A Bátaapáti közelében megvalósuló kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolójának természetföldrajzi környezete és a kivitelezés tájformáló következményei SZAKDOLGOZAT Farkas Gergely földrajz szak Témavezető: Dr. Munkácsy Béla egyetemi adjunktus ELTE TTK Környezet és tájföldrajzi Tanszék 2008.
Tartalomjegyzék Bevezetés 1. Nemzetközi példák és a hazai viszonyok 1.1. Felszíni és felszín közeli tárolók 1.2. Felszín alatti tárolók 1.3. Radioaktív hulladékok gyűjtése és elhelyezése Magyarországon 1.4. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezését szolgáló Nemzeti Projekt 2. Az Atomerőműben keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok 2.1. A kis és közepes aktivitású hulladék fajtái és mennyisége 3. A kutatási tevékenység története 4. Geológiai és hidrológiai viszonyok, a térség éghajlata 4.1. Felszínalaktan 4.2. Földtani felépítés, fejlődéstörténet 4.3. Bátaapáti környékének talajföldrajza 4.4. Hidrológia 4.4.1. A Geresdi-dombság hidrológiája 4.4.2. A telephely környezetének hidrológiája 4.5. Meteorológia 4.5.1. Hőmérséklet 4.5.2. Csapadék 4.5.3. Szél 5. Jogszabályok 6. Ellenvélemények 7. A tároló-komplexum működése 7.1. Koncepció 7.2. Kivitelezés 7.3. A létesítmény felszíni objektumai és működési modellje 7.4. A technológia lényege 8. A táj jellemzése és változásai 8.1. Beavatkozás előtt 8.2. Beavatkozás után 1
8.3. Mikroklíma-változás és depressziós hatás 8.4. Levegő és porszennyezés 8.5. Bátaapáti településen megfigyelhető változások 9. A Hilda-völgy 9.1. A kitermelt ásványi nyersanyag mennyisége 9.2. Elhelyezkedés 9.3. Beavatkozás előtti állapot 9.4. A beavatkozás következményei Összefoglalás Irodalomjegyzék Köszönetnyilvánítás Melléklet A radioaktív hulladékokat tartalmazó tárolóhoz kapcsolódó jogszabályok gyűjteménye Tanári szakdolgozat 2
Bevezetés Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény az alapelvek között rögzíti, hogy az atomenergia alkalmazása során a tudomány legújabb igazolt eredményeivel, a nemzetközi elvárásokkal, valamint tapasztalatokkal összhangban biztosítani kell a keletkező radioaktív hulladék, például a kiégett üzemanyag biztonságos elhelyezését oly módon, hogy ne háruljon az elfogadhatónál súlyosabb teher a jövő generációkra. A fosszilis, nem megújuló energiahordozók világpiaci árának folyamatos és tartós emelkedése, valamint a növekvő energiatermelésből származó globális környezeti problémák miatt előtérbe kerültek alternatív energiahordozók. A nem megújuló energiahordozók közül a nukleáris energia-termelés tűnt az egyik ilyen lehetőségnek. Ezért az 1970-es és 80-as években a világ fejlettebb országaiban nőtt az atomerőművek száma. A nukleáris erőművek balesetmentes működés esetén nem járnak látványos környezetterheléssel. De működésük során jelentős mennyiségű, a környezetre veszélyes, radioaktív hulladék keletkezik, melynek nem szakszerű tárolása súlyos és hosszú távú környezetszennyezést eredményezhet. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani az erőmű működése során keletkezett hulladék tárolására és fel kell készülni az erőmű leszerelésekor keletkezett szennyezőanyagok elhelyezésére is. Magyarország egyelőre nem nélkülözheti a paksi atomerőmű által termelt energiamennyiséget az ország energiatermelésének 40%-át biztosítja és amíg nem váltja ki más, költséghatékony és környezetkímélő energiahordozó, addig a működését biztosítani kell. Ezért az Országgyűlés 2007-ben elvi engedélyt adott az erőmű élettartamának meghosszabbítására, időt adva a szakembereknek, hogy a megújuló energiahordozók felhasználását jelentősen növeljék. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének jogszabályban rögzített célja a hulladékban lévő az emberre és a környezetre potenciális veszélyt jelentő radioaktív izotópok elszigetelése a bioszférától, és ezáltal a jelenlegi és jövendő nemzedékek, valamint a környezet védelme. 3
