Pánik a plázában Mániákus vásárló sorozat

Sophie Kinsella Pánik a plázában Mániákus vásárló sorozat KELLY

A kiadás alapja Sophie Kinsella: Shopaholic takes Manhattan a Diai Press trade paperback Book www.dialpress.com Fordította BÉRES CSILLA Kiadványmenedzser KELLY KATA Szerkesztette KORONCZAI-FEKETE VIKTÓRIA Borító PICASSÓ STÚDIÓ ISBN 978-963-9667-47-1 Minden jog fenntartva! Sophie Kinsella Hungarian translation Béresi Csilla Hungarian edition Kelly Kft. Kiadja a Kelly Kft. Tel: 06 30 948 1080 Felelős kiadó: Kelly Juli Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. 280216 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

Gemmának, aki mindig is tudta, mit jelent egy nőnek egy Denny és George sál

4 ENDWICH BANK FULHAMI FIÓK 3 Fulham Road London sw69jh Rebecca Bloomwood kisasszonynak 2. ajtó 4 Burney Rd. London SW6 8FD 2000. július 18. Kedves Bloomwood kisasszony! Köszönettel vettem július 15-én kelt levelét. Levelében emlékeztet rá, hogy milyen régóta ismerjük egymást, és igazán örömömre szolgál az a megállapítása is, hogy többnek tekint egyszerű banktisztviselőnél. Egyetértek Önnel abban, hogy a barátság fontos része az életnek, és jólesik hallani, hogy amennyiben bármikor megszorulnék, kisegítene. Mégsem viszonozhatom a nagylelkűségét azzal, hogy amint javasolja mintegy a véletlenek egybeesése folytán 1000 fontot semmisnek tekintsek hiteltartozásából. Biztosíthatom, hogy az említett összeg hiányozna nekünk. Ehelyett azonban kész vagyok újabb 500 fonttal felemelni a hitelkeretét, ami mostantól 4000 font. Javaslom, hozzunk létre egy találkozót, hogy megbeszéljük jelenlegi pénzügyi igényeit. Tisztelettel: Derek Smeath osztályvezető * Endwich Mert mi törődünk az ügyfeleinkkel! *

5 ENDWICH BANK FULHAMI FIÓK 3 Fulham Road London sw69jh Rebecca Bloomwood kisasszonynak 2. ajtó 4 Burney Rd. London SW6 8FD 2000. július 23. Kedves Bloomwood kisasszony! Örülök, hogy 18-án kelt levelem elnyerte tetszését. Mégis hálás lennék, ha a továbbiakban nem nevezne a tévéműsorában Kicsi Smeathie-nek, aki a legjobb bankár a világon. Bár természetesen jólesik, hogy így érez, a főnökeimet kissé aggasztja az Endwich Bank imázsa ebben a megvilágításban, ezért az Ő kérésükre írtam meg jelen levelet. Üdvözlettel: A legjobbakat kívánom: Derek Smeath osztályvezető * Endwich Mert mi törődünk az ügyfeleinkkel! *

6 ENDWICH BANK FULHAMI FIÓK 3 Fulham Road London sw69jh Rebecca Bloomwood kisasszonynak 2. ajtó 4 Burney Rd. London SW6 8FD 2000. augusztus 20. Kedves Bloomwood kisasszony! Szomorúan értesültem arról, hogy nem sikerült tartania magát az új hitelkerethez. Megértem, hogy a Pied a Térre nyári vására páratlan lehetőség a hosszú távra tervezett takarékoskodásra. Azonban ha, mint állítja, a hitelkeret felemelése 635 fonttal minden gondot megold, rajtam nem múlik. Egyúttal mégis javaslom, fáradjon be fiókunkba anyagi helyzete átfogó áttekintésére. Asszisztensem, Erica Parnell készségesen áll rendelkezésére, hogy időpontot egyeztessenek. Őszinte híve: Derek Smeath osztályvezető * Endwich Mert mi törődünk az ügyfeleinkkel! *

7 1 Jó, csak semmi pánik! Ne veszítsük el a fejünket! Az egész pusztán szervezés kérdése. Csigavér! El kell döntenem, pontosan mit viszek magammal, azután mindent takarosan becsomagolni. Kérdés, menni fog-e. Hátralépek ruháktól roskadozó ágyamtól, és behunyom a szemem. Féligmeddig abban reménykedem, hogy ha erősen kívánom, a ruháim mintegy varázsütésre takaros, összehajtogatott halmokba rendezik magukat. Mint azokban a csomagolásról szóló magazincikkekben, amelyek azt tanácsolják, menjen az ember lánya nyaralni egy szál olcsó szarongban, amelyet aztán ügyesen hatféle szereléssé alakíthat át. (Mindig úgy véltem, az egész egy nagy humbug. Jó, a szarong mindössze öt fontba kerül, de vegyük ehhez hozzá a kiegészítők tömegét, amelyeknek az ára már több száz rongyra rúg. Hülyének néznek ezek minket?) Csakhogy amikor újra kinyitom a szemem, a kupi változatlanul ott van. Valójában mintha még meg is növekedett volna. Mintha, mialatt behunytam a szemem, a ruháim titokban kiugrottak volna a fiókokból, és az ágyamra vetették volna magukat. Bármerre nézek, hatalmas kupacokban áll a nos mindenféle. Cipők, csizmák, pólók, képes újságok, képes újságok a Testápolás ajándékkosara, amely épp kapható volt a Nyelvek iskolája olasz nyelvtanfolyama, amelyet minden kétséget kizáróan hamarosan elkezdek egy arcpakolás izéi És mi feszít büszkén az öltözőasztalomon, ha nem egy vívómaszk és párbajtőr, amelyet tegnap vettem? Mindössze negyven font volt egy jótékonysági boltban! Felveszem a tőrt, és mintegy próbaképpen a tükörképem felé döfök egyet. Ez tényleg a véletlenek csodás egybeesése volt, mivel réges-régóta tervezem, hogy vívóleckéket veszek. Azóta, amióta elolvastam azt a cikket a The Daily Worldben. Tudták, hogy a vívóknak izmosabb a lábuk, mint a többi sportolónak? Ráadásul egy profi akár kaszkadőrnek is beállhat filmforgatásokra, és egy rakás pénzt összeszedhet vele! Ezért azt tervezem, hogy keresek egy vívóiskolát a közelben, ahol tökélyre fejleszthetem a tudásomat, már a közeljövőben. Aztán pedig ez az én kis titkos tervem egy aranyérem vagy micsoda után írok Catherine Zeta-Jonesnak. Hiszen okvetlenül szüksége van dublőrre, nem igaz? Miért ne lehetnék éppen én az? Talán még szívesebben is veszi a briteket. Meglehet, visszahív azzal, hogy minden fellépésemet megnézi a kábeltévén, nagy rajongóm, és már régóta szeretne megismerkedni velem. Bizonyára pompásan megleszünk egymással. Kiderül rólunk, hogy ugyanolyan a humorunk meg minden. Aztán elrepülök Catherine-hez, hogy meglátogassam az álomotthonában, megismerkedjem Michael Douglasszel, és eljátsszak a kicsivel. Elcsevegünk majd régi barátok módjára. Egy magazin, amelyik a hírességek barátságait pécézi ki, minket is meginterjúvol. Talán még arra is megkérnek, hogy Szia, Bex! Egy csapásra szertefoszlanak a boldog képek a velem együtt kacagó Michaelról és Catherine-ről, és visszazökkenek a jelenbe. Suze, a

