Veszprém megye Megyénknek két nevezetessége van: a Bakony és a Balaton. Természeti kincsekben gazdag, idegenforgalma jelentős, iparát a második világháború után nagyon felfejlesztették. Megyénkben 223 település található, ezek közül 12 város. Kistelepüléseink csendesen meghúzódnak a Bakony vonulatai között, jellegzetesek a bakonyi egyutcás falvak. A Balaton parti településeken igen sok az üdülő vendég, az állandó lakosok száma Balatonfüred kivételével nem éri el a tízezret. Városaink lakosságszáma 1995 január 1-i állapot szerint a következő: Város Veszprém Ajka Pápa Várpalota Tapolca Balatonfüred Balatonalmádi Zirc Sümeg Devecser Balatonfűzfő Herend Állandó lakosok száma 63908 fő 34520 fő 33943 fő 27679 fő 18882 fő 13227 fő 8078 fő 7649 fő 7071 fő 5527 fő 4392 fő 3309 fő A többi 211 település lélekszáma igen nagy szórást mutat, nagy százalékban szerepel a 100 és 500 fő közötti kicsi falvak jelenléte. A 223 település lakosságszám szerinti megoszlását a következő diagram mutatja:
91 2 7 1 3 6 5 8 58 42 50000< 30000-40000 10000-30000 5000-10000 3000-5000 2000-3000 1000-2000 500-1000 100-500 100> A főváros felől érkező látogató a 110 km hosszú, 30 50 km széles Bakony déli részénél lépi át a megye határát. A Bakony nemcsak természeti szépségeiben gazdag, ide települt a megye iparának nagy része is. Várpalota, Pét, Fűzfő, Peremarton, Papkeszi ipartelepei, Inota, Ajka erőművei a szén, mangán, bauxit bányák a XX. század második felében az ország második legnagyobb ipari tájegységévé avatták ezt a vidéket. Megyénk a XIX. századot követően még kevés iparral rendelkező, főleg mezőgazdasági tevékenységet végző területekhez tartozott. A lakosság döntő többsége falvakban - mezőgazdasági termelésből - élt. Ipar a jelenleg is meglévő ipari körzetekben - az ásványkincsek feltárási helyei körül - létesült. A Bakonyt szokás a fehér fém a magyar ezüst azaz az alumínium hazájának is hívni, s ez a megállapítás legalább annyira jellemző rá, mint a vadregényes. Nyugat felé haladva szintén át kell kelnünk a Bakony nagy emelkedőin, majd elérjük Pápát, ami már a Kisalfölddel szomszédos. A déli megyehatár a Balaton közepén húzódik, és a sokszor megyét váltó Keszthelyi hegység előtt záródik. Ezen a területen az idegenforgalom a meghatározó. A bölcsődék kialakulása szoros összefüggésben zajlott le az iparosodással, technikai fejlődéssel. Európa után Magyarországon is ha ki-
csit lassabban, de megindult az ipari fejlődés. Legelőször Pest- Budán fokozódott a nők szerepvállalása, ebben az iparosodásban egyre több női munkaerőt foglalkoztattak. Itt már nemzetközi példa hatására 1852-ben megnyitották az első magyar bölcsődét. A vidéki településeken jóval később indult el a bölcsődék kialakítása, a hagyományos nagycsaládok egymást segítése hosszabb ideig volt működőképes. Így Veszprém megyére sem volt jellemző, hogy a XIX. században bölcsődék alakultak volna ki. Veszprém város régi történelmi központja a megyének, történelmi múltjában az egyház igen meghatározó szerepet játszott. Pápa pedig hagyományos mezőgazdasági központ volt a Kisalföld szélén. Itt az ipari növények termesztése kifejlesztette a textilipart. Így nem csoda, hogy megyénk első bölcsődéje Pápán létesült. A második világháború után, az újjáépítés megindította a gazdasági folyamatokat, elindult az ipari és mezőgazdasági termelés. Megyénkben is a tanácsrendszer kialakulásával és az egészségügy egységes irányításának létrejöttével indult meg a bölcsődei hálózat fejlesztése. A második világháború után időrendi sorrendben a következő bölcsődék kezdték meg működésüket. Bölcsőde Nyitás éve Férőhely Megszűnés éve 1) Pápa Textigyár 1949 60 1989 2) Veszprém Szent István út 1949 30 1956 3) Veszprém Építőipari Vállalat üzemi bölcsőde 1950 16 Nem ismert 4) Ajka 1. Számú bölcsőde 1950 35 1995 5) Várpalota Kossuth úti bölcsőde 1950 40 1991 6) Veszprém VT. 1. számú bölcsőde 1952 40 1986 7) Pápa Bóbita bölcsőde 1953 40/30 8) Pápa 3. Számú bölcsőde 1953 44 1990 9) Fűzfőgyártelep bölcsődéje 1953 60/20 10) Veszprém Bakony Művek bölcsődéje 1954 30 1989 11) Litér bölcsődéje 1954 20 1989
