Három anthelminthieum hatásosságának összehasonlító vizsgálata humán ancylostomiasisban Dr. LENGYEL Anna Dr. LÉVAI János Dr. VIDOR Éva Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztálya, Budapest Fővárosi László Kórház, Budapest Hazánkban LŐRINCZ, MAKARA és munkatársaiknak az 1930-1940-es években elvégzett asszanációs munkája óta autochton ancylostomiasis nem fordult elő (12). Az utóbbi években viszont nemzetközi kapcsolataink kiszélesedése miatt, egyre több alkalommal kerülünk szembe az ancylostomiasis diagnosztizálásának és gyógykezelésének feladatával trópusi-szubtrópusi területekről származó betegeinknél és alkalmanként a melegégövi országokból hazatérő magyar állampolgárok körében is. Egészségügyi kormányzatunk felismerve a kérdés jelentőségét, az ancylostomiasist a 19/1966 E. M. utasításában a bejelentendő fertőző betegségek közé sorolta. Az utasitás hatályba lépése óta a bejelentések száma 1967-ben 212, mig 1968-ban 324 volt (14). Megjegyzendő, hogy a diagnosztizált esetek száma a bejelentésekét felülmúlja (9). Tekintettel arra, hogy az ancylostoma fertőzöttek gyógykezelését mind klinikai, mind járványügyi meggondolások alapján indokoltnak tartjuk (10, 11), szükségesnek Ítéltük az ancylostomiasis ujabb therápiás lehetőségeinek további vizsgálatát. Az ancylostomiasis gyógyításában az utolsó évtizedben az ad-
dig leghatékonyabbnak talált tetrachloraethylen mellett ujabb gyógyszerek tűntek fel. Jelen közleményünkben e gyógyszerek közül a bepheniumhydroxynapthtoattal, a dymanthinhydrochloriddal és a thiabendazóllal elért eredményeinkről kivánunk beszámolni. Az 1967-1968 években e gyógyszerekkel kezelt ancylostomás fertőzöttek közül a következőkben csupán azokkal a betegekkel foglalkozunk, akik fertőzőttségének mértékét, az élősködő férgek hozzávetőleges számát a kezelést megelőzően három alkalommal végzett Stoll-féle peteszámolási módszerrel meghatároztuk. A gyógykezelések hatásfokáról a kezelés befejezését követő 10. naptól kezdődően három alkalommal elvégzett flotatios vizsgálattal győződtünk meg. Ezek negativitása esetén a harmadik vizsgálat időpontjában beállítottuk a lárvatenyésztési eljárást (2) i s. A nem gyógyult esetekben a féregszám alakulásáról peteszámolással győződtünk meg. A. Betegeink első csoportját (24 beteg) három napos bephenlumhydroxynaphtoat kezelésben részesítettük. E gyógyszer hatásfoka az irodalmi adatok (7, 13, 19) szerint 60-95 $> Egyik előző munkánkban (10) egy adagos bepheniumhydroxynaphtoat kezeléssel 60 afrikai betegünk közül 30 fertőzöttet tudtunk meggyógyítani, mig a kezelés másodszori, illetve harmadik ismétlésével a hatásfok mintegy 75 $-ra volt emelhető. Jelen vizsgálatainkban azért került sor ismét a bepheniumhydroxynaphtoat alkalmazására, mivel e kisérletsorozatunkba bevont betegeink Ázsia olyan területeiről származtak, ahol az Ancylostorna duodenale mellett a Necator americanus is elterjedt; igy meg kivántunk győződni a gyógyszer kevert fertőzésre való hatásáról is. A bephenium jól tolerálható, a kezelés 7-10 nap múlva megismételhető, vagy ellenőrzés mellett két-három egymást követő napon át adható; általában nem kivánatos tünetek megjelenése nélkül. Mivel a gyógyszer Necator fertőzésben kevésbé hatásosnak tartott (2, 8), igy e betegcsoportunk kezelésére a három napos kúrát alkalmaztuk.
