Gellért, a tudós vértanú

2011. Szeptember - XVI. évfolyam 4. (125.) szám TARTALOM A csavargó plébános................2 Képzelt riport a Szentlélek pünkösdi látogatásáról......................3 Találkozni szeretnénk Jézussal.......4 Lovas kocsival a Tátra térre.........4 Ismét csobbantunk.................5 Neveden szólítottalak.............5 Lengyelországi zarándoklat.........6 Pál kurzus........................7 Verjetek benne gyökeret...........10 Keresztény Édesanyák Országos Találkozója......................11 Cserkész csapattábor..............11 Együtt Máriával..................12 Cseréppel gazdagodva.............12 Csillagokat láttunk!...............12 Sík Sándor: Az õsz dicsérete Fiatal arcnál, fiatal szemeknél Láttál-e szebbet a vén nap alatt? A lánynak mondja: Rózsafán születtél! És a világnak: Én megváltalak! De jár az év, és teljes lesz a rózsa, Tejes tavaszból tüzet szív a nyár: Gyermek apára, tengerek hajósra, Isten és ember férfiúra vár, Aki szeret, de nem hogy õt szeressék, És cselekszik, mert szent a kötelesség. De legzengõbb a lomb zenéje õszkor, Bimbó- s virágnál mézebb a gyümölcs. Elzúg a harc és elzajong a hõskor: Harcosnál, hõsnél emberebb a bölcs. Ó lombos erdõk õszi orgonája, Milyen teli-mély a te muzsikád! Ezer sípod egyszerre intonálja Az emberlét ezernyi dallamát. Tavasz illata, nyarak szenvedelme S a tiszta tél kristály nyugalma benne. Ó emberélet édességes õsze, Te vagy az összhang és az árnyalat. A tavasz benned fanyarát legyõzte, Erdõtüzeket, aszályt a nyarak. Magára ismer benned mind a kettõ, S te mind a kettõt áldod, érleled. Piros nyaradnak nem volt lángja meddõ, S magtalan nem lesz szép fehér teled. Mert a szivárvány színei megérve Elsimulnak a ránctalan fehérbe. Gellért, a tudós vértanú Szent Gellért püspök egyházmegyénk elsõ püspöke és plébániánk védõszentje Velencében született, 980-ban, és Budán halt meg 1046-ban. Családi nevén Gerardo Sagredo, vagy Giorgio (György) Sagredo, a velencei uralkodó dozse családból származott, és valószínûleg lombardiai eredetû volt. Magyarország egyik elsõ püspöke, és a hazai tudományos élet és a hazai bibliatudomány elsõ képviselõje volt. Öt évig tanult a San Giorgio szigeti bencés kolostorban, majd a Biblia tanulmányozásához fogott. Minden vágya az volt, hogy Szent Jeromos iratait a betlehemi monostorban tanulmányozza. Ezzel némileg apja és más velencei példáját követte volna, akik 990-995 közt Jeruzsálembe zarándokoltak. Ez a zarándoklat azonban tragikus véget ért, mivel az arabok megölték ezt a csoportot. Püspökünk akit eredetileg Györgynek hívtak, ekkor vette fel a Gellért nevet apja iránti tiszteletbõl. 1015-ben az apátság perjelje lett és 25 évesen pappá szentelték. Vilmos, a monostor iskolájának tanítójának szánta, ezért további tanulmányok végzésére Bolognába küldte. Innen hazatérve választották apáttá, amit csak vonakodva fogadott el és nemsokára le is mondott róla, hogy régi vágyát teljesítve apja nyomdokain a Szentföldöre zarándokoljon. 1015. februrájában azonban a zarándokból egy vihar hatására, mely õt Pula szigetére sodorta, és Razina pannonhalmi apát tanácsára missziós lett Magyarországon. Igaz még elõbb azzal a szándékkal jött, hogy István király segítségével a Dunán hajózzon el Konstantinápolyba, onnan pedig Jeruzsálembe. A magyarországi missziós munkára Anasztáz pécsváradi apát, majd Mór pécsi püspök vette rá. Még ebben az évben augusztus 15-én Székesfehérvárott bemutatták István királynak, aki a vonakodó szerzetest Imre herceg nevelésére kérte. Idõnként diplomáciai küldetést bízott rá, így járt Franciaországban, valószínûleg a Cluny-i kolostorban. 1023-ban a velencei követjárás idején Bakonybélben remetéskedett. István innen hívta vissza és 1030- ban marosvári (csanádi) püspökké nevezte ki, hogy a lázadó pogány Ajtony területén élõket, a Tisza-Maros-Duna-vidékét megtérítse. Csanád ispán tíz szerzetessel, akik közül 7 magyarul is beszélt, vitte õt a püspöksége székhelyére, Csanádra, ahol az Oroszlámosra áthelyezett ortodox szerzetesek monostorában telepedtek le. Igen kedvelt szónok és missziós lett. Sikeres munkát végzett egyházmegyéjéért, melyet 7 fõesperességre osztott fel. Szerzetes társát Valtert Csanádon iskolamesterré nevezte ki és az ifjú papok nevelésével bízta meg. Püspöki teendõi mellett csillagászattal és Biblia magyarázattal is foglalkozott, bár magyarul soha sem tanult meg. István halálával (1038. augusztus 15.) az örökösödési viták miatt tragikus korszak kezdõdött életében. 1043-ban megtagadta Aba Sámuel megkoronázását, és nyilvánosan elítélte õt a korábban elkövetett politikai gyilkosságai miatt. Az elégedetlen magyarok éppen nála határozták el Vazul fiainak visszahivatását Magyarországra. 1046-ban Beszteréd, Bõd és Beneta püspökök társaságában az õ fogadásukra indult, hogy Endre herceget már a határon üdvözölje. Szeptember 24-én a pesti révnél, mely a mai budapesti belvárosi templom és a Rudas fürdõ közötti részen lehetett, megtámadta õket a tömeg, és kétkerekû kocsiján a Kelen-hegyre vonva onnan a mélységbe lökték. Fennmaradt mûvét, a Dániel próféta könyvéhez írott kommentárt a müncheni könyvtárban találták meg, és elõször 1790-ben gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök adta ki. A kétnyelvû kiadása pedig Gyulay Endrer püspök idején jelent meg. Szent Gellért a Szeged Csanádi Egyházmegye védõszentje és elsõ tudós püspöke lett, aki vértanúsággal pecsételte meg missziós mûvét. B.Gy.

2 Szõlõfürt 2011. SZEPTEMBER A csavargó plébános Az a sors jutott nekem, hogy egyszerre több funkciót is betöltsek: Biblikus konferenciát szervezzek immár 23. alkalommal, tanítsak a Gál Ferenc Hittudományi Fõiskolán immár 30 éve, és a Tarjánvárosi Szent Gellért plébánia és az Algyõi Szent Anna plébánia vezetését is ellássam. Nyári távollétem ebbõl ezen összetett munka része volt. Elõbb az Egyesült Államokba utaztam, ahol a New York melletti New Brunswickban az ott élõ magyarok között népszerûsítettem Liszt Ferencet, a Szent László templomban miséztem, és a helyi magyar rádióban népszerûsítettem a Gyüdi Sándor vezette Szegedi Szimfónikus Zenekart, valamint plébániánk, a Szent Gellért egyházközség énekkarát. Ellátogattam Princeton teológiai fakultására. Ezt követõen résztvettem az Újszövetségi kutatók nemzetközi konferenciáján és ott átadtam Dr. Kiss-Rigó László és a Szegedi Egyetem meghívását a konferencia számára, amit elfogdtak. Ennek eredményeképpen 2014. augusztus elején a világ 700 egyetemének képviseletében fognak Szegedre elzarándokolni és a nemzetközi konferenciát városunkban fogják megtartani. Ezt követõen Bajorországba mentem, ahol Bogenbergbe zarándokoltam, amely egy 900 éves zarándokhely és Mária Mennybemenetelének ünnepén az ünnepi szónoklatot tartottam német nyelven. A habertsfeldi plébánossal A habertsfeldi templom Majd Algyõ testvérvárosát Habertsfeldet látogattam meg és találkoztam a plébánossal. Remélem, a kapcsolat építésébõl a Szent Gellért plébánia is húz némi hasznot. Feladatom hogy a plébánia területén élõ mintegy 11.000 lakoshoz eljuttassam az evangélium örömhírét. Eddig kb. 500 hívõvel van kapcsolatunk. Hála Istennek a plébánia tagjai aktívan vesznek részt az egyházközségi munkában: 7 akolitus, 24 csoport és 92 önkéntes munkájából áll össze az egyházközség aktív élete. Mindenkinek hálásan köszönöm a kialakult együttmûködést! DR. BENYIK GYÖRGY A Krisztus Ügye Lelki család 2011. július 7-én a Közösségi Házban vendégünk volt KNAB ERZSÉ- BET FSO nõvér, aki a katolikus egyházban egyedülállóan érdekes szerzetesrend tevékenységérõl tartott elõadást. A kötetlen beszélgetéssel és agapéval fûszerezett együttlét kellemes hangulatban telt. Az egykor még diákónusként plébániánkon szolgáló Héray András kapcsán már korábban beszámoltunk újságunkban a rend munkájáról. Most jó volt ismét hallani róluk a jelenleg Németországban szolgáló nõvértõl. Barátság-kenyér osztás ZÓLYOMI NORBERT 2011. július 10-én a vasárnap délelõtti szentmise után barátság-kenyér osztással kedveskedett híveinknek a magyar tulajdonban lévõ Lipóti Pékség, amely Karitász csoportunkon keresztül rendszeresen támogatja pékáru adományaival rászoruló testvéreinket. A magyar alapanyagokból és magyar dolgozók által készült kiváló minõségû termékeket értékesítõ üzlethálózatnak már Szegeden is van két boltja: Mikszáth Kálmán u. 21 (Mars tér felé jobb oldalon) Tisza Lajos krt. 39. (Anna-kúttal szemben)

