ÉLETKOR ÉS BELÁTÁSI KÉPESSÉG A MAGYAR BÜNTETŐJOGBAN-

Dr. Vaskuti András: (tanácselnök, Fővárosi Bíróság) ÉLETKOR ÉS BELÁTÁSI KÉPESSÉG A MAGYAR BÜNTETŐJOGBAN- JOGALKOTÁSI ÉS JOGALKALMAZÁSI KÉRDÉSEK Ligeti Katalin, az ELTE docense egy előadásának azt a címet választotta, hogy A büntetőjog a változások kapujában. Ezt a gondolatot tekintem én is mai felszólalásom mottójának. A büntetőjogi normák az elmúlt évtizedek során jelentősen módosultak, de az igazi reform még várat magára, bár előkészítése már igen előrehaladott állapotba került. Ennek keretében olyan, korábban tabunak tekintett tételek módosultak, mint a táradalomra veszélyesség mértékének konkrét vizsgálata, a tevékeny megbánás viszonylag általános büntethetőséget megszüntető okká válása, felmerült az eddig egységes kódex több könyvvé alakítása, a részben felfüggesztett szabadságvesztés bevezetésének lehetősége. Amit mindebből lényegesnek tartok, hogy a normaszöveg egyszerű rendbetételen túl szükség és igény mutatkozik alapvető szemléletváltoztatásra is. A reformok reményeim szerint nem csekély mértékben érintik majd a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatását, aminek csupán egyik, ám kiemelkedő fontosságú eleme a felelőssé válás kérdése. Jogászok nemzedékei nőttek fel azon tanítás bűvöletében, - és ez ma is evidencia -, hogy azokra vonatkoznak a fiatalkorúak büntető anyagi jogi szabályai, akik a bűncselekményt 14. életévük betöltése után, de a 18. életévüket még meg nem haladva követték el. Ezt a tételt neveljük mi is a joghallgatókba, vizsgákon gyakran hangzik el a kérdés: - mi a helyzet, ha a terhelt a 14. születésnapján követi el a bűncselekményt? - mi a helyzet, ha a terhelt a 18. születésnapján követi el a bűncselekményt? A bírói gyakorlat a fentiekre egyértelmű választ adott: A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye, ha a terhelt a 18. életévének betöltése napján követi el a bűncselekményt. 1 A fenti szabály rendkívül szigorúan alkalmazandó, erre utalnak a törvényhez fűződő magyarázatok is: A büntethetőség az elkövető 14. születésnapját követő első nap 0 óra 0 perc 0 másodperckor kezdődik. 2 1 BH1987. 267 1

A tizennégy éves korhatár megállapításának indoka, hogy a gyermekek nagyobb része ebben a korban fejezi be általános iskolai tanulmányait, és ér el olyan testi és szellemi fejlettségi szintet, amelyre tekintettel felelősségre vonható. 3 Ez utóbbi megállapítás nagyrészt igaz lehetett az 1961. évi. illetve 1978. évi kódexek megalkotásának az idején, de azóta jelentősen megváltozott az iskolarendszer, és a hírközlés, az informatika olyan fejlődésen ment keresztül, aminek következtében a különböző társadalmi hatások (részben káros, részben nevelő jellegűek) rendkívül gyorsan, és jóval fiatalabb korban érik el kiskorúakat. Mindezen túl a születésnapok közé szorított gondolkodás nem ad teret az egyéniesítésnek, a felelősség nem kóros elmeállapottal összefüggő vizsgálatának. Tény, hogy bármilyen korhatárokat állapítunk meg, mindig lesznek olyanok, akik az adott szabályt ellenzik, azaz az alsó korhatárt túl alacsonynak, vagy túl magasnak tekintik. Ez hasonlatos a halálbüntetéshez való viszonyuláshoz. Ahol eltörölték, mindig akadnak szószólói a visszaállítását követelőknek, és ahol van, ott mindig harcolnak annak eltörléséért. Ebből következően olyan korhatárt meghatározni, amit mindenki egységesen elfogadna, nem lehetséges, és ilyen igénnyel a tudomány sem léphet fel. A kriminológusoknak, a büntetőjogászoknak, a gyermekvédelemmel foglalkozó szakembereknek e téren az a legfontosabb feladatuk, hogy olyan megoldást keressenek, ami összhangban van a nemzetközi szabályokkal; ami a társadalom (a közösség nagy része) számára elfogadható; ami kellően szolgálja a bűnmegelőzést; ami nem gátolja meg a bűnt elkövetett kiskorút abban, hogy élete, a nevelés más eszközeinek igénybevételével helyes irányba forduljon. A továbbiakban arra keresek választ, hogy a.) a jelenlegi korhatárok módosítása idegen-e a magyar jogtörténeti hagyományoktól? b.) a gyakorlatban milyen esetek mutatják a jelenlegi szabályozás vitathatóságát? c.) hogyan alakul ki a felelősség? (Egy kutatás bemutatása) d.) milyen jogszabályi és intézményi változások indokoltak? Ad a.) Az alábbiakban bemutatom a témához kapcsolódó magyar szabályozás történeti változását. 2 Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kommentárja, 104. oldal 3 Magyar Büntetőjog - Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC, 61. oldal 2

Csemegi-kódex (1878. évi V. törvény) 84. Aki akkor, midőn a bűntettet vagy vétséget elkövette, életkorának 12-ik évét már tulhaladta, de tizenhatodik évét még be nem töltötte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birt, azon cselekményekért büntetés alá nem vehető. Az ilyen kiskoru azonban javitó-intézetbe való elhelyezésre itéltethetik, de abban életkora huszadik évén tul nem tartathatik. 85. Ha az előbbi szakaszban meghatározott koru egyének, a cselekmény elkövetésének idején képesek voltak annak bűnösségét felismerni: a következő szabályok szerint büntetendők: 1. halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett miatt: két évtől öt évig terjedhető börtönnel; 2. öt évtől tizenöt évig tartó fegyházzal vagy államfogházzal büntetendő bűntett miatt: két évig terjedhető börtönnel, illetőleg hasonló tartamu államfogházzal; 3. más bűntett miatt: két évig terjedhető fogházzal; 4. vétség miatt rendőri büntetéssel. 1908. évi XXXVI. törvénycikk 15. Az ellen, a ki a büntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét meg nem haladta (gyermek), sem vád nem emelhető, sem bünvádi eljárás nem inditható. Ha a gyermek büntettet vagy vétséget követett el, a hatóság, a mely elé kerül, őt megfenyités végett a házi fegyelem gyakorlására jogositott egyénnek vagy az iskolai hatóságnak adhatja át. Az iskolai hatóság a gyermeket megdorgálhatja vagy iskolai elzárással fenyitheti. Ha a gyermek eddigi környezetében erkölcsi romlásnak van kitéve vagy züllésnek indult, a hatóság a gyámhatóságot értesiti és ha a gyermek érdekében halaszthatatlanul szükséges, a gyermeket ideiglenes felvétel végett a legközelebb eső állami gyermekmenhelybe szállitja. A gyámhatóság a gyermek javitó nevelése iránt az erre nézve irányadó szabályok értelmében intézkedik. 16. Az, a ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét már meghaladta, de tizennyolczadik évét még be nem töltötte (fiatalkoru), ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg, büntetőjogi felelősségre nem vonható. Ha a biróság ily esetben szükségesnek látja, elrendelheti, hogy a fiatalkorut törvényes képviselője, hozzátartozója vagy más alkalmas egyén házi felügyelet alatt tartsa vagy intézkedhetik az iránt, hogy a fiatalkoru házi vagy iskolai fenyitést kapjon (15. második bekezdése). 3

