ZSÁMBOKY JÁNOS NUMIZMATIKAI TEVÉKENYSÉGE* HUSZÁR LAJOS -A. 16. században a humanista műveltségnek elismert tekintélye volt a magyarországi születésű Zsámboky János (ismertebb humanista néven Johannes Sambucus) Pozsonyszentgyörgyön (Bazinban) született 1531-ben, és 53 éves korában hunyt el Bécsben 1584-ben, ahol mint orvos és udvari történetíró működött. Nem kívánjuk ezúttal, sem az életrajzát ismertetni, sem pedig nem kívánunk számos művével igazolható irodalmi, történeti vagy orvosi munkásságával foglalkozni, hanem az összegyűjthető adatok segítségével csupán egy vonatkozásban igyekszünk betnutatni őt, mint a numizmatikának is kiváló művelőjét. A régi érmek iránti érdeklődését nem lehet csupán a véletlen szeszélynek tulajdonítani. Zsámboky tudvalevőleg ugyanis hatalmas könyv- és kéziratgyűjteménnyel rendelkezett, és az ő korában általános divat volt a könyvtárak mellett, mintegy annak tartozékaként, éremgyűjtemény kialakítása is. A humanista szemléletnek megfelelően az éremgyűjtemények ez időben természetesen általában antik pénzekből állottak, és ebben a tekintetben Zsámboky gyűjteménye sem képezett kivételt. Zsámboky már 10 éves kora óta Bécsben tanult, majd különböző külföldi egyetemeken folytatta tanulmányait, és mindez kitűnő lehetőséget nyújtott könyvtára mellett az éremgyűjteményének a fejlesztésére is. Főként a tartós olaszországi időzése adott jó alkalmat az éremgyűjtésre. Olaszországban az antik pénzek gyűjtése már a 15. század óta virágzott, és a régi római pénzekhez könnyebben lehetett itt hozzájutni. Zsámbokynak a numizmatikához fűződő kapcsolatait ezúttal négy szempontból tesszük vizsgálat tárgyává, amennyire a rendelkezésre álló adatok megengedik. Elsősorban ismertetjük ez irányú irodalmi munkásságát, majd idézünk kéziratos és nyomtatásban megjelent műveiből néhány numizmatikai adatot, továbbá foglalkozunk éremgyűjteményének az ismertetésével, és végül megemlítjük a személye emlékének a megörökítésére készült emlékérmet. Tudni kell, hogy az a kor, amelyikben Zsámboky működött, az éremtani tudomány kialakulásának az ideje. Ez időben kezdtek megjelenni előbb Olaszországban, majd másutt is az antik pénzekkel foglalkozó művek, de ezek többnyire ekkor még csak éremleírásokat tartalmaztak. Ebbe az irodalomba illeszkedik be Zsámbokynak néhány numizmatikai tárgyú műve is a kor ízlésének és felfogásának megfelelően. Az egyik ilyen irányú műve 1552-ben jelent meg Baselben,,Romanorumpricipum effigies" 1 címen. Ebben a művében a római császároknak és családtagjaiknak a pénzekről lemásolt képei tűnnek fel. Bár a portrék körvonalban ábrázolva jelennek meg, mégsem lehettek a pénzek hiteles másolatai. Az ilyen császársorozat közlése igen kedvelt témája volt az egykorú numizmatikai iro- * Előadás formájában elhangzott a Magyar Orvostörténelmi Társaság és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár által a Magyar Tudományos Akadémián megtartott Zsámboky (Sambucus) János emlékülésen 1985. május 2-án. 1 Romanorum Principum effigies: cum historiarum annotatione, olim ab Jo. Huthichio confecta: nunc vero alicubi aucta longe Castigaüora opera Jo. Sambuci Tirnaviensis. Basileae, 1552.
