KISS RÉKA EGYHÁZ ÉS KÖZÖSSÉG A KORA ÚJKORBAN

KISS RÉKA EGYHÁZ ÉS KÖZÖSSÉG A KORA ÚJKORBAN

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK Szerkeszti Szemerkényi Ágnes A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NÉPRAJZI KUTATÓINTÉZETE

KISS RÉKA EGYHÁZ ÉS KÖZÖSSÉG A KORA ÚJKORBAN A Küküllői Református Egyházmegye 17 18. századi iratainak tükrében AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottsága támogatásával A címlapon: Részlet a Küküllői Református Egyházmegye legkorábbi parciális zsinati jegyzőkönyveiből (1640). A Küküllői Református Egyházmegye Levéltára az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltárában. Protocollumok. Parciális zsinati jegyzőkönyv 1638 1675. KükEhmLVt prot. I/1. 225. ISBN 978 963 05 9181 2 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2011 Kiss Réka, 2011 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary

Tartalomjegyzék BEVEZETŐ... 1. KUTATÁSI IRÁNYZATOK A REFORMÁCIÓ TÁRSADALOM- ÉS MENTALITÁSTÖRTÉNETÉBEN ÉS A REFORMÁTUS EGYHÁZFEGYELMI GYAKORLAT VIZSGÁLATÁBAN... Reformáció és egyházi irányítás: nemzetközi kitekintés... Reformáció és egyházi irányítás: hazai kutatások... 2. A KIS-KÜKÜLLŐ VIDÉKE A 17 18. SZÁZADBAN... A Küküllői Református Egyházmegye kialakulása... Küküllő vármegye demográfiai, etnikai viszonyai... Küküllő vármegye társadalma a 17 18. században... 3. A REFORMÁTUS EGYHÁZKORMÁNYZAT ÉS AZ EGYHÁZFEGYELMEZÉS MODELLJEI... Egyházkormányzati, egyházfegyelmi modellek a reformációban... Az erdélyi református egyház kormányzati rendszerének kialakulása... Világi elem az egyházkormányzatban... Az erdélyi világi jogrendszer keretei; a világi és egyházi bíráskodás viszonya... Az egyházfegyelmezést szabályozó egyházi törvények... A vizitáció és az egyházbíráskodás rendszere az erdélyi református egyházban... A forrásokról... 4. AZ EGYHÁZFEGYELMI ÜGYEK ÖSSZEHASONLÍTÓ STATISZTIKAI JELLEGZETESSÉGEI... Az egyházfegyelmezés gyakorisága... Az egyházi bíróságok által tárgyalt esetek típusai... A Küküllői egyházmegye bíráskodási fórumán előforduló esetek típusai... 7 12 12 29 35 35 39 50 57 57 63 67 75 80 81 85 90 90 93 96 5

5. HÁZASTÁRS NÉLKÜL SZŰKÖLKÖDVÉN ADATOK A HÁZASSÁG MEGKÖTÉSÉNEK ÉS FELBONTÁSÁNAK KORA ÚJKORI GYAKORLATÁHOZ... Adatok az eljegyzésről... Adatok a házasság felbontására... A peres felek társadalmi státusa... 6. IDEGEN LEGÉNY KEGYELMED, HONNÉT JÖTT, MÉG HOVA MEGYEN NEM TUDOM LELKÉSZEKRŐL, TANÍTÓKRÓL A KÜKÜLLŐI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE IRATAINAK TÜKRÉBEN... A lelkipásztorok státusa, képzettsége... Az erdélyi református lelkészek státusa, képzettsége... A lelkipásztorok kinevezése, hivatalviselése... A lelkészi jövedelem... A lelkészek, tanítók fegyelmi ügyei... Szolgálati vétségek... A lelkészek, tanítók életvitelével kapcsolatos konfliktusok... Illetlen viselkedés... Egyházi személyek közötti konfliktusok... Kendi Mihály peres ügyei... 7. AZ EGYÉNI ÉS KÖZÖSSÉGI VISELKEDÉS KONTROLLÁLÁSA A 18. SZÁZAD ELEJÉN... Szexuális normasértések... Nyilvános vallásos viselkedés... Templomba járás... Az úrvacsora... Mindennapi viselkedés... Népi szórakozásformák... Néphit, boszorkányság... Egyéb fegyelemi ügyek... 8. AZ EXKOMMUNIKÁCIÓ... ÖSSZEGZÉS... IRODALOM... 99 103 122 144 146 147 150 155 165 170 176 180 189 193 194 201 213 219 219 238 242 248 250 255 256 274 279 6