Ha az ilyen fiatalkoru eddigi környezetében erkölcsi romlásnak van kitéve vagy züllésnek indult, a biróság a fiatalkorunak javitó nevelését rendeli el. 17. Az ellen a fiatalkoru (16. első bekezdése) ellen, a kinek a büntett vagy vétség elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége meg volt, a következő intézkedések tehetők: 1. dorgálás; 2. próbára bocsátás; 3. javitó nevelés; 4. fogház- vagy államfogházbüntetés. 27. A fogházbüntetés fiatalkoruak részére felállitott külön fogházban hajtandó végre. Egy hónapot meg nem haladó fogházbüntetés más letartóztató intézet magánzárkájában is végrehajtható. A biróság itéletében elrendelheti, hogy a fiatalkoruak fogházában állja ki a kiszabott fogházbüntetést az oly elitélt is, a ki tizennyolczadik évét meghaladta, de huszonegyedik évét még nem töltötte be. A fiatalkoruakra megállapitott egyéb szabályok az ily elitéltekre nem alkalmazhatók. 34. Ha a vádlott a büntetendő cselekmény elkövetésekor életének tizennyolczadik évét még be nem töltötte, külön kérdés teendő fel arra nézve, birt-e a vádlott az elkövetés idején oly értelmi és erkölcsi fejlettséggel, hogy tettéért büntetőjogilag felelősségre vonható? A biróság tagadó válasz esetében a jelen törvény 16. -a értelmében, igenlő válasz esetében 17. -a értelmében határoz. 1913. évi VII. törvénycikk (a fiatalkorúak bíróságáról) 1. Minden kir. törvényszéknél, amelynek büntető hatásköre van, fiatalkorúak biróságát kell alakitani. Az igazságügyminiszter ily biróságot alakithat a kir. törvényszék székhelyén kivül levő egyes kir. járásbiróságoknál is, amelyeknél arra a fiatalkorú terheltek nagyobb száma miatt vagy más fontos okból szükség van. 13. Gyermek vagy fiatalkorú ügyében a hatósághoz intézett beadványt, hatósági iratot vagy az eljárásnak bármely részét közzétenni, vagy hatósági eljárás tárgyává tett ilyen ügyről nyomtatvány utján hirt adni a hatóság engedelme nélkül nem szabad. A megengedett közzétételben a gyermeket vagy a fiatalkorút nevének kezdőbetüivel sem szabad megjelölni. A tilalom megszegése az 1897:XXXIV. tc. 20. -a és az 1912:LIV. tc. 96. -ának 2. pontja értelmében büntetendő 16. A biró meggyőződést szerez a fiatalkorú személyazonosságáról és megállapitja életkorát. Beszerzi azokat az adatokat, amelyek a tényállás felderitése, valamint a fiatalkorú egyéniségének, értelmi és erkölcsi fejlettsége fokának és életviszonyainak megismerése végett lényegesek. Megbizza a pártfogó tisztviselőt vagy a biróságnál erre a czélra jelentkező más alkalmas személyt, esetleg a patronázs-egyesület utján, hogy a fiatalkorú 4

egyéniségéről és életviszonyairól tájékoztatást szerezzen. A megbizott eljárásáról a biróságnak haladéktalanul jelentést tesz. Maga elé idézheti továbbá a fiatalkorút; tanuként idézheti meg a fiatalkorú törvényes képviselőjét, szülőit, azt, akinek háztartásában a fiatalkorú él és más oly egyéneket, akiktől tájékozást és értesülést szerezhet; a terhelt egyéniségéről és életviszonyairól a gyámhatóságtól, a fiatalkorúak felügyelő hatóságától, a közigazgatási és az iskolai hatóságtól, az illetékes lelkésztől, a terhelt munkaadójától, kezelő orvosától, valamint azoktól az egyesületektől és intézményektől is felvilágosítást kérhet, amelyek a fiatalkorúval foglalkoztak. 51201/1887. BM rendelet Azon szülők, rokonok, gyámok vagy felügyelők, kiknek gondjára bízott 12 évesnél fiatalabb gyermekek vasúti sínekre köveket raknak, a vasúti átjárók korlátait felnyitják vagy beteszik, a vasúti jelzőket megfordítva állítják, a vonatokat kővel dobálják s általában hasonló cselekményekkel a vasúti közlekedés biztonságát veszélyeztetik, a kellő felügyelet elmulasztásával kihágást követnek el s az 1892. : XVII. t.-cz. 3. -ában jelzett célokra fordítandó, 2 forinttól 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatatlansága esetén 12 órától 10 napig terjedhető elzárással fognak büntettetni, a kihágások elbírálására hivatott közigazgatási fokozatos hatóságok által. 1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről 9. Nem büntethető, aki a bűntett elkövetésekor tizenkettedik életévét még nem töltötte be. 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről 20. Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét még nem töltötte be. 85. (1) A büntető törvény alkalmazásában fiatalkorú, aki a bűntett elkövetésekor a tizennegyedik életévét meghaladta, de tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. Mindebből az alábbi következtetések adódnak: 1.) a büntethetőség alsó korhatára az első büntető törvénykönyv hatálybalépésétől 1961-ig (azaz 80 éven keresztül) 12 év volt; 2.) az 1908-as Novella hatálybalépésétől (azaz közel 50 éven keresztül) a 12 és 18 év közöttiek esetében vizsgálni kellett az értelmi és erkölcsi fejlettséget, és ezek függvényében kerülhetett csak sor a büntetőjogi felelősségre vonásra; 3.) a Novella hatálybalépését követően külön büntetés-végrehajtási rendelkezés szólt a fiatal felnőtt korúakról; 5

4.) közel fél évszázadon át működött a fiatalkorúak különbírósága. Az elsőként feltett kérdésre, tehát az a válasz adható, hogy az alsó korhatárok esetleges elmozdítása nem idegen a magyar jogtörténeti hagyományoktól. Ad b.) A szigorú és merev szabályok számos esetben megakadályozzák, megnehezítik vagy máskor éppen értelmetlenné teszik a felelősség megállapítását. Ennek érzékeltetetésére szolgál néhány valóságos (jog)eset. 1. K. Franciska sérelmére elkövetett emberölés 4 Az ügy szereplői: M. Viktória vádlott - aki 1985. június 15-én született; Gyk. D. Máté 1986-ban született (a bűncselekmény elkövetésekor 2 hónap híján volt 14 éves); K. Franciska sértett 1988-ban született, a bűncselekmény idején 11 éves és 5 hónapos volt. A történet lényege: 2000. május 4-én a fiatalkorú és a gyermekkorú elkövetők iskolatársukat fényképezés ürügyével egy erdőbe csalták, ahol megkínozták, megalázták, majd a fiatalkorú biztatására és segítségével a gyermekkorú megfojtotta a sértettet. Az ügy egyik legvitatottabb kérdése a fiatalkorú vádlott beszámítási képességének értékelése volt. Az ítélet az alábbiakat rögzítette: A bíróság valamennyi szakértőt megidézte a tárgyalásra, akik a vádlott elme-, illetve pszichés állapotával kapcsolatban szakvéleményt készítettek. Megállapítható volt, hogy Dr. B. Balázs és Dr. K. Ilona szakvéleménye egymással ellentétben állt, míg ugyanis az előbbi szerint fk. M. Viktória beszámítási képessége egyáltalán nem volt korlátozva, addig Dr. K. Ilona véleménye szerint az súlyos fokban hiányzott. A tárgyaláson Dr. B. Balázs véleményét megváltoztatva akként nyilatkozott, hogy elképzelhetőnek tartja, miszerint a vádlott beszámítási képessége a cselekmény elkövetésekor enyhe fokban volt korlátozva. Mivel a két szakértő véleménye között továbbra is fellelhető ellentétet feloldani nem sikerült, ezért a bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményezését kérte. 4 Fővárosi Bíróság, 6.Fk.385/2001/60.szám 6

