TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY CSEHORSZÁG Prága Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet 2009. június
Tájékoztató országtanulmány CSEHORSZÁG 2009 Gazdasági-politikai háttér...2 Demográfia...2 Egészségügyi rendszer...3 Egészségügyi szolgáltatások...4 Egészségügyi dolgozók...5 Gyógyszerpiac...5 Egészségügyi és egészségbiztosítási reform...6 Készítette : ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Iroda 2009. június
Gazdasági-politikai háttér Csehországban a GDP 38,5 százalékát az iparban, 2,5 százalékát a mezőgazdaságban és 59 százalékát a szolgáltatásokban állítják elő. Főbb iparágak a gépgyártás, autógyártás, fémipar, üvegipar, fegyvergyártás. A GDP növekedése 2005-2007 között 6,3; 6,8; 6,0% volt, 2008-ban 3,5%-ra lassult. A korábban 1,9-2,8%-os sávban ingadozó infláció 2008-ban 6,3%, a munkanélküliségi ráta 5,5%. A válság Csehországot is erőteljesen érinti. Bruttó hazai összterméke 2009 első negyedévében 3,4 százalékkal csökkent. A csökkenés jórészt az export és a beruházások visszaesésének következménye, a háztartások fogyasztása ugyanakkor 3 százalékkal növekedett, ami mérsékelte a teljesítménycsökkenést. Arra, hogy a cseh gazdaság visszaáll a növekedési pályára 2010-ben számítanak, jegybanki becslések szerint 2010-ben legfeljebb 0,9-1 százalékos GDP növekedés lehet. A vállalatok terheinek csökkentését és ezen keresztül 50 70 ezer álláshely megtartását célozza a cseh kormány gazdaságélénkítő csomagterve. A pénzügyminisztérium szerint a válságkezelési csomagterv a cseh GDP 2,9 százalékát teszi ki, ami miatt a GDP-arányos államháztartási hiány meghaladja majd a 3 százalékos EU-elvárást (2008-ban az államháztartási hiány a GDP 1,5%-a volt.). A GDP arányos államadósság 2008-ben 29,8%, jócskán a 60%-os (maastrichti) referenciaérték alatti. Az euró bevezetésére legvalószínűbb módon 2013 és 2015 között kerülhet sor. Csehország parlamentáris köztársaság. Az állam élén a cseh köztársasági elnök áll. 2003 márciusa óta ezt a tisztséget Vaclav Klaus tölti be. Az államfőt a parlament két háza közös ülésén választja öt év időtartamra, egyszer újraválasztható. A cseh elnök valós politikai szerepe erősen korlátozott, legerősebb jogköre a parlamenti törvényekkel szembeni vétójog. A végrehajtó hatalom letéteményese a kormány. A cseh törvényhozó hatalom a kétkamarás Cseh Parlament. A Képviselőház 200 tagjának mandátuma négy évre szól. A Szenátus 81 tagját hat évre választják úgy, hogy minden második évben a testület egyharmada újraválasztódik. A képviselők és a szenátorok választása titkos szavazás útján valósul meg, a választás közvetlen, egyenlő és általános. Minden 18. életévét betöltött cseh állampolgár jogosult szavazni, a Képviselőházba való bejutás feltétele 21 év, a szenátusi korhatár pedig 40 év. A legutóbbi választás 2006. június 23-án volt, ahol Mirek Topolánek vezetésével a Polgári Demokrata Párt (ODS) 81 százalékos többséget szerzett. Koalíciós kormány alakult, amelyben az ODS-en kívül a Kereszténydemokrata Unió és a Zöldek Pártja kormányzott. 