KÖZLEMÉNYEK AZ ELME- ÉS ELMEIDEGBETEGSÉGEK M A GYARORSZÁG ON

KÖZLEMÉNYEK AZ ELME- ÉS ELMEIDEGBETEGSÉGEK M A GYARORSZÁG ON DR. MARTON ZOLTÁN SZABÓ EMILNÉ Az elmúlt évtizedek folyamán az elme- és elmeidegbetegségek gyakorisága nemcsak hazánkban, de általában az egész világon emelkedő tendenciát mutat. Az elme- és elmeidegbetegek növekvő száma amellett, hogy nagy egyéni, családi tragédiák okozója kedvezőtlenül befolyásolja a népesség minőségi összetételét és súlyosan terheli gazdasági és társadalmi kihatásai m iatt a közösséget, a népgazdaságot. Az elme- és elmeidegbetegek számát megfelelő nyilvántartás hiányában még a súlyosabb kórformát képviselő elmebetegségekre vonatkozóan sem ismerjük, figyelembe véve azonban a kórházi és gondozói, valamint a rendelkezésre álló nemzetközi adatokat, óvatos számítások szerint is több mint 50 000-re becsülhető hazánkban a rendszeres kórházi ápolást, illetve gondozást igénylő elme- és elmeidegbetegek száma. Az elmebetegkérdés közismerten nem annyira egészségügyi, illetve orvosi, mint inkább társadalmi probléma, amelynek megoldása mindenkor nagy állami és társadalmi tám ogatást igényel. A társadalmi összefogás eredményeként már a múlt század végén Amerikában és néhány európai államban, főleg Angliában, Németországban és a skandináv államokban az elmebetegekről való gondoskodás igen fejlett formáival találkozunk. Így Angliában és Németországban a magasszínvonalú szanatóriumi rendszerű intézeti psychiátria mellett elmebetegeket segélyező egyesületek is ( Hilfsvereine, After care ) alakultak (1). Ugyanebben az időben már számos külföldi, főleg német, de nem egy magyar orvos is, felhívta a figyelmet az elmebetegek gyógykezelésének addig jóformán egyedüli módját képező zártintézeti ápolással szemben a szabadabb kezelési módszerek előnyeire. Ezen módszerek megvalósítására azonban csak később került sor, amikor már a betegek és főleg nem is kimondottan az elmebetegek, így a psychoneurosisos egyének, a neurastheniások, a hysteriások, epilepsiások és alkoholisták mind nagyobb száma egyre inkább szükségessé tette a gyógyulás szempontjából is vitathatatlanul előnyösebb, szabadabb ápolási, illetve gondozási eljárás kidolgozását. A betegek egy részének nyílt kórházi osztályon, illetve kórházon kívüli ápolását, gyógyítását célzó mozgalom amely később az egész világon elterjedt tulajdonképpen Amerikából indult ki az 1900-as évek elején. Az első újrendszerű elme-idegosztály 1928-ban nyílt meg hazánkban a szombathelyi közkórházban, majd rövidesen utána a győri kórházban is szerveztek a zárt osztály mellé idegosztályt (3). A gondozás alapját Magyarországon lényegében a Lipótmezei Állami Elmegyógyintézet akkori igazgatója, Fabinyi Rudolf vetette meg, aki intézetében 1925-ben felállította az elmeidegbetegek részére az első tanácsadó állomást (2). Ennek nyomán nyílt meg az első gondozó is lélekgondozó néven, melyet követően egymás után nyitották meg kapuikat Budapesten az ideggondozó intézetek. Jelenleg az elme-idegbetegek jelentős részének ápolása a kórházak elme-idegosztályain történik, ahol lehetőség van a betegek szociális károsodás nélküli kezelésére. Az elmebetegek gondozását Budapesten orvosi és védőnői karral ellátott

