Szakdolgozat Hegedűs Adél Miskolc 2013
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi kar Polgári jogi Tanszék A házasság és az élettársi kapcsolat elhatárolása, különös tekintettel a vagyonjogi kérdésekre Konzulens: Kovácsné dr. Kaiser Klára Egyetemi tanársegéd Készítette: Hegedűs Adél Tagozat: Jogász-nappali J-507 Miskolc 2013 1
University of Miskolc Faculty of Law Institute of Civilian Sciences The delimination of marriage and domestic partnership particularly on question of property Consultant: Kovácsné Dr. Kaiser Klára Teaching Assistant Author: Adél Hegedűs Lawyer full-time Course J-507 Miskolc 2013 2
Tartalomjegyzék 1. BEVEZETŐ GONDOLATOK, TÉMAVÁLASZTÁS... 4 2. ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT A TÁRSADALOMBAN... 5 2.1. ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT KIALAKULÁSÁNAK FŐBB ELMÉLETEI... 6 3. A HÁZASSÁG ÉS AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT MAGYAR SZABÁLYOZÁSA6 4. A HÁZASSÁG ÉS AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT ALAPVONÁSAI... 9 4.1. A HÁZASSÁG INTÉZMÉNYE... 9 4.2. ÉLETTÁRSI JOGVISZONY LÉTREJÖTTE... 11 5. A HÁZASSÁGI ÉLETKÖZÖSSÉG ÉS AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT VAGYONJOGI ÖSSZEHASONLÍTÁSA... 12 5.1. A HÁZASSÁGI VAGYONJOG FOGALMA, VAGYONJOGI RENDSZEREK... 12 5.2. HÁZASTÁRSI ÉLETKÖZÖSSÉG, HÁZASSÁGI VAGYONKÖZÖSSÉG... 13 5.3. A HÁZASTÁRSAK VAGYONKÖZÖSSÉGE ÉS AZ ÉLETTÁRSAK KÖZÖS TULAJDONSZERZÉSE... 14 5.4. HÁZASTÁRSAK ÉS AZ ÉLETTÁRSAK KÖZÖS VAGYONÁNAK KÖRE... 18 5.5.HÁZASTÁRSAK ÉS AZ ÉLETTÁRSAK KÜLÖNVAGYONÁNAK KÖRE... 22 5.6. A HÁZASTÁRS ÉS AZ ÉLETTÁRS TARTOZÁSAIÉRT VALÓ FELELŐSSÉG... 27 5.7. A VAGYONKÖZÖSSÉGTŐL VALÓ ELTÉRÉS LEHETŐSÉGE SZERZŐDÉS ÚTJÁN ÉLETTÁRSAK ÉS A HÁZASTÁRSAK ESETÉN... 30 5.8. VAGYONKÖZÖSSÉG MEGOSZTÁSA HÁZASTÁRSAK ÉS ÉLETTÁRSAK ESETÉN... 32 6. HÁZASSÁG ÉS AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT EGYÉB VAGYONI JOGHATÁSAI... 36 6.1. ÉLETTÁRSI TARTÁSI SZERZŐDÉS, HÁZASTÁRSI TARTÁS... 36 6.2. LAKÁSHASZNÁLAT ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT ÉS A HÁZASSÁG ESETÉBEN... 38 6.3. ÖRÖKLÉS ÉLETTÁRSAK ÉS HÁZASTÁRSAK ESETÉBEN... 40 7. AZ ÚJ PTK. KONCEPCIÓ VÁLTOZTATÁSAI A VAGYONI JOGOT ILLETŐEN A HÁZASSÁG ÉS AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT ESETÉBEN... 41 8. ÖSSZEGZÉS... 45 9. FELHASZNÁLT IRODALOM... 47 3
1. Bevezető gondolatok, témaválasztás A témaválasztásomat nagyban meghatározta, hogy a jogi tanulmányaim során több ismerősöm is azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy vagyonjogilag mi a különbség a házasság és az élettársi kapcsolat között. A szakdolgozat megírása előtt több cikket, irodalmat, korábbi szakdolgozatotokat tanulmányoztam és nagyon kevés foglalkozott konkrétan a két életviszony összehasonlításával. Maga az élettársi kapcsolat, mint társadalmi jelenség nem új keletű. A házasság mellett szinte minden időben megfigyelhető volt az, hogy a társadalom bizonyos rétegeiből származó partnerek házasságon kívül folytatták együttélésüket. A különböző történelmi korokban és időszakokban ez különféleképpen és különfél módon történt. 1 Napjainkra tömegessé válása és társadalmi elfogadottsága a jellemző. Szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a házasságon alapuló családmodellt, amelyre a családjogi rendszer épül egyre kevesebben választják. Az élettársi kapcsolat növekedése egy olyan tendencia melyet a jogalkotás nem hagyhat figyelmen kívül. Míg az élettársi viszonyban élők meg vannak győződve arról, hogy kapcsolatuk sokkal egyszerűbben megszűntethető, mint egy házassági kapcsolat, emellett egyre többen azt a nézetet vallják, hogy vagyonjogi hatásaik is megegyezők. A laikusok többsége tévedésben van a jogintézményt illetően még maguk a benne élők is. Hiába a számos hasonlóságnak, de a jogi szabályozottságuk jelentősen eltér. A dolgozatomban arra vállalkozok, hogy bemutassam a két életforma közötti jelentősebb vagyonjogi eltéréseket, kitérve a jelenlegi szabályozásra, a bírói gyakorlatán át a közeljövőben tervezett módosításokig. Célom, hogy rávilágosítsak arra a téves felfogásra ami szerint csak a,, papír a különbség. Mivel írásom meghatározott keretek közé van szorítva először az élettársi kapcsolat fogalmának jelentését elemzem, ezt követően ismertetem a házasság létrejöttének mozzanatait. A hangsúlyt a közös vagyonszerzés kérdéskörére, a külön- és közös vagyon eltéréseire, valamint a közös vagyon megosztására helyezem, mert úgy gondolom, ezek a témák foglalkoztatják leginkább az embereket. Megemlítésre kerülnek egyéb vagyonjogi hatások is, melyről, ha nem is 1 Dr. Szeibert Orsolya Az élettársak és vagyoni viszonyaik HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010 29.oldal 4
részletesen, de nagyvonalakban említést teszek. Ezek olyan részletek melyekről szintén tévesen gondolkodnak a felek és automatikusan a házasságra vonatkozó szabályozást tekintik irányadónak. 2. Élettársi kapcsolat a társadalomban A házasságon kívüli együttélés az utóbbi évtizedben vált elterjedtté. Az élettársi kapcsolat előre törésének következménye a házasságkötések számának visszaszorulása, mely egyre inkább kiszorítja a házasságkötést. Az 1960-as év volt a meghatározó a párkapcsolati formák átalakulásában. Az ipari forradalom előtt az egyéni érzelmeket háttérbe szorították, a házasságkötéskor az anyagi szempontokat helyezték előnybe, ettől tették függővé a család anyagi jólétét. Ezen érdekházasságok teljesen elnyomták az egyén szabadságát. A férfi dolga volt, hogy a családjáról gondoskodjon, a nőnek pedig mindenben támogatni kellett a férjét, a háztartás és a gyereknevelés kötötte le az idejét. A társadalmi értékek megváltozásával előtérbe került az együttműködés, az egyéni érdeket tartották szem előtt, melyet korábban háttérbe szorítottak, és ennek köszöntően alakult ki az élettársi kapcsolat. Magyarországon egészen az 1970-es évekig deviáns jelenségnek számított az élettársi kapcsolat. Az ekkor készült népszámlálás mutatja, hogy akkor 62.000 élettársi kapcsolatot regisztráltak, melynek száma folyamatosan növekszik, ezzel szemben a házasságkötések száma csökken és egyre több a válások száma is. 2 A házasságon kívüli együttélést elsősorban a fiatal korosztály választja vagy azon idősebbek köre, akiknek a házasságuk nem sikerült, túl vannak már egy váláson, nem sikerült megházasodniuk, vagy pedig özvegyek. Annak ellenére, hogy a párkapcsolati forma egy elfogadott jelenség a mai korban, mai napig az emberek a család alapkövének a házasságot tartják. 3 2 Dr. Tóth Gabriella: Élettársak, együttélés-papírok nélkül, jogok- kötelezettségek- lehetőségek az élettársi kapcsolatban, a mindennapokban INFOEXPRESSZ Kiadó Kft. 2006 9-10.oldal 3 Demográfia, 2005. 48. évf. 3 4. sz. 191-192.oldal 5
