Magyarország és az Európai Közösségek (Európai Unió) kapcsolatainak intézményi-jogi aspektusai az 1970-es évektől a csatlakozásig I. Az 1970-es évektől a társulási megállapodásig (forrás és ajánlott irodalom: Király Miklós: Az Európai Közösség kereskedelmi joga, X. fejezet, 3-5, Harmadik Kiadás, KJK-Kerszöv, 2001, Az Európai Közösségek létrejöttét követő első tíz évben Magyarország elzárkózott a kapcsolatok felvételétől és kétségbe vonta az EK nemzetközi jogi jogalanyiságát. Az első kapcsolatfelvételt a Bizottság és a Külkereskedelmi Minisztérium között létrejött ún. technikai megállapodások jelentették, amelyben a minisztérium garantálta, hogy az exportált magyar termék meghatározott áron nem kerül a közösségi piacra, a Bizottság pedig vállalta, hogy nem sújtja többletteherrel a magyar termékeket. Három technikai megállapodás: 1968 - sertéshúsra, 1970 - borra, 1971 - juhsajt. A következő lépés az 1978-as acél-megállapodás és textil-megállapodás volt. Az acél megállapodás szintén a Külkereskedelmi Minisztérium és a Bizottság között jött létre, azonban nem hirdették ki és a "rendezés" nevet viselte. A megállapodás a magyar acéltermékek exportjának mennyiségi önkorlátozását tartalmazta. A textil-megállapodás a magyar kormány és az EGK (Tanács) között jött létre, amelyet a belső jogrendbe beemeltek és ki is hirdettek. A megállapodásban Magyarország vállalta a textiltermékek exportjának önálló mennyiségi korlátozását, a Közösség ezzel szemben az általa alkalmazott mennyiségi korlátozások megszűntetését vállalta. A 1980-as juh- és juhhúsexportra vonatkozó megállapodás szintén az export mennyiségének önkorlátozását tartalmazta. Annak ellenére, hogy ezek a megállapodások nem az EGK és Magyarország közötti kereskedelem fellendítését szolgálták, mivel céljuk a kereskedelem korlátozása volt a közösségi piacon belüli válság leküzdése érdekében, magasabb szintre emelték a két entitás közötti nemzetközi kapcsolatokat és rámutattak a korábbi elzárkózás fenntarthatatlanságára. A 80-as években merült fel egy általános gazdasági megállapodás megkötésének szükségessége az EGK és Magyarország között, amelyet elősegített a KGST és az EGK közeledése és a kapcsolatok felvétele, valamint egymás kölcsönös hivatalos elismerése. A magyar - EGK általános kereskedelmi és gazdasági megállapodást 1988. június 30-án írták alá. A megállapodás kereskedelemre vonatkozó rendelkezései között a legjelentősebb, hogy a felek vállalták a legnagyobb kedvezményes elbánás elvének alkalmazását, - amelyet bár a 1
GATT egyezmény is tartalmazott, amelynek mindkét fél részese volt - amely ahhoz vezetett, hogy az EGK vállalta a magyar GATT csatlakozási jegyzőkönyvben rögzített mennyiségi korlátozások fokozatos eltörlését. A megállapodás a mezőgazdasági termékekre vonatkozóan semmilyen kedvezményeket nem nyújtott. A gazdasági együttműködés terén a megállapodása kiemelte a beruházások és vegyes vállalatok létrehozásához szükséges kedvező környezet kialakításának szükségességét. A megállapodás egy vegyes bizottság létrehozását írta elő, amelynek feladata az együttműködést érintő bármely kérdés megtárgyalása. A rendszerváltozást követően 1990 januárjában az EK eltörölte a specifikus mennyiségi korlátozásokat, megadta az általános vámpreferenciákat és megindította a PHARE-t. Az Európai Tanács 1990 áprilisában társulási megállapodás megkötését javasolta Lengyelországnak, Csehszlovákiának és Magyarországnak. Míg az EK számára nyilvánvaló volt, hogy a társulási megállapodás megkötése nem a tagság előkészítést szolgálja, hiszen a Bizottság tárgyalási felhatalmazása nem tette lehetővé a tagság bármilyen módon való szerepeltetését a megállapodásban, a magyar kormány célkitűzéseként rögzítette, hogy a társulási szerződést a Közösséghez való csatlakozás első lépcsőjének tekinti. A Tanács két alkalommal is módosította