Az Országgyűlési Könyvtár története

1 Az Országgyűlési Könyvtár története 1870 1995 1

JÓNÁS KÁROLY VEREDY KATALIN Az ORSZÁGGYŰLÉSI KÖNYVTÁR TÖRTÉNETE 1870 1995 Budapest 1995

Lektorálta FÜLÖP GÉZA Az I. részt írta, a függelék és a mellékletek anyagát gyűjtötte és összeállította JÓNÁS KÁROLY A II. részt írta VEREDY KATALIN Szerkesztette és az előszót írta SZÁVA-KOVÁTS ENDRE A Magyar Országgyűlés kiadása Felelős kiadó GÁL ZOLTÁN, az Országgyűlés elnöke Készült példányban ISBN 963 03 3968 4

5 T A R T A L O M J E G Y Z É K A szerkesztő előszava... Rövidítések jegyzéke... I. A KÖNYVTÁR ELSŐ ÉVSZÁZADA 1. A KÉPVISELŐHÁZI KÖNYVTÁR MEGALAPÍTÁSA ÉS ELHELYEZÉSE... 1.1. Az alapítás előzményei és körülményei... 1.2. A könyvtár elhelyezése és a helyviszonyok változásai... 2. A KÖNYVTÁR SZERVEZETI HELYZETE, JELLEGE, FUNKCIÓI... 2.1. A könyvtár a törvényhozó hatalom szervezeti keretében (1918-ig, valamint 1920 és 1952 között)... 2.11. A könyvtár elnevezései... 2.12. A könyvtár mint a Ház egyik hivatala.... 2.13. A könyvtár mint a törvényhozás szakmai-információs intézménye... 2.13.1. A könyvtári bizottság mint a könyvtár felügyeleti szerve... 2.13.11. A képviselőház bizottságai... 2.13.12. A könyvtári bizottság létrehozásának előzményei, okai... 2.13.13. A könyvtári bizottság jog- és feladatköre, szervezeti fejlődése... 2.13.14. A könyvtári bizottság működése, ülései (1867 1950)... 2.13.15. A könyvtári bizottság összetétele és tagjai (1867 1950)... 2.13.2. A házelnök részvétele a könyvtári bizottság és a könyvtár irányításában.... 2.13.21. Az elnök jog- és feladatköre... 2.13.22. A könyvtári bizottság elnökei (1869 1950)... 2.13.3. A Ház ülése mint a könyvtári bizottság és a könyvtár irányításának legfelső fóruma... 2.2. Az Országházi Könyvtár szervezeti helyzete, jellege, funkciói (1918 1920)... 2.3. A könyvtár a művelődési tárca irányítása alatt (1953 1990)... 3. A KÖNYVTÁR VEZETŐI, LÉTSZÁMA, BELSŐ SZERVEZETE, ÉS MUNKATÁRSAI....

6 3.1. BASSÓ Ármin (1875 1884)... 3.2. KÜFFER Béla (1884 1904)... 3.3. FÜLÖP Áron (1904 1916)... 3.4. PLECHL Béla (1916 1921)... 3.5. Dr. NAGY Miklós (1921 1940).... 3.6. Dr. PANKA Károly (1940)... 3.7. Dr. TRÓCSÁNYI György (1941 1949)... 3.8. BEŐTHY Ottó (1949 1950)... 3.9. DAKA Sándor (1950 1951)... 3.10. TORDAI György (1951 1952)... 3.11. Dr. PODONYI András (1952)... 3.12. VÉRTES György (1952 1971)... 4. A KÖNYVTÁR ÁLLOMÁNYA, AZ ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, VÉDELME... 4.1. A könyvtári állomány fejlődése... 4.11. A könyvtár gyűjtőkörének alakulása.... 4.11.1. A gyűjtőkör alakulásának áttekintése 1945-ig... 4.11.2. Gyűjtőköri változások 1945-től.... 4.12. A költségvetési feltételek hatása az állomány alakulására... 4.2. A könyvtár gyarapodása... 4.21. A vétel mint a gyarapodás fontos módja.... 4.22. A nemzetközi cserekapcsolatok kialakulása és fejlődése... 4.23. A nyomdai köteles példányok beszolgáltatása... 4.24. Az ajándék és hivatalosan megküldött kötetek szerepe a gyarapodásban... 4.25. Az időszaki kiadványok és egyéb dokumentumok helye a gyarapodásban...

4.3. A könyvtári állomány védelme... 7 4.31. A dokumentumok köttetése.... 4.32. Egyéb állományvédelmi intézkedések... 5. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÖNYVTÁR GYŰJTEMÉNYEI... 5.1. Az 1945 előtti gyűjtemények... 5.11. A parlamenti dokumentumok "gyűjteménye"... 5.12. A GHYCZY-gyűjtemény... 5.13. A "revíziós" gyűjtemények... 5.14. A PULSZKY-gyűjtemény... 5.2. Az 1945 utáni gyűjtemények... 5.21. A THIM-gyűjtemény... 5.22. A Magyarországi Magyar tanácsköztársasági különgyűjtemény... 5.23. Az ENSZ-különgyűjtemény... 5.23.1. Az ENSZ letéti könyvtári funkció... 5.23.2. A különgyűjtemény létrehozása és tartalma... 5.24. A Magyar parlamenti különgyűjtemény... 5.24.1. A GYURIKOVTS-féle országgyűlési kéziratok és könyvek... 5.24.2. Az 1861 előtti országgyűlések dokumentumai... 5.24.3. Hiteles országgyűlési kiadványok.... 5.25. A Külföldi parlamenti kiadványok gyűjteménye... 5.3. A könyvtár egyéb gyűjteményeiből... 5.31. DEÁK Ferenc könyvtára.... 5.32. A Szimbolikus Nagypáholy könyvtára... 5.33. A szovjet nagykövetség könyvtára.... 5.34. A SZEBERÉNYI-könyvtár.... 5.35. A RAJNISS-gyűjtemény... 5.36. A fasiszta nyomtatványok gyűjteménye.... 5.37. A CSUKA-gyűjtemény... 5.38. A zárt anyagok gyűjteménye.... 5.39. A MOÓR SOMLÓ-hagyaték... 6. A KÖNYVTÁR KATALÓGUS-, SZAK- ÉS RAKTÁROZÁSI RENDSZERE... 6.1. A könyvtár katalógusrendszere 1945 előtt... 6.11. A könyvtár katalógusai... 6.12. A szakrendszer kialakulása és fejlődése... 6.13. Az időszaki sajtókiadványok szakrendszere...

