kiegészítı támogatások jogosultsági feltételeinél három feladat ellátási formát különít el, melynek mentén a normatív támogatások fajlagos mutatóit lépcsızetesen állapítja meg. Ezek: 2.1. többcélú kistérségi társulás által fenntartott intézmény, 2.2. intézményfenntartó társulás által fenntartott intézmény útján, illetve 2.3. az Sztv 120-122. -a alapján, illetve a Gyvt 96-97.. alapján szerzıdés, vagy feladatellátási megállapodás által mőködtetett szolgáltatás. 3. Az Sztv 2007-tıl a szociális szolgáltatások tekintetében meghatározza a szociális rászorultságot. (63. (4) (5) bekezdés; 65. (4) bekezdés; 65/C. (4) (5) bekezdés) 4. Az Szt. 65/A (3) bekezdése bıvítette a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbő ellátás keretében ellátandó feladatokat. 5. Fontos jogszabályi változás, hogy a házi segítségnyújtás és étkeztetés szakfeladatokon az ellátotti mutatószámokon túl az ellátásba vont klienseknek a mindenkori öregségi nyugdíjminimum által megállapított sávok szerinti jövedelmi helyzetét is figyelembe kell venni a normatív támogatások igénylésénél. A teljes normatív támogatások csak annál az ellátottnál illetik meg a fenntartót, akinek havi jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 150%-át. A magasabb jövedelmi sávba esı ellátottak tekintetében a fajlagos mutatók jelentısen csökkennek! A törvényalkotó célja az, hogy a szociális gondoskodás rendszerében a hagyományosan redisztributív jelleggel mőködtetett állami gondoskodás költségvetési igényét csökkentve arra ösztönözze a szolgáltatókat, hogy a magasabb jövedelemmel, egzisztenciális biztonsággal rendelkezı igénylıket elterelje a privát szolgáltatást nyújtó, piaci alapon mőködı szolgáltatók felé. Ezek elérhetısége azonban szinte kizárólag a nagyvárosokban biztosított! 6. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésérıl szóló törvény rendelkezései alapján 2010. január 01-tıl a szerzıdéses ellátások esetében a Költségvetési tv. 8. melléklete alapján biztosított kiegészítı állami támogatások nem vehetık igénybe! A szerzıdéses szolgáltató fenntartója így kizárólag az alapnormatívára lesz jogosult. 16
7. 2009. évben az Út a munkába program megalkotásával összefüggésben az Sztv. 37.. paragrafusa alapján bevezette a rendelkezésre állási támogatást a rendszeres szociális segély mellett, melyre az aktív korú tartósan nem foglalkoztatott munkaerı-piaci szempontból rehabilitálható és a programban együttmőködı személyek jogosultak. A program végrehajtásának elısegítését a kormány két rendelet megalkotásával biztosította. Az munkanélküliek foglalkoztatását elısegítı program az önkormányzatokra jelentıs feladatokat ró. 17
4. A SZOCIÁLIS ALAPSZOLGÁLTATÁS FORMÁI, A KISTRÉSÉGI TELEPÜLÉSEK ELLÁTÁSI KÖTELEZETTSÉGE: A szők értelemben vett szociális gondoskodás rendszere három pillérre épül. Ezek: 1. A szociális rászorultságtól függı pénzbeli ellátások 2. A természetben nyújtott szociális ellátások és a 3. a szociális szolgáltatások Az elsı körbe tartozó szolgáltatások: Rendszeres szociális segély (RSzS) 1993. évi III. tv. (Szoc. tv.) 37/B 37/C. (2) bek. alapján Rendelkezésre állási támogatás( RÁT) 1993. évi III. tv. (Szoc. tv.) 37. Idıskorúak járadéka 1993. évi III. tv. (Szoc. tv.) 32/B és 32/C Lakásfenntartási támogatás Átmeneti segély Ápolási díj 1993. évi III. tv. (Szoc. tv.) 44. Temetési segély A pénzbeli ellátások szabályozásánál az Sztv. utolsó változásai során nagy hangsúlyt kapott a szociális rászorultság elve. A pénzbeli ellátások biztosításának és finanszírozásának szabályai, az elmúlt közel másfél év rossz tapasztalatainak eredményeként a közelmúltban megváltoztak. A rendszeres segélyek és egyes szociális problémák, meghatározható élethelyzetekhez, valamint a munka-erıpiaci helyzethez kapcsolódóan, törvény által elıírt feltételek mentén biztosítottak, ahogyan ennek központi kormányzati finanszírozása is. Jelentıs változásra került sor a rendszeres szociális segélyben részesülık jogosultsági feltételeinek megállapításánál, valamint az új rendelkezésre állási támogatás i ellátás megalkotásánál. Az elmúlt években csökkent az önkormányzatok mérlegelési joga a segélyezési döntések körében. Ezért a települési önkormányzatok segélyezési gyakorlatát azokban a segélyfajtákban tárhatjuk fel, amelyek helyi szabályozás alá esnek, illetve a címkézetlen tehát nem konkrét feladat ellátásához kötött, nem közvetlenül elszámolandó -, a központi költségvetés által az önkormányzatok számára biztosított szociális normatíva keretébıl kerülnek kifizetésre. A segélyezés egyértelmően települési hatáskör. A térségi összehasonlítás és áttekintés azonban hasznos