Nagypéntek Nagypéntek 2010. április 2. A béke követei Textus: 2Korinthus 5,18 21 1. Amit a textusról tudni kell exegetikai/ kortörténeti megértés A kiválasztott textus szervesen illeszkedik a 2 Korinthusi levél azon szakaszához, amelyben Pál az apostoli szolgálatról ír, egyfelıl válaszolva az ıt ért kritikákra, másfelıl a gyülekezetben speciálisan vele és a szolgálattal kapcsolatos kérdésekre és félreértésekre. Ugyanakkor ennek a szakasznak a körülhatárolása kommentárokként eltérı, ki kisebb, ki nagyobb egységben látja elhelyezhetınek A békéltetés szolgálata címő részt. A 2,14 7,4-ig tart az rész, amely az apostoli szolgálattal foglalkozik, ezen belül kisebb egységet képez az 5,11 7,4 ig tartó szakasz, amely kifejezetten Pál szolgálatára koncentrál, ennek a kezdı, teológiailag is kiinduló pontja az 5,11 21 versig tartó rész. 1 Ebben kapnak helyet a békéltetéssel foglalkozó 18 21 versek, melyekben Pál a saját maga szolgálatát, Isten Krisztusban elvégzett békéltetı munkájának folytatásaként látja és értelmezi. Ez az İ legfıbb védekezése, amely Isten mindent megelızı cselekedetével kezdıdik, amit Krisztusban és Krisztus által tett. Isten az, aki megbékéltette a teremtményt önmagával Fián keresztül, majd ezt a szolgálatot adta tovább azoknak, akik már megbékéltek az Atyával. Ennek az elvnek tiszta és világos levezetését látjuk ebben a négy ige versben. 2 18.v.: Megbékéltetett minket Krisztuson keresztül, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. ta; de; pavnta ejk tou' qeou' - Az új teremtés (kainh; ktivsi") Isten kizárólagos munkája és mőve, nem spontán és esetleges történés, ez a kiindulópont az apostol szolgálatánál, és a békéltetés szolgálatánál egyaránt. Pálnál hangsúlyos ez a kiinduló pont: Isten az, aki cselekszik (2Kor 1,21; 2,14; 4,6; 1Kor 8,6; Róm 11,36). tou' katallavxanto" hjma'" ejautw'/ dia; Cristou' - Rögtön azzal folytatja, hogyan cselekszik az Isten, hogyan ment végbe az új teremtés. A megbékéltetés fogalma Pál apostol sajátja, csak İ használja ebben a formában. A katallavssw hatszor (Róm 5,10; 1Kor 7,11; 2Kor 5,18 20), ajpokatallavssw háromszor (Kol 1,20 és 22; Ef 2,16), a katallagh négyszer (Róm 5,11; 11,15 és 2Kor 5,18 19) található írásaiban. Ha cselekvı alakban használja, akkor minden esetben Isten vagy Krisztus az, aki cselekszik, az ember csakis elszenvedıje (nyelvtanilag) a megbékéltetésnek. Ez a megbékéltetés mindkét szinten helyreállítja az ember kapcsolatrendszerét, vertikálisan Istennel, horizontálisan a másik emberrel. Isten részérıl ez lezárult, a folyamat az erre adott emberi válasszal folytatódik. kai; dovnto" hjmi'n th;n diakonivan th'" katallagh'" - Ez az emberi reakció vagy válaszadás jelenik meg a mondat másik felében (illetve paralelként majd a 1 THRALL: A Critical and Exegetical Commentary on the Second Epistle of the Corinthians, 13. 2 Érdemes ezzel a szakasszal kapcsolatban elolvasni Käsemann: Doctrine of Reconciliation c. írását. 164