330 KÖZLEMÉNYEK gondozói hálózat végzi. 1945 után egészségügyi kormányzatunk az elmebeteggondozás fontosságára való tekintettel elrendelte a vidéki hálózat megszervezését is. A Központi Statisztikai H ivatal egészségügyi osztálya a gyógyintézetekben ápolt elme- és elmeidegbetegekre vonatkozóan a rendszeresen készülő kórházi betegforgalmi statisztika mellett részletesebb adatgyűjtést első ízben 1953-ban szervezett. A lényegesebb kérdések az intézetek betegforgalmán kívül az elbocsátott betegek munkaképességének tudakolására és a betegek ápolási időtartam szerinti megoszlására terjedtek ki. A kérdőívet 1955-ben megbetegedési jellegű kérdésekkel bővítettük ki, amelyek azonban csupán az elmeosztályokat érintették. Ezt a hiányosságot kívántuk pótolni, amikor az 1957. évben a megbetegedésekre vonatkozó adatszolgáltatást az idegosztályokra is kiterjesztettük. Közleményünkben a továbbiakban az elme- és elmeidegbetegek gyógyintézeti és járóbetegellátásán, illetve gondozásán kívül főleg ezen adatgyűjtések eredményeivel kívánunk foglalkozni. * Ma már az elmebetegek gyógyulási lehetőségeiről alkotott régi szemlélet alapvetően megváltozott. Ez a változás annak tulajdonítható, hogy a korábban gyógyíthatatlannak vélt, zártintézetekben ápolt elmebetegek nagy része megfelelő gyógyszeres és lelki kezelés után meggyógyul, illetve ha csak rövidebb-hosszabb időre is, de ismét munkaképessé válik. A betegek gyógyulása szempontjából azonban egyáltalán nem közömbös, hogy kellő időben, betegségük kezdetén kerülnek-e gyógykezelés, illetve szükség esetén gyógyintézeti ápolás alá és a gyógykezelés időtartama kielégítő-e vagy sem. E kérdés gazdasági hatását nézve, a korábban munkaképtelenek ismét hasznos tagjai lesznek a társadalomnak, és családjuk munkakészségére sem hatnak kedvezőtlenül. Az 1955. évi adataink szerint a gyógyintézetekből elbocsátott elmebetegek mintegy fele, az idegbetegek több mint 2/3-a munkaképes, illetve átmenetileg csökkent munkaképességgel hagyta el az intézeteket. Ez az kedvező arány a jövőben feltételezhetően tovább emelkedik. A lakosság egészségügyi ellátásában már évek óta nehézséget okoz az elme- és elmeidegbetegek elhelyezése. 1 9 3 8... 7477 81 1 9 4 9... 5872 I. 63 1 9 5 0... 6707 72 1 9 5 1... 6963. 74 1 9 5 2..... 7062 74 1 9 5 3... 7191 935 0256 75 1 9 5 4... 7583 1274 6309 78 1 9 5 5... 7777 1383 6394 79 1 9 5 6... 7775 1412 6363 79 1 9 5 7... 8307 1631 6676 85

KÖZLEMÉNYEK 331 Az 1. táblából látható, hogy a háborús események során tönkrement ágyakat a háború után csak mintegy tíz év alatt tudtuk pótolni, és a százezer lakosra jutó ágyak száma is csupán 1957 végén érte el, illetve haladta meg az 1938-as értéket. Ágyellátottságunk még mindig nem kielégítő, a betegek elhelyezését évről évre csak pótágyak beállításával lehetett biztosítani. Helyzetünk nemzetközi viszonylatban is kedvezőtlen; az összes gyógyintézeti ágyaknak csak 1/8-a az elme-ideg ágy. Ez az arány Nyugat-Európában csupán Ausztriáét, Nyugat-Németországét és Portugáliáét közelíti meg. Kanadában és több nyugat-európai államban ez az arány lényegesen magasabb, közel 30 40%. Nagyrészt a kedvezőtlen ágyelosztás miatt Magyarországon az elme-ideg ágyaknak a lakossághoz viszonyított aránya is alacsony, 85 százezrelék. 1 Az általános kórházak elme ideg ágyai nélkül. 2 E lm e ideggyógvintézelekben fekvő betegek napi átlagos száma. 