Hazánkban a kis és közepes sugárszennyezett radioaktív anyagoknak és a kiégett fűtőelemeknek külön tároló építését határozták el. Az előbbi kivitelezése előrehaladott stádiumban van Bátaapáti szomszédságában, míg a nagy aktivitású radioaktív hulladékok és a kiégett fűtőelemek lehetséges tárolójának alkalmas helyszín kutatása még csak most kezdődött. A tárolók kialakításáról csak 1993-ban hoztak végleges döntést, annak ellenére, hogy akkor már 10 éve működött az atomerőmű, és újabb 15 évnek kellett eltelnie, amíg a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolójának felszíni létesítményei elkészültek. A késedelem nehezen magyarázható a pénzhiánnyal és a rendszerváltással járó gazdasági nehézségekkel. A hulladékok elhelyezéséről már az atomerőmű építésekor gondoskodni kellett volna. A Bátaapáti szomszédságában megvalósuló tározó felszíni létesítményeinek beüzemelése 2008 októberében megkezdődött, annak ellenére, hogy a földalatti, végleges tárolótereket legkorábban 2010-ben lehet használatba venni. A megvalósítás szerint addig egy felszín feletti épületben tárolják majd átmenetileg a hulladékot. A sietséget az indokolta, hogy az atomerőmű ideiglenes tárolói megteltek. A szakdolgozatom mellékletében felsorolt jogszabályok pontosan előírják a tároló tervezésének és megvalósításának technológia lépéseit. Ezért a tervezőknek és kivitelezőknek pontosan látniuk kellett volna, hogy az atomerőmű tárolói mikor fognak megtelni, meddig kell a végleges tárolót megépíteni. Ha betonkonténerekben évekig lehet a felszínen, zárt térben tárolni a hulladékokat, akkor nincs szükség költséges felszín alatti tároló kiépítésére, hiszen ez a néhány év (átmeneti) tárolás cáfolja a mélységi tároló létének szükségességét. Szakdolgozatomban a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék tárolására szolgáló terület geológiai adottságait igyekszem bemutatni abból a szempontból, hogy mik azok a paraméterek, melyek mentén az alkalmasságról végleges döntést hoztak. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék tárolójának tervezett üzemideje 60-80 év, ezért felszíni létesítmények tervezésénél és kivitelezésénél fontos cél volt olyan 4
környezet létrehozása, ami a tájba való beavatkozást és maradandó változásait a legminimálisabbra csökkenti. Dolgozatom második felében a domborzattal összekapcsolva ezeknek a tervezett beavatkozásoknak a hatásait vizsgálom meg a kivitelezés előtti állapotok és a jelenlegi állapot összehasonlításával. Nem tisztem eldönteni, hogy a helyszín alkalmas-e a tároló kiépítésére, azt azonban hiányolom, hogy nem születtek vitaanyagok az eltérő álláspontok bemutatására, nem voltak olyan tudományos konferenciák, melyeken az ellenvélemények kifejtésre kerülhettek volna. Ezek elmaradása az érintett lakosság tájékozottságát is befolyásolhatta. A kivitelezés megkezdése előtt a törvényi előírásoknak megfelelően készültek hatástanulmányok, de ezekben sem tisztázódott megfelelően a telephelynek helyet adó táj átalakulásának folyamata és a kivitelezéssel együtt járó következmények. Az eredeti kivitelezés előtti és a mostani állapotot rögzítő, saját készítésű fényképek összehasonlításával meglepő és a hatástanulmányokban nem rögzített átalakulások történtek, amiknek a bemutatására vállalkozom. 5
1. Nemzetközi példák és a hazai viszonyok 1.1. Felszíni és felszín közeli tárolók A rövid élettartamú radioaktív hulladékokat több országban felszín közeli tárolóban helyezik el. A felszín közeli tervezés alapelve az, hogy meg kell akadályozni az elhelyezett hulladékok hozzáférését egyrészt a szándékolatlan emberi beavatkozásoktól, másrészt pedig a vízbehatolástól egészen addig, amíg a hulladékok aktivitásszintje nem csökken a környezetet már nem veszélyeztető szint alá. A hulladéktárolót a lezárását követő intézményes megfigyelési időszak alatt folyamatosan ellenőrzik, ami a szabályozó hatóságok előírásaitól függően általában 100-300 év. Ezen ellenőrzési időszakra vonatkozó követelmények kiegészülnek a hosszú és rövid élettartamú izotópokra vonatkozó