IDENTITÁS Urkom Aleksander AZ IDENTITÁS PERCEPCIÓJA A SZERB MINT IDEGEN NYELV TANULÁSA SORÁN Ha megkíséreljük definiálni mit is értünk identitás alatt, egy nehéz és összetett kérdéskörrel találjuk szembe magunkat. Az identitást értelmezhetjük úgy is, mint a világról, saját magunkról, egy adott társadalomról alkotott felfogásunkat. E területtel kapcsolatos egyik legfontosabb kutatási feladat pedig az egyén és társadalom egymásra gyakorolt kölcsönhatásának az elemzése. (Újvári, 2009:6) Az identitásra úgy tekinthetünk, mint kulturális hagyományok halmazára, vagyis az egyén vagy a társadalom nemzeti, etnikai, szociális, illetve nyelvi hovatartozására. Az identitást vizsgálhatjuk a nemzeti - lokális - kulturális - családi, és még akár alkotmányos identitás korrelációban (T. Kiss, 2009:135), ahol a nemzeti identitás keretében kutathatjuk például az egyén társadalomban vállalt szerepét, a lokális identitás témában az egyén területi értékekhez való viszonyát, a kulturális identitásnál az egyén viszonyát a hagyományokhoz és a kulturális örökséghez, a családi identitás keretében az egyén viszonyát a családban betöltött szerepekhez, az alkotmányos identitásnál pedig az egyén viszonyát a normákhoz, illetve a társadalomban uralkodó jogokhoz és kötelezettségekhez. Az identitás továbbá vizsgálható mint a társadalom által meghatározott és irányított értékrend, amelyet a társadalomtól az egyén vesz át. Végezetül, az identitás kérdését a következő aspektusokból kell megközelíteni, illetve vizsgálni: Hogyan látom saját magamat a társadalomban?, Hogyan tekint a társadalom rám?, Melyik társadalomhoz tartozom?, Melyik az a társadalom, amelyikhez én szeretnék tartozni? Melyik kultúrát érzem sajátomnak, melyiket élem át? Az identitás értékrendjének mely jegyeit érzem sajátomnak?, stb. Mindebből az következik ki,
hogy az identitás a társadalom terméke, mely társadalomhoz az egyén vagy akar, vagy nem akar tartozni. Az egyik lényeges kérdés az identitáskutatásban az, hogy lehetséges-e az egyik társadalomhoz kapcsolt identitás értékrendjéhez tartozó elemek vándorlása, illetve behelyettesítése egy másik társadalom identitásához tartozó értékrendbe, és amennyiben lehetséges, mik az észlelésének és átvételének okai és céljai. Amennyiben az egyént vagy társadalmat jellemző identitást úgy értelmezzük, mint értékek halmazát, amelyre az egyén vagy a társadalom saját, pozitív értékeiként tekint, egyet kell értenünk azzal, hogy más kultúrák és idegen identitások értékrendjével történő megismerésével átvehetjük, illetve elsajátíthatjuk azon értékeket, amelyeket szükségesnek és hiánypótlónak gondolunk. E logikát követve, az idegen identitás megismerésével gazdagíthatjuk saját értékrendünket, a saját világképünket, illetve a társadalomban magunkról alkotott képet javíthatjuk, fejleszthetjük. Bármennyire is lehetnek pozitívak az idegen identitásészlelés céljai, az észlelés és az elsajátítás okai pozitív és negatív jellegűek is lehetnek. Az idegen identitásjegyek észlelésének oka például az érdeklődés vagy a saját identitás fejlesztéséhez való emberi ösztön lehet. Negatív oka lehet például a saját értékrendjébe, illetve a társadalom értékrendjébe vetett hit romlása, elvesztése. A korábbi identitásba vetett hit elvesztése egyfajta identitásválsághoz vezet, mely az egyént, illetve a társadalmat új identitás keresésére kényszeríti, illetve kialakítására (Újvári, 2009:8). Ezért fontos, hogy minden társadalom pontosan definiálja mindazon értékek halmazát, melyek jellemzik a társadalom identitását és hogy azokat az egyénnek, aki az adott társadalomnak a tagja, világosan átadja. Amennyiben a társadalom nem képes világosan prezentálni saját értékeit, az egyén nem lesz képes teljes egészében a saját identitását megformálni, ami az egyén társadalmi funkcióinak átvételi nehézségeihez vezet (Démuth, 2009:103). Ebben az esetben vitathatatlanul nagy segítséget nyújt az idegen identitás értékeinek észlelése és elsajátítása, mely értékek egy adott