2011. SZEPTEMBER Szõlõfürt 3 Képzelt riport a Szentlélek pünkösdi látogatásáról Plébániai lelki nap a Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért Plébánián, 2011. június 13. Pünkösd szombatján a Szentlélek elbúcsúzott az Atyától és a Fiútól és a Föld nevû bolygó felé vette az útját. Néhányszor körbesuhant a földtekén, megpihent Csíksomlyón, zúgó széllel és friss záporral tisztára mosta a zarándokok szívét, majd pünkösdvasárnap szétáradt az egész világon, megvigasztalva és megerõsítve mindazokat, akik Õt hívták és várták. Mitagadás, e nagy munkában harmadnapra igen elfáradt. Hazaindulása elõtt egy kis pihenésre vágyott. Leereszkedett hát egy kis külvárosi templomtéren. A plébániaudvar üres, a nagy körtefa alatt vendégváró asztalok és padok sorakoznak hívogatóan. A zöld pázsiton csak a fekete gombóc, Bogár kutya szaladgál le-fel, szájában rázogatva téli takaróját, a barna szõrmellényt. Benn a templomban sokan ülnek, a nyakukba akasztott névtáblák tanúsága szerint õk a szegedi Szent Gellért Templom Plébániai Közösségi Napjának résztvevõi, akik most a Család és önkéntesség -rõl hallgatnak okos szavakat egy szép szõke fiatalasszony, BUCSKÓNÉ ÁGOTA elõadásában. Pünkösdi lelki nap gondolja a Lélek nekem itt a helyem! Besurran a kitárt templomkapun és betölti a teret. Az elõadás érdekes, kicsit tudományos, de mégis érthetõ. Megnyílnak a fülek a hallásra: rádöbbennek az emberek, hogy amiket már évek hosszú sora óta önként, szabad akaratból és ellenszolgáltatás nélkül gyakorolnak szeretetbõl a családban, a szomszédságban vagy a plébániai közösségben, az a közjót gyarapítja és a társadalmi tõke része. Az elõadás után csoportbeszélgetésekre kerül sor. Négy téma közül lehet választani: Család és egyházközségi szolgálat, Család és evangelizáció, Család és szeretetszolgálat, Családok a családokért. A Szentlélek érdeklõdve figyel és szólásra ösztönöz mind a négy helyen. Mosolyok, visszaemlékezések, vallomások gazdagítják az együttlétet. S közben egyre többet tudnak meg egymásról a beszélõk. Még bele sem lendülnek, máris lejár az erre szánt idõ. A tapasztalatok megosztása közben gyermekzsivaj tölti meg az elõteret. Ebédre érkeznek a gyerekek, akik a délelõttöt a szomszédos közösségi házban remek játékkal töltötték néhány áldozatkész fiatal és cserkészvezetõ felügyelete mellett. Az udvari nyüzsgõ forgatagban gyorsan fogy a virsli, majd az ügyes segítõ kezek felszolgálják az összehordott finom házi süteményeket is. Kávé és üdítõ mellett kezdõdik az ebéd utáni csendes beszélgetés az árnyas fák alatt. A fiataloknak a közösségi házban könnyed ifjúsági filmet vetítenek pihentetõül. Délután háromkor ismét összegyûlnek a résztvevõk a templomban. Családi zenélés a következõ program természetesen szigorúan önkéntes alapon. A Szentlélek ekkorra már bizonyára jól kipihente magát, mert hatalmas erõvel kovácsolja eggyé az egész társaságot. Sorra jönnek a családok számtalan mûfajjal, sokféle hangszerrel, sok-sok énekszóval és minden korosztállyal. Tomboló vastaps a jutalma minden produkciónak. Nevetünk, folyik a könnyünk és ujjongó öröm és hála tölti el a szívünket: Van remény, van jövõ, van feltámadás! Nekünk, a családnak, a közösségnek és a hazának... Méltó folytatása a programnak a LUMEN együttes énekével-zenéjével kísért szentségimádás. Ennek végén az új plébános, DR. BENYIK GYÖRGY atya leborulva mond köszönetet az Úrnak a közösségért, amelynek vezetésére megbízást kapott. A nap megkoronázása az esti hálaadó szentmise. Ünnepélyességét fokozza, hogy három új akolitus (világi segítõ) kezdi meg mûködését e napon. Õket és családjukat plébános atya mutatja be a híveknek a mise kezdete elõtt. Majd megáldja a formaruhájukat és a négy régi akolitus segítségével beöltözve állnak mindannyian az oltár köré. Az Oltáriszentséget elsõ alkalommal szolgáltathatják ki a rájuk boldogan és büszkén feltekintõ családtagjaiknak és a híveknek. A szentmise véget ér. A templom kiürül. A Szentlélek mosolyog és mindenkit hazakísér. Vigyázzunk Rá, hogy sokáig velünk maradjon! BEREZNAINÉ DEÁK JUDIT

4 Szõlõfürt 2011. SZEPTEMBER Találkozni szeretnénk Jézussal Immár sok éves hagyomány, hogy az elsõáldozásra készülõ hittanosokkal lépésrõl-lépésre, a katekumen állomások megtartásával jutunk el a nagy eseményhez. A tanévzáró szentmisén (Te Deum), június 4-én mutattuk be õket a közösségnek, ahol felolvasták az általuk kiválasztott szentírási mottójukat. templomkertbe, ahol bekapcsolódtunk az oltárdíszítésbe. Másnap ugyanis nagy ünnep volt Algyõn: Úrnapja. Ehhez készültek a pompás virágcsokrok, hittanosaink aktív részvételével. (Vasárnap egyébként igen sokan részt vettek a Tátra téri közösségbõl az ünnepi szentmisén.) Délután még egy kis pizzázásra is sor került, majd a Borbála fürdõbe mentünk. Kellemesen elfáradva de lelkileg felüdülve tértünk haza. szentségek és a szentmise témakörben. Reméljük, hogy a jó Isten megadja számukra azt a kegyelmet, hogy novemberben szívükbe zárhassák az oltáriszentségi Jézust és életük végéig Vele maradjanak. Ehhez kérjük a közösség imáit! Amen. ZÓLYOMI NORBERT Lovas kocsival a Tátra térre A nyári algyõi program megtartására most egy kicsit hamarabb, június 25-én került sor. A Miatyánk és a Hitvallás szövegének átadása élményekben rendkívül gazdag napon történt. A programot a templomban imádsággal és játékkal kezdtük. Az épületben található festményekrõl készített és feldarabolt fotókat kellett kirakni, majd az ábrázolt szent életrajza alapján néhány kérdésre válaszolni. Egy kis énekpróba után részt vettünk a Gyuri atya által celebrált szentmisén, amikor is plébánosunk átadta a hittanosoknak a legfontosabb keresztény imádság és a hitvallás szövegét. Ezután a társaság átvonult egy családi házba, ahol a gyerekek Marika néni vezetésével megismerkedhettek és részt is vehettek a kenyérsütés fáradságos munkájában. Amíg a tészta kelt, a helyi étteremben elfogyasztottuk finom ebédünket. A kiscipók kisütése után visszatértünk a A tanévnyitó szentmisén (Veni Sancte), szeptember 4-én került sor a kereszt átadására. Hitünk szimbólumának átnyújtása komoly jelzés az elsõáldozásra készülõk számára: azt a Krisztust fogják magukhoz venni, aki értünk szenvedett és aki üdvösségünkért halt meg. Az ezt követõ héttõl pedig folytatódnak a felkészítõ foglalkozások, immár minden vasárnap a szentmisén való részvétel után a Közösségi Házban tartunk családias hangulatú beszélgetéseket. Szeretnénk a gyerekeknek és szüleiknek is egy kicsit elmélyíteni a hitismereteit, fõleg a Jézus Szíve Nagykilenced lezárása 2011. augusztus 5. 2010. novemberében 20 elsõáldozóval és családjaikkal együtt ünnepeltünk templomunkban. Ünnepeltük azt, hogy 3 év felkészülés után elõször vehették magukhoz Jézust elõször áldozhattak. Sokan imádkoztak értük közösségünk tagjai közül, hogy kitartsanak úgy a felkészülés idején, mint az elsõáldozás után is Jézus mellett. Immár 8. éve hagyomány, hogy az elsõáldozás utáni hónapban decemberben elkezdik elsõáldozóink a Jézus Szíve Nagykilencedet. Minden hónap elsõ péntekén szentgyónást végeznek, áldoznak, szentmisén vesznek részt. A 2010. novemberében elsõáldozók közül hárman végezték el: Tarjányi Rebeka, Gardi Ádám, Szemerédi Levente. A Nagykilenced lezárásaként augusztusban Alsóvárosra zarándokoltunk. Hazafelé a