2.1. Élettársi kapcsolat kialakulásának főbb elméletei Az idők során több nézet alakult ki arról, hogy mi vezetett az élettársi kapcsolat elterjedéséhez valamint miért választják egyre inkább ezt az életformát. Egyes szakemberek azt a nézetet vallják, hogy az élettársi kapcsolat azonos a házassággal. Mások szerint az élettársi kapcsolat a párok függetlenségét tükrözi, melynek következtében nem áll szándékukban továbblépni, házasságot kötni. A felek saját életüket helyezik előtérbe a függetlenségüket az odaadás és a valakihez való tartozás ellenében. Egy másik megközelítés az élettársi kapcsolatot próbaházasságnak tekinti, ahol a felek rájönnek, hogy képesek-e az együttélésre, a közös élet kialakítására. Nagyon közel áll az előbb említett nézethez a következő felfogás, mely szelekciós folyamatként fogja fel az együttélést. A partnereknek több idő áll a rendelkezésükre egymás megismeréséhez, terveik, elképzeléseik összeegyeztetésére. Ha úgy gondolják, hogy teljesen eltérőek vágyaik, céljaik és nem tudnak egymáshoz alkalmazkodni, egyszerűen csak kilépnek a kapcsolatból. Ebből adódik, hogy a pároknak azon köre marad fenn, akik később házasságot kötnek. Tulajdonképpen nem másról, mint egy összecsiszolódási folyamatról beszélünk. 4 3. A házasság és az élettársi kapcsolat magyar szabályozása A házasságot Magyarországon a Családjogi törvény (1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról) szabályozza. Részletezi magát a házasságkötést, annak alaki kellékeit, házasság érvénytelenségét, megszűnését, a házastársak jogait, kötelezettségeit, a névhasználatot, szabályozza a házassági vagyonjogot, a házastársak lakáshasználatát, tartását stb.. 4 Hegedűs Andrea: Az élettársi kapcsolat a polgári jogi kodifikáció tükrében Pólay Elemér Alapítvány Szeged, 2010 29-30.oldal 6
A házasság fogalmára jogszabályi definíció nem áll rendelkezésre, így az a tartalmi elemekből, illetve a létrejövetel feltételeiből határozható meg: Egy férfi és egy nő között, az arra kijelölt állami hatóság előtt személyesen tett, és kölcsönös, kifejezett nyilatkozattal létrejövő kötelék, amely a törvényben meghatározott személyi és vagyoni hatásokkal jár. 5 Az élettársi kapcsolat, mint együttélési forma kevésbé szabályozott jelenleg a magyar jogban, mint a házasság. Az élettársi kapcsolat szabályozásáról az 1970-es évekig nem beszélhetünk, a bírói gyakorlat alakította ki a polgári jogi társaságra vonatkozó szabályozás analóg alkalmazásával. Az alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) tartalmazza, de folyamatosan nő azon jogszabályok száma mely rendezi az élettársak jogait és kötelezettségeit. A Ptk. pontosan meghatározza az élettársi kapcsolat fogalmát;,, élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenes ági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban. 6 A jogviszony szempontjából lényegtelen, hogy azonos vagy különnemű személyekről van-e szó. Kiemelendő, hogy minden feltételnek meg kell felelni a felek együttélésének ahhoz, hogy a jog élettársaknak ismerje el őket. Élettársi viszony csak akkor áll fenn, ha a felek közös háztartásban élnek, vagyis ha a felek egy fedél alatt, közös életvitelt folytatnak, és a létfenntartást együtt biztosítják. Ebbe a körbe beletartozik a költségek közös viselése illetve az azokhoz való hozzájárulás. Mind ennek a külvilág felé is meg kell nyilvánulnia. A bírói gyakorlatban a gazdasági együttműködés alatt azt értjük, hogy a felek közös cél érdekében működnek együtt, közös életvitelt folytatnak, a jövedelmüket közösen használják fel a kitűzött cél érdekében. Ezt támasztja a következetes bírói gyakorlat is abban a határozatában, amelyben kimondta, hogy,,az élettársi kapcsolat keletkezése 5 Heinerné Dr. Barzó Tímea: Családi Jog Novotni Alapítvány Miskolc, 2004 38. oldal 6 Ptk. 685/A 7
csak akkor állapítható meg, és akkor jár közös tulajdon keletkezésével, ha a felek közössége vagyoni viszonyaikra is kiterjed. 7 De,, az élettársi kapcsolat fennállását nem zárja ki az, hogy a feleknek külön néven álló folyószámlája van, és arról önállóan, egymástól függetlenül rendelkeznek. Önmagában a pénzkezelés módja sem dönti el az élettársi viszony létezését. 8 Az élettársi jogviszony megállapítását önmagában az a tény sem zárja ki, hogy a hosszú távra tervezett érzelmi és gazdasági kapcsolat létesítésekor az egyik fél önhibáján kívül még nem képes jelentős jövedelem megszerzésére és a közös életvitel anyagi terheit kizárólag a másik fél viseli, nem zárja ki a gazdasági kapcsolat keletkezését. 9 Ugyanakkor nem eredményezheti a gazdasági közösség és az élettársi jogviszony létrejöttét, és ebből következően a felek közös tulajdonszerzését, a közös lakásban és közös háztartásban, érzelmi közösségben történő együttélés akkor, ha a felek gazdasági együttműködése kizárólag a közös életvitel költségeinek a fedezésére terjed ki, egyéb vonatkozásban viszont a vagyoni függetlenségüket fenntartják. Közös gazdálkodásnak számít a jövedelem megosztása is, mely esetben az egyik fél jövedelmét a megélhetési költségekre, a másik fél jövedelmét pedig a vagyonszaporulatra fordítják. A gazdasági kapcsolat hiányában nem állapítható meg vagyonközösség pusztán érzelmi kötődésre alapozva. Az ítélkezési gyakorlat élettársi kapcsolat esetén nem ismer el részbeni közös gazdálkodás vagy korlátozott élettársi viszonyt. A peres felek házasságuk felbontását követően 11 évig éltek élettársi kapcsolatban. A felperes munkaviszonyban állt, az alperes főállású munkaviszonyán túl másodállású kereső tevékenységet is folytatott. A felek mindkettőjük számára hozzáférhető helyen kezelték a jövedelmüket, a felhasználásról elsősorban az alperes döntött. A másodfokú bíróság a korlátozott élettársi vagyonközösség fennállását azzal indokolta, hogy a felek közös gazdálkodása kizárólag a mindennapi közös életvitel költségeinek a közös viselésére terjedt ki, nem valósítottak meg tényleges gazdasági együttműködést. 10 A Legfelsőbb bíróság rögzítette, hogy a Ptk. nem ismeri el a korlátozott vagyonközösség fogalmát. Határozottan állást foglal amellett, hogy amennyiben 7 Hegedűs Andrea: Az élettársi kapcsolat a polgári jogi kodifikáció tükrében Pólay Elemér Alapítvány Szeged, 2010 47.oldal 8 Hegedűs Andrea: Az élettársi kapcsolat a polgári jogi kodifikáció tükrében Pólay Elemér Alapítvány Szeged, 2010 47.oldal 9 BDT.2006.1386 10 BH1994/5.242. 8
