Szociális párbeszéd új keretek között



Hasonló dokumentumok
Ágazati párbeszéd bizottságok Magyarországon

Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége

A Munkaügyi Közvetítıi és Döntıbírói Szolgálat Szervezeti, Mőködési és Eljárási Szabályzata

I. Az egyesület neve, célja, feladata, működési alapelvei. 1. Az egyesület neve: Országos Magyar Méhészeti Egyesület Rövidítése: OMME

A Nógrád Megyei Mérnöki Kamara ALAPSZABÁLYA

Tervezet. a Nemzeti Akkreditáló Testület szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint eljárásáról szóló évi LXXVIII. törvény módosításáról

VS/2014/0588. Országjelentés Magyarország Készült a szerzők (Képesné Szabó Ildikó és Rossu Balázs) eredeti, angol nyelvű anyaga alapján

AZ ÖNKORNÁNYZATI VAGYON ÁLLAMI HASZNÁLATBA VÉTELE. A közoktatás és a köznevelés rendszerének összevetése

2. NAPIREND: Ügyiratszám: 1 /12-34/ ELŐTERJESZTÉS A Képviselő-testület június 26 i ülésére

E L Ő T E R J E S Z T É S

A KÖZGYŰJTEMÉNYI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK (KKDSZ) A ÁPRILIS 8-I KONGRESSZUSRA KÉSZÜLT

MUNKAANYAG A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI

Az ÁFSZ jelenlegi feladatrendszerének, hatáskörének számbavétele a jogszabályi környezet tükrében

Tata Város Önkormányzat Képviselő-testületének 28/1999./VII.10./ rendelete. az Önkormányzat és Szervei Szervezeti és Működési Szabályzatáról

MAGYAR ÚSZÓ SZÖVETSÉG ALAPSZABÁLYA 2016.

Az ÓBUDAI EGYETEM SZERVEZETI és MŰKÖDÉSI RENDJE

TÁJÉKOZTATÓ. az Állami Számvevőszék évi szakmai tevékenységéről és beszámoló az intézmény működéséről ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK.

1. A köztisztviselôk jogállásáról szóló évi XXIII. törvény 43. -ának. -ának (1) bekezdésében foglalt illetményalap

ÉRTELMISÉGI SZAKSZERVEZETI TÖMÖRÜLÉS (ÉSZT) ALAPSZABÁLYA

Nemzetközi konferencia a közszolgálatban foglalkoztatottak életpálya-rendszerér l

E L Ő T E R J E S Z T É S

I. FEJEZET A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG JOGA

ÜZEMI TANÁCSOK, SZAKSZERVEZETEK ÉS MUNKÁLTATÓK

A évi költségvetési beszámoló szöveges indoklása. Összefoglaló

ÉVES ELLENŐRZÉSI JELENTÉS

A Pécsi Tudományegyetem. Szervezeti és Működési Szabályzatának 4. számú melléklete. A Pécsi Tudományegyetem foglalkoztatási követelményrendszere

2005. évi LXXVIII. törvény

8. számú napirendi pont NÓGRÁD MEGYEI FŐJEGYZŐ NÓGRÁD MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSÉNEK ELNÖKE /2014. ikt.sz.

TANÁCSI BESZÁMOLÓ. A Nemzeti Civil Alapprogram évi tevékenységéről és működéséről. Budapest április 17.

2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról

Beszámoló az Országgyűlés részére. a Közbeszerzési Hatóság január 1. és december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről B/10755.

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

A L A P S Z A B Á L Y

Kormányzati ciklusok és felsőoktatás-politikai változások

DOLGOZAT. Dr. Hosszú Károly 2013.

AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS REFORMJA JOGHARMONIZÁCIÓ

MAGYAR SZÁLLODÁK ÉS ÉTTERMEK SZÖVETSÉGE ALAPSZABÁLYA ÉS SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATA

Társadalmi-önkorm. a területi politikában KOR KÉP. Az alkotmányos jogállami

AZ ÓBUDAI EGYETEM BESZERZÉSI SZABÁLYZATA

9914 Jelentés a központi költségvetés vám- és egyes adóbevételei realizálásának pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről

RENDELETTERVEZET Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata és Szervei Szervezeti és Működési Szabályzatáról

A NEMZETI ERÕFORRÁS MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA

A Pécsi Tudományegyetem. Szervezeti és Működési Szabályzatának 4. számú melléklete. A Pécsi Tudományegyetem foglalkoztatási követelményrendszere

Az alapvető jogok biztosának Jelentése Az AJB-492/2016. számú ügyben (Előzmény: AJB-4069/2014.)

ELŐTERJESZTÉS. a Kormány részére. a felsőoktatásról szóló évi CXXXIX. törvény módosításáról. Budapest, március

2008. évi XCIX. törvény. az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. BEVEZETÉS II. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK

Tájékoztató kiadvány a megváltozott Munka Törvénykönyvér l

Bírósági végrehajtás 2012

I. Fejezet Bevezető rendelkezések

TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS. ÉARFÜ Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság

T/ számú törvényjavaslat. a fémkereskedelemről

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

AOSZ. Vidéki tagszervezetek országos hálózatosodását segítő, modell értékű szervezet - és közösségfejlesztő program az AOSZ-nál

A Ritka és Veleszületett Rendellenességgel élők Országos Szövetsége

1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről 1

A munkaviszonyból keletkező kötelmek szabályozásáról

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI KORMÁNYHIVATAL MUNKAÜGYI KÖZPONTJA MUNKAÜGYI HÍRLEVÉL. Határ menti képzési- és állásbörze

2009. évi LXI. törvény egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról

A Munka Törvénykönyv évi módosításának hatása a munkaügyi kapcsolatokra, a kollektív szerződésekre. MINTA Kollektív Szerződés

1 of :44

A Képviselő-testület ezen határozatáról értesíteni rendeli:

Szabályzat. a Magyar Kormánytisztviselő Kar által alapított díjakról és a díjadományozás rendjéről

Tisztelt Képviselő-testület!

Dél-Tolna Aqua Ivóvízminőség Javító ÖNKORMÁNYZATI TÁRSULÁS TÁRSULÁSI MEGÁLLAPODÁSA

MAGYAR KÖZBESZERZÉSI INTÉZET dokumentuma évi CXXIX. törvény. a közbeszerzésekről ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RÉSZ. I. Fejezet ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

az el őadó-m űvészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairó l szóló évi XCIK. törvény módosításáról *

Szervezeti és Működési Szabályzat Apáczai Csere János Általános Iskola 2013.

A jogszabály mai napon (2011.VIII.20) hatályos állapota évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről

Törvények évi CXLIII. törvény a közbeszerzésekről* ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. FEJEZET A TÖRVÉNY ALKALMAZÁSI KÖRE, ALAPELVEK

E L Ő TERJESZTÉS A BARANYA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSÉNEK JÚNIUS 18-I ÜLÉSÉRE. Dr. Hargitai János, a közgyűlés elnöke

A határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályozás fejlődése. az Európai Unióban az 1968-as Brüsszeli Egyezménytől napjainkig

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

Tanulmány ÁROP-1.A

SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZAT (ÜGYREND) - a módosításokkal egységes szerkezetben -

Többsincs Ó voda és Bölcs őde Tura, D ózsa György út 2. Tel efon : /

K I V O N A T. jelentés elfogadásáról 7 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül az alábbi határozatot hozta:

Tájékoztató a közigazgatási szakvizsga követelményrendszeréről

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

CSALÁDVARÁZS A HARMONIKUS CSALÁDÉRT EGYESÜLET ALAPSZABÁLY. Pécs, április 8.

A MAGYAR ZENEMŰVÉSZEK ÉS TÁNCMŰVÉSZEK SZAKSZERVEZETE KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE ÁPRILIS 23. BESZÁMOLÓ

1997. évi LXXVIII. törvény. az épített környezet alakításáról és védelméről. I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK. A törvény hatálya

Nefelejcs Óvoda 1078 Budapest, Nefelejcs u. 62. Telefon/fax: Honlap: info@nefelejcsovi.

