2013 A Magyar Írószövetség Tájékoztatója Három év a mérlegen Szentmártoni János beszámolója Alkotás és szervezés kéz a kézben Interjú Erős Kinga titkárral 1956 és a magyar írók Halász János államtitkár ünnepi beszéde Egy friss Arany János-díjra Király László köszöntése 1
A Weöres Sándor centenárium évében több programmal is tisztelegtünk a nagy költő munkássága előtt. Március 6-án volt a premierje Lázár Balázs és Tallián Mariann Piros ruhában, szerelemben című versszínházi műsorának, amelyet Weöres Sándor és Károlyi Amy verseiből Rózsássy Barbara állított össze. Költészet napján rendeztük meg a Weöres Sándor országos szavalóversenyünk döntőjét. A versenyen közel száz diák indult, a győztes Mákos Tamás lett. Bóbita címmel költőversenyt is hirdettünk, amelynek október 10-én megrendezett gáláján a díjazottakat Ágh István, a kuratórium elnöke méltatta. Piros ruhában, szerelemben A Versek szódával avagy költők másképp című közkedvelt színházi műsorunk új évada a Nemzeti Színház Kaszás Attila-termében vette kezdetét. A Magyar Írószövetség és a Kultúrvonal Produkciós Iroda közös rendezvényének szeptember 18-án Kányádi Sándor, október 16-án pedig Oravecz Péter volt a vendége. Az előbbi esten közreműködött Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, az utóbbin pedig többek közt Bajnay Beáta táncművész és Hodosi Enikő előadóművész emelte a rendhagyó műsor színvonalát. (Részletek: www. koltokmaskepp.hu) A Bóbita első három helyezettje: Csík Mónika (II.), Fellinger Károly (I.), Tóth Ágnes (III.)
MIT 2013 tartalom 4 Három év a mérlegen Székházunk sorsát rendezni kell, hogy végleg otthonra leljen a Magyar Írószövetség iránt lojális írótársadalom határon innen és túl. 16 alkotás és szervezés kéz a kézben interjú Erős kinga titkárral (kultura.hu) Vesszőparipám, hogy a könyvnek szépnek kell lennie, hiszen hosszú távon a papíralapú könyv küllemével tudja felvenni a versenyt a digitális kiadványokkal. 20 1956 és a magyar írók Halász János államtitkár ünnepi beszéde Tudjuk és ti is tudjátok, hogy a költészet mindennél magasabb rendű adomány; többet jelent, mint sivatagban az árnyhullató fa, többet, mint a tájakat szétválasztó, folyókról felcsapódott, permetező felhők; többet, mint az égbolt, ahol átmeneti istenségek trónolnak. A Magyar Írószövetség támogatói 2013-ban Arany János Alapítvány AREX fm Ingatlanhasznosító Kft. Csalogány Ingatlanhasznosító és forgalmazó Zrt. Emberi Erőforrások Minisztériuma Ex Libris Könyvtári Alapítvány Kultúrvonal Produkciós Iroda MASZRE (Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete) NEA (Nemzeti Együttműködési Alap) NKA (Nemzeti Kulturális Alap) Studio Bakos V-BER Kft A Magyar Írószövetség Tájékoztatója (MIT) 2013 Kiadja a Magyar Írószövetség 1062 Budapest, Bajza u. 18. 061-322-8840 titkarsag@iroszovetseg.hu www.iroszovetseg.hu 24 Egy friss arany János-díjra. király lászló köszöntése szakolczay lajos ujjammal fonott szépszemű háló vitorla vitorla tengerre szálló elszálló háromszög kék égre bomló estére térülő holló Felelős kiadó: Szentmártoni János Tervezőszerkesztő: Vincze Judit Címlapon: Weöres Sándor szobra Szombathelyen (Veres Gábor alkotása) A fotókat készítették: Bach Máté, Bíró Gergely, Erdélyi Dániel, Vigh György (Perkáta Online) Nyomda: Készült 1.000 példányban A kézirat lezárva: 2013. november 2. 3
Három év a mérlegen Székházunk sorsát rendezni kell, hogy végleg otthonra leljen a Magyar Írószövetség iránt lojális írótársadalom határon innen és túl. Eltelt egy ciklus, számos küzdelem, tanulság és eredmény áll mögöttünk. Tisztelt Tagság! Kedves Alkotótársaim! Végső döntésemet, hogy három évvel ezelőtt indulok a Magyar Írószövetség elnöki posztjáért, hosszas tépelődés előzte meg. Ennek elsősorban nem is az alkotói félelem volt az oka, hogy nem fogok tudni annyit írni, amennyit szeretnék. Inkább mert tisztában voltam azzal, hogy egy ilyen felelősségteljes pozíció legalább akkora teher, mint amekkora megtiszteltetés. Sőt, hogy koromnál fogva talán még nagyobb súllyal fog rám nehezedni a felelősség, hiszen mindenki árgus szemekkel figyeli majd, mire vagyok képes. A fiatalabbak azért, hogy milyen reformokat vezetek be, az idősebbek attól tartva, hogy mellőzve lesznek a szövetség irodalmi színpadán. Akik közelebbről ismerték addigi munkásságomat, azok persze tudhatták, hogy mind költői, mind szerkesztői, mind pedig irodalomszervezői tevékenységemmel éppen hogy a generációk közötti szakadék fölé igyekeztem mindvégig hidakat verni. Mindenesetre, hosszas rábeszélések és többszöri mérlegelés hatására végül is elindultam 2010 novemberében az elnöki tisztért, az új vá- 4