2Korinthus 5,18 21 következı versben is), ahol is Pál arról beszél, hogy a békéltetésnek nemcsak a szolgálata, hanem ennek a meghirdetése (igéje) is ránk bízatott. 19.v.: Megbékéltette a világot Krisztusban, nem számolva az ember vétkeit, és ránk bízta a békéltetés igéjét. wj" o{ti qeo;" h\n ejn Cristw'/ kovsmon katallavsswn ejautw'/ - A 19. vers fordítása többféleképen is történhet. Már maga a mondatkezdés is érdekes kérdéseket vet fel, attól függıen, hogy a wj" o{ti a már az eddig elmondottakhoz (18.vers), Pál korábbi tanításaihoz, esetlegesen egy ıskeresztyén formulához köti ennek a versnek a lényegét. A görög kommentárok a kai; gavr-ral, míg a latin fordítások a quoniam quidem-l próbálják visszaadni a jelentését. Legközelebb az igazsághoz Barnett jár, aki azt mondja, a legegyszerőbb, ha vagyis, ugyanis (és ezt követi a mi Újfordításunk) értelemmel fordítjuk. 3 mh; logizovmeno" aujtoi'" ta; paraptwvmata aujtw'n kai; qevmeno" ejn hjmi'n to;n lovgon th'" katallagh'" - A két particípium (logizovmeno"...qevmeno") már a megbékéltetés két eredményét illetve következményét mutatja: Az elsı a minden emberre (aujtoi'" aujtw'n = kovsmo") kiterjedı megbocsátás (ami nem azt jelenti, hogy amit Isten megbocsát, azt rögtön el is felejti, sokkal inkább azt, hogy tudatosan választja azt, hogy nem emlegeti fel, azt amit tud, és amit már megbocsátott. Jer 31,34), a másik pedig a Pálra és munkatársaira vonatkozó (hjmi'n) feladat: a békéltetés igéjének hirdetése (A to;n lovgon th'" katallagh'" paralelje az elızı versben található th;n diakonivan th'" katallagh'" nek. Vagyis a lovgo" az az üzenet, amit a diavkono" ok szavakkal és egész életükkel hirdetnek.). 20. vers: Krisztus követei vagyunk, mintha Isten kérné általunk, hogy megbéküljetek vele, egyedül Krisztusért. ujpe;r Cristou' oujn presbeuvomen wj" tou' qeou' parakalou'nto" di! hjmw'n A presbeuvein leginkább úgy adható vissza, mint az a személy, aki egy nagyobb hatalmat képvisel, követként, esetleg az uralkodó követeként (legátusaként). deovmeqa ujpe;r Cristou', katallavghte tw'/ qew'/ - Pál, mint Krisztus követe joggal kérheti, ujpe;r Cristou' azaz Krisztusért, hogy béküljenek meg az Istennel. A katallavghte határozott felszólítás egyértelmően jelzi, hogy Isten akciójára következnie kell egy emberi reakciónak. 21.v.: Aki nem ismert bőn, de Isten bőnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ıbenne. to;n mh; gnovnta ajmartivan ujpe;r hjmw'n ajmartivan ejpoivhsen A fı exegetikai kérdés ebben az igeversben a fımondat, vagyis a ujpe;r hjmw'n ajmartivan ejpoivhsen értelmezése. Mit jelent az, hogy Isten bőnné tette értünk a Fiát? (Egyértelmő, hogy anélkül hogy itt állna szó szerint, Pál Krisztusról beszél.) Segítségünkre lehet a Róm 8,3, ahol az apostol arról beszél, hogy Isten a tulajdon Fiát küldte el a bőnös testhez hasonló (ejn ojmoiwvmati sarko;" ajmartiva") formában. A keresztyénség elsı századaiban két különbözı értelmezése volt ennek az igeversnek, és a hozzá kapcsolódó problémakörnek. Az elsıben a ajmartiva mint jóvátételi áldozat szerepel. Ebben a magyarázóknak a kiinduló pontja itt a héber,ח ט א amit az LXX ajmartiva-val fordít, ami (4Móz 4) jelentheti a jóvátételi áldozat fogalmát 3 BARNETT: The Second Epistle to the Corinthians, 309. 165