JELENTÉS. a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló évi. XCIII. törvény 8. (3) bekezdése értelmében

1. A MAGYAR TÁNCMŰVÉSZETI FŐISKOLA KÜLDETÉSE ÉS JÖVŐKÉPE A FŐISKOLA MINŐSÉGÜGYI KONCEPCIÓJÁNAK BEMUTATÁSA Minőségbiztosítás a

Veszprémi Civil Információs Centrum. Jogszabályi keretek

1996. évi LVIII. törvény. a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról. I. Fejezet. Általános rendelkezések

a) a felnőttképzésről szóló évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Fktv.) szerinti felnőttképzést folytató intézményre,

Hajdú-Bihar megyei Területfejlesztési Program Stratégiai Programrész június 5.

Előterjesztés Biatorbágy Város Önkormányzatának december 22- ei képviselőtestületi ülésére Készítette: Ihászné Pálfi Katalin oktatás-szakértő

JELENTÉS augusztus

Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselőtestületének. 9/2009. (III. 30.) önkormányzati rendelete 1

Függelék: A szakmagyakorlási tevékenységek engedélyezésének és bejelentésének eljárási rendje

J E G Y Z Ő K Ö N Y V. A l c s ú t d o b o z T e l e p ü l é s. Önkormányzat Képviselő-testületének soros üléséről

VASUTASOK SZAKSZERVEZETE ALAPSZABÁLYA

2011. évi CXIII. törvény a honvédelemrõl és a Magyar Honvédségrõl, valamint a különleges jogrendben bevezethetõ intézkedésekrõl*

felsorolt A vezetők és a beosztott pedagógusok teljesítményértékelési rendszerének

A FRUITVEB MAGYAR ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS SZAKMAKÖZI SZERVEZET ÉS TERMÉKTANÁCS ALAPSZABÁLYA. Budapest, április 28.

Kolontár és környéke egészségéért Egyesület

ABA INTELLIGENS VÁROSSÁ VÁLÁSÁNAK STRATÉGIÁJA ÉS OPERATÍV PROGRAMJA (első változat)

Átírás:

Szociális párbeszéd új keretek között

Szociális párbeszéd új keretek között Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Társadalmi Párbeszéd Központ

Szerkesztőbizottság: Herczog László Kaló József Lux Judit Mátraházi István Várkonyi Julianna Felelős szerkesztő: Berki Erzsébet Lektorálta: Kurtán Sándor Szerzők, 2008 Kiadja az FSZH Társadalmi Párbeszéd Központ, 2008. A kötetet gondozta a Szerif Kiadói Kft. ISBN 978-963-06-4899-8

Tartalom Beköszöntő 7 Előszó 9 I. A szociális párbeszéd állapota és perspektívái 11 A hazai érdekegyeztetés fejlődése és az ágazati párbeszéd bizottságok, avagy: az érdekegyeztetés jogi szabályozásának göröngyös útja 13 Az európai szociális párbeszéd ágazati szinten (2004 2007) 43 Ágazati párbeszéd bizottságok a Phare-program után 57 A Részvételt Megállapító Bizottság tevékenysége 69 A kollektív szerződések ereje, a szabályozás hatékonysága 79 A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat tevékenysége 95 II. Az ÁPB-k tevékenysége itthon és az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságokban 109 Iparpolitika, bányászat, foglalkoztatás A Bányászati Ágazati Párbeszéd Bizottság tevékenysége 2003 és 2007 között 117 A Könnyűipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (KÁPB) 123 A Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság hazai és nemzetközi tevékenysége 129 Építõipari Ágazati Kollektív Szerzõdés: kulcs a partnerséghez 137 A Postai Alágazati Párbeszéd Bizottság tevékenysége itthon és az Európai Szociális Párbeszéd Bizottságokban - liberalizáció előtt 145 III. Fontos információk 151 A T/1307. számú törvényjavaslat az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseirőlbudapest, 2006. november 153 A Szakértői Testület tevékenységéről 181 A Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer 183 Ügyrend minta az ágazati párbeszéd bizottságok részére 194 Ágazati párbeszéd bizottságok (alágazati és szakbizottságok) és a résztvevő szociális partnerek 205 Hasznos tudnivalók 209 A kötet szerzői 211

Beköszöntő E kiadvány címe is kifejezi azokat a törekvéseket, amelyek a munka világában leginkább érdekeltek a szociális partnerek és a kormány közös akaratát, a munkabéke hosszú távú megalapozását szolgálják. A könyv, amit a kezében tart, a szakma elismert szakembereinek, valamint a hazai és az európai szociális párbeszéd bizottságokban tevékenykedő szervezetek képviselőinek közös munkája. Összefoglaló is az elvégzettekről, amelyek az előző kötet megjelenése óta történtek. 2004 2008 nem is egészen négy év munkáját, eredményeit, dilemmáit tekinthetjük át e kiadványban. Herczog László írása megerősíti, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok megkerülhetetlenek a hazai érdekegyeztetés rendszerében. Még akkor is igaz ez, ha nem élünk eléggé azzal a szellemi háttérrel, az ágazatok gazdasági és munkaügyi viszonyaiban való jártassággal, amellyel az a 35 ágazati párbeszéd bizottság (ÁPB) rendelkezik, amelyek vállalták az önmaguk szabta feltételekkel szembenéző megmérettetést. Lux Judit beszámolója az ÁPB-k szakmai tevékenységéről, Várkonyi Julianna ismertetője a Részvételt Megállapító Bizottságban végzett munkáról igazolja ezt. A bizottságok éves munkaterve alapján, az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa (ÁPBT) által kidolgozott és elfogadott támogatási alapelvek szerint terveznek programokat. Mátraházi István az ÁPBT alig egy éve működő Szakértői Testülete tagjaként mutatja be azt a munkát, amellyel segítik a bizottságok szakmailag minél színvonalasabb és költséghatékonyabb működését. Bérces Kamilla a hazai szabályozás útjáról ír a már-már legendás 2004-es megállapodástól, amely ma is érvényben van, a reményeink szerint hamarosan kihirdetésre kerülő az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló törvényig, hiszen az Országgyűlés azt nagy többséggel elfogadta. Borbély Szilvia az európai ágazati szabályok, megállapodások között segít eligazodni. Nacsa Beáta, Neumann László a kollektív szerződések erejéről ír, ami azt is jelzi, hogy az eddigieknél jóval több ágazatban lenne lehetőség kollektív szerződésre. Kovács Géza a konfliktusok megoldásának intézményét mutatja be, mintegy azt is jelezve, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok többször élhetnének a jövőben a kereteik adta lehetőséggel az ágazati konfliktusok megelőzésére, megoldására, ahogy azt a Sütőipari ÁPB tette. Beérett az az információs rendszer is, amely az ÁPB-k alakulása óta formálódik Madár Gyula közreműködésével, aki a teljes munkaügyi kapcsolatok információs rendszerét vázolja fel írásában. Ladó Mária az európai szintű párbeszéd bizottságokat mutatja be úgy, hogy napjaink legfrissebb információit is megkaphatjuk. Nehéz volt választani a sokszínű ágazati párbeszéd

bizottság közül, melyek tevékenységének bemutatása példa lehet itthon és határainkon túl is. Azokat választotta a tripartit szerkesztőbizottság, amelyek nemcsak tagjai az európai szociális párbeszéd bizottságoknak, hanem kiemelkedő munkát folytattak azokban, ugyanakkor a hazai ágazati érdekegyeztetésben, szakpolitikák formálásában is kivették részüket. A kormány az ágazati párbeszéd bizottságok autonómiáját tiszteletben tartva támogatja működésüket amely jelzi a hosszú távú kormányzati elkötelezettséget a valódi párbeszéd erősítése érdekében. Ajánlom ezt a könyvet nemcsak az ágazati párbeszéd bizottságokban tevékenykedőknek, hanem mindenkinek, akik tenni akarnak a minél szélesebb körű valódi párbeszéd megerősítése érdekében. Csizmár Gábor a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára

Előszó 2004. szeptember 22-én új fejezet kezdődött a szociális párbeszéd hazai történetében. Ekkor írták alá a szociális partnerek és a kormány azt a dokumentumot, amely a vonatkozó jogszabályok megjelenéséig keretbe foglalja az ágazati párbeszéd bizottságok működési feltételeit és rendjét. Ezzel a szociális partnerek és a kormány egy olyan új fórumrendszer alapjait teremtették meg, amelynek hiánya sokszor okozott gondot a munkaügyi kapcsolatok elmúlt másfél évtizedében olvasható a 2004-ben megjelent, az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló kötetben. Az azóta eltelt néhány év alatt jelentős előrelépés történt a középszintű érdekegyeztetés feltételeinek megteremtésében, megnyílt a kiegyensúlyozott és folyamatos párbeszéd lehetősége, egyre szélesebb körű az ágazati párbeszéd és az ágazati párbeszéd bizottság, mint intézményesült forma elfogadása. Az európai ágazati szociális párbeszéd intézményét több meghatározó közösségi dokumentum, így a Szociálpolitikai Menetrend és az Európai Bizottság 2002. évi, Az európai szociális párbeszéd, mint az innovációt és a változást támogató erő című közleménye erősítette meg. Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy az EU céljainak megvalósítása során nélkülözhetetlennek tartja a szociális partnerek munkáját. Az európai szociális párbeszéd keretében felerősödhetnek a speciális ágazati sajátosságok, áttörhetők a közösségi bürokrácia korlátai, a partnerek maguk dönthetnek a tárgyalandó témákról, az adott körben szükséges intézkedésekről. Az európai szociális párbeszédben való részvétel mind a hazai szociális partnerek, mind pedig az ország egészének érdeke. A szociális partnerek közötti együttműködés és párbeszéd infrastrukturális feltételeinek biztosítása, az európai szociális párbeszédben való hatékonyabb részvétel támogatása érdekében 2007. január 1-től új intézmény jött létre, a Társadalmi Párbeszéd Központ (TPK), amely a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) szervezetén belül kapott helyet. A TPK tevékenységéről minden évben beszámol az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak (OÉT), valamint az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsának (ÁPBT). A TPK keretei között működik az OÉT Programok Koordinációs Osztálya (amely figyelemmel kíséri az OÉT munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleteinek biztosított támogatás felhasználását), az Ágazati Párbeszéd Központ Főosztály (amely az ÁPB-k működési feltételeit biztosítja), a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ), illetve egy szakértő foglalkozik a Nemzeti ILO Tanács programjaival. Valamennyi szervezeti egység irányításában, tevékenységében érvényesülnek azok az elvek és szabályok, amelyeket a szociális partnerek és a kormány háromoldalú fórumai meghatároztak az adott területre. Így az OÉT Programok Koordinációs Osztálya az Országos

Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodások, illetve a szociális partnerek kétoldalú és oldalon belül megkötött megállapodásai szerint végzi a munkáját. Az Ágazati Párbeszéd Központ Főosztály koordinálja az ÁPB-k szakmai munkáját, közreműködik a szakmai konferenciák, képzések szervezésében, és elősegíti az autonóm ágazati párbeszéd keretében kezdeményezett megállapodások megkötését, ajánlások kiadását, koordinálja a tárcák és ÁPB-k közötti konzultációt, támogatja a magyar szociális partnerek részvételét az európai szintű ágazati párbeszéd bizottságokban. Munkáját elsősorban az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsában elfogadott szabályok határozzák meg. Az MKDSZ, megőrizve korábbi függetlenségét, önállóan működik, a partnerek közötti közvetítéssel segíti a munka világában közép- és mikroszinten keletkezett konfliktusok feloldását, képzéseket, felkészítőket szervez a konfliktuskezelésről, a munkaügyi kapcsolatok egyes intézményeiről a rendezett munkaügyi kapcsolatok elősegítése érdekében. Az Európai Unió különböző programok keretében támogatja és erősíti a szociális partnerszervezeteket. Az unió rendeleteinek, előírásainak értelmében ez a támogatás megjelenik a tagállamok fejlesztési terveiben és azok végrehajtási programjaiban is. E kötelezettségnek megfelelően saját célkitűzéseivel összhangban döntött a magyar kormány a Társadalmi Megújulás Operatív Programról (TÁMOP), és benne a hazai szociális párbeszéd és partnerség támogatásáról. A program lehetővé teszi, hogy az érdekképviseletek megerősítsék szakmai kapacitásaikat, valamint a tárgyalásokhoz konkrét, hiteles, kölcsönösen elfogadott információkkal, adatokkal rendelkezzenek. Ezáltal a szociális partnerek részesei lehetnek az érdemi szakmapolitikai döntések előkészítési folyamatának, kollektív szerződésekben és megállapodásokban írhatják elő az ágazatban követendő szabályokat, magatartást. A TPK feladatának tekinti, hogy ezeknek a programoknak a lebonyolításában, támogatásában, koordinálásában részt vegyen, ezzel hozzájáruljon a szociális partnerszervezetek fejlődéséhez, megújulásához, annak érdekében, hogy a hazai szociális párbeszéd minőségében döntő változások következzenek be. Az Európai Unió tagállamaiban működő nemzeti rendszerek történelmi hagyományai e területen különböznek ugyan egymástól, de valamennyi fejlett országban működik olyan társadalmi, szociális párbeszéd-rendszer, amely komoly hatással van a nemzeti stratégia alakítására, és szabályozó ereje egy-egy részterületen így a munka világában is nélkülözhetetlen az adott nemzetgazdaság számára. A szociális párbeszéd résztvevői Magyarországon is igénylik a gazdasági növekedéshez, a versenyképesség javításához, a kiegyensúlyozott, szabályokon nyugvó foglalkoztatáshoz szükséges megállapodások kidolgozását, megkötését, sokszor azonban hiányosak az információk, nem elégségesek az anyagi vagy a humán erőforrások, kevéssé összehangolt a partnerszervezetek stratégiai tevékenysége a TPK abban segíthet, hogy ezeket a hiányokat minimalizálja, esetenként kiküszöbölje. A TPK létrehozása, a szociális párbeszéd eddig különálló intézményeinek és támogatási forrásainak integrálása a hatékonyságot jelentősen javíthatja. A TÁMOP programjainak megvalósításával egy olyan fejlődési szakasz veheti kezdetét, amelyben, egyrészt, erősödnek a szociális partnerszervezetek, másrészt, a szociális párbeszédben való részvétel, a párbeszéd intézményei magasabb színvonalú szakmai támogatást kapnak. E két folyamat együttesen emelheti minőségileg magasabb szintre a szociális párbeszédet. Kordás László 10

I. A szociális párbeszéd állapota és perspektívái

Herczog László A hazai érdekegyeztetés fejlődése és az ágazati párbeszéd bizottságok, avagy: az érdekegyeztetés jogi szabályozásának göröngyös útja 1. Az érdekegyeztetés jogi szabályozásának előzményei 2008 decemberében lesz húsz esztendeje, hogy egy kormányhatározattal létrejött a magyarországi szociális párbeszéd első háromoldalú fóruma: az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), amivel egyszersmind kezdetét vette a nyugati típusú független szervezetek közötti intézményesített párbeszéd a kormány, a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek között. Ekkor még a kormány felkérésére kerültek be az OÉT-be a szociális partnerek: az akkor létező, inkább gazdasági érdekképviseletnek tekinthető szerveződések és az egyetlen létező szakszervezeti központ. Az OÉT a résztvevők által elfogadott alapszabály alapján működött. A következő fontos dátum 1990 augusztusa, amikor az OÉT átalakult Érdekegyeztető Tanáccsá (ÉT), de ami a névváltozásnál sokkal fontosabb: kialakult az a Európában is egyedülálló tripartit struktúra, amely lehetővé tette, hogy az érdekképviseleti pluralizmus keretei között, valamennyi országosnak tekinthető munkavállalói és munkáltatói szerveződés bekapcsolódhasson az országos szintű párbeszédbe. Az ÉT az OÉT-tel szemben egyidejűleg volt makroszintű munkaügyi és gazdasági fórum, amely a saját maga által elfogadott alapszabály szerint működött. Az 1992. július 1-jén hatályba lépett új Munka Törvénykönyve (Mt.) munkahelyi szinten is megújította a munkaügyi kapcsolatok alapjait a kollektívszerződés-kötés és a szakszervezeti reprezentativitás szabályozásával valamint az üzemi tanács létrehozásával. Az új szabályozás tehát egyértelműen teret enged az időközben spontán kialakult érdekképviseleti pluralizmus érvényesülésének, elfogadva, hogy egy munkahelyen több szakszervezet is működhet. Ugyanez a logika megjelenik kevéssé konkrétan ágazati szinten és markánsan az OÉT alapszabályában és gyakorlatában. Ugyanakkor a munkahelyi és az országos szint szabályozása lényeges különbségeket mutat: munkahelyi szinten érdekegyeztető fórumról az Mt. nem beszél, viszont a kollektívszerződés-kötés szabályozásával meghatározza a kollektív szerződés aláírására alkalmas szakszervezetet; ebből következően munkahelyi szinten az Mt. használja a reprezentatív szakszervezet fogalmát; az OÉT sem munkáltatói, sem munkavállalói oldalon nem ismeri a reprezentatív szervezetet, sőt az OÉT-ben való részvétel sem szabályozott. Bár az OÉT jogi szabályozásának a szükségessége többször is felvetődött lásd az 1996. május 17-i, valamint az 1997. július 4-i ülésekről kiadott tájékozatókat, a tárgyalások nem vezettek eredményre. 13