A bíróság a vádlott elme- és pszichés állapotára vonatkozóan az Egészségügyi Tudományos Tanács megállapításait fogadta el az alábbiak szerint: A vádlott személyiségfejlődése kisgyermekkorától kezdődően megzavart volt, ebből következően fejlődése az átlaghoz képest elmaradt, lassúbb volt, és patológiás elemeket is tartalmaz. A vádlottra színtelen érzelmi élet, a részvét és egyéb magasabb érzelmek tompasága, a viselkedés kifejezett visszafogottsága, gátoltsága, a spontán megnyilvánulások teljes hiánya jellemző. Személyiségfejlődése ezen zavarok miatt lélektani értelemben nem érte el a biológiai korának megfelelő érettséget. Mindezekből következően M. Viktória a cselekmény elkövetésének időpontjában közepes fokban volt korlátozva abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Érdekességek és tanulságok: - a gyermekkorú (a tényleges gyilkos) nem volt büntethető; - a fiatalkorú esetén, a bíróság talált olyan gyermekpszichiátert, aki egyszersmind szakértő is. Felmerül a kérdés, ha az esetleges jogszabályi módosulások következtében ismét vizsgálat tárgyát képezi az erkölcsi, fejlettségi fok elérése, az kinek lesz a kompetenciája, azaz ezt a bíróság milyen értékelések (bizonyítékok) alapján állapítja meg. Az elmeorvosok (és szakértők) ugyanis abban a körben vizsgálódnak, hogy a terhelt szenvedett-e az elmeműködés olyan kóros állapotában, ami miatt nem volt képes cselekménye következményeit felismerni, illetve e felismerésnek megfelelően cselekedni, vagy abban korlátozva volt-e. De a nem kóros elmeállapotú személyeknél ki tud és milyen módon segítséget nyújtani a bíróságnak ebben a kérdésben? 2. fk. J. József (született: 1989. október 20.) ügye 5 A vádlottat előzetes letartóztatásának foganatosítására 2004. június 8. napján fogadta be a Budapest, III. kerület Szőlő utca 60. szám alatti Budapesti Javítóintézet. 2004. június 20-án 5.00 órakor fk. J. József vádlott a közös hálóból a folyosóra ment és az ott szolgálatban lévő B. József gyerekfelügyelőt arra akarta rávenni, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében az intézetből engedje el. Fk. J. József arra kérte B. Józsefet, hogy vigye ki őt az udvarra, engedje el, és annyit fizet neki, amennyit akar. B. József a kérés teljesítését megtagadta, a vádlottat visszakísérte a hálóba. Negyed óra elteltével fk. J. József ismét kiment a folyosóra, ahol ezúttal H. Tamás gyerekfelügyelőt szólította meg. A vádlott ismét pénzt ígért, ha a felügyelő az épületből elengedi, és kilátásba helyezte, hogy az ígért pénzt a kiszabadulását 5 Fővárosi Bíróság, 6.Fk. 376/2005/37 7

követően szülei fogják kifizetni. Az ajánlatát a felügyelő visszautasította, ennek ellenére azt a vádlott több esetben megismételte. A felügyelő végül a vádlottat visszakísérte a hálóba. E tényállás alapján az ügyészség 2 rb. hivatali vesztegetés bűntette miatt emelt vádat. A kérdés az volt, hogy a fiatalkorú, aki tudta, hogy lopni nem szabad (e cselekmények miatt került előzetes letartóztatásba), tudta-e (képes volt-e felfogni), hogy a nevelők hivatalos személyek, és amit elkövet, az vesztegetés? A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás után a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan az alábbiakat állapította meg: Fk. J. József vádlott négy osztályt végzett. Előzetes letartóztatását megelőzően nevelőintézetben került elhelyezésre, tekintettel arra, hogy édesanyja szabadságvesztés büntetését kezdte meg letölteni, édesapja szülői felügyeleti jogát pedig a bíróság korábban megszüntette. A fiatalkorú terhelt a nevelőintézetből számos alkalommal megszökött. A vádlott beszámítási képessége a cselekmény elkövetésekor közepes fokban korlátozott volt abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje, és annak megfelelően cselekedjék. A bíróság megállapította a fenti tényállást, és a fiatalkorút a jogerős határozatában megrovásban részesítette. A média naponta számol be újabb és újabb történetekről, amelyeknek elkövetői gyermekkorúak. Néhány eset az utóbb hetek terméséből: 3. A kisgyerek újra rabolt 6 Ismét elfogta a rendőrség azt a gyerekkorú fiút, aki néhány héten belül két rablást is elkövetett Miskolcon - értesült a HavariaPress. A 13 éves fiú előbb december közepén próbált késsel kirabolni Diósgyőrben egy boltot, majd egy idős asszonyról rabolta el a táskáját. Noha az első rablási kísérleténél a boltos nő arcába is belevágott pengéjével, gyors elfogása után - a kora miatt - semmi komolyabb retorziót nem alkalmazhattak vele szemben a hatóságok. Ideiglenesen egy gyermekvédelmi intézményben helyezték el, ahonnét azonban múlt pénteken meglépett, és - egy társával együtt - néhány órán belül újabb rablást követett el. Ekkor egy idős nőt leptek meg hátulról, és fényes nappal 6 2007. január 8. 8