8 6.2. Változások a katalógusrendszerben 1945 után..... 6.21. Új szak kialakítása a szakkatalógusban.... 6.22. A folyóiratok rendezésének befejezése... 6.23. A katalógusok a nyilvánossá válás időszakában... 6.24. A különgyűjteményi katalógusok.... 6.24.1. A Magyar tanácsköztársasági különgyűjtemény katalógusai... 6.24.2. Az ENSZ-gyűjtemény katalógusai.... 6.24.3. A parlamenti különgyűjtemények katalógusai... 6.24.31. A Magyar országgyűlések írásai különgyűjtemény katalógusai... 6.24.32. A Külföldi parlamenti kiadványok különgyűjtemény katalógusai... 6.25. A rekatalogizálások okozta változások... 6.3. A raktári rendszer változásai.... 7. A KÖNYVTÁR HASZNÁLATA ÉS FORGALMA.... 7.1. A könyvtár használói... 7.11. A képviselők 1952 előtt... 7.12. "Idegenek" a könyvtárban 1952-ig.... 7.13. A könyvtár olvasói a nyilvánossá válás után... 7.14. A könyvtár olvasóforgalma... 7.2. A könyvtár igénybevételének módjai... 7.21. Helybenolvasás a könyvtárban... 7.21.1. A könyvtár nyitvatartása... 7.21.2. A helybenolvasás mennyiségi-tartalmi vizsgálata.... 7.22. A kölcsönzések alakulása.... 7.22.1. A kölcsönzés szabályozása... 7.22.2. A kölcsönzés mennyiség tartalmi vizsgálata.... 7.23. A könyvtár egyéb szolgáltatásai... 7.23.1. Egyéb szolgáltatások 1952 előtt... 7.23.2. Egyéb szolgáltatások 1952 után... 7.23.21. Az Országgyűlés információs ellátása 1952-től... 7.23.22. Egyéb szolgáltatások az olvasóközönségnek 1952-től... 7.3. A könyvtár használatának eredményessége...

II. AZ UTOLSÓ ÉVTIZEDEKRŐL (1971 1995)... 9 1. A KÖNYVTÁRI ÁLLOMÁNY ALAKULÁSA... 2. AZ OLVASÓK ELLÁTÁSA... 3. A KORSZERŰ KÖNYVTÁR KIALAKÍTÁSÁNAK ÉVEI.... 4. A KÖNYVTÁR SZERVEZETE ÉS VEZETŐI... 5. SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ SZOLGÁLTATÁSOK... 5.1. Információszolgáltatás a külföldi szakirodalomról.... 5.11. Világpolitikai dokumentáció és információ (VPI)... 5.12. A külföldi jogi információszolgáltatás... 5.13. HUNDOK... 5.2. Információszolgáltatások a magyar szakirodalomból... 5.21. PRESSDOK 5.22. Magyar jogi szakbibliográfiák... 5.22.1. Állam- és jogtudományi bibliográfia... 5.22.2. A magyar állam- és jogtudományi irodalom bibliográfiája... 5.23. A magyar jogi adatbázis... 6. Az Országgyűlés és a könyvtár kapcsolatának alakulása... 7. A törvényhozói munkát támogató információellátás.... 8. A könyvtár a nemzetközi szakmai szervezetekben... III. FÜGGELÉK F.1. A Ház könyvtári bizottságának tagjai (1867 1950).... F.2. A könyvtári állomány gyarapodása és védelme... F.2.1. A vételben beszerzett dokumentumok adatai.... F.2.2. A nemzetközi cserekapcsolatok adatai... F.2.3. A könyvtárba érkező nyomdai köteles példányok adatai... F.2.4. Az ajándékozás és a hivatalos megküldés adatai... IV. MELLÉKLETEK M.1. A könyvtár történetének kronológiája... M.2. Források a Könyvtár történetéhez... M.2.1. Házszabályok, szervezeti szabályzatok, ügyrendek és egyéb szabályzatok... M.2.2. A könyvtári bizottság jegyzőkönyvei és jelentései...

10 M.2.3. További levéltári és irattári források... M.2.4. A könyvtárra vonatkozó jogszabályok jegyzéke.... M.2.5. Életrajzi források, lexikonok.... M.2.6. Egyéb források... M.3. Irodalom a könyvtár történetéhez... M.3.1. A könyvtárról szóló irodalom 1902-ig... M.3.2. Az 1903 1919 közötti évek irodalma... M.3.3. Irodalom 1920 és 1952 között... M.3.4. A könyvtár történetének irodalma (1953 1971)... M.3.5. Irodalom a könyvtárról (1972 1995)... M.4. A könyvtár kiadványai.... M.4.1. 1945 előtti kiadványok.... M.4.2. 1945 utáni kiadványok... M.4.21. Egyedi kiadványok.... M.4.22. Időszaki kiadványok, sorozatok... M.5. A könyvtár történetének fontosabb dokumentumaiból... M.6. Képösszeállítás M.6.1. A könyvtári bizottság elnökei (1869 1950).... M.6.2. A könyvtár vezetői (1875 1995)... M.6.3. Egyéb képek a könyvtárról... NÉVMUTATÓ.... ANGOL NYELVŰ TARTALOMJEGYZÉK... ANGOL NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓ...