telephely-specifikus izotópkoncentráció-határokkal is. (RKHT 1-32) A világ legnagyobb felszín közeli tárolója Franciaországban található, melynek teljes befogadó kapacitása 1 000 000 m 3, évente 30 000 m 3 kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékot fogad (a francia energiatermelés 80%-át atomerőművek biztosítják). Nagy-Britanniában a természetes agyagba vájt árokban alakították ki az első tárolót. Ma már betonmedencés, fémkonténeres megoldást alkalmaznak. Hasonló található Japánban és Spanyolországban is. (RKHT 1-33) 1.2. Felszín alatti tárolók A felszín alatti tárolók lényege, hogy néhány száz méter mélyen, stabil geológiai formációkban helyezik el a hulladékot, mely a végleges tárolás drágább módja ugyan, mint a felszín közeli elhelyezés, ennek ellenére a módszer egyre inkább terjed. Ennek oka a mélységi tárolók biztonságosságában rejlik: az ilyen létesítmények jobb védelmet biztosítanak a külső hatásokkal szemben és a földrengésekre is kevésbé érzékenyek. Ráadásul úgy lehet őket megtervezni, hogy a hulladék izolálására hosszú távon, felügyelet nélkül is képesek legyenek. 6
A megvalósítás alapos és költséges előkészítést igényel. Gondosan ki kell választani és felmérni, megkutatni a megfelelő helyszínt. Majd bányászati technológiával ki kell alakítani azokat az aknákat és tárolókat, melyek a hulladék tárolására szolgálnak. Ilyen tárolók készültek Svédországban, Finnországban és Norvégiában. Ezekben az országokban a geológiai adottságokból következően kristályos metamorf kőzetben, ill. gránitban építettek 60-100 m mélyen tárolót. (RKHT 1-34) Finnországban 1992 óta Olkiluotóban üzemel kis és közepes aktivitású hulladéktároló, mely alig 1 km-re van az atomerőműtől. A hulladékokat betonfalú silókban helyezik el, amelyeket a kristályos alapkőzetben képeztek ki a felszíntől 70-100 m mélységben. A tárolót az atomerőmű 40 év üzemeltetési hulladékának befogadására tervezték, ami 40 000 db 200 l-es hordót jelent. Az üzemeltetés befejeztével az alagutakat és az aknát tökéletesen lezárják, ezt követően nincs szükség a tároló ellenőrzésére. A hulladék szilárdított formája, az acélhordók, a betonkonténerek, a vasbeton silók, a tömedék-anyag, a lőtt beton és a szilárd kőzet alkotja a védelmi gátrendszert. A tároló kialakítása lehetővé teszi a bővítést az atomerőmű leszereléséből eredő hulladék befogadására. (RKHT 1-34) Érdekes megoldást alkalmaznak Németországban, ahol mélygeológiai formációkban helyeznek el mindenfajta radioaktív hulladékot. A volt NDK területén, Szász-Anhalt tartományban, Morsleben mellett egy felhagyott kálisó- és kősóbányában (sódómban) 500 m mélyen alakítottak ki mélységi tárolót a rövid élettartamú, kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezésére. A hőt nem termelő radioaktív hulladékok elhelyezésére egy új tárolót építettek az egykori vasércbánya helyén. (Ormai P. 55. p.) 7
1.3. Radioaktív hulladékok gyűjtése és elhelyezése Magyarországon Amikor radioaktív hulladékról beszélünk, akkor atomerőművek hulladékára gondolunk, pedig jelentős mennyiségű radioaktív hulladékok képződnek kutató intézetekben, egészségügyi, de ipari és mezőgazdasági intézményekben, laboratóriumokban is. Hazánkban jelentős (évi 15-20 m 3 ) hulladékmennyiség keletkezik például a Központi Fizikai Kutató Intézet reaktorában, BME oktatóreaktorában, valamint a debreceni ciklotron és a Debreceni Egyetem Izotóplaboratóriuma által. (http://www.rhk.hu/tevekeny/natomer.htm) Magyarországon a radioaktív hulladékok gyűjtését 1960-ban kezdték meg, de az ez irányú tevékenység jogszabályi hátterét csak néhány évvel később, 1964-ben Kormányrendelettel teremtették meg. Érdekes, hogy a feladat végrehajtására a Fővárosi Közegészség- és Járványügyi Állomást (azaz a KÖJÁL-t) jelölték ki. Kezdetben az izotóp-felhasználás során keletkezett radioaktív hulladékokat az Országos Atomenergia Bizottság (rövidítve OAB) beruházásában, 1960-ra elkészült solymári kísérleti izotóptemetőben helyezték el. 1970-ben