S TUDIA CAROLIENSIA 2007. 2. SZÁM 69 76.

S TUDIA CAROLIENSIA 2007. 2. SZÁM 69 76. HARGITA PÉTER KREATIVITÁS AZ EGYHÁZI ÉNEK TANÍTÁSBAN A tanítás mint ismeret átadás és a kreativitás látszólag egymásnak ellentmondó tartalmat hordoznak. A címet olvasva gondolhatunk arra is, hogyan lehet ötletesen, szemléletesen, élményt adó módon megtanítani egy éneket, ill. milyen eszközök, módszerek lennének azok amik színesebbé tehetik a közös éneklést. Létezhet-e egyáltalán énektanítás kreativitás nélkül? A kreatív szó a creator szóból származik, jelentése: teremtő, alkotó. A mai értelemben vett kreatív kifejezés jelentése: alkotó, újat létrehozó 1, teremtő, azonban érdekes, hogy újabb szótárakban már tágult erőtelenedett a jelentése. Az előzőek mellett megjelent az ötletes, ötletgazdag 2 jelentéstartalom is. Ötletesség és újat teremtés tekinthető rokon értelmű kifejezéseknek, mégis fajsúlybeli különbséget érezhetünk jelentésük között. A címre visszautalva az alábbiakban az alkotó, újra alkotó értelemben fogom használni e kifejezést. Tézisem: A jó énektanítás önmagában is kreatív. Nem nevezhető énektanításnak az a tevékenység, amiben nincs kreativitás, mert a lényeg marad el. Sokan azt gondolják, hogy azt az éneket, amit meg kívánunk tanítani, már valaki egyszer kitalálta kreálta így maga a tanítás ebben az esetben nem más, mint a már meglévő ének bemagoltatása, bifláztatása, amiben pedig semmi kreativitás nincs. Az ének már egy kész valami, amihez nincs mit hozzátenni, egyszerűen csak meg kell tanítani és kész. Ötletes lehet a tanár a módszerek alkalmazásában, de attól még nem keletkezik semmi új alkotás, semmi olyan ami még eddig nem volt. Ahhoz hogy kellőképen alátámaszthassam tézisemet néhány fogalmat szeretnék értelmezni. Mi tulajdonképpen az éneklés? Mi történik akkor, amikor dalolunk? Mennyiben művészet egy egyszerű ének, vagy csupán taneszköz, amit felhasználhatunk ismeretek, szokások, gondolatok, tanok és az applikáció elmélyítésére? Van-e üzenete egy éneknek önmagában, és azt csak a szöveg vagy maga a melódia is hordozza? Ahhoz, hogy megérthessük, hogy milyen módon lehet kreatív azaz újra alkotó - az énektanítás és az éneklés, jobban meg kell vizsgálni a fenti kérdéseket. A melódia mint hordozóeszköz Azt hiszem sokan és sokféle módon gondolkoznak a dallamról. A nem zenészek többsége inkább csak valami érzelmi megjelenítésére szolgáló eszközként tekint 1 Idegen szavak és kifejezések szótára (1978) Akadémiai kiadó, Budapest 2 Tótfalusi István: Idegen szavak magyarul Tinta Könyvkiadó 2003 69

H ARGITA P ÉTER egy melódiára, ami kifejezi a szöveget. Épp ezért valószínű, hogy egy ének kiválasztásánál a szövegre kerül a nagyobb hangsúly, tudat alatt is azt gondolván, hogy a szöveg hordozza az üzenetet. Ha a szöveg aktuális most éppen arra van szükség - akkor használom a dallamot is, amolyan hordozó eszközként, ami eljuttatja az üzenetet az éneklő és a hallgató szívébe. Ez a gondolkozás természetesen igaz és nagyon távoli múltra tekint viszsza. Az arianizmus 3 a IV. században Matróz dalokat használtak fel a gondolataik terjesztésére. A zsidó szakrális éneklésben a kantillációban akár csak a középkori gregorián éneklés zsoltározásában egyszerű jól begyakorolt sémákat használtak, amire ráénekelhető volt bármelyik zsoltár szöveg. Luther Márton is így gondolkozott, amikor azt mondta, hogy ne hagyjunk minden jó dallamot a Sátánnak. Ezért írt a kor népszerű dallamaira szent szöveget (Ref.