dalomnak, melyek némelyikében a római császárok után a német római császárok is fel vannak sorolva. Zsámboky művében is a római császárok közzététele voltaképpen Iohannes Huthichius hasonló tárgyú könyvének a mintául vételével készült. A numizmatikai szempontból legjelentősebb műve 1564-ben Antwerpenben jelent meg, röviden csak Emblemata címen ismeretes. 2 Zsámboky 1563 karácsonyán Gentben és Antwerpenben tartózkodott, és itt találkozott Christophorus Plantinnal, az ismert antwerpeni kiadóval, aki megjelentette az Emblemata című művet, függelékében római pénzek képeivel. Zsámbokynak talán ez az egyik legnépszerűbb műve, amelyik még további hat kiadást ért meg, és lefordították francia, holland, valamint angol nyelvre is. Az emblémák négyszögletű metszetek, amelyek a hozzájuk tartozó rövid versszövegekkel (epigrammákkal) együtt a szerző és kora egész gondolatvilágáról nyújtanak ismertetést. Minket azonban természetesen főként a nyolc oldalon át érmeket ábrázoló függelék érdekel. Végül a harmadik, már csak áttételesen numizmatikai vonatkozású műve, az 1574-ben Antwerpenben,,Icones veterum et aliquot recentiorum medicorum" 3 stb. című könyve, amely 67 arcképet tartalmaz dekoratív keretekbe foglalva. Az egyes ábrázolásokhoz (Aesculapius, Hygeia stb.) antik pénzekről vett mintaképeket, amint ezt ő maga megírta az Icones bevezető soraiban, a Hygeia-ábrázolás magyarázatakor. Ennek a munkának voltaképpen csak ennyi a numizmatikai vonatkozása. E három munka közül kettőben inkább csak éremképek átvételéről van szó, tehát ezeknek nagyobb tudományos jelentősége az éremtan szempontjából nézve nincsen, az Emblemata függeléke viszont azért figyelemreméltó, mert a szerző gyűjteményéből ábrázol érmeket. így ennek a közlésnek bizonyos kultúrtörténeti jelentősége is van, minthogy egy korabeli éremgyűjtő tevékenységéről ad megbízható képet. Az említett éremképek közlése mellett Zsámboky különböző irataiban előfordulnak olyan szórványos numizmatikai vonatkozású említések, amelyek önmagukban véve jelentéktelenek, de a numizmatikus Zsámboky ez irányú állandó érdeklődésének mégis jó bizonyítékai. így például a Hans Gerstinger által kiadott levelezésében egy alkalommal kéri Henri de Mesme professzort és ismert éremgyűjtőt, hogy látogassa őt meg, mert ritka antik pénzeket akar neki mutatni. 4 Majd Petrus Victorius firenzei professzorral közli, hogy a saját éremgyűjteményéből válogatott ki érmeket publikálásra. 5 Bizonyára az Emblemata függelékében megjelent érmekről van szó, és ezúttal is igazolást kapunk arra nézve, hogy ezek az érmek az ő gyűjteményéből valók. Ezeknél érdekesebb az Emblemata kötetében található egyik metszet, amelyik romokat ásó férfialakot ábrázol, és a Sirletus Guglielmonak ajánlott, a metszethez tartozó epigrammában azt fejti ki, hogy az ásatások nélkülözhetetlenek az antik tanulmányokhoz. 6 Ezúttal a régész Zsámboky nyilatkozik meg. Guglielmo Sirletus egyébként tudós kardinális volt a pápai udvarban. Az Emblemata függelékében ábrázolt érmeket Ioannes Groliernek ajánlotta. Ebben a hosszabb ajánlásban megemlíti, hogy milyen sokat tanult Groliertől együttlétük idején. Ezekkel az éremképekkel a háláját kívánja leróni. Itt is leszögezi, hogy az érmek eredeti példányai, amelyeket egyébként mint írja római kardinálisok és itáliai fejedelmek egyaránt megcsodáltak, mind az ő gyűjteményéből származnak. Grober, akinek a művét ajánlotta, Párizsban királyi kincstartó és ismert éremgyűjtő volt. 2 3 4 5 6 Emblemata cum aliqot nummis antiquis operis. Antwerpiae, 1564. Icones veterum aliquot ac recentium medicorum elegicolis suis editae opera. Viennae, 1574. H. Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus 1554 1584. Wien, 1968. 54. p. A levél 1561/62-ben kelt. Uo. 148-149. p. A levél kelte: 1573. okt. 25. Uo. 191. p.