2011. SZEPTEMBER Szõlõfürt 5 Tátra térig lovas kocsival jöttünk. A képek tanúsága szerint jó hangulatban. Imádkozzunk elsõáldozóinkért, hogy Jézushoz tartozásuk kegyelmekben gazdag élettel ajándékozza meg õket! RÓZSA Neveden szólítottalak Hittancsoportunkkal 2011. augusztus 4-6. között Biacsi Józsi atya és az ásotthalmi egyházközség vendégszeretetét élveztük. A kirándulás vidám hangulatban telt: táncoltunk, mókáztunk, nagyokat beszélgettünk. A lelki programok mellett strandoltunk, megtekintettük a Bedõ Albert Középiskola erdõgazdálkodási és vadászati kiállítását, a Nemzetközi Megyejáró Fesztiválon pedig különbözõ nemzetiségû csoportok táncában gyönyörködtünk. Egyik társunk nagy örömmel vette észre Józsi atya figyelmességét, aki már elsõ nap nevünkön szólított bennünket. Jólétünkrõl Marika néni gondoskodott. Köszönet érte! ÁDÁM, DÓRI, TÜNDI, BARNABÁS, ATTILA, SANYI BÁCSI, MARIKA NÉNI, ANDI ÉS ILDI NÉNI Ismét csobbantunk Karitászos napközis tábor, Algyõ, 2011. augusztus 10. Szeged és vonzáskörzetébõl évente 20-22 szerényebb körülmények között élõ gyermek tölthet egy hetet ingyenesen a helyi Katolikus Karitász által szervezett napközis táborban, melynek programját nap mint nap másik plébánia közössége szervezi, nagy szeretettel és odafigyeléssel. Minden plébánia igyekszik a vidám játékokon kívül a település vagy városrész nevezetességeivel, népmûvészeti hagyományaival, jellegzetes foglalkozásaival megismertetni a gyerekeket. Ilyen hogy érdeklõdõbb, öntudatosabb, igényesebb felnõttekké válhassanak. Közösségünk karitász csoportja is évek óta részt vállal ebbõl a feladatból az algyõi plébániával karöltve, mely a Tiszaparti templomudvar árnyékos gyepén ad lehetõséget a zavartalan játékhoz, és biztosít helyiséget az ebédeléshez. Az általunk szervezett nap a Borbála fürdõben kezdõdött. Jó volt látni az önfeledten lubickoló gyerekeket, együtt lenni velük, nézni ahogy játszanak, meghallgatni õket, válaszolni kérdéseikre. A délelõtt közepén kissé vacogva, de éhesen bújtak elõ a termálvíz melegébõl, hogy elfogyasszák a finom uzsonnasütit, majd igyekeztek vissza a melegen simogató vízbe, hogy tovább folytassák a vidám pancsolást. Ebéd a plébánián volt, ahol MÁDI atya kedves mosolya, és terített asztal várta az elfáradt, kiéhezett gyereksereget. Finom volt az ebéd, repeta is akadt bõven, s mindezt tetézte Mádi atya gyerekekhez értõ figyelme, önzetlensége, kedvessége. Az ételtõl, pihenéstõl újult erõvel folytatódott a játék, ám most már a töltés melletti zöld gyepen, ahol Mónika gondosan összeállított ügyességi feladatokkal ismertette meg õket, s a vidám versengések, kacagások, majd íjászkodás, forgóhintázás mellett gyorsan elröppent a délután is. Jó volt kihallani beszélgetéseikbõl, hogy jól érezték magukat nálunk. Elcsendesedett a plébánia, elmúlt ez a nap is. Reméljük, szép emlékeik sokáig megmaradnak. LAKÓNÉ MARIKA például Szõregen a rózsakertek megnézése, szirmokból, magokból kézmûveskedés, vagy Petõfi-telepen gyékényezés, alsóvároson a sok-sok mûemlékbõl a számukra érdekesebbek megtekintése stb. Így a felhõtlen kikapcsolódás mellett észrevétlenül ismereteik is tágulnak, s talán egy kis segítséget jelent számukra ahhoz,

6 Szõlõfürt 2011. SZEPTEMBER Lengyelországi zarándokút Nyári családos plébániai kirándulásunkat idén a katolikus hitérõl ismert Lengyelországba szerveztük július 25-tõl 30-ig. Krakkó egyetemi kollégiumában aludtunk, itt kaptunk bõséges reggelit és vacsorát is. Innen indultunk naponta csillagtúra-szerûen különleges és szép úti céljaink felé a Mágoribusz-szal, melyet idén Zsolt sofõrünk vezetett, végig türelmesen és kiválóan. Utazásunk elsõ napján megnéztük Orawka fatemplomát, melynek gyönyörûen festett képei között a magyar szenteket is megcsodálhattuk, hiszen ez a terület egykor Nagy-Magyarországhoz tartozott... ILYÉS ZSOLT atya esti misénket a Sanctuarium magyar-lengyel szentek kápolnájában celebrálta, majd ellátogattunk Faustina nõvér kegyhelyére. Szerdán Wieliczka sóbányájába ereszkedtünk le, 283 lépcsõn gyalog. Megnéztük a sóbányászat fejlõdését bemutató kiállítást, gyönyörködtünk a monumentális só-szobrokban és a Szent Kinga-kápolna falának só-dombormûveiben, melyek híres mûvészek évszázadokkal ezelõtti képei alapján készültek. A délutáni esõs, borongós idõ illett következõ helyszínünkhöz: az auschwitzi haláltáborhoz. Fülhallgatós, szakszerû vezetéssel jártuk be a foglyok épületeit, börtöneit, a gázkamrákat, a sokféle relikviát bemutató kiállítást magyar hintõporos dobozt, magyar nevû koffereket és a több ezer cipõ között még szegedi papucsot is láttunk... Megdöbbentõ, szívszorító látogatás volt... Az új magyar kiállítás termében elhelyeztük koszorúnkat, majd imádkoztunk a kivégzõ falnál. Csütörtökön a Pálos rend zarándokközpontjába, Czestochowába utaztunk. Egy kedves szerzetes, ROMAN atya orosz nyelvû vezetésével FARKAS FERENC tanár úr fordításával bejártuk a templomot és a látogatható folyosókat, majd a Fekete Madonna kegykép elõtt Zsolt atya szentmisét mutatott be csoportunknak. Hatalmas élmény volt, amikor közvetlenül elõttünk emelkedett fel a trombitaszóra a kegyképet fedõ függöny, majd ereszkedett le a mise végén... Délután a templom körül keresztutat jártunk. Este a busz bevitte a vállalkozóbbakat Krakkó belvárosába, hangulatos sétára, fagyizásra, sörözésre. Az esti élet, utcazenészek, a kivilágított belváros szintén nagy élmény volt sokunknak. Pénteken II. János Pál pápa szülõvárosába, Wadowiczébe utaztunk. Megnéztük a múzeumot, jártunk a templomban, ahol õ is ministrált, láttuk a mellette lévõ szülõházát, melyet éppen restauráltak. Ezután a híres wadowiczei krémessel megerõsítve magunkat, tutajokra szálltunk a Dunajecen. Vadregényes, gyönyörû vízi utunkon magyar népdalokat énekeltünk, melyet megirigyeltek a mellettünk hajózó szlovákok, akik szintén dalra fakadtak. Végül, sok kanyar után megérkeztünk buszunkhoz. Utolsó látnivalónk a szép Nedec vára volt, mely a Dunajec fölé magasodó sziklán áll az 1320-as évek óta... Kedden, második napunkon Krakkó óvárosával ismerkedtünk. A Flóriánkapun át a sétálóutcán közelítettük meg a fõteret, ahol meghallgattuk a Máriatemplom tornyából a trombitást, aki a 4 égtáj felé fújta a heynalt, majd megnéztük a híres szárnyas-oltár ünnepélyes kinyitását. Délután elmentünk a Wawelbe, megtekintettük a királyi várat, a koronázó templomot, benne Szent Hedvig sírját. Szállásunk aznap a Tátrában, Zakopane városában volt. Megnéztük a híres piacot, majd 2 különbözõ panzióban, nem minden bonyodalom nélkül, de sikerült elhelyezkednünk... Természetesen krumplileves volt, és a hús mellé szintén burgonya-köret, ahogyan majdnem minden nap a héten... :) A társaság távolabbi vendégházban lakó fele szombat reggel vette észre, hogy egy csodaszép gurál templommal