lasztmány új elnöksége pedig vezetőül választott. Nem csupán az én életemben volt ez rendkívül fontos esemény, hanem az Írószövetségében is, hiszen vezetői grémiuma nem pusztán személyemben fiatalított: az 56 fős választmányba 10, a 7 fős elnökségbe pedig 3 ötven év alatti tagunk is bekerült. Eltelt egy ciklus, számos küzdelem, tanulság és eredmény áll mögöttünk. Különösen jó érzéssel tölt el, hogy olyan idősebb mesterek bizalmát is elnyerhettem a munkámmal, akik eleinte ódzkodtak a radikális fiatalítástól. Persze hozzá kellett szoknom ahhoz is, hogy lehetetlen egyszerre mindenkinek megfelelni. Ezzel már tíz évnyi szerkesztői munkám során is számolnom kellett, de itt mindez koncentráltabban jelentkezett. Eljött a számvetés ideje. Alapvetően a Magyar Írószövetség megújítását tűztem ki célul magam elé. Továbbá, hogy megerősítsem olyan pozícióiban, amelyekben meggyengült az utóbbi két évtizedben. Hogy mindez milyen mértékben sikerült, azt mindenki mérlegelje saját belátása szerint. Egy biztos, munkatársaim erőfeszítései, az elnökség segítsége és tanácsai, valamint azon írótársak erkölcsi támogatása nélkül, akik bíztak bennem nem jutottunk volna el idáig. De meddig is? Eleinte elsősorban a szakmai kérdésekre koncentráltam, az Írószövetség új arculatának kialakítására illetve olyan nagyobb szabású programokra összpontosítottam, amelyek szélesebb körnek is megnyitják a szervezet kapuit. Ezeket többnyire viszonylag alacsony költségvetésből vagy sikeres pályázatokból, esetleg lelkesedéből sikerült megvalósítanunk. Új honlapot, névjegykártyát, molinót stb. tudtunk tervezni, amely megadta a karakterét az új arculatnak. A Magyar Írószövetség honlapja sokkal áttekinthetőbb, használhatóbb és aktuálisabb, naprakészebb lett. Félidőben ezt egy színes és mozgalmas portállá fejlesztettük, amelynek több rovata rendszeresen frissül, élükön a kulturális hírekkel. Ezen a portálon minden, - tagdíját korrektül fizető - tagunk saját oldalt alakíthat ki. Szeretnék itt egy 1956-os virtuális emlékszobát is létrehozni korabeli dokumentumokkal, írók, irodalomtörténészek esszéivel, visszaemlékezéseivel, képgalériával. Ehhez jelentős előrelépés lesz a Magyar Írószövetség archívumának és irattárának a rendbetétele, katalogizálása, feldolgozása, amelynek érdekében Kiss Gy. Csaba elnökségi társammal együttműködési tárgyalásokat kezdeményeztünk a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézettel. Ez egy óriási munka, hiszen több mint fél évszázadnyi időt kell alapul venni, nem beszélve arról, hogy 1956 után a hatalom számos dokumentumot eltüntetett. A szakmai megújulás másik alappillére a nyitás politikája volt, amelynek jegyében egyrészt kitártuk a székház kapuit nagyobb közönséget is vonzó programok előtt, másrészt kiléptünk a falak közül, hogy összművészeti műsorainkkal más helyszíneken is megmérettessünk a kortárs irodalom és szervezetünk népszerűsítése érdekében. 5
Takács Nikolas és a Bar-talk zenekar a fogyatékkal élő gyerekeknek rendezett koncerten Mindhárom évben pünkösd táján csatlakoztunk a nagy múltú Nagy László Emléktúrához, és az iszkázi emlékház udvarán nem csupán írókat és olvasóikat, de családokat, civileket is érdeklő programokat szerveztünk. Ugyanígy bekapcsolódtunk az országos Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozatába Írók Éjszakája címmel, amelynek során olyan közönség is megfordult a székházban és vitte hírét az intézménynek, amely különben nem tévedt volna felénk. Ugyanez az elv motivált minket a Művészetek Völgyében való részvételre is, mindhárom alkalommal tíz napon át külön udvaron sokszínű kulturális műsorokkal fogadtuk a fesztiválozókat Kapolcson. Az egyik legsikeresebb sorozatunk a Versek szódával - avagy költők másképp című rendhagyó színházi program, amelynek során kortárs költőinket a lehető legtöbb oldalukról mutatjuk be a költészet, a zene, a képzőművészet, a színjátszás, a performance, a talk-show eszközeivel. Külön honlapot készítettünk (www.koltokmaskepp.hu) a sorozatnak, amely az új évadtól a Nemzeti Színház Kaszás Attila-termében lelt otthonra. 6
Programunk harmadik fontos eleme az aktívabb kommunikáció és jelenlét a sajtóban és a médiában. Ebben van még mit fejlődnünk, de sokszor a kapacitásunk szab határt ennek. Azonban a portálunk, a facebook-oldalunk és a folyamatosan bővülő hírlevél- és sajtólistánk működtetése mind azt szolgálja, hogy minél többször felhívjuk magunkra a figyelmet, és népszerűsítsük tagjainkat, szervezetünket, az irodalmat, az olvasást, a magyar nyelv értékeit. Programunk kiemelt eleme volt külföldi kapcsolataink megerősítése is. Ennek a munkának a legsürgősebb gazdasági problémák megoldása után tudtunk nekilátni. Az elmúlt időszakban stratégiai megbeszéléseket folytattunk Moszkvában a Magyar költészet hetén, Zágrábban, Helsinkiben. Tavaly első ízben volt magyar pavilon a göteborgi könyvvásáron, ahol szintén részt vettünk, ahogyan idén is ez Lipcsey Emőke írótársunk érdeme. Az E-MÍL képviselőivel fölléptünk Berlinben a Collegium Hungaricumban, és Londonban is. De képviseltettük magunkat a lipcsei és a szófiai könyvvásáron is (itt, csakúgy, mint Helsinkiben, tavaly