Bevezető A reformáció voltaképpen nem azt jelentette, hogy általában kiküszöbölték az egyháznak az élet feletti uralmát, hanem inkább az uralom eddigi formáját egy másikkal cserélték fel. Éspedig egy hallatlanul kényelmes, akkortájt gyakorlatilag alig érezhető, sok esetben már-már csak formális uralmat cseréltek fel az egész életvitelnek olyan végtelenül terhes és ugyanakkor nagyon is komolyan vett szabályozásával, amely az elképzelhető legmélyebben behatolt a magánés a közélet minden szférájába A kálvinizmus uralma, abban a formájában, ahogyan a XVI. században Genf és Skócia, a XVI XVII. század fordulóján Németalföld nagy része, a XVII. században New-England és egy ideig maga Anglia ismerte, számunkra az egyén feletti egyházi ellenőrzésnek egyszerűen az elképzelhető legelviselhetetlenebb formáját jelentené 1 jellemezte Max Weber mindmáig heves vitákat kiváltó, ám klasszikussá vált munkájában a kálvini reformáció egyik legsajátosabbnak tartott újítását, a gyülekezeti egyházfegyelmezés intézményét. Az egyházfegyelem az egyéni és közösségi keresztény élet szabályainak, az egyházi törvények által megkövetelt magatartásformáknak a betartatására, az egyház külső rendjének fenntartására irányuló, bibliai alapokon nyugvó egyházi gyakorlat, mely eredendően kettős célt szolgált. Egyfelől hogy elősegítse a bűnös bűnbánattartását és megtérését, másfelől hogy a bűnt a közösségen kívül rekessze, az úrvacsora szentségével élő közösség tisztaságát megőrizze. Gyökerei a keresztény egyházszervezet kialakulásáig nyúlnak vissza. A reformáció s különösen annak kálvini irányzata azonban az egyházi élet számos más területéhez hasonlóan az egyházfegyelem területén is gyökeres változásokat, a késő középkori egyházi gyakorlathoz képest lényeges szigorodást hozott. A református erkölcsbíráskodás szigoráról azóta is számtalan éles megfogalmazás látott napvilágot: Soha ezelőtt nem váltak a kocsmák, nappalik és még a hálószobák is ilyen szoros megfigyelés tárgyává jellemezte a genfi konzisz- 1 Weber 1995. 27. 7