2011. SZEPTEMBER Szõlõfürt 7 szemben volt éjszakai szállása ezt sajnos csak kívülrõl fényképezhettük le. Utolsó napunkon hazafelé Szlovákiában álltunk meg, Árva várát látogattuk meg, melyet a Zólyomi család õsei építtettek az 1200-as években. A várat szakszerû vezetéssel végigjártuk, alig gyõztük a sok lépcsõt, emeletet, termet. Megcsodáltuk a sok évszázados emlékeket, a korhû ruhába öltözött katonák harcát, és a legutolsó teremben kedves zenészek elõadásában felcsendült Bach: Air muzsikája is... Köszönet mindenkinek, aki a szervezésben aktívan részt vett és segített a kirándulás lebonyolításában! Csodálatos utunk volt, kíváncsian várjuk a jövõ évet de addig is, a gyönyörû emlékekkel és a sok útitárs által készített fotókkal vigasztalódhatunk. KELEMEN ÉVA A cikkhez tartozó képsorozat teljes egészében megtekinthetõ honlapunk galériájában. Szokásainknak megfelelõen az idén is tervezzük, hogy a kirándulás képeibõl õsszel vetítést tartunk. Ennek idõpontjáról a hirdetésekben fogjuk tájékoztatni kedves híveinket. Pál kurzus Augusztus 7-14. között a Szent András Evangelizációs Iskola plébániánkon tartotta Pál kurzusát, melyet a környék evangelizálására is próbált felhasználni. Az alábbiakban az eseményekkel kapcsolatos tanúságtételeket olvashatnak. Isten nagy tüzet gyújtott a szívembe az iránt, hogy másokkal megismertessem Jézust és a megváltás mûvét. Lassan két éve, hogy különbözõ módokon evangelizálok, úgyhogy nagyon vártam már a szegedi Pál kurzust, hogy igazán képzett lehessek ezen a téren. Az elmélet nagy részét igazából már tudtam, de a gyakorlati tapasztalat, amivel gazdagabbak lettünk, az felbecsülhetetlen. A kurzus ezzel a mondattal kezdõdött: felejtsd el azt, hogy szerinted mire vagy és mire nem vagy képes. És tényleg! A Szentlélek olyanokat is kihozott belõlem, amirõl álmodni sem mertem, hogy képes vagyok. Megerõsítést kaptam, hogy igen, ezt kell csinálnom! Imádkozom, hogy Isten vigye tovább azt a csodálatos ébredést, amit elkezdett a Tátra téri plábánián! Amen. KOVÁCS FRIGYES Nagy várakozás volt bennem, hogy mit akar tanítani, mutatni az Úr nekem a Pál kurzuson. Fantasztikus volt látni, hogy a kurzus ideje alatt napról napra egyre többen jöttek el a reggeli imádságra és a szentmisére. Vasárnap zsúfolásig telve volt a templom. Azóta tapasztalom és látom, hogy nem hívõ és hívõ emberek szomjazzák a szeretetet. Megértettem, hogy nemcsak nekem kell kedvesnek, derûsnek lennem velük, hanem Isten szeretetét kell közvetítenem számukra. Akár alkalmas, akár alkalmatlan idõben. A hét alatt a legnagyobb ajándékot számomra a Mennyei Atyám adta. A közös imádságok alkalmával az Úr meghallgatta imáinkat. Megtanultam, hogyan kérjek tõle nagyokat, és Õ mindezeket megcselekedte. Velünk volt akkor, amikor házról házra jártunk és hirdettük az örömhírt. Nem hagyott el akkor sem, amikor tanúságot tettem a téren és a templomban. Õ már eltervezte ezt a hetet és mi a kötelességünket téve véghez vittük ezt a csodálatos elképzelést. KOVÁCSNÉ HUSZTY ANNA A Pál kurzus elején még egyáltalán nem gondoltam, hogy mi mindenre leszek képes a kurzus végére. Isten lassan és tudatosan formált engem. Vasárnap például még el se tudtam volna képzelni, hogy késõbb minden nap énekelni fogok az esti miséken. Isten elvette a félelmemet és erõt adott, hogy ki merjek állni az emberek elé. Nagyon félõs voltam, még az osztálytársaim elé sem mertem kiállni. Attól a naptól kezdve minden sokkal könnyebben ment, már nem okozott gondot, hogy Szentírással a kezemben mászkáljak Szeged utcáin. Az sem esett rosszul, hogy sok házba becsöngetve visszautasítást kaptunk. Ugyanazzal a lelkülettel folytattam tovább a feladatom és nem adtam fel. Arról nem is beszélve, hogy a Dugonics téri evangelizáción egyáltalán nem volt félelmem, hogy rengeteg ember látni fog táncolni. Csak imádkozni kell és kérni a Szentlelket, a Bátorság Lelkét, hogy jöjjön és segítsen. És Õ jön és segít. Én saját tapasztalatból mondom. Engem már nem egyszer megsegített. HARCSA KRISZTINA Örömmel osztom meg veletek a Pál kurzuson tapasztalt élményeimet! Hálát adok az Úrnak, hogy a Vele való találkozásom óta lépésrõl lépésre haladva készíti a szívem arra a feladatra, amely valóban minden keresztény hivatása és feladata: hirdetni az Örömhírt! Hálát adok azért, hogy lakóhelyem közelében, Szegeden, egy maroknyi végvári vitéz csapatában, lelkes szolgálók karöltésében állhattam a tetõre, hogy hírül vigyem: Krisztus él!!! Az Úrban való növekedésem, a Vele való életem napom minden pillanatában fokrólfokra segíti hitemet, mégis jó ideje éreztem, hogy bizony nem elég a tanúságtevõ élet, a magam módján való evangelizálás valami, azaz Valaki hiányzik... Egy éve tudtam meg, hogy Pál kurzus lesz Szegeden, s azt is tudni véltem, mi várhat itt rám: a célszerû evangelizálás elsajátítása. (Érdekes módon ettõl a kurzustól mégis volt bennem egy kis félsz is, annak ellenére, hogy várakoztam, vágyakoztam rá.) Központi élményem, hogy rácsodálkoztam a Szentlélekre... A bõ egy hét napjait imában és közösségben éltem meg, és értettem meg a Szentlélek erejét és vezetését, akiben bízva, akire hagyatkozva valósul meg az evangelizáció, az én evangelizációm, az én evangelizálásom. Nélküle semmit nem tehetek, azaz tehetek, ételadás helyett gyomorrontást okozva... Bátorságom és erõm Istene Õ, akivel járva nem kell félnem, paráznom, mi van akkor, ha szólnom kell Isten Igéjérõl, mert szólnom kell, mert szólnunk kell! Megértettem, hogy járhatok száz és száz kurzuson, lelkigyakorlaton, növekedhetem, okosodhatok, élhetek tanúságtevõ életet, tehetek sokmindent az emberekért, azért, hogy az Úrhoz vezessem õket, Istenre irányítsam a figyelmüket, de ha nem hirdetem Isten Igéjét, az örömhírt bizony, bizony a teljességbõl mindig hiányozni fog valami... RÉPÁS ERIKA

8 Szõlõfürt 2011. SZEPTEMBER Az Élet Igéje 2011. szeptember Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert öcséd meghalt, de föltámadt; elveszett, de megkerült. (Lk 15,32) Ez a mondat a tékozló fiúról szóló példabeszéd végén található, és biztosan te is ismered: Isten nagyságát és irgalmát akarja megmutatni. Egyben ez a mondat zárja Lukács evangéliumának azt a fejezetét, ahol Jézus két másik példabeszédben is ugyanezt a mondanivalót hangsúlyozza. Emlékszel az elveszett bárány történetére, melyben a gazda, hogy megkeresse azt az egyet, otthagyja a sivatagban a többi kilencvenkilencet? Vagy emlékszel az elveszett drachmáról szóló elbeszélésre, az asszonyra, aki miután megtalálta azt, összehívja barátnõit és szomszédjait, hogy vele együtt örvendjenek? Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert öcséd meghalt, de föltámadt; elveszett, de megkerült. Olyan szavak ezek, amelyeket Isten hozzád és minden keresztényhez intéz. Arra hív, hogy vele együtt örvendezzünk és ünnepeljünk, részesedjünk az örömben, amit a bûnös ember visszatértekor érez, aki korábban elveszett, és akit megtalált. A példabeszédben ezeket a szavakat az apa idõsebbik fiának mondja, aki egész életét megosztotta vele, de aki egy kemény munkával teli nap után visszautasítja, hogy belépjen a házba, ahol testvére visszatérését ünneplik. Az apa hûséges fia elé siet, ugyanúgy, mint ahogyan elébe ment elveszett fiának, és próbálja meggyõzni õt. De nyilvánvaló ellentét feszül az apa és a nagyobbik fiú érzései között: az apában ott a mérték nélküli szeretet és a hatalmas öröm, és szeretné, ha abban mindenki osztozna vele; a fiú viszont tele van megvetéssel és féltékenységgel testvére iránt, akit nem tekint többé annak. Ezt mondja ugyanis róla: ez a te fiad, aki vagyonodat eltékozolta. Az apa szeretete és fia visszatérése fölötti öröme még inkább felszínre hozza a másikban a neheztelést, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy rideg, mondhatni torz kapcsolatban áll apjával. Ezt a fiút nyomasztja a munka, a kötelességteljesítés kényszere, és apját nem fiaként szereti, inkább csak engedelmeskedik neki, úgy, mint egy gazdának. Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert öcséd meghalt, de föltámadt; elveszett, de megkerült. Ezekkel a szavakkal Jézus olyan veszélyre hívja fel a figyelmet, amelynek te is ki vagy téve, ha a saját tökéletességed keresése a legfontosabb az életedben; hogy kifogástalan emberré válj, miközben megítéled kevésbé kiváló testvéreidet. Amikor ugyanis ragaszkodsz a tökéletességhez, önmagadat építed, önmagaddal telsz el, tele vagy öncsodálattal. Úgy teszel, mint az otthon maradt fiú, aki saját érdemeit emlegeti föl apjának: nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat. Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert öcséd meghalt, de föltámadt; elveszett, de megkerült. Szavaival Jézus szembehelyezkedik azzal a viselkedésmóddal, miszerint az Istennel való kapcsolatunk abban merülne ki, hogy megtartjuk a parancsolatokat. De ez még nem minden, a zsidó hagyomány is tudatában volt ennek. Példabeszédében Jézus az isteni Szeretetet világítja meg, bemutatva, hogy Isten lép elsõként az emberhez, mert Õ a Szeretet, és teszi ezt anélkül, hogy mérlegelné, megérdemli-e vagy sem. Azt akarja, hogy az ember is nyíljon meg felé, és hiteles életközösséget hozzon létre vele. Így már érthetõ, hogy a legnagyobb akadály a Szeretet-Isten elõtt pontosan azoknak az élete, akik a tevékenységet és az eredményeket hajszolják, míg Isten a szívüket kérné tõlük. Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert öcséd meghalt, de föltámadt; elveszett, de megkerült. Ezekkel a szavakkal Jézus téged is meghív, hogy ugyanazzal a mérték nélküli szeretettel legyél a bûnösök iránt, ahogyan az Atya szereti õket. Meghív téged is, hogy ne a saját mértéked szerint ítéld meg azt a szeretetet, amelyet az Atya tanúsít bármely ember iránt. Amikor nagyobbik fiát kéri, hogy osztozzon vele az örömben, amit másik fia visszatérése miatt érez, az Atya tõled is gondolkodásmódbeli változást kíván: testvérként kell befogadnod azokat is, akiket különben csak megvetnél és lenéznél. Ez igazi megtérésre fog indítani, mivel meg fog tisztítani attól a meggyõzõdéstõl, hogy jobb vagy a másiknál; el fogsz kerülni mindenféle vallási különbségtételt, képes leszel befogadni az üdvösséget, Isten szeretetének ajándékát, amelyet Jézusnak köszönhetsz. CHIARA LUBICH