elrabolták a táskáját, majd elfutottak. A miskolci nyomozók nemsokára ismét elfogták a két elkövetőt, és mindkettejüket visszautalták a gyermekvédelmi szakszolgálathoz. 4. Tanárukra támadtak a diákok Borsodban 7 Kilenc- és tizenegy éves gyerekek támadtak pedagógusukra egy Miskolchoz közeli település általános iskolájában - közölte a rendőrség. A fiatal, törékeny termetű tanárnő lábát egyikük megrúgta, míg a másik egy fadarabbal püfölte. Levezetésképp egy iskolatáskát is hozzávágtak. A napokban történteket Kompoltiné Jakab Ilona, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője ismertette. Mint mondta, a harmadik osztályosoknak tartott tanórán az egyik fiú "renitens viselkedésével..." nehezítette az oktatást. A pedagógus kézen fogta a diákot, a katedrához próbálta vezetni, hátha a tanári közellét visszatartó erővel hat majd rá. A diák egyik osztálytársa, egyben barátja, kipattant a padból és belerúgott a tanárnőbe. Az eseményből nem akart kimaradni 11 éves társuk sem, aki egy fából készült szemléltető eszközzel támadt a fiatal nőre, majd egyik osztálytársának táskáját is hozzávágta. A közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot elkövető gyerekek koruknál fogva nem büntethetők, így eljárás sem indulhat ellenük - mondta Kompoltiné Jakab Ilona. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) elítéli az iskolán belüli erőszak minden formáját - közölte a szaktárca az eset kapcsán. A tárca elvárja azt, hogy érintett felek tegyenek meg mindent a rend fenntartásáért a pedagógusok és a diákok védelmében. Az ügyről tájékoztatást kértek az iskola fenntartójától, ennek tükrében döntenek a további lépésekről. (MTI) 5. Négy fiatal lány rabolt ki egy idős férfit 8 9 Három fiatalkorú és egy gyermekkorú lány rabolt ki egy idős férfit a Heves megyei Mezőtárkányban - közölte a rendőrség. A csoportos rablásról a sértett gyermeke tett bejelentést - közölte a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese. Mint kiderült, a négy tinédzser lány körbevette az utcán az otthona felé tartó 63 éves férfit és pénzt követeltek tőle. Mivel a puszta szóbeli fenyegetéssel nem jutottak eredményre, ezért a földre rántották a férfit, majd a nála található készpénzt erőszakkal elvették tőle. 6. Gyermekek vertek félholtra egy 31 éves férfit a VIII. kerületben A rendőrség két gyermekkorú fiatalt fogott el, akiket azzal gyanúsítanak, hogy két hete a Józsefvárosban megtámadtak és megvertek egy 31 éves férfit, akit később életveszélyes sérüléssel láttak el a kórházban - közölte a BRFK szerdán. A Budapesti 7 NOL Népszabadság Online 2007. január 12. 8 MTI, 2007. január 16. 9 MTI, 2007. január 24. 9

Rendőr-főkapitányság (BRFK) életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt indított nyomozást azt követően, hogy a VIII. kerületi Kálvária téren január 12-éről 13-ára virradó éjszaka előzetes szóváltás nélkül megtámadtak, többször megütöttek és megrugdostak egy budapesti férfit. Feltehetőleg brahiból, erőfitogtatásból támadták meg a fiatalok a náluk gyengébb fizikumú férfit - mondta Bartha László őrnagy, a BRFK sajtóügyeletese. A sértett csak a bántalmazást követő reggel vette észre, hogy erősen vérzik, ekkor vitték a mentők kórházba. Itt, más sérülések mellett, a férfi mellkasán egy életveszélyes szúrt sebet is találtak. A nyomozás során a rendőrség két 13 éves és egy 11 éves budapesti fiút fogott el kedden, illetve szerdán, akiket a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak. Az elfogott gyermekkorú fiatal fiúk a bűncselekmény elkövetését beismerték, a cselekményükre vonatkozóan részleges beismerő vallomást tettek - közölte a BRFK. A fenti esetek annak az illusztrálására alkalmasak, hogy az életkori szabályok merev alkalmazása nem szolgálja kellő hatékonysággal sem a bűnmegelőzést, sem a bűnüldözést. Azaz a jelenlegi szabályozás fenntartása mindenképpen vitatható. Ad c.) Honnan tudják meg a kiskorúak, hogy mi a bűncselekmény, miért jár és milyen büntetés? Kaliforniában tett látogatásomkor arra kerestem választ a fiatalkorúak ügyészétől, hogy amikor a 7 éves gyerek egy boltban lopást követ el, milyen alapon lesz felelősségre vonható. Az alábbi magyarázatot kaptam: A gyerektől azt kérdezzük meg, hogy megmondták-e neki a szülei, hogy nem szabad lopni? Ha igen, akkor tudnia kellett, tehát büntethető. Ha nem, akkor valóban nem kellett tudnia, ez esetben azonban a szülők lesznek büntethetőek. Vajon a magyar gyerekek mit tudnak a bűnről és a büntetésről? Ezzel a kérdéssel foglalkozott szakdolgozatában Kertész Bence, az ELTE Államés Jogtudományi Karán 2006-ban végzett joghallgató akinek konzulense voltam. 10 A szerző kutatása során nem fiatalkorú bűnelkövetőket, hanem egy budapesti elit gimnázium 14-16 éves tanulóit kérdezte azzal a céllal, hogy megtudja, mit 10 Kertész Bence: A felelőssé válás (szakdolgozat) 10

tudnak, mit gondolnak a büntető-igazságszolgáltatásról, valamint, hogy melyek azok az okok, ami miatt elkövetnek, vagy éppen nem követnek el bűncselekményt. A korosztály kiválasztásánál az vezérelte, hogy megfigyelhessen 14 év alatti és feletti, mégis korban egymáshoz nagyon közel álló tanulókat, hogy összehasonlítható legyen egy nagyjából 14 éves csoport egy nála valamivel idősebbel. A tapasztalatok rendkívül tanulságosak, és mintául szolgálhatnak szélesebb körű kutatómunkához, illetve jogi felvilágosító tevékenységhez is, amelyet mindenképpen rendkívül fontosnak tartok, mielőtt bármilyen jogszabályi változásra kerülne sor. Ad d.) Mindezek alapján az alábbi javaslatokat teszem: Meg kellene állapítani a büntetőjogi felelősséget bizonyos kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények elkövetése esetén 12-14 életév között, amihez enyhe, de mégis büntetőjogi szankciók társulhatnak; 14-18 életév között több bűncselekményért is felehetne a fiatalkorú, amelyekhez már szigorúbb szankciók is kapcsolódhatnak; 18-20 életév között a Különös Részben írt valamennyi bűncselekmény esetén meg kellene állapítani a felelősséget, de a felnőttekhez képest enyhébb szankciók lennének alkalmazhatók. Mindezen túl intézményi reformok is szükségesek: - az oktatás területén: a bűn, a büntetés, a felelősség tanítása; - fiatalkorúak bíróságának (különbíróság), fiatalkorúak ügyészségének, fiatalkorúak rendőrségének létrehozása; - előzetes pártfogó felügyelet bevezetése; - olyan szakembergárda (ha van adatbázis) létrehozása, amely a gyermeklélektan terén bizonyos igazságügyi ismeretekkel rendelkezve, véleményt tud adni a felelősség megértéséhez való érettség kérdésében. A büntetőjog tehát a változások kapujában áll. De ez kevés, jóval komplexebb reformra lenne szükség, amelynek érintenie kell az eljárásjogot, a rendőrségi törvényt, a szabálysértési kódexet, a bírósági szervezeti törvényt, a büntetésvégrehajtási, oktatási és az ifjúságvédelmi szabályokat egyaránt. 11