szegmensre az egyén számára megfelelő és elfogadható alternatívával bírnak. IDEGEN NYELVEK OKTATÁSA MULTIKULTURÁLIS KÖRNYEZETBEN Multikulturális társadalomnak azt a társadalmat tekintjük, amelyet a különböző kulturális hagyományokkal és meggyőződéssel rendelkező népek alkotnak (Fekete, 2009:14). Az idegen nyelv oktatása különösen érdekes egy multikulturális közegben, mert egy motivált környezetben történik és gyakran kisebb ellenállás mellett, mint egy monokulturális környezet esetében. Már csak az a tény, hogy az egyén egy multikulturális közegben található, pozitívan hat az egyén elhatározására, hogy ismerje meg a más kultúráját, nyelvét, identitását. Ebben a dolgozatban elsősorban azokra a problémákra és megoldásokra térünk ki, amelyek a magyar környezetben történő szerb mint idegen nyelv oktatása során keletkeznek, illetve szükségesek. Ha a magyar környezetben a szerb mint idegen nyelv tanulását/tanítását vizsgáljuk, a problémát két különböző modell segítségével kell szemléltetnünk. Az első modell esetében a szerb nyelv oktatása a Szerbiában élő magyar lakosság között folyik, a második modell esetén a szerb nyelv oktatása Magyarországon, magyar lakosság között történik. Legjellegzetesebb különbség a két modell között épp a szociolingvisztikai kutatás egyik leggyakrabban kutatott témájához kapcsolódik, méghozzá a többségi és kisebbségi nyelv viszonyához. Míg az első modellnél az idegen nyelv tanulása mint egy többségi nyelv tanulása történik egy kisebbségi környezetben, addig a második modellnél egy kisebbségi nyelv elsajátításáról van szó egy többségi környezetben. Habár első látásra a két modell közötti különbségek elenyészőek, a valóságban, különösen abból a szempontból, hogy miként történik az idegen identitásjegyek elsajátítása, a tanítási
módszerek és feladatok, illetve az idegen nyelvet tanuló egyén szükségletei, lényegesen különböznek. Induljunk ki abból a következtetésből, amellyel ma számos, az anyanyelv és idegen nyelv elsajátításának kérdésével foglalkozó kutató egyetért, miszerint az idegen nyelv elsajátítása nagymértékben függ az egyén anyanyelvi kompetenciájától (Sominé, 2011:61). Ezon elmélet szerint beleértve a szociolingvisztikai kérdéskörbe tartozó többségi és kisebbségi nyelv elsajátításának szintjére vonatkozó eredményeit kimondhatjuk, hogy az egyén a fent meghatározott két modellben történő szerb mint idegen nyelv tanulásával kapcsolatos feladata teljesen más, de legalábbis különböző. Amennyiben tovább boncolgatjuk az elméletet, megállapítva, hogy a domináns nyelv, amely mindig is a többségi nyelv, a nyelvi kifejezés szempontjából részletesebb és rétegzettebb a nem domináns nyelvhez képest, amely mindig is a kisebbségi nyelv, arra a következtetésre jutunk, hogy az idegen nyelv elsajátításának kérdése legyen szó az anyanyelvi kompetencia idegen nyelven történő eléréséről vagy sem lényegében teljesen különböző a két vizsgált modell esetében, ahol a szerb nyelv elsajátítása domináns vagy nem domináns nyelvként történik. Szociolingvisták tovább mennek a kisebbségi nyelvhasználók nyelvi kompetencia-kutatásában, amikor azt mondják, hogy náluk gyakoriak a nyelvi problémák, mint például: nyelvi formák szabálytalan alkalmazása, nyelvi kompetencia hiánya, grammatikai alakok hiányos ismerete, alkalmazási korlátozások, kifejezés nem megfelelő szintje stb. (Lanstyák, 2007). Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az idegen nyelv oktatásában a megfelelő források és taneszközök kiválasztása a két vizsgált modell esetében teljesen más, illetve különböző kell, hogy legyen. A fenti aspektusokon kívül, a szerb mint idegen nyelv magyar környezetben történő elsajátítására alkalmazott megfelelő stratégiák tervezésekor szükség van a rokon tudományos
diszciplínák kutatási eredményeire is. Az egyik, amelyik természetétől fogva szorosan kapcsolódik az első és a további nyelvek elsajátításának témaköréhez, nem más, mint a pszicholingvisztika és az anyanyelv és idegen nyelvek elsajátításával kapcsolatos kritikus periódus elmélete. Abból kiindulva, hogy a nyelvek elsajátítása legyen szó akár anyanyelvről, akár idegen nyelvről adott periódusban könnyebben és különösebb megterhelés nélkül történik, azon periódus után pedig a nyelvelsajátítás nehezebbé és összetettebbé válik (Pléh, 2003:93) elmondhatjuk, hogy a szerb mint idegen nyelv elsajátításának kérdését a kritikus periódusok szempontjából is vizsgálnunk kell, illetve összhangban e kérdésben tett megállapítottakkal megfelelő stratégiát kell alkalmaznunk a vizsgált nyelv magyar környezetben történő elsajátítására. Az utolsó aspektus, amelyet vizsgálnunk kell a szerb mint idegen nyelv magyar környezetben történő elsajátításánál, nem más, mint az identitásvesztés. Induljunk ki abból a következtetésből, hogy minden nyelv birtokolja, magában hordozza a valóság egy specifikus képét, világképét. Ez a világkép éppen azon nemzet identitásának specifikus értékjegyeit tükrözi vissza. Amennyiben az idegen nyelvek elsajátításán keresztül átvehetők az idegen identitásjegyek és beépíthetőek saját identitásunkba, kérdésessé válik, mit tesz az egyén azokkal a saját identitásban fellelhető jegyekkel, értékekkel, amelyekre helyettesítő értéket talált, vagy amelyeket továbbfejlesztett. Amennyiben azok az értékek továbbra is a saját identitásunk részesei maradnak, azok egyfajta kontroll jelleget kapnak, és funkciójuk az identitás új értékétől való disztinkcióban, elhatárolódásban mutatkozik. Amennyiben teljes mértékben eltűnnek és a helyükre az idegen identitás jegyei kerülnek, akkor beszélhetünk részleges vagy teljes identitásvesztésről. A végső kérdés e tárgyban az, hogy lehetséges-e és szükséges-e az identitásvesztést irányítani és abban az eljárásban mi a pedagógus
feladata és missziója, illetve mennyire tudatos eljárás az egy egyén oldaláról. SZERB IDENTITÁSJEGYEK ÉSZLELÉSE, ELSAJÁTÍTÁSA Hogy megértsük, mely elvek alapján történik a szerb identitás jegyeinek észlelése és elsajátítása a két vizsgált modell esetében, definiálnunk kell, milyen a szerb identitás megítélése a multikulturális közegben, különösen a magyar nyelvi környezetben. Szükség van a nemzeti identitást erősen befolyásoló sztereotípiák elemzésére is. Meg kell vizsgálni, hogy a szerb identitás milyen jellemzőit észlelhetik a magyar identitáshoz tartozó egyének, az észlelésük milyen mértékben függ össze a félelemmel, különböző vallásokkal, viharos történelmükkel, messze pozícionált nyelvvel, rossz politikával stb. Szükség van a két identitás azonos értékeinek feltárására, amivel egyidejűleg észlelhetők az apróbb, felszínes, de jelentősebb, mélyebb különbségek is a két identitás között. Az első modell esetében a szerb identitás jegyeinek észlelését és elsajátítását a