3 Elm ekórházakban. Az ágyellátottság nemzetközi összehasonlításánál természetesen figyelembe kell venni az illető ország elme- és elmeidegbetegségeinek gyakoriságát is, ezt azonban, mint már említettük, sem hazánkban, sem külföldön nem ismerik pontosan. A z elme- és idegosztályok megbetegedési adatai A betegségek besorolását a VI. Módosított Nemzetközi Betegségi Osztályozás szerint végeztük. Az egyes betegségek, illetve betegségi csoportok összevonásánál minden esetben tekintettel voltunk az összehasonlítási lehetőségekre. A leggyakoribb kórformák a különféle elmeidegbetegségek (reactiv állapotok és psychoneurosisos zavarok), a schizophrenia, alkoholizmus, epilepsia, aggkori és agyi érelmeszesedéssel járó elmebetegség és a gyengeelméjűség. A felsorolt kórformák m iatt ápolták az elbocsátottak 54%-át. A következőkben ezeket a fontosabb betegségeket, ill. betegségi csoportokat vesszük részletesebb vizsgálat alá. Első helyen az elmeidegbetegségek állanak. 1957-ben az elmeidegosztályokról elbocsátott betegeknek Budapesten 26%-a, vidéken 21%-a ebbe a betegségi csoportba tartozott. Ebből Budapesten és vidéken is mintegy 15% reactiv állapot: hysteria, reactio phobica, anxiosa és az egyéb testi tünetekkel járó elmeidegbetegség volt, a többi az egyéb elmeidegbetegség: psyehopath ia, psychasthenia és neurasthenia. Százezer lakosra 1957-ben 96,7 elmeidegbetegség m iatt ápolt elbocsátott beteg jutott. További két leggyakoribb az elmeosztályok forgalmában m ár évtizedek óta domináló kórforma a schizophrenia és az alkoholizmus. Tekintve, hogy ezeket a betegeket néhány kivételes esettől eltekintve mindig elmeosztályokra helyezik, lehetőség van a két év előtti, csak az elmeosztályokra vonatkozó adatokkal való összehasonlításra.

332 KÖZLEMÉNYEK A betegség megnevezése I laiimeiioiiaime öojieami Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Nő Denomination of the Bcero MyjKtiinLi /Keiiiiunii.i Bcero My >10111111,1 }Kemi[í!iii,i disease (according to the Total Men Women Total Men Women international classification) szám szerint 'iiicao number. on Elmebetegségek K özp on ti idegrendszer syphilise (024, 025, 020, 020,1)... 1 077 647 430 26,3 31,5 21,1 Schizophrenia (300).. 4 066 2 139 1 927 99,5 104,1 94,7 M ániás-depressziós reactio ( 3 0 1 )... 875 243 632 21,4 11,7 31,1 Involutiós búskom orság (302)... 683 119 564 16,7 5,8 27,7 T éboly és téb olyszerü állapot ( 3 0 3 )... 333 104 229 8,1 5,1 11,3 A ggkori és agyi érelm eszesedéssel járó elm eb etegségek (304, 306)... 1 317 652 665 32,2 31,8 32,7 P sych osis praesenilis (65 éves koron alul, 305)... 227 105 122 5,6 5,1 6,0 A lkoholos elm eb etegség (3 0 7 )... 180 156 24 4,4 7,6 1,2 E g y éb és k. m. n. psychosisok (083, 308, 309, 688) 587 217 370 14,4 10,6 18,2 E g y ü tt... 9 345 4 3S2 4 903 223,6 213,3 244,0 Elmeidegbclegséyek R e a c tiv állapotok som a ticu s tün etek k el és anélkül (310 317)...... 6 220 2 077 4 143 152,2 101,1 203,7 P sychoneurosisos zavavarok ( 3 1 8 )... 3 271 1 252 2 019 80,0 61,0 99,2 E g y ü tt... 9 491 3 329 6 162 232 2 162,1 302,9 A jellem, magatartás és az értelem kóros zavarai K óros, éretlen szem é lyiség (320 321).. 554 270 284 13,6 13,1 14,0 A lkoholizm us h even y form ája (322,0)... 330 281 49 8,1 13,7 2,4 A lkoholizm us idült form ája ( 3 2 2,1 )... 3 170 2 908 262 77,5 141,6 12,9 G yengeelm éjűség (325) 1 282 655 627 31,3 31,9 30,8 E p ilepsia ( 3 5 3 )... 2 325 1 316 1 009 56,9 64,1 49,6 E gyéb (323, 324, 326) 109 70 39 2,7 3,4 1,9 E g y ü tt... 7 770 5 500 2 270 190,1 267,5 111,6 Nem elmekórtani átlapolok... 14 274 7 325 6 946 349,1 356,8 341,5 Összesen Beeső Tolat 40 850 20 539 20 341 1000,0 1000,0 1000,0