tórium fegyelmezési erőfeszítéseit William Monter, aki a testület működését egyben a társadalmi mérnökösködés korai kísérleteként értékelte. A közelmúlt reformációkutatásában meghatározó szerepet játszó Steven Ozment a presbitérium intézményét olyan új pápaságként határozta meg, amely egyszerűen a korábbi katolikus egyházi bíráskodással szemben az élet más területeire hatolt be illetéktelenül, a skót egyházfegyelmi testületekről monográfiát közzétévő Michael Graham pedig egyfajta szomszédban lapuló Nagy testvérként láttatta a református egyházfegyelmezés kora újkori intézményrendszerét. 2 Munkámban ennek az intézménynek egy időben és térben behatárolt megvalósulási formáját, közelebbről a Küküllői Református Egyházmegye 17 18. század folyamán bevett egyházfegyelmi gyakorlatát veszem górcső alá. Forrásaim az egyházmegyében 1638-tól viszonylag folytonosan fennmaradt egyház-látogatási, más néven vizitációs jegyzőkönyvek, illetve az egyházmegyei zsinatok, ún. parciális zsinatok bírósági testületének ahogy forrásaink nevezik: Szent széknek a protocollumai. A küküllői forrásegyüttes különlegességét az adja, hogy ilyen korai időszakból, a 17. század első harmadának végétől fegyelmi ügyeket tárgyaló egyházi bírósági jegyzőkönyvek és vizitációs iratok nemigen maradtak meg magyar nyelvterületen. Munkámban ennek a terjedelmes levéltári forrásnak az első száz évből fennmaradt több mint ezeroldalnyi kéziratos feljegyzését tekintettem át. A református egyházfegyelmezés helyi, mindennapi működését megörökítő levéltári források nagy előnye, hogy a normát rögzítő egyházi és világi törvények, zsinati határozatok mellett egy-egy vidék valós egyházfegyelmi, bíráskodási gyakorlatába engednek bepillantást. A két forrástípus együttes elemzésével közelebb kerülhetünk a norma és a praxis viszonyának összetett kérdésköréhez, képet kaphatunk arról, hogy az élet mely szférái felett gyakorolt valóban ellenőrzést az egyházi vezetés, s a törvényekben rögzített viselkedésminták betartására irányuló egyházi erőfeszítések milyen mértékben jártak sikerrel, vagy éppen buktak el a közösség ellenállásán. Vizsgálhatjuk, hogy miként érvényesült az egyházi irányítás a helyi közösségek mindennapi életében, s hogy az egyház által támasztott elvárások találkoztak-e a falusi közösségek erkölcsi normáival, bűnről vallott felfogásával. A küküllői forrásokon nyugvó elemzés első pillérét a fejedelemségkori iratanyag adta. Egyfelől az ebből az időből származó adatok hiánypótló jellege 8 2 Monter 1976. 467; Graham 1996. 5; Ozment 1975. 153 155.

miatt, másfelől mert az erdélyi református egyház a magyar nyelvterületen egyedülálló módon ekkor állt legközelebb az államegyházi státuszhoz, ami az egyházi kontroll érvényesítése szempontjából meghatározó tényezőnek tekinthető. 1690 után, Erdély Habsburg-uralom alá kerülésével ez a helyzet gyökeresen megváltozott. A 18. század elején megkezdődő változásfolyamatot 1737-ig, az egyházmegye életét és benne az egyházfegyelmezést a Rákóczi-szabadságharc után újjászervező esperes, majd püspök, Bonyhai Simon György haláláig követtem nyomon. Ugyanakkor, ha egy-egy folyamat végigkövetése úgy kívánta, igyekeztem későbbi időszakokra is kitekinteni. A küküllői iratanyag feldolgozása során hármas cél vezetett. Egyfelől a vizsgált források lehetőleg minél tüzetesebb történeti néprajzi, történeti antropológiai, mentalitástörténeti szempontokat is érvényesítő elemzésére törekedtem. Másrészt megpróbáltam nyomon követni, hogy a tárgyalt száz év alatt hogyan változtak a fegyelmezés hangsúlyai, céljai, milyen külső és belső tényezők befolyásolták szerepének, intenzitásának alakulását. Harmadrészt, kérdésfelvetéseim során igyekeztem szem előtt tartani, hogy egy olyan egyetemes teológiai rendszer és vallási irányzat lokális megvalósulását vizsgálom, melynek teológiai tanításaiból, tehát lényegéből fakadóan kitüntetett szerepet szokás tulajdonítani az egyházi kontroll hatékony kiépítésében. Tudva, hogy a magyar reformátusság a nemzetközi kálvinizmus 3 legkeletibb, összefüggő, de a nyugati protestáns tömbtől elkülönülő ága, melynek egyházszervezeti, tanításbeli, liturgiai, kulturális sajátosságaira már sokan felhívták a figyelmet, munkámban arra kerestem a választ, hogy az egyházi bíráskodás területén mennyiben hasonlít, és mennyiben különbözik az erdélyi példa a nyugat-európai modellektől. Jelentkeznek-e rokon vonások, és melyek a különbségek eredői? A küküllői forrásanyagot igyekeztem a kora újkori európai protestáns egyházfegyelmezést vizsgáló esettanulmányokkal párhuzamba állítani, s az újkori felekezeti identitások kialakulásának modellálására kidolgozott konfesszionalizáció elméletnek, valamint a népi kultúra kora újkori reformjának problémakörébe ágyazva vizs- 3 A kortárs reformációkutatás egyik meghatározó paradigmája, amely összehasonlító vizsgálatok alapján keresi a nemzeti keretek között megszerveződött kálvini egyházak hasonlóságait és különbségeit, beleértve a dogmatikai, egyházszervezeti jellegzetességeket, csakúgy mint a vallásgyakorlat, a kultusz, a mindennapi vallásos élet, néphit, azaz a vallásos kultúra sajátos etnikai jegyeit. A nemzetközi kálvinizmus szélesebb körű bemutatásához lásd Kingdon 1995b. 229 247, valamint Murdock 2000. 1 8. 9