Magyarország volt a díszvendég). Mezey Katalin elnökségi társamat azóta már vissza is hívták Helsinkibe szerepelni. Útjainkat legtöbbször a Balassi Intézettel egyeztetjük, a támogatása nélkül nem tudtunk volna ennyi helyen megfordulni. A NEA pályázatának köszönhetően, amit az E-MÍL-lel közösen nyertünk el, sikeres turnét bonyolítottunk az ausztráliai magyarság körében, ahol nagy szeretettel fogadtak minket, hiszen író ritkán vetődik feléjük, pedig a magyar nyelv megőrzésében szükségük volna némi biztatásra. A Magyar Írószövetség legújabb kori történetében hagyománnyá vált Nagy Katalin és Domokos Péter ösztönzésére, hogy könyvhéten mindig hazánkba látogatnak egyegy finnugor nép kiemelkedő alkotói. Ennek jegyében vendégül láttuk L. Guljajeva és L. Sztarceva komi-permják írónőket, legutóbb Sz. Grigorjeva asszony járt nálunk, a mari írószövetség elnöke. Egyébként nemrég tért haza delegációnk Szalehardból a Finnugor Írókongresszusról. Bemutatkozott székházunkban M. H. Yavuz török professzor asszony, népmesegyűjtő és Jurij Poljakov orosz író is, aki a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztője. De járt nálunk Leonyid Volodarszkij orosz költő is, aki a magyar irodalom és történelem nagy rajongója és népszerűsítője. Nemrég a Lengyel Írók Egyesületének vezetősége volt a vendégünk, S. Sterna-Wachowiak elnök, Bogdan Baran és Jacek Moskwa. Legutóbb a Finn Írószövetség elnöke járt nálunk, Tuula-Liina Varis asszony. Az idei göteborgi könyvvásáron meghívtam a Svéd Írószövetség korombeli elnökét, aki a jövő év első felében látogat el hozzánk kollégáival, hogy folytathassuk a tárgyalásokat. Azon dolgozunk, hogy ezek a találkozók ne merüljenek ki a protokollban, hanem folyamatos legyen az együttműködés és a kölcsönösség. S hogy mindez a fordítások terén, a 7
A Lengyel Írók Egyesületének estjén (vendégeink Sutarski Konrád, Zsille Gábor és Szenyán Erzsébet társaságában) magyar irodalom külföldi reprezentációjában is nyomot hagyjon. Ez meglehetősen nehéz feladat, és eredményt csak hosszú távon lehet elérni, mert a külföldi, főleg a nyugati kiadók sokkal piacorientáltabbak, és nem szívesen foglalkoznak számukra ismeretlen szerzőkkel. A határon túli programokra elnyert pályázataink révén számos tagunknak finanszíroztuk kárpát-medencei és külföldi útját. Ezt a jövőben is lényegesnek tartom, mert ugyanolyan fontos a határon túli és a diaszpórában élő kollégákkal és olvasókkal való kapcsolattartás, mint a külföldi szervezetekkel való együttműködés. Ugyanilyen kardinális ügy a diákság körében szerepelni. Rendhagyó irodalomóráink is szinte folyamatosan zajlottak anyaországi és határon túli iskolákban. A gyerekek mindig örülnek, ha élő írót láthatnak az íztelen-szagtalan tankönyvek mellett. Mindkét programunkhoz a jövőben forrást kell találnunk, mert az új rendelkezések értelmében a MASZRE már nem támogathat közvetlenül szervezeteket. Ezúton szeretném megköszönni azon írótársaimnak a munkáját, akik ezeknek a találkozóknak a szervezésében részt vettek! Azoknak is, akik szerepeltek, és képviselték szervezetünket szerte a nagyvilágban! 8
Kormos István emlékest (Mákos Tamás, Vasy Géza, Lázár Balázs) Voltak olyan kezdeményezéseink Erős Kinga titkár és Rózsássy Barbara rendezvényszervező munkatársaimmal, amelyekből hagyományt tudtunk teremteni. Ilyen például az újonnan felvett tagjaink bemutatkozó estje. Sikeres sorozataink mellett, mint amilyen többek közt a Végh Attila vezette Fényes körútjain a végtelennek, a Turczi István által meghonosított Open reading, a Lázár Balázsék ösztönzésére elindított Versszínház büszke vagyok új programjainkra is, amelyek sorából a szavalóversenyt szeretném leginkább kiemelni. Szívmelengető, amikor alkalomról alkalomra gimnazista fiatalok özönlik el a klubtermet, hogy megmérettessék magukat versmondásból az irodalom házában. Tavaly Márai és kortársai verseiből kellett készülniük, idén Weöres Sándor szavalóversenyt tartottunk, jövőre Radnóti és kortársai címmel írtunk ki új versenyt. A döntőt mindig költészet napján tartjuk. Olyan kiváló színészek is részt vesznek a zsűri munkájában, mint Kubik Anna és Szersén Gyula. De nagyon értékesnek tartom az Íróiskolánkkal közösen szervezett Írók írókról című előadássorozatot is, amelynek keretében jeles kortárs írók vagy társművészek vallanak egy-egy mára már klasszikussá vált elődről vagy barátról. Idén a Weöres Sándor-emlékév jegyében Bóbita címmel költőversenyt is rendeztünk profi 9