KÖZLEMÉNYEK 333 A schizophrenia részaránya Budapesten és vidéken is egyformán 10 10% volt. 1955-höz viszonyítva 1957-ben az elmeosztályok 7,4%-kal több schizophreniás beteget bocsátottak el. Budapesten a férfibetegek, vidéken a nőbetegek aránya valamivel magasabb. Országosan százezer lakosra 41,4 schizophreniával ápolt elbocsátott beteg jutott. (Külföldi adatokkal összehasonlítva ez az arány Finnországban 1954-ben lényegesen magasabb volt : 94,4, Kanadában 1956-ban és Norvégiában 1955-ben viszont alacsonyabb: 34,6, ill. 26,5.) Ezután sorrendben az elmezavarral még nem járó heveny és idült alkoholizmus következik 8,6%-os részesedéssel. 1957-ben 50%-kal több idült alkoholistát bocsátottak el a kórházak, mint 1955-ben. A kórházi kezelőorvosok véleménye szerint még ez a szám sem tükrözi a valódi helyzetet, mivel az elmeosztályok ágyhiány miatt az alkoholelvonó kúrára jelentkezők egy részét fel sem tudják venni. Az emelkedés feltétlenül az eredményes elvonókúrák propagandisztikus hatásával is magyarázható (egyes kórházi orvosok véleménye szerint vidéken igen gyakori, hogy a kúra hatására abstinenssé vált betegek ivópartnereiket is a kórházba irányítják). Ennél a kórformánál azonban igen lényeges az utógondozás kérdése. Feltétlenül terheli az elmeosztályokat, hogy vidéken gondozóintézetek hiányában a hónapokig tartó utókezeléseket is a kórházi osztályokon kell elvégezni. A sok esetben nagy távolságról behívott betegeknek csak egy része jelenik meg, ami azután kétségessé teszi az elvonókúra eredményességét is. Mint jó megoldást említhetjük meg, hogy Budapesten 1958 októberétől három és 1959 márciusától újabb három kerületi rendelőintézetben ambulanter végeznek alkoholelvonó kúrát. Az összes elbocsátott alkoholistáknak Budapesten 11%-a, vidéken csak 7%-a volt nő. Százezer lakosra 1957-ben országosan 35,7 alkoholizmus miatt ápolt elbocsátott beteg jutott. Kanadában ez az arány 19,5, Finnországban 8,4. Epilepsziával ápolták a betegeknek Budapesten 6,4, vidéken 5,1%-át. A százezer lakosra jutó gyógyintézetből elbocsátott epilepsziás betegek száma Magyarországon 23,7. Az aggkori és agyi érelmeszesedéssel járó elmebetegség m iatt ápoltak részesedése Budapesten 4,2, vidéken 2,5%. 1955-höz viszonyítva Budapesten

334 KÖZLEMÉNYEK 13%-kal több, vidéken 9%-kal kevesebb beteget bocsátottak el ezzel a betegséggel. A betegek viszonylag magas száma összefügg az átlagos élettartam meghosszabbodásával. A férfiak és nők mintegy fele-fele arányban szerepeltek. Százezer lakosra 13,4 elbocsátott beteg jutott. (Kanadában ez az arány 1956-ban 5,0, Finnországban 1954-ben 9,7.) Gyengeelméjűség m iatt ápolták Budapesten az elbocsátott betegek 2,7, vidéken 3,5%-át. Százezer lakosra jutó arányszámuk 13,1 volt. (Ez az arány a finnországi 1954. évi 8,2-nek több mint másfélszerese, Kanada 4,1 és Norvégia 3,6 arányszámának több mint háromszorosa.) Aránylag magas volt még a központi idegrendszer syphilises megbetegedésével ápoltak száma. Százezer lakosra 11,0 elbocsátott beteg jutott. A syphilises megbetegedések felszámolását követően hazánkban is éveken belül ennek az arányszámnak meredek csökkenése várható. 