a Bizottság tárgyalási mandátumát. Először hozzájárult, hogy a tagság mint elérendő cél szerepelhessen a megállapodásban, ezen túl megszűntette az árukereskedelem terén a kondicionalitást, amely a liberalizáció második szakaszába való átlépést az első szakasz sikerétől tette volna függővé. Másodszor, a módosítás lehetővé tette, hogy a mezőgazdaság terén ténylegesen érvényesülhessenek a kölcsönös kedvezmények. Tíz tárgyalási fordulót követően az Európa-megállapodást 1991. december 16-án írták alá. Ez a vegyes szerződés 1994. február 1-én lépett hatályba, Magyarországon az 1994. évi I. törvény hirdette ki. A megállapodás preambuluma tartalmazza jogállamiság elvnek, az emberi jogok és alapvető szabadságok és demokrácia elvének tiszteletben tartását, továbbá a piacgazdaság és a társadalmi igazságosság elveit. Ezen túl tartalmazza még Magyarország nyilatkozatát, miszerint célja a tagság elérése. A megállapodás rendelkezik a felek közötti politikai párbeszéd megteremtéséről. Ennek érdekében a felek a legmagasabb szinten a Társulási Tanácsban tárgyalnak, azonban az egyéb diplomáciai megoldások is a rendelkezésre állnak, valamit a Parlamenti Társulási Bizottság is. Az áruk szabad mozgásával kapcsolatban az EK és Magyarország egy szabadkereskedelmi övezet fokozatos létrehozását határozta el, amely azonban nem vonatkozik a mezőgazdasági termékekre. Ennek megteremtése során az aszimmetria elve érvényesül, tehát a Közösség gyorsabban bontja le kereskedelmi korlátozásait, mint Magyarország, azonban a folyamat 2
végén, 2000. január elsején, teljes egyensúlynak kell létrejönni. Míg a vámok felszámolását a Közösség fokozatosan vállalta, a mennyiségi korlátozások és azokkal azonos hatású intézkedések eltörlését a megállapodás hatálybalépésével vállalta. Ez alól a textiltermékek kivételt jelentettek, mert ott öt év alatt vállalta a korlátozások megszűntetését. Magyarország is fokozatosan vállalta a kereskedelmi korlátozások lebontását, azonban az aszimmetria elvének megfelelően lassabb ütemben került erre sor. Ezzel egy időben a Közösség megvonta a korábban biztosított általános vámpreferenciákat. A mezőgazdasági termékek körében Magyarország bizonyos termékeire, rögzített mértékben növelhető mennyiség mellett, növekvő vám-, illetve lefölözés kedvezményeket kapott. Magyarország a közösségi mezőgazdasági termékekkel kapcsolatban vállalta a piacra jutás biztosítását és a vámok csökkentését. Az árukereskedelemmel kapcsolatban a felek vállalták, hogy új vámot vagy azzal azonos hatású intézkedést nem vezetnek be. Ugyanakkor Magyarország jogosult korlátozott ideig, rendkívüli intézkedésként bizonyos termékek esetében vámokat emelni, ha iparág megteremtése vagy szerkezeti átalakítás alatt álló iparág védelme szükségessé teszi. Ezen túl a felek élhetnek a szokásos dömping- vagy szubvencióellenes eszközeikkel. 1993-ban a felek kiegészítő jegyzőkönyvet írtak alá, amelyben a Közösség vállalta a kereskedelmi akadályok lebontásának gyorsítását mind ipari, mind mezőgazdasági termékekre. A munkavállalók mozgására, a letelepedésre és a szolgáltatások nyújtására érvényesül a kondicionalitás elve, amely szerint az első öt éves szakasz végét megelőzően a Társulási Tanács dönt a második szakasz megkezdésről. A munkavállalók mozgásának liberalizációjával kapcsolatban nagyon visszafogottan rendelkezik a társulási megállapodás. Rögzítik az egyenlő elbánás elvét, és kölcsönösen garantálja a nyugdíjak és más járulékok szabad átutalását. A további liberalizáció kapcsán fenn tartja a lehetőséget a tagállamok és Magyarország közötti kétoldalú megállapodások megkötésére, és a Társulási Tanács is megvizsgálja a lehetőségeket. A letelepedés szabadságára vonatkozóan a megállapodás javít a magyar vállalkozók külföldi letelepedésének és a külföldi vállalkozók belföldi letelepedésének helyzetén. A letelepedéssel és a tevékenység folytatásával kapcsolatban rögzített alapelv a nemzeti elbánás elve, tehát nem lehetnek kedvezőtlenebbek a feltételek, mint a hazai vállalkozások esetében. Magyarország öt éves időszak alatt vállalta a nemzeti elbánás biztosítását jogszabályaiban és tíz éves időszakra vállalta, hogy nem vezet be olyan új szabályozást, amely sértené a nemzeti elbánás elvét. Pénzügyi szolgáltatások, a privatizáció és ingatlan adásvétele esetén tíz éves 3