költők részére. A balatonszárszói konferencia 70. évfordulója alkalmából pedig emléktáblát avattunk székházunk falán a népi írók tiszteletére. Az elmúlt három évben 18 konferencia zajlott székházunkban, amelyek egy része jeles évfordulók köré épült, mint például a Bibó István, Tormay Cécile, Nemes Nagy Ágnes, Illyés Gyula, Várkonyi Nándor konferenciánk. Több mint 100 könyvbemutatónak és körülbelül 70 egyéb estnek, folyóirat vagy szerzői bemutatkozásnak nyújtott otthont a klubterem és a könyvtár. Több mint 10 emlékestet is tartottunk, melyek sorában többek közt Takáts Gyula, Utassy József, Rózsa Endre, Fekete Gyula, Tamási Lajos, Varga Domokos, Ottlik Géza, Mezey Katalin születésnapján (Fekete György, Szentmártoni János és az ünnepelt) Kiss Tamás, Kormos István alakját idéztük meg. Ezek közül néhány a Magyar Művészeti Akadémiával közös rendezvény volt. Rendszeresen köszöntöttük kerek születésnapos tagjainkat, közülük több mint 30 kollégának születésnapi ünnepséget is szerveztünk vagy segédkeztünk benne. Egy híján 20 kiállítást nyitottunk meg, amelyek szervezésében eltagadhatatlan érdemei vannak Szakolczay Lajos barátunknak. A 2011-es évben Erős Kinga titkárral és munkatársainkkal még igen lehetetlen gazdasági helyzetben dolgoztunk. A szövetség anyagilag olyan mélyponton volt, hogy kérdésessé vált a további működése is. Csak megkésve tudtuk kifizetni munkatársaink szerény fizetését, elfogyott a pénzünk a székház fenntartására, november elejéig még a fűtéssel is spórolnunk kellett, nagykabátban jártunk-keltünk a kihűlt falak között. Bárhová fordultunk, mindenütt arra hivatkoztak, hogy az ország gazdasági helyzete miatt minden téren megszorításokra 10
és megtakarításokra van szükség. Azt az évet a MASZRE és az NCA támogatása segített átvészelni. 2012-ben végre megkezdhettük az Írószövetség gazdasági állapotának konszolidálását, mivel állami költségvetési sorba került a Magyar Írószövetség. Ezért nagyon sokat tett volt titkárunk, L. Simon László. Így az addig kiszámíthatatlan és megjósolhatatlan összegű éves támogatások helyett 2012-ben harmincmillió forint támogatást kaptunk három részletben a működésünkre. Ez majdnem így történt az idén is, úgyhogy több mint húsz év elteltével van végre esély és remény arra, hogy hosszú távon is stabilizálni tudjuk szervezetünk működését az alapfeladatok ellátása és az alapszükségletek szintjén. Azt terveztük, hogy innentől nagyobb ütemben rendezzük az adósságainkat, látunk hozzá a székház részleges felújításához, de ezt a múlt szekrényeiből kihulló csontvázak eltakarítása mellett a 2013 januárjától életbe lépő rendelkezések is alapjaiban bizonytalanatították el. Úgy kell leadnunk havi bontásban egy éves költségvetést, hogy nem tudhatjuk előre, mikor mi romlik el, mekkora lesz a rezsi télen. A mozgásterünk ettől jelentősen beszűkült. Már-már történelmi feladat, amit elődeinktől örököltünk, a székház sorsának végleges elrendezése. 2012 elején lejárt a tíz évre előre kifizetett bérleti szerződésünk. Többször tárgyaltunk Terézváros vezetésével, a kulturális tárcával, az MNV Zrt igazgatóságával. Most már ki merem jelenteni, hogy hamarosan a történet végére érünk. A kormány kifizeti a több mint másfél évnyi bérleti tartozásunkat, kicseréli székházunkat egy másik ingatlannal, majd azt a rendelkezésünkre bocsátja. Vagyis a tulajdonunkba kerül a Bajza utcai palota több mint 70 %-a (az a része, amit használunk), előreláthatólag 2014 első negyedévében. Bízom abban, hogy ezek után forrásokat is találunk majd a felújítási munkálatok elkezdéséhez, mert egyre égetőbb veszélyeket rejteget az elektromos hálózat, a nyílászárók szigetelése, a homlokzati állapot, a fűtésrendszer. Büszkék lehetünk rá, de bizonyos értelemben az előbbi tervek kivitelezését jelentősen megnehezíti majd az a tény, hogy székházunkat 2013. augusztus 9-i hatállyal műemlékké nyilvánították. Sajnos nem jutott kellő energia arra, hogy valamennyi szakosztályunkat megújítsuk. Ezt mindenképpen folytatni kell. Vannak régóta jól működő vidéki írócsoportjaink, ilyen például a Közép-Dunántúli és a Felső-Magyarországi Írócsoport. Mikor elnökké választottak, azt terveztem, hogy az elhalt írócsoportjainkat is feltámasztjuk. Ez sajnos még várat magára. Két újat azonban létrehoztunk, a Csongrád-megyei és a Hajdú-Bihar megyei Írócsoportot. A távlati cél az, hogy megyénként alakuljanak kisebb írói közösségek, amelyek képesek önmagukat menedzselni, és a szövetséggel hatékonyan együttműködve, közös programokat szervezni. Ha valahol van olyan tagunk, aki közösséget bír kovácsol- 11
ni, akkor az ő személye köré csoportosulhatnak az írók. A csongrádinak Bene Zoltán, a hajdú-biharinak Papp-Für János lett a titkára. Az előbbinek Simai Mihályt, majd Bene Zoltánt, az utóbbinak Bertha Zoltánt választották meg elnökének. Ezeknek az írócsoportoknak a regionális irodalomszervezés és a tehetségek felkarolása is alapvető feladatuk. Nagyon hálásak vagyunk Kis Attilának, Hajdúböszörmény polgármesterének, aki irodát adott és rendezett be a hajdú-bihari írócsoportunknak. Szövetségünk vezetésének szerepe volt abban is, hogy a minisztérium nem süllyesztette el végleg az elsőkötetes költőknek járó Gérecz Attila-díjat, újraélesztette azt, s úgy érzem, hogy a középdíjak rendszerében végre a helyén és méltó rangján kezeli. Szimbolikus jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a legutóbbi két Gérecz-díj már a székházunkban került ünnepélyes átadásra az október 23-i ünnepségünkhöz kapcsolódva. Ugyanilyen fontos, hogy az Arany János-díjunkat is minden évben ki tudtuk osztani ugyanekkor: 2011-ben Jánosi Zoltán, Kiss Benedek és Vári Fábián László, 2012-ben Ferenczes István, Jámborné Balog Tünde, Oláh János és Szakolczay Lajos, idén pedig Király László vehette át a pénzjutalommal járó kitüntetést és Kő Pál gyönyörű kisplasztikáját. Az Érd városával alapított Bella István-díjat is minden évben odaítéltük az arra érdemesnek: legutóbb az egykori Bella-tanítvány, Barna T. Attila vehette át a Magyar Kultúra Napján. Idén januárban, szintén a fönti ünnepséghez kapcsolódva, tovább bővült a Magyar Írószövetség halhatatlanjainak a sora is. Szervezetünk Örökös Tagjává választottuk jelentős életművük és a szövetség iránti hűségük elismeréseként Ágh Istvánt, Buda Ferencet és Szakonyi Károlyt Posztumusz Örökös Tagjává pedig volt elnökünket, Cseres Tibort. Hosszas szünet után sikerül a közeljövőben újraéleszteni a Telegdy Polgár István Alapítványunk műfordítóknak járó Hieronymus-díját is. Az alapítványnak két gazdája volt, az egyik a Magyar Írószövetség, a másik pedig a Magyar Alkotói Közalapítvány (MAK). Ez utóbbit azonban a kormány felszámolta jogutód nélkül. Az alapítványt a jövőben szervezetünk önállóan fogja működtetni, kuratóriumot hív össze, s így újra megnyílik a lehetőség kiváló műfordítóink munkásságának az elismerése előtt. Jelentősnek gondolom azt is, hogy a drága emlékezetű Deák László költőtársunk rangos örökségét, az Orpheusz Kiadót is sikerült átmentenünk. Ennek Erős Kinga lett az ügyvezető igazgatója, aki miután sikeresen és szisztematikus lépésekben úrrá lett a kiadó körüli gazdasági nehézségeken, az utóbbi időben egyre több és egyre szebb könyveket jelentet meg, kiváló szerzőket csábítva az Orpheuszhoz. A 2008-ban alakult Íróiskolánk akkreditációja idén lejárt. Munkatársam, Varga Krisztina oktatásszervező kitartó munkájának köszönhetően a nyáron újrakérelmeztük ezt, és azóta 12
már meg is kaptuk az engedélyt újabb öt évre. A képzést januártól kibővített tematikával folytatjuk: az alapszemináriumok (Írásgyakorlat, Irodalomelmélet, XX. századi magyar irodalom) mellett újraindítjuk többek közt a műfordítói foglalkozást, a kiadói ismeretek oktatását, de új tárgyakat is bevezetünk, mint például a kultúratudományi ismereteket és a világirodalmat. A képzésben résztvevők tehetségei egyébként eredményesen kapcsolódnak be az irodalmi életbe is, erre első alkalmuk a székházban rendezett est, amelyen félévenként mutatkozhatnak be alkotásaikkal. Néhányan már országos lapokban és antológiákban is megmérettettek. De természetesen nem csupán azok járnak ide, akik íróvá akarnak válni, sokan vannak olyanok is, akik pusztán kenyérkereső munkájuk mellé keresnek feltöltődést, műveltséget. A legelső évfolyam sikeres honlapot működtet Kárókatona címmel. Az iskola is megérezte a gazdasági válságot, de bízunk abban, hogy a jövőben minél többen jelentkeznek hozzánk ismét, akik szívesen fejlesztenék íráskészségüket, amelyre sem gimnáziumban, sem egyetemen nincs idő, sem mód, és szívesen megismerkednének rangos költőkkel, írókkal, irodalomtörténészekkel, színházi és más társművészekkel. Az Íróiskola megújult honlapja is egyébként már az új arculat és kommunikáció részeként indult annak idején. Neuralgikus pont székházunk éttermének a zárva tartása. Akkor zárattam be, amikor a legutóbbi üzemeltető angolosan és néhány tulajdonunkkal együtt távozott, tetemes köztartozást hagyva maga után, amit nekünk kellett rendeznünk. Többször hangsúlyoztam, hogy amíg a székház ügyét nem hozzuk végleg tető alá, addig nem indítom újra. Mert ha már e tekintetben tisztán látjuk a jövőt, akkor sokkal jobb pozícióból tárgyalhatunk alvállalkozókkal, választhatjuk ki a számunkra legmegfelelőbb partnert, aki a mi elképzeléseink alapján szervezi majd a vendéglátást. Ugyanis irodalmi kávéházként tervezem újraindítani Bakos Zoltán, Móser Zoltán fotóművészek íróportréival a falakon, ahol rendszeres pódiumműsorokkal, felolvasásokkal, kamara koncertekkel a fiatalabb nemzedékek szemében is vonzóbbá tesszük a szervezetünket. De ezen felül újra kellemes találkozóhellyé válhat, ahol kötetlenül beszélgethetünk tovább estjeink után, vagy épp munkamegbeszéléseket, találkozókat szervezhetnek ide tagjaink. Néhány további fontos tervet hadd említsek még a jövőre nézvést. Székházunk sorsát rendezni kell, hogy végleg otthonra leljen a Magyar Írószövetség iránt lojális írótársadalom határon innen és túl. A nemzetközi diplomácia tovább építése, a szervezet kultúrpolitikai súlyának megerősítése, folyamatos modernizációja, a további fiatalítás mind stratégiai alapelemei a következő három év programjának. Ennek érdekében a közeljövőben többek 13