ék.: 503. Már nyugosznak a völgyek). De bőviben van példa református vonalon is csak, hogy a legismertebbet említsem: a 42. zsoltár dallama feltehetően egy vadász dal volt -, a magyarországi reformáció énekkincsének kialakulásának pedig egyenesen lételeme volt a világi énekmondásban is szokásos un. ad notam vers írás, pl. Az régi siralmas nótájára. A dallam népszerűsítő ill. szöveghordozó szerepére példákat lehetne sorolni el egészen a nem is olyan régen letűnt kommunista rendszerig, vagy azon túl is az új Orosz himnuszig (Szergej Mihalkov, a volt szovjet és a jelenlegi orosz himnusz szerzője is egyben). A dallam nagyon fontos hordozó eszköz, bele lehet vele csempészni az ember szívébe mind a jót, mind a rosszat, de szeretném feltenni a kérdést: a dallam csak hordozó eszköz? Egy ének szöveg nélkül nem fejez ki semmit, nem hordoz semmi üzenetet? A dallam üzenete Meggyőződésem, hogy a dallamnak önmagában is van üzenete. Nem nehéz ezt felismerni, ha felidézünk magunkban egy gregorián dallamot, aztán egy indulót, majd egy magyar nótát, és végül egy heavy metal hangzásképet. Nem csupán arról van szó, hogy az élet nagy kérdéseiről a középkor egyházzenei nyelve a gregorián segítségével szól a szöveg, vagy a magyar nóta a maga korának zenei nyelvén, vagy a kemény rock a mai fiatalok zenei nyelvén, hanem arról is, hogy más zenei nyelven más a válaszokat hordoz. Felszínesen nézve csupán más a hangulata, az egyiknek és a másiknak. Valójában a hangulat összefügg a mögötte levő életérzéssel, gondolkozással, világnézettel. A gregorián visszafogott objektív távolságtartással beszél Istenről és a hitben való megnyugvásról. Az induló lelkesíteni akar egy ügyért, mert a cél a fontos. A magyar nótában az egyén érzelmei szólalnak meg, romantikus életérzéseket hoz felszínre, vágyakat, álmokat, nosztalgikus hangulatot. A kemény rockban pedig az elviselhetetlennek látszó világ elleni tiltakozás hangja egy zajos 3 Csomasz Tóth Kálmán, A református gyülekezeti éneklés. Magy Ref. Egyh. 1950 Bp. 71., 73. o. 70

K REATIVITÁS AZ EGYHÁZI ÉNEK TANÍTÁSBAN világban: ordíts, torzíts ringasd el magad, érezd jól magad legalább addig amíg hallgatod az extatikus zenét. Minden zenének, dallamnak meg van a maga üzenete 4 önmagában is. Nem csupán azért mert asszociációk kapcsolódnak hozzájuk, hanem mert amikor kialakultak nem véletlenül alakultak olyanná amilyenek lettek. Mindegyiknek megvan a maga zeneelméletileg jól elemezhető tulajdonsága, eszközrendszere. Nézzünk néhány példát erre. A gregorián visszafogott, távolságtartó, érzelemmentes, de mégis megnyugtató hangulatának az oka abban az eszközrendszerben van, amivel dolgozik, amilyen hangsorokat használ, hangközöket lép, amilyen belső ritmusa ill. nem taktírozható ritmusa van. Mindez kiegyensúlyozottságot, időtlenséget hordoz. De ez nem véletlen. Az egyház a zsidó hagyományokhoz tudatosan kapcsolódó zenei világot fejleszt, amely szándékosan elkülönül a világi zenétől. Nem lehet összekeverni, összetéveszteni az üzenetét semmivel sem. Nem lehet kocsmában eldanászni. A korai keresztyének tudatosan mondtak nemet a rómaiak hangszeres világára, mert ami hangszeres az egyszersmind ledér is, pogány is, istentelen is volt. Ezért elképzelhetetlen volt, hogy az Isten tiszteletéhez világi hangszereket használjanak. Ezt a fajta kristálytiszta elkülönülését a szakrálisnak és a profánnak, a templominak és a világinak mára már teljesen elvesztettük, a szent és a profán teljesen összekeveredett. Az induló lelkesíteni, toborozni, magával ragadni akar. Erre a lendületes tempó, a feszes ritmus, és a könnyen tanulható sablonokból fölépülő dallam a legalkalmasabb. A magyar nóta érzelmességének a titka a romantikus nagy hangközöket, szélsőséges gesztusokat használó dallamszerkesztésben, szövegszerű rubatós ritmusban, gazdag átmenő hangokkal és mellékdomináns fordulatokban bővelkedő harmóniavilágban keresendő. A szöveg személyes hangja, az egyén érzelmei, a romantikus hangvétel a zenei eszközökkel karöltve erősítik egymás hatását. A rock célja, 5 hogy jól érezze magát a hallgató, ellazuljon ebben a feszült világban. Nem kíván megoldásokat adni már a szöveg sem, hanem inkább elringat, elzsibbaszt, lelazít. Ezt egy extatizáló zenei hatásmechanizmussal éri el, amelynek az eszközei, a hangerő, gyorsuló feszes ritmus, torzított hangok, és lebegtetett intonáció, valamint a hozzájuk kapcsolódó fényeffektusok, együttesen hozzák létre az extázist. Az extázis pillanatnyilag feloldja a feszültséget, elfeledteti a problémát, lelazítja a görcsöket egyfajta kábítószerként 6 kínál megoldást. 4 Bernd Riede: Árt-e a zene? Magyar Egyházzene IV. 1996-97/I. 5 Hagyomány és Haladás Csomasz T. K. válogatott írásai: Jazz az egyházban? (1969), Cantio Bt. Bp. 2003 6 U. Bäumer: Csak a lelkedet akarjuk! Evangéliumi Kiadó 1993 71

H ARGITA P ÉTER Láthatjuk, hogy a szöveg direkt üzenete mellett a zenének is van egy indirekt üzenete, amely legalább olyan fontos, mint a szöveg ha nem fontosabb. A szöveg többnyire az értelmünkre hat de a dallam, a zene az érzelmeinkre és a tudatalattinkra gyakorol hatást. Úgyis megfogalmazhatjuk, hogy egy éneknek van egy primőr elsődleges, és van egy a háttérben rejlő szekunder másodlagos - üzenete, és ez a másodlagos gyakorol ránk egzisztenciálisan nagyobb hatást. Ezeket a létfontosságú, a világhoz alapvető viszonyunkat tükröző, és azt erősítő dallamainkat, szöveg nélkül dúdolgatjuk akár egész nap is. A szerző produktivitása Amikor egy új ének keletkezik, jogosan nevezzük azt kreatív, vagy más szóval produktív folyamatnak. Jön az ihlet és többnyire valamilyen érzelmi hatás következtében ami lehet egy csalódás, gyász, keserűség, vagy éppen öröm, megnyugvás, feldobottság, megindulnak a szavak és egy fegyelmezett formában, amit versnek és éneknek nevezünk ölt alakot. A költő belső gazdagságától függ, hogy mennyire csiszolt, művészi, esztétikus, vagy éppen közhelyes és banális lesz az, ami megszületik. Egy jó költemény összességében többet mond, mint csupán az egymás mellé rakott szavak, van benne valami plusz. Ez a költészet, ez a művészet. Így van ez a dallammal, a zenével is. Sokan tudnak dallamot kreálni, éneket írni, de mégis vannak olyan dallamok, amelyek hordoznak magukban valami többletet, és örök értékűvé válnak, és vannak, amelyek szépek de tucat jellegűek. Tulajdonképpen attól lesz egy zeneszerző nagy, hogy az alkotásaiban megjelenik-e valami csak rá jellemző, ami egyéni módon, de mégis örök értéket hordoz. Belső szavakkal el nem mondható üzenetét egyensúlyban, csiszoltságban, szépségben, azaz művészien fejezi ki. Alkothat tehát valaki újat, de nem biztos, hogy új értéket hoz létre. A kreativitás önmagában még nem garancia az értékes új létrehozására. Nemcsak új jön létre, hanem új értéke keletkezik. Érdemes ezen a kicsinek látszó különbségen elgondolkozni, hogy attól, hogy valami újat hozunk létre nem biztos, hogy az értékes is 7. Ennek megítélése persze elég nehéz, és sokszor csak évszázadnyi távlatból látszik tisztán a különbség. A gyerekeket - és magunkat is - mindenképp biztatni kell, hogy találjanak ki, alkossanak dolgokat, mert csak a megalkotott dolog bizonyulhatnak hosszútávon értékes alkotásnak. Magunk felé viszont kötelesek vagyunk kritikával is fordulni, hogy elég jó-e, elég értékes-e az, amit kitaláltam, vagy csak ötletes, érdekes. Mai értékvesztett világunkban különös felelősségünk, hogy a ránk bízottak szemeit megpróbáljuk kinyitni arra, hogy különbséget tudjanak tenni az érdekes és értékes között. Ma minden azt célozza, hogy minél érdekesebb, színesebb, különlegesebb, vibrálóbb legyen, és a gyermekek és sajnos a mi szemünk sem veszi már észre, a nem annyira érdekes de mégis igazán értékes dolgokat. 7 Nyilatkozat az ifjúság egyházzenei neveléséről, Magyar Egyházzene. 1994-95/I. 72

K REATIVITÁS AZ EGYHÁZI ÉNEK TANÍTÁSBAN Az egyházi ének, mint művészi alkotás Bizonyos szempontból meg kell különböztetni az egyházi énekekre jellemző költészetet a költészet általános törvényszerűségeitől. Az egyházi ének szövegi szempontból alkalmazott költészet. Ez azt jelenti, hogy a költészeten belül van egy szűkebb mezsgye, amely kritériumainak, ha megfelel egy vers, lehet belőle közösségi ének, de ha ezeknek a kritériumoknak nem felel meg, nem használható egyházi éneklésre. Legalapvetőbbek a formai követelmények: gondolatilag is jól tagolódó strófikus szerkezet (a gondolati egység ne nyúljon át a másik strófába, mert a versszak határ megfogja az értelmét törni) világos sorszerkezet lehetőleg azonos versmérték (rövid és hosszú szótagok kapcsolata a dallam ritmusához) használható versszak szám Tartalmi követelmények: közösségi hangvétel biblikus mondanivaló Dallami szempontból is egy korszak zenei sajátosságait hordozza, de azt is olyan módon, hogy közösség által is énekelhetővé válhasson. Számtalan példa van arra, hogyan egyszerűsödött egy dallam olyan módon, hogy nagy tömegek is könnyedén és zökkenőmentesen énekelhessék azt együtt. Az éneklés reproduktív jellege Az ének lételeme akár csak a hangszeres zenéé a tér és az idő, azaz a megszólaló, vagyis az éppen most elhangzó ének. Papíron mint minden más zeneműnek is csak a váza van lejegyezve. A hangszeres előadók nagyon jól tudják, hogy a lejegyzett, lekottázott művet nekik kell életre kelteni. Bármilyen gondosan is teszik, ha csak a megfelelő hangot a megfelelő időben az előírt dinamikával szólaltatják meg az attól még nem lesz előadó-művészet. Azt egy computer is meg tudja csinálni. A művésznek kell feleleveníteni, felidézni életre kelteni a halott kottát. Ez csak úgy lehet, hogyha újra létrehozza térben és időben, azaz megszólaltatja. Ezért nevezhetjük re-produktív (tolmácsoló) tevékenységnek, azaz újra-alkotásnak. Olyan a kotta, mint egy tervrajz, ami alapján újból meg lehet építeni egy házat. Ugyanaz a ház lesz, de mégis más. Ahhoz, hogy ezt egy előadóművész meg tudja tenni, sok mindennel tisztába kel lennie. Ha hitelesen akarja megszólaltatni a zenét, tudnia kell a kor előadói szokásairól, ismernie kell a helyzetet, mikor és kinek írták a darabot, netán mit élt át a szerző, amikor komponált. Ezek adhatnak érzelmi alapot a mű újraalkotásához, de az előadónak a maga muzikalitását, arányérzékét, ízlését, egész valóját bele kell adnia ahhoz, hogy ami megszólal, az 73

H ARGITA P ÉTER hiteles legyen. Ez igen fejlett kreatív képességet feltételez. Van tehát a reproduktív zenélésben egy objektívnek nevezhető háttér ismeretanyag, és van egy ehhez kapcsolódó szubjektív egyéni megjelenés. Bármelyik hiányzik is az előadás nem lesz hiteles. Előfordulhat, hogy az illető mindent tud, ami tudható, csak éppen képtelen azonosulni vele és így nem tudja hitelesen előadni. Az is előfordulhat, hogy minden érzelmét beleteszi, de nincs meg a kellő háttér ismerete. Az ilyen előadásokat szoktuk dilettánsnak nevezni. Kreativitás a reprodukcióban A jó énektanítás valójában nem más, mint reprodukció. Egyfajta előadóművészet, ami minőségében természetesen nem mérhető, egy hangszeres művész tevékenységéhez, de jellegében nagyon hasonló, amatőr alkalmazott művészeti tevékenység. Vannak kifejezetten pedagógiai célzattal írt zeneművek, amelyeknek nincs művészi értékük, ezeket nevezzük szolfézsgyakorlatnak. Többségben vannak azonban, a művészi értékkel is rendelkező énekek, amelyeket kifejezetten gyerekeknek írtak, vagy alkalmasak arra, hogy gyermekkórus is megszólaltassa őket. Ezeket a műveket sokféle szinten lehet megszólaltatni. A darab megszólalhat teljesen gyenge, hamis, megoldatlan módon, de elhangozhat gyermekek által, mégis profi módon, profi kidolgozottsággal, profi zenei megformálással, és ihletetten, azaz művészi módon. Talán a félig megoldottságnak is lehet pedagógiai haszna. Végül is, ha fogyatékosan is de megszólal valami, és ami lényegesebb, a gyerekek szépet és értékeset tanulnak, bár valószínűbb, hogy az ilyen szintű éneklés élménye eredményezi azt, hogy nagyobb korukban csak egy gunyoros mosoly jelenik meg a szájukon, ha éneklésről hallanak. A másik esetben azonban létrejön egy katartikus élmény, és úgy emlékszik vissza, hogy megszólalt valami csoda, amiben ő is részt vett. Hogy melyikhez áll közelebb a végeredmény az kizárólag a tanár igényességétől és ügyességétől, kreativitásától függ. A zenei értelemben vett kreativitás elengedhetetlen tehát: a reproduktív, megszólaltató, hangoztató tevékenységhez alapfeltétele a katartikus élménynek az ének elsődleges és másodlagos üzenetének célba jutásához. Zenei kreativitás Fontos ezt külön is kiemelni, mert amint fentebb említettem a kreativitásnak ma inkább az ötletes, ötletgazdag jelentéstartalmára asszociálunk. Sokat lendíthet a tanítás folyamatán az ötletgazdagság, de ha nem zenei módon kreatív reproduktív valaki, sohasem fog megjelenni az ének, mint művészeti alkotás, és a hozzá kapcsolódó katartikus hatás is elmarad. Azt tapasztalom, hogy a nem zenei vénájú kollégák kreatívak ugyan az énektanításban, de nem zenei, hanem pedagógiai módon. Ez elengedhetetlen ugyan, de nem pótolja a célt, azt a fajta 74

K REATIVITÁS AZ EGYHÁZI ÉNEK TANÍTÁSBAN kreativitást, ami zenei, katartikus, egzisztenciális élményhez juttathatja a gyermekeket. Van olyanfajta ötletesség, ami érdekessé és szemléletessé tehet egy tanulási folyamatot és éneklést, de semmi köze nincsen az énekhez, annak akár elsődleges, akár másodlagos mondanivalójához, művészi értelemben vett tartalmához. Úgy is mondhatom, hogy az ének szempontjából közömbös, vagy pótcselekvés jellegű kreativitás az ilyen. Aki nem tud zenei módon hozzányúlni egy énekhez, talán kényszerűségből használja még fokozottabb módon ezt a módszert, amiről nyilvánvalóan nem tehet, mert nincsen hozzá elég, képzettsége és érzéke. Az ének szemléltetések, mozgásos-mutogatós énekek, játékok jó kiegészítői lehetnek egy korosztály éneklésének, de sohasem felejtsük el, hogy ezek csupán segédeszközök a jó énekek célba juttatásához. És a gyermekeknek ahogy Kodály Zoltán mondta, a legjobb is éppen hogy csak jó. Az jó ének önmagában hat. A szöveg és a zene üzenete kölcsönösen erősítik egymást. Légkört teremt, közösségi élményt ad, katartikus hatása van. Aki belekerül egy közös éneklésbe szinte automatikusan hatása alá kerül, megjön hozzá a kedve, mert az éneklés önmagát motiválja., csak bele kell mindenkit vonni és el kell érni azt, hogy az un. technikai akadályokon túljussunk. Ilyen akadály lehet: nem a korosztálynak megfelelő nehézségű az ének: túl nagy a hangterjedelme, nehéz ugrásokkal van tele, vagy hajlítások vagy alterációk (módosított hangok) nehezítik. szövegileg érthetetlen számukra nem tanulták meg rendesen: hamisság, dallamhibák, rossz ritmus, (bizonytalanságban vannak, nem tudnak bátran énekelni, nem jöhet létre pozitív élmény) túl mélyen vagy túl magasan kezdték nem a megfelelő tempóban éneklik, nem érvényesülhet a zenei hatás fiziológiai