Nagypéntek (Ambrosius és Augustinus is így fordítja). Annak a lehetısége, hogy Pál a héber kifejezést használná, leginkább a már idézett Róm 8,3-ban jelenik meg, ahol a peri; ajmartiva" visszautal az Ézsaiás 53,10-ben található igeversre, ahol a szolga feláldozza magát jóvátételül. Ugyanakkor ez az értelmezés mind nyelvtanilag, mind teológiailag sok kérdést hagy maga után. 4 A másik álláspont szerint az elızıekkel szemben Nazianszi Gergely aujtoavmartia-ról beszél, míg Chrysostomos a Gal 3,13-mal lát összefüggést, ahol Krisztus átokká (katavra) lett értünk. A bőn egyenes következménye a halál (Róm 5,12 és 6,23), és Krisztus valóságosan meghalt, ezzel teljesítve be az Atya akaratát. Vagyis az egyetlen, aki bőntelen életet élt (Jn 8,46; 14,30; Zsid 4,15), a bőnösök halálával halt meg. Pál apostol Krisztus halálára koncentrál, teológiailag és nyelvtanilag is ez a magyarázat a helyesebb. i{na hjmei'" genwvmeqa dikaiosuvnh qeou' ejn aujtw'/ - Az igazság az Isten igazsága és nem a miénk (Róm 10,3), ezt adja kegyelembıl az embernek, de csakis és kizárólag ı benne (ejn aujtw'/), azaz Jézus Krisztusban. 2. A perikópa megértése teológiai összefüggések feltárása 18.v.: Pál teológiájában négy fontos megállapítással kell számolnunk a katallaghv fogalmával kapcsolatban: Isten az elkezdıje és egyben bevégzıje is a megbékéltetés folyamatának. Pál úgy használja a megbékéltetés fogalmát, ahogyan azt elıtte még senki sem tette, hiszen nála az egyetlen cselekvı az, akin maga a sérelem esett. Miután Isten megbékéltette Krisztusban magával az egész világot, vagyis elhárította az Isten-ember illetve ember-ember kapcsolat útjából a legnagyobb akadályt, már nincs szükség arra, hogy az ember bármiféle módon csillapítsa Isten haragját. 5 Jézus Krisztus volt ennek a megbékéltetésnek az eszköze. Rajta kívül nincsen más lehetıség az Istennel való megbékülésre, Isten rajta keresztül készítette el a hozzá visszavezetı utat. Ahogyan a Kol 1,20-ban fogalmaz: di! aujtou' di! aujtou' (általa csakis İ általa) A megbékéltetésnek a tárgya az ember és az egész világ. A szövegben szereplı hjma'" jelentheti Pált magát, Pált és a levél címzettjeit, minden hívıt, vagy minden embert. A 19. vers függvényében, ahol a kovsmo" szerepel, egyértelmő, hogy itt nem pusztán csak Pálról vagy a gyülekezetrıl van szó, hanem az egész emberi nemzetségrıl. A megbékéltetés folyamata befejezıdött az Isten részérıl, nyitva csak az emberi akarat miatt marad. Egyértelmően következik a katallavxanto" aorisztosi alakból, hogy a megbékéltetés megtörtént, és Isten mint cselekvı oldaláról le is zárult. Most már csak az emberen múlik, hogy válaszol-e, reagál-e erre a lehetıségre. 19.v.: Fordítási és értelmezési lehetıségek: a. Isten Krisztusban volt, és megbékéltette a világot önmagával. Kálvin, Luther és Béza is ezt a fordítást támogatja, ugyanakkor nem valószínő, hogy Pál az egész kérdést az 4 Sehol máshol nem jelenik meg a ajmartiva az Újszövetségben ezzel az értelemmel, illetve ha Pál így használná, akkor nehezen érthetı, hogy ugyanazt a szót két másik értelemben ebben a szövegkörnyezetben alkalmazná. Illetve az ige ezt a gondolatmenetet követve nem a tenni, hanem a felajánlani vagy más hasonló értelmő szó kellene, hogy legyen. 5 HARRIS: The Second Epistle to the Corinthians, 437. 166