12) Devecser bölcsődéje 1954 60 1990 13) Veszprém Napsugár bölcsőde 1955 44/30 14) Várpalota Bányász hetes bölcsőde 1956 20 1984 15) Veszprém VT. 4. számú bölcsőde 1957 72 1991 16) Pápa Jókai utcai bölcsőde 1957 60 1988 17) Ajka 2. Számú bölcsőde 1957 44 1985 18) Tapolca Jókai úti bölcsőde 1960 60 1988 19) Várpalota Inotai bölcsőde 1961 30 1988 20) Veszprém VT. 3. számú bölcsőde 1964 40 1991 21) Veszprém Egyetemi bölcsőde 35 1988 22) Várpalota Pétfürdő bölcsőde 1965 20 1999* 23) Ajka 3. Számú bölcsőde 1965 40 1991 24) Peremarton (Berhida) 30 1990 25) Veszprém Hóvirág bölcsőde 1966 80/72 26) Várpalota Tési dombi bölcsőde 1967 70 1990 27) Ajka 4. Számú bölcsőde 1967 60 1991 28) Herend Porcelángyár 1969 60/12 29) Veszprém Bóbita bölcsőde 1973 120/100 30) NIKE bölcsőde (Veszprém) 1974 60 1995 31) Tapolca Nagyköz bölcsőde 1976 66/30 32) Veszprém 7. Számú bölcsőde 1977 140 1991 33) Ajka 5. Számú bölcsőde 1978 60/40 34) Zánka bölcsődéje 1979 20 1990 35) Pápa Fenyveserdő bölcsőde 1979 60 36) Veszprém Módszertani bölcsőde 1979 100 37) Várpalota Mátyás király úti bölcsőde 1980 60 38) Pápa Napsugár bölcsőde 1981 60 39) Veszprém Aprófalvi bölcsőde 1982 120/60 40) Várpalota 1. Számú bölcsőde 1982 50 1995 41) Balatonfüred bölcsődéje 1989 40 42) Pétfűrdő bölcsődéje* 1999 20 A 42 bölcsődéből - 2216 férőhely - napjainkra 15-734 férőhely - maradt a feladat ellátására megyénkben. A bölcsőde megszüntetések a 80-as évek végére, 90-es évek elejére tevődnek - a háttérben a rendszerváltás gazdasági változásai és a fokozatos születésszám csökkenés húzódott meg.
1990-1999 1980-1989 1970-1979 1960-1969 1950-1959 1949 20 0 0 46 0 90 330 487 525 626 625 949 0 200 400 600 800 1000 új férőhelyek megszüntetett férőhelyek 1482 734 működő férőhelyek 2001 megszűnt férőhelyek Az első bölcsődei alapszabályba a XIX - XX. századforduló előtti egészségügyi felfogást meghaladó egészségnevelési és pedagógiai elvek kerültek. A gyermekeket csak előzetes tisztiorvosi vizsgálat után vehették fel 14 napos kortól 2 éves korig. Az előírás kiterjedt a fürösztés rendszerességére, ágynemű és tiszta ruha cseréjére, a gyermekek korának megfelelő táplálásra. A beteg gyermeket elkülönítették. Az alapszabály a gyermekekkel való foglalkozás alapjait már lefektette - "Gyermekkel szeretettel, gyengédséggel szabad bánni!"
A második világháború után a múltból maradt ismeretek az első időszakban még a kórház jellegű megőrzésre szorítkoztak. A gyermekek ágyhoz kötöttségével elsősorban a testi igények kielégítésére törekedtek - ahol az "egy fehér ágy egy fehér gyermek elv" érvényesült. Legelsőnek az életkorhoz alkalmazkodó élelmezési, higiéniai előírások jelentek meg. a fertőző betegségek, járványok elleni védekezésre ugyan nagy gondot fordítottak, de az 50-es években még a bölcsődében gyógyították a beteg gyermekeket. Ezzel a továbbfertőződést segítették - a gyermekek megbetegedése fokozódott. Az 50-es évek közepétől a bölcsődei gondozásunk alapjaiban több olyan felismerés segítette a gondozás és nevelés összhangját, mint az épületek kialakítása, a felszerelés, az anya-gyermek kapcsolat, a gondozónő-gyermek kapcsolat, a gondozónők képzése, a higiéniai szabályok betartásának összefüggései. A három korcsoportot szigorúan elszeparálták, de a gyermekek kikerültek az első időszak ágyaiból. Egyedi és típustervek alapján létesítettek bölcsődéket, ahol az alapterület már nagyobb lett a gyermekek mozgásához, javultak a körülmények a táplálásban, játékeszközökben és a ruházat területén. A korosztály életkörülményeivel foglalkozó szakemberek hazai és külföldi tapasztalatok és módszerek alapján a kórházjellegű gondozásból való kilépés szükségét sürgették. Előtérbe kerültek a nevelési kérdések. Az ágyakat már csak fektetésre használták, hempergőket és szabad területet biztosítottak a gyermekek mozgásához. Tevékenységre serkentés címén - bár szeretettel - a gyermekeket tematika szerinti foglalkozásokkal kötötték le, és követelményszinteket állítottak fel. A gyermekek nem azt csinálhatták, amit szerettek volna, mivel állandóan befolyásolták tevékenységüket. Ezzel elvették tőlük a felfedezés örömét, korlátozták önmegvalósításukat. Egyes helyeken ezeket a foglalkozásokat óvónő vezette. A gyermekeket sok mindenre megtanították - tudtak verselni, köszönni, énekelni, - de nem tudtak elmélyülten, szabad fantáziájuk szerint játszani. Az ilyen jellegű nevelésben nem voltak tekintettel a gyermekek életkori sajátosságaira, s ez min-