nincsenek meg az élettársi kapcsolat elemei, nem lehet az élettársi minőségre, sem a vagyonközösségre hivatkozni. 11 Az élettársi viszonyt tényviszonynak tekintjük. Ez azt jelenti, hogy az érzelmi és gazdasági közösség tényleges megkezdésével minden további hatósági aktus vagy regisztráció nélkül létrejön és fűződnek hozzá a törvényben meghatározott jogkövetkezmények. A jogirodalom szerint az élettársi viszony tényleges megkezdésével egy speciális ún. ráutaló magatartással történő szerződéskötésről beszélhetünk. Az esetleges írásbeli szerződés készítésének a későbbi, vagyonmegosztási viták rendezésének megkönnyítése céljából van jelentősége. A bírósági gyakorlat az élettársi kapcsolat fennállását a lényeges jellemzők együttes vizsgálatával valamint összességükben értékeli. A konkrét eset körülményeitől függ, hogy egy-egy elem meg nem léte milyen jogkövetkezményt von maga után. 4. A házasság és az élettársi kapcsolat alapvonásai 4.1. A házasság intézménye A házasság a hagyomány és a hatályos magyar jog szerint egy férfi és egy nő jogilag elismert és szabályozott életközössége, a társadalom első pillére, tehát alapvető társadalmi intézmény. A házasságkötést hagyományosan az eljegyzés előzi meg. Ezzel a felek egyfajta ígéretet tesznek egymásnak, arra nézve, hogy házasságot fognak kötni. Maga a házasság megkötése szigorú formai követelményeket von maga után. A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy a házasságuknak legjobb tudomásuk szerint nincs törvényes akadálya, igazolniuk kell, hogy házasságkötésük törvényes feltételei fennállnak. Az anyakönyvezető a házasulandó felek szándékának bejelentésétől számított 30 nap 11 BH1994.252. A Polgári jog a,, korlátozott élettársi vagyonközösséget nem ismeri, a feleknek a közös gazdálkodásban folytatott, eltérő tevékenységnek következményeit a szerzésben való közreműködés szerint a tulajdonszerzés arányának megállapításakor kell kifejezésre juttatni. Felhasznál irodalom: Dr. Szeiber Orsolya: Az élettársak és vagyoni viszonyaik HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010 234-249.oldal alapján Hegedűs Andrea: Az élettársi kapcsolat a polgári jogi kodifikáció tükrében Pólay Elemér Alapítvány Szeged, 2010 43-49.oldal alapján 9
elteltével tűzi ki a házasságkötés időpontját, amely alól kivételes esetben a jegyző felmentést adhat. A házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlevő házasulók az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. Házasságot csak nagykorú férfi és nő köthet. A nyilatkozat megtétele után, ha az anyakönyvvezető megállapította a házasság tényét, bejegyzi azt a házassági anyakönyvi kivonatba. A házasságkötés nyilvános, két tanú jelenlétében történik. 12 A házasságkötésnek fennállhatnak bizonyos akadályai, melyeket előzőleg meg kell szüntetni, különben a házasság nem köthető meg illetve érvénytelenné válik. Érvénytelennek számít a házasság, ha valamelyik félnek korábbi házassága még fennáll. Nem házasodhatnak egyenes ági rokonok, testvérek. Az érvénytelenségi okok között szerepel továbbá, ha valaki a testvérnek testvér szerinti leszármazójával, illetve a volt házastárs egyenes ági rokonával köt házasságot. Ez utóbbi két eset alól a jegyző felmentést adhat. Örökbefogadó szintén nem házasodhat az örökbefogadottal. Cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személyek házasságkötése érvénytelen illetve abban az esetben sem köthető meg a házasság, ha a házasságkötés időpontjában volt teljes cselekvőképtelenség állapotában a házasulandó fél. Az érvényes házasság megkötésének feltétele a nagykorúság is, ám bizonyos esetekben a körülményeket figyelembe véve kiskorú is köthet házasságot a gyámhatóság engedélyével, ha már betöltötte a 16. életévét. Az anyakönyvvezetőnek házasságkötéskor minden esetben hivatalos minőségben kell eljárnia és a házasulandó feleknek kijelentésük megtételekor együttesen jelen kell lenniük. A házasság érvénytelen lesz, ha a Csjt.-ben felsorolt valamely érvénytelenségi ok fennáll. A házasságot érvénytelenítési perben hozott bírósági határozat nyilvánítja érvénytelennek. Ez az ítélet mindenkire nézve hatályosnak tekintendő. A házasság megszűnik, ha az egyik házastárs meghal, vagy ha a bíróság felbontja a házasságot. Sajnos napjainkban egyre többször kerül sor a házasság felbontására. Ez a bíróság csak a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasélet esetében alkalmazza. Ha a családban kiskorú gyermek is van, abban az esetben az ő érdekét mindenképen figyelembe kell venni. A felbontást a feleknek személyesen kell megindítaniuk. Mind ehhez végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, illetve megegyező 12 Csjt. 2 (1)-(3) 10
akaratnyilvánítás van szükség. A bíróság által felbontott házasság a felbontást kimondó ítélet jogerőre emelkedésének napján megszűnik. 4.2. Élettársi jogviszony létrejötte Élettársi kapcsolat a hatályos szabályozás alapján az együttélés tényével jön létre. A 2009. évi XXIX. törvény módosította az egyes közjegyzői nem peres eljárásokról szóló 2008.évi XLV. törvény-t és vezette be az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartását. A nyilvántartás vezetését a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, és a közjegyzők feladatává teszi. A nyilvántartás létrejöttéhez, két nem cselekvőképtelen nagykorú személy kérheti a közjegyző előtt tett nyilatkozatukkal, hogy egymással élettársi kapcsolatban élnek, és ezt a tényt vegyék nyilvántartásba. A nyilatkozat felvételére irányuló kérelmet csak közösen és személyesen terjeszthetik elő. A nyilatkozat megtétele előtt a közjegyző tájékoztatja a feleket az élettársi kapcsolat jogkövetkezményeiről. Mindaddig nem vehető fel nyilatkozat, míg a korábbi élettársi nyilatkozat a nyilvántartás szerint fent áll. Ha a nyilvántartás megtörtént, az élettársi nyilatkozat igazolja, hogy az élettársi kapcsolat hivatalosan is elismert azoknak, akiknek a közösen megtett nyilatkozat az élettársi nyilvántartásban szerepel. A fenn nem állásról szóló nyilatkozat megtételét nem kell közösen megtenni. Bármelyikük kérheti a nyilatkozatának nyilvántartásba vételét, ami szerint nem áll már fenn az élettársi kapcsolat a vele együtt korábban élettársként nyilvántartásba vett személlyel. 13 Az élettársi kapcsolat megszűnik valamelyik fél halálával, ha bármelyik fél később házasságot köt, illetve ha valamelyik fél a kapcsolat fenn nem állásról nyilatkozatott tett. 2010 januárjától az élettársi kapcsolatok igazolására kiadott hatósági igazolás kiállítását szintén a közjegyzők hatáskörébe utalták. Keletkezése és megszűnése a házassággal ellentétben nem kötődik hatósági aktushoz. Ennek következtében a kapcsolat fennállásának bizonyítása a különböző jogviszonyokban az érdekeltet terheli. 13 Közjegyzők Közlönye 2010 14. évfolyam 6. szám 1-35.oldal alapján 11
