XI. évfolyam 1. szám 2009. tavasz
Tartalom 11 12 23 Köszönet Wolfgang Wagnernek 3 A 10éves Hírmondó elsô száma 4 Jubileum 5 Ifjúsági hangverseny 6 Ezt a pályát bírni kell cérnával 7 Hugo Wolf Virág Emese 11 Velencei anziksz 12 Meixneriada 2009 15 Azok a vidám Nibelungok 18 Visszapillantó 22 Vidámságok humor 23 Alter brumm nicht (II) 24 Wagner Hírmondók 1999-2009 28 A címlapon: Polgár László mint Titus, Mozart: Titus kegyelme c. operában Fotó: Mezey Béla A hátlapon: Címlapok a régi Hírmondókból A tartalomjegyzék képei: 3. Wolfgang Wagner, 6. Robotkai Rita, 7. Polgár László, 11. Virág Emese, 12. Velence, 15. Judith Gautier, 23. Vidámságok, 28. Wagner Hírmondó 1999 2009 7 15 28 Kiadja a Richard Wagner Társaság Fôvédnök: MARTON ÉVA 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: 383-0101 467-0611 Fax: 383-0101 E-mail: wagnertarsasag@mail.datanet.hu Internet: www.wagnertarsasag.hu Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András fôszerkesztô, Dr. Király László, Pallós Tamás, Vajai Balázs Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban ISSN 1587-1525 Támogatóink:
Köszönet Wolfgang Wagnernek Wolfgang Wagner szavai 1994-bôl Alighanem Wolfgang Wagner a világ eddig leghosszabban regnáló színház-opera igazgatója. Ötvennyolc éven át vezette a Bayreuthi Ünnepi Játékokat. Ilyen hosszú idôn át igazgatni a világ egyik legjelentôsebb fesztiválszínházát, méghozzá magas színvonalon kultúrtörténeti érdem, egyedülálló teljesítmény. És mégis, most úgy látszik, Bayreuthban (is) egy színháztörténeti korszak véget ér. Ennek elôjelei már korábban borongtak a minôsíthetetlen sajtótámadásokban, úgy minden születésnap alkalmával. Állandóan Wagner-klánról kiabáltak, aminek pont az ellenkezôje igaz, hisz a fesztivált köztudomás szerint Wolfgang és Gudrun Wagner vezette. Más zsurnalisztáknak éppen ennek ellenkezôje volt a felháborító, hogy a széles rokonság tehetséges (többnyire tehetségtelen), föl-lemenô és oldalági tagjait miért nem vonták be a vezetésbe. Ezeket a támadásokat az évi közel 60 ezer látogatónak nyújtott, zeneileg világelsônek nyilvánított elôadások ténye és a bajor kormány szolidaritása többé-kevésbé kivédte. A kivülállónak úgy tûnik, hogy Wolfgang Wagner kelletlenül bár, de idônként mégis kénytelen volt engedni a modern nyomakodóknak, amikor excentrikus rendezéseket fogadott be a Festspielhausba a közönség irgalmatlan búzása ellenére. Wolfgang Wagner, ez a korszakalkotó ember, most 2008. augusztus 28-án 89 évesen ünnepélyesen visszavonult, mint kiváló rendezô és igazgató. Rendezései (az a több száz) gyönyörködtetést és örömet szereztek a közönségnek. Akik az ô jóvoltából a Wagner Társasággal pl. láthatták az utolsó Nürnbergijét Bayreuthban, vagy a drezdai kirándulás alkalmával a Bolygót, szeretettel és köszönettel emlékeznek rá. Rendezései a bayreuthi mûhely minden ötletes kísérleti elemét megvalósították, a hagyományos múlt értékeinek megtartásával: elôadásai mindig szépek voltak. Így kapcsolódik az unoka életmûve Richard Wagner nagy mondásához: Ami nem szép, nem mûvészet amiben nincs dallam, az nem zene! Mint színházigazgató mondta egy méltatója igazi Vater Figur megtestesítôje volt, minden felsôbbrendûség, parancsnoki attitûd nélkül. Emberi, megértô, baráti közeget teremtett. Valamennyi bayreuthi munkatársát keresztnevén szólította, mindenkinek jutott egy kedves mondata. Igazi színházi ember volt, annak minden válfajával; ahogy nagyapja mondta: a színház fertô, a borzadályostól a magasságokig. Nos ô, ezt a világot uralni tudta. Bámulatos érzéke volt a mûvészek, munkatársak megválogatásában. Eredményes ember Wolfgang Wagner, aki most, amikor a színpadról távozik, nem ûrt, hanem gazdagságot hagy maga után. A világ Wagner rajongóinak háláját és köszönetét kapja cserébe. Remélhetô, hogy utódai ezt az örökséget gyarapítani fogják. (Szerk.) Wolfgang Wagner Túlzás nélkül állíthatom, hogy életemben soha sem féltem; az egzisztenciális rettegés, a vereség elszenvedése, az elerôtlenedés értelmében, de a kishitûség és a csüggedés értelmében sem Az Ünnepi Játékok vezetôjének tisztségében mediátornak és moderátornak éreztem és érzem magam a szavak eredeti értelmében: olyasvalakinek, aki a Bayreuthi Mûhelyben senkit semmire nem kényszerít rá, sokkal inkább összeegyeztet, hogy a mûvészi feszültségeknek a kölcsönhatásokban gyümölcsözô terét újból és újból létrejönni engedje Sok egyéb képesség és készség mellett két olyan tulajdonságra van szükség a hivatásomat gyakorolva, amelyek szerencsére ott gyökereznek a fizikai és pszichikus alkatomban: a jó idegekre és a humorra. Fordította. Füzesséry Katalin 3
Elsô száma 2009. tavasz 4
Jubileum 10 éves a Wagner Hírmondó F elnôttkorba lépett szeretett folyóiratunk. Már hallom is az ellenvetést: Tíz esztendôs és máris felnôtt? Igen, hisz a mûvészeti folyóiratok életében az évek bizony duplán számítanak. A jelenlegi finoman szólva korlátozott lehetôségek korában még inkább. Nagyon fontos és bíztató, hogy egy tiszteletre méltó, a zenemûvészet iránt fogékony Társaság, mai divatos szóval civil szervezôdés, élteti, tartja fent a folyóiratot, míg összeállítása nyomdai munkálatai, megjelentetése nem kevés áldozatos munkát kíván a szerkesztôktôl. Hála és köszönet érte. Sziget ez a Hírmondó az írott média mindent elöntô tengerében, egy csöpp tiszta levegô. Szerény, de negyedévenkénti ablaknyitás a mûvészetre, a zenére amely nélkül amint azt szomorúan láthatjuk élni lehet ugyan, de minek és hogyan? A szavak mára elvesztették valódi jelentésüket, a fogalmak becsületüket. Eközben a babitsmihályi etikai parancs egyre fenyegetôbb kiáltássá válik: a stílus maga az ember. A Hírmondó decenniuma kapcsán szóló ünnepi laudáció azonban nem merülhet ki csupán a még oly jogos örvendezésben. Néhány gondolat erejéig körül kell nézni a korban, melyben élünk. Abban a földrajzi és szellemi fogalmat jelentô Európában, melyben Richard Wagner is élt. Az elmúlt esztendôk történelmi eseményei elkoptatták, kiüresítették Európa klasszikus fogalmát. Okkal, ok nélkül minduntalan ráhivatkoznak, cégérként használják, a legkülönfélébb összefüggésekben szükségesnek tartják bizonyítani az európai szellemiség létét, folytonosságát, létjogosultságát. Wagner életmûvében azonban egyedülállóan magas rendû színpadi, zenedrámai megjelenésben sûrítetten benne van az európai szellem története a pogányság mítoszaival, a középkor mondavilágával, a kereszténység megváltás-eszményével, a polgárság mûvészetteremtô-pártoló buzgalmával. A wagneri életmû messze túlmutat az opera mûfaján és így válik egyszerre felemelô, magas rendû zenei élménnyé, lelki szükségletté és a mûvek eredeti formájában szellemtörténetté. Ha nem így lenne, már rég nem volna akkora tábora Wagnernek, már rég nem létezne az 1872-ben gróf Apponyi Albert alapította magyar Wagner Egylet, a mai Wagner Társaság, és hírmondója sem lenne a Hírmondónak. Ezek a gondolatok megkerülhetetlenek a kedves folyóirat tíz éves születésnapján. És van abban valami sejtelmesen reményteli, talán némi optimizmusra is okot adó, hogy egy új évezred küszöbén indult el régi hívek megtartására, új hívek bátorítására, toborzására a Wagner Hírmondó, amelynek egyre vonzóbb külseje mögött megbocsájtható asszociációként µindig ott hallom a Lohengrin Hirdetôjének nemes C-dúr fanfárját. Boros Attila 5