11 A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA Ez a szerény kötet az idén 125 éve létező és működő Országgyűlési Könyvtár történetét foglalja össze. Megszületését csupán két egyetemi bölcsészdoktori értekezés és néhány szakirodalmi közlemény előzte meg, amelyek a könyvtár történetének egy-egy korszakát, illetve egy-egy mozzanatát tárgyalták a történettudomány szempontjából. Ez tehát az első kísérlet a könyvtár egész történetének összefoglaló bemutatására. Megszületését nem a célrairányított, szakszerű forráskutatások befejezése, hanem egy esetleges és külső mozzanat felbukkanása indokolta: a könyvtár létesítésének és működésének közelgő 125 éves jubileuma. Ez a jubileum egy ideje kétségkívül és mindenképpen közeledett, eljövetelének időpontja azonban mostanáig kérdéses volt. Az Országgyűlés számára alapító okirat nélkül létesült és mindmostanáig ilyen okirat nélkül működő könyvtár "megalapítása" ugyanis olyan eseménye volt a magyar könyvtártörténelemnek, amelynek "igazi" időpontjára vonatkozóan az egyes könyvtártörténeti szerzők végeredményben érthetően, ha nem is helyeselhetően igen eltérő nézeteket vallottak. A nagyon különböző alapítási időpontokat megjelölő szakirodalmi nézetek kronológiai zűrzavara csak e kötet főszerzőjének azzal az idevágó tanulmányával rendeződött, amely kimutatta, hogy az Országgyűlés könyvtárának létrejötte nem köthető egyetlen időponthoz, mert az valójában egy évekre elhúzódó, több szakaszból álló történeti folyamat volt. A szakirodalom vonatkozó kronológiai zűrzavarát ez a tanulmány ugyan megszüntette, viszont konkrét és megünnepelhető születési évszámot nemcsak nem eredményezett, de ilyennek a létét történészi szempontból helyesen véglegesen ki is zárta. A tanulmánynak ez, a könyvtár élettörténetének kezdetére: a születés időpontjára vonatkozóan negatív végeredménye kielégítheti és bizonyára ki is elégíti a könyvtártörténet kutatóit, de nem kárhoztathatta belenyugvó tétlenségre a könyvtár jelenlegi vezetőjét. Nyomasztotta ugyanis őt az a fájdalmas és méltatlan tény, hogy ez a mégiscsak ötnegyed évszázada működő könyvtár ez alatt az ötnegyed évszázad alatt igaz, hogy más okok miatt, még egyetlenegyszer sem ülhette meg fennállása és működése egyetlen jubileumi esztendejét sem. Járható kiutat keresve ebből a helyzetből, a könyvtár mai vezetője ezért két évvel ezelőtt meghatározta a fent jelzett könyvtárlétesítési folyamatnak azt a pontját, azt az évet, amelyben először jött létre az a három működési tényező, amelynek a léte általában elfogadott kritériuma egy könyvtár létezésének és működésének. Meg kell itt jegyezni, hogy e tényezők közé nem tartozik és az Országgyűlés "házi" könyvtára esetében ténylegesen nem is tartozott kinevezett intézményvezető léte és működése. Az Országgyűlési Könyvtár létrejöttének folyamatában ez a könyvtár-lételméleti alapon kiválasztott és meghatározott kezdő év az 1870-es esztendő volt. Ez volt az első év, amelyben az Országgyűlés könyvtára a könyv-

12 tártan szakmai szempontját tekintve és a kicsiny intézményt így mérlegelve, már könyvtárként létezett és működött. Ennek a könyvtártörténeti eseménynek van idén a 125., jubileumi esztendeje. Az Országgyűlési Könyvtár történetét bemutató kötet ebből az alkalomból és erre az alkalomra keletkezett. Ebből következik a sajnálatos tény, hogy sietve készült. Sietni kellett két okból is. Az első: a jubileumiként meghatározható és a jelzett módon meghatározott esztendő már közvetlen közelségben volt. A második: a jubileumi kötet kiadási költségeinek fedezésére az Országgyűlés új elnöke a könyvtár kérésének eleget téve csak tavaly ősszel tehetett és tett ígéretet. A jubileumi kötet létrehozására ekkor egyetlen megoldás mutatkozott. Adva volt egyrészt CSENDES Katalinnak és JÓNÁS Károlynak a könyvtár volt és jelenlegi munkatársainak egyetemi doktori értekezése a könyvtár egy-egy régebbi korszakáról, másrészt JÓNÁS Károly több publikált tanulmánya a könyvtár történetének egy-egy mozzanatáról. Ezek alapján JÓNÁS dr. vállalta, hogy gyors és hézagpótló forráskutatás után megírja az első száz év összefüggő és dokumentált történetét, továbbá azt is, hogy összegyűjti, illetve összeállítja a megszerkesztendő kötet mellékleteinek anyagát. A létrejött jubileumi kötet anyagának túlnyomó többsége tehát az ő munkájának eredménye. Hátra volt még az utóbbi 25 év összefoglaló bemutatása. Ez a feladat csak mennyiségileg volt kisebb az előzőnél, nem volt azonban könnyebb annál sem objektív, sem szubjektív szempontból. Az előmunkálatok teljes hiánya miatt nyilvánvaló volt, hogy a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt "szabályos" történészi feldolgozásról és így dokumentálásról nem lehet szó. Ennek az utóbbi negyedszázadnak a története valójában és mindenképpen "jelenkortörténet", amit ilyenként kellett megírni. Erre a nehéz, nem egyszer kényelmetlen feladatnak a megoldására természetszerűen és szükségképpen csak olyan személy lehetett alkalmas, aki végigélte a könyvtárban ezt a korszakot, amely valójában nem is egy, hanem két korszak. Ilyen személy VEREDY Katalin dr., a könyvtárnak 1958 óta munkatársa és 1975 és 1989 között egyik, illetve egyedüli vezetője, és aki "nyugalomba" vonulása óta is változatlanul a könyvtárban dolgozik. A kötet második fő része: az utóbbi negyed évszázad pontos, és szakmánk szempontjából szakszerű, de a szófukarságig szikár, szövegű, hűséges históriája az ő munkája. Ez tehát a keletkezéstörténete ennek a rövid idő alatt, közeli határidőre elkészített könyvtártörténetnek. E jubileumi könyvtártörténet vállalt feladata és kitűzött célja szerint a jubiláló intézmény létezését: működését és sorsát a kezdetektől sőt, a kezdeményektől kezdve egészen a jubileumi esztendőig igyekszik áttekinteni. Egyszerre a régmúlt és a múlt szakszerű: írott és nyomtatott forrásokon alapuló és/vagy okiratokkal igazolt tárgyilagos története, és egyúttal önként vállalt kényszerűségből a szakszerűen még fel nem dolgozott forrású közelmúlt, sőt, a jelen szükségképpen személyes forrású hűséges históriája. Műfajilag szabálytalan, rendhagyó írásmű tehát, mindenekelőtt a történetírás szempontjából megítélve. Más megközelítésből pedig tartalmi értékei mellett fogyatékosságként magán viseli a közelről fenyegető határidőt állandó szorongással szem előtt tartó munka számos következményét. Szerzői és szerkesztője fájlalják, hogy nem volt idő a kötet sietve összegyűjtött anyagának, mint írásműnek a megérlelésére: tartalmi arányainak kiegyensúlyozására, széptani szeplőinek megszüntetésére.