időszak alatt vállalja a megkülönböztetés megszűntetését. Ezek a szabályok csupán vállalatokra vonatkoznak. Fiókokra, képviseletekre vagy önálló vállalkozóként letelepedettekre csak az első öt év után alkalmazandó a nemzeti elbánás elve. A nemzeti elbánás azonban nem érvényesül a tíz éves átmeneti időszak alatt sem a mezőgazdaságra, erdőgazdaságra, a halászatra, ingatlan tulajdonára és értékesítésére, jogi szolgáltatásokra és szerencsejáték szervezésére. A közösségi vállalkozások azonban ingatlant szerezhetnek, és termőföldet és erdőt bérelhetnek, amennyiben gazdasági tevékenységük végzéséhez szükséges. A Közösség a fiókok, képviseletek és önálló vállalkozók esetén a nemzeti elbánást csak az első öt éves szakasz után vállalta és a Magyarország által kizárt területeket ő is kizárta. A szolgáltatás kereskedelem terén csak fokozatos liberalizációt írt elő a megállapodás. A megállapodás rögzíti a fizetések szabadságát, amennyiben a fizetés alapjául szolgáló ügylet liberalizált. A versenyszabályok tekintetében a megállapodás kimondja a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet érintő versenykorlátozó megállapodások, az erőfölénnyel való visszaélés és a versenyt torzító állami támogatások tilalmát. Magyarország vállalta, hogy az ötödik év végére a Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosít a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogoknak. A megállapodásban Magyarország vállalta, hogy amennyiben lehetséges a gazdasági integráció céljának elérése érdekében közelíti jogszabályait a Közösség jogszabályaihoz. A következő területeken áll fenn a jogszabály-közelítés kötelezettsége elsősorban: vámjog, társasági jog, bankjog, vállalati számvitel és adózás, szellemi tulajdonjog, a munkavállalók védelme, pénzügyi szolgáltatások, versenyszabályok, emberek, állatok, növények életének és egészségének védelem, az élelmiszerekre vonatkozó jogszabályok, fogyasztói érdekvédelem, termékfelelősség, közvetett adózás, műszaki szabványok, közlekedés és környezetvédelem. Ez egy egyoldalú, de nem feltétlen és abszolút kötelezettség, mivel tekintetbe kell venni a társadalom és a gazdaság állapotát és tűrőképességét. A jogszabályok közelítésének elősegítésére alkotta meg a Bizottság az ún. Fehér Könyvet a "Közép- és Kelet-Európai Társult Országok Felkészüléséről az Unió Belső Piacához való Csatlakozásra." A dokumentum segítséget nyújt a jogközelítés jogtechnikai részéhez és meghatározza, hogy melyek az ún. első lépcsős jogszabályok, amelyek kulcsfontosságúak a belső piachoz való csatlakozás szempontjából és megelőzik a második lépcsős intézkedéseket. A Fehér Könyv saját meghatározása szerint nem a taggá válást segíti elő, nem része a csatlakozási 4
tárgyalásoknak. Ennek ellenére a Fehér Könyvben foglaltak megvalósítása nagymértékben meghatározhatta a csatlakozásra való felkészültség megítélését. A megállapodás rögzíti a gazdasági, beruházás-fejlesztési, beruházás-védelmi, oktatási és képzési, környezetvédelmi, közlekedési, kulturális és pénzügyi együttműködés, valamint a monetáris ügyekben és a büntetőügyekben történő együttműködés kereteit. Az intézményi rendelkezések közül kiemelendők a Társulási Tanácsra vonatkozó szabályok. A Társulás Tanács felügyeli a megállapodás végrehajtását. Évente egyszer vagy, ha a körülmények megkívánják, többször is ülésezik. A Társulási Tanács a Tanács