5. A házassági életközösség és az élettársi kapcsolat vagyonjogi összehasonlítása 5.1. A házassági vagyonjog fogalma, vagyonjogi rendszerek A házassági vagyonjog fogalmát megközelíthetjük szűkebb és tágabb értelemben. Ha szűkebb értelemben vizsgáljuk, akkor azon azonos jogszabályok összességéről beszélünk, amely a házastársak egymás közötti (belső) valamint a házastársak harmadik személyekkel szemben (külső) fennálló jogviszonyát szabályozzák a házasság időtartamára, mind pedig a házasság megszűnésére. Két alapvető elméletre épül ez a felfogás. Beszélhetünk egyrészről vagyonelkülönítő rendszerről melynek lényege, hogy a házastársaknak, ami a házasságkötésükkor megvolt, és amit a házasság alatt szereztek az egymástól független tulajdonuk marad, mindkettejüket megilleti a saját vagyona feletti kezelés és rendelkezés joga, egymás tartozásaiért pedig nem tartoznak felelősséggel. A másik felfogás a vagyonösszesítő rendszer, ahol a házastársak minden vagyona egy vagyontömeggé válik, a férj rendelkezése alá kerül. Tehát az összes vagyon közös tulajdonná válik. Tágabb értelemben magába foglalja a házastársi vagyonközösséget, annak megosztásával, a házastársi közös lakás használatával és a házastársi tartás érvényesítésével kapcsolatos igényeket. 14 14 Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései Complex Kiadó Budapest, 2006 19.oldal 12
5.2. Házastársi életközösség, házassági vagyonközösség Mit is értünk házastársi életközösség alatt? Az ítélkezési gyakorlat szerint vélelmezni kell, hogy a házasság megkötésével az életközösség is létrejön, és az folyamatosan fennáll, de egységes fogalom nem áll rendelkezésünkre. Maga a kifejezés csupán arra utal, hogy a házastársak közösségben élnek. Vita esetén az a házastárs köteles bizonyítani, amelyik az életközösség hiányát, megszakadását állítja.,,a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat álláspontja megegyezik abba, hogy a házassági életközösség lélektani, erkölcsi és vagyoni összetevőkből áll, annak rendszerint tartalmi elmei: a közös háztartás (együttlakás), a közös gazdálkodás és a bensőséges személyes viszony (érzelmi, lelki közösség, szellemi, kulturális kapcsolat, rendszeres nemi élet) a házastársak között. 15 Az életközösség tartalmi elemeit csak együttesen lehet vizsgálni. A házassági életközösséget a különélés nem feltétlenül szünteti meg, hisz ezt előidézheti ideiglenes vagy kényszerű körülmény is. Az életközösség csak akkor szűnik meg, ha a különéléshez az egyik házastárs részéről a házastársi összetartozás és kapcsolat megszakításának elhatározott szándéka is hozzájárul, annak kifejezésére juttatása, hogy a másik házastárssal nem kíván együtt élni. Ezt támasztja alá az a jogeset is melyben a bíróság kimondta, hogy,,a házasfelek között az életközösség megszűnését nem lehet megállapítani pusztán azon az alapon, hogy az egyik házasfél bármilyen hosszú ideig tartó klinikai kezelés vagy szociális betegotthoni ápolás alá kerül, ha közöttük az egymáshoz tarozás érzése, az érzelmi és a gazdasági kapcsolat fennmaradt. 16 Továbbá nem szűnik meg a házassági életközösség, amíg a felek között érzelmi-és a gazdasági kapcsolat-egyikük házasságon kívüli viszonya- ellenére fennmarad. 17 A házastársi vagyonközösség pontos fogalmát a Csjt. sem határozza meg. Létrejöttének és fennállásának feltétele egyrészt a házasságkötés ténye, másrészt a házassági életközösség létrejötte és fennállása. Vagyonközösségről csak is az életközösség ideje alatt beszélhetünk. A vagyonközösséghez tartozó tárgyak használatára bármelyik házastárs, a kezelésére azonban mindkét házastárs közösen 15 Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései Complex Kiadó Budapest, 2006 37.oldal 16 FPK.1996/57. 17 BH2009.181 13
jogosult. Mindegyik házastárs kívánhatja a másiknak a vagyonközösséghez tartozó tárgy fenntartása vagy értékcsökkenésének elkerülése végett szükséges intézkedésekhez való hozzájárulását. 18 Fontos elhatárolni a vagyonközösséget és a közös vagyont, hisz valójában nem ugyan arról beszélünk. A vagyonközösség sokkal tágabb fogalom, mint a közös vagyon. A közös vagyon nem más, mint a különvagyonnak az a haszna is, mely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva a vagyonkezelés és a fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, szerzőt valamint más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj. 19 5.3. A házastársak vagyonközössége és az élettársak közös tulajdonszerzése A Csjt. 27 - ának (1) bekezdése rendelkezik a vagyonközösség létrejöttéről, mely osztatlan közös tulajdonná minősíti mindazt, amit a házastársak az életközösség alatt együttesen vagy külön szereztek. Az élettársak esetén a Ptk. 578 - a az irányadó ami az élettársak szerzésben való közreműködés arányában történő közös tulajdonszerzésről rendelkezik. Az eltérés a házassággal szemben, hogy nem létesít vagyonközösséget. Az élettársi közös szerzést illetően a bírói gyakorlatban két féle nézőpont alakult ki. Az egyik szerint az élettársak vagyoni viszonyaik vagyonközösséget alkotnak, melyre a házasság vagyonközösségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, de a különbség az, hogy a szerzésben való közreműködés határozza meg a vagyoni részesedés arányát. A másik irányzat alapján, a közreműködés arányában a közös tulajdon létrejöttét az élettársi kapcsolat alatt létrejött vagyonszaporulatra vonatkozóan ismeri el. Ezen két felfogás közül inkább az utóbbi erősödött meg a bírói gyakorlatban. 20 Az élettársi kapcsolatban élők között speciális vagyonjogi szabályok érvényesülnek, melyek szerint az élettársak olyan arányban lesznek tulajdonosai a közös vagyonnak, amilyen arányban annak megszerzésében közreműködtek. 18 CSjt.29 (1)-(2) 19 Csjt.27 (1) 20 Dr. Szeibert Orsolya: Az élettársak és vagyoni viszonyaik HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010 254.oldal 14