A Szõlõfürt melléklete 2011. Szeptember A KNK idén az óriások földjén járt Balaton, az utolsó óriás és Haláp, a lánya a Badacsony erdõiben élt, mely hegy lábánál mi tíz napot töltöttünk, egy nagylelkû hölgy által fenntartott, és nagyon ízlésesen berendezett szálláshelyen, ahol szeretettel fogadja a vendégeket. A házat Szent Bertalanról nevezett Szent Anna oltalmára bízta. Hála Istennek évrõl évre szép nagy létszámmal táborozunk együtt. Külön mûvészet elosztani a szobákat, ágyakat. A mentõöv az szokott lenni, ha lehet sátorozni. Idén erre nem volt lehetõség, viszont tágas elõterekbõl nyíltak az apró szobák. Még itt Szegeden kitaláltuk, hogy milyen jó lenne, ha az egyik ilyen helyiségben együtt aludnának a lánygyerekek, a másikban a fiúk. Ezt õk is jó bulinak tartották. De hogy milyen jónak, azzal csak az elsõ (második, harmadik...) este szembesültünk. Igazi kihívás volt rávenni õket, hogy aludjanak végre... Az étkezések nagy részét a házban bonyolítottuk: ki a jól felszerelt konyhára, ki a lelkesen, ipari méretekben mosogató apukákra, az egyidejûleg üzembe helyezett 9-10 palacsintasütõre, más a hangulatos kinti reggelikre és a pár méterre elrobogó balatoni vonatokra emlékezik vissza szívesen. Az ebédet a szállással szembeni kemping éttermében oldottuk meg. A menüt elõre megkaptuk, így tudtuk, hogy mire számíthatunk. A mennyiséggel, minõséggel, kiszolgálással összességében elégedettek voltunk. Egy leves csere és a káposztás tészta okozott némi izgalmat, de a végén mindkét esetben elmondhattuk: a kecske is jól lakott és a káposztás tészta is elfogyott. Az étkezde udvarán kialakított játszótér segített a gyors emésztésben, gyerekeinket nehezen lehetett onnan a szállásra terelni délutáni alvásra. Nem mindig értették, hogy milyen jó az ebéd utáni szieszta (nekünk is.) A játszótéren túl, lassan, de biztosan a kempinghez tartozó csúszdás kis medencét is bevettük, gyermekeink hangos örömére, a kempingezõk csöndes belenyugvása mellett... A Balaton-felvidék bõven kínál túralehetõséget. Általában együtt megy az egész csapat (kismamák a harmincnyolcadik héttõl kaphatnak felmentést..), húzzuk-vonjuk-cipeljük a legkisebbeket. De minden évben szervezünk egy úgynevezett nagy túrát, egy komolyabb utat, ahova csak azok jöhetnek, akik bírják a tempót és a távot. Nos. Idén már több gyerek volt ebben a csapatban, mint felnõtt. A legutolsó csúcsra pedig már csak a társaság egy része jutott fel, na, itt elsöprõ volt a gyerektöbbség. Szinte nem hittük el, hogy a szállásunk fölött magasodó hegy tetején emelt Ranolder-kereszthez vezetõ négyszáz valahány lépcsõfok megmászása, a Káli-medence Kõtengerének, különösen az Ingókõnek szülõi idegeket borzoló meghódítása, továbbá a szigligeti vár minden szögletének kimerítõ földerítése és hasonló lájtos kiruccanások után a fiúknak még volt ereje focizni és egymást hajkurászni. Lehet, hogy közeleg az idõ, amikor mi, szülõk kérleljük a gyerekeket, hogy vigyenek magukkal, és mi ígérgetjük, hogy nem fogunk lemaradni?? Színes és gazdag programunk állandó eleme az akadályverseny, mely a Balaton születésének, Haláp legendás történetének feldolgozásán alapult, s persze a jó borokhoz, szõlõhöz is kapcsolódott. Idén a családok mentek végig a pályán, és a nagy gyerekeink voltak az élõ akadályok. A kegyes idõjárás lehetõvé tette a fürdést az itteni szabad strandon, illetve egyszer Ábrahámhegyen is, nem beszélve az esti és reggeli illegális horgászásokról, melyet lelkesen látogattak kisebb fiaink.

A Szõlõfürt Családi Melléklete De a Balatonedericsen az Afrika-múzeumot, a fonyódi hajókirándulást és még egy esti pincelátogatást is sikerült a programba szorítani. A vidámság és pihenés mellett, minden alkalommal lelki felüdülést is szervezünk. Még Tátra téri plébánosként hívtuk, orosházi esperesként érkezett hozzánk Misi atya, szárazon és vízen (komppal). Szerencsére a levegõt, mint utazási közeget, kihagyta. A témánk az öröm volt. Krisztus örömteli pillanatai után kutattunk a Bibliában. Volt, akinek úgy tûnt, mintha keserûségbõl, fájdalomból, szomorúságból jóval többet találtunk volna. Hogy mi lehet az oka? Eleget kell-e tennünk annak a követelésnek, hogy a keresztényeknek állandóan mosolyogniuk kell? Ezek és még számos kérdés teszi lehetõvé, hogy idehaza tovább elmélkedjünk a lelki gyakorlaton. Néhány vállalkozó szellemû szülõ a lelki napon a gyerekek korcsoportonkénti foglalkoztatásáról is gondoskodott. Misékre (vasárnap és hétfõn, Nagyboldogasszony ünnepén) a badacsonytomaji bazalttemplomba mentünk, ahol egyik alkalommal a modern liturgikus zenét játszó csemõi Olgyay Hangok családi zenekar emelte az ünnep fényét. Nagy élményt jelentett egy közös, gyerekeinkkel való imádság is egy válságban levõ családért. Hála a nagy gyermeklétszámnak, erre az idõszakra is esett néhány születés- és névnap. Adott az ünneplõ tömeg is, így az a 3-4 kg-nyi daráltkekszbõl gyúrt kókuszgolyó és (energia fogytán a golyók összenövésébõl formálódott) kekszrúd hamar úgy tûnt, mintha ott sem lett volna. Számíthattunk a kisebb-nagyobb gyerekek kreativitására is, hol kis meseerdõ, hol születésnapi tánc, hol tábortûzi program, vagy gitáros énekekbe kapcsolódás formájában, de a maszatolás és kisebb tárgyak eltüntetése mûvészetében sem vallottak idén sem szégyent. A nagy fiúk pedig a társasjátékok tárházával kápráztattak el minket, fõként hogy némelyiket képesek voltak 7 és fél órán keresztül játszani. A felnõttek estéi, már aki bírta a strapát és maga is el nem aludt valamelyik gyerek elaltatása közben, megbeszélésekkel, és különféle játékokkal, továbbá a maffiázás körül kialakult, szinte filozófiai mélységekig menõ kérdések megvitatásával teltek. A végén a házigazdának köszönetet mondtunk vendégszeretetéért, Istennek hálát adtunk az egész bõ héten vett bõséges javakért, melyeket minden érzékszervünkkel igyekeztünk elraktározni a borúsabb napokra, és csak itthon jöttünk rá igazából az összegyûjtött fényképeket végigcsodálva és végiggondolva: még szebb a teremtett világ, mint azt ott és akkor gondoltuk. Az élménybeszámolót összeállította: KATONA NÁNDOR KÖZÖSSÉG 2011. Szeptember C S A L Á D I F O T Ó I N K Feró Zoltán és Márton Ildikó Bara Péter és Szeles Mária Kedves Tarjánvárosi Hívek! Ezúton szeretnénk megköszönni a sok szeretetet, imát, érdeklõdést, amit az esküvõnket megelõzõ idõszakban kaptunk. Külön köszönjük, hogy olyan sokan velünk ünnepeltetek nászmisénken és a rengeteg süteményt, amit a számunkra Dr. Sulyok Edvárd és Dr. Makó Zsuzsanna oly fontos napra készítettetek. Isten bõséges áldását kérjük Mindannyiótokra! Imáinkkal kísérjük az egész közösséget Óbudáról! Szerettel, Bara Péter és Baráné Szeles Marcsi Varga Gábor Gyula és Domokos Annamária Borsós Bertalan és Varga Dóra

A Szõlõfürt melléklete 2011. szeptember-október Rejtvény Ha helyesen töltöd ki az oszlopokat, megtudod, kinek a neve hiányzik egyházi énekünkbõl: Magyarok fénye, ország reménye, légy áldott,... király Egy csodálatos igazság rejlik az illatos almák és a levelek között. A betûket olvasd össze - egymás után, ahogy következnek - és már meg is fejtetted! Osváth Erzsébet Falevelek Száguldanak Szárnyas szelek Repülnek a Falevelek. Õszi fákról Földre szállva Gondolnak a Letûnt nyárra. Fényes napra Víg madárra A sok kedves cimborára. Elszunnyadnak A fák alatt És álmodnak Tavaszt, nyarat. 1. Evangélista, jelképe az ökör. 2. A kánai menyegzõn ezt változtatta Jézus borrá. 3. Az elsõ szentség. 4.... Simon, aki a keresztúton segített Jézusnak. 5. Ennyi parancsot adott Isten át Mózesnek. 6. Fia születéséig megnémult. 7. A templomban ennek a fénye jelzi, hogy Jézus az Oltáriszentségben jelen van. 8. Az elsõ isteni személy. 9. Zakeus foglalkozása. 10. Saul új neve. 11. Bárkát épített. Nemes Nagy Ágnes Gesztenyefalevél Találtam egy falevelet, gesztenyefa levelét. Mintha megtaláltam volna egy óriás tenyerét. Ha az arcom elé tartom, látom, nagyobb, mint az arcom. Ha a fejem fölé teszem, látom, nagyobb mint a fejem. Hogyha esõ cseperegne, nem bánnám, hogy csepereg, az óriás nappal-éjjel óriási tenyerével befödné a fejemet.