következők jellemzik: 1) kötelezettség a kisebbségi közösséghez tartozó egyénnek alkotmányos kötelezettsége áll fenn a többségi nyelv elsajátítására, mivel ellenkező esetben korlátozott saját szükségletei és vágyai teljesítésében, érvényesítésében; 2) kisebbségi érzés a kisebbségi nyelvet beszélő a többségi nyelvben elkövetett elkerülhetetlen hibák miatt kisebb értékűnek érzi magát egy többségi nyelvet beszélővel szemben; 3) motiváltság hiánya amellett, hogy igénye van arra, hogy a többségi nyelvet minél jobban elsajátítsa, a korlátok és nehézségek hatására az egyénben a motiváltság csökken, egyes esetekben akár el is tűnhet; 4) rossz gazdasági feltételek motiváltság hiányában, a kisebbségi nyelv használója nem képes elérni saját társadalmi maximumát, ami tükröződik a szociális és gazdasági önmegvalósításában; 5) megfelelő taneszközök hiánya korlátozottság a rosszul elgondolt
tankönyvek miatt, amelyek nem követik a modern trendeket és igazolt módszereket; 6) rossz oktatási rendszer a többségi társadalomnak nem áll érdekében a kisebbségi közösséghez tartozók minőségi szociális és kulturális életre való felzárkóztatását elősegíteni stb. A második modell esetében a szerb identitás jegyeinek észlelését és elsajátítását a következők jellemzik: 1) egzotikus volta a szerb mint idegen nyelv tanulása a szerbek és a magyarok kulturális távolsága miatt motivált; 2) gazdasági szükséglet a szerb nyelv elsajátításának egyik vezető oka az üzleti lehetőségek kiszélesedése; 3) tankönyvek hiánya azon tankönyvek hiánya, amelyek éppen a második modell szükségleteivel összhangban készültek; 4) állami akarat hiánya a többségi nyelv beszélője nem motivált saját nyelvi kompetenciáját fejleszteni egy kisebbségi nyelven stb. Ha a kutatásban mélyebbre mennénk, arra is ki kellene térnünk, hogy a szerb identitás jegyeinek észlelése és elsajátítása hogyan történik egyéb esetekben, például egy monokulturális környezetben, illetve egy nem magyar nyelvű környezetben stb. A fentiekből arra lehet következtetni, hogy az identitás elsajátítás egy aktuális téma. Ahhoz, hogy megértsük a benne uralkodó folyamatokat, még sok kérdésre kell választ adnunk. Ahogyan ebből a dolgozatból is láthatjuk, az identitás jegyeinek észlelése és elsajátítása szorosan kapcsolódik az idegen nyelvek elsajátításához, és éppen ez az, ami új feladatokat jelölhet ki az e témában folyó kutatásokban, különösen abból a szempontból, hogy mi szerint történik az idegen nyelv elsajátítása során megjelenő elkerülhetetlen identitáskeveredés.
BIBLIOGRÁFIA DÉMUTH Ágnes, 2009: Az identitástudat alakulásának pszichológiai elméletei. In: Nemzetiségi - nemzeti - európai identitás (Szerk.: Szirmai Éva, Újvári Edit), Szeged. FEKETE Sándor, 2009: A multikulturalizmus előzményei Nyugaton és Keleten. In: Nemzetiségi - nemzeti - európai identitás (Szerk.: Szirmai Éva, Újvári Edit), Szeged. LANSTYÁK István, 2007: A nyelvhelyesség, mint nyelvi probléma. Kisebbségkutatás 16.évf. (2007.) 2.sz. PLÉH Csaba, 2003: A természet és a lélek. Budapest: Osiris Kiadó. SOMINÉ HREBIK Olga, 2011: Az anyanyelv-elsajátítás és az idegen nyelv tanulás összefüggéseinek megközelítései. Magyar Pedagógia 111. évf. 1. szám 53 77. T. KISS Tamás, 2009: Vázlat a tudás centrum a tanuló régió és a regionális identitás néhány összefüggéséről. In: Nemzetiségi - nemzeti - európai identitás (Szerk.: Szirmai Éva, Újvári Edit), Szeged. ÚJVÁRI Edit, 2009: A kulturális identitás kérdésköre és kutatásának lehetséges irányai. In: Nemzetiségi - nemzeti - európai identitás (Szerk.: Szirmai Éva, Újvári Edit), Szeged.