1955* _ t A betegség megnevezése {- r a Haii.Menoiíanne őo.ieami i l 5. a 5 S 9 2= a a Denomination of Ihe Disease ~ 4 a A a >? í t í f. Elmebetegségek 1957 Is - i = > = 5-1 := y O 5 * n * i m f r l III K özponti idegrendszer syphilisc (024, 025, 026, 020,1).. 137,1 255,4 207,1 90,1 152,8 122,2 Schizophrenia ( 3 0 0 )... 89,5 287,9 198,4 144,6 307,6 233,9 M ániás-depressziós reactio (301)... 87,1 124,7 112,2 41,8 70,2 51,7 Involutiós búskom orság (302) 113,9 85,4 97,7 54,8 50,1 51,9 T éboly és léb olvszerű állapot ( 3 0 3 )... 96,8 531,7 417,4 59,1 123,8 85,3 Aggkori és agyi érelm eszesedéssel járó elm eb etegségek (304, 3 0 6 )... 77,9 121,0 98,4 64,3 83,8 72,5 P sychosis praesenilis (65 éves koron alul. 305)... 99,6 189,9 158,7 68,1 63,0 65,0 A lk oh olos elm eb etegség ( 3 0 7 )... 99,6 38,5 52,8 55,5 44,1 47,8 E gyéb és k. m. n. p sychosisok (083, 308, 309, 6 8 8 )...'... 79,1 171,7 133,7 34,8 47,1 42,2 Elmeidegbctegségck R eactiv állapotok somalicus tünetekkel és anélkül (310 317). 22,9 20,9 21,8 24,9 21,2 22,9 P svchoneurosisos zavarok ( 3 1 8 )... 23,6 37,6 29,6 25,4 19,6 23,0. 1 jellem, magatartás és az érlelem kóros zavarai Kóros, éretlen szem élyiség (320 3 2 1 )... 32,8 50,1 41,3 38,8 36,S 38,2 A lkoholizm us h even y form ája ( 3 2 2,0 )... 22,2 6,1 12,9 18,4 2,4 4,8 A lkoholizm us idült form ája ( 3 2 2. 1 )... 25,1 39,5 30,9 23,8 22,5 23,1 G yengeelm éjűség ( 3 2 5 )... 90,1 327,9 237,7 100,5 290.3 216,0 E pilepsia ( 3 5 3 )... 33,2 234,1 1-10,7 43.3 102,4 72,7 E gyéb (323, 324, 3 2 6 )... 34,6 111,7 84,5 29,9 20,4 26,9 Nem elmekórlani állapotok O bservatio a további orvosi kezelés szükségessége nélkül ( 7 9 3 )... 7,8 9,3 8,5 9,4 13,0 11,1 Az összes egyéb nem elm eállapot... 49,5 25,3 28,9 28,8 24,3 26,0 Összes betegség... 09,9 110,7 ios,o 46,4 71,3 00,1

KÖZLEMÉNYEK 335 A feltüntetett betegségeknél, illetve betegségi csoportoknál az ápolás átlagos tartania 1957-ben a két év előtti adatokhoz viszonyítva általában csökkent. Az ápolási időtartam csökkenésében valószínűleg szerepet játszott egyrészt az aktív kezelések mind szélesebb körű alkalmazása, másrészt különösen az elmeosztályokon a fennálló zsúfoltság. A modernebb kezelési eljárások és új gyógyszerek alkalmazása lehetővé tették a súlyosabb tünetek aránylag rövidebb időn belüli lezajlását: a zsúfoltság viszont arra késztette a kórházakat, hogy ezeket a betegeket a lehető legrövidebb időn belül elbocsássák a gyógyintézetből. Az ápolás átlagos tartam a az elbocsátottaknak mintegy 1/4-ét kitevő elmeidegbetegségek miatt ápolt betegeknél 1957. évben Budapesten 7%-kal emelkedett, vidéken 27%-kal csökkent 1955-höz viszonyítva. Kedvezőnek tartjuk azt a körülményt, hogy a gyakoriság szempontjából második helyen szereplő schizophreneknél az ápolás átlagos tartam a 1955. évhez viszonyítva emelkedett. Az emelkedés egy betegre számítva Budapesten 55 nap, vidéken azonban csak 20 nap volt. Nagyobb mértékű az emelkedés a nőbetegeknél: Budapesten 138 nap, vidéken 53 nap. Az ápolási időtartam növekedésénél szerepet játszott az elbocsátott nőbetegek számának, különösen Budapesten tapasztalt jelentős, mintegy 23%-os csökkenése. A schizophrenek ápolási napjai az összes ápolási napoknak 39%-át tették. A heveny alkoholisták ápolásának időtartama annak ellenére, hogy csökkent a heveny alkoholmérgezettek gyógyintézeti felvételének, illetve elbocsátásának száma jelentősen, Budapesten 17, vidéken 61 %-kal csökkent. A gyógyintézeti elbocsátások számának csökkenése valószínűleg összefügg azzal, hogy időközben Budapesten a mentőszolgálatot és vidéken néhány mentőállomást heveny alkoholmérgezetteket is ellátó kórházi, illetve fektető részleggel bővítették ki. A vidéki elmeosztályokat is lényegesen tehermentesítené valamennyi mentőállomásnak heveny alkoholmérgezetteket is ellátó fektető részleggel való kibővítése. Az idült alkoholisták ápolási tartam ának különösen vidéken mutatkozó csökkenése összefügg az elbocsátottak számának nagymérvű növekedésével. Míg 1955-ben vidéken gyógyintézetben 841 idült alkoholistát ápoltak, addig 1957-ben mintegy 1700-at. Az epilepsziások átlagos ápolási tartam a Budapesten emelkedett, vidéken felénél is kevesebbre csökkent, de még így is több mint kétszer olyan magas volt, mint Budapesten. Ez a különbség valószínűleg azzal függ össze, hogy vidéken csak a súlyosabb esetek kerülhetnek be a gyógyintézetbe. Az elbocsátottak közül a még viszonylag jelentős számmal szereplő aggkori és agyi érelmeszesedéssel járó elmebetegséggel ápoltak és a gyengeelméjűek ápolási ideje is országos viszonylatban csökkent. Előbbi Budapesten 17%-kal, vidéken 31 %-kal csökkent, utóbbi Budapesten 11 %-kal emelkedett, vidéken 11 %-kal csökkent. Megvizsgáltuk az elme-idegosztályokon, illetve kórházakban az alább feltüntetett betegségekre vonatkozóan az elhalálozást is. A 4. táblán feltüntetett elme- és elmeidegbetegségek halálozási aránya 1957-ben a két év előtti adatokhoz viszonyítva általában csökkent. A gyakoriság szempontjából első helyen álló reactiv állapotok és psychoneurosisos zavarok halálozási aránya a férfiaknál és a nőknél egyaránt minimális volt. A schizophreniával ápolt betegek halálozási aránya országos viszonylatban emelkedett; Budapesten csak a férfiaknál csökkent jelentős mértékben: 1,8%-ról 0,7%-ra, a nőknél ezzel szemben 2,2-ről 2,5-re emelkedett és m integy három és félszer olyan magas volt, mint a férfiaknál. Vidéken a férfiaknál 20, a nőknél 24 %-kal emelkedett, a nők halálozási aránya itt is magasabb: 4,9, míg a férfiaké 3,9%. Az elmezavarral még nem járó heveny és idült alkoholizmussal ápoltak közül az elhallak száma a két év előtti 4 esettel szemben 1957-ben 18 volt. Az epilepsziával ápoltak halálozási aránya 1955-höz viszonyítva országos viszonylatban mintegy felére csökkent. Még nagyobb mérvű a csökkenés Budapesten a férfiaknál: 2%-ról 0,6%-ra, és vidéken a nőknél: 6,9%-ról 2%-ra.

336 KÖZLEMÉNYEK 13,9 14,6 14,3 2,3 7,5 4,9 2,1 3,6 2,9 1,5 4,4 3,1 1,1 3,3 2,4 0,4 1,0 0,6 4,8 2,4 3,4 0,8 1,4 1,2 8,5 6,2 1,0 2,2 1,5 29,1 32,6 30,8 30,3 24,7 27,9 4,8 13,7 10,6 18,2 6,5 11,0 5,4 5,7 5,7 3,3 2,2 6,7 8,8 8,0 4,3 7,4 6,1 Az aggkori és agyi érelmeszesedéssel ápolt betegek halálozási aránya volt mindkét évben a férfiaknál és nőknél is érthetően a legmagasabb. Csökkenés Budapesten csupán a férfiaknál tapasztalható (6%-os), a nőknél 14%-kal emelkedett. A gyengeelméjűek halálozási aránya 1955-höz viszonyítva felére csökkent. Rendkívül nagyarányú a csökkenés a központi idegrendszer syphilises megbetegedésénél. Á halálozási százalék Budapesten mintegy 1/6-a, vidéken közel fele volt az 1955. évinek.