és a Bizottság, másrészt a magyar kormány tagjaiból áll. A Társulási Tanács a megállapodásban meghatározott esetekben a felek egyetértésével a felekre kötelező határozatot hozhat, minden egyéb esetben ajánlásokat tehet. A megállapodással kapcsolatos vitát a Társulási tanács elé lehet terjeszteni, ha az a vitát rendezni nem tudja, választott bírósági vitarendezésre kerülhet sor. A Társulási Tanácsot közigazgatási tisztviselőkből álló Társulási Bizottság segíti, amelynek feladatait a Társulási tanács határozza meg, valamint hatáskörét ráruházhatja. A Társulási Parlamenti Bizottság ajánlásokat tehet a Társulási Tanácsnak, és tájékoztatást kérhet a Társulási Tanácstól. A Társulási Tanács határozatiról tájékoztatni kell a Parlamenti Bizottságot. A megállapodás általános rendelkezései szerint Magyarország és a Közösség vállalja, hogy jogszabályiak semmiféle megkülönböztetést nem idéznek elő az állampolgárok és vállalkozások között. A közösségi preferencia elve szerint pedig a tagállamok nem nyújthatnak kedvezőbb elbánást a magyar áruknak, munkavállalóknak, vállalatoknak és állampolgároknak, mint amilyet a Közösségen belül más tagállammal szemben nyújtanak (a közösségi szintnél nem lehetnek kedvezőbbek a társult államnak nyújtott kedvezmények). II. A csatlakozási kérelem benyújtásától a csatlakozásig (forrás és ajánlott irodalom: Király Miklós: Az Európai Közösség kereskedelmi joga, 441-479, Negyedik Kiadás, KJK-Kerszöv, 2003; Balázs Péter: Az Európai Unió Külpolitikája, 147-160, 2002, KJK-Kerszöv Magyarország már 1991-ben kijelentette, hogy számára a társulási megállapodás csak az első lépcső a végső cél elérése során, amely a teljes jogú tagság elnyerése. A magyar álláspont kitartó védelme következtében kerülhetett bele a társulási megállapodás preambulumába az a célkitűzés, hogy Magyarország a Közösség tagja kíván lenni. Az 1991-es maastrichti Európai 5
Tanács kérte fel a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a keleti bővülés lehetőségét. A Bizottság az 1992-es lisszaboni Európai Tanácson terjesztette elő véleményét, hogy az Európai Uniónak minden európai állam tagja lehet, ahol tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a demokrácia elvét, és versenyképes piacgazdasággal rendelkezik. Ezen túl rámutatott arra is, hogy az acquis átvétele nélkül nem lehet eredményesen csatlakozni az Unióhoz. Az 1993-as koppenhágai Európai Tanácson kijelentették, hogy a csatlakozás az EK és a csatlakozásra váró államok közös célja, ha a tagsággal járó kötelezettségeket teljesíteni képesek és eleget tesznek a gazdasági és politikai feltételeknek. A feltételek a következők. Biztosítani kell a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a kisebbségek védelmét. Működőképes piacgazdasággal kell rendelkeznie az adott államnak, amely bírja a Közösségen belüli versenyt és piaci hatásokat. Vállalja a politikai unióval, valamint a gazdasági és monetáris unióval járó kötelezettségeket. Végül, az Unió képes legyen az új államok befogadására. 1994. április 1-én Magyarország benyújtotta a csatlakozási kérelmét. Április 19-én a Tanács felkérte a Bizottságot az ilyenkor előírt vélemény kidolgozására. Ezt követően több Európai Tanácson is foglalkoztak a csatlakozás lehetőségéről és módozatairól, azonban az első érdemi előrelépés 1996 áprilisában következett be, mikor a Bizottság átadta a csatlakozásra kijelölt tíz államnak az államok helyzetére vonatkozó kérdőíveket. A három hónapos határidő alatt a kormányzati szervek által elkészített kérdőív alapozta meg a Bizottság első országvéleményét. Az 1997 júliusában kiadott ország-vélemények a koppenhágai kritériumok teljesítése alapján első lépésben öt (Pl, Cz, H, Est, Slo) plusz egy (Cip) állammal javasolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését. (Svk, Lat, Lit, Bg, Ro ekkor még kiesett) A csatlakozási tárgyalásokat 1998. március 31-én kezdődtek meg a hat tagállammal, amelynek első fázisa a harmincegy fejezetre tagolt joganyag összehasonlító vizsgálata volt (acquis screening), amely 1999. június 2-án ért véget. Az első kétoldalú csatlakozási tárgyalási fordulóra 1998. április 24-én került sor, de az érdemi tárgyalások 1998. november 10-én a második főtárgyaló fordulóval kezdődtek meg. Ezalatt a Bizottság évente elkészítette az ország-jelentéseket, amelyben felhívta a csatlakozásra váró államok figyelmét elmaradásaikra. 