Az idézés, a függő beszéd és a szabad függő beszéd
1. AZ IDÉZÉS Kölcsönzés Az idézés szövegrészek kölcsönzése egy másik szövegből. korábbi szövegek tartalma újonnan alkotott szöveg jelölni kell a határokat írásjellel, betűtípussal, hivatkozással. (ha ez nincs lopás, plagizálás)
Idézeten belüli idézet: Így fejezi ki Petőfi:»Jőj, tavasz, jőj!«- gondolám az ősszel.» «= lúdláb Szóban is jelezhetjük az idézést, például mondjuk, hogy idézet, majd idézet vége. Ezt jól megcsináltad! De szép vagy ma!
Eredeti szöveg szó szerinti idézésekor az idéző mondat és az idézet háromféle módon helyezkedhet el: 1a Az idéző mondat bevezeti az idézetet, utána kettőspont következik, majd az idézet. Vörösmarty mondta, hogy: Lesz még egyszer ünnep a világon! Ha
1b Az idézetbe ékelődik az idéző mondat, de ugyanúgy két idézőjel van, egy az idézet elején és egy a végén. A közbevetés gondolatjelek közé kerül. Az életet már megjártam írja Arany, többnyire csak gyalog jártam.
1c Az idézőjel kezdi a mondatot, az idézet végéhez pedig gondolatjellel kapcsolódik az idéző mondat. Amint látható, az idézett mondat végéről a pontot elhagytuk, az a teljes mondat végére került. Az életet már megjártam, / többnyire csak gyalog jártam írja Arany verse elején. A kérdőjelet, felkiáltójelet vagy három pontot viszont ki kell tennünk: S boldogságot / Irigy nélkül még ki látott? írja a költő. Lesz még egyszer ünnep a világon! mondta Vörösmarty.
Fontos szabály, hogy az idézeten nem módosíthatunk, ezért annak kisbetűs kezdését még akkor is megtartjuk, ha ez kezdi a mondatot. Az idézetből ki is lehet hagyni, ekkor a hiányt három ponttal jelöljük. ( ) Ha hosszabb részt hagyunk ki, vagy nagyon hangsúlyozzuk a kihagyást, a három pontot még szögletes zárójelbe is tesszük. [ ]
Elmarad az idézőjel, ha közmondást vagy nagyon ismert verssort idézünk: Kicsi a bors, de erős tartja a közmondás.
Az idézés, ahogy a kölcsönzés, nem szégyen. Az idéző új szöveget hoz létre, de munkáját mindenképp minták alapján végzi. Kötelessége is felelevenítenie azokat a szövegeket, amelyekről ír, vagy amelyek az övéhez hasonló témájúak. Az idézés mellett jelölnie kell forrását is, ez épp oly fontos erkölcsi követelmény, mint a kölcsönzött tárgyat visszavinni.
A szó szerinti idézés legtöbbször felesleges, például ha az olvasónk is ismeri a szöveget. Gyakoribb a tartalmi idézés, ekkor nincs szükség idézőjelre: Arany János azt írta egyik versében, hogy a költőnek szabad hazudni, csak rajta ne fogják. A hétköznapibb szövegekben a függő beszéd gyakoribb: Megmondta neki, hogy már mind elfogyott.
2. FÜGGŐ BESZÉD Olyan közlésmód, amelyben egy másik személy megfogalmazását beleépítjük saját beszédünkbe, azaz az idegen közlés szintaktikailag belerendeződik az elbeszélő által elmondottakba. Pl.: A főnököm azt mondta, hogy most ne menjek szabadságra. Az ige ragozása és a mondatfajta is megváltozott ezáltal. (Ne menjen szabadságra! - mondta a főnököm. ld. egyenes beszédben.)
A függő beszéd a valaki által mondottak közvetítésének egyik eszköze, ellentétben ennek másik eszközével, a független beszéddel. Mindkettőben az a közös, hogy a mondottak forrása, maga a beszélő vagy valaki más, ki van fejezve. Pl.: János üzeni: Küldjetek sürgősen tízezer forintot! (független beszéd) vs. János azt üzente, hogy küldjünk neki sürgősen tízezer forintot. (függő beszéd)
2a A kötött függő beszéd Függő kijelentésben A magyarban a függő kijelentést általában a hogy kötőszó vezeti be, olykor tárgyi mellékmondat alakjában: Kati meglátta, hogy a kutya ellopta a kolbászt. A főmondatban gyakran ott van a rá utaló azt mutató névmás, amely a független beszédbeli megfelelőjében is meglehet: Juli azt üzente, hogy megvette a könyvet.
2a A kötött függő beszéd Függő kérdésben - eldöntendő és - a kiegészítendő kérdés -e Kérsz kávét? Nem tudom, (hogy) kérek-e. Hazaért már Juli? vs. Nem tudom, (vajon) hazaért-e Juli.
A délszláv nyelvekben van kötelező kérdő partikula a független eldöntendő kérdésben: zar, li, da vagy a kettős da li, melyek jelentése kb. vajon. Ima li deterdženta? vagy Da li ima deterdženta? (Van-e mosószer?) vs. Pitaću prodavca da li ima deterdženta. (Majd megkérdezem az eladótól, hogy van-e mosószer.)
2a A kötött függő beszéd Függő felszólításban A függő felszólítást arra, hogy mit tegyen vagy ne tegyen valaki vagy valakik, melyek közé a beszélő is, mint a felszólítás forrása tartozhat, a magyarban szintén a hogy vezeti be: Utasítom, hogy szüntesse meg a bejárat akadályozását! Már ötször mondtam, hogy induljunk végre!
A délszláv nyelvekben is használják a hogy-nak a leginkább megfelelő da kötőszót: Rekao sam ti da se ne mešaš. (Megmondtam (neked), hogy ne avatkozz bele!) A harmadik személyű felszólított esetében egy másik kötőszó is használatos, a neka: Reče mu neka ustane. (Azt mondta neki, hogy álljon fel.)
3. A SZABAD FÜGGŐ BESZÉD a cselekmény valamelyik szereplőjének lelki folyamatát közvetlenül nem írja le, csak nyelvi eszközökkel érzékelteti. Függő beszédben: Azt kérdezte magától, valóban arra kényszerült-e. Szabad függő beszédben: Valóban arra kényszerült ő? Az impresszionista irodalomban, belső monológok leírásánál gyakori.
További példák a szabad függő beszédre: Egész éjjel törte magát. Vajon jól cselekedett-e? Vajon a felszólalása elég meggyőző volt-e? Sajnálta, hogy senkivel sem beszélte meg a dolgot. A szabad függő beszéd előfordul a bizalmas nyelvi regiszterben is: Megkérdezte: képesnek érzem-e magam rá?
1. mondat: kötött függő beszéd 2. mondat: a szabad függő beszéd Arról beszéltek, hogy mit fognak tenni később, miután elvégzik az iskolát. Először is nagyot fognak utazni [ ]. (Gustave Flaubert).
IDÉZÉS - szó szerinti - tartalmi FÜGGŐ BESZÉD - kötött függő beszéd (kijelentésben, kérdésben, felszólításban) Független beszéd A SZABAD FÜGGŐ BESZÉD (irodalomban)
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!