2009 márciusában a Topolánek vezette jobbközép kabinet elveszítette a képviselőház bizalmát. Jelenleg Jan Fischer miniszterelnök vezeti az átmeneti cseh kormányt, az öt parlamenti párt közül a Polgári Demokratikus Párt, a Cseh Szociáldemokrata Párt és a Zöldek Pártja támogatásával. Fischer kormánya a politikai megállapodások szerint az októberre tervezett előre hozott képviselőházi választásig fogja vezetni az országot. Legfontosabb feladata a cseh uniós elnökség utolsó szakaszának kezelése, valamint a jövő évi állami költségvetés és az idő előtti választás előkészítése. Demográfia Csehországban az utóbbi évtizedekben a népesség száma folyamatosan csökkent, elsősorban az egyre alacsonyabb születési arányszám miatt, 1994 óta a természetes szaporodás negatív értékeket mutatott. Változás 2007-ben történt, amikor a születések számának köszönhetően a természetes szaporodás elérte az 1 ezreléket. A teljes termékenységi arányszám növekedett, 2006-ban 1,16 és 2007-ben 1,44 volt. A lakosság számának növekedéséhez - 2007-ben a lakosság száma 10 381 ezer fő - hozzájárult a migráció is (8,1ezrelék). Jellemző a lakosság öregedése, ami szorosan összefügg a fiatalkorúak arányának csökkenésével. A születéskor várható élettartam folyamatosan emelkedett, átlagos mutatója 2007-ben 77,1 év volt (férfiaknál 73,8 év, nőknél 80,3 év). Jelentősen csökkent a csecsemőhalálozás (2007-ben 3,1 ezrelék). A vezető halálokok a keringési rendszer betegségei (az összes halálozás 48,2%-a), a második helyen a daganatok (26,6%) állnak, ezek után a külső okok (6,7%), a légzőrendszer (5,3%), valamint az emésztőrendszer (4,8%) betegségei következnek. 2
Egészségügyi rendszer Csehország egészségügyi rendszere egészségbiztosításon alapul, amely több-biztosítós rendszerben működik. Az egészségügyi irányító szerve az Egészségügyi Minisztérium (Ministerstvo zdravotnictví), amely kiemelt feladatai közé tartozik az egészségpolitika kialakítása, az egészségügyi rendszer ellenőrzése, az egészségügyi jogszabályok előkészítése, az egészség-megőrzési programok, az orvostudományi kutatások támogatása, az egészségvédelemmel és egészségfejlesztéssel foglalkozó intézmények irányítása, a közvetlenül hozzá tartozó intézmények (oktatókórházak, országos hatáskörű speciális intézmények) működtetése, az egészségügyi információs rendszer menedzselése. Ellátja az egészségbiztosítási alap felügyeletét. Finanszírozás Az egészségügyi kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya 6,7% volt 2007-ben. Ugyanakkor a kiadások túlnyomó részét, 85,8%-át az állami kiadások képezték (ebből az egészségbiztosítás aránya 78,4% és az állami költségvetésé 7,4%), a magánkiadások pedig 14,2%-ot tettek ki. A cseh egészségügyre fordított kiadások aránya a GDP-ből alacsonyabb, mint az OECD országok többségében. Az Egészségügyi Információs és Statisztikai Intézet (ÚZIS) jelentése szerint az egy főre jutó kiadások összehasonlításában csak néhány ország marad el a csehországi adatoktól, Szlovákiának pedig hasonló a mutatója. A jelenlegi kormányprogram (ODS) egyik alapvető prioritása az egészségügyi ellátási rendszer gazdasági stabilitása, az erőforrások bővítése. A magánkiadások arányát tekintve a cseh adatok a legalacsonyabbak az OECD országok között. Az összehasonlításhoz rendelkezésre álló, 30 tagországra vonatkozó információk szerint 2006-ban Csehországban a magánkiadások az összes egészségügyi kiadás 12,1%-át képezték, ugyanakkor a szlovákok egészségügyi magánkiadásai 25,6%-ot tettek ki. A co-payment 2008-ig főleg csak egyes gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, fogászati beavatkozások és gyógyfürdői elhelyezés esetén fordult elő. A parlament 2007 augusztusában hagyta jóvá az államháztartási kiadások stabilizálásáról szóló törvényt, amelynek részét képezi az egészségügyi regulációs díjak bevezetése. A díjakról szóló szabályozás 2008. január l-jén lépett életbe: vizitdíj 30, receptdíj 30, kórházi napidíj 60 és ügyeleti díj 90 korona. 