Sajószentpéter-Vasúti őrház, 2008 Projekt: 26. sz. főút négynyomúsítása 9+600 és 12+000 km szelvények között Ásatási beszámoló Csengeri Piroska (ásatásvezető régész)
- A két ismert régészeti lelőhelyen (Vasúti őrház; 26-os főút, 2. lelőhely) a 26. sz. főút nyomvonalának bővítése miatt került sor megelőző feltárásokra 2008 tavaszán-nyarán. Mindkét terület Sajószentpétertől közvetlenül DK-re található a Vasúti őrház rövidített nevű lelőhely az út ÉK-i, a 2. lelőhely pedig a DNy-i oldalán. - A munkát a B-A-Z Megyei Múzeumi Igazgatóság a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat megbízásából végezte. - A feltárás során összesen 22.967 m2 területet nyitottunk meg, melyről 23.385 m3 földet távolítottunk el. A leszedett földréteg vastagsága 30 és 250 cm között váltakozott. Mindez annak köszönhető, hogy a jelenlegi, ÉNyNy-DKK-i irányban húzódó kiemelkedés D-i, DNy-i és Ny-i széle a régészeti korokban (pl. a neolitikum idején) máshol helyezkedhetett el, vagyis a domborzat a maitól eltérő lehetett.
- Állandó vagy időszakos vízfolyás vehette körbe É-ról, Ny-ról és D-ről is a dombhátat a neolitikumban és a késő bronzkor idején, míg a császárkori germán település objektumai több esetben ennek sötét színű, folyami feltöltésébe mélyültek. Ebből arra következtethetünk, hogy a Ny-i és D-i meder erre az időre már feltöltődött. Emiatt pedig, a domb ezen részei már nem emelkedtek ki olyan markánsan a környező felszínből (mint ahogy manapság sem emelkednek ki). A jelenlegitől eltérő domborzati elemek előkerülése a humuszolás során természetesen meglepetést okozott.
-A terület humuszolását rétegesen végeztük. Minden esetben megálltunk az objektumok jelentkezési szintjénél, még akkor is, ha azok az altalaj felett tűntek fel leletsűrűsödések, vagy paticsfoltok formájában. Ezeket az altalaj felett hagyott kiemelkedéseket kézi erővel bontottuk tovább. - A feltárás során az objektumok kora, jellege és elhelyezkedése alapján bebizonyosodott, hogy a terepbejárások során rögzített, a 26. sz. főút két oldalán elhelyezkedő két lelőhely Sajószentpéter-Vasúti őrház és Sajószentpéter-26-os főút, 2. lelőhely ásatással érintett részei valójában egy régészeti lelőhelyhez tartoznak. A neolitikus és késő bronzkori települések egyes részei az akkor létező vízfolyások mindkét partján állhattak. - A két terület a Sajószentpéter és Sajóecseg között húzódó, mintegy 2,5 km-es dombvonulaton helyezkedik el, mely dombvonulat lelőhelyeinek szétválasztása feltárásokkal is valószínűleg nehéz feladat lenne, hiszen a különböző régészeti korokból származó vízparti települések egymást bolygatva, szinte folyamatosan helyezkednek el 2,5 km hosszúságban. (Ebbe a sorba illeszkedik a dr. Koós Judit által 2001-ben feltárt Sajószentpéter-Kövecses lelőhely is.)
-A feltárási terület É-i széléhez közel a lelőhely dombja meredeken lejtett. Lábánál egykori folyó feltöltődött medrét találtuk, melyet csak a leendő körforgalom területén bontottunk meg nagyobb felületen. Ez utóbbi részen a mederiszap felső rétegében Bacskai István fémkereső műszerrel nagy mennyiségű 16 17. századi ezüst-, bronz-, illetve vastárgyat talált. A leletek között sok patkó, néhány lószerszám, korabeli pénz és apróbb használati tárgyak fordultak elő, ami alapján feltételezhető, hogy a 16-17. században is itt húzódott a Sajószentpéterre vezető út. A tárgyak/holmik a vízfolyáson átvezető hídról eshettek a vízbe, és őrződhettek meg az iszapban.
- Az ásatás során 483 régészeti jelenséget (229 objektumot) tártunk fel, melyek a következő korszakokhoz/kultúrákhoz köthetők: középső neolitikum, AVK 1/2 fázis (Kr.e. 5500-5200 között): az újkőkori településhez egy nagyméretű, kb. 15x15 m-es gödörkomplexumot sorolhatunk biztonsággal, mely a feltárt terület É-i szélén helyezkedett el. Az objektumból kiemelkedően nagy mennyiségű leletanyag került elő. A leletek között bekarcolt díszű és díszítetlen edények töredékei, pattintott kövek, szerszámkövek, kevés állatcsont, valamint sok különböző formájú agyaggyöngy és több ívelt, egyik végén átfúrt, állatfogat utánzó agyagcsüngő említhető. OBNR 78
Az agyagkitermelő gödörben egy kerámiatöredékes réteg alatt zsugorított, melléklet nélküli temetkezést (SNR 189) találtunk egy ovális, sekély mélyedésben.
SNR 189 A gödör egy másik pontján pedig 1 év körüli gyermek ugyancsak melléklet nélküli temetkezése került elő (SNR 325).
középső neolitikum, bükki kultúra (Kr.e. 5200-4800 között): a településből négy, az AVK-énál kisebb méretű, kb. 8x6 m-es agyagkitermelő gödörkomplexumot, néhány szabályos alakú hulladékgödröt, valamint egy temetkezés (SNR 123) maradványát találtuk meg. Ez utóbbi mellékletként 3 edényt és egy szerszámkövet tartalmazott. Tárolóedény gödörben (SNR 181) Temetkezés maradványa (SNR 123)
késő bronzkor (Kr.e. 1300-900 között): a településhez köthetjük a feltárt terület középső részén keresztül húzódó vízmeder környékén előkerült kisebb hulladékgödröket, a dombtető néhány hulladékgödrét, valamint három, omladékkal zsúfolásig tömött gödröt. Ez utóbbiak feltehetően egy-egy edényégető kemence nagyszámú, szinte salakká égett edényeit, illetve maguknak a kemencéknek a darabjait tartalmazták. Valószínűleg a késő bronzkorhoz sorolhatjuk a dombtető ÉNy-i részén, a 26. sz. főúthoz közel talált 14x7 m-es, alapárkos építmény maradványait is (OBNR 135). Edényégető kemence maradványait tartalmazó gödör felszíne (SNR 79) OBNR 135
vaskor? (szkíta kor?, Kr.e. 6-5. század): a korszakhoz kérdőjelesen egy félig földbemélyített, négyszögletes ház részletét, valamint néhány kisebb hulladékgödröt kötünk. császárkori germánok (Kr.u. 3. század): a lelőhely igen gazdag korszaka, melyhez 13 félig földbemélyített ház és kb. 40 tároló/hulladékgödör sorolható. A házak téglalap (közel négyzet) alakúak voltak, általában Ny K-i tájolással építve, sarkaikon és oldalaikon általában 4-6 cölöplyukkal. Sekély mélységben maradtak meg.
A jelenségek között említést érdemel az egyik ház sarkában talált négyszögletes kőkemence maradványa, valamint egy gödörbe eltemetett kutya csontváza. OBNR 140 SNR 200
- A gazdag kerámiaanyag és a nagy mennyiségű, hulladékgödrökben talált kő (valószínűleg kőkemencék maradványai) mellett 5 díszített, kétoldalas csontfésű darabjai, két bronz- és két vasfibula, egy vas szőlőmetsző kés, egy vasbalta, valamint egy nagyméretű vashorog említhető. Kis számban provinciális eredetű tárgyak is előkerültek: egy bronztükör töredéke, néhány üvegedény maradványa, valamint egy ezüst, illetve egy bronz érme. A római pénzek a 3. század második feléből származnak. Korsó hulladékgödörben (SNR 127)
Réteges betöltésű hulladékgödör (OBNR 101) Hulladékgödörből előkerült kétoldalas csontfésű összeállítása a helyszínen
népvándorlás kora: a 2. lelőhely-egységben előkerült egy nagyjából Ny K-i tájolású sír (SNR 428), melybe az elhunytat hátára fektetve, nyújtott helyzetben temették el. Csontjai nagyon rossz állapotban maradtak meg, karjai feltehetően az ölébe voltak hajlítva. Bal könyöke alatt egy egyszerű vascsat törmelékeit találtuk, egyéb melléklete nem maradt. Valószínűleg a népvándorlás kor végére keltezhető.
Az ásatás során megéltünk tornádót,
esőt,
kánikulát,
és más természeti szépségeket.
Volt, amikor (akinek?) jó volt,
és volt, amikor (akinek?) kevésbé
A feltáráson dolgozó múzeumi munkatársak: Csengeri Piroska, Hajdú István, Hajdú Melinda, Homola G. Krisztina, Horváth Antónia, Gál-Mlakár Viktor, Gyárfási József, Nagy Zoltán, Szolyák Péter, valamint külső munkatársként: Chehelszky Zsuzsanna, Gyalai Zsófia, Rácz Tímea A feltáráson a gépi és kézi földmunkát a Nóra 97 Kft. biztosította.