közt két munkacsoportot kívánok szervezni: egy külügyi és egy digitális munkacsoportot. Míg az előbbinek nemzetközi kapcsolatrendszerünk szervezettebb működtetése, addig az utóbbinak többek közt a felvilágosítás és információközvetítés, az életművek digitalizálásának lehetőségeiről való rendszeres tájékoztatás lesz a feladata. Ezekhez a munkákhoz is természetesen mielőbb forrásokat kell találni. Az utolsó előtti szó jogán hadd köszönjem meg közvetlen kollégáim hatékony és szolgálatkész munkálkodását, s azt, hogy nem csupán elviseltek, hanem együtt is gondolkodtak velem, és fölvették a tempót. Az eddig említetteken kívül Molnár Beáta titkárságvezetőnek, Peller Zsuzsa gazdasági referensnek, Erdélyi Gyula és Erdélyi Dániel ügyviteli munkatársaknak. Nélkülük nem tudtam volna annyi mindent véghezvinni és elindítani. De köszönet illeti a szövetség grafikusát, Gréger Zsolt barátomat is, aki az új arculat és web-stratégia kialakításában nem csak munka-, de alkotótársam is volt. És köszönet újonnan csatlakozott rész-munkaidős kollégáimnak is: Barcsik Ildikónak, aki a gazdasági ügyekben, és Ughy Szabinának, aki az internetes és sajtó kommunikációban segíti munkámat. Legvégül, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem voltak olyan pillanatok, időszakok az elmúlt három év alatt, amiket fogcsikorgatva csináltam végig, alig várva, hogy leteljen a ciklus, és visszatérhessek az alkotói életbe. Az sem javított a kedélyemen, hogy az irodalom vereségei és fokozatos térvesztésének korában vagyok kénytelen bizonyítani hivatásunk nélkülözhetetlenségét. És az sem, hogy kulturális életünkben olykor a dilettantizmus és a provokáció túl nagy teret és lehetőséget kap. De valami mindig segített átlendülni: apróbb sikerek, előrelépések, munkatársaim támasza, írótársak biztatása, a munkámba és feladatomba vetett hit. Kollégáimmal viccesen meg szoktuk jegyezni, hogy egy elnöki év az kettő sima évvel ér föl. Ráadásul az utóbbi két évben a Tokaji Írótábor kuratóriumi elnökeként is próbáltam helytállni. Ha ez így van, akkor az idén 41 éves lettem. Kissé hozzáértem a feladathoz. De félretéve a tréfát: megint csak hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy indulok még egy ciklus erejéig az elnöki posztért. Egyrészt, hogy bizonyos folyamatokat, reformokat még segíthessek kifuttatni. Másrészt, hogy befejezhessek függőben maradt munkákat. Harmadrészt, hogy utódomra a lehető legjobb állapotban hagyhassam a szövetséget. Ha a tagság többsége úgy dönt, hogy bizalmat szavaz nekem, azt a következő három évben is igyekszem megszolgálni. 2013. október 29. Szentmártoni János 14
A Magyar Írószövetség RADNÓTI ÉS KORTÁRSAI SZAVALÓVERSENYT hirdet 9-12. osztályos középiskolás diákok számára. Nevezni Radnóti Miklós egy szabadon választott költeményével, valamint az alábbi költők egy szabadon választott versével lehet: Áprily Lajos, Babits Mihály, Dsida Jenő, József Attila, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Zelk Zoltán. A versenyre egy iskolából legfeljebb öt diák nevezhet! Egyéni nevezéseket nem fogadunk el, az adatokat iskolánként kérjük elküldeni a következő e-mail címre: szavaloverseny@iroszovetseg.hu. Nevezési határidő: 2014. február 23. Az e-mailben kérjük elküldeni: az iskola nevét, a versenyre nevező diákok nevét, születési évét, diákonként a két választott vers pontos címét. A márciusi válogatók pontos dátumáról a nevezési határidő lejártát követően az érdekelteknek e-mailben értesítést küldünk. A verseny döntőjének időpontja: 2014. április 11., költészet napja. Mind a válogatók, mind a döntő helyszíne a Magyar Írószövetség díszterme. www.iroszovetseg.hu Szavalóversenyünket az támogatja Díjak, kitüntetések 2013-ban, melyeket szövetségünk tagjai kaptak Kossuth-díj: Kalász Márton, Tornai József Babérkoszorú-díj: Tóth Erzsébet Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal: Sárközi Mátyás Magyar Érdemrend középkeresztje: Dávid Gyula, Kilián István, Kulin Ferenc, Mezey Katalin Magyar Érdemrend tisztikeresztje: Albert Gábor, Balogh Elemér, Fábián Gyula, Mohás Lívia, Pósa Zoltán, Szentmihályi Szabó Péter Magyar Érdemrend lovagkeresztje: Jámborné Balog Tünde, Kis Pintér Imre, Kőszeghy Elemér, Laczkó András, Sághy Ildikó, Zelei Miklós, Zonda Tamás József Attila-díj: Albert Zsuzsa, Fekete J. József, Kun Árpád, Nagy Gábor, Petrőczi Éva, N. Pál József Márai Sándor-díj: Kontra Ferenc Magyarország Kiváló Művésze: Lukács Sándor Külhoni Magyarságért díj: Koncsol László Emberi Méltóságért díj: Jókai Anna Balassi Bálint-emlékkard: Kalász Márton Eminescu-díj: Turczi István Tokaji Írótábor díja: Zsille Gábor A Magyar Írószövetség Örökös Tagja: Ágh István, Buda Ferenc, Szakonyi Károly A Magyar Írószövetség Posztumusz Örökös Tagja: Cseres Tibor Arany János-díj: Király László Bella István-díj: Barna T. Attila Ezúton is szívből gratulálunk! 15