1999. április 21-én az ÉT Országos Munkaügyi Tanáccsá (OMT) alakult át. A még aznap elfogadott alapszabály első alkalommal tartalmazott szabályokat a részvételre vonatkozóan, lényegében átvéve a társadalombiztosítási önkormányzatok megválasztásánál használt rendszert. Ezek a szabályok a gyakorlatban nem alakították át a részvevők körét, nem is volt ilyen cél a megalkotásukkal. Az OMT megszűnését deklaráló, az Országos Érdekegyeztető Tanács újjáalakulásáról szóló 2002. július 26-ai megállapodás az érdekegyeztetés jogi szabályozásával nem foglalkozik. Így megmaradt az a helyzet, hogy bár az OÉT-et több törvény Mt., Foglakoztatási tv. stb. említi, ezek a szabályok inkább csak a kormány kötelezettségeire, illetve a szociális partnerek különböző fórumokba történő delegálási jogaira vonatkoznak, a részvételre vagy a döntési rendszerre vonatkozóan semmit sem mondanak. Ugyancsak nem változott a részvevők köre: az OMT tagjai automatikusan az OÉT tagjai maradtak. Ugyanakkor említést érdemel az a tény, hogy az OÉT formálisan a mai napig sem fogadott el alapszabályt, a korábbi alapszabály szerint működik. Ennek oka az volt, hogy a kormányt képviselő Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) ragaszkodott ahhoz, hogy az alapszabály térjen ki arra, milyen feltételek teljesítése esetén lehet egy szervezet az OÉT tagja. Miután azonban a szociális partnerek nem tudtak e feltételekről megállapodni, az alapszabály torzó maradt. 2. Az ágazati párbeszéd bizottságok létrejötte, szabályozása Az évtized fontos fejleménye volt ugyanakkor, hogy az OÉT támogatta az ágazati szintű párbeszéd fejlesztését, az ágazati párbeszéd bizottságok (ÁPB) korábban elkezdett kiépítését. Az első ÁPB-k spontán, a részvevők kezdeményezésére jöttek létre, de már akkor egyetértés mutatkozott abban, hogy törvényi szabályozásra van szükség. Más kérdés, hogy a törvény lényegét a szociális partnerek és a kormány nem egyformán képzelték el: a szociális partnerek a hangsúlyt a finanszírozásra (értsd: állami támogatásra), illetve az állami, kormányzati kötelezettségekre, míg a kormány az átlátható, egyértelmű szabályozásra helyezte. Az ÁPB szabályozottsága prioritás volt a kormány számára. A kormány, illetve a kormányt a tárgyalásokon képviselő FMM olyan ÁPB-t, olyan ágazati fórumot akart, amely az ágazat legitim képviselője, sőt, az ágazati szintű párbeszéd egyetlen legitim fóruma. Az ÁPB legitimitása pedig éppen a szabályozottságából adódik: abból, hogy működése átlátható és demokratikus; egyértelmű, objektív kritériumok határozzák meg, kik lehetnek az ÁPB tagjai, milyen a döntési rendszere. A szabályozottság ezért a minőségbiztosítás eszköze. A szabályozással a kormány két alapvető célt kíván megvalósítani: ne legyen vita azon, hogy ki lehet az ÁPB tagja, és minden ÁPB-nek legyen átlátható, egyértelmű döntési rendszere. (Ezeknek a céloknak mellesleg az OÉT nem felel meg.) Mindez azt is jelenti, hogy az ÁPB-k egy három szakaszra osztható fejlődési folyamaton mentek/mennek keresztül: 1. Önszerveződéssel létrejött ÁPB. Az ÁPB a szociális partnerek kezdeményezésére, közös szándéknyilatkozattal jött létre. 2. Tripartit megállapodáson alapuló ÁPB. Az Országos Érdekegyeztető Tanács Ágazati Tanácsa által 2003. július 2-án aláírt megállapodás megfogalmazta az ÁPB-k létrehozásának és működésének elveit. A 2004. szeptember 22-én aláírt újabb megállapodás pedig immár az időközben létre jött ÁPB-k munkáltatói és munkavállalói oldalainak alá- 14

írásával nagy konkrétsággal fogalmazta meg az ÁPB-k működési feltételeit és rendjét a jogi szabályozás megalkotásáig, azaz a törvény hatályba lépéséig terjedő időszakra. Ettől fogva az ÁPB-k szabályozottan működnek. 3. Törvényi szabályozáson alapuló ÁPB. A 2004. szeptember 22-i megállapodásban a partnerek hitet tettek amellett, hogy ezt a megállapodást átmenetinek tekintik, a végső cél az ÁPB-k működésének törvényi szabályozása. Ugyanakkor számoltunk azzal, hogy a jogi előkészítő munka nem megy egyik napról a másikra. Erre utalt a tárgyalások elhúzódása, amelynek okát egyfelől abban látom, hogy döntési rendszer hiányában számos esetben nem volt oldal-álláspont, illetve egyetértés az oldalon belül egyes kérdésekben, másfelől nem minden érdekképviselet azonosult a kormány által megfogalmazott prioritásokkal (a részvétel világos szabályozása, átlátható döntési rendszer megléte). 3. Az OÉT-ről és az ÁPB-ről szóló törvények kidolgozása Az ÁPB jogi szabályozásának kidolgozása mellett időről időre felvetődött egy OÉT-et szabályozó törvény indokoltsága is. Hivatalos formában az OÉT 2003. június 27-i ülésén, napirend előtti felszólalásban az OÉT munkáltatói oldala kezdeményezte egy OÉT-törvény kidolgozását, amelyet aztán a kormány be is vett a 2003. második félévi munkaterv tervezetébe Előterjesztés a szociális párbeszédről szóló törvényjavaslatról címmel. Amikor azonban az OÉT plenáris ülésén kiderült, hogy ez a cím az OÉT törvényt takarja, a munkavállalói oldal megvétózta a kezdeményezést. A 2005. május 27-i ülésen a munkáltatói oldal ismét kezdeményezte a törvény megalkotását, és a kormányzati oldal ígéretet is tett a törvényi szabályozás koncepciójának megalkotására. Az FMM 2005. július 22-én átadta koncepciót, amelyet az OÉT 2005. szeptember 27-én napirendre tűzött, és különösebb vita nélkül támogatott azzal, hogy immár a normaszöveg ismeretében kíván ismét foglalkozni vele. 3.1 Az Alkotmánybíróság határozata 2005 őszén meglehetősen váratlanul érte az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) tagjait az Alkotmánybíróság egyik döntése. Az AB a 40/2005. (X.19.) számú határozatában többek között megállapította: a foglalkoztatási érdekegyeztetés hatályos jogi szabályozásának rendszerében az érdekegyeztetés tartalmát adó jogok nemcsak klasszikus konzultatív (tárgyalási, javaslattételi, véleményezési stb.) jogosítványokat, hanem közhatalom-gyakorlást jelentő hatásköröket is takarnak. az OÉT-re vonatkozó törvényi szabályozás hiányosságai, azaz a megalakulás, tagság működés alapvető szabályai törvényi rendezésének hiánya következtében sérül a jogállamiság alapvető követelménye, konkrétan az a követelmény, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtsék ki tevékenységüket Az OÉT-t, mint közhatalmat gyakorló, illetve közhatalmat gyakorló testületek (MAT, munkaügyi tanácsok) megalakításában, létrehozásában résztvevő szervezetet a jog (a törvényhozó) formálisan nem intézményesítette A szabályozás elmaradásában megnyilvánuló mulasztás az Alkotmány 2. (1) bekezdésével ellentétes helyzetet eredményezett, mivel a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező érdekegyeztető fórumok létének törvényi alapja hiányzik, és így nem biztosított a legitimációjuk. 15

