2014. október 21. kedd Hajnali 5 órakor találkoztunk az iskolánk előtt. Senki nem volt nyűgös. Villám tempóban pakoltuk be a holminkat és a vendéglátóinknak szánt ajándékokat, s vágtunk neki az útnak. Délben Nagyváradon a Petőfi parkban tettünk sétát. Közösen szavaltunk Petőfi verseiből, és koszorút helyeztünk el a szobránál. A parkban meglátogattuk Ady Endre, József Attila és Bethlen Gábor szobrait is. A Szent László alapította, Nagyboldogasszonynak felszentelt székesegyházban tett látogatásunk nagy izgalmat keltett. A templomban őrzik Szent László király hermáját (koponyájának egy darabját szent ereklyeként). A legenda szerint a tatárok elleni küzdelemben az akkor már halott Szent László király is részt vett, győzelemre segítve katonáit. A templomba belépő papok nyitva találták a király szarkofágját, benne a mosolygó királlyal, akinek izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokán. Erdély kapujához, a Király-hágóhoz indulunk tovább. Minden pihenőben falkányi kutyus fogad bennünket. Nehezen tartjuk be a szabályt: "A kutyusokat NEM szabad simogatni!" A Tordai-hasadékhoz indulunk tovább. A buszon Saci Szent László legendákat mesél nekünk, majd Esztivel a Tordai-hasadék keletkezéséről, állat- és növényvilágáról tartanak ismertetőt. Mivel Székelyföldre érünk, Zsófi Béla kisasszony, aranyosszéki királylány történetét is elmeséli, mivel a Torda és Nagyenyed közötti rész 1876-ig székely szék volt, Aranyosszék néven. Ahogy átkeltünk a hegyeken, egyre nagyobb eső kerekedett. Éjszakai sötétség borult ránk. Útközben csak sejteni lehetett a Boncza-kastélyt, az esti sötétségben, szakadó esőben a Tordai hasadékot sem láttuk. Így letettünk tervünkről, hogy kiránduljunk a szurdokvölgyben. Tanakodás után Györgyfalva irányába indultunk tovább. Reméltük, hogy a hazaúton legalább a buszból láthatjuk a hasadékot! Szálláshelyünkre Györgyfalván már sötétben érkeztünk. Mindenki fáradt a
hosszú utazástól. Olyan kedvesen fogadtak minket, mintha rokonlátogatáson lennénk. Igyekeztünk viszonozni a kedvességet. Segítettünk a terítésben, még a mosogatásban is. :) 2014. október 22. szerda Korán keltünk, mert hosszú út várt ránk Szovátára. Reggeli után megnéztük a magyarlakta falu, Györgyfalva templomát. A harangozó mesélt a település különleges természeti képződményeiről, a gömbkövekről. A szabályos gömb alakú köveket a hegyről hozzák le az emberek. A tájházban különös hétköznapi tárgyakról mesélt Jóska bácsi. Meglátogattuk az óvodásokat a magyar oviban és általános iskolában és elindultunk Szovátára, ahol az S. Illyés Általános Iskola 7.b osztálya várt minket türelmetlenül. Az iskola udvarán fogadtak minket Marika néniék a székely gyerekekkel. Rövid ismerkedés és ajándékozás után együtt ültettük el az iskola kertjében azt a kis bükk fát, amelynek kistestvérét az iskolánk udvarában ültetjük el november 19-én. A fa-testvérkék szimbolizálják számunkra összetartozásunkat. Ismerkedős játék következett, ezalatt a tanáriban már egy tavaszi viszontlátogatás lehetőségéről beszélgettünk a tanárokkal. A közös játék kicsit zavarba hozta a "bátor nyelvűeket". Kacagva, már együtt érkeztünk vendéglátóinkkal a tornacsarnokba, ahol fociban mérték