A Szõlõfürt melléklete 2011. szeptember-október Mesesarok TÜNDÉRMESE Fésûs Éva Mese után jártam. Fûnél-fánál hallgatóztam. Hát, egyszer csak ezt hallottam: Édes-mézes jó napot, Mackó bácsi! Jó napot, te kis miaszösz! Hát téged mi szél hozott erre? A tavaszi. De nem Miaszösz a nevem, hanem Icinke- Picinke tündér! Nohát, az Icinkét elhiszem, sõt még a Picinkét is, de hogy tündér volnál, te mákszemnyi kislány? Márpedig az vagyok! Nézz csak meg jobban! Arcocskám rózsaszirom selyme, hajam holnapi pitypang pelyhe, szavam patakvíz fodrozása, könnyû lépésem szél futása. Ingemet napsugárból szõtték, belehímezték füvek zöldjét, árnyékkal szegték, fénnyel varrták, piros hajnalon kivasalták! Ezt nevezem! Brumm! De hát a többi? Miféle többi? Ami még kell a tündérséghez. Például jó szem! Ó, nagyon jó szemem van! Ha akarod, megmondom, hogy száz lépésnyire innen otthon van-e a csigabiga! Nem úgy értettem, hanem nézd csak! Már kora hajnal óta veszõdöm azzal, hogy kifésüljem a gubancos bundámból ezt a sok bogáncsot, de a hátam közepét sehogyan sem érem el. Kár is vele veszõdni! inkább vágj le nekem egy szép vesszõt a patakra hajló fûzfáról! Azt ugyan minek? Varázspálcának! Dehogyis vágok! Hiszen a fûzfa csupa bolyhos barka, arany méhecskék raja zümmög rajta! Ej, hát nem érted, Mackó bácsi? Ha meglesz a varázspálcám, egyet suhintok, és máris minden bogáncs kipotyog, minden gubanc kisimul a bundádból! Nem lehetne inkább ezzel a tobozfésûvel? Mit képzelsz? Egy tündér sohasem veszõdik, csak varázspálcával dolgozik No, ugye levágod? Sajnálom. Szó sem lehet róla. Nahát, milyen mogorva, csúnya medve vagy! Megyek, keresek másvalakit, aki barátságosabb!... Napfényes jó napot, mókuska! Lehet, hogy neked napfényes, pajtikám, de bezzeg nekem beborult! Nem vagyok pajtikám, hanem Icinke-Picinke tündér. Csakugyan? Soha jobbkor nem találkozhattunk volna. Nézd, most jövök az evetkebereki vásárról, ott vettem ezt a rengeteg diót, de kátyúba szaladt a talicskám kereke, és egyedül nem bírok vele. Ne is erõlködj, inkább vágj le nekem egy vesszõt errõl a mogyoróbokorról! Ilyenkor? Hiszen csupa rügy! Minek az neked? Varázspálcának. Megsuhintom jobbra, megsuhintom balra, azt mondom közben, hogy: abrakadabra!... és máris fut tovább a talicskád, mókuska! Kérlek, inkább segíts megemelni! Ha ketten nekirugaszkodnánk Tündér létemre?... Hogy képzeled! No, vágd azt a vesszõt, gyorsan! Eszemben sincs! Hogy kevesebb legyen õsszel a mogyorótermés? Rügyezõ ágat lemetszeni vétek. Nohát, milyen irigy mókus vagy! Megyek is tovább. Tudd meg, hogy varázspálca nélkül nincs varázslat! Szövögetõs-kötögetõs jó napot, Pók néni! Ej, nem lesz abból semmi, te kis fityfiritty! Nem vagyok Fityfiritty, hanem Icinke-Picinke tündér. Tündér?... Akkor segíts rajtam!elszakadt a fonalam és elgurult a gombolyagom, oda le, valahová a fûbe. Nem tudom folytatni a munkát, pedig olyan szép hálómintát eszeltem ki. Ne is folytasd! Inkább messél nekem itt fent egy vadrózsaágat! Dehogyis metszek, hiszen csupa hajtás ez a gyöngeszép vadrózsabokor! Nem látod? Látom, de nekem varázspálca kell a tündérségemhez. Akkor csak suhintanék hármat, és máris elõkerülne az elveszett gombolyagod. No, ha így véled, kár a szóért. Ilyen tündérnek megteszi egy száraz ág is! Jaj, milyen szívtelen vagy, Pók néni! Meg is mondalak fûnek-fának! Még a pataknak is megmondalak, ha addig el nem pityergem magamat hüpp-hüpp-hüpp! (folytatjuk)

2011. SZEPTEMBER Szõlõfürt 9 Az Élet Igéje Kövess engem! (Mt 9,9) 2011. október Amikor Jézus elhagyta Kafarnaum városát, meglátott a vámnál egy Máté nevû adószedõt, akit foglalkozása miatt az emberek megvetettek: kizsákmányoló, nyerészkedõ uzsorásnak tekintették. Ezért az írástudók és a farizeusok a nyilvános bûnösökkel egy kategóriába sorolták, Jézusnak pedig a szemére vetették, hogy a vámosok és bûnösök barátja, sõt együtt étkezik velük. Jézus nem törõdve a kor társadalmi szokásaival meghívta Mátét, hogy kövesse õt, és elfogadta tõle az ebédre szóló meghívást. Így tett késõbb Zakeussal is, a jerikói vámszedõk vezetõjével. Amikor kérdõre vonták, hogy miért teszi, azt válaszolta, hogy a betegeket jött gyógyítani és nem az egészségeseket; nem az igazakat jött hívni, hanem a bûnösöket. Meghívása ez alkalommal is egy bûnöshöz szólt: Kövess engem! Jézus ugyanezekkel a szavakkal fordult a tó partján Andráshoz, Péterhez, Jakabhoz és Jánoshoz. Bár más szavakkal, ugyanerre hívta Pált is a damaszkuszi úton. Így folytatódott ez évszázadokon át: minden népbõl és nemzetbõl számtalan férfit és nõt hívott magához; és így tesz ma is. Belép életünkbe, különbözõ helyeken és különbözõ módokon találkozik velünk, és újra elismétli a meghívást, hogy kövessük õt. Személyes kapcsolatra hív bennünket, hogy vele legyünk, ugyanakkor meghív arra is, hogy együttmûködjünk vele az új emberiségrõl alkotott nagyszerû tervének megvalósításában. Jézusnak nem számít, hogy gyengék, bûnösök és nyomorúságosak vagyunk. Szeret és kiválaszt bennünket úgy, ahogy vagyunk. Szeretete átalakít, erõt és bátorságot ad, hogy válaszoljunk neki és kövessük õt, ahogy Máté is tette. Mindegyikünket különlegesen szeret, mindegyikünk számára különleges életutat és hivatást tartogat. Ezt a szívünk mélyén érezzük meg a Szentlélek sugallatára körülményeink révén, vagy azok tanácsai és útmutatásai által, akik szeretnek minket. Bár a legkülönfélébb módokon, mégis ugyanazt a szót ismétli: Kövess engem! Emlékszem arra, amikor megértettem, hogy Isten hív engem. Egy nagyon hideg téli reggelen történt Trentóban. Édesanyám megkérte a húgomat, hogy hozzon tejet egy tõlünk két kilométerre levõ helyrõl. A nagy hideg miatt õ nem akart menni, és a másik húgom is visszautasította a kérést. Akkor megszólaltam: anyukám, elmegyek én. Fogtam az üveget, és elindultam. Félúton különös dolog történt: az volt a benyomásom, mintha megnyílt volna az ég, és Isten arra hívott volna, hogy kövessem õt. Add nekem magad teljesen hallottam a szívemben. Olyan egyértelmû hívás volt, hogy azonnal válaszolni akartam rá. Beszéltem róla a gyóntatómnak, aki megengedte, hogy örökre Istennek ajándékozzam magam. Ez 1943. december 7-én történt. Sohasem leszek képes rá, hogy kifejezzem, amit aznap a szívemben éreztem: Istennel kötöttem házasságot. Mindent várhattam tõle. Kövess engem! Ez az ige nemcsak életünk sorsdöntõ választásaira érvényes, Jézus minden nap megismétli. Kövess engem! javasolja legegyszerûbb hétköznapi kötelességeink teljesítése közben. Kövess engem mondja abban a próbatételben, amelyet át kell ölelnünk; a kísértésben, amelyet le kell gyõznünk; a szolgálatban, amelyet meg kell tennünk... Hogyan válaszoljunk hívására? Úgy, hogy megtesszük, amit Isten kér tõlünk a jelenben, ami mindig különleges kegyelmet hordoz. Kötelezzük hát el magunkat ebben a hónapban, hogy határozottan Isten akaratának szenteljük magunkat: a testvérnek, akit szeretnünk kell, a munkának, a tanulásnak, az imádságnak, a pihenésnek, annak a tevékenységnek, amelyet éppen végzünk. Meg kell tanulnunk minden pillanatban meghallani szívünk mélyén Isten hangját, amely lelkiismeretünkön keresztül is szól, és megmondja, hogy Õ mit kér tõlünk. Legyünk készek mindent feláldozni, hogy teljesítsük kérését! Add meg, ó Istenünk, hogy egyre jobban szeressünk téged, és ne csak napról napra, mert lehet, hogy túl kevés napunk van hátra. Add meg nekünk, hogy a jelen minden pillanatában teljes szívünkkel, lelkünkkel és erõnkkel szeressünk téged abban, ami a Te akaratod! Ez a legjobb módja annak, hogy kövessük Jézust. CHIARA LUBICH