den irányban hátráltatta fejlődésüket. Ekkor nevelési módszereink igen óvoda centrikusak voltak. A 70-es években a bölcsődei gondozás - nevelés egységessé vált, amikor megalapították a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetét. A bölcsődei korosztály igényeihez alkalmazkodó módszertani levelek kidolgozásával sokat segítettek a területi bölcsődék munkájának megszervezésében. Megszűntek a tematika szerinti foglalkozások, bevezetésre került a szülővel történő beszoktatás, a folyamatos napirend, a gondozónők állandósága. A 80-as években kialakították a módszertani bölcsődéket minden megyeszékhelyen, ezzel is segítve a bölcsődék szakmai munkájának minőségi javulását. A bölcsődei ellátás megindulásakor a gyermekeket még szakképzetlen személyek látták el, akik kiválasztásában az első időben nem volt semmi kötöttség. Elsősorban gyermekszerető lányok, de nem egy bölcsődében apácák voltak a gondozónők. Az első képzett gondozónők csak az ápolást tanuló kórházrendszeren belül képzett gondozónőkként jelentek meg a bölcsődékben. A második világháború után szükségszerűen jelentkezett az iskolarendszerű gondozónőképzés igénye, ezen belül is a nappali képzés igénye. 1949-ben az addigi munka melletti képzés idejét másfél évre emelték fel, és beindítottak egy egyéves nappali képzést is. Tananyaga a gyermek gondozására fektette a fő hangsúlyt. A nappali képzés idejét 1953/54-es tanévtől kezdődően - a tananyag bővülése miatt - két éves időtartamra emelték, melyet a fővárosban és néhány megyeszékhelyen indítottak. Ez az iskolatípus csecsemőgondozói és gyermekápolói oklevelet adott, amivel a végzett hallgatók kórházban vagy bölcsődében helyezkedtek el. Ekkor még az iskola közvetítette ki a munkaerőt - általában nem voltak figyelemmel az állandó lakóhelyre. A szakemberhiányt csökkentette ugyan ez az iskolatípus, azonban a tananyagból hiányzott a pedagógia, pszichológia - és rengeteg egészségügyi ismeretet adott. A legideálisabb tematikával az 1961-ben elindított érettségire épülő két éves csecsemő- és gyermekgondozónő képzés rendelkezett. Magasfokú ismereteket nyújtott mind pedagógiai, mind egészségügyi területen. Ezt a képzést kel-
lett volna az 1975-ös megszüntetés helyett átdolgozni főiskolai képzésre - mint az óvónők és védőnők képzésében. A szakiskolák és szakközépiskolák térhódítása következtében képzésünk is az egészségügyi szakképzésbe került át. Megyénkben is az Egészségügyi Szakiskola és Szakközépiskola vette át a Megyei Tanácstól a gondozónőképzést 1975-től. Képeztek érettségizett - és a három éves szakmunkás képzés keretében is - gondozónőket. Emellett folyamatos volt a munka melletti képzés - ugyanis a pályán foglalkoztatott szakképzett gondozónők száma messze elmaradt a férőhelyek fejlesztésétől. 1978-tól indították a másodfokú szakgondozónő képzést, ami korszerű elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtott. Intenzív képzésforma, amely magasabbszintű, elmélyültebb, minőségibb munkavégzést eredményez. A férőhelyek megszüntetése következtében igen sok szakképzett gondozónő vált munkanélkülivé - mivel ez a szakképesítés más területen nem hasznosítható - kivéve az idősek gondozását. A szakemberek képzésének megoldása a jövő feladata, mai formájában nem maradhat. A gondozónői hivatás a legszebb a munkalehetőségek között, viszont amíg a képzési elismertsége nem lesz meg, a fiatalok sem fogják életcélul választani. Megyénk tizenkét városa közül nyolcban - és egy községünkben - működik még ma is bölcsőde, a következő férőhely számmal: Veszprém Pápa Várpalota Ajka Balatonfüred Tapolca Fűzfőgyártelep Pétfürdő Herend 400 362 300 200 150 100 0 60 40 40 30 20 20 12
Veszprém A város területén napvilágot láttak már az újkőkorszak emberének emlékei is. A bronzkor második szakaszát pedig nagy mennyiségű dokumentális lelet alapján a szakirodalom veszprémi kultúra néven emlegeti. A kora vaskorban illírek, míg a későiben kelták uralták a vidéket. A római korból rendkívül értékes freskó- és mozaikmaradványok kerültek a felszínre a Veszprémtől 7 km-re fekvő Baláca pusztai római kori romok feltárása során. A népvándorlás időszakában itt élő népek közül jelentőségük miatt elsősorban említendők meg a hunok és az avarok. A honfoglalás után, a X. század elején ez a terület az Árpád-nemzetség birtokába került. Géza fejedelem idején alakult meg Veszprémben az első magyar püspökség, István hadai pedig a város mellett verték le az új rend ellen lázadó Koppány vezér seregeit. A veszprémi püspökség alapítását 1001-ben a ravennai zsinaton hagyták jóvá, és 1009-ben királyi