J Ifjúsági hangverseny ezúttal tét nélkül ónéhány évvel ezelôtt alakult ki társaságunkban az a gyakorlat, hogy minden decemberben versenyszerû élô koncert zárja le az évet, amikor is fiatal énekesek mérik össze tudásukat egymással. Neves muzsikusokból álló zsüri választja ki a legjobbakat, s ôket a következô nyáron az Ünnepi Játékok vezetôi fogadják megismertetve velük a Bayreuthban folyó mûvészi munkát. Közép és kelet-európa nyertes ösztöndíjasi még utazási költségtérítést is kapnak a Bayreuthi Ösztöndíj Alapítványtól. Az énekesek közül hárman: Megyesi-Schwartz Lucia, Somogyi Eszter és Daróczi Tamás már befutott mûvészek. Mostani szereplésük is a biztos tudásról, a gyakorlottságról tanúskodott. A többiek heten köztük hat hölgy a pillanatnyi szakmai érettség tekintetében változatosabb teljesítményt nyújtottak, de mind azt mutatták, hogy Misura mûvésznô iskolájában a hangi adottságok jó képzést kapnak és a mûvek korrekt elôadása mindig megvalósul. Acsapatból két szopránénekesnô tûnt számomra nagy ígéretnek. Magyari Eszter Szedlacsek Katalin Andrássy Krisztina Sajnos, a bejáratott gyakorlatot egyelôre egy évre szüneteltetik. Bayreuthból ugyanis azt az értesítést kaptuk, nincs módjuk rá 2009-ben, hogy énekes-jelölteket a megszokott módon fogadjanak. Mi állhat ennek a hátterében? Tudjuk, hogy a kilencvenedik évében járó Wolfgang Wagner fôintendáns visszalépett a vezetéstôl, helyét a két leánya vette át, és így Bayreuth ma az átmenet, az újraszervezôdés állapotában van, feltehetôen ez is közrejátszik. Anagyobbik ok, mint hivatalosan írják, a világméretû gazdasági megrázkódtatás; ez nyilván az Ünnepi Játékok üzemében is érezteti a takarékosságot parancsoló hatását. A fiatal énekesek bemutatkozását 2008. végén is megrendeztük, ezúttal azonban mint verseny-jelleg és jutalmazás nélküli gálaestet. Misura Zsuzsa mûvésznô sietett segítségünkre azzal, hogy gazdag és színvonalas mûsort állított össze tíz énekes régebbi és jelenlegi tanítványai szereplésével. Az összejövetelen 21 ária és két duett hangzott el, a hosszú programban mindvégig Bizják Dóra zongoramûvész mûködött közre. Szedlacsek Katalin elôször lépett fel körünkben, tôle elôbb Micaela lírai áriáját hallottuk meggyôzô elôadásban (Carmen), majd Cso-Cso-Szán szerepének két híres és igényes részletét: a nagyáriát és Adamovics Magdolnával együtt a cseresznyevirág-kettôst. Magyari Eszter korábban is résztvevôje volt decemberi koncertünknek; ô ezúttal egymástól élesen elütô három hôsnôt jelenített meg a hangjával egyaránt stílusosan és átélten: az álmára átszellemülten emlékezô Elzát (Lohengrin), a határozott és tettre kész Rosinát (A sevillai borbély) és a démonian féltékeny Giocondát. A kettôsben Laurát (Gioconda vetélytársnôjét) Andrássy Krisztina énekelte. Nagyon remélem, hogy Bayreuth felôl elôbbutóbb elvonulnak a sötét felhôk, és visszaáll a korábbi rendszer. Arra is számítok, hogy Misura Zsuzsa tanítványait a jövôben is lesz alkalmunk hallani. Á. A. 6
Ezt a pályát bírni kell cérnával! Polgár László operaénekes a Wagner Társaságban I genis vannak lehetetlen dolgok! Lehetetlen írásban visszaadni annak a kötetlen, szívderítô csevejnek hangulatát és nemes tartalmát, ami Polgár László délutánján Kondor Katalin beszélgetô partnere segítségével a Wagner Társaságnak nyújtott ajándék volt. Sajnos itt is a részletek lennének a legfontosabbak, amit nincs módunk teljes terjedelmében közreadni. A komoly vallomások önmagáról, családjáról, mûvészetrôl, pályatársairól és terveirôl mindenkit lekötöttek. Vagy azok a felejthetetlen humoros sztorik, melyek számtalanszor jóízû nevetést váltottak ki a házat zsúfolásig megtöltô, a pótszékeken is szorongó hallgatóságból. Mondhatni egyedülálló délután volt a Társaság életében. Remekül megfestett emberi portréival, röviden jellemezve ôketszinte a terembe varázsolt egy-egy mûvészt. Svájci szomszédjáról Cecilia Bartoli-ról mondja: Imádom, szerény, szép, hallatlan tehetség, két lábon járó csoda! De kezdjük elôrôl.kondor Katalin felveti, hogyha az ember szeret valakit aki eltávozik, az idôt visszatértéig nagyon hosszúnak érezzük. Bár csak 18 éve telepedett át Zürichbe (és a nagyvilágba), mégis hosszabbnak tûnik, mert egy egész ország szerette és hiányolta. Elôzôleg mondja Polgár László már sokszor voltam külföldön, sôt több évig Hans Hotternél tanultam, s ezalatt az idô alatt az énektechnikán kívül jól belejöttem németbe is. Így a beilleszkedésem Polgár László a Rigolettoban Fotó Mezey Béla könnyebb volt második otthonomban, mert hazám most is Magyarország. Hogy mûvésszé válhattam, sokaknak kell köszönetet mondanom. Elsôsorban Kutrucz Évának, aki fôleg zeneileg képezett. Révhegyi Olgi néninek, aki az önbizalmamat növelte azzal, hogy a tanuláson kívül énekversenyekre küldött Pauk Annától az ének puhaságát kaptam, hangomat pedig édesapámtól örököltem, akinek gyönyörû bariton hangja volt, jól lehet egyszerû földet túró parasztember volt. Így lett ars poeticám, hogy énekelni tanulni elsôsorban nem a zenén keresztül kell, hanem a saját testismeret elsajátításával a technikát kell megtanulni. Így az énekes nemcsak a gégéjébôl a hangszalagjaival fog énekelni. Édesapja és közte 45 év a korkülönbség, igazi komoly baráti kapcsolatba csak kamaszkorában került vele. Nagy lelki megrázkódtatás volt, amikor 18 évesen talán a legnagyobb szüksége lett volna rá, elvesztette. A zenei vonal mindhárom gyermekében folytatódik, egyik leányával, mint kiváló zongorakísérôjével már külföldön koncerteztek. Most nyáron a Miskolci Fesztiválon is együtt lépnek fel. Milyen érdekes, hogy gyermekkorától fogva színész, sôt énekes-táncos komikus szeretett volna lenni! 18 éves korában az Anonymus Jazz együttessel turnézott hosszan Lengyelországban. Az élet még sem a könnyûzenét, hanem a világ talán legnehezebb, de legszebb mesterségét az opera és daléneklést adta! Külön szerencse, hogy a nagy 7