lehet, hiszen összevethetıvé válnak az egyes helyi gyakorlatok. Jelen koncepció helyzetelemzı részében csupán annyit állapítunk meg, hogy igen eltérı a segélyezési gyakorlat a térségben, néhány közös vonás azonban felsejlik. Ezt leginkább a az átmeneti segélyezés gyakorlatában követhetjük nyomon, de más segélyek jogosultságának megállapításánál is tetten érhetı. Az átmeneti segélyezés gyakorlata az utóbbi idıben megváltozott. Gyakorlatilag a segélyben részesülık köre állandó összetételő, a megállapított eseti jelleggel kiutalt támogatások mértéke ahhoz igazodik, hogy a kérelmezı számára a helyi rendelet alapján az egy fıre egy évben megállapítható keretbıl a rászoruló mennyit használt fel. Ez a tendencia azt tükrözi, hogy az eseti jellegő pénzbeli támogatások alapvetı célja meggyengült: az átmeneti támogatások kvázi rendszeres jövedelemként funkcionálnak és beépülnek az abban részesülık egyéni családi bevételi forrásai közé. Ennek oka az, hogy a jövedelemmel nem rendelkezı, vagy alacsony jövedelemmel bíró rászorultak számos más támogatási formából a jogosultsági feltételek hiányában kiszorulnak, vagy olyan hatékony ellátási formában nem részelnek, melyek az élethelyzetüknek megfelelıen adekvát. Így 18
jellemzıen a hátralékot felhalmozó, vagy a lakhatási veszéllyel fenyegetett, és hajléktalan személyeket érinti ez a gyakorlat. Kényszerő út ez a szakellátások és szakszolgáltatások hiányában, melyek közül a háztartásszervezés, az adósságkezelés, vagy a hajléktalan ellátás hiánya a leginkább a folyamatra ható tényezı. A természetbeni juttatások Sztv. által szabályozott formáin túlmenıen a helyi önkormányzatok igen széles támogatási palettát alakítottak ki a gyakorlatban. A leggyakoribb juttatás téli idıszakban a tüzelı-anyag biztosítása. A hatályos szociális törvény szerint a szociális szolgáltatások terén a következı kötelezettségek érintik a térség településeit: 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény valamennyi önkormányzatot kötelezi az alapszolgáltatások biztosítására, ami településnagyságtól függetlenül jelenti az étkeztetést és a házi segítségnyújtást. A falugondnoki szolgáltatás 600 fı alatti településeken az alapellátások biztosítására. a tanyagondnoki szolgáltatás 70-400 fıs külterületi vagy egyéb belterületi lakott helyen mőködtethetı településnagyság és térszerkezet függvényében. 2.000 lakosúnál nagyobb településeken a családsegítésnek, 3.000 felett nappali ellátás a biztosítása szükséges. A jogszabályi kötelezések láthatóan különféle önkormányzati kötelezettségeket írnak elı, ugyanakkor nyilvánvalóan látható, hogy amennyiben a több települést érintı szolgáltatások esetében nem vállal fel a kistérség a kötelezın túlmutató, illetve más ágazatokkal összehangolt fejlesztéseket, ebben az esetben nagyon komoly helyi társadalmi problémáknak és elvárásoknak fordítanak hátat. Ezek a döntések belátható idın belül jelentısebb problémák kialakulását, ezáltal költségesebb programok indításának szükségességét eredményezik. A kistérségben három olyan település találhat, amely meghaladja a 3000. fıs lélekszámot és ezáltal a szolgáltatási kötelezettségei az étkeztetés és házi-segítségnyújtás, családsegítés szakfeladatokon túlmutatóan kiterjednek a családsegítés és nappali ellátás biztosítására is. Azonban külön ki kell hangsúlyozni, hogy a többi települések jelentıs hányadában a fenntartók felismerték annak jelentıségét, hogy jogszabályi kötelezettség nélkül is kell és szükségszerő megszervezni ezeknek a szolgáltatásoknak a településen történı elérését. Így nappali ellátást biztosít a törvényi kötelezettségek nélkül is Litér, Felsıörs, Alsóörs saját belterületén, valamint a többi településen is operatív programok kerültek kidolgozásra annak érdekében, hogy a szolgáltatások egyenlı hozzáférésének biztosítása érdekében minden helyben elérhetıek legyenek a többletszolgáltatások. A települési önkormányzatok közül az alacsony lélekszámú, vagy 70-400 fıs külterülettel rendelkezı községek az alapvetı szociális szükségletek kielégítését segítı szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz való hozzájutás érdekében tanyagondnoki szolgáltatást mőködtethetnek. Ez az ellátási forma két településen mőködik (Felsıörs, Balatonvilágos) A szolgáltatás elısegíti a külterületen élık számára ez egyébként nehezítetten megközelíthetı közszolgáltatások és egyéb szolgáltatások elérését. A kötelezı alapszolgáltatásokon túlmutatóan a kistérség minden településére kiterjedı illetékességgel mőködik támogató szolgálat feladat ellátási megállapodás alapján, valamint szakosított ellátásként egy magánfenntartó által mőködtetett több mint 100 férıhelyes idısek otthona és nyugdíjas ház Balatonfőzfın. Örömteli, hogy a kistérségben a fiatal felnıtteket is érintıen 2005. évben létrejött a városi szintő Kábítószer Ellenes Fórum, és 2009. tavaszán a Kistérségi KEF is megalakult, melynek munkacsoportja startégiai célkitőzései mentén számos program megvalósításán dolgozik. A koncepcióban kiemelt figyelmet érdemelnek a civil szervezetek, melyek minden településen ellátják azokat a feladatokat, melyeket az önkományzati feladatellátás jellege 19