A közzétett levelezésből egyébként kiderül, hogy kora minden ismert humanistájával összeköttetésben állott. A levelezés természetesen elsősorban irodalmi, történeti és bibliográfiai kérdésekkel foglalkozik, de amint a felhozott példák mutatták, szórványosan numizmatikai említések is előfordulnak benne. Gerstinger gondozásában kiadásra került Zsámboky naplója is, amelyben elvétve megint csak találhatók numizmatikai érdekességű feljegyzések. Egy példa: 1566 áprilisában Szapolyai János királyról megemlékezve írja, hogy az ő pénzein a farkas motívumú címer tűnik fel, és bár denárai jó ezüstből készültek, mégis a hatalma alatt álló területeken főként az ellenkirály, I. Ferdinánd pénzei forognak, mert kevés dénárt veretett. Ez a megfigyelés, illetve megjegyzés nyilván személyes tapasztalaton alapszik, és ennek a megjegyzésnek a pénztörténeti kutatás is hasznát veheti. 7 Ezekkel a kiragadott példákkal Zsámboky állandó numizmatikai érdeklődését kívántuk illusztrálni, de lássuk most már magát az éremgyűjteményét. Már az eddigiekből is következtetni lehet arra, hogy szép gyűjteménye lehetett. Hiszen az Emblemata függelékében ábrázolt érmek a saját szavai szerint is az ő gyűjteményéből valók, de csak válogatott példányok, tehát a gyűjtemény maga ennél gazdagabb lehetett. Erre nézve van írásbeli bizonyítékunk is. Ugyanis fennmaradt két kézirat, amelyik a gyűjteményről említést tesz. Az egyik kézirat egy leltár, amelyik Zsámboky bútorait felsorolva említ egy íróasztalt, melyben érmek voltak 750 forint értékben. Ugyanez a leltár említ nagy medaillonokat, illetve római réz pogány pénzeket, vagyis nyilván római érmeket 2500 forint értékben. Ez az érték jelentős összeget képviselt a maga idejében. Emellett fennmaradt még egy másik, latin nyelven írt kézirat is, amely 1583. június 23-án kelt és tételesen felsorolja a gyűjtemény anyagát. Ebben az időben a gyűjtemény már a császár birtokában volt, és ezért nem lehet megtudni, hogy ki készítette a leltárt az éremgyűjteményről. Mindkét kéziratot Faludi Géza közölte a Numizmatikai Közlöny 33 34. évfolyamában. 8 Míg az Emblemata függelékében mindössze 43 érem 46 rajzát találjuk, addig az említett leltári jegyzék 127 bronzéremről tesz említést, majd részletezés nélkül még további 50 bronz és 500 ezüstpénz létezését bizonyítja; de már csak sommás összegezésben. Eszerint tehát az éremgyűjtemény 767 darabból állott, és ez már végső összegzés kell hogy legyen, minthogy Zsámboky ekkor már megvált a gyűjteménytől, és így tovább nem gyarapíthatta. Zsámbokynak az éremgyűjteménye kizárólag római pénzekből állott. Az említett leltári jegyzékből az érmek részletes felsorolása ellenére is csak általános áttekintést kaphatunk az éremgyűjteményről. Az érmek rövid megnevezése ugyanis néhány példát említve a következőképpen hangzik Nero cum curru triumphali" vagy,,vespasianus cum Victoria", továbbá,,traianus cum curru" stb. Tehát a jegyzék az érmeket a császárok nevei szerint sorolja fel, és a név mellett röviden megemlíti a hátlapi ábrázolások képét, illetve tárgyát. Mindez azonban önmagában véve nem elegendő az érmek pontos és tudományos meghatározásához. Segítségünkre vannak azonban a meghatározás munkájához az Emblemata függelékében közölt ábrák és egy tanulmány a Numizmatikai Közlöny 80 81. évfolyamában, melyben Bíróné Sey Katalin kísérelte meg a közölt ábrákat a leltár adataival egybevetve meghatározni modern numizmatikai katalógusok alapján. 9 Kiderült, hogy az Emblemata képeinek a leltár adataival való összevetése csak részben hozott eredményt. A meghatározásokat három körülmény is nehezítette. Egyrészt az ábrák egyforma nagyságúak, és mind a római sestertius nevű pénzfaj méretében vannak lerajzolva, tekintet nélkül arra, hogy annál kisebb méretű dénárok is vannak közöttük. Másrészt a rajzok nem mindig pontosak, és ez a pontatlanság zavarja a meghatározást. Végül pedig 7 8 9 H. Gerstinger: Aus dem Tagebuch des kaiserlichen Hofliistoriografen Johannes Sambucus (1531 1584). Wien, 1965. 7. p. Faludi G: Sámboky János éremgyűjteménye. Num. Közlöny 32 33. (1933 1934) 89 91. p. Bíróné Sey Katalin: Zsámboky János az éremgyűjtő. Num. Közlöny 80 81. (1981 1982) 57 64. jp.