2008-tól az egészségügyi regulációs díjak bevezetésével növekedett a magánkiadások aránya. Az Egészségügyi Minisztérium jelentése szerint a beszedett díjak tavaly 5 milliárd koronát tettek ki. Az egészségbiztosítás rendszere Az egészségügyi rendszer finanszírozásának meghatározó tényezője a kötelező egészségbiztosítás, amely a szolidaritáson és az egyenlő hozzáférésen alapul, továbbá az ellátók és finanszírozók közötti szerződések útján biztosítja a lakosság részére a szükséges szolgáltatásokat. Csehországban 1991-ben hoztak törvényeket az általános egészségbiztosításról és az Általános Egészségbiztosítóról (VZP). 1992-ben hozták létre a VZP-t, amely ma is vezető szerepet tölt be a lakosság egészségügyi ellátásában, és az állampolgárok kétharmadát tömöríti. A konkurencia kialakítására való törekvés és az egy biztosító (VZP) monopolhelyzete megakadályozásának szándéka vezetett a szakágazati egészségbiztosítókról szóló 1992. évi törvény bevezetéséhez, s ez lehetőséget adott a szakágazati egészségbiztosítók létesítésére is, amely gyors ütemben haladt. Az eredetileg létrejött 27 biztosító száma 2000- re 9-re csökkent (egyes biztosítók fuzionáltak, mások csődbe mentek). A 9 egészségbiztosító mellett 2008. április l-jén megszerezte engedélyét a működésre az Agel magán egészségbiztosító, így most az országban 10 egészségbiztosító működik. Az általános egészségbiztosításról szóló törvényt többszöri módosítás után felváltotta a 48/1997. évi törvény, amely jelenleg érvényes. Az egészségbiztosítók független szervezetekként működnek, felügyeletüket az Egészségügyi Minisztérium látja el. Profit realizálása nélkül finanszírozzák a szolgáltatásokat. A kockázati 3
szelekció hatásainak csökkentése céljából a járulékok újraelosztásra kerülnek. Az újraelosztási alapba a biztosítók a bevételek 100%-át utalják át, beleértve az állami hozzájárulást is. Az egészségbiztosítás az egész lakosság részére fedezetet nyújt, az inaktív csoportokat is beleértve (a lakosság fele államilag biztosított). Az egészségügyi rendszer anyagi erőforrásait döntően (78,4%) az egészségbiztosítási járulékok képezik. 2007- ben az egészségbiztosítók általi finanszírozás aránya 76% volt, a maradék 24%-ot az állam befizetései (az inaktív csoportok járulékai) tették ki. A járulékok mértéke az adózás előtti bérek törvényben meghatározott százaléka: összesen 13,5%, alkalmazottak esetén 4,5%, munkáltatókra vonatkozóan 9,0%. Az önálló vállalkozók adózatlan nyereségük 50%-a után fizetnek 13,5%-os járulékot. Az állam által biztosítottak után a járulék aránya 13,5%, amelynek kivetési összege az előző két év adataira alapozott havi átlagbér 25%-a. A magán egészségbiztosítás Csehországban kismértékű, és elsősorban külföldiek veszik igénybe. Magán, illetve kiegészítő biztosítást az egészségbiztosítók nem nyújtanak, ilyen szolgáltatással néhány kereskedelmi biztosító áll rendelkezésre (pl. utazási biztosítás esetén). Egészségügyi szolgáltatások Az egészségügyi ellátórendszer decentralizációja és a gyors ütemű privatizáció következtében az integrált egészségügyi intézmények hálózata a 90-es évek elején feloszlott. Addig mintegy 300 intézmény működött, számuk jelentősen növekedett, 2000-re megközelítette a 20 ezret. 