8 lakótársam jön be a szobámba ősrégi indamintás pizsamájában, szőke haját copfba fonta. Mit csinálsz? kérdezi kíváncsian. Semmit! hebegem, és sietve visszateszem a párbajtőrt. Csak tudod, mozgok egy kicsit, hogy fitt maradjak. Aha, mondja Suze bizonytalanul. Na hogy megy a csomagolás? A kandallópárkányhoz megy, felvesz egy rúzst, és elkezdi kikenni magát. Mindig ezt műveli a szobámban ide-oda járkál, miközben kézbe vesz eztazt, szemügyre veszi, aztán a helyére rakja. Azt mondja, imádja, hogy nálam az ember sose tudhatja, mire bukkan, akárcsak egy ócskásnál. Biztos vagyok benne, hogy nem gúnyból mondja. Megy minden, mint a karikacsapás felelem. Csak azt kell még eldöntenem, melyik bőröndöt vigyem magammal. Óóó! leheli Suze. Ahogy megfordul, látom, hogy a fél szája élénk rózsaszín. Mi volna, ha azt a kis krémsárgát vinnéd? Vagy a piros sporttáskát? Én erre gondoltam mondom, és előhalászom az ágy alól az új méregzöld bőröndömet. A múlt hétvégén vásároltam, és egyszerűen isteni. Hűűű! kerekedik el Suze szeme. Bex! Ez király! Hol vetted? A Fenwicksnél felelem széles vigyorral. Hát nem bámulatos? Ez a legdögösebb bőrönd, amit valaha is láttam! jelenti ki Suze, ujjait rajongva végigfuttatva a bőröndön. Szóval mostanra hány bőröndöd is van? A ruhásszekrényemre pillant, ahol egy barna bőrtáska, egy lakkozott bőrönd és három neszesszer gubbaszt. Tudod, hogy van ez mondom, vállat vonva és cseppet sértődötten. Ennyi mindenkinek van otthon. Tény és való, a közelmúltban meglehetősen sok bőröndre és táskára tettem szert. A helyzet azonban az, hogy már régóta szükségem volt egy újra, mivel nem volt másom, csak egy viharvert, vén vászontáska. Aztán néhány hónapja hihetetlen megvilágosodásban volt részem a Harrods kellős közepén, kicsit úgy, mint Szent Pálnak Mandalay felé menet. Táska és bőrönd. Ez az, ami kell nekem. Azóta mást sem teszek, mint pótolom a hét szűk esztendőt. Mellesleg mindenki tudja, hogy a jó bőrönd és táska igazi befektetés. Készítek egy csésze teát javasolja Suze. Kérsz te is? Á, igen, kösz! mondom. KitKat csoki is lesz hozzá? Suze elvigyorodik. Feltétlenül. Nemrég itt járt Suze egyik barátja, és a szófánkon aludt. Távozáskor hatalmas dobozt kaptunk tőle ajándékba száz darab KitKattal. Csodás ajándék volt, meg kell hagyni. Ez azonban azzal járt, hogy egész nap KitKaton éltünk. Másfelől, ahogyan arra Suze rámutatott tegnap este, minél hamarább feléljük, annál hamarább eltűnik a szemünk elől bizonyos értelemben tehát egészségesebb minél többet egy ültünkben magunkba tömni. Suze kisasszézik a szobából, én pedig visszatérek a dolgomhoz. Rendben. Koncentráljunk! Most a csomagoláson a sor. Igazán nem tarthat soká. Mindössze pár cuccra lesz szükségem egy romantikus mini