össze erejüket a fiúk. A meccset csúnyán elvesztettük, de új barátokkal gyarapodva indultunk tovább a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonába. Útközben "Norbikakukktojás :)" mesélt nekünk Szovátáról. A gyermekotthonban Eszter várt bennünket. Korábban ő is itt nevelkedett, de ma már nevelőként dolgozik a gyermekek között. Rengeteg kérdésünk volt Eszterhez. Ő pedig megmutatta nekünk az otthonát, ahol 8 nevelt gyermekkel él most együtt. Miután átadtuk ajándékainkat, sietve búcsúztunk, hogy még sötétedés előtt érkezhessünk a
Medve-tóhoz. Útközben Kata mesélt nekünk a tó kialakulásáról. A Medve-tó környéke már Halloween-lázban égett. Megcsodáltuk a különleges nyaralóházakat és a hihetetlen dekorációt. Maga a tó fürdőhelyként ismert, gyógyító iszapját a testre felkenve alkalmazzák. Fáradtan és nagyon későn, este 9-kor érkeztünk a szálláshelyünkre Gyergyószentmiklóson. Mégis volt kedvünk a vacsi után a helyi kollégistákkal pingpongozni, nyelvi nehézség ide vagy oda! :)Ugyan mindenki nagyon fáradt volt, de senki nem akart aludni menni! Még éjfél után is hangos volt a ház a nevetgéléstől. Izgatottak voltunk. Vajon milyen kalandok várnak ránk holnap? 2014. október 23. csütörtök Nehezen indult a reggel. Mindenki aludt volna még! De vártak minket a Vaskertes Általános Iskola 7. évfolyamán. Edit néni a díszterembe kísért minket. Míg az ajándékokat néhány erős fiú átcipelte a könyvtárba, addig gyönyörű népdalokkal indult a közös program. Miután kölcsönösen átadtuk apró "Örülök, hogy találkoztunk" ajándékainkat, a székely gyerekek Borsos Miklós egy szobrát ábrázoló képeslapra írt jókívánsággal leptek meg minket. Indulhatott az Origami. Közösen hajtogattuk kívánságmadarainkat a japános fiúk segítségével. Nehezen búcsúzkodtunk. Csaba tanár úr, aki történelmet tanít az iskolában, csak egy órára szabadulhatott el, hogy elkísérjen bennünket, így sietnünk kellett. A temetőkertbe igyekeztünk, ahol megemlékeztünk az 56-os forradalom székelyföldi mártírjairól. Koszorúnkkal hajtottunk fejet a hősök előtt. Útközben meglepve olvastuk egy emlékkövön, hogy Erőss Zsolt hegymászó is itt járt iskolába. Gyergyószárhegyen folytatódott a nap. Idegenvezetőnk, Izabella segítségével juttattuk el a szárhegyi Dévai Szent Ferenc Alapítványának gyermekotthonához azokat az adományainkat, melyeket az iskolában gyűjtöttünk. Egy 13. évfolyamos iskolatársunk önkéntesként dolgozik az otthonban. Együtt indultunk a templomhoz, melynek kertjében mai művészek alkotásai láthatóak. Izabella mesélt a templom történetéről, körbevezetett
minket, majd indultunk a Lázár-kastélyhoz, melyben Bethlen Gábor fejedelem is nevelkedett. A kastély magánkézbe került, így belülről nem nézhettük meg. Bethlen Gáborhoz kapcsolódott következő helyszínünk, a Tatárdomb is. Itt Ákos előadásában ismerkedhettünk meg a székelyek és a rájuk törő tatárok ütközetének történetével, s a domb legendájával Benedek Elek gyűjtése alapján. Folytattuk utunkat, mert várt bennünket a pásztor a havason. Vendégül látott minket az esztenán. Hihetetlenül finom ételeket kóstoltunk. Péter bácsi, a pásztor, a hegyi életről mesélt jámbor lován ülve, hogy mindenki hallhassa őt. Nem volt kedvünk