miatt ezek a szervezetek hagyományosan hatékonyabban tudnak ellátni. Tevékenységi körük fókuszában az adományszervezés és elosztás áll. A hatályos jogszabályok alapján kötelezıen biztosítandó ellátások köre a települések lélekszámához igazítottan nem mutat túl az alapellátások szintjén, azonban a térség környezeti, társadalmi adottságai, a szociális ellátórendszerben jelenlévık problémastrúktúrája számos új szolgáltatás megvalósítását igényelné. Így szükségszerő lenne a családsegítı szolgálatokhoz kapcsoltan az adósságkezelési szolgáltatás megvalósítása, vagy az intézmények klienskörének összetétele alapján a család-és pszichoterápiás szolgáltatások folyamatos jelenléte szolgáltatási palettán. Nagy hangsúlyt kell fektetni a különféle dependenciák kezelésére is, így különösen az alkohol rehabilitációs programok pszichiátriai gyógyintézeti utógondozása terén a felnıtteket érintı speciális pszichológiai szolgáltatások útján. A városokban pedig a szükségszerőnek tartjuk a családsegítıkben megjelent forgalommutatók alapján a hajléktalan ellátás utcai gondozó szolgáltatásának biztosítását akár más kistérségekkel közösen. A szociális törvény 2005. január 01-jével nevesíti önálló szolgáltatásként a jelzırendszeres házi segítségnyújtást, s a 10000-nél magasabb lakosságszámú településeket kötelezi annak megszervezésére. Addig modellkísérleti programok keretében mőködött. A jelzırendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élı, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelı használatára képes idıskorú vagy fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülı krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás. A jelzırendszeres házi segítségnyújtás keretében biztosítják az ellátott személy segélyhívása esetén az ügyeletes gondozónak a helyszínen történı haladéktalan megjelenését. A kiérkezı a segélyhívás okául szolgáló probléma megoldása érdekében szükséges azonnali intézkedéseket megteszi, valamint szükség esetén további egészségügyi vagy szociális ellátás biztosítását kezdeményezi. További lehetıség a fogyatékkal élı személyek, illetve a pszichiátriai betegek részére nyújtott jelzırendszeres házi segítségnyújtás. A szolgáltatást biztosító együttmőködik a hatékony segítés érdekében a támogató szolgáltatást, illetve a pszichiátriai betegek részére közösségi alapellátást nyújtó szolgáltatóval. E szolgáltatási forma, amennyiben megfelelı szakmai tartalommal és háttérrel kerül megvalósításra, jelentıs mértékben növeli a rászoruló idısek biztonságérzetét és életminıségét, ugyanakkor ugyanolyan hatékonyan képes csökkenteni a drágább szolgáltatások iránti igényt. Ezért feltétlenül indokolt ezt a formát a térség egészére kiterjeszteni. A jelzırendszeres házi segítségnyújtás korábbi szabályozása és finanszírozási feltételei ezen a területen a piaci szereplık megjelenését és térfoglalását eredményezte. Azonban az új, differenciált támogatási mód, valamint a finanszírozási feltételek szigorodása következtében várható e szereplık kivonulása errıl a szolgáltatási színtérrıl. Ezért, amennyiben a kistérség házi segítségnyújtást érintı operatív programjában megjelöli és kimunkálja ezt a szolgáltatási területet, célszerőnek tartjuk azt a már meglévı intézményi keretbe illesztve megvalósítani. A jelzırendszeres házi-segítségnyújtás egyetlen településen sem mőködik. Ennek szükségletfelmérése 2007. decemberében történt meg kistérségi szinten. Korábban minden házi segítségnyújtást végzı szolgáltató saját településén belül szondázta az igényeket. A szükségletek 2007. évi feltárása 510 fıs minta alapján történt, melyben a települések lakosságszám arányosan biztosították a mintavételt. A mintában a férfi, nıi válaszadók aránya 27,8 %( ffi) és 72,1 % (nı), a fogyatékkal élı 65 éven aluliak száma 15 fı volt. A mintavételi eljárás során felmérést végzı szakemberek egyedülálló, valamint inaktív hozzátartozóval és aktív korú hozzátartozóval élıket egyaránt megkérdeztek. A felmérés eredményei azt mutatták, hogy Balatonkenesén és a Balatonkenesei Intézményfenntartó társulás által ellátott 20