Csemáné Dr. Váradi Erika: (egyetemi docens, Miskolci Egyetem ÁJK Bűnügyi Tudományok Intézete Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék) ÉLETKOR ÉS BELÁTÁSI KÉPESSÉG A NÉMET ÉS OSZTRÁK BÜNTETŐJOGBAN KÜLÖNÖS TEKINTETTEL EGYES KÉRDÉSEKRE A német és osztrák szabályozás főbb pontjai A német Jugendgerichtsgesetz 11 (vom 4. August 1953) és az osztrák Jugendgerichtsgesetz 12 (vom 20. Oktober 1988) a fiatalkorú elkövetőkre irányadó speciális anyagi jogi, eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi szabályokat összefoglaló törvények. A német és osztrák fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi szabályozást elhelyezve az európai államok büntetőjogi modelljeinek rendszerében, mindkét állam azonos csoportba tartozik: a fiatalkorúk önálló büntetőigazságszolgáltatási rendszere, az ezt meghatározó önálló büntetőigazságszolgáltatási törvény, valamint az életkoron túli egyéb büntethetőségi feltétel megléte jellemzi mindkettőt. E megoldások alapját az az uralkodó felfogás 13 adja, mely szerint a bűnelkövetés tulajdonképpen egy olyan vészjelzés, mely alkalmat ad a fiatalkorú életébe történő beavatkozásra (Anlaßtat). A fiatal e cselekménnyel lép ki az ismeretlenségből és problémái, melyek a cselekmény elkövetéséhez vezettek, most felszínre kerülhetnek. A bűnelkövetés egyben a szocializációs folyamat kudarcát is jelenti, ezért a szankció célja nem lehet más, mint a nevelés. Ennek minél megfelelőbb és célirányosabb volta érdekében fel kell deríteni mindent, ami az elkövetéssel kapcsolatos - okát, hátterét, előzményeit - és a szankcionálás során ennek ellenében kell hatni. Ezen intézkedések célpontja csakis egy konkrét fiatal, az adott cselekmény elkövetője lehet, a kiszabott szankcióknak az ő érdekeit kell szolgálniuk, visszaesését megakadályozniuk. Ezért a szankció célja csakis a speciálprevenció lehet. 11 továbbiakban djgg 12 továbbiakban öjgg 13 A. Böhm (1985): Einführung in das Jugendstrafrecht. 2. Aufl. München; F. Schaffstein-W. Beulke (2002): Jugendstrafrecht. Eine systematische Darstellung. Verlag W. Kohlhammer, Stuttgart. 12

Ezzel összefüggésben a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi gondolkodást elsősorban nem a tett-, hanem a tettesközpontúság, a szankciót pedig nem a proporcionalitás, hanem a személyiség-arányosság jellemzi. (Így pl.: a büntetőjogi felelősségre-vonástól az ügyész az ügyészi diverzió keretében emberölés kísérlete esetén is tekintett már el s szüntette meg az eljárást. 14 ) A bűncselekmény súlya tehát kizárólagos kritériumot nem jelenthet a legmegfelelőbb eljárási megoldás alkalmazása vagy annak kizárása szempontjából. Ez a megközelítés áthatja mind a német, mind az osztrák törvényt, széles kört engedve az eljárás mellőzésének, elterelésnek, intézkedéseknek, különösen a javító-nevelő-jellegű jogkövetkezményeknek. Így például az osztrák törvény a különleges körülmények figyelembevételének rögzítésével kihangsúlyozza a speciálprevenció generálprevenció feletti elsőbbségét: az egyes intézkedések alkalmazásakor tekintettel kell lenni arra, hogy a büntetőeljárás lefolytatása vagy a büntetés kiszabása valóban elkerülhetetlen-e annak érdekében, hogy megelőzhessék újabb büntetendő cselekmények elkövetését. 15 Ezt a célt szolgálja az is, hogy a bíróság a fiatalkorú elkövető bűnösségét büntetés kiszabásának mellőzésével is megállapíthatja. Eszerint, ha a fiatalkorú által elkövetett bűncselekmény miatt csak csekély súlyú büntetést kellene kiszabni, a bíróság eltekint a büntetés kiszabásától, amennyiben feltehető, hogy a bűnösség kimondása önmagában elegendő a törvénysértő további büntetendő cselekményektől való visszatartásához. 16 Az életkor megjelenése a német-osztrák szabályozásban Szemben a magyar - és sok más országban is elterjedt - megoldással, a német és az osztrák törvény nem húz szigorú határvonalat az egyes életkorban lévő elkövetők közé, hanem mintegy előremenve az Európa Tanács 2003. évi 20. számú ajánlásának kellő rugalmasságot és átjárhatóságot biztosít az egyes életkori kategóriák között. (ET R(2003)20.sz. ajánlása: fiatalkorú olyan személy, aki elérte a büntetőjogi felelősség alsó korhatárát, de nem érte el a nagykorúságot (felnőttkort) A fiatalkor azonban mondja az ajánlás - jogi kategória.) Az életkor alapján mindkét törvény három csoportra osztja az elkövetőket: a 14. életévét be nem töltött személyek gyermekkorúnak minősülnek és nem büntethetőek (StGB 19., öjgg 1. 1., 4. (1)) 14 Rundschreiben von Justizminister Rheinland-Pfalz, Juristische Blätter 1987/189. 15 öjgg 14.. 16 öjgg 12.. 13

a 14. életévüket már betöltött, de a 18. életévüket még meg nem haladottak fiatalkorúak, akikre a tárgyalt törvények terjednek ki (djgg 1. (2), öjgg 1. 2., 4. (2)) a 18. életévüket betöltött elkövetők a felnőttkorúak; e csoporton belül ismeri a német törvény a fiatal felnőttek kategóriáját; ide a 18. és 21. életév közötti bűnelkövetőket sorolja (djgg 1. (2)) A törvények azonban átmenetet biztosítanak a különféle életkori kategóriák különösen a 14. életév - esetén. Ennek eszköze a büntethetőség egyéb feltételének előírása. djgg 3. : A fiatalkorú büntetőjogilag csak akkor felelős, ha a cselekmény elkövetése idején erkölcsi és szellemi fejlődése folytán elég érett ahhoz, hogy cselekményének jogellenességét felismerje, s e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Egy olyan fiatalkorú nevelésére, aki érettségének hiányában büntetőjogilag nem vonható felelősségre, a bíró hasonló intézkedést rendelhet el, mint a gyámügyi bíró. öjgg 4. (2): Nem vonható büntetőjogilag felelősségre a kiskorú, ha gyermekkorú fiatalkorú, aki bűncselekményt követett el, amennyiben 1. meghatározott okokból még nem elég érett ahhoz, hogy cselekményének jogellenességét felismerje vagy e felismerésnek megfelelően cselekedjék (büntethetőséget kizáró ok). 2. az a 16. életévét még meg nem haladott fiatalkorú, aki vétséget követett el, bűnösségének foka csekély, és a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi szabályok alkalmazása sem szükséges ahhoz, hogy őt a jövőben újabb büntetendő cselekedetektől visszatartsák (feltételes büntethetőséget kizáró ok). 3. az StGB (felnőttekre vonatkozó Büntető Törvénykönyv) 42. -ában megjelölt feltételek fennállnak. A fiatal felnőttekkel kapcsolatosan a német törvény tartalmaz speciális szabályozást. djgg 105. (1) Ha egy fiatal felnőtt olyan bűncselekményt követ el, melyet az általános szabályok büntetni rendelnek, akkor a bírónak a fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat... kell alkalmazni, ha 1. személyiségének összképe..., cselekményének elkövetése idején egy fiatalkorú erkölcsi és szellemi színvonalának felelt meg, vagy 2. a tett elkövetésének módja, körülményei, háttere a fiatalkorúak bűnelkövetésének jellegzetességeit mutatja. Ennek hiányában az általános szabályok az irányadók. 14