10 Szõlõfürt 2011. SZEPTEMBER Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erõsödjetek meg a hitben. (Kol 2,7) Az ifjúsági világtalálkozók hagyománya II. János Pál pápa nevéhez fûzõdik. Az elsõt 1984-ben tartották Rómában, azóta 2-3 évente folyamatosan megrendezésre kerülnek. Célja, hogy a világ minden részérõl összegyûlõ fiatalok megerõsödjenek hitükben és tanúságot tegyenek Krisztusról. Az idei találkozót Madridban tartották. Augusztus 6-án 147 Szeged-Csanádi Egyházmegyés fiatal gyülekezett a szegedi Szent Imre kollégiumban, majd a Dómban tartott, püspök atya által celebrált szentmise után elindultunk Taizé-be. Egy napnyi buszút után érkeztünk meg a kis francia falucskába. Ott tartózkodásunk a világtalálkozóra való lelki felkészülést segítette. Részt vettünk a helyi ökumenikus szerzetes közösség napi háromszori imáin. Délelõttönként bibliai bevezetõket hallgattunk, majd kiscsoportos beszélgetés következett. Délutánonként szabadprogramra volt lehetõség, például egyik nap néhányan elsétáltunk a közeli Clunybe. Négy nap múlva elutaztunk az észak-spanyolországi Gironába, az elõtalálkozóra. Itt reggelenként más zarándok csoportokkal együtt közös szentmisén vettünk részt, de fõleg a városnézésen és a kikapcsolódáson volt a hangsúly. Több templomot és katedrálist meglátogattunk. Egy alkalommal egy teljes napot töltöttünk Barcelonában, ennek csúcspontja a Sagrada Familia megtekintése volt. 15-én érkeztünk Madridba. Másnap részt vettünk a világtalálkozó nyitó szentmiséjén. Majd három napon keresztül magyar nyelvû püspöki katekéziseken vettünk részt, melyekbõl egyet Kocsis Fülöp görög-katolikus püspök atya tartott, a másik kettõt pedig Bíró László püspök atya vezette. A katekézisek után kiscsoportos beszélgetések, tanúságtételek, szentségimádás, majd szentmise következett. A katekézisek témája a találkozó mottójához kapcsolódott (Kol 2,7). Kocsis Fülöp püspök atya kiemelte, hogy mennyire fontos, hogy megtaláljuk az Egyházban a helyünket és ezzel válaszoljunk Isten hívására. Továbbá az a hit, amivel rábízod magad Istenre, amikor elhiszed, hogy minden a javadra válik. Bíró László püspök atya felhívta a figyelmünket, hogy a gyökértelenség a mai fiatalságra leselkedõ legnagyobb veszély. A harmadik napon Bíró püspök atya az evangelizáció fontosságáról, okáról és módjáról beszélt. Emlékeztetett, hogy a megtalált kincs elrejtése önzés. Az egyház nem önmagáért van, hanem alapvetõen missziós küldetéssel bír és kötelessége evangelizálni, mert felelõsek vagyunk a többi emberért. 18-án volt a Szentatya fogadása, másnap pénteken a keresztút. Augusztus 20-án ünnepi magyar szentmisén vettünk részt a kint tartózkodó valamennyi magyar fiatallal és pappal a Szentlélekrõl nevezett templomban. Az ünnepi szentmise után mentünk ki a madridi repülõtérre, hogy részt vegyünk a pápával közös szentségimádáson és utána a virrasztáson. A virrasztást még egy hirtelen jött vihar sem tudta megzavarni, a Szentatyával együtt a kb. 2 millió fiatal is kitartott. 21-én délelõtt került sor a pápai záró szentmisére. Délután 3 óra körül útnak indultunk hazafelé, majd 22-én egy éjszakát a Torino melletti Colle Don Bosco szalézi iskolában töltöttünk. 23-án reggel egy utolsó lendülettel nekiindultunk a Szeged felé vezetõ útnak és éjfél környékén gond nélkül meg is érkeztünk. Szívünkben vittük közösségünk minden egyes tagját és papjainkat. Hálásan köszönjük az imádságos hátteret és hogy részt vehettünk ezen a találkozón. TARJÁNYI ANITA ÉS REMETE ATTILA

2011. SZEPTEMBER Szõlõfürt 11 Keresztény Édesanyák Országos Találkozója Budapest-Albertfalva, 2011. augusztus 27. Évente hagyomány, hogy a magyar édesanyák Szent Mónika csoportjai nyár végén, augusztus 27-én Szent Mónika napján találkoznak. Az idén a találkozó Budapesten, a XI. kerületben Albertfalván kapott helyet a Szent Mihály templomban. Albertfalva és a templom alapítása a XIX. századra nyúlik vissza, Mária Terézia adományozta Krisztina hercegnõnek, leányának nászajándékként a területet, a név pedig a férj, Albert után kapta nevét. A templom oldaloltárát díszíti egy gyönyörû Magyarok Nagyasszonya kép, amely az 1938. évi Euchariszstikus Világtalálkozó egyik kültéri oltárképe volt. A színes üvegablakok a nyolc boldogságot ábrázolják pazar színekkel. Most is közel 1000 édesanya és nagymama jött össze imádkozni, egymást erõsíteni és tanúságot tenni. Plébániánkról ANCIKA, PANNI és ZSUZSA vettünk részt a találkozón. HOLLAI ANTAL plébános atya köszöntött bennünket, aki a családok éve kapcsán kiemelte: Nincs megalkuvás a keresztény értékekben. Egészséges emberi élet csak egészséges családból születik és ebbõl egészséges társadalom. A szentmise fõcelebránsa PASKAI LÁSZLÓ ny. bíboros atya volt, aki az imádság erejét és fontosságát világított meg, idézve Szent Rita és Szent Mónika életpéldáját, valamint Avilai Szent Teréz gondolatát az imádságról: Az ima barátság azzal, aki tudjuk, hogy szeret minket. Délutáni közös szentségimádással és tanúságtételekkel zárult ez a gazdag lelki nap. Istennek legyen hála! KOVÁCS ZSUZSA Szent Mónika csoporttag Az 550. sz. Márton Áron Cserkészcsapat csapattábora 2011 Pusztabánya Végre elérkezett a várva-várt nap, elindultunk Pusztabányára a csapattáborba! Egy kisebb elõõrs már három napja építette-szépítette a tábort, szóval mire a csapat nagyobbik része megérkezett, már otthonosan mosolygott a hely. Bill sheriff és Ford polgármester szívélyes fogadtatásban részesítettek minket, de egyúttal felhívták a figyelmünket: a tavaszi portyán félbehagyott nyomozást egészen addig folytatnunk kell, míg meg nem találjuk a titokzatos Mr. X-et, aki a Csuklyás által elkövetett bûntények hátterében áll, csak így lelhet újra nyugalomra Rollinsville népe. A nyomozás mellett azért természetesen maradt idõ vizes és fõleg saras akadálypályára, kürtöskalácsés sasliksütésre, pécsi városi vetélkedõre, túrára a Zengõre... Itt a kósza illetve rover korosztályhoz tartozók eldönthették, szeretnének-e a kijelölt turistaúton maradni, avagy inkább mennének toronyirányt, akár embermagasságú rekettyésben hason kúszva... Persze ez az erõpróba csupán elõkészület volt a valódira: miután egyik este titokzatos térképdarabokra bukkantunk, másnap Mr. X. után Máré várába siettünk, hogy végre elkaphassuk a csirkefogót, és ne garázdálkodjék tovább a környéken Rollinsville népét zaklatva. Mintha csak a nyomozást akarná nehezíteni, az idõ esõsre, sõt, nagyon esõsre fordult, így hát, ahogy tábori indulónkban is hallható volt, hiába hittük ponyvánk vízállóságát, tetõtõltalpig, kívül-belül vizesek lettünk, így reggel megfagyva bár, de törve nem indultunk tovább, s mire visszaértünk a táborba ismét ragyogott a nap. A rejtély azonban még megoldásra várt, egészen ottlétünk végéig, amikor is méta közben kedves tanítónõnk kiabálására lettünk figyelmesek: Valaki ellopta az elõzõ nap megtalált kincset! A gyors reakciónak hála a tolvajt még idejében sikerült elkapni és a kincset visszaszerezni, s Ford polgármester jelenlétében megtörtént a mindent megmagyarázó leleplezés: az eddig nyomozónak hitt felügyelõ volt valójában Mr. X! Ráadásul a tanítónõ sem az volt, akinek elsõ pillantásra látszott: inkognitóban õ is a bûntény felgöngyölésén fáradozott... Miután minden tisztázódott, nem maradt más hátra, mint nyársat gyûjteni az esti lakomához, majd az utolsó tábortûzrõl meggyújtott gyertyákkal végigjárni búcsúzóul a tábort, felidézve a sok szép itt töltött pillanatot. BIBOK ÁGI A találkozó helyszíne: az albertfalvi Szent Mihály templom