2007 év végén az önálló egészségügyi intézmények száma 27 628 volt, ebből 19 600 önálló járóbeteg-rendelő. Az állami intézmények száma 249, a nem állami 27 379 (ebből 171 a megyei önkormányzatok, 186 a városi, ill. helyi önkormányzatok és 27 022 fizikai vagy jogi személy tulajdonában van). A fogászati ellátás, a gyógyszertárak és a járóbeteg-rendelők 95%-a magánintézmény lett. Ugyanakkor a kórházak többsége eleinte állami tulajdonban maradt, a privatizációs folyamat néhány éve kezdett felgyorsulni. Alapellátás Az egészségügyi alapellátás a városi, ill. községi önkormányzatok felelősségi körébe tartozik. Az alapellátást nyújtó háziorvosok - felnőtteket, illetve gyermekeket ellátó háziorvosok, fogorvosok és szülész-nőgyógyászok - többsége magánorvosként dolgozik. A háziorvosok önálló praxisban dolgoznak, amely esetén az egészségbiztosítóval történt szerződés alapján kapják díjazásukat (kombinált térítési rendszer alapján, amelyben a fejkvóta a meghatározó). A lakosok szabadon választhatnak orvost (új orvoshoz történő feliratkozásra félévenként van lehetőség). 2007- ben egy háziorvosi praxis átlagosan 1613, egy gyermekorvosi pedig 952 főt látott el. A háziorvosok felügyeletét a Cseh Orvosi Kamara gyakorolja, a működési engedélyt számukra az illetékes egészségügyi hivatal adja ki, ezután köthetnek szerződést az egészségbiztosítóval. Járóbeteg-szakellátás A járóbeteg-szakellátást főként magánorvosok végzik független magánpraxisban, vagy állami, vagy önkormányzati tulajdonban levő önálló rendelőkben, rendelőintézetekben, illetve ugyanott vagy a kórházak ambulanciáin dolgozó alkalmazottak is részt vesznek az ellátásban. A szakorvosok szolgáltatásokon alapuló pontrendszer szerint részesülnek díjazásban. Csehországban a háziorvosokkal szemben a szakorvosok előnyösebb helyzetben vannak, mivel magasabb a fizetésük. A járóbeteg-szakellátás elérhető kórházi környezetben is, és a betegek szabadon fordulhatnak szakorvoshoz. Így gyakran keresik fel a szakorvost az alapellátás kikerülésével olyan esetekben is, amikor elegendő lenne háziorvoshoz fordulni. A szakorvosok mintegy 195 rendelőintézetben és több mint 6500 önálló szakorvosi rendelőben működnek (2007). Fekvőbeteg-ellátás Csehország sűrű kórházi és szakellátó hálózattal rendelkezik. A kórházak három szintjét különböztetik meg. A legmagasabb szintű intézmények a minimum 1000 ággyal rendelkező egyetemi kórházak, specializált 4
intézmények és regionális kórházak. Az aktív kórházi ellátás jelentős részét a régebben körzetekhez tartozó, átlagosan 700 ággyal rendelkező kórházak, valamint a 200 ágyas helyi (városi és községi) kórházak alkotják. 2007-ben 192 általános kórház működött az országban, 63 662 ággyal (100 ezer lakosra számítva 613), valamint 154 szakkórház, illetve a specializált intézmény, 22 191 ággyal (100 ezer lakosra számítva 214 ágy). 1997-től a kórházakat vegyesen, egy adott évre járó fix összeggel és teljesítményük arányában finanszírozzák az egészségbiztosítókkal kötött szerződések alapján. Amennyiben a biztosítókkal nem tudnak megegyezni, az Egészségügyi Minisztérium szabja meg a díjazás mértékét. A korábbi év kiadásaiból kiinduló költségvetés az infláció mértékével is kalkulál. A kórházak az egészségbiztosítóval megegyezhetnek a DRG-rendszer alapján történő finanszírozásban is, azonban ezt csak egyes kórházak alkalmazzák. Csehországban 1996 óta foglalkoznak a DRG-rendszer kidolgozásával, és ebben elsősorban az Általános Egészségbiztosító (VZP) vállalt szerepet. 1997-1999 között, majd 2000-ben indították el 19 egészségügyi intézményben az előkészített projekteket, azonban teljes körű bevezetésükre nem került sor. 2002-ben az Egészségügyi Minisztérium felügyeletével elkészült a DRG rendszer új verziója, és 2007 óta növekvőben van a csatlakozó kórházak száma. A kórházak finanszírozását jelenleg a DRG, az individuális szerződések és a globális költségvetés kombinációja tükrözi. A kórházak privatizációs folyamata Csehországban a kórházak túlnyomó többsége állami (egyetemi ill. specializált kórházak) tulajdonban volt, 2003- ban a kórházak nagy részét átadták az önkormányzatoknak (regionális és helyi kórházak). Ekkor a privatizáció csak néhány kisebb kórház esetében érvényesült, így például a korábban egyházi tulajdonban lévő kórházak visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz, és non-profit szervezetként működnek. Az utóbbi években felerősödött a kórházak magánosítása, és növekedett a részvénytársaságokká alakított önkormányzati kórházak száma. Az Egészségügyi Információs és Statisztikai Intézet adatai szerint 2007 végén a 192 kórházból 25 volt állami tulajdonban (az ágyak 30%-a), 66 kórház tartozott a megyei önkormányzatok (az ágyak 46%-a) és 28 kórház (az ágyak 7,5%-a) a helyi önkormányzatok tulajdonába. Ugyanakkor 73 kórház minősül részvénytársasági formában működő magánkórháznak (az ágyak 16,5%-a). Egészségügyi dolgozók A cseh egészségügyre tradicionálisan az egészségügyi dolgozók magas fokú szakképzettsége jellemző. A szakorvosok száma meghaladja az EU országok átlagos mutatóját, a háziorvosoké viszont alacsonyabb. A szakorvosok a háziorvosokkal szemben előnyösebb helyzetben vannak, mivel magasabb a fizetésük, és a magánrendelőkön kívül csoportpraxisban az egészségügyi központokban, valamint a kórházak ambulanciáin is működhetnek. Csehország orvos-ellátottsága nemzetközi összehasonlításban magas, jóval meghaladja az EU országok átlagos mutatóját (2007-ben 1000 lakosra 3,6 orvos jutott). Az ország egyes régiói között azonban vannak egyenlőtlenségek, Prágában ez a mutató 5,9, egyes országhatárhoz közeli régiókban pedig csak 2,7 körül mozog. A fogorvosok aránya viszont elmarad az EU átlagtól. Problémát jelent a z ápolónőhiány, jelenleg 1000 ápolónőt nélkülöznek a kórházakban, főleg a nagy városokban. 2007-ben 36 815 orvos, 7373 háziorvos, 6948 fogorvos, 5785 gyógyszerész és 86 989 ápolónő működött az országban (100 ezer lakosra 356,6 orvos, 71,4 háziorvos, 67,3 fogorvos, 56,0 gyógyszerész és 842,7 ápolónő jutott). Gyógyszerpiac A 90-es évek folyamán a cseh gyógyszeripar majdnem teljesen privatizálódott, s ezzel a gyógyszergyárak gyártási és kereskedelmi stratégiája jelentősen megváltozott. Az áremelkedés ellenére a cseh egészségügyi ellátórendszerben a hazai gyártású gyógyszereket részesítik előnyben. A gyógyszertárak túlnyomó többsége is privatizálódott. 2007-ben a gyógyszertárak 99%-a volt magánkézben, a fennmaradó 1% az állami kórházakhoz 5
tartozó. A korábbi rendszer gyenge gyógyszerellátása jelentősen javult. Jelenleg a legnagyobb gondot a gyógyszerköltségek gyors növekedése okozza, ugyanis a gyógyszerárak növekedése ellenére nőtt a fogyasztás. Csehországban 1995 óta az egészségbiztosítók által téríthető gyógyszereknél referencia árrendszer van érvényben. Bevezették a gyógyszerek kategorizálását, amely a biztosítók által teljes egészében, részben, illetve a nem térített gyógyszerek csoportjának meghatározását jelenti. 2008 óta a gyógyszerárakkal és a gyógyszertérítéssel kapcsolatos döntések az Országos Gyógyszer-ellenőrzési Intézet hatáskörébe kerültek. Egészségügyi és egészségbiztosítási reform Csehország kormányprogramjának egyik alapvető prioritása az egészségügyi ellátási rendszer gazdasági stabilitása és az általános egészségbiztosításon alapuló továbbfejlesztése, az egészségbiztosítók autonómiájának és versenyképességének megerősítése. Szükségszerű az egészségügyi rendszer jogi szabályozásának felújítása. Az Egészségügyi Minisztérium széleskörű reformtervet dolgozott ki, amelynek első részét az egészségügyi regulációs díjak bevezetése, a második fázist az egészségügyi és egészségbiztosítási reformtörvények kidolgozása és életbe léptetése képezi. A minisztérium álláspontja szerint a regulációs díjak bevezetése egy standard út az egészségügyben folyó pazarlás csökkentésére. A reform célja annak a mítosznak az eloszlatása, hogy az egészségügy ingyenes, és törekvés az ellátásra költött kiadások, valamint a tényleges árak közötti aránytalanság mérséklésére. Jelenleg Csehországban az orvoshoz fordulások száma kétszerese az EU országok átlagos mutatójának és aránytalanul magas a gyógyszerfogyasztás is. A minisztérium szerint nélkülözhetetlenek a rendszerbeli változtatások. Új jogi keretet kell építeni az egészségügy számára, 43 év után most kerül sor a hiány pótlására, az 1966. évi egészségügyi ellátási törvény teljes felújítására. 2008. január 1-jén indult az egészségügyi reform első szakasza, nevezetesen a kormány megszorító stabilizációs intézkedéseinek részeként a regulációs díjak bevezetése, amelyek a következők: 30 korona vizitdíj, 60 korona kórházi tartózkodási díj, 30 korona receptdíj és 90 korona ügyeleti díj. Mentességet kaptak az anyagilag nehéz helyzetben lévők, akik a jogosultság megállapításához igazolást kell, hogy bemutassanak. A regulációs díjak limitje évi 5000 cseh koronával indult, amibe beleszámított a vizitdíj és a receptdíj, valamint a gyógyszertérítési díj (a hozzáférhető legolcsóbb gyógyszerek térítési díját figyelembe véve). Parlamenti döntés alapján 2008. augusztusától mentesültek a díjak alól az újszülöttek, 2009. áprilisától pedig nem kell fizetniük a 18 éven aluli gyermekeknek, és csökkentik az éves limitet 5000-ről 2500 koronára a gyermekek és a 65 éven felüliek esetén. Az egészségügyi reform második szakaszában a minisztérium hét törvényből álló reformcsomagot készített elő: három törvény vonatkozik az egészségügyi ellátásra (egészségügyi ellátás, specifikus egészségügyi szolgáltatások, mentőszolgálat), három törvény érinti az egészségbiztosítás területét (egészségbiztosítás, az egészségbiztosítók átalakítása, felügyeleti hivatal létrehozása), egy törvény szól az egyetemi kórházak, a kutatás és képzés módosításáról. A kórháztörvény Az előző egészségügyi kormányzat leállította a kórházak privatizációját, és 2005. decemberében az Egészségügyi Minisztérium elkészítette a non-profit kórházakról szóló törvényjavaslatot, amelyet a cseh parlament nem szavazott meg. A törvényjavaslat szerint a non- profit kórházak képeznék a kórházi hálózat alapját. A jelenlegi egészségügyi (polgári demokrata) kormányzat ezzel nem ért egyet, reformtörekvései közé tartozik az egyetemi kórházak részvénytársaságokká alakítása, valamint a magántőke bevonása a már 6