oklevélben rögzítették birtokainak határait. Joghatósága öt királyi vármegyére terjedt ki. Székesegyházát, melyet Gizella alapított és szerelt fel, mint Magyarország első és legrégibb püspöki székesegyházát emlegetik az oklevelek. A magyar királynék mindenkor Veszprém székesegyházának kegyurai lettek. Trónszékük állt a szentélyben, koronájukat ott őrizték a kincstárban. Mindez a veszprémi püspökök számára számos kiváltság forrása lett. Őket illette a királynék koronázásának előjoga, s viselték a királynék kancellárjának hivatalát, s 1313-tól a püspök lett Veszprém vármegye örökös főispánja. Itt volt Magyarország egyik legelső főiskolája, ahol már a XII. században egyéb tudományok mellett jogot is tanítottak. A veszprémi várat 1242-ben kelt oklevél említi először. A város az 1400- as években élte középkori fénykorát, Mátyás uralkodása idején a neves humanista Vetési Albert volt a város püspöke. A nagy tudású, külföldi egyetemeket végzett püspök nemcsak diplomáciai tevékenységével, de építő munkásságával is jelentőset alkotott. A mohácsi vész után a veszprémi püspök Ferdinánd híve volt, de a város népe szívesen fogadta a várat ostromló és elfoglaló Zápolya Jánost. A háborúskodás 1537-ben kiújult a két király között, az ostromok pedig egyre
csak pusztították a várat. Felújításáról senki nem gondoskodott, ennek ellenére a török első ostromát mégis kiállta 1549-ben. 1552-ben azonban árulás folytán török kézre került. 1557-ben hatalmas tűzvész pusztította a várost, mely egy időre újra a magyaroké lett, majd a török újból elfoglalta s csak a törökök bécsi veresége után szabadult fel véglegesen. A Rákóczi szabadságharc idején Veszprém népe nagy lelkesedéssel fogadta Forgách Simon 5000 fős kuruc seregét, a kurucok elvonulása után azonban Heister császári tábornok megsarcolta és felégette a várost. Pusztítása állítólag a török rombolást is felülmúlta. A város ezután is gyakran cserélt gazdát, lakosságát 1709 1710-ben a pestis is megtizedelte. Veszprém ismert arculata nagyjából a barokk korban alakult ki. Mária Terézia három vásárt engedélyezett számára évente, 1790-ben már nyomdák működtek, felvirágzott a kereskedelem, a kézműipar, közben egyre-másra épültek a várban a barokk stílusú templomok, középületek, lakóházak. A XIX. század közepén azonban megrekedt a fejlődés, ugyanis a nagy vasútépítések során Veszprémet elkerülte a vasúti főútvonal, csak a század végén alakult itt néhány üzem. A második világháború után fejlődött kulturális és gazdasági központtá. Középiskolái mellett 1949- ben megalapították a Veszprémi Vegyipari Egyetemet. Az egyetem körül felépítették a lakóházakból álló teljesen új városrészt, majd ide telepítették a Nehézvegyipari Kutatóintézetet és a Magyar Ásványolajés Földgázkísérleti Intézetet is. További nagyszabású lakásépítések, a közüzemek fejlesztése, új gyárak és iparvállalatok létesítése történt a városban és közvetlen környékén. A veszprémi bölcsődék története a második világháború után kezdődött. A közállapotok stabilizálásával párhuzamosan elsősorban a megyeszékhely újjáépítése, a közintézmények helyreállítása indult meg. A háborús romokból újjáépült ipartelepek ismételten üzemeltek és egyre több munkaerőt igényeltek. A lakosság a megyéből, de az ország
más területeiről is az ipartelepek körüli településekre áramlott, és az 50-es évek lakásépítési programja az ipartelepek körül lakótelepeket, városrészeket alakított ki. A Magyar Lőszerművek veszprémi gyárában sok munkásnő dolgozott. Közlekedési eszköz hiányában hajnali ötkor indultak gyalog a várostól 3 km-re lévő gyárba. A családos anyák gyermekeiket a szomszédokra, vagy a nagyobb gyermekük felügyeletére hagyták. E nehéz helyzet áttekintése után a Vöröskereszt Városi Szervezete indította el a kezdeményezést, hogy a gyárban dolgozó szülők gyermekei számára létesítsenek a városban bölcsődét. A Szent István utca 77. szám alatt a Nemzeti Bank szállója működött egy emeletes épületben. A háború alatt hadikórháznak használták, pincerészében óvóhelyet alakítottak ki. A háború után a Nemzeti Bank elnöke - aki egyben a helyi Vöröskereszt elnöke is volt - felajánlotta ezt a szállót gyermekintézmény kialakítására. Földszintjén óvodát, az emeleti részen pedig bölcsődét indítottak 1949. szeptember 1-gyel. A város első bölcsődéje 20 férőhelyes volt, a bölcsődevezető az épületben lakott, hajnali ötkor nyitottak - hogy az anyák a hat órai munkakezdésre beérjenek. Már induláskor több gyermeket vettek fel, mint ahány férőhely volt - a két gondozó, két dajka, egy szakács és egy mindenes dolgozó 30 gyermeket látott el. A bölcsődei részben a csoportszoba betonozott aljzatú, cserépkályhával fűtött nagy terem volt, egy W, egy konyha és egy kamra kapcsolódott hozzá. Az adakozásból származó ágyakban szalmazsákok voltak, amikor kevés hiányzó gyermek volt egy ágyban akár három gyermeket is fektettek. Az élelmezés igen szegényes volt, a Vöröskereszt sok esetben UNRA segélycsomagokat biztosított. Az élelmezéshez nagyon sok tejport használtak. Ebből a bölcsődéből 1956- ban új épületbe költöztették a gyermekeket, a továbbiakban óvodaként működött. A város első kimondottan üzemi bölcsődéje 1950-ben nyitotta meg kapuját. Az Építőipari Vállalat Bajcsy-Zsilinszky utcai klubházában
létesítették - 16 gyermeket tudtak felvenni a helyszűke miatt. Ez a bölcsőde igen rövid ideig működött, a megszűnéséről semmi adatot nem találtunk. A város fejlődésével párhuzamosan egyre nagyobb igény volt a bölcsődei ellátásra is - így 1952-ben kialakították a Dózsa György úton egy régi villaépület első emeletén az 1. számú tanácsi bölcsődét. 40 férőhellyel működött, igen nehéz körülmények között 34 éven keresztül. Az épület igen sok átalakítást megélt, mégis a tetőszerkezet olyan károsodást szenvedett, hogy 1986-ban balesetveszélyessé nyilvánították és a bölcsődét megszüntették. 1954-ben alakított ki a Bakony Művek egy 30 férőhelyes üzemi bölcsődét az itt dolgozók gyermekei számára. Egy munkásszállóként működő épületet alakítottak át erre a célra. Az üzemi bölcsőde 1989- ig működött, a Bakony Művek Gyár megélt több profilváltást, az évek során egyre kevesebb munkáskézre volt szüksége - így ezt a szociális ellátást az óvodai ellátással együtt a rendszerváltás évében megszüntette. A Városi Tanács 2. számú bölcsődéje 1955-től működik - az épület már bölcsődének épült, 40 férőhellyel indult. A hozzá csatlakozó szolgálati lakást később csoportszobává alakították át, és a férőhelyek számát 54-re emelték. Ez a bölcsődénk még ma is működik - viszont a csoportszobák alapterülete annyira kicsi, hogy a fenti nagy férőhelyszámot semmiképpen nem viselte el. Először 44 férőhelyre csökkentették 1986-ban, majd 1997-ben 30-ra. Még így is csak kerekítve éri el az előírt négyzetméter nagyságot a csoportszobák területe. Városunkban ez az egy épület az, amelyik még nem pavilonos épület. Ez a bölcsődénk - ma Napsugár bölcsőde - a városnak egy igen rászoruló rétegét látja el - a felvett gyermekek közel fele gyermekorvosi, védőnői, gyermekjóléti javaslat alapján kerül bölcsődei gondozásba.
1957-ben nyílt meg a Városi Tanács 4. számú bölcsődéje 72 férőhellyel az Egyetemi lakótelepen. Földszintjén a két-három éves gyerekek, az emeleti részen pedig a csecsemők voltak elhelyezve. Hiányossága volt az épületnek, hogy nem volt terasza, viszont nagyon szép udvar kapcsolódott hozzá. Ekkor még nem ügyeltek arra, hogy a gyermekeket ellátó területről lehessen kimenni az udvarra - így a gyerekek az épületet megkerülve jutottak ki. többször átalakították, de ezeket az építési hátrányokat nem tudták kiküszöbölni. A gyermekszám csökkenés és az Egyetemi lakótelepen felépült új bölcsőde hatása megmutatkozott a beíratott létszámon - kihasználtsági mutatója miatt 1991-ben megszüntette az Önkormányzat és helyén Idősek Napköziotthonát alakított ki. Az Egyetem is kialakított egy emeletes lakóépületből bölcsődét és óvodát az egyetemi dolgozók gyermekei számára - a 60-as években. A megnyitásról pontos adatunk nincs. A 35 férőhellyel működő bölcsődéjét 1988-ban szüntette meg. A bölcsődét igénylők száma egyre növekedett a városban, így a 60-as években is újabb bölcsődéket kellett építeni, kialakítani. 1964-ben nyitották meg a Városi Tanács 3. számú bölcsődéjét 40 férőhellyel. az épület egy iker családi ház volt, amelyet teljes belső átalakítással változtattak bölcsődévé. Kellemes, családias környezetbe járhattak a gyermekek, tágas, szépen berendezett udvara volt. 1991-ben a beíratott gyermekeket és a dolgozókat átköltöztették a Cholnoky lakótelep bölcsődéjébe, az épületben pedig az Egészségügyi Gazdasági és Műszaki Szolgálatot helyezték el. Az Egyetemi lakótelepen 1966-ra készült el - típusterv alapján - egy korszerű, pavilonos bölcsőde. Hóvirág bölcsődénk ma is működik - 72 férőhellyel. eredetileg 80 férőhelyes, de 1989-től egy pavilonban kialakítottuk a sérült gyermekek ellátásának feltételeit - így ebbe a pavilonba csak 12 gyermek felvételét tudjuk biztosítani. Ez a bölcső-