itt hagyni ezt a mesés helyet! Tamási Áron regényével majd újra gondolatban elutazhatunk ide!indulnunk kellett!várt minket a erdő. A túra a Maros folyó forrásához vezetett. Útközben "Vízesés"-t játszottunk, majd a forrásnál Izabella elmesélte a Maros, Olt és Tarkő legendáját a folyóvá lett testvérkékről, akik anyjuknak tett ígéretük ellenére sem tartottak ki egymás mellett, összeveszekedtek. Különleges élmény volt számunkra, hogy ihattunk a forrásvízből. Vacsora után még mindig várt ránk egy izgalmas program. Táncos estén vettünk részt a helyi Bethlen Gábor Általános Iskola tanulóival. Bemutattuk eddig szerzett tudásunkat, majd együtt táncoltunk a táncosokkal. Sejtettétek volna, hogy a művelődési ház színpada mögött egy tekepálya is megbújt? Mi megtaláltuk! Ki is próbáltuk! 2014. október 24. péntek Pénteken reggel különösen hideg szél fújt, havazni kezdett. Fáztunk valóban, mégsem adtuk fel tervünket, hogy ellátogassunk a Gyilkos-tóhoz. A tavat nem tudtuk körbesétálni az időjárás miatt. A Békás-szorosban tervezett kirándulásról is le kellett mondanunk, így
továbbindulunk Csíkszeredába. A buszon Aliz a Gyilkos-tó legendájáról mesélt nekünk. Dominik pedig a tó és a szoros geológiai jellemzőiről, növény- és állatvilágáról tartott érdekes előadást. Keresztrejtvényt is készített nekünk, hogy ellenőrizze tudásunkat. Jó munka volt! Útközben megálltunk Csíkrákoson, hogy megcsodáljuk a világ egyetlen táltos szimbólumokkal díszített templomát. A templomkertben található Zöld Péter plébános síremléke is. Sietnünk kellett. Késésben voltunk a Nagy Imre festőművész nevét viselő Általános Iskolából. Az iskola sportcsarnokában fogadott bennünket Sándor igazgató bácsi. Egy rövid körséta az iskolában, kicsi ismerkedés után prezentációkat mutattunk be városunkról, iskolánkról, Budapestről. Lényeges volt számunkra, hogy székely diáktársainkat megismertessük a magyar fejlesztésű "Prezi" prezentációkészítő programmal, illetve új prezentációs technikákat is bemutassunk nekik. Nagy sikerrel adtak elő osztálytársaink: Aliz és Geri, majd Kata és Balu. A tudásmegosztás ezen fajtája nagyon szórakoztató volt, még így, nagyon zsúfolt teremben is! Köszönjük a lehetőséget! Már 4 óra felé közelített az idő, mire elbúcsúztunk új barátainktól Csíkszeredában és elindultunk Kisbacon felé, ahol Benedek Elek otthonába voltunk hivatalosak. Terveinkben szerepelt egy erdei séta a Rika-erdőben, ahol rálelhetünk Réka királyné sírjára, de vezetőnk lemondta a délutáni találkozót, így Nyergestetőn álltunk meg. Hogy miért? "Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utolsó napjaiban vagyunk. 200 ezres orosz haderő lépi át az ország keleti határát. Bem tábornok, az erdélyi magyar csapatok vezetője döntő vereséget szenved Segesvárnál. Mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, ekkora túlerő ellen nem lehet felvenni a harcot. Konok emberek a székelyek, ha valamit elhatároznak, a világ minden kincséért sem tágítanak tőle. Ilyen volt a magyar szabadság ügye is. Tuzson János őrnagy és 200 székely katonája fejébe vette, hogy a Csíkszereda felé előrenyomuló többezres orosz hadtestet megállítja az utolsó, stratégiailag védhető ponton. A Nyergestetőn." A kopjafák