feltételek nem biztosítottak, (nincs megadva az éneklés módja: rossz tartás, nem nyitott száj, levegőtlen terem) nem tudják rendesen fejből, vagy nem látja mindenki a szöveget Ha felül tudunk emelkedni a technikai akadályokon, akkor jelenhet meg a zenei módon közelítő kreatív hozzáállás. Zenei kreativitáson az olyan ötletes zenei megoldásokat értjük, ami szervesen az ének tartalmából, jellegéből, származik, és az elsődleges és másodlagos üzenetet célba érkezését segíti, hatását erősíti. Az éneket tanító hozzáteheti a személyiségét, zeneiségét, de lelkiségét és hitélményeit is. Ezektől válik hitelessé, élményt adóvá, az énektanítás. Így van esély arra, hogy ne csupán egy bebiflázott információhalmaz legyen egy ének, hanem személyes imádság, szívből jövő magasztalás, másokat is megszólító hitvallás. Ez hasonlít az előadóművészek reproduktív, újból létrehozó tevékenységéhez. Aki megírta az éneket, annak jelentett valamit (ha csak nem kifejezetten didaktikai célzattal írta), annak szíve 75

H ARGITA P ÉTER lelke benne van, ezt újból életre kelteni, megszólaltatni és tovább adni igazi kreatív feladat. Először is meg kell tanulni a magunk számára. Ez gyakorlatilag a technikai problémák leküzdését jelenti. Meg kell találni a magunk számára. Ez amolyan felfedezés, aminek a végén heuréka élményt kell szereznünk. Meg kell, hogy szólítson. Ugyanolyan ez, mint egy hittanóra, vagy egy áhítat. Elmondhatjuk csodálatosan a történetet, zseniális szemléltetéseket találhatunk ki, de ha nem érintett meg bennünket Isten igéje, akkor teljesen hiteltelenné, üressé válik az egész. A magunk számára jól megtanult, átgondolt, megértett, megszeretett ének szinte magától kínálja az oda illő, az üzenet elmélyülését segítő zenei-kreatív megoldásokat. Ha ilyen módon miénk az ének, akkor akarva akaratlan úgy fogjuk bemutatni a gyerekeknek, hogy valami megfogja őket benne. Ezt hívják szuggesztív előadásnak. Ez nem a hang szépségétől, hanem az előadó érintettségétől függ. Lehet az üzenetet erősíteni, gyengíteni, sőt semlegesíteni is. A mi feladatunk az üzenet erősítése és ez kreatív feladat, mert nem mindegy, hogyan szólal meg az ének. A zenei-kreatív megoldások mindig az adott énekből, mint műalkotásból származnak. Ha szépen, tisztán, világosan tagolva és érthetően megszólal egy ének akkor az már kreatív munka eredménye. Az ének szinte kéri, hogy mondanivalójának megfelelően szólaltassuk meg. Egy Istent magasztaló ének üzenetét teljesen elfedheti egy elnyúlt, motyogós, alig hallható örömtelen éneklés. Mást kíván egy hálaadó imádság és bűnbánati ének. Isten segítségül hívásánál, egy csendes fohásznál, netán egy Istenhez hívogató éneknél más-más dinamikai, tempóbeli, és karakterbeli különbséget lehet és kell is tenni. Különös lehetőségeket rejt pl. egy refrénes ének. Felhasználhatjuk a szövegben rejlő dramatizálásra lehetőséget adó pillanatokat, netán visszhang hatást. Felelgethet két csoport egymásnak, vagy válaszolhat egy-egy szóló hangra az egész közösség. Nagy élménnyé tud válni a kánon éneklés is. Mindezek azonban akkor vannak a helyén, ha nem csak a szöveget elemezzük, hanem felismerjük az ún. másodlagos üzeneteket is, amelyeket a dallam hordoz, és erősíti a szöveg mondanivalóját. Ezek megtalálása, megérzése, személyes átélése teszi a tanítót alkalmassá arra, hogy tovább is tudja adni azt, amit az ének hordoz. Csak az elmélyült és megszeretett énekismeretből származik reproduktív azaz tolmácsoló és kreatív azaz újraalkotott, életre keltett éneklés. A jó énektanítás tehát önmagában is kreatív. Nem nevezhető azonban énektanításnak az a tevékenység, amiben nincs kreativitás, mert a lényeg marad el. 76