2Korinthus 5,18 21 inkarnáció oldaláról látná, legalábbis nem itt, és nem így, összemosva a saját apostolságának kérdésével. (Nehéz lenne a qeo;" h\n ejn Cristw'/-t külön egységként értelmezni ebben az igében.) b. Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette a világot önmagával. Károli ezt a fordítást alkalmazza, és a magyarázók nagy többsége is ezt tartja a legelfogadhatóbbnak, mind nyelvtani, mind teológiai szempontokat figyelembe véve. c. Krisztusban Isten megbékéltette a világot önmagával Barclay csak ezt tartja elfogadhatónak, a mi Újfordításunk is ezt a lehetıséget hozza, ugyanakkor kérdéses, hogy így a h\n...katallavsswn nem vetheti e fel a megbékéltetés tényének befejezetlen voltát. 20..: A presbeuvw, követségben járni, illetve követnek lenni azt is jelenti, hogy nem pusztán egy fontos megbízást teljesít a követ, esetleg üzenetet ad át, hanem képviseli az ıt küldıt, illetve gyakorolja annak jogait. Ebbıl is fakadt sérthetetlensége, biztonsága és az ıt megilletı különleges jogok. Másfelıl a követ azt az uralkodói gesztust és szándékot is jelezhette, hogy az ıt küldı ezzel a barátságát, esetenként szövetségét küldi a másik félnek. Ez különösen is fontos ebben a kontextusban, hiszen ahogyan Krisztust elküldte az Atya (jelezve barátságát ), Krisztus is úgy küld el minket, hogy ezt az Isteni szándékot hirdessük a világnak. Érdemes végiggondolni a követségben járásnak egy másik aspektusát is. Philo leírja azt az esetet, amikor Gaius (Kaligula) császárhoz az alexandriai zsidók egy követe érkezett, hogy kegyelemért és oltalomért esedezzen az ıket ért szenvedések miatt. Vagyis a követ az uralkodó színe elé járulhatott, hogy esedezzen azokért, akik nem jelenhettek meg színe elıtt. Így esedezik Krisztus értünk, és mi a világért. katallavghte tw'/ qew'/ - Ahhoz, hogy a megbékéltetés általunk is érzékelhetı legyen, reagálnunk kell, a tény ez esetben kevés az üdvösséghez. A lehetıséget megragadni kell, nem pusztán ténynek tartani. Elıször is szembesülnünk kell azzal, hogy saját bőnösségünk az, amely elidegenített és elválasztott minket az Istentıl. Másfelıl nem elég horizontális szinten rendezni a kapcsolatainkat, vagyis nem humanitás az, amit Isten tılünk kíván, hiszen elsı renden vele (tw'/ qew'/) kell megbékülnünk. Csak azután következhet az emberi kapcsolatok tisztázása, ha engedünk Isten békéltetésének és elfogadtuk Krisztus áldozatát. Horizontálisan azonban Isten nézıpontjából kell szemlélnünk egymást, hiszen a megbékéltetés mindenkire kiterjedt, kivétel nélkül. Pál nem egy elvont teológiai fogalomként értelmezi a megbékéltetést és az Istennel való megbékülést, hanem gyakorlati tettekben mérhetı és megvalósítható életgyakorlatnak. Ennek a gyakorlatnak, vagyis a katallavghte-k azonban kérdéses, hogy kik lehetnek a címzettjei. Három lehetıségünk van ennek a felszólításnak az értelmezésére az apostol írásai alapján: a. A hitetlenek Korinthusban (ijdiw'tai h] a[pistoi 1Kor 14,23), akik néha csatlakoznak a gyülekezet életéhez esetleg szertartásaihoz b. Azok a hívık Korinthusban, akik ellenségesen viselkednek az apostollal és tanításával c. Az embernek, vagyis általánosságban azoknak, akikhez az apostol, mint követ küldetett. 167