A bepheniumhydroxynaphtoat (Alcopar, Burroughs Wellcome) napi adagja 5 g (2,5 g hatóanyag-tartalommal).a gyógyszert a betegek három egymást követő reggel, éhgyomorra, fél pohár teával elkeverve vették be. Hashajtás sem a kezelés előtt, sem utána nem. történt. A kezeiteknél csekély étrendi megszorítást alkalmaztunk: a kura előtti este könnyű étkezést rendeltünk el, másrészt pedig a gyógyszerbevétel után a következő étkezést csak 2-3 óra múlva engedélyeztük. Nem kívánatos hatást a kura alatt egy betegünknél sem észleltünk. Az ellenőrző vizsgálatok alapján a 24 betegből 15 fertőzöttet minősithettunk gyógyultnak; a nem gyógyult 8 beteg közül 5 betegben a peteszám jelentősen redukálódott. Három beteg fertőzöttsége változatlan maradt, egy betegünk a kontrol vizsgálatokra nem jelent meg ( l. táblázat). B. Betegeink második, ugyancsak 24 főből álló csoportját dymanthinhydrochlorid kezelésben részesítettük. A dymanthinhydrochlorid (Thelmesan, Pfizer) széles spektrumú anthelminthicum, hatása ancylostomiasisban a referenciák szerint 74 #-ra tehető (16). A dymanthinhydrochloridot az ajánlott optimális adagolá si sémának megfelelően napi 30 mg/kg adagban három napon át adtuk. Mivel a gyógyszerrel megelőzően tapasztalatunk nem volt, ezért mind a kura alatt, mind a kezelést követő 2 héten át laboratóriumi vizsgálatokat végeztünk. Nem volt észlelhető toxikus hatásra utaló elváltozás sem a veseműködésben (nem volt fehérje ürités, a vizeletben nem jelentek meg alakos elemek, az RN nem emelkedett meg), sem a májfunkcióban (változatlan serumbilirubin, thymol és aranysol értékek). A vérképben a gyógyulást, illetve a peteszám-redukciót kisérő eosinophylsejtszám csökkenéstől eltekintve, változás nem állott be. Az emésstőtraktus részéről azonban komoly toxikus tünetek kisérték a kúrát; görcsös hasi fájdalmak, hányinger, nehezen csillapitható hányás, amelyek a szer elhagyását követő napon megszűntek. A dymanthinhydrochloriddal kezelt 24 betegünk közül 4 gyógyult; a nem gyógyult 19 kontrollálható beteg esetében 13-ban a pete-
szám szignifikánsan csökkent ( l. táblázat). Ezek az eredmények ugyan jelzik a dymanthinhydrochlorid ancylostoma ellenes hatásosságát, de véleményünk szerint a hatás nem áll arányban a to xikus tünetekkel. G. Ancylostomiasisos betegeink harmadik csoportja (38 fő) thiabendazol kezelést kapott. A thiabendazol (Mintezol, Merck, Sharp and Dohme) számos külföldi (3, 5, 6, 14, 18) és hazai ( l, 11) adat szerint a legkülönfélébb helminthosisokban hatásos. Előnyös sajátsága, hogy az ivarérett intestinalis férgeken kivül hat a fiatal alakokra, sőt a szöveti migratióban lévő lárvákra is (4, 15). A gyógyszer napi adagja 50 mg/kg; a kezelés tartamát illetően 1, 2 vagy 3 napos kura ajánlott, a lehetőségektől ( pl. tomegkezelés egy adaggal), illetve a fertőzés súlyosságától függően. Mi betegeinket 3 csoportba sorolva, mindhárom kezelési séma hatásosságá"*" megvizsgáltuk. A csoportok 12, 12 és 14 főből állottak. Igyekeztünk, hogy mindhárom csoportba kb. azonos arányban kerüljenek gyengén, mérsékelten, illetve erősen fertőzöttek. Betegeink a gyógyszert napi két adagra elosztva vették be. Az első dosis bevétele mindig az esti étkezés után történt, a következő gyógyszerelést is mindig étkezés után adtuk. A parazitológiai vizsgálatokat a három napos kezelést kapott betegeknél laboratóriumi vizsgálatokkal is kiegészítettük. Sem a kura alatt, sem azt követő két hét folyamán kóros tünetek sem a vese-, sem a májfunkcióban nem jelentkeztek; ugyancsak nem volt észlelhető kóros jelenség a vérképző szervek részéről sem. A thiabendazol a két és három napos kúrában ancylostomiasisos betegeinknél igen eredményesnek bizonyult ( l. táblázat). Nem kivánatos hatásként enyhe nausea, hányás, gyengeség érzés a kezeltek mintegy l/5-nél jelentkezett; egy esetben pedig élő Ascarisok szájon át való távozását figyelhettük meg. Eredményeinket összegezve ugy értékelhetjük, hogy az általunk vizsgált 3 gyógyszer (bepheniumhydroxynaphtoat, dymanthinhydro-