karmester zongoramûvész Barenboim meghallgatta és kiküldte New-Yorkba J. P. Ponelle-hez. Úgyis Amerikába Philadelphiába készültem a Pavarotti versenyre, melyet meg is nyertem. Amikor Ponelle-nél jelentkezem ô alaposan végigmért és így szólt: Ki közeleg hozzám, a Don Giovanni, vagy a Leporello?- Válaszom ez volt: úgy vélem Leporello. Ha belegondolok válaszolta Ponelle az árnyék hosszabb, mint a tárgy. és már meg volt a koncepciója. Három szerep volt, amirôl rögtön tudta, hogy az övé, ez pedig: Gurnemanz, Fülöp, és Leporello. A többiért magával komolyan meg kellett küzdenie, hogy azonosuljon szerepével. A RING a Bibliám vallja. Legkedvesebb szerepem Gurnemanz, amikor ezt éneklem, én vagyok a világ legvallásosabb embere, lobogok. Eleinte félt Wagnert énekelni, gyengének, puhának érezte hangját, kérdéses volt át tudom-e énekelni a wagneri zenekart? És mikor találkozott a Parsifallal, mint operával, jött a wagnerianusokat különösen érdeklô kérdés. Ferencsik János 1983-ra végre kiharcolta, hogy az addig klerikálisnak minôsített Parsifalt elôadhassa. Úgy érezte, addig nem halhat meg, míg el nem dirigálja. Az elôadás elôtt eljött hozzám az öltözômbe és azt mondta: Vigyázz rám!- Ez szörnyû volt, én csak azt láttam, hogy vezénylés közben szegény markolja a pultot, olyan fájdalmai lehettek. nemsokára meg is halt. Gurnemanzot azonban itt hagyta nekem. Hál Istennek jövök Pestre április 5-én, 10-én és 13-án a Parsifalban énekelni. Marke királyt alakított nemrégen Birminghamben és Londonban. És még most is tapsolnak. Elmondhatatlan gyönyör ezeket a szerepeket énekelni én és a szerep egyek vagyunk. Jól érzi magát Zürichben?- volt Kondor Katalin egyenes kérdése. Hosszabb hallgatás után: Nem, AVarázsfuvolában Fotó Mezey Béla Zürichben nem, én a Zürichi Operában érzem jól magam válaszolja. Pereira igazgatóm mindent megteremt a világ talán leggazdagabb országában, Svájc legnagyobb városában, hogy a legjobb énekesek, karmesterek és rendezôk biztosítsák az igen magas nívót. Úgy látszik alaptörvény, hogy jó operához sok pénz kell. Valahol nincs igazság a földön, mert a svájci ember intelligenciája a magyarok közelébe se jön, ha a különbséget zongorázni lehetne, én Szjatoszlav Richter lennék! Persze Zürichben is adódik (különösen Németországból) egy-egy rendezô, aki nem tud olaszul, és a CD füzet német fordításából rendez. Olyan is! Soha nem adtam vissza szerepet, egy ízben mégis elôfordult. A varázsfuvola rendezôje a második próba alatt odajött és azt mondta: Tudod az az igazság, hogy Sarastrót nagyon utálom. Hogy érted ezt? Nem téged, volt a válasz: a szerepet utálom. Egy éjjel nem aludtam, másnap reggel visszaadtam a szerepet. Hallhattuk, hogy a zürichi világhírû szereplôgárdából Elena Mosiuc koloratúr szoprán a zürichi operában legutóbb Stuart Mária és Lucia szerepét alakította és elképesztôen szépen énekelt. Marton Éva volt ilyen mondja Polgár László, amikor itthon a Turandotot énekelte, ilyen szépet nem hallottam soha! De Salminen, Raimondi ôk konkurenciát jelentenek? kérdi Kondor Katalin. Ezen a szinten ez így jó, válaszolja Polgár László, ôk is évtizedek óta a színház tagjai, illetve járják a nagyvilágot. Egy idegen operaházban az új szereplôk, színpad nem okoznak nehézséget. De néha egy csizma majdnem megbuktat egy elôadást. Így volt velem egy beugrásnál a Don Carlosban Frankfurtban, ahol 49-es lábamra nem akadt csizma. Zürichbôl is csak akkor tudtak volna küldeni, ha megmondom raktári számát, amit természetesen nem 8
tudtam. Fülöp királynak azonban mégsem kellett mezítláb uralkodnia, mert egy öltöztetônô egy másik operából talált egy magas szárú csizmát. Talán életemben ilyen jó Fülöpöt nem alakítottam, mint akkor örömömben. A Bohéméletben, melyet nagyon szeret, sokat szerepelt, mindig meghatotta mély emberi érzelmeivel és csodás zenéjével. Kedvesen emlékezik a budapesti Nádasdy-Oláh ma is látható rendezésre, ahol Tokody Ilona átélt, kiváló szereplései mindig igaz a színfalak mögött könnyet csaltak szemébe. Elmesélt egy rendkívül mulatságos történetet: A Zürichi Opera igazgatója csupa jóindulatból betette a Bohéméletbe Collint játszani. A többi bohém jóval, úgy 15 évvel volt fiatalabb, mint ô a fehér hajával. Meg kell festeni! És akkor elindul a fodrászi félreértések sora, elôször melírozás, majd gesztenyebarna festésen át a vörösig, a fej teljes leborotválásáig. Legvégül egy hosszú hajú parókát kap. Amikor a délután közönsége a vetítésen meglátta Polgár-Collint a filozófust bongyor ôsember hosszú hajával, spontán kitört a nevetés, és csak lassan, a kabát-ária gyönyörû elôadására csitultak el. Arra kérdésre, hogy kik a kedvencei elmondja, hogy azok korszakonként váltakoztak, egykor Verdi, most minden Mozart. Aki Bachot és Mozartot tud énekelni, annak jó technikája van (tehát Wagnert is tud), persze ez még nem jelenti azt, hogy jó színész is! Hogy kibôl lesz jó mûvész? Megfoghatatlan. Én az enyészetnek dolgozom, hiszen a hang elszáll, ha nem veszik lemezre, vagy videóra. De, ha az elôadás szép és jó, az emberekben megmarad. Megkapóan szép gondolat. S milyen meglepô, hogy fiatalkori vonzalmát a könnyûzenéhez mindmáig megtartotta, Madonnát pl. csodálja, az energiáját, a tudatosságát, a hangját és a számait is szereti. A Don Carlosban Fotó Mezey Béla Polgár László mint dalénekes, sôt mint operett énekes is híres! Hála, hogy a zürichi közönség nagyon szereti a dalokat. Az operaház hétfôi szünnapjain vannak a dalestek, az ô szerepléseire nem lehet jegyet kapni, mindig teltházasak! Egy operaénekes akkor jó, ha dalokat is énekel, vallja. De nem mindenki tudja az apró nüanszokat kifejezni, mint ahogy nem minden színész jó szavaló. Persze a fordítottja is igaz! Nem minden dalénekes jó az operaszínpadra. A kettô együtt a világelsô Thomas Hampson, na meg nálunk Tokody Ilona és Komlósi Ildikó. Így esik szó Gruberováról, aki Zürichben szintén szomszédja, és mily érdekes: tökéletesen tud magyarul, hisz édesanyja magyar volt. Együtt kocognak az erdôben, ô a kutyájával, Gruberova a férjével. Ô egy típikus opera és dalénekes, nemrég mesélte, hogy már minden új szerep megtanulásáért meg kell küzdenie. Míg a régen tanult szerepek könnyebben jönnek vissza. Ez teljesen érthetô, nálam is így van. Kérdés mondja a riporternô miért állítja minden operaénekes, hogy dallal kiállni hihetetlen felelôsség? Igen, válaszolja Polgár László, mert a színpadon van díszlet, van kellék és partner, van világítás, és fôleg jelmez! Így lehet jól átadni magát igazán a szerepnek. És mindez, bô három óra alatt. Nos, ezt a dalénekesnek öt percben kell megvalósítania minden nélkül. Megtudtunk egy érdekességet: 25-30 évvel ezelôtt énekelte a Winterreisét, most nemrég egy hazai zártkörû hangversenyen újra elôadta. Fantasztikus felfedezés volt, hogy minden szót értettem, és németül elôre tudtam gondolkodni... Nyugdíjas vagyok. Az mit jelent? kérdi Kondor Katalin. Hát azt, hogy nyugdíjas vagyok! Nagy derültség, kedves volt ez a kérdés-válasz pingpongozás. Az igazgatóm a Lucia premierjén bejelentette, hogy Polgár 9