dénk a mai napig működik, bár a lakótelep - amelyen elhelyezkedik - eléggé elöregedett. A 70-es évekre készült el Veszprém legnagyobb lakótelepe a Jutasi úton. A sok tíz emeletes épület és az OTP lakásvásárlási kedvezmények ugrásszerűen megnövelték a város lakosságát. A gyermekintézmények kialakítása is szükségessé vált ezen a lakótelepen, így 1973- ban megnyitotta kapuit a Bóbita bölcsőde. Típusterv alapján, pavilon rendszerben épült, 120 férőhelyen fogadta a gyermekeket. Bóbita bölcsődénk szintén részt vesz ma is a város gyermekeinek bölcsődei ellátásában - de 20 férőhelyet le kellett adnunk, az évek óta csökkenő igénylők száma miatt. 1977-ben indították a Városi Tanács 7. számú bölcsődéjét - 140 férőhellyel. Ez a bölcsőde a Jutasi úti lakótelep közvetlen szomszédságában épült új lakások és a régi "Új telep" családi házai közé épült. Hét pavilonban, korszerű feltételek között fogadhatták a gyermekeket. 1985-ben Veszprém környékén erőteljes földrengés volt. Berhidán majdnem minden épület megrongálódott - így az ott elhelyezett csecsemőotthon épülete is. Sürgősen meg kellett oldani a csecsemőotthoni gyermekek elhelyezését - a megyei és városi tanácsi vezetés megegyezése alapján ezt a bölcsődét ürítették ki számukra. Ideiglenesen a Bóbita bölcsődébe költöztették át az ide járó gyermekeket és gondozónőiket. A visszaköltözés után azonban már soha nem volt 100%-ra feltöltve - előbb csak férőhelyeket szüntettek meg (40-60), majd 1991-ben az egész bölcsődét. Ma a Bárczi Gusztáv Speciális Általános Iskola működik benne. A városban már minden lakótelepen működött bölcsőde - egyedül a centrumban nem. Ezen változtatott az 1979-ben megnyitott 100 férőhelyes Módszertani bölcsőde. Az épület lengyel tervek alapján épült, öt pavilonban gondozzák - nevelik a gyermekeket és oldalról kapcsolódik a pavilonokhoz az előadóterem, irodák és szociális helyi-
ségek emeletes épülete. A bölcsődét 1984-ben jelölték ki a megyei módszertani feladatok ellátására, ezt azóta is megújították a kijelölését. Itt bonyolítjuk le valamennyi képzésünket és továbbképzésünket - ami az utóbbi években már nemcsak megyei gondozónőket érint, hanem a Nyugat-Dunántúl gondozónőit is. 1997-től a szakgondozónő képzést is mi végezzük, amelyre minden évben volt eddig még elegendő jelentkező. A legújabb és legmodernebb bölcsődénk 1982-re készült el, 120 férőhellyel - párhuzamosan az akkor kiépülő Cholnoky úti lakótelep építésével. Az Aprófalvi bölcsődénk már a kidolgozott és kiadott bölcsődei építésügyi szabvány szerint épült. A sors iróniája, hogy mire elkészült a városban igen látványosan lecsökkent a bölcsődét igénylők száma. A 120 férőhelyet fokozatosan csökkentették le a jelenlegi 60- ra. 1986-ban a Városi Tanács örökölt egy 60 férőhelyes bölcsődét a fűzfői Nitrokémiától. Ez a bölcsőde Veszprémben épült fel a Jutasi úti lakótelepen, közvetlen szomszédságában óvodával. Mindkét intézményt a Nitrokémia gyár építtette és 1974-ben kezdte meg működését. Tizenkét évig volt a működtetője a gyár, majd felszereléssel, dolgozókkal és gyerekekkel együtt átadta városi működtetésre. Igen nagy előnye volt, hogy az óvoda az épület másik szárnyában volt közös folyosóval így a testvéreket egy helyre tudták vinni a szülők. Sajnos az intézmény pont ennek a specialitásának esett áldozatul ugyanis amikor a város egyik óvodájának kerestek épületet, a mi bölcsődénket nézték ki számára. Így 1995-ben nem a legharmonikusabb körülmények között átadtuk a Csibi bölcsinket az Pápa Területén és környékén az újkőkor és bronzkor emlékeit tárták fel. A Kis-hegy gazdag leletanyaga pedig kétségtelenné teszi, hogy i.e. II. században kelta törzsek laktak ezen a területen. A rómaiaknak Sava-
