Kedves Olvasó! A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezései közül számos alkalommal emlegetik azt a szabályt, hogy mellékletként nem lehet az ügyféltõl szakhatósági állásfoglalás csatolását kérni. De mit is jelent a szakhatósági közremûködés és milyen jogaik vannak az ügyfeleknek ebben a vonatkozásban? Mi a szintén szakkérdésben közremûködõ szakértõ feladata a közigazgatási hatósági eljárásban, és milyen további lehetõségei vannak az ügyfeleknek, ha nem értenek egyet a szakértõ által elõadottakkal? Ezen kiadvány a fenti kérdésekre igyekszik választ adni. A tanulmány a két jogintézmény közti hasonlóságokat és különbözõségeket követve épül fel, rámutatva a hatósági eljárásban elfoglalt szerepükre. Úgy véljük, hogy az egyes szabályok ezen rend szerint történõ áttekintése jó módszer arra, hogy mind a jogalkalmazók, mind az ügyfelek számára elkülönüljenek az egyes eljárási rendelkezések. Kiemelt figyelmet szenteltünk továbbá annak, hogy az ügyféljogok gyakorlása szemszögébõl vizsgálódjunk.
A szakhatóság és szakértõ közremûködése a közigazgatási hatósági eljárásban Az elnevezésbõl is kitûnik, hogy mindkét esetben valamely szakkérdésrõl van szó, azaz arról, hogy az eljárás során a hatóság olyan kérdéssel vagy körülménnyel szembesül, amelyben nincs szakértelme véleményt nyilvánítani. Egyértelmû kizáró szabály e vonatkozásban az, hogy ugyanabban a szakkérdésben nem mûködhet közre szakértõ és szakhatóság, azaz ha jogszabály a szakkérdésben szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elõ, akkor arra nézve szakértõt nem kell kirendelni. ä A szakhatóság esetében némiképp egyértelmûbb a helyzet, hiszen közremûködését mindig jogszabály írja elõ. 1 A Ket. 44. (1) bekezdése kimondja, hogy jogszabály elrendelheti, hogy a határozat meghozatala elõtt más hatóság (a továbbiakban: szakhatóság) állásfoglalását kell beszerezni. E vonatkozásban általánosságban azt is rögzíthetjük, hogy a szakhatósági közremûködés tartalma is tisztázott, hiszen a szakhatóság hatáskörét meghatározó, valamint a megkeresést kötelezõvé tevõ jogszabályoknak kategorikusan és egzaktan meg kell határozniuk azt, hogy az adott hatóságok szakhatóságként mire vonatkozóan adnak szakhatósági állásfoglalást. Ezzel a témával tekintettel arra, hogy a gyakorlatban ez számos kérdést vet fel még foglalkozunk. A Ket. hivatkozott rendelkezése csupán a határozathozatalt megelõzõ eljárás tekintetében említi a szakhatóság eljárását, amennyiben azonban az adott ügyfajtára nézve jogszabály úgy írja elõ a szakhatósági közremûködést, úgy az akkor sem mellõzhetõ, ha a hatóság és az ügyfél hatósági szerzõdést köt. 1 Például bentlakásos szociális intézmények mûködésének engedélyezése esetében a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat mûködésének engedélyezésérõl, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezésérõl szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet 4 (3) bekezdése szerint szakhatóságként megkeresendõ az ÁNTSZ, az építésügyi hatóság és a tûzoltó-parancsnokság. Telekalakítás esetében a megkeresendõ szakhatóságokat a telekalakításról szóló 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet melléklete sorolja fel. A Ket. 76. (4) bekezdése ugyanis elõírja, hogy ha az ügyben szakhatósági állásfoglalást kell beszerezni, a szerzõdés csak a szakhatósági hozzájárulás megadása esetén és a szakhatósági állásfoglalásban meghatározott elõírásoknak és feltételeknek a szerzõdésbe foglalásával köthetõ meg. ä Ami a szakértõt illeti, a Ket. már nem csupán kifejezett jogszabályi rendelkezés alapján kötelezõ érvénnyel írja elõ, hanem az adott ügy körülményeitõl függõen az eljáró hatóság belátására bízva teszi lehetõvé az igénybevételét. A Ket. 50. (1) bekezdése alapján a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendõek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A szakértõi véleményt a Ket. a bizonyítékok példálódzó felsorolása között említi. A hatóság jogszabályi kivételektõl eltekintve szabadon választja meg azt a bizonyítási eszközt, amelyet a legmegfelelõbbnek tart, valamint az eljárás során keletkezett bizonyítékokat szabadon elemezve és értékelve állapítja meg a tényállást. A Ket. 58. (1) bekezdése szerint szakértõt kell meghallgatni vagy szakértõi véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóságnak nincs megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ dolgozója és a) az ügyben jelentõs tény, egyéb körülmény vagy az alkalmazandó jog megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy b) jogszabály írja elõ a szakértõ igénybevételét. Kötelezõ jogszabályi rendelkezés hiányában tehát arról van szó, hogy a hatóság az eljárásban olyan különleges szakértelmet igénylõ kérdéssel szembesül, amely megítéléséhez nincs megfelelõ szakértelme. Ezen kérdésnek az ügyben jelentõs ténnyel, egyéb körülménnyel kell összefüggésben állnia vagy az alkalmazandó jogra kell vonatkoznia. A hatóság például szakértõt vehet igénybe akkor, ha az eljárásban egy különleges vagyontárgy (pl. egy festmény) átadására kötelezte az ügyfelet, azonban az már nincs meg és az ellenérdekû fél az ingóság pénzegyenértékének megállapítását kéri. Szakértõ kirendelése történhet meg továbbá egy birtokvédelmi eljárásban akkor, ha például a hatóság a panaszost feljogosította arra, hogy a birtoksértõ költségére és veszélyére a jogellenesen eltávolított kaput visszahelyezze. Hiszen ez esetben annak megítélése, hogy a kapu visszatétele mekkora költségbõl valósítható meg, szakértõi közremûködést igényelhet. A Ket. jogi szakértõ igénybevételét is lehetõvé teszi, melyre egyes bo- 3 Szakhatóság és szakértõ a közigazgatási hatósági eljárásban
4 nyolult jogértelmezési problémák megoldása, európai uniós jogi normák alkalmazása esetén kerülhet sor. Egyes ügyekben azonban a jogszabály kötelezõen írja elõ a szakértõ igénybevételét, amely a bizonyítékok megválasztása tekintetében az eljáró hatóságnak korlátozást jelent 2. A szakhatóság megkeresése és a szakértõ kirendelése I. A SZAKHATÓSÁG MEGKERESÉSE A korábbiakban kifejtettek alapján tehát abban az esetben, amennyiben az ügyben irányadó jogszabály szakhatóság közremûködését írja elõ, a hatóság köteles azt megkeresni. A megkeresés a két hatóság a megkeresõ és a szakhatóság közötti levélváltás útján történik, ahol fontos kitérni a határidõkre. A szakhatóság állásfoglalásának kiadására nyitva álló határidõ ugyanis ezen megkeresés hozzá történõ megérkezésével indul meg. A Ket. 33. (8) bekezdése alapján a szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidõ ha jogszabály másként nem rendelkezik tizenöt nap. Indokolt esetben a szakhatóság vezetõje e határidõt egy alkalommal tizenöt nappal meghosszabbíthatja és errõl az ügyfelet és a megkeresõ hatóságot értesíti. A Ket. a már kifejtettek szerint kategorikusan megtiltja, hogy a hatóság az ügyféltõl szakhatósági állásfoglalást kérjen. Ennek ellenére elõfordulhatnak olyan esetek, ahol az ügyfél esetlegesen már rendelkezik az állásfoglalással és azt önként benyújtja a hatósághoz. Erre az esetre a Ket. 44. (6) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: Az ügyfél vagy meghatalmazottja által az eljárás megindítása elõtt beszerzett, az ügy tárgyára vonatkozó, hat hónapnál nem régebbi szakhatósági állásfoglalást akkor fogadja el a hatóság, ha a hozzá, illetve a szakhatósághoz korábban benyújtott kérelem tartalmának azonosságát a szakhatóság megállapította. A szakhatóság megkeresése tehát ez esetben sem mellõzhetõ, csupán más lesz a szakhatósági közremûködés tartalma. Ekkor a szakhatóság állásfoglalása arra fog kiterjedni, hogy összeveti a korábban az ügyfél hozzá eljuttatott kérelmét a megkeresésben foglaltakkal és azok egyezõsége tekintetében nyilatkozik. II. A SZAKÉRTÕ KIRENDELÉSE 2 Példaként említhetjük a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet 35. (2) bekezdés b) pontját, amely kifejezetten elõírja azt, hogy a hatóságnak a kártalanítási összeg megállapításához szakértõt kell kirendelnie. Attól függetlenül, hogy a szakértõi közremûködésre kötelezõ jogszabályi elõírás alapján kerül sor vagy a hatóság valamely, az eljárás során felmerül kérdésben szükségesnek tartja a szakértõi közremûködést, a szakértõ kirendelésérõl a hatóság végzésben dönt.