László nyugdíjas lesz, de kifogunk rajta, mert továbbra is szerzôdtetjük! (Nagy taps!) A legrosszabb indulatú közeg a kórus (mert ott mindenki azt érzi, hogy ô jobb szólista) és lám, ôk tapsoltak a legjobban. Ha már a népszerûségrôl van szó pletykálta Kondor Katalin, egy barátnôje mondta egyszer, hogy Polgár Lászlóba a fél ország szerelmes, de ha tenor lenne akkor az egész! Nem irigyli a tenoroktól az örökké kitörô szerelmes szerepeket, szólt az újabb kérdés. Szerelmes férfit nem írtak basszusra! Marad a fél ország. (Ez azért nem érthetô, mert ha valami férfias, az a basszus hang.) Vannak gyönyörû basszus szerepek mint Gurnemanz, Fülöp király, a Fidelióban Rocco. És most egy gyönyörködtetô játék tanúi lehettünk. Ugyanazon Fidelio részletet vetítettek, egyik zürichi, a másik egy salzburgi felvétel. Közönségszavazat. Mindkettôben Polgár László alakítja Roccót. Nyert a két Rocco és a zürichiek. (Még nagyobb taps.) Legkedvesebb szerepe? Több is van! Gurnemanzon kívül a Don Carlos Fülöp királya, akinek alakját igazán akkor értettem meg, amikor elvittek az Escoriálba. Hihetetlen, hogy a világ ura, akinek birodalmában sohasem nyugodott le a nap, milyen puritánul élt, egyszerû szobában egy közönséges deszka priccsen aludt. A pompát a kripta fekete homálya sugározta. Ez az élmény sokat segített, és a Márk Tivadar által megmutatott sasorrú Habsburg portré. Amikor 1983-ban Budapesten az operában bemutatták, Polgár László Fülöpként féltékenykedett Tokody Ilonára, mondván, hogy sohasem szerette. (Alaptalanul). Ekkor Mihály András dirigált, igen jó instrukciókkal ellátva mindenkit a próbákon, de amikor vezényelt szikrázott keze. Nos egy ilyen próbán leütötte a zenekart, az énekest mit mir felkiáltással javította. Tovább, majd jön megint az a bizonyos rész, Mihály András cikázik kettôt. Polgár László megnémul, a karmester megdermed, mire az énekes (Polgár): Ne haragudj, de nem tudtam, hogy a felütést is osztani fogod! Mihály elkiáltotta magát: Szünet! és kirohant. Két nap múlva a premieren Faragó András fôinkvizitor teljes mezben megjelent az öltözômben, egy drótra fûzött, sokszínû cérna spulnival, melyet asztalomra dobott. Ez micsoda?! Ja, ezt a pályát bírni kell cérnával, mondta Faragó és kiment. Hát egy fôinkvizítorból ki se nézné az ember, hogy humora is van Ami a humort illeti, felcsillan néha, mikor az ember nem is várná. Az ominózus fejborotválós Collin eset után volt egy pesti Varázsfuvola, kosztüm nélkül a Mûpában, Gyôriványi karmester vezényletével, tölzi gyerekek fellépésével. Többek között egy ott ülô barátom elsírta magát, amikor meglátott, azt hitte, hogy kemoterápiás rákos vagyok, azért nincs hajam. Szegény nem tudta, hogy a fodrászok áldozata lettem. Pár hónap múlva elôadtuk a darabot Münchenben, ugyanazokkal a tölzi gyerekekkel. Hajam akkorra már megnôtt. A végén, a hajlongás közben odasúgom a mezzós gyereknek: ugye volt ez olyan jó, mint a budapesti? Erre rám néz és ezt mondja ámuldozva: HAJA VAN! A varázsfuvola sarastrói dallamai zárták az egyedülálló délutánt. Szebb nem is lehetett volna! Minden operarajongó ha lehet még jobban szívébe zárta Polgár Lászlót. Köszönjük Kondor Katalinnak és Polgár Lászlónak, hogy eljöttek Társaságunkba! (Most gyorsan befejezem a tudósítást, nehogy a mûvész úr lekésse a zürichi repülôt!) Király Éva Bayreuth Trisztán júl. 25. aug. 4. 13. 17. 28. Mesterdalnokok júl. 26. aug. 3. 6. 14. 18. 26. Ring júl. 27. 28. 30. aug. 1. 7. 8. 10. 12. 20. 21. 23. 25. Parsifal aug. 2. 5. 15. 19. 27. Wels Lohengrin máj. 24. 30. Parsifal máj. 26. 28. (Németh Judittal) Wagner elôadások 2009 Magyar Állami Operaház Tannhäuser márc. 18. 21. ápr. 2. 12. Mesterdalnokok febr. 1. 8. 15. Parsifal ápr. 5. 10. 13. Budapesti Wagner Napok-MÜPA I. Ring jún. 11 14. II. Ring jún. 18 21. Parsifal jún. 26., 28. 10
Hugo Wolf Virág Emese H azánkban ritka csemege Wolf dalokat hallani, még ritkább becses, csak zongorára írt mûveivel találkozni. Virág Emese zongoramûvésznô új lemezén Wolf saját zongoramûvei mellett A nürnbergi mesterdalnokok és A walkür parafrázisait hallhatjuk. Ezek nem versenytársai Liszt híres átiratainak, ezek másképpen szépek. Minden Wagner rajongó számára nagy élményt jelenthetnek. Hugo Wolfot a dalkultúra Wagnerének szokás nevezni, aki nagy rajongója és lelkes propagálója is volt a mesternek. Wolf nagy alakja az újromantikus stílusnak, melyhez Berlioz, Liszt és maga Wagner is tartoztak. Alkotásait a versszöveg belsô Hugo Wolf zenéje formálja, dalaiban jellemzô egy-egy motívum igen változatos végigvezetése, mely alakváltozásaiban mindig követi a vers tartalmi, érzelmi menetét. Ebben Wagner Ringbeli alkotó módszerét követi, de talán még mélyebb, bensôségesebb érzelmi gazdagsággal. Ha Wagner miniatûr komponista, Wolf még inkább az, apró lelki rezdülések megformálásában, a titkos összekötô szálak fellelésében. A zongora mint illusztráció egyenrangú az énekhanggal, éppúgy mint a wagneri zenekar a harmonikusan egybekúszó énekszólammal. Jellemzô rá is a finom részlet kidolgozás. ( A részletek, a részletek a legfontosabbak ) Harmóniavilága a legmélyebb, legrejtettebb lélekzugokba is eljut. Erre Wolf mimóza érzékenysége, introvertált lelki alkata teremti meg a késztetést. Amiben merô ellentéte Wagnernek, az az elrejtôzô temperamentuma. Soha életében egyetlen nyilvános hangversenyt sem adott; elképzelhetetlen, hogy a királyi páholyban ünnepeltesse magát, mint példaképe. A sors tragikusan rövid életet adott számára, 43 évesen halt meg, de már életében Wolf Társaságok alakultak a dalkultúra fellendítésére. Virág Emese karakteres, Wolfhoz illô, értô elôadásban szólaltatja meg a wagneri dallamokat és Wolf zongoramûveit. A legkitûnôbb technikai felkészültség mellett mély érzelmi azonosulással. Ezen a lemezen újra meggyôzôdhettünk a mûvésznô kiváló beleérzô képességérôl, a finomságok technikai kidolgozottságáról. Az új lemez szenzációja a világ-premierként hallható Wolf alkotások, melyek nem zajos háttérzenének alkalmas darabok, inkább meditációra valók, gyertyafénynél, magányban, talán gyermekkorunkra emlékezve. Az élet szebb percei közé tartozik ezt a lemezt meghallgatni. K. L. 11
Velencei anziksz I dén nyáron teljesült régi álmunk: megtekintettük Wagner szobáit Velencében, a Palazzo Vendraminban, más néven a Ca Vendramin Calergi palotában. Három éve már próbálkoztunk, de akkor technikai okok miatt meghiúsult a tervünk. Nem olyan egyszerû bejutni ide, hiszen az épület ma a velencei kaszinónak ad helyet itt sok pénz forog, így érthetô, hogy csupán elôzetes bejelentésre lehet a múzeumot megtekinteni. * Különben a palotát egyszerû megtalálni, a Canal Grande partján van, nincs messze tíz-tizenöt perc gyalog a vasútállomástól, végig a fôúton haladva a jelzett Rialto felé A palota bejárati ajtaja fölött ez áll olaszul: ezen falak közt halt meg Riccardo Wagner 1883. február 13-án, Velencében. A helyi Wagner Társaságtól nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, igazán bensôséges volt a hangulat, rajtunk kívül senki nem volt ott másfél órán keresztül Elôször a palota rövid történetét tudtuk meg. Ismeretes, hogy 1481-ben a gazdag patrícius, Andrea Loredan di Nicolò a ház tervével megbízást adott annak felépítésére, de azt, hogy a palota mikor készült el, nem lehet tudni. Mindenesetre Jacopo de Barbari 1500-ban készült várostérképén még nem szerepel. Apalota elsô leírása 1581- re datálódik, mint a velencei Cinquecento egyik legjelentôsebb civil épülete. 1599-ben a candiai kereskedô, Vettor Calergi veszi meg, akinek a lánya, Marina végrendeletében arról rendelkezik, hogy a palotát soha nem lehet eladni, s mindig a Calergi nevet kell, hogy viselje. Ám 1738- ban Vettor Grimani Calergi közvetlen örökös nélkül halt meg, és a palota másodunokaöccse, Nicolò Vendramin tulajdonába szállt át. Így a palota azóta e két család nevét viseli: Ca Vendramin Calergi. (A Ca velencei tájszólásban nagy házat jelent, lásd például Ca d Oro.) Idegenvezetônktôl megtudjuk, hogy eredetileg 28, azaz huszonnyolc nem elírás szobából állt a Wagnerlakosztály, ebbôl most hármat lehet látogatni, közülük a középsôben halt meg. (Elgondolkodom, s késôbb feleségemnek félig tréfásan, félig komolyan mondom, ha egyszer sok pénzem lesz, én is 28 szobát fogok bérelni Velencében: egyrészt azért, mert véletlenül sem akarnám überelni a mestert, másrészt ketten együtt nem engedünk 56- ból!) Tehát például volt itt külön dohányzószoba, két zongora-szoba külön a két pianínónak, és persze a szobákban mindenütt rózsa, még mûrózsa is. Wagner kedvenc virága a rózsa volt mondja a hölgy. Mire én Az én nevem pedig Rózsa, s kedvenc zeneszerzôm Wagner Mint megtudtuk Wagner hatszor járt Velencében: elôször 1858. augusztus 29-tôl 1859 március 24-ig, ekkor a Danieli Hotelben, illetve a Palazzo Giustiniani Brandolinban lakott. További idôpontok: 1861. november 7-11. Hotel Danieli, 1876. szeptember 19-26. Hotel Europa, 1880. október 4-30, Hotel Danieli /Palazzo Contarini delle Figure, 1882. április 15-29. Hotel Europa, 1882. szeptember 16. 1883. február 13. Hotel Europa/Palazzo Vendramin Calergi. Utolsó tartózkodási helyéül azért is választotta Wagner ezt a palotát, mert itt jó volt a fûtés, és ô köztudottan nagyon érzékeny volt a hidegre. Azt gondolhatná az ember, ha ilyen sok szobát bérelt a mester, bizonyára nagy partykat rendezett itt. Idegenvezetônk ezt rögtön cáfolja: Wagner eléggé zárkózott volt, inkább csak híres barátait fogadta itt, mint például Lisztet, vagy Humperdincket. Az alkotáshoz neki különös hangulatra volt szüksége, e lakosztályra, mely grandiózus, egyben szinte éteri volt, amilyenek a mûvei. Egyébként általában délelôtt 11-ig alkotott itt, aztán érte jött minden nap ugyanaz a gondolás az ô fotója is ott lóg az egyik falon és vitte a Szent Márk térre, ahol a mester kávézás közben is elmélkedett. Azt is megtudjuk, hogy manapság a Frari-templomban található híres Tiziano-festmény, a Mária mennybemenetele, akkor, amikor Wagner a Wesendonck házaspárral 1861-ben Velencében járt, még az Accadémiában volt. Wagnert aki állítólag a képzômûvészetre nem volt igazán fogékony rossz nyelvek szerint inkább a mû mérete, mintsem finomsága ihlette meg a Mesterdalnokok bizonyos jeleneteire, köztük a C- dúr nyitányra is. Velence város 1995. február 13-án nyújtja át a helyi Richard Wagner Társaságnak ezt a három szobát. Nem véletlen ez a dátum, hiszen e napon halt meg Wagner 1883-ban Velencében. Éppen filozófiai tanulmányán dolgozott, szeretet-tragikum írta még fel a * Bejelentkezés minimum egy nappal elôbb a velencei Wagner Társaság 00-39-041-2760407-es telefonszámán. 12
Wagner velencei otthona 1883. 13
következô szakasz témáját, amikor kiesett kezébôl a toll. Elôször a szolga vette észre, hogy a mester rosszul van, azonnal hívta Cosimát, akivel együtt támogatták ôt a pamlagra, Ekkor zsebórája a földre esett és megállt, s mire az orvos ideért, addigra a szíve is. Velencében nem ez a dívány látható, hiszen ez Bayreuthban, a Wahnfriedben található, de sok eredeti bútor, hangszer, ereklye mellett 2003 óta itt van a Nemzetközi Richard Wagner Társaság elnöke, Josef Lienhart által létrehozott alapítvány hatalmas gyûjteménye is, a halál-szobát határoló másik két teremben. Ez Bayreuth után a második legnagyobb Richard Wagner múzeum: eredeti kéziratokkal, levelekkel, partitúrákkal, plakátokkal, programokkal, festményekkel, metszetekkel, rézkarcokkal, könyvekkel. Ha már a könyveknél tartunk, megpillantom a Wagner Ring Alapítvány által kiadott, magyar-német tükörfordítású, A Nibelung gyûrûje-tetralógiát, s a szintén Budapesten kiadott A nürnbergi mesterdalnokokat. A mûvek fordítója, Blum Tamás idô elôtt elhunyt, így nem tudta már lefordítani a Mesterdalnokok esetében Wagner eredeti, színpadi utasításait. Aszerkesztôk azzal tiszteltek meg, hogy ezt én ültethettem át magyarra. És most itt van ez a könyv Velencében a kezemben, benne a nevemmel, Wagner egykori szobájában, ahol ma is érezni lehet a mester szellemét. Közben lemezrôl halkan szól Brünnhilde búcsúja Az istenek alkonyából Nem csoda hát, hogy nagyon elérzékenyülök, és szinte földöntúli állapotba kerülök. Kicsit késôbb mondom is Zitának: vigyázzon rám, nehogy véletlenül valamelyik hídról a lagúnába essek Ilyen pillanatokért érdemes élni-halni, például ilyen szép helyen, mint Velence Ha valaki mégis a továbbélés mellett dönt, érdemes kilátogatni a Biennáléra. A kiállítás helyszínei a Biennálé kertjei, illetve az Arsenal dokkjai. A kiállított mûvek 70 80 százaléka modern mûvészetnek nevezett dekadens zagyvaság, de tán negyede értékesnek mondható. A Wagner-rajongók mindenképp menjenek el az orosz pavilonba! Itt vetítik ugyanis egy orosz mûvészcsoport Last riot címû mûvét, melyet úgy lehetne lefordítani, hogy Utolsó zendülés. Afilm kísérôzenéje Wagneré, részletek Az istenek alkonyából, illetve A walkürbôl. Fantasztikus animációs film, melyben rendkívül karakterisztikus arcú, valóságos húsvér fotómodellek is szerepelnek. Egyszerûen csodálatos! Végül kicsit részletesebben a velencei Richard Wagner Társaságról! Giuseppe Pugliese professzor kezdeményezésére 1992. február 13-án alapították, tehát éppen Wagner halálának évfordulóján. Az A.R.W.V. (Associazione Richard Wagner di Venezia) célja, hogy Richard Wagner zenei és irodalmi mûveit elôadások, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, kiállítások és minden egyéb módon népszerûsítse és ismertté tegye. Másrészt fiatal mûvészeket támogasson, és néhányuknak ösztöndíjat adjon a Bayreuthi Ünnepi Játékokra. Avelencei Richard Wagner Társaság 1994. április 14 18. között rendezte a városban a közel 150 Wagner-társaság nemzetközi konferenciáját. Ezen 26 országból 1260-an vettek részt. A társaság 1995-ben határozta el, a Velence Wagnerért nevû tervben, hogy a Ca Vendramin Calergi palotában Wagnernek szentelt múzeumot létesít, és hogy Richard Wagnerrôl elnevezett európai tanulmány-és kutatóközpontot alapít. (C.E.S.R.R.W.) Ez a kutatóközpont tulajdonképpen szabadegyetem, s a Wagnerrôl alkotott ismereteink mélyítését szolgálja. Évente egyszer a Teatro La Fenice Alapítvánnyal együttmûködésben Wagner-napokat rendez. Ez a központ 2003-ban kapta a Josef Lienhart Fondtól azt a hatalmas privát gyûjteményt, melyrôl már szó esett. A velencei Richard Wagner Társaság alapító elnöke prof. Giuseppe Pugliese, alapító tagok még: Velence városa, Fondazione Teatro La Fenice di Venezia, Fondazione Giorgio Cini, Fondazione Ugo e Olga Levi, Ateneo Veneto, Conservatorio Benedetto Marcello, Associazione Culturale Italo-Tedesca, Associazione Amici della Fenice. Pártoló tag: Casinò di Venezia, tiszteletbeli tagok: Wolfgang Wagner, Riccardo Muti, Waltraud Meier. Illusztris névsor, nem? (A fényképekrôl csupán annyit, ritkaságnak számítanak, ugyanis a Vendramin-palotában tilos fényképezni. Mikor múzeumi vezetônk megtudta, hogy a budapesti Richard Wagner Társaság tagjai vagyunk, és hogy Wagnerrôl már több verset írtam közöttük egyet velencei haláláról, valamint hogy lefordítottam Wagner rendezôi utasításait a Mesterdalnokokban, felhívta a társaság elnökét, aki rendkívüli engedélyt adott a fotózásra ) Nagy élmény volt a Vendramin palotát látni, szobáiban járni, lelki emelkedettséggel Wagnerre gondolni ott, ahol Ô életének utolsó hónapjait, óráit élte. Rózsa Iván 14
Meixneriada 2009 U Minna Planer gy bizony, ez az év is jól kezdôdött, Meixner Mihály tanár úrral és Wagner hölgyeivel a mûveiben és az életben. Természetesen sok szép zenével, amit éppúgy nem tudunk itt reprodukálni, mint azt a sajátságos, ragyogó elôadási stílust, mely különleges aurát adott ennek a délutánnak. Titka a személyes élmény átadásának mûvészete, akár karmesterrel, vagy éppen énekessel történt közvetlen találkozásról szól, akár egy zenemûrôl. Igy hát a nagy mesélô szerény visszhangja lehet csupán a krónikás, egy-egy gondolat kiragadásával, teljesen mellôzve az idézett zenemûvekhez és mûvészekhez sorolt érdekes kommentárokat. Wagner életében hallottuk az elôadáson már igen fiatalon, 19 éves korában jelentkezik a goethei inspiráció. Ekkor jeles lipcsei színész nôvérének Gretchent kellett alakítania, ô kéri öccsét egy Faust zene megírására. El is készül három rövid kísérô darab, két szóló hangra, egy kis kórusra és zongorára. Hogy elôadták-e, nem tudni, majd a kotta elveszett, és csak a XX. század elején bukkant elô. Igen érdekes és szép melodráma az a jelenet, amit hallottunk: Gretchen imája Szûz Máriához. Wagner, Goethe jó ismerôje azonban késôbb is vonzódik a Faust-i témához. 1840-ben egy Faust-szimfónia gondolatával foglalkozik, egy tételt meg is ír belôle. Tovább nem folytatja, 1855- ben elkészül az új nyitány. A Faust nyitány érdemtelenül ritkán hallható, pedig benne Faust borongó, tépelôdô, az élet értelmét keresô ábrázolása, Gretchen lelki nôi szépségének megrajzolása már wagneri mércéjû. Wagner életét befolyásoló nôalakok közül igen fontos Planer Minna, a feleség, aki szerette, kitartott mellette a hosszú, nyomorúságos párisi évek alatt, de Wagnert sohasem tudta megérteni. Talán a mûveltségbeli különbség, és a nyugodt kispolgári ambíciók Minnában, majd a féltékenységi rohamok okozhatták eltávolodásukat. Kimagasló jelentôségû Wagner életében és zenetörténetileg is Wesendonck Matild, egy gazdag kereskedô fiatal felesége. Már ismeretségük elôtt Wagner-rajongó volt. Matild kedves, nagyon mûvelt, fogékony, megértô és szép nô volt, nem csoda, hogy Wagner beleszeretett. Gyönyörû szerelem alakult ki közöttük. Lelkes múzsája lett a zeneköltônek, aki amikor egy-egy fejezettel elkészült, boldogan mutatta be Matildnak, vagy küldte az Asylból egy alkalmazottal a nagy házba, intim megjegyzésekkel megtûzdelve. Nos, egy ilyen levelet kapott el Minna, óriási féltékenységi botrányt kavarva Wagneréknek távozni kellett. (A Trisztán III. felvonását már Velencében írta.) Wagner és Matild levelezése még jó darabig fönnáll. Ezekben a levelekben Matildot Mein Kind -nek szólítja. Matild mûkedvelô költô volt, öt versét zenésítette meg Wagner, ezeket addigi élete legszebb mûveinek mondta. 15
Most a Träumét hallgattuk meg, melyet Wagner hegedûszólóval, zenekari átiratban is megkomponált, a többi darabot Felix Mottl írta át. A harmadik asszony, aki sok bonyodalom után Wagner felesége lett: Cosima, Liszt Ferenc leánya. Liszt viszonylag keveset foglalkozott gyermekeivel, de kitûnô nevelést és mûvelôdést biztosított számukra. Amikor Wagner a felnôtt Cosimát megismeri, Cosima már Hans von Bülow felesége. Bülow, mint karmester Wagner legnagyobb híve, igen sokat tesz mûveinek népszerûsítéséért. Wagner így lekötelezettje volt, de a szerelem erôsebbnek bizonyult. Cosima teljes szellemi tudásával Wagner mellé állt; kitûnô nyelvtudása és anyai származása révén Wagner a legjobb körökbe kerülhetett. Azeneköltô halála után Wagner szellemében ô vezeti a bayreuthi színházat. Nem igaz, hogy abszolút konzervatív volt, a századforduló elôtt már mai szemmel nézve is modernebb rendezések jöhettek létre. Fia, Siegfried, elsôrendû karmester, jelentôsebb zeneszerzô, mint a szigorú zeneesztéták tartják, sôt G. B. Shaw szerint: nekünk öregeknek rengeteg tanulnivalónk van ettôl a fiatalembertôl. Mûvei konzervatívabbak, mint apjáé, mintha korábban írták volna ôket, nagyon szép részletekkel. A Siegfried idillt, melynek egy részletét hallhattuk, nem Siegfried születésére, hanem Cosima születésnapjára írta Wagner; nagy titkos elôkészítéssel, meglepetésként hallhatta Cosima. Nagyon szép a benne szereplô népdal, mely egy kisgyermek kezdô lépéseit bájosan érzékelteti. Azért, hogy megírtam a Trisztánt teljes szívembôl most és mindörökké hálás vagyok önnek! Wagner Mathilde Wesendonckhoz, Párizs, 1861. december 21. 2009. tavasz És az operahôsnôk? Bár mindegyikük más-más karakter, egyben szerepük közös: a férfi hôst a nô áldozattal megmenteni, megváltani hivatott. Már a Tündérekben Ada a szeretett földi halandóért lemond halhatatlanságáról, rettentô próbákat vállal. A Szerelmi tilalomban az erôs karakterû nô Isabella a haláltól menti meg testvérét. ATannhäuserben Erzsébet, a Lohengrinben Elza, mindketten az életre készülô tiszta nôk áldozzák fel magukat. De még elôbb a Rienziben, Irene, a testvér követi bátyját a halálba, A bolygóban Senta megváltja az átok sújtotta férfit. Ez a dramaturgiai ív kíséri Wagner operáit. Sok szép zenei részletet hallhattunk ezekbôl a mûvekbôl, kiemelve Wagner csodálatos hangszerelési készségét, a jó és a rossz, a szûzi és a borzadályos nô karakterisztikus bemutatásával. Az örök szerelem szimbóluma a Trisztán és Izolda. Nagyon sok köszönhetô Wesendonck Matildnak, hogy szerette Wagnert. Matild, mint elsô ember hallhatta Wagner legújabb dallamait, megértette és lelkesítette, megerôsítette önbizalmát. A zeneszerzô szerette kifejteni nézeteit; akkor föllángolt hite, hogy amit alkot, az jó! A zeneirodalom leghosszabb, mintegy 40 perces duettjébôl kis részletet hallgattunk meg, visszaemlékezve a régi budapesti pompás Trisztánokra, Závodszky Zoltánnal, Némethy Ellával, Kóréh, Székely, Jámbor, Palló, Palánkay és Szônyi Olga szereplésével, Lukács Miklós vezényletével. Lukács mindent megtett a wagneri mûvek budapesti színreviteléért. A háború után bele is fogtak egy szép Ring elôadásba, de a politikai vi- 16