9 vakációhoz Somersetben. Még listát is írtam, ami leegyszerűsíti majd a pakolást. Farmer: két darab. Pofonegyszerű. Egy viseltes és egy kevésbé viseltes példány. Póló: vagyis ami tulajdonképpen három farmer. Okvetlenül magammal kell vinnem az új Dieselt, annyira menő, még ha egy kicsit szűk is. Mindössze néhány órára húzom fel esténként vagy ilyesmi. Póló: ja, és ott van az a hímzett, vágott szélű is az Oasistól, amit eddig fel se vettem. Valójában be sem kell számítanom, mivel gyakorlatilag sortról van szó. A farmer különben is alig foglal helyet, nem igaz? Oké, farmerből ennyi talán elég is lesz. Szükség esetén akár bővíthetem a készletet. Póló: lássuk, miből élünk. Egyszínű fehér, mehet. Szürke, dettó. Fekete, a hasnál kivágott, fekete ujjatlan (Calvin Klein) és egy másik ugyanilyen (Warehouse, mégis jobban néz ki), ujjatlan rózsaszín, csillogó babarózsaszín, rózsaszín Itt megállok, kezemben egy összehajtogatott pólóval. Micsoda hülyeség! Honnan tudhatnám, melyik pólót lesz kedvem felvenni? A dolog lényege éppen az, hogy az ember lánya reggelente a hangulata szerint választ pólót, ahogyan kristályt vagy aromaterápiás olajat is. Képzeljék el, mi lenne, ha úgy ébrednék, hogy az Elvis oltári feliratú pólóra szottyan kedvem, csakhogy nincs velem Tudják mit, azt hiszem, mindet elviszem. Úgy értem, pár póló igazán nem foglal sok helyet. Alig lehet észrevenni. Az egész rakást a bőröndömbe zúdítom, de még néhány alul kivágott topot hozzáteszek, hátha szerencsét hoznak. Úgy. Kiváló. A pár cucc jelszó igazán beválik. Jó, mi a következő? Tíz perc múlva Suze tér vissza két bögre teával és három KitKattal, hogy megosztozzunk rajta. (Megállapodtunk ugyanis, hogy négy, őszintén szólva, már több a soknál.) Láss hozzá mondja Suze, és alaposan szemügyre vesz. Jól vagy, Bex? Kitűnően mondom elvörösödve. Csak megpróbálom kisebbre hajtogatni ezt az ujjatlan mellényt. Mostanra becsomagoltam már egy denim- és egy bőrkabátkát, de hát a szeptemberi időjárás kiszámíthatatlan, nem igaz? Úgy értem, per pillanat hét ágra süt a nap, és majd megsülünk, de holnap akár havazhat is. És mi történik akkor, ha Luke-kal járunk egyet a környéken? Amúgy ősidők óta megvan ez az isteni Patagonia trikóm, és csak egyszer vettem fel. Megpróbálom újra összehajtogatni, de kicsúszik a kezemből, le a padlóra. Egek, erről jut eszembe, hogyan iparkodtam csőszerű tartójába gyömködni a hálózsákomat, amikor a cserkészlányokkal táboroztam. Mennyi ideig leszel távol? kérdi Suze. Három napig. Feladom, hogy a trikót gyufásdoboznyi méretűre gyűrjem össze, mire az pimaszul visszaugrik a formájára. Csüggedten az ágyra roskadok, és belekortyolok a teába. Csak azt nem értem, miért olyan könnyű másoknak a pakolás. Az ember lépten-nyomon a repülőgépeik felé igyekvő üzletem-

10 berekbe botlik, akik mindössze egyetlen cipős doboz méretű gurigás poggyászt húznak maguk után. Vajon hogyan csinálják? Talán zsugorítható varázsruhákat rejtegetnek? Miért nem viszed magaddal a sporttáskádat is? veti fel Suze. Gondolod, hogy vinnem kellene? Bizonytalanul pislogok a dugig tömött bőröndömre. Ami azt illeti, talán nem is lesz szükségem három pár csizmára. Vagy szőrmestólára. Aztán hirtelen eszembe jut, hogy Suze csaknem minden hétvégén elmegy, de csak parányi hátizsákot visz magával. Suze, te hogyan csomagolsz? Van valami rendszered? Nem is tudom dünnyögi. Azt hiszem, a mai napig ahhoz tartom magam, amire Miss Burton tanított. Minden egyes alkalomra megtervezünk egy összeállítást, és ahhoz tartjuk magunkat. Az ujján kezdi számolni. Például külön ruha autózáshoz, vacsorára, a medence melletti sütkérezésre, teniszezéshez néz fel. Igen, és minden egyes szerelést legalább háromszor kell felvenni. Uram, atyám, Suze egy lángész! Mindent tud ezekről a dolgokról. A szülei tizennyolc évesen elküldték Miss Burton tanodájába, ami valami puccos hely Londonban, és ahol megtanulhatják a lányok, hogyan társalogjanak egy püspökkel, vagy hogyan szálljanak ki miniszoknyában egy sportkocsiból. Suze talán még azt is tudja, hogyan varázsoljon elő nyulat egy tyúkketrecből. Sietve lekörmölök egy cetlire néhány csoportosítási szempontot. Nem, nem viszek magammal semmi fölöslegeset, kizárólag a legszükségesebbet. 1. a medence melletti üldögéléshez (napos időben) 2. a medence melletti üldögéléshez (borús időben) 3. a medence melletti üldögéléshez (amennyiben aznap reggel óriásinak érzem a popómat) 4. a medence melletti üldögéléshez (ha valakinek ugyanolyan a fürdőrucija) 5. Az előszobában megcsördül a telefon, én azonban alig nézek fel. Hallom, amint Suze izgatottan beszél a kagylóba majd egy pillanat múlva kipirult arccal, elégedetten tűnik fel a küszöbön. Találd ki, mi történt! hadarja. Nos, találd ki? Mi? A Szép Dobozok eladta a kereteimet! Azért hívtak, hogy még többet rendeljenek tőlem! Jaj, Suze! Ez fantasztikus! rikkantom. Tudom! A karomba veti magát. Összeölelkezve valamiféle táncba kezdünk, mielőtt Suze rájön, hogy cigarettát tart a kezében, amellyel felgyújthatja a hajam. Az a legcsodálatosabb a dologban, hogy Suze mindössze néhány hónapja kezdett el fényképkereteket gyártani, de már így is négy londoni üzletet lát el. Igazán jól fogy a portékája! Több tucat magazin foglalkozott vele, meg minden. Ami nem meglepő, mert a keretei igazán isteniek. A legutolsó sorozat bíborszínű tweedből készült. Ráadásul ezekben a fantasztikus,