12 Szõlõfürt 2011. SZEPTEMBER Együtt Máriával Szép napra, Szûz Mária nevenapjára virradtunk szeptember 12-én. Ezen a napon gyûltek össze a szegedi plébániák rózsafüzéres csoportjai az újszegedi Szent Erzsébet templomban közös rózsafüzér imádkozására és énekek tanulására. Megindító volt, ahogy a csoportok zászlókkal, közös énekkel bevonultak a templomba. Sokan voltunk. Reméljük, hogy imáink meghallgatásra találtak, a szeptemberi imaszándékkal, ami a családok egységéért szólt. Utána a koncelebrált ünnepi szentmisét KISS-RIGÓ LÁSZLÓ püspök atya tartotta, aki szólt nekünk Szûz Mária alázatosságáról, mely követendõ példa valamennyiünknek és köszöntötte Mária nevû testvéreinket. A híveket négy pap áldoztatta. A szentmise az Örülj szent Szûz himnusszal zárult. Lélekemelõ volt, ahogyan a 18 versszakot az Úr Jézussal a szívünkben, orgona kísérettel végigénekeltük. Egy kicsit úgy éreztük magunkat, hogy a Szent Szûz mellett vagyunk az égi országban. Égi Édesanyám! VASSNÉ ANIKÓ Oltalmazd meg Magyarországot, bíborosunkat, püspökeinket, papjainkat, szerzeteseinket, családtagjainkat, közösségünket és az egész magyar egyházat! Mindazoknak, akik nem tudnak hinni, a Szentlélek ereje és világossága által add meg az élõ hit kegyelmét, hogy ez az ország, Mária országa, a Te országod lehessen! Tisztíts meg minket a bûntõl és vezess el Szent Fiadhoz, Jézushoz! Ámen. Cseréppel gazdagodva Június 28-án Nyugdíjas közösségünk egy napos kirándulást tett Hódmezõvásárhelyre. Délelõtt AMBRUS SÁNDOR fazekas népi iparmûvész Fazekas Házát néztük meg. Munkássága a XIX. századi hódmezõvásárhelyi tabáni fazekasság szín- és formavilágát õrzi. A mester nagy szeretettel beszélt a helyi fazekasság virágzó múltjáról és alig létezõ jelenérõl. Valamikor Vásárhelyen 400 fazekas dolgozott, mára mindössze ketten vannak, akik még mûvelik ezt a mesterséget. Délben a közeli Vándor Sólyom vendéglõben ebédeltünk. Miután borongós és elég hideg idõ volt, a tervezett strandolás helyett megnéztük az Emlékpont Múzeumot és a városi könyvtárban berendezett Németh László emlékszobát. A XX. századi magyar irodalom egyik kiemelkedõ alakja 10 évig volt tanára a Bethlen Gábor Gimnáziumnak. Elfáradva, de élményekben és egy pár cseréppel gazdagodva jöttünk haza. SZÉKELYNÉ KLÁRIKA Csillagokat láttunk! Augusztus 27-én este egy közös Tátra téri szentmisével kezdõdött a program. Innen csoportosan, autókkal mentünk ki az algyõi templomba. Az elõadás elõtt még néhány technikai dolgot el kellett végezni a helyszínen, de addig is az érdeklõdõk, MISI ATYA vezetésével, csillagokkal kapcsolatos népdalokat énekeltek. ZOMBORI OTTÓ csillagász aki már járt nálunk egyszer a Közösségi Házban az elõadás elején megismertette velünk a csillagképeket és azok egymáshoz viszonyított elhelyezkedését az égen. Kísérleten keresztül (egy gyertyával és tükörrel) szemléltette hogyan fedezték fel a távcsövet és annak mûködési elvét. A továbbiakban ismertette a különbözõ napállásokat. Az elõadást színes rajzokkal és képek vetítésével tette még élvezhetõbbé. A programra nagyon sok érdeklõdõ érkezett csaknem megtöltve az algyõi templomot. A szépszámú gyereksereget jobban lekötötte a kinti égbolton fönt lévõ csillagok látványa. Az elõadás végén mindenkinek lehetõsége nyílt, hogy a tanár úr vezetésével megtekintse az algyõi éjszakában a csillagokat. Szerencsénkre szép, derült esténk volt, ezért sok csillagképet láttunk. Az egész elõadás tarkítva volt személyes anekdotákkal, mély tartalmú idézetekkel, ezzel is egy kitûnõ, családias légkört kialakítva. GARDI MÁTÉ (Beküldte: Baranyiné Varga Gabriella)

2011. SZEPTEMBER Szõlõfürt 13 A nyár egyik jó híre volt plébániánk számára, hogy a nyugdíjba vonuló Mádi György atya Algyõre költözött, amivel tehermentesítette plébánosunkat. Emellett mindnyájunk nagy örömére templomunkban is gyakran misézik, és részt vesz közösségi programjainkon (pl. Zombori Ottó, Lackfi János elõadása). Humorsarok Kisfiú ül apukájával a kórházi folyosón kezelésre várva. Elmélyedve néz maga elé, majd egyszercsak megszólal: Apa! Itt a hordókat is gyógyítják? Hordókat??? Mire a kisfiú rámutat a szemben lévõ ajtóra, amin a következõ felirat olvasható: BETEGHORDÓK. * * * Négy aszzony beszélget pap fiáról: Az én fiam plébános mondja az elsõ. Ha belép valahová, fõtisztelendõ atyának szólítják. Az én fiam mesterkanonok, õt Monsignore-nak szólítják. Az én fiam püspök, így excellenciás úr a megszólítása dicsekszik a harmadik. A negyedik anya kis hallgatás után kiböki: Az én fiam még csak káplán, de két méter magas és 130 kiló. Ha belép valahová, az emberek felsóhajtanak: Uramisten! Nálunk járt a Bögre család feje Szeptember 13-án kedden este Lackfi János József Attila-díjas költõ tartott hangulatos elõadást A nagycsalád mint extrémsport címmel. Az eredetileg tavaszra tervezett programra népes hallgatóság gyûlt össze. Legnagyobb örömünkre egy lendületes, érzelmekben gazdag elõadót ismerhettünk meg, aki különleges költészetével fûszerezte mondandóját. Saját családjával kapcsolatos élményeit humorosan, de komoly témákat is érintve mesélte. Verseit, novelláit gyermekei ihlették, a Bögre család elnevezés legkisebb lányától származik. Köszönjük a szervezõknek ezt a vidám estét! Lackfi János: Billentyûk ZÓLYOMI NORBERT Te odalenn zongorázol én verset írok idefenn hogyha egymáshoz közelednénk gyermekeink közénk pörögnek a te szoknyádba kapaszkodnak az én ingembe akaszkodnak kik öleléseinkbõl lettek meghiúsítják ölelésünk mire este lesz elaludtál mikor reggel lesz én még alszom majd beleöljük billentyûkbe te odalenn a zongoránál én idefenn számítógépnél amit elmondanánk egymásnak egyetlen nagy ölelkezésben. Sok boldogságot kívánunk az új házasoknak! Bara Péter és Szeles Mária Borsós Bertalan és Varga Dóra Feró Zoltán és Márton Ildikó Dr. Sulyok Edvárd és Dr. Makó Zsuzsanna Varga Gábor Gyula és Domokos Annamária Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek: Dóczi Erik Simon Fogarasi Lilla Anna Gerencsér Júlia Gabriella Gombos Dániel Huber Szabolcs Kovács Dávid Mezey Levente Róbert Nemes Luca Borka Németh Sándor Domonkos Sándor Máté Szoboszlai Ákos László Vad Péter Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében! Baráth Lajosné Nádasdi Ilona Csontos József Gubina András Jankó Lajosné Nyári Mária Kis Sándor József Kovács Sándorné Komáromi Aranka Marton Jánosné Terhes Erzsébet Pál Antalné Fricska Mária Pavelka Sándor Renkó László Károly Schramek Tivadar Sörös Ferencné Soós Edit Szatmári Zoltán Tanács Béla Tóth Józsefné Molnár Katalin Török Jenõ Vincze Mihály

Hétfõ: 9-12; 15-18 Kedd: 9-12; 15-18 Szerda: 9-12; 15-18 Csütörtök: 9-12; 15-18 Péntek: 9-12; 15-18 Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. (Jn 15,5) H Í R E K A tarjánvárosi közösség a gyermekek ebédjéért A tarjánvárosi közösség a gyermekek ebédjéért akciót szeretnénk a következõ tanévben is folytatni. A karitász csoport kéri, hogy a rászoruló gyermekek iskolai étkeztetéséhez továbbra is járuljon hozzá, aki teheti. A felajánlott támogatás összegét kérjük a szokásos módon az irodában befizetni. Család Ünnep a Dóm téren 2011. szeptember 25-én vasárnap 10 órakor szentmise a Fogadlami templomban. A szentmisét bemutatja Kiss-Rigó László megyéspüspök. Közremûködnek a Szent Gellért Akadémia mûvészei. A szentmise után népzene és táncház a Dóm téren. Népszámlálás Október hónapban Magyarországon népszámlálást tartanak. A kérdések megválaszolásakor ne feledjük el megvallani, hogy katolikusok vagyunk. Egyházunk ugyanis ezen statisztikai adatok alapján részesül állami támogatásban. Sík Sándor: Az elsõ sárga levél A fák alatt feküdtem, Merengve fölfelé. Hát ellibeg fölöttem, Bénán, aszály-ütötten Egy sárga tölgylevél. Könnyelmû szél zilálja Az asszu lombokat, De nem leng több utána, Csak õ az õsz leánya, Az elsõ áldozat. Egyetlen, aki lenni S nem-lenni is megért. Valami hívja menni Menni-e vagy pihenni? Nem kérdi, hogy miért. Mért éppen õ az elsõ? És mért ilyen korán? Mért nem dajkálta essõ Kis életének elsõ És utolsó nyarán? Nem kérdez és nem lázad, Panasza, könnye sincs, Hûlt erein alázat Halk zizegése bágyad És lelkemen legyint: Törvényemet betöltöm: Édes volt odafönn, És jó lesz lenn a földön. Azt, ami lesz, köszöntöm, Ami volt, köszönöm. Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Igeliturgia: 18 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni. Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Plébánia kiadványa. Megjelenik évente hat alkalommal. Lapzárta: 2011. szeptember 19. Szerkesztõség tagjai: Dr. Benyik György felelõs szerkesztõ Tóthné Pattogató Judit szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Horváthné Tóth Judit szerkesztõ (Szõlõszem) Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: teka@szentgellert.szeged.hu A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu