Extraterresztikus testek Meteorit: Földön kívüli ( extraterresztikus ) anyagból származó szilárd kőzettest, ami behatol a Föld légkörébe és a földfelszínbe csapódik. Primitív meteoritok: olyan meteoritok, amelyek kémiai összetétele hasonlít a Nap fotoszférájának összetételéhez, közvetlenül a napköd anyagából képződtek, azaz a Naprendszer legősibb kőzetanyagai. Képviselik azt az anyagot, amiből a Föld-típusú bolygók képződtek. Differenciált meteoritok: olyan égitestekből származnak, amelyek fejlődésük során részleges olvadáson mentek keresztül és különböző összetételű egységekre (fémes, szilikátos) különültek el, azaz differenciálódtak. Kondritok: primitív meteoritok, amelyek kondrumokat tartalmaznak. A Naprendszer legidősebb kőzetei. CAI: kondritokban található Ca-Al zárványok, amelyek refraktórikus elemekben gazdagok, illó elemet nem tartalmaznak. A Naprendszer kialakulásának kezdetén, magas hőmérsékleten a kondrumok keletkezését megelőzően jöttek létre. CI kondritok: a kondritok egy speciális csoportja, amelyek a legősibb (legprimitívebb) összetételt képviselik a meteoritok közül. Kondrumot nem, csak illó-gazdag nátrixot tartalmaznak. Összesen 5 db CI kondritot találtak eddig. Kondrumok: Maximálisan néhány mm nagyságú magmás gömböcskék, amelyek hirtelen kristályosodtak ki a Naprendszer történetének kezdeti fázisában. Egyesek teljesen, mások részben olvadt állapotban voltak. Akondritok: olyan meteoritok, amelyek nem tartalmaznak kondrumot és mátrixuk kisebb illótartalmú, mint a kondritoké. Kondritokból különböző mértékű olvadási, majd frakciónációs folyamattal keletkeztek. Kő-vasmeteorit: közel egyenlő mennyiségben tartalmaz szilikát fázist és vas-nikkel ötvözetet. SNC meteoritok: a Marsról származó meteoritok egy csoportja. Koruk jóval fiatalabb ( 1,3 Mrd év), mint a meteoritok többségének. Kialakulásuk magmás folyamathoz, ásvány akkumulációhoz köthető. Vasmeteorit: több, mint 90%-ban vasból álló meteoritok, amelyek magmás differenciációval alakultak ki. Planetezimál: bolygócsírák, amelyek a Naprendszer korai fázisában véletlenszerű ütközések és összetapadások révén kialakult gravitációs centrumok. A planetezimálok ütközése és összeforrása során jöttek létre a Föld-típusú bolygók. Illók (könnyenillók): olyan vegyületek a Föld mélyében, amelyek felszíni viszonyok között folyadék vagy gázfázist alkotnak (pl.: H2O, CO2, SO2), Kozmokémiai csoportosításban azok az elemek, amelyek 1250 C alatt kondenzálódnak. Refraktórikus elemek: a kozmokémiai csoportosításban azok az elemek, amelyek 1450 K felett kondenzálódnak. Pl.: Al, Ca, Ti, ritkaföldfémek, platinafémek.
Magmás kőzetek Magmás kőzet: a magma (természetes kőzetolvadék) hűlése során megszilárdult Képződmény Alkáli magmás kőzetek: Azok a magmás kőzetek, amelyekben a Na- és K-tartalmú szilikátásványok mennyisége meghaladja a Ca-tartalmú szilikátásványokat. Jellemzően kontinentális területek belsejében, valamint óceáni szigeteken jelennek meg. Mészalkáli magmás kőzetek: Azok a magmás kőzetek, amelyekben a Ca-tartalmú szilikátásványok mennyisége közel azonos a Na- és K-tartalmú szilikátásványokkal. Jellemzően a szubdukciós zónák mentén jelennek meg Tholeiites magmás kőzetek: Azok a magmás kőzetek, amelyekben a Na- és K-tartalmú szilikátásványok alárendelt mennyiségben vannak, ezzel szemben viszonylag jelentős az Fe és Mg-tartalmú ásványok mennyisége. Jellemzően az óceáni hátságok mentén jelennek meg. Savanyú kőzetek: olyan magmás kőzetek, amelyek SiO2 tartalma több, mint 64 tömeg%. Kvarc, káliföldpát, plagioklász alkotja, ami mellett kevés víz-tartalmú Fe-Mg szilikát fordul elő (pl.: biotit) Neutrális kőzetek: olyan magamás kőzetek, amelyek SiO2 tartalma 53 és 64 tömeg% között van. Plagioklászból, piroxénből és víz-tartalmú Mg-Fe szilikátokból (pl.: amfibol, biotit) épülnek fel. Bázisos kőzetek: olyan magmás kőzetek, amelyek SiO2 tartalma 44 és 53 tömeg% között van. Mg-Fe szilikátokból és plagioklászból állnak. Ultrabázisos kőzetek: olyan magmás kőzetek, amelyek SiO2 tartalma kisebb, mint 44 tömeg%. Főleg Mg-Fe szilikátokból állnak. I. Mélységi magmás kőzetek Magma: földfelszín alatti, többfázisú kőzetolvadék Magmás alárétegződés: a földköpenyből származó bazaltos magma megakad a földkéreg alsó határa alatt és ott piroxenit teléreket, telérrajokat alkot, ami által alulról gyarapítja a földkéreg vastagságát. Diorit: Neutrális mélységi magmás kőzet, amelynek uralkodó elegyrészei a Ca-Na plagioklász, amfibol, piroxén, esetenként biotit Gabbró: Bázisos mélységi magmás kőzet, amelynek uralkodó elegyrészei az olivin, a piroxén és a Ca-gazdag plagioklász Gránit: Savanyú mélységi magmás kőzet, amelynek uralkodó elegyrészei az alkáli (K-) földpát, kvarc, Na-Ca plagioklász, biotit, esetenként amfibol, rombos piroxén Harzburgit: Ultrabázisos magmás kőzet, a peridotitok közé tartozik. Uralkodóan olivinből és rombos piroxénből áll. Olyan földköpeny anyagot képvisel, ami egy korábbi olvadási folyamat (magmaképződés) után maradt vissza. Gyakori az ofiolit sorozatokban, az óceáni litoszféra alsó részének jellemző kőzete. Peridotit: ultrabázisos magmás kőzetcsoport, aminek fő ásványai az olivin, rombos és monoklin piroxén és ezen belül az olivin részaránya > 40%. A felső köpeny uralkodó kőzete. Peridotit kőzetek: lherzolit, harzburgit, wehrlit és dunit. Piroxenit: ultrabázisos magmás kőzetcsoport, aminek fő ásványai a monoklin és rombos piroxén, valamint az olivin. Ezen belül az olivin részaránya < 40%. Kőzetereket és teléreket formál a földkéreg és földköpeny határzónájában. Streckeisen diagram: magmás kőzetek osztályozására szolgáló diagram, ami a kőzetekben található ásványfázisok relatív mennyiségén (modális összetétel) alapul.
Telér: Kis vastagságú, de jelentős hosszúságban követhető mélységi magmás kőzettest Batolit: A földkéregben lévő nagy, szabálytalan kiterjedésű mélységi magmás kőzettömeg. II. Kiömlési Magmás explozív kitörés: A magmában lévő illók kiválását (buborékosodás) követően, a megnövekvő gáznyomás miatti robbanás okozta vulkáni kitörés Pahoehoe láva: Kis viszkozitású bazaltos lávatípus polinéz (hawaii) neve, amelynek sima, kőzetüveges a felszíne és gyakori ennek a kötélszerű redőzése. Emiatt kötéllávának is hívják. Aa láva: A pahoehoe láva típusnál nagyobb viszkozitású, bazaltos láva, amelynek érdes felszínén hólyagüreges, éles felszínű lávarögök találhatók. Párnaláva: Tipikusan bazaltos magma víz alatti lávaöntéséhez kapcsolódó, gömbölyded formájú lávacsomagokból álló lávatípus. Andezit: Neutrális kiömlési magmás kőzet, amelynek uralkodó elegyrészei a Ca-Na plagioklász, amfibol, piroxén, esetenként biotit Bazalt: Bázisos kiömlési magmás kőzet, amelynek uralkodó elegyrészei az olivin, a piroxén és a Ca-gazdag plagioklász MORB: óceáni hátságok mentén képződő tholeiites bazalt OIB: óceáni szigeteken képződő bazalt Dácit: Neutrális-savanyú kiömlési magmás kőzet, amelynek uralkodó elegyrészei a Na-Ca plagioklász, biotit, amfibol, kvarc és esetenként rombos piroxén és alkáli (K-) földpát Fonolit: Neutrális, kiömlési alkáli Si-telítetlen magmás kőzet, amelynek uralkodó elegyrészei az alkáli (K-) földpát, Na-Ca plagioklász, alkáli piroxén, biotit, nefelin vagy leucit, analcim, esetenként alkáli amfibol Riolit: Savanyú kiömlési magmás kőzet, amelynek uralkodó elegyrészei az alkáli (K-) földpát, kvarc, Na-Ca plagioklász, biotit, esetenként amfibol, rombos piroxén Trachit: Neutrális-savanyú kiömlési magmás kőzet, amelynek uralkodó elegyrészei az alkáli (K-) földpát, kvarc, Na-Ca plagioklász, biotit, esetenként amfibol, rombos piroxén Freatomagmás explozív kitörés: Forró magma és külső víz/víz-tartalmú üledék keveredése okozta heves kölcsönhatás miatti robbanás okozta vulkáni kitörés Lávadóm: viszkózus magmához kapcsolódó. Általában kis térfogatú lávaforma, ami éppen csak ki tud türemkedni a kürtőből. Pajzsvulkán: Lapos, szélesen elterülő, kis lejtőszögű vulkáni forma, ami bazaltos vulkáni működés során alakul ki. Ebben az esetben a robbanásos működés alárendelt, a tűzhányót a fluidálisan szétfolyó bazaltos lávák építik fel. Rétegvulkán: Általában magas, meredek oldalú vulkáni forma, ami nagyobb viszkozitású magma kitöréséhez kapcsolódó lávafolyások és robbanásos kitörési termékek váltakozásából épül fel. TAS diagram: vulkáni kőzetek osztályozására szolgáló, az SiO2 és az össz-alkália (Na2O+K2O) tartalom összefüggésén alapuló diagram. III. Vulkáni Piroklaszt: Robbanásos vulkáni működés során keletkező törmelék megszilárdult magmadarab, kőzettörmelék vagy kristály. Piroklasztit: Robbanásos vulkáni működés eredményeként képződött, vulkáni törmelékes kőzet. Tufa: Több mint 75%-ban vulkáni hamuból álló piroklasztit. Tufit: 25-75%-ban vulkáni törmelékekből álló, egyéb üledékes anyaggal kevert kőzet Tefra: Robbanásos vulkáni működés eredményeként képződött törmelékekből álló, laza üledék. Vulkáni hamu: 2 mm-nél kisebb méretű piroklaszt