11 csillámló szürke dobozokban kerül forgalomba, amelyeket világos türkizkék papírba csomagolnak. (Mellesleg én segítettem kiválasztani a megfelelő színt.) Suze mostanra odáig vitte, hogy nem ő csinál mindent, hanem elküldi a terveit egy kenti műhelybe, és készen kapja vissza az árut. Nos, végeztél a ruhatárad átfésülésével? kérdezi, és beleszippant a cigijébe. Igen mondom, feléje lengetve a papirost. Mindent megterveztem. A legutolsó pár zokniig. Szép munka volt. Nem is kell semmi mást vásárolnom, csak egy lila szandált jegyzem meg, mintegy mellékesen. Lila szandált? Hát persze nézek fel ártatlanul. Igen, szükségem lesz rá. Tudod, csak egy csini olcsó fazonra, ami összhangba hoz néhány rucit Aha, értem mondja Suze, majd elhallgat, és enyhén összevonja a szemöldökét. Bex Nem a múlt héten beszéltél valami lila szandálról? Egy igazán drága márkáról az LK Bennett-től? Tényleg? érzem, amint elpirulok kissé. Nem nem is emlékszem. Lehet. Amúgy pedig Bex Suze most hirtelen gyanakvó pillantást vet felém. Valld be az igazat! Tényleg szükséged van arra a lila szandálra? Vagy egyszerűen csak megtetszett? Nem! kiáltom haragosan. Tényleg szükségem van rá! Nézd csak! Előveszem a tervezetemet, széthajtogatom, és Suze orra alá tolom. Mi tagadás, roppant büszke vagyok a művemre. Meglehetősen bonyolult folyamatábra, rubrikákkal, nyilakkal és piros csillagokkal. Ejha! füttyent Suze. Ezt meg hol tanultad? Az egyetemen mondom szerényen. Végül is üzleti életből és könyvelésből doktoráltam. Bámulatos, milyen gyakran hasznát veszem ezeknek az ismereteknek! Mi ez a rubrika itten? kérdi Suze, a lapra mutatva. Ez, izé hunyorogva próbálok visszaemlékezni. Azt hiszem, ez az az eset, ha valami igazán puccos étteremben vacsorázunk, én azonban már előző este felvettem a Whistles-féle szerelést. És ez? Ez pedig arra vonatkozik, ha sziklát mászunk. Ez meg arra egy üres rubrikára mutatok, amikor lila szandálra lesz szükségem. Amennyiben nem szerzem be, ez az összeállítás nem működik, ahogyan emez sem összeomlik az egész terv. Akár el se induljak. Suze egy darabig hallgat, a tervemet vizsgálgatja, mialatt én idegesen az ajkamat harapdálom, és a hátam mögött keresztbe teszem az ujjaimat. 1 Tudom, mindez kissé szokatlannak tűnik. Tudom, a legtöbb ember nem járul minden egyes vásárlásával a lakótársa elé. A helyzet azonban az, hogy egy ideje megígértem Suze-nak, átengedem neki a felügyeletet a beszerzéseim felett. Tudják! Csak hogy szemmel tartsa a dolgok folyását. Ne értsenek félre! Nem mintha bármiféle gondjaim lennének, vagy efféle. Mindössze annyi történt, hogy néhány hónapja, nos kisebbfajta 1 Gyerekek szokták, ha hazudnak.

12 anyagi kátyúba kerültem. Csekélyke megingás volt csupán semmi olyan, ami aggodalomra adna alkalmat. Suze mégis kiakadt, amikor megtudta, mennyivel tartozom. Akkor jelentette ki, hogy a saját érdekemben ellenőrzi a kiadásaimat. És megtartotta a szavát. Mondhatnám, kérlelhetetlenül. Néha félek is tőle, nehogy nemet mondjon. Értem, mire gondolsz mondja végül. Nem igazán van választásod, ugye? Pontosan sóhajtom megkönnyebbülten. Elveszem a kezéből a tervet, összehajtogatom, és beteszem a táskámba. Hé, Bex, ez itt új? kérdi Suze váratlanul. Kinyitja a ruhásszekrény ajtaját, mire belém nyilall az aggodalom. Suze homlokráncolva méregeti csodás új mézszínű kabátomat, amelyet a minap csempésztem a lakásba, akkor, amikor ő épp a kádban ült. Úgy értem, természetesen meg akartam neki mutatni a szerzeményemet, csak éppen nem volt rá érkezésem. Kérlek, ne nézd meg az árcédulát! fohászkodom. Kérlek, ne nézd meg! Hát igen mondom. Igen, új. A helyzet azonban az, hogy szükségem volt egy jó kabátra, arra az esetre, ha a szabadban forgatnék a Reggeli kávéval Hogyhogy? ámul el Suze. Úgy értem, azt hittem, stúdióban forgattok, ott osztogatod a pénzügyi tanácsaidat. Nos, az ember sosem tudhatja A legjobb minden eshetőségre felkészülni. Aha morogja Suze nem túl lelkesen. És mi a helyzet ezzel a toppal? húz elő egy akasztót. Ez is új! Azt a műsorhoz viselem majd vágom rá azonnal. És ez a szoknya? A műsorhoz kell. És az új naci? A Bex! Suze összeszűkülő szemmel méreget. Hányféle szerelést kell viselned a műsorodhoz? Hát tudod vonulok vissza védekező állásba. Szükségem van tartalékokra. Úgy értem, Suze, a karrieremről van szó. A karrieremről! Igen böki ki végül Suze. Értem. Az új piros selyemkabátkáért nyúl. Jaj, de csini! Tudom derül fel a képem. A januári különleges adáshoz vettem. Nocsak! És miről szól ez a különleges adás? ámul el Suze. Becky pénzügyi alapelvei lesz a címe mondom, és az ajakfényemért nyúlok. Klassz lesz, meglátod! Ötször tízperces betétek, csak velem! És melyek a te pénzügyi alapelveid? kérdi Suze kíváncsian. Hát izé eddig még nem gondoltam végig mondom, miközben nagy figyelemmel az ajkam kifestésébe kezdek. De tudod, hogy van ez. Az idő előrehaladtával majd kitalálom. Visszazárom az ajakfényt, és a blézeremért nyúlok. Viszlát!

13 Rendben mondja Suze. De ne feledd! Csak egy pár cipő, semmi egyéb! Helyes! Megígérem! Igazán rendes Suze-tól, hogy ennyire törődik velem. Holott valójában nincs is erre szükség. Az igazat megvallva, nem veszi észre, mennyire megváltoztam. Jó, az év elején kisebbfajta anyagi zavarba kerültem. Valójában odáig fajult a dolog, hogy jókora összeggel tartoztam Mennyivel is? Nos, elég sokkal. Hanem azután bejött ez az állás a Reggeli kávénál, ami mindent egy csapásra megváltoztatott. Ez a változás engem is teljesen kicserélt. Keményen dolgoztam, és az összes adósságomat kifizettem. Igen, bizony! Egyik csekket a másik után állítottam ki minden egyes hitelkártyámon és törzsvásárlói kártyámon rendeztem a tartozásaimat, és Suze-nak is az utolsó petákig megfizettem mindent. (Nem hitt a szemének, amikor az orra elé toltam egy több száz fontról szóló csekket. Először el sem akarta fogadni, de aztán meggondolta magát. Ebből a pénzből vette meg a bámulatos irhabundáját.) Istenemre mondom, ezeknek az adósságoknak a rendezése páratlanul felemelő érzés volt! Ennek már jó néhány hónapja, és még mindig megmelegszik a szívem, amikor rágondolok. Végül is semmi sem vetekedhet a szilárd anyagi helyzettel, nemdebár? Nézzenek rám. Egészen más vagyok, mint a régi Becky. Kívül-belül kicserélődtem. Még a hitelkeretemet sem léptem túl azóta.