6 7 Ami a szakértõ személyét illeti, két alapeset merülhet fel: Jogszabály meghatározott szakértõ igénybevételét írja elõ ez esetben ezt a szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértõként kirendelni. 3 Kifejezett jogszabályi elõírás hiányában igazságügyi szakértõt, igazságügyi szakértõi intézményt, más szervet vagy szakértõ testületet vagy indokolt esetben szakértelemmel rendelkezõ egyéb személyt kell szakértõként kirendelni. Ez esetben szakértõ személyére az ügyfél is tehet javaslatot. ä Fontos megjegyezni, hogy szakértõi közremûködésre senki nem kötelezhetõ.így elõfordulhat az, hogy a kirendelt szakértõ nem vállalja a feladatot. A kirendelés visszautasítására azonban határidõt állapít meg a jogszabály. A Ket. 58. (7) bekezdése szerint, ha a szakértõ nem vállalja a kirendelést, ezt a kirendelõ végzés kézhezvételétõl számított öt napon belül indokolással ellátva közölni kell a hatósággal. A kirendelést megelõzõen azonban a hatóságnak tisztáznia kell, hogy a szakértõvel szemben nem állnak-e fenn olyan körülmények, amelyek kizárják azt, hogy az ügyben szakértõként közremûködjön. A Ket. 59. (1) bekezdése alapján szakértõként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézõre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja. A teljesség igénye nélkül az alábbi példák hozhatók: nem járhat el szakértõként az, akinek a saját vagy hozzátartozója ügyérõl van szó; nem lehet szakértõ a másodfokú eljárásban az, aki az elsõ fokon közremûködött; úgyszintén az sem, akitõl valamely ok folytán nem várható az ügyben tárgyilagos szakvélemény. 3 Ilyenek például a már hivatkozott kisajátítási eljárásban közremûködõ szakértõk, akikre vonatkozóan a kisajátítási eljárásban közremûködõ szakértõkrõl szóló 9/1976. (IX. 5.) IM rendelet tartalmaz rendelkezéseket. Példaként említhetõ továbbá a sajátos nevelési igényû gyermekek beiskolázására vonatkozóan lefolytatandó eljárás, melyben másodfokon a képzési kötelezettségrõl és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 21. (2) bekezdése alapján az illetékes szakértõi és rehabilitációs bizottság, továbbá az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gyakorló Gyógypedagógiai és Logopédiai Szakszolgálat, Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai-Szakmai Szolgáltató Intézmény jár el. A szakértõt kirendelõ végzésnek az általános tartalmi és formai elemeken túl feltétlenül tartalmaznia kell az alábbiakat: ä A szakértõ személyét, valamint feladatát. Annak érdekében, hogy a szakértõ megfelelõen el tudja látni megbízatását, alapvetõ követelmény, hogy a hatóság pontosan határozza meg, hogy milyen kérdésben várja a véleménynyilvánítást. E vonatkozásban természetesen a szakértõi kompetencia tiszteletben tartása mellett iránymutatásokat is adhat. Ennek az ügyfél szempontjából is kiemelt jelentõsége van, hiszen garanciális jelentõségû, hogy az ügyfél ismerje a szakértõi feladat tartalmát. ä A szakvélemény elkészítésére nyitva álló határidõt, a leadás határnapját, meghallgatás esetén annak idõpontját. ä Indokolt továbbá a végzésben utalni arra is, hogy a hatóság hogyan fogja majd a szakvéleményt az ügyfelek rendelkezésére bocsátani, azaz milyen módon biztosítja azt, hogy az ügyfelek a nyilatkozattételi jogukkal éljenek. A hatóság dönthet úgy, hogy tárgyaláson hallgatja meg a szakértõt és ott kerül megvitatásra a szakvélemény, azonban az is lehetséges, hogy a szakvélemény rendelkezésre bocsátását követõen határidõt biztosít a nyilatkozattételre (például ha a szakvélemény kiegészítésérõl van szó). (Példaként az Iratminták közt szerepeltetünk egy végzésmintát, lásd 25. o.) A végzés ellen nincsen helye fellebbezésnek, azonban a Ket. egyéb módon lehetõséget biztosít arra, hogy az ügyfél kifogásait, kérdéseit elõterjessze. A Ket. 58. (4) bekezdése szerint az ügyfél kérelmére a hatóság a kirendelt szakértõn kívül akár véleményének elõterjesztése elõtt, akár az után más szakértõt is kirendelhet. Ezen ügyféli kérelem teljesítése nem kötelezõ, erre utal a kirendelhet kifejezés használata. A hatóságnak ekkor azt kell mérlegelnie, hogy az ügyfél által felhozott indokok tükrében, a rendelkezésre álló bizonyítékok, a már elkészült szakvélemény esetén annak tartalma alapján mennyire látja tisztázottnak a tényállást. Az ügyfél nyilatkozattételi jogával élve kifogásolhatja akár a szakértõ személyét pl. nem megfelelõ végzettségére vagy elfogultságára hivatkozva, akár a szakértõnek szabott feladat megfogalmazását is. Ezen kifogásokat a hatóság köteles mérlegelni és esetlegesen új szakértõt kirendelni vagy a szakvélemény kiegészítésére felszólítani a szakértõt. A kirendelõ végzés a szakértõre, az ügyfelekre és egyéb érintettekre nézve jogosultságokat és kötelezettségeket állapít meg. A kirendelés a szakértõ szempontjából természetszerûleg a szakvélemény Szakhatóság és szakértõ a közigazgatási hatósági eljárásban
8 határidõben történõ elkészítésének, valamint a szakértõi közremûködésnek a kötelezettségét keletkezteti, továbbá a munkavégzéséhez szükséges fontos jogosítványokat ad. Ez utóbbiakra a szakértõ eljárását bemutató fejezetben fogunk kitérni. A szakértõ köteles továbbá a tevékenysége során tudomására jutott védett adatot és hivatásbeli titkot megõrizni. Az ügyfél és az egyéb érintettek tekintetében a végzés teremt jogalapot arra, hogy kötelesek tûrni és engedni a szakértõ eljárását. Ennek megfelelõen amenynyiben a szakértõi munka egy ingatlan értékelésében áll, akkor az érintettek nem akadályozhatják a szakértõt abban, hogy a szakértõ ott méréseket végezzen vagy az ingatlanra belépjen. Fentieken túl külön jogszabályi rendelkezés alapján az ügyfél a szakértõi vizsgálatban való közremûködésre kötelezhetõ. A szakhatóság(ok) közremûködése A szakhatóság eljárására nyitva álló, fõ szabályként tizenöt napos határidõ a megkeresés megérkezésével indul. Azt, hogy ezen idõtartamon belül a szakhatóság pontosan milyen eljárási cselekményeket foganatosít, az eljárására irányadó jogszabály határozza meg. Egyes esetekben helyszíni szemlét tart, erre példának említhetõ a bentlakásos szociális intézmények mûködésének engedélyezése, ahol a szakhatóságként eljáró ÁNTSZ, illetõleg tûzoltó-parancsnokság állásfoglalását ez alapján adja meg. Vannak olyan esetek azonban, ahol a megkeresõ hatóság által megküldött iratok áttanulmányozása jelenti a szakhatósági közremûködés tartalmát. Erre példa a kisajátítási tervek építésügyi hatóság általi záradékolása, ahol a tervek áttekintése alapján jár el a szakhatóság.