ria-t (Szombathely) Arrabona-val (Győr) összekötő hadi útja a város területén haladt át. A népvándorlás népei is itt hagyták névjegyüket, különösen gazdag leletanyag bizonyítja az avarok jelenlétét. Pápáról az első ismert írásos anyag 1183-ból való. A település fejlődését a tatár-járás megszakította, lakói a Bakonyban mentették át életüket. 1383-ban egy ekkor kelt oklevél tanúsága szerint már város volt. Mátyás király a várost a Zápolya családnak adományozta. A mohácsi csatát követő évben a várost Ferdinánd szerezte meg, majd Enyingi Török Bálinté volt. Ekkor korszerűsítették a várat, illetve várkastélyt, és ez a végvári rendszer egyik fontos erődítményévé tette. 1543-ban Székesfehérvár és Esztergom eleste után a török nagy erőkkel zárta körül a várost, a hősies ellenálláson azonban megtört az ereje. Csak 1683-ban a Bécs ellen induló Kara Musztafa óriási haderejével tudta elfoglalni, így pár hónapra török kézre került. Rákóczi szabadságharcát a pápaikat nagy lelkesedéssel fogadták, Eszterházy Antal a város akkori földesura, császári ezredes négyezer lovasával csatlakozott a szabadságharchoz. Jelentékenyebb épületei a XVIII. század végén a nagy tűzvészek után épültek és ezek még napjainkban is láthatók. Veszprémhez hasonlóan Pápa is régi iskolaváros. Már a XVI. században nyomdája volt, amelyet Huszár Dávid Huszár Gálnak, a haladó gondolkodású, harcos reformátor írónak és prédikátornak a fia alapított. A város igazi nevezetességét azonban az 1531-ben alapított református kollégium adta meg. E kollégium falai között tanult Petőfi, Jókai, Orlay Petrich Soma, és sokan mások. A nagyhírű tanítványok mellett nagyhírű tanárok tartottak előadásokat, akik az emelkedett humanitásnak és haladó gondolkodásnak számos szép példáját adták. A XIX. század első felében igen jelentős volt a város malomipara, hozzávetőlegesen 20 vízimalom működött a városban, illetve annak környékén, de a kézműipar is fejlődött. A XIX. század második felében a város gyökeres átalakuláson ment keresztül. A külön magyar vámterület megszűnésével a fejlettebb osztrák ipar olcsóbb termékei özönlötték el a magyar piacokat. A kisebb üzemek közül többen kény-
telenek voltak becsukni kapuikat. Így szűnt meg Pápán a papírgyár, a porcelángyár és a serfőző. 1783-ban alakult a híres Kluge kékfestőgyár, a dohánygyárat 1893-ban alapították. A Perutz-féle textilgyár pedig 1901-ben létesült. A két világháború között bontakozott ki és fejlődött húsüzeme. A helyi textilgyárban nemcsak a környék lakossága, hanem a városi lakosság is nagy számban dolgozott. 1928 előtt a textilgyár mellett már működött olyan gyermek megőrző, ahol a gyári dolgozók iskoláskor előtti gyermekeire egységes csoportban vigyáztak. A gyár akkor a Perutz testvérek tulajdona volt. Mezei Kálmán városi körzeti orvos szorgalmazására a Czimmermann utca 13. szám alatt 1943-ban létesült bölcsőde. A régi polgárházban 15 tipegő és 15 csecsemő korú gyermek nyert elhelyezést, majd az udvari melléképületek átalakítását követően 25 idősebb gyermeket is gondoztak. Ebben az épületben a bölcsődei ellátást megszüntették, de azóta is óvodaként működik. Az első gondozónők a kórházban dolgozó "HEIM" nővérek közül kerültek ki, és ápolónői képesítéssel rendelkeztek. A második világháború után a textilgyár bölcsődéje indított elsőként 1949-ben. A 60 férőhelyes bölcsődében a gyári dolgozók gyermekeit látták el, üzemi bölcsődeként működött végig - míg 1989-ben a többszörösen átalakult gyár gazdasági okokra hivatkozva megszüntette. A város fejlődésére jellemző, hogy 1953-ra szükségessé vált bölcsődék létesítése - a munka lehetőségek számának gyarapodása következtében. Az Elekthermax gyár épített bölcsődét, amely 1953-ban indult a Vörösmarthy utcában 40 férőhellyel. Szintén üzemi bölcsődeként működött 1964-ig, amikor is ezt a szociális ellátást a gyár megszüntette - a feladatot átadta Pápa Város Tanácsának. A tanácsi bölcsődé-
ben a férőhely számot 44 főre emelték. A bölcsőde csökkenő beíratott létszáma és idős kora miatt 1990-ben zárta be kapuját. A Tókert utcában a városi tanács épített 1953-ban egy 40 férőhelyes bölcsődét - amely még ma is működik Bóbita Bölcsőde néven, 30 férőhellyel. Ebben az épületben nagyon sok átalakítás történt, az udvar, a fűtés és a csoportszobák is megújultak az eltelt évek során. Mivel ez a bölcsőde a város centrumában helyezkedik el - közel az autóbusz pályaudvarhoz, piachoz, város központban elhelyezkedő munkahelyekhez - így a gyermeklétszámmal soha nem volt gondjuk. Inkább a túl sok gyermek volt jellemző mindig - itt a jelentkező más bölcsődébe tanácsolása okozott gondot. A Jókai utcában 1957-ben nyitottak a második tanácsi bölcsődét. Az épületet átalakították, előtte báró kisasszonyok lakása volt. Az átalakítást követően 44 férőhellyel kezdte meg működését, majd 1974- től 60 férőhelyre emelték a létszámát. Ezekben az években igen sok igénylő volt a bölcsődei ellátásra, a csoportokban a zsúfoltság volt jellemző. Az ezt követő évek már végig igény-csökkenést mutattak, így ezt a bölcsődét 1988-ban megszüntette a Városi Tanács. A 70-es évek zsúfolt bölcsődei csoportjain próbáltak egyre újabb és újabb bölcsődék nyitásával segíteni. 