Az életkor azaz a betöltött 14. életév mellett a törvények feltétellé teszik tehát az érettség megfelelő fokának meglétét. A fiatalkorúaknak a bűncselekmény elkövetésekor kellően érettnek kell lenniük ahhoz, hogy cselekményük jogellenességét felismerjék vagy e felismerésnek megfelelően cselekedjenek. A német törvény az érettséggel kapcsolatosan az erkölcsi és szellemi fejlődésről ír, míg az osztrák törvény meghatározott okokra utal. Bár a megfogalmazások ellentétes jellegűek, tartalmilag azonos kört ölelnek fel, hiszen az érettség mindkét esetben azonos elemekből áll: a belátási és az akarati képességből. Az érettség és elemei A fiatalkorú büntethetőségének központi eleme az érettség. A fogalom lényege egy adott személy normákhoz való viszonyulási képessége azaz a normák ismeretének illetve e normák beépítésének képessége. Az érettség megléte nem attól függ, állítják a szakemberek, hogy a fiatal el tudja-e mondani, mi megengedett vagy tilalmazott, hanem hogy képes-e ezt a tudást alkalmazni, mindennapi életében érvényre juttatni. Az érettség fogalma nem egy általános mérce alapján meghatározható kategória, hiszen függ a fiatal személyiségétől, szellemi adottságaitól csakúgy, mint a környezet szocio-kulturális gyökereitől, jellemzőitől. Értelmi, szellemi fejlődése alapján a fiatalkorú akkor minősül érettnek, ha racionálisan különbséget tud tenni a jogszerűség és a jogellenesség között, megérti a normák tartalmát és az összefüggéseket 17. Azonban annak a felismerése, hogy egy meghatározott magatartás tilalmazott, még korántsem elegendő a büntetőjogi felelősség megalapozásához! Ehhez egy viszonylagos erkölcsi érettség is kell. A fiatalnak képességei fejlődési útján el kell jutnia arra a szintre, hogy a jogszerű és a jogellenes közötti különbségtételt saját egyéni magatartására is vonatkoztatni tudja (azaz az elméletet a gyakorlatban is tudja alkalmazni). Egy ilyen képesség megléte egyfajta tudatosságot 18 feltételez, egy etikai értékrendszer kiépülését, amely a fiatal számára zsinórmértékül szolgálhat. Az alapvető erkölcsi értékek megsértése ugyanis általában valamilyen jogsértést is megalapoz. 19 Ez a megközelítés jelenik meg akkor, amikor a német/osztrák szakirodalomban az érettséget - ebben az összefüggésben - többnyire, mint 17 Lásd erről például: J. Renzikowski (1990): Forensische Psychiatrie und Strafrechtswissenschaft. NJW S. 2910. vagy H. Ostendorf (1991): Jugendgerichtsgesetz. Kommentar. 2. Auflage. Köln, Berlin, Bonn, München. 18 U. Eisenberg (1993): Jugendgerichtsgesetz mit Erläuterungen. 5. Auflage, München. 3 Rn. 15 mwn. 19 F. Schaffstein-W. Beulke (1991): Jugendstrafrecht. 10 Auflage, Stuttgart, Berlin, Köln. 7 II 1 15

egyfajta szociális érettség -et határozzák meg, értelmezik. Hiszen a fiatalkorú adott magatartása a társadalmi kötöttségek, a közösség, mint közeg megléte miatt minősülhet jogellenesnek, s a fiatalkorúnak épp e társadalmi kötődése miatt kell jogkövető magatartást tanúsítania. 20 Nagyon fontos tehát, hogy a fiatal önmagát, mint egy közösség tagját határozza meg 21, amelyben saját szükségletei, vágyai szemben áll(hat)nak más indivídumokkal és azok érdekeivel. Az értelmi és erkölcsi érettség csak akkor releváns a fiatalkorú büntetőjogi felelőssége szempontjából, ha ezek egy speciális képességet biztosítanak a fiatal számára: a képességet arra, hogy felismerje cselekménye jogellenességét és képes e felismerésének megfelelően cselekedni. Ezzel persze még nem tisztázott, hogy a fiatalkorú mikor birtokolja a felelősségre vonáshoz szükséges érettséget. Ennek megállapításához egyéb elemeket kell megvizsgálni, így például a német JGG-ben a belátási képességet, mint intellektuális elemet és az akarati képességet, mint voluntatív elemet. A belátási képesség A belátási képesség lényege, hogy a fiatal felismerje cselekménye jogellenes voltát. Azaz azt várják el tőle, hogy éppúgy meg tudja ítélni egy meghatározott magatartás jogellenességét, amennyire azt egy felnőtt képes megtenni. Fel kell(ene) ismernie, hogy cselekménye az emberek rendezett együttélésével összeegyeztethetetlen és ezért a jogrend nem tűri el. A cselekmény materiális jogellenességének felismerése nem teszi szükségessé, hogy a fiatalkorú saját magatartását úgy értékelje, mint egy büntető törvénybe ütköző bűncselekményt. Ugyanakkor az a belátási képesség megállapításához nem elegendő, ha a fiatal az adott magatartást csak erkölcstelennek, vagy az erkölcsi-etikai normákba ütköző cselekménynek tartja (értékeli). 22 A belátási képesség meglétének feltétele a jogszerű/jogkövető és a jogellenes viselkedés közti döntés értéktudatossága, az erkölcsi követelmények biztos ismerete, biztos tudás a játék, a csíny, a bűncselekmény közti különbségtételre. 23 A belátási képesség megléte függ a cselekmény jellegétől is. A büntető törvénykönyvek minden országban szép számmal tilalmaznak olyan magatartásokat, amelyek jogellenességével a gyerekek is tisztában vannak. 20 U. Eisenberg (1993): Jugendgerichtsgesetz mit Erläuterungen. 5. Auflage, München. 3 Rn. 15 21 H. Wegener (1981): Einführung in die forensische Psychologie. 1. Auflage, Darmstadt. S. 158. 22 U. Eisenberg (1993): Jugendgerichtsgesetz mit Erläuterungen. 5. Auflage, München. 3 Rn. 16 23 W. Bender (1965): Jugendgerichtsgesetz. Loseblatt-Erläuterungsbuch für die Praxis. Berlin, Frankfurt, Stand 1. April. JGG 3 Rn. 4 16

Fontos tétel, hogy nem elegendő, ha a fiatalkorú általában meg tudja különböztetni egymástól a jogszerűt és a jogelleneset, és valamely magatartásról el tudja mondani: ez jogellenes. Az is fontos, hogy a saját konkrét cselekményét is el tudja helyezni ebben a rendszerben, s felismerje: a jogrend az adott (konkrét) magatartás tanúsítását nem engedélyezi. A belátási képesség vizsgálata különösen fokozott kell legyen többes elkövetés esetén, vagy egy minősített eset kapcsán. Ekkor minden egyes cselekmény és minden minősítő körülmény kapcsán külön vizsgálandók e képességek. (Így például, hogy a fiatalkorú képes volt-e az általa megvalósított minősítő körülményekben kifejezésre jutó nagyobb fokú jogellenesség felismerésére. 24 ) Az akarati képesség A német törvény a belátási képesség mellett előírja a megfelelő akarati képesség meglétét is. Annak a ténynek a felismerése, hogy valami jogilag tiltottat teszünk, a motívumok harcában, mint a cselekmény által meghatározott ellenmotívum jelenik meg. 25 A helyes felismerése és a helyes megcselekvése (azaz a helyes magatartás tanúsítása) mindenesetre olykor két különböző dolog. Épp a fiatalokra jellemző, hogy cselekedeteik gyakran nem észérvekkel vezéreltek, hanem indulatokon, érzelmi spontaneitáson alapulnak. 26 Márpedig ha egy fiatalban az adott magatartás tanúsítása iránti vágy a meghatározó az értelem adta felismeréssel szemben, és ha ezt a vágyat a fiatal nem képes kellőképpen uralni, akkor mindez az érettséghez szükséges akarat-kialakulási képesség hiányának megállapításához vezethet. Ilyen érzelmi spontaneitás, a vágyak, ösztönök elsősége különösen a szexuális indíttatású bűncselekmények körében figyelhető meg. A serdülőkor alatt felébredő nemi ösztön a helyes magatartás felismerése és a jogellenes magatartás megfelelő értékelése ellenére is legyőzhet minden gátlást. Az akarati képesség meglétének vagy hiányának megállapítása során különös figyelemmel kell lenni bizonyos speciális körülményekre, amelyek az eset kialakulásával (is) összefüggenek. Ilyennek értékelhető az a szituáció, amelyben a fiatalkorú pszichikai nyomásnak volt kitéve. Ezekben az esetekben ugyanis - a jogellenesség felismerése mellett is - még nehezebb a külső körülmények miatt ellenállni. Példaként említhető az az eset, mikor a felnőtt hozzátartozók viszik magukkal a fiatalt bűnelkövetéseik alkalmával, vagy a csoportosan, esetleg egy banda tagjaként történő bűnelkövetés. Hisz például az 24 F. Schaffstein-W. Beulke (1991): Jugendstrafrecht. 10 Auflage, Stuttgart, Berlin, Köln. 7 II 1 c) 25 F. Schaffstein-W. Beulke (1991): Jugendstrafrecht. 10 Auflage, Stuttgart, Berlin, Köln. 7 II 2 26 H. Ostendorf (1991): Jugendgerichtsgesetz. Kommentar. 2. Auflage. Köln, Berlin, Bonn, München. 3 Rn. 10 17

utóbbinál fellépő csoportdinamikai hatás akár ki is zárhatja a fiatal ellenállási lehetőségét. Az elkövetés időpontja A kellő érettségnek a bűncselekmény elkövetésekor kell fennállnia. E tekintetben nincs tehát jelentősége annak, hogy az időmúlás eredményeként milyen mértékben fejlődött a fiatal belátási és akarati képessége. Az érettség meglétét mindig az egyes konkrét jogsértésekkel összefüggésben kell vizsgálni; azaz nem az a lényeg, hogy a fiatal általában mennyire érett, mennyire felnőttes gondolkodású, milyen fokra jutott szocializációja során. Több bűncselekmény esetén például halmazatnál minden egyes bűncselekménynél külön vizsgálandó az érettség megléte. Ennek eredményeként olyan megállapításra juthat az eljáró hatóság, hogy bizonyos cselekmények kapcsán fennállt, míg akár ugyanakkor elkövetett más bűncselekmények esetén viszont hiányzott a kellő érettség. Ezt nevezi a szakirodalom részleges vagy relatív - beszámítási képességnek 27. A hiányzó érettség, mint büntethetőségi akadály viszonya egyéb büntethetőségi akadályokhoz (a kóros elmeállapotra illetve a korlátozott beszámítási képességre vonatkozó rendelkezésekhez) Az érettség fogalmának törvényi feltételként való szerepeltetésével akárcsak a kóros elmeállapotnak megfelelő büntethetőségi akadálynál 28 - az úgynevezett biológiai-pszichológiai (más megközelítésben pszichikainormatív) 29 metódust veszi igénybe a jogalkotó. A büntetőjogi felelősség alapja - és egyben a bűnfelelősségi alapelv teljesülésének kritériuma - a fiatalkorú értelmi és erkölcsi fejlődésének egy meghatározott szintje, mint biológiai feltétel. Ehhez kötődik, mint pszichológiai feltétel, a fiatal érettségen keresztül közvetített képessége a cselekmény jogellenességének felismerésére és az e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására. A megfelelő érettség hiánya (pl.: djgg 3. ) felvetheti egy pszichológiai szempontból kivételes állapot például a gyengeelméjűség vagy a tudatzavar, stb. (pl.: dstgb 20. ) fennálltát. Tekintettel arra, hogy az érettség hiánya esetén nevelési célzatból gyámügyi bírói intézkedések rendelhetők el 30, míg a magyar Btk-beli kóros elmeállapot -nak megfelelő esetek fennállta 27 R. Brunner (1991): Jugendgerichtsgesetz. 9. Auflage, Berlin, New York. 3 Rn. 6 28 dstgb 20. 29 Az elnevezés több szakember szerint nem túl szerencsés, de igen elterjedt a szakirodalomban. Kívánatosabbnak tartanák a pszichikai-normatív fogalom alkalmazását. In: G. Wolfslast (2007): Ausgewählte Probleme der Jugendkriminalität und des Jugendstrafrechts. Thema 8.: Die strafrechtliche Verantwortlichkeit nach 3 JGG. Online: www.jurawelt.com/download/studentenwelt/seminararbeiten/national/jgg.pdf 12.01.2007. 30 djgg 3. 18

pszichiátriai intézetben való elhelyezést tehet indokolttá 31, igen fontos jól elkülöníteni egymástól a két esetkört. Természetesen számos különbség nevesíthető a két jogintézmény között például, hogy a 3. pozitívan megfogalmazott, míg a 20. negatívan ( bűnösség hiányában cselekedett ), hogy az érettségnek nem általában, hanem csak és kizárólag az adott büntetendő cselekménnyel összefüggésben kell fennállnia, míg a törvényekben felsorolt pszichológiai szempontból kivételes állapotoknak a fiatal pszichés adottságait a maguk teljességében kell uralniuk -, a leglényegesebb döntési lehetőségek a következők: - amennyiben a fiatal pszichés visszamaradottsága annak eredménye, hogy fejlődése még nem zárult le, és épp ezért ezen lemaradás későbbi kiegyenlítődése várható, úgy a 3. -t kell alkalmazni azaz a fiatal kellő érettség hiányában nem lesz büntethető; - amennyiben e pszichés lemaradás patologikus természetű - például veleszületett gyengeelméjűség következménye -, amely nem, vagy teljesen nem pótolható, a kóros elmeállapotnak megfelelő esetekre irányadó szabályokat kell alkalmazni (StGB 20. ); - a legvitatottabb, ha a hiányzó belátási vagy akarati képesség egy korábbi patológiás jellegű fejlődési zavar következménye (például egy kora gyermekkori agykárosodás), ugyanakkor e képességek az életkor előrehaladtával valószínűleg kialakulnak vagy javulnak; ez esetben az eljáró hatóság döntési kompetenciájába tartozik, hogy az érettség hiányát vagy a kóros elmeállapotot állapítja-e meg; e döntésénél az vezérli, hogy mit tart a fiatal szempontjából hasznosabbnak; 32 ehhez megvizsgálja például az alkalmazható jogkövetkezményeket illetve az elkövető társadalomra, közösségre veszélyességét. Az érettséggel kapcsolatos rendelkezések más jogintézményekkel is problémás viszonyba kerülhetnek. Így például a felnőttekre irányadó büntetőjogi szabályok ismerik a korlátozott beszámítási képesség intézményét. Ez tartalmilag megfelel a magyar Btk 24. (2) bek-ben körülírt esetnek, amikor a kóros elmeállapot nem zárja ki, de korlátozza az elkövető beszámítási képességét. Ebben az esetben lehetőség van a büntetések enyhítésére 33. (Hasonlóan a magyar Btk 87. (2)-ban szabályozott rendelkezéseihez). Fontos elv, hogy a két intézmény együttes megállapítására nem kerülhet sor; azaz nem zárható ki a büntethetőség érettség hiányában, s emellett nem lehet korlátozott beszámítási képességet is megállapítani. (BGH 26, 67) A döntés során elsősorban az vizsgálandó, hogy a hiányzó belátási és cselekvőképesség milyen biológiai 31 dstgb 63. 32 F. Schaffstein-W. Beulke (2002): Jugendstrafrecht. Eine systematische Darstellung. Verlag W. Kohlhammer, Stuttgart. S. 67. o. 33 dstgb 49. (1) 19