10 A Ket. külön eljárási szabályokat tartalmaz azokra az esetekre nézve, amikor a hatósági eljárásban több szakhatóság mûködik közre. Egyes összetett építési engedélyezési eljárásokban nem ritka az, hogy az ügyben több szakhatóságot kell megkeresni, amelyek eljárása számos ponton kapcsolódhat. A szakértõ eljárása A Ket. 44. (3) bekezdése szerint törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajtákban kötelezheti az eljáró hatóságot és szakhatóságokat az engedélyezési feltételek egyeztetés útján való megállapítására. A Ket. 44. (5) bekezdése alapján, ha a hatóság vagy a szakhatóság, vagy két vagy több szakhatóság egymással egészen vagy részben ellentétes egyedi elõírást állapít meg vagy feltételt támaszt, a megkeresõ hatóságnak és az érintett szakhatóságoknak álláspontjukat ha jogszabály másként nem rendelkezik nyolc napon belül egyeztetniük kell. A korábbiakban ismertetettek alapján tehát a fõ szabály az, hogy az ügyfél nem kerül közvetlenül a kapcsolatba a szakhatósággal. A Ket. egy ésszerû kivételt azonban tesz, méghozzá abban az esetben, amenynyiben az ügyfelet a szakhatósági eljárásban kell hiánypótlásra felszólítani. A 44. (7) bekezdése szerint, ha a szakhatósági eljárásban válik szükségessé az ügyfél hiánypótlásra való felhívása, errõl, valamint a hiánypótlás elmulasztásáról a szakhatóság öt napon belül értesíti a megkeresõ hatóságot. A hiánypótlás elmulasztása miatt a megkeresõ hatóság szünteti meg az eljárást. A hatóságok közötti megfelelõ információáramlás igen fontos, ezért írja elõ a Ket. a tájékoztatási kötelezettséget. Fontos továbbá, hogy ha az ügyfél a szakhatóság által meghatározott hiányosságot nem pótolja, akkor nem a szakhatósági hozzájárulás megtagadására fog sor kerülni, hanem arra, hogy a szakhatóság ezen jelzése alapján a megkeresõ hatóság a Ket. 31. (2) bekezdése alapján megszünteti az eljárást. A szakértõi eljárásának kereteit a kirendelõ végzés adja meg, munkája pedig a szakkérdés természetétõl függ. A Ket. 59. (2) bekezdése szerint a hatóság a szakértõvel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. A szakértõ az ügy iratait megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz és a szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet. Egyes esetekben maga a szakértõ is tarthat szemlét, ez esetben biztosítani kell, hogy ennek idõpontjáról az ügyfelek tájékoztatást kapjanak. A szakértõ szakvéleményét kétféleképpen terjesztheti elõ. A szakértõt a hatóság meghallgathatja, ez kevésbé összetett szakértõi munka esetében fordulhat elõ. Ez fõ szabályként tárgyaláson történik, melyen az ügyfél és képviselõje észrevételt tehet az elhangzottakra és kérdést is tehet fel a szakértõnek.
12 13 Amennyiben a szakértõtõl a hatóság írásos szakvéleményt kért, akkor természetszerûleg ez esetben is biztosítani kell azt, hogy annak tartalmát az ügyfelek megismerhessék. Bonyolultabb ügyeknél azon eljárási rend bizonyul a legcélszerûbbnek, mely szerint a hatóság a szakvéleményt az ügyfeleknek megküldi és miután elegendõ idõt biztosított annak áttanulmányozására, tárgyalást tart. Az ügyfelek szempontjából vizsgálódva kiemelkedõ jelentõsége van tehát annak, hogy a szakértõ véleményét megismerhessék, arra észrevételeket tehessenek, továbbá esetlegesen újabb szakértõ kirendelését kérjék. Mindez a hatóság szempontjából a tényállás teljes felderítését segíti elõ, hiszen a döntés megalapozottságához valamennyi, a szakvéleménnyel kapcsolatban felmerült aggályt tisztázni kell. Ennek érdekében természetszerûleg a hatóság is tehet fel kérdéseket a szakértõnek és a felmerült körülmények függvényében a szakvélemény kiegészítésére szólíthatja fel. Néhány megjegyzés az ügyintézési határidõrõl A Ket. 33. (1) bekezdése alapján az érdemi határozatot 30 napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidõt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. Felmerül tehát a kérdés, hogy a szakhatóság közremûködésével, illetõleg a szakértõ eljárásával együtt irányadó a 30 napos határidõ vagy sem. A Ket. 33. (3) bekezdés d) pontja szerint az ügyintézési határidõbe nem számít bele a szakhatóság eljárásának idõtartama. Ahogyan arra már a korábbiakban kitértünk, a szakhatóságnak fõ szabályként tizenöt nap áll rendelkezésre, amely egy alkalommal további tizenöt nappal meghosszabbítható. Ettõl eltérõ határidõt jogszabály elõírhat, melynek nyilvánvaló indoka a szakhatósági közremûködés összetettsége. Ez alapján tehát alapesetben legfeljebb további harminc nappal hosszabbodhat meg az ügyintézési határidõ. Felmerül azonban a kérdés, hogy mi a teendõ akkor, ha a szakhatóság a megadott határidõn belül nem nyilatkozik. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 21. (2) bekezdése kimondta, hogy ha a szakhatóság a megadott határidõn belül, illetõleg a határnapon nem nyilatkozott, hozzájárulását megadottnak kellett tekinteni, kivéve ha a határnapon a nyilatkozattételre további nyolc napot kért. Ezen megoldást azonban a Ket. nem követi. A Ket. 45. (3) bekezdése alapján, ha a szakhatóság a számára meghatározott ügyintézési határidõn belül nem nyilatkozik, az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a szakhatóság felügyeleti szervéhez fordul. Szakhatóság és szakértõ a közigazgatási hatósági eljárásban A szakértõi közremûködés tekintetében más a helyzet. A tényállás tisztázása alapvetõ kötelezettsége a hatóságnak, melyhez szükséges bizonyíték a szakértõ által készítendõ szakvélemény. Márpedig a tényállás tisztázására az ügyintézési határidõ áll a hatóság rendelkezésére, így nincs olyan rendelkezés, amely a szakértõi közremûködés idejét kivenné az ügyintézési határidõbõl. Megjegyezzük azonban, hogy ettõl egyes ügycsoportokban eltér a jogalkotó. Így például a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet 39. alapján az ügyintézési határidõt a szakértõi vélemény megvitatása céljából tartott tárgyalástól kell számítani.
14 Egy kivételes szabályt azonban a Ket. is tartalmaz. A 32. (6) bekezdése szerint olyan ügyfajtákban, amelyekben a szakvélemény elkészítése hosszabb idõt vesz igénybe, jogszabály lehetõvé teheti, hogy az eljáró hatóság a szakértõ kirendelésekor, illetve a szakvélemény kérésekor az eljárást a szakvélemény megérkezéséig felfüggessze. Az eljárás felfüggesztése végzéssel történik és a felfüggesztés idõtartama az ügyintézési határidõbe nem számít bele. Ahogyan már említettük, a hatóság a szakértõt kirendelõ végzésben meghatározza, hogy a szakértõnek mennyi idõt biztosít a szakvélemény elkészítésére. A Ket. 58. (8) bekezdése alapján, ha a szakértõ nem tudja szakvéleményét a hatóság által megállapított határidõre elkészíteni, a kirendelés kézhezvételétõl számított öt napon belül az ok megjelölésével kérheti a határidõ meghosszabbítását, a késõbb felmerülõ akadály esetén az akadály tudomására jutásától számított öt napon belül akadályközléssel élhet. Arra az esetre, ha a szakértõ a kirendelõ végzésben meghatározott feladatát nem teljesíti határidõben, a Ket. az alábbi rendelkezést tartalmazza: Az 59. (6) bekezdése alapján a szakértõ eljárási bírsággal sújtható, ha a szakértõi közremûködést vállalta, és anélkül hogy a határidõ meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását elõzetesen bejelentette volna, nem teljesíti feladatait határidõre. A szakhatósági állásfoglalás és a szakértõi vélemény tartalma és jogi jellege, az ügyfél által megbízott szakértõ jogállása I. A SZAKHATÓSÁGI ÁLLÁSFOGLALÁS A Ket. 44. (2) bekezdése elõírja, hogy az érdemi döntésre jogosult hatóság döntésének meghozatalánál kötve van a szakhatóságnak a hatásköre keretei között kialakított jogszabályon alapuló állásfoglalásához. Ez alapján tehát a hatóság a szakhatósági állásfoglaláshoz kötve van, azt nem bírálhatja felül, attól nem térhet el. Ez adott esetben azt jelenti, hogy ha a szakhatóság hozzájárulását megtagadta, akkor a kérelmet el kell utasítani, azaz a szakhatóság beleegyezése nélkül nem hozható kérelemnek helyt adó döntés. A Ket. hivatkozott rendelkezésében szereplõ a hatásköre keretei között kialakított jogszabályon alapuló szövegrész azonban kérdéseket vet fel. ä Mi történik akkor, ha a hatóság úgy véli, hogy a szakhatósági állásfoglalásban a szakhatóság túlterjeszkedett a hatáskörén és olyan körülménytõl tette függõvé az állásfoglalás megadását, amely az õ eljárása során vizsgálandó? Az ügy körülményeitõl függõen ez a megkeresõ hatóság és a szakhatóság közötti hatásköri vitát is eredményezhet. Ilyen esetekre a Ket. 23. (1) bekezdése azt írja elõ, hogy a hatóságok kötelesek egymás között nyolc napon belül megkísérelni a vita eldöntését. Ennek eredménytelensége esetén a hatásköri vita eldöntését a Ket. a Fõvárosi Ítélõtáblára bízza. A Ket. 45. (1) bekezdése alapján a szakhatóság hozzájárulását, a hozzájárulása megtagadását, az egyedi szakhatósági elõírást vagy feltételt, valamint ezek indokolását az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a közremûködõ szakhatóság megnevezésével határozatába foglalja. 4 A Ket. 45. (2) bekezdése kimondja továbbá, hogy a szakhatósági állásfoglalás ellen külön fellebbezésnek nincs helye, az ügyfél a határozat ellen irányuló fellebbezés keretében gyakorolhatja az ezzel kapcsolatos jogorvoslati jogát. 4 A Ket. 72. -a a határozat tartalmi elemeinél tovább részletezi a szakhatósági állásfoglalás feltüntetésével kapcsolatos rendelkezéseket.
16 17 Az ügyfél tehát akár akkor, ha kérelmét a szakhatósági hozzájárulás megtagadása folytán elutasították, akár akkor, ha a szakhatóság olyan kikötéseket fogalmazott meg, mellyel nem ért egyet, az érdemi döntés ellen élhet jogorvoslattal, külön a szakhatósági állásfoglalást nem vitathatja. A szakhatósági állásfoglalás jogi jellegével kapcsolatban mindenképpen említést kell tennünk azon esetrõl, ha a hatóság jogszabályi elõírás ellenére nem keresi meg a szakhatóságot, illetõleg ha megkeresi ugyan, de állásfoglalását figyelmen kívül hagyja. A Ket. 45. (4) bekezdése szerint a szakhatóság szakhatósági állásfoglalásának figyelmen kívül hagyására, illetve eljárásának mellõzésére hivatkozással felügyeleti eljárást kezdeményezhet. Kiemelt hangsúllyal utalunk arra, hogy a fenti esetet a Ket. 121. (1) bekezdés c) pontja semmisségi okként említi, azaz az ilyen döntést a jogerõre emelkedésétõl számított három éven belül akár a jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélkül meg kell semmisíteni. II. SZAKÉRTÕI VÉLEMÉNY, AZ ÜGYFÉL ÁLTAL MEGBÍZOTT SZAKÉRTÕ JOGÁLLÁSA Feltétlenül fontos tehát az, hogy a hatóság a szakértõ munkáját meggyõzõnek tartsa. Egyes esetekben elõfordulhat az is, hogy a szakértõi munkával kapcsolatosan az eljárás során felvetett aggályok olyan hiányosságokra derítenek fényt, amelyek alapján megállapítható, hogy a szakvélemény esetleges kiegészítése sem orvosolná a hiányosságokat. Ekkor a hatóság dönthet akként, hogy új szakértõt rendel ki. Ezen új szakértõ tiszta lappal indul, és ismételten értékeli az ügyben felmerült körülményeket. Itt szeretnék utalni arra a korábban már kifejtett kérdéskörre, hogy a szakértõ szakkérdésben nyilvánít véleményt. A szakértõ feladata tehát az, hogy az üggyel kapcsolatosan felmerült speciális szakértelmet igénylõ kérdésben fejtse ki álláspontját. Ennek megfelelõen az ún. jogi kérdések megítélése a hatóság feladata. Ezen elhatárolás azonban korántsem könnyû feladat. Egyes esetekben azonban a szakvélemény kötelezõ lehet. A Ket. 58. (6) bekezdése alapján törvény vagy kormányrendelet elõírhatja, hogy az eljáró hatóság valamely meghatározott kérdésben kötve van egy meghatározott tudományos vagy szakmai testület, illetve szakértõi szerv szakvéleményéhez. Szakhatóság és szakértõ a közigazgatási hatósági eljárásban A szakértõi vélemény fõ szabályként nem kötelezõ a hatóságra. Ahogyan azt már korábban is láttuk, a szakvélemény a bizonyítékok egyike, márpedig a bizonyítás tekintetében a hatóság alapvetõen szabadon jár el. A Ket. 50. (6) bekezdése szerint a hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyõzõdése szerint állapítja meg a tényállást. A hatóság felkérésére elkészített szakvélemény megvitatása után tehát a hatóság azt mérlegeli, hogy az ügy körülményei, az ügyfelek nyilatkozatai és az egyéb bizonyítékok tükrében az mennyire meggyõzõ. E vonatkozásban lehet jelentõsége annak amire már szintén utaltunk, hogy az ügyfél kérheti más szakértõ kirendelését. Ha erre sor kerül, akkor a hatóság feladata a két szakvélemény összevetése és annak eldöntése, hogy azok esetleges ütközése esetén milyen további eljárási cselekményt tesz, illetõleg hogyan dönt. Érdekes helyzetet teremt az, amennyiben a hatóság az ügyfelek, valamint a saját maga által feltett kérdésekre nem kap kielégítõ választ, és ezáltal a szakértõ eljárásával, a szakvéleményben foglaltakkal kapcsolatban aggályai merülnek fel. Ez ugyanis azt eredményezi, hogy a tényállás nem kellõen tisztázott, így a meghozandó döntés is bizonytalan alapokon állna.
18 Természetesen a Ket. nem zárja azt ki, hogy az ügyfél külön szakértõt bízzon meg, esetlegesen éppen a hatóság által kirendelt szakértõ szakvéleményében foglaltak ellenbizonyítására. Ez esetben azonban felmerül az a kérdés, hogy ezen szakértõnek a hatósági eljárásban milyen jogállása van és szakvéleménye hogyan értékelendõ. A korábban már ismertetett rendelkezések azt hivatottak szolgálni, hogy a hatóság által kirendelt szakértõ elfogulatlanságához, pártatlanságához ne férjen kétség. Ebbõl következik, hogy az ügyfél által felkért szakértõ helyzete aki az ügyféllel áll kapcsolatban eltérõen alakul a kirendelt szakértõétõl. Az ügyfél szakértõje tanúként kerülhet meghallgatásra az eljárásban, szakvéleményét a hatóság hasonlóan az ügyfél által beszerzett egyéb bizonyítékokhoz értékeli, azonban annak bizonyító ereje nyilvánvalóan gyengébb. Persze ez nem zárja ki azt, hogy a hatóság, amennyiben azt meggyõzõbbnek tartja, arra alapozza döntését. A szakhatósági eljárással kapcsolatos illeték és igazgatási szolgáltatási díj megfizetése 5 A Ket. által létrehozott, az elõzõekben már kifejtett szakhatósági modell lényeges sajátossága az, hogy az ügyfél fõ szabály szerint csak az érdemi döntés meghozatalára jogosult közigazgatási szervvel áll kapcsolatban, a szakhatósággal nem. A jogalkotó célja tehát az volt, hogy az ügyfél számára idõt és fáradságot takarítson meg. A korábbiakban már utaltunk arra, hogy a szakhatósági állásfoglalás(ok) az érdemi döntést hozó hatóság határozatában jelennek meg, így bár egy határozat születik az ügyben, az annyiféle engedélyt és/vagy kötelezést tartalmaz, ahány hatóság eljárt az ügyben. Felmerül tehát a kérdés, hogy amennyiben az ügyfél kérelmére indult eljárásban közremûködõ szakhatóság eljárásáért eljárási illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, akkor az milyen módon történik. Amennyiben az eljárás kérelemre indult, akkor ezen jelleg az eljárás egészére kiterjed. Ennek megfelelõen bár a szakhatóságot az érdemi döntést hozó hatóság keresi meg, a közremûködés illetékét/igazgatási szolgáltatási díját természetszerûleg a kérelmezõnek kell megfizetnie. A fizetés módjára a Ket. 36. (4) bekezdése irányadó, azaz a fizetési kötelezettséget az eljárást lezáró döntést meghozó szervnél kell teljesíteni. Jogszabály elõírása esetén a szakhatóság eljárásáért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Tekintettel arra, hogy az igazgatási szolgáltatási díj a szakhatóság bevételét képezi, abban az esetben amennyiben ennek fizetését írja elõ a jogszabály, a megkeresõ hatóságnak ezt az összeget át kell utalnia a szakhatóságnak. Egyes esetekben jogszabály elõírhatja, hogy az igazgatási szolgáltatási díjat egy konkrét, meghatározott számlaszámra kell megfizetni. Ekkor a fizetési kötelezettséget erre a számlára kell teljesíteni. A hatóságok közötti megfelelõ információáramlás azonban indokolja azt, hogy a megkeresõ hatóság meg- 5 Lásd a Ket. Szakértõi Bizottságának szakmai véleményét tartalmazó 1. számú módszertani állásfoglalást a szakhatósági eljárással kapcsolatos illeték- és igazgatási szolgáltatási díjfizetésrõl.
20 keresése tartalmazza azt, hogy az ügyfél a díjat befizette és annak átutalása megtörtént. Mivel az ügyfél csak az érdemi döntésre jogosult szervvel áll kapcsolatban, ezért amennyiben költségmentességet kér, akkor ennek engedélyezése érdekében is ezen szervhez kell fordulnia. Ez esetben a költségmentességet engedélyezõ, illetõleg az ennek megvonásával vagy módosításával kapcsolatos végzést az igazgatási szolgáltatási díjra jogosult szakhatóságnak meg kell küldeni. A szakértõ díja és költsége, avagy ki fizeti a költségeket? A Ket. külön rendelkezik az eljárási költségekrõl és azok elõlegezésének, illetõleg viselésének rendjérõl. Az eljárási költségeket a Ket. két nagy csoportba sorolja: 1. az elsõ csoport az illetéket és az igazgatási szolgáltatási díjat foglalja magában, 2. a második az egyéb eljárási költségek elnevezést viseli. A szakértõ díja és költsége is ebbe a második körbe tartozik. Ezen eljárási költség két részbõl áll: egyrészt a szakértõ díjából, másrészt azon költségekbõl, amelyek szakértõi közremûködés kapcsán felmerültek (pl.: helyszíni szemlére történõ utazás, szakvélemény fénymásolása, fényképek készítése stb.) Ami a szakértõ díját illeti, egyes esetekben arról külön jogszabály rendelkezik. 6 A Ket. 155. (1) bekezdése alapján az egyéb költségek vonatkozásában a) a hatóság az eljárás során köteles költségkímélõ módon és a célszerûség figyelembevételével eljárni, b) az ügyfél, valamint az eljárásban részt vevõ más személyek kötelesek eljárási cselekményeiket a célszerûség figyelembevételével teljesíteni. A költségviselés tekintetében eltérõ szabályok érvényesülnek attól függõen, hogy az eljárás kérelemre vagy hivatalból indult. ä Kérelemre indult eljárás esetében a legfontosabb szabályok: Fõ szabályként az egyéb eljárási költséget a kérelmezõ ügyfél elõlegezi meg és viseli. Több azonos érdekû ügyfél esetében az ügyfelek ha nem állapodnak meg másképpen egymás között egyenlõ arányban elõlegezik és viselik ezen költségeket. Amennyiben az eljárásban ellenérdekû felek vannak és az eljárás azért indult, mert a kérelmezõ a másik ügyfél jogellenes magatartását sérel- 6 A kisajátítási szakértõ díja a kisajátítási eljárásban közremûködõ szakértõkrõl szóló 9/1976. (IX. 5.) IM rendelet 3. (4) bekezdése szerint az igazságügyi szakértõk díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet szerint alakul.
22 23 mezte (pl. állattartási eljárás), akkor az eljárási költségeket a kérelmezõ ügyfél viseli, ha a kérelmet elutasítják. Amennyiben a kérelemnek a hatóság helyt ad, akkor a költségeket az ellenérdekû félnek kell megfizetnie. Ha valamely bizonyítási eszköz igénybevételét így például a szakértõ kirendelését a hatóság indítványozza, akkor köteles elõlegezni annak költségét. Ezen esetekben a költségviselés attól függ, hogy az eljárásban meghozandó döntés az indítványnak megfelelõ bizonyítási eszközön alapul-e vagy sem. Azaz ha a hatóság kezdeményezte a szakértõ kirendelését, azonban az ezzel kapcsolatos bizonyítás sikertelennek bizonyult, akkor a bizonyítási eszköz költségei õt terhelik. Ezzel szemben, ha a szakvéleményre alapozva dönt, a költségeket az ügyfél köteles viselni. ä Hivatalból indult eljárás esetén a fõbb szabályok a következõk: Az egyéb eljárási költségeket az eljáró hatóság elõlegezi. A költségek viselése attól függ, hogy a hatóság határozata az ügyfél számára kötelezettséget állapít-e meg vagy sem. Ha igen, akkor a költségek az ügyfelet terhelik, ha nem, akkor a hatóság viseli a költségeket. Ha valamely bizonyítási eszköz igénybevételét így például a szakértõ kirendelését az ügyfél indítványozza, akkor köteles elõlegezni annak költségét. A költségviselés pedig annak függvényében fog alakulni, hogy a határozat az indítványozott bizonyítási eszközön alapul-e vagy sem. Ha igen, akkor a hatóság, ha nem, akkor az ügyfél viseli a költséget. Egyes esetekben továbbá a jogalkotó kifejezetten meghatározza, hogy az adott eljárásban ki köteles viselni a szakértõ díját és költségeit. A kisajátítási eljárásban például minden esetben a kisajátítást kérõt terheli ezen összeg, függetlenül az eljárás kimenetelétõl. 7 Speciális eset az, amikor valamely eljárási cselekményt az ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevõjének a jogellenes magatartása miatt kell megismételni és ennek kapcsán többletköltségek merülnek fel. Ilyen eset lehet például az, ha a szakértõnek ismételt helyszíni szemlét kell tartania, mert elsõ alkalommal az ügyfél akadályozta. Ekkor a jogellenes magatartást tanúsító személy köteles viselni az így felmerült többletköltségeket. 7 A kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet R. 59. (1) bekezdése értelmében a szakértõi díj és költség a kérelmezõt terheli. A Ket. 158. (1) bekezdése szerint az egyéb eljárási költségeket a hatóság összegszerûen határozza meg, és határozatában vagy végzésében dönt a költség viselésérõl, illetve a megelõlegezett költség esetleges visszatérítésérõl. A szakértõ a közremûködését követõen ún. díjjegyzéket készít, amit benyújt a hatósághoz. A hatóság ennek vizsgálata alapján dönt a szakértõ díjának és költségének összegérõl, illetõleg a korábbiakban kifejtettek alapján kötelezi az ügyfelet annak megfizetésére vagy azt õ viseli. A hatóság tehát vagy az eljárást lezáró érdemi döntésében, azaz a határozatban rendelkezik az egyéb eljárási költségrõl, vagy külön végzéssel. Ezt általában az dönti el, hogy a hatóság az érdemi döntése meghozatalakor a költségek megállapításához szükséges iratokkal, bizonyítékokkal rendelkezik-e vagy sem. A költség viselésével kapcsolatos döntés ellen fellebbezésnek van helye. 8 (A szakértõi díjat megállapító végzésre az Iratminták közt mutatunk be példát, lásd 29. o.) 8 Ez alól egyes esetekben maga a Ket. tesz kivételt. A 109. (2) bekezdésének második mondata alapján ugyanis az elsõfokú végzés közvetlenül a bíróság elõtt támadható meg, ha a végzést olyan hatóság hozta, amelynek a kormányt ide nem értve nincs felügyeleti szerve, továbbá akkor, ha törvény az ügyben az elsõfokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetõvé. A bíróság a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül. Szakhatóság és szakértõ a közigazgatási hatósági eljárásban
Néhány szó a költségmentességrõl Természetesen az elõzõ két címszóban ismertetett rendelkezések abban az esetben irányadóak, amennyiben költségmentesség megállapítására nem került sor. Azon személy ugyanis, aki költségmentességben részesült annak függvényében, hogy az engedélyezett költségmentesség az eljárási illetékre, az igazgatási szolgáltatási díjra, valamint az egyéb eljárási költségekre teljesen vagy csak részben terjed ki nem vagy csak részben kötelezhetõ az eljárási költségek megfizetésére. A Ket. 159. (1) bekezdése szerint a hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére költségmentességet engedélyezhet. 9 Ami a költségmentesség tartalmát illeti, a 159. (2) bekezdése kimondja, hogy az az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj és az egyéb eljárási költség viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelenti. Ennek megfelelõen azon kérelmezõ, aki teljes költségmentességben részesült, mentesül a szakhatóságnak fizetendõ eljárási illeték, illetõleg igazgatási szolgáltatási díj, továbbá egyéb más eljárási költségek, így például a szakértõi díj megfizetésének kötelezettsége alól is. A 159. (3) bekezdése alapján a költségmentesség a kérelem elõterjesztésétõl kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási eljárásra terjed ki. A költségmentesség iránti kérelemrõl a hatóság végzéssel dönt. Amennyiben a kérelmet elutasítja, a döntés ellen fellebbezésnek van helye. 10 Fontos rendelkezést tartalmaz a 159. (4) bekezdése, amely kimondja, hogy a költségmentességhez alapul szolgáló feltételeknek az eljárás folyamán történõ bekövetkezése, illetve megváltozása esetén is engedélyezhetõ a költségmentesség, illetve annak módosítására vagy visszavonására is sor kerülhet. A módosításról, továbbá visszavonásról szóló végzés ellen is biztosított a fellebbezés lehetõsége. 11 9 A 159. (6) bekezdése alapján törvény költségmentességet gazdálkodó szervezet, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet részére is megállapíthat. 10 Kivétel: lásd Ket. 109. (2) bekezdés. 11 Kivétel: lásd Ket. 109. (2) bekezdés. Iratminták Ügyiratszám: Ügyintézõ: Telefon: Ügyfélfogadás: Tárgy: az...autópálya Budapest,... kerületi szakaszának megépítésével érintett ingatlanok kisajátítási ügye A... által elõterjesztett kisajátítási kérelem alapján megindult közigazgatási hatósági eljárásban a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban Ktvr.) 18. (1) bekezdése alapján a hivatalvezetõ megbízásából eljárva meghoztam az alábbi végzést. A Budapest,... ker. 1.... alatt felvett,... tulajdonában lévõ, ingatlan, 2.... alatt felvett,... tulajdonában lévõ,... jelzálogjogával terhelt ingatlan kisajátítása ügyében a kisajátítás következtében szükséges üzemátszervezés, üzemáttelepítés és költözködés költségének megállapításához a szakvélemény elkészítésére a... (névjegyzéki szám:...) szakértõt rendelem ki. A szakértõ feladata: a kisajátítás következtében szükséges üzemátszervezés, üzemáttelepítés és költözködés költségének meghatározása, különös tekintettel a kisajátítás miatt felmerült, a termelés módját, méreteit, a foglalkoztatott dolgozók létszámát stb. érintõ átszervezés költségeinek, valamint az üzem berendezésének leszerelésével, más helyre átszállításával, az ottani elhelyezésével és üzembe állításával kapcsolatban szükségessé váló költségeknek a feltárása. További feladatként jelölöm meg az átszervezéshez és 25 Szakhatóság és szakértõ a közigazgatási hatósági eljárásban
Dr. Dargay Eszter 26 27 áttelepítéshez, vagyis az ingatlanok kiürítéséhez szükséges határidõre vonatkozó javaslattételt. A szakértõ feladata a fentieken túlmenõen az alábbi kérdések megválaszolása: Milyen mértékû az a kár (veszteség), ami a kisajátítással érintett gazdasági társaságokat éri 1. vállalkozásuk áttelepítése miatt igazolható árbevétel-kiesés (csökkenés) címén, illetve amiatt, hogy 2. az áttelepítés miatt szerzõdésben vállalt kötelezettségeiknek határidõben nem tudnak eleget tenni. A szakértõi vélemény elkészítésének határidejét... napjában jelölöm meg. A szakértõi vélemény megvitatása érdekében... napján tárgyalást tartok, melyre a szakértõt, valamint az ingatlan tulajdonosait és egyéb jogosultjait ügyfélként megidézem. A tárgyalás helye:... Felhívom a megidézettek figyelmét, hogy az idézésnek kötelesek eleget tenni. Kérem a kisajátítást kérõ felet, hogy a tárgyaláson részt venni, illetve nyilatkozattételre jogosult képviselõ jelenlétét biztosítani szíveskedjen. A szakértõi munkadíj megállapításáról külön végzésben rendelkezem. E végzés ellen fellebbezésnek, valamint bírói úton jogorvoslatnak helye nincs. I N D O K O L Á S A... a Ktvr. 4. (1) bekezdés f) pontjára hivatkozva a rendelkezõ részben megjelölt ingatlanok kisajátítása iránt kérelmet terjesztett elõ. Kérelmét azzal indokolta, hogy az... autópálya megépítése céljából szükséges ezen területek kisajátítása. (...) Tekintettel a Ktvr. végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 26. b) pontjára, melynek értelmében a kisajátítással kapcsolatos költségként meg kell téríteni a kisajátítás következtében szükséges üzemátszervezés, üzemáttelepítés és költözködés költségét, valamint hivatkozva az R. 35. (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra, a rendelkezõ részben foglaltak szerint döntöttem. A szakértõ feladatát szintén az R. 26. b) pontja, valamint a BH1979.316. alapján állapítottam meg. A szakértõ a hivatalnál a hagyatéki eljárással, a kisajátítási eljárással, a szakfordítással és a tolmácsolással kapcsolatos feladatokról és hatáskörökrõl szóló 10/1992. (I. 20.) Korm. rendelet 6. -a alapján vezetett nyilvántartásban, mint kisajátítási szakértõ szerepel. A hivatal felhívja a megidézett feleket, hogy a Ket. 48. (1) bekezdése alapján az idézésnek köteles eleget tenni. Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget vagy meghallgatása elõtt az eljárás helyérõl engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását vagy eltávozását megfelelõen nem igazolja, továbbá ha az idézésre önhibájából eredõ ittas vagy bódult állapotban jelenik meg, eljárási bírsággal sújtható, valamint az eljárási cselekmény megismétlése miatt többletköltség megfizetésére kötelezhetõ [Ket. 48. (2) bekezdés]. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet esetén pedig egymillió forint [Ket. 61. (2) bekezdése]. Ha az idézett személy ismételt idézésre sem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a rendõrség útján elõvezettethetõ [Ket. 48. (3) bekezdés]. Ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet képviselõje nem jelent meg az idézésre, és a képviselõ nevét a vezetõ tisztségviselõ a hatóság felhívására nem közli, a vezetõ tisztségviselõ eljárási bírsággal sújtható, és kötelezhetõ a többletköltség megfizetésére. Az elõvezetést ebben az esetben a vezetõ tisztségviselõvel szemben lehet alkalmazni [Ket. 48. (6) bekezdés]. Felhívom továbbá a figyelmet, hogy a Ket. 40. (1) bekezdése értelmében az ügyfél személyesen, továbbá meghatalmazottja által is eljárhat, illetve lehetõség van az ügyfél és képviselõje együttes eljárására is. A Ket. 51. (1) bekezdése alapján az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Felhívom azonban a figyelmet, hogy amennyiben a hatóság Szakhatóság és szakértõ a közigazgatási hatósági eljárásban
Dr. Dargay Eszter 28 29 felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt vagy az eljárást megszünteti. Az ügyfél vagy képviselõje, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentõs valótlan tényt állít, eljárási bírsággal sújtható [Ket. 51. (6) bekezdés]. Az ügy iratai a hivatal... sz. irodájában tekinthetõk meg. Felhívom a hivatal székhelyén lakcímmel nem rendelkezõ személyek figyelmét, hogy a hivatal székhelyére történõ idézésükre a Ket. 47. (2) bekezdésében foglaltak szerint került sor, tekintettel arra, hogy az idézés célja a tárgyaláson való részvétel. Felhívom a szakértõ figyelmét, hogy a Ket. 58. (7) bekezdése szerint, ha nem vállalja a kirendelést, ezt a kirendelõ végzés kézhezvételétõl számított öt napon belül indokolással ellátva közölni kell a hatósággal. Ha a szakértõ nem tudja szakvéleményét a hatóság által megállapított határidõre elkészíteni, a kirendelés kézhezvételétõl számított öt napon belül az ok megjelölésével kérheti a határidõ meghosszabbítását, a késõbb felmerülõ akadály esetén az akadály tudomására jutásától számított öt napon belül akadályközléssel élhet [Ket. 58. (8) bekezdés]. A szakértõ eljárási bírsággal sújtható, ha a szakértõi közremûködést vállalta, és anélkül hogy a határidõ meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását elõzetesen bejelentette volna, nem teljesíti feladatait határidõre [Ket. 59. (6) bekezdés]. A fellebbezés lehetõségét a Ket. 98. (1) (3) bekezdése, a bírói úton történõ jogorvoslat lehetõségét a Ket. 109. (1) (2) bekezdése zárja ki. Budapest, 2006.... P. H. Ügyiratszám: Ügyintézõ: Telefon: Ügyfélfogadás: Tárgy:...kisajátítási ügye A... által elõterjesztett kisajátítási kérelem alapján megindult közigazgatási hatósági eljárásban a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) 18. (1) bekezdése alapján a hivatalvezetõ megbízásából eljárva meghoztam az alábbi végzést. Kötelezem...-t, hogy a hivatal által a 2005....-én kelt 04-.../2005. számú határozattal kirendelt... kisajátítási szakértõ részére a határozat kézhezvételétõl számított 8 napon belül fizessen meg...- Ft, azaz... forint szakértõi díjat. Felhívom a kötelezett figyelmét, hogy amennyiben a fenti kötelezettségének a megadott határidõn belül nem tesz eleget, a jogosult fél kérelmére végrehajtásra fog sor kerülni. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. A kézbesítéstõl számított 30 napon belül a végzés bírósági felülvizsgálata kérhetõ. A keresetlevelet a Hivatalnál kell benyújtani és Fõvárosi Bíróságnak kell címezni. A bíróság a végzést nem peres eljárásban vizsgálja felül. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, az ügyfél azonban a keresetlevélben kérheti a döntés végrehajtásának felfüggesztését. Szakhatóság és szakértõ a közigazgatási hatósági eljárásban A végzést kapják: (Külön ív szerint.)... kiadmányozásra jogosult vezetõ I N D O K O L Á S... a Ktvr. 4. (1) bekezdés... pontjára hivatkozva a Budapest... ker.... hrsz. alatt felvett ingatlan kisajátítása iránt kérelmet terjesztett elõ. Kérelmét azzal indokolta, hogy... céljából szükséges ezen ingatlan kisajátítása.
Dr. Dargay Eszter 30 31 A tulajdonosokat megilletõ kártalanítás összegének megállapítása érdekében a 2005....-én kelt 04-.../2005. számú végzéssel szakértõ kirendelésére került sor... személyében. A szakértõ a szakvéleményt a hivatal részére határidõben elkészítette, majd az általa elvégzett szakértõi munkáról költség- és díjjegyzéket nyújtott be, amelynek végösszege...- Ft. A költség- és díjjegyzéket megvizsgáltam, és az alábbiakat állapítottam meg. A Ktvr. végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 63. (1) bekezdése alapján jelen esetben az alkalmazandó jogszabály a kisajátítási eljárásban közremûködõ szakértõkrõl szóló 9/1976. (IX. 5.) IM rendelet és az igazságügyi szakértõk díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet. A 9/1976. (IX. 5.) IM rendelet 3. (1) bekezdése szerint a szakértõi tevékenységért munkadíj és költségtérítés (a továbbiakban együtt: szakértõi díj) jár. Erre vonatkozó igényét a szakértõ tételesen terjeszti elõ. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése alapján a szakértõi díj összegére és felszámításának módjára az igazságügyi szakértõk díjazásáról szóló jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kisajátítási eljárásban közremûködõ szakértõ kiküldetési költségei tekintetében a köztisztviselõkre vonatkozó rendelkezések az irányadók. A hivatkozott 3/1986. (II. 21.) IM rendelet I. számú melléklete alapján az egyéb szakértõi tevékenységért járó munkadíj felsõfokú szakképzettséggel rendelkezõ szakértõ esetén bírósági tárgyaláson kívül megkezdett óránként 1600 Ft, az említett képzettséggel nem rendelkezõ szakértõ esetén ugyancsak bírósági tárgyaláson kívül megkezdett óránként 1400 Ft. Fentiek figyelembevételével a... által benyújtott költség- és díjjegyzékben az ingatlan értékelésére fordított... munkaórára munkadíjként meghatározott...- Ft-ot és a 20% áfa-ként meghatározott...- Ft-ot megalapozottnak találtam. A szakértõ által elõterjesztett költségigényt is megvizsgáltam és az alábbi megállapításokat tettem: A 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 6. (2) bekezdése szerint a szakvéleménynyel kapcsolatos fényképmelléklet költsége (felvétellel és kidolgozással együtt) darabonként, normál, fekete-fehér kép esetében hatvan forint; színes, mikro- és különleges kép esetében nyolcvan forint; a fénymásolat költsége oldalanként tizennégy forint. Az ezt meghaladó összegû költségtérítésnek csak a készkiadás igazolása esetén van helye. A hivatkozott rendelet 10. (1) bekezdése alapján a szakértõ részére a számlával nem igazolható, de szükségszerûen felmerülõ költségeinek (posta, telefon, irodaszer stb.) fedezésére költségátalányt kell megállapítani. A költségátalány a szakértõ munkadíjának 35%-a, de legfeljebb százezer forint. Fentiekre tekintettel a szakértõ költségigényét... oldal fénymásolásának, valamint... darab színes fénykép elõhívásának költségével és 35%-os költségátalánnyal számolva egy ingatlanra...- Ft-ban állapítottam meg. A fentiek alapján a szakértõi díjat összesen:...- Ft-ban állapítottam meg. Az R. 59. (1) bekezdése értelmében a szakértõi díj és költség a kérelmezõt terheli. Erre tekintettel ezen összeg megfizetésére...... köteleztem. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban Ket.) 74. (1) bekezdése alapján a kérelmezõt 8 napon belül köteleztem a szakértõi munkadíj megfizetésére. A szakértõi díj viselésérõl a R. 59. (1) bekezdése alapján rendelkeztem. Az eljárási költségek önkéntes teljesítése elmaradásának jogkövetkezményeirõl a Ket. 72. (1) bekezdés de) pontjában foglaltak értelmében adtam tájékoztatást. Hatásköröm és illetékességem a Ktvr. 18. (1) bekezdésén és a R. 59. (1) bekezdésén alapul. Tekintettel arra, hogy döntésem nem az ügy érdemében született, annak formája a Ket. 71. (1) bekezdése, valamint 158. (1) bekezdése alapján végzés. A fellebbezés lehetõségét a Ket. 109. (2) bekezdése zárja ki. A bírósági felülvizsgálat lehetõségére a figyelmet a Ket. 109. (2) bekezdése alapján hívtam fel, amely szerint az elsõfokú végzés közvetlenül a bíróság elõtt támadható meg, ha a végzést olyan hatóság hozta, amelynek a kormányt ide nem értve nincs felügyeleti szerve, továbbá akkor, ha törvény az ügyben az elsõfokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetõvé. A Ktvr. 19. (1) bekezdése kizárja a fellebbezés lehetõségét, de egyúttal lehetõvé teszi a döntés bírósági felülvizsgálatát. A keresetlevél benyújtásának módjára és az eljáró bíróságra az ügyfelek figyelmét a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 326. (1) bekezdése és 330. (2) bekezdése, valamint a Pp. módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény 3. (1) bekezdése alapján hívtam fel. Szakhatóság és szakértõ a közigazgatási hatósági eljárásban
Dr. Dargay Eszter 32 A Ket. 110. (1) bekezdése alapján tájékoztatom az ügyfeleket, hogy amennyiben a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérik, akkor végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható. Budapest, 2006.... P. H.... kiadmányozásra jogosult vezetõ A végzést kapják: (Külön ív szerint.)