13 Ennek felelősségében mindhárman osztoznak, mert fontosabbnak ítélték a tudottan fogyatékos munkának a jubileumi esztendőben történő nyilvánosságra kerülését, mint kéziratának a jövőben évekig tartó, javító érlelését a könyvtár irattára számára. Budapest, 1995. július hó.

14 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE c. című, címzetes ET Európa Tanács F. Függelék GYOSZ Gyáriparosok Országos Szövetsége jkv. jegyzőkönyv(e) K. Kiadó Kbiz. Könyvtári bizottság köt. kötet l. lásd M. Melléklet mb. megbízott MTA Magyar Tudományos Akadémia MTI Magyar Távirati Iroda OK Országgyűlési Könyvtár OKT Országos Könyvtárügyi Tanács OSZK Országos Széchényi Könyvtár p. oldal sz. szám(a) SZEB Szövetséges Ellenőrző Bizottság SZÖVOSZ Szövetkezetek Országos Szövetsége TÉBE Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete TIT Tudományos Ismeretterjesztő Társulat

I. RÉSZ A KÖNYVTÁR ELSŐ ÉVSZÁZADA

16 1. A KÉPVISELŐHÁZI KÖNYVTÁR MEGALAPÍTÁSA ÉS ELHELYEZÉSE 1.1. Az alapítás előzményei és körülményei Magyarországon az országgyűlést művelődési, szakmai, politikai, tudományos ismeretekkel ellátó könyvtár megalapítására irányuló törekvések már a reformkorban elkezdődtek. 1825-ben, a különböző politikai felfogású országgyűlési főrendek, követek és jurátusok három kaszinót állítottak fel. Ezek olvasószobákat rendeztek be, tájékozottságuk növelésére rendszeresen vásároltak történelmi, jogi és politikai könyveket. Buzgón olvasták az utóbbi két-három évszázad országgyűléseinek történetét, a frissen hozott törvényeket, a különböző országgyűlési irományokat; megvitatták és terjesztették a könyvekből és más forrásokból megszerzett ismereteket. A politikai működés mellett kulturális, ismeretszerző és -közvetítő missziót is teljesítő kaszinókat 1848-ig minden országgyűlési ciklusban újra és újra megnyitották (TAKÁTS Sándor: A jurátusok kaszinói. M.3.3.). Könyvtártörténetünk szempontjából figyelemre méltó esemény játszódott le az 1832 1836. évi országgyűlési ciklus alatt: az országgyűlési ifjak "politikai és tudományos művelődésük, valamint társadalmi csiszolódásuk céljával" 1834. július 14-én Társalkodási egyesületet hoztak létre. Az egyesület megalapításában a híressé váló ifjak (LOVASSY László jurátus, PULSZKY Ferenc akit majd az első működőképes könyvtári bizottságban is ott találhatunk az 1860-as évek végén SZEMERE Bertalan, VUKOVICH Sebő stb.) mellett a már kevésbé ifjú, de ugyancsak kiemelkedő történelmi személyiségek (az egylet alapszabályait szerkesztő DEÁK Ferenc, valamint KÖLCSEY Ferenc, WESSELÉNYI Miklós báró stb.) is aktív szerepet vállaltak. Az egyesületnek könyvtára is volt, amely lehetőséget adott az országgyűlési követek oldalán titkári teendőket ellátó jurátusok számára, akik később gyakran szintén követek lettek, hogy törvényhozási iratokat másoljanak és terjesszenek, sőt, arra is, hogy a Metternich-éra alatt betiltott politikai műveket tanulmányozzák. (Részletesen: TAKÁTS Sándor és FEJŐS Imre írásaiban, M.3.3. és M.3.4. alatt.) E parlamenti könyvtárcsírák eredményes tevékenysége elősegítette a szükséges feltételek megteremtését egy törvényhozási szakkönyvtár megalapításához, valamennyi képviselő számára. Ilyen előzmények után ha nincs is szoros okozati összefüggés már nem lehetett véletlen, hogy a törvényhozói munkához beszerzett könyvek, segédeszközök (országgyűlési naplók és irományok, jogszabálygyűjtemények, kézikönyvek) rendszerezésére, rendben tartására ALMÁSY Pál, a képviselőház alelnöke 1849. június 26-án kinevezte VASVÁRY Károlyt "a képviselőház könyv- és alirattárnokává" (Közlöny, 1849. június 28.). A könyvtár azonban sem a forradalomban, sem a szabadságharc idején nem jöhetett létre. A könyvtár tényleges kialakítása a kiegyezés korára tehető. Az alapítás konkrét időpontjáról azonban eltérnek a vélemények: a régi és a mai szakemberek, könyvtárosok állásfoglalása e kérdésben nem egyezik. Néhány példa erre: KÜFFER Béla, a Képviselőházi Könyvtár egykori könyvtárnoka és KUDORA Károly könyvtáros, az első magyar könyvtártan írója, már munkájuk címében is az 1866-os "alapítási" év mellett foglalnak állást. (A képviselőház könyvtárának katalógusa, 1866 1893. L. M.3.2.) A "66-osok" táborához csatlakozik PANKA Károly a "Ház" könyvtárának volt igazgatója, aki, bár könyvtártörténeti írásában (Magyar Könyvszemle, 1917. L. M.3.2.) az alakulás körülményeit hűen ábrázolja, végül is ezt fogadja el, továbbá a kétkötetes Könyvtári Minerva (Bp. 1965. L. M.3.4.), illetve CSENDES Katalin is, aki doktori értekezésben dolgozta fel a könyvtár első A kézirat lezárása után dr. PÁLMÁNY Béla szíves közléséből ismertté vált, hogy 1848 júliusában SZEMERE Bertalan belügyminiszter (!) már kinevezte BOJTHOR Endrét könyv- és alirattárnokká. Ő valószínűleg nem követte Debrecenbe a törvényhozást, ezért új könyv- és alirattárnokot neveztek ki 1849-ben.