A bírósági gyakorlat szerint a közreműködés arányának vizsgálatakor a szerzésben való közreműködést, és ennek megfelelő arányú közös tulajdonszerzés mértékét az együttélés teljes időtartamára és a vagyonközösséghez tartozó valamennyi vagyontárgyra vonatkozóan egységesen kell meghatározni, egy- egy vagyontárgy megszerzésében való közreműködés mértéke külön nem vizsgálható. A felperes az I. rendű alperessel 1996. április 1-jétől 2002. január 7-éig fennálló élettársi jogviszonyra alapítva kérte az élettársi közös vagyon megosztását. A szerzésben való közreműködés arányát azonos mértékben jelölte meg. Az I. rendű alperes nem vitatta az érzelmi kapcsolat, a közös háztartásban való együttélés tényét, de tagadta a gazdasági kapcsolat fennállását. Állította, hogy a mindennapi megélhetéshez szükséges jövedelmet kizárólag ő biztosította. Jövedelmét külön kezelte, kizárólag saját vagyona növelésére fordította. Befektetéseiről egyedül döntött, abba a felperest nem avatta be, ezért még hallgatólagos egyetértés sem volt arra, hogy az I. rendű alperes jövedelme, a befektetésekből származó jövedelme közös vagyon legyen. A felperes is külön, saját bankszámláján kezelte saját jövedelmét, a kapcsolatból született gyermek után folyósított gyermekgondozási díj, illetőleg segély teljes összegét. Az érzelmi kapcsolat megszakadásának időpontját 2001. október végében határozta meg. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes élettársi kapcsolatának meglétét. A megállapított tényállás alapján 1995 decemberi megismerkedést követően, a felperes és az I. rendű alperes közös elhatározása alapján a felperes 1996 márciusában az I. rendű alperes által bérelt lakásba költözött. Megállapodtak abban, hogy a felperes befejezi egyetemi tanulmányait, leteszi a nyelvvizsgát, eltartásáról az I. rendű alperes gondoskodik. 1996 őszén a felperes egyetemi tanulmányait befejezte. Ekkor a felek megállapodtak abban, hogy házasságkötés nélkül együtt élnek és nagycsaládot alapítanak. A megállapodás nem terjedt ki a gazdálkodás módjára. Az I. rendű alperes határozott életvezetési elképzeléseket alakított ki, folyamatosan ambicionálta a felperest a továbbképzésre. A felperes ezért hivatalosan munkaviszonyt nem létesített, az I. rendű alperes tulajdonában álló kft.-ben szívességi alapon végzett munkát. A felperes és az I. rendű alperes önálló folyószámlával rendelkeztek. A közös gazdálkodásuk keretében a háztartási munkák egy részét a felperes végezte, ebbe az I. rendű alperes besegített. A mindennapi életvitelhez szükséges ügyintézést a felperes látta el. A megélhetéshez szükséges költségeket a felperes fizette az I. rendű alperes. A hétköznapi gazdálkodás körében a felek között szigorú elszámolási szabályok érvényesültek. Az I. rendű alperes pénzügyi tanácsadói és befektetési tevékenységet folytatott, jövedelmével maga rendelkezett, befektetéseiről a felperest nem tájékoztatta. 1997. év december 12-én kötött szerződéssel az I. rendű alperes hosszú távú befektetési céllal vásárolt egy szántó művelési ágba sorolt ingatlant. A felek között felmerült, hogy az ingatlan átminősítése esetén a telken közös családi házat építenek. A felperes az 1998 decemberében született közös gyermek gondozására a törvény által biztosított teljes időtartamra igénybe vette a gyermekgondozási díjat, majd a gyermekgondozási segélyt. A felperes nevén álló bankszámlára utalt háromévi díj teljes összege a folyószámlán maradt. Közel egy évet az I. rendű alperes külföldi munkavégzésére figyelemmel a felek Hollandiában éltek. A felperes ellátta a háztartást, gondozta és 15
nevelte a kiskorú gyermeket. Az I. rendű alperes a 2000. december 5-én kötött adásvételi szerződéssel vásárolta a B., A. u. 89. szám alatti ingatlan 2/4 részét. A felek az ingatlanvételt jó befektetésnek tekintették, és azt tervezték, hogy Hollandiából hazatérve az ingatlanon álló szerkezetkész állapotban lévő felépítménybe a még hiányzó munkálatok elvégzését követően beköltöznek. A munkálatokban, a belső tervezésben a felperes tevékenyen részt vett. Erre az időre a felek kapcsolata megromlott, az I. rendű alperes sürgette a felperes munkába állását, határozottan közölte, hogy a család fenntartásának anyagi terheit kizárólag egyedül már nem kívánja viselni. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése eredményeként megállapította, hogy a felek összeköltözése közös döntésük volt, ettől kezdődően közös célokat tűztek ki maguk elé, és jövőjüket együtt, közösen képzelték el nagycsalád alapításával, illetőleg ennek az anyagi feltételeinek biztosításával. Ezt szolgálta mindkét ingatlan megvásárlása és az a tény, hogy a vételt hosszú távú befektetésnek tekintették. Nem minősül külön gazdálkodásnak, hogy a felperes jövedelmét saját bankszámláján helyezte el, és abból kivétet nem eszközölt. Bizonyított, hogy a felek közös célja a közös nagycsalád alapítása és az ehhez szükséges anyagi feltételek, az önálló családi otthon megteremtése volt. A közös cél tartalma egyértelműen arra utal, hogy a felek hosszú távú, tartós kapcsolatot terveztek, a közös célok érdekében együttműködtek, hallgatólagosan egyetértettek abban, hogy az ily módon létrejövő vagyonuk közös legyen. (BDT2008.1805) A bírói gyakorlat egyértelmű abban, hogy gazdasági közösség léte csak akkor állapítható meg, ha a felek nem csupán esetileg egy-egy vagyontárgy megszerzésében, vagy csupán az együttélés mindennapi kiadásai tekintetében működnek együtt, hanem a gazdasági tevékenységüket meghatározó célkitűzéseik az életközösség egész időtartama alatt közösek, ennek eléréséhez pedig teljes körű együttműködést tanúsítanak, jövedelmeiket közös céljaik érdekében a pénzkezelés módjától függetlenül együttesen használják fel. 21 A közös szerzés mértékének meghatározásánál nem csak az élettársi együttélés teljes időszaka alatt elért jövedelmeket kell feltárni és egybevetni, de értékelni kell az élettársak által kifejtett egyéb tevékenységeket, elsősorban a háztartásban és a gyermek nevelésében, gondozásában végzett munkát. 22 Ami az együttélésük alatt keletkezett az közös vagyonba kerül, az élettársak önálló jogszerzési címe alapján. A közös gazdálkodás során megszerzett vagyontárgyakra vonatkozóan az élettársakat nem kötelmi jellegű elszámolási igény, hanem hallgatólagos akarat megegyezésen alapuló dologi igény illeti meg. Ez az jelenti, hogy a 21 Dr. Szeibert Orsolya: Az élettársak és vagyoni viszonyaik HVG-ORAC Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2010 257.oldal 22 Hegedűs Andrea: Az élettársi kapcsolat vagyonjogi vonatkozásai Családi jog 2008. március VI. évfolyam 1. szám 12.oldal 16