14 2 Na jó. Egy picurkát azért igen. Ennek azonban egyetlen oka van: az utóbbi időben hosszú távra gondolok előre, hiszen a pályámról van szó. Abba pedig érdemes befektetni. Luke, a barátom, vállalkozó. Saját arculattervező cége van meg minden. Néhány hete mondott valamit, ami azóta sem megy ki a fejemből: Akik milliomosok akarnak lenni, azoknak először egymilliót kell kölcsönkérniük. Őszintén szólva lehet bennem valamiféle velem született üzleti szellem, mert alighogy ezt kijelentette, rögvest úgy éreztem, most beletrafált a lényegbe. Azon kaptam magam, hogy hangosan mormolom ezt az aranyigazságot. Luke-nak tökéletesen igaza van. Hogy is lehetne pénzt csinálni kiadások nélkül? Ezért hát befektetésként vettem pár cuccot a tévés szerepléseimhez néhányszor egy-egy jó fodrászhoz is beültem, nem szólva a manikűrösökről és kozmetikusokról. Ott voltak aztán a masszázsok. Hisz mindenki tudja, hogy az ember nem teljesíthet jól stresszes állapotban. Beszereztem még egy jó minőségű számítógépet is, amely 2000 fontba került ez azonban nélkülözhetetlen felszerelés. Találják ki, miért? Azért, mert önsegítő könyvet írok! Közvetlenül azután, hogy leszerződtem a Reggeli kávéhoz, megismerkedtem ezzel a nagyszerű kiadóval. Ebédelni vittek, és azzal hízelegtek, hogy ösztönzően hatok az anyagi gondokkal küzdő nézőseregre. Hát nem kedves tőlük, hogy ilyeneket mondanak? Leperkáltak 1000 fontot, még mielőtt egyetlen szót lekörmöltem volna a megjelenés után ennél sokkal többet kapok. Becky Bloomwood pénzügyi tanácsai lesz a mű címe. Vagy esetleg Kezeld a pénzed Becky Bloomwooddal! Eddig ugyan nem volt időm elkezdeni írni, én azonban úgy vélem, a lényeg a megfelelő cím eltalálása, minden más magától a helyére kerül. Amúgy egy sereg ötletet körmöltem le arról, mit viselek majd a szerzői fényképen. Alapjában véve tehát nincs semmi meglepő abban, hogy valamicskét túlléptem a hitelkeretemet. A lényeg mégis az, hogy ez a pénz nekem dolgozik. Szerencsére a bankárom, Derek Smeath megérti az igényeimet. Drága egy ember, meg kell hagyni. Egy ideig ugyan nem jöttünk ki jól, ez azonban inkább kommunikációs hiba volt, mint bármi egyéb. Aztán összejöttünk, és kellemesen elcsevegtünk (közben tanácsot adtam neki, mit vegyen a feleségének karácsonyra). Mostanra azt hiszem, érti, ki vagyok valójában. Az igazság az, hogy természetesen én is körültekintőbb lettem, mint korábban. Például tökéletesen másként viszonyulok a vásárláshoz. Csak azt vedd meg, amire szükséged van! ez az új mottóm. Tudom, mindez nevetségesen egyszerűen hangzik, mégis beválik. Minden egyes vétel előtt egyetlen kérdést teszek fel magamnak: Szükségem van erre a cuccra vagy sem? Ha a válasz igenlő, megveszem, amit kiszemeltem. Mindez önfegyelem kérdése.

15 Ezért amikor most is betérek az LK Bennetthez, hihetetlenül célratörően viselkedem. Amint besétálok az üzletbe, egy pár vörös csizmán akad meg a tekintetem mégis gyorsan félrenézek, és egyenesen a szandálok polcai felé tartok. Így vásárlók én újabban: csak semmi nézegetés, lófrálás, szemezgetés más árukkal. Még azzal az oltári flitteres topánkával sem. Egyenesen odamegyek a kiszemelt szandálhoz, leveszem a polcról, és az eladónőhöz lépek vele: Hatos méretben kérem szépen mondom. Ilyen céltudatos és lényegre törő vagyok tehát. Csupán azt vedd meg, amire szükséged van, semmi egyebet. Ez a fegyelmezett vásárlás kulcsszava. Még csak rá se pillantok arra a dögös rózsaszínű tűsarkúra, dacára annak, hogy tökéletesen menne az új rózsaszínű farmerszoknyámhoz. Ahogy az a nyitott magas sarkú sem jöhet szóba a csillogó sarkával. Pedig de csini, nem igaz? Vajon hogyan festene a lábamon? Egek! Ez azért rázós. Érdekes, miért vagyok úgy oda a cipőkért? Úgy értem, a rucik sem hagynak éppen hidegen, de egy klassz cipőtől egészen elgyengülök. Néha, amikor Suze nincs otthon, csak kinyitom a ruhásszekrényemet, és úgy bámulom a cipőkollekciómat, mint valami háborodott gyűjtő. Egyszer az ágyamon is felsorakoztattam és lefényképeztem az egész seregletet. Ami kissé furának tűnhet de én azt gondoltam akkor, tömegével van fényképem azokról, akiket nem is szeretek igazán, miért ne örökíthetnék meg akkor olyasmit, amit tényleg kedvelek? Tessék, parancsoljon! Istennek hála az eladónő visszatért. Dobozban hozza a lila szandálomat. Amint meglátom, nagyot dobban a szívem. Ó, ez király! Egyszerűen csúcs. Finoman kidolgozott, kecses pántok és a cipőorrnál egy parányi fekete földiszeder. Azonnal beleszeretek, amint meglátom. Kicsit sajna drága de hát köztudott, hogy a lábbelivel nem lehet takarékoskodni, mert különben belesántulunk. Ujjongó örömmel csúsztatom a szandálba a lábamat. Fantasztikusan áll! A lábfejem hirtelen törékenyen kecses lesz, még a lábszáram is megnyúlik valahogyan Jó, fikarcnyit nehezemre esik a járás, de ez talán csak azért van, mert a bolt padlója irtó csúszós. Köszönöm, megveszem mondom, és boldog mosolyt villantok az eladónőre. Látják, ez a jutalma a fegyelmezett vásárlásnak. Amikor az ember megvásárol valamit, tényleg úgy érzi, hogy megdolgozott érte. Mindketten a kassza felé indulunk, mialatt én gondosan kerülöm tekintetemmel a kiegészítők állványát. Valójában azt a fekete borostyánnal kirakott bíborszínű táskát is alig látom meg. Már éppen a pénztárcámért nyúlok, gratulálva magamnak a céltudatosságomért, amikor az eladónő csevegő modorban megjegyzi: Tudja-e, hogy mandarinszínben is van ilyen szandálunk? Mandarinszínben? Á tényleg? nyögöm ki némi szünet után. Nem, ehhez semmi közöm! Megvettem, amiért idejöttem és ezzel vége is a mesének. Lila szandálról volt szó, és nem mandarinszínűről.

16 Csak most kaptuk teszi hozzá az eladónő, aki most a padlón kutakodik. Szerintem még a lilánál is jobban viszik majd. Tényleg? erőltetek közönyt magamra. Hát én csak ezt veszem meg, azt hiszem Itt van! kiált fel az eladónő. Tudtam, hogy itt lesz valahol Megkövülten nézem, hogy teszi a pultra a világ legcsodálatosabb szandálját. Halvány narancsszínű, ugyanolyan pántokkal, mint a lila csak épp a szeder helyett a cipőorrt parányi mandarin díszíti. Szerelem ez első látásra. Nem tudom levenni róla a szememet. Volna kedve felpróbálni? szólal meg a csaj. Annyira szeretném, hogy beleremegnek a zsigereim. Hát nem gyönyörű!? Ez a világ legszépségesebb lábbelije! Nagy ég! Csak hát nincs szükségem mandarinszínű cipőre. Nem és nem! Gyerünk, Becky! Rajta! Mondj nemet! Én voltaképpen nagyot nyelek, és megpróbálok úrrá lenni a hangomon. Voltaképpen hebegem. Most egyelőre csak ezt viszem el préselem ki végül. Köszönöm. Rendben a csaj beüti a kódot a pénztárgépbe. Ez akkor 89 font. Hogy szeretne fizetni? Izé VISA-kártyával habogom. Aláírom a cetlit, magamhoz veszem a táskámat, és lebénultan távozom. Mégis megcsináltam! Megcsináltam! Úrrá lettem a vágyaimon! Mindössze egy pár cipőre volt szükségem és annyit is vásároltam. Csak bejöttem, és már fordultam is kifelé pontosan, ahogyan elterveztem. Látják, erre képes a vasakarat! Íme, ilyen az új Becky Bloomwood. A sikerélményt meg kell ünnepelni. Igazán megérdemlem. Betérek hát egy kávézóba, és kiülök a napra egy csésze kapucsínó mellé. Akarom azt a mandarinszínű szandált! Ez az első gondolatom, ahogyan belekortyolok az italba. Hagyd ezt abba, hallod! Gondolj valami másra! Luke-ra. A kirándulásra. Az első közös kirándulásotokra. Jaj, már alig várom! Azóta akartam ezzel előállni, amióta járni kezdtünk Luke-kal, de ő iszonyú keményen dolgozik. Olyan ez, mintha az ember megkérné a miniszterelnököt, legyen szíves egy időre felhagyni az országjárással. (Ha jól meggondolom, minden nyáron kiveszi a szabadságát, nem igaz? Luke meg miért nem?) Szegény feje annyira elfoglalt, még a szüleimet sem volt ideje megismerni, ami azért idegesít. Néhány hete meghívták vasárnapi ebédre, és anyu agyondolgozta magát a főzőcskéléssel legalábbis sárgabarackkal töltött hátszínt vásárolt a Sainsbury's-nél meg egy igazán csicsás tojás felfújat. Luke mégis lemondta az ebédet az utolsó percben, mert az egyik ügyfele botrányhősként került aznap a vasárnapi lapokba. Ezért egyedül kellett mennem az igazat megvallva nyomorultul éreztem magam. Anyuról csak úgy áradt a csalódottság, mégis vidáman megjegyezte: De hát semmi biztosat nem beszéltünk meg. Persze nem így volt. Másnap Luke hatalmas virágcsokrot küldött anyámnak bocsánatkérésül (pontosabban küldetett Mellel, az asszisztensnőjével). A kettő mégsem ugyanaz, vagy igen?

17 A legrosszabb az volt a dologban, hogy a szomszédaink, Janice és Martin is beugrottak egy pohár sherryre, hogy megismerjék azt a nevezetes Lukeot, ahogyan mondták. Amikor sehol sem látták, kajánul sajnálkozó pillantásokkal méregettek. Az ő fiuk, Tom bezzeg megnősül a jövő héten! Amúgy az a szörnyű gyanúm, azt képzelik, bele vagyok zúgva ebbe a Tomba. (Szó sincs róla, épp ellenkezőleg. Én voltam az, aki visszautasítottam Tomot kamaszfejjel. De ha egyszer az emberek a fejükbe vesznek valami effélét, képtelenség őket meggyőzni a tévedésükről. Undorító!) Amikor Luke fejére olvastam a történteket, azzal vágott vissza, hogy én sem jártam még a szüleinél. Pedig egyszer találkoztunk igaz, hogy csak futólag. Különben is a két dolog nem ugyanaz, mert Luke családja mérföldekre lakik innen, és az egész sokkal bonyolultabb. Az igazat megvallva Luke családi viszonyait enyhén szólva különösnek tartom. Az apja és a mostohaanyja nevelte fel őt meg a két féltestvér nővérét. Mamának szólítja hát. Van vér szerinti anyja is, Elinor, aki akkor hagyta ott az apját, amikor ő még kicsi volt. Férjhez ment egy gazdag amerikaihoz, és lelépett. Aztán tőle is lelécelt, és férjhez ment egy nálánál is gazdagabb amcsihoz, majd pedig nem tudom, volt-e harmadik férj is? A lényeg az, hogy a nőci New Yorkban él. Így természetesen nem találkozhattunk. A többi családtag Devonban lakik, ami nem igazán könnyíti meg a gyors vasárnapi ebédet. Mindezt Luke-nak is elmondtam, és azt hiszem, megértette, mire akarok kilyukadni. Legalábbis veszi magának a fáradságot, és eljön velem erre a kis kirándulásra. Valójában Mel vetette fel a hétvégi kiruccanás gondolatát. Tőle tudom, hogy Luke három éve nem vett ki rendes szabadságot talán újra eszébe kellene juttatni, hogy egyáltalán létezik. Ezért nem komplett szabadságokról beszéltem ezután, hanem víkendekről, ami meg is tette a hatását! Luke váratlanul megkért, tegyem szabaddá ezt a hétvégét. Őmaga foglaltatta le a szobát, mindent ő intézett. Annyira várom már, hogy elinduljunk! Majd semmi mást nem csinálunk, mint ejtőzünk és kikapcsolódunk. És még ráadásul együtt is leszünk. Jaj, de jó lesz! Akarom azt a mandarinszínű cipőt! Hagyd abba! Legyen már elég! Újra belekortyolok a kávémba, hátradőlök a széken, és ráveszem magam, hogy szemügyre vegyem az utcai forgalmat. A járókelők táskákat lóbálva, csevegve sietnek el mellettem. Egy lány azt hiszem Nicole Farthitól való náciban kel át az úttesten és atyaúristen! Középkorú fickó közeledik felém sötét öltönyben. Felismerem, Derek Smeath az, a bankárom. Jaj, azt hiszem ő is meglátott! Jól van, csak semmi pánik, rovom meg magam szigorúan. Ijedelemre semmi ok. Meglehet, volt idő, amikor kiborított volna ez a találkozás. Talán megpróbáltam volna elbújni egy étlap mögé, akár még a lábamat is a nyakamba szedem. Mindez azonban már a múlté. Újabban Kicsi Smeathie és én velejéig őszinte, baráti viszonyban állunk egymással. Ennek ellenére valamivel távolabb tolom a székem az LK Bennett-féle táskától, mintha semmi közöm nem lenne hozzá. Szép jó napot, Mr. Smeath! köszönök rá sugárzó mosollyal, ahogy a közelembe ér. Hogy van mindig?

18 Kitűnően feleli Derek Smeath mosolyogva. És maga? Ó, pompásan, köszönöm. Nem nem inna meg velem egy kávét? teszem hozzá udvariasan, a szemközti üres székre mutatva. Nem igazán számítok igenlő válaszra, de legnagyobb meglepetésemre leül, és felvesz egy étlapot. Milyen civilizált is ez az egész! Kávézom egyet a bankárommal egy teraszos kávézóban! Talán még a Reggeli kávéban is megemlítem valahogy a szitut. Jómagam jobb szeretem a személyes pénzügyek oldott, emberközeli intézését mondom majd, és melegen a kamerába mosolygok. A tulajdon bankárommal is gyakran megiszunk egy kapucsínót, miközben barátilag megtárgyaljuk az esedékes pénzügyi stratégiámat Tudja, Rebecca, épp most írtam magának mondja Derek Smeath, mialatt a pincérnő letesz elé egy presszókávét. A hangja hirtelen aggódóvá válik, mire összerezzenek. Egek, mit tettem már megint? Közölnöm kell magával, ahogyan minden más ügyfelemmel is, hogy távozom az állásomból. Hogyan? teszem le csörömpölve a csészét. Hogyhogy távozik? Otthagyom az Endwich Bankot. Úgy határoztam, hogy korán nyugdíjba vonulok. De hát Döbbenten meredek rá. Derek Smeath nem hagyhatja ott az Endwich Bankot! Nem hagyhat cserben, most, amikor minden olyan jól megy. Úgy értem, tudom, nem mindig tárgyaltunk négyszemközt, a legutóbbi időben azonban kitűnő viszony alakult ki közöttünk. Ez a fickó megért engem. Megérti, ha túlköltekezem. Mihez kezdjek nélküle? Nem túl fiatal még a nyugdíjhoz? szólalok meg. Tudom, milyen ijedt a hangom. Nem fog majd unatkozni? Hátradől a székén, és belekortyol a presszókávéba. Nem szándékozom mindenestől feladni a munkát. Mégis úgy vélem, az élet többet tartogat számomra, mint hogy mások bankszámláját gondozzam. Nem gondolja? Bármilyen izgalmas is volt némelyik. Hát igen. Természetesen. Örülök, hogy így döntött. Őszintén zavartan vállat vonok. De azért hiányozni fog. Elhiszi-e vagy sem mosolyodik el, de azt hiszem, nekem is hiányozni fog, Rebbeca. Vitathatatlanul öné volt a legérdekesebb bankszámla, amivel dolgom volt. Mélyen a szemembe néz. Érzem, hogy egy csöppet elpirulok. Miért kellett a múltra emlékeztetnie? A lényeg az, hogy a múlt letűnt, leszámoltam vele. Mindenestől új ember lettem. Igazán hagyni kéne, hogy az ember új lapot nyisson az életben! Az a benyomásom, bevált ez az új állás a tévénél jegyzi meg Smeath, és belekortyol a kávéjába. Igen, bizony! Hát nem nagyszerű? Ráadásul jól is fizetnek teszem hozzá célzatosan. Tény és való, a jövedelme megemelkedett az utóbbi hónapokban. Smeath leteszi a csészéjét, nekem pedig összeszorul a szívem. Mégis Tudtam. Miért kell mindig egy mégisnek lennie?

19 Mégis ismétli meg Derek Smeath, a kiadásai is megnövekedtek, mégpedig tetemesen. Valójában jobban túlköltekezik, mint a hogy is mondjam túlkapásai tetőpontján. Túlkapások? Ez olyan aljas. Meg kellene próbálni a hitelkerete határain belül maradnia szögezi le most Smeath. Vagy ami ennél is jobb, kifizetni a tartozásait. Tudom mondom tétován. Magam is tervezem. Most veszem csak észre azt a lányt LK Bennett-táskával. Jókora darab, benne két cipős doboz. Ha ő vehet két pár cipőt, én miért nem? Miféle törvény írja elő, hogy az ember lánya egyszerre csak egy párat vihet haza? Úgy értem, ez az egész olyan légből kapott, olyan önkényes. Mi a helyzet az egyéb kiadásaival? kérdi most Derek Smeath. Vannak tartozásai például törzsvásárlói kártyák terhére? Nincsenek hazudom megátalkodottan. Mindet kifizettem hónapokkal ezelőtt. És azóta semmit sem költött? Csak apróságokat vásároltam. Alig valamit. Végül is mi az a röpke kilencven font? Azért kérdezem mindezt folytatja Derek, mert úgy érzem, figyelmeztetnem kell magát. A bankunknál átszervezések lesznek, és az utódom John Gavin nagyvalószínűséggel nem bánik majd magával olyan elnézően, mint én. Nem vagyok biztos benne, tudatában van-e a türelmem mértékének. Tényleg? vetem oda figyelmetlenül. Tegyük fel például, hogy dohányozni kezdenék. Szinte észrevétlenül elkölthetnek cigire kilencven fontot, nem igaz? Gondoljuk meg, mennyit takarítottam meg azzal, hogy nem dohányzom. Épp eleget ahhoz, hogy megengedhessek magamnak egy nyomorult lábbelit. Meg kell hagyni, érti a dolgát mondja tovább Derek a magáét. Ugyanakkor fölöttébb szigorú is. Nem különösebben híres a rugalmasságáról. Helyes bólogatok szórakozottan. Ezért azt javaslom, haladéktalanul rendezze a tartozását belekortyol a kávéjába. És mondja, tett már lépéseket a nyugdíja ügyében? Hmm felkerestem azt a független tanácsost, akit ön ajánlott. És kitöltötte a megfelelő nyomtatványokat? Ha tetszik, ha nem, újra oda kell figyelnem. Nos, egyelőre csak a lehetőségeimet latolgatom mondom, és tőlem telhetően okos képet vágok, ahogy egy pénzügyi szakértőhöz illik. Tudja, nincs rosszabb annál, mint amikor az ember elhamarkodottan belemegy egy rossz befektetésbe. Különösen, ha olyan fontos valamiről van szó, mint a nyugdíj. Nagyon igaz helyesel Derek Smeath. Mégis, azt javaslom, ne halogassa sokáig a döntést! A pénze nem fial magától. Tudom! mondom, és belekortyolok a kapucsínóba. Kezdem magam egy csöppet rosszul érezni. Meglehet, igaza van. Talán tényleg a nyugdíjra kellene áldoznom azt a 90 fontot, ahelyett hogy újabb cipőt vásárolok.

20 Másfelől, ugyan mit ér egy 90 fontos nyugdíjbefizetés? Úgy értem, nem ebből élek meg majd öregségemre, nem igaz? Kilencven vacak font. Mire megöregednék, a világ talán szét is robban vagy efféle. Ezzel szemben a cipő az kézzel fogható, valóságos érték A fenébe is, megveszem, és kész! Mr. Smeath, most mennem kell szakítom félbe az öreget, és leteszem a csészémet. Van valami, amit el kell intéznem. Rögtön vissza kell mennem. Felkapom a bevásárlótáskámat, és egy ötfontost hagyok az asztalon. Örülök, hogy láttam. Boldog nyugdíjas éveket! Önnek is a legjobbakat, Rebecca! mondja Derek Smeath nyájas mosollyal. Ne feledje, amit tőlem hallott! John Gavin nem kényezteti majd el úgy, ahogy én tettem. Ezért kérem, figyeljen oda a kiadásaira! Úgy lesz! villantom rá a mosolyomat. Nem váltok át futólépésbe, mégis megszaporázom a lépteimet, hogy mielőbb visszaérjek az LK Bennetthez. Szigorú értelemben véve talán nem volt szükségem pont erre a mandarinszínű cipellőre. Ugyanakkor, mialatt felpróbáltam, az jutott az eszembe, hogy voltaképpen meg sem szegtem az új szabályokat. A lényeg ugyanis az, hogy egyszer még szükségem lehet a topánkára. Végül is az életem bizonyos pontján szükségem lesz új lábbelire, nem igaz? Senki sem járhat mezítláb. Nagyfokú előrelátásra vall, ha még ma megveszem, ami igazán tetszik, mint hogy akkor nézzek cipő után, amikor a meglévő leszakad a lábamról, és egyetlen olyat sem találok, ami tetszene. Az egész tökéletesen ésszerű. Meg kell vetni lábunkat a cipőpiacon. Amikor vidáman kipenderülök az LK Bennet-től a két csillogó új csomaggal, a világ ragyogó, boldog fényben fürdik körülöttem. Semmi kedvem hazamenni. Úgy határozok hát, hogy beugrom a szemközti Ajándékok és csecsebecsék boltjába. Ez az egyik olyan üzlet, amelyik Suze kereteit árulja. Valahányszor elmegyek mellette, szinte szokásommá vált, hogy betérek, csak hogy lássam, hogy fogynak a keretek. Halk csengetés kíséri, ahogy belököm az ajtót. Rámosolygok az eladónőre, aki felnéz. Olyan hangulatos ez a bolt! Illatos, meleg, és tele olyan oltári holmikkal, mint a krómozott boros állványok és a metszett üveg tálcák. Elsomfordálok egy halvány, mályvaszín bőr jegyzettömbökkel telerakott polc mellett, felnézek és lám, ott is vannak! Három bíborszínű tweed fényképkeret, Suze munkája! Valahányszor meglátok egyet, mindig kellemes bizsergést érzek. Nagy ég! Hirtelen elfog az izgalom. Egy vásárló is áll a keretek előtt, épp a kezében tart egyet. Ott van a kezében! Az igazat megvallva, eddig teremtett lelket nem láttam, aki Suze kereteit veszi meg. Persze tudom, hogy viszik, mint a cukrot, hiszen jól fogy a saját szememmel azonban nem voltam tanúja ilyen vásárnak. Hű, de izgi! Gyorsan a nőci mellé lépek, aki a keretet forgatja, nézegeti. Az árcédula láttán összevonja a szemöldökét, nekem pedig nagyot dobban a szívem. Igazán gyönyörű fényképkeret vetem oda közönyösen. Teljesen szokatlan. Igen mondja a nő, és visszateszi a polcra a keretet. Nem! gondolom elkeseredve. Vedd fel újra!