az érmek sorában az eredeti példányok mellett fiktív készítmények is előfordulnak, sőt akad olyan éremkép is, amelyiknek a két oldala két különböző érem képéről van lerajzolva, tehát hibrid ábrázolás. A valódi és fiktív római érmek együttes előfordulása a régebbi gyűjteményekben gyakori jelenség. Ennek a magyarázata pedig az, hogy a reneszánsz idején az antik kultúra iránti érdeklődés magával hozta az antik pénzek gyűjtésének a fellendülését, ennek viszont további következménye lett az érmek utánzásának, illetve hamisításának az elterjedése. Különösen a nagyobb méretű római bronzpénzek utánzása lett gyakori jelenség. Ezen a téren a legnagyobb hírnévre az 1500 1570 közötti Padovában élt és dolgozott Giovanni da Cavino szobrász és éremművész tett, aki nemcsak utánozta a régi római pénzeket, hanem ezek stílusában nem létező, fiktív római érmeket és készített. Az ilyen fiktív példányokat, elsősorban természetesen az ő készítményeit, a későbbi időben Paduaner néven emlegették és az ilyenek állandóan felbukkannak a római pénzek gyűjteményeiben. Cavino nem feltétlenül hamisítási célból készítette ezeket, hanem inkább a római kultúra iránti érdeklődésből, viszont a készítményei olyan sikerült példányok voltak, hogy az egykorú gyűjtők nem igen tudták megkülönböztetni ezeket a valódi véretektől, és minden további nélkül sorolták be azokat gyűjteményeikbe. Ebben a tekintetben Zsámboky sem jelent kivételt és az Emblemata rajzai alapján megállapítható, hogy az ő érmei között is az eredeti példányok együtt fordulnak elő fiktív készítményekkel. Bíróné ezért érmeit három csoportba osztotta: valódi érmek, Paduanerek és egyéb fiktív készítmények csoportjára. Véleményünk szerint azonban a Paduanerek és az egyéb fiktív példányok nehezen különböztethetők meg egymástól, így inkább a gyűjtemény felosztható valódi és fiktív érmekre, amely utóbbiak zöme Paduaner. A paduanerként meghatározott érmek között Zsámboky gyűjteményében akadnak olyan példányok is, amelyekről ma már hiteles bizonyítékok alapján tudjuk, hogy valóban Cavino művei voltak. Zsámboky gyűjteményében egyébként mintegy tucatnyi éremről lehet kimutatni, hogy fiktív készítmények. Ezeket könnyen megszerezhette, mert az ötvenes években hosszasabban tartózkodót Padovában, és itt alkalma lehetett Paduenerekhez könnyen hozzájutni. Maga a gyűjtemény főként a II. századi római császárok pénzeit tartalmazza. A legkorábbi veret közöttük Tiberius császár sestertiusa, a legkésőbbi pedig Honorius császár multipluma. A gyűjteményt így ismertetve, az érmek közül csupán egy példányt szeretnénk külön kiemelni, mely később nagy irodalmi vitára adott alkalmat. Ez pedig Otho római császár azon bronzérme, amelyet Zsámboky az Emblemata rajzai sorában is közölt, és a Grolierhez intézett ajánlásában külön is kiemelt. Zsámboky ezt mint nagy ritkaságot említi, némelyek azonban ennek a valódiságát kétségbe vonták. Később Weszprémi István a Succinta medicorum című ismert művében a valódiság bizonyítására hosszú értekezést szentelt ennek az éremnek, és különböző külföldi auctorok művei alapján igyekezett bizonyítani a valódiságát, 10 az éremmel kapcsolatban azonban a való helyzet az, hogy Otho császártól a legújabb kutatások sem ismernek bronzpénzt, csak ezüst dénárokat. Weszprémit nyilván az tévesztette meg, hogy az Emblemata éremképei között is látható Otho császár sestertius nagyságú bronzpénze. Ezt az ellentmondást csak egy kompromisszumos megoldással lehet áthidalni. Vagyis az Emblemata képei között van ugyan Otho-féle bronzpénz, de ez nem lehet valódi példány, hanem csak Paduaner vagy más hasonló fiktív készítmény, mint ahogy Bíróné is ezt a tanulmányában megállapítja. Zsámboky éremgyűjteményét nagyszerű könyvtárával együtt, mely 3103 könyvből és 736 kéziratból állott, 1578-ban Rudolf császár vásárolta meg 4500 forintért. Az összeget azonban csak nehezen és részletekben fizették ki, minthogy a vételárat a császári udvar átruházta különböző har- 10 Weszprémi, J.: Succincta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae Biographia. Viennae, 1778. Centuria altera pars posterior 701 713. p.