A fentebb ismertetett előkészítő munka magyarázza, hogy az FMM az Alkotmánybíróság 40/2005. (X. 19.) számú határozatának megjelenése után már öt nappal átadta az országos érdekegyeztetés fórumáról szóló törvénytervezetet az OÉT-nak. 3.2 A törvények előkészítése 1 3.2.1 A részvétel szabályozása Minden érintett tisztában volt azzal, hogy a részvételi feltételek szabályozása a tervezet kritikus része. Az FMM ezért csak a szabályozási feltételek megnevezésére szorítkozott, azzal, hogy a mértékekre vonatkozóan javaslatot később, közösen alakítsák ki. A munkáltatói érdekképviseletek az előzetes egyeztetések során egyezségre jutottak; a munkavállalói oldalnak ez csak később, a normaszöveg tervezetének megismerését követően sikerült. Az FMM javaslata a következő volt: A változat: (1) Az országos érdekegyeztetésben részt vehet: a) az a szakszervezeti szövetség, amely aa) legalább nemzetgazdasági ágban és legalább ágazatban vagy alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik; ab) tagszervezetei legalább megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá ac) együttesen legalább munkáltatónál tagszervezetei működő munkahelyi szervezettel rendelkeznek, illetőleg az alkalmazásban állók %-a a tagszervezetei tagja; b) az a munkáltatói szövetség, amely ba) legalább 2 nemzetgazdasági ágban és legalább 6 alágazatban tevékenykedő, tagszervezettel rendelkezik; bb) tagszervezetei legalább 5 megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá bc) tagságát legalább 1000 munkáltató, illetve vállalkozás alkotja, vagy amelynek tagsága legalább 100 000 főt foglalkoztat. (2) A feltételek elérése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseleti szervezetei egymással koalícióra léphetnek. B változat: (1) Az országos érdekegyeztetésben az az érdekképviselet vehet részt, amely működési területe alapján a) a nemzetgazdaság, b) a költségvetési szféra, vagy c) a versenyszféra területén megfelelő súllyal van jelen. (2) Az (1) bekezdésben említett megfelelő súllyal rendelkező szakszervezeti szövetségnek minősül, amely Miután az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvény előkészítésének egy lényeges szakaszát bemutatta az Ágazati párbeszéd bizottságok Magyarországon című, az FMM kiadásában 2004-ben megjelent kötet, itt kevéssé hangsúlyosan foglalkozom vele. 16

a) nemzetgazdasági szinten működő érdekképviseletként határozza meg magát, és aa) legalább nemzetgazdasági ágban és legalább ágazatban vagy alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik; ab) tagszervezetei legalább megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá ac) együttesen legalább munkáltatónál tagszervezetei működő munkahelyi szervezettel rendelkeznek, illetőleg az alkalmazásban állók. %-a a tagszervezetei tagja b) csak a költségvetési vagy csak a versenyszférában működő érdekképviseletként határozza meg magát, és ba) legalább nemzetgazdasági ágban és legalább ágazatban vagy alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik; bb) tagszervezetei legalább megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá bc) együttesen legalább az adott szférában működő munkáltatónál tagszervezetei működő munkahelyi szervezettel rendelkeznek, illetőleg az alkalmazásban állók %-a a tagszervezetei tagja. (3) Az (1) bekezdésben említett megfelelő súllyal rendelkező munkáltatói szövetségnek minősül, amely a) nemzetgazdasági szinten működő érdekképviseletként határozza meg magát, és aa) legalább 2 nemzetgazdasági ágban és legalább 6 alágazatban tevékenykedő, tagszervezettel rendelkezik; ab) tagszervezetei legalább 5 megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá ac) tagságát legalább 1000 munkáltató, illetve vállalkozás alkotja, vagy amelynek tagsága legalább 100 000 főt foglalkoztat, b) csak a költségvetési vagy csak a versenyszférában működő érdekképviseletként határozza meg magát, és ba) tagszervezetei legalább megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá bb) tagságát együttesen legalább az adott szférában működő munkáltató alkotja, vagy tagsága legalább az adott szférában legalább főt foglalkoztat, (4) A feltételek elérése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseleti szervezetei egymással koalícióra léphetnek. 2 Az FMM által javasolt B változat tehát nemcsak a nemzetgazdaság egészére, hanem a verseny- vagy a költségvetési szektorra is értelmezte volna a részvételi feltételeket, vagyis országosnak ismerte volna el a csak a verseny- vagy csak a költségvetési szférában működő, jelentős támogatottsággal rendelkező szerveződéseket. Az FMM ajánlathoz képest a munkáltatói érdekképviseletek az alábbiakban egyeztek meg: Az országos érdekegyeztetésben részt vehet az a munkáltatói szövetség, amely a) legalább két nemzetgazdasági ágban és legalább hat alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik, és 2 Előterjesztés az OÉT részére az OÉT-ről szóló törvényjavaslatról. 2005. október 17

b) tagszervezetei legalább tíz megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá c) tagságát legalább ezer munkáltató, illetve vállalkozás alkotja, vagy amelynek tagsága legalább százezer főt foglalkoztat, valamint d) tagja az európai munkáltatói szövetségnek. 3 A szakszervezeteknél nehezebben jött létre az egyezség, végül a következőkben maradtak: Az országos érdekegyeztetésben részt vehet az a szakszervezeti szövetség, amely a) legalább négy nemzetgazdasági ágban és legalább tizenkét alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik, és b) tagszervezetei legalább három régióban vagy nyolc megyében működő területi szervezettel rendelkeznek, továbbá c) tagszervezetei együttesen legalább százötven munkáltatónál működő munkahelyi szervezettel rendelkeznek, valamint d) tagja az Európai Szakszervezeti Szövetségnek. 4 Az oldalak abban is megállapodtak, hogy a feltételek elérése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseleti szervezetei egymással koalícióra léphetnek, továbbá a feltételeknek megfelelt érdekképviselet öt évig jogosult az országos érdekegyeztetésben való részvételre. A jogosultság meghosszabbítására új eljárás alapján kerülhet sor. Az egyes változatok közötti választásokat vizsgálva, azt láthatjuk, hogy a munkáltatói oldal elfogadta az FMM által ajánlott struktúrát, a munkavállalói oldal azonban egy lényeges ponton módosított: a szakszervezeti tagok száma kikerült a feltételek közül. A nemzetgazdasági, az alágazati és a megyei szintű feltételekről azonban eltérő mértékeket alakítottak ki, de mindkét oldal kiegészítette a feltételeket a megfelelő európai szövetséghez tartozás kritériumával. Az ÉT által elfogadott 1996. május 17-i dokumentumot vizsgálva, említést érdemel, hogy az OÉT nem tartotta fontosnak olyan kritériumok kialakítását, amelyek alkalmasak a támogatottság minőségileg eltérő formáinak elismerésére. 5 Magyarán: a törvényjavaslat az oldalon belüli döntéshozatal során nem tesz különbséget a feltételeknek megfelelő érdekképviseletek között. 3.2.2 Az érdekegyeztetés finanszírozása Az érdekegyeztetés megerősödése anyagi kérdés is. Ezért a kormány a Munkaerőpiaci Alapból évek óta támogatja a szociális partnerséget, ami természetesen nem a szervezetek működésének a támogatását jelenti, hanem az Európai Unióhoz való csatlakozásból adódó többlet-feladatok, illetve különböző programok (képzések, tanulmányok, konferenciák stb.) megvalósításának a segítését. A szociális párbeszédről szóló törvények az OÉT-ről, valamint az ágazati párbeszéd bizottság és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatok ezért a finanszírozásra is kitérnek. Az OÉT-ről szóló törvény megfogalmazza, hogy...a Kormány a társadalmi párbeszédért felelős miniszteren keresztül biztosítja az OÉT működésének feltételeit. Ennek keretében Előterjesztés az OÉT részére az OÉT-ről szóló törvényjavaslatról. 2006. január 27. 4 Előterjesztés az OÉT részére az OÉT-ről szóló törvényjavaslatról. 2006. január 27. 5 Az Érdekegyeztető Tanács 1996. május 17-i üléséről készült tájékoztató melléklete. Az Érdekegyeztető Tanács állásfoglalása működésének továbbfejlesztéséről. II. Az Érdekegyeztető Tanács továbbfejlesztésének fő irányai 3.1 pont. 18

a) támogatja az OÉT munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletei az országos érdekegyeztetésben való részvételéből adódó feladatai ellátását, valamint az érdekegyeztetésben való részvételük megerősítését, b) elősegíti az OÉT működésével összefüggő adminisztratív, gazdálkodási, pénzügyi, információs tevékenység ellátását, továbbá c) biztosítja az OÉT működésének infrastrukturális feltételeit. A Munkaerőpiaci Alapból kapott támogatás a) az OÉT tagszervezetei szakmai programjaira, így különösen konferencia-, szeminárium-, tanulmányút szervezésére, kiadvány, tanulmány készítésére, a tagszervezettel munkaviszonyban vagy állandó megbízási jogviszonyban nem álló személy részére szakértői díjazás kifizetésére, b) a szociális partnerek szakmai felkészülésére, képzésére, c) az Európai Unió intézményeivel és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel való kapcsolattartásra, valamint nemzetközi érdekképviseletbeli tagsággal összefüggő díjra használható fel. A támogatás nem fordítható a) a tagszervezet működtetésével összefüggő beruházásra, felújításra, százezer forint egyedi értékű immateriális és tárgyi eszköz beszerzésére, ide nem értve a szellemi termék, valamint az informatikai és kommunikációs eszköz beszerzését, b) gazdálkodó szervezet, valamint a gazdálkodási tevékenysége szempontjából a gazdálkodó szervezetre vonatkozó szabályok hatálya alá tartozó szervezet vagyonához történő hozzájárulásra, illetve abban való részesedésszerzésre, c) befektetésre, d) az érdekképviselet választott tisztségviselője részére munkavégzésre irányuló jogviszony alapján történő vagy egyéb személyi jellegű kifizetésre, továbbá e) az érdekképviselet sztrájkalapjához történő hozzájárulásra. A támogatás mértéke a munkáltatók és a munkavállalók által a tárgyévet megelőző második évben a Munkaerőpiaci Alapba ténylegesen befizetett járulék 0,6%-a. 6 Hasonló megoldás érvényesül az ágazati párbeszéd bizottságoknál is, amennyiben...a társadalmi párbeszédért felelős miniszter a) támogatja az ÁPB-k szakmai programjainak megvalósulását, b) elősegíti az ÁPB-k működésével összefüggő adminisztratív, gazdálkodási, pénzügyi, információs tevékenység ellátását, c) biztosítja az ÁPB-k, valamint az ÁPBT működésének infrastrukturális feltételeit, d) biztosítja az ÁRMB működését, ideértve az ÁRMB működéséhez szükséges adminisztratív és technikai feladatok ellátásának személyi feltételeit. 7 A támogatás forrása itt is a Munkaerőpiaci Alap, mértéke a munkáltatók és a munkavállalók által a tárgyévet megelőző második évben ténylegesen befizetett járulék 0,08%-a. 6 Előterjesztés az OÉT részére az OÉT-ről szóló törvényjavaslatról. 2006. január 27. 7 Előterjesztés az OÉT részére az OÉT-ről szóló törvényjavaslatról. 2006. január 27. 19

3.2.3 Milyen testület állapítsa meg, hogy egy érdekképviselet valóban megfelel-e a törvényi feltételeknek? A tárgyalásokon még egy lényeges kérdésről alakult ki nagyobb vita: milyen testület állapítsa meg, hogy egy érdekképviselet valóban megfelel-e a törvényi feltételeknek. Az előkészítő munka során az FMM a tervezetekben egy háromoldalú a kormány, a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletek által delegált testületet szerepeltetett, mint amely egymás kölcsönös ellenőrzése mellett a benyújtott iratok alapján hitelesítheti a feltételeknek való megfelelést. A munkavállalói oldal azonban éjszakába nyúló plenáris ülésen nem támogatta ezt a megoldást, helyette az Országos Választási Bizottságot javasolta e feladattal megbízni. A javaslatot végül az OÉT miután más javaslatot senki nem terjesztett be elfogadta, bár a kormányzati oldal jelezte: a megoldást aggályosnak tartja, és szükségesnek látja (látta volna) a javaslat előzetes egyeztetését az Igazságügyi Minisztériummal, illetve más, erre illetékes testületekkel. Ugyanakkor az elsősorban az ÁPB-k képviselőiből létrejött Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa (ÁPBT) az ÁPB-kre vonatkozóan elfogadta a tripartit fórum illetékességét. Az OÉT-ről szóló törvény-tervezet ismételt, 2006 őszén lefolytatott vitájában a munkavállalói oldal engedett álláspontjából miután nem sok esély mutatkozott arra, hogy az Országgyűlés megbízza az Országos Választási Bizottságot az előzőekben jelzett feladattal, jobb ötlet híján és elfogadta egy tripartit bizottság illetékességét. Ennél természetesen fontosabb, hogy mindkét törvény a bíróságot jelöli meg a részvétellel kapcsolatos vita eldöntésének fórumaként. 3.3. A törvénytervezetek elfogadása Az OÉT törvény előkészítésével párhuzamosan folyt az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló törvény tervezetének elkészítése. A törvény előkészítésének színhelye az ÁPBT volt, amely kisebb módosításokkal következetesen tartotta magát a 2004. szeptemberi megállapodáshoz. Mindez nem jelentette azt, hogy fontos részletekről ne kerüljön sor több fordulós, igen alapos vitára. Végül az ÁPBT támogatta a törvénytervezet benyújtását az Országgyűlés elé, és ugyanerre az álláspontra helyezkedett 2006. január 27-i ülésén az OÉT is. A kormány 2006. február 1-i ülésén mindkét törvényjavaslat benyújtását támogatta, így azok az Országgyűlés elé kerültek. 3.4. Törvényjavaslatok a parlamentben A két törvényjavaslat első parlamenti vitája rövidre sikeredett: a miniszteri expozék elhangzásával csak az általános vitát sikerült megnyitni; a parlamenti ciklus lezárulása miatt a részletes vita lefolytatására sem maradt idő. Mivel a választásokat követően a Kormány minden törvényjavaslatot visszavont, az OÉT-ről, illetve az ÁPB-kről szóló törvényjavaslatot is ismételten be kellett terjeszteni az Országgyűlésnek. Ez a kapcsolódó eljárások ide értve a tervezetek érdekegyeztetését is megismétlését tette szükségessé. Így tehát a parlamenti választásokat követően az OÉT, illetve az ÁPBT ismételten áttekintette a törvénytervezeteket, de csak kisebb inkább csak korrekciós jellegű módosításokról állapodtak meg az oldalak. Említést csak a részvételi feltételek megállapításának országos szintű testületéről hozott megállapodás érdemel (lásd a 3.2.3. pontban). 20

Az OÉT 2006. november 6-i ülésén támogatta, hogy mindkét törvényjavaslat az Országgyűlés elé kerüljön. A kormány november 8-i ülésén döntött a törvényjavaslatok benyújtásáról. A törvényjavaslatok parlamenti vitája, beleértve a viszonylag igen kisszámú módosító indítványt kisebb korrekciók mellett alapjában nem változtatta meg a javaslatokat. Végül az Országgyűlés december 11 én határozott a törvényjavaslatokról: az OÉT-ről szóló javaslatot 338 igen és 2 nem, a Törvény az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről című javaslatot 211 igen, 135 nem szavazat mellett fogadta el. 4. A köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz fordul A törvények kihirdetésére azonban nem került sor, mert a köztársasági elnök december 28-án előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól. A köztársasági elnök beadványa többek között az alábbiakat tartalmazza: Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében [a] demokratikus legitimáció elsődlegesen valósul meg akkor, ha a közhatalmat gyakorló testületet a választópolgárok közvetlenül választják. Demokratikus a legitimáció akkor is, ha a közvetlenül választott szervezet által választott vagy kinevezett szervek, személyek gyakorolnak közhatalmat. Amíg a választások, kinevezések láncolata a választópolgároktól a közhatalmat gyakorló szervig, személyig folyamatos, a demokratikus legitimáció nem vitatható. A közhatalom gyakorlásra adott felhatalmazást nem kell minden esetben a választópolgárok teljes közösségének megadnia: önkormányzati jellegű szervnél a demokratikus legitimáció megvalósulhat úgy is, ha a közhatalmat gyakorló szerv vagy személy felhatalmazását azoktól kapja, akiket az önkormányzatot létrehozó törvény az önkormányzat alanyainak nyilvánít. Az Alkotmány 70. és 71. -ai alapján az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők, a polgármesterek, a fővárosban a főpolgármester, a kisebbségi önkormányzati képviselők és az Európai Parlament magyar képviselőinek legitimációja kizárólag választások útján adható meg. Más, közhatalommal felruházott önkormányzati szerv esetén azonban a demokratikus legitimáció választások által és delegálási rendszerben is megvalósulhat. A 16/1998. (V. 8.) AB határozat szerint választások általi legitimáció esetén mellőzhetetlen feltétel, hogy az önkormányzat valamennyi választójoggal rendelkező alanya jogosult legyen részt venni a választásokon. Ha pedig egy delegálási rendszerben társadalmi szervezetek vagy érdekképviseletek jogosultak a delegálásra, szükséges, hogy az önkormányzati alanyok túlnyomó többsége tagja legyen ezeknek a szervezeteknek. A választott önkormányzatokkal szemben ugyanis, ahol minden önkormányzati alanynak választójoga van, a delegációs elven létrehozott önkormányzatok választói értelemszerűen azoknak a testületeknek a tagságára korlátozódnak, amelyek jogosultak közvetlenül vagy közvetve képviselőket küldeni. Ha a szervezetek az alanyok túlnyomó többségét magukba foglalják, a legitimáció fennáll. Ugyanezek a megfontolások irányadók akkor, amikor a törvényhozó az érdekegyeztetés céljával létrehozott szervet ruház fel közhatalmi jogosítványokkal. Ahogyan az Alkotmánybíróság a 40/2005. (X. 19.) AB határozatban megállapította: a közhatalom letéteményesei (állami szervek, önkormányzatok), illetve a civil szféra közötti érdekegyeztetés hagyományosan konzultációt, azaz tanácskozást, információcserét, érdekvitát, az eltérő érdekek, vélemények 21

ütköztetését, konfliktusfeloldást, a közhatalmi döntésekkel érintetteknek a döntések előkészítésbe való bevonását, nem pedig a közhatalmi döntések meghozatalában való közvetlen részvételt jelenti. Ha az érdekegyeztetésre létrehozott szerv közhatalmi jogosítványokat kap, e szervnek a konkrét hatáskör-gyakorlás vonatkozásában demokratikus legitimációval kell rendelkeznie. Az OÉT a fentiek szerint közhatalmi jogosítványokkal is rendelkezik. Ezek a jogosítványok miután a jogszabályalkotásban való közreműködésre vonatkoznak potenciálisan valamennyi választópolgárt érinthetik. Ilyen értelemben az OÉT jogosítványai tágabbak, mint egy köztestület vagy egy funkcionális önkormányzat jogosítványai, amelyek a megfelelő legitimáció birtokában csak a saját alanyaik tekintetében gyakorolhatnak közhatalmat. Ha ilyenfajta jogalkotási hatáskör az Alkotmányban nevesített szerveken kívül másnak egyáltalán adható is alkotmányosan, a demokratikus legitimáció követelményének ebben az esetben is teljesülnie kell. Az OÉT nem választott szerv, ezért a legitimációját a benne részt vevő szervezetek által képviselt tagok adhatják. Így az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdése alapján az szükséges, hogy az OÉT-ben részt vevő szervezetek a közhatalom-gyakorlással érintettek jelen esetben a választópolgárok túlnyomó többségét tagjaik között tudják. A Törvénynek az indítvánnyal érintett 5. -a és 6. (1) bekezdése ezeknek a követelményeknek nem felelnek meg. Egyfelől az idézett rendelkezések csak az OÉT-ben részt vevő egyes szakszervezeti, illetve munkáltatói szövetségek vonatkozásában állítanak fel feltételeket, nem követelik meg azonban, hogy az OÉT bármelyik oldala, vagy akár egésze a választópolgároknak, vagy akár csak a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok alanyainak túlnyomó többségét képviselje. Ezért a Törvény 5. -a és 6. (1) bekezdése úgy konstituálja az OÉT-et, hogy nem teremti meg annak demokratikus legitimációját. Másfelől az Alkotmánybíróság 16/1998. (V. 8.) AB határozatában abból indult ki, hogy az országos munkavállalói érdekképviseleti szervezetek a munkavállalók mintegy 54%-át fogják át, és ezt az arányt nem tartotta elegendőnek ahhoz, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok legitimációját megadja. Nincs okunk feltételezni, hogy az azóta eltelt időszakban jelentősen megnőtt volna a szakszervezetek tagsága. A munkáltatói érdekképviseletek pedig csak a munkáltatók által legitimáltak valamilyen formában, így a választópolgárok jelentős részét ebben az összefüggésben ugyancsak nem képviselhetik. Tehát bizonnyal állítható, hogy az OÉT-ben részt vevő szervezetek ténylegesen sem tudják felhatalmazásukat a választópolgárok, vagy akár a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok alanyainak túlnyomó többségére visszavezetni. Ezért az OÉT összetételének a Törvény 5. és 6. (1) bekezdésében foglalt szabályozása ebből az okból is alkotmányellenes. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az alkotmányellenesség az OÉT által gyakorolt közhatalmi jogosítványok okán áll fenn. Önmagában azonban az OÉT ilyen összetétellel való létrehozása nem lenne aggályos, ha feladatai a hagyományos, közhatalom-gyakorlásra magában nem foglaló érdekegyeztetésre terjednek csak ki. Az országos szintű érdekegyeztetés hazai története tehát 2006 végére egyfajta keresztúthoz érkezett. A jogi szabályozás kialakítása elkerülhetetlenül ráirányította a figyelmet a több mint egy évtizede lappangó kérdésre: gyakorolhatnak-e, illetve milyen feltételekkel gyakorolhatnak közhatalmi jogosítványokat az országos szintű szakszervezeti és munkáltatói szövetségek. 22

5. Mi történt azóta és mi várható? Bár a köztársasági elnök beadványa általában soronkívüliséget élvez, az Alkotmánybíróság határozata e sorok íráskor több mint egy és negyed év alatt nem született meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata, hogy határozata előtt megkérdezi az előterjesztő miniszter véleményét a beadványról. A szociális és munkaügyi minisztert 2007. szeptember 24-én kelt levelében kereste meg az Alkotmánybíróság. A levél érdekessége, hogy a kérdések nem annyira a jogi helyzet értékelésére, mint a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek reprezentativitásával kapcsolatos adatokra irányult. A köztársasági elnök beadványa elsősorban az OÉT törvényt érinti, miután a kifogásolt bekezdésekkel az OÉT-ben részvevő szervezetek legitimitását, a részvételi feltételek szabályozását kérdőjelezi meg. Ugyanakkor az ÁPB törvénynek csak egy bekezdését kifogásolja a köztársasági elnök, azt is az OÉT-nek adott egyetértési jog miatt. A törvényjavaslat ugyanis az Mt.-t módosítva, a következőket tartalmazza: Az Mt. 53. -a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: (3) A Kormány az Országos Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő országos szakszervezeti szövetségekkel egyetértésben rendeletben határozza meg az üzemi tanács választás szavazólapjának tartalmát és a szakszervezeti reprezentativitás megállapítása érdekében az országos szavazatösszesítés módját és rendjét. Az ágazati (szakágazati) és területi szavazatösszesítés módjának és rendjének meghatározása tekintetében a Kormány az Országos Érdekegyeztető Tanács és az ágazati párbeszéd bizottságok véleményének kikérésével alkot rendeletet. 8 Ebből következően, amennyiben az Mt. 53. (3) bekezdésében szereplő egyetértési jogot véleményezési joggá módosítjuk, a törvény kihirdetésének nem lehet alkotmányossági akadálya. Más a helyzet az OÉT törvénnyel, mivel az felsorolt észrevételek amennyiben az Alkotmánybíróság helyt ad a beadványnak a törvény alapjait, nevezetesen a részvételi szabályokat érintik. 9 Ebben az esetben újabb, nehéznek ígérkező tárgyalásokra számíthatunk. Ha az Alkotmánybíróság a beadványt elutasítja, a köztársasági elnök köteles a törvényeket öt napon belül aláírni. 6. Egy megoldatlan probléma: az érdekegyeztetés és a sztrájktárgyalás viszonya 2007. október 15-én Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek elnöke levelet írt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, amelyben bejelentette, hogy három témában az egészségbiztosítás reformja, az új nyugdíjszabályok és a korkedvezményes nyugdíj sztrájkot kezdeményez, a munkabeszüntetést november 21-ére jelentette be. Mivel az adott kérdésekben a munkáltató nem állapítható meg, a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 2. (2) bekezdése értelmében kérte a miniszterelnököt, hogy a sztrájktárgyalásra a kormány képviselőjét jelölje ki. A Liga a következőket követelte: 1. Az üzleti érdekeltségű biztosítók bevonását tartalmazó koncepció visszavonása; az egészségbiztosítási rendszer átalakítása új koncepciójának kidolgozása. Törvény az OÉT-ről. Elfogadta az Országgyűlés a 2006. december 11-én. 9 A kérdés jogi aspektusairól lásd részletesebben jelen kötetben: Bérces Kamilla tanulmányát. (A szerk.) 23