KÖZLEMÉNYEK 337 A z ideg- és elmebetegek járóbetegellátása és gondozása A gyógyintézeti ellátást nem igénylő, de orvosi kezelésre vagy tanácsadásra szoruló elme- és idegbetegek ellátása Magyarországon egyrészt az ideggondozó intézetekben, másrészt a rendelőintézetek idegosztályain történik. Budapesten a több évtizedes múlttal rendelkező elme- és elmeidegbeteggondozásnak ma már komoly eredményei vannak. A budapesti ideggondozó intézetek fontos kiegészítő részei a gyógyintézeteknek. Az elme- és elmeidegbeteggondozás lényegében a megelőző, illetve gyógyító és utókezelő orvosi és védőnői teendőkből áll. Tehát egyrészt olyan betegeket kezelnek, illetve gondoznak, akik gyógyintézeti ellátást ugyan még nem igényelnek, de feltétlenül elme-idegszakorvosi felügyeletre, tanácsadásra szorulnak, másrészt azoknak a főleg elmebetegeknek utókezelését és gondozását végzik, akiket fekvőbeteggyógyintézetből elbocsátottak. Ellátják ezenkívül még az idült neurológiai esetek kezelését is. A gondozóintézetek 1957 végén több mint 11 és félezer, főleg elmebeteget tartottak rendszeres gondozás alatt és évi betegforgalmuk meghaladta a 90 000 vizsgálatot. A budapesti gondozók száma azonban még kevés, a kerületek egy részében nincs is gondozóintézet. A peremkerületek közül csupán a XIX. és 1958. júniusa óta a IV. és XXI. kerületben van gondozó. Sajnos, a vidéki hálózat kiépítése bár már 1954-ben megkezdődött még mindig nem történt meg. A megyék zömében csak napi két órával működnek a gondozók és három megyében az elme-idegbeteggondozás egyáltalán nincs megszervezve. A vidéki hálózat további kiszélesítése hasznos lenne egyrészt azért, mivel a gyógyintézetekből elbocsátott betegek utókezelése jelenleg még nincs megfelelőképpen biztosítva, másrészt a gondozóintézetek jelentős számú betegtől mentesíthetnék a zsúfolt elme-idegosztályokat. 5. A budapesti ideggondozó intézetek betegforgalma (m is, 1000 1957) 3MCHCHUC cocmaea őosibhbix e öíjdaneiumcnux Hepanux Oucnancepax (a 194S e., 19-50 1957 zz.) Changcs in the Begislraíion o/ Paiienís at the Budapest Neurological Dispcnsarics (194-S, 1950 1957) A rendszeres gondozásra szoruló elme- és idegbetegek számának növekedése miatt a gondozóintézetek betegforgalma az 1950. IV. negyedévi 22 Dem ográfia

338 KÖZLEMÉNYEK jelentős rendelési idő-kiesés miatt csökkenő forgalmat mutató 1956. év kivételével évről évre emelkedett. Az 1952. év kiemelkedő forgalmát nagyrészt az okozta, hogy az 1951 előtti években a társadalombiztosításba bevont psychiátriai betegeket is a szakorvosi rendelőintézetek idegosztályai látták el. 1951-től azonban a psychés esetek kezelése Budapesten kizárólag a gondozóintézetek feladata. Növelték a forgalmat a közigazgatási rendezés következtében 1950 eleje óta Budapesthez csatolt peremkerületek betegei is. A rendelőintézetek idegosztályai Budapesten kizárólag idegbetegeket kezelnek, vidéken azonban az ideggondozó hálózat szűk kapacitása m iatt psychés esetekkel is foglalkoznak; jellegüknél fogva azonban ideggondozói feladatkört korántsem tölthetnek be. IRODALOM: (1) D r. F ab inyi R udolf, N épegészségügy 192S. 6. sz. 371. o. (2) Dr. Fabinyi Rudolf, N épegészségügy 1927. 14. sz. 937 945. o. (3) Dr. Szecsődy Imre, N épegészségügy 1931. 2. sz. 93. o. (4) Statistical R eview of England and W ales (1950 1951 ) (5) Statistisches Handbuch für die R epublik Österreich (1953) (6) Annuaire S tatistiq u e de la R elgique (1955) (7) M edicinalverket H elsinki (1953 1954) (S) Mental H ealth Statistics. Canada (1956) (9) H ospitals for M ental Disease. Oslo (1955) (10) G esundheitsw esen (1953) (11) Annuaro E statistico (1953) (12) S tatistisch es Jahrbuch der Schw eiz (1954) (13) A llm än hälso-och sjukvard. Stockholm (1957)