mincadok terhére. Mindenesetre a rendkívüli szorgalommal és költséggel összehordott értékek így legalább nem szóródtak szét, hanem a császári gyűjteménybe kerültek. Végül megemlékezünk röviden a Zsámbokyt ábrázoló egyetlen régebbi keletű emlékéremről is. Ez az 52 mm átmérőjű érem mellképet ábrázol szembenézve, körülötte körirat, amelynek szövege a rövidítések feloldása után így hangzik: Ioannes Sambucus medicus caesarius et regius consiliarius et historicus. Az érem egy lapú öntvény, és bár a karszelvényen 1584-es évszám látható bevésve, az érem mégis szemmel láthatólag későbbi poszthumusz munka, valószínűleg a 17. századból. Az éremképhez mintaképül szolgálhatott az Emblemata 1556-i kiadásában Zsámbokyt ábrázoló fametszet, amelyről egyébként több utánzat is készült. 11 Mindent egybevetve Zsámboky Jánost tekinthetjük a legkorábbi olyan magyar nurnizmatikusnak, akinek egyéb tudományos érdeklődése mellett az éremgyűjteményéről és ez irányú tevékenységéről megbízható, hiteles ismereteink vannak. Más kortárs magyar éremgyűjtőkről is vannak ugyan szerény ismereteink, így például Listhius János győri püspökről is tudjuk, hogy éremgyűjtő volt, de konkrét, részletes adatokkal csak a Zsámboky János numizmatikai munkásságáról rendelkezünk ebből a korból. ZUSAMMENFASSUNG Der Verfasser prüft Johannes Zsámboky's Verbindungen mit der Numismatik, aus vier Stadtpunkten. In erster Reihe macht er seine diesbezügliche Tätigkeit bekannt. Sein bedeutendstes Werk ist unter dem Titel Emblemata" bekannt. (Antwerpen, 1574.) Im Anhang dieses, sind auf acht Seiten Münzen sichtbar. In seinem Werk: Icones" (Antwerpen, 1574.), nahm er zu einigen Abbildungen von den antiken Münzen Musterbilder. In zweiter Reihe erwähnt der Verfasser, dass in Zsámboky's verschiedenen Schriften (Briefen) vereinzelt, numistmatische Beziehungen vorkommen. Aus seinen Schriften kann man auch darauf schliessen, dass er eine schöne Münzensammlung gehabt hatte. (Das is das dritte, mit Niimismatik zusammenhängende Gebiet.) Von der Sammlung machen auch zwei Handschriften Erwähnung, welche aus 767 Stücken bestand und im Jahre 1578, durch den Kaiser Rudolf, mit Zsámboky's Bibliothek zusammen gekauft wurde. Diese waren römische Münzen, aber neben den Originalen, kamen auch fiktive Produkte darin vor. Letztere sind die Werke des Büdhauers Giovanni da Cavino (1500 1570). Die vierte numismatische Beziehung des Lebens von Zsámboky, ist die von ihm verfertigte Medaille, mit einem Durchmesser von 52mm. Zwar steht die 1584 Jahreszahl darauf, sie entstand vermuüicherweise später, im 17. Jh. Als Vorbild konnte der Zsámboky büdende Holzschnitt dienen, welcher im Emblemata" 1566 erschien. L. HUSZÁR, M. A., D. Sc. art historian, numismatist Semmelweis Medical Historical Museum Budapest, Apród u. 1/3, Hungary H 1013 11 P. Grotemeyer: Über einige seltene Porträtmedaillen der Sammlung Brettauer. Jahrb. d. Kunsthist. Sammlungen in Wien 7(1933) 213-214. p.