részvénytársaságokká alakított megyei önkormányzati kórházak működésébe. A kórházak privatizációja komoly vita tárgyát képezi Csehországban. A minisztérium tervei ellen számos szakmai szervezet tiltakozik, az ellenzéken kívül a két kisebb koalíciós párt is ellenzi. Ugyanakkor az utóbbi években a kórházak részvénytársasággá alakulása folytatódik, és növekedett a magánkórházak száma is. Mivel új törvény nem lépett életbe, az új tulajdonosok a korábbi 1991. évi törvényre hivatkoznak. A 2008. októberi önkormányzati választásokon a kormánypárttal szemben győztes Szociáldemokrata Párt jelenleg újból a kórházak non-profit kórházakká alakítását szorgalmazza. Az egészségbiztosítás reformterve A reform alappillére az általános egészségbiztosítás rendszerének fejlesztése, emellett az egészségbiztosítók autonómiájának és versenyképességének megerősítése. Átfogó koncepció készült a 2007-2009 évekre, amely elsősorban az egészségbiztosítók működésének, a szolgáltatókkal való kapcsolatok, az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének javítására irányul. Az általános egészségbiztosításról szóló törvény módosításának célja az általános egészségbiztosításból fedezett szolgáltatások mértékének meghatározása, és a standardon felüli ellátás térítésének legalizálása. A páciensek törvényes lehetőséget szereznének arra, hogy a garantált szint feletti szolgáltatások igénybevételéért legálisan fizethessenek. Az egészségbiztosítókról szóló törvénytervezet egységes státuszt, jogokat és kötelességeket teremt az összes (általános és szakágazati) egészségbiztosító számára. Minden biztosítót részvénytársasági formára alakítanának át, így a biztosítók között verseny alakulhat ki a páciensekért. Magánbefektetőknek is lehetőségük lenne belépni a szakmai egészségbiztosítók területére. Az egészségbiztosítók privatizálását, illetve részvénytársasággá alakítását a parlamentnek a többsége nem támogatja. Az egészségügyi reform aktuális helyzete A minisztérium tervei szerint a reformtörvények bevezetésének időpontja 2009. január 1-je volt, azonban a komoly viták és ellenvetések miatt ezt nem sikerült megvalósítani. Az ellenzéki képviselők és a szakmai társadalom részéről a legnagyobb ellenállást a privatizációs törekvések, az egészségbiztosítók és az egyetemi kórházak részvénytársaságokká alakítása váltotta ki. Három törvénytervezet tárgyalását, amelyek az egészségbiztosítók részvénytársaságokká alakítására, az egészségbiztosítási felügyeleti hivatal létrehozására és az egyetemi kórházak részvénytársaságokká alakítására vonatkoznak, teljesen levették a napirendről. Négy törvénytervezet (az egészségügyi ellátás, a specifikus egészségügyi szolgáltatások, a mentőszolgálat és az egészségbiztosítás) átdolgozásáról és észrevételezési eljárásra való terjesztéséről született döntés. A kiigazítás igénye számos kérdésben, de leginkább a biztosításból fedezett egészségügyi ellátás mértéke, valamint a standard és a standardon felüli ellátás meghatározásával kapcsolatban merült fel. Az Egészségügyi Minisztérium észrevételezési eljárásra előkészítette a fenti négy törvényt, és a szakmai társadalom észrevételeit részben figyelembe véve terjesztette elő. A kormány a törvényeket 2008 novemberében jóváhagyta. A reformtörvények parlamenti tárgyalásának időpontját még nem határozták meg, jelenleg folynak az egyeztető tárgyalások a vitás kérdések rendezésére. Az ellenzéki szociáldemokrata párt, és a szakmai társadalom egy része egyáltalán nem támogatja a minisztérium privatizációs elképzeléseit, és a kormány által eddig jóváhagyott törvényjavaslatok témakörében is vannak kifogások. Az egészségügyi regulációs díjak aktuális problémái A regulációs díjak kezdettől fogva heves vitát váltottak ki a szakmai társadalom körében. A parlamentben azóta kétszer szavaztak a díjak módosításáról, aminek eredményeként sikerült mentesíteni a díjak fizetése alól az újszülötteket és a 18 éven aluli gyermekeket. A díjak ügye folyamatosan napirenden van, további módosításokért folyik a küzdelem. 7
Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt a díjak eltörlésére törekszik. A számára sikeres 2008. önkormányzati választásokkal összefüggő ígéretének megfelelően 2009 januárjától a megyei önkormányzatok a tulajdonukban levő kórházakban megtérítik a betegek helyett a kórházi és a receptdíjat. Az ellenzéki pártok 2009 februárjában javaslatot nyújtottak be a díjak teljes megszüntetéséről, és azt akarják elérni, hogy a parlament mielőbb, rendkívüli ülésen hagyja jóvá. Az Egészségügyi Minisztérium a díjak megtartása mellett érvel, mivel előzetes adatok szerint ennek köszönhetően 2008-ban 5 milliárd koronát gyűjtöttek be, és további 5,5 milliárd korona megtakarítást értek el azzal, hogy csökkent az orvoshoz fordulások száma. A díjak mérséklésére a kormánykoalíció kompromisszumos megoldást javasol. Ezzel a Cseh Orvosi Kamara is egyetért, azzal a kikötéssel, hogy a szolgáltatók részére megfelelő kompenzációt kell biztosítani. A megyékben az egységes szabályozás hiánya miatt ellentmondásos helyzet alakult ki. A megyei önkormányzatok csak a saját tulajdonukban levő intézményeket támogatják a regulációs díjak fizetésével, a többi intézmény és ezzel a betegek egy része hátrányba kerül. A regulációs díjak kudarca a társadalom tudatában összefonódik az egészségügyi reformmal, és mindezt Tomás Julínek egészségügyi ex-miniszter (ODS) személyével kötik össze. Mirek Topolánek kormányfő 2009 januárjában Julínek leváltásáról döntött, aminek okát a hiányos kommunikációs készségében jelölte meg, ugyanakkor elismerte a népszerűtlen lépések terén végzett munkáját. Csehországban 2009-ben kétszer történt miniszterváltás, az év elején kinevezett minisztert az új szakértői kormány minisztere váltotta fel, akinek szándéka elődje munkája vonalán haladni, elsődleges feladatai között szerepel a regulációs díjak megvédése, valamint a válság elleni egészségügyi intézkedések végrehajtása. A Jan Fischer miniszterelnök vezette szakértői kormány terveinek prioritása a válság elleni egészségügyi csomag kidolgozása, és elvei szerint megtakarítást elsősorban az egészségbiztosítók költségvetésében kell elérni. Dana Jurásková miniszter főleg azért tartja fontosnak a regulációs díjak megtartását, mivel hatással van a betegek magatartására, és az elért megtakarításokat a magas költségű ellátás céljaira lehetne fordítani. A regulációs díjak feltételeiben történő további lazulások még bonyolultabbá tennék a rendszert, és ezzel a regulációs eszközből származó haszon alapvetően veszélybe kerülne. A miniszter további prioritása a cseh EU-elnökség eredményes tevékenységének a támogatása, a szükséges törvények előkészítése és az EU források hatékony felhasználása. Forrás: Zdravotnická rocenka Ceské republiky 2007, Praha, 2008. http://www.mzcr.cz/ - 2007-2009 http://www.zdn.cz aktuálne.cz - 2007-2008 ÚZIS CR, Aktuální informace c. 8/2008. Zdravotnícke noviny, Hospodárske noviny - 2007-2009 CTK, Právo, Lidové noviny 2007 2009. évi számai http://www.czso.cz/ WHO/Europe, European HFA Database, January 2009. Health Care System in Transition, Czech Republic. Copenhagen, WHO, 2009. 8