Nagypéntek 3. Prédikációvázlat 1. A szörnyő betegség A bőn Ameddig nem tudom, hogy beteg vagyok, eszembe sem jut gyógyulást keresni. Egészséges szervezetként az ember hajt, nincs idı megállni, kikapcsolni, menni és tenni kell, mindig és állandóan. Egészen addig így van ez, míg egyszer meg nem születik a szörnyő diagnózis, és az ember attól a pillanattól kezdve semmi mást nem akar, csak gyógyulni, újra a régi lenni. Még akkor is, ha betegsége nagyobb, mintsem legyızhetné akár İ, vagy akár a tudomány. Több ilyen betegségrıl tudunk, több ilyen betegségtıl félünk. Betegségek, melyek leépítik és tönkre teszik a testet. Az elsı ilyen a biológiai hadviselés egyik kiemelkedı példája: 1347 ben a Mongol sereg csapdába esett, valahol a mai Ukrajna területén egy erıdbe menekültek az ıket támadó, majd késıbb ostromló itáliai seregek elıl. A bubópestisben elhunyt társaikat egyszerően kilıtték katapultjaikkal a várból, az ellenség közé. Azok rémülten menekültek a csata helyszínérıl, egészen hazáig, magukkal hurcolva a gyilkos baktériumokat. A következı három évben a Fekete Halál végigsöpört Európán, közel 20 millió ember halálát okozva. Nem ez volt az egyetlen ilyen hatalmas embertömegeket megemésztı járvány a történelem során. Az influenzajárvány 1918 19-ben több mint 40 millió ember halálát okozta. És azóta is, sárgaláz, AIDS és ki tudja még milyen betegség az, ami milliók halálát okozza évrıl évre. Ezért is van az, hogy mi emberek félünk a betegségtıl, veszélyeztetve érezzük magunkat, igyekszünk mindent megmozgatni ennek az elkerüléséért. Országok és nemzetek, kormányok és egyszerő állampolgárok mindent megtesznek azért, hogy az ilyen világmérető, szinte gyógyíthatatlan járványok ne érjék újból utol az emberiséget. De sajnos, a járványok-járványával 6 már nem marad idınk és erınk törıdni. Pedig mind közül ez a legfélelmetesebb és a leghatásosabb. 100% osan halálos, mindenkire átterjed, aki csak élt vagy él, vagy majd élni fog, és társaival ellentétben, nemcsak fizikai, hanem lelki, és sajnos örökké tartó halált okoz az embernél. Ez a járvány a bőn, amely egy ember által jött a világba, és a bőn által jött a halál is (Róm 5,12). A leghalálosabb és a legfélelmetesebb betegség, amelytıl eszünkbe sem jut menekülni. Nem kongatjuk a vészharangokat, nem keresünk gyógyulást, nem költünk ellenszerre, néha azt sem tudjuk, hogy van és létezik. De ha tudjuk is, ha megtaláltuk már rá az ellenszert, ha megvan a gyógyulás, akkor sem riasztjuk az embereket, hogy ık is keressék az egyetlen egy lehetıséget, amely megmentheti ıket ettıl a veszedelemtıl. Ha akkor, ott valaki a középkorban a nagy járvány közepén rátalált volna az ellenszerre, megmenthette volna azt a sok millió embert. Vajon, ma Nagypénteken, megértjük-e, megtaláljuk-e az ellenszert, a gyógyulást, s az ezzel járó feladatot? Vagy hagyjuk és engedjük, hogy a járvány tovább tomboljon?! 2. A gyógyulás Megbékéltetett minket Ebbıl a betegségbıl saját erınk és tudásunk szerint nincs kiút. Az ember nem tudja kezeltetni magát, nincs rá védıoltás, nincs öngyógyítás. Még akkor sem, ha ma 6 Egy puritán író, Ralph Venning nevezi a pestisek pestisének a bőnt, ezt veszik át késıbb az angolszász kegyességi irodalomban is járványok járványa névvel. 168