lág megváltozott és a megvalósítás már a Siegfriednél megrekedt. Egy jellemzô mondat a kor kritikus újságírójától: Küldetése tudatában ágáló Siegfried méltó elôdje egy SS katonának. Aki ilyet leír, az több évi börtönt érdemel, és fogalma sincs, mirôl szól a darab. ATrisztán és Izolda esetében is láthatjuk Wagner hihetetlen olvasottsággal elôkészített munkáját. Cosima naplója és Wagner cédulázott könyvtára árulkodik arról a hatalmas háttérmunkáról, ami egy-egy alkotás mögött áll. Bár a Trisztán hosszú opera, egyetlen perce sem unalmas. Izolda mindenét feláldozza, és amikor Trisztán meghal, nincs értelme életben maradnia. Nem véletlen, hogy az operairodalomnak a Trisztán és Izolda legnagyobb szerelmi mestermûve. A legszebb elôadás minden bizonnyal Furtwängleré, aki sokszor járt a két világháború között Budapesten, éppúgy, mint a vezetô mûvészek Kleiber, Bruno Walter, Szigeti, Hubermann, Cassado, méghozzá egy hónapon belül!.oh, szép idôk! A mesterdalnokok Évája bájos, fiatal okos is, akihez Hans Sachs mély érzelmekkel kötôdik. Az opera legszebb része talán a quintett, egy ilyen statikus jelenet mennyi szépséget sugároz sok érzéssel és napfénnyel. A Ring nôalakjait, szépségeit végigsorolni lehetetlen. Talán legköltôibb az a jelenet, amikor atyja parancsát teljesítô Brünnhildének Siegmunddal tudatnia kell közeli halálát. Más helyütt megható az a dráma-fordító jelenet, amikor Brünnhilde megmondja Sieglindének gyermekének jövetelét, vállalva Wotan büntetését. Óriási emocionális magasságokat ér el e szép jelenet. Hihetetlen élmény volt Birgitt Nilssonnal és Leonie Rysanekkel ezt a részletet meghallgatni. A Parsifal nôalakja Kundry, a legrejtélyesebb: velejéig rossz, de mégis a megváltásra sóvárgó, ôszintén tiszta érzésekkel szolgáló lény. Sokan mondják, hogy a fiatal Judith Gautier, aki beleszeretett az idôs Wagnerbe, ihletôje volt a Parsifal nôalakjának, Cosima nagy féltékenységével kísérve. Valószínûleg inkább az inspirátor szerepét töltötte be, és nem közvetlen példaképül szolgált. Az elôadó felhívja a figyelmet a Kundry monológ alatti zenekari szövevény szépségére egy részlet bemutatásával. Brünnhilde búcsúzik az élettôl, Wagner pedig a Ringtôl. Ez az a 20 perces monológ, melyben az énekesnek sok nehéz hangfekvésben kell helytállnia. A mû végén megszólal az ún. szerelmi megváltás dallama, mint az elôbb már említett dráma-fordító jelenetben is, mely Thomas Mann szerint a szerelem gyôzelmét hirdeti, az örök nôit (Goethe). A zsúfolásig megtelt terem hallgatósága nagy lelkesedéssel ünnepelte Meixner tanár úr hagyományos Wagner Társaságbeli évadkezdô elôadását, a szép zenei részletek értô összeállítását, a sok egyéni élmény megosztását, eddig ismeretlen szempontok, összefüggések felvillantását. Reméljük, hogy jövô év januárjában, a hagyományoknak megfelelôen, újra köszönthetjük körünkben. K. L. Cosima Wagner 17
Azok a vidám Nibelungok Ahogy ma sommázom az eseményeket, Bécsben világra jöttem, Berlinben híres lettem, Amerikában sok pénzt kerestem és Párizs barátsággal fiának fogadott de igazán otthon csak Ischlben éreztem magam. Ezekkel a szavakkal emlékezett vissza halála elôtt Oscar Straus szûkebb pátriájára, melytôl önkéntes számûzetése alatt sem tudott lelkileg megválni. Mily paradox és mennyire nem nélkülözi az iróniát, hogy Bad Ischl Traun-parti sétánya a zeneköltô halála után Oscar Straus-Kai nevet kapott. Mennyi hasonlóság Molnár Ferenccel, hiszen még Európa elhagyásának okai is ugyanazok voltak! A sértések is hasonlóak, mint mikor a Pál utcai fiúk Nemecsekjének nevét csupa bántásból és büntetésként kis betûvel írták. Oscar Straus nevezetes zeneprofesszora, Max Bruch sem tudta megemészteni, hogy mindegyik zeneszerzô másképp írta nevét: Johann Strauß, Richard Strauss és Oscar Straus igaz nem is voltak egymással rokonok! Látni sem akarom többé, de még el is átkozom, ha megtudom, hogy olyan koholmányokat fabrikál, mint szerencsétlen névrokona! szitkozódott Bruch, aki már a kezdeti klasszikus szárnypróbálkozások mögött megérezte Straus eredeti vénáját: a Walzertraum operettzsenijét. Oscar Straus nemcsak a németnyelvû operettirodalom legnagyobbja, de kétségtelenül a legtréfásabb, leghumorosabb komponistája is volt. Franz Mailer Straus-szakértô által írt életrajzából és a nagy operaguru Marcel Prawy írásaiból ismeretes, hogy számtalan anekdota keringett róla. Berlinben, például megismerkedett Albert Einsteinnel, aki szenvedélyes hobby-zenész volt. Straus állítólag azt ajánlotta neki, adjon egy jótékonysági hangversenyt a Filharmonikusok koncerttermében. De azt is javasolta, hogy Einstein szedjen be mindenkitôl 100 márkát, aki elhagyja a termet. Így meggazdagodhat, kedves Einstein! fûzte hozzá tanítólag Straus. Ausztria, de még a világ is tudott a nevezetes névrokonok helyesírási rivalizálásáról. Oscar Straus, akinek bécsi belvárosi lakásához nagy erkély szolgált, gyakran fogadta itt vendégeit, egy Ebenstein nevezetû szabómestert és egy orr-fül-gégész professzor-barátját Skat partyra. Az arra sétálók, akik már ismerték szokását, nem tudtak elnyomni egy bajusz alatti mosolyt: Ott ül a Rosenkavalier, a Hosenkavalier és a Nosenkavalier! (Ott ül a Rózsalovag, a Nadráglovag, az Orrlovag!) Állítólag Harry S. Truman amerikai elnök egyszer a tiszteletére adott washingtoni Walzergálán, melyet Oscar Straus vezényelt, levelet küldetett a dirigens öltözôjébe: Kérhetném ráadásnak a Kék Duna keringôt, talán eljátszaná? Tudom hogy nem Ön szerezte.. Oskar Straus életének több mint 80 éve átfogta a kort III. Napoleontól Eisenhowerig, Bismarcktól Sztálinig és Edison beszélô-masinájától a színes televizió feltalálásáig. Straus utazott lóvasúton és repülôgépen. Éppúgy élvezte Clara Schumann mint Duke Ellington játékát, Gustav Mahler korrepetitoraként világot látott. Személyesen ismerte Ferenc Józsefet, Rooseveltet, barátja volt Brahms, Strawinsky, Leo Fall. Sokat látott, nem csoda, hogy sok mindenen bosszankodhatott vagy mulathatott. Legfôbb feladatának azonban még pozsonyi karmesterként, vagy a berlini Überbrettl nevezetû híres kabarészínpadon is vagy miközben Richard Strauss és Arnold Schönberg zenéjével ismerkedett azt tekintette, hogy az Offenbach-féle nagyoperett folytatója legyen. Valamikor szokás volt Bécsben, a zene hagyományos városában, hogy az eredeti mûvet másik színházban követte annak paródiája. Erre a hagyományra nyúlt vissza a Tannhäuser 80 percben nagysikerû elôadása. A Volksoper Robert Meyer igazgatósága alatt az operett mûfajt tekinti hivatásának. Alig ért véget Wagner Istenek alkonyának felújítása a Staatsoperben, a Vidám Nibelungok premierjével már meg is kezdôdött a bôvérû vidám zenei párbaj. A burleszk operett számtalan aktualitást parodizál, akárcsak Jacques Offenbach élesnyelvû 18
párizsi operettjei. Míg azonban annakidején a második császárság kora került pellengérre, Straus vidám élceinek a Dunamonarchia zárószakasza és a Vilmos kori militarista Németország esik áldozatul. Az 1900-as évek Wagner-recepciójának pátosza persze ugyancsak hálás téma volt a germán hatalom karikírozására. Straus kiváló kollégára talált Dr. Fritz Oliven, írói nevén Rideamus személyében és csipôs nyelvezetében. Ô írta a szövegkönyvet és természetesen a wagneri hôsi epikát és rímeket ( Lodernde Liebe liegt in den Lüften Lángoló lobogás lebeg a légben) is nyílvesszôjére vette. Straus eredetileg Berlinbe tervezte az ôsbemutatót, de mivel mûve a korabeli viszonyok között valójában bátor tettnek bizonyult, inkább a bécsi Carl Theater mellett döntött. Alig néhány elôadás után azonban Grazba mentek a Nibelungok, ahol német diákegyesületek meghiúsították az elôadást. Negyedszázaddal késôbb pedig már be is tiltották a darabot. A 21. század gazdasági válságát azonban telibe találja Straus, kinek méltósággal és csinnadrattával történô visszatérését a premierrel az egész bécsi who is who ünnepelte. Amikor a legyôzhetetlen és ünnepelt hôs, a jó svádájú Siegfried a wormsi királyi udvarban bemutatkozik, azaz Gunther király-ute asszony és Hagen Co.-nál tiszteletét teszi, nemcsak sárkányölô legendáiról szól, hanem nevelésérôl is. Így szólt hozzá atyja, amikor kardot adott kezébe, hogy alapozza meg karrierjét: Du bist ein Kavalier, Hast Schic und stolzen Namen, Und wer dies beides hat, Der hat auch Glück bei Damen. Und hat er dies nicht, So hat er Glück im Spiele, im Heil`gen Deutschen Reich Ernähr`n sich davon viele (Gavallér vagy, sikkes és nemes, Az íly személy a hölgyeknek kellemes, De ha ennek mégis híjján lennél, segít a játékszerencse, A Szent Német Birodalomban oly sokak esete) Siegfried elmeséli, hogy pályáját Mimernél kezdte mint kovácsinas, de az lustának tartotta, így kénytelen volt megfosztani életétôl: Was ich drauf tat, das ist bekannt, Gott geb ihm seinen Frieden! Und wer mir widerspricht, Den schlag` ich noch töter! (Tettem ismert, Isten adjon neki békét! Ki ellenem szegül, halottabb lesz a halottnál!) Mit tesz egy gavallér, ha nehéz a sora? Nem marad sokáig facér: Und sind die Zinsen futsch, Leb ich vom Kapitale. Und ist das Kapital Perdü, dann mach ich pleite, Und wenn ich pleite bin, Dann geh` ich auf die Freite! (Ha fuccs a kamatnak, a tôkébôl élek, Oda van a tôke, hát tönkremének. Ha meg tönkrevagyok, hát nôk után szaladok!) De Siegfriednek nincs oka panaszkodni, sem a hölgyek után futni, hisz éppen most örökölt nagy vagyont. Was da schimmert, Was da schimmert, Was da goldig wogt und rollt, Das ist Rheingold, Das ist mein Gold, Das ist Nibelungengold. Es liegt auf der Bank, im Depot, im Depot, Es liegt auf der Bank, im Depot, im Depot, Die Rheinische Bank ist so sicher wie Gold Und zahlt mindestens 6% Zinsen im Jahr (Ami fénylik, Ami fénylik, mi aranylón himbálózik, Rajna arany. az én aranyom, Nibelungarany! Bankban fekszik, jól elfekszik, Bankban fekszik, jól elfekszik, A Rajna Bank biztos arany Évi 6% a kamat.) Ahogy Gunther von Burgund és rokonsága, fôképp Krimhilde húga meghallja, hogy Siegfried jelenleg sikeres habzóborkereskedô mellesleg két sárkánygyermek Titzel és Tatzel gyámja hisz szülôjük kénytelen volt ráhagyni ôket!, kívánatos vôlegényt lát benne. Az erô és pénztôke hôse gyors, de annál romantikusabb (német romantika) korai középkor: Nagyságos Kisasszony, lehet, hogy már volt szerencsénk egymáshoz? Verkehren vielleicht beim Roland dem Riesen Oder bei Dietrich von Bern?! (Elôfordult Kegyed Óriás Roland mondá- 19
jában, vagy Dietrich von Bern udvarában? ) Udvarlási jelenet és még gyorsabb boldogító igen után láthatatlanná tévô csodasipkájába bújik, mert Gunther királyhoz éppen berobban Isarland uralkodója, Brünnhilde szilaj amazonjaival. Gunther feleségül kéri, de Brünnhilde csak akkor hajlandó, ha az párharcban legyôzi ôt. A tenyeres-talpas királylány azonban magabiztos gyôzelmében és érdeklôdik, lesz-e dada, ki tisztába teszi a királyt és doki, aki majd ápolja, mert ô ugyan laposra páholja: Nich`s Schön`res gibt`s, als wenn die Braut Den eig`nen Bräutigam verhaut! ( Nincs nagyobb élvezet, mint eltángálni saját férjedet!) A megszeppent Gunther Siegfried segítségét kéri, aki láthatatlanná válva valóban két vállra fekteti a meglepett Brünnhildét. Nincs már akadálya a kettôs lagzinak! Az esküvôi ebéd elfogyasztása és asztal-szék meglehetôs helybenhagyása után, mert hisz csak a germán érti igazán a mulatást, kitör az általános lelkesedés és üdvrivalgás: Das ist der Furor Teutonicus, Von ihm berichtet schon Tacitus, kein Tisch bleibt ganz, kein Stuhl, kein Spind, Wenn Nibelungen gemütlich sind! (Ez a teutonok tetszése, Tacitus kedvenc témája, Asztal, szekrény, szék nem marad sértetlen, Hol Nibelungok kedélye féktelen!) Siegfried ezt követôen sárkányvérfürdôt vesz, hogy ápolja sérthetetlenségét. Krimhildet a család unszolja, puhatolja ki nászéjszakáján férje testének azon helyét, ahol még ô sem halhatatlan. Mivel Siegfried is csak férfi, végül is elbódítják a szerelmes szavak, Krimhilde sikerrel jár: Von vorne, von vorne, Da ist er ganz von Horne, Und stark wie`n Riese, ach! Doch von hinten, von hinten Kann man ihn überwinden. Von hinten ist er schwach! (Elûlrôl, elûlrôl, bôrpáncéljában sérthetetlen, Erôs Óriásom ô! De hátulról, de hátulról úh Ô is legyôzhetô. Ereje nem végtelen!) A másik pár nászéjszakáján kitör a botrány, Brünnhilde nem kívánja teljesíteni feleségi kötelességét. A hálószobából kizárt, terraszon neglizsében vacogó Gunther az éppen férji szolgálatban elfoglalt Siegfriedet kénytelen újra kérni, siessen ismét segítségére. Ugyanakkor aggodalom is gyötri, vajon nem megy-e túl messzire az áldozatkész hôs?! Gunther így maga töri be a hálószoba ajtaját, ahol inflagranti találja Brünnhildét. Az udvar felbolydul, Krimhilde nemigen veszi szívére a dolgot, mert idôközben már a gazdag és hatalmas hun király, Attila iránt kelt fel érdeklôdése. Brünnhilde és Gunther azonban bosszút forral. Akastélykertben dirndliben és népviseletben elfogyasztott reggeli nem más, mint maga a haditanács. A Kriesensitzung döntése pedig egyhangú: Sieg- 20