kapcsolatuk felszámolása után követelhetik egymástól az együtt szerzett vagyontárgyak tulajdonjogának megfelelő részének átengedését, és ennek megfelelően a tulajdonjog bejegyzését. Számos olyat esetet láthatunk, mikor a felek nem együttesen járnak el valamely vagyontárgy megszerzésének érdekében, csak az egyik élettárs szerepel szerződő félként. A tulajdonjog megszerzésére vonatkozóan elkülönítünk mind a házastársak mind az élettársak esetén külső és belső jogviszonyt. Az élettársi kapcsolat esetében harmadik személlyel a szerződést akár csak az élettársak egyike is megkötheti, partnere annak ellenére lesz tulajdonos, hogy nem vett részt a szerződéskötésnél a köztünk levő belső jogviszony miatt. Az élettársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban ugyanis az élettársak akár együttesen, akár külön-külön szerzőként is szerepelhetnek, de az egymás közötti jogviszonyukban akarategységüknél fogva együttes szerzőknek minősülnek, vagyis a harmadik személlyel kötött szerződés tartalmától és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől függetlenül közös tulajdonosai annak, amit együttélésük alatt közös gazdálkodás eredményeként szereztek. Például az együttélés alatt a közös vagyoni megtakarításból vásárolt ingatlan közös tulajdont képez, függetlenül attól, hogy az ingatlan-nyilvántartásban egyikük neve van feltüntetve. A másik élettárs bármikor kérheti nevének bejegyzését, mivel a tulajdoni igény nem évül el. A házastársi vagyonközösségre vonatkozó részletes szabályozást a Családjogi törvény biztosítja. A törvényi rendelkezés alapján a házastársak között a házasság megkötésével házastársi vagyonközösség keletkezik a házassági életközösség idejére. A törvény vélelmet állít fel az életközösség fennállta alatt szerzett megszerzett, illetve annak megszűnésekor meglévő vagyontárgyakra, vagyis a közös vagyon mellett.,, A házastársi közös vagyon címén történő tulajdonszerzés nem a bíróság ítéletével vagy az ingatlan- nyilvántartásba bejegyzéssel jön létre, hanem a törvényi rendelkezés alapján. 23 A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat bármelyik házastárs használhatja, de közösen jogosultak kezelni. Mindegyik házastárs kívánhatja, hogy a másik járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy fenntartása vagy értékcsökkenésének elkerülése végett szükségesek. A fenntartással és a kezeléssel járó költségeket a közös vagyonból kell fedezni, ha erre nem elegendő, akkor a 23 BH 1983.282 17
házastársak a költségekhez a különvagyonukból arányosan járulnak hozzá. 24 A házastársak esetén a reálszerzés elvére épülő házastársi közös szerzés, mint önálló tulajdonszerzési jogcím csak a házastársak belső jogviszonyában érvényesül. 25 Ennek értelmében a házastársnak az egymás közötti belső jogviszonyában egyrészt dologi igénye keletkezik a házastársak által tulajdonul megszerzett vagyontárgy közös vagyonból reá eső fele részére, másrészt kötelmi jellegű elszámolási igénye lesz a közös vagyonba tartozó vagyoni értékű jogok illetve követelések érétkének a fele részére. A házasfelek és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban nem a Csjt., hanem a polgári jog, társasági jog, értékpapírjog, munkajog vagy egyéb jogágak rendelkezései érvényesülnek. Mint látjuk a gyakorlat szerint a házastársak közös szerzése egyenlő arányú szerzést jelent, az élettársak azonban a szerzésben való közreműködés arányában szereznek közös tulajdont. Az élettársak közös vagyonára vonatkozó szabály bár eltér a házastársakra irányadó rendelkezésektől, a hasonlóság viszont, hogy tulajdonjogot keletkeztet. 5.4. Házastársak és az élettársak közös vagyonának köre Az élettársak vagyoni viszonyainak rendezése során a jogalkotó szándékosan tett különbséget a házastársak és az élettársak vagyoni helyzetének szabályozása között. A különbség az, hogy a házastársak között az életközösség idejére házassági vagyonközösség keletkezik, a felek szerzése a közös tulajdont gyarapítja, míg az élettársak a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek tulajdont. A szabályozás más tárgyakat utal a közös vagyonba a két esetben. Házasság esetén azon vagyontárgyakról beszélünk, mely az élettársi közösség fennállása alatt szereztek, és nem tartozik a különvagyonba. A törvény konkrétan nem sorolja fel, a bíróság alakította a ki a közös vagyon körét. Ide soroljuk az alábbiakat: - a házastárs munkabére, - jövedelme; 24 Csjt. 29 25 Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog Complex kiadó Kft. Budapest, 2009 16.oldal Felhasznált irodalom: Dr. Szeibert Orsolya: Az élettársak és vagyoni viszonyaik HVG-ORAC Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2010 250-259.oldal alapján Izsóné Ács Alexandra: Házastárs vagy élettárs? : a két kapcsolati forma magánjogi jogkövetkezményeinek összehasonlítása Családi Jog 2005.december II. évf. 4.szám 22-25.oldal alapján 18