2. A nyugdíj-megállapítás 2008. január elsejétől érvényes szabályainak visszavonása; esetlegesen javaslat annak fokozatos bevezetésére. 3. A korkedvezményes nyugdíj rendszer átalakítása során: megteremteni az új szakmák felvételének lehetőségét a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékébe; kidolgozni a műszakos dolgozók alanyi jogon járó korkedvezményre való jogosultságának feltételeit; eltörölni az autóbusz közlekedésben az úgynevezett típusfüggőség alkalmazását. Az OÉT számára egyik téma sem volt ismeretlen. Az egészségbiztosítás reformja több alkalommal szerepelt az OÉT napirendjén. Miközben a munkavállalói oldal elfogadhatatlannak tartotta, és egységesen elutasította az egészségbiztosítás reformjáról szóló javaslatot, a LIGA Szakszervezetek arra szólította fel a kormányoldalt, hogy vonja vissza a koncepciót, és bejelentette: követeléseinek figyelmen kívül hagyása esetén november 21-ére tiltakozó akciót szervez. A nyugdíjszabályok változásával 2006. október 27-én foglalkozott az OÉT. A munkavállalói oldal miközben a javaslat több eleméhez észrevételt tett egészében nem ellenezte a kormányzati előterjesztésben foglaltakat. 2006. november 6-án az OÉT megvitatta a korkedvezményes nyugdíjrendszer és a szakmai nyugdíjrendszer átalakításáról szóló kormány-előterjesztést, és úgy foglalt állást, hogy a törvényjavaslat alkalmas a tárgyalásra. 2007. szeptember 14-én napirendre tűzte a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alóli mentesítésről szóló törvényjavaslat- és kormányrendelet-tervezeteket, amelyek a foglalkoztatók korkedvezmény-biztosítási járulék alóli mentesítésének és a korkedvezmény rendszeréből történő kikerülésének feltételeire és eljárásrendjére vonatkozó szabályokat tartalmazták. A javaslattal a munkavállalói oldal nem értett egyet, különösen azt kifogásolta, hogy csak a korkedvezményes rendszerből való kikerülés szabályaival foglakozik, a bekerülés feltételeit nem teremti meg. A korkedvezményes nyugdíjrendszer korszerűsítését szolgáló intézkedések ütemezésére vonatkozó javaslatot november 23-án vitatta meg az OÉT, a mentesítés eljárási szabályaival pedig november 30-án ismét foglalkozott. A Liga levelét sűrű levélváltás követte. A kormányzati válaszok amelyeket Kiss Péter, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter jegyzett a tárgyalási készség kifejezése mellett két, az érdekegyeztetés szempontjából fontos körülményre hívták fel a figyelmet: (1) A Liga követeléseit munkáltató nem teljesítheti, hiszen azok a Kormány, illetve a parlament kompetenciáját érintik. Ebből következően felvetődik az a kérdés, hogy miután a sztrájktörvény eleve munkáltató-munkavállaló, illetve munkáltató-szakszervezet kontextusban értelmezi a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek érvényesítésére a sztrájk lehetőségét, törvényesnek tekinthető-e egy olyan sztrájk, ahol a munkáltatónak elvi lehetősége sincs a követelés teljesítésére. Alkotmányosan aggályos lehet az is, hogy a sztrájkkal magára a parlamentre, a képviselőkre gyakorolnak nyomást, vagyis felvethető a politikai sztrájk gyanúja. A Liga ezzel szemben azzal érvelt, hogy a sztrájktörvény nem utal arra, hogy sztrájk kizárólag munkáltatóval szemben lenne folytatható. Nem korlátozza tehát a jogalkotó a sztrájkot a munkavállalók/szakszervezet és a munkáltató viszonyára, így nem zárható ki az általános, 24

országos vagy ágazati sztrájk szervezése, amelynek során a sztrájkkövetelések teljesítése a munkáltatóktól független. A kormánytól pedig nem törvényalkotást, hanem törvény kezdeményezését várja. 10 A sztrájk jogellenességével kapcsolatos kérdés végül is nem dőlt el, miután senki sem fordult bírósághoz, az egyeztetések pedig megtörténtek. (2) A másik, az előzőnél jóval élesebb vita és az érdekegyeztetés szempontjából számunkra itt ez az érdekes a tárgyalás lefolytatásának módja körül bontakozott ki. A Liga végig kétoldalú Kormány Liga Szakszervezetek közötti tárgyalásokban gondolkodott. A sztrájktörvényre hivatkozva azzal érvelt, hogy az egyeztető tárgyaláson csak a vitában érintett felek vesznek részt 11. A kormány ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csak a sztrájktörvényt, hanem valamennyi törvényt, így a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt is be kell tartani, továbbá figyelemmel kell lenni az OÉT gyakorlatára is. Előbbi szerint a jogalkotási folyamatba minden érintett társadalmi szervezetet be kell vonni, a gazdasági, szociális és munkaügyi tárgyú törvényeket pedig közel 20 éve az OÉT-ben egyeztetik. A kétoldalú tárgyalást a kormány kirekesztőnek minősítette. (Ezt a véleményt az OÉT többi tagja is osztotta.) A Liga azt javasolta, hogy a tárgyalásokat kétoldalúan folytassák le, majd a megállapodást vigyék az OÉT elé, kockáztatva, hogy esetleg az OÉT nem támogatja, és ezért a tárgyalásokat folytatni kell. A kormány ez elől is elzárkózott, rámutatva, hogy egy ilyen gyakorlat az OÉT szétveréséhez vezethet; bármelyik OÉT ülésen bekövetkezhet ugyanis, hogy egy szakszervezet sztrájkot hirdet munkáltatói érdekképviselet ezzel az eszközzel nem élhet, és ekkor a munkáltatói oldal és a sztrájkot nem hirdető szakszervezeti konföderációk legalábbis képletesen kénytelenek lennének elhagyni a termet. Végül a konfliktust az élet úgy oldotta meg, hogy a kormány képviselője, Csizmár Gábor államtitkár minden egyeztetésre meghívta az OÉT valamennyi tagszervezetének képviselőjét is, akiket a Liga megfigyelőnek, a kormány és a többi OÉT-tag a tárgyalások résztvevőjének tekintett. Más kérdés, hogy az OÉT tagjai a tárgyalásokon csak ritkán szólaltak meg. 2007 tehát új kihívás elé állította az érdekegyeztetést: mi van akkor, ha a munkavállalói oldal egy szervezete egy érdekegyeztető fórumban lefolytatott tárgyalás közben sztrájkot hirdet. Melyik szabály az erősebb: a fórum valamennyi tagjával le kell folytatni az egyeztetést a jogalkotási törvény, illetve az adott fórum alapszabálya szerint, vagy a sztrájktörvény előírásai szerint a tárgyalást a sztrájkot hirdető szakszervezet és a sztrájkkövetelés teljesítésére képes munkáltató vagy a kormány képviselője között kell lefolytatni, kizárva ezzel a fórum többi részvevőjét? A kérdés korántsem csak az OÉT-ra vonatkozik; bármelyik, így ÁPB vagy más ágazati és munkahelyi érdekegyeztető fórum szembe találhatja magát ezzel a problémával. Azóta újabb esettel is találkozhattunk: a MÁV és a VDSZSZ tárgyalássorozata ugyancsak felveti ezt a problémát. Összegzés a) Az elmúlt években bár nagy erőfeszítések történtek az érdekegyeztetés jogi szabályozásának megteremtésére, sőt az Országgyűlés két törvényt is alkotott az érdekegyeztetés jogi alapjai nem változtak. Ez azonban nem akadályozta az eddig kialakult 10 Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek elnökének 2007. november 5-i levele Kiss Péter miniszternek. Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek elnökének 2007. október 24-i levele Kiss Péter miniszternek. 25