2001-ig négy ország-jelentés készült el. Az 1999-es helsinki Európai Tanács már nem hat, hanem tizenhárom belépni kívánó államról szólt és kitűzte a tárgyalások 2000-es megnyitását hat másik állammal (Svk, Lat, Lit, Ro, Bg, Malt)(Törökország is a 13 közé tartozik, de vele nem kezdték meg a tárgyalásokat). A 2000-es nizzai Európai Tanácson dőltek el a csatlakozás előfeltételeiként kezelt intézményi változások (bővítésről szóló jegyzőkönyv). A nizzai csúcs után a Bizottság összeállította a csatlakozási tárgyalások "útitervét", amely alapján a 6
tematikus tárgyalások 2002 júniusáig tartanak a könnyebb fejezetektől haladva a nehezebb fejezetekig. 2002. január 30-án terjesztette elő a Bizottság a csatlakozás finanszírozására vonatkozó pénzügyi tervét. 2002. december 13-án zárultak le Koppenhágában a 10 (Bg, Ro kimaradt) csatlakozó állam és az EK közötti csatlakozási tárgyalások. December 17-én döntött az Országgyűlés az Alkotmány csatlakozáshoz szükséges módosításáról. 2003. április 12-én tartották meg a csatlakozást jóváhagyó népszavazást. 2003. április 16-án a miniszterelnök aláírta a csatlakozási szerződést. 2003-2004-ben a csatlakozási szerződések ratifikációja. 2004. május 1-én Magyarország az Európai Unió tagjává fog válni. A csatlakozási szerződés tartalmazza magát a csatlakozási szerződést, a csatlakozási okmányt, annak tizennyolc mellékletét, tíz jegyzőkönyvét és a hozzá csatolt negyvennégy nyilatkozatot. A csatlakozási szerződés a preambulumot követő 3 cikkben rögzíti, hogy tíz új tagállam csatlakozott az Európai Unióhoz, amelynek feltételeit a csatlakozási okmány rögzíti. A második cikk szerint a nemzeti alkotmányos szabályok szerint a szerződést meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat 2004. április 30-ig letétbe kell helyezni. A csatlakozási szerződés csak azon államok tekintetében lép hatályba, amelyek a megerősítő okmányt időben letétbe helyezték. A csatlakozási okmány öt részből áll, az első az alapelveket, a második a szerződések kiigazítására vonatkozó szabályokat, a harmadik az állandó rendelkezéseket, a negyedik az ideiglenes rendelkezéseket, az ötödik a végrehajtással kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A csatlakozás alapelvei közül kiemelendő az Európai Unió valamennyi jogi aktusának átvételére és alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalás. A schengeni jogra vonatkozóan a csatlakozási okmány csak az okmány I. mellékletében felsorolt aktusok alkalmazását írja elő, a fel nem sorolt aktusok tekintetében a Tanács a később fog egyhangúan dönteni. A Gazdasági és Monetáris Unió rendelkezéseinek egy része csak a közös pénz bevezetése után fog az új tagállamokra vonatkozni. Az új tagállamok vállalják, hogy csatlakoznak a Közösség és a Közösség tagállamai által megkötött, az EK Szerződés teljesítéséhez szükséges nemzetközi megállapodásokhoz. Intézményi kérdések: lásd külön Védzáradékok: lásd külön Az általános védzáradék által nyújtott lehetőséggel mind a két fél élhet súlyos és tartós gazdasági nehézségek bekövetkezése esetén. Ilyen védzáradék alkalmazására már sor került a korábbi bővítések kapcsán is, bár ez nem menti azt a tényt, hogy az integrációban részt vevő 7