között mi is elhelyeztük koszorúnkat, megemlékezve a maroknyi csapatról, akik számára a szabadság szent ügy volt, az életüket áldozták érte. Alkonyodott lassan.tündéri fényjátékkal fogadott minket Elek apó faluja. A tehenek hazatértek. Tátott szájjal bámultuk, ahogy egyedül tudták az állatok, melyik kapu mögött van az otthonuk. Elek apó házában, melyet feleségének, Máriának épített, a meseíró dédunokája, Szabó Réka várt bennünket. Réka néni mesélt Benedek Elekről, felolvasott megható történetei közül, családi legendárium néhány gyöngyszemét is megosztotta velünk. Megemlékező koszorúnknak Elek apó íróasztalán csinált helyet. Sötétben érkeztünk a szoborhoz. Nem bántuk. Jó volt hosszan elidőzni Réka nénivel. Köszönjük a vendéglátást! Fáradtan, nagyon későn érkeztünk Barótra, utolsó szálláshelyünkre. Az ünnepi vacsora többeket elszomorított, hiszen holnap már haza kell indulnunk. Azért tartogat még kalandot az utolsó nap! Gyertek! 2015. október 25. szombat A reggelinél még senki nem gondolt bele igazán, hogy ma már haza kell mennünk. Élveztük egymás társaságát és az élményeinkről beszélgettünk. A buszt megpakoltuk, és hazafelé vettük az irányt. A mai nap programját teljesen át kellett szabnunk, mert a marosvásárhelyi iskola visszamondta a programunkat. Először Segesvárt terveztük a mai délelőttre, de az útépítések miatt lebeszéltek minket a helyiek. Így Farkaslaka lett irodalmi utazásunk záróhelyszíne. Nem bántuk meg! :) Alvó gyerekeink a mellettünk elsuhanó tájból semmit nem láttak. Farkaslakához közelítve lenyűgöző látványt nyújt a Gordon-tetőn álló 22 méter magas Krisztus szobor, mely kilátóként működik, vigyázva egész Székelyföldet. Farkaslakán meglátogattuk Tamási Áron sírját, elhelyeztük rajta koszorúnkat. A sírhely előtt álló emlékművet Szervátiusz Tibor és édesapja Jenő faragta ki egy a közeli
hegyen hajdan állt áldozati asztalkőből. "Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne.". Ezzel a Tamásiüzenettel indultunk haza ötnapos utazásunkról. Egy kis vásárlás után Farkaslakán Korond és Parajd érintésével értük el újra Székelyföld kapuját, a Király-hágót. Útközben kárpótolt bennünket a természet. 1. nap nem láthattuk a Tordai-hasadékot a nagy eső miatt. Most annál meghökkentőbb volt a látvány! Megcsodálhattuk a szurdokvölgyet mindkét irányból. Utolsó hosszabb pihenőnket Körösfőn töltöttük. A település híres kézimunka művészetéről és fafaragványairól. Manapság azt tartják, hogy a körösfői árusoknál minden fellelhető, amit Erdélyben vásárolni érdemes. Kicsit mi is körülnéztünk. Lassan ránk is sötétedett. Mindannyian bóbiskoltunk a buszban. Hosszú és izgalmas utazás volt. Haza akartunk érni! A technika csodái és 3 nagy mozifilm segített abban, hogy gyorsan elrepüljön az idő. Szerencsével érkeztünk meg éjfélre Törökbálintra, az iskolánk elé. S, hogy elindulnánk-e újra? Bármikor! Különleges helyeken jártunk, csodálatos és nagyon vendégszerető embereket ismerhettünk meg! Gyönyörű órákat tölthettünk új székely barátainkkal! Lépjetek a nyomunkba! Utazzatok Ti is Székelyföld mesés tájaira! Határtalan jókedvvel, határtalan élményekkel, határtalan lelkesedéssel, utazhattunk! Köszönjük a lehetőséget!