az OAB új radioaktív hulladék-feldolgozó és - tároló létesítéséről döntött. A püspökszilágyi telephelyen létesült Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (továbbiakban RHFT) beruházása 1976-ban fejeződött be, az üzemeltetési engedélyt 1980 júliusában kapta meg az Egészségügyi Minisztériumtól. A tároló kezdeti tárolókapacitása 3540 m 3 volt. Az RHFT által tárolásra vagy végleges elhelyezésre átvehető hulladékfajtákat, aktivitáskoncentrációt és az összes-aktivitás értékeket az engedélyokmányokban nem rögzítették, ezért az RHFT elhelyezésre átvette az izotópalkalmazásból származó valamennyi hulladékot, így a hosszú élettartamú komponenseket tartalmazó hulladékokat (sugárforrásokat) is. (RKHT 1-2) Az atomerőmű létesítése kapcsán újra napirendre került a radioaktív hulladékok elhelyezésének az ügye. A végleges elhelyezést az atomerőmű telephelyén már a létesítés időszakában kizárták, a püspökszilágyi tároló atomerőművi hulladékok fogadására történő bővítését pedig a földtani és az egészségügyi szakhatóságok nem engedélyezték, valamint a lakosság is tiltakozott, így új telephely és módszer 8
kijelölésére volt szükség. Itt elakadt az új tároló létesítése. Elsősorban pénzhiány miatt, bár Ófalu mellett szóba jött egy felszín közeli tároló megépítése, de ez - elsősorban lakossági tiltakozás és a felmerült geológiai problémák miatt meghiúsult. Ezért az OAB és az egészségügyi hatóság engedélyével a Paksi Atomerőmű a szilárd, kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékait 1983 és 1996 között az RHFT-be szállította. 1997-ig az RHFT-ben 1580 m 3 (csomagolással együtt 2500 m 3 ) hulladékot szállítottak a Paksi Atomerőműből. (www.rhk.hu/tevekeny/projekt1.htm) A püspökszilágyi létesítmény szabad tárolókapacitása 2004 végére 10 m 3 -re csökkent a folyamatos beszállítások következtében, annak ellenére, hogy 1997-től nem történt szállítás az atomerőműből. 1998-ban megalakuló Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság (RHKKT) átvette a tároló működtetését az Állami Népegészségügyi és Tisztifőorvosi Szolgálat Pest megyei Intézetétől. A társaság nagy beruházásokba kezdett. Korszerűsítette az épületkomplexumot, megkezdte a hulladékok átcsomagolását, tömörítését és bővíti a tárolókapacitást. Mindezek eredményeként 2015-ig meghosszabbították a tároló működési engedélyét. A további fejlesztések célja, hogy a tároló 40-50 évig fogadja a nem atomerőművi eredetű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat. (www.rhk.hu/tevekeny/projekt1.htm) 1.4. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezését szolgáló Nemzeti Projekt A Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló tehát nem alkalmas a paksi hulladék befogadására, ezért a hosszú távú tárolására egy kifejezetten Paks igényeire méretezett tárolóra van szükség. 1993 februárjában - az Országos Atomenergia Bizottság javaslatára - új telephely-kiválasztási program indult állami pénzügyi alappal, Nemzeti Célprojekt (később Nemzeti Projekt) megnevezéssel az atomerőműből származó kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezésének megoldására. Ennek jelentősége, hogy a magyarországi radioaktív hulladék-elhelyezés történetében először fogalmazódott meg az igény egy olyan komplex stratégia elkészítésére, ami a hulladékkezelés és elhelyezés műszaki, sugárvédelmi, gazdaságossági, jogi, társadalmi aspektusait összefüggéseiben 9