1979-ben típusterv alapján, pavilon rendszerű bölcsőde épült a város új lakótelepén. Ez a bölcsőde szintén működik még ma is, 60 férőhellyel. A Fenyveserdő bölcsődében 1989-től sérült gyermekeket is gondoznak egy csoportban - a többi öt csoportban pedig az egészséges gyermekek gondozása - nevelése történik. A Napsugár Bölcsőde a Kilián lakótelepen épült fel - korszerű, 60 férőhelyes, pavilonrendszerű - 1981-ben nyitotta meg kapuit. A 80-as évekre már egészen kidolgozott lett a bölcsődék épületének tervezése, a csoportszobák nagysága, a fürdőszobák kapcsolódási pontjai. Pá-
pán ez a bölcsőde közelíti meg a legjobban a még érvényben lévő építésügyi szabvány előírásait. A megmaradt három bölcsőde elegendő férőhelyet biztosít a város napközbeni kisgyermek ellátás megvalósításához, a bölcsődékben összeszokott, jól képzett szakemberek látják el a három év alatti gyermekeket. Várpalota Az Aquincumból vezető római hadiútnak Inotán volt az első állomása a Príma Nota. Inotát Pétfürdővel együtt 1952-ben csatolták Várpalotához. A város közepén áll a híres kéttornyú vár, Thury György kapitány dicsőséges harcainak színhelye. A hatalmas vastagságú falakat még a XV. században építették, a hajdani négy saroktorony közül ma már csak kettő áll. Az épület sok vihart, viszontagságot vészelt át, harminc év alatt huszonhatszor ostromolták meg a törökök. 1566- ban a félelmet nem ismerő Thury György védte a várat. Thury György haditettei nemcsak Várpalotához, hanem Pápához, és az egész Bakonyvidékhez fűződnek. Korának leghíresebb kapitánya, első bajvívója volt. Egyszerű közlegényből küzdötte fel magát várkapitánnyá, s hadi tettei egész Európát bámulatba ejtették. Várpalota bányászváros, az ország egyik legfontosabb bányavidékének központja volt. 1876-ban indította meg a rendszeres bányaművelést Sztáray Antal. Az első kezdetleges aknák 12, illetve 14 méter mélységben érték el a szénmezőket. Az 1890-es években a széntermelés mindössze évi 120-150 vagon volt. A fejlődés 1903-ban indult meg, amikor egy poroszországi nagybirtokos - Altdöbern Witzleben Henrik - vette meg a bányát és nagy összegű beruházásokkal brikettgyártásra is berendezkedett. 1907-ben "Várpalotai Ipartelepek Rt" név alatt részvénytársasággá alakították át a vállalkozást. A második világháború után a termelés a háború előttinek kétszeresére növekedett.
Várpalotán látható az 1752-ben épült Zichy-kastély, amely 90 év múlva leégett - de Ybl Miklós restaurálta. A kastély nyugati oldalszárnyán - két ablak közé befalazva - római sírkő látható. Valamikor egy kelta származású, Aurelius Dialo nevű római katona sírját fedte. A síremlék a III. századból való. Ajka Nagy fontosságú ipari településünk volt, 1959-ben nyilvánították várossá. Ipara szénbányászatra épült, a bányászkodást 1865-ben a Csinger-völgyben kezdték meg. A széntelep kísérő kőzeteiben és a telepeken külön is borostyánkő található, amit a szakirodalomban ajkaitnak neveznek ugyanis borostyánkő hazánkban egyedül az ajkai medencében található. Érdekes módon mégsem ez tette világhírűvé a várost, hanem a magyar ezüst az alumínium. Gazdag bauxit lelőhelyek közelében itt épült meg az Ajkai Timföld- és Alumíniumgyár. A bauxitot, ezt a jellegzetes vörös színű ércet az 1800-as évek elején fedezték fel a dél-franciaországi Les Beaux-ban. A hazai bauxit felfedezése Stőmer nevű nyaralóvendég nevéhez fűződik aki az 1920-as években Tapolca környékén egy túrája során bukkant az ércre. A fő bauxit vonulat Nyirádtól egészen Sümegig húzódik. A timföldet az erősen szennyezett bauxitból állítják elő, a timföld elektrolízis során alakul át tiszta alumíniummá. Az alumíniumnak az 1855-ös világkiállításon alig volt kisebb az ára, mint az aranynak. A város másik híressége az Ajkai Kristály, a mai napig kézi csiszolással, csodálatos mintázatokkal készítenek. Balatonfüred A Balaton északi partján, lankás dombok által körülölelt kisváros, 1971 óta hazánk első gyógyüdülő városa. Ismertségét elsősorban szénsavas forrásainak és mediterrán jellegű klímájának köszönheti.