KÖZLEM ÉNYEK 339 MENTAL AND NEURO-MENTAL DISEASES IN HUNGARY Summary In re c e n t d ecad e s th e fre n q u e n c y of m e n ta l a n d n e u ro -m e n ta l d iseases h a s been sh ow ing a risin g te n d e n c y also in H u n g a ry. F ig u re s show t h a t th e n u m b e r of m e n ta l a n d n e u ro -m e n ta l p a tie n ts n e e d in g re g u la r h o sp ita l n u rsin g re sp. a tte n d a n c e can be e s tim a te d a t m o re th a n 50 000. In H u n g a ry th e first open n e u ro -m e n ta l w a rd w a s se t u p in 1928. A t th e sam e tim e th e firs t d isp e n saries for m e n ta l a n d n e u ro -m e n ta l p a tie n ts w ere e sta b lish e d in th e c a p ita l. A t th e end of 1957 to g e th e r w ith beds in h o m es for m e n ta l p a tie n ts 8307 b ed s w ere a v a ila b le for p a tie n ts su ffe rin g fro m m e n ta l a n d n e u ro -m e n ta l diseases. Of th ese th e n u m b e r of bed s for m e n ta l p a tie n ts w as 6676. T h e n u m b e r of m e n ta l a n d n e u ro -m e n ta l bed s c o m p a re d to th e p o p u la tio n as a w hole w a s 85 p e r 100 000. A cco rd in g to 1955 d a ta of th e m e n ta l p a tie n ts re le a se d from h o sp ita ls m o re th a n h a lf, a n d of n e u ro -m e n ta l p a tie n ts m o re th a n tw o -th ird s, le ft th e in s titu tio n s in ab le to w o rk c o n d itio n, resp. w ith te m p o ra rily re d u c e d w o rk in g a b ility. T h e m o st fre q u e n t fo rm s of th e d isease are th e d iffe re n t n e u ro -m e n ta l diseases (re a c tiv e s t a te s a n d p sy c h o n e u ro tic tro u b le s), sc h iz o p h re n ia, alcoholism, e p ile p s y, m e n ta l disease co n n e c te d w ith old age a n d c ereb ral a rterio sclero sis a n d id io cy. T hese fo rm s of d iseases a c c o u n te d for 5 4 % of p erso n s d isc h a rg e d. T h e n u m b e r of p a tie n ts re le a se d, a fte r su fferin g of n e u ro m e n ta l diseases w as 96,7, of sc h iz o p h re n ia 41,4, of a c u te a n d c h ro n ic alco h o lism 35,7, of old age a n d cere b ra l a rte rio scle ro sis 13,4 a n d of id io cy 13,1 a m o n g 100 000 in h a b ita n ts in 1957. In 1957 th e a v erag e te rm of n u rsin g a n d th e d e a th r a te show ed a g en eral d ecrease c o m p a re d to th e d a ta of tw o y e a rs before. T he re d u c tio n of t he te rm of n u rsin g w as p a rtly d u e to m ore m o d ern tr e a tm e n ts a n d to a w id er a p p lic a tio n of new m e d ic a m e n ts. T he a v e ra g e te rm of n u rsin g w as h ig h e st for sc h iz o p h re n ic p a tie n ts in 1957, i. e. seven a n d a h a lf m o n th s. T h e ir n u rsin g d a y s a c c o u n te d fo r 3 9 % of th e to ta l of n u rsin g d a y s. T h e d e a th r a te w as h ig h e st am o n g p a tie n ts su ffe rin g of old age a n d c e re b ra l arte rio scle ro sis. A NÉPSZÁMLÁLÁS ÉS A REG IONÁLIS VIZSGÁLATOK* DR. KISS ISTVÁN A népösszeírásokat, majd a népszámlálásokat rendszerint konkrét kormányzati feladatok megoldásához szükséges áttekintés céljából hajtották és hajtják végre. Korábban az összeírásokra elsősorban a katonai, illetve a gazdasági potenciál feletti áttekintés végett volt szükség. (Újonc- és adóösszeírások stb.) Az állami funkciók kiszélesedése szükségszerűen vonta maga után azt, hogy a népszámlálások ne csak az egyszerű számbavételt, hanem az egyes állami feladatok megvalósításához szükséges áttekintést is biztosítsák. Az erre vonatkozó törekvések részint a népszámlálás által rögzítendő tények és * A D E M O G R Á F IA szerkesztősége a szerző jav aslataiv al nem m indenben é rt egyet. M indam ellett a cik ket v itacik k én t közli. 22*