vizsgálja, és prioritások meghatározását célozza. A projekt célkitűzései között szerepelt az is, hogy a sokrétű tudományos, műszaki, gazdasági, jogi és társadalmi tevékenységet egy komplex stratégia kidolgozása előzze meg, ami felvázolja a közép- és hosszú távú feladatokat, kijelöli a fontossági sorrendet, és meghatározza a munkák feltételrendszerét. Ez a stratégiai terv, amelyet az Országos Atomenergia Bizottság is jóváhagyott, az érvényben lévő törvények mellett figyelembe vette a nemzetközi szabványokat, irányelveket és ajánlásokat. (RKHT 1-3) A projekt legfontosabb alapelvei: A tároló biztonságát annak teljes létezési ideje alatt (üzemelés, lezárás, lezárást követő ellenőrzés) garantálni kell. A műszaki feladatot a ma élő generációnak kell megoldania; nem hagyhatók indokolatlan terhek a jövő nemzedékekre. Nem feltétlenül a legjobb megoldást kell megtalálni, hanem egyet a több lehetséges jó közül. A telephely kiválasztásánál a helyi közösség befogadó szándéknyilatkozata nélkül nem érdemes részletes telephelykutatásba kezdeni. (RKHT 1-3) Az első lépés a megfelelő telephely kiválasztása volt. Ennek keretében 1993-94-ben a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) irányításával országos felmérés készült a hulladék-elhelyezésre alkalmas helyszínekről. 1997-ben az OAB döntése értelmében Bátaapáti (Üveghuta) térségében folytatódtak a kutatások. 1997-1998-ban részletes telephelyjellemzés folyt, fúrásokkal, földtani és geofizikai mérésekkel. 1999-ben a MÁFI összefoglaló jelentést készített a kutatás eredményeiről. Ennek alapján 2000- ben előzetes biztonsági elemzés készült, melyben további kutatási feladatok elvégzését vázolták fel. A Nemzeti Projekt irányító testületének 1995. október 2-i ülésén a Szakértői Bizottság által támogatott előterjesztés alapján Pakstól nyugatra egy kb. 5000 km 2 kiterjedésű területet jelöltek ki részletesebb felmérésre. Helyszíni kutatásokra (geológiai fúrásokra) csak ott került sor, ahol azzal a helyi önkormányzatok egyetértettek. Két felszíni helyszínt választottak ki Udvari és Diósberény közelében, valamint egy felszín alattit Bátaapáti közigazgatási területén. Alkalmatlanság, vagy egyéb akadály esetére három tartalék területet is kijelöltek (Udvari, Mórágy és 10
Sárszentlőrinc). Ezeken a településeken előzetesen helyi népszavazást vagy aláírásgyűjtést tartottak, hogy a lakosság így erősítse meg az önkormányzatok együttműködési szándékát. (RKHT 1-4) A befogadó településekkel 1995 végén a Paksi Atomerőmű Rt. hosszú távú együttműködési megállapodást kötött. A kutatófurások 1996 januárjában kezdődtek. A földtani kutatásokat és biztonsági elemzéseket, valamint a lakossági fogadtatást figyelembe véve felszín alatti elhelyezésre Üveghuta térsége, felszíni elhelyezésre pedig Udvari térsége minősült a legalkalmasabbnak. Az Országos Atomenergia Bizottság 1997 elején hozott döntése alapján Bátaapáti (Üveghuta) határában kezdődtek meg a részletes kutatások. (RKHT 1-4) Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) 1999 májusában felkérte a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (NAÜ), hogy az Ügynökség hulladékkezelés értékelési és technikai felülvizsgálati programjának (Waste Management Assessment and Technical Review WATRP) keretében szervezze meg a hulladéktároló telephelyének kiválasztásával és alkalmasságával kapcsolatos kutatások nemzetközi szakértői felülvizsgálatát. A neves nemzetközi szakemberekből álló bizottság jelentésében megfelelőnek tartotta a kutatások szakmai színvonalát és az üveghutai telephelyet potenciálisan alkalmasnak tekintette, de a további tennivalókra is tett javaslatokat. (Ormai P. 56. p.) Az RHK Kht. a további munkákra kutatási programot dolgozott ki, amit a Projekt Szakértői Bizottsága 2000-ben elfogadott. A következő években az RHK Kht megbízásából, az alvállalkozók megkezdték Bátaapáti térségében a műszaki és környezetvédelmi vizsgálatokat. A 2001-2003-ban lezajlott felszíni földtani kutatásokból készített zárójelentés alapján a Magyar Geológiai Szolgálat a telephelyet földtanilag alkalmasnak találta. 2004-ben elkészült a felszín alatti földtani kutatás terve, 2005-ben a hulladéktároló Előzetes Környezeti Tanulmánya, majd 2006-ban a Környezeti Hatástanulmány. (RKHT 1-6) 11
A kutatási eredmények alapján az Országgyűlés 85/2005. (XI. 23.) határozatában előzetes, elvi hozzájárulását adta a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolójának létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez. A kutatási folyamat után a hulladékok végleges elhelyezésének további fázisai: létesítés (a felszín alatti tároló és a felszíni kiszolgáló létesítmények felépítése), megvalósulás (a tároló üzemelése), fenntartás-pihentetés (az üzemelés megszüntetése, ellenőrzés), esetleges bővítés, tömedékelés, lezárás (tulajdonképpeni felhagyás). (RKHT 3-1) 12