gálni, ezen elméleteket egy időben és térben korlátozott, lokális forrásanyagra vonatkoztatni. A Küküllői egyházmegye iratanyagának feltárását, majd mikrofilmen való rögzítését és kutathatóvá tételét Küllős Imola, az ELTE BTK Folklore Tanszékének docense és az azóta elhunyt Molnár Ambrus református esperes szakmai irányításával 1991-ben kezdték meg az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársai. 4 Kutatásaim során én is ezekre a mikrofilmen rögzített másolatokra támaszkodhattam. Az eredeti jegyzőkönyvek az egyházmegye dicsőszentmártoni irattárából a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egyháztörténeti munka csoportjának leletmentő törekvései nyomán 2004-ben az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárba kerültek megőrzésre, s 2008-ban Buzogány Dezső vezetésével megkezdődött a terjedelmes forráscsoport közzététele is. 5 Az egységes közlési forma érdekében jelen munkában a forrásidézetek átírását az időközben megjelent forráspublikációk gyakorlatához igazítottam, s átvettem a források levéltári hivatkozásának a forráskiadványokban kialakított rendjét is. A kötet az ELTE Európai Etnológia doktori iskolájában 2009-ben megvédett értekezés javított, átdolgozott változata. A kivételes forráscsoporttal egyetemi hallgató koromban Küllős Imola ismertetett meg, ő tette lehetővé a források ku- 4 A nemegyszer kalandos leletmentő munkálatokról Küllős Imola a közelmúltban tette közzé emlékeit. Az egyházmegye dicsőszentmártoni központjában és egyházközségeiben porosodó dokumentumok feltárásának eredményeként 1991 és 2000 között 56 mikrofilmtekercsen 28 706 felvétel készült, azaz 55 000 oldalnyi kézirat került mikrofilmre. A kutatócsoport az egyházmegye teljes iratanyagának rögzítésére vállalkozott, a kezdetektől egészen a 20. századig. Így az általunk elemzett vizitációs és parciális zsinati protocollumokon túl mikrofilmre vették az egyházközségi anyakönyveket, presbiteri jegyzőkönyveket, számadásokat, püspöki körleveleket stb. Küllős 2008. 310 315. Ugyancsak ő szerkesztette a Vallási Néprajz sorozatnak azt a kötetét, amely amellett, hogy a Kis-Küküllő vidékének vallásos népi kultúrájába enged bepillantást, a jegyzőkönyvek történeti-néprajzi forrásértékére is elsőként hívta fel a szélesebb szakmai közönség figyelmét. Küllős 1995. 5 2008-ban jelent meg az 1638 1720 között tartott parciális zsinatok végzéseit tartalmazó kötet, majd ezt követően A történelmi Küküllői Református Egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere címet viselő forráskiadvány-sorozat első két darabja. Ez utóbbi forráspublikáció azért is érdekes, mert a vizitációs jegyzőkönyvek eredeti kronológiai rendje helyett egyházközségenkénti bontásban, vagyis az egy egyházközségre vonatkozó forrásrészleteket kigyűjtve és egymás után illesztve, alfabetikus rendben teszi közzé az egyház-látogatási protocollumokat. Buzogány Ősz Tóth 2008a, 2008b, 2009. Az első kötet A-tól D-ig, a második D-től K-ig közli az egyházmegye anya- és leányegyházaira vonatkozó hosszabb-rövidebb iratanyagot. 10