Üledékes kőzetek Üledékes kőzet: felszíni, felszín közeli másodlagos folyamatok (mállás szállítás lerakódás kőzetté alakulás) során kialakult képződmény. Üledéklerakódás: Üledékek lerakódása fizikai (a szállító közeg energiája nagy mértékben csökken, ami a szemcsék leülepedéséhez vezet) vagy kémiai (oldott anyag kicsapódása a környezet - ph, redox viszonyok, hőmérséklet stb. megváltozása miatt) gát következtében. Diagenezis: A laza, általában nagy víz-tartalmú üledék tömörödés (vízvesztés) és cementáció következtében tömör kőzetté alakul. Törmelékes üledékes kőzet: Földfelszínen, a kőzetek fizikai mállását követően keletkezett, törmelékekből álló üledékes kőzet. Osztályozása a törmelékdarabok szemcsemérete alapján történik. Aleurolit: Törmelékes üledékes kőzet, ami uralkodóan 0,004 és 0,06 mm közötti szemcsenagyságú törmelékekből (aleurit szemcsékből) áll. Lösz: 0.02-0.06 mm szemcsenagyságú, uralkodóan légi úton szállított, hullóporból lerakódott, jól osztályozott finomtörmelékes üledékes kőzet. Homokkő: Törmelékes üledékes kőzet, ami uralkodóan 0,06 és 2 mm közötti szemcsenagyságú törmelékekből (homokszemcsékből) áll. Breccsa: Törmelékes üledékes kőzet, ami uralkodóan 2 mm-nél nagyobb, koptatlan (szögletes) kőzetszemcsékből áll. Konglomerátum: Törmelékes üledékes kőzet, ami uralkodóan 2 mm-nél nagyobb, koptatott (kerekded) kőzetszemcsékből áll. Szerves üledékes kőzet: Szerves anyagból felépülő üledékes képződmény. Szénkőzetek és szénhidrogének tartoznak ide. Biogén üledékes kőzet: Ősmaradványokból felépülő üledékes kőzet. Vegyi üledékes kőzet: Oldatból való kicsapódás során keletkezett kőzet. Az oldat összetétele alapján a következő csoportok különíthetők el: karbonátos kőzetek, sókőzetek, kovakőzetek, üledékes vas- és mangán kőzetek, foszforitok. Mészkő: Több mint 50 % - üledékgyűjtőn belüli eredetű kalcitos karbonátot tartalmazó, vegyi/biogén üledékes kőzet. Legjelentősebb képződési terük a tengerekben van, de képződhetnek tavakban, folyóvizekben, sőt a szárazföldön is. Dolomit: Több mint 50 % - üledékgyűjtőn belüli eredetű dolomitos karbonátot tartalmazó,
vegyi üledékes kőzet. Képződése tengeri környezetben, a tengervízben feldúsuló Mg, a félig vagy már teljesen konszolidált mésziszap-mészkő Ca-tartalma egy részének lecserélésével történik. Szárazföldi környezetben egyes bepárlódó sós tavakban, lúgos környezetben elsődlegesen is kiválhat. Márga: Közel azonos mennyiségű agyagot és kalcitos karbonátot tartalmazó üledékes kőzet. Evaporit: Tengervíz bepárlása útján keletkezett sókőzet. Metamorf kőzetek Metamorfózis: Adott nyomáson és hőmérsékleten kőzetek szilárd fázisú átkristályosodása. Metamorf kőzet: magas hőmérséklet és/vagy nagy nyomás következtében kőzetek szilárd fázisú átalakulásával létrejövő képződmény. Metamorf fácies: Mindazok a kőzetek, amelyek azonos feltételek (nyomás-hőmérséklet) között alakultak át. Metamorf fok: Az a nyomás-hőmérsékleti viszony, amelyen a metamorf kőzet keletkezett. Index ásvány: Szűk stabilitási (hőmérséklet-nyomás) tartománnyal rendelkező ásványok, amelyek csak egy bizonyos metamorf fáciesre jellemzőek. Kritikus ásványegyüttes: Jellemzi azt a metamorf fáciest, amelynek feltételei alatt az ásványok képződtek. Amfibolit: Bázisos összetételű magmas kőzetből közepes fokú metamorfózissal képződött kőzet. Lényeges elegyrészei a hornblende avagy zöldamfibol (>40%) és a plagioklász, amely ásványok együttesen több, mint 75%-ot tesznek ki a kőzetben. Csillámpala: Palás szerkezetű, közepes vagy durvaszemcsés metamorf kőzet, amiben több mint 50%-ban fordul elő csillám (muszkovit vagy biotit). További gyakori ásványai a kvarc és földpát. Eklogit: Uralkodóan (>75%) gránátból és omfacitból (piroxén) álló, plagioklászt nem tartalmazó, bázisos magmás kőzetből, magas nyomáson és hőmérsékleten képződött metamorf kőzet. Fillit: Finom (-közepes) szemcseméretű (az egyes szemcsék szabadszemmel nem, de lupéval megkülönböztethetőek), kis metamorf fokon