2. Az Atomerőműben keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok A közvélemény nem tesz különbséget kis és nagy aktivitású radioaktív hulladék között, pedig ezeket együtt nem is lehet tárolni, ezért érdemes néhány gondolattal megemlíteni, a radioaktív hulladékok osztályozásának szempontjait, és azt, hogy mekkora mennyiséget kell majd tárolni. A 47/2003. számú ESzCsM rendelet a radioaktív hulladékok átmeneti tárolásának és végleges elhelyezésének egyes kérdéseiről tartalmazza az osztályozás szempontjait. Ez alapján a kis és közepes aktivitású hulladékok azok az anyagok, melyek hőtermelése gyakorlatilag elhanyagolható (2 kw/m 3 -nél kisebb). Ezen belül megkülönböztetünk rövid és hosszú élettartalmú hulladékokat. Rövid élettartamú hulladékokban a meghatározó radioaktív anyagok felezési ideje 30 évnél rövidebb, a hosszú élettartamú hulladékokban 30 évnél nagyobb a felezési idő. A radioaktív hulladékok aktivitásának az alapja, hogy bennük egységnyi idő alatt hány atommag bomlik el. Az aktivitás mértékegysége a becquerel [Bq]. Egy becquerel az anyag aktivitása, ha benne egy másodperc alatt egy atommag bomlik el. Kis aktivitású anyagok felső értéke 500 000 Bq/kg. Ilyenek például az atomerőműben beszennyeződő ruhák, kesztyűk, védőfelszerelések. Közepes aktivitásúak értéke 500 000-5 000 000 Bq/kg lehet. Az atomerőműben tisztítására használt szűrők, gyanták tartoznak ide. (energiaklub.hu/hulladekok/) A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolási idejénél figyelembe vett radioizotópok ( 137 Cs-izotóp és 90 Sr-izotóp) felezési ideje 30 és 29 év. Ezért a figyelembe vett és ellenőrzött tárolási idő ezek hússzorosa, azaz 600 év. (RKHT 1-9) 13
2.1. A kis és közepes aktivitású hulladék fajtái és mennyisége Az atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok egyik nagy csoportja a technológiai folyamatok során keletkező szilárd (légszűrők), és nedves szilárd (víztisztító, ioncserélő gyanták, bepárlási maradékok). A légszűrőket szétszerelik, tömörítik és 200 l-es fémhordókba helyezik. Így az elhasznált légszűrőktől eredő mennyiség kb. 20 m 3 /év hulladék. Nedves szilárd hulladéknak minősülnek az üzem közben a tartályokból kiemelt iszapok, melyek képződési mennyisége 5 m 3 /év. A tartályiszapokat gyöngykovafölddel felitatják és szintén 200 l-es hordókba csomagolják. (RHKT 1-7) A nagy sótartalmú technológiai vizeket bepárlással tisztítják. A visszamaradt ún. bepárlási maradék éves mennyisége a négy blokk üzeme során közel 250 m 3. A tisztított víz vagy visszakerül a folyamatba, vagy pedig szigorú ellenőrzés mellett a Dunába bocsátják. Az egyéb radioaktív folyékony hulladékok (olajok, szerves oldószerek, stb.) mennyisége kb. 0,5 m 3 /év. (http://www.rhk.hu/tevekeny/akiskoz.htm) Az ioncserélő gyantát és a bepárlási maradékot az erőmű területén lévő tartályokban tárolják. A későbbiek során azonban ezeket is feldolgozzák, mivel a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat végleges elhelyezésük előtt szilárd állapotúvá kell átalakítani, ezzel erősen korlátozva a radioaktív izotópok mozgását. Az ioncserélő gyanták melynek sugárzási szintje a legnagyobb - feldolgozására speciális, mobil cementező berendezéssel, 200 l-es egyedi hordók felhasználásával történik. Ebből az anyagból évente 5 m 3 képződik. A hulladékokat 200 l-es, belül műanyag bevonattal ellátott, 1,2 mm falvastagságú acélhordókba csomagolják. (RHKT 1-9) A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok másik nagy csoportját az üzemi területen képződő elhasznált védőeszközök, szerszámok, alkatrészek, tisztítóeszközök képezik, melyek többé-kevésbé radioaktív anyaggal szennyeződhettek. A szerszámok, alkatrészek sugárszennyezése a legkisebb, kb. 50 14