2Korinthus 5,18 21 mindent áthat a Krisztus nélküli humanitás áleszméje, a tolerancia, amely eltőr, de nem szeret. Amely azt érezteti velünk, én jó ember vagyok. Nem elég jó embernek lenni, nem elég hétköznapi gyakorlatunkban változni és változtatni, hanem valami egészen más kell. Ahogyan arról az apostol beszél. Új teremtés. Csak ez lehet a megoldás. Isten újat teremt, és elveti a régit. Annyira, hogy nem tulajdonítja nekünk vétkeinket, vagyis nem elfelejti, hanem tudva azokat, mégsem használja fel ıket ellenünk. Pedig megtehetné, hisz mennyi minden van, amit fel tudna hozni ellenünk: szégyeneink, bőneink. De İ nem teszi, mert megbékéltette a világot, s benne minket önmagával, Fián, Krisztuson keresztül. Van gyógyulás, de Istennek ez a legdrágább kincse, amit, és akit İ maga ad a mi gyógyulásunkért. Nagypéntek sötétségén ez gyász és ez a fájdalom jön át: Isten bőnné tette értünk azt, aki nem ismerte a bőnt. Jézus Krisztus úgy hal meg, mint egy a latrok közül, a három kereszt ugyanazt a gyalázatos halált jelenti a Golgotán, és ugyanúgy fáj mindhárom kereszten függınek. Isten bőnné tette értünk az İ Fiát. Felfoghatatlan ez a mi számunkra. Ha van gyermeked, tedd föl magadnak a kérdést: Én feláldoznám-e, de nem a szerelmemért, a szüleimért vagy a barátaimért, hanem a koldusért, aki az aluljáróban röhögve trágárkodott, a fınökömért, aki megalázott, a kormányomért, aki kisemmizett. Felfoghatatlan, hogy Isten képes erre. İ tudja, hogy mi semmit sem tudunk tenni önmagunk gyógyulásáért. Tudja, hogy képtelenek vagyunk helyreállítani vele a kapcsolatunkat, és İ értünk, azért mert szeret minket, bőnné teszi azt, aki bőntelen. Mindezt pedig miattunk, helyettünk és értünk. Talán másképpen csengenek az ének szavai, így átgondolva: Mind ami kín s ütés ért, magam hoztam reád. Krisztus azért szenved, azért alázzák meg, azért köpik le, mert mi gyógyíthatatlanul betegek vagyunk, elszakadtunk az Istentıl és csak ezen az áron térhetünk vissza hozzá, így békülhetünk ki vele. Nézzétek egyszer úgy végig Mel Gibson Passióját, hogy közben magatokban mondogatjátok: helyettem, miattam, értem. Csak így gyógyulhattam meg. Krisztus kereszten kitárt karja hirdeti Isten mérhetetlen szeretetét, mint egy nagy ölelés, mellyel újra átölel minket, most már vele megbékülve újra karjába simulhatunk, újra gyermekei lehetünk, mert többé már nem haragszik ránk. A halálos kórból Isten megmentett minket. Gyógyult ember lehetsz, ha elfogadod Fia Nagypénteki áldozatát. Mit érzel, amikor a halálos kór diagnózisa helyett meghallod a meggyógyult kiáltást? Mire indít téged Istennek ez a mérhetetlen szeretete? 