képződött kőzet, amely a párhuzamosan elrendeződött filloszilikátok (csillámok) következtében a teljes kőzeten átható tökéletes palásságot mutat. A felülete általában selymesen csillogó fényű. Leggyakoribb ásványai: szericit, albit, klorit, kvarc Gneisz: Metamorf kőzet, amit szabálytalan- vagy gyengén meghatározható rétegességsávosság jellemez. Közepes vagy nagy fokú metamorf átalakulással keletkezik magmás és üledékes kőzetekből egyaránt. Általában nagy mennyiségben tartalmaz alkáli földpátot és plagioklászt, ami mellett szinte mindig jelen van kvarc és csillám is. Granulit: Nagy metamorf fokú kőzet, típusosan magas nyomáson és hőmérsékleten stabil ásványok együtteséből áll (káliföldpát+szillimanit; káliföldpát+kordierit; káliföldpát+almandin együttes). Leggyakoribb ásványos összetétele: gránát, piroxén, káliföldpát és kvarc. Magmás és üledékes kőzetekből egyaránt képződhet. A kontinentális alsókéreg fő kőzettípusa. Kékpala: Palás szerkezetű, nagy nyomású metamorfózissal keletkezett kőzet. Kékes színárnyalata a benne előforduló nagy mennyiségű Na-amfibolnak köszönhető (pl. glaukofánpala). Jellemző ásványai még a kékamfibolon (glaukofán, crossit, riebeckit) kívül: albit, epidot-zoizit, klorit, lawsonit, muszkovit vagy fengit, gránát. Márvány: Elsősorban kalcitból és/vagy dolomitból álló metamorf kőzet, amelyben a karbonátásvány tartalom meghaladja az 50%-ot. Szerpentinit: Uralkodóan (>75%) a szerpentin-csoport ásványaiból (antigorit, krizotil, lizardit) álló, egykori ultrabázisos összetételű magmás kőzetből képződött metamorf
kőzet. Az ofiolit-sorozatokban gyakori kőzet. Progresszív metamorfózis: Előrehaladó metamorfózis, amikor a képződő ásványok (vagy ásványegyüttes) nagyobb metamorf fokúak, mint a metamorf kőzet vagy kőzetsorozat korábbi ásványai (ásványegyüttese). Szaruszirt: Kontakt metamorfózis során agyagos kőzetből keletkezett metamorf kőzet. Sávos vagy palás szerkezetű lehet, ami elsősorban az eredeti kőzet sajátságából adódhat, másodsorban pedig a behatoló magma nyomóerejének hatására alakulhat ki. A sávosság-palásság mértéke a magmás testtől távolodva általában csökken. Szkarn: Kontakt metamorfózis során karbonátos kőzetből keletkezett metamorf kőzet. Zöldpala: Palás szerkezetű, közepes fokú metamorfózissal keletkezett, általában aprószemcsés kőzet, amiben a fő ásványos alkotórészek az albit, klorit, tremolitaktinolit, epidot és esetleg kvarc. Zöld színét a benne előforduló klorit, aktinolit, epidot és ritkábban pumpellyit okozza. Általában bázisos vulkáni kőzet (többnyire piroklasztit) átalakulása során keletkezik. Betemetődési metamorfózis: Süllyedő medencékben nyugodt körülmények (orogén folyamatoktól és magmás intrúzióktól mentes) között lezajló metamorf folyamat. A fő hatótényező elsősorban a fokozatosan leülepedő kőzetek súlyából adódó hidrosztatikai nyomás, valamint másodsorban a lefelé növekedő hőmérséklet (max. 250-300oC). Dinamotermál metamorfózis: Konvergens lemezszegélyeken, az orogén övekben lezajló regionális metamorfózis, ahol az átkristályosodást jelentős mértékű deformáció is kíséri. A fő hatótényezők az irányított nyomás és a hőmérséklet együttes és nagymértékű változása, növekedése. Diszlokációs metamorfózis: A földkéregben törések, vetők, nyírási övezetek vagy áttolódások környezetében zajló metamorf folyamatok. A fellépő nagy mechanikai- és nyírási feszültségek (viszonylag kis hőmérsékleten) a kőzet és a kőzetalkotó ásványok mechanikai széttöredezését, felaprózódását okozza. Hidrotermális metamorfózis: Olyan metamorf átalakulás, amelyben a nyomás és hőmérséklet mellett jelentős szerepe van a fluidumoknak is. Ilyen például az óceáni aljzat metamorfózisa, ami az óceáni litoszféra és a leszivárgó, felmelegedő tengervíz kölcsönhatása következtében történik. Impakt metamorfózis: Meteorit becsapódások következtében kialakuló metamorf átalakulás. A kőzet és a kőzetalkotó ásványok átalakulását a hatalmas sebességgel becsapódó meteorit és az általa keltett "sokk hullámok" okozzák. A hatás rendkívül rövid ideig tart, gyakorlatilag néhány mikromásodperc és egy másodperc között lezajlik. Ezalatt a rövid idő alatt a hőmérséklet néhány ezer Celsius fokot is elérhet, a nyomás pedig akár a 100 kbar (10 GPa) nagyságot is meghaladhatja. A sokk hullámok hatására a pl. homokkövekben előforduló kvarc erősen deformálódik sőt a SiO2 más polimorf módosulattá, coesittá és stisovittá alakul. Kontakt metamorfózis: Magma földkéregbe való benyomulása következtében megemelkedő hőhatás miatt alakul ki a környező kőzetekben, illetve vastag lávafolyások alatt. A fő hatótényező tehát a magmából eredő nagy hő, de esetenként az anyagcserével járó fluidumok átalakító folyamatai is jelentősek lehetnek. Polimetamorfózis: Ugyanazon kőzetet vagy kőzetsorozatot ért többszörös metamorfózis. Regionális metamorfózis: Nagy területre (több száz vagy ezer km hosszú és több tíz vagy száz km széles területre) kiterjedő metamorf átalakulás. Retrográd metamorfózis: Visszahaladó metamorfózis, amikor a képződő ásványok (vagy ásványegyüttes) kisebb metamorf fokú, mint a metamorf kőzet vagy kőzetsorozat korábbi ásványai (ásványegyüttese).
Föld szerkezete Kőzet: a bolygók szilárd anyagát alkotó, kémiailag heterogén, regionális elterjedésű ásványtársulás. Kőzetlemez: koherens litoszféra egység, ami különbözőképpen mozoghat a többi kőzetlemezhez képest (közeledő, távolodó, laterálisan elcsúszó). A Föld felszínét 15 nagy és több kisebb kőzetlemez borítja, amelyek mozgásait, fejlődési folyamatát a lemeztektonika írja le. Földkéreg: a Föld legkülső, viszonylag kis sűrűségű kőzetöve. A Föld össztömegének < 0,4 %-t, össztérfogatának < 1%-át alkotja. Két típusa van: óceáni és kontinentális kéreg. Kontinentális kéreg: A Föld legkülső, viszonylag kis sűrűségű, átlagosan 35 km vastag kőzetöve. Egy felső, gránitos és egy alsó, bazaltos összetételű részre osztható. Konvergens lemezszegélyek mentén zajló magmás tevékenységgel, illetve magmás alárétegződéssel képződik. Óceáni kéreg: a Föld legkülső kőzetöve, az óceáni medencék aljzatát alkotja. Átlagosan 6 km vastagságú, bazaltból és gabbróból áll. Az óceáni hátságok mentén, távolodó lemezek határán képződik. Ofiolit: egykori óceáni medencealjzat maradvány (bazaltos-ultrabázisos kőzetsorozat), ami kőzetlemezek ütközése során tolódik fel a kontinentális kőzetlemezre. Moho felület: a földkéreg és földköpeny közötti szeizmikus határ, ahol a p-hullámok sebessége 6 km/s-ról 8 km/s-re ugrik. Kőzettani kéreg-köpeny határ: az uralkodóan bázisos (bazaltos) összetételű alsókéreg és az uralkodóan ultrabázisos összetételű felsőköpeny közti határ. Földköpeny: a külső mag határától ( 2900 km mélység) a földkéreg alsó határáig (6-80 km mélység) terjedő szilikátos kőzetöv. A Föld legnagyobb térfogatú és legnagyobb tömegű része. Asztenoszféra: a földköpeny felső, plasztikusan viselkedő kőzetegysége, ami a litoszféra aljától kb. 400 km mélységig terjed. E zónában a hő konvektív módon terjed. A magmaképződés fő területe. Potenciális hőmérséklet: az asztenoszféra hőmérséklete felszíni nyomásviszonyokra vonatkoztatva. LVZ: kis-sebességű öv az asztenoszféra felső részén. Kis mennyiségben (< 1 %) tartalmazhat kőzetolvadékot (magmát) és/vagy könnyenillókat (H2O, CO2) Átmeneti öv: a felsőköpeny alján általában 400 és 670 km mélység között húzódó zóna, alsó és felső határát karakterisztikus fázisátalakulások jelölik ki ( 400 km olivin β-