év tárolás után tisztának tekinthetők, ugyanakkor jelentős tárolókapacitást kötnek le. Ez a szakemberek számára a tárolás megszervezésénél külön probléma, mert a hulladékokat fajtánként külön kell tárolni, így felmerül annak lehetősége is, hogy a tároló megtelése esetén ezeket az anyagokat visszanyerjék és más hulladéktelepre szállítsák. Az erőművet az üzemidő lejárta után leállítják és leszerelik. Az ekkor keletkezett kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok mennyisége a teljes üzemviteli térfogattal közel azonos lesz, (kb. 20 000 m 3 ) de más anyag-összetételű lesz, elsősorban a fém és építőanyag hulladék fogja alkotni. (http://www.rhk.hu/tevekeny/akiskoz.htm) A hulladékok éves várható mennyiségét az 1. táblázat mutatja: Hulladék típusa m 3 /év műanyag, fém, textília, hőszigetelő anyagok, gumi, fa,építészeti törmelék, papír, üveg (vegyes 350 szilárd) légszűrők 20 tartályiszapok 5 radioaktív hulladékvizek bepárolt sűrítményei, 250 bepárlási maradékok ioncserélő gyanták 5 ioncserélő gyanták lazítására, átmosására és 200 regenerálására szolgáló oldatok elhasznált dekontamináló oldatok 5 bepárló berendezések periodikus tisztításából 15 keletkező savazó oldatok 1. táblázat: Az elhelyezésre kerülő hulladékok becsült mennyisége az erőmű 30 éves üzemidejének végére (m 3 ) (forrás: Környezetvédelmi Engedély) A szilárd hulladékokat tömöríthetőség alapján (tömöríthető nem tömöríthető) dolgozzák fel és 200 l-es belül műanyag bevonattal ellátott, 1,2 mm falvastagságú acélhordókba csomagolják. Tömörítés utáni együttes mennyiségük 125 m 3 /év. A folyékony hulladékokat 400 l-es hordókba cementezik, ami szintén a bruttó mennyiség növekedését eredményezi. (RHKT 1-9) A Paksi Atomerőmű 30 éves üzemidejének végére és az atomerőmű leszerelésekor várható összes kis és közepes aktivitású hulladék mennyiség kb. 40 000 m 3. A tervezett felszín alatti tárolót folyamatos bővítéssel kívánják ekkora mennyiségű 15
hulladék befogadására kialakítani, de a számítások szerint a potenciális kapacitás a 60 000 m 3 -t is elérheti. 16
3. A kutatási tevékenység története A Nemzeti Projekt, első szakasza az alkalmas telephely kiválasztására 1993-ban indult. A kutatás első fázisában áttekintő felmérést folytattak az ország egész területén a meglévő földtani-geofizikai ismeretekre alapozva, egy egész sor kizáró és kedvező feltétel alkalmazásával. Kizárták azokat a területeket, melyek veszélyesek a tároló számára (árvíz és belvízveszélyes területek), és azokat, melyekre a tároló veszélyes (pl. karsztos területek). Biztonsági okokból nem jöhetett szóba az országhatár mentén egy 30 km-es sáv sem. A földtani ismeretek alapján felszíni elhelyezésre potenciálisan alkalmas területeket csak a Mezőföldön találtak, felszín alatti elhelyezésre esetleg alkalmas területeket azonban jóval nagyobb számban, elsősorban a hegységek (Bakony északi lába, Mecsek és környéke, Gödöllői-dombság területén), de a Nyírségben és a Kiskunságban is akadtak lehetőségek. (www.atomeromu.hu) Az alkalmas területek a Mezőföldön és környékén fedték egymást, ezért itt folytatták az előzetes vizsgálatokat tovább szűkítve az alkalmas terület kiválasztását. Kizáró kritériumok voltak többek között a települések és 1 km-es környezetük, robbanásveszélyes anyagokat előállító vagy tároló létesítmények, kőolaj- és földgáz vezetékek, településen kívüli műemlékek, védett természeti értékek (köztük borvidékek), ásványi nyersanyag lelőhelyek. Az objektumkijelölés során 128 felszíni és 193 felszín alatti objektumot találtak előzetesen alkalmasnak. Ezzel 1996-ban lezárult a kutatás első szakasza. Majd következett az érintett települések megkérdezése és az objektumkijelölés. 1997 és 1999 között, a kutatás második szakaszában - a telephely-kiválasztás fázisában - már a Bátaapáti (Üveghuta) környéki területen folyt intenzív földtani kutatás. Földtani és vízföldtani térképezés és előzetes helykiválasztás történt sekélyfúrásokkal és geofizikai mérésekkel, amit a kiválasztott területen telephelyi mélyfúrások, a tágabb körzetben sekélyfúrások, kútpárok létesítése követett. (RHKT 2-17) 17
A kutatások során tisztázták a fiatal, laza fedőüledék települési viszonyait, litológiai sajátosságait. Vizsgálták a befogadó kőzettestként szóba jövő gránittest felszínét, szerkezeti és kőzettani sajátosságait, és a tároló szempontjából elsődleges fontosságú hidrogeológiai viszonyait. Az átfogó kutatások ellenére, számos lezáratlan kérdés maradt, ami a kutatás folytatását igényelte. Ezért 2002-2003-ban egy intenzív földtani kutatási program zajlott felszíni kutatások újabb sorozatával. A kutatás során 23 fúrást mélyítettek, közülük 8 fúrás mélysége 300 411 m közötti, a többié 101 m-nél kisebb volt. 2 kutatóárkot hajtottak ki 1490,3 m összhosszban, és 3 ásott kutat mélyítettek 73,3 m összhosszban A fúrásokon mélyfúrás-geofizikai méréseket, kútvizsgálatokat és különböző lyukgeofizikai méréseket folytattak le. A fúrásokról és az árkokról földtani és tektonikai, az ásott kutakról földtani dokumentációt készítettek. A felszínről nagy volumenben végeztek geofizikai méréseket. Anyagvizsgálatot sokféle módszerrel, különféle laboratóriumokban folytattak le. A felszíni kutatásban összesen 11 kutatóintézet és 26 magáncég vett részt, 2002-2003 folyamán a hosszabb-rövidebb ideig foglalkoztatottak száma megközelítette a 400-at. (Balla Z. 88. p. /1/) A felszín alatti tároló konkrét elhelyezésére azonban további részletes felszín alatti vizsgálatokra volt szükség. Ezért kezdődött meg 2005 februárjában a két lejtősakna (főfeltáró vágatrendszer) kialakítása, melyek majd a tároló működését is kiszolgálják. A tároló lehetséges helyét olyan felszín alatti területen jelölték ki, amelyet gyakorlatilag valamennyi, telephely-kutatási és bővítési céllal lemélyített fúrás magában foglalt. A terület felszínen mért nagysága 872 637 m 2. (Balla Z. 88. p. /1/) 18
1. kép: Eszter-lejtősakna (keleti, szellőztető akna) 19
4. Geológiai és hidrológiai viszonyok, a térség éghajlata Magyarország kistájainak katasztere (szerk. Marosi Sándor) és az általam megtekintett térképek szerint Bátaapáti és a Nagymórágyi-völgy teljes egészében és geológiai, morfológiai szempontokból is a Geresdi-dombsághoz tartozik. Ezért érdemes a Geresdi-dombság fejlődéstörténetét és geológiáját áttekinteni. 4.1. Felszínalaktan A Geresdi-dombság a Baranyai-dombság keleti részén elterülő, környezetétől elütő felépítésű és domborzatú kistáj. A tájegység északi határát a Rák-patak völgye, keleti határát a Lajvér-patak, illetve a Duna által feltöltött Sárközi-síkság, nyugati határát a Mecsek nyúlványai jelentik. Délen enyhe dőlésű lejtőkkel fokozatosan simul bele a Duna mohácsi árterébe. A központi, jelleget adó gránitmagot északi határa kivételével minden irányból miocén és pliocén rétegek keretezik. A rög féloldalasan aszimmetrikus kiemelkedése következtében völgyhálózata DK-i lefutású. (RKHT 4-329) Szerkezetföldtani szempontból minden oldalról markáns törésvonalak határolják, melyek a felszínmorfológiai viszonyokban is tükröződnek. Jól látható ez a Mecsekalja vonal diszlokációs zónájánál, melynek lefutását híven követi a Rákpatak és a Bátaapátin átfolyó Hutai-patak iránya. Ívelt medervonaluk a nyugat felé eltolódó kőzettömeg mozgásakor keletkezett vonszolódásos szerkezetet követi. Ugyanakkor jött létre az a K Ny-i törésvonal, mely a Feked Lovászhetény között húzódó Karasica-völgyet preformálta, és morfológiai szempontból egy északi (Erdősmecske Mórágy közötti) és egy déli (Fazekasboda Geresdlak közötti) részre osztja a dombság területét. Keletről a területet szintén jelentős törésvonal, egy keletre dőlő vető határolja, melynek lefutását a Duna mai és hajdani medreinek vonala jelzi. A déli és nyugati szerkezeti zónák a gránittömeg asszimetrikus, kibillent helyzete miatt a felszínen alig felismerhetők, de a gránit felszíni kibúvásai jól behatárolják a tájegységet. (RKHT 4-329) 20