3. A küldetés Megbékéltette a világot A saját gyógyulásodért nem tehetsz semmit. Nem is kell. Isten hozta el, İ a cselekvı, Krisztus a szenvedı, mi pedig a haszonélvezıi vagyunk ennek az érthetetlen szeretetnek. De az apostol nagyon nyíltan beszél arról is, hogy a másik ember gyógyulásáért, a világ gyógyulásáért már nekünk kell tennünk. Hiszen ahogyan az apostol is, miután meggyógyult, miután megértette, hogy Isten hogyan békítette meg Sault önmagával, ez a Saul Pállá nemesedve Krisztus követeként nekiindul a világnak, hogy mindenkinek elmondja a gyógyulás lehetıségének a hírét. Mintha Isten kérné általa: Béküljetek meg az Istennel. Vagyis fogadjátok el Jézus Krisztus értetek hozott áldozatát, engedjetek az Atya szeretetének, aki értetek adta keresztre egyetlen Fiát. Bonhoeffer írja egy helyen, hogy Krisztus azáltal Krisztus, 169
Nagypéntek hogy egészen a világért volt, nem pedig önmagáért. Bátran gondoljuk tovább. Nagypéntek gyülekezete azáltal lesz nagypénteki gyülekezet, hogy elviszi a világba a hírt, a gyógyulás hírét, a kereszt félelmetes ám mégis felszabadító képét, a megbékéltetés igéit. A keresztyén ember azáltal lesz keresztyén, hogy a világért van, és a gyülekezet azáltal lesz gyülekezet, hogy a világért él, hasonlóan Urához és Mesteréhez. A megbékéltetés isteni remekmőve elıször bennünk, majd aztán velünk folytatódik. A világért élni és lenni, ez a Krisztust követı ember élet ideálja. Ebben a világért való élésben nagyon fontos a megbékéltetés igéjének a hirdetése, ami nem pusztán beszéd, könyörgı vagy felszólító, hanem életstílus, életlátás, mindennapi életgyakorlat is. Pál nem pusztán szavaival hirdeti a békéltetés igéjét, hanem egész életével. És csak ezért tud megállni üldözıivel és kritikusaival szemben, mert egész élete ezt zengi bele a világba: Béküljetek meg az Istennel. Hiteles ez a felszólítás, hiszen İ már elfogadta a Krisztusban felkínált lehetıséget. A te életed mit zeng bele ebbe a világba? A meggyógyult ember örömével hirdeted a gyógyulás Krisztusban nekünk adott ajándékát? Az Istennel megbékélt hiteles ember életével hirdeted a világnak az Istennel való megbékélés lehetıségét? Vagy ha még nem fogadtad el Krisztus áldozatát, akkor a gyógyulni vágyó ember alázatával és reménységével keresed az Isten közelségét? Dolgozol azon, hogy a gyógyulás és a békesség örömhíre terjedjen ebben a világban? Hiteles keresztyénné, hiteles gyülekezetté csak így lehetsz. A világban, de mégis a világért. Mindenki ismeri a Titanic katasztrófáját. Akkor, amikor felszálltak az emberek a hajóra, nagyon sokféle és fajta kategóriába, szálláshelyre sorolták be ıket. Aszerint, hogy mi volt a társadalmi helyzetük, mennyi pénzük volt, hogy utasok voltak e, vagy a személyzethez tartoztak. A tragédia után megszőnt ez a sokszínőség, és csak két kategória maradt: elveszett vagy megmentett. 1517 név került az elsı kategóriába, míg a másikba csak 705. Anélkül, hogy ma az arányokról beszélnénk, hogy a számokat néznénk, igénk kapcsán egyértelmő: csak két kategória van. Megmentett vagy elveszett. Isten a megmenekülés, a gyógyulás lehetıségét mindenkinek elkészítette, rajtunk múlik, hogy elfogadjuk e és hirdetıi leszünk, vagy úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, és szép lassan megfagyunk életünk jeges tengerén. Megmentett és másokat mentı, vagy elveszett és halálraítélt. A közelgı Húsvét a megmentettek örömünnepe, a megtaláltak reménysége, a gyógyultak lehetısége, azoké, és csak azok számára érthetı, akik megértették és elfogadták Krisztus áldozatát. A gyógyulásunk szempontjából Nagypéntek a döntı. Isten a kereszten mutatta meg szeretetét, és békéltetı szándékát, a járványok-járványára ott szerzett gyógyulást. Neked is szól ma az ige: Béküljetek meg az Istennel, fogadjátok el, amit értetek Krisztusban tett, aztán hirdessétek mindenkinek: Mert azt, aki nem ismert bőnt, bőnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ıbenne. 