spinell; piroxén majorit; 670km: γ-spinell+majorit perovszkit + wüstit). A szubdukálódó óceáni litoszféra maradványok egyik fő akkumulációs helye a földköpenyben. D - réteg: a földmag és földköpeny határán 2900 km mélyen elhelyezkedő, szabálytalan vastagságú, instabil réteg. A nagy termális gradiens konduktív hővesztésre utal. Egyes kutatók szerint a nagy mélységbe hatoló szubdukált óceáni lemezmaradványok felhalmozódási helye, mások szerint a Föld korai életében a magma-óceán kristályosodása és a nagy sűrűségű ásványfázisok gravitációs elkülönülése során jött létre ULVZ: extrém kis-sebességű öv a földköpeny és földmag határán, ahol a szeizmikus hullámok sebessége >10%-kal visszaesik. Megjelenése hozzávetőleg egybeesik a jelentősebb forró folt területekkel (pl.: Csendes-óceán déli része). Földmag: a Föld belsejének 2900 km-nél mélyebben fekvő, uralkodóan vasból és nikkelből (Fe/Ni arány 17) álló egysége, amely egy folyékony külső magra és egy szilárd belső magra különíthető el (köztük a határ 5100 km mélységben van). A Föld legnagyobb sűrűségű egysége. Kőzettani alapfogalmak Erózió: Üledékszállítás közben a szállító közeg energiájától függően kivési a felszínt. Fizikai mállás: Földfelszínen, kőzetek mechanikai aprózódása külső erők hatására (kémiai összetételük nem változik meg). Kémiai mállás: Földfelszínen, vagy földfelszín közelében kőzetek ásványai instabillá válnak, vizes közegben feloldódnak (a kőzet kémiai összetétele megváltozik). Talajképződés: Felszíni kőzetek felső részének fizikai és kémiai mállása, majd a kőzetmálladék keveredése a biológiai hatásra keletkező szerves anyaggal. A szerves anyag forrása elhalt növényi és állati maradványok. Radiogén izotóp: radioaktív folyamatban résztvevő izotóp; azaz az instabil, radioaktív folyamattal bomló izotóp és a folyamat során keletkező stabil, származék izotóp. Szubdukció: konvergens lemezek találkozási övében az óceáni litoszféra lemez alábukása a földköpenybe. Geoterma (geotermikus gradiens): a Föld belsejében a hőmérséklet változása a mélység függvényében. A litoszférában átlagosan 20-30 C/km, az asztenoszférában pedig átlagosan 0,3 C/km. Kondukció: a hőátadás egyik módja (hővezetés), amikor a hőenergia átadása részecskék rezgőmozgásával történik. E területeket nagy termális gradiens (hőmérsékleti változás) jellemzi (pl. litoszféra, D réteg). Konvekció: a hőátadás egyik módja (hőáramlás), amikor a hőenergia átadása anyagáramlással történik. E területeket a hőmérséklet kiegyenlítődés, azaz közel függőleges geoterma jellemzi (pl. asztenoszféra, külső mag) Likvidusz: Egy adott összetételű anyag (pl. kőzet) teljes megolvadásának hőmérsékletét jelzi a nyomás függvényében. Megfordítva, ezen a nyomás-függő hőmérsékleten kezdődik meg a magma kristályosodása. Litoszféra: a Föld legkülső, merev kőzetburka, amelyben a hőátadás konduktív módon történik. A földkérget és a földköpeny legfelső részét foglalja magába. Átlagos vastagsága 100-150 km. Az óceáni litoszféra sűrűsége nagyobb, mint a kontinentális
litoszféráé, ezért alábukhat a mélyebb földköpenybe. Szolidusz: Egy adott összetételű anyag (pl. kőzet) olvadáspontjának változása a nyomás függvényében. Ha a geoterma metszi a szoliduszt, azaz a hőmérséklet magasabb adott nyomáson, mint a szolidusz hőmérséklet, akkor megkezdődik a magmaképződés.