ismertetőjegyen alapszik. Ha a fiatal érettségét kellő mértékűnek ítéli meg a bíróság, mellette megállapíthatja a korlátozott beszámítási képesség fennálltát, s alkalmazhatja a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályokat. Ilyenre kerül sor a bírói gyakorlatban tipikusan akkor, ha a fiatal jelentős alkoholos befolyásoltság állapotában követte el a cselekményt 34. (BGH StrVert 1997, 348.) Döntés az érettség meglétének kérdésében Tekintettel az érettség büntethetőségre kiható jellegére és ennek következményeire, illetve a fiatal kíméletére és az eljárás megbélyegző hatására, fontos, hogy az ezt érintő döntés mihamarabb megszülessen. A döntés meghozatala - mely a fiatalkorúak ügyészének, kivételesen pedig, ha erre a vádemelés után kerül sor, a fiatalkorúak bírájának kompetenciájába tartozik - sokszor nem könnyű feladat. Az érettség megállapítására vonatkozó kötelezően követendő módszer nem áll rendelkezésre. 35 Alapkövetelmény azonban, hogy a döntési pozícióban lévő hatóság (a fiatalkorúak ügyésze illetve a fiatalkorúak bírája) személyre szabott, részletes és hiteles vizsgálatot folytasson le. Milyen intézményekre, forrásokra, információkra támaszkodhatnak e döntés előkészítésekor? Természetesen e körben személyes benyomásuk, tapasztalatuk és saját hivatalos tudomásuk mellett segítségükre vannak a rendőrségnek az elkövetők kihallgatásakor szerzett adatai, csakúgy, mint a Jugendgerichtshilfe, azaz a fiatalkorúak bíróságát segítő szervezet nyomozati jelentése. Sőt, a kommentárok arra is kitérnek, hogy az érettség kérdésében való döntésbe a fiatalkorúak bíróságát segítő szervezetet be kell vonni 36. Az olyan nagy súlyú ügyekben, ahol felmerül a szabadságvesztés-büntetés lehetősége, a vádemelést megelőzően az ügyész és a fiatalkorúak bírósága tanácsának elnöke a terheltet ki kell hallgassa. (djgg 44. ) Ennek során fokozottan vizsgálandó az érettség meglétének kérdése. A fiatalkorúakkal szembeni eljárás legmegfelelőbb szakmai hátterének biztosítását szolgálják azok a törvényi szinten megfogalmazott elvárások, hogy az eljárásban speciális, a pszichológiában, pszichiátriában, pedagógiában, kriminológiában, kriminálbiológiában jártas szakértők is részt vegyenek. Így az érettség kérdésében való döntésnél is sor kerülhet szükség esetén szakértői 34 a bírói gyakorlat 2 0 / 00 feletti véralkohol-koncentráció mellett fiatalkorúaknál már a beszámítási képesség jelentős csökkenését feltételezi 35 R. Brunner (1991): Jugendgerichtsgesetz. 9. Auflage, Berlin, New York. 3 Rn. 5 36 U. Eisenberg (2004): Jugendgerichtsgesetz. Beck sche Kurz=Kommentare Bd 48. 10. Auflage, Verlag C.H. Beck München. 3 Rn. 56. 20

vélemények beszerzésére. Ez elsősorban fiatalkorúakkal foglalkozó pszichológus vagy pszichiáter bevonását jelenti. 37 Ezzel a lehetőséggel azonban nem gyakran élnek. Ez részben pergazdaságossági szempontokra vezethető vissza, részben arra, hogy úgy vélik: sért(het)i az arányosság elvét. E szakértői vizsgálatok központi elemét jelenti a fiatal személyiségének feltárása, amely azonban a fiatal privát szférájába való jelentős sokszor durva - beavatkozással jár együtt. 38 Márpedig a csekély súlyú, vagy a közepesen súlyos bűncselekmények kapcsán egy ilyen élmény aránytalan hátrányt jelent(het) a fiatal számára. A jogelmélet egységes abban, hogy a fiatalkorúak bírája kellő szakmai potenciállal, sajátos kvalifikáltsággal és sokirányú tudással rendelkezik ahhoz, hogy fel tudja mérni, mely esetekben indokolt a szakértő bevonása. 39 Általánosan megfogalmazódó igény azaz mind a jogelmélet, mind a szűkebb szakma szerint is -, hogy a fiatalkorúak bírájára, ügyészére háruló fokozott felelősség miatt a bíráknak és az ügyészeknek a fiatalok nevelésében képzetteknek és tapasztaltaknak kell lenniük ahogy ezt maga a német törvény is kimondja. Ezért ugyan nem kötelező, de elvárás, hogy a fiatalkorúak bírája például egyetemeken, tanfolyamokon, konferenciákon - pszichológiai és pedagógiai alapismereteket is szerezzen, sőt a szociális munka terén gyűjtsön tapasztalatot. 40 Az osztrák törvény azt rögzíti, hogy a fiatalkorúak büntető ügyeiben való részvételhez különleges alkalmasság szükségeltetik. Az ezen ügyekben eljáró bíráknak és ügyészeknek a szükséges pedagógiai tudással, a pszichológiai és a szociális munka területén szerzett különleges ismeretekkel kell rendelkezniük. A bíró és az ügyész azonban Németországban és Ausztriában is elsősorban jogi szakember, ezért mindkét törvény kötelezővé teszi a bíróságot segítő szervezet, a Jugendrichtshilfe (a továbbiakban Jgh) nevű intézmény, illetve szakembereinek részvételét az eljárásban. E nagy múltú szervezetek (Ausztriában például már 1928-tól működik) számos feladatot látnak el, melyek teljesítését két fő cél hatja át: egyrészt, hogy az eljárás legelejétől kezdve képviseljék a fiatal érdekeit, érvényre juttassák a nevelő, gondozó és szociális szempontokat, másrészt, hogy segítség a bíróságokat és az ügyészségeket törvényi feladataik ellátásában. Az érettség kérdésében való döntéshez e szervezetek is jelentősen hozzájárulnak azzal, hogy minden olyan tényt, információt, adatot ki kell 37 J. Renzikowski (1990): Forensische Psychiatrie und Strafrechtswissenschaft. NJW 1990, S. 2910. 38 H. Ostendorf (1991): Jugendgerichtsgesetz. Kommentar. 2. Auflage. Köln, Berlin, Bonn, München. 3 Rn. 14 39 H. Ostendorf (1991): Jugendgerichtsgesetz. Kommentar. 2. Auflage. Köln, Berlin, Bonn, München. 3 Rn. 14 40 U. Eisenberg (2004): Jugendgerichtsgesetz. Beck sche Kurz=Kommentare Bd 48. 10. Auflage, Verlag C.H. Beck München. 21