- különvagyon haszna, hozama; - közös vagyon helyébe lépő érték; - jogügylettel szerzett vagyontárgy, vagyoni érték; - közös vagyonba,,utalt vagyontárgy; - szellemi alkotást létrehozó személy díja. Az ítélkezési gyakorlat megdönthető vélelmet állított fel amellett, hogy az életközösség megszűnésekor meglévő vagyontárgyak szerzése az életközösség fennállása alatt történt, a vagyonközösség tartalma alatt szerzett vagyontárgyak és teljesített kötelezettségek a közös vagyonhoz tartoznak, mert a szerzésük nem olyan jogcímen, nem olyan vagyonból történt, amelyre tekintettel az a különvagyonba került volna. Végül pedig a közös vagyonhoz tartozó tárgy a házastársak egyenlő arányú osztatlan közös tulajdona. A vélelem felállításából az a következtetés vonható le, hogy a Csjt. a közös vagyon elismerésének elsőbbségét, védelmét követeli meg. A fentebb résztelezett vélelem megdönthető, ha valamelyik házastárs igazolja a vagyontárgy különvagyoni jellegét. A bizonyításnak arra kell kiterjedni például, hogy a szerzésre nem a házassági életközösség ideje alatt került sor, olyan jogcímen vagy olyan vagyon felhasználásával szerezték meg a vagyontárgyat, mely a különvagyonhoz tartozik vagy a szerzésre részben közös, részben különvagyon felhasználásával került sor, így a közös szerzés nem egyenlő arányú. A közös vagyon vélelme nem alkalmazható a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában, sem az ettől eltérő tartalmú házassági vagyonjogi szerződés esetén, a vagyonközösségnek a bíróság által az életközösség fennállása alatt történő megszüntetését követően, nem utolsó sorban pedig a házastársak és harmadik személyek közötti, külső jogviszonyban a harmadik személyekkel szemben, azok hátrányára. 26 Élettársak esetén a közös vagyon körének meghatározása nem egyszerű. Több kérdés is felmerülhet. Egyrészt jogilag elhatárolható e a közös vagyon és a külön vagyon köre, másrészt pedig az, hogy a közös vagyon köre ugyanolyan könnyen meghatározható mint a házasság esetén. Láthattuk, hogy házasság esetén az együttélés puszta ténye főszabály szerint elegendő ahhoz, hogy közös tulajdonról beszéljünk, addig az élettársaknál az ítélkezési gyakorlat megosztott ebből a szempontból. Az 26 Csűri Éva Katalin: Házassági Vagyonjog gyakorlati kérdései Complex Kiadó Budapest, 2006 76-79.oldal Csűri Éva Katalin házassági vagyonjog Complex Kiadó Budapest, 2009 17.oldal 19
élettársakra vonatkozó vagyonjogi szabályozás a fentebb említett két irányvonal mentén halad. 27 Az I. r. alperes 2002. június 7-én megvásárolta a V. város 4508/A/71. hrsz. alatt bejegyzett, 43 m 2 alapterületű lakóingatlant. A 6 000 000 forint vételárat olyan módon fizette ki, hogy 2 700 000 forint összegű OTP kölcsönt vett fel és megszüntette az ifjúsági takarékbetétjét, valamint a lakás előtakarékossági betétjét, amelynek kapcsán 2 392 211 forinthoz illetve 504 996 forinthoz jutott. A még hiányzó összeget magánszemélytől kapott kölcsönből, illetőleg a folyószámláján lévő megtakarításából fedezte. A felperes az I. r. alperes ingatlan vásárlásáról csak annak megtörténte után szerzett tudomást, sem a vásárlásban, sem a hitel felvételben semmilyen módon nem vett részt. A lakás rendbehozatala után az élettársak oda együtt költöztek be és a lakás berendezése érdekében különféle ingóságokat vásároltak. 2004. március végén azonban a felperes és az I. r. alperes életközössége megszűnt és a lakásból a volt élettársak megállapodásának megfelelően 2004. augusztus 8-án a felperes elköltözött. A felperes elköltözésére vonatkozó megállapodást a volt élettársak 2004. év június-július havában szóban kötötték meg, amely megállapodásban az I. r. alperes a felperes javára havi 20 000 forintos részletekben 680 000 forint, továbbá a felperes nevére megkötött Aranyfonal életbiztosítás még hátralévő 10 havi díjának a megfizetését vállalta. Az ingóságaikat a felek természetben osztották meg. Az I. r. alperes a fizetési kötelezettségeinek eleget tett. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy élettársi vagyonközösség címén megszerezte a v.-i 4508/A/71. hrsz.-ú ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségének a tulajdonjogát és kérte a közös tulajdon megszüntetését. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a lakóingatlant nem a közös szerzés szándékával vásárolta meg; annak megvásárlásához a felperes nem járult hozzá. Vitatta az életközösségük fennállása alatti 50-50%-os szerzési arányt is és arra hivatkozott, hogy a közös ingóságok megosztásában megegyeztek. Az elsőfokú bíróság az ítéleti rendelkezését azzal indokolta, hogy a felperes állításával szemben az I. r. alperes tagadta, hogy a jövedelmükkel közösen gazdálkodtak volna. Az I. r. alperes állítása szerint a mindennapi megélhetés költségeit ugyan közösen viselték és közösen vásároltak különféle ingóságokat, valamint a felperes szüleinél való együttlakás ideje alatt a lakásfenntartás költségeihez közösen járultak hozzá, ezt meghaladóan azonban jövedelmeikkel külön gazdálkodtak. Erre utaló körülményként hivatkozott a felperes által kötött Aranyfonal életbiztosításra, valamint a saját maga által egyedül kötött lakás előtakarékossági szerződésre és ifjúsági takarékbetétkönyv nyitására, továbbá a lakáskölcsön egyedüli felvételére. Ilyen I. r. alperesi előadás mellett az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes tartozott azt bizonyítani, hogy a lakásvásárlás mint közös cél érdekében együttműködtek és ennek során az ingatlan vásárlására közös jövedelmükből került sor. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a bírói gyakorlat szerint a közös szerzés csak akkor állapítható meg, ha a hozzátartozók a közös cél érdekében együtt járnak el és egyetértenek abban, hogy a közös gazdálkodási tevékenységük eredményeként szerzett vagyon közös legyen. Ebben a körben elsősorban a felek közös cél érdekében való együttműködésnek, vagyis a közös életvitelnek és a jövedelmek közös célra történő felhasználásának van döntő jelentősége. 27 Dr. Szeibert Orsolya: Az élettársak és vagyoni viszonyaik HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010 253.oldal 20
A lakásvásárlást illetően viszont a bíróság nem találta megállapíthatónak, hogy a felperes a lakásvásárlásra hajlandóságot mutatott volna. A lakás megvásárlása körében sem a közös cél, sem az ebben történő egyetértés, sem a közös gazdasági tevékenység megállapítására az elsőfokú bíróság lehetőséget nem látott. A felek élettársi közössége a közös életvitelre és az ingóságok vásárlására korlátozódott. Az élettársi kapcsolat megszűnését követően kötött megállapodást az elsőfokú bíróság az élettársi közös vagyon egészére vonatkozó megállapodásként értékelte. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg, hogy a felek gazdasági közössége az együttélés alatt csak a közös életvitelre és az ehhez szükséges ingóságok megvételére terjedt ki. A perbeli ingatlan megszerzése kapcsán az a közös célzat, együttműködés, tehervállalás, amelyre figyelemmel az élettársi kapcsolat alatt szerzett ingatlant közös vagyonnak lehetne minősíteni, nem volt megállapítható. (BH2012.66) Fentebb említett jogesetből kitűnik, hogy az élettársi kapcsolat nem egyszerű vagyonegyesítés, ahhoz, hogy az élettársi kapcsolat alatt szerzett vagyontárgy közös vagyonnak minősüljön, több szükséges, mint a házastársi vagyonközösség esetén. Az élettársak közös tulajdonának keletkezéséhez az is feltétel, hogy az élettársak legalább hallgatólagosan egyetértsenek abban, hogy az illető vagyontárgy közös tulajdon legyen, és legalább hallgatólagosan annak terheit is vállalják. A házastársi közös vagyontól eltérően az élettársi közös vagyon része az lesz, amit a felek az élettársi viszony tartalma alatt együtt vagy külön, de a közös tulajdonszerzés célzatával szereztek meg. Az élettársi közös vagyon keletkezéséhez az erre irányuló szándékra is szükség van, szemben a házastársak közös vagyonszerzésével. Az élettársi kapcsolat esetében is érvényesül a közös szerzés vélelme. A különvagyoni jelleget annak az élettársnak kell bizonyítania, aki erre hivatkozik. A Legfőbb Bíróság is több ítéletében leszögezte ennek a vélelem érvényesülését:,, Közös szerzés törvényes vélelmével szemben bármelyik élettárs bizonyíthatja, hogy az élettársi kapcsolat tartalma alatt megszerzett valamely vagyontárgy vagy vagyonszaporulat azért nem képezi az élettársak közös tulajdonát, mert az valamelyik élettárs különvagyona. 28 Összefoglalva a házastársaknál ex lege jön létre a közös vagyon, míg az élettársaknál elengedhetetlen, hogy a felek között meglegyen a közös tulajdonszerzési szándék. 28 BH2002/6. 229 21
5.5.Házastársak és az élettársak különvagyonának köre A reálszerzés elvén alapuló házassági vagyonjogi rendszer lényege, hogy a házastársak vagyona elkülönített alvagyonra oszlik, vagyis a férj és feleség különvagyonára, valamint a közös vagyonra. 29 A házassági különvagyon törvényileg elismert, dologi jogilag elkülönült alvagyon. A Csjt. ahogy a közös vagyont, a különvagyont is elismeri és védelemben részesíti. A törvény taxatíve felsorolja, azon vagyontárgyakat melyek a különvagyon körébe tartoznak. A házastárs különvagyonához tartozik: - a házasságmegkötéskor megvolt vagyontárgy - a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy, - a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy, - a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. 30 A különvagyon meghatározásnál a házassági életközösség megkezdésének ideje az irányadó. Ebben az esetben a különvagyont állító felet terheli annak a bizonyítása, hogy az életközösség megszűnésekor meglévő vagyontárgy megszerzésére az életközösség megkezdése előtt került sor valamint az életközösség fennállása alatt megszerzett vagyontárgy különvagyonnak minősül. Ahogy korábban említettem a vagyontípus elhatárolásánál, az életközösség megkezdésének időpontja az irányadó, ezen belül is nem a tulajdon megszerzésének időpontja, hanem az annak alapjául szolgáló jogcím keletkezésének ideje a meghatározó. Például a házastárs különvagyonához tartozónak minősül a házasságkötés előtt megkötött, adásvételi szerződés alapján megszerzett ingatlan akkor is, ha a tulajdonjognak az ingatlan- nyilvántartásba való bejegyzésre csak a házassági életközösség tartalma alatt került, feltéve, ha a vételár részbeni teljesítése még a házasságkötés előtt megtörtént. 29 Csjt. Kommentár II. 1.kötet 289.oldal 30 Csjt.28 (1) Felhasznált irodalom: Csűri Éva Katalin: Házassági Vagyonjog gyakorlati kérdései Complex Kiadó Budapest, 2006 325-328.oldal alapján 22
Ebbe a körbe fog tartozni a házasságkötés előtt megrendelt vagy kifizetett, de csak az életközösség alatt elkészített vagy szállított dolog. A következő jogeset is az elhangzottakat igazolja. Az I. rendű alperes a felperes édesanyjával (a továbbiakban: a felperes jogelődje) 1975 júniusában kötött házasságot. A házasságkötést megelőzően az I. rendű alperes megvásárolta a B.-i, Sz. út 8. szám alatti kétszobás ingatlant 50 000 forint vételárért. Tulajdonjogát a földhivatal 1/1 arányban vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy jogelődje az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. -a alapján házastársi vagyonközösség címén az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogot szerzett az ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségére. Az I. rendű alperes az ingatlan a különvagyonát képezi, mert a házasságkötés előtt vásárolt ingatlan teljes vételárát egyedül fizette ki, oly módon, hogy 1975 áprilisában 10 000 forintot, majd 1975. december 10-én további 40 000 forintot teljesített. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a per tárgyát képező ingatlant az I. rendű alperes a különvagyonából vásárolta meg. Álláspontja szerint az ingatlan különvagyoni jellegét erősíti az a tény is, hogy a tulajdonjog bejegyzése 1/1 arányban a házasságban élő I. rendű alperes javára történt. A másodfokú bíróság szerint az a tény, mely szerint a házasság megkötése után történt a vételár egy részének a kifizetése, valóban megalapozná a házastársi közös vagyon vélelmének alkalmazását, azonban az elsőfokú bíróság a tanúvallomások és egyéb körülmények okszerű mérlegelésével hozta meg a döntését, és megalapozottan következtetett arra, hogy az ingatlan megvásárlása az I. rendű alperes különvagyonából történt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezésével kapcsolatban utalt arra, hogy az a tény, mely szerint a házasság megkötése után történt a vételár egy részének a kifizetése, valóban megalapozná a házastársi közös vagyon vélelmének alkalmazását, azonban az elsőfokú bíróság a tanúvallomások és egyéb körülmények okszerű mérlegelésével hozta meg a döntését, és megalapozottan következtetett arra, hogy az ingatlan megvásárlása az I. rendű alperes különvagyonából történt. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az a körülmény, miszerint a vételárhátralék kiegyenlítésére a házassági életközösség fennállása alatt került sor, nem változtat a tulajdonszerzésen és azon a tényen, hogy a tartozás az I. rendű alperes ingatlanát terhelő külön adósság volt. (BH2012.222) A vagyontárgy különvagyoni jellegének megállapításához azt kell bizonyítani, hogy az a szerzés időpontja, jogcíme és szerzésének forrása alapján a különvagyonba tartozik. A bíróság adott esetben is mérlegelési jogkörében eljárva a bizonyítékok okszerű mérlegelésével és a bizonyítandó körülmények helytálló értékelésével állapítja meg akár a közös akár a különvagyoni jelleget. 23