tatását, s szakdolgozati, majd doktori témavezetőmként minden erejével segítette kutatásaimat. Hasonlóképpen köszönet illeti Kósa Lászlót, aki művelődéstörténeti tanulmányaim során elsőként irányította rá a figyelmemet az egyházfegyelmezés témájára, s mindvégig ösztönző figyelemmel kísérte a kutatás alakulását. Köszönetemet szeretném kifejezni Paládi-Kovács Attilának, aki befogadta a témát az ELTE Európai Etnológia doktori iskolájába, s az MTA Néprajzi Kutatóintézet igazgatójaként nemcsak szakmai tanácsokkal sietett segítségemre, de biztatott is kutatási eredményeim közzétételére. Az oly fontos támogató munkahelyi légkört ugyanúgy köszönöm neki, mint az intézmény következő vezetőinek, Hoppál Mihálynak és Balogh Balázsnak. Kutatási eredményeim rendszerezése során nagy ösztönző erőt jelentett, hogy Szijártó István meghívására több féléven keresztül forráselemző szemináriumot vezethettem az ELTE Történeti Antropológia programjának keretében. A hallgatók kérdései, felvetései nem egy alkalommal új szempontokra irányították a figyelmemet. Köszönet illeti Buzogány Dezsőt a források értelmezésében nyújtott segítségéért, kutatási eredményeinek rendelkezésre bocsátásáért. Az értekezés átdolgozása és véglegesítése során nagymértékben támaszkodhattam opponenseim, Bárth Dániel és Szacsvay Éva értékes szakmai észrevételeire, valamint Szilágyi Miklós, Kocsis Gyula és Szemerkényi Ágnes segítőkész tanácsaira. A nemzetközi párhuzamok feltérképezéséhez a Magyarországi Ösztöndíj Bizottság Eötvös Ösztöndíja és az Edinburgh-i Egyetem School of Scottish Studies tanszékének vezetője, Margaret Macay segített hozzá. A köszönet utolsó szavai családomnak szólnak. A doktori értekezés benyújtása idején Kata lányom harmadik születésnapját ünnepelte, jelen kötet kéziratának lezárásakor Júlia öt hónapos volt. Édesanyjukkal szemben tanúsított gyermeki megértésük, valamint férjemnek, Gábornak és a tágabb család tagjainak ösztönzése és kitartó támogatása nélkül ez a könyv nem készülhetett volna el. 11

Összegzés A fentiekben a Küküllői Református Egyházmegyében a 17 18. századból fennmaradt vizitációs jegyzőkönyvek, illetve egyházi bírósági protocollumok segítségével a népi kultúrát alakító egyházi irányítás kérdéskörét, az egyház normatív szabályozó szerepét vizsgáltam egy sajátos intézményrendszer, a református egyházfegyelmezés működésén keresztül. A kálvini egyházfegyelmi modell a társadalmi magatartásformák kontrollálásának, a morális szabályok ellenőrzésének a korábbiaknál jóval intenzívebb és gondosabban kidolgozott rendszerét vezette be, melynek gyökeres társadalomés mentalitásszervező ereje Max Weber óta a kora újkori társadalomtudományi kutatások érdeklődésének középpontjában áll. Ha ezen kutatások eredményeit, az európai református egyházak fegyelmező tevékenységét elemző esettanulmányok adatait összevetjük, azt tapasztalhatjuk, hogy ugyanazon egyetemes teológiai elv mentén eltérő, a sajátos lokális politikai-társadalmi-felekezeti viszonyokhoz igazodó egyházfegyelmi gyakorlatok alakultak ki. Az egyházfegyelmezés intenzitását, súlypontjait befolyásolta az állam-egyház viszony alakulása, a világi és egyházi bíráskodás szerkezete, hatásköre, a felekezeti összetétel, a társadalmi berendezkedés és a vallási-kulturális állapot is. Míg a kálvini egyházfegyelmi modell lényege, hogy az állami befolyástól való függetlenségét őrző, autonóm, világi tagokat is tömörítő gyülekezeti egyházfegyelmi testület végezte az egyházfegyelmezést, addig a 17. század folyamán Erdélyben különösen is centralizált, hierarchikus egyház-igazgatási struktúra épült ki, amely nagyban igazodott a sajátos rendi társadalmi berendezkedéséhez s a szoros állam-egyház viszonyhoz. Az erdélyi református egyház kormányzása és fegyelmező tevékenysége strukturálisan alapvetően különbözött a nyugat-európai református egyházi modellektől, jelentős mértékben lelkészi testületek, illetve az esperes kezében összpontosult, s emellett erőteljesen nemesi-patronátusi jelleget mutatott. 274

Az egyházfegyelmezés irányát, intenzitását tükröző számadatok összevetéséből kitűnt, hogy a 17. század folyamán a jelentős regionális különbségek ellenére a lokális, gyülekezeti szintű fegyelmezési praxist megörökítő nyugateurópai párhuzamok mindegyike egységesen jóval intenzívebb egyház-fegyelmezési gyakorlatot rögzített, mint az erdélyi egyházmegyei jegyzőkönyvek. Ebben a látványos eltérésben nyilvánvalóan közrejátszott, hogy míg mi alapvetően egy szóbeliségen alapuló kultúrát tanulmányoztunk, Nyugat-Európában az adminisztráció szélesebb körű elterjedése feltételezhető. Míg a nyugat-európai példák sűrűn, helyben ülésező, világiak részvételével működő, választott egyházközségi testületek bíráskodási tevékenységét rögzítették, a küküllői források az éves vizitációk és ennél sűrűbben összeülő egyházmegyei bírósági testület működéséről adnak képet, s ezek mind lelkészi testületek voltak. Az eltérő gyakoriságot befolyásolhatta azonban az is, hogy az egyházi testületek mennyire tekintették feladatuknak a társdalom általános fegyelmezését, mindenre kiterjedő kontrollját. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához adott segítséget annak áttekintése, hogy a valós egyházi bíráskodási gyakorlat mely bűnesetekre ter jedt ki. Forrásaink arra figyelmeztettek bennünket, hogy úgy tűnik, sokkal korlátozottabb volt az egyházi fegyelmező testületek hatásköre, mint azt a törvényszövegek, zsinati határozatok alapján általánosítóan feltételezhetnénk. A 17. század folyamán a küküllői vizitációk és a felsőbb fokú egyházi bíróság tevékenységének jóformán csak három vetületéről maradt írásos nyom. Arról tudunk képet alkotni, hogy miként működtek anyagi felügyeleti szervként, házassági peres fórumként, illetve az egyházi tisztviselők bíróságaként. A 17. századi egyházvezetésnek visszatérő törekvése volt a papság reformja, a lelkészek és tanítók hivatalhoz illő magatartásmintáinak kikényszerítése, mind magánéletük, mind pedig nyilvános viselkedésük kontrollja. A fejedelemségkori jegyzőkönyvekben azonban alig találhatóak laikusok egyéni és közösségi normasértéseire vonatkozó fegyelmi ügyek. Ez a tendencia lassan változott a 18. század elején. Az egyházmegyében az esperes által irányított egyházfegyelmezés csúcspontja a 18. század első harmadára esett. Ekkorra a különböző normasértéseket rendszeresen regisztráló új vizitációs gyakorlat bevett formává vált, s bár hullámzó intenzitással, de mindvégig a korábbiakat jóval meghaladó rendszerességgel és gyakorisággal jegyezték fel a laikusokat érintő egyházfegyelmi döntéseket. 275