1. táblázat - Table 1 Három anthelminthicum hatásosságának összehasonlító "vizsgálata ancylostomiasisban Comparative Study of the Efficacy of Three Anthelminthic Drugs in Ancylostomiasis Hatékonyság - Efficacy Bepheniumhydroxynaphtoat ír? m tek szám; Patient, Kezel No of A peteürités - Egg Output -p megszűnt Ceased csökkent Decreased nem változott No Change nem kontrollá] Not Observed napi 2,5 g 3 napon át 2,5 g per day for 3 days 24 15 5 3 1 Dymanthinhydrochlorid 30 mg/kg 3 napon át for 3 days Thiabendazol 50 mg/kg 1 napon át for 1 day 50 mg/kg 2 napon át for 2 days 50 mg/kg 3 napon át for 3 days 24 4 13 6 1 12 4 4 4-14 13-1 12 11 1 - -
Chlorid, thiabendazol) közül a thiabendazol bizonyult 2, i l l e t ve 3 napos kúrában a leghatásosabbnak ancylostomiasisos betegeink gyógyításában. Az esetleges átmeneti suppressiv hatás kizárására azokat a betegeinket, akiknél a reinfekció lehetősége kizárt, késői kontroll vizsgálatokba kivanjuk a következőkben bevonni. LENGYEL, A.: LÉVAI, J. VIDOR, É.; Comparative Investigation of the Efficacy of Three Anthelminthic Drugs in Human Ancylostomiasis The authors present results obtained by treating ancylostomiasis with bepheniumhydroxynaphthoate, dimanthinehydrochloride, and thiabendazole. After 3 days' treatment with bephenium, 15 of 24 patients were cured, in a further five individuals the egg counts were significantly reduced. Of 24 infected patients 4 were cured by treatment with dimanthinehydrochloride; a significant decrease in egg output was established in 13 cases. Adverse reactions during treatment appeared in a considerable number of cases. Thiabendazole treatment was given for 1, 2 and 3 days, to groups of 12, 14 and 12 individuals, respectively. Treatments for 2 and 3 days cured 13 and 11 individuals, respectively; untoward reactions were seen in about l/5 of the cases. I r o d a l o m 1. BÁNKI, GY. - NYERGES, G. - LENGYEL, A. - ZOLTAI, N.: Összehasonlító vizsgálatok dithiazaninjodiddal és thiabendazollal a strongyloidosis therapiájában. - Magyar Parazitológusok Társasága Közgyűlése, Budapest, 1966.XI.24.
2. Conference on ancylostomiasis. WHO Technical Report Series. - Geneva, 1963. 3. CAMPBELL, W.C.: Effect of thiabendazole. - J. Parasit., 47. 37-40. 1961. 4«CAMPBELL, W.C. - CUCKLER, A.C.: Chemotherapy of experimental trichinosis. - J. Parasit., 48. 28-30. 1962. 5. CUCKLER, A.C.: Thiabendazole, new broad spectrum anthelminthic. - J. Parasit., 47. 36-37. 1961. 6. FRANZ, K.H. - SCHNEIDER, W.J. - POHLMANN, M.H.: Clinical trials with thiabendazole against intestinal nematodes infecting humans. - Am. J. Trop. Med. Hyg.,14. 383-387. 1965. 7. GOODWIN, L.G. et al.: Clinical trials of bepheniumhydroxynaphtoate against hookworm in Ceylon. - Brit. Med. J., 11. 1572-1576. 1958. 8. JUNG, R.C. - Mc CROAN, J.E.: Efficacy of bepheniumhydroxynaphtoate and tetrachloraethylene in mass treatment of hookworm infection. - Am. J. Trop. Med. Hig., 9., 492-495. I960. 9. JURÁNYI, R.: Parazitológiai vizsgálatok (Budapest, Pővárosi Közegészségügyi Járványügyi Állomás Évkönyve, Budapest, 1967.). 10. LENGYEL, A. - ZOLTAI, N. - BÁNKI, GY.: Az ancylostomiasis hazai problémái. - Orvosi Hetilap, 109. 859-861. 1968. 11. LÉVAI, J. - YIDOR, É.: Tapasztalataink trópusi eredetű parazitás betegségek kezelésével. - Orvosi Hetilap, 110. 414-421. 1969. 12. LŐRINCZ, P. - MAKARA, GY. et al.: Az ancylostomiasis (bányászaszály) kérdésének mai állása Magyarországon. - Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, Pécs, 1935. 13. NAGATY, H.P.-RIPAAT, M.A.: Clinical trials with bepheniumhydroxynaphtoate against Ancylostoma duodenale and other helminthic infestations. - J. Trop. Med. Hyg., 62. 255-258. 1959. 14. Országos Közegészségügyi Intézet Járványügyi Osztályának a- datai, 1967, 1968. 15. STONE, O.J. - MULLINS, J.P.: First use of thiabendazole in
creeping eruption. - Texas Rep. Biol. Med., 21, 422-424. 1963. 16. Thelmesan dokumentáció. Pf izer International Inc., New York, 1965. 17. VAKIL, B.J. et al.:clinical trials with a new anthelminthic, thiabendazole. - J. Trop. Med., 68. 287-295. 1965. 18. VERMEIL, C. - MARGUET, P.-REHEL, H.: Contribution á l'étude du Traitement des helminthiases chez les transplantés: action du thiabendazole. - Bull. Soc. Path. Exot., 58. 933-938. 1965. 19. YOUNG, M.D.: Bephenium, a new drug acting against human hookworm. - J.' Parasitol., 44. 611-621. 1958. Érkezett: 1969-4.30. Dr. LENGYEL A. OKI Parazitológiai Osztálya, Budapest, IX. Gyáli ut 2. Dr. LÉVAI J. Dr. VIDOR É. Pővárosi László Kórház, Budapest, IX. Gyáli ut 5-7.