4. Példák, képek, szemelvények Egy gyıztes vére 7 Dr. Felix Ruh párizsi zsidó orvos Louis Pasteur munkatársa volt az ún. csíra elmélet szemléltetésénél. Az orvos unokája fekete diftériában halt meg, ı 7 RICE: Fején a szöget, 46. 170
2Korinthus 5,18 21 ekkor megfogadta, hogy addig nem nyugszik, míg ki nem deríti, mi végzett az unokájával. Annak ellenére, hogy az orvosok társasága nem támogatta, sıt számőzték ıt, az erdıben egy titkos laboratóriumban folytatta a kísérleteket. Húsz lovat vittek oda, majd Ruh megfertızte ıket a fekete diftéria baktériumaival. A lovak egymás után pusztultak el, míg végül csak egy maradt, borzasztó állapotban és szinte haldokolva. Pasteur és Ruh reménykedett egyedül abban, hogy túlélheti a ló a fertızést. Éjszaka változás állt be a ló állapotában, sıt reggelre már evett és ivott, és fel is tudott állni. Ekkor Dr. Ruh fogott egy pörölyt, agyonütötte, majd kiszívták a vérét, amelyben kifejlıdött ugyan a fekete diftéria, de a ló szervezete sikeresen legyızte azt. Majd ezzel a vérrel Pasteur és Ruh a párizsi kórházhoz hajtottak, szinte betörtek az épületbe, a fertızı osztályra mentek, ahol 300 csecsemı haldoklott. Minden gyermeket erıszakosan beoltottak a ló vérével. Három kivételével mindannyian életben maradtak, és teljesen felépültek betegségükbıl. Egy gyıztes vére mentette meg ıket a halálos kórból. 6. Felhasznált és ajánlott irodalom BARNETT, Paul: The Second Epistle to the Corinthians. NICNT, Grand Rapids, Eerdmans, 1997. BULTMANN, Rudolf: Der zweite Brief an die Korinther, Göttingen, MeyerK 6, 1976. CALVIN, John: Calvin's Commentaries: 2 Corinthians. Electronic ed., Logos Library System; Calvin's Commentaries. Albany, OR: Ages Software, 1998. CLARKE, Adam: Clarke's Commentary: Second Corinthians. Electronic ed., Logos Library System; Clarke's Commentaries. Albany, OR: Ages Software, 1999. GARLAND, E. David: 2 Corinthians. Electronic ed. Logos Library System; HARRIS, MURRAY J.: The Second Epistle to the Corinthians: A Commentary on the Greek Text, Grand Rapids, Eerdmans, 2005. MARTIN, P. Ralph: Word Biblical Commentary: 2Corinthians. Word Biblical Commentary, Dallas, Word, Incorporated, 2002. PLUMMER, Alfred: A Critical and Exegetical Commentary on the Second Epistle of St. Paul to the Corinthians, New York, Scribner, 1915. RICE, WAYNE: Fején a szöget, Debrecen, Új Remény Alapítvány, 2005. SHILLINGTON, V. George: 2Corinthians, in: Believers Church Bible Commentary, Scottdale, Pa., Herald Press, 1998. The New American Commentary, Nashville, Broadman & Holman Publishers, 1999, 2001. THRALL, E. MARGARET: A Critical and Exegetical Commentary on the Second Epistle of the Corinthians, London-New York, T&T Clark International, 2004. Ifj. Csomós József (Miskolc) 171