Alkotás és szervezés kéz a kézben Nemrég a 100 éve született Jékely Zoltán költő tiszteletére rendezett emlékműsorban hallhattuk köszöntőjét az Írószövetség dísztermében. A költő világát elemző tanulmányát pedig idén megjelent, A belső szobához című kritikakötetében is olvashatjuk. Erős Kinga irodalmár, esszéíró, kritikus, a Magyar Írószövetség titkára. Az Orpheusz kiadó vezetője, mely újabban konferenciák anyagát is megjelenteti. Mi jellemzi a kiadó tevékenységét? Az Orpheusz Kiadó a 2009-ben elhunyt Deák László alapító kiadóvezető szándékának megfelelően elsősorban kortárs szépirodalmi műveket jelentet meg, kiemelten versesköteteket, s magam is ezt a szakmai elgondolást kívántam folytatni. Amikor 2011-ben átvettem a kiadó vezetését, a gazdasági és adminisztratív stabilizáció volt a legégetőbb feladat, ezért kevés könyv jelenhetett meg az elmúlt két évben. Idén viszont több címmel is jelentkezett a kiadó, így mások mellett Dobozi Eszter, Király László és Király Farkas versesköteteit is kiadtuk. Emellett fontosnak tartom a külföldi kortárs filozófusok műveinek megjelentetését, legutóbb Michel Onfray és Gabriel Liiceanu műveit olvashatták a kiadónktól, utóbbi újabb két könyve, A hazugságról és A gyűlöletről is hamarosan olvasható lesz magyarul a már megjelent A csábításról című kötet mellett. Idén két tanulmánykötetet gondoztunk, amelyeknek valóban egy-egy írószövetségi konferencia volt az előzménye. A Nemes Nagy 16
Ágnes arcai és a nem csak a magam terhét hordom Tormay Cécile és a Napkelet című kötetek nem száraz előadások gyűjteménye, hanem sokkal inkább az a szerkesztői szándék kapott teret, amely a konferenciák anyagait kiindulópontnak tekintve, szép és olvasóbarát, az adott alkotót és életművet bemutató, népszerűsítő könyvet ad az olvasó kezébe. Ezek szerint a tartalom mellett a küllem is fontos szempont. Vesszőparipám, hogy a könyvnek szépnek kell lennie, hiszen hosszú távon a papíralapú könyv küllemével tudja felvenni a versenyt a digitális kiadványokkal. Ezért kiadónk az utóbbi évben szinte csak kemény táblás, Vincze Judit fiatal képzőművész munkatársam által tervezett könyveket ad ki. A könyvek külleméről vallott nézeteim több szerzőt csábítottak kiadónkhoz, Alexa Károly, Szentmártoni János, Vincze Ferenc, Ekler Andrea, Prágai Tamás kötetei a közeljövőben jelennek meg. Az Írószövetség titkáraként a határon túli magyar irodalom helyzetét is mélyebben látja, hiszen az több bemutatóval szerepel a szövetség rendezvényein. Milyen a kapcsolat az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, újvidéki magyar irodalommal, tudnak-e figyelmet fordítani akár a Skandináviában élő vagy tengeren túli magyar közösségekre? A határon túli magyar szerzők, olvasók számomra ugyanolyan fontosak, mint az anyaországiak, ezt a szemléletet nyilván befolyásolja, hogy Brassóban születtem és nevelkedtem. Az a tény, hogy az elmúlt három évben a MASZRE támogatásának köszönhetően, pályázati forrásból lehetőségünk adódott több mint száz irodalmi estet szervezni határon túl, nagyon elégedetté tesz. Az Írószövetség számos tagja utazhatott a Kárpát-medence más országaiba író-olvasó találkozóra, de olyan távolabbi országokba is eljutottunk, ahol jelentős magyar diaszpóra él. ( ) Király Zoltán, az E-MÍL ügyvezető elnöke ötleteivel és nagy munkabírásával azok közé a partnereink közé tartozik, akikkel nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Szerencsére mára már nem csak az anyaországi írók vesznek részt határon túli esteken, egyre gyakoribb az is, amikor néhány határon túli szerző utazik határon túlra, például az erdélyiek Kárpátaljára vagy a vajdaságiak Erdélybe. Ezt én rendkívül fontosnak tartom, mert ezek azok az apró lépések, amelyek az egységes magyar irodalom ügyét szolgálják. Skandináviában nagy segítségünk az Oslóban élő Kovács Katáng Ferenc, és a Svédországban élő Lipcsey Emőke. Utóbbinak oroszlánrésze volt abban, hogy hazánk részt vehetett a göteborgi könyvvásáron. Látnunk kell, hogy minden jelentős esemény mögött, a háttérben szívósan dolgozik valaki, aki szívügyének tekinti irodalmunk népszerűsítését, s az ő munkájuk nélkül nem lehetnének nagy terveink. 17
Hogyan függ össze írás és irodalmi szervező munka? Mennyiben segíti vagy akadályozza egymást a kettő? Az ismeretterjesztő tanulmányok megírását segíti a szervező munka, hiszen az alkalmi írások e feladatkör velejárói. Ugyanakkor a nagyobb lélegzetű munkákat sajnos akadályozza. Évek óta dolgozom egy Szakonyi Károlyról szóló monográfián, s csak remélni tudom, hogy jövőre elkészülök vele. Mivel közel másfél éve félre kellett tennem ezt a feladatot, most nem folytathatom ott, ahol akkor, a munka lendületében félbehagytam az írást. Nekiveselkedni csak akkor fogok újra, amikor tudom, lesz egybefüggő három hetem ahhoz, hogy ismét belerázódjak a munkába. Remélem, hogy jövő nyáron be tudom fejezni, mert szeretném, ha belátható időn belül megjelenhetne. Emellett