ötven évének történetét (M.3.4.). VÉRTESY Miklós már 1867-től számítja a Képviselőházi Könyvtár működését, amelyről Százéves az Országgyűlési Könyvtár című cikkében írt (Könyvtáros 1968. 2. sz.). Az 1868-as "alapítási" év mellett az a legfőbb érv, hogy a képviselőház házszabályai első ízben rögzítették határozatilag a valóságosnak tűnő törekvéseket: "a Ház tagjainak használatára könyvtárt állít" (M.2.1.). A már említett KUDORA Károly is hajlik ezen álláspont felé: "1868-ban ment formális határozatba a képviselőházi könyvtár felállítása" (M.3.1.). Ám ismerünk még későbbi alapítást valló nézeteket is. A SALLAI SEBESTYÉN-féle kézikönyv 1965-ös kiadásában a szerzők a könyvtár alapítási évét 1869-re teszik (M.3.4.), a Szózat című jobboldali napilap pedig 1921-ben ünnepelte ( M.3.3.) a nemzetgyűlés könyvtára fennállásának 50 éves évfordulóját (eszerint az "alapítás" 1871-ben történt volna). Az 1940-es évek második felében és az 50-es években az ügyrendek és a különböző nyilatkozatok szerint alapítási évként (kapcsolódva VASVÁRY Károlynak az előzőekben már említett kinevezéséhez) 1849-et fogadták el: a könyvtár TRÓCSÁNYI György főigazgató vezetésével 1949-re tervezte egyebek között könyvtári évkönyv (M.3.3.) kiadásával is a századik évforduló megünneplését (amely végül is elmaradt, s az évkönyv sem jelent meg). Ezek után jogos a kérdés: hogyan igazodjunk el az alapítási időpontok sokféleségében? A kérdés eldöntéséhez a legfontosabb bizonyító anyagot a korabeli dokumentumok közül a parlamenti naplók, irományok, jegyzőkönyvek szolgáltatják. Ezek vizsgálata során a következő tényeket állapíthatjuk meg: A képviselőház költségvetési bizottsága 1866 május havi költségvetésében "törvénykönyvek, országgyűlési irományok és a szükséges statisztikai munkáknak a beszerzésére" 1000 forintot utalványozott, és bizottság kiküldését javasolta "egy képviselőházi könyvtár megalapítása iránt" (Képviselőházi Napló, 1865 1868.3. köt. 334. p.). Mindez csupán javaslat volt, amely amint azt NAGY Miklós, a könyvtár egykori igazgatója is megállapította 1929-ben megjelent írásában (M.3.3. A könyvtár története és a katalógus rendszere.) az 1860-as évek első lépésének tekinthető a könyvtár létrehozásához, de mindaddig csak javaslat maradt, amíg nem követték intézkedések. Második lépésként a Ház 1867. március 18-i ülésén öttagú könyvtári bizottságot választott (Képviselőházi Napló, 1865 1868. 3. köt. 335. p.) a létrehozandó könyvtár részére szükséges könyvek beszerzésének véleményezésére. Ez a bizottság miután a Ház könyvtárnak való helyiségről nem rendelkezett érdemi munkát nem tudott végezni (emiatt a bizottság nem is ült össze). A következő évben a házszabályok átvizsgálására 1866. április 28-án kiküldött bizottság két évig tartó körültekintő munka után GHYCZY Kálmán bizottsági elnök vezetésével jelentésben hangsúlyozza: "Küldetésünkből eredőnek tartottuk még, hogy a törvényhozási munkálkodás könnyítése czéljából könyvtár felállítását is javaslatba hozzuk" (Képviselőházi Irományok, 1865 1868. 6. köt. 163. p.). Ezt a jelentést, illetve a házszabálytervezetet a képviselőház 1868. november 6-i ülésén tárgyalták meg, s a házszabályok elfogadott 215. paragrafusa tekinthető az alapításhoz vezető út harmadik lépésének: "A Ház, tagjainak használatára, könyvtárt állít, melybe azon könyvek, nyomtatványok, vagy egyéb kiadványok szereztetnek meg, melyek a törvényhozási munkálkodásnál szükséges adatokat tartalmaznak" (l. M.2.1. A képviselőház rendszabályai.). A házszabályokban a könyvtárral foglalkozó hat paragrafus azt a látszatot kelti, mintha a könyvtár már létezne, valójában csak az annak megalapítására vonatkozó határozott és erős képviselőházi akaratot tükrözi, miközben már 1868-at írunk, s az úgynevezett "alapítási év" óta két év eltelt. A képviselőházi könyvtár felállításáról szóló, KUDORA Károly által említett "formális határozat" csakugyan az volt, mert a könyvtár még nem jött létre. Ezt bizonyítja az is, hogy NYÁRY Pál, az első könyvtári bizottság egyik tagja 1869. május 24-én kifogásolta: "a könyvtár még nem létezik", s indítványozta egy újabb öttagú könyvtári bizottság megválasztását (az előzőnek már lejárt a működési ideje, hiszen 1869-től új országgyűlési ciklus kezdődött), "mely a t. ház könyvtárának felállítása és szervezése iránt készítsen javaslatot" (Képviselőházi Napló, 1869 1872. 1. köt. 158. p.). A bizottságot a másnapi ülésen megválasztották. 1869 májusában tehát még mindig a könyvtár felállítására vonatkozó javaslatot előkészítő bizottság megválasztásánál tartottak. Ettől kezdve azonban már gyorsabban zajlottak az események. 1869. december 21-én 17

18 SIMONYI Ernő képviselő ismét a Ház ülésén sürgette a könyvtár felállítását: "már 4 esztendeje, hogy az országgyűlés ülésez, és akár egy törvénykönyvre, de csak egy naptárra is legyen szüksége valamely képviselőnek, azt megtalálni nem lehet. Én tehát kérem a tisztelt házat, méltóztassék intézkedni aziránt, hogy ezen könyvtár minél előbb fölállíttassék" (Képviselőházi Napló, 1869 1872. 4. köt. 165. p.). A házelnök erre válaszolva bejelentette, hogy "az elnökség nagy nehezen a szomszéd múzeum épületében szobát talált, melyben circa 5 600 könyvet el lehet helyezni" (l. ugyanott). Végre tehát meglett a helyiség is, de mint kiderült az 1869. május 25-én alakult második könyvtári bizottság még nem készítette el a beszerzendő könyvek jegyzékét, a feladat elvégzésére tehát ismét felszólították. A bizottság még egy utolsó sürgetés (1870. február 15.) után 1870. március 25-én jelentést tett a jegyzék elkészültéről "az első könyvbeszerzés és a leendő könyvtár ideiglenes elhelyezése tárgyában" (M.2.2.). Az előbbiekben említett események kétségtelenné teszik, hogy a képviselőháznak addig sem szervezetileg, sem ténylegesen nem létezett a könyvtára, mert az 1866-ban megszavazott felhasználatlan pénzösszegen kívül semmije (helyisége, személyzete, rendszerezett könyvállománya és olvasója) sem volt. Mint láttuk, négy évig tartó próbálkozás után, végül is 1870-ben született meg Képviselőház(i) Könyvtár(a) elnevezéssel a mai Országgyűlési Könyvtár. A könyvtári bizottság HORVÁTH Mihály elnök és HOFFMANN Pál előadó aláírásával 1870. március 25-én tett jelentést, amelyben havi 500 forint biztosítását kérték mindaddig, amíg a jelentéshez mellékelt jegyzékben felsorolt 253 legszükségesebbnek minősített művet a Ház be nem szerzi. (M.2.2. A könyvtári bizottság jelentése az első könyvbeszerzés tárgyában.) A képviselőház 1870. július 27-i ülésén a kért havi könyvtári pénzügyi költségvetést elfogadta, és utasítva a gazdasági bizottságot, hogy a Ház havi költségvetésébe új rovatként vegye be a könyvtár gyarapítására vonatkozó összeget az utalványozással a Ház elnökét jogosította fel (Képviselőházi Napló, 1869 1872. 10. köt. 323. p.). Az így kialakított, ekkor még meglehetősen kicsi könyvtár kezelését pedig praktikus okokból a Ház levéltárával és pénztárával együtt a levéltárnok gondjaira bízták. A helyiség, a könyvek, a költségvetés és a személyzet biztosításával az 1870. évi alapítás tehát ténynek tekinthető. 1.2. A könyvtár elhelyezése és a helyviszonyok változásai A magyar alsóház könyvtára megalapításakor nem kapott helyet a képviselőházban. A régi pesti képviselőház ugyanis YBL Miklós tervei szerint és vezetésével 1866 tavaszán épült fel, s valamivel később született meg az a javaslat, amelynek alapján a "Ház" 1000 forintot szavazott meg könyvek vásárlására. Az ideiglenesen, 10 évre az állandó és az országgyűlés mindkét házát befogadni képes épület felépítéséig tervezett képviselőház (ma VIII. Bródy Sándor u. 8. sz.) építői tehát egyáltalán nem számoltak azzal, hogy az épület ezzel a rendeltetéssel évtizedekig működik majd, s ráadásul egy állandóan gyarapodó könyvtárral fog bővülni. Mivel a képviselőház hivatalai is csak szűkösen fértek el, a könyvtár kiszorult az épületből: 1869 végén SOMSSICH Pál képviselőházi elnök közbenjárására a Nemzeti Múzeumban kapott egy szobát, hogy a törvényhozás évek óta születőfélben levő könyvtára végre megkezdhesse működését. A Képviselőházi Könyvtár első otthona tehát a Nemzeti Múzeum volt (korábban itt képviselőházi, később évtizedeken át főrendiházi üléseket tartottak). Ez a könyvek elhelyezésére szolgáló kis szoba, amelybe 500 600 könyv befogadására alkalmas szekrényeket is készíttettek, mindössze 1000 kötetet tudott befogadni. Nyilvánvaló, hogy egy intézmény, amelynek lényegéhez hozzátartozik a szüntelen növekedés, nem maradhatott sokáig ilyen szűkös körülmények között: a múzeumi szoba használata eleve csak ideiglenes megoldás lehetett. Néhány hónap elteltével máris új otthon után kellett nézni. 1870. október 31-én, a gazdasági bizottság jelentésében szereplő javaslat elfogadásával, a Ház három évre kibérelte a szomszédságban (Józsefváros, Országút 1499. sz., később Sándor u. 2. sz. alatt) levő ötszobás, úgynevezett Luby-féle házat a képviselőház könyvtára, levéltára és pénztára számára (Képviselőházi Napló, 1870. október 31.). A könyvállomány azonban olyan mértékben nőtt, hogy hamarosan a Luby-ház is kicsinek bizonyult. 1872- ben GHYCZY Ignác, volt országgyűlési képviselő értékes hagyatékát (mintegy 14 500 kötetet) örökösei a

könyvtárnak ajándékozták (Képviselőházi Napló, 1869 1872. 22. köt. 278 279. p.). A könyvek hely híján nagyrészt hozzáférhetetlenül, becsomagolva maradtak. Ráadásul 1873 elején még a hároméves bérleti szerződés lejárta előtt a Luby-házat lebontásra ítélték, így ismételten és sürgősen új helyet kellett keresni a könyvtár számára. A gazdasági bizottság 1873. március 1-jei jelentésében így foglalta össze a helykeresésre irányuló erőfeszítések eredményét: "alkalmas... helyiség az országház közelében csak egy találtatott: földszinti helyiségei az első hazai takarékpénztárnak az úgynevezett két pisztoly telken épülő házában" (Képviselőházi Napló, 1872 1875. 4. köt. 395. p.). Ez nemcsak közel volt a régi pesti képviselőház épületéhez (a Múzeum utca, a Kálvin tér és a Baross utca sarkán), de elég világos és tágas is, amely "minden tekintetben megfelelő". A gazdasági bizottság indítványáról, a könyvtár átköltöztetéséről hosszú viták folytak. Végül, a Ház 1873. március 4-i ülésén (l. Képviselőházi Napló, 1872 1875. 5. köt. 255 257. p.) PULSZKY Ágost, a könyvtári bizottság jegyzője és VÉCSEY Tamás felszólalása után úgy határozott, hogy a szűkös viszonyok ellenére a könyvtárnak a képviselőház épületében van a helye, mert csak így segítheti kellőképpen a törvényhozás munkáját. A döntés értelmében 1873. július 2-án, a képviselőház ülésén, utasították a könyvtári bizottságot, hogy a GHYCZY-könyvtárt vegye át az örökösöktől és helyezze el a képviselőházi társalgóteremben, az elnöki előszobában és az étterem egy részében (Képviselőházi Irományok, 1872 1875. 9. köt. 33 34. p.). Így került a könyvtár még ugyanabban az évben harmadik otthonába, a Sándor utcai régi pesti képviselőház épületébe, ahol a költözés eredményeként a GHYCZYhagyatékból akkor besorolt 5876 kötettel együtt 7505 kötet várta olvasóit, a képviselőket. Viszonylag rövid idő eltelte után a helyhiány gondjai újra jelentkeztek. A könyvtári bizottság kénytelen volt többször is napirendre tűzni a könyvtár helyzetének ügyét. 1883-ban YBL Miklós szakértői véleménye és a képviselőház ülésén jóváhagyott könyvtári bizottsági javaslat alapján átalakították a képviselőházi társalgót és irodát, valamint az első emeleten a tűzbiztos mennyezettel épített termeket (Képviselőházi Irományok, 1881 1884. 15. köt. 226 227. p.). Az átalakítás újabb tíz évre megoldotta a könyvtár elhelyezését, mivel az említett helyiségek befogadóképessége elérte a 20 ezer kötetet. (A GHYCZY-hagyaték be nem sorolt része még sokáig ládákban hevert; később egy részét állományba vették, csaknem 6 ezer kötetet pedig, a tulajdonjog fenntartásával, más intézményeknek adtak át.) Az 1890-es évekre azonban így is újra elviselhetetlenné vált a helyhiány és az ebből fakadó zűrzavaros állapot. A zavartalan működés feltételei ekkor már ugyancsak hiányoztak. A helyzetet legjobban KÜFFER Béla (1884 és 1904 között a Képviselőházi Könyvtár vezetője) szavai jellemzik: "A könyvek az egész házban, ahová szekrény csak fért, szétszórtan vannak felállítva", és "fogyván a hely a szekrényekben, ezek teteje is tele van már könyvekkel." (L. A Képviselőház Könyvtárának katalógusa, 1866 1893. Bp. 1894. című kötet bevezetőjében.) Ilyen helyzetben a forgalom lebonyolítása, a könyvek feldolgozása, raktározása és a fejlesztés számos nehézségbe ütközött. 1894-ben a könyvtár kezelési szabályzatának véglegesítése kapcsán a könyvtári bizottság gróf ESZTERHÁZY Kálmánt és FRANCSICS Norbertet bízta meg annak kivizsgálásával, hogy a könyvtár megfelele a kívánalmaknak (Kbiz. jkv., 1894. december 21.). E különbizottság 1895 februárjában megállapította, hogy a könyvek egy része hozzáférhetetlenül hever a szekrények tetején, s a szekrények sem elégségesek. "A bajon a legközelebbi jövőben segíteni kell" jelzik a könyvtári bizottság havi ülésén, amely ILLYÉS Bálintot és BELITSKA Bénit küldte ki alkalmas hely keresésére és sürgős javaslattételre (Kbiz. jkv., 1895. február 8.). A mai Országház építési munkálatainak (amelyek STEINDL Imre tervei alapján 1885. október 12-én kezdődtek meg, nagynevű építészünk vezetésével) előrehaladása türelemre intette a képviselőházat és könyvtárát is, hiszen jelezte, hogy a helyzet csak átmeneti: nem érdemes tehát energiát és pénzt pazarolni arra, hogy újabb ideiglenes helyre költözzenek. Ezt belátva maga KÜFFER Béla könyvtárnok kérte a könyvtári bizottságot 1896. március 28-i ülésén, hogy az új Országházban a könyvtár elhelyezésének ügyét folyamatosan kísérje figyelemmel és kellőképpen képviselje a könyvtári érdekeket (Kbiz. jkv. 1896. március 28.). Az 1890-es évek második felében a képviselőház könyvtári bizottsága ezért nem véletlenül rendszeresen figyelte a könyvtárral kapcsolatos építkezési tervek megvalósítását. Ezt a könyvtári bizottság 1897. április 6-i, 1898. március 19-i és 1899. április 20-i ülései is bizonyítják. 1902 márciusában APPONYI Albertnek, a képviselőház és a könyvtári bizottság elnökének vezetésével helyszíni szemlét tartottak, amelyen a könyvtári 19

20 selőház és a könyvtári bizottság elnökének vezetésével helyszíni szemlét tartottak, amelyen a könyvtári célokra szolgáló helyiségeket (könyvraktárak, olvasótermek, irodák) tüzetesen megvizsgálták és elkészítették ezek megfelelő beosztását (Kbiz. jkv., 1902. június 12.). A költözködés lebonyolítása előtt a képviselőház a könyvtári bizottság javaslatára megteremtette a szükséges személyi és tárgyi feltételeket (munkaerő, pénzügyi fedezet, a könyvtár 50 ajtaját biztonsági zárral szerelték fel, csomagoló- és szállítóeszközöket szereztek be stb.). A roszszabb állapotban levő könyvek beköttetése, majd a portalanítás után, a költözködés 1902 júniusának utolsó hetében a csomagolással kezdődött. A könyvek ólomzáras ládákba kerültek. A munkálatokat KÜFFER Béla könyvtárnok, valamint FÜLÖP Áron segédkönyvtárnok vezette, és ellenőrizte a ládák kocsira rakásától a lerakodásig, az új raktártermekben való elhelyezésig. Minden munkaműveletet pontos naplóvezetés kísért, az ellenőrzés szigorúsága a másfél hónapig tartó munka alatt egy pillanatra sem lazulhatott. A megerőltető, gondosan előkészített és fokozott figyelemmel lebonyolított, folyamatos munka terv szerint, rendben véget ért. Ezt augusztus 6-án gróf APPONYI Albert házelnök a Ház ülésén, november 13-án pedig a könyvtári bizottság ülésén teljes megelégedéssel be is jelentette (Kbiz. jkv., 1902. november 13.). A Képviselőházi Könyvtár 50 ezer kötetes állománya 1902-ben hosszú, helyhiányos gyötrelmek után így jutott a Duna-parton frissen felépült Országházba, s új otthonában végre megteremtődtek a működés alapfeltételei. A könyvek a pompázatos könyvtári nagyteremben és még nyolc külön teremben kerültek a polcokra, s az Országház középső szárnyának földszinti, valamint félemeleti részét foglalták el a kupola alatt. 1902 óta a Képviselőházi, majd Országgyűlési Könyvtár nagyrészt az eredeti helyszínt foglalja el, amit STEINDL Imre építész, APPONYI Albert akkori házelnök, a korabeli könyvtári bizottság (PEKÁR Gyula jegyző aktív közreműködésével) és KÜFFER Béla egykori könyvtárvezető jelölt ki számára, de jelentős változások is történtek. A Ház belső helyigényeinek kielégítése az idők folyamán különböző méretű átalakításokkal járt. Ilyen volt például az, amikor 1913-ban házelnöki utasításra egy könyvraktári termet ki kellett üríteni és átadni. (Ez egy rendezett szak raktári átköltöztetését követelte meg, amit a kupola alatti boltívek elfalaztatása révén oldottak meg.) Közben természetesen a gyarapodás újabb és újabb termeket töltött meg. A könyvtárigazgatónak az 1929-es kötetkatalógusba írt bevezető tanulmánya szerint már "a könyvek 15 teremben vannak elhelyezve, melyekhez 16-ikul a... külön kezelt felsőházi (főrendiházi) könyvtár 5107 kötetét magában foglaló terem járul" (M.3.3. NAGY Miklós: A könyvtár története és a katalógus rendszere.). 1931-ig a képviselők (és a felsőházi tagok) a 16 személyes kézikönyvtárban olvastak (itt két-három tisztviselő is dolgozott), külön olvasóhelyiségük nem volt. Ekkor két képviselői olvasószobát létesítettek 12 személy részére, majd 1934-ben a kézikönyvtárt használó külső olvasóknak két nyilvános olvasótermet adtak át, amelyek tovább növelték a könyvtári helyiségek számát (amelyek addig nem töltöttek be könyvtári funkciókat). A II. világháború alatt az állomány további növekedése és az olvasók kulturáltabb ellátása érdekében TRÓCSÁNYI György újabb helyiségeket kért a könyvtári bizottság ülésein. (Helyet kérni és kapni már abban az időben sem volt könnyű. Néha évekbe telt, amíg sikerült megoldani egy-egy ilyen problémát, annak ellenére, hogy a könyvtári bizottság és házelnök-vezetője az üléseken elfogadták a könyvtárigazgató érveit). 1943-ban TASNÁDI NAGY András házelnök végül teljesítette az említett kérést (Kbiz. jkv. 1943. november 16.): a könyvtár megkapta a Naplószerkesztőség régi helyiségeit, három hivatali szobát, amelyekben ezentúl az egyre növekvő szerzeményezési és feldolgozási feladatokat már kevésbé zsúfolt körülmények között végezhették. A II. világháború időszakában állományvédelmi okok miatt, több, ideiglenes belső változtatásra, áthelyezésre került sor. Az 1943-ban hozott légoltalmi intézkedések során egyes jogi szakok (a B3, B4, B5, B7, B9), valamint az A2 Lexikonok, szótárak raktári egység könyvanyagát "a régi nyilvános étterem Duna felé eső szuterén helyiségében" helyezték el (különböző nyílásokat befalaztak, az ablakokat betonelemekkel zárták el). Ezt követően "a négy történelmi szakot (C1, C2, C3, C4) egy emelettel alacsonyabban fekvő helyiségbe tárolták s a raktári anyagot egy hosszú, földszinti helyiségbe gyűjtötték össze" (Kbiz. jkv., 1943. november 16.). A háború be-