Az egyházi ellenőrzés a korábbi időszakokhoz képest jóval szélesebb körre terjedt ki, s immár személyekre lebontva regisztrálták a normaszegőket. Az egyházfegyelmezés a 18. század elején három területre összpontosította figyelmét: 1. szexuális magatartási normák betartatására, 2. a nyilvános vallásgyakorlat kontrollálására, 3. az egyéni viselkedésformák, főként a káromkodás megfékezésére tett erőfeszítéseket. A kiterjedtebb, átfogóbb ellenőrzés azonban nem jelentett egyben intenzívebb, szigorúbb büntetési tételeket. Az átlagos egyháztaggal szembeni elvárások továbbra sem voltak túl magasak: szexuális aktivitását korlátozza a törvényes házasságra, a vasárnapot és az ünnepeket ülje meg, a közösség békéjét ne zavarja meg. Mindent átfogó, szigorú fegyelmezési kampányról, a vallásos mentalitás megváltoztatására tett rendszeres, átfogó kísérletről, a fegyelmezés forradalmáról az egyházmegyében nem lehet beszélni. Ehhez a megfelelő eszközök sem álltak rendelkezésére. A visszatérő, notórius bűnösök névsora pedig arra enged következetni, hogy az egyházi normarendszer kikényszerítése során a gyülekezeteknek volt egy rétege, akikkel a vizitáció nem tudott mit kezdeni, velük szemben az egyház eszköztára gyengének bizonyult. Forrásaink arra is rávilágítanak, hogy az egyházi befolyást, az egyházi normarendszer közvetítését nem egyirányú folyamatként, hanem inkább olyan kölcsönhatásként kell tekintenünk, ahol a közösség is érvényesítette akár az egyházi tanításokkal szemben is saját értékrendjét. A fegyelmi esetek elemzése azt mutatja, hogy az egyházi fegyelmezést a közösség szelektíven használta. Fontos fóruma volt az egyházi elöljárókkal, lelkészekkel, tanítókkal szembeni konfliktusok rendezésének. Társadalmi megegyezés segítette a vizitációt a család intézményére veszélyesnek tekintett idegenek, egyedül élő nők, férjüket elhagyó asszonyok feletti felügyelet gyakorlásában, de például a házasság előtti nemi életnek a közösség által bevett gyakorlatát továbbra sem tudták/próbálták teljes körűen ellenőrzésük alá vonni az egyházi testületek. A nyugat-európai modellekkel szemben nem tartoztak alapvetően az egyházfegyelmezés tartományába a közösségen belüli konfliktusok. Ezek rendezése továbbra is az önszabályozó hagyományos faluközösségi intézmények feladata maradt. A népszokások, népi szórakozásformák, népi vallásosság jelenségeinek tiltására is csupán szórványos adatok utalnak. Az elemzett források rávilágítanak, hogy a kora újkori népi és elitkultúra viszonyrendszerét vizsgálva az egyházi normák helyi érvényesítésére hivatott 276

papok és tanítók mediátori szerepe árnyalt megközelítést igényel. Az egyház nem elvont, homogén fogalomként jelent meg a közösségek életében. A népi és az elitkultúra között közvetítő helyi egyházi társadalom maga is igen rétegzett volt, s a nyugat-európai modellekhez képest kevésbé beszélhetünk egységes lelkipásztori karról. Vezetői az erdélyi társadalom elitjéhez tartoztak, nagyobb tekintélyük volt, de nem álltak napi kapcsolatban a gyülekezetekkel. Velük szemben az egyház helyi reprezentánsai, a falusi lelkészek és tanítók a tárgyalt időszakban többnyire továbbra is részesei maradtak a népi kultúrának, akik napi létükben gyakran éppen a faluközösség tagjaiként jelentek meg a protocollumok lapjain. Jelentős eltéréseket láthattunk, hogy mintaközvetítő, normaközvetítő szerepüket miként töltötték be, de semmiképpen sem tekinthetünk rájuk egy új típusú, az államhatalom által megszabott szigorú társadalmi fegyelmezés lokális végrehajtóiként. Az erdélyi egyházfegyelmezés struktúrája, irányai lényegesen eltértek a svájci, francia, holland és német kálvinista modellektől, s leginkább a szintén perem helyzetű, államegyházi viszonyrendszerben s kevésbé polgárosodott társadalomban működő skóciai református egyházzal mutattak hasonlóságokat. Az intézményes-strukturális tényezők meghatározó szerepe mellett azonban figyelnünk kell arra, hogy nemcsak nagy regionális centrum-periféria különbségben kell gondolkodni, hanem miként azt Martin Ingram elemzése 640 igazolta egy régión belül is eltérő fegyelmezési modellek élhettek egymás mellett. Ez a regionális összehasonlítás az erdélyi, illetve magyarországi forrásanyag tekintetében azonban még előttünk áll. 640 Ingram 1984a. 277