államok egyenjogúsága komolyan sérül, ha rövid időre is. A két különös védzáradék (belső piaci és bel- és igazságügyi együttműködési) azonban egy új jelenség a közösségi jogban. Szemben az általános védzáradékkal ezek egyoldalúan az új tagállamokkal szemben alkalmazhatóak. Másik hátrányos sajátosságuk, hogy a Bizottság a védintézkedéseket a másik fél meghallgatása nélkül hozhatja meg, amely erőteljesen megkérdőjelezhető egy a jogállamiság elvén nyugvó jogrendszerben. A különös védzáradékok ezen sajátosságát azonban tompíthatja, hogy a Bizottság határozatával szemben az EK 230. cikk alapján megsemmisítési eljárásnak van helye, amelyben már érvényesülhet a kontradiktórius eljárás követelménye. Átmeneti intézkedések: (megnézhető külön) Átmeneti intézkedéseket Magyarország esetén a X. melléklet tartalmazza. Az áruk szabad mozgása tekintetében nincsenek átmeneti intézkedések. A szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban két derogációt tartalmaz a X: melléklet, az egyik a befektetők kártalanítási rendszerére vonatkozik, a másik a szövetkezeti hitelintézetek induló tőkéjével kapcsolatos. A tőke szabad mozgása körében két átmenti intézkedést említhetünk meg. Magyarország öt éven keresztül fenntarthatja a másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlanok megszerzésére vonatkozó engedélyezési rendszert. Magyarország hét éven keresztül fenntarthatja a külföldiek termőföldszerzésére kivételekkel vonatkozó tilalmat. A személyek szabad mozgásán belül a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatban a tagállamok két évig a nemzeti szabályaikat alkalmazzák. Két év eltelte után a Tanács felülvizsgálja a helyzetet és ezt követően, de a két éves időszak vége előtt a tagállamoknak értesíteniük kell a Közösséget, hogy saját szabályaikat kívánják-e tovább alkalmazni vagy a közösségi szabályokat. Ha valamely tagállam nem nyilatkozik, a közösségi szabályokat kell alkalmaznia. A nemzeti szabályok továbbalkalmazására a csatlakozást követő öt év végéig van lehetőség. Az öt éves időszakon belül Magyarország egy alkalommal kérheti a nemzeti szabályok alkalmazásnak felülvizsgálatát. Az ötéves időszak súlyos munkaerőpiaci zavarok esetén két évvel meghosszabbítható. A munkaerőpiacot a hét éves időszakon belül megnyitó tagállam súlyos munkaerőpiaci zavarok vagy azok komoly veszélye esetén a tagállam kérheti a Bizottságot, hogy függessze fel az 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikkének alkalmazását. A felfüggesztés kérésére Magyarországnak is lehetősége lesz a többi tagállammal szemben ugyanazon az alapon. A tagállamok az átmeneti időszak során saját szabályaikat bármikor módosíthatják annak érdekében, hogy a munkaerőpiacra szabadabb legyen a bejutás. Németország és Ausztria egyes érzékeny szolgáltatási szektorok (pl.: építőipar) esetén nemzeti szabályaikat 8
alkalmazhatják a magyar munkavállalókkal szemben, erre válaszul. azonban Magyarország is bevezethet hasonló korlátozásokat. A közösségi versenyjogot Magyarországon a csatlakozás pillanatától alkalmazni kell. A csoportmentesítő rendeletek esetében a II. melléklet egy a csatlakozást követő hathónapos alkalmazkodási időszakot ír elő a csatlakozást megelőzően létrejött megállapodásokra, annak érdekében, hogy azokat a rendeleteknek megfelelően módosíthassák. A IV. melléklet meghatározza, hogy mely állami támogatások minősülnek létező (nem új) állami támogatásoknak a közösségi jog alapján. A X. fejezet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek betartásával a fejezetben megjelölt adókedvezményeket fenntarthatja. Egyéb átmenti rendelkezések: gyógyszerkészítmények kiegészítő oltalmi tanúsítványa, friss hús előállítására és forgalmazására vonatkozó egészségügyi feltételek, belföldi közúti árufuvarozás, kedvezményes ÁFA kulcsok egyes területen, cigaretta jövedéki adó mértéke, hulladékgazdálkodás, vízminőség, ipari szennyezés csökkentése, ötvözetlen alumíniumra vámkedvezmény. 9