most leginkább az esszénovellák foglalkoztatnak, ezekből a rövid terjedelmű, általam miniatúráknak nevezett írásokból néhányat már publikáltam folyóiratokban. Számomra kedves, hálás műfaj ez, alkalmas arra, hogy általa viszonylag kevés szabadidőmben kitekinthessek a szépirodalom és a filozófia határmezsgyéjére. Terveim szerint jövő könyvhétre ezek az írásaim kötetben is megjelennek. Legújabb könyvének elemzéseiben az értékek hangsúlyosan jelen vannak, ha olvassuk, katarzisként élhetjük át: folyamatosan születnek értékőrző és értékteremtő művek a magyar irodalomban. Hogyan lehet felkelteni az érdeklődést fontos művek iránt és azt diskurzusban tartani? A belső szobához, mint a kötetem fülszövegében is jeleztem, szerintem könyvek vezetnek, s meggyőződésem, hogy ott csakis jelentős művek által tanulhatunk meg költőien lakozni. Valóban jelennek meg értékőrző és értékteremtő alkotások, de azokat legtöbbször nem a könyvesboltok kirakatában találjuk meg, s nem tévéreklámokból értesülünk róluk. A kritikus feladata kettős, nem csupán elemez és értékel, hanem felhívja a figyelmet egy-egy jelentősebb műre. Utóbbit fontosabbnak vélem, talán ez az oka annak, hogy a kötetemben szereplő írások mind olyan könyvekről szólnak, amelyeket értékesnek tartok. Egy rosszul sikerült könyvet kielemezhetek egy folyóiratban bár ilyesféle feladat ritkán vonz, de egy tanulmánykötetben, amelynek feladata az olvasó elmélyültebb figyelmének felkeltése és fenntartása, nem adhatok teret efféle írásoknak, hiszen nem ez a célja. Az érdeklődést egyes művek iránt fel lehet kelteni, de diskurzusban tartani azokat legfeljebb ideig-óráig lehet. A diskurzus fenntartását sok tényező befolyásolja, s ezeknek legritkább esetben van közük az esztétikához. Sokkal inkább pillanatnyi érdekek, széljárások és divatok mentén alakulnak. 18
Ehhez kapcsolódó aktuális téma az elfeledett irodalom. Hasonlóan újratematizált a nőírók munkássága. Fontosnak tartok minden szakmai vitát, nem véletlenül szerveztük meg tavaly Kollarits Krisztinával a Tormay konferenciát. Ez az életmű tipikus példája annak, hogy miként működik olykor a diskurzus. Nagyasszony, artisztikus író, dekoratív tehetség, antiszemita, a Horthy-rendszer politikai kegyeltje, csupán néhány jelző azok közül, amelyek Tormay Cécile neve mellé kerültek. A szakmai konferencia célja az volt, hogy újraolvasva a teljes életművet beszéljünk róla. Hiszen mindaddig hogyan is formálhatnánk véleményt? A tanácskozás egyik levezető elnökeként olykor nagy erőfeszítésembe került, hogy a hozzászólásokat moderáljam, s ne adjak helyt az aktuálpolitikai szónoklatoknak. Meggyőződésem, hogy teljesen természetes az a jelenség, amikor az irodalmi köztudatban bizonyos szerzők felbukkannak, mások pedig elsüllyednek, miközben számos alkotó immáron hosszú évtizedek óta jelen van. Mindazokat, akik bekerültek az iskolai tananyagba, s évtizedek óta tanítják munkásságukat, szerencsésnek vélhetjük. Mégis felmerül bennem a kérdés, hányan olvassuk ma Batsányi János verseit? Mennyivel szerencsésebb ő kanonizált, iskolai tankönyvekben szereplő, érettségi tétellé vált alkotóként, mint egy oda be nem került, szintén nem olvasott társa? S e gondolat mentén még számos kérdés felmerülhet. Örülök annak, hogy újratematizált a nőírók munkássága, mert magam is szívesen foglalkozom e témával, de tisztában vagyok azzal, hogy ez a kérdés is lecseng előbb-utóbb. ( ) Ön szerint kikre kéne odafigyelnünk, újra elővennünk? Tavaly télen több tucat költőnő verseit olvastam végig, s válogattam közülük Kubik Anna kérésére egy csokorra valót. Értek nagy meglepetések, például Hajnal Anna versei. Az utóbbi hónapokban e munkámban leltem legnagyobb örömömet, hiszen nem csupán válogathattam a verseket, hanem rendezhettem is azt a CD-t, amely Másféle idő címmel jelenik meg november elején, s mintegy húsz költőnő verseit tartalmazza Kubik Anna értő előadásában, Miskolczi Anita gordonkaművész közreműködésével. A veszteségből táplálkozó fájdalom, a női létélmények, hangulatingások, útkeresések s lehetséges válaszok köré épülnek e versek, egymásutániságukban megrajzolva egy portrét és egy történetet, amely jellegéből adódóan bármelyikünké lehetne. Csanda Mária (megjelent a kultura.hu-n 2013. október 24-én) 19
1956 és a magyar írók Halász János ünnepi beszéde az 1956-os megemlékezésen Tisztelt Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! Pierre della Faille belga költő az Irodalmi Újság hasábjain 1956. október 20-án üzent a magyar költőknek: Tudjuk és ti is tudjátok, hogy a költészet mindennél magasabb rendű adomány; többet jelent, mint sivatagban az árnyhullató fa, többet, mint a tájakat szétválasztó, folyókról felcsapódott, permetező felhők; többet, mint az égbolt, ahol átmeneti istenségek trónolnak. Van egy ország, ahol még sohasem változott a jelszó: BÜSZKÉN, BÖLCSEN, RENDÜLETLENÜL A költők országa ez. 20